Immáron tizedszer tartották meg a borosjenői Horváth Béla-szavalóversenyt. A versenyek hatására az évek során több száz gyermek tanult magyar verset, kultúrát és magyarságtudatot egy olyan vidéken, ahol nincs magyar óvoda, s legfeljebb elemi iskolai szinten, vagy fakultatív módon tanulnak magyarul a sokszor vegyes házasságban és román környezetben élő gyermekek. Máj. 8-án a versenyzők 120-an (!) voltak szavalóversenyen. /Jámbor Gyula: Jubilált a Horváth Béla-szavalóverseny. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./
2004. május 12.
Dr. Brauch Magda ny. magyartanár, nyelvművelő a vele készült beszélgetésben először dr. Ficzay Dénesre, Arad művelődési életének meghatározó személyisége emlékezett, aki Aradra vonatkozóan két lábon járó lexikon volt. Arad művelődési élete – Böszörményi Zoltán költő és sikeres vállalkozó bőkezű támogatása révén – nagymértékben fellendült. Ő alapította és támogatja az öt megye (Arad, Fehér, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes) magyarságának szóló Nyugati Jelen napilapot. Havi melléklete a színvonalas Irodalmi Jelen folyóirat. Ugyancsak Böszörményi Zoltán építtette az elegáns Jelen Ház komplexumot. Nagyterme, színpada irodalmi estek, színdarabok, koncertek, vetélkedők, író- olvasó találkozók, egyéb rendezvények színhelye. A Jelen Házat az aradi magyarság második otthonának érzi. Az aradi magyar művelődési élet része a Kölcsey Ferenc Egyesület és a Tóth Árpád Irodalmi Kör tevékenysége. Havonta folyik köri tevékenység, az utóbbi négy-öt évben helybéli szerzők munkáiból válogatott antológiákat adtak ki. – Az aradi magyarság nyelvállapota, magyar beszéde nem kedvező, ezen Brauch Magda két kötete és tizenkét éve rendszeresen megjelenő nyelvművelő sorozata sem változtatott. A Tóth Árpád Irodalmi Kör keretében Beszélni nehéz! kör működött sokáig. A diákoknak évenként több szavaló-, vers- és prózamondó versenyt rendeznek. Köztük az egyik legrangosabb az Arad megyei Borosjenő városban hét esztendeje minden májusban sorra kerülő szórvány-szavalóverseny. /Bölöni Domokos: Munka után szeretek nyugodtan aludni. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 12./
2004. szeptember 3.
Megjelent a védett emlékművek listája, de ebből kimaradt az aradi Szabadság-szobor. Darida János műépítész kb. másfél-két évvel ezelőtt elkészítette a megyei listát és abban szerepelt a szobor, bár annak felállításában akkor még csak reménykedtek. A megyéből a minisztérium listáján szerepel többek között a Vértanúk Emlékműve, a Bohus-, Szántay-, Kovács-, Herman-, Andrényi-, Neuman-palota, a templomok, a Régiszínház, a Fehér Kereszt, az újaradi Maros-híd melletti vámház, a kaszinó, a Lakatház, a szeszgyár, a Nepomuki Szent János szobor, Tóth Árpád szülőháza is. A vidéki emlékművek közül hivatalosan is védik, például, a borosjenei, világosi, solymosi várakat, a világosi Bohus-kastélyt és az előtte lévő szobrot, az angyalkúti Kövér-kastélyt, a feketegyarmati református templomot, a sofronyai Purgly-kastélyt és az apatelki Solymosi-kastélyt. /Történelmi emlékművek a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./
2004. november 16.
Nov. 14-én Borosjenőn Pávai Gyula rendezésében az aradi Kölcsey Színpad fiataljai szavaltak, majd előadták Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája című művét. Ezután Barna Tibor helyi RMDSZ-elnök bemutatta Király András képviselő-, valamint Bölöni György szenátorjelöltet. Király András dicséretesnek ítélte a borosjenői magyarságnak a helyhatósági választások alkalmával tanúsított összefogását, melynek eredményeként városi tanácsost küldhetett az önkormányzatba. Szó esett a hagyományos borosjenői Horváth Béla-szavalóverseny népszerűségéről is. Borosjenőn az anyanyelvű elemi beindítása még várat magára, a fakultatív magyar nyelvű oktatás Szotír Gábor jóvoltából már zökkenőmentes. /(Balta): Borosjenőn továbbra is együtt. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./
2005. május 17.
Évente egyszer bizonyosan Borosjenőre terelődik a figyelem Arad megyében, ekkor rendezik meg a helység szülöttéről, Horváth Béla színészről elnevezett szavalóversenyt. Amikor először megtartották, tíz körül volt a fellépők száma, de ahogy teltek az évek, egyre többen kapcsolódtak be a szórványvidéken. Idén már száz körüli a versmondók száma. A dr. Vajda Sándor helybeli EMKE-elnök kezdeményezte versenynek nyolc esztendeje igen lelkes külföldi támogatói is vannak, köztük a magyarországi Tasnády Lajos. Saját költségükre több gyereket átvittek üdülni Balaton menti nyaralójukba, sőt: beszédhibás gyerekeket kezeltettek igen sikeresen. /(Péterszabó Ilona): Borosjenői versmondók vetélkedője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./
2005. június 24.
Június 24-én nyílik és június 29-én zárul a negyedik alkalommal megszervezett Apáczai anyanyelvi tábor Aradon. A szórványban élő és csak fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesülő 19 – borosjenői, fazekasvarsándi, pankotai, simándi, szapáryligeti és vingai – IV–IX. osztályos diák számára a házigazda aradiak változatos és színes programot állítottak össze. A tábor védnökei Matekovits Mihály helyettes főtanfelügyelő és Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője. /(Kiss): Szórványtábor – negyedszer. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./
2005. július 1.
Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke cáfolta azt, hogy a hét végén Nagyváradon találkozik Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. „Nem volt ilyen megállapodás. Amikor közölték, hogy az elnök úr szeretne szombaton meglátogatni, jeleztem, hogy akkor nem tudom fogadni, mert Arad megyében, Borosjenőn leszek” – mondta a püspök. Tőkés László kifejtette, távollétében munkatársai szívesen állnak Markó Béla rendelkezésére, hogy tájékoztassák a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyéről, amelynek tulajdonjogáért vita folyik a református püspökség és az ortodox Szentháromság-parókia között. /Nem találkozik Markó és Tőkés Nagyváradon? = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./
2005. július 4.
Borosjenőn a parókia épületének állaga egyre romlott. 2003-ban elkezdték a parókia újjáépítését, a hívek felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi segítséget kaptak a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől, a külföldi testvérgyülekezetektől, valamint anyaországi támogatóktól. Sokat dolgoztak a gyülekezet tagjai. Július 2-án az istentiszteleten, ahol Tőkés László püspök hirdette az igét, megköszönték a Teremtőnek, hogy az alig száz lelket számláló protestáns gyülekezet felavathatta az újjáépített parókiát. /Dr. Vajda Sándor: Újjáépített parókiát avattak Borosjenőn. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 4./
2005. szeptember 19.
Immár másodjára szervezték meg a hétvégén Arad megyében a Borosjenői Napokat. Szeptember 17-én sportesemények zajlottak, majd kerekasztal-beszélgetést kezdeményeztek az aradi parlamenti képviselők részvételével. A téma Borosjenő múltja és jövője volt. A központi parkban népművészeti standokat állítottak fel, könnyűzenei koncert is volt. Másnap román népviseletben vonultak fel fiatal és gyermektáncosok. A magyar műsorok elmaradtak, Brandibur Ioan nagy-romániás képviselő szerint azért, mert “az RMDSZ úgyis szervez a magyaroknak időszakonként”. /Sólya R. Emília: Borosjenői napok másodjára. Elmaradtak a magyar műsorok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./
2005. október 28.
Október végén a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium /Székelyudvarhely/ két diákja Sándor Judit tanárnő kíséretével felkeresték Középajtán Veress Vilmos sírját, ahol kegyelettel emlékeztek az 1956-os menekültre. Veress Vilmos 1917. július 28-án született Borosjenőn, középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, nyári szüneteit Középajtán töltötte apai nagyszüleinél. Budapesten elvégezte a katonai akadémiát, a Ludovikát. 1956-ban részt vett a forradalomban, letartóztatták, és kitiltották Budapestről. Kényszermunkára ítélték Tatabányára (bányai munkavégzésre), ahonnan viszont sikerült megszöknie, s Bécsbe, majd Hollandiába menekült. 1980-ban visszajöttek Magyarországra, első útjuk Székelyföldre vezetett. Felkeresték Középajtát, a rokonokat, a templomot. Veress Vilmos egy alapítványt hagyott hátra a jól tanuló, szegény sorsú diákok megsegítésére – az udvarhelyi református kollégisták évente részesülnek ebből a támogatásból. /Bertalan Enikő-Noémi XII. B; Boros Eszter XI. B: Veress Vilmosra emlékeztünk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 28./
2005. december 6.
Az Arad megyei Borosjenőben és a környéken szórványban élő, román nyelven tanuló gyermekek magyar anyanyelvének megtartásáért a borosjenői EMKE dr. Vajda Sándor elnök, valamint a budapesti Hölgyek Egyesülete elnöke, dr. Tasnádiné Jilling Erika, a budapesti Fasori Evangélikus Gyülekezet presbitere szervezésében 1995 óta az egész évi felkészítő munka után minden év májusában szavalóversenyt rendez a magyar költészet kincseiből. A szavalóverseny ma már száznál több gyermek és az őket felkészítő lelkészek, tanítók részvételével zajlik és a megye számon tartott kulturális eseményévé vált. A résztvevők létszámának emelkedése növekvő anyagi terheket jelent a szervezők számára, akik a szükséges anyagiak előteremtése érdekében karácsonyi jótékonysági koncertet szerveznek. /Jótékonysági koncert az anyanyelv megtartásáért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./
2005. december 23.
Zsúfolásig megtelt Budapesten az evangélikus templom, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) karácsonyi jótékonysági hangversenyt rendezett a borosjenői Horváth Béla-szavalóverseny támogatására. A szavalóversenyen többnyire azok a gyerekek vesznek részt, akik önhibájukon kívül nem tanulhattak magyar nyelvű óvodában vagy iskolában, anyanyelvüket helyenként heti egy óra fakultatív magyarórán sajátítják el. A színvonal évről évre javult, a gyerekek mind szebben és helyesebben beszélik anyanyelvüket. Az első rendezvényen tizenhat szavaló volt, az utóbbi években már több mint százan versenyeznek nemcsak Borosjenőből, hanem Csermőről, Pankotáról, Borossebesből és Szapáryligetről is. Minden szereplő jutalomkönyvben és emléklapban részesül, a nyertesek hazai és anyaországi táborokban vesznek részt. Igét hirdetett Tőkés László püspök, aki az elsők között ismerte fel a szórványmagyarság problémáját és a gyakorlatban is próbál segíteni, hogy a beolvadást fékezni lehessen. Hangsúlyozta, hogy a súlyos természeti katasztrófák tragédiákat okoztak, az épületeket, a házakat újjá lehet építeni, de ha elsorvad anyanyelvünk, azt már nehezen lehet pótolni. A Horváth Béla-szavalóverseny szervezője, a borosjenői EMKE vezetője köszönetet mondott a házigazdáknak. /Dr. Vajda Sándor: Nagysikerű jótékonysági koncert anyanyelvünkért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./
2006. április 4.
