Elhalasztotta a döntéshozatalt nov. 11-én a Bukaresti Bíróság az Erdély-Bánság Liga bejegyzésének ügyében. Az ügyész kifejtette, hogy az Erdély-Bánság Liga bejegyzése, illetve az ország regionalizálása a koszovói, illetve baszkföldi állapotokhoz hasonló helyzetet teremtene Romániában. /Salamon Márton László: Politizál az ügyész? Halasztottak az Erdély-Bánság Liga ügyében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./
2002. november 14.
Nov. 13-án a bíróságon elutasították az Erdély-Bánság Liga bejegyzési kérését. Jakabffy Attila, a Liga főtitkára jogtalannak és aljasnak nevezte az igazságszolgáltatás ítéletét. "Ez politikai nyomás alatt született döntés, amely ellen fellebbezni fogunk" - nyilatkozta aJakabffy. Sabin Gherman, a Liga Brüsszelben tartózkodó elnöke bejelentette: jelezni fogja az Európai Parlamentnél az igazságszolgáltatás politikum általi befolyásolásának újabb esetét. /Bakk Miklós, Salamon Márton László: Gherman fellebbezni akar. Elutasították az Erdély-Bánság Liga bejegyezési kérelmét. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./
2002. november 14.
Pongrácz P. Mária felidézte a száz éve indított és 1940-ben megszűnt Temesvári Hírlapot, tisztelegve a lapalapítók, az egykori szerkesztők előtt. Ez volt Bánság és Erdély egyik legnagyobb és legrangosabb napilapja. Most a Nyugati Jelen vállalja e hagyomány éltetését. /P. M.: Megtartó üzenet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14., Pongrácz P. Mária: Bánság és Erdély legnagyobb magyar napilapja. Fejezetek a Temesvári Hírlap történetéből. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./ A szép emlékezésekből kimaradt az, hogy Temesváron 1994 végén megszűnt a magyar napilap /az akkori Temesvári Új Szó/. Annyira összeszűkült az olvasóközönség, hogy 1994 után már tudott eltartani magyar napilapot. 1994. dec. 29-től indult a Heti Új Szó.
2002. november 19.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) hattagú küldöttsége volt a vendége a Bánság és Közép-Erdély öt településének a hétvégén. Aradon, Temesváron, Pécskán, Újszentesen és Déván léptek fel a szerzők: Fodor Sándor, az E-MIL elnöke, Sántha Attila, a liga ügyvezetője, Orbán János Dénes választmányi tag, valamint három bánsági illetőségű vagy származású szerző: Kinde Annamária, Böszörményi Zoltán és Karácsonyi Zsolt. Sántha Attila elmondta, hogy a bánsági körút része egy nagyobb szabású projektnek, melynek során Erdély különböző régióiba vinnék el a kortárs erdélyi magyar irodalom szerzőit. A felolvasóesteken főleg a fiatalabb korosztályokhoz tartozó olvasók vettek részt. Karácsonyi Zsolt kifejtette: "A szórványmagyarságra ezentúl jobban kell figyelni, lehetővé kell tenni, hogy számukra is hozzáférhetőek legyenek a kortárs irodalom legújabb termékei". /Gál Andrea, Papp Attila Zsolt: Nyitnak a szórvány felé az írók. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./
2002. november 19.
Nov. 17-én Marosvásárhelyen, a Szív- Érgyógyászati és Szervátültetési Intézetben leleplezték dr. Kerek István emlékplakettjét. Kerek István volt a marosvásárhelyi aneszteziológiai és intenzív terápia iskola megalapítójára. Az emlékünnepségen részt vett Kerek doktor özvegye, Kerek Mária gyógyszerésznő is. A domborművet Vetró András temesvári szobrászművész készítette és ajánlotta fel. Mivel Kerek doktor is a bánsági nagyvárosból származott el, a szülőhelytől távol földi a földinek állított emléket. /Boros Tety: Kerek István- emlékplakett. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 19./
2002. november 20.
Nov. 18-án Kolozsváron dr. Benjámin Lya bukaresti történész mutatta be a Hasefer Kiadónál megjelent kötetét: Evreii din Romania in texte istoriografice. Antologie [A romániai zsidóság történelmi szövegekben. Antológia], Bukarest, 2002. A neves bukaresti történész olyan monumentális köteteket állított össze, mint például az 1940-1944 közötti romániai zsidóellenesség törvénytárát és az ugyanabban az időszakban a román minisztertanácsban a zsidókérdéssel kapcsolatban elhangzottak gyűjteményét, ezúttal 19 szerzőnek a munkáját tömörítette kötetbe. Az erdélyi zsidóság múltját vizsgáló két komoly tanulmány is bekerült a könyvbe. Az egyiket Eisler Mátyás, a 19-20. századforduló híres kolozsvári neológ rabbija, a másikat pedig Marton Ernő kolozsvári újságíró, publicista, főszerkesztő és politikus, az erdélyi cionista mozgalom egyik vezéregyénisége írta. Bekerült a kötetbe a bánsági zsidóság neves történészének, Singer Jakabnak az egyik tanulmánya is. /T. Sz. Z.: Forráskötet a hazai zsidóság múltjáról. Benjámin Lya könyvének bemutatója az Egyetemi Könyvtárba. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./
2002. november 28.
