Búcsúzik olvasóitól az Irodalmi Jelen. Az aradi irodalmi folyóirat októberi, utolsó nyomtatott lapszámában Hét év címmel Böszörményi Zoltán főszerkesztő és tulajdonos vázolta fel a lap papíralapú változatának megszűnéséhez vezető okokat. „Sok mindent megvalósítottunk terveinkből, elképzeléseinkből, mégsem eleget. Hét év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy érdekközösségek által irányított irodalomban, melyre néhol a politikum is rányomja a bélyegét, kimagasló eredményt érjünk el” – írta Böszörményi, leszögezve, hogy „az Irodalmi Jelen a magyar nyelven megjelenő irodalmi lapok palettáján nem egy volt a sok közül, hanem az irodalmi folyóirat, melyre oda kellett figyelni”. A lapot novembertől a www.irodalmijelen.hu honlapon követhetik figyelemmel olvasói. A hetvenéves Szilágyi István életművének szentel nagy teret a Székelyföld októberi száma. A csíkszeredai kulturális folyóirat Márkus Béla, Karádi Zsolt, Mester Béla és G. Kiss Valéria tanulmányaival, valamint Fekete Vince versével köszöntötte a Kolozsváron élő írót. Nádas Péter Saját halál című művéről született tanulmányokat mellékel külön „munkafüzetben” októberi lapszámához a Látó. A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóiratban Lövétei Lázár László Nagy költő „kisebb” versei címmel emlékezett a 95 éve született Jékely Zoltánra. /Lapszempont. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./
2008. október 31.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 5–7 között Érsemjénben, a Kazinczy Művelődési Házban tartotta honismereti konferenciáját. A Társaság 15 éves évfordulója alkalmából Dukrét Géza elnök beszámolt az egyesület sokoldalú tevékenységéről, eredményeiről. A tizenöt év alatt 14 konferenciát, ugyanannyi honismereti találkozót, 13 honismereti tábort, számos megemlékezést szerveztek, kiadtak 55 kötetet a Partiumi füzetek könyvsorozatában és hetet a sorozaton kívül, felavattak 19 emléktáblát. Ezt követően átadták az idei kitüntetéseket. Fényes Elek-díjban részesült Pásztai Ottó (Nagyvárad), Antal Béla (Biharpüspöki), Jancsó Árpád (Temesvár), a különdíjat Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere kapta. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke Szent István-emlékplakettet, Balázsi József polgármester és Ciorba Teréz érsemjéni tanárnő emléklapot kapott. A XIV. Konferencia fő témái a következők voltak: A reneszánsz éve, Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékei, Pusztuló műemlékeink, A 20. század öröksége. Az előadások sora hagyományosan, a konferenciának helyt adó Érsemjén megismerésével kezdődött. Több előadás hangzott el. Kiss Endre József (Sárospatak) az Érmellékről beszélt, ahogyan Kazinczy Ferenc emlékezetében élt, Vekov Károly (Kolozsvár) az értelmiség sorsát mutatta be, Oláh Miklós életpályáján keresztül, Csorba Csaba (Budapest) az Értelmiségiek nemesítése a Partiumban a 16–19. században című értekezést tartotta. Wanek Ferenc (Kolozsvár) egy elfelejtett középkori erődről, Mezősomlyóról beszélt, Starmüller Géza (Kolozsvár) a zilahi Wesselényi-szoborkompozíciót mutatta be és annak alkotóját, Fadrusz Jánost. A könyvbemutatón Jancsó Árpád (Temesvár) ismertette legújabb kötetét A Béga, a Bánság elkényeztetett folyója. Erdei János (Szilágysomlyó) vetített képeken keresztül mutatta be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeit a Beretytyó- és a Kraszna-menti településeken. Másnap Pekár István (Budapest) az Érmellék, a Berettyó-mente és a Hegyköz örökségét mutatta be, televíziós szemmel. Ujj János (Arad) az egykori törökkori várról tartott előadást, Vajda János (Borosjenő) két 1848–49-es vértanú életútját követte, akik Borosjenőhöz kötődtek. Jancsó Árpád (Temesvár) a Béga-csatorna történetéről, Tácsi Erika (Temesvár) Újszentes telepes falu történetéről, Kordics Imre (Nagyvárad) Nagyvárad 1940– 1944 közötti magyar utcaneveiről tartott előadást. Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Nagyszalonta történelméről értekezett az 1944– 1948 közötti időszak bizonytalan éveiről. Nagy Aranka (Nagyvárad) az 1848–1849-es szabadságharc híres orvosairól beszélt, Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) egy háborús katonasors emlékezetére épült kis emlékművet mutatta be. Krestyán Ilona (Temesvár) Kulcsár Sándor író életpályáját ismertette. Ezután Szabó Zsolt (Kolozsvár) a 60 éves Művelődés című folyóirat történetéről és szerepéről beszélt. Megtartották a közgyűlést. /Dukrét Géza: A XIV. Partiumi Honismereti Konferencia: Művelődés (Kolozsvár), október/
2008. november 3.