Nem mindennapi jelenség, hogy valaki túl a kilencedik X-en adjon ki első kötetet. S talán még ritkább, ha az verseskönyv, mert a vers, mondják, az ifjak műfaja. Mézesné Kovács Eta, a Dérütötte avaron szerzője korán kezdte a versírást: a kötetbe felvett első 1926-ból való. Hosszú életében hű maradt a költészethez: a tavalyi évszámmal megjelent kötetben 2005-ben keletkezett vers is olvasható. A sok-sok évtized alatt keletkezett költeményeket Csanádi János ny. magyartanár és Mézes László, az unoka szerkesztette kötetté. Ezt mutatták be a hét végén három helyszínen. Az első Borosjenő, a születés, a gyermek- és ifjúkor helyszíne. A következő Arad, az arad-belvárosi református templom, ahol a nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola tanulói énekeltek, majd a Körösmente Irodalmi Kör három szavalója Mézesné Kovács Eta verseit adta elő – ugyanúgy, mint a harmadik helyen, Kisjenőn. Ez a három város volt az, amely meghatározta az egész életében verselő Mézesné Kovács Eta költészetét. /Jámbor Gyula: Három nap, három könyvbemutató. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./
2006. május 19.
A 90 éve született Méhes György Mi, Férfiak háromfelvonásos vígjátékát mutatta be Bukarestben, a Petőfi Házban – a Bukaresti Magyar Napok rendezvénysorozat keretében – a Petőfi Színkör felolvasó színpada Kováts László rendezésében. Több éves kihagyás után először turnézik a Székelyföldön a kolozsvári Magyar Opera társulata, a Bánk bánt tekintheti meg a közönség május 27-én Gyergyószentmiklóson, 28-án Székelyudvarhelyen, 29-én pedig Csíkszeredában. Transsylmánia koncert nyitja meg május 18-án Temesváron a XI. Bánsági Magyar Napok közművelődési rendezvénysorozatát. Az előadások egy részét több bánsági magyarlakta településen is bemutatják, mint a Hagyománykeresőben folklórgálát (Zsombolya, Ótelek, Temesvár), Végh-Kátó: A tékozló lány népszínművet az algyői Móra Ferenc Népszínház előadásában (Újszentes, Igazfalva, Szapáryfalva) és a Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj bábelőadást. Három korcsoportban, 12. alkalommal rendezik meg május 20-án az Arad megyei Borosjenő művelődési házában a Horváth Béla szavalóversenyt. A román iskolába járó magyar vagy félmagyar gyerekek számára kiírt hagyományos versenyt a város neves szülöttéről, Horváth Béláról, a Kolozsvári Magyar Színház egykori színész-rendezőjéről nevezték el. /Kultúr hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./
2006. május 23.
A szórványban nehéz megmaradni, ez hivatás, sőt elhivatottság kérdése. Ennek egyik legszebb példája több mint évtizede Borosjenőben, a város szülöttéről, Horváth Béla művészről elnevezett szavalóverseny. Itt, “a szórványok szórványában”, ahogyan azt a verseny főszervezője, dr. Vajda Sándor mondta, nincs mindig lehetőség anyanyelven tanulni, itt a szó szoros értelmében a részvétel a fontos. Megrendezéséhez, a nyeremények, ajándékok beszerzéséhez anyagi fedezetre van szükség, aminek nagyobb hányadát évek óta az anyaországi támogatók biztosítják, köztük elsősorban Tasnádiné Jilling Erika, a Budapesti Hölgyek Egyesületének vezetője és férje, dr. Tasnádi Lajos. Május 20-án a rendezvényen megjelent Matekovits Mihály tanügyminisztériumi vezérigazgató és Tóth Csaba, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke is, átadták a terepet a főszereplőknek, mintegy nyolcvan kisebb-nagyobb versmondónak. /Dr. Brauch Magda: Májusi ünnep a szórványban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./
2006. július 1.
Június 30-án zárult Aradon az ötödik Apáczai anyanyelvi tábor, amelyet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Arad megyei szervezete olyan gyerekek számára szervez, akik nem vehetnek részt lakóhelyükön magyar nyelvű közoktatásban. Az idei táborba 19 tanuló hét helységből (Borosjenő, Fazekasvarsánd, Lippa, Pankota, Simánd, Szapáryliget és Vinga) érkezett. /(Kiss): V. Apáczai anyanyelvi tábor. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 1./
2006. december 13.
Az Erdélyi Szórvány Magyarságért Egyesület (ESZME), a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Erzsébetvárosi Csoportja rendezésében második alkalommal rendezték meg az adventi jótékonysági hangversenyt az Erdélyben szórványban élő gyermekek anyanyelvének megőrzéséért. Igehirdetésében Tempfli József nagyváradi megyés püspök hangsúlyozta az anyanyelv és a hit megtartásának fontosságát. Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök a felekezetektől független keresztényi összetartozás fontosságát emelte ki. A hangverseny bevételét megosztva a borosjenői Horváth Béla-szavalóverseny megrendezésére és a Kallós Zoltán patronálta mezőségi iskoláknak ajánlották fel. Az ESZME (Erdélyi Szórvány Magyarságért Egyesület) novemberben alakult meg Budapesten, elnöke dr. Tasnádiné Jilling Erika. /Dr. Vajda Sándor: Adventi jótékonysági hangverseny szórványban élő gyermekekért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./
2006. december 28.
A szórványmagyarság helyzetére jellemző kilátástalansággal szembesülnek mindazok, akik diaszpórában próbálnak meg tevékenykedni a magyar közösség érdekében. Barna Tibor borosjenői RMDSZ-elnök is szembesül nap mint nap a szórványlét problémáival. 2000-ben felkérték, hogy vállalja el a borosjenői RMDSZ-szervezet elnöki tisztségét. Borosjenőben a legnagyobb gond a helyi magyarság arányszámának apadása. Barna Tibor munkálkodásának köszönhetően működik a fakultatív magyar nyelvű oktatás, 40 gyermek jár a nyelvoktatásra. A fiatalok által közkedvelt Horváth Béla-szavalóversenyen a közösség apraja-nagyja rendszeresen megjelenik. Az idei tanévre tervezték a magyar tannyelvű elemi osztályok elindítását, de a szülők többsége visszalépett, nem indulhatott be az osztály. Központi fontosságúak a bálok (farsangi, szüreti, Katalin-bál), amelyeknek összetartó hatásuk van a közösség tagjai számára. /Helyzetállapot a szórványban. Bemutatkozik Barna Tibor borosjenői RMDSZ-elnök. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 28./
2006. december 30.
