Október 9-én ünnepelte huszadik évfordulóját a Korondon szerkesztett Hazanéző művelődési, kulturális és hungarológiai folyóirat. A Sóvidék-központú lap évente kétszer jelenik meg, ingyenes közéleti melléklete, a Tűzhely viszont havi rendszerességgel. A Hazanéző és a Tűzhely a Firtos Művelődési Egylet köré csoportosuló értelmiségieknek, helytörténészeknek, fazekasmestereknek, vállalkozóknak köszönhetően érhette meg a kerek születésnapot, a székelyudvarhelyi Infopress Group támogatásával. A korondi művelődési házban csipketányérjait állította ki Józsa László helybeli keramikus. Munkásságáról Majla Sándor beszélt. Március 21-én Budapesten, az Írószövetség Bajza utcai székházában mutatták be a jubiláló lapot. Az október eleji ünneplésen a közönség kézbe vehette a Hazanéző könyvsorozat huszadik darabját, egy daloskönyvet (Álomjáró – Megzenésített gyermekversek). A korondi születésnapi ünnepségen ott volt a lap csaknem teljes munkatársi közössége. Ambrus Lajos köszöntőjét követően Bölöni Domokos méltatta a folyóiratot. /–dbs–: Két évtized a magyarság szolgálatában. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./
2009. október 12.
Kiss Kornél Iván nagykárolyi származású tanár, közíró október 11-én A gyűrű legendája című, Szent Kinga életét bemutató regényét dedikálta Nagykárolyban, a Szent László Közösségi Házban. A 77 éves szerző, aki Sík János néven korábban erdélyi magyar lapokban publikált, Nagybányán, majd Budapesten tevékenykedett matematikatanárként. Szent Kingáról szóló regényének bemutatóját a nagykárolyi katolikus nőszövetség meghívására tartotta. /Regény Szent Kingáról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 12./
2009. október 13.
Áttörésként értékelte a határon túli magyarság számára a szerbiai nemzeti tanácsokról szóló törvényt Markó Béla, az RMDSZ és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke Budapesten, október 12-én tartott műhelybeszélgetésén. A Kárpát-medencei magyar kisebbség: helyzetkép és kilátások címmel zajló műhelybeszélgetésen Glatz Ferenc akadémikus kijelentette: a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP), az RMDSZ és a VMSZ sikerét „Trianon óta a legnagyobb magyar sikernek tartom a magam részéről, rájöttünk, hogy magunknak kell segíteni magunkon” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy a romakérdésre végre felfigyelt az Európai Unió, de elképzelhető, hogy a romaügy háttérbe szoríthatja a „klasszikus” kisebbségek problémáit. Pásztor István, pártja, a VMSZ utóbbi években folytatott politizálását értékelve elmondta, hogy a kisebbségi politikának „a kisebbségek közösségi ambícióit kell megfogalmaznia és sikerre vinnie, különben a közösségi támogatás elolvad”. Szerinte ebben jelentős eredményeket sikerült elérni, például a szerbiai kisebbségi önkormányzatiságról, a lényegében kulturális autonómiát biztosító nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel, amelyet augusztus 31-én fogadott el a belgrádi parlament. Értékelése szerint ez új alapokra helyezi a szerb többség és a kisebbségek viszonyát. A törvény biztosítja a nemzeti tanácsok finanszírozását és az általuk működtetett intézményeknek fenntartását is. A nemzeti tanácsokról szóló törvény követendő példaként is felmutatható, például Szlovákia számára – mondta. Jelentős fejleményként említette meg azt a törvényjavaslatot is, amelyet a belgrádi parlament valószínűleg hamarosan elfogad, és amely a tartománynak az eddigieknél nagyobb hatáskört biztosít majd. Pásztor István szerint az is nagyon fontos, hogy talán sikerül létre hozni a második világháborúban a két közösség által egymással szemben elkövetett atrocitásokat kivizsgáló bizottságot, ez végre foglalkozna az 1944–45-ös délvidéki magyarellenes tömegmészárlásokkal is. Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a szerbiai nemzeti tanácsokról szóló törvény komoly „áttörés”, és különösen most jelentős, amikor Szlovákia éppen „vissza akar lépni” a kisebbségeknek adott jogok területén. Csáky Pál, az MKP elnöke szerint a szlovák politikai elit már megbánta a nyelvtörvény módosított változatának elfogadását, de nemzeti céljaik érdekében „belehajszolták magukat” ebbe. /Műhelybeszélgetés a Kárpát-medencei magyar kisebbségről. Markó szerint Szerbia előrelépett a kisebbségi jogok terén. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2009. október 13.
