A ák nem támadják meg a helyi tanácsok csatlakozását a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez. Az erre vonatkozó önkormányzati határozatokat törvényesnek találták a Kovászna megyei kormányhivatal jogászai – közölte György Ervin, Kovászna megye prefektusa, hozzátéve, hasonló álláspontot képvisel a Hargita megyei prefektúra is. Az RMDSZ szeptemberben döntött a társulás létrehozásáról, és feladataként szabta meg a székelyföldi autonómia alapját képező fejlesztési tervek kidolgozását. Az egyesület létrehozásával megbízott Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke szerint november 24. a határidő, amíg a helyi tanácsoknak döntést kell hozniuk a csatlakozásról. Összesen 32 Maros megyei, 37 háromszéki, 60 hargitai és 4 Brassó megyei önkormányzatról van szó. Több helyi tanács már csatlakozott a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez. /Megalakulhat a Szövetség a Székelyföldért Egyesület – nem lesz közigazgatási akadály. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
2006. november 18.
November 24-ig kell dönteniük a székelyföldi helyi tanácsoknak arról, hogy csatlakoznak-e a Szövetség a Székelyföldért Egyesület önkormányzati társuláshoz. Összesen 32 Maros, 60 Hargita, 37 Kovászna és 4 Brassó megyei önkormányzatról van szó. A tervek szerint november 30-án tartanák az egyesület alakuló ülését. A társulás létrehozásával Demeter Jánost, a Kovászna megyei tanács elnökét bízta meg az RMDSZ. Demeter János kifejtette, egységesen elfogadott fejlesztési megoldást kell találni Székelyföld számára. A munkacsoportot a székelyföldi megyék és települések közti együttműködési lehetőségeket feltérképezi. A Szövetség a Székelyföldért Egyesület az első olyan intézménye lenne a Székelyföldnek, amelyben jelen vannak az összes önkormányzatai a régiónak. /Papp Annamária: Egységes fejlesztési stratégiát az új Székelyföldért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
2006. november 29.
A Maros megyei települések december 7-én nem tudnak csatlakozni a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez, mert tíz önkormányzat erre vonatkozó határozatát megtámadta a prefektus. A dokumentumokban a prefektus csupán formai hibákat talált, ezért az önkormányzati vezetők javított formában újra előterjesztik a határozattervezeteket. A prefektusi intézkedés miatt az alakuló ülésen csak megfigyelőként vesznek részt a Maros megyei települések képviselői. A tervek szerint 32 Maros, 37 Kovászna, 60 Hargita, és 4 Brassó megyei település csatlakozna a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez. /Kovács Zsolt: Csonka szövetség. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./
2006. december 8.
December 8-án Sepsiszentgyörgyön megalakult a Szövetség Székelyföldért Egyesület. Eddig 30 Maros-, 37 Kovászna-, illetve 53 Hargita megyei önkormányzat fogadta el az egyesülethez történő társulási határozatot, melyek közül 25-öt támadtak meg a marosi és hargitai prefektusok. Demeter János háromszéki közgyűlési elnök köszönetét tolmácsolta azoknak a román képviselőtestületi tagoknak, akik szavazatukkal támogatták a Maros megyei határozatok elfogadását. Markó Béla RMDSZ-elnök emlékeztetett arra, hogy szeptember 23-án, a csíkszeredai székelyföldi polgármesterek találkozóján is elhangzott: Székelyföld létezik mint hagyomány, történelem, de valóságban ez az entitás még nem létezik csak megyékként, Kovászna, Hargita, Maros nagy része, valamint Brassó kis részeként. Markó kiemelte: „Az önkormányzatok nem tudnak megtenni mindent külön-külön, még megyénként sem, gazdaságfejlődési stratégia kell Székelyföldnek, de kultúrában, oktatásban, infrastruktúrában is közös koncepció kell”. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ háromszéki területei szervezetének elnöke ismertette a Szövetség a Székelyföldért Egyesület (SZSZE) alapszabályzat-tervezetét. A jelenlévők elfogadták a testület alapító okiratát, majd megválasztották az SZSZE vezetőségét. Az első elnöki mandátumot Albert Álmos kapta, akit Benyovszky Lajos székelykeresztúri és Márton István csíkdánfalvi polgármesterek helyettesítenek alelnöki tisztségben. /Domokos Péter: Sepsiszentgyörgyön alakult meg tegnap a Szövetség a Székelyföldért Egyesület. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ A székelyföldi önkormányzatok társulásával létrejött szervezet fő feladata, hogy kidolgozza Székelyföld egységes kulturális és gazdasági fejlesztési stratégiáját, konkrét fejlesztési tervek révén segítse a különböző autonómia-törekvéseket, és szorgalmazza a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió létrehozását. /Megalakult a Szövetség a Székelyföldért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./
2006. december 28.
Mihail Hardau tanügyminiszter idén először rendezte meg az iskolaigazgatók gáláját, amelyen minden megye öt legjobb tanintézményét, illetve igazgatóját díjazták. Kolozs megyében egy magyar tanintézetre, illetve annak igazgatójára esett a tanfelügyelőség választása: a Báthory István Elméleti Líceumra és Tőkés Elek igazgatóra, aki a múlt héten vehette át a szaktárca vezetőjétől az elismerő oklevelet, valamint az iskolának járó 10 000 lejes anyagi juttatást. Tőkés Elek elmondta: a kritériumok szigorúak voltak, ugyanis több mint 50 oldalas, a legapróbb részletekre kitérő értékelőlapot kellett eljuttatni a minisztériumba. Bihar megyéből egy magyar díjazott volt – az Ady Endre Gimnázium igazgatója –, de se Maros, se Brassó, se Szilágy megyéből nem volt magyar jelölt, a két székelyföldi megyéből pedig 4–4 igazgató részesült elismerésben. /Nagy-Hintós Diana: Minisztériumi elismerés a Báthory-líceum igazgatójának. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./
2007. január 26.
Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.
2007. január 27.
Most, hogy véget ért Beke György földi vonulása, elgondolkodhatunk a jelenségen. Nehéz Beke György hatalmas – talán a jelenkori erdélyi magyar irodalomban legterjedelmesebb! – életművéről írni, állapította meg Bogdán László. Életművéről nem készült monográfia, még az egészet áttekintő nagyobb tanulmány sem. A nyolcvanas években szatmári riportkönyve után példátlan támadások indultak ellene, elvezetve első infarktusáig (erről maga számolt be A lándzsa hegye – egy befejezetlen per naplója című, 1993-ban megjelent memoárjában). Ezekben az években, noha megjelenhetett még, könyveiről nem lehetett írni. Úgyszólván az ,,utolsó pillanatban”, ‘89 végén távozott Magyarországra, ahol ott folytatta rá jellemző példátlan szívósággal, ahol abbahagyta. Újraírta, s vaskos kötetekben adta ki Barangolások Erdélyben című szociográfiáit, valóságfeltáró riportsorozatát, amelynek első megherélt kötetei még itthon jelentek meg… Ez a hatkötetes sorozat: a Szigetlakók (magyar szórványok Közép-Erdélyben), a Bolívek teherbírása (Szatmár és Máramaros megye magyar hagyományai és mai élete), Az Értol a Kölesérig (Magyar élet Biharban), Bartók szüloföldjén (Bánsági körkép, Arad, Temes és Krassó megye), Déva vára alatt (Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megye töredék magyarsága és a Brassó megyei – hétfalusi – csángók), Székelyföld (a legnagyobb magyar kisebbségi tömb sajátos hagyományai, történelme, a székely életérzés) az életmű betetőzése, csúcsa, a jövő felé haladó magyar nem térhet ki előle. /Bogdán László: Búcsú Beke Györgytől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./
2007. február 10.
Miután a Brassó megyeieknek nem sikerült rátukmálniuk a bölöniekre a most már néhány száz családot kitevő cigány közösséget, megyeközi területcsere-indítványuk sem járt sikerrel, most újabb dologgal próbálkoztak. Kovászna megyei területen építkezni kezdtek a Brassó megyebeli cigányok, bölöni gazdák magánterületén húzták fel házaikat. Felszólításra, büntetésre nem reagáltak, erre bátorította is őket a szászmogyorósi önkormányzat, amely mindannyiuknak személyazonossági iratot állíttatott ki a falu legszélső háza, a 104-es szám címére, majd háromszéki területen villanyhálózatot is kiépített nekik a Brassó megyei szakvállalat. Most levél érkezett Bölönbe: „Tudatjuk, hogy a szászmogyorósi személyazonossági igazolvánnyal rendelkező, Bölön közigazgatási területén törvénytelenül építkező cigány nemzetiségű polgárok ügyének rendezésében a Brassó megyei prefektúra elrendelte, hogy vegye át őket Bölön község” – áll a szászmogyorósi polgármester által a bölöni községházának címzett átiratban. Az átirat folytatódik: ,,Az érvényes törvényes előírások értelmében önöknek kötelességük számukra a szociális védőhálót biztosítani, vagyis a szociális támogatást folyósítani. Ennek érdekében hajlandóak vagyunk átadni az érintettek iratcsomóit, amelyeket a szászmogyorósi helyhatóság állított össze”. A szászmogyorósiak szabadulni akarnak sajátjaiktól, s ezért hajlandóak a törvénytelenségre is. /Váry O. Péter: Törvénytelenségre készül Brassó (104-es falu). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 10./
2007. február 13.
Visszaélések tarkítják az EP-részvételhez szükséges gyűjtőakciót. Egymással is meg kell küzdeniük az RMDSZ, illetve a Tőkés László javára aláírásokat gyűjtő csoportoknak. Az európai parlamenti választásokon való induláshoz mindenki csak egyetlen listát vagy jelöltet támogathat, így a két tábor egymással versengve kopogtat be az emberekhez, abban bízva: az elsőként jelentkező listáját írják majd alá. A Magyar Polgári Szövetség székelyudvarhelyi szervezete tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a helyi RMDSZ irodájában a diákoknak járó 20 ezer forintos magyar állami támogatás kérelmezőitől elvárják, hogy aláírásukkal támogassák az RMDSZ EP-jelöltjeinek az indulását. Hasonló jelzések érkeztek Gyergyóditróból is, ahol a kérdőívet igénylőktől elkérik a személyazonossági igazolványt, beírják az adatokat, majd aláíratják a támogatói ívet. „Az emberek többsége azt sem tudja, mit ír alá, ugyanis arra gondolnak, hogy a pályázati ívek átvételét kell igazolniuk kézjegyükkel” – hangoztatta egy magát megnevezni nem kívánó ditrói lakos. Az RMDSZ viszont cáfolja a vádakat, szerintük nem történik visszaélés. Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány kuratóriumának az elnöke megdöbbenve értesült a Ditróban történtekről, és kifejtette, árukapcsolásnak tartja. Az RMDSZ szerint különösen Maros és Brassó megyében halad jól a gyűjtés. – Tőkés László szintén elégedett lehet, nagyváradi kampányirodájába ugyanis folyamatosan érkeznek az aláírni szándékozók. Egyes lelkészek nyíltan kiálltak a püspök mellett, mások az RMDSZ-nek kampányoltak a szószékről. Bihar megyében nagy felháborodást váltott ki Szabó Ödönnek, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnökének azon kijelentése, miszerint az ívek publikusak, így bármikor tudják ellenőrizni, hogy ki támogatta az RMDSZ jelöltjeit, és ki Tőkés Lászlót. Szabó Ödön elmondta, nem zsarolásnak tekintik ezt a fellépést, hanem csak „számon kérnek”. Az általános kampány idején még mindig akad, aki a megegyezésben bízik. Vekov Károly, az RMDSZ Nemzetépítő Platformjának elnöke felhívással fordult a szövetség országos vezetőségéhez, kérve őket, módosítsák az RMDSZ jelöltlistáját oly módon, hogy a második helyen az RMDSZ-en kívüli politikai szervezetek által közösen jelölt személy szerepeljen. /Aláírást, bármi áron. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2007. március 12.
Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban megnyílt a Kovászna és Brassó megyei képzőművészek immár hagyományos, március 15-ét köszöntő tárlata, idén huszonnégy művész negyvenhárom alkotása. A tárlatot Fekete Vince költő, a lap külső munkatársa nyitotta meg. /Iochom István: Megnyílt a március 15-ét köszöntő tárlat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./
2007. március 19.
Egy új kezdeményezés, a SZEME névre keresztelt Székelyföldi Közművelődés-szervező Egyesület bontogatja szárnyait, Kovászna, Hargita és Brassó megyei kezdeményezők fogtak össze. A székelyföldi megyék művelődési intézményei képtelenek az együttműködésre, sokkal inkább vetélytársnak, mint partnernek tekintik egymást. Az egyesületet a 23 alapító tag már régebben kitalálta, Székelyudvarhelyen jegyezték be, és igyekeztek minden városból tagokat toborozni, nem intézményeket, hanem egyéni szervezőket várnak.,,Első lépés lehet, hogy a székelyföldi autonómiának tartalmat is adjunk” – fogalmazott Kovács István, a SZEME sepsiszentgyörgyi tagja. Tervezik egy székelyföldi művelődési konferencia összehívását. Párhuzamosan létrehoztak egy szervező irodát. /Farkas Réka: Székelyföld SZEME (Székelyföldi közművelődés-szervező egyesület). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./
2007. március 27.
A kézdivásárhelyi Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ (GÁMOK) ötödik alkalommal szervezte meg a Médiainfo felhasználói versenyt, melyen Hargita, Kovászna és Brassó megyéből tíz középiskolás csapat vett részt. Az első és második helyet a kézdivásárhelyi GÁMOK két csapata nyerte, harmadik helyen a brassói Áprily Lajos Líceum, a negyediken pedig a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Főgimnázium csapata végzett. /(iochom): Médiainfo-verseny Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./
2007. április 12.
Április 11-én elhalasztotta a Szövetség a Székelyföldért Egyesület jogi bejegyzésének tárgyalását a sepsiszentgyörgyi bíróság. A bíró szerint az ügyészség jóváhagyása is kell, ezért kérte, hogy az április 25-i tárgyaláson az ügyészség képviselője közölje esetleges fenntartásait. A Szövetség a Székelyföldért önkormányzati társulást 2006. december 7-én Sepsiszentgyörgyön hozta létre mintegy kétszáz, Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei polgármester. /Kovács Zsolt: Késik a székelyföldi társulás bejegyzése. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./
2007. április 26.
A sepsiszentgyörgyi bíróság április 25-én harmadszorra is elhalasztotta a Szövetség a Székelyföldért Egyesület jogi bejegyzésének tárgyalását. Ezúttal az önkormányzati egyesület alapító tagjaitól kértek újabb iratokat, amelyeket a május 15-ére időzített tárgyaláson kell bemutatniuk. A bíróság legutóbb április 11-én tárgyalta az egyesület jogi bejegyzését. Akkor a bíró arra hivatkozva kért halasztást, hogy a bejegyzéshez szükséges az ügyészség jóváhagyása is. Mintegy 200 Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei polgármester illetve RMDSZ-es honatya és miniszter gyűlt össze 2006. december 7-én Sepsiszentgyörgyön a társulás megalakítása érdekében. Ekkor 91 Kovászna és Hargita megyei település képviselői írták alá az alapító okiratot, és el kellett volna kezdeni a székelyföldi önkormányzatok társulásának bejegyeztetését. Mindkét megye prefektusa megtámadta egyes önkormányzatok csatlakozásról szóló határozatait, kifogásolva, hogy a határozat elfogadása előtt 30 nappal a tervezetet nem függesztették ki, hogy a lakók véleményezhessék azt. /Kovács Zsolt: Elnapolták a bejegyzést. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./
2007. május 21.