Lehoczky Attila fiatal történelemtanár felvázolta az aradi magyarság sorsát. 1919 után az aradi magyarság jelentős része helyben maradt. Több mint tízezer magyar költözött Magyarországra, ennek ellenére a város nemzetiségi arányszáma tekintetében lényeges változás nem állott be: 1930-ig abszolút, 1948-ig pedig még mindig relatív többséget képezett az Arad városi magyarság. Nem változott a jelentős mértékben a magyar intézményrendszer sem (az iskolarendszer kivételével), a lakosság a fontosabb repatriáló embereket sikeresen pótolta, a helyi problémákat többé-kevésbé megfelelően rendezte. A magyar kulturális élet jobban virágzott, mint valaha, az egyesületek szinte minden igényt kielégítően működtek, a sajtó ekkor élte fénykorát, sőt 1948-ig csak magyar nyelvű színház működött a városban. 1945 után azonban jelentős változás állott be az aradi magyarság életében: kisebbségbe került, nemcsak arányban, hanem számszerűleg is csökkenni kezdett, és ez a folyamat a mai napig tart. 1948-ban 35 326, 2002-ben már csak 22 492 magát magyarnak valló ember lakott a városban, miközben a románság száma 45 819-ről 1992-re 151 438-ra nőtt (2002-re 142 968-ra csökkent). A kommunista érában magyar közéletről és kulturális mozgalomról csak csekély mértékben beszélhetünk. A magyar szervezeteket felszámolták, az iskolák működését ellehetetlenítették. 1989 változása a 24. órában következett be. 1989 után az elvándorlás hihetetlen méreteket öltött, számszerűen kb. 9000 magyarral kevesebb lakik most Aradon, mint 1989-ben, ebből legalább 75% kivándorolt. Mindennek ellenére a magyar intézményrendszer újraépült: megalakult egy önálló középiskola, újjászülettek a nagy hagyományú művelődési szervezetek (Kölcsey Egyesület, EMKE), sőt újak is alakultak. A középiskolának azonban a társbérlő román nyelvű szakközépiskolával, az általános iskoláknak pedig a gazdasági helyzet és a nagymértékű repatriálás miatt fellépő fokozódó gyermekhiánnyal kellett számolnia. A kulturális egyesületek nem tudták 40 éves álmából felrázni a helyi magyarságot. Az 1948-ban bezárt magyar színház nem alakult újjá, a színházi próbálkozások sorra elbuktak, újraindult viszont a magyar nyelvű könyvkiadás: 1995 óta több mint 75 magyar nyelvű kiadvány jelent meg Aradon! A periódus végére szép sikereket könyvelhettek el a Csiky Gergely Iskolacsoport azóta már végzett generációi (tantárgyversenyeken, majd az egyetemen való remek szereplések), a diákszínjátszók közül sokan később elvégezték a színművészeti főiskolát. Az iskola 2001-re végre önálló lett, az egyetlen magyar nyelvű napilap, a Nyugati Jelen kilábalt a pénzügyi hullámvölgyből. A kulturális folyóiratok közül megszűnt a Havi Szemle és a Hang, prosperál azonban a Szövétnek és az immár nemzeti küldetést teljesítő Irodalmi Jelen. A művelődési szervezetek azonban képtelenek a fiatal generáció megszólítására, ennek következményei roppant súlyosak lehetnek a jövőre nézve. Politikai szempontból az 1989 végén létrejött RMDSZ felvállalta a két világháború közötti korszakban tevékenykedő Országos Magyar Párt küldetését. Az aradi szervezet országos viszonylatban is méltó helyet vívott ki magának, hiszen jelen volt a parlamentben. Nehezen oldotta meg a kádercserét és későn fiatalított, ez pedig sok értékes szavazatba került az elmúlt két választáson. Nehézkes a kapcsolattartás a választókkal és fiatalsággal. Jelenleg nem tudják felmérni, hogy a csökkenő magyar népesség mit tartogat a jövőre nézve. Most már kevesebben mennek külföldre. Egyes szociológiai felmérések szerint az erdélyi magyarság 2015-2020 környékén kilábal a demográfiai hullámvölgyből, a halálozási és születési számok kiegyenlíthetik egymást. Problémát jelent viszont a lakosság fokozottabb elöregedése, valamint a felívelő gazdaság helyzet miatt a más vidékekről való munkaerő-bevándorlás. Számolni kell egy nyugati mintájú elnemzettelenedéssel, valamint a szórványvidékekre jellemző elrománosodással. Kérdés az is, hány tanár vállalja fel a nemzetiségi nevelést, hányan tartják ezt fontosnak. Az iskolai nemzeti nevelés elsősorban a történelem- és magyartanárok feladata. A román állam nem mond le nemzetállami utópiáról és az asszimilációról. A határok eltűnésével lehetőség nyílik a magyar nemzet újraegyesítésére. Ehhez azonban politikai akarat, valamint jó helyzetfelismerés kell nemcsak a vezetés, hanem a magyar lakosság körében is. Aradon a magyar gyerekek száma a demográfiai hullám miatt erősen csökkent, viszont tapasztalható bizonyos bizalomnövekedés a magyar iskolák iránt a szülők részéről. A szórványoktatás problémáinak megoldására egy 1–12 osztályos iskola felállítása lenne szükséges, például, Kisjenőn vagy Borosjenőn, amely a Fehér- és Fekete-Körös völgyének magyar gyerekeit gyűjtené össze kollégiumi ellátás révén, ellensúlyozva a Nagyszalonta és a Magyarország felé való diák-exportot és a román iskolák felé való orientálódást. A helyi magyar oktatás megpróbálja az összes elérhető magyar gyereket beiskolázni és középiskolába juttatni. Ez egyrészt érthető, másrészt súlyos csapás a minőségi oktatásra. Aradon a magyar fiatalok helyben végezhetnek egyetemet, de csak román nyelven. Így ezek a fiatalok helyben maradnak, a magyar közösséget erősítik. Az aradi magyar kulturális élet egyik súlyosbodó problémája a vezetésben részt vevő személyek elöregedése. A helyi íróknak és művészeknek nincs hol publikálniuk Jelenleg az egyik legfontosabb egyházi probléma a Csiky Gergely Iskolacsoport versus Római Katolikus Státus. Alapvető fontosságú olyan helyek és megmozdulások kialakítása, ahol a magyar fiatalok egymással találkozhatnak. Jelenleg nincs egyetlen olyan bár vagy klub sem, ahol a magyar fiatalság testületileg összegyűlhet a hét valamely napján. Jelenleg nincs a városban magyar vagy olyan buli, amit főleg a magyar fiataloknak szerveznek. /Lehoczky Attila: Gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 30./
2007. március 24.
