Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 4068 találat lapozás: 1-30 ... 3661-3690 | 3691-3720 | 3721-3750 ... 4051-4068
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2010. december 1.

Emlék, költővel
Tudunk majd vigyázni arra, nehogy mi magunk romboljuk szét az alapokat, amelyekre építhetünk majd a jövőben?
1993. február 5-én a néhány héttel azelőtt RMDSZ-elnöknek megválasztott Markó Béla Csíkszeredában tartotta első nyilvános szereplését a zsúfolásig telt Szakszervezeti Művelődési Házban. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én vezettem a több órás találkozót. Nemrég a kezembe került az a szöveg, amellyel akkor Markó Bélát köszöntöttem. Íme néhány mondata:
1993. február 5-én a néhány héttel azelőtt RMDSZ-elnöknek megválasztott Markó Béla Csíkszeredában tartotta első nyilvános szereplését a zsúfolásig telt Szakszervezeti Művelődési Házban. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy én vezettem a több órás találkozót. Nemrég a kezembe került az a szöveg, amellyel akkor Markó Bélát köszöntöttem. Íme néhány mondata:
„Nagyon egyszerű lenne Markó Bélát költőként köszönteni, verseiből idézni. Hasonlóképpen üdvözölhetnénk politikai hitvallásának részleteivel a szenátort, a frissen megválasztott RMDSZ-elnököt. És mégis azt gondolom, hogy nekünk Markó Bélában azt az embert kell köszöntenünk, akinek volt bátorsága elfogadni ezt a hallatlanul felelősségteljes, fáradságos és vesződséges, egyértelmű közösségszolgálatot jelentő megbízatást, és meggyőződésem, hogy semmiképpen nem hatalmat és egyéni érvényesülést.
Az elmúlt három esztendő a maga tekervényes útjaival, kis győzelmeivel és nagy ingadozásaival megmutatta, hogy rövid távon felemelkedést és gyors stabilitást várni – puszta álom. Az élet ebben a diktatúra köpönyegéből úgy-ahogy kibújt országban lassú változás, és nem más ez a demokrácia gyermekbetegségeivel küszködő RMDSZ-ben sem. Éppen ezért érzem úgy, hogy Markó Béla szövetségi elnököt mi azzal tudjuk a leginkább köszönteni, ha elmondjuk, hogy bízunk benne.
Bízunk megfontoltságában, egyensúlyteremtő erejében, bízunk abban, hogy a szervezet elveit fel nem adva és tagjainak mindennapi életére fordított figyelmét fokozva küzd az egész ország demokratikus változásaiért, hiszen enélkül esélyeink alaposan megcsappannának. És nem utolsó sorban bízunk abban, hogy olyan vezetőkkel veszi magát körül, akik nem valamiféle meggazdagodó új elitként válnak az ügyszolgálat haszonélvezőivé, valahol magasan a tagság feje fölött alakítva ki zártkörű RMDSZ-klubokat, hanem legfontosabb ismérvük közösségeik gyakorlati és tényszerű szolgálata lesz.
Költőből valaki politikus lesz: nem ritka ez a megrázkódtatásokkal teli, alig-alig eszmélő Kelet- és Közép-Európában. De ha majd el tudjuk hozni azt az időt, hogy politikusból legyen és lehessen valaki újra költő, csak akkor mondhatjuk el, hogy a társadalomalakítás valóban jó mulatság és sikeres férfimunka volt. Ilyen időt kívánok Markó Bélának – és ilyen időt kívánok mindannyiunknak!” Azóta eltelt tizenhét esztendő. De vajon eljött már az az idő, amiről akkor beszéltem? Abból a politikusból, aki közel két évtizeden át mégiscsak képes volt egyben tartani a romániai magyarságot, lehet újra kizárólag csak költő? 2010. december 11-én Marosvásárhelyen összeül a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Olyan időkben, amikor belülről is, kívülről is, szavakkal és szavak nélkül is egyre többen támadják az RMDSZ-t és vele együtt azt az oly nehezen, de mégiscsak bizonyított elvet, miszerint itthon, parlamenti úton lehet működő és érvényesíthető nemzetiségi garanciákat beépíteni a romániai jog- és intézményrendszerbe.
Tudunk majd vigyázni arra, nehogy mi magunk romboljuk szét az alapokat, amelyekre romániai kormányoktól és pártoktól függetlenül építhetünk majd a jövőben? Megengedheti magának az erdélyi magyarság azt a fényűzést, hogy ne a saját fejével gondolkodjon, hanem bábként tegye azt, amit mások mondanak, a politikai kötelek és a nemzeti mézesmadzagok között forgatva a fejét, amíg teljesen el nem szédül? Szüksége van három pártra, a parlamenti képviselet és a kormányzati részvétel biztos felszámolásával, vagy mégiscsak az együtthaladás, a saját magunk összeszedése az egyetlen biztos fogódzó?
2010-ben 1993-hoz képest sok szempontból más világ van. Veszítettünk naivitásunkból, rájöttünk, hogy az európai integráció nem mindent egyik napról a másikra gyógyító csodaszer, a társadalom szétmorzsolódik és fiatalok egész sora nőtt fel, akik számára a szabadság természetes, mindaz pedig, ami velünk, szüleinkkel vagy nagyszüleinkkel történt – süllyedő emlék az időben. A romániai magyarság azonban még mindig a saját földjén él. És internetes korunkban, ebben a mondatban a „saját” a kulcsszó. És mindaz, ami hozzá rendeltetik.
Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. december 1.

Egyesület a magyar kutlúráért
Szatmár megye – Megalakult a Bartók Béla Hagyományőrző Kulturális Egyesület, melynek célja többek között a hagyományok ápolása és népszerűsítése.
Nemrégiben alakult meg Szatmárnémetiben a Bartók Béla Hagyományőrző Kulturális Egyesület, melynek célja többek között a hagyományok ápolása, népszerűsítése. Az egyesület elindítói/alapítói és egyben szervezői: Bertók Béla (hegedűtanár), Fejér Kálmán (zenetanár), valamint M. Tamás Tibor (népzenész). „Úgy döntöttünk, hogy mivel elég sok szakember van közöttünk, hiszen zenetanárok, színművészek között táncmesterünk is van, hogy többféle kurzust szeretnénk indítani minden korosztály számára” — magyarázta Bartók Béla. Emellett a nyugdíjasokat is be akarják vonni a különböző tevékenységekbe, de klubok kialakításának tervei is körvonalazódnak. Az egyesület tervei szerint kézműves tevékenységeket — gyöngyfűzés, fazekasság stb. —, valamint különböző kurzusokat — népdal– és néptánc, citera, népzenei hegedű tanítás, táncházak, énekkar, furulya csoportok és más tevékenységek — szerveznének. Reméljük lesz igény társas táncra is, tette hozzá Bertók, aki elmondta, hogy a közös foglalkozások szervezése mellett egészségügyi tornát és masszázs lehetőséget is szeretnének kínálni az érdeklődők számára. Bertók hozzátette, amennyiben az egyesület foglalkozásai sikeresek lesznek, tavasztól a további igényeknek megfelelően bővítik a tevékenységek kínálatát.
Fontos kérdés volt a hely, ahol tevékenykedhet az egyesület. A szatmárnémeti Láncos–templom közössége felajánlotta erre a célra a pirostéglás épület néven ismert ingatlan néhány termét, az egyesület ingyen kapja meg a termeket, mindössze a költségeket kell állniuk (áram, fűtés, víz). Az egyesület támogatást kér az RMDSZ–től, valamint felvették a kapcsolatot az Alkotók Házával is. December 7–én, kedden 17 órai kezdettel a pirostéglás épület dísztermében tartják meg a Bartók Béla Hagyományőrző Kulturális Egyesület hivatalos alakuló gyűlését, amit bemutatkozó előadás követ. erdon.ro

2010. december 1.

Románia a privatizált kommunizmus országa
Romániában a kommunizmus nem ért véget, hanem privatizálódott – jelentette ki hétfőn Nagyváradon Marius Oprea történész, a Romániai Kommunista Bűnöket Vizsgáló Központ igazgatója.
Az Acdemia Civica és a nagyváradi önkormányzat által szervezett konferenciasorozatkeretében látogatott hétfőn Nagyváradra Marius Oprea történész, a Romániai Kommunista Bűnöket Vizsgáló Központ igazgatója, aki A kommunizmus nem történelem címmel tartott előadást.A közelmúlt arheológusának is nevezett Oprea a városzháza nagytermének teltházas közönsége előtt elmondta, hogy ő és munkatársai többezer halottat ástak már ki Románia számos pontján, akikről sikerült bebizonyítani, hogy a kommunista rendszer áldozatai voltak. Azonban ez csak félsikernek számít, mert ahogy Oprea keserűen megjegyzte: „Szekusvadásznak neveznek, holott egyetlen szekust sem tudtam rács mögé juttatni.” Ezzel hívta fel a figyelmet arra a paradox helyzetre, hogy Románia hivatalosan elítélte a komunizmust, de egyetlen kommunistát sem ítéltek el.
Nincs befejezve
A rendzevényen egy Oprearól szóló dokumentumfilmet is levetítettek, ezt követően pedig a történész elmondta, hogy 1989 után Ceausescuékon kívül egyetlen kommunista bűnöst sem találtak, a volt szekustisztek beszivárogtak a magánszektorba, az igazságszolgáltatásba a közigazgatásba, aminek egyik következménye az, hogy a kommunista és a mai romániai intézmények között folytonosság fedezhető fel. A kommunizmus borzalmas bűnei ellenére ebben az orzágban senki sem bűnös – írta le a helyzetet Oprea, aki hozzátette, hogy nagyon könnyen elsiklunk történelmünk fölött, megelégszünk a kommunizmus ideológiájának hivatalos elítélésével. „Éppen ezért elleneztem a Tismaneanu jelentés elkészítését, noha annak munkálataiban magam is részt vettem. Az a jelentés egy komédia volt, mert annak elkészültével a hatalom befejezettnek tekintette a kommunizmussal való leszámolást. De ennyi nem elég! A történelmi folyamat tudományos feltárása után meg kell kezdődjön maga a per, a bűnösök kézre kerítése és elítélése, ahogy azt Izrael tette a náci bűnösökkel” – fogalmazott Oprea. A történész kifejtette, hogy a per lefolytatására többek között azért van szükség, mert a kommunizmus nem történelem, ugyanis nem ért véget, hanem privatizálódott. A szekusok kézre kerítésének egyik legfőbb akadálya az, hogy az ő dossziéik még mindig nem hozzáférhetőek – jelezte a történész.
Siralmas jelen
Oprea kiemelte, hogy a romániai arab maffia tagjai mind a szekuritate emberei voltak, akik 1989 után nagymennyiségű árut, főként alkoholt és cigarettát csempésztek az országba, vagy az országon át, amiből hatalmas vagyonra tettek szert ők is és a volt szekusok is. Marius Oprea kijelentette, hogy Románia az embargó ideje alatt adott el fegyvereket Iraknak, és elmondta azt is, hogy Sorin Ovidiu Vantu hírhedt FNI befektetési alapjának negyvenegy kirendeltségének szinte mindegyikét volt szekustisztek irányították. De nemcsak a törvényes rend, hanem a szociális rendszer is szekuritátéval fertőzött, erre a nyugdíjrendszert említette példaként Oprea, aki jelezte: a nyugdíjreform kapcsán a szekusok nyugdíjáról nem esik szó; így megtörténhet, hogy a volt szekusparancsnok több mint hétezer lej nyugdíjat kap, míg a politikai fogoly ötszázat. „A kommunizmust elítélő jelentés tulajdonképpen az antikommunizmust ítéli el, mert továbbra is az áldozatokon és nem a bűnösökön ütnek. Én négyszáz szekustiszt ellen tettem feljelentést, akiket a bíróság még csak ki sem hallgatott” – zárta helyzetelemzését a történész.
Pap István
erdon.ro

2010. december 1.

Régi fényében a Mátyás-szobor
Tizenhat hónapig tartó munka után, négy hónapos késéssel fejeződött be a Mátyás-szoborcsoport restaurálása Kolozsváron: Fadrusz János 1902-ben leleplezett, most felújított alkotásának műszaki átadására tegnap került sor. A járókelők már tegnap a déli órákban megcsodálhatták a szoborcsoportot és a Mátyás királyt ábrázoló lovas alakot, fején az aranyozott babérkoszorúval. A restaurált alkotás talapzatáról eltávolították a Gheorghe Funar korábbi polgármester utasítására elhelyezett táblát, a Mathias Rex felirat viszont a helyén maradt. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere közölte: az önkormányzat teljes mértékben elégedett a munkálatok minőségével, és gratulált a restaurálást végző nagyszebeni Concefa Rt. képviselőinek.
Úgy látszik, valaki fönt szereti a kivitelezőket, hogy ilyen szép hosszú őszt adott. Bízom abban, hogy néhány nap alatt az önkormányzat elkészül a térrendezéssel is” – mondta a munkálatok átvétele alkalmával az elöljáró. Hozzáfűzte: reméli, hogy a román és a magyar kormány mielőbb megállapodik a hivatalos átadás időpontjáról. Megtudtuk: eddig január 22. – a Magyar Kultúra Napja –, illetve február 23. – Mátyás király születésnapja – került szóba.
László Attila a Krónikának elmondta: a szoborcsoport restaurálása végül áfa nélkül 49 százalékkal került többe, mint amennyi a Concefa pályázati ajánlatában szerepelt. Mint ismeretes, a közbeszerzési eljáráson nyertes, főként az építőiparban jártas nagyszebeni cég az önkormányzattal megkötött szerződés szerint 1,6 millió lejért, azaz 380 ezer euróért (plusz áfa) vállalta a kivitelezést.
Az alpolgármester szolgáltatta adatok alapján kiszámoltuk: a restaurálás végösszege 2 956 160 lejre rúg. Az alpolgármester elmondta, az önkormányzat jelenleg ellenőrzi, hogy valóban indokoltak-e az egyes kiadási tételek. „Éppen hogy befértünk a törvényes keretekbe, a vonatkozó jogszabály szerint ugyanis műemlék-restaurálás esetén legfeljebb az eredeti ár másfélszeresét lehet a munkálatokra költeni” – ecsetelte.
László Attilától megtudtuk, hogy a többletköltségek részben a kivitelező céget terhelték, ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy az önkormányzat elengedte a késedelmi büntetőkamatot a nagyszebeni vállalatnak. Mint ismeretes, a felújítást a román és a magyar kormány fele-fele részben, azaz 400-400 ezer euróval támogatta. A román kormány, mint kiderült, ebben a hónapban utalta át az önkormányzatnak a rá háruló összeget.
Benedek Zakariás, a Concefa Rt. műszaki igazgatója megerősítette, nem végleges a felújítás költségvetése, erről a napokban állapodnak meg az önkormányzattal. Közölte továbbá: többletköltség és a munkálatok négy hónapos csúszása azért következett be, mert az eredeti hatástanulmány és tervrajz szerint a talapzatból 38 követ kellett volna kicserélniük, ehhez képest teljes egészében le kellett bontaniuk és újra kellett építeniük a talapzatot.
Korábban a Krónikának több hazai és magyarországi restaurátor úgy nyilatkozott, lehetetlen annyi pénzért és olyan rövid idő alatt restaurálni a szoborcsoportot, mint amennyiért a Concefa végül elvállalta. Szabó Bálint építőmérnök, az Utilitas Kft. igazgatója, aki a Kolozsi Tibor szobrászművész vezette Part of Art Alapítvánnyal dolgozta ki a Fadrusz-alkotás restaurálási tervét, tavaly augusztusban kockázatosnak nevezte, hogy a Concefa féláron, hiányos szakmai felkészültséggel vállalta el a munkát. A felmérést elvégző Utilitas Kft. a munkálatok kezdete előtt úgy ítélte meg, a szoborcsoport restaurálása legalább 16 hónapot és 800 ezer eurót vesz igénybe, azaz pontosan annyit, amennyit a két ország kormánya elkülönített erre a célra.
Kiss-Előd Gergely, Krónika (Kolozsvár)

2010. december 1.

