Közel negyven éve nem látták a múzeumlátogatók a két világháború közötti időszak legnagyobb romániai magyar szobrászművészének, a 110 évvel ezelőtt született Gallas Nándornak az alkotásait. Miklósik Ilona, a Bánság Múzeumának /Temesvár/ művészettörténésze a napokban megnyitott kiállításon közel harmincat mutatott be a raktárban rejlő remekművek közül. Gallas Nándornak (1893-1949) küzdelmekkel teli élet adatott. Temesváron született, művészetet tanulni indult Budapestre, ahol az Iparművészeti Főiskolán tanulmányai befejezése után tanársegéd volt az első világháború kitöréséig. Az orosz frontra került, hadifogságba esett, megszökött, majd Moszkvában a képzőművészeti főiskolán töltött két évet, közben rajzolóként egy észak-szibériai expedícióban is részt vett. 1921-ben érkezett vissza szülővárosába. A következő évben már kiállítást rendezett modern formanyelvű szobraiból. 1930-ban, a Barabás Miklós Céh kolozsvári bemutatkozásán egyedül képviselte az erdélyi szobrászatot. Varga Albert festővel művészeti szabadiskolát alapított. Domborművet tervezett Ady Endre temesvári lakóházára, elkészítette több kortársa: Varga Albert, Endre Károly, Szuhanak Oszkár mellszobrát, domborművel látta el a Temesvári Munkásotthon (ma a Szakszervezetek Háza) homlokzatát. Főművei: a Zsákhordó, a Balalajkás muzsik, az Útkövező, Groteszk táncosnő, Fájdalom, Szomorúság, Gyász, Könyörgés jelzik az alkotó minden szenvedés iránti érzékenységét. /Szekernyés Irén: Befele néző Gallas-szobrok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2003. október 29.
Okt. 25-én Buziásfürdő magyarsága a helyi Református Központ udvarán felavatta Deák Ferenc helyreállított pihenőpadját és megemlékezett a "haza bölcse" születésének 200. évfordulójáról. Deák Ferenc életpályáját Szabó Ferenc, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bánsági Osztályának elnöke idézte fel. Toró T. Tibor parlamenti képviselő a deákferenci életpálya a ma emberéhez szóló politikai üzenetét fogalmazta meg. A gyógyfürdő parkjából eltüntetett műemlék-pad helyreállításának történetét Balogh András helyi RMDSZ-elnök, Enyedi András református gondnok és Molnár József nyugdíjas villanyszerelő mester, a pad kivitelezői mondták el. Trefort Ágoston kultuszminiszter szobra és Deák Ferenc pihenőpadja a még épülő Református Központ udvarán áll. /(Pataki Zoltán): Buziásfürdőn felavatták Deák Ferenc helyreállított pihenőpadját. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2003. október 29.
Újabb elkobzott ingatlanokat kaptak vissza az egyházak, okt. 21-én az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását felügyelő kormánybizottság döntése értelmében. Szabó Árpád unitárius püspök jelezte, az unitáriusok ezúttal kimaradtak a sorból, Mózes Árpád evangélikus püspök elmondta: ez alkalommal csak a bánsági szlovák evangélikus egyházközség kapott vissza épületeket, a kolozsvári nem. Az Erdélyi Református Egyházkerület 12 ingatlannal lett gazdagabb a döntéssel. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, bár most nem kapott vissza újabbat, eddig 23 épületet mondhat ismét magáénak. A legtöbb ingatlan visszaszolgáltatásáról egyelőre csak elvi döntés létezik, az erről szóló határozatot még nem kapták kézhez. Az eddig visszaadott épületek közül a legértékesebb a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium, az egyik gyergyószentmiklósi iskola, valamint a nagyszebeni orvosi egyetem épülete, amelyben egykor az Orsolya rend működött. /Borbély Tamás, Sándor Boglárka Ágnes: Restitúciós harcok elvi döntésekkel. Mindössze három egyházközség kapott vissza ingatlanokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2003. október 31.
A Szarkaláb Néptáncegyüttes /Kolozsvár/ nemrégiben három napon át, okt. 17-19. között vendégeskedett a pancsovai Maroknyi Néptáncegyüttesnél. 2003-ban több évfordulót is ünnepeltek Pancsován. A bukovinai székelyek egy csoportja 120 évvel ezelőtt települt az Al-Duna mentére, a mostani Dél-Bánát területére. Pancsova város idén ünnepli fennállásának 850. évfordulóját. Ötéves a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány /Kolozsvár/ és a Petőfi Sándor Kulturális Egyesület /Pancsova/ közötti együttműködés, a két intézmény által támogatott néptáncegyüttesek (a Szarkaláb és a Maroknyi) azóta is rendszeresen találkoznak, közös fellépéseket szerveznek. A Szarkaláb Néptáncegyüttes először 2000-ben járt Pancsován, akkor a XI. Dél-Bánáti Szemlén mutatta be műsorát. A Maroknyi Néptáncegyüttes pedig az egyedüli Kárpát-medencei magyar együttes, amely a Szent István-napi Néptánctalálkozó minden eddigi rendezvényén részt vett. - Véget ért a Szarkaláb Néptáncegyüttes Európai turné - 2003 előadássorozata, amely alatt összesen hat országban tartottak mintegy harminc előadást /Magyarország, Felvidék (Szlovákia), Németország, Ausztria, Lengyelország, Szerbia és Montenegró/. /Köllő Katalin: Al-dunai székelyek vendége volt a Szarkaláb Néptáncegyüttes. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./
2003. november 6.
