Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 7649 találat lapozás: 1-30 ... 1681-1710 | 1711-1740 | 1741-1770 ... 7621-7649
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2017. március 27.

Jól működő kapcsolatokra van szükség
„Be kell látnunk, hogy olyan látványos eszközöket használ ma Románia a kisebbségi jogfosztáshoz, amelyekre nem voltunk felkészülve: az igazságszolgáltatásban, ügyészségi eljárások során, bírósági döntéseken keresztül. Az RMDSZ feladata az, hogy a magyar közösséget ért jogtiprásokról minden romániai és nemzetközi szervezetet tájékoztasson. Olyan értékek mentén politizáljon, amelyek az erdélyi magyar közösség hosszú távú megmaradását garantálják: kidolgoztunk egy törvénytervezetet is a nyelvi jogok bővítésére, amelyet hamarosan a parlament elé terjesztünk” – mutatott rá Kelemen Hunor szövetségi elnök március 24-én, pénteken a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) budapesti ülésén.
Az RMDSZ elnöke beszédében a jelenlegi romániai politikai helyzetre is reflektált. Mint elmondta: az utcai tüntetéseken túl látni kell azt is, hogy ma Romániában a hatalmi ágak szétválasztása csak fikció, sérül a jogállam, a korrupcióellenes harc leple alatt sorozatos lejáratások indulnak magyar emberek, intézmények ellen.
A Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről úgy vélekedett, a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ellehetetleníti a tanintézmény működését, alapjaiban rengeti meg a Romániában élő magyar közösség biztonságérzetét. „Elfogadhatatlan, hogy gyermekek jövőjével játszanak, szülőket félemlítenek meg a korrupció visszaszorításának címszavával tett intézkedésekkel. Ilyen körülmények között jól működő magyar–magyar kapcsolatra és biztos román–magyar állami viszonyra van szükség. Az RMDSZ abban érdekelt, hogy a jelenlegi helyzet kimozduljon a holtpontról, ezért minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megerősítse a magyar közösség biztonságérzetét” – hangsúlyozta.
Kelemen Hunor felszólalásában – mérlegelve az elmúlt év két romániai választását – úgy vélekedett: ezek egyértelmű győztese a romániai magyar közösség, amely az önkormányzati választáson megerősítette képviseletét, az addigi két megyei önkormányzati elnöki tisztség helyett most ötöt birtokol. A parlamenti választás eredményét tekintve pedig bátran kijelenthető: a magyar közösség visszaszerezte bizalmát. „Ahhoz, hogy eljussunk idáig, a tavalyi évet megelőző esztendőkben jó döntéseket kellett meghoznunk. A Magyar Polgári Párttal való összefogás kiemelten hozzájárult a sikerhez, de Magyarország segítsége is mérvadó volt” – tette hozzá az RMDSZ elnöke. A mára megerősödött parlamenti frakció 21 képviselőből és 9 szenátorból áll, amely arányos képviseletet biztosít a magyar közösségnek.
A Kárpát-medencei Képviselők Fórumán Kelemen Hunor szövetségi elnök mellett jelen voltak az RMDSZ parlamenti frakciói, európai parlamenti képviselői, az ülésen részt vett továbbá Vincze Lóránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke is.
A KMKF március 24-i plenáris ülésének résztvevői állásfoglalásban rögzítették aggodalmukat az erdélyi magyar közösséget ért jogsértések miatt.
A Kárpát-medencei Képviselők Fóruma 2004-ben alakult, célja a Kárpát-medencében élő magyar közösségek képviseletét ellátó szervezetek munkájának összehangolása.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

2017. március 27.

Váradon is lezárták az ’56-os emlékévet
Pénteken tematikus könyvbemutatóval zárta a tavaly meghirdetett ’56-os emlékévet Nagyváradon a Szent László Egyesület. A rendezvény meghívott előadói, Dávid Gyula és Benkő Levente történészek számos, a közelmúltban megjelent és az 1956-os eseményekkel és azok háttértörténetével, illetve utóéletével foglalkozó kiadványt mutattak be a váradi közönségnek a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében, ahol a szervezők részéről Nagy József Barna köszöntötte az egybegyűlteket.
Bemutatták többek közt a Dávid Gyula által jegyzett 1956 Erdélyben, és ami utána következett című kötetet, Benkő Levente Volt egyszer egy ‘56. Akiket a forradalom szele és a megtorlás ökle megcsapott című könyve, valamint a Sepsiszentgyörgyön 2016. szeptember 1–2-án tartott emlékkonferencia előadásainak anyagaiból összeállított Hatvan évvel a Forradalom után című tanulmánykötet is.
Mint Dávid Gyula rámutatott, ezek a kiadványok nem pusztán eseményeket írnak le, hanem olyan háttérhelyzeteket is feltárnak, amelyek kevéssé közismertek és kutatottak, mint például az a tény, hogy a titkosszolgálat a forradalmi mozgalmakba is embereket épített be. Fontos kérdés ugyanakkor – mutatott rá a szerző, aki maga is politikai elítélt volt –, hogy az elkövetkező generációk hogyan ápolják majd ’56 örökségét, éreznek-e benne valamit a fiatalok, ami elgondolkodtatja, vagy egy bizonyos magatartásra ösztönzi őket.
A rendezvényen jelen volt és felszólalt ugyanakkor a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének (SZVISZ) két egykori tagja, Petri József és Bodnár Márton is, akiket pusztán azért ítéltek el fejenként öt évre, mert rábólintottak egy olyan ifjúsági szervezet működésére, amelyben tevőlegesen nem is vettek részt. „Nekünk se lőfegyverünk, se parittyánk nem volt. Egy lelkes kis gyermekcsapat voltunk. Ugyanaz volt a követelésünk, mint később a román népnek ’89-ben” – fogalmazott Petri József.
A rendezvény kötetlen beszélgetéssel zárult.
Sz. G. T
Reggeli Újság (Nagyvárad)

2017. március 27.

Kiegyezett a Csíki Sör Manufaktúra a Heinekennel
Barátságos úton rendezte márkanévvitáját a Csíki Sör Manufaktúra és a Heineken Románia, amely a megállapodás értelmében minden peres ügyet megszüntet a másik fél ellen – jelentette be hétfőn a csíkszentsimoni sörgyár tulajdonosa.
A két cég magyar és angol nyelvű közös közleményét a Csíki Sör Manufaktúra tette közzé hétfőn Facebook-oldalán.
A kommüniké szerint a felek megegyeztek abban, hogy a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek „egymás mellett békében meg fognak férni a piacon". A megegyezés része, hogy minden peres ügyet a felek egymás ellen megszüntetnek. A közlemény megállapítja azt is, hogy a konstruktív tárgyalások után mindkét fél érdekévé vált, hogy a Csíki Sör márkanév körüli vita barátságos úton rendeződjék.
„A mindkét fél részéről tanúsított kompromisszumos kiegyezés után a két cég bizakodóan néz a jövőbe és ezután több időt és energiát tud arra szánni, hogy építse kapcsolatait a közösséggel, partnereivel, fogyasztóival, és így most már csak arra kell összpontosítani, amihez a legjobban értünk: a sör készítéséhez" – olvasható a Lixid Project Kft. működtette manufaktúra által ismertetett közleményben. A csíkszentsimoni sörgyár támogatóin, fogyasztóin, a helyi közösségen kívül Magyarország kormányának is megköszöni az önzetlen segítséget, ugyanakkor köszönetet nyilvánított Hódmezővásárhely városának is. Mint ismert, a magyarországi település képviselő-testülete kiállt az Igazi Csíki Sör mellett a márkanévvitában.
Lázár János, a budapesti miniszterelnökséget vezető miniszter pénteki csíkszentsimoni látogatása során a magyar kormány nevében tárgyalásra biztatta a Heinekent és a Csíki Sör Manufaktúrát a védjegyhasználat vitájában. Lénárd András, a Csíki Sör Manufaktúra vezetője közölte: már csütörtökön elkezdődtek a tárgyalások a Heineken Románia és a csíkszentsimoni sörgyár képviselői között, és bízik abban, hogy megegyezés születik a felek között.
A marosvásárhelyi táblabíróság január 27-i ítéletében jogerősen betiltotta az Igazi Csíki Sör gyártását és forgalmazását. Az Igazi Csíki Sör gyártóját a holland multinacionális társaság romániai leányvállalata perelte be, mert úgy vélte, hogy a sör gyártója eltulajdonította szellemi tulajdonát. A romániai sörgyártók perének nyelvi vonatkozásai vannak. A bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy egy termék román megnevezésének jogi védelme kiterjed-e a termék köznyelvben használt magyar megnevezésére is. A holland multinacionális cég 2003 óta rendelkezik a Csíkszerdában gyártott Ciuc premium (Csíki prémium) sörmárkával, amelyet az erdélyi magyarok csíki sörként emlegetnek. 2014 novemberében azonban megjelent a piacon a Csíki Sör Manufaktúra terméke, az Igazi Csíki Sör, amely számára a gyártó Lixid Project Kft. szerzett romániai és európai jogi védelmet.
A magyar kormány az elmúlt időszakban nyíltan védelmébe vette a Hargita megyei sörgyárat, az Orbán-kabinet pedig nemrég törvénytervezetet dolgozott ki a tiltott önkényuralmi jelképek kereskedelmi használatának tiltásáról. A jogszabály előírná, hogy nem szabad például horogkeresztet vagy vörös csillagot megjelentetni a különböző termékeken, logókon és címkéken. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a múlt héten újságírói kérdésre nem cáfolta, hogy összefüggés van a Heineken vörös csillagot tartalmazó cégérével, az Igazi Csíki Sör forgalmazásának akadályozása és a kormány törvénytervezete között.
kronika.ro

2017. március 27.

Szamos-parti lazulással ünnepelt a kolozsvári színház
Szabadtéri rendezvényekkel ünnepelte meg már hétvégén a hétfői színházi világnapot a Kolozsvári Állami Magyar Színház, amely hangulatos, a kikapcsolódásra maximálisan lehetőséget nyújtó teret rendezett be a Szamos-parton.
A világnapon számos erdélyi magyar színház szervez hétfőn ünnepi eseményeket. Az időjárás a kincses városbeli ünneplőkkel tartott, a szombati egész napos tavasz rengeteg érdeklődőt csalogatott a teátrum melletti udvarba, ahol limonádéval és zsíros kenyérrel kínálták a „közönséget".
Nagy népszerűségnek örvendett a már második alkalommal megszervezett bolhapiac, ahol a színészek által kifejezetten erre a célra felajánlott ruhákat, kendőket és sálakat, ékszereket, illetve más kisebb ajándéktárgyakat lehetett megvásárolni. Az egyes daraboknak feltüntették a minimális vételárát, de ezen felül mindenki lehetőségei szerint adományozhatott, az összegyűlt pénzzel ugyanis a kincses városi teátrum ezúttal a Yuppi Tábort támogatja, amely ingyenes élményterápiás foglalkozásokat tart diabéteszes, reumás és onkológiai beteg gyermekek, valamint családjuk számára. A színház első alkalommal a tavalyi Kolozsvári Magyar Napokon szervezett bolhapiacot, akkor az Életfa Családsegítő Egyesület Én is szeretnék játszani című projektjét támogatták.
Szombaton ugyanakkor a sport kedvelőit is a Szamos-partra várták az immár hagyományossá vált asztalitenisz-bajnokságra, amelyen a kezdők és a pingpongütőt már rutinosan forgatók is szerencsét próbálhattak. Estére, a Loose Neckties Society színészzenekar koncertjére jócskán benépesült a teátrum udvara, a közönség pedig rövid időn belül megtapasztalhatta, hogy az időközben beköszöntő hideg legjobb ellenszere a kiadós tánc. A színészzenekar nem ismeretlen már a kolozsváriak körében, rendszeresen fellépnek a teátrum rendezvényein, illetve más kulturális eseményeken, ezúttal azonban a helyszín mintha különlegesebbé tette volna a koncertélményt, a Szamos-parti környezet telitalálatnak bizonyult. A színház világnapja kapcsán tartott eseménysorozat vasárnap délelőtt a Légy jó mindhalálig című előadással folytatódott, kedden este pedig a VIA étteremben Laczó Júlia színésznő várja egy ünnepi vacsorára a színházi ínyencségekre vágyókat.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

2017. március 27.

Elhunyt András Gyula, a szatmári Harag György Társulat örökös tagja
Életének 75-ik évében tragikus hirtelenséggel elhunyt pénteken András Gyula, a szatmárnémeti Harag György Társulat örökös tagja – közölte a teátrum.
András Gyula Csíkszeredában született 1942. február 2-án. Első szerelme a néptánc volt. Hívták az Állami Székely Népi Együtteshez, de akkor már sikerrel felvételizett a színire. 1964-ben végzett Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, attól kezdve a Szatmárnémeti Állami Magyar Színháznak, illetve utódintézményének, az Északi Színház magyar tagozatának a tagja. Különböző karakterszerepekben tűnt fel. Közel másfélszáz alakításának tapsolhatott a közönség az elmúlt hat évtized alatt. András Gyula volt az együttes „nagy beugrója" is.
Örkény István egyperceseinek hiteles tolmácsolójaként mintegy negyven egyperces szerepelt repertoárján. Több alkalommal vállalt zsűritagságot a Gellért Sándor Vers- és Prózamondó Versenyen és a Vidám Versek Versmondó Versenyén. A Szent-Györgyi Albert Társaság 1998-ban, mint az évad legjobb epizódszínészét, Nádai István-emlékplakettel tüntette ki. Nyugdíjazása után is sokat foglalkoztatta a Harag György Társulat, állandó fellépője volt Sződemeteren a Kölcsey-ünnepségeknek, továbbá az Ady-ünnepségeknek is (közel ötven Ady-verssel a repertoárjában), a Petőfi-napoknak Erdődön és Koltón, de nem hiányoznak repertoárjából kortárs költőink művei sem. Állandó szereplője a Szent-Györgyi Albert Társaság és a Németi református egyházközség által szervezett kulturális programoknak. Vesztesek címmel jótékonysági műsort tartott Szatmárnémetiben a Szentlélek plébánia Merk Mihály termében Böjte Csaba alapítványa javára, valamint a Németi templomban, a Rákóczi Kollégium javára.
A Harag György Társulat művészeti vezetése 2013 októberében, a társulat fennállásának 60-ik jubileumára szervezett ünnepségsorozat keretében adományozott örökös tagságot András Gyula színművésznek. A színművészt a Szatmárnémeti Északi Színház előcsarnokában ravatalozzák fel, akik el szeretnék helyezni a kegyelet virágait a művész ravatalánál, megtehetik azt március 27-én, hétfőn 13.30 és 15 óra között a színház előcsarnokában. A temetésre aznap, 16 órától kerül sor a Magyar (Rodnei) utcai református temető ravatalozójából római katolikus szertartás szerint.
Krónika (Kolozsvár)

2017. március 27.

