Júl. 10-11-én Hódmezővásárhelyen találkoznak a Tisza vízgyűjtő területén működő önkormányzatok képviselői. Aradról Bognár Levente alpolgármester és az Aurel Vlaicu Egyetem küldötte vesz részt a kétnapos munkamegbeszélésen, amelynek célja a közös környezet- és természetvédelmi feladatok pontosítása, illetve a további együttműködési rendszer tökéletesítése. Aradon tavaly novemberben fogadták el a Regionális Közép-Európai Technológiai Központtal való együttműködési szándéknyilatkozatot. Ezt Szegeden 15 magyarországi és négy európai ország - Szlovákia, Ukrajna, Románia, Jugoszlávia - 30 önkormányzata írta alá. A programban partner önkormányzatok közhasznú társaságokat hoztak létre a környezet biztonságát veszélyeztető tényezők kiküszöbölésére, informatizált rendszert pedig a katasztrófák előzetes modellezésére és a konkrét beavatkozási stratégiák kidolgozására. /(Gujdár): Arad Hódmezővásárhelyre látogat Nemzetközi megbeszélés a Tisza vízgyűjtőért. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 11./
2001. július 17.
Bognár Levente egy éve Arad alpolgármestere. Ebből az alkalomból készült vele a beszélgetés. Mindig szem előtt tartotta, hogy az RMDSZ választói juttatták ebbe a tisztségbe. Feladatai között van a költségvetés-összeállítás, a gazdasági kérdések, a szociális ellátás biztosítása, az oktatási és a kulturális intézmények fenntartása. Szeretne a kerületekben külön befizető központokat létrehozni, hogy ne kelljen mindig a központba bejönni. Jelenleg még az adóhivatal és a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatósága között sincs informatizált összeköttetés. Az idei költségvetés összeállításánál három prioritást tartotta szem előtt: működtetni az oktatási, a kulturális és a szociális intézményeket. Sikerült a Csiky Gergely bentlakására 750 milliót kiutalni. A törvény megköti a kezüket, szociális segélyként fejenként 166 ezer lejt oszthatnak ki, ez nevetséges összeg. Sikerült beindítani a hajléktalanok éjszakai menhelyét, működik az utcai szolgálat, amelyet a társadalomba visszavezethető utcagyerekek begyűjtésére hoztak létre. /Gujdár Gabriella: Egyéves mérleg a városvezető szemével. Interjú Bognár Levente aradi alpolgármesterrel. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./
2001. július 23.
A képességvizsgák lezajlottak, a fellebbezési időszaknak is vége. Nagy F. István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az Oktatási és Ifjúsági Főosztály vezetője leszögezte: A nagy ijedelem, hogy a magyar középiskolai osztályok üresen maradnak, részben alaptalannak bizonyultak. - Igaz, hogy a tanulók számítógépes elosztását végző internetes program az összeomlott, de a szakemberek gyorsan elhárították a zavart. Végül is az elosztó rendszer kiállta a próbát. Az üres helyek az augusztus 20-án kezdődő pótképességvizsga után elkelnek. Az előzetes jelzések szerint Kovászna megye az országos listán a kullogók közé soroltatott. Végül kiderült: a kovásznai eredmények, ha nem is a legjobbak, de mindenképpen a középmezőnybe tartoznak a 62,41 %-os eredményességgel. - A legjobb statisztika Bukaresté: a 14 magyarul tanuló diák közül 13 átment. Beszterce-Naszód következik 83,68 %-kal, Szeben 80,95-tel, Temes 74,13-mal, Hargita 73,24-gyel, Hunyad 68,83-mal, Maros 68,15-tel, Kolozs 65,70-nel, Kovászna 61,20-szal, Bihar 61,07-tel, Fehér 60,31-gyel, Arad 59,70-nel, Brassó 56,70-nel, Szatmár és Szilágy 56,58-cal, Máramaros 50,42-vel. - Az elmúlt évekhez hasonlóan a legkeresettebbek az elméleti középiskolák matematika-informatika és idegennyelv profiljai. Továbbra is mérsékelt a középszintű szakképzés iránti érdeklődés. Annak ellenére, hogy a módosított tanügy törvény ma már lehetővé teszi az anyanyelvű oktatást a szakképzésben is, az igény mégis szinte elenyésző iránta. - A kisebbségi gyerekek esélyeit a diszkriminatív paragrafusok is számottevően gyengítették. Nyilvánvaló hátrányt jelentett, hogy a négy vizsgatantárgyból kettőt nem az anyanyelvükön tanultak. Román nyelvből erdélyi viszonylatban a sikertelenül vizsgázók aránya 10,7%, ez az arány magyar vonatkozásban 28 %. Jelentős különbség van a városi és a vidéki tanulók tudásszintje között. - Kiderült az is, hogy a tantervek, tankönyvek és a vizsgakövetelmények nincsenek megfelelően összehangolva. - A romániai magyarok nem kerültek be számos oktatási reformbizottságba. Megengedhetetlen az, hogy gépiesen átveszik a román kerettanterv megszabta kötelező óraszámot, ehhez hozzáadják a magyar nyelv és a magyar vonatkozású tantárgyak óraszámát, s kiderül, hogy napi 8 órát ül a gyermek az iskolában öt napon keresztül. A magyar felsőoktatásnak nincs képviselője az akkreditációs bizottságban. /Cseke Gábor: Nagy F. István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke úgy látja: A nagy ijedelem alaptalannak bizonyult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2001. július 31.
Az aradi magyar sajtó napja alkalmából szervezte meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), Arad polgármesteri hivatala és a Nyugati Jelen bánsági napilap azt a háromnapos ünnepi rendezvényt július 27-29. között, amelybe belefért a MÚRE rendkívüli (kellőképpen be nem harangozott) közgyűlése, díjátadások és borkóstolás is. 140 éve, 1861-ben jelent meg Aradon az Alföld nevű lap, amelyről az elmúlt hétvégén emlékeztek meg az Erdélyből összesereglett újságírók. Júl. 28-án a MÚRE rendkívüli közgyűlésére került volna sor, de létszámhiány miatt későbbre kellett halasztani. (Este mégis megtartották a barackai szőlőben...) Ezen a napon Aradon tudományos ülésszakon vehettek részt az aradiak mellett a vendégek, a moderátor Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke volt. Puskel Sándor újságíró-helytörténész az 1861 és 1897 között megjelent Alföldet ismertette. Ezután következett a Simándi Böszörményi Zoltán riportpályázat kiértékelése és díjainak kiosztása. Első helyezést ért el a ditrói születésű Benkő Annamária, aki idén végezte el a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tördelőszerkesztői szakát. Második helyezést Szőke Mária szabadúszó újságírónő, míg a harmadik díjon a Nyugati Jelen két munkatársa, Gujdár Gabriella és Andó András osztozhattak. Benkő Annamáriának az 500 dolláros pénzjutalom mellett ifjabb Böszörményi Zoltán - a lap főrészvényesének képviseletében - felajánlott egy állást is az aradi napilapnál. Dicséretben részesültek még: Nagy Ágnes, János Katalin és Gazda Árpád. /Papp Gy. Attila: Az aradi magyar sajtó napja. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 31./
2001. augusztus 11.
