A Nemzeti Kisebbségi Tanács sajtótámogatásának elosztása céljából jún. 1-jén az RMDSZ bukaresti székházában ülésezett az RMDSZ és az EMKE által létrehozott sajtókuratórium. A sajtókuratórium döntése értelmében a következő lapok, folyóiratok és kiadványok részesülnek támogatásban: Székely Hírmondó, Magyar Kisebbség, Hírharang (Szilágysomlyói 1-es sz. Általános Iskola), Szilágyság, Csinguru (MAKOSZ), Tentamen (Bolyai Farkas Elméleti Líceum), Csíky Csuky (Csíky Gergely Líceum diáklapja), Juventus (Bartók Béla Líceum diáklapja), Hírhordó és AESZ-füzetek (Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége), Cimbora, Partium (a Partiumi és a Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság honismereti lapja), Arménia (Pro Armenia Alapítvány), Hóstáti Híradó (Hóstáti Gazdák Egyesülete - a kolozsvári Szabadságban megjelenő havi melléklet), EMT - Műszaki Szemle, EMT - Firka, Perspektíva (KMDSZ), Erdélyi Gazda, Világnézet (Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákújsága), Korunk, Magropress (Korunk Baráti Társasága), Diákabrak, Géniusz, Kalotaszeg, Székelyföld, Könyvesház (a Művelődés melléklete), Napsugár, Szivárvány, Művelődés, Erdélyi Híradó (havi RMDSZ-melléklet a Szabadságban), Besztercei Híradó, Helyzetkép (a Gátaljai RMDSZ lapja), Bányavidéki Új Szó, Jelen, Bakancs (a Mikes Kelemen Líceum diáklapja), Kellék (Pro Philosophia Alapítvány), Erdélyi Kórus, Erdélyi Gyopár, Parallaxis (Collegium Transsylvanicum Alapítvány), Máramarosi Hírnök (Hollósi Simon Művelődési Egyesület), Keresztmetszet (Temes megyei RMDSZ melléklete a Heti Új Szóban), Látó, Helikon, Duma, Mi - magunkról (a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége), Matematikai Lapok, Nagykároly és Vidéke, Szászrégen és Vidéke, Kisküküllő, Krasznai Újság, Szigeti Turmix, Pulzus (MMDSZ lapja), TDK-füzet (TMD), Hírmondó (Maros megyei RMDSZ melléklete a Népújságban), Moldvai Magyarság, A Hét, RMSZ Törvénytár. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 2. - 1486. sz./
1999. június 7.
Emil Constantinescu elnök jún. 5-én Marosvásárhelyre látogatott, ahol "figyelmeztette" a helyi román értelmiséget: "felelősen" viszonyuljanak ahhoz az - értesülése szerint - országszerte terjesztett "újabb tervhez", amely Erdély autonómiájának az újratárgyalását célozza. Constantinescu kijelentette: tudomása van arról, hogy erdélyi értelmiségi körökben egy nyilatkozat készül, amely autonómiát követel Erdély és a Bánság részére Románia föderalizálása keretében. Constantinescu leszögezte, hogy "soha semmilyen formában nem fogad el olyan szeparatista nézeteket, amelyek tagadják az alkotmány alapelveit és ellentmondanak a román nép legfontosabb érdekeinek". Az államfő szerint a koszovói drámába torkollott jugoszláviai válság is a szerb értelmiség nevezetes nyilatkozatával kezdődött. A különböző értelmiségiek ehhez hasonló "kalandjai" végül a közembereken csattannak. Személy szerint semmi olyan kezdeményezést nem támogat, hangsúlyozta Constantinescu, amely Románia területi egységét veszélyezteti, és nemkívánatosnak minősítette a regionális autonómiának a gondolatát. Rasvan Popescu elnöki szóvivő közölte: Emil Constantinescu a figyelmeztetéssel annak kívánta elejét venni, hogy a Budapesti Nyilatkozat évfordulójára tervezett lépés olyan helyzetet teremtsen, amelyet a szélsőséges nacionalista erők használhatnának ki. Emlékeztetőül: 1989. június 16-án - Nagy Imre és társainak újratemetése alkalmával - emigrációban élő román ellenzéki politikusok találkoztak Budapesten a Magyar Demokrata Fórum tagjaival, s e találkozó résztvevői adtak ki egy nyilatkozatot, amely a Ceausescu-diktatúra felszámolását, a román és a magyar nép párbeszédét sürgette. A nyilatkozatot aláírta többek között Göncz Árpád és I. Mihály volt román király is. /Constantinescu figyelmeztet. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7., A nyilatkozattervezethez az RMDSZ-nek nincs köze. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./
1999. június 9.