A szlovák külügyminiszter szerint a magyar politikai képviselet egy része olyan jogkört igényel magának a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyében, amilyenekkel csak az európai intézmények rendelkeznek. „Arra a feje tetejére állított következtetésre jutottak, hogy joguk van irányítani őket (a magyar kisebbségeket), s véleményezni, mit tesznek azon országok kormányai, amelyekben élnek” – jelentette ki Miroslav Lajcák a TA3 szlovák hírtelevízió október 11-i vitaműsorában. Szerinte erre jó példa Sólyom László magyar köztársasági elnök augusztus 20-i ünnepi beszéde, amelyben egy mondatban négy országot támadott meg. „Szlovákiát a nyelvtörvényért, Ukrajnát az oktatási törvényért, Romániát a magyar hivatalnokok állítólagos elbocsátásáért és Szerbiát azért, mert a Vajdaságnak nincs autonómiája” – mondta a szlovák diplomácia vezetője. A miniszter kijelentette, hogy a nyelvtörvény kapcsán Budapest „szégyenketrecbe” akarta zárni Szlovákiát, de ez nem sikerült. /Lajcák: Budapest konfliktust keres. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./
2009. október 13.
A Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány tizedik alkalommal rendezett ünnepséget Reményik Sándor emlékére, ezúttal Budapesten, a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban. Az eseménysorozat versmondó versennyel kezdődött, a résztvevők – kolozsvári és magyarországi középiskolai diákok – Reményik Sándor verseiből válogathattak. Az irodalmi konferencián az előadók – Pomogáts Béla, Kántor Lajos, Dávid Gyula irodalomtörténészek – Reményik Sándorról szóló tanulmányaikat, esszéiket olvasták fel. Ezután a közönség átvonult a gimnázium egy másik termébe, ahol Kántor Lajos megnyitotta a Zsoboki Alkotótábor résztvevőinek képzőművészeti kiállítását, amelynek témája Reményik Sándor élete és költészete, illetve az 1956-os események voltak. Végül Szabó Réka szervező felidézte az előző kilenc év emlékkonferenciáit, az azokon megtárgyalt kérdéseket, majd Pomogáts Béla mondta el ünnepi beszédét. /Jancsó Noémi: X. Reményik Sándor Emlékünnepség Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./
2009. október 13.
Székelyföldi művészek is szép számban csatlakoznak idén a magyar festészet napjához. Az október 10-étől a hónap végéig tartó programsorozatban mintegy félszáz tárlatnyitó szerepel, köztük három erdélyi vonatkozású. Kiemelt rendezvényként hirdették a szervezők Kovács Lehel festőművész sepsiszentgyörgyi kiállítását a Gyárfás Jenő Képtárban. A tárlaton a Budapesten élő alkotó szülővárosa közönségének mutatkozik be. A művész tárlatát diákkori mestere, Ütő Gusztáv festőművész méltatta. A Munkácsy-díjas Ütő Gusztáv képeit ezen a héten Budapesten láthatja a közönség, a sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai alkotók közös kiállításán. Szintén festészetnapi esemény az október 23-án Csíkszeredában megnyíló kiállítás: a Kriterion Galériában budapesti művészek mutatják be műveiket a négy helyi alkotón kívül. /Rostás-Péter Emese: Székelyföldi művészek és intézmények mutatkoznak be a Magyar Festészet Napján. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./
2009. október 13.
Emlékezetes múltidézést jelentettek Lacsny Péter és Domonkos László Hunyad megyei könyvbemutatói. Lacsny Péter Maderspach Károly ükunokájaként a családban élő emlékek sokaságát osztotta meg közönségével. Maderspach Viktor három könyvét mutatta be unokája, Lacsny Péter. A budapesti Masszi Kiadó gondozásában megjelenő kötetekről beszélve emlékezett Maderspach Viktor rendkívül olvasmányos, betiltásuk ellenére is sok kiadást megért könyveire. A bemutatott Menekülésem Erdélyből, Az oláhok vérnyomában a Fekete-tengerig, illetve a Páreng-Retyezát című kötetei érdekfeszítő olvasmánynak ígérkeztek. Domonkos László író, esszéista az első világháború magyar borzalmainak és hőstetteinek kevésbé ismert részleteire emlékezett Az elárult hadosztály című művében. A kötet az erdélyi, balassagyarmati és muravidéki önkéntesek hősies ellenállásáról szól, akik igyekeztek megakasztani a trianoni gőzhengert. Az 1918. december 1-i „egyesülés” nyomán benyomuló román csapatokkal szembeni ellenállásra szerveződő Székely Hadosztály a magyar kormány részéről nem igazán kapott támogatást. Ezért beszélhetünk elárult hadosztályról. Hiteles történelmi adatokra támaszkodva bemutatta a három elkeseredett „végvári” küzdelmet. Ugyancsak dokumentált kötetben /Nagyenyedi ördögszekér/ tárta az olvasó elé Domonkos László az 1849. január 8-i nagyenyedi vérengzést. Ezen a napon Nagyenyeden ezernél több védtelen magyar embert mészároltak le a mócvidéki román felkelők. Legalább ennyien pusztultak még el azok, akik a fogcsikorgató fagyban menekülni próbáltak. És porrá égett a város. A pusztítás mértéke a második világháborús Drezdáéhoz volt hasonló, csakhogy itt nem a bombák, hanem az eszeveszett düh lángja pusztított. A gyilkosokat mai napig hősként tisztelik Romániában. Állati kegyetlenséggel pusztított el egy védtelen várost tízezer román hegylakó, – ismertette a szerző Nagyenyedi ördögszekér című kötetét. A nagyenyedi vérengzés, illetve a korábbi Horea féle felkelés volt az, ami borzalmával felborította e vidéken az etnikai viszonyrendszert. Félelmet hagyott maga után, szórvány vidékké téve Dél-Erdélyt – fogalmazott Domonkos László. /Gáspár-Barra Réka: Maderspach Viktor és Domonkos László könyvei. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./
2009. október 14.
