Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 19337 találat lapozás: 1-30 ... 16831-16860 | 16861-16890 | 16891-16920 ... 19321-19337
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2004. május 22.

A kolozsvári magyar festők doyenje, a Barabás Miklós Céh korelnöke, Andrásy Zoltán festőművész a napokban töltötte 94. életévét. Bukarestben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, majd reklámgrafikus volt hat évig a román fővárosban. Családjával Kolozsvárra költözött, 1939-től már az erdélyi főváros művészeti életének alakításában játszott szerepet. A Barabás Miklós Céh fiataljainak csoportjával együtt állított ki Kolozsváron, majd Budapesten is. A háború az ő életébe is beleszólt. Németh Júlia munkájában vázolta fel Kolozsvár szerepét /Kolozsvár – műhely és vonzásközpont, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/. Andrásy Zoltán a hadifogságból 1947-ben szabadult, és került vissza Kolozsvárra. Könyvgrafikával foglalkozott, és kedvenc műfajának, az akvarellnek hódolt, de olajjal, majd temperával is dolgozott. 1948-tól, a Magyar Művészeti Intézet megalakulásától kezdve a művészképzésben is tevékeny részt vállalt. Az intézetnek a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába való 1950-es beolvasztását követően is a grafikai tanszék élén állt. A kolozsvári grafikai iskola megalapozásában is közrejátszva, tanszékvezetőként vonult nyugdíjba a hetvenes években. Még négy évvel ezelőtt, kilencvenévesen is festett, megjegyezte, hogy most azért már lassabban halad. /N. J.: Továbbra is a művészet szolgálatában. A 94 éves Andrásy Zoltánt köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2004. május 24.

Székelyföldön elsőként a Csíkszeredába látogatott el a Történelem Fő utca nevet viselő rendezvény. Felléptek Ferenczi Csongor, Maczkó Mária, Sasvári Sándor és Vikidál Gyula. A Magyar Polgári Szövetség valamint a Fidesz Magyar Polgári Párt vezetői szóltak fel. Szilágyi Zsolt képviselő szerint egyesek ahelyett, hogy a közösség autonómia igényét képviseljék, a faexport engedélyekről tárgyalnak Bukarestben. Szerinte olyanok képviselnek, akik a magyarság ügyénél is fontosabbnak tartják, hogy hatalomra kerüljenek. „A kormánypárt és az RMDSZ titkos egyezményének eredménye, hogy az MPSZ nem indulhatott a választásokon". Véleménye szerint az EU szellemiségével nem fér össze az a mód, ahogy megmocskolták a demokráciát. Németh Zsolt, a FIDESZ MPP politikusa beszédében úgy fogalmazott, hogy az EU-ra eszközként kell tekinteni, mint a határokon átívelő nemzetegyesítés eszköze, egyesítés, amely tart már néhány éve és ennek részét képezi a magyar igazolvány és a magyar egyetem. Németh Zsolt a szülőföldön való megmaradás tartós eszközének nevezte az autonómia megvalósítását. Tőkés László szerint az erdélyi magyarság nem akar elrománosodni. „Az RMDSZ politikai prostitúcióra lépett a román kormánnyal" – fogalmazott Tőkés. /(Daczó Dénes): Történelem Fő utca politikusokkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./

2004. május 25.

Szilágyi Zsolt képviselő a romám televízió magyar adása vezetőségéhez írt nyílt levelében tiltakozott az adása politikai cenzúrára emlékeztető módszerei ellen.  A tévé kolozsvári felvételre hívta Szilágyi Zsoltot egy olyan RMDSZ képviselő társaságában, aki az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket Hitler terveihez hasonlította. Az illető nem jelent meg, a műsort Gazda Árpád műsorvezetővel felvették. A műsor sugárzása előtt két nappal a magyar szerkesztőség megbízott vezetője arról értesítette Szilágyi Zsoltot, hogy a műsorban az említett RMDSZ képviselőnek feltétlenül szerepelnie kell, ezért a műsort Bukarestben újra kellene venni, mert így „túlságosan egyoldalú”. Előzőleg az adásban többször szerepelt egyedüli meghívottként az RMDSZ hivatalos vezetésének több tagja, akkor ez nem jelentett bajt, érvelt Szilágyi. A megbízott főszerkesztője erre a szovátai autonómiakonferenciáról szóló beszélgetést letiltotta. A szerkesztőség megszakította az együttműködést Gazda Árpáddal. Ez az eset azt bizonyítja, hogy a magyar szerkesztőség nem mentes a cenzúrától. /Tiltakozás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 25./

2004. május 25.

Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztőjének személyében új elnöke van a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE). Elmondta, hogy az írott sajtó szaktestülete elnökeként megpróbált tapasztalatot gyűjteni, és egy hónapos amerikai tanulmányút után indult az elnöki címért. A hetilap főszerkesztője, ugyanakkor tudósítója a kolozsvári és a bukaresti rádió magyar műsorának, és a brassói, sőt a bukaresti televízió magyar adásával is együttműködött. Programja: érdekvédelem és értékvédelem. Az erdélyi magyar közönség értékorientált, nem igazán jöttek be azoknak az üzleti számításai, akik megpróbálták elbulvárosítani az addig értékhordozó megyei lapokat. Elképzelései között van a médiaoktatás bevezetése a magyar középiskolákban /Ez a román középiskolákban már megtörtén/, másik terve egy vagy több alkotóház megvásárlása, felépítése. /Kiss Károly: Érdekvédelem és értékvédelem. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 25./

2004. május 26.

A napokban újabb mellszobrot avattak Gyulafehérváron, Ion Lancranjan, a közeli Marosváradja szülötte, a hírhedt regényíró mellszobrát, Rebreanu, Caragiale, Eminescu, Cosbuc, Goga közvetlen szomszédságában. A városban van még a Nagy-Románia megvalósításában döntő szerepet játszó személyek igen nagyszámú mellszobor-csoportja. Azonban az egykori magyar város fényes történelmi múltját távolról sem jelképezi semmiféle emlékmű a város terein, parkjain. Bethlen Gábor, a Báthoriak, a Rákócziak, továbbá Batthyány Ignác, és nem utolsósorban Márton Áron mindenképpen maradandóbban járultak hozzá a város hírnevének öregbítéséhez, mint egyesek a fent említettek közül. /Újabb szobor Gyulafehérváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./ Ion Lancranjan hírhedt magyarellenes könyve, a Cuvint despre Transilvania /=Vallomás Erdélyről/ 1982-ben jelent meg. Az Ellenpontok erdélyi szamizdat 3-as száma reagált rá, elítélve a könyvet. Magyarországon Köteles Pál utasította vissza a Tiszatáj /Szeged/ 1982/9-es számában, majd Száraz György a Valóság /Budapest/ 1982/10-es számában. Száraz György tanulmánya kibővítve megjelent Egy furcsa könyvről /Magvető Kiadó, Budapest, 1983, Gyorsuló Idő sorozat/ címen.

2004. május 27.

Több száz gyermek jár el rendszeresen a csíkszeredai Tanulók Klubjának (TK) iskolán kívüli tevékenységeire. Szabó Nándor igazgató elmondta, hogy a játék- és kézművesség-, valamint a néptánckörre járó tanítványokkal a jeles napok hagyományvilágát követve szervezik meg a foglalkozásokat. A múlt decemberben, harmadik alkalommal megrendezett Mesterségek napjai című rendezvénysorozaton a népi mesterségeket ismertették. Borsika tánccsoportjuk bukaresti és magyarországi vendégszereplésre készül. Népszerű a TK tájfutó köre. Van érdeklődés a turisztikai és környezetvédelmi csoport iránt is. A gyerekek egyik kedvelt köre a hajó- és autómodellezés. Ezen körök részt vesznek az országos bajnokságokon, ahol jó eredményekkel büszkélkedhetnek. Rajz- és fotókörük a hagyományos táborra és kiállításokra készül, érdeklődés van a színjátszó-, zene- és táncoktatással foglalkozó csoportok, akárcsak az elektronika és informatika iránt. A Tanulók Klubja az oktatási minisztériumhoz tartozik, központi költségvetésből működik, de ez kevésnek bizonyul a jó működéshez. /Dobos László: Gazdag tevékenység a csíkszeredai Tanulók Klubjában. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./

2004. május 28.