A román sajtó szerint a volt uralkodó által most visszaigényelt ingatlanok értéke meghaladja a 20 millió dollárt. Eddig a király törvényes úton visszaperelte magának a Déva és Arad között fekvő soborsini kastélyt, valamint egy értékes bukaresti épületet. Ugyanakkor a volt államfőknek biztosított kedvezményekre vonatkozó friss törvény értelmében I. Mihály hivatalos székhelyéül jelölte ki a bukaresti Erzsébet-palotát, amelyet a volt uralkodó görög királyi rokonsága neki építtetett és adományozott 1936-ban. A mostani visszaigénylések számára a Ion Iliescu elnök által nemrég aláírt, az elmúlt évtizedekben az állam által jogtalanul elkobozott ingatlanok visszaigénylésére vonatkozó törvény szolgáltat jogalapot. E jogszabály alapján I. Mihály a fenti ingatlanokon túl visszaigényelheti egykori snagovi és egy másik kastélyát, két további bukaresti épületet és mintegy 11 ezer hektárnyi földbirtokot is, melyből a legkisebbek közé számít például egy csaknem 800 hektáros bánsági (Bánlak) birtok. - A kormányfőtitkár bejelentette: a román hivatalos közlöny hétfői számában teszik közzé azt a kormányrendeletet, amely három hónappal - 2001. november 14-ig - meghosszabbítja az ingatlan-visszaigénylési kérelmek benyújtásának határidejét. /Meghaladja a 20 millió dollárt a visszakért királyi ingatlanok értéke. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./
2001. augusztus 14.
Több ezer ember jelenlétében aug. 12-én újraavatták Nagykanizsán a Nagy-Magyarország Emlékművet. Az obeliszket 1934-ben állították fel a városközpontban, az 1920-ban kötött trianoni békeszerződés következményeire emlékezve. Az oszlop a 63 régi magyar vármegye címerpajzsával volt díszítve, négy oldalán négy szobor állt, tetejét a Szent Korona borította be, talapzatára pedig a magyarság tragédiáira emlékeztető Muhi, Mohács, Arad és Trianon városneveket vésték. Az emlékművet 1952-ben ledöntötték, most pedig kiásták és újraállították a helyi önkormányzat 3,5 millió forintos és a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal 10 millió forintos támogatásával - közölte Rózsás János, a nagykanizsai szoborbizottság tagja, a város díszpolgára. Az emlékmű avatásán Simicskó István, a magyarországi miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára mondott ünnepi beszédet. - Az emlékmű-avatás azt jelentheti, hogy az eddigi hosszú, gátlásos hallgatás helyett emlékezünk, mert a "szívünket bántó fájdalmakról való hallgatás növelheti a gyűlölet, az indulat erejét is" - mondta az államtitkár. Hangsúlyozta: "Nem nosztalgiával és irredenta ábrándokkal fordulunk Trianon felé, hanem a jövőt, a magyarság egészének szebb és jobb jövőjét képzeljük magunk elé és ezért munkálkodunk". "Higgyük, hogy a népek szabad akaratából, a nemzetiségek önrendelkezésének biztosításával egy új, a nemzeti mellett európai identitással a jövőben szimbolikussá válhatnak a most egymástól elválasztó határok, és újból egyesülhet a magyar nemzet, az unióban eggyé váló országok közösségében". A rendezvényen a politikai pártok közül nagy számban képviseltették magukat a MIÉP tagjai, jelen voltak a Fidesz helyi vezetői is. Az MSZP és az SZDSZ képviselői nem voltak ott az ünnepségen. /Nagykanizsán felavatták a Nagy-Magyarország emlékművet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./
2001. szeptember 17.
Az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport szűkös társbérletben élt a román Henri Coanda Kőolajipari Líceummal s hiába volt minden tiltakozás - kezdve Tokay György parlamenti képviselő éhségsztrájkjával -, beadvány, több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy megszülessen a kényszermegoldás: a kőolajipari középiskola diákjai átköltöznek az 1-es Általános Iskola épületébe, az ottani magyar tagozat pedig a Csikybe jön, hogy végre legyen egy önálló magyar tanintézménye Arad magyarságának. A szülők egy része nem örül annak, hogy a szintén magyarok által épített egykori Zárdából önszántából távozott a magyarság. A nyár a költözéssel, az épület javításával, takarításával telt el, a volt társbérlők ugyanis valóságos csatateret hagytak maguk után, s szinte minden mozdíthatót elvittek, többek között a villanykapcsolókat is kitépték a falakból. Az önálló magyar iskola udvarán 810 I-XII. osztályos tanuló gyűlt össze. A tanévnyitón megjelent Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Nagy F. István oktatási ügyvezető alelnök, Tokay György parlamenti képviselő, Mózes Árpád evangélikus püspök, és Csergő Ervin minorita atya is, továbbá Bognár Levente alpolgármester. Éder Ottó iskolaigazgató megnyitója után Markó Béla elnök méltatta az aradiak okos politikáját, fáradhatatlan küzdelmét és kitartását. Tokay György képviselő elsősorban a 29 elsős kisdiákhoz szólt, majd román nyelven köszönte meg a románok segítségét. Pavel Sarbu főtanfelügyelő örömét fejezte ki az önálló magyar iskola létrejötte alkalmából. Mózes Árpád evangélikus püspök 30 millió lejt ajánlott fel az építkezési munkálatok befejezésére. /(Péterszabó Ilona): Aradi magyar iskolaavató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./
2001. október 1.
Iliescu elnök a hét végén látogatássorozatot kezdett Temes, Arad és Bihar megyében. Orbán Viktor magyar kormányfő okt. 4-ére előrejelzett nagyváradi nem hivatalos látogatásáról kifejtette: ez annak bizonyítéka, hogy Romániában "a személyek szabad mozgásának liberálisabb rendszere" működik. "Kölcsönösségi alapon mi is el kell hogy menjünk a gyulai líceumba, hogy lássuk, milyen lehetőségük van az ottani románoknak identitásuk kifejezésére, anyanyelvük művelésére és megőrzésére"- mondotta. /Iliescu Orbán Viktor nagyváradi látogatásáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./
2001. október 7.