Beszólt Bocnak a világ vezető kisebbségvédő szervezete is
A többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák mielőbbi kihelyezésére szólította fel a kolozsvári polgármesteri hivatalt a világ vezető kisebbségvédő szervezete, a londoni székhelyű Minority Rights Group International (MRG).
A szervezet közleményben üdvözölte a kolozsvári törvényszék február 21-ei döntését, melynek értelmében ki kell cserélni a jelenleg egynyelvű helységnévtáblákat többnyelvűre, román és magyar feliratúra. „A többnyelvű feliratok fontos üzenetet közvetítenek a kisebbségi nyelvek elfogadottságáról és beágyazódottságáról, valamint fontosak a kisebbségi kultúra teljességének megőrzése szempontjából” – fogalmazott Neil Clarke, az MRG európai irodájának ügyvezető igazgatója a kolozsvári táblaügy kapcsán.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Bethlendi András, a Musai–Muszáj mozgalom képviselője arra mutatott rá, a törvényszék döntése megerősítette a magyar közösséget abban, hogy a romániai igazságszolgáltatás képes érvényt szerezni a kisebbségi jogoknak.
A kolozsvári törvényszék egyébként csütörtökön tette közzé a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezési kötelezettségére vonatkozó ítéletének indoklását. A dokumentum többek közt arra mutat rá, hogy a 2001-ben kiadott helyi közigazgatási törvény alkalmazásakor az 1992-es népszámlálás adataihoz kell viszonyítani a lakosság számarányát, tehát minden olyan településen, ahol legalább 20 százalékos volt a magyarság számaránya – így Kolozsváron is –, érvényben marad az a törvény, hogy a település nevét magyarul is ki kell írni, függetlenül attól, hogy időközben csökkent ez az arány. A város német nyelvű feltüntetését ugyanezen az alapon utasította el a bíróság: az indoklás szerint, míg a magyarság aránya 22 százalék volt 1992-ben, a német kisebbségé mindössze 0,34 százalék.
kronika.ro

2017. március 27.

Kolozsvári magyar színésznőt bántalmazott az ukrán rendező
Értesüléseink szerint verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andrij Zsoldak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette a színháznál történt incidens tényét. Tompa Gábor, a teátrum igazgatója úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni, bár kemény jelenet volt”.
Verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andrij Zsoldak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette a színháznál történt incidens tényét. Az érintett színésznő megkeresésünkre nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mint mondta, ezt a belső munkafolyamat részének tekinti, amit szeretne mihamarabb elfelejteni. Közölte, rendőrségi feljelentést sem tesz az ügyben.
Carmen Livia Jucan, a Kolozs megyei rendőr-főkapitányság szóvivője vasárnap a Krónikának elmondta, pénteken 21 óra 30 perckor érkezett riasztás az 112-es segélyhívószámon, miszerint agresszió ért egy színésznőt a sétatéri társulat előadása közben. A helyszínre kiérkezett rendőrök nem tudtak közvetlenül a sértett féllel beszélni, mivel a művész időközben a második felvonásban már ismét a színpadon játszott. A szóvivő kérdésünkre elmondta, a riasztás nem az áldozattól, hanem annak egyik kollégájától származott, a rendőröknek pedig ugyancsak más színészek írták le a történteket.
Megtudtuk, a rendőrök felkérték a színész kollégákat, tolmácsolják az áldozatnak, hogy adott esetben kérjen törvényszéki orvosi látleletet, de mindenképpen tegyen bűnvádi feljelentést az ügyben. Carmen Jucan rendőrügynök lapunknak elmondta, a rendőrség fizikai bántalmazás esetén csakis az előzetes feljelentés alapján indíthat eljárást. Az előadásban Imre Éva, Sigmond Rita, Bodolai Balázs, Bács Miklós és Kicsid Gizella szerepelt, akik az incidenst követően, a szünet után valamennyien végigjátszották a második felvonást. Az ügy pikantériája, hogy az agresszió áldozatává vált színésznő a Rosmersholmban egy olyan figurát alakít, akit a történet szerint bántalmaznak az egyik jelenetben.
„Túlságosan indulatos a rendező”
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója megerősítette lapunknak, hogy incidens történt a pénteki bemutatón, de szerinte nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni. „Valószínűleg összeszólalkoztak és maximum megrázta a színésznőt" – fogalmazott a Krónikának a direktor, hozzátéve, nem esett bántódása senkinek. „Valószínű, hogy egy hevesebb, indulatosabb pillanat volt" – tette hozzá Tompa Gábor, aki ugyan nem volt tanúja az incidensnek, de a szünet után értesült róla, és több embertől is tájékozódott. Felvetésünkre, hogy a rendőrséget is kihívták a helyszínre, úgy vélte, valószínűleg az ügyelő ijedhetett meg a hangoskodás hatására. „Helyesen is, elfogadhatatlan, hogy bántalmazás történjen, de végül nem történt" – fogalmazott a színházigazgató, aki szerint bár „kemény jelenet volt", nem fajult el odáig, hogy fizikai sérülés történjen.
Tompa maga is elismerte, hogy Andrij Zsoldak rendező túlságosan indulatos, és „kicsit kiszaladt a kontroll alól". Úgy vélte, az, hogy próbafolyamat során is voltak konfliktusok közötte és a színészek között, nem rendkívüli a színházi munkában. „Sok ilyenről tudunk. Olyanról is tudunk, hogy színészek összeverekedtek próbán, de ez egy idegfeszültséggel járó munka, megesik az ilyesmi" – mondta az igazgató-rendező, hozzátéve: a mostani esethez hasonló, „pletykaszinten történő, folyosórádión alapuló híreket nem jegyzi a történelem".
Kérdésünkre, hogy a történtek után a színház vezetősége kezdeményez-e kivizsgálást az ügyben, elmondta: ha az érintett fél azt mondja, hogy bántalmazás történt, és ennek bizonyítható nyomai vannak, megteszik. Úgy vélte, ennek megelőzésére is történhetett a rendőrség értesítése, és mivel az előadás folytatódott, szerencsére az indulatok is lecsillapodtak. „Egyelőre mindenki azt mondja, és ezt azért tudomásul kell vennünk, mivel egyöntetű jelzés a színészek részéről, hogy nagyon nehéz, kemény volt a folyamat, a rendező olyan dolgokat kért, amelyek a korlátaikat feszegették. Mindenki, még azok is, akik kikerültek a szereposztásból, hálásan gondolnak a folyamatra, mint olyanra, amelyben nagyon rég nem volt részük. Olyan igényességről, olyan kompromisszummentességről van szó, ami a színészeket mindenképpen előrelendítette és megváltoztatta. Ezt kell nézni, és senki nem bánja – egytől egyig mindenkit meg lehet kérdezni –, hogy része volt ennek a folyamatnak" – fejtette ki Tompa. Kérdésünkre, hogy a történtek fényében folytatják-e az együttműködést Andrij Zsoldak rendezővel, úgy nyilatkozott, „meglátjuk”.
A bemutatót követő ünnepélyes fogadáson egyébként Tompa Gábor és Visky András művészeti igazgató egyaránt jelen volt, és gratuláltak a rendezőnek – mint mondták, el voltak ragadtatva az előadástól. A színház Facebookján is látható fotók tanúsága szerint Tompa Gábor mosolyogva gratulált a vendégrendezőnek, méltatta munkásságát és a kolozsvári produkciót. Imre Éva, Sigmond Rita és Bács Miklós – a színházi életben szokatlan módon – nem jelent meg az állófogadáson.
Feszültségek a próbafolyamat alatt
Értesüléseink szerint Andrij Zsoldak az egész kolozsvári próbafolyamat alatt megalázó, autoriter, „diktatorikus” módon bánt a színészekkel, semmibe vette az ötleteiket, meglátásaikat, ezért sokan közülük felmondták a vele való együttműködést. A rendező egyébként többször is nyilatkozta már, hogy „ars poeticája” szerint a színészt szélsőséges körülményeknek kell kitenni a próbafolyamat során, ő pedig nem köt kompromisszumokat.
Mint a kincses városi bemutatót beharangozó sajtótájékoztatón nyilatkozta, nem volt egyszerű tető alá hozni az előadást, kezdetben 17 színésszel kezdte a munkát, végül hat színész játszik a produkcióban. Ibsen darabjából erdetileg háromfelvonásos, hatórás előadást készített elő Zsoldak, aztán később kivágták a második részt, így alakult ki a két részből álló négyórás produkció. Értesüléseink szerint a rendező munkamódszeréhez tartozik, hogy feszültséget és konfliktust szít, utolsó pillanatban dönt egy-egy előadás kimenetelét, vagy a produkcióban fellépő színészek kilétét illetően.
A jelek szerint Zsoldak nemcsak a színészek, de a közönség türelmét is próbára teszi – emiatt már konfliktusba került a kolozsvári színház alkalmazottaival tavaly novemberben az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon, amelynek keretében az Elektra című, általa rendezett produkciót mutatták be a szkopjei színház művészei. Úgy tudjuk, az előadás napján a rendező azt akarta elérni, hogy a kitűzött időponthoz képest egy órával később kezdjék a produkciót, mivel még „igazítani akar rajta”, azonban a szervezők megakadályozták végül ebben.
„Olyan rendező vagyok, aki semmi szabadságot nem ad a színészeinek”
Az Interferenciák fesztiválon Zsoldak az Elektra című előadásról szóló sajtóbeszélgetésen azt mondta, a szkopjei Macedón Nemzeti Színház színészei közül többen kiléptek a projektből, ezt azonban korántsem tartja problémának. „Jóval fontosabb, hogy kettejük döntése legyen az együttműködés, a színészé és a rendezőé, akárcsak a csóknál – ahhoz sem lehet egyoldalúan hozzáállni" – hangoztatta a művész.
A casting során nehezen talált rá a megfelelő címszereplőre, ráadásul a színésznőnek, akit kiválasztott, nemsokára eltört a lába, így új Élektra után kellett nézni. Második körben Darja Rizova mellett döntött, azonban állandó konfliktusban voltak az első hónapban, elmondása szerint úgy viselkedtek, mint két kutya, pár nappal a bemutató előtt lettek csak barátok. Adott ponton azt kérte a színésznőtől, hogy tegyen úgy a próbán, mintha a kutyája lenne, teljes mértékben adja át neki a hatalmat önmaga fölött – írta a Szabadság napilap. „Olyan rendező vagyok, aki semmi szabadságot nem hagy a színészeinek. Csak semmi improvizáció, minden másodpercet megrendezek” – fűzte hozzá.
Zsoldak 1962-ben született Kijevben, Moszkvában tanult rendezői szakon. Az ukrajnai Harkov Taras drámai színházának igazgatója volt, ahol több olyan előadást rendezett, amelyet számos európai ország színházi fesztiváljain mutattak be. Shakespeare Rómeó és Júlia című művéből készült feldolgozását betiltották Ukrajnában, azóta Berlinben él, de több országban rendez. Jelentős európai szakmai díjak birtokosa, a nagyszebeni színházban 2002-ben rendezett Othello?! című előadása a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon a legjobb rendezés díját, az azévi UNITER-gálán pedig a legjobb előadás díját kapta. A Rosmersholmot szerdán 18 órától láthatja újra a közönség a kolozsvári színházban.
Kiss Judit, Pap Melinda, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

2017. március 27.

Kémelhárító különítményt akar telepíteni a NATO Bukarestbe
MTI - A parlament hozzájárulását kérte Klaus Johannis államfő ma ahhoz, hogy a NATO kémelhárító különítményt alakíthasson a fővárosban.
A katonai alakulat - amelynek létszámáról nem közöltek részleteket - a NATO újonnan alakult, délkelet-európai hadosztály-parancsnoksága mellett fog működni, amelyet tavaly avattak fel.
Bukarestben az észak-atlanti szövetség ugyanis maga akar gondoskodni a vezénylési és ellenőrző struktúráival kapcsolatos kémelhárítási teendőkről. Az államfő a parlamenthez intézett levelében rámutatott: a bukaresti kémelhárító különítmény létrehozása része azoknak az erőfeszítéseknek, amelyekkel a NATO a térségben észlelt biztonsági kihívásokra válaszolva javítani akarja reagáló képességét a délkeleti szárnyon.A NATO kémelhárítási különítményének Bukarestbe telepítését előzőleg mind a NATO illetékesei, mind a legfelsőbb legfelsőbb védelmi tanács jóváhagyta, mivel azonban Románia a területén csak a törvényhozás engedélyével hozható létre idegen katonai támaszpont vagy idegen katonai parancsnokság, az elnök kérését a parlamentnek is meg kell még szavaznia.
A NATO az ukrajnai válságra reagálva már a 2014-es walesi csúcsértekezletén döntött keleti szárnyának megerősítéséről. Ennek értelmében a térség több országában úgynevezett integrációs egységek (NFIU) alakultak a szövetség gyorsreagálású erői számára, Romániában és Lengyelországban pedig egy-egy új hadosztály-parancsnokság létesült.
A tavalyi varsói csúcson az Oroszországtól tartó tagállamok kezdeményezésére a NATO keleti és déli szárnyának további erősítésére vállalt kötelezettséget. Ennek érdekében négy zászlóalj rotációs rendszerben fog állomásozni Lengyelországban és a balti államokban, Romániában pedig a tervek szerint egy nemzetközi összetételű dandárt hoznak létre.
szabadsag.ro

2017. március 27.

