Ján Slota a Szlovák Nemzeti Párt szerint Magyarország kiirtotta a területén élő nemzeti kisebbségeket, és a szlovák, valamint néhány más kisebbség maradékának szinte semmiféle jogai sincsenek. „Mélyen kiábrándítottak a szlovákiai magyar intézmények arrogáns és abszurd nyilatkozatai, illetve kezdeményezései, amelyek a magyarországi, valamint a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának európai parlamenti képviselőivel egyeztetve szüntelenül támadják a szlovák államnyelvtörvény nemrégiben elfogadott módosítását” – jelentette ki Slota, akit a szlovák sajtó is szélsőségesen nacionalista és magyarellenes politikusnak nevez. A két hete módosított szlovák államnyelvtörvény a magyarok szerint kedvezőtlenül érinti a kisebbségi nyelvhasználatot Szlovákiában. A jogszabály elfogadása feszültséget keltett Pozsony és Budapest között, s ennek következtében egyelőre elmaradt a július elejére tervezett magyar–szlovák hivatalos kormányfői találkozó. Slota úgy látja, hogy a magyar bírálatok egyeztetve vannak, és céljuk Szlovákia lejáratása. /”Kiirtottuk a kisebbségeket” = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./
2009. július 18.
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem Médiaműhelyében Az erdélyi és a magyarországi média a határon túli magyar–magyar ,,ütközetekben” témát járták körbe – Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Balogh Levente (Krónika), Bíró Zsolt (Marosvásárhelyi Rádió) és Sylvester Lajos részvételével, Farkas Attila (Budapest) moderátor ,,vezényletével”. Ezután következett a Nemzeti újságírás. Van-e tabu? címen tartott beszélgetés. Résztvevők: Borbély Zsolt Attila, Bayer Zsolt /Budapest/, György Attila, Farkas Réka /Háromszék/, Dénes László /Reggeli Újság főszerkesztője/, Makay József /Erdélyi Napló főszerkesztője/. A Háromszék ebben a felállásban, különállónak képzelhette magát, mert amíg Füzes Oszkár nagykövet külpolitikai újságíróként arról értekezett, hogy véleménye szerint a hagyományos sajtószabadság megszűnt, az újságíró azt írhatja meg, amit a tulajdonos vagy a főnöke engedélyez, és ezt a témát feszegette a rádiós Bíró Zsolt is, addig a Háromszék szerkesztősége, nélkülözve a különféle politikai és gazdasági érdekcsoportok támogatását, szabadon írhat. Sylvester Lajos természetesnek és általánosíthatónak tartja, hogy a kisebbségi sajtó jelentős hányadának a kisebbségi létből következően markánsan népi-nemzeti kötődésűnek kellene lennie. Ezt a Háromszék vállalja. Ebből kifolyólag magyar–magyar csaták nincsenek, inkább jelentéktelenebb ütközetek, amikor „egyik-másik pesti módi szerint öltözködő brancsbéli tollászkodó le nem nacionalistáz bennünket”, írta. Javítani kellene az Erdély-imázst, mert Magyarországon keveset tudnak Erdélyről. Szó esett egy erdélyi sajtóügynökség létrehozásának szükségességéről is. A taburól szóló vitában nagy nyomatékot kapott a náci és a kommunista bűnök egylényegűségének kimondása, az évtizedek óta folyó tabuteremtés-sorozat elutasítása. /Sylvester Lajos: Erdély-imázs (XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./
2009. július 18.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint, ha az államfő a magyarok partnere kíván lenni, Tusnádfürdőn azt kell mondania, hogy a kormány hibázott a magyar intézményvezetők leváltásával. Az RMDSZ-es városvezető üdvözölte Traian Basescu elnök jelenlétét a Tusnádfürdőn zajló Bálványosi Szabadegyetemen, csak az kérdéses számára, hogy az államfő azért lesz-e ott, hogy elismételje Orbán Viktor Fidesz-elnöknek, amit korábban Sólyom László köztársasági elnöknek mondott Budapesten a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban, vagy pedig szándékában áll „kijavítani ezt a hibát”. A sepsiszentgyörgyi polgármester szerint Basescu elnöknek, ha a magyar közösség igazi partnere kíván lenni, Tusnádfürdőn meg kell ígérnie, hogy Székelyföldön a katonai laktanyák átkerülnek a helyi önkormányzatok hatáskörébe. El kell ismernie, hogy a román kormány tévedett, amikor leváltotta a magyar intézményvezetőket, és ígérje meg, hogy a továbbiakban biztosítva lesz az etnikai arányosság a megyei intézményekben. Azt is vállalnia kell, hogy idén ősztől a magyar gyerekek külön tankönyvekből, sajátos módszer alapján tanulják majd a román nyelvet. /Antal elvárásai Basescuval szemben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 18./
2009. július 18.