A Kolozsvári Nyilatkozat tervezete: A magyarországi antikommunista ellenzék és a demokratikus román emigráció képviselői által aláírt Budapesti nyilatkozat - melyet teljességében elfogadunk - 10. évfordulóján mi, románok, magyarok és németek, akik úgy ítéljük, Erdély komplementáris, kulturális és vallási pluralizmusú területéhez való tartozásunk legalább annyira fontos, mint maga nemzeti identitásunk és az alapvető történelmi premisszája annak, hogy az Egyesült Európa polgárai lehessünk, részesei lévén ama societas civilis-nek, mely Erdélyben már a 17. és 18. században felemelte szavát a polgári jogok biztosításáért, konstatálva, hogy a politikai pártok és szervezetek képtelennek bizonyultak új és gyökeres megoldásokat találni arra, hogy megkönnyítsék az ország kilábalását a mélyülő válságból és lezárják a recentralizáció, az Európa-ellenes restauráció útját, síkra szállunk azért, hogy kezdődjék nyílt vita Erdély és a Bánság közigazgatási autonómiájának távlatairól - Románia keretében, regionális törvényhozó gyűlésekkel, amelyek a jövőben a központosított állam modelljének valós alternatíváját képezik, lehetővé téve a történelmi régiók gazdasági, művelődési és politikai érdekeinek érvényesülését, az erdélyi civil társadalom és egyházak képviselőinek, hazai és külföldi szakértők részvételével alkotmányozó bizottságot hozzanak létre, mely átfogó, magas tudományos szintű okmányt dolgozzon ki az új közigazgatási egységek és az illető törvényhozó gyűlések hatásköréről, tiszteletben tartsák a román állam nemzeti szuverenitását és területi épségét és a hatalom központi szervei csorbítatlanul gyakorolhassák kompetenciáikat a külpolitika, a honvédelem és a pénzügy terén. Valamennyi román történelmi tartománynak joga legyen a devolúció és a szubszidiaritás elveire épülő regionális intézményekhez. Teljes mértékben értékesüljön Erdély - ahol a lakosság harmada az ország nemzeti össztermékének 55 %-át valósítja meg - húzó szerepe Románia európai integrációs folyamatában. Biztosíttassék Erdély valamennyi nemzeti közösségének jogegyenlősége, melyek megfelelő intézményekkel és pontosított és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek és pontosított törvényes kompetenciákkal kell hogy rendelkezzenek nemzeti kultúrájuk és nyelvük fennmaradása és fejlődése biztosítása végett. Valódi, a közös érdekekre, a kölcsönös tiszteletre és a nemzeti közösségeink közötti együttműködésre alapozó partnerség jöjjön létre, mely regionális szinten megvalósulva a Románia és Magyarország, illetve a Románia és Németország közötti gazdasági, művelődési és politikai kapcsolatok erősítésének szilárd alapját képezheti, mely kapcsolatok stratégiai fontosságúak annak biztosításában, hogy Románia valamennyi európai struktúra tagja lehessen. Aláírják: Alexandru Cistelecan - irodalomkritikus, Marosvásárhely; Alexandru Vlad - író, Kolozsvár; Ion Muresan - költő, Kolozsvár; Traian Stef - író, Nagyvárad; Daniel Vighi - író, Temesvár; dr. Paul-Jurgen Porr - orvos, Kolozsvár; Paul Phillippi - történész, Nagyszeben; Bakk Miklós - politológus, Lugos; Horváth Andor - irodalomtörténész, Kolozsvár; Tánczos Vilmos - néprajzkutató, Kolozsvár. Az alábbi személyek és szervezetek csatlakoznak a nyilatkozathoz: az 1989. június 16-i Budapesti nyilatkozat aláírói. Sabin Gherman elnök és Marius Avram alelnök - Pro Transilvania Alapítvány; Toró T. Tibor elnök és Szilágyi Zsolt alelnök - az RMDSZ Reform Tömörülése. (Az Adevarul nyomán; fordította: Ferencz L. Imre) /A Kolozsvári Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./
1999. június 10.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke jún. 9-i sajtóértekezletén Emil Constantinescu államfőt bírálta, mondván, az államfő érdemtelenül nagy fontosságot tulajdonított az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatnak, amely Erdély és a Bánság autonómiáját követeli. Constantinescu állásfoglalása "választási kampányra emlékeztető jellegű". Az RMDSZ elnöke kifejtette: ha az Erdélyben élő magyar és román értelmiségiek elégedetlenségeket fogalmaznak meg, azokat meg kell hallgatni. /Markó: Constantinescu eltúlozta a Kolozsvári Nyilatkozat fontosságát. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
1999. június 10.
Az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozat körül támadt vihar azt mutatja: bizonyos erők bármi áron szeretnék megakadályozni, hogy Romániában megemlékezzenek az 1989. június 16-án napvilágot látott Budapesti Nyilatkozat 10. évfordulójáról - jelentette ki Molnár Gusztáv a Transilvania Jurnal jún. 9-i számában megjelent nyilatkozatában. Molnár Gusztáv annak idején maga is aláírta a Budapesti Nyilatkozatot, és akit a máris nagy port kavart Kolozsvári Nyilatkozat kezdeményezőjének tartanak, elmondta: "néhány jeles erdélyi értelmiségi - románok, magyarok, németek - felvetették egy erdélyi nyilatkozat gondolatát" az évforduló kapcsán, de végleges dokumentumot eddig még senki nem írt alá. - Molnár Gusztáv szerint Erdély, a Bánság és a többi történelmi tartomány közigazgatási autonómiája nem jelent föderalizmust, még kevésbé elszakadást. /Meg akarják akadályozni a megemlékezést a Budapesti Nyilatkozatról - véli Molnár Gusztáv politológus. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
1999. június 15.