Szilágyi Zsolt: Románia a kisebbségek asszimilációjára törekszik
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában reagált Klaus Johannis államfő azon kijelentésére, amelyben példaértékűnek nevezte országa kisebbségvédelmét. A Néppárt elnöke kijelentette: Románia a kisebbségek asszimilációjára törekszik, s mind a mai napig súlyos jogsérelmek érik az erdélyi magyar közösséget – olvasható a politikai párt mai sajtóközleményében.
„Nem számít újdonságnak, hogy a román politika modellértékűnek nevezi kisebbségvédelmét. Ha azonban Klaus Iohannis németként lett elnök – ahogy ezt szívesen hangoztatja minden olyan helyzetben, amikor szóba kerül a romániai kisebbségek védelme –, felvetődik a kérdés: miért nem akarja látni az erdélyi szászok és svábok helyzetét, akik az elmúlt évtizedekben szinte teljesen eltűntek Románia területéről? Ahhoz, hogy az országban élő kisebbségek helyzete valóban példaértékű legyen, a román valóságot kell megváltoztatni” – mondta Szilágyi Zsolt.
A Néppárt elnöke hozzátette: az önmagában sem megoldást, sem garanciát nem jelent, hogy – nemzetiségét tekintve – nem a románsághoz tartozó politikus tölti be az államfői tisztséget, hiszen a kérdés sokkal inkább az, hogy milyen elvek mentén politizál. „Teljesen mindegy, hogy a román államelnököt Iohannisnak, Băsescunak vagy épp Popescunak hívják. Sokkal fontosabb lenne, hogy – a valódi és elvárt kisebbségvédelemnek köszönhetően – ne kelljen az elkobzott egyházi vagyon visszaszerzéséért, a csángók nyelvtanuláshoz való jogáért, vagy épp a magyar orvosi- és gyógyszerészeti képzésért küzdjünk – nem beszélve a marosvásárhelyi gimnázium ügyéről” – jelentette ki Szilágyi.
Mint ismeretes, a román államfő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén kijelentette: német származása ellenére is elnöknek választották, ezért példaértékűnek mondható a román kisebbségvédelem.
szabadsag.ro

2017. március 27.

Bővülő programkínálat, szakmai képzések, hiánypótló események
Megtartotta első közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete
Első közgyűlését tartotta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ) szombaton. A rendezvényen Tamás Csilla személyében megválasztották első elnöküket, bemutatták az elmúlt év tevékenységét, majd áttértek az új programokkal bővülő jövendőbeli tervekre. A húsz aktív tagból tizenöt volt jelen, a közgyűlés egy részét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke, Széman Péter vezette, amely a két egyesület szoros együttműködésére utal. Az EMKISZ új elnökségi tagjai elmondták, teljes mértékben alulról jövő kezdeményezés volt az ifjúsági szervezet létrehozása, először volt egy csapat, majd megszületett az egyesület.
„Az EMKE örült, hogy vannak terveink, rendezvényeink, de nem irányozta elő, hogy mit tegyünk, hanem elfogadta és támogatta az ötleteinket. Nem felsőbbrendűként, hanem partnerként kezelt bennünket” – mesélt a szervezet létrejöttéről Tamás Csilla.
Az EMKISZ új elnökét Mák Arany szervezőalelnök és Mikó Gergő gazdasági alelnök segíti majd munkájában, Sándor Csilla pedig a titkári teendőket fogja ellátni az elkövetkező három évben. Emellett a közgyűlés jóváhagyta három másik pozíció létrehozását, Kolumbán Zenge marketingfelelős, Bede Laura sajtófelelős és László Tímea pályázatfelelős nem az elnökség tagjai, de nagyobb rálátásuk lesz az EMKISZ tevékenységére, projektjeire.
– Legelső nagy rendezvényünk az EMKISZ megszületése után aKönyvturi, élőkönyvtár volt, amelynek több mint ezer érdeklődője volt és mintegy 2700 könyv talált gazdára – mesélt az első, egyik legnagyobb közönséget bevonzó tavalyi rendezvényükről Mák Arany. A Könyvturi, élőkönyvtár elnevezésű rendezvényt elvitték a Kolozsvári Ünnepi Könyvhétre is, ahol az írókra és költőkre koncentráltak, emellett volt egy kihelyezett eseményük is Szilágysomlyón. Tavaly megszervezték a Kultivál vándorfesztivál második kiadását Szlovéniában, a mindennapok kultúrája témában, részt vettek a Kolozsvári Magyar Napokon is, az EMKE sátorban voltak saját progjamjaik, de a Legszebb Erdélyi Magyar Dal tehetségkutató is az EMKISZ-hez köthető.
További terveik között szerepel a harmadik Könyvturi, élőkönyvtármegszervezése, amely március 31-én kezdődik, de részt vesznek majd a Kultivál létrehozásában, az EMKE-vel együtt jelen lesznek a Kolozsvári Magyar Napokon, és a Legszebb Erdélyi Magyar Dal gálájának időpontját is tudják már.
Idén három új rendezvénnyel bővítik programkínálatukat. A Kulturális Ifjúsági Filmnapok célja, hogy lehetőséget kínáljon fiatal filmeseknek munkáik bemutatására, és szakmai zsűri által vezetett műhelymunkákon a fejlődésre. Emellett két ERASMUS+ programjuk is lesz: egyik a gyerekeknek szól a digitális világ veszélyeiről, a másik az idősebb generációt szólítja meg, őket akarják képzéseken megbarátkoztatni a számítástechnikával.
– Jelenleg negyvenöt önkéntesünk van, ebből húsz EMKISZ tag is, illetve tizenöt ember tölti nálunk a szakmai gyakorlatát ebben az évben, és mindenképpen nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni arra, hogy felkészítsük őket arra, ami ezután következik. Így tartunk nekik időmenedzsment, krízismendzsment, vagy más szakmai képzéseket is, mint a közösségi média használata, pályázatírás, projektmenedzsment – részletezte Mák Arany az idei terveiket.
– Nem tudom, hogy a témák voltak-e olyanok, vagy csak simán szerencsés csillagzat alatt születtünk, mert nagyon-nagyon sok embert sikerült bevonni a rendezvényeinkre. Én nagyon meglepődtem azon, hogy ennyi embert tudtunk meggyőzni arról, hogy önkéntesként, szervezőként vagy érdeklődőként részt vegyen a tevékenységeinkben – beszélt az új elnök az elmúlt egy év tapasztalatairól. Tamás Csilla szerint a siker kulcsa talán az, hogy hiánypótló eseményeik vannak, és ha már létezik egy jó kezdeményezés, beállnak mögé, nem rászerveznek, nem akarnak konkurenciát létrehozni. Emellett fontos számukra, hogy az, amit csinálnak, szakmailag is hasznos legyen a résztvevőknek.
Az önkéntesekról szólva Mák Arany alelnök kifejtette: örömmel töltötte el az önkéntestoborzás során, hogy különböző egyéniségű, nagyon aktív fiatalokat tudtak bevonni az EMKISZ tevékenységeibe, ennek is köszönhető, hogy rendezvényeik mindig újjá tudnak éledni, új dolgokat tudnak beépíteni, és szinte mindenki kitart mellettük az események lezártáig. Úgy vélte, az EMKISZ ereje abban rejlik, hogy a kultúra jól körülírható szegmenseit állítják előtérbe, mint könyv és olvasás, zene vagy film, és csak erre a területre koncentrálnak. Emellett kiemelte, nagyon fontos, hogy olyan tevékenységeket szervezzenek, amelyek felkeltik a fiatalok érdeklődését, mert csak így tudják bevonzani őket, de természetesen az is fontos, hogy okuljanak is ezekből.
Hogy milyen szerepe lesz az ifjúsági szervezetnek a több mint 130 éves egyesület jövőjében, azt még sem az elnökség, sem az EMKE nem tudná megmondani, azt sem lehet tudni, hogy ők lesznek-e az utánpótlás vagy sem, de, mint kiderült, az EMKE mindenben segíti a fiatalokat, hogy munkájukat rendesen tudják végezni.
– Mivel az EMKISZ korhatárhoz van kötve, így amikor az EMKISZ-tagság a korhatárzárolás miatt megszűnik, mindenkinek felajánlják majd az EMKE-tagságot – mondta Tamás Csilla. Megtudtuk: Széman Péter, az EMKE elnöke, maximálisan támogatja őket, ugyanis a közművelődési egyesület nagyon örül annak, hogy rengeteg fiatal csatlakozott ehhez a kulturális szférához, pedig, mint az EMKISZ új elnöke és alelnöke is megjegyezte, „kultúrával nagyon nehéz megfogni a fiatalokat”.
Sarány Orsolya
Szabadság (Kolozsvár)

2017. március 27.

Kelemen Hunor: A 60 millió őshonos kisebbségi állampolgár érdeke az, hogy a 60 éves EU a nemzetek és a nemzeti közösségek Európája legyen
Hatvan év távlatából valóban van, amiért büszkének lennünk arra az Európai Unióra, amely a béke, a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság elvén alapuló közösségként tekint magára. Viszont amikor mérlegelünk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Európában távol sincs mindenhol rendezve az őshonos nemzeti kisebbségek helyzete. Mi egy olyan Unióban hiszünk, amely nem a nemzetállamok Európája, hanem a nemzetek és a nemzeti közösségek Európája kíván lenni, amely hangsúlyosan fellép akkor, amikor a benne élő kisebbségek jogai csorbulnak – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök március 25-én, szombaton.
Kelemen Hunor a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulóján elmondta: az RMDSZ érdeke egy erős Európai Unió, a jelenlegi konstrukció pedig korrekcióra szorul. A Szövetség célja továbbra is az, hogy a válaszút előtt álló Európai Unió végérvényesen megértse: a nemzeti közösségek nem különleges bánásmódot kérnek, csupán annak elismerését, hogy teljes értékű tagjai a társadalomnak – így az ellenük irányuló jogfosztás sem megengedhető. „Egy olyan időszakban, amikor az EU válaszút előtt áll, nekünk hangsúlyosan el kell mondanunk a véleményünket az európai politika alakulásáról, mi több: magunk is alakítói kell lennünk annak. A 60 millió, bármely őshonos kisebbséghez tartozó állampolgár sikeressége az Unió sikerességén is múlik. Azon, hogy mennyire tud az nyitott lenni, mennyire tudja meghallani az emberek hangját” – érvelt az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor szerint a jövő heti máltai európai néppárti (EPP) – amelynek az RMDSZ is tagja – kongresszus jó alkalom lesz arra, hogy partnereiket tájékoztassák azokról a jogsérelmekről, amelyek a romániai magyar közösség és a jogállamiság ellen irányultak az elmúlt időszakban. (RMDSZ)
Nyugati Jelen (Arad)

2017. március 27.

Tőkés László és Szilágyi Zsolt bemutatta a romániai magyarellenes megnyilvánulások gyűjteményét
Az elmúlt három év magyarellenesnek tekintett romániai megnyilvánulásainak a gyűjteményét mutatta be Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Az EMNT által összeállított negyven oldalas Transylvanian monitor a romániai sajtóban ismertetett 312 esetet mutat be a 2014 és 2016 közötti időszakból angol, román és magyar nyelven. Tőkés László a sajtótájékoztatón a romániai magyarellenességet az antiszemitizmushoz és romaellenességhez hasonlította. „Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” – jelentette ki a fideszes európai parlamenti képviselő. Hozzátette, a magyarellenesség nemcsak a 19–20. század öröksége Romániában, hiszen a jelenség Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor rendszerének is az egyik tartóoszlopa volt. Tőkés László az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekintette. Veszélyesnek tartotta, hogy a román kormányok még csak párbeszédet sem hajlandók folytatni az autonómiáról, és a kérdést a nemzetbiztonságot veszélyeztető ügyként a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) hatáskörébe utalják.
Úgy vélte, a nemzetállamok mellett a nemzeti közösségek is alkotó elemei az egyesült Európának, és aki az erdélyi magyarok ellen lép fel, Európa alapértékeit is támadja. Fontosnak tartotta, hogy a román politika magyarellenes megnyilvánulásaira az erdélyi magyarság ne válaszoljon románellenes megnyilvánulásokkal.
Szilágyi Zsolt megjegyezte: a kiadványban feldolgozott egyes esetek jelentékteleneknek tűnhetnek, az összkép azonban a kis ügyek nagy száma által válik nyomasztóvá. Az EMNP elnöke külön beszélt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja résztvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlót lobogtató EMNP-s politikusok ellen.
„Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a csendőrség vagy az ünneplő tömeg oldalán áll-e” –fogalmazott a politikus. Újságírói kérdésre Tőkés László tréfásan megjegyezte: azt is magyarellenes megnyilvánulásnak tartja, hogy Sorin Grindeanu miniszterelnök tanácsadójának nevezte ki Borbély Lászlót. Emlékeztetett rá, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség politikusa egy korrupciós ügy főszereplője volt, de a parlament nem járult hozzá, hogy az ügyészség őt is vizsgálja, így csak az ügy mellékszereplőit ítélték letöltendő börtönbüntetésre. (MTI)
nyugatijelen.com

2017. március 27.

A legendás színész-direktorra emlékeztek
„Ünnep volt a temesvári színház minden előadása!”
A Temesvári Állami Magyar Színház rendszerváltás előtti legendás színész-direktorára, a 10 esztendővel ezelőtt elhunyt Sinka Károlyra emlékeztek múlt csütörtökön a társulat tagjai, az egykori kollégák, a családtagok, barátok, tisztelők, a temesvári nézők. A nagy formátumú színész, a segítőkész, a társulatért a legnehezebb időkben mindig kiálló direktor kedves alakját vetített képek, hangfelvételek és a pályatársak visszaemlékezései elevenítették fel.
Ft. Heinrich József óteleki plébános immár 50 éve nagy tisztelője Sinka Károlynak, akivel közösen emlékezetes óteleki vendégjátékokat szerveztek a temesvári magyar társulatnak. „Ünnep volt a falu számára a magyar színház minden előadása! A traktoristák összeadták a kiszálláshoz szükséges 100 liter motorinát, és minden alkalommal vacsorával is megvendégeltük a társulatot az előadás után” – idézte fel ft. Heinrich József a sötét 80-as évek szép emlékeit. Sinka Károlyhoz fűződő személyes emlékeiket idézték fel Magyari Etelka és Szász Enikő színművészek, Czumbil Marika súgó és Csegezi Irénke közönségszervező, felelevenítve a jóképű, sármos színész-direktor alakját, akitől kezdő színészként rengeteget lehetett tanulni. A temesvári társulat Sinka Károly vezetése alatt végigturnézta egész Romániát, a Mágnás Miska című operett több mint 350 előadást ért meg az ország szinte minden magyarlakta településének színpadán. Gyakran eljutottak a temesvári színház előadásai Aradra, sőt Fazekasvarsándra is, ahol fiatal iskolaigazgatóként Matekovits Mihály szervezett telt házas előadásokat a társulatnak. A Sinka Károly vezette temesvári magyar társulat visszhangos sikereiről, az európai színvonalú 1969-es Gondnok előadásról (amelyben Sinka Mick-et alakította), a színház repertoárjára tűzött magyar színdarabok sokaságáról Szekernyés János művészeti kritikus beszélt, aki „Thália mindenesének” nevezte Sinka Károlyt. A visszaemlékezések sorát Albert Ferenc professzor zárta, aki még 1954-ben, marosvásárhelyi színinövendék korában ismerte meg az ígéretes tehetséget, az ifjú Sinka Károlyt, aki két évvel később már tanította a színész mesterséget a marosvásárhelyi főiskolán. A társulat nevében Balázs Attila direktor, Fall Ilona és Kiss Attila színművészek tisztelegtek szóban, versben, énekszámmal a tíz éve eltávozott Mester emléke előtt. Megható pillanatok következtek: a jelenlevők nagy tapssal köszöntötték a Sinka család jelenlevő tagjait, feleségét Máriát, gyermekeit Zsuzsát, Melindát és Zoltánt. A Sinka Károlyra való méltó emlékezés nem jöhetett volna létre a család, elsősorban Sinka Zsuzsa leánya segítsége nélkül, aki Fall Ilona művésznővel közösen készítette el az est forgatókönyvét, összeválogatta a bemutatott fotókat, interjúrészleteket. Másfél-két óra erejéig újból közöttünk volt Sinka Károly, aki 50 esztendőt töltött a világot jelentő deszkákon és ezalatt, saját bevallása szerint, 178 színházi szerepet, 16 filmszerepet játszott el, 46 előadást rendezett és több mint 25 évig volt a temesvári magyar színház direktora.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2017. március 27.