Az SZDSZ-nél kavarodó káoszban meghökkentő, hogy Retkes Attila, az új pártelnök bocsánatot kért a választóktól a magyarság kérdései iránti elkötelezettség hiánya, a vidék magára hagyása és a korrupciós ügyek miatt, ezek az evidenciák a párt nagy öregjeiből nem az egyetértés gondolatát váltják ki, hanem az ellenkezőjét, ,,soha el nem követett bűnöknek” minősítik ezt a kérdéscsoportot, és aláírásos listákkal tiltakoznak a bocsánatkérés ellen. Ezek szerint az SZDSZ-t eddig a magyarság kérdései iránti elkötelezettség jellemezte. A határon túli magyarsággal kapcsolatos viszonyt jelezte a liberális főemberek cinikus lepaktálása a nacionalista román és szlovák csoportosulásokkal, a határon túli magyarság megalázásának programszerű gyakorlata, az elszakított magyar nemzetrészek és a honiak folyamatos lenacionalistázása, az antiszemitázások és fasisztázások, a turulmadarazások, az árpádsávozások, a cigánybűnözés tagadása a háború utáni koncepciós népbírósági ítéletek elfogadása – például Wass Albert esete –, Teleki Pál szobrának Budapestről való kitiltása. Mindennek következménye az, hogy az utóbbi időkben Románia irányában csak Nagyváradig próbáltak elmerészkedni, ahol ,,érdemeik elismeréseként” udvariatlan füttykoncert, bekiabálások és nem éppen hízelgő szövegű feliratos vásznak, jelszavak fogadták őket. Retkes Attila jól érzékeli mindezt, esélyt akar teremteni az árnyaltabb nemzeti elkötelezettség felé vezető út fellelésére. A sok aláírásos petíció viszont annak a jele, hogy az SZDSZ képtelen a megújulásra. /Sylvester Lajos: Szadesz: nincs szükség bocsánatkérésre. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./
2009. július 21.
Nehéz fizetett munkát találni a Gyimesekben, legtöbben az otthoni gazdaságban vagy napszámosként dolgoznak, még mindig a fakitermelés ad kenyeret a legtöbb embernek. „A háztartások itt még önellátóak, minden udvaron tartanak tehenet, disznót, tyúkot, s a falusiak burgonyát termelnek. Mivel hétszáz–ezer méterrel a tengerszint felett fekszik a vidék, a kukorica, paradicsom, paprika, szőlő nem terem meg” – mondta el Deáky András gyimesbükki tanár, panziótulajdonos. A falubéliek vasárnaponként lejárnak az öt kilométerre fekvő piacra, főképp fát és húst tudnak felkínálni a zöldségfélék fejében. „Dolgozni kell a csángóvidék felemelésén, hisz a turisták még mindig igen szép számban érkeznek Felvidékről, Budapestről, de még a tengerentúlról is” – vélekedett Deáky. Böjte Csaba Gyimesbükkön is – például Tusnádfürdő és Déva mellett – felépített egy árvaházat, amelynek lakóitól várják a település elöregedő lakosságának utánpótlását. A Gyimesek gazdasági felzárkóztatása és a munkahelyteremtés érdekében a Corvinus Zrt. pályázati formában biztosít pénzügyi keretet. /Nagy Vajda Zsuzsa: Ötven bani hátralék. Kevés a munka a Gyimesekben, legtöbben a háztájon dolgoznak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./
2009. július 21.
A kanadai székhelyű Rákóczi Alapítvány 2009-ben is megszervezte az immár tizenhatodik mozgótábort, mely feledhetetlen élményt nyújtott százharmincöt tehetséges, határon túli magyar fiatalnak. Idén rekordszámú pályázatot kapott az alapítvány, háromszor többet, mint az ezelőtti években. Sokan szülőhelyük szépségét vagy az ott virágzó ősi mesterségeket mutatták be pároldalas esszé keretében. A tábor lényege: a Magyarország határain kívül élő magyar ifjak együvé tartozásának tudatosítása. Az első napon három csoportra osztották a fiatalokat, a Zrínyi, Bethlen és Rákóczi csoportokra. Számtalan település utcáján hangzottak fel a magyar népdalok. Szakszerű idegenvezetéssel több magyarországi városban megfordultak. Fürödtek a Balatonban, Szántódon, Csontváry Kosztka Tivadar festményeit csodálhatták Pécsett, a mohácsi csata helyszínén is jártak. Látták a pannonhalmi apátságot, majd a tihanyi apátságot. Ópusztaszeren megnézték a Feszty-körképet, Kecskeméten a magyarországi Máltai Szeretetszolgálat vendégelte meg őket. Budapesten a három csapat találkozott, és együtt szállt meg régi rákóczis fiatalokkal, akik találkozóra jöttek. /Szucher Ágnes, Bolyai Farkas Líceum: Hajrá, kisebbség, előre! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 21./
2009. július 24.