A miniszterek mandátumuk alatt jelentősen növelték vagyonukat – írta a bukaresti Adevarul. A leggazdagabb valamennyi közül Verestóy Attila RMDSZ-es honatya. Vagyonbevallásában 163 milliárdos bankbetétről számol be, egy 150 000 eurós magyarországi bankszámláról és 18 cégről, melyeknek értéke 100 milliárd lej körüli, s van még 50 000 euró kinnlevősége is. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./ Egy forint 150-170 lej.

2004. május 28.

Magyar gimnáziumokba szervez egységes felvételi vizsgát a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási szakbizottsága a moldvai falvakban élő nyolcadik osztályos gyerekek számára – tájékoztatott Hegyeli Attila tanulmányi koordinátor. Egyelőre csak tíz ösztöndíjas helyet hirdettek meg, de a további helyekre a szövetség nagylelkű támogatók jelentkezését várja. Tapasztalatok szerint a gyerekeket általában Csíkszeredába, Gyimesfelsőlokra vagy Bukarestbe irányítják a szüleik. A magyarul tanuló gyerekek tantárgyversenyének megrendezése kapcsán Hegyeli elmondta, hogy a Bákó Megyei Tanfelügyelőség a megye egyetlen iskolájában sem volt hajlandó – szombati napon – három órára két tantermet az MCSMSZ rendelkezésére bocsátani. Ennek ellenére a szövetség a megmérettetést megtartja. /A csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásáért. Támogatásokat gyűjt az MCSMSZ. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

2004. május 29.

Május közepétől új rektora van a nagyváradi Partiumi Keresztyén Egyetemnek dr. Geréb Zsolt professzor személyében. Teológiai tanulmányait Kolozsváron és Nagyszebenben végezte, posztgraduális képzésen Bukarestben és a hollandiai Utrechtben vett részt. 1980-tól a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanított, előbb a bibliai nyelvek lektora volt, majd az újszövetségi írásmagyarázat és bibliai teológiai tanszék vezetője, docensi, illetve professzori minőségben. 1994–1998 között az intézet rektora. Négy éve társult tanárként tanított a Partiumi Keresztyén Egyetem teológia-vallástanár szakán. Hosszú éve folyik a PKE különböző karainak, illetve magának az intézménynek az akkreditációja. Felkérték arra, hogy vállalja el a tisztséget. A két református egyházkerület, mint testvér-egyházkerület, köteles egymást támogatni, segíteni. /Csomafáy Ferenc: A Partiumi Keresztyén Egyetem szolgálatában. Beszélgetés dr. Geréb Zsolt rektorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

2004. május 29.