Nagygyűlés és nemzeti ünnep
Miként is van ez az 1918. december 1-jétől származtatott román nemzeti ünnep? És magyarországi ünneplése? Magyarországi személyiségek: Medgyessy, Kovács, Alföldi sutasága? Kicsit szinte valamennyien meghajolunk az ügy egyfajta csúsztatása előtt.
Persze, azért komor hazafisággal, fejcsóválással emlegetjük, hogy magyaroktól hogyan is lenne elvárható Erdély elcsatolásának ünneplése. Valóban elfogadhatatlan. Ámde álljunk itt meg egy percre! Mint annyiszor elmondtuk és elmondjuk, Erdélyt és a Szent Korona országainak annyi más részét a trianoni diktátumban csatolták el Magyarországtól, és a nemzetközi jog szerint e szerződés későbbi ratifikációjával lépett hatályba a hajdani Nagyfejedelemség Romániához kapcsolása is. Évekkel az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Nagygyűlés után. Semmiféle magyarországi tömegdemonstráció nem volt, nem lehetett jogosult 1918-ban ilyen aktusra, az ország egy részének valamiféle ,,elbocsátására". Maga a trianoni okmány sem a nagygyűlést nevezi meg az államterületek változásaival kapcsolatban. Még a hírhedt trianoni dokumentum sem megy el odáig, hogy az említett gyűléstől datálná Erdély magyar elvesztését.
Gyulafehérvár az említett napon és utána még hosszan a nemzetközi jog szerint is Magyarország része volt, a megszálló seregeknek — akkor ott éppen a román haderőnek — nem csupán illett volna, de kötelező is a polgári életbe egyfelől be nem avatkozni, másfelől a közrendet, a törvényességet fenntartatni. A törvények pedig a megszállt ország alkotmányán alapulnak. A megszálló seregek jogairól és kötelességeiről szólva fel kell vetni, hogy Románia a nemzetközi hadijog értelmében egyáltalán jogosított volt-e 1918 végén a magyarországi invázióra. Az idő tájt — szemben több antanthatalommal — Románia már nem volt hadviselő állam, az 1916-ban kezdett háborúját többek között hazánkkal és az akkori központi hatalmakkal szemben elveszítette; 1918 elején békét kért, és a bukaresti békeszerződésben mint háborús vesztes gyorsan békét nyert és kötött — a szóban forgó gyulafehérvári aktus előtt már majdnem egy éve kikerült a hadviselők köréből. Naivitás ugyanakkor abban reménykedni, hogy a hajdani gyűlés kisebbségek felé tett ígéretei jó hivatkozási alapot jelenthetnek akár a mai emancipációs igények számára is. Az idő rácáfolt az ilyen várakozásokra. A trianoni békére sem szokás hivatkozni gyermeteg hiszékenységgel, holott az leszögezte például — hibák esetén — területi döntéseinek felülvizsgálhatóságát, a revízió lehetőségét. Éppen e konstrukció felvetette lehetőségekből táplálkoztak a revíziós igények; ezért sem hivatkozott e hajdani diktátumra az azt a magyarság irányában túlságosan engedékenynek tartó második Trianon, az 1947-es párizsi diktátum. Méltóbb, nem megcsúfolt elvekkel, ígéretekkel kell a magyar autonómiaigényeket alátámasztani.
Románia — és vele valamelyest Magyarország is — a modern Európában már mindenképpen nehéz helyzetbe került éppen a törvényellenes aktust végrehajtó gyűlés emlékének nemzeti ünnepként való megülésével. Nem szokás egy másik (ma EU-s) ország területén elkövetett alkotmány- és törvényellenes aktust választani nemzeti ünnepnek, mi több, az illető országtól egy számára nem csupán sebet ejtő, de szembeötlően törvényszegő aktus akár csak tisztelgő, protokolláris megünneplését el is várni. Ha ez utóbbi országban megünnepelnének egy ilyen, a saját területén elkövetett súlyos alkotmány- és törvényszegést, az egyenesen bűnpártolás lenne az ország polgárai és vezetői részéről. Nem a közösségi vágy, szándék, akarat kinyilvánítása a gyűlésen, de az országrész úgymond átadása volt az alkotmány- és törvényszegő.
Egyébként nehéz dilemma ez. Tiszteljük a román nemzetet, államot, nemzeti méltóságot. Tudjuk, valamennyi országnak szüksége van mélyen megélt nemzeti ünnepekre. A románság részéről erős azonosulás alakult ki ezzel a nappal kapcsolatban, a kommunizmus erőltetett másik ,,ünnepnapjától" mintegy visszavették ezt a napot. Bizonyos mértékű kölcsönös megértés szükséges így az ügy kezeléséhez. Ennek azonban, mint említettük, kölcsönösnek kell lennie; nem lehet ez egyoldalú, nem várhatja pusztán a románság a magyarságtól az említett tapintatot, türelmet, a kérdés empatikus kezelését. Megértve a szimbolikus ügyek jelentőségét, utalni kell arra, hogy háborúkban is ,,működtetett" vagy azokból származtatott szimbólumok, adott esetben mai európai barátokkal szembeni konfliktusokban is alkalmazott jelképes történések vagy akár himnuszok ünnepi jelképiségének felülvizsgálata folyik ma szerte a civilizált világban.
Kolozsi Béla, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. december 1.

RMDSZ – Továbbra is elmarad a rendszerváltás?
A „Hunor for president” feliratú pólók még nem az utódlási harc kellékei, ezeket még tavaly készítette az RMDSZ kampánystábja, amikor a szövetség Kelemen Hunort indította az államelnök-választáson.
Mind ügyvezető elnöki kinevezését, mind pedig a román elnökválasztási kampányban való részvételét úgy értelmezte a sajtó, hogy Markó Béla őt szeretné utódjául. Senki sem feltételezi, hogy Kelemen Hunor megpályázná az RMDSZ elnökségét, ha Markó Béla újabb mandátumért indulna. Így sokan a 18 éve tisztségben lévő RMDSZ elnök visszavonulási szándékát sejtik a mögött, hogy Kelemen Hunor támogatást keres a területi szervezeteknél.
- A december 11-én tartandó szövetségi képviselőtanácsi ülésen döntünk bizonyos hátralévő szervezési ügyekben, ott nyilatkozom erről. Azt gondolom, hogy akkor kell tudniuk a szövetségi képviselőtanácsi tagoknak is, hogy az RMDSZ elnöke akarja-e tovább jelöltetni magát, vagy nem – fejtette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ elnöke.
Egyelőre csak Eckstein-Kovács Péter indulása vehető biztosra. Mint mondta, azért akart első lenni, mert elhatározása nem attól függ, kik lesznek az ellenfelek. Jelöléséhez a Kolozs megyei RMDSZ szervezete is hozzájárult – de arról még nem döntött, neki adja-e szavazatait. Az RMDSZ-ben zajló tisztújítás ügyében ellenkező előjellel is tisztult már kép. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke – akit a sajtó a lehetséges jelöltek között tartott számon kijelentette: nem indul az elnökségért.
Feltehetően Markó Béla szándékainak tisztására vár Frunda György és Borbély László is, akik nem zárták ki, de nem is erősítették meg, hogy megpályáznák az RMDSZ elnöki székét. Kelemen Hunor is csak Markó Béla után akar indulásáról nyilatkozni.
- Az a jó, ha több jelölt van és a szövetségnek kell megtalálnia az elnököt, nem az elnöknek kell megtalálni a széket. A megyei, területi szervezetek, platformok, társult szervezetek azok bölcsen arra fogják bízni a következő időszakban az RMDSZ-nek a vezetését, akiben látják azokat a garanciákat, amelyek nélkül 2012-ben nem lehetséges a magyar képviseletnek a megőrzése – mondta Kelemen Hunor Kulturális És Örökségvédelmi miniszter.
Markó Bélának a legutóbbi két tisztújításon nem volt kihívója. Az RMDSZ 10-edik, kongresszusát Nagyváradon rendezik február 26-27-én. A jelek szerint itt több jelölt is verseng majd a szövetség elnöki tisztségéért. Erdély.ma

2010. december 1.

December 1. arcai
December 1. a legnagyobb román állami ünnep. A történelemmel valamennyire is tisztában levő magyaroknak gyásznap, Erdély elcsatolásának napja, mely számunkra legfeljebb a gyulafehérvári ígéretek be nem tartását, a román szószegéseket idézi, hogy finoman fogalmazzunk, mert ha az akkori ígéreteknek 92 év alatt érvényt lehetett volna szerezni, akkor a romániai magyarság ma minden szintű autonómiával rendelkezne.
1918. december 1-je indította el azt a folyamatot, amely az első és a második világháború után a Magyarországra kényszerített békediktátumok révén nemcsak Székelyföldet kebelezte be, hanem etnikailag homogén határ menti országdarabokat is elcsatolt az ott élő lakosság beleegyezése és megkérdezése nélkül. A december elsejei ünnep a magyarság többsége számára provokáció, jelenlegi tartalmával és formájával a két nemzet közti jó viszony megrontója, s ezen a tényen nem változtatnak sem az esetleges politikusi nyilatkozatok vagy a nemzeti érzelmeiket elfojtó érdekemberek alkalmi megnyilvánulásai, a Kempinski szállóbeli, illetve a Cotroceni-palotában megesett pezsgős koccintások sem. Ezek legfeljebb a magyarság ellenszenvét és rosszallását váltják ki. A december elsejei ünnep románokat és magyarokat egyaránt provokáló tényére két friss példa: Alföldi Róbert szállásadási kísérlete a román nemzeti ünnepnek a budapesti Nemzeti Színházban, ami az egész magyar szellemi térben visszatetszést szült, és a szélsőségességet indukáló másik példa az erdélyi magyarság fekete vasárnapjának városában, Marosvásárhelyen a szélsőségesen magyarellenes Noua Dreaptă kivonulása a magyar "irredentizmus" és "sovinizmus" ellen. Az ünnep eme negatív hozadékaival szemben érzelmeinkhez szóló és rokonszenves Mădălin Guruianu háromszéki román liberális politikus állásfoglalása a december elsejei ünnepség kérdésében, aki ezt a napot a román nemzet ünnepének tartja, bárhol is éljenek tagjai, Moldovában, Bukovinában vagy a nagyvilágban; országos ünneplés számára azért véli alkalmatlannak, mert minden állampolgár bensőséges ünnepének is kellene lennie, márpedig december 1., különösen a magyarság számára, nem az. Ne legyünk naivak, a román alkotmányt nem fogják megváltoztatni egy ellenzéki politikus nemzeteket egymáshoz közelítő véleménye folytán, de számunkra jóleső érzés ezt tudomásul venni, hisz érzékeli, a magyarokat a törökök sem kötelezték arra, hogy a mohácsi katasztrófát ünnepüknek tekintsék, s a románság körében sem váltana ki rokonszenvet, ha Bukarest 1916-os, németek általi elfoglalásának évfordulóin kellene hallelujázniuk
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. december 2.

Karácsony előtti könyvmustra
Nagyvárad – Magyarországi és romániai kiadók könyveiből nyílt vásár csütörtökön a nagyvárad-őssi Antonio Alexe Sportcsarnokban. A Könyvet a fa alá! mottóval szervezett vásár vasárnapig látogatható.
A tavalyi sikeren felbuzdulva idén második alkalommal szervez ünnepi könyvvásárt aHonterus Könyvkereskedés. A Könyvet a fa alá! mottóval megrendezett vásárt csütörtök délben nyitották meg a nagyvárad-őssi Antonio Alexe Sportcsarnok folyosóján. A megnyitón viszonylag szép számban érkeztek érdeklődők. Herman Ferenc főszervező mondott rövid köszöntő beszédet. Felhívta a figyelmet, hogy nem csak Erdélyből és a Partiumból, hanem Magyarországról is érkeztek kiadók, így az idei könyvvásár nemzetközinek mondható. A megnyitón felléptek a váradi Francisc Hubic Művészeti Iskola Koreográfia szakos diákjai, Ramona Gavriş balettoktató vezetésével, majd megkezdődhetett a felállított standok közötti könyvmustra. Mint ahogy Herman Ferenctől megtudtuk a kiadók különböző árkedvezményekkel próbálják a látogatók számára vonzóvá tenni könyvvásárt. Nem véletlen, hogy éppen ünnepek előtt szervezték meg, hiszen céljuk elsősorban az, hogy minél több családban kerüljön könyv a karácsonyfa alá, ezáltal pedig minél több emberrel ismertessék meg az olvasás örömét. A szervezésben szintén szerepet vállaló Delorean Gyula RMDSZ-es önkormányzati képviselő, érdeklődésünkre kifejtette: összesen huszonegy könyvkiadó vesz részt az idei könyvásáron, mely háromszor több a tavalyi évhez képest. Szeretnék, ha Várad kellemes színfoltjává nőné ki magát a rendezvény.
Nyitvatartási program
A sportcsarnok folyosóin felállított standok között zömében magyar, emellett román és angol nyelvű könyveket is láttunk. Az egyik budapesti kiadónál hangoskönyveket is lehet vásárolni akár hetven százalékos árkedvezménnyel. Művészeti lexikonok, térképek, útikönyvek, világirádalmi, ezotériai, vallási kötetetek, gyermekkönyvek, folyóiratok, stb. széles választéka közül lehet válogatni. Pénteken és szombaton 10-18, vasárnap pedig 10-14 óra között látogatható a vásár. A gyermekek számára kézműves foglalkozásokat is szerveznek (pénteken és szombaton 10-14, illetve 16-18, vasárnap 10-14 órák között) illetve jelen lesz a Mikulás is, aki meghallgatja a gyerekek kívánságait. A kolozsvári kiadók könyvbemutatóval is készülnek: szombaton 11 órakor mutatják be Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: Törzsében székely volt – Tamási Áron, valamint a Székelyföld képi autonómiája című kiadványaikat. Továbbá bemutatásra kerül a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, sorozatzáró kötete, melyet Dávid Gyula, a lexikon főszerkesztője ismertet. Nagyváradhoz különleges kötődése van a munkának, hiszen az ide köthető számos alkotó, irodalmi jelenség, folyóirat, és nem utolsó sorban munkatárs mellett a nagyváradi nyomdában készült mind az öt kötet. A Polis kiadó könyveiről Dávid Gyula, a kiadó vezetője beszél, a Művelődés kiadványairól Benkő Levente, a folyóirat szerkesztője, míg a Kriterion többi újdonságát H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója mutatja be. A könyvbemutatókon kedvezményesen vásárolhatók meg a kiadók könyvei. Belépés ingyenes.
Mészáros Tímea, erdon.ro

2010. december 2.