Felfokozott hangulat előzte meg az Újpest FC–Steaua labdarúgó kupamérkőzést Budapesten. mint egy héttel korábban a bukaresti találkozót is. Bombariadó volt éjjel abban a szállodában, ahol a bukaresti futballcsapat tagjai voltak elszállásolva. A Budapesti Rendőr-főkapitányság többszörösen biztosította a mérkőzést, a magyar hatóságok a szervezetten érkező mintegy hétszáz román szurkolót nagy erőkkel kísérték a Szusza Ferenc Stadionig, a mérkőzés végén hazaútjukat is biztosították. A budapesti rendőrök együttműködtek a román csendőrséggel. A mérkőzést megelőző órákban forgalomkorlátozást rendeltek el Újpesten a stadion környékén, ennek részeként éjfélig teljes szélességben lezárták a Megyeri utat. Öt magyar és egy ittas román szurkolót előállítottak. Emlékezetes, hogy a múlt héten Bukarestben találkozott egymással két csapat, a hazaiak nyertek 2–0-ra. Mérkőzés közben a román szurkolók kifeszítettek egy magyarokat gyalázó transzparenst. Az eset, és más a mérkőzés alatt történt rendbontás miatt az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) is vizsgálatot indított. AZ UEFA 50 ezer euróra büntette a román csapatot. A román szurkolók egy csoportja még a határ elérése előtt összetűzött a román rendfenntartó erőkkel. A román szurkolókat szállító buszokat magyar rendőrautók kísérték, rendbontás nem volt. /Újpest–Steaua: pszichológiai háború, bombariadóval. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2009. július 24.
Barcsay Jenőre /Katona, 1900. jan. 14. – Budapest, 1988. ápr. 2.), az Európa-szerte ismert és népszerű művész-pedagógusra emlékeztek a kolozsvári Unitárius Egyházközség tanácstermében abból az alkalomból, hogy elkészült az emléktábla, amellyel július 25-én megjelölik a festő Katona faluban található szülőházát. A nagy számban összegyűlt közönséget Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság (KLMT) elnöke köszöntötte, kifejtve: rendhagyó eseményre gyűltek össze, szeretnék megmutatni az emléktáblát mindazoknak, akik nem tudnak kilátogatni a mezőségi Katonába. Hozzátette: a KLMT céljai között megalakulása óta szerepel nem pusztán a műemlékek védelme, hanem azon épületek megjelölése is, amelyekben, irodalmi vagy történelmi szempontból jelentős személyiség született, élt vagy meghalt, vagy fontos események történtek. Emlékeztetett, hogy ily módon látták el emléktáblával Herepei János történész házát. Tervezik Gyulai Pál kolozsvári házát is emléktáblával ellátni, az író halálának 100. évfordulóján. Gaal György elmondta: a Barcsay név leginkább a nagybarcsai Barcsayak kapcsán vált ismertté (ebből a családból származott többek között Barcsay Ákos erdélyi fejedelem, Barcsay Ábrahám testőr-író és Barcsay Domokos főrendiházi tag), a művész azonban nem tartozott ebbe a főúri családba. Egyszerű mezőségi család sarja, nevét azonban már néhány évtizede a legnagyobb művészek között említik Európa-szerte, 75 éves koráig tanított a Budapesten a Művészeti Akadémián. Művészeti Anatómia című tankönyve mostanig több mint egy tucat kiadást ért meg, 18 nyelvre fordították le. Takács Gábor képzőművész, a KLMT titkára Barcsay Jenő és művészete című előadásában felidézte az 1900-ban született ünnepelt alakját. Laczkó Vass Róbert színművész Barcsay önéletrajzából olvasott fel egy részletet, majd a művész egyik kedvenc költője, Weöres Sándor két versét adta elő. Végezetül Maksay Ádám, a KLMT alelnöke mutatta be Vetési László képösszeállítását Barcsayról, a művész szülőfalujáról, családjáról, életének eseményeiről és munkáiról. /S. B. Á. : Barcsay Jenő emlékét idézik Kolozsváron és Katonán. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./
2009. július 25.
Magyar és román történészek önálló kezdeményezésére rendszeressé váltak a találkozók, amelyek túlnőnek a szakmai együttműködésen, s nincs bennük politikai kényszer – mondta el Módos Péter, a budapesti Európai Utas főszerkesztője, az utcára kerülő folyóirat két írását idézve. A História magyar és a Magazin Istoric román történelemtudományi folyóirat szerzői az utóbbi években sokat dolgoznak azon, hogy a szembenállást az együttműködésre váltsák. Módos Péter a májusi budapesti történész találkozón végighallgatta az előadásokat és elmondta, hogy sok olyan terület van, amelyet közösen kell vizsgálnia a két ország történészeinek, ilyenek például Magyarország és Románia kapcsolatai a második világháború éveiben. /Magyar-román történészkapcsolatok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
2009. július 27.