Szinte kórusban határolódott el az ország politikai elitje attól a "Kolozsvári Nyilatkozattól", mely Erdély, a Bánság és a Részek (Partium) közigazgatási autonómiája mentén kívánta vitára késztetni a hazai politikumot. Az aláírókként megjelölt politikusok közül tulajdonképpen csak Bakk Miklós lugosi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke ismerte el, hogy köze van a dokumentumhoz. Bakk Miklós hangsúlyozta, a nyilatkozat lényegében folytatása a Nagy Imre újratemetésekor 1989 júniusában elfogadott román-magyar nyilatkozatnak. Ez utóbbi, öt hónappal Ceausescu bukása előtt kinyilvánította, hogy Erdélynek a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Biztosítania kell mindegyik nemzet jogát az autonóm képviselethez és a kulturális autonómiához. Azt a dokumentumot magyar oldalról többek között Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szent-Iványi István, Szabad György, Vásárhelyi Miklós és mások is aláírták, a román emigrációból pedig Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugène Ionesco, Monica Lovinescu és mások látták el kézjegyükkel. Amint Bakk Miklós az Erdélyi Naplónak kifejtette, a mostani nyilatkozattal az volt a szándékuk, hogy vitát csiholjanak a román állam szerkezeti alkotmányos reformjáról, ráirányítsák a figyelmet e reform szükségességére. A nyilatkozat a szubszidiaritás és a devolúció elvét követve azt szorgalmazza, hogy a döntések Romániában is mennél közelebb kerüljenek a helyi közösségekhez. Értelmezése szerint a nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is. Az ország ilyen berendezkedése teljesen új keretet nyújtana a kisebbségi kérdés rendezésének is. Bakk Miklós szerint rendőrállami reflexekről árulkodna, ha eljárás indulna a kolozsvári nyilatkozattervezet néhány föltételezett aláírója ellen. - A Kolozsvári Nyilatkozat szövege a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy ez érdekek, értékek valamelyikét sértené. /Gazda Árpád: A vállalt dokumentum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./
1999. június 15.
Fényszilánk a címe Székelykeresztúr református egyházközsége havonta megjelenő gyülekezeti lapjának, a felelős szerkesztő, Antal Zoltán esperes. Sok helyi egyházi lap létezik, mindegyik a kisebb vagy nagyobb közösségek gondjainak, gondolatainak nyújt fórumot. A teljesség igénye nélkül néhány ezek közül: Csíksomlyón a katolikus fiatalok a Kistestvér hasábjain olvashatnak az őket érintő egyházi dolgokról, a homoródalmási unitáriusok Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Fészekrakó címen adja ki lapjukat. A csíkszeredai Kamilliánus Család Üzenet cím alatt jelentetett meg hírlevelet. A marosvásárhelyi Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek is van lapja, a Tükör. És van a bánsági katolikusoknak is egy érdekes, háromnyelvű folyóirata, a Vita Catholica Banatus. A Krisztus Világossága című, havonta megjelenő folyóirat 1998 februárja óta jelenik meg, mind tartalmában, mind kivitelezésében egyházmegyei érdeklődést és elismertséget vívott ki magának. /Fényszilánk és társai. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./
1999. június 16.
A tanügyi sztrájk ellenére jún. 11-én ballagtak a temesvári Bartók Béla Líceum végzősei. Beszédet mondott Kiss Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes. Bányai Ferenc református esperes és Duka János római katolikus káplán Isten áldását kérték a diákokra. Végül Jámbor Gyula, a Nyugati Jelen című bánsági napilap főszerkesztője nyújtott át adományt a Bartók Béla Líceum diáklapja, a Juventus számára. /Pataki Zoltán: "Álmainkat a XXI. század rejti" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./
1999. június 26.
Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./
1999. július 1.
Kovách Géza aradi tanár több évtizede kutatja a Bánság társadalomgazdasági és népességi viszonyait a Habsburg-uralom idején. Könyvében /A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848, Szeged, 1998, Dél-Alföldi Évszázadok sorozat 11. kötete/ kiadatlan forrásokat, az 1780-as években végzett úrbéri, illetve az 1828-as általános összeírás és az 1784-1787 közötti népszámlálás terjedelmes, jobbára kéziratos levéltári anyagát dolgozta fel. Ezt mutatja, hogy 370 oldalas könyvének csaknem háromnegyedét táblázatok alkotják. A szerző meghatározta a Bánság fogalmát: "A Bánát vagy más szóval Bánság valójában újabb keletű fogalom. E vidék alatt ma a Duna, Tisza, Maros és a Déli-Kárpátok nyugati hegytömbjei közötti részt érjük." A magyarság e terület alföldi részét már a X-XI. században megszállta. "A helynevek tanúsága szerint a Szörénységet kivéve az Árpád-korban a lakosság többsége magyar. De már a XIV. század második felében nagy tömegekben húzódik fel a szerbség és a románság a végnélküli törökellenes harcok során, e vidék lakossága népességileg teljesen kicserélődik." Kovách Géza könyvben elemezte a Bánság történetével foglalkozó magyar, román és részben német szakirodalmat. Kár, hogy a szerző nem tudta áttekinteni a szerb történelmi munkákat és a háború utáni Nyugat-Németországban megjelent kiadványokat, jegyezte meg a könyvet ismertető Demény Lajos történész. /Demény Lajos: Bánság a történelem hullámverésében. = A Hét (Bukarest), júl. 1./
1999. július 1.
