Megnyílt az aradi magyar képzőművészek csoportos tárlatára a Jelen Galériában. Június 12-én tartották Aradon a Kölcsey Egyesület újabb rendezvényét. Meglepetést volt a Kölcsey Színpad kiscsoportjának a bemutató előadása a Kölcsey Egyesület ülésén. Pávai Gyula A részeges király című mesejátékát Faragó Zénó, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze rendezte. A zenés programban Szenes Andrea, az aradi filharmónia szimfonikus zenekarának elsőhegedűse és Szenes András, a Polydy együttes billentyűse lépett fel. /Kiss Károly: Kölcsey-rendezvény a minorita palotában. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 15./
2009. június 16.
Megjelent a Szövétnek, az Aradi Alma Mater Alapítvány kulturális szemléje. A júniusi szám átfogó képet nyújt az utóbbi hetek jelentős, magyar vonatkozású aradi eseményeiről. Baracsiné Dávid Zsuzsanna arad-belvárosi református lelkész a Magyar Református Egyház alkotmányozó zsinatáról számolt be. Zakar Péter szegedi történész folytatja az Egyháziak az 1848/49-es szabadságharcban című sorozatát, Dinyés László budapesti költő-szobrászművész centenáriumi Eseménynaptára az 1849. július–augusztusi végnapok történéseit foglalta össze. /Kiss Károly: Megjelent a Szövétnek júniusi száma! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./
2009. június 18.
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör június 16-án tartotta évadzáró ülését a Tulipán Könyvesboltban. A rendezvényen bemutatták Bokor Ella Ég és Föld között című verseskötetét. Regéczy Szabina Perle, a kör elnöke elmondta, 11 találkozójuk volt. Az előadásokat legtöbbször dr. Brauch Magda tartotta, közreműködtek a kör lelkes szavalói. /Regéczy Szabina Perle műfordító, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke: Évadzárás a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 18./
2009. június 18.
Úgy harminc évvel ezelőtt Bokor Ella költőnőnek valaki mondott egy rossz szót az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben, ezzel „elijesztette” őt a közléstől. Bokor Ella első verseskötetének megjelenésére csak most kerülhetett sor, semmiképpen sem túl korán, hiszen a szerző 1953 (!) óta tagja az aradi irodalmi körnek (egy időben elnöke is), s ezalatt több-kevesebb rendszerességgel írt – verset, prózát vegyesen, amelyekből jó néhány megjelent az Utunk, az aradi Vörös Lobogó és más lapok hasábjain. Az első kötet azonban – Ég és Föld között, alcíme Versek – Dalok – csak most látott nyomdafestéket, a Tóth Árpád Irodalmi Kör támogatásával. /Jámbor Gyula: Bokor Ella versei és dalai. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 18./
2009. június 20.
Az aradi magyar végzős középiskolások bankettjén néhány „vén diák”, az iskola előző évfolyamainak végzősei (a szakmunkásképzőt végzettek) megzavarták, végül ki kellett hívni a rendőrséget. Volt, aki hallotta, hogy az egyik megbírságolt randalírozó kijelentette: „neki megér 400 lejt, hogy minden évben tönkretegye a bankettet”. A legilletékesebb pedagógus azt mondta, hogy ez „nem téma”, meg, hogy „nem kell a szenzációt keresni”. Szó sincs ilyesmiről. Ha nem beszélnek a negatívumokról a nagynyilvánosság előtt, azzal nem tudják meg nem történtté tenni. Nem szégyellni kell ezt, hanem szemmel tartani őket, megírni azt újságban, /Pataky Lehel Zsolt: Mert a mi kutyánk kölyke? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./
2009. június 23.
Darázsfészekbe nyúlt Grefner Ottó aradi származású, jelenleg Németországban élő nyugalmazott egyetemi tanár, történész legújabb, román nyelvű könyvével. Témaköre Romániának 1930–1945 közötti történelme, amely két diktatúrát – a királyit és az antonescuit – is magába foglal. Romania in concertul politic si militar european (1930–1945) a címe, új német, olasz és más nyugati dokumentumok segítségével közelítette meg a történelmi periódus eseményeit. A szerző nemcsak levéltári, hanem memoárirodalmi és ún. orális történelmi forrásokra is alapozva próbálja körüljárni: milyen lehetőségei voltak Romániának a hitleri Németországgal, a sztálini Szovjetunióval szemben, melyek lehettek volna a kitörési lehetőségei. /Kiss Károly: Grefner Ottó újabb könyve vitákat szül. Adalékok diktatúrákról. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23./
2009. július 4.