„Bocsánatot kérünk Romániától és a románoktól a magyar futballszurkolók egy csoportjának a két Steaua–Újpest mérkőzésen tanúsított viselkedéséért. A bajkeverők nem beszélnek a magyarság nevében. A magyarok zöme nem osztja nézeteiket, éppen ezért, a feltűnést keresve folyamodnak erőszakhoz, a minél visszataszítóbb sértegetésekhez. Szégyelljük magunkat miattuk” – írta a Népszabadság című budapesti napilapban Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes. A múlt héten a bukaresti Adevarul napilap a román fővárosban játszott Steaua–Újpest meccs után kért bocsánatot Magyarországtól és a magyaroktól a román szurkolók viselkedéséért, magyarokat gyalázó transzparensükért. A Népszabadság szerint a két meccsen nagyjából ugyanazok követték el a visszatetsző cselekményeket, „akik Budapest utcáin politikai jelszavak mögé bújva törnek-zúznak rendszeresen”. „Az emberre csak a megszólalásig hasonlító futballszurkolók a mieink, a magyar közegből nőttek ki, a mi nyelvünkön gyalázkodnak, szégyenünkön nem sokat enyhít a tudat, hogy Romániában és másutt is vannak hasonlók” – vélekedett a budapesti újságíró. A budapesti napilapban napvilágot látott írást az Adevarul július 26-i, vasárnapi számában román fordításban közölte. /Ferencz Zsolt: Népszabadság: Bocsánat Romániától. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2009. július 27.
A két harsány Steaua-Újpest mérkőzésen a fő eseménnyé a szurkolók háborúja vált. A huliganizmus nem Romániában és Magyarországon született. Nyugat-Európában már több mint két évtizeddel ezelőtt felütötte a fejét, és ugyan nem tűnt el teljesen. A Steaua és az Újpest összecsapás alkalmából azonban a sporton kívüli tényezők is jelentős szerepet játszottak abban, hogy a huligánoknak megvalósulhatott az egyik fő álmuk: sikerült kisajátítaniuk a televíziók kameráit, így magát a sporteseményt is. Ez a külső tényező a magyarországi politikum volt, amelynek egy része zászlajára tűzte az újpesti huligánok által is vallott cigány- és romángyűlölő, agresszív, zagyva revizionista nézeteket. Borbély Tamás, a lap munkatársa a magyarokat hibáztatja, „akik idegengyűlölő nézetekkel felfegyverkezve nyilvánultak meg teljes primitívségükben. ” Budapestet felháborította a magyargyalázó felirat, a hangulatot a politikum forrósította fel, „ami ismét bizonyítja, hogy Magyarországon a közéletből eltűnő félben van a mértékletesség alapját jelentő józanság és jóérzés. ” Az „RMDSZ ösztönös reakciója józanságra vallott. A szövetség politikusai elítélték az újpestiek viselkedését, és azt mondták, hogy nem kell ügyet csinálni a román szurkolók gyalázkodásából. ” Később „az egy tőről fakadó és táplálkozó magyarországi és erdélyi magyar jobboldali sajtó nyomására az RMDSZ időközben meggondolta magát, és feljelentést tett az ügyészségen a magyargyalázó felirat ügyében. ” „Ebből az esetből elsősorban Magyarországnak kellene tanulnia, bár kétlem, hogy az ottani közélet hangadó szereplői képesek lesznek levonni a konzekvenciákat. ” „A román politikai osztály ugyanis olyan fokú érettségről tett bizonyságot, amit a magyar politikusok régen elvesztettek. Magyarország tekintélyét Európában ripityára zúzta az elemi erővel fellángoló antiszemitizmus és idegengyűlölet, amely mindig is igen mélyen be volt ágyazódva a magyar társadalomba. ” /Borbély Tamás: A foci és a józanság halála. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2009. július 27.
„Júliustól megváltozott Romániában és Magyarországon is a lakásvásárlás állami támogatása. Míg Budapesten szinte minden korábbi kedvezményt megvontak, addig Romániában új támogatási rendszert vezettek be az Első ház programon keresztül” – mondta el Nagy Gyula, a magyarországi FHB Jelzálogbank szakértője. „Számos különbséget lehet találni a két ország bankrendszerének működésében” – hangsúlyozta Nagy Gyula. Romániában az Első ház program – amelynek lényege, hogy a kormány garanciát vállal a magánszemélyek hitelének nyolcvan százalékára – az államnak várhatóan egymilliárd eurójába (4,2 milliárd lej) kerül. /Giczi József: Spórlás vagy élénkítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./
2009. július 28.