Kerek hét évvel ezelőtt jelent meg Aradon az Irodalmi Jelen első száma. Hét év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy érdekközösségek által irányított irodalomban, melyre néhol a politikum is rányomja a bélyegét, kimagasló eredményt érjünk el, írta Böszörményi Zoltán főszerkesztő. Az Irodalmi Jelen olyan irodalmi folyóirat volt, melyre oda kellett figyelni. Az Irodalmi Jelen novemberi számától a virtuális térbe költözik. Kollégái közül többen elhamarkodott döntésnek tartották a világhálóra költözést. Az Irodalmi Jelen magánvállalkozás, a laptulajdonosnak, Böszörményi Zoltánnak kellett meghoznia a végső döntést. Novembertől az Irodalmi Jelent a https://www.irodalmijelen.hu/ honlapon olvasható. Ehhez havonta nyolcoldalas lapot is nyomtatnak. /Böszörményi Zoltán: Hét év. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./
2008. november 4.
Az emlékezés napja van, 1956. november 4-én szovjet tankok gyalázták meg a szabadságot. Június 4-ét –a trianoni békeszerződés napját–, valamint október 6-át – az aradi vértanúk napját – ugyancsak a kegyeletteljes emlékezés napjaként jegyeztük be öröknaptárunkba. Ötvenkét évvel ezelőtt Románia felől újabb szovjet hadosztályok törtek rá Magyarországra, Budapestet öt hadosztály vette ostrom alá. Hajnali 5 óra 20 perckor hangzott el Nagy Imre miniszterelnök rövid segélykérő rádióbeszéde. Segítsetek, segítsetek! – kiáltották az éterbe a magyar írók; Bibó István, aki a kormány tagjai közül egyedül maradt a körülzárt parlamentben, kiáltványt intézett a világ népeihez, levelet küldött Dwight Eisenhowernek, az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Mindhiába. A magyar ’56-tal elkezdődött a kommunista világrendszer bomlása. Ezzel történelmi tettet vittek véghez a Corvin köz, a Széna tér hősei. „Lelkük dacos és tiszta volt / akár a novemberi fehér krizantémok" – írta Nagy Gáspár, aki Október végi tiszta lángok címmel oratorikus emlékezést írt 1956 vértanú hőseiről. Művére Szokolai Sándor oratóriumot komponált, tisztelgő emlékezés gyanánt október 10-én hangzott fel Budapesten, a Művészetek Palotájában. Nagy Gáspárral szólva „március idusa lángolt / egy letiport nemzet szívében / „szent suhancok" bátor tettei sokkolták a világot". Meghaltak, elestek a harcokban, bitófára küldte őket a kádári bosszú, de „lelkük már a csillagokban / az Ég oltárán örökké ott van / az október végi tiszta lángok / szívükbe égették a szabadságot". /Borbély László: Emlékezés napja. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./
2008. november 8.
Sokan nem tudják, milyen gazdag és változatos az Aradon megjelent újságok, folyóiratok palettája. Mindmáig nem sikerült pontos számukat megállapítani és egy minden próbát kiálló bibliográfiát összeállítani, noha több kísérlet is történt az elmúlt évtizedekben. Készített lajstromot a Ficzay Dénes, Arad egyik legjobb ismerője, de összeírása csak a ’60-as évekig terjedt ki; összeírta a könyvtárban lévő sajtókiadványokat a megyei könyvár bibliográfusa, hogy azután kiderüljön, Aradon sincs meg minden, ami a városban látott napvilágot. Puskel Péter a budapesti Országos Széchényi Könyvtár bibliográfiáját átböngészte, de ebből is kimaradt néhány cím. Aradon, akárcsak a partiumi és erdélyi nagyvárosok többségében, voltak hosszú életű, tekintélyes lapok, mint például az 55 évig folyamatosan megjelenő Aradi Közlöny, kora egyik legmegbízhatóbbnak tartott napilapja, az igen jól szerkesztett Alföld, az Arad és Vidéke vagy a két világháború között bátran politizáló Erdélyi Hírlap (Aradi Hírlap, Hírlap), illetve a folyóiratok közül a két évtizedig talpon maradó Vasárnap, és voltak tiszavirág-életű kiadványok is. Franyó Zoltán szerkesztette az 1920-as évek elején a Geniust, majd Új Geniust, Szántó György revümagazinja volt a Periszkop. Ennek mindössze öt száma látott napvilágot, ennek ellenére az avantgárd hazai úttörőjeként az irodalom- és a sajtótörténetben egyaránt fontos szerepet tölt be. Hamar megszűnt a fasizmus veszélyét a leghamarabb felismerő folyóirat, a Hang is. Az Arader Kundschaftsblatt a legelső aradi lap, illetve magyar változata, az 1840-ben megjelentetett Aradi Hirdető. Szerkesztőjük, Schwester Ferenc a német nyelvű kiadás bevételéből tartotta el a Hirdetőt, mely beszámolt az 1848. év aradi eseményekről. A szabadságharc utolsó heteiben, 1849 júliusában jelent meg Aradon a Közlöny, a szabadságharc kormányának hivatalos lapja. Három számot adtak ki belőle a városban. Kuriózum a munkássajtó kategóriába sorolható Közjólét (1891. április–június). Ugyancsak rövid életű volt az Aradi Kis Újság (1908), az Aradi Esti Újság (1910), Aradi napló (1910). Egy nyáron át jelent meg A nap (1929). Aradi élclapok voltak: Vidám Náczi (1877–78), későbbi az Aradi Figaró, s a két világháború között a Füles Bagoly. 1944 szeptemberében három lapszámot élt meg Aradi Híradó napilap. A városba bevonuló honvéd lövészezred parancsára adatta ki az ideiglenes polgármester, és jobbára hivatalos közleményeket, az alkalmi városparancsnok utasításait tartalmazta. /Puskel Péter: Eltűnt lapok nyomában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./
2008. november 11.