A Dél-magyarországi Civil Szervezetek Szövetsége és a szegedi Dugonics András Társaság kezdeményezésére a DKMT Eurorégióhoz tartozó három nagyváros, Szeged, Temesvár és Szabadka egy-egy rendezvény keretében bemutatkozik egymásnak. Szeged és Szabadka kölcsönös rendezvénye után nov. 26-án a szegedi Városháza dísztermében közönség elé léptek a temesváriak. Előzően Szeged önkormányzati képviselői tanácskoztak a temesvári küldöttséggel. Adrian Orza, Temesvár alpolgármestere felvázolta Szeged és Temesvár kapcsolatrendszerének történetét, felidézve az utóbbi tizenkét évben szervezett tanácskozásokat, találkozókat, kulturális rendezvényeket. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke, városi tanácsos a bánsági és a temesvári magyarság múltjáról és jelenéről értekezett. Fórika Éva jogász, városi tanácsos a civil szervezetek és az oktatási intézmények szerepéről beszélt. Bodó Barna, a Temes Megyei Tanács Művelődési Bizottságának elnöke a régió magyarságát nagyobb összefüggésben elhelyező Romániai Magyar Évkönyv legújabb, 2002-es számát ismertette. Czári Tibor, a temesvári Csiky Gergely Színház zenei vezetője saját szerzeményét adta elő zongorán, Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetsége Temesvári Szervezetének elnöke Székely László temesvári főépítész életművét és nemrégiben megjelent albumát mutatta be, Bartal Zsuzsa egy Enescu-művet adott elő zongorán, Németi Gergely Menyhért magánénekes énekelt egy népszerű áriát. /Szekernyés Irén: Temesvár bemutatkozott Szegeden. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./
2002. december 7.
Nyilvánosság Napot rendezett a közelmúltban Magyarország bukaresti nagykövetsége. Balta János, a Nyugati Jelen munkatársa ebből az alkalomból beszélgetett Íjgyártó István nagykövettel. Az újságíró a Bánságban és Délnyugat-Erdélyben élő több mint 150 ezer fős szórványmagyarságra hívta fel a figyelmet. A nagykövet elismerte, hogy nem figyeltek kellően a szórványmagyarságra, de az erdélyi magyar politizálásban is több figyelmet kellene szentelni nekik. Ez azért is fontos, mert a szórványosodás folyamata kiterjedhet a tömb-magyar vidékekre is. Balta János kiemelte: e szórványmegyékben a magyar fiatalságnak több mint a fele nem az anyanyelvén tanul. Ha nem történnek sürgős intézkedések, 2-3 évtizeden belül teljesen megszűnhet az anyanyelvű oktatás, azután pedig végképp kihalhat a magyar szó is e térségben. A nagykövet egyetértett: a szórványkérdés kezelésére valóban külön programot kell kidolgozni, feltölteni megfelelő forrásokkal. A nagykövet továbbítja e jelzéseket a magyar kormány felé. E feladatra nem igazán alkalmas egy kis létszámú diplomáciai testület, amikor Magyarországon olyan szakosított intézmények léteznek, mint a Határon Túli Magyarok Hivatala vagy a Miniszterelnökség mellett működő kisebbségi államtitkárság. E hivatalok az érintett szórványmagyarság intézményeivel, akár a helybeli magyar sajtóval együttműködve kidolgozhatnák az igényelt projektet. /Balta János: Exkluzív interjú a Nyugati Jelennek Íjgyártó Istvánnal, Magyarország bukaresti nagykövetével. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./
2002. december 7.
Két antológia is megjelent az elmúlt hetekben. Az egyik, Az álmok szállodája az erdélyi magyar költészetet, a másik, a Lassított lónézés az erdélyi magyar elbeszélőket mutatja be. Mindkét kötet 1918-2000 közötti időszakot öleli fel, a Kalota Könyvkiadó /Kolozsvár/ gondozásában. A verses antológiát Balázs Imre József, a prózát Demény Péter állította össze. A két fiatal költő új szempontok szerint próbálta átrendezni az erdélyi magyar irodalmat. A kanonizálás első lépcsője mindig az antológia. Balázs Imre József válogatásába felvett néhány bánsági avantgardistát, emellett sok igazolatlanul hiányzó van a /Tompa László, Gellért Sándor, Páll Lajos, Magyari Lajos/. Demény Péter prózaantológiájában már a nagy nevek is hiányoznak, így Nyírő József, Kolozsvári Papp László, Berde Mária, Kocsis István vagy Wass Albert (!). /Bogdán László: Lassított lónézés az álmok szállodájában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7.) Balázs Imre József antológiát állított össze Álmok szállodája címen, Németh Júlia úgy értékelte: "nyugodtan rábízhatjuk magunkat." A kötet bevezető tanulmánya a részleges átértékelés szempontjait is felveti, s ebben a vonatkozásában annak az avantgárd vonulatnak néhány költőjét is felvonultatja. /Németh Júlia: Álmok szállodája. Válogatás 82 év költői terméséből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ Úgy látszik, átveszik a magyarországi liberális irodalmi "kanonizálást": értékes magyar alkotók kihagyása és avantgárd írók felnagyítása.