A választópolgárok mintegy háromnegyede Traian Basescu államfő hivatalban maradása mellett foglalt állást. A részvételi arány 44 százalékos volt országos szinten, Hargita megyében a szavazati joggal rendelkezőknek alig 27,39 százaléka járult az urnákhoz – ez volt Erdélyben a legalacsonyabb részvételi arány –, 75,98 százalékuk a leváltás ellen szavazott. A Központi Választási Iroda előzetes adatai szerint a szavazók 74,32 százaléka nem értett egyet Traian Basescu államfő leváltásával, 24,9 százalék szavazott a menesztésre. Az erdélyi megyékben a részvételi arány: Szeben – 51,03, Brassó – 50,82, Fehér – 48,34, Temes – 47,7, Kolozs – 47,68%, Arad – 46,3, Hunyad – 45,01, Bihar – 44,86, Beszterce-Naszód – 43,82, Máramaros – 40,60, Maros – 39,71, Szatmár – 33,79, Kovászna – 31,151, Szilágy – 28,44 és Hargita – 27,39%. A magyar lakosságú megyékben tapasztalt rendkívül alacsony részvételi hányad pedig azt bizonyítja, hogy a romániai magyar lakosság kevésbé tartotta fontosnak állást foglalni a népszavazásra terjesztett kérdésben – mondta Markó Béla. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke gratulált Traian Basescu államfőnek a népszavazáson való győzelemért, és a reformok folytatását szorgalmazta. „Az Európai Bizottság továbbra is segíti a román intézményeket, hogy eleget tegyenek a csatlakozáskor vállalt kötelezettségeiknek” – sommázott Barroso. Petre Strachinaru, a Demokrata Párt (PD) háromszéki parlamenti képviselője szerint a magyarság szavazatai a referendumon azt mutatják, hogy az RMDSZ már nem ura saját választótáborának. /Hargita megyében alacsony részvétel a népszavazáson. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 21./
2007. május 31.
Ötödik próbálkozásra sem sikerült bejegyezni a székelyföldi önkormányzatok szövetségét a sepsiszentgyörgyi bíróságon. A Szövetség a Székelyföldért Egyesület jogi bejegyzését ezúttal az akadályozta meg, hogy két háromszéki önkormányzat /a szentkatolnai és nagyborosnyói/ visszavonta a társulásra vonatkozó határozatát. György Ervin Kovászna megyei prefektus kiderítette, hogy a két település önkormányzata közel két hónapos késéssel válaszolt a prefektúra február 28-i felhívására, amely a téves határozatok visszavonására vonatkozott. A Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozásáról tavaly decemberben döntött mintegy 200 Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei polgármester, illetve RMDSZ-es elöljáró azzal a céllal, hogy az önkormányzatok együtt dolgozzák ki a térség gazdasági és kulturális fejlesztési stratégiáját. /Kovács Zsolt: Társulási kudarc. = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./
2007. június 14.
Hatodik nekifutásra is elbukott a Szövetség a Székelyföldért Egyesület jogi bejegyzése. Új alakuló gyűlést kell tartania a Szövetség a Székelyföldért Egyesületnek, és újra kell indítani a bejegyzési procedúrát, mivel június 13-án a székelyföldi önkormányzatok jogi képviseletét ellátó ügyvéd visszavonta a bejegyzési kérelmet. Azért kényszerültek erre, mivel az önkormányzati egyesületet alapító 51 Kovászna és Hargita megyei önkormányzat közül kettő – a háromszéki szentkatolnai és nagyborosnyói – a múlt hónapban váratlanul visszavonta a csatlakozásról szóló határozatát, így az alapító okirat már nem felel meg a valóságnak. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke elmondta: legkésőbb jövő héten új alakuló ülést tartanak. 2006. december 7-én Sepsiszentgyörgyön mintegy 200 Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei polgármester, illetve RMDSZ-es honatya és miniszter gyűlt össze, hogy megalakítsa a székelyföldi önkormányzatok társulását. Az egyesületnek célja, hogy a székelyföldi önkormányzatok közösen dolgozzák ki a térség gazdasági és kulturális fejlesztési stratégiáját. Az alakuló ülést követően a Maros, Hargita és Kovászna megyei prefektúrák sorban támadták meg az önkormányzatok csatlakozásról szóló határozatait, arra hivatkozva, hogy nem tartották be az átláthatósági törvény előírásait. Emiatt több Kovászna és Hargita megyei önkormányzat visszavonta eredeti határozatát, hogy majd a törvények betartásával szavazhassák meg újra a csatlakozási szándékukat. Akadtak önkormányzatok, amelyek módosított formában fogadták el a határozattervezetet, ezért a prefektúrák újra megtámadták ezeket. Végül 51-re morzsolódott az alapító tagnak számító önkormányzatok száma. /Kovács Zsolt: Kudarcos szövetkezés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./
2007. június 25.
Immár nyolcadik alkalommal rendezték meg a lármafa-találkozót, ezúttal a Beszterce megyei Cegőtelkén. Az Árpád-házi Szent László király emléke előtt tisztelgő találkozót 2000-ben a Magyarok Székelyföldi Társasága kezdeményezte, s immár nyolc éve a szórványban élő magyarok helyzetére kívánják felhívni a figyelmet. Az idei rendezvényre egy autóbusznyi résztvevő indult a cegőtelki Cserhalom emlékműtől Felvidékre, bejárva a Szent László emlékét idéző helyeket. A hét végén avatták fel a Brassó megyei Hosszúfaluban az evangélikus közösség vallásos-kulturális otthonát, a Keresztyén Csángó Házat. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke ünnepi beszédében elmondta: a szövetség az egyházak partnere kíván lenni abban, hogy a magyarság számára fontos épületek törvényes úton kerüljenek vissza a közösségekhez. „Azoknak a négyfalusi evangélikus magyaroknak, akik 1938-ban ennek az épületnek a létrehozásán fáradoztak, legsötétebb jövőképei között sem szerepelhetett az, hogy az evangélikus közösségnek vissza kell vásárolnia majd jogos tulajdonát. A Keresztyén Csángó Ház az önök kitartásának és közösségi összefogásának gyümölcse, amely mindannyiunk számára példaértékű” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. /Lármafa-találkozó Cegőtelkén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2007. június 26.