Tamás Gáspár Miklós a Szabad Európa Rádiónak román nyelven adott interjújában azt a véleményét fogalmazza meg, hogy a romániai magyar közösségen belül kiéleződött politikai viták, törekvések - lásd mérsékeltek, radikálisok, RMDSZ és Székely Nemzeti Tanács, autonómia kérdése és egyebek - úgynevezett székely-magyar konfliktushoz vezethetnek. /!/ A Cotidianul lap Fennáll a székely-magyar konfliktus veszélye címmel közölte az interjút. A Romániai Magyar Szó munkatársa erről kérdezte. TGM azt állítja, hogy Székelyföldön elég nagy mértékben egy "de facto" autonómia kialakult, ott a magyarok elég erősek ahhoz, hogy az adott körülmények szorításában ugyan, de maguk irányítsák az ügyeiket. De, akkor mi lesz a bánsági, szatmári, bihari, kolozsvári, dél-erdélyi magyarokkal?- kérdezte. Azt elismerte, hogy nem tudja, mi lenne a teendő. Az erdélyi magyarság vagy Budapestre figyel, vagy Bukarestre. Sokkal több magyarországi könyv fogy, mint az erdélyi saját termelés. A lapok, az országos lapok is nagyon gyöngén fogynak. Az RMDSZ-nek nagyon súlyos belső problémái vannak, a belső demokráciája nem kielégítő. Kolozsvárt és Nagyváradot, Szatmárt és Aradot nem szabad feladni, nem szabad minden erőt Székelyföldre koncentrálni. A románoknak nem kell félni a székelyföldi autonómiától. Teljes képtelenség, amit a román sajtóban lehet olvasni az autonómia törekvésekről meg a Székely Nemzeti Tanácsról. /Guther M. Ilona: Egy rádióinterjú nyomán... Beszélgetés Tamás Gáspár Miklós budapesti egyetemi tanárral, filozófussal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2003. november 8.
Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban Markó Béla szövetségi elnök, Borbély László és Nagy Zsolt ügyvezető alelnökök az RMDSZ Temes megyei szervezete és a helyi magyar civil szervezetek képviselőivel tanácskoztak. Egy asztalhoz ült Markó Béla és a közismerten tőle eltérő politikai nézeteket valló Toró T. Tibor, Temes megyei parlamenti képviselő, aki szóba hozta az autonómia-kérdést. A szövetségi elnök kifejtette: valóban léteznek nézetkülönbségek az erdélyi magyar politikusok között: egyesek úgy vélik, autonómia nélkül nem erősödhet meg a romániai magyarság, mások azon a véleményen vannak, hogy az autonómia csak akkor valósítható meg, ha elég erősek leszünk hozzá. Nem jobb és baloldal között húzódik a törésvonal, hanem azok között, akik modernizációt akarnak és azok között, akik a fundamentalizmus jegyeit mutató elszigetelődést - fogalmazott a szövetségi elnök. A temesvári találkozó megmutatta: a vitát folytatni kell, de csakis az RMDSZ-en belül - zárta a találkozót Halász Ferenc, a Temes megyei szervezet elnöke. /(Pataki Zoltán): A szövetségi elnök bánsági látogatása. "A vitát az RMDSZ-en belül kell folytatni". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./
2003. november 12.
A Mocsáry Alapítvány idei díjazottai - Koncz Tibor bánsági esperes és Szász János gyulafehérvári kanonok, Caritas-igazgató - mindketten a jótékony felebaráti szeretet követei. Előbbi a volt Jugoszlávia magyarlakta vidékén tevékenykedik, utóbbi a katolikus egyház karitatív szervezetének vezetője, a romániai Caritas Konföderáció elnöke. Bensőséges ünnepség keretében adták át a díjakat Gyulafehérváron. Dr. Erőss Lóránd főorvos, a Mocsáry Alapítvány elnöke beszélt az alapítvány szándékairól és emlékezett az eddigi díjazottak tevékenységére. Jakubinyi György érsek a Mocsáry Alapítvány támogatását köszönte meg és azt, hogy már a negyedik papját tüntetik ki. A díjazottakat köszöntő kis műsor keretében a dévai Szent Ferenc Alapítvány kórusa, majd a Majláth Gimnázium fiúkara lépett fel. /Mocsáry-díj karitatív munkáért. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./
2003. november 13.