Mert hősök voltak ők címmel díszelőadás színhelye okt. 5-én Arad kultúrpalotája. A 13 honvédtábornokra hagyományosan a Vesztőhelyen emlékeznek, ezúttal okt. 6-án délelőtt 11 órakor. Az emlékünnepségre meghívott vendég Gyulay Endre szeged-csanádi püspök. Délután 5-kor kezdődik a minoriták templomában az aradi vértanúk tiszteletére tartott szentmise, amelynek főcelebránsa és ünnepi szónoka Gyulay Endre püspök. Az istentiszteleten részt vesz Kartal Ernő minorita tartományfőnök Miskolcról. A szentmise után a gyülekezet a minorita rendház udvarán tiszteleg a Szabadság-szobor előtt. Az emlékünnepségek díszvendége Dávid Ibolya igazságügyminiszter, aki a magyar kormányküldöttséggel érkezett Aradra. /A vértanúkra emlékezve. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./
2001. október 8.
A Kárpát-medence sok településén emlékeztek meg okt. 6-án az aradi vértanúkról. Erdélyben a központi megemlékezésre idén is Aradon került sor, ahol az RMDSZ kérésére a magyarországi politikai pártok képviselői nem tartottak szónoklatot, a magyar kormány részéről pedig egyetlen személy, Dávid Ibolya igazságügyi miniszter szólt az egybegyűltekhez. A Vesztőhelyen mintegy két-háromezer ember jelenlétében tartott idei aradi megemlékezést román nacionalista megmozdulás nem zavarta meg. Az 1849-es mártír tábornokok obeliszkjénél a magyar kormány nevében Dávid Ibolya igazságügyi miniszter mondott beszédet. "Okt. 6. összmagyar gyásznap, de emlékeztető arra is, hogy a történelmet jellemek és hősök formálják. Szabadságharcunk összefogás volt, amelynek a népek megbékélése adott erőt és biztonságot. Ezt a munkát kell folytatni és befejezni." - mondta. "Kegyeletes szívvel jöttünk ide, nemzeti érzéssel és tisztelettel, hogy fejet hajtsunk az aradi mártírok előtt. Olyan magyar hősök panteonjában látjuk mi az itt kivégzetteket, akik az elmúlt ezer év során védték, megtartották népünket, nemzetünket" - emelet ki a miniszter. Tokay György aradi RMDSZ-es parlamenti képviselő szavai után Markó Béla RMDSZ-elnök, a rendezvény vezérszónoka beszédében hangsúlyozta: a szabadságnak nincs nemzetisége, a 13 aradi vértanú közül többen nem magyarok voltak, ám mégis életüket adták érettünk és másokért. "Hogy miért? A 13 mártír férfi tudta a választ: senki sem lehet igazán szabad ezen a földön, amíg vannak rabságban tartott nemzetek. A szabadság ugyanis egy és oszthatatlan. A mártírok áldozata nem volt hiábavaló - állapította meg -, hiszen a nemzetet sem akkor, sem a trianoni békekötéskor, sem később semmiféle vasmarok nem tudta összeroncsolni. Most, a XXI. század elején jó tudni, hogy egyénenként érhetnek ugyan bennünket kudarcok, de tagjai vagyunk egy nemzetnek, amelyik a történelemben mindig megtalálta a továbbélés, a felegyenesedés és a gyarapodás útjait, módjait." Az elmúlt napokban felavatott Sapientia magyar magánegyetemre utalva, a szövetségi elnök hozzátette: a tisztességes álmok beteljesülnek. Románul szólt a jelenlévőkhöz Dorel Popa, Arad polgármestere. Tisztelgő beszédének zárószavai szerint "nemzetiségtől függetlenül úgy kell viselkednünk, hogy együtt tudjuk majd elmondani: emberek voltunk". A megemlékező misét az aradi belvárosi katolikus templomban Gyulay Endre szeged-csanádi püspök celebrálta. - Székelyudvarhelyen először idén emlékeztek meg városi ünnepségen okt. hatodikáról. Szász Jenő polgármester kezdeményezte, hogy a jövőben a nemrég felújított Vasszékely szobornál tartsák a megemlékezést. Az ünnepségen felszólalt Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár. "A világszabadság közösségéhez tartozó népként minket támad meg az, aki erőszakot követ el a közösség bármely tagja ellen. Ezt az örökséget tesszük a jövő asztalára" - mondta az államtitkár. Beszédében Szász Jenő rámutatott: a státustörvény tényleges egyenjogúságot teremtett a magyar nemzet tagjai között. Kijelentette: elérkezett az ideje, hogy az alkotmányt Romániában is tiszteletben tartsák, mert az olyan szerződés, amely az elfogadó feleket egyaránt kötelezi. - Ünnepi megemlékezéseket tartottak Zomboron, Topolyán, Bezdánban és Eleméren a Vajdaságban, Pozsonyban, Csicsón, Rozsnyón, Imregen, Margonyán, Révkomáromban és Dunaszerdahelyen a Felvidéken, Nagyszőlősön, Beregszászon és Ungváron Kárpátalján, illetve Kijevben és Varsóban is. /A szabadságnak nincs nemzetisége Méltóságteljesen emlékeztek meg az aradi vértanúkról itthon és a Kárpát-medence több pontján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./
2001. október 23.