Változatos programokkal készül idén az EMKISZ
Megtartotta első, tisztújító közgyűlését az Erdély Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete (EMKISZ) március 25-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében. A szombati ülést Tamás Csilla, az EMKISZ megbízott elnöke nyitotta meg. Ezt Széman Péter EMKE elnök köszöntője követte, amelyben elmondta, manapság nem könnyű egy ilyen nagy múltra tekintő szervezetbe behozni a fiatalokat. Hozzátette, bár az országban több ifjúsági szervezet létezik, az EMKISZ az első, amely kifejezetten kulturális jellegű.
A köszöntőbeszédeket követően Tamás Csilla és Mák Arany megbízott elnökségi tagok beszámoltak a múlt évi rendezvényekről, többek között a Könyvturi | élőKönyvtárról, a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztiválról, a Kolozsvári Magyar Napokon való részvételről, a Legszebb Erdélyi Magyar Dal pályázatról; valamint az eddig bejegyzett önkéntesekről. Tevékenységük ismertetése után a megbízott elnökség megköszönte az eddigi bizalmat és lemondott betöltött pozíciójáról.
A lemondás elfogadása után kezdetét vette a tisztújítás. Elnöknek Tamás Csillát, szervező alelnöknek Mák Aranyt, gazdasági alelnöknek Mikó Gergely, míg titkárnak Sándor Csillát szavazta meg a közgyűlés a következő három évre. Az új elnökség első intézkedéseként a közgyűlés jóváhagyását kérte három új felelős poszt létrehozására. Sajtófelelősként Bede Laurát, pályázati felelősként László Tímeát és marketingfelelősként Kolumbán Zengét fogadta el a közgyűlés.
Ezután sor került a 2017-es tervek részletezésére. A legközelebbi esemény a március 31.–április 1. között rendezendő Könyvturi | élőKönyvtárharmadik kiadása, amely ezúttal a munkahelyi sztereotípiákra fekteti a hangsúlyt. Elhangzott, hogy idén tovább terjeszkedik a Könyvturi, a kolozsvári és a szilágysomlyói helyszín mellett Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson is tervben van egy-egy könyvturis esemény. Tovább folytatódik a Legszebb Erdélyi Magyar Dal (LEMD) pályázat is, amely ettől az évtől a magyarországi Öröm a zene tehetségkutató- és gondozó program egyik erdélyi elődöntője lesz. Hagyományosnak számít a Kultivál – Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivál is, amelynek idén Dunaszerdahely ad otthont. Az idei fesztivál görbe tükröt kíván mutatni a mai fiatalokról, ezért eköré a téma köré épül fesztivál minden programja a fotókiállítástól a képzőművészeti alkotásokon át a színdarabig, amely ebben az évben csakis a Kultiválra íródik majd. Idén először kerül sor egy filmeseket megmozgató programra, a Kulturális Ifjúsági Filmnapokra. A kétnaposra tervezett rendezvényen fiatal alkotók rövidfilmjeit tekintheti majd meg a közönség. A Filmnapokra június 23-24. között kerül majd sor Kolozsváron, a monostori Dacia moziban. Az EMKISZ a VIII. Kolozsvári Magyar Napokra is készül, az EMKE-sátorban folytatott programok (kvízek, beszélgetések) mellett az egész hetet lefedő mini-képzéssorozat is tervben van. A képzés a 18-30 közötti korosztályt célozza meg, és olyan információkat, készségeket tervez bemutatni, amelyek szükségesek a felnőtt élet elkezdéséhez, de amelyekről nem sok szó esik a hagyományos oktatásban. Emellett a középiskolásokat is megszólítja majd a szervezet egy, a digitális világ veszélyeit bemutatni kívánó projekttel, melyet a magyarországi Kreatív Mozaik Alapítvánnyal partnerségben szerveznek meg. A rendezvények és projektek mellett folyamatosan zajlik az önkéntesek képzése, olyan alapvető szervezeti készségek elsajátítására, mint az időmenedzsment, konfliktuskezelés és a rendezvényszervezés különböző aspektusai.
A következő közgyűlésig terjedő tervek ismertetése után az újonnan megválasztott elnökség köszönetet mondott a közgyűlésnek és az érdeklődőknek a jelenlétért és a támogatásért, majd egy barátságos koccintásra és falatozásra invitálta a résztvevőket.
emkisz.ro

2017. március 27.

A Szoboszlai-per kettős olvasata
Múlt pénteken délután Aradon, az RMDSZ székházában dr. Vekov Károly ny. egyetemi docens történész, egykori romániai parlamenti képviselő igen érdekes előadását hallgathatta meg a termet megtöltő közönség. Az ún. Szoboszlai (Szoboszlay)-perről volt szó, amely az aradiak (Arad megyeiek) számára megkülönböztetett jelentőségű az egykori rendszer felmérése-értékelése tekintetében.
Minthogy az előadóhoz több évtizedes kapcsolatok fűznek (kollégák voltunk – ő alsóbb évfolyamon – a kolozsvári egyetemen), a beszélgetés tegező hangnemére ez a magyarázat.
– Mit jelent előadásod címe, A Szoboszlai-per kettős olvasata?
– Legalább kettős értelme van: az egyik az, ami szerepel a jegyzőkönyvekben és a köztudatban, a másik, ami valóban történt. Látszat és valóság, ez a kettősség a Szoboszlai-perben, ami a vádlott minősítésére is vonatkozik: egy a látszat, ami él róla, és más a valóság.
A per vonatkozásában a kettősség abban mutatkozott meg, hogy a jegyzőkönyveket manipulálták, a fő cél az volt, hogy bűnösnek hozzák ki. Lényegében egy koholt vádról van szó, legalábbis az államellenes szervezkedést illetően.
– Egyébként ez a korban nem újdonság vagy különlegesség.
– Nem feltétlenül, de másutt próbáltak ehhez támpontokat nyújtani. De itt, esetükben, minden kitaláció. Kitaláltak az írásai alapján egy forgatókönyvet, két államcsíny-tervet is fabrikáltak belőle, egyet még 1956 előtt, egyet pedig az ’56-os forradalom kapcsán.
– A nagyközönség (legalábbis Aradon) ismeri Szoboszlait – jól, rosszul –, de a műveit lényegében senki nem ismeri. Mi van ezekben tulajdonképpen?
– Kb. 270 oldalnyi rendszerellenes szövegről van szó, ami teljesen egyedülálló a Kárpát-medencében magyar nyelvterületen. Szoboszlai támadta a kommmunista (vagy szocialista, ahogy akarod) rendszert, ugyanakkor azt, ami szovjet rendszer és azt, ami annak irányításával történt Közép-Kelet-Európában, Romániában, Magyarországon. Már a saját bevallása szerint – de itt nagyon kell vigyázni, mert a jegyzőkönyvek manipuláltak, tehát átírták őket, pontosabban a vádlottak vallomásait írták át –, van, amiről egyértelműen állítható, hogy a valóság meghamisítása, van, amiről ezt nem tudjuk egyértelműen állítani. Az előadásomban erre próbáltam hagyakozni, ami egyértelműen bizonyítható. Az se tudható, hogy igaz-e, amit Szoboszlai szájába adnak, hogy ő már teológus korában elkezdte írni a műveit, vagy jegyzeteket, vázlatokat készített. A lényeg, hogy már ’51-ben körvonalazódik a fejében egy gondolat: pártot kell alakítani, aminek ő a Keresztény Dolgozók Pártja nevet adja, és ’54–55-ben meg is valósítja, amikor megfogalmazza ennek a pártnak a programját. A 270 oldalon végigtekint Közép- és Nyugat-Európa történetén, felfedezi: párhuzamosan azzal, hogy a szabadkőművesség irányítása alatt a katolicizmust próbálják félretolni mindennünnen, a társadalom helyzete, ezen belül is a dolgozók (munkások, parasztok) helyzete is romlott, s a kommunista rendszer a szabadkőművesség egyenes és logikus folytatása. Franciaország kapcsán ezt nagyon részletesen tálalja, utána nekifog elemezni a romániai és magyarországi helyzetet, illetve folyamatosan utal rájuk.
Az egyik legtájékozottabb embere volt a korszaknak, amit rádión hallani (magyar és román, valamint nyugati rádiók – SZER, Amerika Hangja, London) lehetett, azt mind tudta. Ezeknek az ismeretében elkezdi elemezni, a szabadkőművességen túl, hogy ez a társadalom miért olyan, amilyen, mitől működik úgy, ahogy, és miként kellene működnie. A végkövetkeztetés: a keresztény párt és programja létrehozásának szükségessége.
Szoboszlai egy rendkívül termékeny ember, hihetetlenül sokat írt, nagyon érdekes és olvasmányos stílusban, amelyik a beszélt nyelvhez hasonlít, vannak írásai, amelyekről az ember azt hihetné, hogy prédikáció vagy az lehetett volna. Sorra veszi a társadalom különböző szegmenseit, vagy nyolcvan szerzőt említ név szerint. Nemcsak történelmi műveket ismert, hanem filozófiaiakat, szociológiaikat, napra kész volt a technikai eredményekkel, az irodalomban otthonosan mozgott.
– A mai szempontok, megítélés szerint hogyan értékelhető a Szoboszlai által kidolgozott társadalomfilozófia? Életképes, megvalósítható elmélet lehetett volna?
– Az a tény, hogy szerinte vissza kell térni az előző rendszerhez, ami magántulajdonra támaszkodik, vissza kell adni mindenkinek, amije volt, a parasztságnak annyi földet, amennyit meg tud művelni – hogy ez mennyire járható út, egy közgazdász jobban meg tudná ítélni. Mindenesetre jogosan vetette fel a kérdést, hogy miért ne kaphatná meg a dolgozó nemcsak munkájának a bérét, hanem a nyereségnek is az őt megillető részét. Ebben hozott újat, azt mondta: a nyereséget úgy kell megosztani, hogy jusson még a további fejlesztésekre is. A munkások nyereségből való részesedését részvényesítésnek nevezi, amire voltak nyugati példák a korszakban.
– Előadásodban utaltál arra, hogy Szoboszlai munkáinak csak egy részét ismerjük, s arra is, hogy ezeket alapjában véve még senki sem dolgozta fel.
– Sokkal több műve volt, mint ami fennmaradt. Tudjuk, hogy a nagyanyja a nála tartott kéziratokat elkezdte elégetni, amikor megtudta, hogy unokáját letartóztatták. Kéziratokat helyezett el a különböző ismerőseinél is, nagyjából ezeket a politikai rendőrség megtalálta, beleértve az Óbében az oltár alá elrejtett dobozban lévőket is. Mindenesetre a megmaradtakból jól látszik, hogy nagyon jól ismeri mind a magyar, mind a román történelmet, és nagyon hangsúlyosan mondja: az évszázados egymás mellett élés jegyében ezt újra meg kell valósítani, úgy, hogy az országok egyenlő félként vegyenek részt egy román–magyar konföderációban.
Vannak írásai, amelyben azt hangsúlyozza, hogy nem szabad félni. Nagyon részletesen leírja, hogy kell viselkedni egy kihallgatás során, mitől kell tartózkodni, azt is, hogy a kihallgatók egy rendszer képviselői, és attól érzik magukat erősnek.
– Az utókor megítélése meglehetősen szórt Szoboszlai megítélésében, egyesek hősnek vélik, aki egy koncepciós perben vérzett el, mások szerint naiv elméletet alkotott a rendszer megdöntésére. Tulajdonképpen milyen volt?
– Ha van valami, amit kapásból visszautasítok írásai fényében, az az, hogy naiv lett volna. Hihetetlenül realisztikusan gondolkodott, meg tudta fogalmazni, mi egy tömegember és mi az egyén, mi a kettő közötti különbség, hogy lehet-e és hogyan ezeket manipulálni. A tömeget lehet diktatúrával elnyomni, de a diktatúrában is lehet, kellő lelki erővel, felkészültséggel ellene fellépni, sőt szervezkedni. Világos ésszel mérte fel, mi a helyzet a korabeli Romániában, illetve Magyarországon. Nem szépített, nem habzott a szája, de könyörtelenül rámutatott a rendszer hibáira, meg tudta fogni a mechanizmust, ami a rendszer sajátja volt, és azt kritizálta.
– Szoboszlai élete, szervezkedése többé-kevésbé ismert, megjelent róla néhány könyv, tanulmány. Te miért kutatod?
– Egyrészt mert aradi vagyok, másrészt mert tudom, hogy a mi nemzedékünk, a mai hatvanas-hetvenesek után a Szoboszlai iránti érdeklődés nagyon le fog csökkenni. Van egy bizonyos családi vonatkozás is, Szoboszlai temette például nagyapámat. Ugyanakkor kicsit elégedetlen voltam mindazzal, amit eddig írtak róla, ezeket a besorolásokat megalapozatlanoknak vagy csak egyoldalúaknak tartok. Szerettem volna mindezeket pontosítani, úgy jutottam oda, hogy műveit megnézzem és boncolgassam – ezért tartom Szoboszlait a korszak egyik kiemelkedő értelmiségének és az egyháza egyik kiemelkedő képviselőjének. Minden szempontból másrészt a pere volt az, ami rendkívül izgatott, mert éreztem, hogy valami nincs rendben ezzel az 57 kötet peranyaggal, amelyet ellentmondások feszegetnek. 2000 tájától foglalkozom Szoboszlaival, az utóbbi hónapokban folyamatosan. A teljes választ keresem.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

2017. március 27.