A szórványvidék magyar nyelvű oktatási gondjai megoldásának egyik fontos eleme a kistérségi oktatási központok kialakítása. Ezek kijelölésénél a természeti adottságokat, a megközelítési lehetőséget is figyelembe kell venni - hangzott el a múlt hét végén, Kolozsváron tartott szórványoktatási tanácskozáson. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke szerint konkrétumokról nem esett szó, "mindenki azt a feladatot kapta, hogy otthon dolgozza ki a helyi sajátosságoknak megfelelő oktatási stratégiát". A Temes megyeinek már kidolgozták, Erdei Ildikó oktatásért felelős megyei alelnök erről tartott előadást. "Bemutattam annak a kutatásnak az eredményét, amely a bánsági magyar oktatás helyzetét térképezte fel. A szórványstratégiánk kulcselemei a tanügyi kistérségi központok - mondta Erdei Ildikó. - De ezt mintának szántam, ezen lehet változtatni a helyi jellegzetességeknek megfelelően." Temesben már léteznek ezek a régióközpontok, csak a magyarországi támogatás jelenleg szünetel. Kötő József biztatott, hogy a magyarországi szaktárca ezúttal közvetlen pályázatot ír ki. Bodó Barna a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány elnökeként szükségesnek, de nem elégségesnek értékelte a tanácskozást. Szerinte a Szórvány Alapítvány néhány éve, a tudományos kutatómunka mellett konkrétan az oktatás mellett áll. A várhatóan jövőre életbe lépő "fejkvótás" rendszerben látják a szórványoktatás legnagyobb veszélyét, hiszen a magyar tanintézmények és tagozatok alulfinanszírozottak lesznek, s erre kell "valami pozitív megkülönböztetési módszert" kitalálni, ami a szülőket se terheli anyagilag, és a gyerekek se menjenek román tagozatra. /Pataky Lehel Zsolt: Mintául szolgálhat a Temes megyei szórványoktatási stratégia. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 13./
2003. november 15.
Dr. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke e vele készült interjúban kitért arra, hogy az erdélyi magyar tudományos utánpótlás alakulása jól halad. A Babes-Bolyain, a Sapientián és most már számos más egyetemen is tanulnak magyarok. A gond az: hogy minél több fiatalt itthon tudjanak tartani, megélhetést biztosítani számukra, olyan szervezetekbe tömöríteni őket, melyek kapcsolódnak a magyar és román tudományossághoz. Fontos lenne az ösztöndíjak mennyiségének növelése. A középgeneráció teljesen hiányzik. Van olyan 86 éves professzor, akadémikus, aki öt emberrel foglalkozik rendkívül szigorúan. - Közösség nélkül az egyén soha nem boldogult és ezután sem fog. - A Partium kicsit más, mint Erdély, Bánát is, mint Partium, vagy Erdély, a Székelyföld, ezek sajátosságok, értékek és a régiókutatás ezt igyekszik hasznosítani. - A magyarságnak nagy tapasztalata van a túlélésben, az önösszeszedésben. /Balla Tünde: Közösségeink nélkül nem leszünk önmagunk. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./
2003. november 21.
Nov. 19-én Temesváron, a Libris Könyvesboltban dr. Albert Ferenc egyetemi tanár bemutatta Bodó Barna politológus, egyetemi tanár Talpalatnyi régiónk /Komp-Press (Korunk Baráti Társasága) Kiadó, Kolozsvár/ című új könyvét. /Jantó-Petneházy István: Talpalatnyi régiónk. = Heti Új Szó (Temesvár), nov. 21./ A szerkesztő által Politológiai esszék alcímmel ellátott munka azoknak szól, akiket foglalkoztat a szórvány (szórványosítás) kérdése, a "bánsági szellemiség", a tolerancia, identitás, régió és regionalizmus, etnikum kérdése. /P. L. Zs.: Bemutatták Bodó Barna új kötetét. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21/
2003. november 22.
A hivatalosan 1990 márciusában megalakult Hálót - teljes nevén Katolikus Közösségek Hálózata - egy világiakat tömörítő budapesti felnőtt csoport hozta létre azzal a céllal, hogy hidat verjen a katolikus közösségek között. Az eltelt tízegynéhány évben a mozgalom szálai a Kárpát-medence egész területét átfogták. Öt országban - Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország - több mint 800 magyar közösség talált egymásra. A Bánságban először Aradon jött létre Háló-csoport. Nov. 14-16. között Temesvár is bekapcsolódott a Hálót "bogozgatók" közösségébe. A házigazdák - a TEKMEK (Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége) és a Szent Gellért ifjúsági csoport üdvözölték a vendégeket. Mintegy száztízen gyűltek össze. Mi a Háló? címmel Szeibert András vezetőségi tag a mozgalom célkitűzéseit, törekvéseit ismertette. A programban előadások, kiscsoportos beszélgetések, városnézés váltották egymást. /Bánsági Csilla: Háló-találkozó Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22/
2003. november 28.
Nov. 27-én ért véget az Arad Megyei Múzeum által szervezett Románia történelme című kétnapos tudományos ülésszak. A közel félszáz előadás során szó esett többek között a történelmi Bánság XX. század eleji szociális struktúráiról, Arad és Nagyszeben történelméről. Az előadások után a jelenlevő történészek megvitatták az elhangzottakat, új adatokkal bővítve azokat. Marin Iosif Balogot, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem doktorandusa nyilatkozott a lapnak arról: milyen irányba halad a romániai történelemkutatás. Balog szerint módosult a történészek hozzáállása, de sajnos a történelemtudomány alapszintjein alig változott valami. Még mindig a nacionalista történelemértelmezés az uralkodó. Nagy a különbség az egyetem körül kialakult, európai szellemiségű történész iskolák értelmezési módszerei és a helyi szinten, múzeumokban dolgozó történészek között. /Karácsonyi Zsolt: Kettészakadt a történésztársadalom. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./
2003. november 28.