2002. december 16.
Dec. 15-én politikusok, egyházi főméltóságok, a bánsági nagyváros helyhatósági képviselői, a romániai magyarság jeles közéleti szereplői vettek részt Temesváron a román forradalom kitörésének 13. évfordulója alkalmából rendezett dokumentumfotó-kiállításon. A forradalom áldozatai előtti kegyelet lerovása, a történelmi eseményekre való emlékezés mellett a múlttal történő szembenézésre szólított fel Temesváron Tőkés László. A püspök a temesvári Forradalom Emlékházában Közép-európai változások címmel megnyílt dokumentumfotó-kiállításon mondott ünnepi beszédet. A tárlaton az 1989. augusztus 19-i sopronpusztai Páneurópai Piknikről, a magyar-osztrák határnak az NDK-beli menekültek előtti megnyitásáról, a temesvári véres eseményekről láthatók fényképek. Tőkés László a Páneurópai Piknik és a határzár áttörése egyenes következményének nevezte az 1989-ben végbement változásokat, többek között a berlini fal lerombolását. "Temesváron jelképes áttörés történt, a hallgatás falát döntöttük le, de sajnos tizenhárom évvel a történtek után is emlékeztetnünk kell a múltra, melynek hatásai most is érződnek. Manapság a hazugság faláról beszélhetünk. Értem ezen az események ferdítésére, a történtek megmásítására irányuló törekvéseket, Temesvár háttérbe szorítását, a temesvári hősök és az áldozatok hozzátartozóinak megcsúfolását" - mondta a püspök, akinek személye egyet jelent a forradalommal. Tőkés felhívta a figyelmet, hogy a temesvári vérengzésben részt vett katonatiszteket a mai napig sem vonták felelősségre, említette a lippai úti mészárlásban szerepet vállalt Rotariu, Paun és Gheorghe tiszteket, akik rövid idővel a jogerős bírósági ítélet után, "megromlott egészségi állapotuk" okán elnöki kegyelemben részesültek. - Júniusban Debrecenben, júliusban Budapesten, a Terror Házában volt látható a kiállítás, és azt hiszem, Temesváron méltó helyre került, hogy bontogassa a hazugság falát" - szögezte le a püspök. Traian Orban, a felújítás alatt álló Forradalom Emlékháza igazgatója aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az új magyar kormány meg szeretné változtatni a Fidesz-kormányzat idején létrehozott budapesti Terror Háza nevét és "profilját". "A temesvári és máramarosszigeti emlékház is a kommunizmus szörnyűségeit mutatja be, de költségvetési pénzből működik, holott itt is baloldali kormány van hatalmon. A magyar kormánynak példát kellene vennie Bukaresttől" - mondta Orban. Turi Gábor debreceni alpolgármester előadását a Washingtonban töltött elmúlt négy esztendő tapasztalataira építette. Ott végzett dokumentálódásai során rádöbbent: minden amerikai értékelés történelmi fordulópontként tartja számon 1989-et, a kommunizmus bukásában azonban Gorbacsovnak, Walesának és Havelnak tulajdonítanak igazán nagy jelentőséget, a Páneurópai Piknikről szó sem esik, és a romániai forradalom kapcsán - egy-két kivételtől eltekintve - az elemzők nem említik Tőkés László nevét. /"Le kell döntenünk a hazugság falát!" = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./
2002. december 20.
Reméli, írta Molnos Lajos, hogy Medgyessy Péter, Magyarország miniszterelnöke dec. 1-jén, Románia nemzeti ünnepén, Budapesten, a Kempinski Szállóban őszintén és szívből gratulált Adrian Nastasénak, Románia miniszterelnökének (s személyén keresztül az egész román népnek), ahhoz, hogy annak idején Romániának sikerült bevetetnie a békeosztó és országcsináló gőgös győztes nagyhatalmakkal a Gyulafehérvári Nagy Maszlagot, rátennie a kezét Magyarország jókora darabjára: az egész Erdélyre, valamint a Partiumra és a Bánságra, meg az úgynevezett történelmi Máramarosra is, annak szépszámú magyarságával együtt. Reméli azt is, hogy Trianon és a párizsi békekötés örömös évfordulóit is ezután együtt fogja a két miniszterelnök megünnepelni. /Molnos Lajos: Törmelék. Kitépett irkalapok - 23. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2002. december 30.