Rejtélyek nélkül
Élet a pszichiátrián
Lelkiismeretes munka, hivatás, újító ötletek, összeforrott csapat, odaadás, önzetlen támogatók… Talán már ennyi elegendő ahhoz, hogy azok arcára is mosolyt csaljanak, akiktől az emberek nagy része elhúzódik, közeledésüket ódzkodva fogadja, és legszívesebben a távolságtartást választja.
Kézimunka, tánc, sport, zene, ikonfestés, sütés-főzés, könyvtár, kisállatkert a betegek számára – a dicsőszentmártoni pszichiátrián mindaz megtalálható, amivel a kórházi élet egyhangúságából kizökkenthetik a beutaltakat. December elején adták át azt a központot, ahová belépve az otthon hangulatát idézhetik fel azok, akiknek emlékezetében él még a családi otthon. A városi kórház udvarán lévő pszichiátrián kezelt betegek számára ergoterápia-központot hoztak létre helyi vállalkozók támogatásával, nemrég nyolcvan új matracot is kaptak adományba külföldi támogatóktól, és ígéret van újabb adományokra, melyek a beruházások egyetlen biztos finanszírozási forrását jelentik. A pszichiátrián háromszázhúsz beteget kezelnek, közülük kétszáz krónikus és száz akut. „Ilyen intézmény nincs sok az országban, a beutaltak közül egyesek több mint ötven éve állandó lakói az intézetnek, mi etetjük, kezeljük, majd mi temetjük el őket, hisz sokuknak nincs vagy nem akar tudni róluk a családja” – mondta Megheşan Zsuzsanna, a városi kórház menedzsere, akinek szívügye a pszichiátriára beutaltak sorsa. Ezért tartotta fontosnak egy olyan központ létrehozását, ahol különböző tevékenységekkel kikapcsolódhatnak a betegek. A leromlott állagú pincehelyiséget önerőből felújították, és barátságos relaxációs központot alakítottak ki, ahol könyvtárat rendeztek be, ezenkívül konditermet, kézügyesség-fejlesztő tevékenységek számára különböző kellékekkel felszerelt helyiséget. Konyha is van, ahol felügyelet mellett süthetnek-főzhetnek a betegek, illetve relaxációs szoba plazmatévével, vadonatúj bútorzattal, pianínóval, de a kisállatkert sem hiányzik papagájjal, gyémántgerlicével, nyuszikkal, teknősökkel, amelyeket a betegek gondoznak.
Közös gulyásozás
A dicsőszentmártoni pszichiátria ergoterápia-központjában látogatásunkkor épp húsvétra hangoló tevékenységek zajlottak, de amint a betegek elmondták, tartottak már táncdélutánt is, a művészi előadóesten pedig könnyet csalt szemükbe a meghívott gyermek előadó zongorajátéka. „Gulyást főztünk és meghívtuk az igazgatónőt, aki leült és velünk evett, de zakuszkát és savanyúságot is tettünk el, a kórháztól kapunk hozzávalókat” – mondja egyik kézimunkázó, akiről nem is gondolná a kívülálló, hogy pszichiátriai kezelésre szorul. „Olyan jól érezzük itt magunk, mintha tizenegy csillagos szállodában lennénk, nem is kórházban, hanem üdülőhelyen. Naponta kétszer zuhanyozhatunk, ha kedvünk tartja, főzhetünk-süthetünk is a konyhában. Egészségügyi asszisztensként dolgoztam, így elmondhatom, hogy a higiénia szempontjából és az, ahogyan a betegekkel itt bánnak, példa nélküli. Jobb, mint otthon, ahol egy halomnyi házimunka várna” – mondta huncut nevetéssel, mintegy önmagát biztatva egyik beutalt, majd folytatta aprólékos munkáját, a papír virágszirmok készítését. „A legnagyobb meglepetés számomra a magyar pap látogatása volt és a zongoraest. Olyan szépen imádkozott, a lelkünkhöz beszélt, mindkét alkalommal sírtunk” – mondta asztaltársa, aki öt éve az intézmény lakója.
Emberibb bánásmód
Tavaly májusban az ENSZ emberjogi szervezete több romániai pszichiátriai intézetben is vizsgálódott, ezt az egészségügyi minisztérium próbálta titokban tartani, ennek ellenére sajtóforrásokból kiszivárogtak a hírek. Az országot az Európai Bizottság Emberjogi Szervezete azt követően ítélte el, hogy nyilvánosságra került, milyen embertelen körülmények között tartják a Dolj megyei Poiana Mare településen lévő intézetben kezelt betegeket, és az, hogy 2003-ban nyolcvan beutalt hunyt el gyanús körülmények között.
Emlékezetemből kitörölhetetlen marad a kényszerzubbonyban a „sárga ház” ablakaiból ordítozó elmebetegek látványa. Legtöbbször azért kiabáltak, hogy segítséget kérjenek a látogatóktól, ezért pedig verést kaptak az akkori ápolóktól, akiket sokszor a bámészkodók jelenléte sem zavart. Borsódzott a hátunk, ha gyerekként arra jártunk, mégis sokszor vitt arrafele a kíváncsiság, főleg vasárnaponként, amikor kórházi látogatás címén tárva volt a nagykapu.
– Nagyon sok negatív példáról hallani és olvasni az ország pszichiátriai intézményeiben uralkodó embertelen körülményekről. Mi a helyzet most a dicsői zárt osztályon? Tartanak-e ágyhoz kötözött beteget, aki önmagára, társaira vagy környezetére veszélyes? – tettem fel a kérdést az ergoterápiáról való távozásunk közben az intézmény vezetőjének.
– Hogy mit???! – kiáltott fel csodálkozva. – Most azonnal megyünk, megmutatom, hányan vannak megkötözve.
– Háát, nem is tudom, talán majd egy következő alkalommal – válaszoltam, és közben néztem a fotós kollégát, akinek hozzám hasonlóan nem akaródzott belépni.
Zárt osztály helyett megfigyelés
– Nem, nem, azonnal megmutatom, milyen a zárt osztály most. Valójában nem zárt osztálynak nevezzük, hanem megfigyelési, követési és kezelési részlegnek, így már a hangzása sem a régi – mondta, és határozott léptekkel vette arrafele az irányt.
És valóban, zárt ajtót vagy krízisszobában elkülönített, tomboló beteget legalábbis nem láttunk, nem hallottunk. Egy nagy teremben asztal körül ültek, beszélgettek, tévét néztek, vagy csak az ebédre vártak. Amint beléptünk, kíváncsian szemlélődő tömeg fogadott, egyesek az igazgatónőhöz siettek őt köszönteni és megkérdezni, hogy kik a kísérői? Meg kell-e védeniük tőlünk? Zsuzsanna az aggódókat megnyugtatta afelől, hogy nem vagyunk rossz emberek, hanem barátok, akik látogatóba érkeztek, így az a két-három „önkéntes testőr” is megnyugodott, egyesek kézfogással üdvözöltek, mások udvariasan be is mutatkoztak.
Az intézményvezetőtől megtudtuk, hogy káros hatásai miatt az elektrosokk-kezelést sem alkalmazzák már. „A betegek ha azt érzik, hogy emberszámba vesszük őket, a saját színvonalukra lehajolva megtaláljuk a megfelelő hangnemet, a személyzet pedig segíteni akar rajtuk és nem felsőbbrendűségét éreztetni a beutaltakkal, békésen tudnak élni. Nálunk megszűnt az ágyhoz láncolás vagy kikötözés, a kényszerzubbony, mindaz, amivel úgysem lehetett eredményt elérni, csupán kimerítették az emberkínzás tényét, amint azt egyes riportokban rejtett kamerával készített felvételeken bemutatták. Egyébként legtöbben olyanok, akár a gyerekek, a gondoskodó szeretetet, figyelmet hűséggel, ragaszkodással hálálják meg” – összegzett a kórház menedzsere.
SZER PÁLOSY PIROSKA
Népújság (Marosvásárhely)

2017. március 27.

Gyermekkorunk bútorai
Asztalos Enikő Népi lakberendezés a Nyárádmentén a XIX. század végétől napjainkig című könyvének a bemutatóján újra szüleink, nagyanyáink, falun élő rokonaink házában, bútorai és használati tárgyai között érezhettük magunkat.
Sokan gyűltek össze a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében, a szerző neve és munkássága, valamint a feldolgozott téma ugyanis biztosíték volt arra, hogy a marosvásárhelyi közönség hasznos és érdekes könyvvel ismerkedhet meg. Nagy László unitárius lelkipásztor bevezető szavaiban a hajdani otthon, a falusi élet rendje, megfontoltsága, harmóniája iránti vágyakozás és ezen értékek megtartásának fontossága szólalt meg.
Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke mint szervező Asztalos Enikő gazdag munkásságát ismertette, amely a néprajz minden területét felöleli. Már gyermekkorában megismerkedett a falusi ember életével, a népművészet minden műfajával. Annak tudatában, hogy a népi kultúra, „a népiség a hagyománytartalék számon tartója, a népfaji örökségek biztosítója, őre és propagálója” (Horváth János), az irodalom és minden művészetek alapja, oktatói, pedagógusi hivatásának gyakorlása mellett állandóan gyűjtött. Gyűjtéseiben átfogó képet nyújt annak a falunak az életéről, ahol alapos néprajzi és népköltészeti kutatásokat végzett. Nemcsak a magyar, a román folklór, szokásvilág szakértő gyűjtője és továbbadója, hanem az együtt élő nemzetiségek, például a romák szokásait, az azokhoz fűződő népköltészeti alkotásokat is gyűjtötte és közreadta. Mint a Marosvásárhelyi Tudományos és Kulturális Egyetem (akkoriban Népi Egyetem) magyar néprajz és népművészet szakának oktatója, több mint hatszáz, egész Erdélyt átfogó hallgatót vezetett be a kutatás tudományába, és nyújtott szakmai igazolást a különböző intézmények szakmai véglegesítéséhez, népi iparművészek vállalkozásához. A Magyar Néprajzi Múzeum, a Magyar Néprajzi Társaság, a Kriza János Néprajzi Társaság számos díjjal és elismeréssel tüntette ki. Az EMKE Maros megyei szervezete 2014-ben Értékteremtő díjjal, Magyarország 2016-ban Arany Érdemkereszttel ismerte el munkásságát.
A könyvet, annak egyes fejezeteit Bodolai Gyöngyi újságíró mutatta be. A manapság oly divatos kínai lakberendezési elv, a feng shui – szabadon áramló energia – elvével párhuzamot vonva elmondta, hogy a rendtartó székely faluban, így nyárádmenti településeken is, a falusi ember nagyon egyszerűen és praktikusan rendezte be a házát. Minden bútornak megvolt a helye és szerepe, tájolásában, felosztásában és berendezésében pedig minden lakás hasonlított egymásra. Asztalos Enikőnek a nyárádmenti népi lakberendezésre vonatkozó gyűjtése, amelyet sorozatban a Népújság közölt, megismerteti velünk az erdélyi magyar ember „lakberendezési tudományát”, amelynek pontos szabályai voltak a ház elhelyezésétől kezdve egészen a helyiségek berendezéséig. Az egymást követő fejezetekben a szerző beszámol arról, hogy milyen kelengyebútort kapott a lány, kik voltak azok a marosvásárhelyi és nyárádmenti bútorasztalosok, akik a lakberendezési tárgyakat készítették, milyen volt a népbútor és a piaci bútor, milyen bútordarabok voltak az első és a hátsó házban, hogyan alakult a lakás berendezése. A falusi lakóhelyiségekben a berendezés az átjárhatóságot, az energia szabad áramlását biztosította, s a lakásbelsőt szőttes és varrottas kézimunkák díszítették, jelképek sokaságával véve körül a ház lakóit. Asztalos Enikő tizenharmadik megjelent könyvében összegyűjtve, rendszerezve olvasható mindaz, ami a hagyományőrző erdélyi ember térrendezési tudományának lényege. A kötetet tájszavak, adatközlők jegyzéke, helynévmutató is kiegészíti.
Különleges meghívottja volt az eseménynek Pál atya, aki ezúttal nem mint lelkipásztor, ferences barát, árvaházat működtető közéleti személyiség szólalt meg, hanem mint egy asztalosmester fia, aki gyermek- és ifjúkorában nagyapja műhelyében, édesapjától, Bakó Ferenctől tanulta meg az asztalosmesterség csínját-bínját. Pál atya előadása lenyűgöző volt. Annyi elkötelezettségről, szeretetről, hozzáértésről adott számot, hogy csak sajnálni lehetett, hogy vallomását, amely egyben a kétkezi munka, a mesterember dicsérete is volt, nem hallhatták pályaválasztás előtt álló ifjak is. Pál atya ismertette a népi bútorok elkészítésnek, pácolásának, festésének, díszítésének minden mozzanatát. Amikor a faanyag feldolgozásáról beszélt, és a nagy gyalu került szóba, egyszerre csak Nagy László lelkész eltűnt, és pár másodperc múlva egy „ropánttal”, azaz egyméternyi gyaluval tért vissza, ami minket is, de Pál atyát is jókedvre derítette. Megtudtuk, hogy a gipszelés, slájfolás (csiszolás) után például az első színező réteget, a grundot maguk készítették Sárpatak (hiszen ott élt Pál atya családja) környékén található, porig szárított és őrölt sárga agyag, valamint lenolaj keverékéből. Miután megszáradt barna olajfestékkel kenték le, ebbe még száradás előtt tengeri szivaccsal vagy egy gereblyeszerű ecsettel mintázatokat készítettek. Ez volt a fladerezés. Ha a megrendelő fényesebb bútort szeretett volna, és pénze is több volt, egy pikkelyszerű anyagot használtak, ami szeszben vagy rezes pálinkában feloldva lakkot adott. Ez volt a sellakk. A viaszos dörzsölés is szép és természetes fényt kölcsönzött a gyöngyléces kanapénak, a három filungos szekrénynek. Megtudtuk, hogy Pál atya hajdani vizsgamunkája egy kisszék volt.
Asztalos Enikő, mint a téma ismerője és kitűnő előadó, aki a nevelést mindig és mindenkor fontosnak tartja, előadása elején egy füzettáblára (flipchart) lerajzolta a nyárádmenti telkek beosztását. Hol állt és milyen tájolású volt a ház, az istálló, a csűr, a tyúk- és disznóól, a konyhakert. Elmagyarázta a ház beosztását, az egyes lakóhelyiségek helyét a ház egészében, illetve azok berendezését és azt, hogy ezek a szokások, törvényszerűségek nem véletlenül alakultak ki. Évszázadok tapasztalata, gyakorlata alakította ennyire észszerűre. Megosztotta velünk a gyűjtés és ennek nyomán születő könyv történetét, mely a következő: a Kriza János Társaság 1999-ben Bogdándon (Szatmár megye) tartotta vándorgyűlését, amelynek témája a tájházak berendezése volt. Akkor határozta el, hogy a berendezések közül azt a bútort mutatja be, amelyet a néprajz egy kissé mellőzött, de amit a magyar nép évszázadok óta használt. A népi bútor házilag is elkészíthető, a falu középrétege megvásárolta, a módosabbak megrendelték. Egyszerű, praktikus darabokból áll: asztal, szék, kanapé, kaszten, majd sifon, almárium, mosdó és persze a tűzhely, a csikókemence. A gyűjtésre az indította – mesélte –, hogy nagy csodálója a magyar nép leleményességének, tehetségének, kézügyességének, észjárásának, lakberendezési „stílusának”, amely az egyszerűség és hasznosság elvére alapul. A magyar nép rendkívül célszerűen rendezte be életterét, a bútorokat a falak mellett helyezve el, szabadon hagyva a helység közepét, ahol játszhattak a gyermekek, helye volt a gazdasszonynak a főzésre, a férfinak egyszerűbb munkák elvégzésére. Az egyes bútoroknak meghatározott helye van a szobában, és ez a hely az egész magyar nyelvterületen azonos. Ez a gyűjtés a Nyárádmentére vonatkozik, de Asztalos Enikő a Mezőséget és Kalotaszeget is jól ismeri, hiszen mindkét néprajzi területen élt, de ugyanez volt a berendezés Délvidék, Felvidék vagy Somogy falvaiban is.
A szerző szeretettel és csodálattal beszélt a magyar nép használati tárgyairól, sokszor szakrális jelképekkel teli varrottasairól, szőtteseiről, amelyekkel jellegzetessé, otthonossá, széppé, kellemessé varázsolták a lakásokat. Valamikor, ha egy Erdélyben élő városi ember vagy falusi értelmiségi házába belépett valaki, azonnal tudta, hogy kivel van dolga, mert a mi népünkre jellemző szőttesek és varrottasok díszítették a lakást. Érthetetlen, miért veszik át az emberek a jellegtelen, egyenlakás mintát. A tanárnő felhívta a figyelmünket értékeink megőrzésének fontosságára.
A könyv az Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál jelent meg. A rajzokat Asztalos Enikő készítette és Báthory Katalin dolgozta át nyomtatásra.
Kiss Juliánna
Népújság (Marosvásárhely)