A Magyarok Háza /Budapest/ rendezvényei sorában gyakran vannak erdélyi vonatkozású események. Nov. 12-én Kocsis István Bolyai János című drámáját tűzték műsorra, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos előadásában; 25-én Kányádi Sándor volt a Ház vendége, a Felemás őszi versek című verskötete megjelenése, valamint a költőről a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent monográfia bemutatása alkalmából; dec. 2-án Jáki Sándor Teodóz Csángókról, igaz tudósítások című kötetének bemutatása alkalmából fellép Ferencz Éva énekművész. E rangos rendezvénysorozat része volt Beke György három új könyvének - Advent a kaszárnyában (Elbeszélések - Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda), Déva vára alatt (Szociográfia - Felsőmagyarország Kiadó), Makacs realizmus (Tanulmányok, interjúk, portrék - Közdok Kiadó) - a bemutatója, november 17-én. Mindhárom kötet ebben az évben jelent meg. Az est házigazdája Medvigy Endre irodalomtörténész, a Szent László Akadémia dékánja volt. Bevezető szavaiban méltatta Beke György munkásságát, elkötelezettségét az erdélyi magyarság sorskérdései iránt. Beke György regények és elbeszélések írójaként is sorskérdéseink bátor felvetőjeként él az olvasók emlékezetében. Az Istók Péter három napja (1977), Fölöttünk a havasok (1980), A Haynal-ház kapuja (1981), Arccal az életnek (1987) jelentik a szépírói kibontakozás főbb állomásait. A csíkszeredai kiadónál most megjelent elbeszéléskötetről Czegő Zoltán költő beszélt: "Beke György szépirodalmi alkotásaiban túlnyomórészt ugyanazok a témák, tragédiák, nemzetiségi kisebbségi és elnyomó hatalmi konfliktusok jelentkeznek, mint a riportjaiban, rétegföltáró súlyos írásaiban. A cél egy: igazat vallani, igazat megvilágítani (...) Beke György a nagy nemzeti kérdésfelvetők között éli napjait. Lélekerejét viszont az állítások, a tagadások, a fölszólítások izgatják a legjobban. Mégis egy kérdését idézném a Csángók gyóntatója című írásából: "Azok az afrikai bennszülöttek vajon elkárhoznak-e, ha nem gyónnak meg mindent, mert nem értik a pap nyelvét és a pap sem az övéket?" De hát, ahol a bűn államhatalmi szinten élvez védettséget, ott csak a templomban, de nem, még ott sem érvényesek az egyetemes emberi erkölcsi törvények, s azok veremében a Tízparancsolat, meg az anyanyelvi gyónás méltósága szintúgy." A hetvenes-nyolcvanas években megjelent riportkötetek - Szilágysági hepehupa (1975), Nyomjelző rokonság (1978), Búvópatakok (1980), Boltívek teherbírása (1983), Itt egymásra találnak az emberek (1984) - otthon nem folytatódhattak. Valamennyi sikerkönyvként volt jelen, mígnem a kötetek s majd írójuk is nem került a tiltott könyvek, az elnémított írók sorsára. Az 1989-ben az anyaországba áttelepedett szerző 1996-ban kezdte meg a barangolókötetek immár cenzúrázatlan és átdolgozott újrakiadását. A Szigetlakók az otthon megjelent első három kötetet öleli fel; a Boltívek teherbírása (1998) appendixeként közreadta az írónak a riportkötetek miatti meghurcoltatása naplóját - A lándzsa hegye. Egy befejezetlen per címmel; a bihari barangolókötet többszörös terjedelemben jelent meg Az Értől a Kölesérig címmel; a negyedik, Bartók szülőföldjén (2002), a Bánság magyarságának krónikája, sorskérdéseinek faggatója; a most bemutatásra került Déva vára alatt kötet pedig Dél-Erdély szórványmagyarságának apadásában vívott keserves utóvédharcát tárja elénk, Hátszegtől Brassóig térképezve fel a gondokat. A Makacs realizmus című kötetből Beke György olvasott fel egy gondolatébresztő tanulmányt, amely az 1943-as balatonszárszói találkozó nemzetféltő eszméiből kiindulva szólt a mai égető gondokról. Beke György e három kötettel is igazolja, hogy az anyaországban is az erdélyi magyar nemzeti közösség legkövetkezetesebb, legbátrabb, legszókimondóbb személyisége maradt. /Máriás József: Könyvbemutató a Magyarok Házában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./
2003. november 29.
A Temes megyei RMDSZ-TKT, a Civil Tanács, a helyi szervezetek elnökei és önkormányzati képviselők részvételével tartottak vitafórumot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsról a Bánság székvárosában, Temesváron. Az RMDSZ-en belül és a választások után kell kérni az autonómiát - volt a hozzászólók majdnem egybehangzó véleménye. Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az EMNT KT tagja ismertetője után Marossy Zoltán megyei tanácsos kifejtette: egyetért a kezdeményezők célkitűzéseivel, de nem ért egyet azzal, hogy hat hónappal az önkormányzati választások előtt alakul meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. "A Temes megyei RMDSZ szervezetnek nem lehet más célja, mint a választásokon való jó szereplés, ennek a kezdeményezésnek pedig rövid távon pozitív hozadéka nem lesz". Ami az RMDSZ és az EMNT kapcsolatát illeti, úgy véli, az utóbbi jogi szempontból nem létezik, tehát a kapcsolatfelvétel sem lehetséges. Pozsár József lugosi alpolgármester és Langó Ferenc RMDSZ-elnök szerint sem megfelelő az EMNT létrehozásának időpontja. Hasonlóan vélekedett Albert Ferenc professzor is. Bárányi Ferenc volt parlamenti képviselő szerint az RMDSZ-en belül kell az autonómiát napirendre tűzni. Az EMNT álláspontját támogatta Fazakas Csaba lugosi református esperes és Mészáros Ildikó tanárnő. /Pataki Zoltán: EMNT - pro és kontra. Az RMDSZ-en belül, a választások után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./
2003. december 2.