Elfuserált iskoláinkról
Csak azt mondjuk ki, amit mindenki tud, mert nyilvánvaló: az évek-évtizedek óta tartó demográfiai krízis nem kedvez az anyanyelvű oktatási hálózat fejlődésének. A magyar tannyelvű iskolák és osztályok önmagukat sem képesek újratermelni, azaz csak ott és úgy alakulhat új iskola vagy indulhat új osztály, ha másutt mások megszűnnek vagy osztódnak. (Nincs ugyan hiteles felmérés arról, hogy hány bihari magyar ajkú gyermek és ifjú jár román tannyelvű óvodába, elemibe, gimnáziumba, szak- és középiskolába, de egyes becslések szerint legalább egyharmaduk, ami megfelel az országos átlagnak, és ez az arány nemigen csökkent az elmúlt két évtizedben. Ráadásul most már százakra, ha nem ezrekre tehető azok száma, akik Magyarországon vesznek részt a közoktatásban, részben a jobb körülmények és magasabb színvonal vonzása, részben a teljes körű anyanyelvi oktatás itteni hiánya okán.)
A bihari iskolahálózat 1989 után átalakult, ám a pozitív jelenségek (pl. többé-kevésbé önálló magyar iskolák létrejötte) mellett észre kell venni a negatívakat is: egyes városrészi vagy falusi tanintézetek elsorvadtak vagy az utolsókat rúgják. Számos egykor kéttagozatos iskolában megszűnt a magyar nyelvű oktatás vagy épp most van megszűnőben, hiszen az iskola-összevonások – gazdaságossági megfontolásból elodázhatatlan – kora begyűrűzött hozzánk, Romániába is. A Bihar megyei magyar oktatáspolitika irányítói, felelősei, illetékesei vagy akár maguk a pedagógusok – akiknek egyúttal a kenyeréről is szó van – a népmozgalmi trendeket aligha befolyásolhatják, a többségi románság felől érkező asszimilációs nyomásra sem találnak ellenszert, ráadásul a politikai közképviselet és érdekvédelem vajmi keveset tudott elérni ezen a téren az 1989-es forradalmi változásokhoz képest.
A fenti látlelet annak kimondását vezeti be, hogy a verseny és konkurenciaharc létjogosultságot nyert az anyanyelvi oktatás terén is. A kisebbségi szülő első dilemmája az, hogy taníttassa-e anyanyelvi óvodában-iskolában a gyermekét, ha egyáltalán van választási lehetősége – pl. egyes falvakban vagy a szórványokban –, a második pedig, hogy melyik tanintézetet preferálja. Ha a magyar szülő magyar tannyelvű iskolát keres, akkor vagy talál a lakhelyén, illetve ahhoz közel, vagy be kell érnie a magyar tagozattal rendelkező vegyes tanintézettel is, amelyben sokszor összevont osztályok működnek. Több változat lehetséges, a szülő és a tanuló elvárásai és igényei és képességei szerint, ez utóbbi az anyagiakra is vonatkozik. A „meg tudjuk-e engedni magunknak” kérdés igenlő megválaszolása után következhet a nem kevésbé problematikus döntés: melyik tanintézetet preferáljuk akkor, amikor többes a kínálat. Mert ekkor kezdődik a versengés a tanulóért, az oktatási „iparág” alanyáért: ha van elég diák, lesz osztály, tagozat, iskola, lesz tanári és igazgatói állás, lesz fejkvóta, lesz pénz, befolyás, támogatás, pályázat, adomány, igénybe vehető dísz- és tornaterem, mozgósítható diákhad, szavazóbázis stb., kinek-kinek érdeke és megfontolása szerint. S a „fejvadászok” bizony minden eszközt bevetnek céljaik elérése érdekében, akár még az alattomosabbakat is. A szülő és gyermeke alig fogja fel, hogy kemény kenyérharc is ez, nem is beszélve a háttérben mindig-mindig megbúvó politikai érdekről (amely nálunk csak ritkán találkozik a nemzeti érdekkel, hanem inkább a magán- és klikkérdekkel).
Jutott mindez eszünkbe annak kapcsán, hogy olvastuk a bulvársajtóban: diákokat toboroznak a váradrogériuszi Roman Ciorogariu Ortodox Líceum magyar nyelvű (!) első és ötödik osztályába, fórumot is rendeztek ennek érdekében „pártunk és kormányunk” helyi képviselői, de nem volt valami nagy érdeklődés a polgárok részéről. Nyilván sokuknak az motoszkált a fejében, hogy a váradőssi magyar nyelvű oktatás (ön)felszámolása után következik a rogériuszié, mert ezt a hatalom berkeiben már eldöntötték. A ma Avram Iancu, Octavian Goga, Dacia neveket viselő, egykori kéttagozatos iskolákban már nincs magyar oktatás, a volt 17-esben is sorvadóban van, amióta Andrei Mureşanu nevét viseli, pláne, hogy egyik napról a másikra arra ébredtek a szülők és gyerekeik, hogy ezt már nem is így hívják, mert lenyelte a görögkeleti gimnázium, amely nem a 48-as román költő-forradalmár nevét, hanem Várad első ortodox püspökéét viseli. Hogy a kavarás teljes legyen, még az is felmerült, hogy az oda járó magyar iskolásokat majd átrakosgatják máshová, vagy ha de facto nem, akkor legalább „jogilag” vagy „névlegesen”. Két hét sincs már hátra, és el kell döntenie a rogériuszi magyar szülőnek: az ortodoxok által önkormányzati segédlettel megszerzett iskolában taníttatja-e jövőre elsőbe vagy ötödikbe menő gyermekét. Jóhiszemű feltételezésünk, hogy ott is nívós anyanyelvű oktatásban lesz része a nebulónak, csak épp furcsán fog hangzani: Enikő elsős az ortodox líceumban, Hunor meg ötödikes ugyanott…
Dénes László, Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. december 2.

Tiltakozás maszkokban
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) különféle politikai alakokat ábrázoló maszkokat felöltve bontottak pezsgőt, illetve koccintottak tegnap délelőtt a nagyváradi Fekete Sas-palota passzázsában.
Csomortányi István, az EMI nagyváradi szervezetének elnöke tájékoztatta lapunkat a szabadtéri figyelemfelkeltő akcióról. „Emlékeztetni szeretnénk mindenkit arra, hogy 2002. december 1-jén milyen hazaáruló módon koccintottak az úgynevezett választott RMDSZ-es képviselőink, vezetőink az akkori bolsevik-liberál magyar kormány tagjaival” – emelte ki. Majd arra is kitért, hogy ez a társaság, amelyik ma azt állítja magáról, hogy az erdélyi magyarságot képviseli, nyolc éven keresztül kiszolgálta azt az ámokfutást, amely Magyarországot gyakorlatilag a csőd szélére juttatta, amely ország akkori kormánya az erdélyi és magyar kultúrára szánt támogatások javarészét eltulajdonította. „Akkori képviselőink zokszó nélkül, teljes alázattal szolgálták ki ezt a társaságot, ideimportálva a 20., 21. századi magyar történelem legsötétebb figuráit, Gyurcsány Ferencet, Kuncze Gábort, Demszky Gábort, Eörsi Mátyást, és lehetne folytatni hosszasan azoknak a köztörvényes gazembereknek a sorát, akiket akár Nagyváradra, akár Erdélybe idehurcoltak nekünk” – folytatta.
Majd arra a jelenségre hívta fel a figyelmet, amelyet az utóbbi hat-nyolc hónapban a kormányváltás, illetve a kormányváltó hangulat óta tapasztalhatunk szerte Erdélyben, de főleg Bihar megyében. „Az eddigi MSZP- és bolsevikbarát RMDSZ egyszerre irányt váltott, és elkezdett nemzeti színekben tündökölni. Trianoni megemlékezést rendeznek, míg ezt néhány hónappal azelőtt szélsőséges dolognak tartották, újabban pedig agitálnak, kampányolnak a magyar állampolgárság megszerzése mellett” – mondta a váradi EMI-elnök, aki elítélte a tulipánosok képmutató dörgölőzését az új budapesti hatalomhoz. Példának hozta fel, hogy a Magyar Köztársaság hivatalos lapjának, a Magyar Közlönynek azt a tiszteletpéldányát, amelyben kihirdették a magyar állampolgárság kiterjesztését a határon túli magyarokra, RMDSZ-es képviselők, többek között Lakatos Péter vették át. „Nem mehetünk el emellett szó nélkül. Mindenképpen fontosnak tartjuk ismét felhívni arra a figyelmet, hogy milyen emberek képviselnek minket. Tiltakozunk, egyenesen vérlázítónak tartjuk azt, hogy Lakatos Péter, azaz Lăcătuş Petru minket képviselve a magyar összetartozásról szóló dokumentumot átveszi, miközben jól tudjuk, hogy 90’ előtt a környezetében egyenesen tiltotta a magyar szót. Ilyen kétszínű emberekkel nem tudunk közösséget vállalni” – hangoztatta.
Ennek apropóján az EMI-sek elkészítették a „Magyar Népköztársaság közlönyének” díszkiadását, illetve ennek ama a tiszteletpéldányát, amelyben Gyurcsány Ferenc öszödi tirádája, úgynevezett „igazságbeszéde” található, s azt egyenesen Lakatos Péternek címezve fognak eljuttatni a politikus képviselői irodájába. „Lakatos ékes szavakkal dicsérte annak idején a nemzetgyalázó, a szocialisták hazudozását beismerő öszödi beszédet. Azt is nyilatkozta, hogy nem talál benne semmi kivetnivalót. Át szeretnénk neki adni ezt a díszpéldányt, hogy nézze meg, ennyi év után sem talál-e semmi kivetnivalót egy olyan szövegben, amelyben Gyurcsány Ferenc ocsmány szavakkal illeti hazánkat, illetve nyíltan bevallja azt, hogy reggel, délben és este csaltak, hazudtak” – mondta el végezetül Csomortányi.
B. S. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. december 2.

Szervátiusz Tibor utca Kolozsváron
A Kolozsvári Városi Tanács 27 új utca névjegyzékét fogadta el kedden, ezek közül 14-et személyiségekről neveztek el, köztük négy magyar névvel is találkozhatunk.
Utcát neveztek el Cholnoky Jenő (1870–1950) íróról, földrajztudósról, aki az 1900-as években a Bolyai Tudományegyetem professzora volt. A kolozsvári születésű Jósika Sámuel báróról (1805–1860), Erdély kancellárjáról is utcát neveznek el. Utca viseli Szamosközy István (1570–1612) kolozsvári történetíró, és Szervátiusz Tibor (1930–) jelenleg is élő szobrászművész nevét is. Valamennyiük nevével a Borháncs-út környékén kialakult lakónegyedek utcanévtábláin találkozhatunk, de új utcaneveket jegyeztek be a Monostor déli részében, Szamosfalván, a Györgyfalvi negyed keleti szegletében, illetve a Bükk negyedben. Szabadság (Kolozsvár)

2010. december 2.

Kevesen, de zajosan
Hargita és Kovászna román föld!, Nagy- Románia, régi határok!, Románia a románoké!, Egységes nemzetállam!, A román nyelv az uralkodó!, A Noua Dreapta a nemzet büszkesége!, Mi vagyunk Avram Iancu!, csak néhány a jelszavak közül, amelyeket tegnap reggel Marosvásárhelyen máshonnan érkezett maroknyi, zászlókkal "felfegyverkezett" szélsőjobboldali fiatal kiabált végigvonulva a városon a Hősök parkjától a főtérig. Ugyanilyen lelkesen kiabált mellettük a Vatra Româneasca elnöke, Florin Oproiescu.
A zajos felvonulás ellenére, Tudor Ionescu, az Új Jobboldal elnöke azt nyilatkozta, nem valaki vagy valami ellen tüntettek tegnap, csupán együtt akarták ünnepelni a marosvásárhelyiekkel a nemzeti ünnepet, úgy, ahogy tavaly a székelyföldi városokban tették.
Lapunk felvetésére, hogy a honlapjukon megjelent felhívásban nem ez áll, hanem az, hogy "a magyar szeparatizmus ellen" vonulnak fel, azt válaszolta, hogy ők csak azt akarják, hogy mindenki tartsa tiszteletben az alkotmány 1. cikkelyét.
Florin Oproiescu örömének adott hangot, hogy az ország nemzeti ünnepén együtt lehetett az Új Jobboldallal, s kijelentette: reméli, mindenki látja, hogy nem valaki ellen irányul a tüntetésük, csupán "együtt akarnak ünnepelni minden vásárhelyivel, nemzetiségre való tekintet nélkül. Mert végül is, mind román állampolgárok vagyunk". Véleménye szerint csak a helyhatóság csinált "filozófiát" a dologból. A kérdésre, hogy miért vannak olyan kevesen, azt válaszolta, hogy tényleg nincsenek sokan, de igazából nem is a szám a fontos, hanem a lelkesedés.
A zászlós felvonulás után az Új Jobboldal is koszorúzott, majd a Kultúrpalota kistermében tanácskozást tartott.
Az Új Jobboldal tüntetése ellen több szervezet tiltakozott, felemlegetve, hogy az 1990 márciusi véres etnikai konfliktus tanulság kellene legyen, és nem lenne szabad helyet adni feszültségkeltő, szélsőséges megnyilvánulásoknak. Ennek ellenére megkapták a polgármesteri hivatal engedélyét. Ám miután engedélyt adott a tüntetésre, Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala november 30-án visszavonta azt.
A Claudiu Maior alpolgármester által aláírt közleményben az áll, hogy a nemzeti ünnep nem bátorít semmiféle megmozdulást, amely megzavarhatná a nemzeti ünnepet. Ilyen meggondolásból, illetve mert a Noua Dreapta a kérésben leadott rendezvények mellett olyan "uszító jellegű megmozdulást" is tervezett, amelyre nem kapott engedélyt, és amely "bizonytalanságot keltett volna a város polgáraiban, tekintve, azt, ami nem is olyan régen ebben a városban történt", vonták vissza a tüntetés engedélyezését.
Arra, hogy a hangoskodók az engedély bevonása ellenére is végigvonultak a városon jelszavakat kiabálva azt mondta, ennek elbírálása az illetékes hatóságok dolga.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)

2010. december 2.

Az RMDSZ nem ért egyet a gyes időtartamának csökkentésével
Az RMDSZ álláspontja szerint a gyereknevelési támogatás időtartama továbbra is két év kell legyen – nyilatkozta Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter. Szerinte a Munkaügyi Minisztérium által javasolt törvénymódosítást alaposan át kell nézni és alternatív megoldásokat kell keresni.
"Lehetőséget kell találni arra, hogy a gyereknevelési támogatás átruházható legyen az apára vagy a nagyszülőkre, mert biztosítani kell a lehetőséget azon kismamák számára is, akik hamarabb vissza szeretnének térni munkahelyükre. A gyerek fejlődése szempontjából nagyon fontos, hogy az első két évet családi környezetben töltse. Az RMDSZ-nek az az álláspontja, hogy a gyes időtartama nem kell csökkenjen. Amennyiben a minisztérium úgy látja, hogy megszorító, spórolási intézkedésekre van szükség, akkor beszélhetünk arról, hogy töröljék el a jelenlegi, a fizetés 85%-át biztosító gyest, és állapítsunk meg egy felső határértéket, egy fix összeget, erről egyeztethetünk" – mondta Kelemen Hunor.
A kulturális miniszter hozzátette, csütörtökön vagy hétfőn a koalíciós egyeztetések során mindenképpen terítékre kerül ez a kérdés, addig az RMDSZ szakemberei is összeállítanak egy törvénymódosítási javaslatot, amely az említett feltételeket tartalmazza. Népújság (Marosvásárhely)

2010. december 2.