2017. március 27.

Barót csapata győzött (Jancsó Benedek Történelmi Emlékverseny)
Baróti diákok csapata nyerte meg a Jancsó Benedek Történelmi Emlékverseny döntőjét, amelyet szombaton tartottak Gelencén, a nagy székely tudós szülőfalujában. Az első alkalommal megszervezett kétfordulós vetélkedőt 7–8. osztályos háromszéki tanulók számára hirdették meg.
A végső megmérettetésre tíz csapat jutott tovább: a kézdiszentléleki Apor István-iskola, a lemhényi Bem József-iskola, a csernátoni Bod Péter-iskola, a mikóújfalusi Fejér Ákos-iskola, a baróti Gaál Mózes-iskola, a gelencei Jancsó Benedek-iskola, a torjai Kicsi Antal-iskola, a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes- és Petőfi Sándor-iskola, valamint a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum, a megyeközpont csapata azonban betegség miatt nem jelent meg a döntőn. A rangos vetélkedő zsűrijének elnöke Egyed Ákos történész, akadémikus volt. A zsűriben Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője, Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár, Farkas Ferenc történelemtanár, a kézdivásárhelyi Református Kollégium igazgatója, Jancsó Norbert, a Jancsó Alapítvány kurátora, Várallyay Réka és Jánó Mihály művészettörténészek vettek részt. A csapatok regisztrálása után a résztvevők az iskola udvarán felállított Jancsó Benedek-szobor elé vonultak, ahol a magyar himnusz eléneklése után megkoszorúzták a mellszobrot, Petrovits István alkotását. A verseny a Bodor György Művelődési Otthon nagytermében zajlott. Örömmel biztosítottak a versenynek otthont, hiszen Gelencén fontosnak tartják az iskola névadója, Jancsó Benedek emlékének ápolását, szellemiségének továbbvitelét – fogalmazott Kovács Zsuzsanna, a gelencei Jancsó Benedek-iskola igazgatója. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében támogatásáról biztosította a Jancsó Alapítványt, ugyanis a megyei önkormányzat kiemelt feladatának tartja a székely identitáserősítő kezdeményezéseket. Szellemi lámpásokra van szükség – mondta Jancsó Antal, a Jancsó Alapítvány kuratóriumi elnöke, reményét fejezve ki, hogy a diákok mindegyike gazdagodott a felkészülés során. Egyed Ákos történész-akadémikus értékelése szerint felkészült csapatok jelentkeztek a felhívásra, és arra ösztönözte a fiatalokat, hogy mélyüljenek el még jobban ebben a témában. Reményét fejezte ki, hogy az elsajátított ismeretek segítik megőrizni székely identitásukat. A versenyt a baróti Gaál Mózes-iskola csapata nyerte, második helyezett a csernátoni Bod Péter-iskola, harmadik helyezett a kézdiszentléleki Apor István-iskola csapata lett. Különdíjban részesültek a mikóújfalusi Fejér Ákos-iskola tanulói ötletes kisfilmjükért, amelynek alapját egy, a településüket bemutató játékos vers képezte. A vetélkedőn jelen levő Jancsó Antal alapítványi elnök azt is elárulta, hogy a történelmi vetélkedőt ezentúl minden esztendőben megszervezik, kiterjesztik a másik két székely megyére is, majd távlatilag Erdélyre, illetve az egész Kárpát-medencére.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. március 27.

Bartók Bélára emlékeztek Szatmárnémetiben
Szavalattal, népdallal, hegedűjátékkal és egy izgalmas előadással emlékezett a szatmári Bartók Béla Egyesület a névadó zenei zseni születésnapjára.
Bartók Béla 1881-ben Nagyszentmiklóson született március 25-én. 2017-ben március 25-én Szatmárnémetiben, a Szatmári Művészeti Iskola dísztermében emlékeztek a magyar zeneszerzőre, zongoraművészre, népzenekutatóra, a közép-európai népzene nagy gyűjtőjére, a róla elnevezett kulturális egyesület tagjai.
Mint Bertók Béla egyesületi elnök köszöntőjéből kiderült, 2011. óta minden évben megemlékeznek az évfordulóról egy-egy vendégelőadó segítségével. Idén a Szatmárnémetiből elszármazott, jelenleg a Bukaresti Zeneművészeti Egyetemen oktató Dr. Csendes László tartott előadást Bartókról. Beszélt arról, hogy napjainkban, az azonnali elévülés időszakában hogyan viszonyulhatunk Bartók Béla munkájához és szerzeményeihez, szó volt a zenei nyelvezetekről, amelyet a zseni saját meglátása szerint alakított és szóba került az az elmélet is, mely szerint az ünnepelt Asperger-szindrómás volt.
Az esemény keretében Csendes László többször is megszólaltatta hegedűjét, hol egyedül, hol Kovács Emőkével párban. Schuller Elza tanítványai – Farkas Arabella, Örmény Márk és Gáti Gábor – a Cantata profana mű alapját képező alapszöveget szavalták, úgy, ahogyan azt Bartók Béla is tette egykoron egy rádiós műsorban. Ifjú, tehetséges zenészek is felléptek, Mészáros Amanda Bartók által gyűjtött népdalokat énekelt és természetesen fellépett a Bartók Béla Egyesület kórusa is.
szatmar.ro
Erdély.ma

2017. március 27.

Emlékerdő Középajtán
Középajtai és nagyajtai iskolások ragadtak pénteken ültetőkapát és ásót, hogy Középajta határában, a Kicsifenyősben ötszáz facsemetét ültessenek el, ugyanakkor megtisztították az Ajta pataka martjának egy részét. Az eseményt a Kriza János Általános Iskola, a középajtai közbirtokosság és a helybeli református egyház szervezte. Az ötszáz csemete a reformáció óta eltelt öt évszázadra emlékeztet, a március végi dátum pedig az erdők nemzetközi napjának apropóján hívta fel a figyelmet természeti értékeinkre.
Az ötven diák reggel kilenckor az iskolából indult tanárai felügyelete mellett a falutól alig kőhajításnyira levő, szemet gyönyörködtető területhez. Kovács Katalin, a baróti magánerdészet erdőalap-felelőse és Balázsi Imre erdőmérnök előzetesen szólt az erdészeti munka jelentőségéről, az erdőgazdálkodás alapismereteiről és az erdőgondozásról. A segítő kezet nyújtóknak elmagyarázták azt is, mekkora fészket alakítsanak ki a csemeték számára, mennyi vízzel kevert földet tegyenek gyökereikre, és miként tapossák azt meg úgy, hogy levegő ne érje, s hogyan takarják be, hogy a szél ne szárítsa ki az apró fákat. A szakemberek arra kérték a fiatalokat, vigyázzák s tartsák tisztán a természetet, álljanak ki bátran, szólítsák meg a felnőtteket, ha szemetelni látják őket: az erdő több, mint fák összessége, élettér állatnak és növénynek, kiemelkedően fontos az embernek is. Gazdag Katalin úgy nyilatkozott, szívesen karolták fel az egyház emlékerdő létesítésére vonatkozó ötletét. „Szeretnénk, ha fiataljaink úgy nőnének fel, hogy tisztelik a természetet, óvják értékeit. Hasonlóképp támogatjuk azokat a kezdeményezéseket is, melyek történelmünkhöz, hagyományainkhoz és vallásunkhoz kötődnek – jöttünk tehát jó szívvel” – mondotta az általános iskola igazgatója.
A közbirtokosság a Kicsifenyős 1,9 hektáros területén saját embereivel további 5500 csemetét – többségben lesz a bükk és a tölgy, de kiegészítőként kőris és juhar is jut – ültet el. A baróti magánerdészet is csatlakozik ahhoz az országos kezdeményezéshez, melynek során 1,2 millió csemetét ültetnek el. Jelentős mennyiségű csemetét helyeznek el Bodosban, Alsórákoson és Ürmösön.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. március 28.

Új Szórvány-kiadványok, az értékmentés jegyében
A Temesvári Szórvány Alapítvány székházában hétfőn délután mutatták be a civilszervezet legújabb kiadványait,Az alvó kastélyok mesevilága című négynyelvű kötetet és Régi(j)óvilág című regionális honismereti szemle X. évfolyamának 2. számát, Bánsági ipartörténet címmel.
Az alvó kastélyok mesevilága című kötet a BANATUR – Vidéki turizmusfejlesztés a Bánságban című kötet a Románia–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program forrásaiból megvalósult projekt keretében jelent meg, a Temesvári Szórvány Alapítvány, Igazfalva Polgármesteri Hivatala és Kanizsa Polgármesteri Hivatala együttműködésének köszönhetően. Kovács Katalin projektmenedzser a sajtónak elmondta: a határon átnyúló projekt célja a turizmus fejlesztése, az albumba a Bánság szerbiai területéről 17, a romániai területről 25 kastély, kúria története, a hozzájuk fűződő legendák, színes fotók kerültek be. „A céljaink között volt az is, hogy a kastélyok eredeti magyar elnevezését újból bevigyük a köztudatba” – mondta Kovács Katalin, aki szerint román oldalon 38 kastélyt, kúriát, vármaradványt azonosítottak, de egyeseknek a tulajdonosai nem járultak hozzá az albumban való megjelentetéshez, még fényképezni sem engedték a tulajdonukba került műemlék épületet. Az alvó kastélyok mesevilága című kötet magyar, román, szerb és angol nyelven jelent meg, megszületéséhez hozzájárult Miklósik Ilona muzeológus és Keresztes Péter televíziós szerkesztő, fotós.
A Régi(j)óvilág legújabb, csak elektronikus formában megjelentetett számát Illés Mihály főszerkesztő mutatta be. A kiadvány témája – Bánsági ipartörténet – nehéz feladat elé állította a szerkesztőket, mert a Bánság az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb ipari teljesítménnyel rendelkező régiója volt. A kiadvány külön írást szentel a 225 esztendeje született Maderspach Károly kohómérnöknek, a függő vonórudas vashíd feltalálójának, 1848-as hősnek és a 125 esztendővel ezelőtt megtartott nagy temesvári kiállításnak. A Régi(j)óvilágban irodalom is van, Majtényi Erik: Hajóharang a Hold utcában című írása, Anavi Ádám verse, valamint Schiff Júlia: A hegy vonzáskörében című történelmi riportja.
Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Temesvár monarchia-korabeli ipara mára szinte teljesen megsemmisült, az egyetlen „túlélő” a Románia legrégebbi sörfőzdéjeként reklámozott Sörgyár. A legtöbb 1918 előtti ipari létesítmény a lebontás sorsára jutott, vagy csak töredék maradt meg belőle, mint a Harisnyagyárból vagy a Városi Vágóhídból. Dr. Bodó Barna arra kéri lapunk olvasóit, aki régi ipari emlékkel (temesvári termékkel vagy régi fotóval) rendelkezik, az értesítse temesvári szerkesztőségünket (elérhetőségek az újság impresszumában) vagy a Szórvány Alapítványt, mert gyűjtés indul az ipartörténeti emlékek megmentése érdekében. Természetesen mindenki megőrizheti saját emlékeit, a Szórvány Alapítvány fotósa lefényképezné a régi tárgyakat, illetve másolatokat készítene a régi fotókról egy leendő album számára.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2017. március 28.

Mától szigorúan zár a határzár
Ma életbe lép a megerősített jogi határzár, a korábbinál szigorúbb szabályok értelmében a menedékkérőknek a határon lévő tranzitzónákban kell kivárniuk kérelmük jogerős elbírálását.
Az Országgyűlésben március 7-én, a kormány javaslatára elfogadott törvénymódosítások szerint tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben menedékjogi kérelmet kizárólag személyesen, a határon lévő tranzitzónákban lehet benyújtani. A menedékkérőnek a kérelme jogerős elbírálásáig a tranzitzónában kell várakoznia, azt csak kifelé - vagyis a most meglévő tranzitzónák esetében Szerbia felé - hagyhatja el.
Azokat a 14 és 18 év közötti külföldi gyermekeket, akik kísérő nélkül érkeznek, szintén a tranzitzónában helyezik el a menekülteljárás idejére. A 14 év alatti, kísérő nélküli kiskorúak esetén azonban továbbra is biztosított a gyermekvédelmi intézményi elhelyezés. A változás értelmében aki nem a neki előírt helyen tartózkodik, szabálysértést követ el.
A szigorítás következtében a válsághelyzetben a rendőrök Magyarország területén - vagyis nem csak a határtól számított 8 kilométeres sávon belül - feltartóztatják az itt jogellenesen tartózkodó külföldieket, és a határkerítés kapuján átkísérik őket, kivéve, ha bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel.
A Belügyminisztérium korábbi közlése szerint a határzár célja, hogy tisztázatlan státuszú migránsok ne mozoghassanak szabadon az ország, illetve az Európai Unió területén, és ezzel csökkenjen a migráció biztonsági kockázata. A szaktárca szombaton azt közölte, a rendőrség, a honvédség és a bevándorlási hivatal felkészült a megerősített jogi határzár életbe lépésére. A röszkei és a tompai tranzitzónában összesen 324 konténert telepítettek, bővítésük folyamatban van.
A törvénycsomag - amely március 20-án jelent meg a Magyar Közlönyben - a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.
inforadio.hu

2017. március 28.