Nov. 29-én tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kolozsváron, tisztújítást is tartottak. Dr. Kötő József leköszönő EMKE-elnök kifejtette: az EMKÉT-t a kultúra intézményesítésének szándéka vezérelte. Az EMKE saját székházba került, saját munkatársi gárdával. Ugyanakkor megalakult a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Könyvescéh, a Dalosszövetség, a Népfőiskola stb. Az intézményesítés területén a másik fő szempont a Magyar Ház láncolatának kiépítése. Példaként említette a zilahi, és a visói Magyar Házat, saját székházzal. Javasolta az alapszabályzat korszerűsítését. A vezetőség együttműködési megállapodást írt alá az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével és a Temesvári Nőszövetséggel. A tisztújításra eredménye: elnök - Kötő József, ügyvezető elnök - Dáné Tibor Kálmán, elnökségi tagok - Guttman Mihály, Zahoránszky Ibolya, Tófalvi Zoltán, Beder Tibor. Alelnökök, régiók szerint: Bánság - Matekovits Mária; Partium - Muzsnay Árpád; Belső Erdély - Ábrám Zoltán; Székelyföld - Ördög-Gyárfás Lajos. Társadalmi és civil kapcsolatok tartása: Szép Gyula. Gazdasági funkcióba visszaválasztották Katona Rékát, az ellenőrző bizottság két tagja pedig Takács Gyula és László Edit közgazdászok. A díjkiosztás során tizennégyen vehették át a közművelődési egyesület kitüntetéseit. /Köllő Katalin: Régi-új elnöke van az EMKÉ-nek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./
2003. december 4.
Nov. 29-én Temesváron is kijelölték a küldötteket, akik a temesi Bánságot képviselik dec. 13-án, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kolozsvári alakuló ülésén. Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője elmondta: az egyházak, a civil szervezetek és az RMDSZ jeles személyiségeivel tartott egyeztetéseken érdeklődött, hogy felkérés esetén ki vállalná a feladatot. Ennek alapján ő hívtam meg azt a tizenhét embert, akik megbízatást kaptak. Jelen van, többek között, a megyei RMDSZ három alelnöke, a megyei tanácsosok közül Szász Enikő, a városi tanácsosok közül a temesvári Fórika Éva és a nagyszentmiklósi Ambrus Mihály. Az egyházak részéről Fazakas Csaba, a Temesi Református Egyházmegye esperese, Gazda István temesvári református lelkész, Heinrich József plébános, a Gerhardinum Római Katolikus Líceum igazgatója, valamint az ifjúsági és szakmai szervezetek, a pedagógusszövetség tagjai, továbbá Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei régióelnöke. Az EMNT törekvése a kulturális-személyi, valamint a területi autonómia egyidejű megvalósításához, mert csak így látják lehetségesnek a magyarság, különösen a diaszpórában élő magyarság megmaradását. Az SZKT egyik határozata megtiltotta az RMDSZ-tisztségviselőknek az EMNT-ben való részvételt. Ez ellen sok területi szervezet tiltakozott, hiszen az EMNT tulajdonképpen az RMDSZ programját vállalta fel. /Pataky Lehel Zsolt: Jelöltállítás felkéréses alapon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 4./
2003. december 8.
A romániai magyarság 20%-a él szórványban, de távlatilag a magyar közösség több mint fele veszélyeztetett. A legsúlyosabb gondokkal Fehér, Hunyad és Szeben megyék küszködnek, ezeket követi Beszterce-Naszód, Maros megye kistelepülései és a Kolozs megyei Belső- Mezőség, majd a Bánság és Krassó- Szörény, illetve Máramaros, végül a szilágysági és a partiumi szórvány. Suceaván és Bákóban területi szervezetek alakultak , jelezte Porcsalmi Bálint ügyvezető alelnök Kifejtette, hogy elsődleges cél a szórványvidék magyar közösségeit segítő, támogató kezdeményezések összehangolása. A bukovinai és moldvai RMDSZ szervezetek jogi hátteret biztosítanak a helyi közösségeknek. /(Dobre Nóra): Tizennégy RMDSZ területi szervezet a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./
2003. december 9.