Dec. 28-án ismeretlen személyek Erdély függetlenségét követelő szórólapokat osztogattak a város központjában. "Mi erdélyi románok és magyarok önálló, független Erdély akarunk. Bukarest éljen meg nélkülünk. Nekünk nincs szükségünk sem Bukarestre, sem Moldvára, sem Havasalföldre. Az erdélyi vegyes lakosság meg tud élni egymás között békében. A szegénységet Bukarestnek köszönhetjük, mert elviszik minden pénzünket, amit mi keserves munkával keresünk." - áll többek között a szórólapon. A szerzők azt szeretnék elérni, hogy dec. 31-én a fentiekkel egyetérők menjenek ki az utcára és kiáltsák: Erdélyt akarjuk! Teodor Pop-Puscas városi rendőr-főfelügyelő beszámolt arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI) karöltve információt gyűjtenek az akció szervezőinek azonosítására. Sabin Gherman, az Erdély-Bánság Liga elnöke elhatárolódott az akciótól. /K. O.: Kolozsvári provokáció a független Erdélyért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2002. december 31.
Több ízben is lemondott rólunk az Anyaország", állapította meg közleményében Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Kinek jó mindez? - tette fel a kérdést Tőkés László, válaszolva is: elsősorban egyedül és legfőképpen Romániának, másodsorban látszólag az európai integráció forgatókönyvét megszerkesztő és lerendező nagyhatalmaknak, harmadsorban pedig a múltjukat átmentő, a rendszerváltozást saját hasznukra fordító volt kommunistáknak, a történet kárvallottja viszont az egész magyar nemzet. Tőkés László leszögezte: a közös budapesti ünneplés végső soron azt jelenti, hogy Erdélyt, a romániai magyarságot szoros internacionalista és kozmopolita együttműködéssel mind Budapesten, mind Európában végképp le akarják írni. Ebben az összefüggésben az integráció Magyarország és az elszakított területek újabb Trianonja, a trianoni és a párizsi békediktátumok végső megpecsételése lehet. "Még a vak is látja, hogy miközben a román-magyar kapcsolatok egyre inkább javulnak, ezzel együtt pedig az RMDSZ kormányban és kormányközelben egyre hatékonyabban, egyre eredményesebben és egyre sikeresebben politizál, az európai fórumok pedig Románia modellértékű kisebbségpolitikájával egyre elégedettebbek, ezzel szemben a romániai magyarság helyzete egyre kilátástalanabbá válik, pusztulásának, térvesztésének, sorvadásának az utóbbi tíz évben regisztrált adatai csak a XVI-XVII. századbeli török-tatár-Habsburg dúlások, népirtások adataihoz foghatók. Ez az üzenet nemcsak Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros megtizedelt népéhez, hanem az egész magyar nemzethez szól." A püspök felhívta a figyelmet arra, hogy Markó Béla szövetségi elnök viszont a mai erdélyi magyarság - belső - önrendelkezési jogáról feledkezik meg, melyet tíz évvel ezelőtt a Kolozsvári Nyilatkozat hirdetett meg, majd az RMDSZ programja szentesítette. Ennek szellemében az RMDSZ gyászmagyar képviselőinek a budapesti ünneplésen való részvételre nem volt nemzeti felhatalmazásuk. Az Adrian Nastase vezette román küldöttség tagjaiként nem az RMDSZ tagságát, nem az erdélyi magyarságot, hanem a román hatalmat képviselték. Markó Bélának erkölcsi és politikai kötelessége elhatárolódni ettől, amennyiben pedig erre nem kerül sor, a Szövetségi Képviselők Tanácsának, megrendezése esetén pedig a Szövetség Kongresszusának volna kötelessége állást foglalni. /Tőkés: Lemondott rólunk az Anyaország. Üzenet Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 31./
1997. július 18.
Az Adevarul Hargitei /Csíkaszereda/ júl.10-i száma az első oldalán bejelentette, hogy új párt működik Dreapta Romaneasca /Román Jobb/ címen, egyelőre 14 ezer, zömmel erdélyi és bánsági fiatallal. Elnökük, Cornel Brahas szerint a párt a román nacionalista megoldásokat szorgalmaz, olvasható Inczefi Tiboir tudósításában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./
1997. július 24.