Budapesten, a kőbányai református templom kertjében július 26-án, vasárnap kopjafát avattak a Mezőség apostola, Kövesdi Kiss Ferenc /1913–2004/ emlékére. Az ötlet dr. Papp Vilmos nyugalmazott kőbányai lelkésztől, teológiai professzortól, a Magyar Református Presbiteri Szövetség volt elnökétől származik, aki évtizedeken át hűséges támogatója volt Kiss Ferenc mezőségi kutató- és szervező munkájának. Az avatóünnepségen a Horváth Márton polgármester vezette mezőségi mócsi és mezőkeszüi vegyes tánccsoport lépett fel. A templomban Kiss Ferenc életéről és tevékenységéről, műveiről és a Mezőségről készült kiállítás fogadta az érkezőket. Papp Vilmos közbenjárása révén a Magyar Református Presbiteri Szövetség támogatásával 1995-ben jelent meg Kövesdi Kiss Ferenc első Mezőségről szóló kötete: Még szólnak a harangok! A már vaskosabb másodikat a Kiss Ferenc iránti tiszteletből a Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület adta ki 1997-ben, Riadóra szól a harang! címmel. Ezek a kötetek ihlették a Kráter Műhely Egyesületet, amely Kövesdi Kiss Ferencnek a Mezőségről készült, száz évre visszatekintő monográfia teljes szövegét jelentette meg 500 oldalon. A tizenegy gyermekes székelykövesdi család ötödik gyermekét Isten választotta ki a szolgálatra – hangzott el dr. Papp Vilmos ismertetőjében, aki felidézte Kiss Ferenc hányatott életét. Kiss Ferenc ahol megfordult, nemcsak a gyermekeket, hanem a fiatalokat, szülőket is nevelte, dalárdát szervezett, színdarabokat tanított be, gazdasági ismeretekre oktatta a közösséget. Többször bejárta Mezőség mind a 147 települését, s összegyűjtötte a fellelhető adatokat a népesség alakulásáról, templomokról és iskolákról, papokról és tanítókról, dalárdákról és egyesületekről. Munkája nem puszta adattár, hanem nemzetmegtartó, családmegtartó biztatás arra, hogy a szórványról nem szabad lemondani. Azt vallotta, hogy „a Mezőség népünk szíve! S ha e szívvel baj történik, odalesz Udvarhely és Várad, Somogy és Zala”. A dalárdákról, kórusokról szóló kötete még kiadásra vár, s megérdemelné, hogy a Mezőségen is méltó emléket állítsanak Kiss Ferencnek. /Bodolai Gyöngyi: A Mezőségtől Kőbányáig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./
2009. július 29.
A 80-as években Nagyvárad a progresszív képzőművészeti törekvések egyik gyújtópontja volt. Erről az időszakról és a Dialóg csoportról szól Ujvárossy László Progresszív kortársművészeti törekvések Nagyváradon, a nyolcvanas években címen hamarosan megjelenő könyve, melyet a Partiumi Keresztény Egyetem hallgatói tankönyvként használhatnak. A munka szerzője Ujvárossy László, a Partiumi Keresztény Egyetem művészeti karának megbízott dékánja, maga is aktív szereplője volt a könyvben bemutatott történéseknek, a Dialóg csoport néven ismert nagyváradi művészi csoportosulás tagjaként. A csoport 1981-ben, tartotta első kiállítását, az utolsó közös tárlatokra pedig 1995-ben került sor, a szentendrei Vajda Lajos Pincében és a budapesti Vigadó Galériában. A másfél évtized alatt a Dialóg csoportban több mint háromtucatnyi művész fordult meg, akik javarészt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemről kerültek ki, köztük magyar művészek: Jovián György, Onucsan Miklós, Boné Rudolf, Gerendi Anikó, Egyed Judit, U. Kerekes Gyöngyi és Kovács Károly. A csoport művészi eszköztárában szerepeltek konceptuális törekvések, éppúgy mint a folyamatművészet, a performansz, vagy a transzavangárd. A Dialóg csoport tagjai országos visszhangot kiváltó kiállítások résztvevői voltak. A szerző az anyagnak román nyelven való megjelentetését is tervezi. /Pengő Zoltán: A Dialóg csoportról ad ki könyvet Ujvárossy László. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2009. július 31.
Elkészült Mezőmadaras falumonográfiája, a Mélyre nyúló gyökerek – Mezőmadaras 800 éves története című kötet. A monográfiát dr. Szabó Miklós történész írta, a négy évig tartó munka során Bécsben és Budapesten is végzett kutatásokat a szerző. /Mezőmadarasi falumonográfia. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 31./
2009. augusztus 1.
Petőfi Sándor halálának 160. évfordulója emlékére Lezsák Sándor, az Országgyűlés elnökének vezetésével egy diákcsoport Budapestre utazott, míg egy másik csoport Segesvárra indult Kecskemétről. Kedves Gyula hadtörténész és Ratzky Rita irodalomtörténész Csataterek Petőfije című, hiánypótló kötetét bemutatták Budapesten a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Holló József főigazgató a könyvet ajánlva arról beszélt, hogy Petőfi Sándor határtalan szabadságvágya és a tekintélyalapú hadsereg vezetése között óhatatlanul konfliktusok voltak. Petőfi Kossuthtól maga kérte áthelyezését Bem József tábornokhoz, aki a feszültségek ellenére tudott bánni segédtisztjével, mert tisztában volt azzal, hogy Petőfi Sándor, a lánglelkű költő mozgósító ereje a hadseregben felbecsülhetetlen. /Petőfire emlékeznek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./
2009. augusztus 1.