Ünnepi üléssel, koszorúzással, könyvbemutatóval és egy kamarakiállítás megnyitásával tiszteleg a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és annak könyvtára az idén 150 éves Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) előtt. A program október 14-én Budapesten koszorúzással kezdődik, majd az MTA székházában ünnepi üléssel folytatódik. Pálinkás József, az MTA elnöke beszél a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület kapcsolatáról, amely 2002-ben egy együttműködési nyilatkozat aláírásával vált hivatalossá. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Az EME-ünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
2009. október 14.
Kós Károly emlékét idéző estet szervezett október 9-én a Helikon – Kemény János Alapítvány Marosvásárhelyen, a Református Diakóniai Otthonban. Kós Károly építészeti életművét vetített képes előadás formájában Szekeres Gerő tárgyalta. Kós Károly a népi építészetet bevitte az épülettervezésbe. Trianon után mehetett volna egyetemi tanárnak Budapestre, de ő inkább Erdélyt és a teljes bizonytalanságot választotta, mondván, itt van rá szükség. Kovács Emese Kós Károly életpályájáról, irodalmi életművéről szólt. Az est végén Bögözi Attila, a szerkesztő emlékezett a nemrég elhunyt Adamovits Sándorra /Déva, 1937. máj. 3. – Marosvásárhely, 2009. júl. 18./, és méltatta most megjelent Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét. Adamovits egyszerre szolgálta a hitet, a közművelődést, a kultúrát és a hagyományőrzést. /Nagy Botond: Emlékezés az ezermesterre. Kós Károly-est a Bocskai Teremben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./
2009. október 14.
Székelyudvarhelyen folyik a kortárs drámatalálkozó. Az október 12-15. között megrendezett fesztivál célja lehetőséget adni a román és a magyar kortárs drámák bemutatására. A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház második alkalommal szervezi meg a kortárs dráma fesztivált. Az október 12-i nyitóelőadáson a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Spiró György: Prah című darabját vitte színre László Csaba rendezésében, ezt követte az Aradi Kamaraszínház és a Pécsi Harmadik Színház közös produkciója, Matei Visniec: Lovak az ablakban című darabja, Radu Dinulescu rendezésében. Október 13-án a bukaresti Komédium Színház mutatta be Nádas Péter: Temetés című művét, Bocsárdi László rendezésében, majd az Aradi Művelődési Ház és a galaci Fani Tardini Színház közös produkciója következett, Schwajda György: Hymnus című előadása, melyet Radu Dinulescu rendezett. Október 14-én a Nyílt Fórum Füzeteket mutatja be Lőkös Ildikó felelős kiadó, délután Andresz Katalin budapesti színésznő jeleníti meg Alina Nelega: Ameli sóhaja darabját, Gali László rendezésében. Este a bukaresti Act színház mutatkozik be, Alina Nelega: Amalia respira adanc (Amália mélyet lélegzik) című előadással. /Csibi Márti: DráMa – holnap is. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
2009. október 14.
Magyarországon eddig még nem vetített alkotásokat, többek között fesztiváldíjas játékfilmeket láthat a héten a Budapesti Román Kulturális Intézet jóvoltából a budapesti közönség. Sokan gyűltek össze az Uránia Nemzeti Filmszínházban október 12-én, kerekasztal-beszélgetéssel elevenítették fel a húsz évvel ezelőtt történteket, s megidézték a müncheni székhelyű Szabad Európa Rádiót (SZER). A SZER egykori munkatársai emlékeztek az 1951 és 2008 között működő román szerkesztőség mindennapjaira, az adó körül kibontakozó érdekellentétekre, a lehallgatásokra és a parancsba adott máig tisztázatlan meggyilkolásokra. Alecu Solomon A hidegháború hullámain című 2007-es dokumentumfilmje a románok milliói számára reményt adó Szabad Európa Rádióról szólt. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Román átmenet Pesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./
2009. október 15.
Nincs lényeges különbség a csíki és a budapesti gyerekek egészségi állapota között – állítják a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Budapestről érkezett orvosai, akik ezen a héten több csíki településen tartottak gyerekek számára általános szűrővizsgálatot. Egy területen azonban nagy a baj: a kicsik többségénél már nagyon fiatalkorban jelentkezik a fogszuvasodás. A csíki régióban jól felkészült családorvosok dolgoznak, a felszerelések pedig egyre jobbak, mondta az egyik orvos. /Kozán István: Katasztrofális szájhigiénés állapotok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./
2009. október 15.