Nyolc Kovászna és Hargita megyei önkormányzat bevonásával újraalakították június 25-én Sepsiszentgyörgyön a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet – tájékoztatott Demeter János Kovászna megyei tanácselnök. Az egyesületet képviselő ügyvéd újra benyújtja a jogi bejegyzési kérést azzal, hogy gyorsított eljárással, még a nyári törvényszéki szabadság előtt hozzanak döntést az ügyben. A székelyföldi önkormányzatok szövetségének jogi bejegyzése a korábbi hatodik tárgyalási fordulóban bukott el végleg. Az ügyet képviselő jogász június 13-án visszavonta a bejegyzési kérést, mivel a szövetséget alapító 51 Kovászna és Hargita megyei önkormányzat közül kettő – a szentkatolnai és nagyborosnyói – váratlanul visszavonta a csatlakozásról szóló határozatát, így az alapító okirat már nem felelt meg a valóságnak. A Szövetség a Székelyföldért Egyesület története 2006. december 7-én kezdődött, amikor a Sepsiszentgyörgyön mintegy 200 Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megyei polgármester, illetve RMDSZ-honatya és miniszter gyűlt össze, hogy megalakítsa a székelyföldi önkormányzatok társulását. A Maros, Hargita és Kovászna megyei prefektúrák sorban támadták meg az önkormányzatok csatlakozásról szóló határozatát, arra hivatkozva, hogy nem tartották be az átláthatósági törvény előírásait. /Kovács Zsolt: Gyorsítanák a bejegyeztetést. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./
2007. június 26.
Az erdélyi magyarság népesedési perspektíváiról készítettek átfogó tanulmányt kolozsvári társadalomkutatók a Szülőföld Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával. Csata István szociológus és Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ Ügyvezető Elnökség demográfiai munkacsoportjának tagjai, a tanulmány szerzői Csíkszeredában tartottak előadást. Az erdélyi magyar népesség számának 20-30 éves időtávra való előrevetítésével a céljuk az, hogy adatokkal szolgáljanak az erdélyi magyar intézményeknek a döntések meghozatalában. A kutatás egy három szinten elvégzett népesség-előreszámítás. Egyfelől vonatkozik a teljes erdélyi magyar népességre, másodszor a megyék népességére, és harmadszor a 42 oktatási régió népességét számították ki 20-30 évre előrevetítve. Megdöbbenést keltett az az adat, miszerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 332 000, 2032-re pedig 1 008 000 fő lesz. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A romániai népesség elég nagy mértékben csökken, ugyanakkor a magyar népesség csökkenése az országosnál nagyobb arányú. Egyrészt azért, mert a magyar lakosságra hangsúlyozottabban jellemző az elöregedés, mint az ország teljes lakosságára, másrészt az asszimiláció is közrejátszik. A román népesség csökkenése előrevetítve 30 évre 16 százalékos, szemben a magyarság 29 százalékos fogyásával. Ha Temes megye példáját ragadjuk ki a tanulmányból, nagyon kedvezőtlenek a népességi kilátások. A nagymértékű elvándorlás (1992–2002 között 9,9 ezrelékes) és a kedvezőtlen természetes szaporulat (–10,6 ezrelék) következtében 2032-ben a magyarok száma várhatóan a 2002-es érték 50 százalékát sem éri el. A magyar lakosság aránya 4,5 százalékra csökken (2002-ben 7,6 százalékos volt). A csíki régió, a Gyimesekkel és a Kászonokkal kiegészítve: Csík lakossága 120 952 fő, 85 százalékban magyar, 37 % lakik városon, az átlagéletkor 37,7 év. A termékenység és a születéskor várható élettartam is meghaladja az erdélyi magyarokat jellemző átlagot. Húsz év alatt 10,5, a 30 év alatt 15,8 százalékkal esik vissza a népesség. 2032-ben a migrációs veszteség feltehetően 10,3 ezer lesz. A legkedvezőbb a helyzet a Székelyföldön. Ennek egyik magyarázata a falusi népesség nagyobb aránya, kisebb az elvándorlás, magasabb a gyerekvállalási kedv. Székelyföldön fogy a legkevésbé a magyar népesség. Ezzel szemben a dél-erdélyi megyékben: Brassó, Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény, vagy a Bánságban a magyar népesség várhatóan megfeleződik a 2002-es népszámlálási adatokhoz képest. 1989 és ‘93 között volt a legnagyobb születésszám-csökkenés, négy év alatt 10 ezerrel csökkent a születések száma. Az elemi iskolákat ez a hullám az 1996–97-es tanévben, a középiskolákat a 2004–05-ös tanévben érte el, míg az egyetemeket 2009 és 2013 között éri el. Az egyetemista korú népesség 37 százalékkal, 18 700-ról 11 800-ra csökken, tehát mintegy 7000 magyar egyetemistával lesz kevesebb, mint most van. Az oktatási régiókra való előreszámítás segít a döntésben, hogy hol érdemes szórványkollégiumot vagy iskolát megerősíteni, fenntartani, hova érdemes, illetve nem érdemes beruházni. A Sapientia–EMTÉ-n és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen párhuzamos építkezés folyik, helyenként olyan társadalomtudományi, illetve humán szakokkal, amelyek esetében a fiatalok nem igazán tudnak a szakmában elhelyezkedni. /Oláh-Gál Elvira: Interjú Csata István és Kiss Tamás szociológusokkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./
2007. július 7.