Arra a hírre, hogy Temesváron a Magyar Házat kormányrendelettel vissza akarják adni jogos tulajdonosának, a bánsági magyar közösségnek, a Magyar Házban székelő Renasterea Banateana júl. 22.i száma azt írta, hogy a "telhetetlen magyarok el akarják pusztítani a harmincezres példányszámú román újságot..." Ez természetesen nem igaz. A Magyar Házat a magyarok összeadott pénzükből maguk építették. A román lap szerkesztősége az udvaron épült új házban van, tehát fallal elválasztható a két épület, olvasható Pataki Zoltán tudósításában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
1997. augusztus 26.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület, valamint a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság aug. 11-17-e között Árpádon, a Beöthy-kastélyban rendezte meg hatodik honismereti táborát. Az Illyés Alapítvány segítséget nyújtott a táborozáshoz, az élelemről Tempfli József megyéspüspök és az árpádiak gondoskodtak. Délutánonként előadások hangzottak el, az előadók között volt Dánielisz Endre /Nagyszalonta/ tanár, közíró és Dukrét Géza. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 26./
1997. szeptember 28.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Emlékhely Bizottság szept. 26-28-án rendezte meg a III. Partiumi Honismereti Konferenciát Bihar községben. A konferencia fő témája a partiumi magyar temetők ismertetése volt. A temetők elhanyagoltak, pusztulóban vannak. Erdei János Szilágysomlyó református temetőjét írta le, Koncz László A szilágysomlyói református temető feltérképezése című munkája példaértékű. Juhász Viktor a révi református temetőt ismertette. Több értékes előadás hangzott még el, így Erdőközi Zoltán a bőnyei Árpád-kori temető és a szilágycsehi vártemető feltárásának nehézségeiről beszélt. Székely Antal nyugdíjas tanár Ombód és Szatmárpálfalva helytörténetét, majd temetőit mutatta be. A konferenciáról Dukrét Géza számolt be. - A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő Emlékhely Bizottság kiadta a Bihari felhívást, amely hangsúlyozta, hogy sürgető értelmiségi és szakmai feladat a temetők leírása, a sírok nyilvántartásba vétele, a temetőmonográfiák elkészítése. /Partiumi Közlöny (Nagyvárad), okt. 15./
1998. október 11.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/ szervezésében a negyedik honismereti konferenciát tartották meg okt. 9-11-e között Sarmaságon, melynek az 1848/49-es szabadságharc eseményeinek és emlékműveinek bemutatása volt a fő témája. A PBMEB 1993-ban alakult, működési területe a bánsági Arad, Temes és Krassó-Szörény, valamint a partiumi Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyékre terjed ki, tagjai helytörténeti, néprajzi kutatómunkát végeznek, műemlékeket, emlékhelyeket leltároznak felés ismertetnek, honismereti dolgozatokban számolnak be munkájukról, melyeket évi vándorgyűléseken terjesztenek elő. Az idein közel félszáz dolgozatot terjesztettek elő. Benedek Zoltán /Nagykároly/ két eltűnt szoborról és szétvert emléktáblákról értekezett. Nagykárolyban a jelenlegi városközpontban, a szökőkút mellett állt Kölcsey Ferenc szobra, Kallós Ede alkotása, a milleniumi évfordulón, 1896-ban állították fel. 1938-ban lefejezték a szobrot. Ugyancsak Nagykárolyban állt Kossuth Lajos szobra a mai is Kossuth-kertnek nevezett parkban, szintén Kallós Ede munkája, a szobor 1939-ben eltűnt, akárcsak a Petőfi-emléktáblák. A PBMEB kiadásában jelennek meg a Partiumi Füzetek, szerkesztője Dukrét Géza, a PBMEB elnöke, a legújabb füzet Bessenyei István református tiszteletes Sarmaság című munkája. /Fejér László: Partiumi honismereti konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./ A honismereti konferencián Dánielisz Endre az 1901-ben Nagyszalontán felállított Kossuth-szobor ledöntésekkel tűzdelt kálváriáját ismertette, Vajda Sándor Borosjenő várának történetét foglalta össze. /Honismereti konferencia. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 20./ Előadást tartott többek között Béres József /Máramarossziget/, Bokor Irén /Érmihályfalva/, Erdei János /Szilágysomlyó/, Fazekas Lóránd /Szatmárnémeti/, György Irén /Szalacs/, Hitter Ferenc /Felsőbánya/, dr. Jósa Piroska /Nagyvárad/, Kordics Imre /Nagyvárad/, Kovách Géza /Arad/, Major Miklós /Szilágynagyfalu/, Magyari Etelka /Arad/, Osváth Sára /Sarmaság/, Pávai Gyula, Puskel Péter /mindketten Aradról/, Székely Antal /Ombód/, rajtuk kívül Erdőközi Zoltán /Lelle/ Szilágy megye iskolahálózatáról tartott előadást. /Péter I. Zoltán: IV. Partiumi honismereti konferencia. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 27./
1998. október 20.
Egy éve indult meg a Partiumi Füzetek sorozat a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely /PBMEB/ kiadásában. A sorozat szerkesztője a PBMEB elnöke, Dukrét Géza. Megjelent a sorozat hatodik kiadványa, Bessenyei István Sarmaság című kismonográfiája. Az ötödik volt a közismert Benedek Zoltán munkája: A nagykárolyi Károli Gáspár református templom. /Fejér László: Partiumi Füzetek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./
1998. november 21.