Lászlóffy Zsolt, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára kapta az Oláh György Ifjú Tudós Díjat idén. A díjátadó október 12-én volt Budapesten. Lászlóffy Zsolt egyben a Nagyváradi Állami Filharmónia karigazgatója, zenetudósi és zeneszerzői munkásságáért tüntették ki az elismeréssel. 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjjal tüntették ki. /Díjazták Lászlóffy Zsoltot. = Krónika (Kolozsvár), okt. 15./
2009. október 15.
Tófalvi Zoltán író búcsúzott feleségétől, marosvásárhelyi református temetőben. Tudja, hogy hangos szóval a férj nem kiáltja világgá mérhetetlen fájdalmát. Ami ettől a hagyománytól eltérítette, az felesége kétéves iszonyatos szenvedésének tanulsága. A budapesti Országos Onkológiai Intézet előcsarnokában elhelyezett márványtáblán áll a Babits-idézet: „Szenvedésre lettünk mi. / Szenvedni annyi, mint diadalt aratni. / Oh, hány éles vasnak kell rajtunk faragni, / míg méltók leszünk, hogy az Ég királya / beállítson majdan szobros csarnokába. ” Tófalvi felesége rákos volt, gerincműtéten esett át, legalább a mérhetetlen fájdalmát csökkentik, mondták az orvosok. Elviselte a szörnyű fájdalmat, a kórházakban az ő nevét említették, mint a fájdalom feletti diadal örök szimbólumát. A fájdalom elől a költészethez, az irodalomhoz menekült. Szinte az utolsó pillanatig regényeket, verseket olvasott. Korábban mindene volt a virágoskertje, azonban ügyvédi machinációkkal éppen ettől a kerttől fosztották meg. Tófalvi keserűen állapította meg, felesége drámájának „egyik legnagyobb tanulsága az, hogy minden erdélyi magyar jól vésse az eszébe: ha elesik, ha földre zuhan, teljesen magára marad. ” „A te sírodhoz jövünk emlékezni, mi magyarok, akik egymás ellen annyit vétkeztünk” – búcsúzott Tófalvi Zoltán. /Tófalvi Zoltán: Feleségsirató. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./
2009. október 16.
A közel tíz év szünet után újra összeálló Philharmonica Hungarica koncertjével október 17-én hivatalosan is megkezdődik a II. Biennále – A Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja. Az október 31-ig tartó rendezvénysorozat Budapest tizenöt helyszínén több mint negyven programmal várja az érdeklődőket. A budapesti Fészek Művészklub a következő két hétben a fesztivállátogatók bázisaként működik majd, Kaiser Ottó fotográfus és Bolygó Bálint képzőművész kiállításaival itt nyitották meg a fesztivált. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Budapesten fesztiváloznak a határon túli magyarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./
2009. október 16.
„Minden ember »egyedi kisebbségnek« születik, és a modern ember kisebbségi helyzetbe kerül azáltal is, hogy a tradicionális közösségek meginognak” – ez az egyik alapgondolata a hétvégén Budapesten megrendezett Őszi Irodalmi Fesztiválnak. Mindenki kisebbség címmel a hétvégén rendezi meg hatodik alkalommal a Szépírók Társasága az Őszi Irodalmi Fesztivált a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. A két nap alatt mintegy negyven írót felvonultató rendezvénysorozat Szilágyi Lenke fotóművész kiállításának megnyitójával kezdődik, október 17-én. A fesztivál programja szekciókra tagolódik; ezekben a különféle kisebbségi léthelyzetekről beszélgetnek és azokkal kapcsolatos írásokból olvasnak fel a szerzők. /A kisebbség a kulcsszó idén a szépírók fesztiválján. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./
2009. október 16.
Arcok és emberek között a nagyvilágban címmel nyílik fotókiállítás Árkoson a Művelődési Központban október 16-án, majd 18-án a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház kiállítótermében mutatja be Stephen Spinder Tíz esztendő Erdélyben című fotóalbumát. Az 55 éves amerikai fotóművész jóformán az egész világot bejárta, utazásai során készített fényképeit lehet megtekinteni a kiállításon. Stephen Spinder Amerikában egy táncházban a magyar néptánc keltette fel érdeklődését olyannyira, hogy a rendszerváltás utáni években Budapestre utazott, majd a kilencvenes években oda is költözött. Igen sokszor keresett fel kalotaszegi, mezőségi falvakat, ezekből a fotográfiákból, a hozzájuk kapcsolódó történetekből adta ki Tíz esztendő Erdélyben című kétnyelvű albumát. /(Farcádi): Erdély egy amerikai fotóművész szemével. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./
2009. október 17.