A napokban egy felhívás járta végig a román parlament két házát, amelyben Adrian Severin, jelenlegi kormánypárti képviselő arra kérte a honatyákat, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéséhez, és véglegesen döntsék el: az aradi Szabadság-szobrot ne az egykori Attila téren állítsák fel, ha egyáltalán erre sor kerül, mert ez csak a magyar irredenták találkozóhelyéül szolgálna. Severin eddig magyarbarátságáról volt ismert, a Tusványosokon is nem egy alkalommal maximális toleranciáját villogtatta. A románok nem akarnak emlékezni arra, hogy ezer éven át Erdélyben és a Bánságban a történelmi események főszereplői nem ők, hanem a magyarok és a szászok meg svábok voltak. Aradot például 1880-ban 44 320 fő lakta, ebből 21 148 volt magyar, tehát az összlakosság 47,7 százaléka, 10 770 fő volt német, és csak az összlakosság 21,3 százaléka román (9440 fő). 1910-ben a magyarság a városban az összlakosság 63,4, míg a románság 19,1 százalékát tette ki. Mára már Arad lakosainak döntő többsége román, a magyarság létszáma évről évre fogy. És az újonnan betelepedtek nem akarnak emlékezni arra az időkre, amikor Erdély és a Bánság városaiban a magyarság volt többségben. Mert amint Severin az említett felhívásában említi is: élénken él bennük 1940, amikor is Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, és érdekes módon a különböző etnikumok nagyvárosokbeli aránya is hirtelen megváltozott. Kolozsváron például a magyarság létszáma az 1930-beli 53,3 százalékról 1941-ben 87,1 százalékra nőtt, míg a románságé 35,6 százalékról 10 százalékra csökkent, Nagyváradon pedig ugyanebben az évben a magyarok részaránya a 67,8 százalékról 92,1 százalékra emelkedett, míg a románságé 24,5 százalékról 5,2 százalékra csökkent. Kolozsváron például ma már állítólag a 20 százalékot sem éri el a magyarok száma. És ugyanilyen változás ment végbe a többi nagyvárosban is. Még a többségben magyarok lakta székelyföldi megyékben is folyamatosan növekszik a románság részaránya. A kérdés csak az: Severin "mikor őszinte, amikor Tusnádfürdőn mosolyog ránk, vagy amikor Bukarestben ágál ellenünk?" - kérdezte cikkében Román Győző. /Román Győző: Te is fiam, Severin?! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./
2003. december 22.
Ion Iliescu államfő dec. 20-án Temesváron részt vett azokon az évfordulós rendezvényeken, amelyeken megemlékeztek arról, hogy 1989 december 20-án a forradalom helyi győzelmének jelképeként "kommunizmusmentes várossá" nyilvánították a Bánság legjelentősebb települését. Az államfő néhány órás villámlátogatását követően Tőkés László református püspök sajtóértekezletet tartott Temesváron, és ökumenikus istentiszteleten vett részt, ahol immár hagyományosan megjelentek valamennyi temesvári egyház és felekezet legmagasabb rangú képviselői. Ion Iliescu elnök az egykori forradalmárok egy csoportjával megjelent a temesvári opera erkélyén, ahonnan 1989. december 20-án kihirdették a város kommunizmusmentességét. Iliescu beszédében méltatta a nap történelmi jelentőségét. Tőkés László kijelentette: "1989 nem befejezett múlt", mert a kommunista önkényuralmi rendszer bukása "nem egyszeri és végleges szabadulást, csupán a szabadulás hosszúra nyúló folyamatának kezdetét jelentette". A nyilatkozat szerint az akkori erőszakos cselekmények áldozatai ügyében még mindig nem szolgáltattak igazságot, a kisebbségpolitikában sem történt még meg a tényleges rendszerváltozás, a román politikában még mindig jelen van a magyarellenesség. /(nagy a.): A forradalomra emlékeztek. Iliescu és Tőkés Temesváron. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2003. december 22.
Idén is ökumenikus istentisztelettel emlékeztek meg az 1989. decemberi forradalom kirobbanásának eseményeiről Temesváron. Megjelent Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az 1989. decemberi események főszereplője, az ortodox egyházat Nicolae Corneanu, Bánság ortodox érseke képviselte, jelen volt dr. Neumann Ernő főrabbi, dr. Nicolae Teodorescu görög katolikus helynök, Petre Dugulescu román baptista igehirdető és Túry László kanonok, a római katolikus püspökség nagyprépostja. - 1989-ben a hallgatás falát döntöttük le - emlékeztetett Tőkés László püspök -, most pedig elérkezett az ideje, hogy ledöntsük a hazugság falát is. /Sipos János: Adjuk tovább gyermekeinknek a forradalom üzenetét. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./
2003. december 23.
Idén háromszáz éve, hogy kirobbant a Rákóczi vezette szabadságharc. A megemlékezések azonban nem csupán a hamarosan véget érő esztendőre terjednek ki, ezúttal jubileumi évekről lehet beszélni, hiszen az erdélyi fejedelem vezette több éves küzdelem, zászlaján az Istennel a hazáért és a szabadságért felhívással 1711-ben bukott el.A megemlékezések sorozatát szolgáló kiadványok közt Erdélyben úttörő szerepet vállalt fel a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadványa: Jubileumi Rákóczi Évek A nagyváradi Dukrét Géza (munkatársai Kupán Árpád és Borbély Gábor) szerkesztette füzet 2011-ig közli az évről évre, a szabadságharc más-más vetületét előtérbe helyező Rákóczi-jubileum eseménynaptárát. Jövőre, például, a szabadságharc és Erdély számtalan vonatkozását elevenítik fel a történelemtől, a zenéig és a drámáig. Ennek kapcsán rendezik meg márciusban a Nagyenyedi Református Kollégium diákjainak hősies helytállásával kapcsolatos vetélkedőt. A vezérlő fejedelem és az államszervezés a vezértéma 2005-ben, majd az ezt követő évben Rákóczi művelődéspolitikája adja a megemlékezések gerincét. A kiadványban megtalálható Rákóczi életének és harcainak kronológiája, önéletírásának részletei, továbbá a kortársak véleménye a nagyságos fejedelemről. /Puskel Péter: Jubileumi Rákóczi Évek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./
2003. december 30.