A Dosarele Istoriei folyóirat 85-ös számának témája: a vallás Romániában. Ovidiu Bozgan, a Bukaresti Tudományegyetem Történelem Karának adjunktusa A római katolikus egyház a kommunista Romániában című tanulmányával van jelen. Munkájában első ízben közölt a kultusz-államtitkárság irattáraiban mind ez ideig titokként kezelt kordokumentumokat, a római katolikus egyházról, Márton Áronról, Jakab Antalról, Csíksomlyóról a tények alapján szólt. Gondosan összehangolt hadjáratról volt szó, bizonyítják a szocialista országokban alkalmazott, azonos módszerek: a püspökök börtönbe vetése, a kolostorok, felekezeti iskolák felszámolása, az egyházi ingatlanok államosítása, próbálkozások a Szentszéktől független, ún. nemzeti egyházak létrehozására stb. A szerző ezek után rátért az erdélyi, moldvai és bukaresti katolicizmus történetére. Bemutatta, hogyan alakultak meg a nagyváradi, a gyulafehérvári, a csanádi, a szatmári püspökségek, majd a bukaresti (1883) és iasi-i (1884) érsekség létrejöttét. 1948-tól 1988-ig az 1111 katolikus parókiából 637 maradt meg, a hat püspökségből kettő (Gyulafehérváron Erdély és Bukarestben a Regát számára). 1948-ban 1317, míg 1982-ben már csak 685 katolikus pap szolgált, 1950 és 1976 között összesen 24 templom épült; 1988-ban hivatalos adatok szerint a katolikusok lélekszáma Romániában kevés híján másfél millió volt, ebből 850 ezer magyar. (A csángókat a hivatalos statisztika nem számította közéjük.) A diktatúra ösztönzésére áruló papok a romániai független katolikus egyház megteremtésén fáradoztak, például az 1950. szeptember 5-i gyergyószentmiklósi alakuló ülésen. (A kísérlet az állam lelkes támogatása ellenére, épp Márton Áron és körének ellenállásán bukott meg.) A bukaresti román történész korrektségét mutatja, hogy ugyanakkor Valeriu Anania (jelenleg Bartolomeu néven Kolozs és Rév érseke) Pro memoria című, 1992-ben, a Román Ortodox Egyház kiadásában megjelent könyvében – Teoctist pátriárka lelkes előszava után – bemutatja az erdélyi katolikus egyház Trianon utáni történetét, de oly módon, mint a revizionizmus fellegvárát, Márton Áront pedig a magyar sovén-nacionalizmus élharcosaként tünteti fel. A 81. oldalon Anania így összegzi véleményét: „A magyar revizionizmus a katolikus vallás közvetítésével és ennek védelme alatt a román nemzeti szuverenitás alapjainak aláásására törekedett." /Barabás István: Kétféle tükörben. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 29./

2004. június 1.

Máj. 22-25-e között a bukaresti Ady Endre Líceum, a magyar iskola harminc diákból és öt tanárból álló küldöttsége a Julianus Testvériskola Program keretében viszontlátogatást tett a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában és Gimnáziumban. /A bukaresti Ady Endre Líceum életéből. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

2004. június 2.

Az RMDSZ támogatottsága továbbra is stabil. Úgy értékeljük, hogy az RMDSZ megfelelően felkészült a választásokra, megkétszereződött a fiatal jelöltek száma a 2000-es évi listákhoz képest – mondta Markó Béla, az RMDSZ elnöke jún. 1-jei bukaresti sajtóértekezletén. Markó Béla elmondta: bár az RMDSZ együttműködik a kormánypárttal, a két alakulat nem kötött országos megállapodást a választások idejére. Egyes helységekben, mint például Kolozsvár, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) jelöltjét támogatják, másutt azonban, mint például Marosvásárhelyen, vetélytársak. /Együtt, szabadon, Marosvásárhelyért és Kolozsvárért! Az RMDSZ támogatottsága továbbra is stabil. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

2004. június 3.

A bukaresti nemzetközi vásáron, a TIBCO-n jún. 1-jén volt a Romániai Magyar Közösség Napja, amelyet Szép Gyula, művelődési ügyvezető alelnök nyitott meg. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a globalizáció időszakában az integrációra és várakozásra vonatkozó dilemma esetében a válasz egyértelmű. A romániai magyar közösség részt kíván venni a folyamatban. Az értékeit kívánja megjeleníteni, és identitásának megőrzésével párhuzamosan integrálódni az Európai Unióba. Íjgyártó István, bukaresti magyar nagykövet beszédében hangsúlyozta, hogy lényegesek azok az értékek is, amelyeket a romániai magyar közösség az EU-nak kínál. Ez a kiállítás pedig éppen azt bizonyítja, hogy igencsak van mit kínálni az Uniónak. /Bemutatkozott a Romániai Magyar Közösség Pavilonja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./

2004. június 3.