Kovách Géza aradi tanár több évtizede kutatja a Bánság társadalomgazdasági és népességi viszonyait a Habsburg-uralom idején. Könyvében /A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848, Szeged, 1998, Dél-Alföldi Évszázadok sorozat 11. kötete/ kiadatlan forrásokat, az 1780-as években végzett úrbéri, illetve az 1828-as általános összeírás és az 1784-1787 közötti népszámlálás terjedelmes, jobbára kéziratos levéltári anyagát dolgozta fel. Ezt mutatja, hogy 370 oldalas könyvének csaknem háromnegyedét táblázatok alkotják. A szerző meghatározta a Bánság fogalmát: "A Bánát vagy más szóval Bánság valójában újabb keletű fogalom. E vidék alatt ma a Duna, Tisza, Maros és a Déli-Kárpátok nyugati hegytömbjei közötti részt érjük." A magyarság e terület alföldi részét már a X-XI. században megszállta. "A helynevek tanúsága szerint a Szörénységet kivéve az Árpád-korban a lakosság többsége magyar. De már a XIV. század második felében nagy tömegekben húzódik fel a szerbség és a románság a végnélküli törökellenes harcok során, e vidék lakossága népességileg teljesen kicserélődik." Kovách Géza könyvben elemezte a Bánság történetével foglalkozó magyar, román és részben német szakirodalmat. Kár, hogy a szerző nem tudta áttekinteni a szerb történelmi munkákat és a háború utáni Nyugat-Németországban megjelent kiadványokat, jegyezte meg a könyvet ismertető Demény Lajos történész. /Demény Lajos: Bánság a történelem hullámverésében. = A Hét (Bukarest), júl. 1./
1999. július 17.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Tiszától az Al-Dunáig magában foglalja a Partiumot, a Bánságot és a Szörénységet, vagyis olyan vidékeket is, ahol a magyarság nagy számban él, ám olyanokat is, ahol szórványban. E hatalmas terület egyházi adminisztrációs gondjairól beszélt Forró László tiszteletes, közigazgatási előadó. Az egyházkerületben hatalmas méretű a fogyatkozás, a lemorzsolódás, főként a kivándorlás miatt. Ugyanakkor romjaiból éledtek újra a gyülekezetek, több helyen építkezésbe kezdtek. A tiszteletes szerint a Kárpát-medence magyar református egyházkerületei közül a legjobban működő az övék. Az aradi egyházmegyében több olyan egyházközség is van, amelynek nincs lelkésze. A végzős teológusok közül a zilahi és somlyói egyházmegyékbe egy-egy, míg az aradiba három kapott kinevezést, noha lélekszámát tekintve utóbbi a legkisebb. Januártól különvált az aradi egyházmegye a temesváritól. Éppen az ő megsegítésük érdekében történt ez a változtatás, mert szórvány-egyházmegyeként kiemelt státust élveznek. Amíg nem volt a megkülönböztetett státus, nem szívesen jöttek ide lelkészek. A két egyházmegye espereseit az egyházkerület fizeti, a szórvány-egyházmegyékből beérkező, és építkezések érdekében benyújtott pályázatok előnyt élveznek az elbírálásnál. Angyalkúton eddig templomuk sem volt a híveknek, most azt építenek, sőt jövőre fel is szentelik. Az arad-gáji egyházközség is templomot épít, mégpedig hosszú ideje. Nekik elég jól kiépült a külföldi kapcsolatrendszerük. A lelkészhiány a szórványban öt év alatt fog megoldódni, mert a nyugdíjba vonuló lelkészeket is pótolni kell. De gyakorlatilag már ettől az évtől megoldottnak tekinthető, mert a három új kinevezett lelkésszel a egyházmegyében egyetlen olyan gyülekezet sem marad, ahol a szolgálat ne lenne biztosítva. A temesvári egyházmegyében is épülnek új templomok. Temesváron az Új Ezredév Központ, amely nem csak templom, hanem bentlakással ellátva egy olyan központ is lesz, amely a szórványok felkarolására szolgál. A facsádi új templomot jövőre szentelik fel, a buziásfürdői ifjúsági központ is épül. /Mint a főnix, hamvaiból éled újra az egyházkerület. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./
1999. augusztus 20.
Nyolcadik alkalommal szervezett honismereti tábort augusztus 9?16. között a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, valamint az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar megyei osztály, ezúttal Ottományban. A résztvevők, akárcsak az előző években, takarítottak, állagmegőrzést végeztek, helytörténeti, honismereti előadásokat hallgattak. Ottományon augusztus 15-én emlékművet avattak az első és második világháború halottainak emlékére. Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság létrehozója és elnöke 1992 óta szervez ilyen táborokat. Fő célkitűzése az ifjúság nevelése, az identitástudat kialakítása, a műemlékek védelme és a környezetvédelem tudatosítása. A táborozók között levő három budapesti műegyetemi hallgató kutatásokat végzett Ottományban. A húszas évekkel kezdődően jelentek meg az itteni régészeti feltárásokról beszámoló publikációk. Az itteni bronzkori leletek ottományi kultúra néven vonultak be a régészeti szakirodalomba. A községről az első írásos feljegyzés 1263-tól maradt fent. A község református temploma magában foglalja a 13. századi román kori építmény egy részét. A közigazgatásilag Szalacshoz tartozó Ottományban 790 ember él, közülük 742 magyar, 38 roma, 10 román, felekezeti megoszlás szerint 710 református és 59 római katolikus. - Az emlékműavatón a helybeliek mellett a környékről érkezettek sokasága is rész vett. Az avatásnál felolvasták a hősi halottak névsorát. Minden név elhangzását egy-egy harangkondulás kísérte, és az emlékműre egy-egy virágszálat helyeztek. /Péter I. Zoltán: Láthatták, hogy emlékezik a falu közössége. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 20./
1999. augusztus 21.