Tilosban az Új Jobboldal, elvitték a gárdásokat
Hatósági engedéllyel nem rendelkeztek, mégis zavartalanul végigvonultak Marosvásárhelyen a fasiszta Vasgárda eszmei örökségét vállaló Új Jobboldal (Noua Dreaptă), valamint az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés gerjesztésében oroszlánrészt vállaló Vatra Românească szervezetek tagjai és szimpatizánsai. A Jobbik erdélyi baráti köre is megmozdulásra készült, de akciójukat lemondták. Kolozsváron a Székely Gárda megemlékezésére érkező nyolc személyt bekísértek a rendőrségre.
Az Új Jobboldal vezetői az internetes honlapjukon közzétett felhívásukban azt írták, hogy „a magyar szeparatizmus” ellen fognak utcára vonulni. Adrian Ionescu, az Új Jobboldal országos elnöke cáfolta, hogy ők valami ellen, vagy valakik ellen tüntetnének. Szerinte Erdély Romániával való egyesülésének a 92. évfordulóját, Románia nemzeti napját ünnepelték.
A felvonulás alatt a zömében fiatal résztvevők egyebek között azt skandálták, hogy „Hargita és Kovászna román föld!”, „Nagy-Románia újból a régi határok közé!”, valamint a román nyelv „egyeduralmát” szorgalmazták.
Arra a kérdésre, hogy miért tartották meg engedély nélkül a felvonulást, hiszen a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal két héttel ezelőtt kibocsátotta, majd 24 órával a rendezvény előtt visszavonta a felvonulásnak zöld jelzést adó jóváhagyást, Ionescu elmondta: szerinte törvénytelenül járt el a polgármesteri hivatal, hiszen 24 órával a rendezvény előtt nem vonhatták volna vissza a két héttel korábban kiadott engedélyt, ezt legalább 48 órával korábban meg kellett volna tenniük. Ionescu szerint erre a helyi hatóságok is rájöttek, ezért tarthatták meg normális körülmények között a felvonulást.
A járdán haladó mintegy 150 tüntetőt végig népes csendőri kordon kísérte, a szervezet tagjai pedig a főtéri hivatalos december elsejei ünnepségen is részt vettek, ahol elhelyezhették koszorújukat. A csendőrséget egyébként senki nem értesítette a polgármesteri hivataltól, hogy nem rendelkeznek engedéllyel a felvonulók, ők ezzel magyarázták azt, hogy nem oszlatták fel a tüntetést.
A tüntetést figyelemmel kísérte Vitus Örs, a Jobbik erdélyi baráti körének elnöke, aki megerősítette, hogy egy tiltakozást akartak szervezni az Új Jobboldal felvonulása ellen. Azt tervezték, hogy az 1989-es forradalom marosvásárhelyi magyar és román áldozatainak emlékművénél gyertyát gyújtanak, ami – mint mondta – azt jelképezte volna, hogy a sovinizmus a kommunizmus egyik öröksége. Erről a szándékukról azonban letettek, miután a polgármesteri hivatal visszavonta az Új Jobboldal tüntetésére vonatkozó engedélyt.
Tegnap délután nyolc személyt – köztük Csibi Barnát, a Székely Gárda vezetőjét is – bekísértek a kolozsvári 1-es számú rendőrségre azért, mert más államok jelképeit viselték. A nyolc személy a Székely Gárda kolozsvári megemlékezésén akart részt venni. Az Agerpres hírügynökség Ilie Milicire, a kolozsvári csendőrség szóvivőjére hivatkozva azt írta: magyar zászló volt a nyolc személynél. Értesüléseink szerint magyar zászlót nem hordoztak, ám jelvényeket viseltek a köztudatba egyenruhaként bevonult öltözetükön. A letartóztatottak közül négyen magyar állampolgárok. Sajtóértesülések szerint a bekísért személyekre közel 20 000 lej pénzbírságot szabtak ki a gyülekezésre vonatkozó jogszabályok, valamint egy helyi tanácsi határozat megsértése miatt, amely a nemzeti ünnepen tiltja az ehhez kapcsolódóakon kívül más rendezvények szervezését a város központjában. Szerda este szabadon bocsátották őket.
Sajtóhírek tegnap arról számoltak be, hogy a város nyugati bejáratánál ismeretlenek által elhelyezett magyar nyelvű, „Kolozsvár” feliratot távolítottak el. Szerdán a kolozsvári szociáldemokraták a világon bárhol élő románok tiszteletére rendezett délelőtti felvonulás keretében a Magyar Főkonzulátuson egy levelet adtak át, a magyarországi román nagykövetség december elsejei fogadásának a budapesti nemzetiből való elutasítása kapcsán. A levelet ma Magyarország bukaresti nagykövetségére is eljuttatják. A Mediafax hírügynökség úgy tudja, Kolozsvár főterén az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) egy csoportosulása is gyülekezett tegnap este.
Kifütyölte és lehurrogta a bukaresti december elsejei ünnepségen Emil Boc miniszterelnököt a résztvevők egy része. A Győzelem Diadalívnél rendezett ünnepségen az államfőnek kellett volna részt vennie, de Traian Băsescu az EBESZ csúcsértekezletére utazott, és maga helyett a kormányfőt delegálta a rendezvényre. A Szociáldemokrata Párt kifogásolta, hogy nem Mircea Geoanăt, a szenátus elnökét küldte Băsescu az ünnepségre, hiszen rangját tekintve a szenátus elnöke az ország második közjogi méltóságának számít. Szabadság (Kolozsvár)

2010. december 2.

Emlékplakett Sütő András nyaralóján
„Ezt a nyaralót Sütő András író építtette, aki nagy csodálója volt ennek a tájnak és az itt élő embereknek” – olvasható azon az emlékplaketten, amelyet András napján avattak fel Sikaszóban Sütő András emlékére az író egykori nyaralójánál. Az eseményre családtagok, barátok, közéleti személyiségek – mintegy száz vendég és meghívott – érkezett, hogy megemlékezzen a négy éve elhunyt íróra.
Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét, a szertartáson Demeter József református lelkész, az író unokatestvére is megáldotta a plakettet. Az eseményt számos közéleti személyiség is megtisztelte jelenlétével, köztük Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, valamint Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja, aki a Herder- és Kossuth-díjas erdélyi magyar író szellemiségéről beszélt.
Sütő életét, munkásságát Pálfy G. István irodalomtörténész, író ismertette, felelevenítve közös beszélgetéseiket, találkozásaikat író barátjával, akit ő maga is az írás fejedelmének tart. Sütő András Hargita alji élményeinek szikrái a Sikaszói fenyőforgácsok című kötetében, de talán az Advent a Hargitán című könyvében is felcsillannak, az említett művekből zetelaki tanulók idéztek az ünnepségen.
A nagy előd és írótárs máig ható irodalmi munkásságáról Lőrincz György székelyudvarhelyi író beszélt az egybegyűlteknek, mint Sütő hűséges olvasója, aki mindig is „csodálta szavai nagyfejedelemségéből megidézett gyönyörű metaforáit”. A 2006 szeptemberében, 80 éves korában elhunyt író emlékére szervezett ünnepség végén leleplezték Petrovits István sepsiszentgyörgyi szobrászművész készítette emlékplakettet, ezt követően a jelenlévők elhelyezték koszorúikat, virágaikat.
Dénes Emese, Krónika (Kolozsvár),

2010. december 2.

Hírsaláta
BĂSESCU KAVARJA? Mind az RMDSZ, mind az ellenzéki pártok úgy vélik, Eckstein-Kovács Péter Traian Băsescu biztatására határozott úgy, hogy jelölteti magát a szövetségi elnöki tisztségre. Az államfőnek régi tervei vannak az RMDSZ-szel — az MPP bejegyzésekor bizonyította —, most Eckstein lesz az eszköze, hogy azokat valóra váltsa, s a DLP alegységévé züllessze a magyar érdekszövetséget. Természetesen, Eckstein-Kovács Péter cáfolja e feltételezést, s azt állítja, döntését közölte a Cotroceni-palota lakójával, aki semmilyen formában nem reagált rá. (Realitatea) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. december 2.

Magyarellenes ünneplés
Magyarellenes jelszavakat skandáltak tegnapi marosvásárhelyi tüntetésükön az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tagjai, akik „a magyar szeparatizmus” ellen vonultak utcára Románia nemzeti ünnepén. Frunda György RMDSZ-es szenátor felszólította Marius Paşcan kormánybiztost, hívja ki a „SRI-t, a milíciát és a katonaságot” a magyarellenes jelszavakat skandálók ellen. Kolozsváron a Szociáldemokrata Párt (PSD) több mint száz tagja vonult a Magyar Köztársaság főkonzulátusa elé, ahol egy levelet adtak át egy hivatalnoknak, melyben az ellen tiltakoztak, hogy a budapesti hatóságok nem engedélyezték, hogy a román diplomácia a Nemzeti Színházban ünnepeljen. Eközben az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának kolozsvári rendezvényét megakadályozták a rendőrök, akik az alakulat nyolc tagját bevitték a rendőrőrsre igazoltatás végett.
Magyarellenes jelszavakat skandáltak tegnapi marosvásárhelyi tüntetésükön az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) tagjai. Az akció hatására Frunda György RMDSZ-es szenátor felszólította a maros megyei prefektust, hogy hívja ki a „SRI-t, a miliciát és a katonaságot” a tüntetők ellen.
A szélsőjobboldali román szervezet annak ellenére szervezett tiltakozó megmozdulást Marosvásárhelyen, hogy az önkormányzat visszavonta a számukra korábban kiadott engedélyt. Az Új Jobboldal vezetői a honlapjukon közzétett felhívásukban azt írták, hogy „a magyar szeparatizmus” ellen fognak utcára vonulni. Tudor Ionescu, a szervezet elnöke hangsúlyozta: ők Erdély Romániával való egyesülésének 92. évfordulóját, Románia nemzeti napját ünneplik, felvonulásuk senki és semmi ellen nem irányul.
Arra a kérdésre, miért tartották meg engedély nélkül a felvonulást, elmondta: szerinte törvénytelenül járt el a polgármesteri hivatal, hiszen 24 órával a rendezvény előtt nem vonhatták volna vissza a két héttel korábban kiadott engedélyt, ezt legalább 48 órával korábban kellett volna megtenniük. Ionescu szerint erre a helyi hatóságok is rájöttek, ezért tarthatták meg normális körülmények között a felvonulást.
A járdán haladó mintegy 200 tüntetőt végig népes csendőri kordon kísérte, a zömében fiatal résztvevők a szervezet zászlajával és román nemzeti lobogókkal, valamint Avram Iancu arcképével vonultak végig a városközponton, egyebek közt azt skandálták, hogy „Hargita és Kovászna román föld!”, „Nagy-Románia újból a régi határok közé!”, és a román nyelv „egyeduralmát” szorgalmazták. A tüntetést korábban jóváhagyta az önkormányzat illetékes bizottsága, de a polgármesteri hivatal a rendezvény uszító jellegére hivatkozva visszavonta az engedélyt. Erre többek között Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kérte a hivatalt, kifejtve, hogy nem kellene pártolni az Új Jobboldal „ócska és meghaladott nacionalizmusát”. A szervezet tagjai egyébként a főtéri hivatalos december elsejei ünnepségen is részt vettek, ahol elhelyezhették koszorújukat.
Frunda a katonaságot kérte
Az Új Jobboldal tüntetése nyomán kisebb botrányra került sor a Maros megyei prefektúra székhelyén, ahol a szélsőjobboldaliak megérkeztekor Frunda György RMDSZ-es szenátor is tartózkodott. A honatya felszólította Marius Paşcan kormánybiztost, hívja ki a „SRI-t, a miliciát és a katonaságot” a magyarellenes jelszavakat skandáló tüntetők ellen, a prefektus azonban úgy vélte, az akcióban nincs semmi törvényellenes. Frunda György „elfogadhatatlannak” nevezte, hogy a tiltakozók a román nyelv egyeduralmát szorgalmazzák, a prefektus azonban kijelentette: semmit sem tehet, hogy meggátolja őket ebben. A honatya ekkor felszólította, hogy a törvényes rend őrzőjeként hívja ki a rendvédelmi szerveket. Erre azonban nem került sor, a tüntetés incidensek nélkül ért véget.
A szélsőjobboldali szervezet tiltakozó megmozdulását figyelemmel kísérte Vitus Örs, a Jobbik erdélyi baráti körének elnöke is, aki korábban tiltakozást akart szervezni az Új Jobboldal felvonulása ellen. Azt tervezték, hogy az 1989-es forradalom vásárhelyi magyar és román áldozatainak emlékművénél gyertyát gyújtanak, ami – mint mondta – azt jelképezte volna, hogy a sovinizmus a kommunizmus egyik öröksége. Erről a szándékukról azonban letettek, miután a polgármesteri hivatal visszavonta az Új Jobboldal tüntetésére vonatkozó engedélyt. A Jobbik-szimpatizánsok közleményükben örömüknek adtak hangot, hogy „idén december 1-jén, Marosvásárhelyen nem lehet majd magyarellenes szlogeneket hallani”. (Markó Béla: veszteség december 1. Markó Béla a parlament hétfői, a román nemzeti ünnep alkalmából tartott díszülésén mondott beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyarság 1918. december 1-jét „veszteségként, az államiság elvesztéseként élte meg”.
Rámutatott, a magyarok számára ez a nap mást jelent, mint a románoknak, akiknek ez „hatalmas győzelem”. Emlékeztetett, hogy az akkori magyarok nagyon sokat vártak a Gyulafehérvári Kiáltványtól, mely kimondta, hogy „Erdély valamennyi népe saját nyelvén tanulhat és igazgathatja magát, a soraiból kikerülő személyek révén”.
Ezeknek az ígéreteknek csupán egy része valósult meg, a többit ezután kell gyakorlatba ültetni, vélte a szövetségi elnök a magyarnyelvű oktatás körüli vitára utalva. Mint hangsúlyozta, az RMDSZ tiszteletben tartja más népek ünnepeit, és képviselői részt vesznek a december 1-i ünnepségeken.)
Elmaradt a gárdisták megemlékezése
Eközben Kolozsváron a Szociáldemokrata Párt (PSD) több mint száz helyi tagja vonult a Magyar Köztársaság főkonzulátusa elé, ahol egy levelet adtak át az egyik hivatalnoknak, melyben az ellen tiltakoztak, hogy a budapesti hatóságok nem engedélyezték, hogy a román diplomácia a Nemzeti Színházban ünnepelje december 1-jét.
A felvonulók egy csokor vörös szegfűt is át akartak adni, azonban a hivatalnok nem fogadta el, így azt a diplomáciai székhely kapuja előtt hagyták. Mircea Jorj megyei PSD-elnök szerint a virágokkal azt szerették volna elérni, hogy „újra kinyíljon a románok orrára csapott ajtó”. Mint mondta, a levelet ma Magyarország bukaresti nagykövetségére is elküldik.
Tegnap délutánra az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja Székely Szakasza is összejövetelt hirdetett a kincses város Főterére, ahol a Székely Hadosztály megalakulásáról akartak megemlékezni.
Erre azonban nem kerülhetett sor, ugyanis a szélsőjobboldali magyar alakulat nyolc tagját már a városba való érkezése után, a Szentegyház utcai Agapé vendéglő előtt „lekapcsolta” a rendőrség. Ilie Milici csendőrségi szóvivő szerint a fekete egyenruhába öltözött fiatalokat azért kísérték be, mivel a Magyar Gárda, illetve Magyarország zászlaját bontották ki, miközben a városközpont fele tartottak.
Míg a fiatalokkal jegyzőkönyvet írattak, a Szent Mihály-templom előtt a csendőrség több autója, illetve tucatnyi rendőr várakozott. Megjelent a helyszínen az Új Jobboldal néhány tagja is, ám incidens nem történt.
A gárdisták korábban kérték a felvonulásuk engedélyezését a polgármesteri hivataltól, amit az intézmény elutasított azzal az indokkal, hogy a városközpontban a román nemzeti ünnep alkalmával szervezett rendezvények zajlanak.
A szervezet tagjai a Szent Mihály-templomtól a Farkas utcai Szent György-szoborhoz indultak volna, ahol verses megemlékezést akartak tartani. Az Új Magyar Gárda „székely szakasza” múlt év december elsején is megemlékezést szervezett a kincses város Főterén, ahhonnan akkor álarcos rohamrendőrök vitték el őket.
Bukarestben is kisebb – igaz, politikai természetű – incidens árnyékolta be a hivatalos állami megemlékezéseket. Az asztanai EBESZ-konferencián részt vevő Traian Băsescu államfő távollétében ugyanis nem az alkotmány szerint őt követő szenátusi elnököt, az ellenzéki Mircea Geoanát fogadták katonai tiszteletadással, hanem Emil Boc kormányfőt, akit viszont a tömeg kifütyült. Geoană közleményben követelt vizsgálatot az „incidens” miatt, Boc ugyanakkor azzal védekezett: az államfő őt jelölte ki képviselőjeként az ünnepségre. (Értelmiségiek vádolják az RTV-t. Történelmi valótlanságok hangoztatásával, a romániai holokausztért is felelős egykori fasiszta szervezet, a Vasgárda egyik volt vezérének a népszerűsítésével vádolja a román közszolgálati televíziót hatvan romániai értelmiségi egy tiltakozó levélben, amelyet romániai vezető politikusoknak és nyugat-európai államok nagyköveteinek is elküldtek.
Az értelmiségiek azt kifogásolják, hogy a Román Televízió november 21-én olyan adást sugárzott, amelyben Ion Cristoiu neves újságíró „romantikus hősnek és erkölcsös személynek” nevezte Corneliu Zelea Codreanu egykori vasgárdista vezért. A levél aláírói szerint Cristoiu figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az említett politikai csoportosulás fasiszta eszméket vallott, közreműködött a romániai holokauszt előkészítésében, a szervezetet és magát Codreanut is felelősség terheli több román politikai és kulturális személyiség meggyilkolásáért.
Codreanut 1938-ban kivégezték. A tiltakozók felszólították Alexandru Lăzescut, a Román Televízió vezérigazgatóját, határolódjék el az adásban elhangzottaktól. Hangsúlyozták, az újságíró kijelentései nemcsak „valótlan történelmi adatoknak az elfogadtatására irányuló törekvések”, hanem súlyosan sértik a vasgárdista mozgalom áldozatainak az emlékét is. Az aláírók azt is kérik a vezérigazgatótól, hogy büntesse meg a televízió munkatársait, akik az aláírók szerint szakmailag felelősek az adás elkészítéséért és sugárzásáért.) Krónika (Kolozsvár),