Asztalos Lajos kolozsvári közíró, műfordító emlékezett a múltra, 1956-ra és a börtönévekre. - 1956 számomra 1952-ben kezdődött - állapította meg. A középiskolában osztálytársaival részt vett egy általuk létrehozott rendszerellenes szervezetben. A szervezetnek az Illegális Kommunistaellenes Szervezet nevet adtuk, rövidítve IKE. Röpcédulákat nyomtattak. Neki két gumibetű készlete volt, amit átadott társainak. Kétezer röpcédulát ki is nyomtattak. Asztalos nem vett részt ebben az akcióban, mivel akkor a repülős pályára készült. A röpcédula szövegét lefordították románra is. Ez körülbelül így hangzott: "Emberek, harcoljatok a vörös kutyák ellen. Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családjaitokat". 1952, május 1-re virradó éjszaka a társaság néhány tagja kiment a Donát útra, és szétszórták a röpcédulákat. A következő alkalommal elhatározták, hogy felrobbantják a nagyfeszültségű tápvezeték oszlopot a Hójában. Ehhez azonban robbanóanyagra volt szükség. Szerencséjükre a robbanóanyagot nem sikerült elkészíteniük. - A röpcédulát szórók látták, hogy a Sétatér elején leigazoltatják, megmotozzák az embereket, ezért a náluk lévő röpcédulákat letették az egyik padra. A csomagot azonban meglátta a pad mellett elhaladó, tanítóképzősökből álló csoport egyik tagja, és gyanútlanul zsebre vágta. Ez lett a vesztük, ugyanis a motozáskor megtalálták náluk a röpcédulákat. Hiába mondták, hogy nem ők készítették, nem hitte el senki nekik. Letartóztatták őket és bevitték a Szekuritátéra, ahol a vallatáson agyba-főbe verték a szerencsétleneket. Amikor Asztalosékat letartóztatták, akkor szabadon bocsátották őket. Nyáron a többiek tudomása nélkül egyik társuk elhatározta, hogy partizánakcióba kezd és a szomszéd fiúval augusztus 23-a alkalmával újabb röpcédulákat nyomtatnak ki. Úgy döntöttek, hogy vonattal elmennek Nagyváradra, majd innen az uránbánya felé, és ott elszórják a robogó vonatból. Mindezt megtudta valaki, aki feljelentette az egész társaságot. Elsőként öt vagy hat személyt csuktak le. Rögtön elővették őket. Utána a többit is bevitték. Általában háromtól nyolc évig terjedő börtönbüntetést róttak ki. Asztalos három évet kapott, mert a röpcédulákat az ő betűkészletével nyomtatták ki. Volt, aki négy évet kapott, a lányok is például. Akik részt vettek a röpcédulák nyomtatásában, illetve azok szétszórásában, öt-öt, a vezetők pedig nyolc-nyolc évet kaptak Egyik társukat hét évre ítélték, mert egy rozsdás forgópisztolyt találtak nála. Az IKE-nek sok tagja volt, az első menetben tizennyolcukat tartóztatták le. Ezzel azonban még nem fejeződött be, ugyanis még hátra voltak a csoport többi tagjai. Őket 1953. június 2-án tartóztatták le. Valamivel enyhébb ítéletet kaptak. Gyakorlatilag harmincöten voltak. A Szekuritáté Veress Zoltánt tette meg vezetőnek, aki később nagyon tehetséges író, szerkesztő lett. 1986-ban azonban már nem bírta tovább, és családostól kiszökött Svédországba. Azóta is ott élnek. - Sztálin halála után bizonyos enyhülés kezdődött, amikor felszámolták a Duna csatornát is. Palocsay Zsigmond sorstársának édesapja, a híres kertész, Palocsay Rudolf járt közben Gheorghiu Dejnél, hogy engedjék a fiatalokat szabadon. Ennek köszönhetően 1954. szeptember elején külön közkegyelemben részesítették mindnyájukat. - A börtönben a délelőtti váltásban azok dolgoztak, akik öt évnél nagyobb büntetést kaptak, ők reggel hattól este hatig dolgoztak. Akiket kevesebb mint öt évre ítéltek el, alkották a délutáni váltást. Munkaidejük este hattól reggel hatig tartott. Aki nem teljesítette a normáját, a felére csökkentették a napi élelmiszeradagját. Aki olyasmit követett el, ami az őröknek nem tetszett, magánzárkába csukták. Egyeseket két-három napig is ott tartottak. Többségüket ájultan, legyengülten vagy feldagadt lábakkal szedték ki a szűk zárkából. Ennél is rosszabb volt, amikor nem dolgozhattak. Ugyanis 1954. januárjától a politikai foglyokat felmentették a munka alól. Akik a cellában maradtak, kevesebb élelmiszert kaptak. Szabadulása után felvételizett az orvosi egyetemre, de nem vették fel. A következő évben bejutott a Bolyai Egyetem természet szakára. 1958. szeptemberében, még a tanévkezdés előtt tisztogatást hajtottak végre az egyetemen és mindazokat, akik egykor politikai foglyok voltak, mind egy szálig kitették az egyetemről. Amikor 1959. januárjában elkezdődött a két egyetem egyesítését előkészítő üléssorozat, döbbent rá Asztalos, hogy tulajdonképpen az egész azért volt, hogy megtisztítsák a terepet, és felszámolják az ellenállás lehetséges gócait. Általános nagy tisztogatás volt. Régi jó középiskolai tanárokat távolítottak el, mint Mikó Imrét, Heinrich Lászlót vagy Kerekes Jánost. Asztalost hamarosan behívták munkaszolgálatra Arad mellé. Megpróbálta folytatni a tanulmányait az egyetemen. Akkor már Daicoviciu volt a rektor. Üvöltve verte az öklével az asztalt, hogy neki ilyen banditákra nincs szüksége, mert ő azért van ott, hogy az ifjúság lelki tisztaságára felügyeljen. A későbbi években elkezdett írogatni, portugálul, spanyolul tanulni. Fordításai, írásai kezdtek megjelenni. Spanyol, portugál, brazil népmeséket fordított, kalotaszegi népmeséket gyűjtött. 1989 után belevette magát a közéletbe. /Papp Annamária: Asztalos Lajos: 1956, amely 1952-ben kezdődött. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./
2001. november 23.
Konkrét bizonyítékokat követel az RMDSZ azoknak a vádaknak az alátámasztására, amelyekkel a Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/ felügyelő parlamenti bizottság vezetője a Székelyföldön élő magyarokat illette. Ioan Stan szerint súlyos veszélyekkel járhat a román állam nemzeti jellegére és egységére a székelyföldi magyarok szeparatista tevékenysége, az ide eljutó magyarországi segítség. A kormánypárti szenátor azt a jelentést ismertette, amelyben a bizottság az október 24. és november 10. között Konstanca, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Kolozs, Bihar, Arad és Temes megyében tett helyszíni ellenőrzések során szerzett tapasztalatait összegezte. Ebben külön fejezet foglalkozik "a magyarok által Székelyföldnek nevezett Hargita, Kovászna és részben Maros megye" autonomizálási folyamatával és az ebből fakadó veszélyekkel. Birtalan Ákos Kovászna megyei képviselő szerint ez a jelentés is ékes bizonyítéka a mindenkori román politizálás kétszínűségének. Románia azt állítja, hogy modellértékű a kisebbségi kérdés rendezése, itthon pedig azt hangoztatja, hogy veszélyeztetve látja az ország integritását. Kiállnak a privatizáció felgyorsítása mellett, de felháborodnak azon, ha az új tulajdonos az erdélyi magyarok, vagy Isten őrizz a magyarországiak köréből kerül ki. Van regionális fejlesztési törvény is, de minden eszközzel megakadályozzák a Székelyföld fejlesztését. A képviselő visszautasította a székelyföldi románok "sanyargatásáról, elkergetéséről" szóló vádakat is. Nem szólnak az elmúlt évtizedekben folyó betelepítésekről, vagy arról, hogy a csendőrség, katonaság, titkosszolgálat, ügyészség, számvevőszék élén kik is vannak. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Kétszínű román politika Alaptalan vádakat tartalmaz az újabb Harkov jelentés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./
2002. július 17.