A temesvári Magyar Ház jogi helyzetének tisztázását nehezíti, hogy Iosif Constantin Dragan meg akarja vásárolni a Timpress Rt. még állami tulajdonban levő részvényeit. A Timpress évek óta pereskedik a Magyar Ház Rt-vel az épület tulajdonjogáért. Az 1994-ben újjáalakult Magyar Ház Rt. az épületet a húszas években felépítő és a negyvenes évekig üzemeltető, hasonló nevű Rt. jogutódjaként próbált fellépni, és visszaszerezni az ingatlant a bánsági magyarság számára. A Magyar Ház rákerült az 1998/13-as sürgősségi kormányrendelet által jogos tulajdonosuknak visszaszolgáltatott ingatlanok listájára, azonban ezt a mai napig sem sikerült érvényesíteni. /Temesvár: Fellebbezés Magyar Ház-ügyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
1999. augusztus 24.
A Dragan Alapítvány közleménye után, amely a Kolozsvári nyilatkozat állítólagos aláírói elleni támadás, a temesvári Renasterea Banateana augusztus 19-i számában megjelent a Lugosi nyilatkozat, amely részben elismételte a közlemény vádjait, majd név szerint támadta Bakk Miklós lugosi városi tanácsost. Bakk Miklós RMDSZ tanácsos reagált a vádaskodásra. Számtalan támadás érte a helyi sajtóban, majd nyilatkozatban ítélte el nyolc helyi képviselőtársa. Azt állítják, hogy a Bánság a tolerancia földje, akkor viszont elvárható lett volna, hogy e toleranciát gyakorolják is a másfajta gondolkodás irányában. Dialógust kellett volna keresniük, s nem az ügyészségi eljárás megindítását. Bakk Miklós emlékeztetett: több kérdésben egyedül fogalmazott meg markáns különvélemény a lugosi városi képviselőtestület előtt, ezek közül a Iosif Constantin Dragan díszpolgársága elleni vált közismertté.- Az Antonescu-szoborállítás tervét a Nagy Románia Párt tűzte napirendre, Bakk Miklós tiltakozott a szoborállítás ellen. /Pataki Zoltán: Antonescu szoborállítás - a "bánsági tolerancia" nevében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ Megjegyzés: 1993. okt. 22-én avatták Románia első Antonescu-szobrát Slobozia kisvárosban, egy belügyi államtitkár és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnökének avató beszédével. /Vasárnapi Hírek, okt. 24, Népszabadság, 1993. okt. 25./ 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot, emlékeztetett Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995.aug. 30./
1999. augusztus 26.
Szapáryfalván augusztus 20-22. között rendezték meg a Szapáryfalvi Napokat, a helyi fiatalok kitartó munkája eredményeképpen. Istentisztelettel kezdődött a rendezvény, majd a gyermekek vetélkedője következett, volt focimeccs, lovak szépségversenye. Az igazfalvi hagyományőrző csoport vendégszerepelt, a helybeliek Györffi Kálmán Az igazgató nyugdíjba megy című kétfelvonásos vígjátékot mutattak be. /(Király Zoltán): Falutalálkozó a Bánságban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26./
1999. szeptember 1.
A Bánság-Románia Európa Unió Egyesület és a Friedrich Ebert Alapítvány újabb találkozót szervezett az elmúlt hétvégén Temesváron. A regionalizmus, a föderalizmus és a multikulturalitás volt a téma. Adrian Severin ex-külügyminiszter szerint Romániára nem nehezedik nyomás a föderalizálás ráerőszakolása irányában, ami esetében a széteséshez vezethetne. Románia fiatal nemzetállamnak számít, ahol a föderalizálási folyamat érzékeny sebeket szakítana fel, magyarázta. Az európai integráció érdekében azonban Romániának el kell fogadnia az Európai Unióban létjogosultságot nyert elveket, mint a szubszidiaritás, szolidaritás, pluralista demokrácia, részarányos demokrácia stb. Aki nem tud kikecmeregni a nacionalizmus csapdájából, "nem ad jogokat a kisebbségeknek, az területeket fog leadni", jelentette ki Adrian Severin. Florin Medelet történész rámutatott arra, hogy 1930 táján még 50 különböző nemzeti közösség élt a régióban, ezek egy része időközben felszámolódott. A bánsági multikulturalitásról szóló vita során a Diaszpóra Alapítványt képviselő Bodó Barna arról beszélt, hogy hamis a temesvári városháza reklámkiadványában idézett szólás, miszerint "a Bánságban a kutyák is négy nyelven ugatnak". A bánsági soknyelvűség immár a múlté. Bodó Barna javasolta: a román gyerekek az iskolában tanulják a regionális nemzetiségek nyelvét és kultúráját, akkor nem fordulhatna elő, hogy az általuk ismert egyetlen magyar zenészként (Bartók Béla szűkebb hazájában) Daniela Győrfyt írják be egy kérdőívbe. /(Pataki Zoltán): A Bánságban a kutyák is négy nyelven ugatnak? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./
1999. szeptember 7.