Nem ellenküzdelmet akarunk, csupán kultúránk megőrzését, amiért az eddigi munka nem volt hiábavaló, de az eredményesség érdekében új alapokra kell helyezni a magyar mise kérdését – fogalmazott Pogár Róbert magyarfalusi (Bákó megye) származású, Murakeresztúron szolgáló atya a Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák / A moldvai csángók elnevezésű október 16-án tartott bákói konferencián. Diószegi László, a konferenciát szervező budapesti Teleki László Alapítvány elnöke elmondta, arrafelé haladunk, hogy a csángóságot saját értelmisége képviselje. Ezt a rendezvény programja is igazolja, a Lábnyikba kihelyezett tanácskozáson otthon szolgáló, illetve elszármazott, de a csángó megmaradás iránt elkötelezett fiatalok mutatkoznak be. – Nem csak Csángóföldön, hanem a migrációban és nem emigrációban, ahogy sokan használják, is nehéz a megmaradás, mert azok a magyarok, akik ma érkeznek a nyugati szétszórtságba, azoknak nincs nemzeti öntudatuk, keresztény tartásuk, nem követik a Szent István-i örökséget – hangsúlyozta Cserháti Ferenc esztergomi segédpüspök, a külföldi magyarok lelki szolgálatának összehangolásával megbízott vándorpüspök, kiemelve, hogy az Erdélyből és Vajdaságból kivándorlók némileg javítják ezt a képet. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke mintegy összegezte a moldvai csángók misetörekvéseit: Semmi mást nem akarunk, csak odatartozni ahhoz a kultúrához, ami a miénk. A tanácskozás október 17-án Lábnyikon folytatódik, ahol együtt misézik Cserháti Ferenc magyarországi és Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök. /Fekete Réka: A csángók nem akarnak kimaradni a magyar kultúrából. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./
2009. október 17.
Bogdán László az első Ignácz Rózsa-konferencián az írónő szülővárosában, Kovásznán ,,perújrafelvételről” beszélt, s ma is úgy gondolja, nem minden alap nélkül, Ignácz Rózsa terjedelmes életműve kapcsán akkor még csak tárgyalások folytak arról, hogy a méltatlanul elfeledett írónő összegyűjtött műveinek kiadását elkezdi a csíkszeredai Pro Print Kiadó. Addig a budapesti Püski Kiadónál jelent meg néhány régebbi nagy sikerű s néhány újabb, kéziratban maradt regénye. Azután a Pro Printnél megkezdődött az összkiadás, régi népszerű regények, a Róza leányasszony, az Urak, úrfiak mellett kiadták egyik főművét, a negyven évig kéziratban maradt, az ötvenes évek embertelen viszonyait leleplező, A vádlott – 1950-1952 című regényt, vagy a nem kisebb író, mint Kodolányi János által remekműnek tartott, Szent Lászlót megidéző Ünnepi férfiút. A sorozat folytatódik most Ignácz Rózsa születésének századik évfordulójára a Pro Printnél megjelent, régóta esedékes Emlékkönyv, az író fia, Makkai Ádám közreműködésével, Neményi László szerkesztésében. Az írónő műveinek újrakiadásával, néhány nagy empátiával megírt tanulmánnyal a perújrafelvétel megkezdődött. Most az Emlékkönyv után egy Ignácz Rózsa-biográfia s egy -monográfia lenne soron. /Bogdán László: Ignácz Rózsa emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./
2009. október 20.
Október 23-án avatják fel Kolozsváron a Szakáts Béla temesvári szobrászművész tervei alapján készült 1956-os emlékművet. Az emlékmű avatásán budapesti, bukaresti és kolozsvári hivatalosságok is részt vesznek. Az 1956-os emlékmű ötlete eredetileg Tibád Zoltántól, a Kolozsvár Társaság munkatársától származik. 2005-ben tizenkét erdélyi magyar szobrászművésznek küldték el a pályázati felhívást. A bírálóbizottság a Székelyföldről elszármazott, Temesváron élő Szakáts Béla munkája mellett döntött. Az ajtó jelkép, ‘56-os szimbólum: egyik oldala a börtönkapu, a másik pedig, a rajta lévő napszimbólummal, a rozettával a jóreménység, a szebb jövő jelképe. Az ‘56-os emlékmű avató ünnepsége beilleszkedik a Kolozsvár-napok programsorozatába. Október 22-én Kolozsvári barokk címmel helyi fényképészek munkáiból nyílik kiállítás, majd ünnepi hangverseny lesz a Magyar Operában. Október 24-én a Kolozsvár Társaság székhelyén Cs. Szabó Lászlóra, Kolozsvár „egyik szerelmesére” emlékeznek, beszédet mond Pomogáts Béla. A Gy. Szabó Béla Galériában megnyitják Fekete Margit képzőművészeti emlékkiállítását, este pedig Jancsó Miklós színész által összeállított műsort tekinthetnek meg az érdeklődők, ezt a Szomszédnéni Produkciós Iroda műsora követi. /Ferencz Zsolt: Kétarcú szobor a Sétatéren – emlékeztetőül. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2009. október 20.
Butak András grafikusművésznek az 1956-os forradalom ihlette alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten. Butak András a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakának elvégzése után Bukarestben tevékenykedett, majd 1981-ben áttelepült Budapestre. /N. J. : Butak András grafikai tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2009. október 22.