A történelmi Magyarország mintegy 63 ezer lakosú Zaránd vármegyéjét 1876-ban törvénnyel szüntették meg. Nagyobbik részét Hunyad, kisebbik részét Arad vármegyéhez csatolták. Ezt a területet barangolta végig 1999-ben Sarusi Mihály magyarországi író, s az ott tapasztaltakról közölt könyve idén megjelent Fekete-Zaránd címmel. Az egykor virágzó zarándi magyar települések eltűntek, az ott lakókat már a szórvány szórványának nevezhetnénk. Négy és fél, ötezer magyar él a Zaránd-vidéken - mondja egyik riportalanya. Sarusi a katasztrofális népességfogyás okait is kutatta, ezek a két háborút követő mészárlások, az elvándorlás, a gazdaságok feladása, a házak elkótyavetyélése, a gyermektelenség és az elöregedés. Alig akad olyan falu a Fekete-Körös völgyében, ahol 1919-ben és 1944-ben a bevonuló román katonák ne követtek volna el atrocitásokat. Itt tizenegynéhányat, amott hatvanat, másutt nyolcvankilencet lőttek halomra. Csak Solymoson 207 árva maradt az 1919-es gyilkosságok után. Aztán jöttek a kommunisták, s 1949-ben ők is folytatták a gyilkosságokat. "Bíró Jancsi 38 éves volt, a bátyámmal meglőtték az iroda előtt. A községházánál 49. augusztus 4-én reggel. Tizenkét hold volt a nevére beírva, mondták a kommunisták, pedig csak fél hold földje volt! ...aprították e népet e században rendesen!" - mondja egy keseházai polgár. Folyt az erőszakos beolvasztás. "Trianon idején Veresvízben csak katolikus volt ezer, a főtéren a mieink mellett unitárius és református istenháza, görög egy sem. Mert nem volt kinek! Amikor megjöttek az ókirályságiak és átvették a hatalmat, azonnal kiadták parancsba: a bányában csak rumun dolgozhat! (...) hogy a nagysolymosi polgármester a rendőrnek és román újságírónak az 1919-es magyar áldozatok tiszteletére emelt emlékműnél mondja: "Ilyen soviniszta a magyar! ... A dédapja is ott volt köztük!" - így egy helyi. Varaskőrösszegen, más néven Várason "100 éve 200 gyermek a református tanodában, 70 éve 30-30 gyermek 1-1 osztályban, ma az 1-8. osztályos magyar tagozatra 50-valahányan járnak... Az idén eddig (augusztusig) Várason egy keresztelő, egy esküvő, a menyasszony román volt. Temetés? Nem számoltuk." S ennek ellenére "micsoda magyar világ... (még mindig!) a Körös-völgyben!" - írta Sarusi Mihály. Néhány megállapítása: "A vénséges vén bádog öregkapuk egyike mögött Gyuri, Fázékás, az egy szem szentjánosi mágyár." De még létezik, s nyitogatja a templomot is. Nagysolymoson az öregek nem merték, a fiatalok álltak ki az 1919-es áldozatok nevét megörökítő emlékmű felállításáért. /Ujj János: "Hálát adunk, hogy még nincs végünk". = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./
2002. július 24.
Hódmezővásárhely, Arad testvérvárosa volt a házigazdája az Irodalmi Társaságok Szövetsége ez évi, XI. vándorgyűlésének. A Szövetség egész Kárpát-medencéből tömöríti az irodalmi köröket és társaságokat. Aradot Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesület elnöke képviselte. Júl. 19-én, a megnyitón Turcsány Péter, az ITÁSZ ügyvezető elnöke és Medvigy Endre irodalomtörténész elnök köszöntötte az egybegyűlteket. A tisztújítás során Turcsány Pétert és Medvigy Endrét tisztségükben megerősítették, ugyanakkor egyik alelnökké választották az aradi Pávai Gyulát. Az ITÁSZ jövő évi vándorgyűlésének házigazdája Arad lesz. /Bereczki Károly: Jövőre Arad lesz a házigazda. ITÁSZ vándorgyűlés Hódmezővásárhelyen. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./
2002. szeptember 7.
Szept. 6-án Aradon, a minorita kultúrházban megkezdte munkálatait a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMRB/ VIII. Honismereti konferenciája. Megvásárlásra kínálták a Bizottság lapjait és kiadványait, helyi kutatók könyveit. Eredeti látványosság volt a Szabadság-szobor kicsinyített mása, amelyet váradi és kolozsvári alkotók hoztak el a konferenciára. A hazai és anyaországi történészeket, muzeológusokat, helytörténeti kutatással foglalkozó tanárokat, mérnököket, újságírókat Dukrét Géza, a Bizottság nagyváradi elnöke, a házigazdák részéről Matekovits Mária aradi EMKE-elnök üdvözölte. A tavalyi kaplonyi konferencián ítélték oda először ebben a Fényes Elek-díjat. Akkor dr. Kovách Géza volt az első aradi, aki ebben a díjban részesült. Most egy másik aradi, Pávai Gyula tanár kapta meg az oklevelet és a díszes plakettet. Temes megyéből Pálkovács István, míg Szatmárból Fazakas Loránd tanárt illette meg a díj. A konferencia témája: A XX. század öröksége. Ujj János /Arad/ előadásban Arad történelmét foglalta össze, Puskel Péter a XX. századi neves aradi építőművészekről, a város modern arculatának kialakítóiról, Matekovits Mihály a város magyar oktatásának történetéről értekezett. Ugyancsak Matekovits Mihály mutatta be a helyszínen, a minoriták udvarán a Szabadság-szobrot. További érdekes előadást hangzottak el. Bemutatták a PBMRB bizottság gondozásában napvilágot látott új kiadványokat: Pálkovács István Schlauch Lőrinc bíboros, Juhász Viktor Rév, Major Miklós Szilágynagyfalu és Jancsó Árpád Útijegyzetek c. könyvét. /Puskel Péter: VIII. Honismereti konferencia Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./
2002. szeptember 30.