Két éve nyerte el Hajdú Farkas-Zoltán és alkotótársa, Balog Gábor a Magyar Filmkritikusok Díját, a legjobb dokumentumfilmnek kijáró elismerést, 2005-ös, Az árulásról című filmjükért. A mű két erdélyi szász íróról szól, az egyik Eginald Schlattner, aki még mindig Erdélyben él, a másik Hans Bergel, brassói származású, de már 1968-ban Németországba települt. Kettejük között különleges a viszony: az ötvenes évek végén Bergelt egy koncepciós perben elítélték, és Schlattner volt a terhelő koronatanú. Eginald Norbert Schlattner (sz. Arad, 1933. szeptember 13.) első könyve az egyik legjelentősebb erdélyi szász regény. Címe: Der geköpfte Hahn, és az író 65 éves korában, 1998-ban jelent meg Bécsben. Magyarra Hajdú Farkas-Zoltán és felesége, Hajdú Iringó fordította, Fejvesztett kakas címmel (Koinónia, 2007, Kolozsvár). Schlattner a Nagyszeben melletti Veresmarton él, börtönlelkész. Idős korában írt első regénye az egész német nyelvterületen egy csapásra híressé tette. Könyvében éppen a kitüntetett film problematikája jelentkezik. Eginald Schlattnert 1957-ben őrizetbe vette a Szekuritáté, húsz hónapig volt börtönben, vallatták, terrorizálták, végül sikerült megtörniük. 1959-ben az 1956-os magyar forradalmat követő megtorló, megfélemlítő akciók során rá hárult a terhelő tanú szerepe abban a brassói perben, amelyben öt szász értelmiségi társát súlyos börtönbüntetésre ítélték. Őt azután szabadon engedték, de közössége, családja kiközösítette. Sok hányattatás, lelki vergődés után vált evangélikus pappá. Ennek története a regény. Később még két másik könyve látott napvilágot, a Die rote Handschuhe (A piros kesztyűk) és a Das Klavier im Nebel (Zongora a ködben). A piros kesztyűk jövőre jelenik meg a Koinóniánál, újságolta az írót bemutató Visky András szerkesztő, majd pedig két év múlva a Zongora a ködben. A regénytrilógia egészen fantasztikus Erdély-regény. Erdély története olyan szemszögből, amely nem feltétlenül ismerős számunkra. Schlattner evangélikus papként tizenhárom éven át szolgált Veresmarton. Akkor mentek el a szászok. Schlattner kétségbeesésében elkezdett írni. /B. D. : Megvárakoztatták a díszvendéget. Vásárhelyen járt a Fejvesztett kakas szerzője. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./
2008. november 11.
Aradon, a Jelen Házban is bemutatták Böszörményi Zoltán új regényét, Az éj puha testét /Ulpius Ház, Budapest/ amivel a budapesti olvasóközönség már megismerkedhetett. A Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonosa terjedelmes kötettel jelentkezett. Az immár hatkötetes szerzőt Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője és Jámbor Gyula kérdezte az írói indíttatásról és az alkotás folyamatáról. /Pataky Lehel Zsolt: Bemutatták Böszörményi Zoltán új kötetét. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./
2008. november 13.