Nov. 21-én tartotta tisztújító közgyűlését az RMDSZ Temes megyei szervezete. Toró T. Tibor megvonta az eltelt két év mérlegét. A Területi Képviselők Tanácsa /TKT/ nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a szervezési alelnöki tisztséget két év alatt nem vállalta senki. A koalíciós egyeztetés után a megyei RMDSZ-nek egyedül egy főtanfelügyelő-helyettesi tisztséget sikerült kiharcolnia. Kétnyelvű tábla egyetlen magyarlakta településen sincs. Az oktatás helyzete riasztó: idén négy magyar első osztály szűnt meg a megyében. Szász Enikő szerint a bánsági magyarság a csángósághoz hasonló állapotba jutott nemzeti öntudat szempontjából, ezen csak az iskola, az egyházak, az RMDSZ és a civil szervezetek összefogása segíthet. Bárányi Ferenc parlamenti képviselő a kormányban maradás mellett érvelt. Toró T. Tibort újraválasztották a szervezet megyei elnökének. Borbély Imrét jelölték TKT-tagnak, Bárányi Ferenc képviselő ellenezte a megválasztását. Végül Borbély Imre nem kapta meg a szükséges szavazatot. /RMDSZ-tisztújítás Temesváron. A bánsági magyarok "elcsángáltak"? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./
1998. november 28.
Gonda László a Bánságból telepedett ki Németországba. Sokszor hazalátogat. Nyáron jelen volt Tusnádfürdőn, a szabadegyetemen. Tusnádfürdőn feltette a kérdést Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének, hogy miért nem áll ki Tőkés László tiszteletbeli elnök mellett, amikor annyian támadják és rágalmazzák a püspököt. Választ nem kapott. Gonda hangsúlyozta, hogy az RMDSZ vezetőinek kötelességük lenne kiállni egymás mellett. /Az Olvasó nem érti. Miért Tőkés László? = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), nov. 28. - dec. 11. - 24. sz./
1991. december 14.
Román-magyar kerekasztal megbeszélés volt Temesváron dec. 13-14-én a református templomban Tőkés László püspök kezdeményezésére és részvételével, melyre az egyházakat, a sajtót, a román-magyar baráti társaságokat hívták meg mindkét országból, továbbá neves közéleti személyiségeket. Az egybegyűltek elhatározták, hogy folyamatossá teszik ezeket a megbeszéléseket. A kerekasztal társelnökei: Dávid Gyula és Ioan Paun Otiman. Nicolae Corneanu bánsági ortodox metropolita bűnbocsánatra szólított fel és a nemzetiségi minisztérium felállítása mellett foglalt állást. A megbeszélésen megjelent - többek között Neumann Ernő temesvári főrabbi, Smaranda Enache /Pro Európa Liga/, a Fidesz, az SZDSZ képviselője is. A résztvevők felhívást fogadtak el, amelyben hangsúlyozzák: "ma, amikor sok a fájdalom és az etnikai indíttatású gyűlölet, azért gyűltünk össze, románok és magyarok", "hogy keressük a megértést, a megbékélés módozatait." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17.; Szabadság (Kolozsvár), dec. 17., Részletek az elhangzott előadásokból: Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. jan. 25-26., Közlöny (Nagyvárad, Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatója), 1992. jan./
2003. január 7.
Két okfejtés volt a Népszabadságban a dec. 1-jei Kempinski szállóbeli román-magyar "miniszterelnöki koccintásról", Aczél Endre (dec. 3.) és Tamás Gáspár Miklós (dec. 5.) tollából. Tamás is hangsúlyozza azt, hogy Erdély sorsa nem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésen dőlt el. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában kiadott Erdély rövid története (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993) adatai szerint "a gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa elfogadta az egyesülést". Tamás állításával szemben a gyűlésen csak a románok képviselői vettek részt, a szászokéi nem. Az erdélyi magyarok 1918. dec. 22-ére összehívták a kolozsvári nagygyűlést. Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonult román királyi csapatok parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy ágyúival fogja a gyűlést szétkergetni. A tragikus sorsú Apáthy professzor szervezésében "mégis nagy tömeg, mintegy 40 ezer ember gyűlt össze, köztük a román szocialisták és a bánsági svábok képviselői, mivel ők, éppúgy mint a szászok, egyelőre ugyancsak a magyar állam keretében kívántak megmaradni". Kincses vitatja TGM állítását, ugyanis Erdély elszakadásáért nem lehet a román jobbágyok magyarok általi elnyomását okolni, mivel a jobbágyrendszert már 80 évvel korábban, még 1848-ban eltörölték. A román közgondolkodás azt tartja, hogy 1918. december 1-jén egyesült Erdély Ó-Romániával. A Kempinski-beli ünnepségen való részvételével ezt a legendát támasztotta alá a magyar vezetés. Ha a területi revízióval kapcsolatos román félelmeket már nem kell eloszlatni, kérdés, a Kempinski-beli gesztussal miért kellett keserűséget okozni szinte a teljes romániai magyarságnak? Két, odahaza népszerűtlen tisztségviselő (Kelemen Atilla képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető) részvétele, nem a romániai magyarság december elsejéről vallott véleményének módosulását, hanem a romániai magyar közvéleménnyel mit sem törődő RMDSZ-vezetőség politizálását minősíti, hangsúlyozta Kincses Előd. Egyetért Aczél Endrével, az erdélyi származású Medgyessy Péter miniszterelnök átlépte a Rubicont - de a Maros partjáról e lépés vitathatónak látszik. Jó lenne már látni azt, hogy a román vezetés mikor lépi át a romániai magyarság sérelmeire gyógyírt adó Rubicont - írta Kincses. /Dr. Kincses Előd ügyvéd (Megjelent a Népszabadságban): A Rubicon és a Maros. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 7./
2003. január 11.