Wass Albert élete és elhivatottsága című jótékonysági előadáson gyűjt október 24-én a sepsiszentgyörgyi és a kilyéni rehabilitációs központ számára a nemrég bejegyzett Életfa Családsegítő Egyesület, melyet szociális szférában dolgozók egy csoportja hozott létre azzal a céllal, hogy segítse a szociálisan hátrányos helyzetű, illetve sérült gyermekeket és családokat. Első akciójuk során nemrég huszonkét gyermeket ajándékoztak meg ruhacsomaggal, de a segélyezésen kívül tervezik tanácsadás beindítását, táborok szervezését, a kisjövedelmű családokban nevelkedő tehetséges gyermekek továbbtanulásának segítését. A fiatal szervezet azt a Turcsány Péter írót, a Wass Albert-könyveket megjelentető budapesti Kráter Kiadó vezetőjét hívta meg első nyilvános rendezvényére, aki pályafutása első éveiben tanárként hátrányos helyzetű gyermekeknek, állami gondozottaknak szervezett irodalmi kört. /(fekete): Segítenek, mert sok a rászoruló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./
2009. október 23.
Az 1956-os forradalom sok áldozatot követelt. Hivatalos adatok szerint az októberi 23. és január 16. közötti emberveszteség országos viszonylatban 2652 halott (Budapesten 2045) volt, és 19 226 személy (Budapesten 16 700) sebesült meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét, 51 pedig eltűnt. A forradalom leverését három évig tartó kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek száma (eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 fő volt, 22 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, internálásra, s mintegy 200 ezren elhagyták az országot. /1956 – a magyar szabadság hajnala. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
2009. október 23.
Az 1989-es romániai változásoknak is a magyarországi 1956 volt a forrása és ihletője – fejtették ki október 22-én Snagovban a romániai forradalmárok képviselői, akik részt vettek a magyar nemzeti ünnep alkalmából Nagy Imre emlékoszlopának koszorúzási ünnepségén. Az 1956-os forradalom miniszterelnökét és munkatársainak a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült csoportját annak idején a Bukarest közelében lévő Snagovba hurcolták, és ott tartották fogva szovjet parancsra az akkori román hatóságok. Ezen a helyen 1997-ben állították fel emlékoszlopot. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a hagyományoknak megfelelően megkoszorúzta az emlékhelyet, október 23. alkalmából. /Megkoszorúzták Nagy Imre snagovi emlékoszlopát. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./
2009. október 23.
„1956. október 23-a örökre be van jegyezve a szabad emberek, a szabad népek krónikáiba. A bátorság, az öntudat, a diadal napja volt” – méltatta 1960. október 23-án J. F. Kennedy, Amerika elnöke, a magyar ‘56-os forradalmat. 1956-ban a forradalom és szabadságharcban a barikádnak csak két oldala volt. Az egyik oldalon a nemzet küzdött a szabadságáért, a másik oldalon azok voltak, akik saját hatalmuk biztosítása érdekében idegen megszállókat hívtak a magyar nemzet ellen segítségül, akikből a megszállók hű kiszolgálói lettek évtizedeken keresztül. 1956-ban a magyar nemzet szabadságharcát vívta a szovjet megszállók és kiszolgálóik ellen. Miközben a nyugati világ kitartásra bíztatott, Amerika elnöke, Eisenhower a szovjet vezetők tudomására hozta, hogy szabad kezet kapnak a magyar szabadságharc leverésében. Október 22-én Budapesten a Műszaki Egyetemen éjszakába nyúló vita után egységes szövegbe foglalták a 14 ill. 16 pontot. Elhatározták a lengyelek melletti tüntetést másnap, 1956. október 23-án. Október 23-án a hatalom bizonytalanná vált, hol engedélyezte, hol betiltotta a tüntetést. 15 órakor indult a tüntetés a Petőfi-szobortól, ahonnan a Bem-szoborhoz vonultak. A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc szavalta el a Szózatot. Megszülettek az első lyukas zászlók, kivágták a Rákosi-címert a nemzeti zászlókból. Megindult a hatalmas tömeg a Kossuth térre. Estére mintegy kétszázezres tömeg gyűlt össze. A tömegben már hangosan szólt a forradalom majd szabadságharc leglényegesebb követelése: „Ruszkik haza!” A tüntetők egy része a Rádióhoz ment, hogy felolvassák a hírekben a követeléseket, mások a Városligetbe indultak, a Sztálin-szoborhoz. Jelszavakat skandáltak: „Vesszen Gerő! Vesszen Piros! Vesszen az ÁVO!” Nagy Imre a Parlament erkélyén szerencsétlen beszédét „Elvtársak!” megszólítással kezdte, mely a tömegből ellenszenvet váltott ki. „Nem vagyunk elvtársak!” Nagy Imre kénytelen volt „Magyarok! Barátaim!”-ra változtatni a megszólítást. A Dózsa György úton volt a hírhedt Sztálin téren a Sztálin-szobor. A szobor felállítása előtt itt állt a híres Regnum Marianum templom, a magyarok Nagyasszonyának temploma, melyet 1951-ben leromboltak. Október 23-án a hatalmas Sztálin-szobrot ledöntötték. Elterjedt a hír, hogy a Rádiónál az ávósók lövik a népet, és már áldozatok is vannak. Az emberek elindultak a Rádióhoz. A Rádióhoz kirendelt katonák átálltak a tüntetők oldalára. A tüntetés spontán felkeléssé alakult. A tüntetők fegyvereket szereztek, és a magyar nép felkelt a szovjet elnyomás és kiszolgálóik, az ávósok uralma ellen. A tüntetők elfoglalták a központi pártlap, a Szabad Nép székházát. Debrecenben október 23-án szintén nagy tömeg tüntetett, az ávósok a fegyvertelen tüntetőkre vezényelték az első sortüzet, mielőtt még Budapesten az első puskalövések eldördültek a Rádió ostroma előtt. Ilyen egységes talán még soha nem volt a nemzet. A fegyverrel küzdő fővárosi és vidéki felkelők mögött ott állt az egész ország a hatalmon lévő törpe kisebbség kivételével. Október 23-án éjszaka Gerő Ernő pártvezető kérésére az országban állomásozó szovjet egységek bevonultak a fővárosba. Megkezdődtek az összecsapások a felkelők és a szovjet csapatok között. /Emlékezzünk 1956. október 23-ára! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./
2009. október 23.