Hasznos volt az Aradon megtartott megyei magyar pedagógusfórum. Huszonkét oktatási intézmény képviseletében több mint száz óvónő, tanító, általános és középiskolai tanár vett részt a szakmai találkozón. Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy rendkívül fontos jelen lenni az RMDSZ országos oktatási adatbázisában, mert a jövőben ez feltétele lesz a különböző pályázatokon való részvételnek. Kiss Anna megyei RMPSZ-titkártól a hazai és magyarországi szakmai továbbképzési lehetőségekről adott tájékoztatást, Hadnagy Éva pedig az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásáról. Szakács Ferenc, a Csiky igazgatója elmondta, hogy minden általános iskolának lesz egy „felelőse” a Csikyben, azaz a tanári karból egy-egy pedagógus fogja tartani a kapcsolatot a megadott intézménnyel. Könyvbemutató is volt: Nagy Gizella és Szabó László magyartanárok Jobb egy példa száz leckénél– magyar nyelvi gyakorlatok 10–14 éveseknek című segédeszköz az első ilyen jellegű aradi kiadvány, a Szabadság-szobor Egyesület támogatásával jelent meg. /Pataky Lehel Zsolt: Pedagógusfórum Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./
2008. november 14.
Idén ünneplik a híres nótaszerző, Dankó Pista születésének a 150., halálának a 105. évfordulóját, ezért 2008-at Dankó Pista-évnek is nevezik. Dankó Pista Aradon és Nagyváradon is gyakran megfordult, a szegedi székhelyű Magyar Nótaszerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesületének a művészei a régióban Dankó Pista-esteken lépnek fel. November 9-én, vasárnap Aradon, a Kultúrpalotában, kampányrendezvénnyel egybekötve Dankó Pista-megemlékezést tartottak, Bognár Levente alpolgármesternek Dankó Pista-emlékéremmel ismerték el az országhatárokon átnyúló magyar kultúráért kifejtett munkáját. A szegediek előbb Délvidékre látogattak, ahol három településsel, köztük Újvidék önkormányzatával írtak alá együttműködési szerződést, ott is tartottak Dankó Pista-emlékelőadásokat. A szegedi egyesület nevében dr. Majzik István elnök a közelmúltban három intézménnyel, civilszervezettel kötött együttműködési szerződést: Arad város tanácsával, a pécskai Búzavirág Egyesülettel, illetve a kisiratosi Pro-Ki-Dor Egyesülettel. Egy hónappal ezelőtt be is nyújtották első pályázatukat a Szülőföld Alaphoz. Fejes Ernő a szegedi egyesület nemzetközi kapcsolatokért felelős referense találkozott Haász Tibor tőzmiskei polgármesterrel, akivel eldöntötték: még idén együttműködési szándéknyilatkozatot írnak alá a Simonyi Társasággal. /Balta János: 2008 Dankó Pista év. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./
2008. november 15.
November 14-én Gyulán, november 15-én pedig Aradon került sor a két testvérváros önkormányzatai közötti, hagyományos Kézfogások rendezvénysorozatra. Hogy melyik város önkormányzata veszi komolyabban az együttműködést, jelzi, hogy Gyula 16 pontos, konkrét, határokon átnyúló javaslatcsomagot tett az asztalra. Arad ilyen dokumentumot nem állított össze. A magyar fél többek között javasolt egy Arad–Gyula közlekedési hatástanulmányt, újabb határ menti utak felújítását, a két város televíziójának együttműködését, termálvíz kihasználását, civil szervezetek, sportklubok, iskolák közötti programokat. A kezdés előtt tíz perccel az asztalon még Gheorghe Falca aradi polgármester neve szerepelt, de az utolsó pillanatban ez lecserélték a helyettesére, miután a polgármester megtudta, hogy a gyulai polgármesternő nem jön el. /Irházi János: XIV. Arad–Gyula Kézfogások. Kényszermosolyba csomagolt tervek. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./
2008. november 15.