Az Aradi Alma Mater Alapítvány közvetítésével az Arad megyei szórványtelepüléseken működő magyar nyelvű fakultatív oktatást a budapesti Márton Áron Szakközépiskola, továbbá a németországi magánszemélyek részesítik anyagi támogatásban. Ujj Ágnes magyartanár, a megyében levő fakultatív oktatás koordinátora eljött Sofronyára, a tanszercsomag átadására. Sofronyán 9 elemis korú tanulóval, az anyanyelvéhez meghatóan ragaszkodó lelkes csapattal Nagy Anikó, idén végzett magyar-néprajz szakos tanár foglalkozik. Sok szabadidejét feláldozza azért, hogy az elemis kisdiákokat is bevezesse az anyanyelv szépségeibe. Tanszercsomagot eddig Simándra, Pankotára, Lippára, Németszentpéterre és Dezsőházára vittek, hátra van még Borosjenő, ahol 36 diák vesz részt az anyanyelvű fakultatív oktatásban. /(balta): Megható vallomások az anyanyelvről. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
2007. május 8.
Május 6-án Borosjenőn tartották a XIII. Horváth Béla-szavalóversenyt. Tasnádiné Jilling Erika, az Erdélyi Szórvány Magyarság Egyesület elnöknője hosszú évek óta támogatója a Fehér-Körös-vidéki szórványmagyarság gyermekeit megmozgató, Borosjenő színész-szülöttéről elnevezett versenynek. Dr. Vajda Sándor, a helyi EMKE elnöke, az immár mozgalommá nőtt szavalóverseny elindítója megnyitójában üdvözölte a rendezvény vendégeit, köztük Tőkés László királyhágómelléki református püspököt, aki kimondottan erre az alkalomra jött, Búza Gábor megyei tanácsi alelnököt és Tóth Csabát, az Arad Megyei RMDSZ ügyvezető elnökét és a többi vendéget. Idén két kategóriába osztották a versmondókat: a magyar iskolába járókra és a fakultatív magyar oktatásban résztvevőkre, a két kategórián belül korcsoportokra. Összesen 92 versmondó lépett közönség elé. A győztesekre és helyezettekre: könyvjutalom, aradi, magyarországi és svájci táborozás vár. /Jámbor Gyula: XIII. Horváth Béla-szavalóverseny. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./
2007. június 13.
Magyar nyelvű elemi iskolaközpont létrehozását tervezik az Arad megyei Pankotán, jelezte Gulyás László tanár, a helybeli Csiky Gergely Egyesület elnöke. – Mivel a térségben csak Pankotán van magyar nyelvű elemi, a gyerekeket a környékbeli településekről, Borossebesről, Borosjenőről, Csermőről, Ternováról, Világosról, valamint Galsáról naponta iskolabusszal szállítanák az iskolába és haza. /(b): Pankotán magyar nyelvű iskolaközpontot terveznek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./
2007. augusztus 31.
Az aradi magyar oktatásban dolgozók tudják csak igazán, milyen “manőverek” szükségesek ahhoz, hogy megmaradjon egy-egy magyar osztály. Idén nagyobb számú összevont osztály lesz, mint tavaly – tájékoztatott Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes. Arad megyében Nagyiratoson a legkényesebb a helyzet, ahol már tavaly is létszám alatti osztályok indítását kellett kérni a minisztériumtól. Idén Nagyiratoson az V–VIII. -ban összesen 27 tanuló várja az évkezdést, képtelenség őket négy különálló osztályba sorolni, ezért biztosan összevonás lesz. Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban a két szakosztály feltöltése jelenti a legnagyobb gondot. Pécskán elérkezett a demográfiai hullámvölgy. Tavaly 16 elsősük volt, idén csak tízen kezdik meg tanulmányaikat. Jövőre ismét legalább 16 gyermekre számítanak. Az V–VIII. osztályok is rendben vannak Pécskán. Arad megyében a beiskolázási adatok a magyar tagozaton: I–IV. V–VIII. IX. –XII. Szakisk. oszt. –diák oszt. –diák oszt. -diák oszt. –diák 2005–2006 65–877 55–763 18–407 6–129 2006–2007 61–841 54–731 16–352 7–142 2007–2008(terv) 62–845 50–740 14–335 6–162 Arad megyében, Nagyiratoshoz hasonlóan késhegyen táncol Majláthfalva is, ahol csak hét ötödikesre számítanak, miközben a VI–VII–VIII. osztályok nagyjából összeálltak. Az I–IV. -ben biztosan összevont osztályok indulnak szeptemberben. Kisperegen az I–IV. és az V–VIII. -ban két-két összevont osztállyal tudják most is megoldani a kérdést. Kisiratoson, Simonyifalván meglesz a szükséges létszám, viszont izgulni kell még Borosjenőért, hogy sikerüljön magyar óvodás csoportot indítani. A fenti statisztikából egyértelműen kiderül, hogy az iskolák a legtöbb magyar gyereket a IX., elméleti osztályokban veszítik el. Ugyanakkor egyértelmű, hogy az V–VIII. között a legnehezebb talpon tartani az önálló magyar oktatást. Amíg tavaly 54 osztályban 731 gyerek tanult, idén már csak 50 osztályra számítanak és 740 gyerekre, vagyis emelkedik az osztály-összevonások száma. /Irházi János: Magyar osztályok száma. Arad. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./
2007. szeptember 24.