Lezárult a középiskolai „felvételi” – a kilencedik osztályba jelentkező diákok számítógépes elosztásának – első szakasza. Arad megyében az egyetlen magyar középiskolai képzést nyújtó iskolában, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoportban ősszel az eddigi négy helyett öt kilencedik osztály indul. A szakmunkásképző megszűnik – nemcsak itt, hanem országszerte –, helyette létrehozták a technikumot elektronika és automatizálás szakkal. Az már biztos, hogy mind az öt osztály elindul, mert a minimális létszám 15-ot elérték – mondta örömmel Szakács Ferenc iskolaigazgató. /Pataki Lehel Zsolt: Középiskolai felvételi. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 4./
2009. július 4.
Július 3-án Aradon, a Jelen Ház kávézójában megnyílt a nagyszalontai Bagosi Imre Tibor fotóművész, grafikus kiállítása. Deák Árpád nagyváradi szobrászművész méltatta a kiállított alkotásokat. Hevesi József, a kiállítást szervező Regionális Simonyi Társaság elnöke a társaság tevékenységéről és terveiről számolt be, a kiállító, Bagosi Imre Tibor pedig művészi hitvallást tett, amelynek lényege: a művészettel el kell ültetni valamit az emberekben. /Jámbor Gyula: Valamit elültetni az emberekben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 4./
2009. július 7.
Aradon teltházas közönséggel nyílt meg a nagyszalontai Bagosi Imre Tibor kiállítása a Jelen Galériában. A pedagógus és művész egységes egésznek tekinti eddigi munkásságát, a fotókat és a grafikákat. A kiállítás, a Regionális Simonyi Társaság révén, Simonyifalván a Simonyi-napokon kerül az ottani közönség elé. /Hevesi Mónár József: Bagosi Imre Tibor tárlata a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 7.
Vapniarka kicsi település a Dnyeszter közelében, amolyan világvége az egykori Szovjetunióban, a mai Ukrajnában. Aradi és nem aradi zsidó munkaszolgálatosok, politikai foglyok százai pusztultak el ebben a községben a második világháború idején. Az embertelen munkakörülmények és a járványok miatt. Sírjuk jeltelen. Aradon és a megye számos településén magyar honvédek tucatjainak sírjai lassan teljesen eltűnnek. Néhányuk neve a temetőkbe gyakran kijárogató papoknak és idős asszonyoknak, no meg az időnként erre irányuló helytörténeti kutatásnak köszönhetően ismert. De mi lesz öt-tíz év múlva? Feledésbe merül a múlt. Temesvárott Újkisodán július 5-én nevekkel megjelölt közös sírhantot emeltek a háború utolsó szakaszában az ottani fogolytáborban elhunyt katonáknak és civileknek. Aradon is helye lenne egy jelkép-jellegű hasonló obeliszknek. /Puskel Péter: Vapniarka. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 7.
Egy olyan monográfiára lenne szüksége Aradnak, amelyet komoly történészek dolgoztak ki, amely helyesen, valós tények alapján mutatja be a város múltját – mondta Bognár Levente alpolgármester, aki szerint a most elkészült Arad statútuma határozat-tervezet sajnos az 1999-ben megjelent monográfia alapján (is) állt össze, ezért számtalan benne a hiba, ráadásul bizonyos tényeket elferdítve közöl. A városi önkormányzat 1998-ban döntött egy kiadandó monográfiáról, amely egy évvel később megjelent, ma is ezt használják referenciamunkaként. A statútum szövegének összeállításával megbízott alkalmazottak helyenként szó szerint kimásolták a monográfiából az arra vonatkozó szövegrészt. A mostani statútum szövegében Bogár szerint az egyik legfurcsább, hogy a két háború között Arad magyar lakosainak számát 7,9 százalékra becsüli. Ideje lenne, hogy román, magyar és a többi itt élő nemzetiség történészei leüljenek, és őszintén megbeszéljék ezeket a dolgokat, hisz a korábbi évtizedektől kezdve a történelem megmásítása volt a cél. /Irházi János: Arad statútuma. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 16.