A Székely Útkereső 1990 áprilisa és 1999 decembere között Székelyudvarhelyen megjelentetett irodalmi és művelődési folyóirat. 1990-ben havonta, 1991–1994 között kéthavonta, 1995-től 1999 decemberéig (anyagi nehézségek miatt) negyedévenként, összevont lapszámokkal jelent meg. Főszerkesztőként mindvégig Beke Sándor jegyezte. 1999-től a folyóirat megszűnt ugyan, de jogutódja, a már korábban elindított Székely Útkereső Kiadványok folytatja a folyóirat programját és szellemi hagyományait. A kiadványok történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi esszéket, nagyobb lélegzetű ismeretterjesztő tanulmányokat tartalmaznak. Így a folyóirattal párhuzamosan nőtte ki magát a Székelyföld egyik szellemi műhelyévé az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó. A folyóirat 1999-ben megszűnt, de az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó továbbélteti a Székely Útkereső Kiadványok megjelentetésével: könyvekbe foglalták a Székely Útkereső teljes anyagát. Hat ilyen összegező könyv született, valamennyit az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. Ezek a következők: Székely Útkereső (1990–1999) – Laptörténet és sajtóvisszhang; Székely Útkereső – Szellemi műhely a XX. század végén Erdélyben; Az élőszó dicsérete. Kritikák, recenziók, beszélgetések a Székely Útkereső hasábjain; Becsüld a népet! – gyermekirodalmi antológia; Székely Útkereső Antológia 1990–1999; Magyar, székely és csángó örökség – a Székely Útkereső Kiadványok antológiája (1991–2006). A köteteket Beke Sándor és Brauch Magda aradi újságíró szerkesztette. Egyik kötet tavaly, a többi idén jelent meg. A szerkesztőt és a kiadót a Noé bárkája felé című Kányádi-versben megfogalmazott gondolat – feladat, kötelesség – vezérelhette: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó,/ egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. " A Laptörténet című kötetben a Hargita Népében is hetente közlő Barabás István bevezető tanulmányában – A Székely Útkereső az egyetemes magyar művelődéstörténet része – erkölcsi, esztétikai magaslatokba helyezte a folyóiratot. Beke Sándor neves írókat, történészeket, jó tollú újságírókat toborzott munkatársai közé. A Hargita Népe 1990. április 19-i számában Beke Sándor nyilatkozott a folyóiratról: „Célunk csupán egy lehet: mindannyiunk elé tárni székely közéletünket, s egy elnyomott, embertelen kisebbségi sors koromsötét emlékéből feloldani lebilincselt közművelődésünk, kultúránk, történelmünk és irodalmunk értékes pillanatait. " A fiatalon elhunyt költő, Vass László Levente Egyedül az éjszakában című verseskötete volt 1991-ben a Székely Útkereső Kiadványok első kötete. Az élőszó dicsérete című kötet a Székely Útkereső hasábjain közölt kritikákat, recenziókat, beszélgetéseket tartalmazza. A kritikákat Ráduly János jegyezte. A Becsüld a népet! című kötet a Székely Útkereső gyermekirodalmi antológiája. A szerzők között volt Benedek Elek, Marton Lili, Nagy Olga, Ráduly János, Csire Gabriella, Papp Attila, Fábián Imre, László László, P. Buzogány Árpád és Beke Sándor. Változatos olvasmányt kínál a Székely Útkereső Antológia 1990–1999 című kötet. Magyar, székely és csángó örökség a címe a Székely Útkereső Kiadványok antológiájának. A sorozat indulásának körülményeiről Beke Sándor nyilatkozott a Hargita Népének (2000. március 24.): „A lapszerkesztés során gyakran előfordul, hogy egy-egy nagyon jó kézirat nem fér be a jellegénél fogva szűkre szabott laptestbe. Ezért úgy döntöttünk, hogy e nagyobb lélegzetű munkákat kis füzetekben, a Székely Útkereső Kiadványok sorozatban jelentetjük meg. " A sorozatban eddig 22 füzet vagy könyv jelent meg. Mutatóba néhány cím a sorozatból: Ráduly János: Nemzeti kincsünk – a rovásírás, Gábor Dénes: Gondolatok a székely himnuszról, Kisgyörgy Imre: Kopjafák – régen és ma, Kovács Piroska: Örökségünk a székely kapu, Bán Anna: Erdély és a székely székek címerei. /Borbély László: Könyvekbe mentett Székely Útkereső. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./ Vass László Levente /Székelyudvarhely, 1955. – Homoródalmás, 1979/ a hétfalusi magyar gimnázium végzettje, 1976-ban hivatásos taxisofőr Kolozsváron. Élete utolsó két évét Budapesten töltötte, gyógyíthatatlan betegsége elvitte, mielőtt költészete kiteljesedhetett volna.
2008. november 19.
Magyar miniszter, szenátor járta végig a kampány során Marosvásárhely intézményeit, s kiderült, kétnyelvű feliratok még ott sincsenek mindenütt, ahonnan az RMDSZ vezérkara származik, s ahol a húsz százalékot jóval meghaladja a magyarság aránya. Még kevesebb helyen áll magyarul is tudó alkalmazott az ügyfél rendelkezésére, magyar űrlapokat pedig úgyszólván sehol nem tartanak. A nyelvhasználatra vonatkozó jogi előírások tehát amolyan írott malasztnál nem egyebek. Jóval kritikusabb a helyzet szórványvidékeken, vagy ahol a magyarságot – több tízezres nagyságrendje ellenére – hivatalos és nem hivatalos nyomásgyakorlással amolyan szigetlétre szorították vissza, mint Kolozsváron vagy Nagyváradon, Szatmárnémetiben vagy Aradon, Brassóban vagy Zilahon. A kilenc évtizedes nemzeti elnyomás sajátos mentalitásváltozást idézett elő a kisebbségi polgárok jó részében, a lemondás és konfliktuskerülés, tetten érhető sokak viselkedésében. Egy kilencvenéves antidemokratikus hagyomány él tovább mindhárom székely megye hivatali struktúráiban. Ezeket a struktúrákat annak idején a nemzetállami homogenizálás, a beolvasztás céljával hozták létre, és részben ma is így működnek. A kizárólagos nyelvi uralom eszközei voltak, és ma sem egyebek. /B. Kovács András: Közintézmény vagy a nyelvi uralom eszköze? = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 19./
2008. november 19.