Ioan Rus belügyminiszter kijelentette: "Le kell szögeznünk, hogy többé nem fogadjuk el a román állam szuverenitásának figyelmen kívül hagyását. Biztos vagyok benne, hogy a törvény büntetni fogja ezt az alkotmánysértést". A nyolcvanéves elnyomó politika nem tud szakítani saját gyakorlatával, saját gondolkodásmódjával, beidegződéseivel s azok mechanizmusával, állapította meg írásában Gazda József. A hatalom fél egy leigázott nép nyelvétől, fél egy hazájától megfosztott nép hazaszeretetétől, hazájához, saját múltjához, saját történelméhez való ragaszkodásától, fél kultúrájától. Románia nem egységes! Románia történelme a regionalizmus történelme. Alig 150 éve, hogy van Románia, és 85 éve, hogy van Nagy-Románia, de a regionális színeket, Moldva, Havasalföld, Olténia és Erdély, a Bánság és a Partium színeit hiába mossák egybe. Félnek az emberi jogi harctól - mert mi más lenne az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, mint egy, a törvényesség keretei között megindított harcra felruházott érdekképviseleti testület. Fél a húszmillió a másfél milliótól, s félelmét azzal akarja leküzdeni, hogy uralkodik fölötte. /Gazda József: "Irredenták" reflektorfényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 30./
1997. október 11.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elindította a Partiumi Füzetek sorozatot. Első számát a honismereti konferencia /III. Partiumi Honismereti Konferencia/ első napján, szept. 26-án mutatták be Biharon. A tizenkét oldalas kiadvány Bihar nagyközséget mutatja be /Bihar, Partiumi Füzetek 1./. A három szerző - Borbély János, Csernák Béla és Mahajduda János - rövid történelmi visszapillantás keretében ismerteti a községet, majd bemutatja a református és katolikus templomot. Remélhetőleg a Dukrét Géza által szerkesztett Partiumi Füzetek sorozat folytatódik. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 11-12./
1997. október 20.
A Diaszpóra Alapítvány /Temesvár/ az Európa Tanács Bizalmi intézkedések programja keretében okt. 17-19-én nemzetközi tudományos konferenciát szervezett Temesváron. A rendezvényen a Bánság területén 1996-97-ben végzett kutatások eredményét hozták nyilvánosságra, amelynek célja a román-magyar /Temes megye/, szerb-magyar /Vajdaság/ és magyar-szlovák /Békés megye/ etnikumközi kapcsolatok bemutatása, az utóbbi időben egyre gyakrabban modellként emlegetett bánsági tolerancia gyökereinek felkutatása. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./ Érthetetlen titokzatosság övezte ezt a konferenciát, állapította meg Pataki Zoltán, a rendezvény a sajtó szinte teljes kizárásával zajlott. Nagy vitát váltott ki Schöpflin György londoni politológus, aki előadásában kifejtette: valódi demokráciában nincs szükség kollektív jogokra és területi autonómiára. Szerinte a demokrácia elméletének szerves része a demokratikus önkorlátozás. Azért is vannak fenntartásai a kollektív jogokkal és a területi autonómiával szemben, mert szálka a többség szemében. /Pataki Zoltán: "Valódi demokráciában nincsen szükség kollektív jogokra" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
1997. november 6.
Bodó Barna folytatásokban közölte a Bánságról szóló, felméréseken alapuló tanulmányát. Temes megye falvai túlnyomó részében élnek magyarok, a megyében a magyarok részaránya 9 százalék. A megye falusi lakossága folyamatosan fogy. A megye lélekszámának növekedése a migrációs többletből származik /az évek során 276 ezren költöztek a megyébe/. A gazdasági mutatók alapján rangsort készítettek, ennek alapján Varjas és Újszentes áll az élen. A diktatúra idején elsorvasztásra ítélt települések /Bodófalva, Ötvösd, mindkettő magyar többségű/ vitalitását nem sikerült feléleszteni. A térség alapmagatartása befogadó, ezért toleránsabb. Az oktatás visszaszorulóban van, mind kisebb az iskola vonzása. A vállalkozói szférában a magyar elem demográfiai súlyának megfelelően jelen van. Az anyanyelvi kultúra használata beszűkül, visszaszorul az anyanyelvi kultúra. Hiányoznak a helyi vezéregyéniségek, akik vonzást gyakorolnának. /Bodó Barna: Azonosulás, elitek, peremlét. = A Hét (Bukarest), okt. 23., okt. 30., nov. 6./
1998. szeptember 5.