Szervezett formában utaznak Romániából a gyógyulni vágyók Szegedre, a klinikai központ és egy aradi székhelyű román cég által kötött szerződésnek köszönhetően. A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központja, és a Medicaltourism Corp. SRL között létrejött szerződés lehetővé teszi, hogy szervezett formában érkezhessenek Magyarországra, s az igényeknek megfelelően magas szintű tájékoztatást és ellátást kapjanak a romániai betegek, aki eddig egyénenként, sokszor nyelvi nehézségekkel küzdve gyógyíttatták magukat Magyarországon – nyilatkozta a megállapodásról a román fél magyar partnerének, a MedTour.ro Kft. -nek az ügyvezető igazgatója, Tanács Róbert. Tanács kifejtette: a hozzájuk fordulók biztonságos, gyors ügyintézésre és betegellátásra számíthatnak. A romániai betegek Magyarországon nem rendelkeznek egészségbiztosítással, ezért a szolgáltatásokat csak költségtérítéses formában vehetik igénybe. /P. B. : Romániai betegturizmus. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./
2009. július 23.
Újabb negyedmillió lej támogatás érkezett a minisztériumból az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport új épületének munkálataira. A Csiky mellett több más aradi iskola, óvoda is részesült központi támogatásban, összesen közel 2,2 millió lejben. /Újabb negyedmillió a Csikynek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./
2009. július 27.
Július 26-án Temesváron a Mária téri református templomban tartott istentisztelet keretén belül Tőkés László püspök és Füzes Oszkár romániai magyar nagykövet jelenlétében Seres Géza aradi esperes beiktatta Fazakas Csabát a Temesvár-Belváros Református Egyházközség esperes-lelkészét. Tőkés László elmondta, a világ hajlik arra a gondolatra, mely szerint az egyház ne szóljon bele a társadalom menetébe, mert „1789, a francia forradalom óta az egyház és a világ viszonya egyre problematikusabbá vált”. Az EP-képviselő emlékezetett arra, hogy 20 évvel ezelőtt a Temesvárról, a belvárosi református templom elől indult a romániai forradalom, ugyanakkor többször utalt az egyházi emberek különböző szerepvállalásaira. Seres Géza szimbolikusan átadta társának a bibliát, a templom kulcsát és pecsétjét, majd dr. Kovács Béla, az egyházkerület főgondnoka összegezte az eseményeket: a presbitérium Fazakas Csabát, lugosi esperest választotta lelkipásztornak. /László Árpád: Temesvár. Beiktatás a Mária téri templomban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./
2009. július 30.
Egyetlen tanácsos sem kommentálta, hogy az önkormányzati ülésen levették a napirendről a túlzások, elírások miatt a magyarság körében felháborodást keltett, Arad statútumáról szóló határozat tervezetet, de az ülés után Bognár Levente alpolgármester elmondta, hogy főként ennek a fejezetnek a kijavítása miatt halasztották el a voksolást. /Irházi János: Némi RMDSZ-nyomásra. Átírják Arad statútumát. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./
2009. július 31.
A közel egyéves adatgyűjtés eredményeinek bemutatására gyűltek össze július 30-án az Arad Megyei Múzeumban a közgyűjtemény és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának muzeológusai, történészei, etnográfusai. Tavaly augusztusban kezdődött az a PHARE-támogatású határon átívelő projekt, amely A román és a magyar falu az európai uniós integráció tükrében címet viselte és amely a falusi élet és háztáji gazdálkodás kutatását, megőrzését tűzte ki célul. Több mint egy tucat romániai és magyarországi határ közeli településen gyűjtöttek adatot. „Nagyon sok a hasonlóság a falusi szokások között, ami nem véletlen, hiszen egykoron ennek a térségnek, Békés megyének is Arad volt a központja – tette hozzá Ando György. A rendezvényen az adatgyűjtés során készített fotókat is kiállították. A projekt zárásaként megjelentettek egy román és magyar nyelvű könyvet is, amely a kutatómunkát foglalja össze helyszíni kisriportokkal, leírásokkal és képekkel. /Pataky Lehel Zsolt: Aradi és békéscsabai múzeumok adatgyűjtése. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 31./
2009. augusztus 4.