Aradon Csiky Gergely Iskolacsoport jövőre is öt kilencedikes osztályt indít, ebből négy középiskolai képzést nyújt, egy pedig szakiskolait (autószerelőit). A két szakiskolai osztály közül a faiparit idén ősszel számolták fel, mert csak hárman jelentkeztek. /Csiky. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./
2008. november 19.
Szent Cecília tiszteletére tartottak orgonakoncertet a kolozsvári Szent Mihály templomban. A koncert a Szent István által 1009-ben alapított Gyulafehérvári egyházmegye fennállásának ezredik évfordulójára szervezett egyéves ünnepélyes rendezvénysorozat része. Garai Zsolt aradi születésű orgonaművész már többször koncertezett a kincses városban, annál is inkább, mert a kolozsvári Zeneakadémia másodéves doktorandusa. /Hideg Bernadette: Szent Cecília tiszteletére. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2008. november 24.
Kovács Sándor engedéllyel rendelkező magyar tolmács a családjával 12 éve él Körösbökényben (Buteni), felesége szülőfalujában. Aradon született, mesterként az esztergapadgyár borossebesi részlegén 18 évet dolgozott, onnan költöztek Körösbökénybe. Azóta erősítik a helybeli magyarság kicsiny csapatát. Nyugdíjas, a határon átnyúló kapcsolatok során gyakran felkértek a tolmácsolásra, hivatalos iratok fordítására, ezért kiváltotta a fordítói, okirat-hitelesítői engedélyt. Általában a régi telekkönyvi kivonatokat, legtöbbet a magyarországi vásárlások nyugtáit fordítja románra. Magyarra a határon átnyúló projekteket szerződéses alapon fordítja és rendszeresen tolmácsol a találkozók alkalmával. Valamivel több, mint 20 magyar család él Körösbökényben, többségük idős ember. Egyedüli találkozóhelyük a katolikus templom, ahol ő végzi a gondnoki teendőket. Körösbökényben a kevés magyar, ha találkozik, sokszor nem beszél magyarul, mert a többségiek nem állják a magyar szó. /Balta János: A magyar tolmács. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/
2008. november 24.
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz közösségépítő programja keretében a hetedik alkalommal rendezte meg november 22-én régiós versmondó versenyét, ezúttal Anyanyelvünk, drága ének címmel Faludy György és Dsida Jenő emlékének szentelve azt. A pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesülettel társszervezésben tető alá hozott vetélkedőre a vendéglátó Arad megyén kívül csak a Temesvárról jöttek el versszerető tanulók, összesen 42-en vetélkedtek. A versenyzőket Nagy István, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke üdvözölte. Murvai Miklós, az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületnek ügyvezetője, a szavalóverseny ötletgazdája búcsúzásként újabb találkozóra hívta a magyar vers barátait: április utolsó hetében rendeznek ugyanis Anyám címmel szavalóversenyt Anyák napja tiszteletére. /Kiss Károly: VII. Régiós versmondó verseny. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/
2008. november 25.
„Emberemlékezet” óta nem szerveztek magyar bált az Aradhoz közeli Sofronyán, most viszont, november 23-án a Blassito bárban a helybéli magyaroknak szólt a magyar zene. A nem magyar ajkúakat is szívesen látták, Sofronyán sok a vegyes házasság. „Mindenkit, aki szereti a magyar zenét, szívesen láttunk” – mondta Horváth Beatrice Andrea szervező, községi RMDSZ-es tanácsos. 160-an gyűltek össze a mulatságra. Horváth Beatrice Andrea azt ígérte, hogy ezután, amikor báli szezon lesz, Sofronya sem marad ki a sorból. /Pataky Lehel Zsolt: Megmutatták. Sofronyán is lehet magyar bál. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 25./
2008. november 28.
A második évadjában járó Aradi Kamaraszínház előadásaira már egy olyan befutott pesti művész is kíváncsi volt, mint a szép Dobó Kata, végignézte a legutóbbi aradi előadást. Arad esetében kétszeres befogadásról van szó, hiszen a Kamaraszínház maga is társintézmény a Bábszínház épületében. Így működött a két világháború közötti időszakban az aradi magyar színház is. Önálló intézményként, saját színházépülettel, de évadonként koncesszióért kilincselő direktorral, aki maga szedte össze a társulatot. Ez a fáradságos munka a leghosszabb ideig Szendrey Mihály igazgató vállára nehezedett, aki apró megszakításokkal fél évszázadig játszott, rendezett, direktoroskodott Aradon (!). Megérdemelné, hogy legalább egy utcát róla nevezzenek el. Éppen 60 éve, hogy egy sok szép sikert hozó időszaknak vége szakadt az akkori magyar társulat felszámolásával. A régi időszak kedvenceiről már készül két átfogónak ígérkező munka. Piroska Katalin aradi gyökerű, Magyarországon élő tanár és kutató évtizedek óta dolgozik az aradi színjátszás történetén. Kötő József kolozsvári színháztörténész és csapata pedig készíti a két világháború közötti erdélyi színészek lexikonát. /Puskel Péter: Dobó Kata és az Aradi Kamaraszínház. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./
2008. december 4.