Bodor Pál reméli, virtuálisan talán visszafogadják őt. A kommunizmus idején a rendszer híve volt Temesváron. Huszonhat évvel ezelőtt távozott Romániából. Fél élet című önéletrajzi kisregénye döntően Temesvárról szól. Bodor első elemitől érettségiig Temesváron járt iskolába. Bejáratos volt több íróhoz, Méliusz Józsefhez, Franyó Zoltánhoz, Endre Károlyhoz; Majtényi Eriket ott ismerte meg, Anavi Ádámmal a barátsága kamaszkorában kezdődött, sorolta, hogy emlékeztető névjegyét nyújtsa az olvasónak. Bodort e hasábokra invitálta Böszörményi Zoltán főszerkesztő. Bodor Pál (1983–90) a Magyar Nemzetben, majd (1991–94) a Népszabadságban írt, s végül „blog”-ban jelentkezett, a budapesti Klubhálón és Nolblogban. /Bodor Pál: Névjegykártya. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./
2009. augusztus 4.
Végre felébredt a magyar diplomácia, és immár úgy viszonyul a szlovák nyelvtörvényhez, ahogy az megérdemli: minden lehetséges nemzetközi fórumon össztüzet nyit rá. A budapesti külügyminisztérium – az elmúlt években rá egyáltalán nem jellemző szívóssággal – előbb az EBESZ, most pedig az ENSZ és az Európa Tanács elé viszi a kirekesztő, sovén nyelvhasználati jogszabályt, amelyet júniusban fogadott el a pozsonyi törvényhozás. Azok után hogy Brüsszel nem érzi magát kompetensnek a témában, Leonard Orban, az EU többnyelvűségért felelős biztosa a mai napig nem foglalt állást a magyar–szlovák viszonyt történelmi mélypontra juttató nyelvi elnyomás ügyében. /Rostás Szabolcs: Elrettentés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./
2009. augusztus 4.
Bihar megyébe, az 1920-ban vagy az 1946-ban hivatalosan is megvont határ sávjában álló romániai magyar falvakba nagyarányú román beköltözés folyik, éppen úgy Nagyváradról, mint Vaslui megyéből – panaszkodott a Duna tévé. A Duna tévé arról is tudósít, hogy a magyarországi falvakba, akár közel Szlovákiához, akár Békésbe és Hajdú-Biharba vagy Szabolcs-Szatmárba is folyik a beköltözés, szintén a román és szlovák házvásárlások révén. Ezen sopánkodni botorság, írta Sebestyén Mihály történész. Amikor a határsáv román és csehszlovák oldali magyartalanítása állampolitika volt, azt a korabeli nyomtatott sajtóban, valamint a parlamentben gyakorta szóvá tették. A sajtó a kommunizmus alatt hallgatott e népmozgalomról, internacionalista módon a magyar oldal is hallgatott, közben folyt az etnikai viszonyok erőszakos megváltoztatása. Azután 1990-ben ez leállt. Mert az előző korszak nagyon sikeres volt. Jól tudták az elvtársak, megy az már magától. Megindult a trianoni határon inneni és túli magyar lakosság kihúzódása nyugatra, Budapestre New Yorkba vagy Ausztriába. Jelenleg a magyar lakosság önként adja el házait a jobban fizető románnak, szlováknak. Aki hajlandó az ő falujába, házába, hazájába betelepedni. /Sebestyén Mihály: Aki adja – és aki veszi. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./
2009. augusztus 4.
Augusztus 2-án elhunyt Püski Sándor, a Püski könyvkiadó és a Püski könyvesház alapítója, igazgatója, lelke. Püski Sándor 1911. február 4-én született Békés nagyközség harmadik kerületében, Ibrányban, földműves szülők gyermekeként. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1935-ben avatták doktorrá. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. Püski Sándor volt az ötletadója és fő szervezője az első, 1942-es, majd az 1943 augusztusában megrendezett híres szárszói konferenciáknak, valamint a Magyar Élet-tábornak. 1944-ben a német, 1945 után a szovjet megszállással szembeszegülő szellemi ellenállás vezéregyénisége volt. A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben bebörtönözték. Püski Sándor 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1975-ben hozta létre feleségével a Püski Kiadót, ebben az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutó szerzők munkáit adták közre. A Püski házaspár 1988-ben tért vissza Budapestre és megalapította, majd működtette később fiaival a Püski könyvesházat és a kiadót. Könyvesboltjában a trianoni határokon inneni és túli Kárpát-medencei, valamint a nyugati magyarság képviselőinek legteljesebb merítése található meg a Németh László által emlegetett szellemi haza kincsestárából. Eme értékkészlet jelentős részét a Püski Kiadó maga rendezte sajtó alá. 1944-ig százharminc könyvet jelentetett meg, többek között Kodolányi János, Féja Géza, László Gyula, Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József munkáit. Püski Sándor Könyvessors – magyar sors című könyvében összegezte egy irodalomért élő ember életútját. /Pósa Zoltán, Magyar Nemzet Online: A magyar nemzeti irodalom mentorának halálára. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 4./
2009. augusztus 5.