Az újságíró egyik ismerőse, aki jó negyven évvel ezelőtt gyerekként került Aradra, valahonnan a Kárpátokon túlról, újságolta: négyezer ötszáz euróért igen jó állapotban lévő, teljesen közművesített házat vásároltak Magyarországon, Dombiratoson. Készülnek az átköltözésre. A falu jelentős részét áttelepült románok lakják. A gyökértelenek házat, hazát képesek cserélni. Igazuk van, a történelem megmutatta, hogyan lehet betelepüléssel, békésen hazát szerezni. Miközben mi az itt- és megmaradásunkért vívjuk mindennapos küzdelmeinket, keressük a gyökereinket, de nem leljük sem a házunkat, sem a hazánkat, írta Balta János. /Balta János: Házat, hazát. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./
2009. augusztus 4.
Több mint két és fél évtizedes kutatómunka eredményeként ősszel megjelenik Ujj János legújabb könyve, amely az aradi temetők történetét foglalja össze, és egyben a bennük nyugvó jeles aradi magyar személyiségek sírjainak gyűjteménye. Előző munkája: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Ujj János elmondta, hogy az aradi Alsótemetőben a magyar hősök sírját, százvalahány sírt felszámoltak. Az 1980-as években buldózerrel kiforgatták a csontokat. 1999-ben a váradi Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadott egy könyvet, a Partiumi temetőket, amelyben Pávay Gyula tanulmányt tett közzé az Aradi Panteon címmel, a Felsőtemető sírjaira hívta fel a figyelmet. Ujj János döbbenten látta, hogy annyi idő alatt, amíg megírta, az alatt is tűntek el a sírok közül. Könyvének mottójában szerepel Reményik Sándor két sora: „Itt áll a temető tanúnak / Fejfáin magyar még a szó”. Eltűnnek a sírok, felszámolják őket. Eldugják a sírokat, aztán amikor eladják a helyeket, a sírkövekről a régi feliratokat lecsiszoltatják. Salacz Gyula 1875 és 1901 között volt Arad polgármestere, már nem tudják, hol a sírja. Elsősorban Salacz idejében alakult ki a modern városkép. Az úgynevezett törzskönyvek eltűntek a temetőkből. Amikor Bognár Levente jelenlegi alpolgármestert kinevezték alprefektusnak, elmentek a Felsőtemetőbe, Az akkori gondnokkal megjelöltek 26 sírt. Négy hónap múlva az egyik megjelölt sírra rátemettek. Sokan már nem tudják, hogy 1948-ig Aradon magyar színház létezett. Valamennyi jeles színész sírja eltűnt. 2008-ban is eltűnt két jelentős sír. Szőllőssy István harmincvalahány éven keresztül volt a Kölcsey Egyesület titkára, jeles aradi pedagógus. Egyetlen sikeres mentőakció volt: az 1990-ben alakult Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Barabás Péternek – a legnagyobb aradi magyarnak tartott, a magyar, majd román országgyűlési képviselőnek tizenhétszer megválasztott Barabás Béla apjának – az emlékművét megtalálta kidobva, és felállíttatta a fia síremléke mellé. /Pataky Lehel Zsolt: Megjelenés előtt Ujj János Aradi temetők című könyve. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./
2009. augusztus 5.
Felhívással fordult a közvéleményhez Bognár Levente aradi alpolgármester, támogatást kérve az iskola nevében az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport új épületszárnyának berendezéséhez, hogy a szeptember 14-én kezdődő tanévben már folyhasson az oktatás a hat új tanteremben. A városi költségvetésben nincs keret bútorzatra. /Pataky Lehel Zsolt: A Csiky új tantermeinek bebútorozására gyűjtenek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./
2009. augusztus 7.
Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök önként vonult nyugdíjba, és Nagykárolyba költözött. 1964-ben szabadult a börtönből. Azután nem mehetett vissza régi gyülekezetébe, Székelyzsomborra. Elvállalta a nagykárolyi kicsiny gyülekezet lelkészi állását. Nagyon jó kapcsolatba került a károlyiakkal, majdnem 20 évig szolgált itt, ezért határozott úgy, hogy nyugdíjas éveire ebbe a városba költözik vissza. A püspöki kinevezés élethosszig tart, de egészségügyi okok miatt visszavonult. Három szívinfarktuson esett át, megműtötték. Az 1999. június 15–16-i zsinaton módosításokat eszközöltek. A zsinatot több mint 50 éve nem ülésezett. 1920-ban összeült egy ad hoc zsinat Kolozsvárott, Aradon szuperintendencia néven megalakult a romániai magyar evangélikus egyházmegye vezetősége, amely feje a szuperintendens volt, a mai értelemben vett püspök. A szászok barátságtalanul fogadták ezt, mert ők is ágostai hitvallású evangélikusok. A szász egyházkerület miatt az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház nevet nem tudták felvenni, ezért a nevük Zsinatpresbiteri Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület lett. Ezt a hosszú nevet megváltoztatták, intézményünket ma Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerületnek hívják. Ide tartoznak még a Bánátban élő evangélikus szlovákok is, ők az egyházkerületen belül külön esperességet, egyházmegyét alkotnak Nagylak központtal. A szászok külön kerületbe szerveződtek. Három evangélikus egyházmegye van, a brassói és a kolozsvári magyar, a nagylaki szlovák. Mózes Árpádot az 1956-os magyar forradalom eseményei miatt ítélték el. Az evangélikusoknak még volt egy bűnük. Két szélsőségesen baloldali tanár is tanította őket, ezek ellen a teológiai professzorok ellen petíciót nyújtottak be a püspöknek. Annyit kértek a vezetőtől, hogy intse meg a szóban forgó tanárokat, hagyjanak fel a baloldali magatartásukkal. Mindehhez még hozzájött a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem diákjaival való találkozásuk is. Nekik elmesélték a romániai magyarság akkori helyzetét, a magyar egyházak ellehetetlenített sorsát. A Szekuritáté szerint ezzel az ország belügyeiről adtak ki információkat egy idegen állam polgárainak. Ez hazaárulásnak minősült. Nyolcukat ítéltek el, négy lelkészt és négy teológust. Mózes Árpádot mint püspöki titkárt fővádlottnak nevezték ki. Mózes Árpádot 18 esztendőnyi fegyházbüntetésre ítélték, a többieknek 16, 15, 8, 7 és 6 évi szabadságveszés járt. Még nem gondolt arra, hogy könyvben kiadja emlékezését. Mózes Árpádot /sz. Krizba, 1931. júl. 25./ 1992-ben püspökké választották és 12 évig Kolozsváron élt. 2004 augusztusában egészségi okokra hivatkozva visszavonult, azóta Nagykárolyban lakik. /Végh Balázs: A szolgálat adott értelmet életemnek. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./
2009. augusztus 7.
Aradon a Jelen Ház kávézójában működő Jelen Galériában megnyílt Reketes Zelma aradi képzőművész Előtérben a virágok című festménytárlata. A művészt és alkotásait Kett Groza János képzőművész és Puskel Péter újságíró mutatta be. Reketes Zelma Székelymuzsnán született, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Matematika–mechanika Karán végzett 1973-ban történt nyugdíjba vonulásáig matematikatanár volt. 2006-ban elvégezte az Aradi Művészeti Népiskolán a festészet szakot. /Kiss Károly: Virágok a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./
2009. augusztus 11.
Ötven éve hunyt el a magyar filmjátszás egyik legnagyobb csillaga, Jávor Pál. Ő volt kora magyar férfiideálja. Színpadon is felnőtt filmsikereihez. Jávor Pál aradi volt, büszkén vállalta aradiságát, noha itt töltött gyermek- és kamaszkora nem sok örömet hozott életébe. 1902. január 31-én látta meg a napvilágot, szerelemgyerekként. Apja pár év múlva elvette az asszonyt és a kisfiút saját nevére íratta. Ekkor lett belőle Jermann Pál. Azután 17 éves korában elszökött otthonról, Budapestre ment, innen indult el káprázatos karrierje. Egy erdélyi fellépéssorozat állomásaként 1946-ban visszatért szülővárosába, Aradra. Gyógyíthatatlan betegségben 1959. augusztus 14-én hunyt el Budapesten. /Puskel Péter: Jávor-kultuszunk adóssága. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 11./
2009. augusztus 13.
Aradon létezik egy maroknyi csapat, pár lelkes ember, nekik köszönhető a kéthavonként megjelenő Szövétnek, az Alma Mater Alapítvány kiadványa. Napvilágot látott az aradi kulturális szemle augusztusi száma, a lap életében a 72. szám. A Szövétnek 12 éve, 1997 decembere óta jelenik meg. /Megjelent a Szövétnek augusztusi száma. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./
2009. augusztus 14.