Aradon az RMDSZ székházában bemutatkozott Faragó Péter, Arad új képviselője: „Én vagyok a szerencsés, aki megkapta a helyet” – mondta, ami megfelel a valóságnak: Aradnak csak azért lehet újabb négy évre parlamenti képviselője, mert az újraosztásnál kapott egy nyolcadik képviselői helyet. Faragó Péternek szüksége volt 3072 választó bizalmára is, s ezzel az RMDSZ-jelöltek a megyében ő kapta a legtöbb voksot. Megjegyezte, sem közigazgatási, sem törvényhozási tapasztalata nincs, igyekszik mihamarabb beletanulni. /Irházi János: Faragó: „Én vagyok a szerencsés” = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./
2008. december 15.
Arad és Szeben megyéből is beneveztek idén a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportban immár hagyományos Adventi koszorú versmondó versenyre. Kásler Izabella dévai magyar szakos tanárnő fiatal kolleganőivel karöltve évről évre részt vállal az Adventi koszorú megszervezésében. A verseny évekkel ezelőtt indult, amikor még önálló magyar iskola sem volt Déván és hol a Magyar ház, hol a Melite Gyülekezeti ház biztosított teret a pedagógusszövetség által kezdeményezett rendezvénynek. Pár éve az új iskola dísztermében zajlik a verseny. Idén három különdíjat is osztottak. /Gáspár-Barra Réka: Adventi koszorú hetedszer. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 15./
2008. december 17.
Megnyílt Takács Mihály festőművész kiállítása Aradon a Klió teremben. A művész Aradot ábrázoló alkotásait láthatók a teremben. A tárlaton a művész albumát is bemutatták. /Jámbor Gyula: „A színek lírikusának” kiállítása. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./
2008. december 17.
December 16-án bemutatták Aradon a Tulipán könyvesboltban az Aradi Kölcsey Egyesület által kiadott 17. Fecskés könyvet: Pataky Sándor: Feljegyzések az aradi vértanúsírok feltárásáról. Pataky Sándor rajztanárt, festőművészt a megjelentek egy része még személyesen ismerte, de a könyv témája, az aradi 13 sírjának feltárása 1932–33-ban, a nagy árvizet követően természetesen önmagában is rendkívül érdekes. A könyvet gondozó Pávai Gyula az előszóban ismertette a szerző életútját, valamint a kézirat keletkezésének körülményeit. A kézirat megszületésében és fennmaradásában nagy szerepe volt Ficzay Dénesnek (1921-1985), Arad kiváló helytörténészének. A könyv az aradi evangélikus-lutheránus egyház anyagi támogatásával jelenhetett meg /Jámbor Gyula: A 17. „fecskés” Pataky-könyv a vértanúsírok feltárásáról. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./
2008. december 19.
Már hagyománnyá vált Aradon, a Csiky Gergely Iskolacsoport bentlakásában, hogy karácsony előtt az ünnepekre készülődő diáklakók kis ünnepi műsort szerveznek. A kollégium diákjai és pedagógusaik családi hangulatban betlehemes játékot adtak elő, szavaltak, énekeltek. Hadnagy Éva kémiatanárnő, a kollégium nevelési felelőse közreműködésével a diákok között ajándékokat osztottak szét. A figyelmesség a Szülőföld Alap, illetve a Wieser Tibor Alapítvány forrásaiból származik. /Sólya R. Emília: Csiky bentlakása. Betlehemes elő-karácsony. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./
2008. december 23.
A Romániai Képzőművészek Szövetsége aradi tagozata ünnepségén életműért, a 2007-es művészeti tevékenységért, az aradi képzőművészeti élet támogatásáért kiválósági díjakat nyújtottak át. Bognár Levente alpolgármester köszönetet mondott a képzőművészeknek, akik Arad igazi nagyköveteivé váltak az elmúlt években a számtalan külföldi kiállításaik révén. Életműdíjat kapott, többek között, Baranyai Ferenc, Kett Groza János, Eisele Szűcs Zoé és a temesvári Jecza Péter. A Szentháromság-szobor restaulásáért díjat kapott Kocsis Rudolf, aki megjegyezte: valójában újjáépítésről volt szó. Színfoltként Bujor Buda, a Pro Urbe Egyesület elnöke három művészt – Baranyai Ferenc, Kett Groza János és Stefan Gules – részesített pénzjutalomban. /Kiss Károly: Képzőművészek ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./
2008. december 24.