A budapesti Nemzeti Társas Kör (NTK) a nemzettudat és az összetartozás erősítése céljával ünnepi istentisztelet keretében augusztus 1-jén, vasárnap címeres nemzeti zászlót adományozott a papolci református egyházközségnek, amelyen jelen volt Szőnyi Zoltán ügyvezető elnök, v. Erdős László nyugalmazott honvédezredes, az NTK elnöke is. /(sylvester): Nemzeti zászló Papolc református gyülekezetének. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./
2009. augusztus 6.
Borisz Tadics szerb államfő megígérte, hogy az ősz folyamán kinevezik a Vajdaságban 1944–45-ben elkövetett háborús bűntetteket kivizsgáló szerb–magyar történész munkacsoport szerb tagjait – közölte Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Az ígéret a két politikus magyar részről három hónapja várt találkozóján hangzott el. 1944 őszén és 1945 tavaszán legkevesebb 20 000, más becslések szerint 50 000 magyart gyilkoltak meg ítélet nélkül a partizánok. Nagygyörgy Zoltán történész elmondta, Horgoson a halálra szántakkal ásatták meg saját sírjukat, a tufaköves rétegben azonban nem tudtak mélyre ásni, a kutyák a hantolásokat később kikaparták. A nyolcvan horgosi áldozatot az út mellől az éj leple alatt szállították át a Horgosi csárda mögötti területre, csontjaik ma is ott vannak. A 60-as években egy építkezéskor előkerült itt cipő, reverenda és más ruhadarab is. 2004-ben a horgosi temetőben egy kripta épült, ide akarják elhelyezni az áldozatok földi maradványait. Szabadkán a téglagyár agyaggödrében végezték ki az áldozatokat. Több mint 850 név került fel a márványtáblákra. Az emlékművet időről időre meggyalázzák, ezt tették az Újvidék melletti Csúrogon – ahol háromezer ártatlanul kivégzett magyar holttestét rejti a szeméttelep – felállított márványtáblával is. A most alakuló állami bizottság szeptembertől kezdi feltárni a tömegsírokat. Azonosítják az elhunytakat, hogy a hozzátartozók eltemethessék őket. /Még idén létrejöhet a délvidéki megtorlásokat kivizsgáló bizottság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./ Borisz Tadics szerb államfő felkérte Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét /a legnagyobb délvidéki magyar párt vezetőjét6, hogy tegyen javaslatot a Belgrád által kiválasztandó személyekre. Pásztor István szerint számítani lehet rá, hogy Budapesten is döntenek a közös munkacsoport magyar tagjairól. A testület felállítását Pásztor István, valamint Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke február közepén kezdeményezte a szerb államfőnek, miniszterelnöknek és parlamenti elnöknek írt közös levelében. Szerbiában nemrég kezdődött meg a Tito partizánjai és a kommunista rendszer által 1944 és 1946 között bírói ítélet nélkül kivégzettek sorsának felderítése. /Vizsgálják a vajdasági háborús bűntetteket. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./
2009. augusztus 6.
Csiki László, a 2008 októberében Budapesten elhunyt kitűnő költő, próza-, dráma- és esszéíró ezer szállal kapcsolódott Kolozsvárhoz. Egész életműve erdélyi kötődésű. A szekus zaklatások elöl 1984-ben Magyarországra költözött. Művei kirajzolják a 20. század romániai magyar történetét (a Titkos fegyverektől az Ajakír című utolsó regényéig). Csiki egyik munkájából hozott egy részletet Kántor Lajos. /Kántor Lajos: Kolozsvár főterén (Sajátos térben – több hangon). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./ Egy embert várnak a beszélgető társak, aki negyven év után akarja újra megnézni Kolozsvár főterét. Az egyik kifakad: „Mit mutassak neki? Az emlékeit is eltörölték, az álmait is átépítették. De én itt élek, és nekem nem az emlékeimet változtatják át, hanem az életemet. ” /Visszaút. Kolozsvár főtere 1991 őszén – Hangjáték (részlet). = Szabadság (Kolozsvár), aug. 6./
2009. augusztus 8.
A Bolyai Egyetem felszámolásának következményei, újjáalakításának esélyei, valamint a rendszerváltás utáni időszak elszalasztott lehetőségei volt a két fő előadás témája augusztus 7-én a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. Az önálló állami magyar egyetem visszaállításáért küzdők egyik legnagyobb hátráltatója az RMDSZ, mely mindig mindent felvállal és megígér, majd nem tesz semmit az ügy érdekében – fogalmazott Bodó Barna politológus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke azon a beszélgetésen, amelyen Asztalos Lajos helytörténésszel, Kovács Lehel és Wanek Ferenc egyetemi oktatóval a felsőoktatási intézmény újraalapításának esélyeit latolgatták. A legnagyobb érdeklődéssel várt előadás keretében Raffay Ernő történész Borbély Zsolt Attila politológus segítségével elemezte a rendszerváltás következtében kialakult helyzetet. Elszomorítóvá vált a helyzet az elmúlt húsz évben, de nincs mit tenni, újra kell kezdeni az építkezést, és ez remélhetőleg kezdetét is veszi egy Fideszből és Jobbikból álló kétharmados többség révén. Egy ilyen többség ugyanis még az alkotmánymódosításra is lehetőséget biztosít – mondta Raffay Ernő történész. Beteg a magyar társadalom, igen gyenge állapotban van a nemzettudat, kiesett ugyanis Trianon a nemzeti emlékezetből – szögezte le az előadásba bekapcsolódó Szidiropulosz Archimédesz. A görög származású történész úgy látja, Görögországban elképzelhetetlen, hogy saját nemzettársaik ellen szavazzanak az emberek, az pedig különösképpen, hogy erre a hivatalban lévő kormányfő buzdítson. A szerkesztők bemutatták a Trianoni Szemle című új budapesti folyóiratot. /Ferencz Csaba: Nem reménytelen a magyar jövő (V. EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./
2009. augusztus 8.