2010. december 2.

Tőkés László: Lemosni a gyalázatot
Máig hatnak Trianon következményei, ezért szükség van a gyógyításra — hangsúlyozta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tegnap Budapesten, ahol a Kempinski Szállodában tartott sajtófogadás a kilencven évvel ezelőtt történtekre emlékezve harangzúgással kezdődött.
Tőkés felidézte a szállodában nyolc éve e napon az akkori román és magyar kormányfő részvételével tartott koccintást, és úgy fogalmazott: azért jöttünk össze, hogy erkölcsi értelemben lemossuk a gyalázatot. ,,Le akarjuk zárni azt az időszakot, amely december 5-ével kezdődött" — mondta Tőkés, utalva a hat évvel ezelőtti, a kettős állampolgárságról szóló sikertelen népszavazásra is. Szerinte Trianon következményei máig hatnak; Magyarország lakosságának száma idén tízmillió alá csökkent, és vészes a határon túli magyarság népességfogyatkozása is. Az utóbbi húsz évben mintegy millióval csökkent a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma. Az EP alelnöke úgy ítéli meg, hogy Trianon utóélete egészen drámai. Csaknem egy évszázad alatt a többségi románság és a kisebbségek kezdeti 55—45 százalékos, kiegyensúlyozott aránya a mesterséges asszimiláció, az erőltetett betelepítési politika és a kisebbségiek elvándorlásának szándékos gerjesztése következtében 80—20 százalékra torzult. Fájdalmas — fogalmazott Tőkés — , hogy az RMDSZ mindmáig nem képes szakítani kettős és kétes múltjával, olyan vezető képviselői, mint Seres Dénes, Derzsi Ákos parlamenti képviselő, Fekete András, Frunda György szenátor megtagadja a szervezetük által egyébként támogatott külhoni magyar állampolgárságot. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. december 2.

Berszán Lajos: merjünk nagyobbat ugrani!
Mindenki csak papbácsinak szólítja – de ő ennél sokkal több: sok ezer diák lelki-szellemi atyja. Ő az, aki 16 évvel ezelőtt Erdély legkeletibb részén, a Gyimes völgyében létrehozott egy iskolát, ahol ennek a hátrányos helyzetű vidéknek a sokszorosan hátrányos helyzetű gyermekei helyben tanulhattak. Berszán Lajos atya azt mondja, a régi rendszerben hozzászoktunk ahhoz, hogy ne legyenek vágyaink. Olyanok voltunk, akár a befőttesüveg alá szorított bolha, amely csak akkorát ugrik, amekkorát az üveg enged.
Volt egy cserkésztiszt barátom, s mikor írtunk egy pályázatot, azt mondja, te, nem lehetne ott egy iskolát működtetni? Akkor jöttem rá, hogy levették a befőttesüveget, próbáljunk nagyobbat ugrani, és úgy nyílt ki az én szemem is, hogy jóakaratú emberek mellém álltak, s mondták, hogy hú de jó ez az ötlet, s lassan kinyílt, mint a bimbó, s virágba szökkent – mondja Berszán Lajos atya.
Ma már büszkén újságolja, hogy két tanítványa is a nyomdokaiba lépett, sőt egyik Rómában tanult.
Egykor Berszán atya is a plébánosát tekintette szellemi vezetőjének. Gyerekként Zágonban élt, édesapját öt évesen elveszítette, így édesanyja és a helyi plébános egyengette életútját.
„Ha visszagondolok a gyermekkoromra, édesanyám adott nekem identitástudatot. Első-második osztályos koromban tudtam a magyar himnuszt, a szózatot, ő tanította meg, és azt, hogy magyar vagyok. Aztán megadta a másik identitástudatot: a hitet, a vallást.”
A román papok elleni gyűlöletet, a csángó-magyar, de románul miséző papok janicsárpapozását félre kellene tenni, és abban kell igyekezni, hogy a csángó gyerekek minél több imát és éneket megismerjenek magyarul, különben nem értékelik, sőt, nem is hiányolják a magyar nyelvű misét – véli az atya.
„Ha tanítanám valamelyik faluban a magyar nyelvet, nem mulasztanám el, hogy elvigyem őket vasárnap a szentmisére. Hogy milyen nyelven végzik a szentmisét, olyan nyelven, vigye azt a gyermeket. Ha ilyen pontosan megjelennek a templomban a pedagógus vezetésével, nem tudok elképzelni olyan papot, hogy ne engedje meg, hogy a Miatyánkot elmondják magyarul, vagy egy éneket elénekelnének magyar nyelven.”
Berszán atyának vannak még tervei: mindenekelőtt visszakéri 1943-ban, születésekor megszerzett magyar állampolgárságát, és el szeretné érni, hogy a Árpádházi Szent Erzsébet Gimnáziumot felekezeti iskolaként működtethesse. De élete fő művét már megalkotta: végvári iskolájával segít megőrizni a nemzettudatot és a keresztény hitet.
Száva Enikő, Demeter Levente, Fancsali Levente
Duna Televízió, Erdély.ma

2010. december 2.

December elseje Romániában
Kifütyülték a bukaresti Diadalívnél Emil Bocot a december elsejei ünnepségen, amire a miniszterelnök így reagált: ,,Ez Románia húszéves demokráciájának hozadéka, a parádén való képviseletre pedig engem jelöltek ki az illetékes hatóságok". Bocnak a lakosság felé intézett december elsejei üzenete: legyenek büszkék arra, hogy románok, mert a nép az idők során minden birodalom uralmát túlélte: a törökét, a Habsburgét, az Osztrák—Magyar Monarchiáét, a cárit egyaránt. Boc körülbelül egy órán keresztül volt jelen a Román Nemzeti Ünnepen szervezett parádén, ahol tisztelgett előtte a katonai díszőrség. Marosvásárhelyen ugyanakkor felvonultak a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) és a Vatra Românească nevű szervezet tagjai, szimpatizánsai, akik tüntetésüket annak ellenére is megtarthatták, hogy a helyi polgármesteri hivatal visszavonta a korábban kibocsátott engedélyt. A Noua Dreaptă vezetői internetes honlapjukon közzétett felhívásukban azt írták, hogy ,,a magyar szeparatizmus" ellen fognak utcára vonulni. Adrian Ionescu, a Noua Dreaptă elnöke az MTI-nek kijelentette: törvénytelenül járt el a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, hiszen 24 órával a rendezvény előtt nem vonhatták volna vissza a két héttel előbb kiadott engedélyt, ezt legalább 48 órával korábban kellett volna megtenniük. A járdán haladó mintegy 150 tüntetőt végig népes csendőrkordon kísérte, a szervezet tagjai pedig a főtéri hivatalos december elsejei ünnepségen is részt vettek, ahol elhelyezhették koszorújukat. A felvonulás alatt a zömében fiatal résztvevők egyebek közt azt skandálták, hogy ,,Hargita és Kovászna román föld!", valamint ,,Nagy-Románia újból a régi határok közé!", és a román nyelv ,,egyeduralmát" szorgalmazták. Senki nem jelent meg viszont az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakasza által meghirdetett megemlékező felvonuláson Kolozsvár központjában. A Szent Mihály-templom bejárata közelében három csendőrautó, illetve 15 rendőr és csendőr várakozott, majd a 17 órára hirdetett felvonulás tervezett kezdete után 10 perccel egy részük távozott. Csiszér Lóránt, a székely gárda sajtófelelőse a Transindexnek elmondta: fél órával a meghirdetett kezdés előtt nyolcfős társaságuk az Agapé vendéglőből távozott, amikor feltartóztatták, és bekísérték őket a rendőrségre. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. december 3.

Szamizdatok új kora
Válaszféle Kuszálik Péter interjújára
A szamizdatok új kora jön? címmel az ÚMSZ 2010. október 29-i számának Színkép mellékletében beszélgetés jelent meg Kuszálik Péter „szamizdat” munkája – A forradalom szikrája, Marosvásárhely, 2010. – kapcsán. Most felelek az interjú címében feltett kérdésre: erdélyi református vonatkozásban már rég beköszöntött a szamizdatok új kora – nem sokkal 1989 decembere után.
A cenzúra megszűnt, de mivel érdekes erővonalak alakultak ki a társadalomban és az egyházban, ajánlatos volt az ember fiának óvatosnak lenni. Emiatt megjelenésük alkalmával a szerzők eltekintettek a könyvbemutatótól, a sajtótájékoztatótól, egyéb nyilvános szerepléstől. Húsz év múltán elmondhatjuk: a történelem hozta és a körülmények vitte hatalmakat sorra kiszolgáló, egyházon belüli egyéni törekvések miatt igazolódni látszik az óvatosság.
Mindjárt a decemberi fordulat után azzal kellett szembesülnie fiatal nemzedékünknek, hogy olyan valaki akart hiteles képet festeni és eladni a romániai református egyházról, aki kolozsvári hivataljai révén 1945 után huszonhét éven át volt az állammal való kapcsolattartás bizalmi embere! Majd további tíz évig volt a rendszer alkatrésze: Tőkés István professzor. Aki éveken át annyira kezében tartotta a református egyházi sajtót, mintha az saját „birodalma” lett volna (egy tudós lelkipásztor kollégánk megítélése szerint).
Az effajta jelenség íratja most, 2010-ben (!) egy másik, politikai elítélést szenvedett lelkipásztor társammal: „… a börtönviselt rabok életrajza ma is kínos többek számára. Sőt a magas rangú állami vagy éppen egyházi tisztségben élő gyermekeiket feszélyezi a szülőket kompromittáló, vádló adattár.” (Meg kell jegyeznem: e tényállás miatt kíséri zenebona a Tőkés & Co. által megrendelt, illetve megjelentetett „dokumentum-jellegű” munkákat, mint amilyen az udvari történész, Molnár János tollából származó Szigorúan ellenőrzött evangélium.)
Így érthető, hogy már 1991-ben összeállt egy, a dolgok rendjére vigyázó, rendhagyó írás: valódi szamizdat – egyházi kottára. (Péntek Árpád: Megjegyzések dr. Tőkés István „A romániai magyar református egyház élete 1944-1989” című könyvéhez, Kolozsvár, 1991.
Péntek Árpád kolozsvári református teológiai professzor röpiratát joggal tekinthetjük az új idők első szamizdatjának. Esetében nyomdai eljárással (!) készült anyagról van szó. Péntek Árpád röpirata mögött ugyancsak hiába keresünk támogatót, netán kiadót, akárcsak Kuszálik Péter publicista mostani munkája mögött. (Röpiratának terjedelme is csupán tíz oldal, kapoccsal összefűzve, 14,5 x 9,5 cm méretben.)
A neve meghurcolását visszautasító Péntek professzor így vall írása születéséről: „Mivel az én hátam mögött nincsen három szponzor, aki a költségeket fedezze, csupán szerény nyugdíjamra vagyok utalva, igyekszem mondanivalómat minél rövidebbre fogni. A könyv [értsd: Tőkés István egykori egyházkerületi káderfőnök, majd főjegyző 1990-ben megjelent, jelzett kötete] elolvasása során meg kell állapítanunk először, hogy ez a könyv korántsem a romániai református egyház életét ismerteti, mivel az sokkal gazdagabb és sokrétűbb ennél, abban rajta kívül sok száz becsületes lelkipásztor szolgált alázattal és áldozatkészen, vállalva azt, hogy egyesek karrierjének elhordozó és szenvedő alanya legyen.
Ez a könyv tulajdonképpen nem más, mint egy ügyesen eldíszletezett színpad, amely háttérül szolgál a püspökségre törő író szerepének, és aki aszerint bocsát fényt vagy árnyékot, dicséretet vagy elmarasztalást mindenkire, hogy ki mennyire pártolta, illetve akadályozta a püspöki szék elérésében.” A Péntek Árpád nevével fémjelzett kezdetet új közlések követték a műfajban: érdemes lenne egy katalógust készíteni róluk. El egészen a 2009-ben interneten közreadott Temesvár „hőse” című röpiratig. A megszólalók mellett „tekintélyes” tábort alkotnak a hallgatást választó egykori egyházi szolgák, a nyugdíjas lelkipásztorok. Visszafogottságukban az is közrejátszhat, hogy a hatóságok által célirányosan és megrostáltan közreadott CNSAS-irattári anyag az elsötétítést szolgálja, nem a kivilágítást. Mintha csak az állam/egyház összefonódások személyi vetületei még ma is, 2010-ben tabuk volnának.
„December-utáni” lelki Bach-korszak lenne a mostani? Annak vélhető. Egy, az idei év nyarán kinyomtatódott szamizdat füzet is ezt a nézetet erősíti meg: Kálváriám a kommunizmusban. A könyvecskének se impresszuma, se kolofonja! Lelkipásztor szerzőjének neve hadd maradjon titokban. Közlékenységét ne szenvedje meg se a kibocsátó személy, se családja. Legyen elég, ha arra utalok, hogy az egyházi apparátus által elszenvedett üldözést, majd a rá nézve szerencsés kibontakozást örökíti meg.
Befejezésül: a felvetett kérdés, amely szerint a szamizdatok új kora jött-e el, eképpen kerekedik ki előttem: a szamizdatok órája már régen ketyeg! Nézetem szerint A forradalom szikrája kibocsátásával ezt a ketyegő „óraszerkezetet” Kuszálik Péter felvitte a toronyba. Kívánatos, hogy minél többen lássák a Tőkés-kultusz mögé-fölé pillantva, „hány az óra”!
Balogh Béla lelkipásztor, Kolozsvár
Emlékeztető: a/ Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet 1990. január 22-i ifjúsági gyűlésén dr. Péntek Árpád rektor lemondását követelő határozatot fogadtak el. Azzal indokolták a követelést, hogy a rektor tétlenül szemlélte az egyház és az intézet rohamos romlását, nem állt ki a jogtalanul meghurcolt lelkipásztorok mellett. Dr. Péntek Árpád légből kapottaknak nevezte a vádakat. /Protestáns Teológiai Intézet hallgatói. = Szabadság (Kolozsvár), 1990. febr. 11./
b/ Balogh Béla /Kolozsvár/, a Farkas utcai templom lelkésze böjtöt hirdetett meg a frissen újraválasztott Tőkés László püspök ellen, a püspököt főbéresnek nevezve és azzal vádolva, hogy elhagyta a törvényesség korlátait. /Böjt Tőkés László ellen. = Szabadság (Kolozsvár), 1998. nov. 2./ Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. december 3.