Az utóbbi időben keveset lehet hallani a különböző román titkosszolgálatokról. Megfigyelőcsoporttal rendelkezik a Belügyminisztérum (UM 0962), a katonaság (DIA - Directia de Informatii a Armatei) és természetesen az ilyen jellegű munkára szakosodott Román Hírszerző Szolgálat (SRI). A berevoiesti-i dokumentumkiásás, a Ziua című bukaresti napilap újságíróinak, illetve Sabin Gherman volt újságíró, az Erdély-Bánát Liga elnökének megfigyelése óta mintha kevésbé zaklatnák az értelmiségieket. Kiss Olivér saját tapasztalatát mondta el. Homoródfürdőre utazott. Szilveszter éjszakája előtt néhány órával csengett a mobil. Corpodean úr azt állítja, az amerikai nagykövetségtől telefonál, hogy Kiss Olivér pályázatot nyert, fél évet az Egyesült Államokban fogok tölteni. Ki dolgozik ilyenkor a külképviseleten, hitetlenkedett Kiss. Azután azt mondta a telefonáló: a Soros Alapítvány megbízásából hívott, a pénzt a nagykövetség adja. A Soros Alapítvány már nem létezik, válaszolta Kiss. Erre a telefonáló módosított: a Nyílt Társadalomért Alapítvány részéről hívott, de ez nem fontos. Még aznap alá kell írni a szerződést, és nyomatékosan kérdezte: hol tartózkodik. Amikor megtudta, hogy Kiss hol van, már nem volt annyira fontos. Újra telefonált, hogy január 3-án megkeres, sikerül halasztást kieszközölnie. Kiss azóta nem hallottam felőle. A szilveszteri bulin feltűnt egy fekete színű, rövid ujjú atlétatrikó, hátán Nagy-Magyarország térképpel. Utólag derül ki, hogy emiatt is keresték őt. Ugyanakkor feltűnt az állandóan a nyomunkban levő Konstanca megyei rendszámú kocsi. Január másodikán buszra szálltak. A CT jelzésű Dacia követte őket. A vonaton is jött velük ugyanaz az ember. A titkosszolgálatokhoz közel álló román újságíró kollégája barátian megsúgta: felhívta a megyei rendőr-főparancsnok, és afelől érdeklődött, hogy Kiss hol szilveszterezik. Hogy miért ő? Mert állítólag valaki azt mondta, hogy Kiss végezte a december 28-i röpcédula-osztogatást (független Erdélyt akarunk! stb.). Ez magyarázza a telefonhívást, még a szüleit is megkeresték.Kiderült, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kolozsvári tagszervezetének elnökéről, Böndi Szabolcsról van szó. Miatta indult el az egész, ő az, akivel egy fülkében utazott Kiss Székelyföld irányába. Böndit december 28-a óta követik. Jan. 5-én egy ügynök jegyzéket mutatott Kiss Olivérnek, amelyen nevek, címek, születési dátumok, személyi számok, barátok, illetve barátnők neve volt feltüntetve. Nem hivatalos kihallgatás, csak konzultáció. Egyértelművé válik, hogy provokációról van szó, semmi köze a mozgalomhoz. Jan. 6-án állandóan követték Kisst, aki egy amerikai diplomatával találkozott, és részletesen beszámolt a fiatal magyar értelmiségiek zaklatásáról. Másnaptól lenyugodott a helyzet. Böndi Szabolcs lemondott tisztségéről. Valaki viccből azt mondta a megyei rendőrfőparancsnoknak, hogy Kiss Olivér áll a szórólapozás mögött. Eddig nem sikerült rábizonyítani a vármegyésekre, hogy valóban ők állnak a szórólapozás mögött. Mi több, a titkosszolgálatokhoz közel álló személyek szerint az akciót a Nagy-Románia Párt szervezte épp az HVIM-stílusú magyar csoportosulások lejáratására, ezek vezetőinek megfélemlítésére. A forrás szerint Dan Brudascu nagy-romániás képviselő a szórólapok szétosztása előtt már tiltakozó közleményt juttatott el a sajtónak... Tiszta szerencse, hogy a HVIM-es fiatalok ártatlanoknak bizonyultak, hiszen ellenkező esetben akár 25 év börtönbüntetéssel is sújthatók. /Kiss Olivér: Kispályás titkosszolgálat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./
2003. január 16.