Szeptember 22-én Borosjenőn a város két nagy fiára emlékeztek: dr. Balogh Ernő (1880–1953) sebészorvosra, egykori kórházigazgatóra és Diószeghy László (1872–1942) festőművészre, aki lepkegyűjtőként is igen jelentős. Nem itt születettek, életük nagyobbik és meghatározó részét Borosjenőn töltötték, munkásságuk itt teljesedett ki, és mindketten itt is nyugszanak. A néhány esztendeje felépült kicsiny református templomban zajlott az ünnepség. Dr. Vajda Sándor, a helyi EMKE elnöke üdvözölte a vendégeket. A polgármester megígérte: kezdeményezi, hogy nevezzenek el utcát Borosjenőn dr. Balogh Ernőről és Diószeghy Lászlóról. Horváth Levente alprefektus a példamutató elődök emléke ébrentartásának fontosságát hangsúlyozta, dr. Ötvös László egyháztörténész, irodalmár a Balogh család három nemzedékéről szólt (dr. Balogh Ernő édesapjáról, a teológus professzor Ferencről írta annak idején doktori disszertációját), és egy példányt adományozott a borosjenői református egyháznak az általa hasonmás kiadásban megjelentetett Vizsolyi Bibliából. Karczagi Sándor ny. református tiszteletes, aki hosszú ideig szolgált Borosjenőn és mindkét ünnepeltet közelről ismerte, a hozzájuk fűződő emlékeket elevenítette fel. Jakobovits Miklós festőművész Diószeghy festményeiről szólt. Kocs Irén sepsiszentgyörgyi múzeológus érdekes adatokat szolgáltatott a lepkegyűjtő Diószeghyről. (Életében több mint 40 ezer lepkét gyűjtött, új fajokat írt le, gyűjteményének jelentős részét a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumra hagyta.) Miután leleplezték a templom falán az emléktáblát, a résztvevők megkoszorúzták a temetőben dr. Balogh és Diószeghy sírját, a résztvevők a helyi parókián megtekinthettek két kiállítást Diószeghy festményeiből és dr. Balogh Ernő írásaiból. /Jámbor Gyula: Utcát neveznek el Borosjenőn dr. Balogh Ernőről és Diószeghy Lászlóról. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./
2007. október 2.
Az Aradi Magyar Napok keretében Perecsényi Nagy Lászlóra (1768-1827) emlékezett a Kölcsey Egyesület és a Szabadság-szobor Egyesület. Borosjenőben megkoszorúzták a református templomban lévő Perecsényi-emléktáblát (szolgabíróként Borosjenőben szolgált, az Arad megyei Háromalmásról költözött oda), majd szeptember 30-án, vasárnap Aradon – Pávai Gyula tanár, a Kölcsey Egyesület elnöke és Király András parlamenti képviselő, a Szabadság-szobor Egyesület elnökének nyitó szavai után –megtartották a Perecsényi emlékülést. A Perecsényi-évforduló (180 esztendő telt el halála óta) alkalmat szolgáltatott arra, hogy az emlékülésen a magyar felvilágosodás és reformkor néhány kiemelkedő képviselőjének (Baróti Szabó Dávid, Verseghy Ferenc, Szacsvay Imre) munkásságával is megismertessék a hallgatóságot. Előadást tartott dr. Hubert Ildikó (Budapest, ELTE), dr. Egyed Emese (Kolozsvár, Babes–Bolyai), dr. Fleisz János (Nagyvárad, Sapientia) és Pávai Gyula. Perecsényi elkezdte a helynevek gyűjtését, Szabó T. Attila az első helynévkutatónak nevezte, foglalkozott nyelvújítással (neki köszönhető a körlevél, elnapolás, érdemjel, okmány, küldöttség, szórend, viszály, estély stb. szavunk!), és elsőként készítette el Arad történeti monográfiáját. Az alkalomra jelent meg az előadásokat tartalmazó könyv a két szervező együttes kiadásában, Lehoczky Attila szerkesztésében. /-r –a: Perecsényi Nagy Lászlóra emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./
2008. január 14.