Nem részrehajló a Szülőföld Alap?
Elutasította tegnap a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága a Szülőföld Alap pályázati elbírálásait kifogásoló kijelentéseket. Az államtitkárság közleményében Dorosz Dávid országgyűlési képviselő (LMP) a témában a héten tett kijelentéseire válaszolt.
Dorosz Dávid hétfőn arról beszélt: a Szülőföld Alap kollégiuma részrehajlóan döntött, és a napi túlélést jelentő támogatás megvonásával olyan jelentős lapokat hozott kilátástalan helyzetbe, mint az Új Magyar Szó, a Transindex, a Látó vagy a Korunk. Az államtitkárság közleményében kiemelte: a felsorolt sajtótermékek nagy részét a Szülőföld Alap támogatta. Így a Látó című folyóirat az Aranka György Alapítványon keresztül 1 millió forintot, a Korunk című folyóirat összesen 2 millió forint értékű támogatást kapott, a transindex.ro pedig a kolozsvári Media Index Egyesületen keresztül jutott 700 ezer forintos támogatáshoz.
A közlemény azonban nem tér ki arra, miért nem kapott egyetlen forintot sem a Románia egész területére eljutó magyar lap, az Új Magyar Szó. Az államtitkárság hangsúlyozta: az elmúlt évek támogatásából kiindulva most azokat részesítették előnyben, akik régóta nem jutottak forráshoz. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. december 3.

Kelemen: a belügyi tárcának magyarázatot kell adnia a kettős mérce alkalmazása miatt
Nem elfogadható az a tény, hogy a rendőrség kettős mércét alkalmazzon két hasonló esetben - válaszolt Kelemen Hunor művelődési miniszter az Új Jobboldal és a székely gárda esetében történő rendőrségi eljárás kapcsán feltett kérdésünkre. A tárcavezető elmondta, kifogásolja és elutasítja a rendőrség magatartását, ezért erre a belügyminisztériumtól magyarázatot kell kérni.
Mint ismeretes, sem a magyar, sem a román szélsőjobboldali szervezet - az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakasza, illetve az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) - nem rendelkezett érvényes polgármesteri hivatali engedéllyel, ennek ellenére mégis úgy döntöttek, felvonulnak Kolozsváron, illetve Marosvásárhelyen.
Ez azonban csak az Új Jobboldal tagjainak sikerült, mivel a székely gárda tagjait egy kolozsvári étterem előtt "lekapcsolták" a rendőrök, míg a román nacionalisták felvonulását a csendőrség biztosította. A székely gárda tagjait és a hozzájuk csatlakozókat az őrsön lefényképezték és levették ujjlenyomatukat, majd megbírságolták őket. A székely gárda azt tervezi, hogy bíróságon keresi igazát. (hírszerk.) Transindex.ro

2010. december 3.


Egy jelölt pályázza meg az udvarhelyszéki RMDSZ elnöki tisztségét
December 3-án Székelyudvarhelyen ülésezett az udvarhelyszéki RMDSZ szervezet tisztújítását koordináló testület. A megbeszélésen a testület tagjai megállapították, hogy az alapszabályzatnak, illetve a jelölési szabályzatnak megfelelően egy jelölt, Dr. Verestóy Attila szenátor iktatta a pályázatát. A testület titkárságának beszámolója alapján áttekintették a küldöttek jelöléseinek helyzetét a települések, a társult szervezet és platformok, valamint az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács szintjén. A testület tagjai megállapították, hogy a küldöttjelölő gyűlések a szabályzatnak megfelelően zajlottak, ennek értelmében a december 11-én 17.00 órai kezdettel, a székelyudvarhelyi Művelődési Házban lebonyolított küldöttgyűlésen több, mint 400 küldött vesz majd részt. A tanácskozáson véglegesítették a küldöttgyűlés napirendi pontjait és forgatókönyvét. A széki területi szervezet legfelső döntéshozó testületén beszámol Bunta Levente leköszönő elnök, módosítják az alapszabályzatot, elnököt és felügyelő bizottságokat választanak, megerősítik a választmány összetételét, illetve döntést hoznak a kongresszusi képviselettel kapcsolatban. (hírszerk.) Transindex.ro

2010. december 3.

Csík már „betelt”
A csíkszeredai magyar konzulátus kénytelen elutasítani azokat, akik időpontot kérnek a jövő évre állampolgársági kérvényük benyújtására. Eddig több mint hétezer időpontot pipáltak ki az előjegyzési naptárban, és június 30-a az utolsó dátum, amikor fogadni tudják a kérvényezőket – tudta meg lapunk a diplomáciai képviselet ügyfélszolgálatától.
A csíkszeredai magyar konzulátus kénytelen elutasítani azokat, akik időpontot kérnek a jövő évre állampolgársági kérvényük benyújtására. Eddig több mint hétezer időpontot pipáltak ki az előjegyzési naptárban, és június 30-a az utolsó dátum, amikor fogadni tudják a kérvényezőket – tudta meg lapunk a diplomáciai képviselet ügyfélszolgálatától. Az érdeklődőket egyelőre a kolozsvári és bukaresti konzulátusra, illetve Magyarországra irányítják.
„Nem tudjuk, mi történik majd június 30-a után, jelenleg Budapest utasításaira várunk” – magyarázta érdeklődésünkre a konzulátusi alkalmazott. A csíkszeredai diplomáciai képviselet külföldön tartózkodó ügyvivőjét, Balogh György konzult lapunk tegnap nem tudta elérni az ügyben.
A kolozsvári és a bukaresti konzulátus előrejegyzési naptárában még bőven van hely. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzultól megtudtuk, eddig több mint négyezren jelezték, hogy jövőre kérvényezni kívánják az állampolgárságot. „Akik most fordulnak hozzánk, azokat márciusban várjuk a kérvényükkel” – mondta a diplomata. Drávucz Herbert bukaresti főkonzul tájékoztatása szerint eddig több mint háromszázan keresték meg ügyfélszolgálatukat, a legutóbbi jelentkezőt március 4-re hívták be a diplomáciai képviseletre.
Wetzel Tamás miniszteri biztos tegnap igyekezett megnyugtatni az állampolgársághoz folyamodókat: december közepére minden készen áll az egyszerűsített honosítási eljárás januári bevezetéséhez. Az MTI-nek elmondta: minden személyügyi, infrastrukturális és informatikai fejlesztés ütemtervszerűen halad, sőt, a legtöbb fejlesztés jobban is áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. Így semmi akadálya nincs annak, hogy december közepére minden készen álljon az egyszerűsített honosítási eljárás január 1-jei indulásához.
Tájékoztatása szerint a kormány 830 millió forintot biztosított az idei fejlesztésekre. A várhatóan nagyszámú kérelmek gyors elbírálása miatt pedig 170 embert vettek fel különböző szervezetekhez, akiknek természetesen a munkavégzéshez szükséges feltételeket is biztosítani kellett. Emellett az egyes külképviseletek bővítése is szükségessé vált. Ráadásul a gyors adattovábbítás és elbírálás érdekében a jelenlegi informatikai rendszereket is fejleszteni, illetve bővíteni kellett.
Jelenleg a „finomhangolásnál” tartanak, az egyes képzések ugyanis a napokban fejeződnek be, az informatikai rendszerek már a tesztelési folyamatban vannak, illetve a nagy érdeklődésre való tekintettel újabb ingatlanok átalakítása is szükséges három külképviselet (Csíkszereda, Kolozsvár, Szabadka) esetében.
A miniszteri biztos kitért arra is, hogy jövőre összesen, a három érintett tárcánál (Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) mintegy 2,4 milliárd forint áll rendelkezésre az egyszerűsített honosítási eljárásra. Hozzátette: minden fejlesztés ideiglenes jellegű, hiszen az első évben várható a legtöbb kérelem. Az igények függvényében pedig megtakarítások is elképzelhetők.
Wetzel Tamás elmondta, hogy december 8-10 között Erdélyben három tájékoztatót tart az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózatának, amelyek helyben segítik az egyszerűsített honosítást.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. december 3.

Felnőnek a gyerekek
Alkotmány és sajtó – a rémálom kezdete
Megyesi Gusztáv, Élet és Irodalom
Jó hír az alkotmányozás kedvelőinek: elkapták végre azt a hivatali dolgozót, aki 34 oldalas, egész estét betöltő alkotmányjavaslatot tett fel a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapjára nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy szellemileg megsemmisítse Schmitt Pált.
Neve egyelőre ismeretlen, csak annyit tudni róla, hogy a kommunisták beépített embere volt, ám most elnyerte méltó büntetését: forró szurokba mártották, tollban hempergették, majd kidobták a Sándor-palota ablakán; ez se fog többé alkotmányozni.
Ezzel egyszersmind az is kiderült, hogy nem Kontrát Károly lánya írta a dolgozatot. Tudni kell, hogy a sajtó napokon át olyan hírt terjesztett, miszerint a belügyi államtitkár lánya készítette a javaslatot az elnöki hivatal munkatársaként. Az opusról két héttel ezelőtt Kovács kollegának már volt szerencséje értekezni ezen a hasábon, a magunk részéről legfeljebb annyit tennénk hozzá, hogy egyedül a kaposvári püspököt sajnáljuk, aki heteken át könyörgött térden állva az elnöki hivatalnak, hogy feltétlenül vegyenek fel egy írni-olvasni tudó embert a hivatalba nyelvi szöveggondozásra, továbbá, ha lehet, ne a jóistentől eredeztessék az alkotmányozás jogát.
Ennek ellenére csak-csak bekerült a szövegbe, hogy maga az Úr fog alkotmányozni tavasszal, úgy is, mint a létezőt önmagában megtestesítő örök, tökéletes és változatlan szubjektumnak, az abszolutóriumnak (!) az ura, amit egyedül Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár appercipiált kellőképpen, azt véve ki az Úr üzenetéből, hogy ezután jobban a körmére kell nézni a végzős egyetemistáknak. Azon egyébként, hogy a köztársasági elnök elhatárolódott a tanulmánytól, sőt letagadta még azt is, hogy hallott valaha is alkotmányozásról, egyáltalán nem lepődött meg a közvélemény, ugyanis Schmitt Pál még soha semmiért nem vállalta a felelősséget, ezért is rajonganak érte a magyar sportvezetők és olimpiai mozgalmárok: a saját megtestesülésüket látják benne.
Ettől függetlenül megjegyezzük, hogy az elnök nem akkor határolódott el, nem akkor kezdett nem hallani soha a tanulmányról, amikor az fölkerült a világhálóra, és a hivatalban már élénken vitáztak róla, hanem amikor kiderült, hogy galaktikus méretű marhaságok vannak benne; ha a sajtó nem robbantja ki a botrányt, ma már az egész textúra úgy, ahogy van, minden közhivatalban ki van lógatva a Nenyi mellé.
Kontrát államtitkár mindenesetre bejelentette, hogy sajtópert fontolgat mindazon orgánumok ellen, amelyek hírül adták, hogy az ő lánya írta a tanulmányt. Mármost ez igen érdekes. Azt ugyebár tudjuk, hogy Kontrát államtitkár lánya 25 éves, tehát nem karon ülő kisgyermek, sőt már nem is fiatalkorú, ráadásul friss diplomás jogászként lett Schmitt Pál beosztottja, hogy van az tehát, hogy az apja akar perelni helyette.
Mi magunk ugyan elég régen voltunk huszonévesek, ám így is rémlik, mintha társaink ebben a korban már bírtak annyi önállósággal, hogy nem az apjukhoz vagy a nagybácsihoz szaladtak, amikor bármi sérelem érte őket, hanem önkezűleg kezdtek el pofozkodni, végső esetekben keresetet írni, különben hülyegyereknek nézték volna őket. Ráadásul itt egészen téves helyzetértékelésről van szó.
Nem az a kérdés ugyanis, hogy ki írta a dolgozatot, mert bárki írta is, autentikus képet festett az elnöki hivatalban uralkodó mentalitásról és színvonalról, a hely szelleméről, amely az egy és oszthatatlan schmittpálságot közvetíti a világ négy tája felé. Ellenben hogy van az, kérdezhetnénk nagy naivan, hogy Kontrát államtitkár lánya friss diplomásként azonnal a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársa, sőt osztályvezetője lett, mégpedig a panaszos és kegyelmi ügyek felelőseként.
Kontrát államtitkár lányának tündöklő tehetsége és rátermettsége felől nincs kétségünk már csak a papa képességei okán sem, a kérdés csak az, hogy a diploma átvétele és a hivatali munkakezdés közötti pár hétben miféle jellegű alkalmi munkán szerezte meg az ifjú jogásznő azt a tapasztalatot és emberismeretet, melynek birtokában súlyos kérdésekben, netán tragédiákban fog majd javaslatokat tenni, sőt dönteni.
Jó, mondhatja erre bárki, Petykó Adrienn, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének, Petykó Zoltánnak a lánya meg egyenesen főosztályvezető lett az agrárminisztériumban. Igen, de ő nem 25, hanem már 27 éves. Vagy Vitézy Dávid, akit ugyancsak 25 évesen neveztek ki a komplett fővárosi közlekedés teljhatalmú vezetőjének. Ami szintén igaz, csakhogy neki az apja és az anyja is fideszes potentát, hogy úgy mondjam, duplán kádergyerek, igazság szerint neki már 16 évesen vezérigazgatónak kellett volna lennie, és ne felejtsük el, ez az előőrs, még csak ezután jön majd a Fidesz-gyerekek áradata.
A Kontrát család mindenesetre példát vehetne Schmitt Pál Péterről, aki Schmitt Pál unokaöccse, és épp a napokban nevezte ki őt Varga Mihály államtitkár a miniszterelnökség állományába személyesen Szijjártó Péter keze alá. Ő már megmutatta, hogy egymaga is megáll a lábán. A nyáron ugyanis az egyik honlap azt jelentette, hogy az akkor még házelnök Schmitt Pál unokaöccse, Schmitt Pál Péter lesz a Magyar Posta vezérigazgatója, ám kiderült, hogy az egy másik ember, aki ráadásul Schmidtnek írja a nevét.
Ekkor az igazi Schmitt Pál Péter közleményt bocsátott ki, miszerint „a személyemet érintő hamis beszámoló nemcsak légből kapott, hanem azt a hamis látszatot kelti, hogy a Fidesz is olyan párt, mint az MSZP, vagyis a rokoni kapcsolatok és nem a szakmai hozzáértés alapján kerülnek felelős vezetői posztokra az emberek. Ezen kívül – a rokoni szálak emlegetésével – Nagybátyámat is belekeverik ebbe az olcsó, átlátszó, hamis játékba, nyilvánvalóan a felelős beosztásban lévő politikus lejáratásának szándékával”.
Ami a mostani beosztását illeti, mélységes a csend, nincs szó rokoni szálakról, a Schmitt Pál nevének olcsó, átlátszó és hamis lejáratásáról, már csak azért sem, mert hiszen egyáltalán nem érdemtelen kinevezésről van szó. Sajtóinformációk szerint ugyanis Schmitt Pál Péter „2008-ban és 2009-ben több sajtóközleményt jegyzett a Polgári Fiatalok Egyesülete elnökeként”, aminél jobb ajánlólevelet elképzelni se tudunk miniszterelnökségi álláshoz, mindamellett szakmai előéletnek sem utolsó. Szerintünk a fiatalember alkotmányozásra érett. Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. december 3.