A rendszerváltozás során fontos szerep jutott az egykori ötvenhatosoknak a demokratikus átalakulás megteremtésében – derül ki Molnár Adrienne 89:56. Ötvenhatosok a rendszerváltásról című, pár nappal ezelőtt megjelent kötetéből. Az ötvenhatosok és a rendszerváltás kapcsolatát a személyes emlékeken keresztül mutatja be a könyv, amely a budapesti ‘56-os Intézet Oral History Archívumának életútinterjúi alapján készült el. Az elmúlt húsz évében készült több mint hatszáz életútinterjúból 89-et válogatott könyvébe a szerző. 1988 januárjában még betiltották Ember Judit Menedékjog című dokumentumfilmjét, amely a jugoszláv követségről elrabolt és Romániába hurcolt Nagy Imre-csoport sorsát dolgozta fel, október 23-án azonban – noha nyilvános megünneplését nem engedték – már nem akadályozták meg, hogy a Jurta Színházban a forradalom kitörésének napjáról maguk az érintettek emlékezzenek meg. 1989. január 28-án Pozsgay Imre rádiónyilatkozatban jelentette be, hogy 1956-ban Magyarországon nem ellenforradalom, hanem népfelkelés zajlott le. 1989. március 29-én az Új Köztemető 301-es parcellájában a nyilvánosság kizárásával megkezdődött Nagy Imre és mártírtársai kihantolása. Február 22-én törölték az állami ünnepek sorából november 7-ét, és elrendelték a koncepciós perek felülvizsgálatát, májusban az Igazságügy-minisztérium közzétette az 1956. december 20. és 1961. december 13. között a bíróságok által halálra ítélt és kivégzett személyek – a büntetés-végrehajtás adatai és a bírósági iratok alapján összeállított – névsorát. /Kiss Judit: Múltfeltárás és kollektív emlékezet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./
2009. október 23.
Magyar Capuletek és román Montaguek áldozták fel életüket a szerelemért október 22-én a budapesti Operettszínházban. A Biennále keretében bemutatott kétnyelvű Rómeó és Júlia című musical sikert aratott. A Biennále – A Külhoni Magyarok Kulturális Fesztiválja keretében román és a magyar művészek közösen, két nyelven játszották el Gerard Presgurvic Rómeó és Júlia című musicaljét. A „román szereplők” között két magyar is volt. A Temesvári Csiky Gergely Színház korábbi igazgatója, a jelenleg szabadúszó színész Demeter András Lőrinc barátot formálta meg. A Tybaltot alakító bukaresti születésű, Marosvásárhelyen diplomázott Fazekas Ernő pedig egyúttal a román nyelvű változat fordítója volt. Ők hol magyarul, hol románul szóltak a közönséghez. „Köszönöm Önöknek, hogy így fogadták ezt a rendkívüli előadást és köszönöm a művészeknek is” – mondta Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház igazgatója, aki a darab rendezője is. A Bukaresti Nemzeti Operettszínház és a budapesti Operettszínház együttműködése több éve tart. A két teátrum alapító tagja az Európai Zenés Színházak Szövetségének, mely első fesztiválját Bukarestben tartotta 2008 őszén. Az együttműködésnek köszönhető egy újabb vállalkozás: a Csárdáskirálynő című Kálmán Imre operett replika változatának bemutatója november 12-én lesz. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Rómeó és Julieta a Biennálén. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
2009. október 23.