Lehoczky Attila történelemtanár 2006 végén közölt írásában összegezte az aradi magyarság közelmúltját, feltárva problémáit és ezekből vont le következtetéseket. Most elkészítette a folytatást, témája az elmúlt év. Az aradi magyarság számszerűleg a lejtőn van. A tendencia általános az erdélyi magyarság körében, sőt a többségi nemzet is hasonló gondokkal küszködik. Arad város lakossága évente közel ezer fővel csökken. A magyar lakosság körében: 1992-ben Aradon 29 414-en vallották magukat magyarnak, 2002-ben a kivándorlás miatt csak 22 492-en, számunk 2002 óta majdnem 1000 fővel csökkent. Arad mára felszámolta a munkanélküliséget, sőt munkaerőhiány jelentkezett. Ezt hosszú távon csak betelepítésekkel lehet megoldani, a leendő új lakosok a többségi nemzet soraiból kerülnek ki. Amennyiben végbemegy a schengeni övezethez való bekapcsolódás, talán kezelhető lesz a 88 éves Trianon-szindróma, hiszen a határmelléki magyarság gyakorlatilag ismét rákapcsolódik a magyar állami területekre. Mindez biztosíthat hosszú távú túlélést is. Egy nemzet túléléséhez elsődlegesen az oktatás kérdését kell rendeznie. Arad megyében folynak próbálkozások a magyar oktatás fenntartásáért és fejlesztéséért. Majdnem lefedettnek mondható az iskolahálózat, de Fehér-Körös-völgy még meglévő magyar diákjainak iskolaközpontot kell létrehozni Kisjenőn vagy Borosjenőn. Majdnem megoldott a fakultatív magyar oktatás kérdése, így sikerül olyan gyerekeknek is magyar kultúrát adni, ahol nincs lehetőség magyar iskola fenntartására. A magyar iskolák többsége 2007-ben nagyon sok kormánytámogatást kapott, az épületek szépültek, az intézmények gyarapodtak anyagilag. Csak a Csiky Gergely Iskolacsoport annyi támogatást kapott, mint az azt megelőző tíz évben összesen. Sok helyen keservesen oldották meg a beiskolázást, a magyar szülők egy része gyermekét román iskolába küldi. 2007-ben a megyében több mint 170 magyar gyerek lett elsősosztályos, 206-an végezték el nyolcadikat, három líceumi és két szakosztályba összesen több mint száz diákot sikerült beiskolázni a Csiky Gergelybe. A diáklétszám folyamatos csökkenése miatt újabb leépülések következhetnek be. Gondot fog okozni, hogy a jelenlegi diákság egy részében nincs egészséges nemzeti öntudat. A magyar nemzeti öntudat kiépítése elsősorban a történelem- és magyartanárok feladata. A cikkíró szerint a politikai megosztottság politikai halált hozhat a magyarság számára. Az RMDSZ nem tulajdonított Tőkés Lászlónak nagy jelentőséget. Tőkés a magyar lélek felé próbált hatni, ezt az RMDSZ nem veszi észre. Az egyetlen terület, ahol jó eredmények születtek, az a kulturális élet. A 2007-es konjunktúra kedvezett a helyi magyar művelődési életnek. 2006/2007-ben hosszú idő után először évadot tartott Aradon a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház. A színház legtöbb esetben megtelt, a darabok változatosak voltak, az István, a király-t háromszor is bemutatták. A nagyváradi Szigligeti Társulat is több esetben fellépett. Előrelépés, hogy létrehozták az Aradi Magyar Kamaraszínházat. A kulturális sajtó sem lépett előre. A cikkíró szerint a Szövétnek folyóiratnak le kell vetkőznie túlzott aradiságát ahhoz, hogy értékes legyen. Jelentős a magyar könyvkiadás prosperálása, 2007-ben több mint tíz kötet jelent meg magyar nyelven Aradon. Jól működik kulturális szervezetek jelentős része. Továbbra sincs a városban olyan hely, ahol a magyar fiatalok nagy számban találkozhatnak. A fiatalok többnyire passzívak. /Lehoczky Attila: Újabb gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./ Előzmény: Lehoczky Attila: Gondolatok az aradi magyarság jövőjéről. = Nyugati Jelen (Arad), 2006. dec. 30.
2008. január 18.
A tisztségviselők vagyonbevallásának eredményéről számolt be a lap. Arad megyében a politikusok közül a leggyümölcsözőbb esztendőt Bognár Levente alpolgármester zárta, aki évi 31 374 lejes alpolgármesteri fizetése mellé három belterületi telek eladásából összesen 645 200 lejt tett még a családi kasszába, de a felesége által örökölt és az ő nevén is szereplő, korábban sok vihart kavart belvárosi bérház is 95 ezer lejt hozott. Bognár folyószámláján az OTP-nél 64 ezer euró van, egy évvel korábban a Raiffeisennél nyitott folyószámlát 100 ezer euróval. Király András képviselő, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke nem gyarapodott tavaly, maradt az örökölt házzal, a civil szervezeteknél betöltött tisztségeiért nem jár fizetés. Horváth Levente alprefektus nem gyarapodott ingatlanokkal, gépkocsikkal. A legszegényebb Búza Gábor, akinek alelnöki fizetésén kívül semmije sincs. A Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetőjének, Juhász Editnek már nem sikerült megismételnie a 2006-os esztendőt, amikor férjével együtt telket vásároltak Borosjenőben, és a férje örökölt még egy aradi lakást. A Temes megyei politikusok, önkormányzati és köztisztviselők többsége még nem frissítette fel tavalyi vagyonbevallását. Toró T. Tibor parlamenti képviselő elmondta, hogy 2007-ben semmilyen jelentős üzletet nem kötött, nem vásárolt és nem adott el nagy értékű ingatlanokat, tavalyi vagyonbevallása nem módosul jelentős mértékben. Feleségével közösen birtokolnak egy 68 négyzetméteres tömbházlakást és egy Skoda Fabia márkájú személygépkocsit. Toró T. Tibor vagyoni szempontból a képviselőház sereghajtói között található. Marossy Zoltán alprefektus elmondta: nagy befektetést hajtott végre tavaly. Leadta 1991-ben vásárolt Oltcit Club személygépkocsiját és vásárolt egy új Fiat Panda gépkocsit. Van ezenkívül egy 2006-ban vásárolt Renault Clio típusú gépkocsija, amelyet részletre vett és egy 1995-ben vásárolt, 85 négyzetméteres temesvári tömbházlakása, valamint egy 399 négyzetméteres visszakapott ingatlanja az Arad megyei Szemlakon. /Pataki Zoltán: Mattüveg zsebek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 18./ Hunyad megyében Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke vagyona tavaly egy 467 négyzetméteres, 16 000 lej értékű vajdahunyadi telekkel gyarapodott. Ezenkívül egy 2000-ben vásárolt, 13 000 lejre becsült panellakással és egy 2003-ban szerzett, 28 000 lejre becsült üdülővel rendelkezik, illetve a családi ház felével. Winkler Gyula egy 2006-os gyártmányú Volkswagen Passat személygépkocsival és két, egyenként 30 000 lejes bankbetéttel rendelkezik. Jövedelemként a miniszteri fizetés mellett a volt miniszter az Eximbank igazgatótanácsának alelnökeként majdnem 80 000 lejes éves többletre számított. /Chirmiciu András: Hunyad. Telekre utaznak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 18./
2008. június 3.