Augusztus 12-én Aradon, a Delta Nemzeti Galériába megnyílt az aradi képzőművészek doyenje, Baranyai Ferenc festőművész retrospektív tárlata. A 86. életévében járó művésznek ez az első hazai egyéni kiállítása. Olyan sikeresek voltak mindig az alkotásai, hogy hamar elkeltek, legtöbbjük külföldre, ezért sosem sikerült összehozni egy kiállításnyi anyagot. Most is csak úgy sikerült, hogy több, magántulajdonban lévő festményt időlegesen kölcsön adtak – ezzel jöhetett létre az életművet valóban összefoglaló tárlat. /Kiss Károly: Baranyai Ferenc tárlata a Deltában. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./
2009. augusztus 17.
Szinte nyomtalanul múlt el egy emléknap. Majdnem úgy átsiklottak a világosi fegyverletétel napja felett, mint egy közönséges hétköznapon. Pedig akadt figyelmeztető! Puskel Péter nemrég megjelent egyik jegyzetében az 1849-es megtorlás közelgő 160. évfordulója kapcsán hívta fel a figyelmet arra, hogy lassan eltűnnek a ‘48-as forradalomra és szabadságharcra emlékeztető emlékek. Valaki szerette volna megnézni a világosi Bohus-kastélyt. Zárva volt, bemenni nem lehetett, de Ujj János elmondta, az egyetlen politúrozott kerek asztalon kívül nem látott volna semmilyen, a magyar történelemre vonatkozó tárgyat. Egy Németországban élő, most itthon tartózkodó történésznek sikerült egy német tévéadót rávennie, hogy megörökítsék az 1849-es világosi fegyverletétellel kapcsolatos emlékeket Aradon és a megyében. Megdöbbenve tapasztalta: a megyei múzeumban az 1848–49-es eseményeket bemutató teremben alig pár tárgy utal az egész magyar forradalomra, a világosi fegyverletételre, majd az azt követő véres megtorlásra. Felháborodva kérdezte: még most, Románia európai uniós csatlakozását követően is a Ceausescu-féle nacionalista szemlélet uralkodik itt? Erre csak igennel lehetett válaszolni. Közben az ereklyemúzeum számunkra felbecsülhetetlen értékű tárgyainak ezrei porosodnak elzárva. /Ujj János: Augusztus 13. ürügyén. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 17./
2009. augusztus 17.
Kisiratoson emlékművet állítottak az 1849-es világosi fegyverletételnek. Augusztus 15-től a község központjában egy nagyszerű emlékmű idézi a magyar történelem kiemelkedő eseményét, hőseinek emlékét. Nem véletlenül tért ki az avatón elhangzott beszédek mindegyike arra, hogy a múltat idéző emlékmű mindenekelőtt a jövő, a magyarságtudat megőrzése felé mutat. Nagyboldogasszony napján, 15-én az ünnepi szentmisén részt vett az 1326-ban Károly Róbert király által alapított Szent György Lovagrend hét lovagja is. A Szent György Lovagrend egyik célkitűzése a magyarságtudat ápolása, az ő ötletük volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművének felállítása. A természetes helyszín a világosi fegyverletétel helye, a szöllősi sík lett volna, ahol nincs jele az egykori eseménynek. A múlt század kilencvenes éveiben felállítottak ott egy kopjafát, amely azonban rövid idő alatt eltűnt. Kevés remény volt arra, hogy azon a vidéken megmaradjon egy emlékmű. Ezért állították fel az emlékművet Kisiratoson. A tervezésre és kivitelezésre a lovagrend békéscsabai priorja, dr. Füredi Gábor képzőművész vállalkozott. Az emlékmű alkotója, Füredi Gábor az öt kopjafából álló együttes jellegzetességeit, bonyolult szimbolikáját ismertette. A többek között a szabadságharc jeles csatái, az aradi vértanúk nevét is tartalmazó kopjafák díszítései, motívumai magyarázatára a közeljövőben füzet megjelentetését tervezik. /Jámbor Gyula: Emlékmű a múltnak és jövőnek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 17./
2009. augusztus 18.