Július 6-án Brassó megyébe indultak az immár hagyományos nyári közösségépítő regionális szórványmisszióba a kolozsvári Protestáns Teológia hallgatói. Ebben az évben kiválasztott területük Fogarasföld, ahol olyan jelentős magyar szigetek és emlékhelyek vannak, mint a Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony és Árva Bethlen Kata városa, Fogaras, és a vidék olyan kis közösségei, mint Nagymoha, Kóbor, Dombos, Halmágy, Románújfalu és Sárkány. A tíz napig tartó ifjúsági munka központja Kóbor lesz, ahol a fiatalok közmunkával rendbe teszik a vártemplom környékét. Velük a vidékre látogat a marosvásárhelyi fiatalok Bartha Júlia és Bartha Sándor tanárházaspár által vezetett Habakuk bábcsoportja is. A misszió fontos része lesz Fogaras egyik lakótelepének bejárása és felmérése, a magyarság számbavétele. Július 14-én, Fogarason, az egész vidéket átölelő közösségi találkozó is lesz. Délután közönségtalálkozó lesz a Duna Televízió szerkesztőivel, az igen népszerű Kívánságkosár munkatársaival, Banner Gézával és Horváth Mónikával. A Diaszpóra Alapítvány által szervezett, Vetési László és Sipos-Vizaknai Balázs által vezetett szórványgondozó immár a tizenkettedik ilyen jellegű regionális közösségépítő munka. A fiatalok munkacsoportja az előző években már bejárta Erdély és a Regát szinte valamennyi szórványvidékét: a Barcaság, Bánság, Mezőség, a Kis-Küküllő mente, Fehér, Szeben, Maros, Hunyad megye számtalan régióját, felmérte a legnagyobb veszélynek kitett erdélyi nagyvárosok lakótelepeinek magyarságát, és Bukaresten kívül a Regát kiterjedt területeit is. A teológusok missziója ősszel a Kárpátokon kívüli régiókban, Ploiesti környékén és a Duna mellékén folytatódik. /Fogaras. Kolozsvári teológusok fogarasföldi szórványmisszióban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./
2007. július 14.
Magyar mondákra épül az immár kilencedik Cimbora-kaláka tábor, és e mondák alakjait maguk a gyermekek készítették el. A Benedek-mezőn a Szatmárból, Szilágyságból, Brassóból és a Székelyföldről érkező 38 diák élvezhette kedvenc folyóiratának jutalmát. Nemcsak rengeteg játékot, bábkészítést és népi mesterségekben való jártasságot tanultak, hanem előadások is voltak. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató Kodály Zoltánról mesélt, Farkas Árpád költő az irodalomban barangolt a gyermekekkel, Köllő Zsolt és Béres Károly pedig az erdőben, lábbal is, meg képzelettel is. A táborozást a Cimbora Alapítvány biztosította. /Demeter J. Ildikó: Az ördöggel is cimborálnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./
2007. augusztus 17.
„Béla úr, gondolt-e ön arra, mit éreznek most a románok?” – ezt a kérdést szegezte Markó Bélának egy nagy-romániás képviselő, amikor az RMDSZ-elnök Kovászna és Brassó megye határán felavatta a Székelyföld határát hirdető háromnyelvű táblát. Válaszában a politikus leszögezte: az államfő szerint is önálló identitású régiót jelent a két székelyföldi megye. Augusztus 16-án a Székelyföld határát hirdető pannót avatása Kovászna és Brassó megyék határán, Kökösnél avatták fel. A rendezvény helyszínére vezető utak stratégiai pontjain csendőrségi kocsik parkoltak, rendőrök is megjelentek. Elsőként Demeter Jánost, Kovászna megye tanácsának elnökét vették tűz alá a tudósítók. „Néhány napig idegeskedés lesz, aztán minden megy tovább a maga medrében. A rendőrség túlbuzgóságának tudható be ez a mozgósítás” – magyarázta az elöljáró. Olguta Vasilescu, a Nagy-Románia Párt (PRM) Dolj megyei parlamenti képviselője, az alakulat ifjúsági szervezetének elnöke kijelentette: „Székelyföld területi-közigazgatási egységként nem létezik, és nem értem miért nem lépnek közbe a hatóságok”. „Traian Basescu elnök is elismerte nyilatkozataiban, hogy különleges identitású régióról van szó. A táblaállítás jelképes, és a rengeteg ellenkezés bizonyítja, hogy hosszú út van még elfogadtatni Székelyföldet” – magyarázta Markó. /Domokos Péter: Jelképes székely kapuk a Székelyföld kapujában. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./
2007. augusztus 20.
Sepsiszentgyörgyön, a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján megnyílt Szekeres Attila István címerkiállítása. Az alkotó az elmúlt négy évben közel ötven heraldikai jelet tervezett Háromszék, Maros valamint Brassó megyei települések részére, s mint Cserey Zoltán muzeológus, a Kovászna megyei heraldikai bizottság elnökének köszöntőjéből kiderült, egyike – egyedüli magyarként – a hat hitelesített romániai címerkészítőnek. A 42 éves – újságíróként is tevékenykedő – címerkészítő szerint: „a címer nem történelemkönyv, sem pedig nemzetiségi statisztika“. Albert Álmos polgármester kiemelte, hogy a rendszerváltás után egyre több önkormányzat kezdte elővenni településének régi címereit, azonban ez nem mindenhol aratott osztatlan sikert. /Domokos Péter: Világtalálkozós címerviták. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2007. augusztus 21.