Aradi küldöttség járt Gyulán szept. 27-én, ez a gyulai önkormányzat küldöttségének egy héttel ezelőtti aradi látogatására volt válasz. A két város képviselői szakbizottságokra tagolódva tárgyaltak költségvetési kérdésekről, városgazdálkodásról, -rendezésről, és -fejlesztésről, kultúráról és oktatásról, szociális ellátásról és egészségügyről. Amíg 2000-ben a 200 ezres lakosságú Arad 800 milliárd lejes büdzsét kapott, addig a 30 ezres lakosságú Gyula 4,8 milliárd forintot (kb. 652 milliárd lejt). Magyarországon jól meghatározott kritériumokon alapuló, szigorú jogszabályok rendelkeznek az állami költségvetés megyéknek és városoknak történő elosztásáról. Ezzel ellentétben, Romániában a kormány saját hatáskörében dönt a költségvetés elosztásáról. A testvérvárosi kapcsolatban álló Gyula és Arad képviselői megegyeztek arról, hogy a közeljövőben létrehoznak az összes szakterületért felelős, közös állandó bizottságot, amelynek feladatai között lesz az európai finanszírozást megpályázó közös beruházási projektek elkészítése is. /Gujdár Gabriella: Aradi küldöttség Gyulán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./
2002. október 3.
Aradon a Jelen Ház nagytermében bemutatták be a Nevezetes aradiak című füzetet, Ujj János, a Csiky Gergely Iskola történelemtanára és XII. osztályos diákja, Bányai Melinda összeállítását. Négy aradi személyiség - Salacz Gyula, Barabás Béla, Simay István és Gaál László - életútját ismerteti a kiadvány. Ujj János elmondta: a füzetből akár még könyv is lehet, hiszen Arad és vidéke igen sok fontos személyiség szülőhelye volt. /Könyv is lehet belőle. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./
2002. november 16.
Mostanáig a Romániában élő magyar nemzetiségűek valamivel több mint egyötöde igényelt magyar igazolványt, eddig 315 060 igénylést nyújtottak be. Az idei népszámlálás ideiglenes adatai szerint a romániai magyarok 21,96 százaléka kért magyar igazolványt. Több mint 31 százalékos volt az érdeklődés Szilágy megyében és a székelyföldi csíki területeken. Beszterce-Naszódban 28 százalék kért magyar igazolványt. Temes, Szeben, Krassó-Szörény, Arad és Hunyad megyékben az igénylők száma az itteni magyarok 11-13 százalékát tette ki. Diákigazolványra 23 549, pedagógus igazolványra 3412, oktatói kártyára pedig 213 kérelmet adtak be. /A magyarok egyötöde kért igazolványt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./
2002. november 27.
Nov. 26-án Arad városi tanácsa elfogadta a Szabadság-szobor fölállítását a Tűzoltó téren. Bognár Levente alpolgármester leszögezte: "Ez a döntés elengedhetetlen kiindulópont a szoborcsoport visszaállítási folyamatában. Az RMDSZ három tanácsosának szavazatát csak partnerek bevonásával lehet érvényesíteni. Darida János RMDSZ-tanácsos szerint a szoborcsoport 2003. okt. 6-ig fölállítható. A szobrokat restaurálni kell, a talapzat kiegészítő elemeit fel kell kutatni és össze kell állítani. /Gujdár Gabriella: Október 6-ig köztérre kerülhet a Szabadság-szobor. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./
0. december 2.
Adrian Nastase román és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök nov. 29-i budapesti találkozója után sajtótájékoztatót tartottak. Adrian Nastase kormányfő a kedvezménytörvényről leszögezte, hogy a kisebbségi kérdést fontosnak tartja, de nem ez az egyedüli téma, amiről tárgyalnia kell a két félnek. Álláspontja, hogy a kisebbségek helyzetéért elsősorban azon ország kormánya tartozik felelősséggel, melynek területén élnek. Örvendetesnek tartja, hogy kikerülnek a törvényből a gazdasági és társadalmi jogokra vonatkozó kitételek, de továbbra is vannak még bizonyos elvárásaik, melyeket nemzetközi fórumokon is kifejtettek. Abban állapodtak meg, hogy a román és a magyar külügyminiszter véglegesíti az egyeztetést a kedvezménytörvényről. Medgyessy Péter szerint a változtatási javaslatok az európai normákkal összhangban vannak. A román kormányfő szerint mindkét országban szorgalmazni kell a korszerű, európai értékeken alapuló magatartásforma rögzülését. Nyilatkozatot írtak alá "a magyar-román stratégiai partnerségi kapcsolatokról és együttműködésről Európáért a XXI. században". Medgyessy Péter örömmel konstatálta, hogy a NATO-ba törtét meghívás után a román magatartás ugyanolyan maradt, mint előtte volt. Adrian Nastase átadta magyar partnerének az 56-osokról, valamint Nagy Imréről szóló 49 kötetes levéltári dokumentumcsomag első kötetét. Jelezte, hogy ez év végéig átadják a magyar kormánynak a teljes dokumentációt. Nastase bejelentette, hogy a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében új javaslatokat, ötleteket tartalmazó jegyzéket is átnyújtottak a magyar miniszterelnöknek. Tárgyaltak egyebek között még az Arad és Szeged közötti gázvezeték, illetve a Nagyvárad és Békéscsaba közötti, 400 kw-os magasfeszültségű vezeték megépítésének kérdéséről. Medgyessy megemlítette, hogy örömmel nyugtázták a magyar katonasírok bukaresti kezelésének a kérdését, és a közös gondolkodás meglétét számos más kulturális kérdésben, mint például a Gozsdu-örökség vagy az aradi emlékmű. Nastase az aradi emlékmű kérdésével kapcsolatban megállapította, hogy az általa kifejtett, múltbéli történésekből kiinduló álláspontja nem egyezik az aradiakéval. Abban maradtak a magyar miniszterelnökkel, hogy gondolkodni fognak egy olyan emlékmű közös megvalósításának a lehetőségéről, amely ne csak a múltat, hanem a jövőt is jelképezze. Nastasét fogadta Mádl Ferenc köztársasági elnök is. Adrian Nastase megbeszéléseket folytatott Kovács László külügyminiszterrel pártjaik - a Román Szociáldemokrata Párt és a Magyar Szocialista Párt együttműködéséről, majd Salamon Berkowitz főrabbi meghívására részt vettek a hanuka alkalmából tartott gyertyagyújtáson az Országház előtt. Találkozott továbbá Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével, aki megbeszélésüket összegezve jelezte, hogy Dorneanu román parlamenti elnökkel a közeljövőben együttműködési nyilatkozatot fognak aláírni. Délután ünnepélyesen megnyitották Budapesten Románia idegenforgalmi külképviseleti irodáját. /(Guther M. Ilona): Adrian Nastase Budapesten. Magyar-román partnerség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./ A Nyilatkozat a román-magyar stratégiai partnerségi kapcsolatokról és együttműködésről Európáért a XXI. században címet viselő dokumentum egyebek között kitér a katonai együttműködés Románia NATO-csatlakozása utáni továbbfejlesztésének, a gazdasági kapcsolatok erősítésének és a kisebbségi kérdések jövőbeli kezelésének területére. A gazdasági együttműködésben egyebek között a két fél kiemelt jelentőséget tulajdonít az egymás országaiban megvalósuló kölcsönös tőkebefektetéseknek, a kis- és középvállalatok együttműködésének, az energetikai, távközlési és közlekedési infrastruktúrák összekapcsolásának. A nyilatkozat szerint a két ország állampolgárai utazási feltételeinek könnyítése céljából megújítják a vízummentességről szóló megállapodást, modernizálják a konzuli intézményhálózatot. A kisebbségek helyzetének javítása érdekében kötelezettséget vállalnak a kétoldalú egyezmények teljesítésére és a nemzetközi normáknak való megfelelésre. A dokumentum szerint a felek megteszik a szükséges lépéseket a korábban közösségekhez, egyházakhoz és más jogi személyekhez tartozó javak visszaszolgáltatására, kárpótlására. /Partnerségi nyilatkozat: felújítják a vízummentességi megállapodást. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./
1997. szeptember 11.