A magyar közösség egy kicsit nagyobb arányban ment el szavazni, azonban a PD-L fölénye egy tanácsosi helybe került, így Aradon az RMDSZ-nek csak két tanácsosa lesz. Mindegyik elvesztett mandátum fáj, állapította meg Király András Arad megyei RMDSZ-elnök, a hibát csak magukban kell keresni, nem külső körülményekben. Ara megyében három polgármesteri helyet megtartottak, Zimándon bravúrosan teljesítettek. Nagyiratoson a második fordulóban van esélyük. Borosjenőben megmaradt, Pankotán lett egy tanácsosi helyük, és Székudvaron is szereztek egy helyet. Vereséget szenvedtek Nagyszintyén. Kisjenőben sem sikerült előrelépni, maradt a két tanácsos. Pécskán két helyet veszítettek. Tőzmiskén az MPP vittek el szavazatokat, Szapáryligeten egy mandátumba került az MPP-lista, de nekik ebből nem volt hasznuk. /Irházi János: Király András értékel. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 3./
2008. július 14.
Az Arad megyében fellelt honvédsírokról az ügy lelkes támogatója, Tóth Csaba megyei tanácsos elmondta, amit tud, az négy településhez – Gyorok, Pankota, Borosjenő és Borossebes – kötődik. Gyorokon a második világháborúban, amikor a magyarok visszavonultak, körülbelül 30-40 katonát lelőttek, közülük 17-18 személyt lehoztak a temetőbe, és közös sírt emeltek nekik. 2000–2001-ben az emlékmű teljesen tönkrement, akkor eldöntötték, kialakítanak egy sírkertet. Az ő segítségét is kérték, dicséret illeti Lőrincz Istvánt és társait, akik pénzt gyűjtöttek és minden sírt külön kiöntöttek betonnal. Tóth Csaba akkor megkereste Magyarországon a Honvédelmi Minisztériumot, onnan a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz tartozó Hadisírgondozó Intézethez irányították. Félévnyi levelezés után értesítették, hogy az ügyet 100 ezer forinttal támogatják. A pénzt azóta sem kapták meg. Ennek ellenére megpróbálják befejezni a Gyorokon megkezdett munkát. Reménytelen a borossebesi helyzet. Itt van egy legelő, ahol nyolc-kilenc honvéd halt meg. Tóth Csaba ismét megkereste a Hadisírgondozó Intézetet, de a nyilvántartásukban ott nem szerepel halott, csak sok eltűnt. A magyar jogszabályok alapján eltűntről nem adhatnak ki adatokat. Borosjenőben öt-hat honvéd sírja a temetőben található, jó állapotban vannak a sírkövek. Pankotán nyolc-kilenc honvéd sírhelye van. /Irházi János: Rögös utak. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./
2008. október 31.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 5–7 között Érsemjénben, a Kazinczy Művelődési Házban tartotta honismereti konferenciáját. A Társaság 15 éves évfordulója alkalmából Dukrét Géza elnök beszámolt az egyesület sokoldalú tevékenységéről, eredményeiről. A tizenöt év alatt 14 konferenciát, ugyanannyi honismereti találkozót, 13 honismereti tábort, számos megemlékezést szerveztek, kiadtak 55 kötetet a Partiumi füzetek könyvsorozatában és hetet a sorozaton kívül, felavattak 19 emléktáblát. Ezt követően átadták az idei kitüntetéseket. Fényes Elek-díjban részesült Pásztai Ottó (Nagyvárad), Antal Béla (Biharpüspöki), Jancsó Árpád (Temesvár), a különdíjat Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere kapta. Révász Gizella, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány elnöke Szent István-emlékplakettet, Balázsi József polgármester és Ciorba Teréz érsemjéni tanárnő emléklapot kapott. A XIV. Konferencia fő témái a következők voltak: A reneszánsz éve, Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emlékei, Pusztuló műemlékeink, A 20. század öröksége. Az előadások sora hagyományosan, a konferenciának helyt adó Érsemjén megismerésével kezdődött. Több előadás hangzott el. Kiss Endre József (Sárospatak) az Érmellékről beszélt, ahogyan Kazinczy Ferenc emlékezetében élt, Vekov Károly (Kolozsvár) az értelmiség sorsát mutatta be, Oláh Miklós életpályáján keresztül, Csorba Csaba (Budapest) az Értelmiségiek nemesítése a Partiumban a 16–19. században című értekezést tartotta. Wanek Ferenc (Kolozsvár) egy elfelejtett középkori erődről, Mezősomlyóról beszélt, Starmüller Géza (Kolozsvár) a zilahi Wesselényi-szoborkompozíciót mutatta be és annak alkotóját, Fadrusz Jánost. A könyvbemutatón Jancsó Árpád (Temesvár) ismertette legújabb kötetét A Béga, a Bánság elkényeztetett folyója. Erdei János (Szilágysomlyó) vetített képeken keresztül mutatta be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékeit a Beretytyó- és a Kraszna-menti településeken. Másnap Pekár István (Budapest) az Érmellék, a Berettyó-mente és a Hegyköz örökségét mutatta be, televíziós szemmel. Ujj János (Arad) az egykori törökkori várról tartott előadást, Vajda János (Borosjenő) két 1848–49-es vértanú életútját követte, akik Borosjenőhöz kötődtek. Jancsó Árpád (Temesvár) a Béga-csatorna történetéről, Tácsi Erika (Temesvár) Újszentes telepes falu történetéről, Kordics Imre (Nagyvárad) Nagyvárad 1940– 1944 közötti magyar utcaneveiről tartott előadást. Dánielisz Endre (Nagyszalonta) Nagyszalonta történelméről értekezett az 1944– 1948 közötti időszak bizonytalan éveiről. Nagy Aranka (Nagyvárad) az 1848–1849-es szabadságharc híres orvosairól beszélt, Fazekas Lóránd (Szatmárnémeti) egy háborús katonasors emlékezetére épült kis emlékművet mutatta be. Krestyán Ilona (Temesvár) Kulcsár Sándor író életpályáját ismertette. Ezután Szabó Zsolt (Kolozsvár) a 60 éves Művelődés című folyóirat történetéről és szerepéről beszélt. Megtartották a közgyűlést. /Dukrét Géza: A XIV. Partiumi Honismereti Konferencia: Művelődés (Kolozsvár), október/