Egyszerre szerveztek világtalálkozót a románok és a háromszékiek. Előbbiek marosfői összejövetelén bőven hangzott el utalás a szomszédos megyében zajló rendezvényekre, elsősorban a Székelyföld feliratú reklámtáblára, illetve a Hargita és Kovászna megyei románok hátrányos megkülönböztetésére. A magyarok 500 évre előre terveznek, miközben a román kormánynak nemcsak semmiféle stratégiája nincs a határon túli románokat illetően, de teljes mértékben semmibe veszi őket – a kritika a románok marosfői világtalálkozóján hangzott el. Magunkra hagytak bennünket – panaszkodtak a románság különböző szervezeteinek képviselői. A találkozóra ugyanis hiába hívták meg a kormány és más állami intézmények képviselőit. A legmagasabb rangú vendég az államfő egyik tanácsadója volt, rajta kívül a demokraták (PD), illetve a nagy-romániások (PRM) egy-egy képviselője utazott Marosfőre. Dan Vasiliu, a Határon Túli Románok Alapítvány alelnöke és Daniela Soros, a szervezők egyike a külképviseletek személyzetének magatartására panaszkodott, arra, hogy nem tartják a kapcsolatot a diaszpórával. Az elfogadott nyilatkozatok egyike kérte, hogy a határon túli románok ügyeinek kezelése kerüljön át a külügyminisztériumtól az államfői hivatalhoz. Daniela Soros szerint a kormány képviselői előzőleg fedezetlenül ígérgettek, ezért kerülték el most Marosfőt. A marosfői összejövetel résztvevői nyilatkozatban ítélték el a Brassó és Kovászna megye határán felállított táblát – a négynyelvű Székelyföld felirattal -, amelyet a román állam területi egysége elleni merényletként értékeltek. Kérték, hogy üljön össze a Legfelsőbb Védelmi Tanács, és „állítsa meg a magyar szervezek provokatív, az alkotmányos rendet és nemzetbiztonságot fenyegető szélsőséges-szeparatista akcióinak elterjedését”. Hosszú távú stratégia kidolgozását is igényelték, hogy biztosítsák Hargita, Kovászna és Maros megye megmaradását a román állam keretein belül. Felhívták a figyelmet, hogy a kistérségi társulások révén a területi autonómia előkészítése folyik, ezért ezeket be kell tiltani. A mintegy száz résztvevő nagyobbrészt az anyaországból érkezett a Hargita megyében évente megrendezett összejövetelre, holott például a Határon Túli Románok Alapítvány elnevezés ennek az ellenkezőjére utalna. Ezzel magyarázható, miért nem veszi komolyan a rendezvényt a kormány. A határon túli románok gyakran panaszkodnak arra, hogy román diaszpóra gyakorlatilag nem létezik. A különböző szervezeteket összefogni próbáló, Los Angeles-i Románok Világtanácsa (Consiliul Mondial Roman – CMR) valójában egy bukaresti alapítvány, s mindössze egy fiókintézményt működtet az Egyesült Államokban. Kéttucatnyi egyéni tagja, valamint – saját nyilvántartásuk alapján – 11 tagszervezete. Ezek közül kettő Amerikában, hét Romániában, a többi a Moldovai Köztársaságban működik. A Románok Világtanácsa a májusi referendumot megelőző kampányban „10–12 millió határon túli román nevében” Traian Basescu elnök mellé állt. /Szőcs Levente: Világtalálkozók párbaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
2007. augusztus 21.
Helyes és jó ötlettől vezérelve, az RMDSZ kezdeményezésére, Székelyföld határát hirdető pannót helyeztek el Kökösnél, Kovászna és Brassó megye határánál. Az eseményről az RMDSZ elnöke, Markó Béla kijelentette: „Itt az ideje, hogy ilyen szimbolikus eszközökkel is kifejezést adjunk annak, hogy Székelyföld hagyományos egység. Én magam javasoltam, hogy Székelyföldön – Kovászna, Hargita és Maros megyében – ilyen közös szimbólumokkal is kifejezzük, ez a régió összetartozik. Ha valaki belép Székelyföldre, lássa, hogy egy sajátos régióban van”. Az acsarkodókat országos, sőt európai hírűvé avatta ezt az eseményt. Olguta Vasilescu nagy-romániás képviselő képes volt Olténiából Kovásznára utazni, hogy megkérdezhesse Markó Bélától, mi a jó a többnyelvű pannóban, mert ő nem érti. Miután a Hargita Megyei Románok Civil Fóruma drámai hangon ecsetelte a veszélyt, maga a belügyminisztérium rendelt el kivizsgálást az ügyben. Még sincs olyan ideális harmónia azon a tájékon a románok és magyarok között, mint amit egy héttel korábban Traian Basescu próbált bebeszélni a közvéleménynek, miközben ígéretekkel ámította a „tekintélytől félájult székely imádóit”. /Mózes Edith: Székelykapu. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 21./
2007. augusztus 23.