Szept. 3-5-e között Felsőbányán tartotta VI. Partiumi Honismereti Konferenciáját a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság /PBMEB/ Várak, kastélyok, udvarházak címmel. A hazai és külföldi előadók a várak, kastélyok, udvarházak bemutatása mellett folytatták a tavalyi sarmasági konferencia témáját is: az 1848-1849-es események és emlékhelyek ismertetését. A konferenciát Dukrét Géza, a PBMEB elnöke nyitotta meg. A 24 előadó egy-egy tájegység ismerőjeként szűkebb pátriájának nevezetes várairól, udvarházairól, kastélyairól beszélt. A jövő évi konferencia témája az Árpád-kori települések kialakulása lesz. A tervek szerint az előadások anyagát megjelentetik a Partiumi Füzetek-sorozatban. /Péter I. Zoltán: Műemlékvédők Felsőbányán. Várak, kastélyok, udvarházak számbavétele. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 7./ A konferencián Dánielisz Endre és Péter I. Zoltán A hajdúvár őrtornyából Arany János Múzeum című könyvbemutatóra is sor került. /Várak, kastélyok, udvarházak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./ A PBMEB 1993-ban alakult, működési területe a bánsági Temes, Arad és Krassó-Szörény, valamint a partiumi Bihar, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyékre terjed ki. Tagjai helytörténeti, néprajzi kutatómunkát végeznek, műemlékeket, emlékhelyeket leltároznak fel és ismertetnek, honismereti dolgozatokban számolnak be kutatásaikról, melyeket évi vándorgyűléseken terjesztenek elő. A PBMEB az elmúlt két évben összesen 11, különböző műemlékek leírását tartalmazó könyvecskét adott ki. Nyomás alatt van a tavalyi konferencia anyagát tartalmazó kiadvány is. A konferencián megjelentek láthatták Szmik Antal - Pain Lajos vaskos (nyolc kötetes), egyelőre csak kéziratban fellelhető Felsőbánya-monográfiáját. /Honismereti konferencia a Gutin aljában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17-23., 11. (XLII.) évfolyam 647. szám/
1999. szeptember 10.
Az elmúlt hét végén Vichentie Nicolaiciuc, a romániai ukrán kisebbség parlamenti képviselője kíséretében Temesvárra látogatott Ihor Harcsenko, Ukrajna bukaresti nagykövete. A látogatás célja: találkozó a helyi közigazgatás és a 15 ezres bánsági ukrán közösség képviselőivel, valamint a Temesvári Rádió egyórás ukrán nyelvű adásának felavatása. A rádió székházában az ünnepség alatt a terem falára egy 1938-as Nagy-Románia térképet függesztettek ki. A nagykövet megjegyezte: "Az Ukrajna és Románia között aláírt alapszerződés egyik következménye, hogy Ukrajnában nem nyomtatnak ki régi térképeket, hogy azokat hivatalos helyeken kifüggesszék". A találkozó végén Harcsenko kijelentette: el szeretné vinni emlékbe a térképet, mire a temesvári rádió igazgatója megígérte, küld neki emlékbe egy példányt. /Nagy-Románia térkép, emlékbe... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./
1999. szeptember 13.
A nagyváradi civil szervezetek szövetségének létrehozásáról tárgyaltak szept. 11-én a nagyváradi polgári csoportok vezetői a Tempo Klubban. A cél tevékenységük összehangolása, országos és külföldi kapcsolatok kiépítése. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete részéről támogatták a kezdeményezést. Az Erdélyi Kárpát Egyesület nevében Dukrét Géza is egyetértett a szövetség létrehozásával, de a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság képviseletében már fenntartásai voltak. Ez utóbbi szervezet manapság már hét megyére kiterjed. Lapjuk van, füzeteket adnak ki. Ez már nem váradi, hanem regionális szervezet. Vannak irodalmi, néprajzi és egyéb jellegű társegyesületeik. Pénzt kapnak magyarországi és hazai alapítványoktól. A vezetésben vita nincs, ami sajnos nem mondható el a nagyváradi egyesületekről - mondta Dukrét Géza. - A székelyföldieknek több száz kilométerről jobb kapcsolatuk van a magyarországiakkal, mint a bihariaknak itt a határ mellett. Nem lehet csak a pénzre és kapcsolatokra építeni. Végül elvileg többen beleegyeztek a szövetség létrehozásába, de aláírásra nem került sor. /Albert Ferenc: Szövetkeznének a civil szervezetek. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 13./
1999. szeptember 13.
A Csonkatoronyban levő Arany-múzeum alapítása, megnyitása centenáriumáról emlékeztek meg nemrégiben Nagyszalontán, s ez alkalomból jelent meg Dánielisz Endre Csonkatorony nyúlik a felhőbe? című füzete a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség kiadásában a Partiumi Füzetek sorozat tizedik kiadványaként. A toronyban levő múzeum százéves történetével kapcsolatos fejezet hasznos része a füzetnek, Dánielisz Endre külön könyvben is foglalkozott vele (Arany-emlékek Nagyszalontán, Kriterion 1984). /Fejér László: Kegyelet óvta Csonkatorony. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./
1999. október 9.
Az Algyógyi Pihenő Központot a kolozsvári református püspökség egy régi, viharvert parókia épületéből alakította ki. Ide nyaranta több csoportban járnak szórványfiatalok turnusos anyanyelvi táborokba. Algyógy szórványmagyarságunk leggroteszkebb képlete. Három árva, utolsó szórványlélekre jut két egész templom, írta Zsiskú János a szórványgondozó lelkészek algyógyi találkozójáról tudósítva. Algyógyon, Magyarigenben, Marosszentimrén, és még sok szórványtelepülésen: néptelen, gazdátlan, sorsukra hagyott templomok, parókiák, nullaszaldós magyarság. A beolvadás egyre aggasztóbbá válik: Küküllőalmás, Medgyes környéke, Bereck, Oroszfalu, Kissármás, bánsági szórványvidék, Nagyenyed környéke, újabban és egyre hangsúlyozodóbban Szatmár környéke is. Hetente tűnnek el ifjaink magyarországi munkavállalásra, sokszor végleges kitelepedésre, mondta az egyik tiszteletes. Egyre több fiatal keres boldogulást Kanadában. Elhangzott az is, hogy megjelentették a Zarándi Zarándok című szórványlapot. /Zsiskú János: Szórványgondozó lelkészek találkozója. Algyógy, 1999. augusztus 30-31. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1999. október 9./
1999. október 13.