Idén januárban Székelyudvarhelyen az erdélyi Magyar Polgári Szövetség gyűlést tartott, azután nem késtek a fulmináns nyilatkozatok. Az RMDSZ csúcsvezetése szerint "az MPSZ az erdélyi magyarságnak olyan parányi töredékét képviseli, hogy az még matematikailag is elhanyagolható". A máskor oly lomha román parlament hirtelen villámgyors sebességre váltott. Pár hét, sőt, pár nap alatt áthajszolta gépezetén a Székely Nemzeti Tanács autonómiatervezetét, hogy mielőbb közhírré tehesse: fantaszták elfogadhatatlan műve, ezért elutasítandó. Románia kormánya úgy döntött, hogy nemzeti kisebbségi szervezetek tagjainak aláírásgyűjtőlista–modelljét megváltoztatja. Az elmúlt szűk másfél hónap során kétszer a parlament, most, immár harmadszor a kormány módosította az aláírásgyűjtő lista modelljét. A Magyar Polgári Szövetséget, formai hibákra való hivatkozással az Országos Választási Iroda kizárta a helyhatósági választásokról, dacára annak, hogy a kritériumoknak megfelelően tizenöt megyéből és Bukarestből nem 25 000, hanem 54 115 aláírást gyűjtött össze, s adott le. Tőkés László kifejtette: "Aki Kovács Jenőre, Hegedűs Pálra, Fosztó Zoltánra, dr. Kovács Ottóra, a többi független tanácsosjelöltre szavaz, az az erdélyi magyar nemzeti politikára szavaz" Ezután az MSZP csak a túlélésre vállalkozhat. Ha pedig a túlélés sikerül, polgármester– és tanácsosjelöltjei révén politikai vereségét erkölcsi győzelemmé konvertálhatja, jegyezte meg Tőkés László. Elkezd szervezkedni, újjászervezi magát az őszi választásokig, és akkor újrakezdheti a zsákutcába jutott romániai magyar politikai élet megújítását. Őszig talán sikerülhet az MPSZ–nek komoly politikai erővé szerveződnie, mert az RMDSZ-t csak Bukarest és Budapest tartja fenn. /(bódi): Magunknak kell megteremtenünk (Autonómia). = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 2., folyt.: jún. 3./

2004. június 4.

Sikeresen szerepelt a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház az első alkalommal megrendezett marosvásárhelyi TOPFEST (Thalia Open Festival) színházi seregszemlén. A május 20–30. között sorra került fesztiválon a társulat Forgách András Vásott kölykök című stúdió-előadását vitte színre, melyet a legjobb rendezésért járó díjjal jutalmazott a zsűri. Szabó K. István rendező, az udvarhelyi társulat megbízott igazgatója vette át a díjat. A 2003/2004-es évadban ezennel harmadik alkalommal díjazták a székelyudvarhelyi színház munkáját. A XI. Nemzetközi Látványszínház Fesztiválon, Marosvásárhelyen Csehov Sirály című drámája rendezéséért kapott díjat Sorin Militaru rendező; a társulat fiatal színművészét, Szalma Hajnalkát pedig UNITER-díjjal jutalmazták Bukarestben – szintén a Sirályban nyújtott alakításáért. /Szász Emese: Díjazták az udvarhelyi színházat. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./

2004. június 5.

Bágyi Bencze Jakab, az Udvarhelyi Híradó munkatársa Aristide Roibu szenátorral készített interjút. Roibunak emlékezetes szerepe volt az úgynevezett Cserehát-kérdésben. Roibu építette azt az eredetileg fogyatékos-gondozónak tervezett épületet, amit aztán átjátszott a Szeplőtlen Szív bukaresti görög katolikus kongregációnak. Szász Jenő polgármester az akkor még hatalmon levő Fidesz-segítséget akarták megoldani a kérdést. Azonban az sem sikerült. Roibu azt állította, hogy a csereháti épületet felajánlotta Szász Jenőnek megvásárlásra. Oláh István újságíró szerint Szász Jenő a Magyar Polgári Szövetség megalapítója az RMDSZ ellenében, és ezzel „az egész romániai, erdélyi magyarság sorsában ártalmas és veszélyes feladatot vállalt.” /Oláh István: Roibu, Cserehát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

2004. június 7.