Mintegy 200 roma és 150 magyar volt részese annak az összetűzésnek, amely augusztus 21-ről 22-re virradóra robbant ki a Brassó megyei Apáca községben, miután egy csapat roma nemzetiségű személyt lucerna-lopáson értek. A rendőrség szerint egyikük megütötte a közösségi rendőrt, aki megpróbált közbelépni a konfliktusban. Ekkor a magyar lakók botokkal, vasvillákkal és kövekkel felfegyverkezve kivonultak az utcára. Az összecsapás során, amíg a rendőr- és csendőrcsapatok kiértek, három személy könnyen megsérült, és négy ház ablakait betörték. A Brassó megyei hatóságok közös ülésen eldöntötték: 25 fős faluőrséget állítanak fel a községben, amelyben magyarok, roma személyek és rendőrök egyaránt helyet kapnak. Florin Cioba, a romák önjelölt királya nyugalomra intette az apácai romákat, és arról biztosította őket, hogy a verekedés kirobbantásáért felelős személyek a törvény előtt fognak felelni. /Önbíráskodás Apácán? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Az Apáca határában járőröző csősz öt roma nemzetiségű férfit állított meg, akik egy fűvel megrakott szekérrel a romák által lakott része felé tartottak. A szekéren ülők egyike egy bottal megütötte az egyik csőszt. A vérző fejű férfi elpanaszolta a helybelieknek, hogy mi történt, és arra buzdította őket, hogy ezt nem hagyhatják annyiban. Percek alatt kaszákkal, vasvillákkal, fejszékkel és botokkal felfegyverkezve elindultak a „romanegyed” felé. Hasonlóképpen szerszámokkal és kövekkel felfegyverkezve várták a magyarokat a romák. „Ezt már nem lehetett tovább tűrni! Elegünk volt a cigányokból, hogy folyton lopnak, és senki sem fogja el őket. Ha más nem tett semmit, teszünk majd mi” – mondja indulatosan egy férfi az összecsapás után. „Fel akarták gyújtani a házainkat! Jöttek benzines üvegekkel, kaszával, villával, és ütöttek! Mi persze védtük otthonunkat, dobáltuk őket kövekkel, sikerült is többeknek betörni a fejét” – emlékezett vissza az egyik roma. Borzos Aurel a verekedés kirobbantója, aki először ütött, nem ismeretlen a rendőröknek, ellene folyt már bűnvádi eljárás. „Nem kell feltétlenül etnikai színezetet adni a dolognak, egy bűncselekmény gyanúja miatt a tulajdonosok önkényesen védték meg a tulajdonukat” – mondta Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára. Jelezte: létrejött az orvosláshoz a tulajdonosok és a romák közös bizottsága. /Mihály László: Romaellenes magyar parasztfelkelés Apácán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./ Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök felkérte Cristian David belügyminisztert, hogy hozzon “drasztikus intézkedéseket” az Apácán történt konfliktus ügyében. “Megengedhetetlen, hogy Romániában egyesek dolgozzanak, mások lopjanak és a rendfenntartó erők csak akkor lépjenek közbe, amikor már kirobbant a konfliktus, és nem dolgoznak annak megelőzésén” – mondta Tariceanu. Apáca községnek 3200 lakosa van, közülük fele roma nemzetiségű. /A kormányfő közbeszól. = Nyugati Jelen (Arad), 2007. aug. 23./
2007. augusztus 24.
Nem etnikumközi konfliktusként kell a közvélemény előtt kezelni a Brassó megyei Apácán történteket – szögezte le sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Mint mondta a helyi közösség tagjainak esélyük van arra, hogy megoldják a kérdést. Markó szerint a romakérdés nem csupán szociális, hanem kulturális és etnikai kérdés. /Nem etnikai ügy. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./
2007. szeptember 21.
Tíznapos, több mint 2500 kilométeres erdélyi túrán járt az erdélyi evangélikus püspökség németországi, mecklenburgi testvéregyházának küldöttsége. A küldöttség tagjai Nagyváradtól a Barcaságon át Nagykárolyig vezető útvonalon ismerkedtek meg az erdélyi evangélikusok megvalósításaival és terveivel. Az 1992 óta rendszeresített testvéregyházi kapcsolat keretében többen visszatérő vendégek voltak. Részt vettek többek között a Brassó megyei Zajzonban épített temetőkápolna felavatásán, és meglátogatták a fűrészmezői jelenleg építés alatt álló szociális központot. /Csinta Samu: Evangélikus körút. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2007. szeptember 25.
Romák által elkövetett lopások tartják rettegésben a Kovászna megyei Előpatak lakosságát és elöljáróit. Dumitru Marinescu polgármester a hatóságok segítségét kérte. Beszámolt arról, hogy egyes lakók termését teljes egészében a tolvajok „takarították be”, mások pedig inkább parlagon hagyják földjeiket a sorozatos lopások miatt. A polgármester közölte, a rendőrség nem lép közbe, sőt a romák már a hatóság székhelyének ablakait is betörték. „A gond a községhez tartozó Árapatakon a legsúlyosabb: az itteni romák erőszakoskodnak, attól tartok, hogy odajutunk, mint az apácaiak” – idézte fel Marinescu a négy személy sérülésével végződő konfliktust, amely a Brassó megyei Apáca magyar és roma lakosai között robbant ki augusztus végén. Hozzátette, az árapataki romák esetében volt már példa arra, hogy a rendőr szeme láttára tépték szét a bírságot. „Azzal fenyegettek, hogy felgyújtják a házamat” – panaszolta a polgármester. A legtöbb lopást kiskorúak követik el azért, hogy ne lehessen őket felelősségre vonni. Háromszéken Előpatak községben él a legnagyobb létszámú, a lakosság 70 százalékát kitevő roma közösség. /A romák miatt rettegnek Előpatakon. = Krónika (Kolozsvár), szept. 25./