Bukarestben próbálnak döntést kikényszeríteni a szülők a vásárhelyi katolikus líceum ügyében
Az oktatási minisztérium döntéshozóival tárgyalnak ma Bukarestben a szülők képviselői a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről. A minisztériumba azután látogatnak a szülők, hogy a prefektussal, a főtanfelügyelővel, a megyei tanácselnökkel, az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel, a polgármesteri hivatal megbízottaival folytatott tárgyalások nem hoztak előrelépést.
Fél 10-kor Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkára fogadja a marosvásárhelyi szülőket, majd a másik államtitkár, Liviu Ispas fogadja őket. Csíky Csengele, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport szószólója a Maszolnak elmondta, azt szeretnék elérni, hogy a minisztérium hasson rá a Maros megyei tanfelügyelőségre a katolikus gimnázium ügyében.
„Szeretnénk, ha végre elfogadnák az iskolahálózatot, ha a cikluskezdő osztályokba való iratkozást tiltó határozatot megsemmisítenék. Ugyanakkor feljelentjük a tanfelügyelőséget a minisztériumban az utóbbi időben tapasztalt túlkapások miatt” – sorolta a szülők szóvivője. Csíky Csengele elmondta, olyan sajátos módszer kidolgozását kérik a szaktárca munkatársaitól, amely rendezné a tanintézmény helyzetét a jövőre nézve is.
A minisztériumba azután látogatnak a szülők, hogy a prefektussal, a főtanfelügyelővel, a megyei tanácselnökkel, az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel, a polgármesteri hivatal megbízottaival folytatott múlt tárgyalás nem hozott előrelépést, bár akkor elhangzott az az ígéret a hivatalosságok részéről, hogy megoldódik az iskola ügye. A városháza oktatásért felelős osztályának igazgatója és a főtanfelügyelő megegyezett abban, hogy a tavalyi iskolahálózatot alkalmazzák a 2017-18-as tanévre, ezt a prefektus is törvényesnek nevezte.
A városházi illetékes azt ígérte, hogy csütörtökre átiratot küld az iskolahálózatról a tanfelügyelőségre, de ezt mégsem tette meg, a tanfelügyelőség sem tartotta be az ígéretét. Mi több, a főtanfelügyelő menekülni próbált a szülők elől, akik kérdéseket próbáltak feltenni neki. A tanfelügyelőségen – mint már annyiszor bebizonyosodott az utóbbi hónapokban – senki nem meri vállalni a felelősséget, mindenki attól tart, hogy ha aláírja a katolikus iskola működését elősegítő iratot, a Tamási Zsolt iskolaigazgató, vagy a Ștefan Someșan volt főtanfelügyelő helyzetébe kerül.
[Forrás: Maszol]
itthon.ma/erdelyorszag

2017. március 28.

A világ vezető kisebbségvédő szervezete is a kétnyelvű tábla mellett szólalt meg
A többnyelvű kolozsvári helységnévtáblák mielőbbi kihelyezésére szólította fel a kolozsvári polgármesteri hivatalt a világ vezető kisebbségvédő szervezete, a londoni székhelyű Minority Rights Group International (MRG).
A szervezet közleményben üdvözölte a kolozsvári törvényszék február 21-ei döntését, melynek értelmében ki kell cserélni a jelenleg egynyelvű helységnévtáblákat többnyelvűre, román és magyar feliratúra. „A többnyelvű feliratok fontos üzenetet közvetítenek a kisebbségi nyelvek elfogadottságáról és beágyazódottságáról, valamint fontosak a kisebbségi kultúra teljességének megőrzése szempontjából” – fogalmazott Neil Clarke, az MRG európai irodájának ügyvezető igazgatója a kolozsvári táblaügy kapcsán.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Bethlendi András, a Musai–Muszáj mozgalom képviselője arra mutatott rá, a törvényszék döntése megerősítette a magyar közösséget abban, hogy a romániai igazságszolgáltatás képes érvényt szerezni a kisebbségi jogoknak.
A kolozsvári törvényszék egyébként csütörtökön tette közzé a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezési kötelezettségére vonatkozó ítéletének indoklását. A dokumentum többek közt arra mutat rá, hogy a 2001-ben kiadott helyi közigazgatási törvény alkalmazásakor az 1992-es népszámlálás adataihoz kell viszonyítani a lakosság számarányát, tehát minden olyan településen, ahol legalább 20 százalékos volt a magyarság számaránya – így Kolozsváron is –, érvényben marad az a törvény, hogy a település nevét magyarul is ki kell írni, függetlenül attól, hogy időközben csökkent ez az arány. A város német nyelvű feltüntetését ugyanezen az alapon utasította el a bíróság: az indoklás szerint, míg a magyarság aránya 22 százalék volt 1992-ben, a német kisebbségé mindössze 0,34 százalék.
[Forrás: Krónika]
itthon.ma/erdelyorszag

2017. március 28.

Örökségünk Őrei: a Purjesz-Óváry Ház és a Sétatér csapata nyerte a kolozsvári vetélkedőt
Hétfő este a Kolozsvári Magyar Operában zárult az Örökségünk Őrei − Fogadj örökbe egy műemléket! kolozsvári vetélkedője. A zsűri, figyelembe véve a csapatok több hónapos tevékenységét, illetve a döntőre összeállított szkeccseket, eredményt hirdetett: a Református Kollégium, illetve a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata megosztva kapta az első díjat.
A kolozsvári vetélkedőbe 13 csapat nevezett be szeptember végén, közülük hat iskola hat csapata jutott a döntőbe. Rajtuk kívül még húsz csapat őrködik műemlékek felett Erdélyben a program keretében.
A szakmai zsűri tagjai Benkő Levente, a Művelődés kulturális folyóirat szerkesztője, Gaál György irodalom- és művelődéstörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke, Kádár Magor, kommunikációs szakértő, a BBTE tanára, Kozma Eliz, az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum diákja, Makkai Bence reklámgrafikus, Maksay Ágnes, a kolozsvári Video Pontes stúdió vezetője, Tamás Ágnes, az RMDSZ kommunikációs szakértője, Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke voltak.
Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke üdvözölte, hogy a versenyző fiatalok nem a romos épületeket látják csupán a műemlékekben. „Ha merünk nagyot álmodni, és egész életünket feltenni rá, ha megértjük azt, hogy mindenkire szükség van, idősre, fiatalra, civilekre, politikusokra, mindenkire, aki műemlékeinkért tenni tud és akar, akkor hiszem, hogy a ti erőfeszítésetek, a mi közös mozgalmunk sem lesz hiábavaló!”− fogalmazott.
Winkler Gyula EP-képviselő, az Örökségünk Őrei lelkes támogatója szerint a program megérdemelné, hogy európai szinten bevált jó gyakorlatként népszerűsítsék, amit ő már kétszer meg is tett Brüsszelben, az Európai Régiók Tanácsában, majd Strasbourgban a FUEN elnökség előtt. „Meggyőződésem, hogy tájékozott, céltudatos európai fiatal és tájékozott, céltudatos erdélyi fiatal ugyanazt jelenti”- fogalmazott, majd javasolta, hogy a csapatok ezután több nyelven készítsék el a műemlék-ismertetőket.
„Az, ami fontos nekünk, azt senki más nem fogja helyettünk megvédeni. Mi vagyunk ma felnőttek, akik ezzel tudunk foglalkozni, és holnap, akik ma az Örökségünk Őreiben vesznek részt” – figyelmeztetett Hegedüs Csilla, majd megköszönte a diákokat támogató tanárok, szülők munkáját.
A színpadon dübörgött a történelem
Ezután következtek a produkciók, többnyire dramatizált időutazások, amelyek során az örökbefogadott műemlékek vagy lakóik történetével ismertették meg a közönséget a diákok. Konkrét adatokat is megtudtunk, például azt, hogy a Marianum épületében működő leánynevelő intézet diákjai nemhogy csecsebecséket, de még rövid ujjú ruhát sem viselhettek, vagy hogy a Purjesz-Óváry Házban szovjet katonák rejtélyes parancsra lemészárolták a vacsoravendégeket, de azért előzetes készülés nélkül nem mindig volt követhető a tartalom, sokkal inkább a kreatív és bájos színpadi megoldások vonták el a figyelmünket.
A Státus paloták őrei, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata remekül válogatott zenékkel érzékeltette az időutazást.
A Báthory István Elméleti Líceum csapata a Mauksch-Hintz-házat, azaz a patikamúzeumot fogadta örökbe. Előadásukban élő hegedűjáték is volt, de a legjobban mégis a kis Johann Martinon és tanulótársán mosolyogtunk, akik a gyógyszerésztudomány, illetve a matematika elsajátítása közben egymásba szerettek.
A Purjesz-Óváry ház örökbefogadói, a Református Kollégium csapatának tagjai bátran, minden „playback” nélkül dalra fakadtak és Szilvássy Karolájuk is legalább annyira megkerülhetetlen jelenség volt, mint amilyen az eredeti grófnő lehetett az Óváry-szalon híres vacsoráin.
A Sétateret örökbe fogadó Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata megmutatta, hogy milyen erős, amikor egy csomó fehérkesztyűs gyerek jelel élőzenére, a Marianumot (ma a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának épülete) örökbe fogadó Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapatának előadása pedig a dokumentum és fikció keverésével lepett meg: kosztümös előadásukba egy visszaemlékező hangját szőtték bele.
Utolsóként lépett fel a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a tavalyi első díjasak, akik most a Tűzoltótornyot fogadták örökbe. Így a dramaturgiailag és színészileg legkiforrottabb előadás zárta a döntőt, az egykori Takácsok tornya történetét a jól ismert magyar népmesei keretbe helyezték, voltak benne „meg nem erősített krónikákból” merített poénok is, illetve Bogdán Farkas tavalyi, New York-szállós sikerre emlékeztető intermezzója.
Ez volt az egyetlen előadás, amelybe beleszőtték az aktuálpolitikát: bár a Tűzoltótorony épp felújítás előtt áll, Kolozsvár polgármesterét irgalmatlanul kifigurázták. Megemlítették a kétnyelvű táblák ügyét, a vésővel megtámadott műemlékeket vagy azt, hogy senki sem tudja, hogy mi történik a felállványozott New York szállóval.
Megosztott első díjat adott a zsűri
A zsűri tanácskozásának idejét helytörténeti kvízzel töltötték ki a szervezők, a közönség pedig – bár nem sikerült bevonni – türelmesen várt. Valóban éles vita folyhatott a háttérben, ugyanis az est házigazdája, Szilágyi Szabolcs legjobb rádiós tudását latba vetve tartotta szóval a közönséget, míg megérkezett a színpadra Hegedüs Csilla, aki a zsűri értékelését tolmácsolta.
„A legjobban azt az embert tisztelem, aki túllépi a saját határait, és ti ezt ma este is és az elmúlt hat hónapban is megcsináltátok”, mondta Hegedüs Csilla a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájából érkezett első díjas csapatnak, akik a Communitas Alapítvány Bölcs Diákok táborában való részvételt nyertek (vezető tanárok: Blaga Júlia és Albert Nagy Erika).
Ugyancsak első díjat nyert a Református Kollégium csapata, a Purjesz–Óváry-ház őrei (vezető tanár: Antal Andrea), ők Winkler Gyula EP-képviselő jóvoltából Brüsszelbe utazhatnak. „Meglepetés-házzal, slammel, takarítással – hozzák mindazt, amit számomra az Örökségünk Őrei jelent” – dicsérte meg a csapatot Hegedüs Csilla.
A Transylvania Trust Alapítvány felajánlásának, az Electric Castle fesztivál jegyeknek a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata, a Tűzoltótorony őrei (vezető tanár: Solymosi Zsolt) örülhettek. Szintén ők a döntő kvízjátékának nyertesei is, így az április 3–9. között megrendezendő Humorfeszten is részt vehetnek.
Az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének, Csoma Botond képviselőnek és László Attila szenátornak köszönhetően az Apáczai Csere János Elméleti Líceum csapata, a Státus paloták őrei (vezető tanárok: Antal Orsolya és Adorjáni Mária) Vibe Fesztivál belépőjegyekkel lettek gazdagabbak.
A MIÉRT EU-táborába a Báthory István Elméleti Líceum csapata, a Mauksch-Hintz-ház őrei (vezető tanár: Vincze Csilla) mehetnek.
Az IDEA Könyvtér könyvjutalmát a Brassai Sámuel Elméleti Líceum csapata, a Marianum őrei (vezető tanárok: Szász Enikő és Vajnár János Zsolt) vihette haza. A döntős csapatok mindegyike részt vehet az Örökségünk őrei nyári táborában.
Zs. E.
maszol.ro

2017. március 28.