Toró T. Tibor: „Olyan párt szükséges, amely valóban képviseli az autonómiát”
Évi küldöttgyűlését tartja szombaton, Székelyudvarhelyen az EMNT
Az esetleges új erdélyi magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánítása is napirenden szerepel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szombati, székelyudvarhelyi évi küldöttgyűlésén. Toró T. Tibor a Szabadság kérdésére elmondta: a szervezet éves tevékenységének kiértékelése és a Demokrácia Központok létrehozása mellett tisztújításra is sor kerül. A pártalapítási szándékról az EMNT ügyvezető elnöke kifejtette: olyan politikai alakulat létrehozása szükséges, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia „címkéjét”, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket; ezeknek az elvárásoknak az elmúlt időszakban sem az RMDSZ, sem az MPP nem tett eleget, ezért van szükség egy autonomista párta. Nem a harmadik erdélyi magyar párt akarnak lenni, hanem az első helyen szereplő politikai alakulat, a stratégiai célkitűzések tekintetében pedig nemzeti minimumot szeretnének kialakítani a többi politikai erővel.
– Székelyudvarhelyen tartja szombaton az EMNT évi küldöttgyűlését, amelyen várhatóan döntés születik az új magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánításáról is.
– Már néhány hónapja uralja a közbeszédet, hogy harmadik magyar párt van születőben. Ez sajnálatos módon vagy úgy ment be a köztudatba, hogy Tőkés László pártot alapít, vagy pedig az EMNT párttá alakul. Ezek közül egyik sem igaz. Az EMNT nem akar párttá alakulni, legalábbis sehol nem hangzott el ilyen javaslat, s az elnökség és a választmány elé sem került ilyen indítvány. Konszenzus van abban, hogy az EMNT-nek civil mozgalomként kell folytatnia a tevékenységét, és ezt meg fogja erősíteni a szombati évi küldöttgyűlés. A választmányban valóban felvetődött egy új párt létrehozásának a szükségessége, amely az autonómia kérdését pártpolitikai eszközökkel is képviseli. Érvényes még mindig az a megállapításunk, hogy a létező pártok ezt nem teszik meg úgy, ahogyan mi azt szeretnénk. Sem az RMDSZ, sem az MPP nem felelnek meg ennek az elvárásnak. Ezért olyan politikai alakulat létrehozására van szükség, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia címkéjét, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket. Egyelőre még nem kristályosodott ki, milyen formában szülessen meg az új párt, illetve az EMNT milyen szervezethez adja erkölcsi és logisztikai támogatását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a pártalapítás nagy feladat, Romániában a párttörvény nagyon szigorú, leginkább ezt az MPP tagjai tudják, akik már végigmentek ezen. Ugyanakkor nyilván azzal is szembesülnünk kell, hogy Erdély-szerte a politika ázsiója nagyon alacsony. Az emberek igazából azt várják a politikától, hogy oldja meg a problémáikat. Mivel már elég régóta azt látják, hogy a bukaresti politizálás nem megold, hanem teremt problémákat, egyre szkeptikusabbá válnak. Ennek mi tudatában vagyunk, illetve azt is érezzük, hogy nagyon sokan tartanak az erők szétforgácsolásától. Mindezeket a szempontokat nyilván figyelembe kell vennünk, amikor bármilyen döntést hozunk. Az is kétségtelen viszont, ha nincs olyan politikai közszereplő, amely képes pártpolitikai eszközökkel az autonómiáért harcolni, akkor azt létre kell hozni. Nyilván nem hanyagolható el a másik két pártnak a helyzete és álláspontja sem. Az RMDSZ kongresszus előtt áll, beindult egy forrongás, mozgások zajlanak a szervezeten belül. Nem feltétlenül jó irányba, de valami történik. Másrészt az MPP-ben régóta eléggé jelentős az elégedetlenség a vezetőséggel szemben. Amennyiben sikerülne valamilyen érdemi párbeszédet elindítani ezekkel a politikai szereplőkkel, és látnánk, hogy valami megmozdul, akkor gondolkodhatnánk más megoldásokban is, de igazából erre most garanciát nem látunk. Azért fogalmazok óvatosan, mert nem akarom befolyásolni a sajtón keresztül a szombati küldöttgyűlés szuverén döntését. Az elnökség többször is foglalkozott az elmúlt hetekben ezzel a kérdéssel, minden alternatívát a testület elé tárunk, és várhatóan kialakul majd egy végleges álláspont.
– Megalakult-e már az a kezdeményező bizottság, amely a küldöttgyűlés elé terjeszti a pártalapításra vonatkozó szándékot?
– Ami biztos, hogy az EMNT választmánya nemrég megfogalmazott egy álláspontot. Ezt fogja az elnökség kiegészíteni az alternatívákkal, s a szombati küldöttgyűlés elé tárni. Amennyiben a döntés pozitív lesz, megalakul az a kezdeményező bizottság, amely a nevét is adja az egészhez. Nyilván mi tudjuk, hogy kik ezek az emberek, de nem akarjuk a küldöttgyűlés előtt ezt megelőlegezni.
– Kikből állna az új párt tagsága, kiknek a támogatására számítanak? Milyen bázisra épülne fel az új politikai alakulat?
– Nyilván az autonomistákra számítunk. Mindazokra, akik az autonómiát fontosnak tartják. Naivitás azt gondolni, hogy az erdélyi magyar politikai elit egyöntetűen csak az autonómiában látja a megoldást. Az RMDSZ-ben többségben van az az álláspont, hogy nem autonómiára, hanem egyféle bukaresti politikára van szükség. Az EMNT hathatós tevékenységének köszönhetően közösségünk tagjainak nagy része azonban az autonómiában látja a megoldást. Igazából itt nem a nyilatkozatok számítanak, hanem a politikai cselekvések, a döntések. Ha hozzáértő ember megvizsgálja ezeket, akkor arra a következtésre jut, hogy igazából nem az autonómiáért harcolnak Bukarestben, hanem a jelenlegi rendszer fenntartásáért. Az autonómia kérdése kicsit olyan, mint a kollektív munkaszerződés, amely rögzíti a munkavállalók jogait a mindenkori munkaadókkal szemben. A magyarságnak is szüksége van egy ilyen kollektív munkaszerződésre, amely nem más, mint az autonómia közjogi rendszere. Ebben rögzítve lennének az alapvető jogok függetlenül attól, hogy éppen ki a „főnök” Bukarestben, azaz ki van kormányon, vagy milyen többség uralkodik a parlamentben. Az RMDSZ nem törekszik egy kollektív munkaszerződés megkötésére, hanem a mindenkori „főnökkel” próbál meg jóban lenni, ott lenni mellette, és amikor valami döntés születik, akkor megpróbál valamilyen morzsákat magának lecsípni, amiket aztán hazavisz, s eredményként mutat fel. Amennyiben létezne kollektív munkaszerződés, akkor erre nem lenne szükség, hanem arra kellene ügyelnie a mindenkori politikai képviseletnek, hogyan tartsa be azt, és az ebben rögzített jogokat miként érvényesítse. Amíg ezen a téren nem alakul ki konszenzus, vagy legalábbis nem szerez többséget ez a szemléletmód, addig nem lesz áttörés az autonómia kérdésében. Egyébként a Markó Béla vezette csapat mindig tökélyre vitte azt, hogy a „főnökkel” mindig jóban van, és akkor részesedik valamelyest, minimálisan, ebből a státusból kifolyólag. Mi ezen változtatni szeretnénk, ehhez azonban meg kell szerezni a társadalom támogatását. Jelenleg ezen dolgozunk, a pártalapítás gondolata is ennek a szellemiségnek van alárendelve. Szövetségeseket szeretnénk találni, akár a többi párt – RMDSZ és MPP –keretében egyaránt, de az egyházak és a civil társadalom körében is. Közöttük keressük a leendő autonomista párt bázisát, függetlenül attól, hogy az RMDSZ-ből vagy az MPP-ből kerülnek majd ki ezek a személyek, illetve nincsenek sehol, a kettő között, a senki földjén tengődnek.
– Egy újabb magyar párt létrehozása nem veszélyezteti-e a közösség egységét, nem vezethet-e annak további megosztásához?
– Tudatában vagyunk annak, hogy a magyar közösség azt szeretné, ha vezetői megegyeznének, s konszenzus alakulna ki közöttük. Mi is ezt a konszenzust keressük. Nem azért hozunk létre esetleg egy újabb magyar pártot, hogy feltétlenül civakodjunk, és a többiekkel versenyezzünk. Azt szeretnénk, hogy a stratégiai célkitűzésekben nemzeti minimum alakuljon ki. Amikor pártalapításról beszélünk, a többiek felé egy ajánlattal jövünk, hogy gyertek, jöjjetek ide. Nem egy harmadik párt akarunk lenni, hanem az első párt, amely végre a kollektív munkaszerződésért harcol. Ehhez szeretnénk megnyerni szövetségesnek a többieket is, illetve a többi pártnak azt a részét, akik ebben hisznek. Azt hiszem, ha ezt sikerül összerakni, konszenzust tudunk teremteni, és képesek leszünk a közösségnek az autonómián keresztül mondani valamit – akkor nem merül fel a kérdés, hogy lesz-e ennek a pártnak támogatottsága? Tudatában vagyunk annak, hogy minden ilyen dolog megosztásként csapódhat le. Azoknak, akik jelenleg úgymond birtokon belül vannak az RMDSZ-ben vagy MPP-ben, érdekük lehet, hogy ezt az érzést tovább gerjesszék. Azt hiszem azonban, ha hitelesen mondjuk a magunkét, akkor a választópolgár meg tudja majd különböztetni a propagandát a hiteles szövegtől, és ennek alapján dönteni tud.
– Hogyan képzelik el az RMDSZ-szel és az MPP-vel való együttműködést választások esetén?
– Az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él Erdélyben. Ahány település, annyiféle élethelyzet van, s annyiféle megoldást kell találni. Soha nem voltunk hívei az egységes, sablonos megoldásnak. Az EMNT is három régió – Partium, Közép-Erdély és Székelyföld – szerint szerveződik, és ehhez próbáljuk igazítani a politikai döntéseket. Azt is el tudom képzelni, hogy Székelyföldön vagy az Érmelléki tömbkörnyezetben a közösség természetesnek vesz majd egy versenyt a helyhatósági választásokon. Valószínű lesznek olyan régiók, ahol a különböző politikai szereplők eleve együttműködve jelennek meg a választópolgárok előtt. Azt is el tudom fogadni, hogy országos szinten olyan típusú keretegyezményt kötünk a többi politikai szereplővel, amely megengedni ezeket az alternatívákat, és a helyi szereplőkre bízza, melyiket választják ezek közül. Azt hiszem, teljes mértékben rugalmasnak kell lennünk. Ha valaki csak a saját kicsi szemétdombjáról és alacsony perspektívából közelíti meg a helyzetet, s megpróbál ráerőltetni a többiekre megoldásokat, egészen biztosan vesztes lesz. Értem ezt az RMDSZ és az MPP egyes vezetői esetében, akik mindig saját kicsi környezetükből indulnak ki, s megpróbálják álláspontjukat rákényszeríteni a többiekre. Az EMNT soha nem volt ilyen, ezért van nekünk három régióelnökünk, és jöttek létre a regionális struktúrák.
– Konkrétan meddig kellene megalakulnia az új politikai alakulatnak, ha szombaton meglesz az elvi döntés?
– Azt szeretnénk, hogy a következő fél évben mindképpen pontot tegyünk erre a kérdésre. Valamikor a 2011-es esztendő nyaráig tiszta képet kell alkotni, hiszen 2012-ben önkormányzati választások lesznek. Úgy érzem, Tusványosnak kell lennie annak az időpontnak, amikor ezzel a kérdéssel el kell számolnunk, hiszen általában ez az alkalom, amikor mérleget vonunk.
– Milyen reményekkel néz a jövő februári RMDSZ-kongresszus elé?
– Egy fecske nem csinál tavaszt, vagyis egy személy nem elegendő a változásokhoz. Bárki lehet az RMDSZ elnöke, ha a szemléletmód nem változik meg, akkor kudarcra van ítélve. Még akkor is, ha az illető jó szándékú. Különben több olyan személy van az RMDSZ-ben, akik az autonómiában hisznek, de ezek markáns kisebbségben vannak. Információim nem annyira mélyek, mint amikor parlamenti képviselőként belülről láthattam a történéseket. De azt hiszem, hogy az RMDSZ-nek jelenleg nincs esélye megújulni. Még akkor sem, ha Markó Béla visszavonul. Nem látom azt a szándékot, hogy radikálisan megváltozzon a jelenlegi szemléletmód. Nem Bukarestben kell intézni feltétlenül a dolgokat, és nem az egyedi esetekre kell helyezni a hangsúlyt, hanem azon a bizonyos kollektív munkaszerződésen kell dolgozni. Nem látom, hogy ezt ki tudná felvállalni. Székelyföldön vannak olyan politikusok, akik erre képesek lennének, de a jelenlegi rendszerben nem látom, hogyan tudnának többséget szerezni. Annyira be van csontosodva az RMDSZ retorikájába a szemlélet, miszerint azért megyünk Bukarestbe, hogy ott kijárjunk dolgokat. Aki egyszerűen más látásmóddal jelenik meg, eleve kisebbségi sorsra van ítélve. Ezért nem is merem venni a bátorságot, hogy bármilyen nevet kiejtsek a számon az esetleges RMDSZ-elnök személyét illetően.
PAPP ANNAMÁRIA, Szabadság (Kolozsvár)

2010. december 3.