Nem ért egyet a kormány által javasolt létszámcsökkentéssel az erdélyi megyei és városi vezetők zöme. Az elöljárók szerint a kormánynak csak abban az esetben lenne joga beleszólni abba, hogy az önkormányzatok hány közalkalmazottat foglalkoztatnak, ha a feladatokból is visszavenne. Erről beszélt Antal Attila csíkszeredai alpolgármester is. Tiltakoznak az intézkedés ellen a közalkalmazottakat tömörítő szakszervezetek is. Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester a saját bevételeket, az elvégzett szolgáltatásokat, illetve a lakosság számarányát is figyelembe vevő kormányhatározatot tartana megoldásnak a témában, de csakis ajánlásként. „Csíkszeredában négy éve elvégeztük a közigazgatásban dolgozók létszámának ésszerűsítését, ezért a munkatársaink így is megfeszített tempóban dolgoznak, hogy elvégezzék a rájuk szabott munkát” – mondta Antal Attila csíkszeredai alpolgármester. „Egyetlen személy sincs pluszban” – jelentette ki Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester. „Negatívan hat majd az egész megye életére, ha a kormány megvalósítja elképzelését” – állította Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök. A kormány tervezett személyzetcsökkentése a Hargita Megyei Tanács esetében 311 állás megszüntetését jelenti. „Kiforratlan a kormány elképzelése” – szögezte le Laczkó Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szintén ellenzi a létszámcsökkentést. „Marosvásárhely jól áll a személyzet létszámát illetően, 180–200 alkalmazottal dolgozunk” – jelentette ki Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, aki szerint eközben Aradon és Iasi-ban több mint 500 közalkalmazott tevékenykedik. /Bíró Blanka, Jánossy Alíz, Kovács Csaba, Máthé Éva, Nagy Orsolya, Pap Melinda, Szucher Ervin: Nemet mondanak a közalkalmazottak leépítésére. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./
2009. augusztus 18.
A közel két méteres Kett Groza János festőművészt nem lehet nem észrevenni, ha végigmegy Arad főutcáján. Kettős nevének az a története, hogy édesanyja német volt, és a második világháború után fenyegette a Szovjetunióba deportálás. Akkor ajánlották neki, hogy vegye fel egyik sógora nevét, a Grozát is. Jól tette, mert így megszabadult a deportálástól. Kett Groza János /sz. Arad, 1941. aug. 3./ Déván végezte a középiskolát, Temesváron a képzőművészeti egyetemet. Az első grafika- és festménytárlata 1971-ben volt. Az 1989 utáni nyitás után jöhettek a külföldi alkotótáborok is. Az évek során több mint 4000 karikatúrája jelent meg hazai és külföldi lapokban. Közel két évtizede tanít Aradon a művészeti népiskolában. Sok művész kikerült a keze, például Siska-Szabó Hajnalka vagy Laukó Katalin. /Kiss Károly: Beszélgetés Kett Groza János képzőművésszel. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./
2009. augusztus 21.
Augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepén az Arad megyei RMDSZ – immár hagyományosan – meghívta tagjait, szimpatizánsait, hogy együtt ünnepeljenek. Az ünnepi összejövetelt Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke és Bognár Levente megyei választmányi elnök, alpolgármester nyitotta meg, emlékeztetve, hogy a magyarság első királyát, első szent királyát, államalapítóját ünnepeljük, és jó lenne, ha ezt még legalább ezer évig megtehetnénk itt, Aradon is. Király Árpád marosi főesperes annak a reményének adott hangot, hogy ez a nap közösségformáló alkalom. /Kiss Károly: István-napi összefogás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 21./
2009. augusztus 22.
Arad napjaival együtt jár a történészek – idén immár negyedik – összejövetele is, melyen az ünneplő város múltjával kapcsolatos előadások jöhetnek szóba. Az augusztus 21-i összejövetelt megnyitó dr. Corneliu Padurean történész, egyetemi tanár elmondta: a jövő év folyamán tervezik az Aradról szóló kötet megjelentetését. A konferencián aradi, kolozsvári, nagyváradi történészek dolgozataikban elemezték a város múltjának különböző vonatkozásait. A nemzetiségek létét és történelmét illetően csak utalásszerű megjegyzések hangzottak el, hiányoztak a magyar előadók. Nem lennének, nem kaptak volna meghívást? /Jámbor Gyula: Arad történelme az idők folyamán. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 22./