Traian Basescu eddigi főpolgármester győzelmét hozták Bukarestben a helyhatósági választások, az exit-poll eredmények szerint. /Salamon Márton László: Basescu maradt Bukarest főpolgármestere. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

2004. június 9.

A magyar kiállítók első ízben léptek fel a bukaresti nemzetközi vásáron /TIBCO/, és első helyet értek el. A díjat a standok kialakításáért, sokszínűségéért és eredetiségéért kapták. /Béres Katalin: TIBCO 2004. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

2004. június 11.

Oroszország felkínálja Besszarábiát Romániának, ha Bukarest hajlandó elismerni a Dnyeszteren túli terület (Transnistria) függetlenségét – írta a jún. 10-i bukaresti sajtó. A napilapok a Ziua című újság és egy román-orosz alapítvány által szervezett és világpolitikai stratégiákat taglaló bukaresti tanácskozásról számoltak be. A nemzetközi eszmecserén több ismert politikus és elemző, valamint Bukarestben dolgozó amerikai, orosz, kínai és EU-diplomata mellett – részt vett Sztaniszlav Bjelkovszkij, az orosz nemzeti stratégiai intézet igazgatója, egy-egy moldovai és Dnyeszteren túli politikatudományi intézet vezetője is. Bjelkovszkij kifejtette, hogy Oroszország a térségbeli sorozatos geopolitikai- stratégiai válságok gócaként ismert Dnyeszteren túli „köztársaság" függetlenségének elismeréséért cserében felajánlaná Romániának, hogy egyesüljön Besszarábiával. A román sajtó szerint az Egyesült Államok és az Európai Unió belegyezése nélkül szó sem lehet a terv kivitelezéséről. /Román-orosz vita a Dnyeszteren túli válság megoldásáról. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./

2004. június 12.

Jún. 11-én, dr. Boros Béla címzetes érsek /Kisjenő, 1908. szept. 20.- Temesvár, 2003. jún. 6./ halálának első évfordulóján megemlékező szentmisét celebrált Böcskei László általános helynök. Dr. Boros Béla filozófiai és teológiai tanulmányait a római Gergely Egyetemen végezte. Rómában szentelték pappá 1932-ben, ezt követően a temesvári papneveldében a bölcsészet és dogmatika tanára, végül rektora volt. 1948 novemberében címzetes püspökké nevezték ki, majd ugyanazon év december 12-én, a bukaresti apostoli nunciatúra kápolnájában titokban püspökké szentelték. Kirakatper áldozata volt, a katonai bíróság életfogytiglani fegyházra ítélte, amelyből több mint 13 évet börtönben töltött. 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki. /Rekviem a Székesegyházban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 12./

2004. június 15.

Magyarországon a Fidesz nyerte az európai parlamenti választásokat Orbán Viktor nagy győzelemként értékelte pártja eredményét. „Bár már máskor is győztünk, ilyen nagyon még sohasem” – jelentette ki a Fidesz elnöke. Szlovákiában a kormánykoalícióban részt vevő Magyar Koalíció Pártja a szavazatok 13,24 százalékával két képviselői helyzet szerzett meg az Európai Parlamentben. A választási eredmények alapján azonban nemcsak a felvidéki Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád lesz a kisebbségi sorban élő magyarság szószólója a parlamentben. A Fidesz-listán bejutott Gál Kinga személyében erdélyi származású képviselője is lesz az európai törvényhozásnak. Gál Kinga Kolozsváron született, általános iskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Szüleivel 1984-ben telepedett ki Magyarországra, de ezt követően sem veszítette el kapcsolatát az erdélyi magyarsággal. 1994-ben Markó Béla RMDSZ-elnök külpolitikai tanácsadójaként tevékenykedett Bukarestben, a Fidesz-kormány idején pedig a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke volt. Gál Kinga az MTI-nek elmondta: részt kíván venni a Románia csatlakozásával foglalkozó bizottságban. Jelentős kisebbségpolitikai tapasztalattal utazik Brüsszelbe a szocialista Tabajdi Csaba is, aki a Horn-kormányban a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekben illetékes politikai államtitkára volt, és a fideszes Schöpflin György, a londoni egyetem politológiaprofesszora, aki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem állandó résztvevője. – Az Európa-szerte lezajlott választások nyomán az Európai Parlamentben az Európai Néppárt alkotja a legnagyobb képviselőcsoportot 269 mandátummal. Második helyre került az Európai Szocialisták Pártja 199 képviselővel, a harmadikon a liberálisok képviselőcsoportja 63 képviselővel. /Gazda Árpád: Erősödhet a kisebbségi lobbi. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