Orbán aggodalmát fejezte ki az erdélyi magyar politikusok elleni román vizsgálatok miatt
Aggodalmát fejezte ki Orbán Viktor miniszterelnök az erdélyi magyar politikusok ellen indított romániai hatósági vizsgálatok miatt. A kormányfő a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) csütörtöki budapesti ülésén emellett arról is beszélt: külhoni fiatal magyar vállalkozókat segítő programok indulhatnak.
A miniszterelnök előadásában országonként szólt a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről. Romániával kapcsolatban úgy fogalmazott: a magyar kormány visszarendeződést érzékel a kisebbségi jogok területén, a nyelvhasználat kérdésében pedig az európai jogok elvitatását tapasztalja “a saját közösségeinktől”.
Kifogásolta továbbá, hogy nem gyorsult fel az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása, és szerinte az erdélyi magyar orvosképzés ügye sem a rendeződés irányába tart. “A magyar politikusok ellen különböző indokokkal indított hatósági vizsgálatok is inkább aggodalommal töltenek el bennünket, semmint a jogállami szempontok győzedelmeskedésének diadalérzésével” – közölte.
Orbán Viktor azt mondta: a magyar kabinet sajnálatosnak tartotta az elmúlt éveknek azt a román politikáját, amely nem kereste az együttműködést Bukarest és Budapest között. Hangsúlyozta: Magyarország mind a román népnek, mind a választott vezetőknek megadta a kijáró tiszteletet. “Most jó reményekkel figyeljük a Romániában lezajló politikai változásokat, tanulmányozzuk a helyzetet” – tette hozzá.
A felvidéki magyarság ügyében a miniszterelnök kifejtette: azt követően, hogy a nemzeti alapon szerveződő magyar párt nem került be a szlovák parlamentbe, a budapesti kormány egy nagyon szoros szlovák-magyar gazdasági együttműködés mellett tette le a voksát, azt remélve, hogy ez a kooperáció kedvező lesz az ottani magyarságnak is.
Értékelése szerint a gazdasági sikerek elvitathatatlanok – példaként említette a komáromi Duna-hidat mint zászlóshajót -, és “a szlovák-magyar kapcsolatok nagyon régen voltak olyan kiegyensúlyozottak, mint most”.
A felvidéki magyar pártnak azt kívánta, hogy a soron következő választáson legyen képviselete a magyarságnak a pozsonyi parlamentben.
Kárpátaljára rátérve a kormányfő örömét fejezte azért, hogy hosszú évek szembenállása után összefogás alakult ki az ottani magyarok között.
Délvidékkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy évek óta jó irányba tartó építkezés halad, egyúttal jelezte: a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy az ott létrejött egység sérüljön. A horvátországi magyaroknak azt kívánta Orbán Viktor, hogy olyan kormány legyen Zágrábban, amely a nemzeti érzést, a nemzeti büszkeséget pozitív államalkotó tényezőnek tekinti. Szlovéniáról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország minden segítséget megad Ljubljanának az “újkori népvándorlásból” fakadó feladatokhoz.
Orbán Viktor az értekezleten közölte azt is: külhoni fiatal magyar vállalkozókat segítő programok indulhatnak. Jelezte: a kormány elvi döntéseket hozott arról, hogy szakmai segítségnyújtással, valamint részben visszatérítendő, részben vissza nem térítendő támogatásokkal járuljanak hozzá ezekhez a programokhoz. A magyar nyelvű, jól képzett szakmunkások mellé szükség lesz külhoni magyar nyelvű és kultúrájú, sikeres fiatal vállalkozói rétegre is – emelte ki.
A kormányfő kitért az egységes oktatási tér megvalósítására is a Kárpát-medencében. Felidézte többek között a Sapientia megalapítását, majd megjegyezte: most azért harcolnak, hogy a komáromi Selye János Egyetem 2016-ban az akkreditációs bizottságtól megkapja azt az elismerést, ami a hosszú távú létezéséhez elengedhetetlen.
Ezek szép dolgok – fogalmazott -, de eljött az idő, hogy mindezt összekapcsolják egy magyar nyelvű, Kárpát-medencei felsőoktatási rendszerré. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kapta ezt a feladatot a kormánytól, és a miniszterelnök reményei szerint hamarosan akciótervekkel áll elő a tárcavezető. Jelezte, az előző napi kormányülésen már döntöttek pénzügyi forrásokról. A miniszterelnök beszámolt a Kárpát-medencei ösztöndíjprogram elindításáról, ami lehetővé teszi a diákoknak, hogy magyar állami ösztöndíjjal a Kárpát-medence összes magyar intézményében tanulmányokat folytathassanak. Összegzése szerint az oktatás, a tudás és gazdaság összekötése Magyarország egyik legfontosabb nemzetstratégiai kérdése, ezért helyes, hogy a határon túli politikában is az oktatás és a gazdaság kapja a legnagyobb hangsúlyt. Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a magyar nemzetpolitikát egy erős Közép-Európa-politika segíteni tudja. A mostani “invázió”, egy eddig is tudott, de ritkán látható felismerést hozott a felszínre: a régióban feszülhetnek komoly ellentétek, de vannak olyan veszedelmek, amelyeknél kiderül, a közép-európai népek mégiscsak egy közösségbe tartoznak, mégiscsak van közük egymáshoz – fogalmazott az illegális bevándorlásra utalva. Úgy összegzett: közép-európai együttműködés nélkül a nemzeti érdekeinket is nehéz, vagy talán egyenesen lehetetlen lenne jól szolgálni. A kormányfő jó hírnek tartotta, hogy az EU leggyorsabban fejlődő térsége Közép-Európa, és rossznak, hogy az “elmeszesedő” nyugat-európai gazdaságok egyre kevésbé alkalmasak visszatérni a korábbi növekedés útjára, sőt továbbra is növekvő eladósodástól szenvednek. Kitért arra is, hogy miközben védekezett az ország, építkezni sem felejtettek el. Utalt az “egyre izmosodó” gazdasági mutatókra, és arra kért mindenkit, idézze fel az öt évvel ezelőtti Magyarországot, majd vesse össze azzal, amit ma Budapesten tapasztal. Ha sikerül a munkát folytatni, a ciklus végére Magyarország egész elfogadható képet mutat majd – fogalmazott Orbán Viktor. Erdon.ro

2010. december 3.

Határon túli magyar EP-képviselőkkel tanácskozott a magyar Országgyűlés külügyi bizottsága
Az Európai Parlament (EP) határon túli magyar képviselőivel egyeztetett pénteki ülésén a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága.
Winkler Gyula, az RMDSZ képviselője a 2011 első félévében esedékes magyar uniós elnökség kapcsán hangsúlyozta: keményen kell dolgozniuk a nyugat-balkáni térség integrációjáért, hiszen ez a magyar nemzetpolitika szempontjából is nagyon fontos cél. A spanyol-belga-magyar elnökségi trió első két tagja eddig nemigen jeleskedett „az új lisszaboni lehetőségek” kihasználásában, Magyarország azonban remélhetőleg hatékonyan ragadja majd meg ezeket, és szorosan együttműködik az EP-vel - mondta.
A politikus üdvözölte a Magyar Állandó Értekezlet újbóli összehívását, egyúttal kijelentette: a magyar-román együttes kormányülések is rendkívül fontosak, mivel igen eredményesek lehetnek. A hamarosan esedékes romániai népszámlálás kulcsfontosságú a magyar kisebbség szempontjából - hívta fel a figyelmet a képviselő.
Sógor Csaba (RMDSZ) szerint azt kell elérniük, hogy az EU-ban a magyar kisebbséget ne egy folyton panaszkodó közösségnek lássák, hanem olyannak, amelyért „érdemes tenni”. A 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés stabilabb jogi keretet adott az uniónak, de ezt csak szoros összefogással lehet hatékonyan kihasználni - vélekedett.
A politikus úgy látta, az uniós szakbizottságokban folyó munka eredményessége és az ezzel járó szakmai tekintély komolyan elősegítheti, hogy megnyerjék a frakciókat és a tagállamokat a kisebbségi ügyeknek is.
Mészáros Alajos (MKP) kiemelte: a felvidéki magyarok „nagyon megbecsülik”, hogy a jelenlegi magyar kormány jobban a „szívén viseli” az ügyüket, mint az előző kormány. Emlékeztetett: az MKP a legutóbbi szlovákiai választásokon nem jutott be a parlamentbe, és bár a párt korábban hatékonyan működött, a szakadás a szlovákiai magyar képviseletben egy idő után szinte törvényszerű volt a felgyűlt belső feszültségek miatt.
A kudarc egyik fő oka az lehetett, hogy hiányzott az „igazán profi” médiapolitika - vélekedett a politikus, hozzátéve: elsősorban egy elkötelezett magyar nyelvű napilapra lenne szükségük, amely közölné a magyar politikusok véleményét, és e cél eléréséhez bármilyen segítséget elfogadnak. Ugyanakkor egy szlovákiai magyar televíziócsatorna is igen hasznos lenne, mivel jelenleg nagyon kevés műsoridő jut a magyar kisebbségnek a szlovák televízióban - jegyezte meg.
Mint kifejtette: a szlovákiai nyelvtörvényt ugyan több pontban is elmarasztalta a Velencei Bizottság, de nem látja a szándékot, hogy Pozsony változtatni kívánna a jogszabályon. Bár a szlovákiai kormány labilisnak tűnik, de nem lenne előnyös, ha felbomlana a koalíció - tette hozzá a képviselő.
Szabó Vilmos (MSZP) felidézte: a bizottság nevében 2006 óta szerepel a "határon túli magyarok" kifejezés, és hozzátette, elengedhetetlen a rendszeres kapcsolattartás a határon túli magyarok képviseleteivel.
Kovács László (MSZP), a bizottság alelnöke arra emlékeztetett, hogy Románia uniós csatlakozása előtt komoly vita folyt arról, hogy a mielőbbi integrációt sürgessék, vagy inkább igyekezzenek minél több engedményt kicsikarni az országból a csatlakozás támogatása fejében. Bebizonyosodott, hogy a mielőbbi csatlakozás volt a jó megoldás, hiszen így a romániai magyaroknak is lett képviseletük az EP-ben, ami által egy "újabb ajtó" nyílt ki - fogalmazott. Mészáros Alajos egyetértett abban, hogy a magyarság szempontjából kifejezetten előnyös, hogy Szlovákia és Románia uniós tagállamok, ugyanakkor Sógor Csaba úgy látta, bár valóban kedvező az integráció, a csatlakozás után nem fejlődött a kisebbségpolitika ezekben az országokban.
Balla Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke ugyancsak felhívta a figyelmet a népszámlálások jelentőségére a kisebbségek szempontjából, és hangsúlyozta: minél többet kell beszélni a kisebbségek helyzetéről az unióban.
Ágoston András, a VMDP elnöke azt mondta, bár gyakran beszélnek az autonómiáról, nincs egyetértés abban, hogy azt milyen formában kellene megvalósítani. A magyar uniós elnökség óriási lehetőség, hogy Magyarország előálljon egy jó elképzeléssel ezzel kapcsolatban - fűzte hozzá. Sógor Csaba szerint azonban még mindig nem foglalkoznak eleget az autonómia kérdésével, és sosem találnak majd olyan egységes modellt, amelyet mindenki elfogadna. Az EP-képviselő hozzátette: sok kisebbséghez képest nekik megvan az az előnyük, hogy az anyanyelvük hivatalos nyelv az unióban. Krónika (Kolozsvár)

2010. december 3.

Tompa Miklós-centenárium
Előadásokban és más programpontokban gazdag, többnapos rendezvénysorozattal ünnepli névadójának 100. születésnapját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel közösen szervezett, december 17-én kezdődő ünnepségről, annak programpontjairól csütörtök délben tartottak sajtótájékoztatót a színház előcsarnokában.
A számos jelenlevő közül elsőként Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár üdvözölte a megjelenteket, majd Kövesdy István művészeti vezető, ötletgazda vette át a szót, aki a közelgő rendezvénysorozatról beszélt, vázlatosan annak műsorát ismertette.
– Igyekszünk méltóképpen ünnepelni névadónk századik születésnapját, minőségi eseménysorozattal emlékezni rá, az igen sokoldalú színházi emberre. A művészeti egyetemmel való együttműködésünk teljesen egyértelmű, az egykori Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola Tompa Miklós tevékenységének nyomát viseli. Ez alkalomból nem csak rá, hanem azon pályatársaira is emlékezni kívánunk, akik a magyar színház és színjátszás kiemelkedő egyéniségei voltak: a 100 éve született Kovács Györgyre, a 85 esztendeje született Harag Györgyre, de Csorba Andrásra, Illyés Kingára, Hunyadi Andrásra is. A programot eredetileg három napra terveztük, de úgy tűnik, kibővül. Számos vásárhelyi és vendégelőadást tekinthet meg a közönség, lesz konferencia, tárlatnyitó, vetítések sorozata. Ami a vendégjátékokat illeti, két társulatot hívtunk meg: a Kolozsvári Állami Magyar Színház Csehov Három nővérével, Tompa Gábornak – Tompa Miklós fiának – rendezésével érkezik Vásárhelyre, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A csoda című produkcióval, Bocsárdi László rendezésével. Ez utóbbit egyrészt az elmúlt évek legjobb Tamási-előadásának tartom, másrészt Tompa Miklós pályáját végigkísérte Tamási életműve, rendezőként szinte az összes színművét színpadra vitte. A Tompa Miklós Társulat több előadását is játssza: a rendezvénysorozat részeként újra láthatják Kiss Csaba A dög című lányregényét, a nemrég bemutatott Svejket, Hatházi András Világrengetők című művét (felolvasó-színházi keretek között), Székely János Caligula helytartója című drámáját, illetve Goldoni Legyezőjét. Ugyanakkor, a centenárium előestéjén a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelye a hét végén bemutatandó, Guppi című komédiát is játssza. Az előadások mellett kiállításra is sor kerül a színház előcsarnokában: a Székely Színház Egyesület által felkért képzőművészeknek Tompa Miklósról és pályatársairól készített portréit mutatják be az egybegyűlteknek. E tárlat megnyitójával kezdődik a rendezvénysorozat, 17- én délelőtt, utána archív dokumentumokat vetítenek, illetve játszanak le a Kisteremben: interjúkból, beszélgetésekből, vallomásokból áll az anyag, amelynek egy részét a magyarországi Országos Színművészeti Intézet állította össze. A Bolyai téri b5 stúdióban egy további kiállítás is nyílik Képszínház címmel Barabás Zsolt fotóiból. Ezt követően vetítéssel összekötött beszélgetésre kerül sor az említett művészek egykori pálya- és munkatársaival, a moderátor szerepét Nánay István színikritikus vállalta el. A zárónapon a Nemzeti előcsarnokában pedig kerekasztal-beszélgetést szervezünk a marosvásárhelyi Nemzeti jelenéről és jövőjéről.
A második napon színháztudományi konferencia veszi kezdetét a Pálffy Házban, erről Gáspárik Attila, az intézmény rektora mesélt: – A színház 1989 előtt címmel szervezünk szakmai konferenciát, amely bárki előtt nyitva áll, szabadon látogatható. Számos külföldi és hazai színházi szakember tart előadást az értekezés során, ugyanakkor felavatunk egy újabb emléktáblát is, ezúttal Tompa Miklós emléke előtt adózunk – mondta a rektor, aki megemlítette, hogy az egyetem Symbolon című folyóirata nemzetközi B+ minősítést kapott, ami az országban a legmagasabb, és jelzi azt is, hogy a lap anyaga ezentúl nemzetközi adatbázisokban is olvasható, majd a hamarosan esedékes bemutatóról, a Guppi című előadásról beszélt Harsányi Zsolt rendezővel egyetemben. A premierre hamarosan visszatérünk.
Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely)

lapozás: 1-30 ... 3661-3690 | 3691-3720 | 3721-3750 ... 4051-4068




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998