A Partiumi Füzetek sorozat nyáron megjelent 8., 9., 10., 11. kötete /Major Miklós Szilágyság című monográfiája, Dukrét Géza és Péter I. Zoltán társszerkesztésében a Püspökfürdő, Dánielisz Endre Csonkatorony nyúlik a felhőbe... című kötete Nagyszalonta és környéke történetét ismerteti, Bunyitay Vince és Fodor József a Székesegyházi Bazilika, Nagyvárad első része Bunyitay Vince 1880-ban megjelent munkájának fakszimile kiadása, második része a székesegyház újabb száz évének történetét ismerteti/ után nyomdában van a 12. kötet. Ez a 12 kötet mindössze két év termése. A sorozatot a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság adja ki. 1997 őszén indították el a sorozatot, melynek célja a Partium és a Bánság települései helytörténetének, műemlékeinek, népszokásainak ismertetése. A sorozatot Dukrét Géza szerkeszti, aki egyben a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke is, s akinek nevéhez közel négyszáz helytörténeti, műemlékleírási, turisztikai, népismereti tanulmány fűződik. Dukrét Géza a Bihar megyei EKE /Erdélyi Kárpát Egyesület/ alapító tagja és országos elnöke, a Varadinum-ünnepségek kuratóriumi tagja, a történelmi ülésszak szervezője, a Kriza János Néprajzi Társaság, az EME, a Bihar Megyei Műemlékvédő Társaság és a Budapesti Magyar Néprajzi Társaság tagja. /Rekordkiadás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./
1999. október 23.
Megjelent a Partium folyóirat augusztusi száma, a nagyváradi székhelyű Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság honismereti lapja VI. évfolyamának 1. száma. Ez az időszakos kiadvány a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatásával, Dukrét Géza szerkesztésében lát napvilágot. Ez az egyedüli honismereti lap e térségben. Öt év alatt tizenhárom szám jelent meg, ezer-ezer példányban. /Nagy Ágnes: Partium. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23-24./
1999. november 11.
Nov. 5-6-án a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület ünnepséget szervezett névadója tiszteletére. Kálmány Lajos Magyarpécskán kezdte meg népköltészeti gyűjtőmunkáját, amelynek első termékét Koszorúk az Alföld vadvirágaiból címmel, Pécskáról való alcímmel már 1877-ben kiadta Aradon. Pécskán a Kálmány Lajos Emléknapokat Heinrich József esperes-plébános és dr. Pálfi Sándor, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke nyitotta meg. A pinceklubban megnyílt a pécskai származású Laukó Katalin festményeinek kiállítása. Az ünnepi műsorban fellépett a pécskai Búzavirág felnőtt és ifjúsági együttese, az erdőhegyi Bokréta néptáncegyüttes, a pécskai iskolai énekkar és a Körösköz Irodalmi Kör is. Másnap az ismeretterjesztő tudományos ülés dr. Faragó József kolozsvári professzor előadásával kezdődött, dr. Burány Béla /Zenta/ nemzetünk lassú pusztulásának okait vázolta fel. Szabó Zsolt a Művelődés folyóirat bánsági kapcsolatairól beszélt, majd Csanádi János kisjenői tanár és folklórkutató énekléssel fűszerezett előadása következett. Bemutatták a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület gondozásában megjelent ötödik kötetet: A betyárgyerek az erdőben című Arad környéki népballadákat tartalmazó könyvet, melyet dr. Faragó József szerkesztett. Apáczai Bölöni Sándor folklórgyűjtő már nem érhette meg ezt a bemutatót. A templom falára elhelyezett Kálmán Lajos-emléktáblát leleplezték. /Emléknapok Pécskán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
1999. december 1.
Nov. 30-án tartotta első sajtóértekezletét a Sabin Gherman által alapított Erdély-Bánát Liga. A párt elnökjelöltje, Sabin Gherman üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy ez az új párt nem a Pro Transilvania Alapítvány politikai kicsapódása, hanem egy magát jobbközépnek tartó, korszerű párt. A párt elnökjelöltje felolvasta a frissen alakult politikai szervezet szándéknyilatkozatát, valamint statútumának lényeges pontjait. Ezek szerint az Erdély-Bánát Liga síkra száll Románia területi egységéért, és nem ért egyet azokkal a politikai szervezetekkel, amelyek Románia etnikai alapú föderalizálásáért kardoskodnak. A párt határozottan síkra száll viszont Románia hét régiójának pénzügyi-közigazgatási autonómiájáért. Az Erdély-Bánát Liga minden régió esetében egy olyan Regionális Tanács és Regionális Kamara felállítását szorgalmazza, amely miniparlamentként működik majd. Az előbbinek végrehajtó, az utóbbinak törvényalkotó szerep jutna. - Erdélyben és Románia más régióiban is természetes dolognak kell tekinteni a kisebbségek nyelvének hivatalossá tételét - mondta Gherman. /Szabó Csaba: Regionális kormány felállítását kérik Megszületett Sabin Gherman pártja, a Bánát-Erdély Liga. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./
1999. december 18.