Székelyföldi körúton van Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés platform elnöke. Kifejtette, hogy Székelyföldön egypártrendszer van. Amennyiben az RMDSZ Szatmárnémetiben /a kongresszuson/ nem írja ki a belső választásokat és akkor valószínűleg Székelyföldön alternatív szerveződés fog felépülni. A Reform Tömörülés eldöntötte, hogy nem vesz részt politikai platformként a kongresszuson. Másrészt viszont, szögezte le, "felelősséggel tartozunk annak a közösségnek, mely minket felruházott ezekkel a tisztségekkel. Engem például több mint húszezer bánsági magyar ember küldött a parlamentbe." /Szondy Zoltán: beszélgetés a Reform Tömörülés elnökével. "Egypártrendszer van a Székelyföldön". = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 16.
2003. január 17.
A Temesvári Református Egyházmegye lélekszáma a 2002. évben egy gyülekezetnyivel lett kevesebb. A 16 gyülekezetben a fogyás összesen 185 fő /59 születés és 244 temetés/. Nemcsak a lélekszám csökkenése folyik tovább, hanem a kivándorlás is. Az egyházmegyében 7724 hívő él. /Pataki Zoltán: Egy gyülekezetnyi bánsági magyar reformtussal kevesebb. = Heti Új Szó (Temesvár), jan. 17./
2003. január 28.
A Temesvári Magyar Nőszövetség elnökét, Szász Enikő színművésznőt, megyei tanácsost látta vendégül jan. 25-én a szintén temesvári Geml József Társaskör. Szász Enikő a nőszövetség rendezvénytípusait mutatta be /évfordulós ünnepségek, értékfeltáró és értékőrző programok, köztük a Bánsági Magyar Napok/. Támogatják a magyar nyelv tanulását és egy tehetséges zongora szakos diáklány, Bartal Zsuzsa külföldi tanulmányútját. Időnként élelmiszercsomagokat juttatnak el sokgyermekes családokhoz. Könyvtárat működtetnek a Magyar Házban. A Geml József Társaskör rendszeresen tart találkozókat, témás teadélutánokat. Marossy Zoltán elnök, megyei tanácsos bejelentette, hogy az év első felének legnagyobb eseménye az először megrendezésre kerülő Geml József Emléknapok lesz, március 28-30. között. /(Szekernyés): Két civil szervezet betekintett egymás műhelytitkaiba. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./
2003. február 4.
Az Ítélőtábla febr. 3-i megfellebbezhetetlen döntésével végleg elutasították az Erdély-Bánság Liga pártként való bejegyzését. Sabin Gherman, a szervezet elnöke a strasbourgi nemzetközi bírósághoz fordul jogorvoslatért. Sabin Gherman felhívást intézett minden erdélyi lakoshoz, hogy nyomásgyakorlással, lobbival támogassa az Erdély-Bánság Liga bejegyzését. Az Erdély-Bánság Liga párttá alakulását 2002. márc. 23-án jelentették be, Sabin Gherman mozgalmának kolozsvári kongresszusán. Gherman mozgalma 1998-ban indult a kolozsvári újságíró elhíresült, Elegem van Romániából... című röpiratával, s a pártalapítási kísérlet előtt a Pro Transilvania Alapítvány támogatásával próbált kibontakozni. /Lázár Lehel: Gherman kártérítést követel. Véglegesen elutasították az Erdély-Bánság Liga bejegyzését. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./
2003. február 4.
Temesváron a piaristák neves egykori középiskolájának épületében talált otthonra a katolikus líceum. Febr. 3-án Roos Márton megyés püspök kápolnát szentelt a középiskolában. Heinrich József főesperes, az iskola igazgatója nyitotta meg az ünnepséget. Magyar nyelvű szentbeszédet Szilvágyi Zsolt, román nyelven Butnaru Anton lugosi plébános mondott. Abban az épületben van a kápolna, amelyet csak papíron kapott vissza az egyház. /Bánsági Csilla: Kápolnaszentelés a temesvári Gerhardinum Katolikus Líceumban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 4./
2003. február 4.
Aradon, a megyei múzeumban látható kiállítás a közelmúlt egyik szégyenletes fejezetére emlékeztet. Több múzeum, illetve a Bánsági Svábok Szervezete közös vándorkiállításon mutatja be Románia több városában is a Baragán 1951-1956 elnevezésű kiállítást. A zord időjárású Baragánba deportáltak embereket, akiket politikai megbízhatatlanak minősítettek. A háború után a kollektív bűnösség vádja legerőteljesebben a hazai németséget sújtotta. A deportálásnak a Bánságban 40 ezer áldozata volt. A deportáltak közül sokan sose térhettek vissza szülőföldjükre, a halottak többsége jeltelen sírban pihen; akik átélték, azok mindent kezdhettek elölről, hiszen földönfutóvá váltak, mert házukat, vagyonukat elkobozták. /Puskel Péter: Baragán 1951-1956. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 4./