Halaváts Gyula /Zséna, 1853. július 7. – Budapest, 1926. július 29./ a Bánság geográfusa. Első munkájában kutatta Krassó-Szörény megye földtanát (1880), majd Fehértemplom vidékét (1882), Oravicabánya vidékét (1884), Versec környékét (1885). Ezután következett Dognácska és környékének kutatása (1887, 1888), majd Boksánbánya vidéke (1889), Kölnig Szócsán, Nagyzorlenc területe (1893), Resicabánya (1893), majd Buziás területe (1898). Az Erdélyi-medence tektonikája zárja be bánsági és erdélyi kutatásait (1913). A háború befejezése után az Alföld geológiájával foglalkozott, főleg annak Duna–Tisza közötti részével. Megjelentek cikkei az Archaeológiai Értesítőben is. A háború után a Földtani Intézet elárvult könyvtárát hozta rendbe és vezette haláláig. /Dr. Mészáros Miklós: Halaváts Gyula, a Bánság földtanának kutatója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./
1998. szeptember 9.
A romániai német kisebbség politikai képviselői nem támogatják a magyar kisebbség által követelt magyar nyelvű egyetem megalapítását. Ezt Paul Philippi, a Romániai Németek Demokratikus Fórumának (RNDF) elnöke jelentette ki szept. 9-én, aki a Romániában élő mintegy 80 ezer erdélyi száz és bánáti sváb képviseletében szólt. Szerinte senki sem vitathatja el a csaknem kétmillió magyar önálló egyetemhez való jogát, mégsem időszerű a kérdés, mivel csak tovább fokozná a meglévő etnikai feszültségeket. Véleménye szerint a magyaroknak inkább el kellene fogadniuk a vegyes nemzetiségű egyetemeken megvalósítandó anyanyelvi tagozatokat, ahogyan azt a koalíciós partnerek javasolták. Paul Porr, az RNDF erdélyi elnöke elítélte az RMDSZ politikai vezetésének ultimátumát. Az egyetem témájából szerinte képtelen politikai ügyet csináltak, noha az nem a tartozik az elsődleges nemzeti problémákhoz. /A romániai német kisebbség a magyar egyetem ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./
2002. január 3.
Január közepétől lehet magyar igazolványt igényelni, jelentette be Toró T. Tibor parlamenti képviselő A kedvezménytörvény alkalmazását biztosító bánsági iroda vezetője Vetési Zoltán, a négy temesvári és négy vidéki irodai kirendeltségnek további tíz alkalmazottja van. - Mint a parlament alsóházának nemzetbiztonsági bizottságának tagja, Toró T. Tibor januártól beiratkozott a Nemzetvédelmi Kollégium (Colegiul National pentru Aparare) továbbképző tanfolyamára. Ami az RMDSZ–PSD együttműködés folytatását illeti, a bánsági képviselő kijelentette: csak mindkét fél számára előnyös és bárki által átlátható együttműködési szerződést támogatna. /(Pataki Zoltán): Január közepétől lehet magyar igazolványt igényelni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./
2002. január 11.
Temesváron is hatalmas az érdeklődés a magyar igazolványok iránt. Az emberek telefonon, de személyesen is ostromolják az RMDSZ- irodát és a helyi magyar hetilapot, az igazolvány megszerzésének feltételeiről és emellett elsősorban a magyarországi munkavállalásról, a különböző kedvezmények felől érdeklődnek. Az érdeklődők kérdéseiből arra lehet következtetni: szép számmal fognak jelentkezni részben vagy szinte teljesen beolvadt, magyarul alig vagy egyáltalán nem beszélő bánsági magyarok is, sőt, egyes esetekben - hozzátartozói igazolvány hiányában - született románok is magyar igazolványért. /(Pataki Zoltán): A tiltás növeli az érdeklődést: Román hozzátartozók is magyar igazolványt szeretnének. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2002. január 15.
Balogh Ernő (1882–1969) geológus, egyetemi tanár 1907 és 1914 között a Kolozsváron az egyetem Ásványföldtani Intézetében tanársegédként dolgozott, majd 1920-tól két évtizeden át természet- és földrajz tárgyakat tanított a gyergyószentmiklósi gimnáziumban és a kolozsvári római katolikus leánygimnáziumban. Ezzel egyidejűleg az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi szakosztályának titkára, majd elnöke, továbbá az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) elnöke és az egyesület színvonalas honismereti folyóiratának az, "Erdélynek" főszerkesztője. Az 1940-es és 50-es években a Kolozsváron az egyetem Földtani Tanszékének tanszékvezető tanára, dékánja volt, majd nyugdíjba vonulásáig (1959) tanszéki oktató. Közel félszáz tudományos közleménye mellett több mint 200 ismeretterjesztő cikke jelent meg, de szépirodalmi műveket is publikált. Balogh Ernő bejárta a 20. század első harmadában a Bánság, Erdély és Máramaros városait, fényképeken örökítette meg Erdély tájait, városait és egyéb érdekességeket. A Román Tudományos Akadémia kiadásában 1960-ban megjelent Románia földrajzi monográfiája c. műben Erdélyről az ő képei szerepelnek a legnagyobb számban. Életművének méltatására tudományos ülésszakot rendeztek 1999 májusában Kolozsváron. – Budapesten a Néprajzi Múzeumban kiállítják Balogh Ernő számos esetben már eltűnt vagy igencsak átalakult erdélyi tájakat s azokon az embert is megörökítő, ritkaságszámba menő fotográfiáit. /Erdélyi tájakon Balogh Ernő (1882–1969) ismeretlen fotográfiái. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