2009 őszén az Égtájak Iroda második alkalommal rendezi meg a Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválját Budapesten. Volt a jól bevált „határon túli magyar” kifejezés, ami hosszú ideje – főleg egy immár 20. életévét betöltött kisvárdai színházi fesztivál „epitheton ornans”-aként – beépült a köztudatba, jobb híján ekként jelölve az erdélyi, a partiumi, délvidéki, felvidéki és kárpátaljai, sőt esetenként a kanadai és New-York-i magyar művészeti intézményeket is. A „határainkon túli”, kimondatlanul ugyan, de leginkább a Trianon után elcsatolt területeken élő magyarságot jelölte. Ugyanezen oknál fogva nem nevezhetjük a hasonló eseményeket „Kárpát-medenceinek”, még akkor sem, ha nem külön „anyaországi”, illetve „erdélyi”, „felvidéki” „burgenlandi” stb., hanem valóban Kárpát-medencei magyarságban és annak kulturális egységében gondolkodunk. Ezen ellentmondások feloldására találták ki az illetékesek a „külhoni magyar” kifejezést. Azonban ezzel is legalább annyi a gond, mint a „határon túli”-val. Olyan kül-belhoni művészek is jelentkeztek, mint például Kakuts Ágnes, aki bár Erdélyből Magyarországra települt, most mégis a kolozsvári társulat tagjaként jelentkezik. Azután az 1792-ben alakult, legrégebbi magyar színház – a kolozsvári –, ugyancsak „belhoninak” érezheti magát a magyar kultúra berkeiben, földrajzi helyzetétől és a jelenlegi országhatároktól függetlenül. A Biennále széles körben öleli fel a világ magyarságának kulturális produktumait. Az egész rendezvénysorozat kitalálója, éltetője és hajtómotorja, Goldschmied József, az Égtájak Programiroda igazgatója. Az eseménysorozat központja a Fészek Klub. A megnyitó gálaestre „feltámadt egy legenda”, azaz még élő tagjaiból újra összeállt az 1956 után Németországban, világhírű magyar, menekült zenészekből alakult zenekar, amely a nyolcvanas években Erdélyből emigrált tagokkal bővült, majd a kilencvenes évek elején oszlott fel. A feltámadt „Philharmonia Hungarica” ez alkalommal Vásáry Tamás vezénylete alatt játszik. De bemutatót tartanak a zselizi vegyeskar, a nagybecskereki kamarakórus, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a komáromi Jókai Színház, a szabadkai magyar társulat, valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is, amely rendhagyó módon Budapesten tartotta meg Molière Mizantrópjának premierjét. A kortárs képzőművészetet a Szlovéniában élő Göntér Endre festő, az angliai Cambridge-ben született Márk Bollobás fotóművész, a Prágában élő Farkas Roland és Boráros Henrik, a torontói Kántor István, a Kassán alkotó Bartusz György, a pozsonyi Rónai Péter, a bukaresti Estefán Arnold – és sokan mások, sokfelől – képviselik. Ezek a találkozók késztethetnek arra, hogy ne határon innenben, illetve határon túlban gondolkodjunk, hanem összmagyarságban. /Medgyessy Éva: Magyarnak lenni mit jelent? Gondolatok a „Külhoni magyarok kulturális fesztiválja” kapcsán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./
2009. október 23.
Igazi közép-kelet-európai életút tárul fel Szécsi Antal nemrégiben Ezüstgyopár-díjjal kitüntetett pedagógus könyveiből. A 71 éves Szécsi Antal a Regátban munkát kereső székely emberek gyermekeként Galacon született, ahol hamarabb megtanult románul, mint magyarul. A háború idején családja Budapestre menekült, de azután visszatértek Székelyföldre, ahonnan az 1946. évi szárazság miatt megint a román fővárosba mentek. Innen apja szülőhelye, Betfalva jött, majd Rugonfalva és az áhított székelykeresztúri tanítóképző. Itt formálódott közösségi emberré. Vargyason sokáig volt iskolaigazgató. 1975 tavaszán, a híres vargyasi népművészetre alapozva, beindították az iskola bútorfestő és faragó műhelyét, ahol a még élő utolsó mesterek Sütő Béla és Máthé Ferenc tanították a mesteri fogásokat. Szécsi Antal három könyve (Falu a Látóhegy alatt, Kapuállítók hitével, Maga-felejtő sorsunk halk tudója) jórészt Vargyasról és a vargyasi emberekről szól. /Sike Lajos: Ezüstgyopár-díj fél évszázadért. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
2009. október 24.
Október 23-án a szoboravatást követően a kézdivásárhelyi ünneplők a Céhtörténeti Múzeumba vonultak, ahol megnyitották Lehel Jenő Törött rácsok című fotókiállítását. Lehel Jenő (1917–1997) mérnök amatőr fotográfus volt. 1956-ban, a harcok lecsendesedése utáni, az utcán heverő halottak eltemetése előtti időszakban, október végén, november elején készített felvételeket. Negatívjai az Egyesült Államokból kerültek haza, a róluk készült nagyításokat első ízben 2006 októberében állították ki Budapesten. /Iochom István: Törött rácsok – a forradalom képei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./