A 22-es sürgősségi kormányrendelet értelmében azokban a helységekben, ahol a nemzeti kisebbség 20 százalékban jelen van, kétnyelvű helységnévtáblák helyezhetők el. Az 1992-es népszámlálást alapul véve 959 magyar nyelvű tábla helyezhető el, tájékoztatott Ladányi László, a képviselő iroda vezetője. A legtöbb magyar táblát Hargita megyében lehet kitenni /221 település/, ezt követi Maros megye /123 település/, Szatmár /107/, Kovászna /106/, Bihar /95/, Kolozs /85/, Szilágy /58/, Fehér /31/, Temes /27/, Besztrece-Naszód /26/, Arad /25/, Brassó /24/, Máramaros /19/, Bákó /6/ és Hunyad /2/. A 100 %-ban magyarok által lakott településekből Hargita megyében 85 van, Maros megyében 15, Kovászna megyében 11, Kolozs megyében 4, Szatmár megyében 3, Bihar megyében 2, Beszterce-Naszód és Szilágy megyében 1-1. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 11./
1997. szeptember 15.
A gazdasági együttműködés érdekében magyar és román üzleti csoportok létrehozták a Magyar-Román Eurorégió Alapítványt, amely kezdetben Arad és Békés megye összehangolt fejlesztésére törekszik, de később kiterjeszti működését valamennyi országhatár menti megyére. /Népszava, szept. 15./
1998. október folyamán
Az Arad mosóczy-telepi református hívek gyűjtést kezdeményeztek az árvízkárosultak megsegítésére. Az adományt a Bihar megyei Jankafalvára vitték. A 300 lelkes faluban I-IV. osztályos iskola működik. Óvoda, orvosi rendelő, templom, posta nincs. A falu lakói összefogtak és most építik templomukat. /Komádi Sándor: Jankafalván jártunk. = Harangszó (A Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapja), Nagyvárad, okt. - 19. sz./
2003. február 28.
A gyulai önkormányzat képviseletében Aradon járt Gaál Áron költő, a két testvérváros kapcsolatainak civil szervezetek, kulturális intézmények szintjén történő erősítésének híve. Gaál Áron találkozott a Tóth Árpád Irodalmai Kör /Arad/ képviselőivel. A gyulaiak javasolják egy közös szerkesztésben napvilágot látó kétnyelvű irodalmi antológia kiadását, amely Arad és Gyula irodalmának, képzőművészeti alkotásainak nyújtana fórumot. A két szomszéd vár között 1990 óta időnként fellángoló, ám menet közben elhaló kapcsolatok most újból erősödnek. /Erősödő irodalmi kapcsolatok. Arad-Gyula kétnyelvű antológia. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./
2003. március 18.
Nagyszabású ünnepéllyel emlékezett meg Arad maroknyi magyar közössége a szabadságharc kirobbanásának évfordulójáról. Az eseménysorozat a vesztőhelyen való megemlékezéssel és koszorúzással kezdődött. Tokay György parlamenti képviselő mondott ünnepi beszédet, majd megkoszorúzták az emlékművet. Délután folytatódott a megemlékezés a Szabadság-szobornál való tisztelgéssel. A szoborcsoport immár negyedik éve áll rácsok mögött a Minorita rendház udvarában. Az aradiak remélik, hogy az idén utoljára kényszerülnek a rácsok mögött felkeresni a szoborcsoportot. Matekovits Mihály, aradi főtanfelügyelő helyettes mondott beszédet. A kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány égisze alatt műkődő Horváth Béla Stúdiószínpad két tagja adott elő egy-egy alkalomhoz illő verset és éneket. A társulat előadására a minorita kultúrotthonban került sor. Az Erdély harangoz című előadást Fenyák Magdolna, a stúdiószínpad vezetője állította össze. /Valkai Krisztina: Tisztelgés a rácsok mögötti Szabadságnál. Aradon lépett fel a Horváth Béla Stúdiószínpad. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./
2003. május 8.
A majd hét évtizeddel ezelőtt lebontott aradi Szabadság emlékmű helyreállítására létrehozott alapítvány mutatkozott be hivatalosan Aradon. Az alapítványt az RMDSZ helyi szervezetének kezdeményezésére hozták létre azzal a céllal, hogy megnyerje az emlékmű ügyéhez a romániai, a határon túli és az anyaországi magyarság anyagi támogatását. Az aradi városi tanács döntést hozott arról, hogy a szoborcsoportot az eredeti alapzaton Arad belvárosában, a Tűzoltó téren állítják fel ismét. Szakértői számítások szerint a restauráláshoz és a helyreállításához mintegy 300 ezer eurónak megfelelő összegre van szükség, amit a városi tanács nem tud biztosítani. Az aradi Szabadság emlékmű helyreállítása összmagyar ügy - fogalmazott Tokay György parlamenti képviselő, az alapítvány létrehozásának egyik kezdeményezője. Tokay elmondta, azt szeretnék, ha idén okt. 6-ra már új helyén állna az emlékmű. /Alapítvány az aradi Szabadság emlékmű helyreállítására. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./
2003. május 13.