Dec. 18-án, a kisebbségek napján Budapesten, a Parlamentben átadták az idei Kisebbségekért-díjakat. A kitüntetést a miniszterelnök adományozza. "A határon túl, remélem, most már egyre szélesebb körben tudják a magyarok, hogy az állam nem mindenható, az állampolgárság világa felett van egy másik világ is, a nemzeti összetartozás világa. Nekünk, magyaroknak ezzel a mércével is megmérettetnek a terveink, a vágyaink és a tetteink" - fogalmazott a kormányfő. A díjat Orbán Viktor ebben az évben az Aradi Minorita Rendháznak, Balassa Julianna dél-bánáti nyugdíjas pedagógusnak, Hegyi István székelyudvarhelyi nyugalmazott református lelkésznek, Szentandrássy István kortárs cigány festőművésznek, a többségében horvát nemzetiségű Szentpéterfa (Petrovo Selo) községnek, valamint a fennállásának 25. esztendejét ünneplő, főként szerb és horvát népzenét játszó Vujicsics Együttesnek ítélte. Az ünnepségen jelen voltak az Országgyűlés, a tárcák, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a kisebbségi hivatal, valamint az országos kisebbségi önkormányzatok vezetői, illetve képviselői. A kisebbségek napja alkalmából ugyanezen a napon a magyarországi kisebbségi képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás a budapesti Zichy kastélyban. /Budapesten átadták az idei Kisebbségekért-díjakat. Hazai díjazottak: az Aradi Minorita Rendház és Hegyi István székelyudvarhelyi nyugalmazott református lelkész. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20., Kitüntetés Hegyi István lelkipásztornak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 21./
1999. december 18.
Sokan úgy tudják, hogy a Bánságban: "szórvány" Temesváron kezdődik és végződik. Pedig Krassó-Szörény is szórvány, így Resicabánya, Boksánbánya, Nándorhegy és Karánsebes. A cikkíró a Krassó-Szörény megyében levő Újmoldováról adott képet: a 17 ezer lakost számláló Újmoldovában alig 380 magyar lélek található. Újmoldovát azelőtt még Moldovabányának is hívták. /Dercze Ferenc: Szórvány a szórványok között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./
1999. december 24.
A Kolozsvári Magyar Demokraták Tanácsa megalakulásának 10. évfordulója alkalmából dec. 23-án szervezett találkozón közéleti személyiségek, politikusok, egyházi vezetők az 1989-es forradalmi események tanulságaiból kiindulva a hogyan tovább kérdésre keresték a választ. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke vitaindítójában elmondta: azért gyűltek össze, hogy emlékezzenek, illetve emlékeztessenek a tíz évvel ezelőtti történésekre, megállapítva azt, hogy a kezdeti elképzelésekből, sajnos, mára, nem minden valósult meg. Csép Sándor, a MÚRE elnöke felolvasta a kolozsvári magyar demokrata értelmiségiek 1989. december 23-án megfogalmazott kiáltványát, a Hívó Szót, amely a romániai magyar közösség alapvető célkitűzéseit tartalmazta. Somai József, az MKT elnöke Bodó Barna levelét olvasta fel, aki annak idején első elnöke volt a Bánsági Magyar Demokrata Szövetségnek. Üzenetében Temesvár és Kolozsvár szerepét emelte ki: míg Temesváron Tőkés László törte meg a hallgatás falát, addig Kolozsváron a magyar értelmiség próbált ellenállni még 1989 előtt a kommunista rendszernek. Mózes Árpád evangélikus püspök a találkozón személyesen jelenlévő Tőkés Lászlónak mondott köszönetet 1989-ben tanúsított helytállásáért. A püspök hozzászólásában kiemelte: a tíz évvel ezelőtti események kirobbanásában a kolozsváriak 1989-et megelőző tevékenysége, a falurombolás ellenes közös fellépés, a határon túl, a térségben érlelődő folyamatok egyaránt szerepet játszottak. Tőkés szerint az RMDSZ akkori elnökének felfogásában nem igazán tapasztalta az 1989-es események folytonosságát, annak markáns jelenlétét. Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár kifejtette, hogy nem teremtődtek meg a szellemi tőke felhalmozásához szükséges intézmények, a szellemi élet nem jövő, hanem múltorientált volt. /Papp Annamária: RMDSZ-jubileum. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./
1999. december 28.
Az RMDSZ helyi képviselői december 22-én, Temesváron ünnepelték a szervezet megalakulásának kerek évfordulóját. A sajtókonferencián a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség alapító tagjai közül dr. Bárányi Ferenc, Bodó Barna, dr. Bárányi Ildikó, dr. Albert Ferenc, id. Toró Tibor elevenítették fel azt, hogy 1989. december 22-én a temesvári értelmiségiek létrehozták a posztkommunista időszak egyik első civil szerveződését. Az RMDSZ csak néhány nappal később alakult meg. Az alapító nyilatkozat Tőkés László református lelkipásztort már akkor a szervezet tiszteletbeli elnökének nevezi (azokban az órákban Temesváron mit sem tudtak a Securitate által elhurcolt lelkész sorsáról). A BMDSZ 1990. január 11-én tartotta nyilvános alakuló ülését, első elnöke Bodó Barna (jelenleg temesi RMDSZ tanácsos) lett. Szót kaptak a későbbi elnökök közül Dukász Péter (aki 1989 decemberében családjával éppen emigrálni készült, de a forradalom hatására meggondolta magát) és Toró T. Tibor, aki elmondta, hogy a BMDSZ-ből ugyan később Temes Megyei RMDSZ szervezet lett, de az eltelt tíz év alatt mindvégig megőrizte sajátos, egyedi vonásait és önállóságát. /Csak az első tíz év volt nehéz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./