Kovács András Ferenc bámulatos teljesítménye, az évről évre egymást leköröző verseskönyvek, a versek áradása, az alteregók. A személyes hang legújabb könyvében /Sötét tus, néma tinta (Vázlatkönyv, 2002 – 2009), Magvető, Budapest, 2009/ dominánssá válik. A Lázáry René Sándor terebélyesedő opusának több kötetbe tervezett megjelenése bizonyára a KAF-költészet fontos állomása lesz, évtizedek óta készül. De az lehet a rejtélyes római költő Calvus, ő nem képzelt alak, ő létezett, barátja Catullus verseiben hivatkozik rá, pár sora is fent maradt, de verseit KAF alkotja újjá! /Bogdán László: Olvasólámpa: KAF vázlatkönyve (Köszöntjük az 50 éves költőt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./
2009. augusztus 10.
Elhunyt Cseh Tamás előadóművész, énekes, zeneszerző, életének 67. évében, tüdőrák következtében érte a halál augusztus 7-én. Cseh Tamás /sz. Budapest, 1943. jan. 22./ 1970 körül kezdett dalokat írni, ebben társa Bereményi Géza író, filmrendező volt. Első lemezük 1974-ben jelent meg Levél nővéremnek címmel, ezt számos további album követte. A művész 1974-től a Huszonötödik Színházban, majd a Várszínházban, 1982-1998. között a Katona József Színházban adott önálló esteket. Cseh Tamás több mint ezerkétszáz dal szerzője, emellett számos filmben szerepelt. /Elhunyt Cseh Tamás előadóművész. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./
2009. augusztus 11.
A budapesti Kráter Műhely Egyesület évente, immár 8. alkalommal megrendezésre kerülő „Ki népei vagytok?” táborának idei helyszíne az erdélyi Vice; célcsoportja pedig a szórványmagyarság általános iskolás, alsó tagozatos gyermekei. A Szülőföld Alap által is támogatott tábor a magyarságukban veszélyeztetett családoknak a magyar kultúrához való tartozását kívánja elsősorban elősegíteni. /Tegnap szórványtábor nyílt Vicében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./
2009. augusztus 11.
Ötven éve hunyt el a magyar filmjátszás egyik legnagyobb csillaga, Jávor Pál. Ő volt kora magyar férfiideálja. Színpadon is felnőtt filmsikereihez. Jávor Pál aradi volt, büszkén vállalta aradiságát, noha itt töltött gyermek- és kamaszkora nem sok örömet hozott életébe. 1902. január 31-én látta meg a napvilágot, szerelemgyerekként. Apja pár év múlva elvette az asszonyt és a kisfiút saját nevére íratta. Ekkor lett belőle Jermann Pál. Azután 17 éves korában elszökött otthonról, Budapestre ment, innen indult el káprázatos karrierje. Egy erdélyi fellépéssorozat állomásaként 1946-ban visszatért szülővárosába, Aradra. Gyógyíthatatlan betegségben 1959. augusztus 14-én hunyt el Budapesten. /Puskel Péter: Jávor-kultuszunk adóssága. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 11./
2009. augusztus 11.
A monospetri falunapok keretében augusztus 9-én, vasárnap délután mutatták be Monospetri, a település Emberek, sorsok, dokumentumok /Biró Family Nyomda és Könyvkiadó, Budapest/ című monográfiáját. A kiadvány szerzője, Biró Endre a határ másik oldalán, a magyarországi Békés megyei Bucsán lakik. Biró Endre sorra felkereste a helyieket. Eleinte sokan szabadkoztak, mondván, nincsenek már dokumentumaik. Ahogy elbeszélgetett velük, egyre-másra kerültek elő a régi papírok, fotográfiák. /Megyeri Tamás Róbert: Petri könyve. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 11./
2009. augusztus 15.
Újabb, rendkívül igényes, gyerekeknek szóló kiadvány megjelentetésében vett részt Orbán Ferenc háromszéki zenész. A budapesti Sanoma Kiadó gondozásában megjelent Évszakok című könyv több egyszerű verseskötetnél, afféle összművészeti termék, hiszen a Weöres Sándor-költemények mellett gyönyörű színes illusztrációkat tartalmaz, a verseket megzenésítették. /(Farcádi): Megzenésített Weöres Sándor versek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./