Az EPP-kongresszus elé viszi az erdélyi magyar kisebbséget ért jogsérelmeket az RMDSZ
Az Európai Néppárt (EPP) március 29-30-án Máltán tartja kongresszusát. Az RMDSZ – amely az EPP tagjaként 12 fős delegációval képviselteti magát az eseményen – szerint a kongresszus jó alkalom arra, hogy a romániai magyar kisebbség ügyét európai szintre emeljék, hogy beszámoljanak azokról a jogsérelmekről, amelyek a magyar közösség ellen irányultak az elmúlt időszakban.
„A kongresszus napirendjén a menekültváltság, a biztonsági kérdések, a terrorizmus, a Brexit, különböző gazdasági kérdések szerepelnek, olyan témák, amelyek Európa jövőjét a következő években jelentősen meghatározzák. Az RMDSZ delegációjának az a feladata, hogy a kétoldali találkozók, munkamegbeszéléseken és tárgyalásokon a romániai magyarság helyzetét meghatározó témákról számoljon be, különös tekintettel az elmúlt időszakra jellemző jogsérelmekről” – számolt be a máltai kongresszus tétjéről Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök. Elmondta, a DNA hatalommal való visszaélése, a marosvásárhelyi iskola ügye, a magyar közösség elleni diszkriminációs esetek, az anyanyelvhasználat korlátozása is részét képezi a delegáció által folytatott egyeztetéseknek.
„Annak ellenére, hogy a hivatalos román álláspont modellértékűnek akarja beállítani a hazai kisebbségek védelmet, a valóság ennek ellentmond. Erre világít rá az amerikai külügy országjelentése is. Mindaddig, amíg a kisebbségi jogok ügye rendezetlen, minden lehetséges eszközzel és partnerrel nyomást kell gyakorolnunk a román államra” – hangsúlyozta, majd hozzátette: bár az RMDSZ jelenleg nincs kormányon, politikai eszközzel, a parlamenti megállapodás által is képviseli a közösség érdekeit.
A Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette RMDSZ-delegáció tagjai: Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök, Biró Rozália parlamenti képviselő, az Európai Néppárt Nőszervezetének alelnöke, Sógor Csaba és Winkler Gyula EP-képviselők, Vincze Loránt külügyi titkár, Kelemen Kálmán és Zsombori Vilmos, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke és alelnöke, valamint Kurkó Cecília, Forró Gyöngyvér, Emilia Elena Roatiș és Mikita Zsuzsanna tanácsosok.
maszol.ro

2017. március 28.

Új időszámítás kezdődik a Székelytámadt-várban – Pünkösdig rendet teremtenek
Kitakarítják a bástyákat, rendezik a terepet, tatarozzák a falakat, elszállítják a műanyag huszárt és lebontják a félkész pavilont – kiemelt helyszíne lesz a 2017-es székelyudvarhelyi városnapoknak, turistaszezonnak a Székelytámadt-vár.
Székelyudvarhely egyik legbecsesebb épített örökségének, a Székelytámadt-, más néven Csonka-várnak szán új és méltó szerepet a városvezetés azáltal, hogy a május 26.–június 2. között megrendezett városnapok ideje alatt több kulturális programot is betelepít a várfalak közé. A várral kapcsolatos tervek azonban nemcsak egy szűk hétre koncentrálódnak. – A városvezetés szándéka, hogy 2017-tel kezdődően a várat a lehető legnagyobb mértékben bevonja különböző kulturális-turisztikai jellegű projektek lebonyolításába. A vár egyik legfontosabb kulturális, épített örökségünk, amelynek – azon túlmenően, hogy oktatási intézménynek biztosít helyszínt – ideje hangsúlyosan bekerülnie a kulturális-turisztikai körforgásba – summázta a hosszú távú elképzelések lényegét Orbán Balázs, a projekt lebonyolításával megbízott önkormányzati képviselő.
Véleménye szerint a korábbi kísérletekkel ellentétben ezúttal nem hiú ábránd, hogy a nagyközönség előtt is kinyitja kapuit a vár, hiszen már tárgyaltak, egyezségre jutottakaz intézmények, amelyek aktív szerepet vállaltak a megvalósításban. A helyi önkormányzat, a várban levő Eötvös József Szakközépiskola, a várfalakat gondozó Haáz Rezső Múzeum, a programokat népszerűsítő Tourinfo, valamint a Székelyföldi Legendárium között megegyezés született, így pünkösdkor két, premiernek számító kiállítás is nyílik a várban. A Tompa László utca felé néző, nyolcszögű Fóris-bástyában Lázár Imre mérnök, harangöntő mester gyűjteményének darabjait, a Kornis utca felőli részen levő Telegdy-bástyában pedig az Erdélyi Mini Park elkészült makettjeit teszik közszemlére, ugyanakkor a várudvar lesz a helyszíne az első ízben megrendezett Székelyföldi Legendárium Karnevál színes forgatagának is. Úgy tervezték, hogy a kuriózumnak számító és minden bizonnyal sokak kíváncsiságát felkeltő kiállítások ne csak a városnapok ideje alatt, de a teljes turistaszezonban szeptember végéig látogathatók legyenek.
A pünkösdi nyitányig bőven van tennivaló, a terepet elő kell készíteni – közölte Orbán Balázs. Május közepéig kitakarítják a jelenleg szeméttelepnek is beillő Telegdy-bástyát, elszállítják a Fóris-bástyán 2010 óta éktelenkedő, Magyarországról ajándékba kapott és nagy csinnadrattával felavatott műanyag huszárt, valamint a háta mögött álló, a megfelelő engedélyek hiánya miatt csak félig elkészült pavilont is szétszedik. Azt, hogy a megfakult lovas huszárt hová viszik, még nem döntötték el, Orbán szerint „köztér, park, de oktatási intézmény udvara is szóba jöhet.” A romos és balesetveszélyes várfalak rendbetétele a Haáz Rezső Múzeum hatáskörébe tartozik, a munkát az udvarhelyi Berdia Kft. végzi el a megkötött szerződés értelmében – közölte Miklós Zoltán múzeumigazgató.
Orbán Balázs elmondta, a vár, továbbá az abban található épületek, területek tulajdonosa ugyan a város, de az Eötvös József Szakközépiskolának helyet adó központi épületet és az alatta lévő területet átadták az oktatási intézmény adminisztrálásába.
– Az egyeztetések során egyértelművé vált, hogy minden fél érdekelt a kulturális-turisztikai projektek sikeres lebonyolításában, így az iskola vezetésével is megnyugtató módon tudjuk rendezni az elképzelések sikeres kivitelezését – mondta Orbán Balázs, hozzátéve, hogy a tervezett munkálatokat úgy ütemezik, hogy május derekáig befejezzék a szükséges takarítást, tereprendezést, május 26-án pedig egy, a műemlékhez méltó helyszínen fogadhassa látogatóit, újra Udvarhely büszkesége legyen a Székelytámadt-vár.
Lázár Emese
Hargita Népe (Csíkszereda)

2017. március 28.

A folyton újra- meg újrakezdő társulat – idén tízéves az Aradi Kamaraszínház
Az idén tízéves Aradi Kamaraszínház eredményeit értékelte a Krónikának Tapasztó Ernő, a társulat alapító-igazgatója. Mint fogalmazott, a csapat munkáját összhang és folyamatos újrakezdés jellemzi.
„Idén szeptember 10-én lesz tízéves az Aradi Kamaraszínház, már azt nagy dolognak tartom, hogy létrejött és sikeresen működik" – mondta el a Krónikának Tapasztó Ernő, a teátrum alapító-igazgatója. Úgy fogalmazott, az elmúlt tíz évben komoly sikereket értek el szakmailag, egyes előadásaikat a kezdetektől a mai napig játsszák.
Magyarországi társulatokkal való együttműködés
A társulat által létrehozott produkciók jó része magyarországi színházakkal való együttműködés eredményeképpen született. „Ennek egyszerű oka van, hiszen közel vagyunk a magyar–román határhoz. Ugyanakkor kis költségvetéssel és kis számú személyzettel rendelkező színház vagyunk, a magyarországiakkal való közös munka révén pedig számos helyre eljutnak a produkcióink. Ebben a hónapban például Aradon kívül Tatabányán, Békéscsabán, Szegeden, Győrben is játszottunk és játszunk, tehát 4 előadásunk megy öt helyszínen" – ecsetelte Tapasztó Ernő.
Összesen 13 előadást kínál a jubiláló Aradi Kamaraszínház 2017-ben, a nézők viszontláthatnak ismerős színészeket, társulatokat, számos vidám, zenés produkció került a repertoárba, de helyet kap a klasszikus műfaj is. Tapasztó Ernő azt is elmondta, a csapat tulajdonképpen „vegyes" társaság, például a társulat vezető színésze, Harsányi Attila miskolci, Tege Antal békéscsabai, Éder Enikő Aradon és Temesváron is játszik, a színészgárda együttműködéseképpen pedig nagyon jó előadások születnek. Jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal közösen Tömöry Péter Európa, édes hazám című darabját állítják színpadra, az előadásban Tapasztó Ernő is játszik. Az ősbemutatót április 8-án tartják Székesfehérváron, és 11-én Aradon.
Összhang és direkt kommunikáció
Tapasztó Ernő kiemelte, az Aradi Kamaraszínház nagyon sokat köszönhet a város alpolgármesterének, Bognár Leventének, aki mindig is támogatta a teátrumot, az ő segítsége nélkül nem érhette volna el eredményeit a társulat. „Komoly sikereket értünk el az elmúlt tíz évben, a színházi szakma, a kritikusok egyre elismerőbben nyilatkoznak az előadásainkról. Ami a társulat mozgatórugóját illeti, azt hiszem, egyfajta »őrület«, állandó elégedetlenség és esztétikai barbarizmus az, ami bennünket továbbvisz. Megpróbáljuk magasra rakni a lécet, és mindig át is ugrani" – mondta Tapasztó Ernő. Hozzátette, a csapat nem folytatja, hanem mindig újra- meg újrakezdi a munkát, hiszen a színészek jól ismerik már egymást, a kezdetektől nagyjából ugyanazok játszanak a társulatban, és természetesen akad olyan is, aki belecsöppen és aztán kimarad a munkából.
„Kemény munka folyik nálunk, az is jó, hogy ismerjük a saját korlátainkat, soha nem hazudunk egymásnak, nem szépítjük a dolgokat. Nem vagyunk sem szerények, sem pedig álszerények. Azt hiszem, folyamatos újrakezdés jellemez minket egy állandóan átmeneti állapotban, az előadásaink pedig nem válnak rutinszerűvé. Ahhoz, hogy a produkció megteremtse önmagát, komoly összhangra van szükség, és ez működik nálunk" – mondta az igazgató. Hangsúlyozta, az is lényeges a csapat munkáját illetően, hogy nincs hierarchia, fölé- meg alárendeltség náluk, kiiktatják a mellékszálakat, és a direkt kommunikáció segíti őket abban, hogy jó előadások születhessenek.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

2017. március 28.

Támogatná az ifjú gazdálkodókat az újonnan alakult Udvarhelyszéki Fiatal Gazdák Egyesülete
A mezőgazdaság mára egy kiöregedett ágazattá vált, és eljött az ideje a generációváltásnak – hangzott el többek közt az Udvarhelyszéki Fiatal Gazdák Egyesületének alakuló ülésén.
Több mint ötven taggal megalakult az Udvarhelyszéki Fiatal Gazdák Egyesülete (UFGE) a hétvégén Székelyudvarhelyen. A szervezet célja, hogy szaktanácsadást nyújtson, és megkönnyítse a szükséges információkhoz való hozzáférést a mezőgazdaságban érdekelt fiatalok számára – olvasható a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben.
Az alakuló ülésen Udvarhelyszék legtöbb települése képviseltette magát, és több mint ötven gazda egyhangúlag megszavazta az egyesület megalapításáról szóló okiratot. Az Udvarhelyszéki Fiatal Gazdák Egyesülete a Sebestyén Csaba parlamenti képviselő vezette Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) kezdeményezésére jött létre.
A szervezet céljai közé tartozik többek közt, hogy összefogja az udvarhelyszéki fiatal gazdákat, képviselje ügyeiket, érdekvédelmet biztosítson, tapasztalatcseréket szervezzen, valamint segítse a szaktanácsadás és a szakképzés megszervezését. „Igen fontos a fiatal gazdáknak a saját szervezetbe való tömörülés, hiszen sajátos gondokkal kell szembenézniük, és ezeket sajátos módon kell kezelni” – fogalmazott az alakuló ülésen Sebestyén Csaba. A romániai magyar gazdaegyesület vezetője rámutatott: a mezőgazdaság mára egy kiöregedett ágazattá vált, és eljött az ideje a generációváltásnak. „Ez viszont nem történhet meg zökkenőmentesen, ha nem hozunk létre olyan struktúrákat, amelyek elősegítik az ágazat vonzóvá tételét a falusi ifjúság számára” – tette hozzá.
A fiatalok gazdaegyesületét ideiglenesen Kovács Imre máréfalvi polgármester vezeti, az alelnök pedig Kolumbán Dávid székelykeresztúri vállalkozó lett. A titkári tisztséget Józsa Béla Levente homoródremetei gazda tölti be. Az egyesület székhelye Székelyudvarhelyen, a II. Rákóczi Ferenc utca 84. szám alatt lesz, ahol már a hét elejétől fogadják a fiatal gazdákat. „Az Udvarhelyszéki Fiatal Gazdák Egyesülete nyitott a hozzá csatlakozni kívánó fiatal gazdák számára, az egyetlen feltétel, hogy tagok csak azok lehetnek, akik még nem töltötték be 45. életévüket” – olvasható a kommünikében. Alapító tagok jelentkezését is várják, egészen péntekig, az érdeklődők a 0752-888670-es telefonszámon kaphatnak tájékoztatást.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

2017. március 28.

Jelentősen nőtt a román határőrök által elfogott migránsok száma
A romániai határőröknek is egyre nagyobb problémát okoznak az illegális határátlépők, a hatóságok adatai szerint ugyanis a tavalyi év elejéhez képest idén 44 százalékkal emelkedett a törvénytelenül az országba érkező közel-keleti migránsok száma – közölte a Digi 24 hírtelevízió.
A beszámoló szerint csak ebben a hónapban csaknem 200 ilyen személyt fogtak el, míg tavaly egész évben mintegy ezer, a határon átszökni próbáló személyt állítottak elő. Vasárnap reggel 17, Szíriából és Irakból érkezett migránst tartóztattak fel, akik Szerbiából próbáltak illegálisan átkelni a határon. Szombaton egy olyan csoportot állítottak elő, amelynek egy alig tíznapos csecsemő is tagja volt – a szíriai anya inkább vállalta, hogy az amúgy is megerőltető út során szüljön, minthogy a háború sújtotta hazájában maradjon.
A tapasztalatok szerint a migránsok egy ideje új útvonalon közlekednek: miután Magyarország megerősítette a Szerbiával határos területeit, az illegális határátlépők többségét Temes megyében kapták el, a bánsági térségben azonban szigorították a hatósági jelenlétet, így azóta a legtöbben Krassó-Szörény megye Szerbiával határos, mintegy 150 kilométeres szakaszán próbálnak Romániába szökni. A határőrök arra kérik a lakosságot, hogy ha migránscsoportokat látnak, értesítsék a hatóságokat a 0219590-es telefonszámon. Románia egyébként 2015 őszén került rá a migrációs útvonalra, amikor Magyarország felhúzta a kerítést a szerb határon.
Krónika (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 1681-1710 | 1711-1740 | 1741-1770 ... 7621-7649




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998