Erdély magyar nyelvű közszolgálati televíziójának fóruma zajlott le Kolozsváron. Bardócz Sándor, a Kolozsvári Közszolgálati Televízió osztályvezető szerkesztője ismertette azokat a munka körülményeket, melyek között 12 főállású munkatársával kénytelen 15 megyében dolgozni. 13 év alatt 587 települést kerestek fel. A megyeszékhelyeken, városokban, községközpontokban évente többször is forgattak. Sok helységben, ahol fizikailag jelen van a Kolozsvári Televízió, nem nézhetők a műsoraik. Arad és Temes megyében a Temesvári Körzeti Stúdió műsorai láthatók. Kovászna megyében még mindig nem oldódott meg a regionális műsorok sugárzása. Marosvásárhelyen előkészületek folynak egy újabb területi stúdió beindítására. A kolozsvári szétszabdalt 225 perces adáshoz ha hozzáadjuk a temesvári és bukaresti magyar adások perceit, akkor ez a romániai közszolgálati televíziók összadásidejének a 3,5%-át teszik ki. Az RMDSZ médiapolitikáját Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke ismertette. A kisebbségi közösséget megillett az anyanyelv nyilvános használatának joga. Az RMDSZ programjába vette azt, hogy egész napos magyar nyelvű rádiózási és televíziózási lehetőséget biztosítson a magyar közösségnek. Nem lehet lemondani arról, hogy a romániai magyar közösségnek saját médiaintézményei legyenek. A Communitás Alapítványon keresztül az idén 3 milliárd lejt sikerült pályázati úton szétosztani főleg a romániai magyar nyelvű írott sajtónak. Szerinte nem jelentene gondot a kolozsvári stúdió számára, ha Marosvásárhelyen is beindulna egy magyar nyelven sugárzó területi stúdió. Az RMDSZ-nek független sajtót kell támogatnia. Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke figyelmeztetett, hogy az egész napos erdélyi magyarnyelvű televíziózás ötletét ő indította el, ami a jelek szerint továbbra is csak ötlet marad. Márton Árpád háromszéki képviselő elmondta: a romániai magyarságnak joga egy közszolgálati és magántévéhálózat kiépítésére. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke arról a változásról számolt be, ami az utóbbi időben a rádió és a televízióadásokban végbement. Ahhoz, hogy a nézői elvárásoknak eleget tudjon tenni azokat az illetőknek figyelembe, kell vennie. /Csomafáy Ferenc: Erdély magyar nyelvű közszolgálati televíziójának fóruma. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 13./
2003. május 19.
Máj. 17-én Kolozsváron tett látogatást Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára, aki az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén (ÜE) tartott sajtótájékoztatót, az elnökséggel folytatott egyórás megbeszélést követően. Szabó Vilmos megbeszélést folytatott a történelmi egyházak püspökeivel, majd a megyei RMDSZ képviselőivel találkozott. Az ügyvezető elnökséggel folytatott megbeszélésről Takács Csaba elmondta: áttekintették az elmúlt egy év tapasztalatait, az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció határon túli és nemzetpolitikájának programpontjait, illetve, hogy mindebből mi valósult meg, szó esett a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) soron következő ülésének előkészítéséről, valamint az államtitkár által felügyelt Határon Túli Magyarok Hivatalával, illetve a különböző minisztériumokkal kialakuló együttműködésekről is. Az államtitkár fontosnak nevezte a püspökökkel való találkozást, amelyre ezentúl rendszeresen sort fognak keríteni. Az oktatásra, nevelésre fordítandó támogatások, valamint az Illyés Közalapítvány (IKA) számára biztosított összegek növelését kérték a tavaly novemberi MÁÉRT ülésen a résztvevők, ezt pedig megtette a magyar kormány, hangsúlyozta Szabó Vilmos. Minden pályázó meg fogja kapni a megítélt támogatást, jelentette ki. A magyar kormány a Corvinus befektetési alapot tízmilliárd forintra emelte, ennek felhasználásról a közeljövőben döntenek, a partnerségi együttműködés keretében. A magyar kormány hozzájárul az aradi Szabadság-szobor restaurálásához, és biztosítani akarja a magyarságot, hogy az októberi évfordulón azon a téren fog állni a szoborcsoport, amelyen Arad város tanácsa helyet biztosított. /Köllő Katalin: Minden gyermek támogatást kap. Segítik a Szabadság-szobor restaurálását is. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
2003. május 27.
A Temesvári Egyházmegyében május hónap immár hagyományos módon a fiataloké, ilyenkor szervezik ugyanis a Temes, Arad és Krassó-Szörény megye katolikus ifjúságát tömörítő találkozót, amelyet idén 24-én tartottak Temesváron. A 29 egyházközségből mintegy ötszáz, csoportosan érkező, zászlós körmenetben énekelve vonuló fiatal látványa nem mindennapi volt. A találkozó átfogta a három részre szakított hajdani csanádi egyházmegyét. Nagybecskerekről a meghívás dacára ezúttal nem érkeztek résztvevők, a szeged-csanádi egyházmegye fiataljai megjelentek. A fiatalokat Roos Márton megyés püspök, majd Szilvágyi Zsolt egyházmegyei ifjúsági lelkész üdvözölte. Böcskei László általános helynök magyarul, románul és németül szólt a fiatalokhoz. Kulturális program is volt, az aradi, karánsebesi, óbesenyői, vingai, resicabányai és temesvári fiatalok előadását, zenés, táncos ajándékát megtapsolták társaik. /Bánsági Csilla: Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó Temesvárott. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./
2003. május 28.
Többhetes rendezvénysorozattal emlékeztek a temesvári Szent György Székesegyház felszentelésének bicentenáriumán az egykori templomépítőkre. A templom felszentelésről május 3-án emlékeztek meg. Május 4-én Resicabányán elhelyezték a Szentháromság-plébániatemplom alapkövét, május 10-én és 11-én pedig Jean-Claude Perisset pápai nuncius celebrált szentmisét Temesváron és Majláton. Az ősi csanádi egyházmegyét - a püspökséget a 18. században helyezték Csanádról Temesvárra - a trianoni békeszerződés háromfelé szakította. Nyugati része 62 plébániával, kétszázezernél több hívővel a Szerbhorvát Királysághoz került, a belgrádi Apostoli Nunciatúra 1923. februárjában állított fel apostoli kormányzóságot Nagybecskerek székhellyel. A temesvári megyés püspökség határa szinte megegyezik Temes, Arad és Krassó-Szörény megyék jelenlegi közigazgatási határaival, illetve idetartozik Mehedinti katolikusok - mintegy háromezer hívő - által lakott vidéke. - A püspökség területe huszonnégy ezer négyzetkilométer, a hívek száma körülbelül száznegyvenezer. Ebből százezer magyar, körülbelül tízezer német, s vannak még románok, bolgárok, csehek, szlovákok, sőt olaszok is, akik Temesváron már kérték az olasz nyelvű pasztorálást - mondta Böcskei László általános helynök. A vikárius kiemelte, hogy szoros kapcsolatot tartanak fenn a Vajdaságba és a Magyarországra szakadt testvéregyházmegyékkel. Tavaly ősszel megkezdődött a temesvári Szent György Székesegyház teljes külső renoválása. /Pataky Lehel Zsolt: Templomépítés és -felújítás a történelmi Bánságban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./