Az oktatási tárca elismerte: tehetetlenül szemléli, hogy a hazai egyetemeken könnyedén jutnak törvénytelenül diplomához a külföldiek. „Nincs Romániában központi nyilvántartás arról, hány külföldi diák tanul az országban, ugyanakkor nem létezik egységes módszer arra sem, hogyan lehetne ellenőrizni a külföldi diákok oktatásával is foglalkozó egyetemek, főiskolák tevékenységeit” – összegzett a minisztérium ellenőrző testülete azután, hogy vizsgálat alá vett 12 romániai orvosi és fogorvosi egyetemet. Az ellenőrzésekre májustól kezdődően az olasz hatóságok kérésére került sor, miután kiderült, hogy Olaszországban olyan személyek dolgoztak fogorvos-technikusként, akik gyakornokoskodásukkal egyidőben szereztek egyetemi oklevelet Romániában. A legtöbb rendellenességet az aradi Vasile Goldis Egyetemen, a Nagyváradi Egyetemen, a iasi-i Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint a bukaresti Titu Maiorescu Egyetemen tapasztalták. Az olasz nagykövetség már 2000-ben figyelmeztette az akadémiai akkreditáló tanácsot a csalásokra, amikor kiderült, 63 olasz állampolgárnak a iasi-i orvosi egyetemen szerzett diplomája törvénytelen. Két éve a nagyváradi felsőoktatási intézmény olyan tantárgyakból is adott diplomát, melyeket Romániában nem is oktatnak. /O. M. : Zöld út a hamis a diplomáknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
2008. december 24.
Megkoszorúzták az 1989 decemberében Aradon a várhíd lábánál mártírhalált halt Tóth Sándor kopjafáját. Rövid megemlékezést, imát mondott Timotei Seviciu aradi ortodox püspök, Király Árpád marosi főesperes és Valentin Voicila a forradalom aradi vezéralakja. Ezt követően Bognár Levente alpolgármester vezetésével egy kisebb csoport Hódmezővásárhelyre utazott, hogy megkoszorúzzák Tóth Sándor sírját. /Irházi János: Koszorúzás a kopjafánál. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./
2009. január 6.
A romániai magyar internetes portál, a Transindex az elmúlt év végén is elkészítette az esztendő „legjei” összeállítását. Az év színházi előadása az Aradi Kamaraszínház első saját produkciója, a Rudolf Hess tízparancsolata című előadás lett. Az előadást Tapasztó Ernő rendezte, az Aradi Kamaraszínház és a Szegedi Hetek Csoportja közös produkciója. 2007-ben az Év színdarabja címet a Kolozsvári Állami Magyar Színház Csehov Ványa bácsi című előadása nyerte el a Transindexen. /Kiss Károly: Transindex értékelés. Aradi az év színházi előadása. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 6./
2009. január 13.
Január 19-én az Aradi Kamaraszínházban a Gyulai Várszínház vendégszerepel a Mátyás király királysága című előadással. Az előadásban a közönség a világhírű fuvolaművészt, Horgas Esztert is láthatja. Zeneszerző, zenei szerkesztő: Horgas Eszter, rendezte: Papp Zoltán. /Kiss Károly: A Gyulai Várszínház vendégjátéka Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./
2009. január 16.
Az Arad Megyei Kórház és Gyula kórháza /Pándy Kálmán Kórház/ szakemberei fognak együttműködni abban a mintegy 2 millió eurós HU-RO 2007-2013 határon átnyúló projekt keretében. A cél egy orvosi közös internetes hálózat kialakítása, melyben a két kórház szakemberei súlyosabb esetek diagnosztizálásában működhetnének együtt a hematológia, radiológia, cukorbetegség területén és általában a sürgősségi eseteknél. A két kórház régóta tartja a kapcsolatot, de ez az első komoly közös projektjük. Aradi és gyulai orvosokból álló csoportok fognak közös munkát végezni, mindehhez pedig egy szigorúan őrzött informatikai adatbázis szükséges. /Sólya R. Emília: Arad–Gyula kórházprogram. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 16./
2009. január 22.
Két, Aradon megjelentetett könyvet mutatnak be Kolozsváron január 23-án, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén. A vértanúk sírja. Összegyűjtötte Ficzay Dénes, sajtó alá rendezte és előszóval ellátta Pávai Gyula (az Evangélikus Egyház kiadása); Pataki Sándor: Feljegyzések az aradi vértanú-sírok feltárásáról. Arad, 1934 (a Kölcsey Egyesület kiadása, 2008.) A köteteket Pávai Gyula magyar nyelv- és irodalomtanár, Arad művelődéstörténetének kutatója ismerteti. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