2004. június 15.

Románia-ellenes uszítás a bukaresti Ady Endre magyar líceumban címmel írta feljelentését Hajdú Győző eszményképének, Adrian Paunescunak Flacara című hetilapjában. Megírta, hogy egyes vezetők elmarasztalták az iskola néptáncegyüttesét, amiért december 1-jén a Hajdú Győző vezette Impreuna – Együtt Kulturális és Baráti Társaság ünnepségén színpadra lépett. A fenyegetés miatt a líceum együttese nem vállalta, hogy a következő ünnepségükön is szerepeljen. Hajdú Győző szerint: „Amennyiben ezek a vezetők az RMDSZ tagjai, úgy magától értetődő, hogy Románia-ellenes uszítás miatt azonnal ki kell zárni őket az RMDSZ-ből és közéleti tisztségeikből." Barabás István újságíró párhuzamot vont: az RMDSZ vezetőségének Nagyváradról minduntalan püspöki átokban van része azért, mert nemzetáruló, utódkommunista módon lepaktált a román hatalommal. Hajdú Győző Bukarestből buzgón segédkezik a püspök diszkreditáló törekvéseinek, de ő épp ellenkezőleg, azért mert az RMDSZ vezetősége úgymond Románia ellen uszítja a magyar közvéleményt. Barabás megjegyezte: itt nem a vád a fontos, hanem a cél, ennek követésében „Hajdú Győző és Tőkés László épp ennyire egy test, egy lélek.” Hajdú Győző cikke mellett Raul Sorban A magyar kérdés című nagy ívű cikksorozatának besúgói listáján található Demeter Béla, Mikó Imre, Balogh Edgár, Kós Károly, akik egyidejűleg horthysták és kommunisták. /Barabás István: Hajdú Győző hadat üzen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

2004. június 17.

A Tordaszentlászló melletti Rákos-mezőn kezdődött jún. 15-én hivatalosan az észak-erdélyi autópálya építése. Az ünnepi avatón Adrian Nastase miniszterelnök és számos más neves politikus, közöttük Markó Béla is részt vett. A Brassót Borssal összekötő, 2,5 millió euró értékű autópálya Európában a legnagyobb ilyen jellegű építkezésnek számít. Az EU-t zavarta, hogy a beruházás akadályozhatja az uniós támogatással, szintén Bukarest és Budapest között tervezett, a 4. európai közlekedési folyosón haladó dél-erdélyi autópálya építését. Miron Mitrea közlekedési miniszter elmondta, hogy a román kormány tagjai nemrég jártak Brüsszelben, és az unió politikusainak a romániai forgalom adatai alapján bebizonyították, hogy mindkét autópályára szükség van, hiszen mind a két nyomvonal elég forgalmas ahhoz, hogy indokolttá tegye a két út megépítését. /Megkezdődött az észak-erdélyi autópálya építése. Mesteri kampányfogás az SZDP részéről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

2004. június 18.

Raoul Sorban közeledik a századik életévéhez, de tolla termékeny. Invazie de stafii (Kísértetek inváziója) cím alatt megjelent önéletírás első kötete 600 oldalas. Barabás István újságíró emlékezett: A Hét bukaresti szerkesztőségében 1983 novembere végén különszámot készítettek elő Kós Károly születésének 100. évfordulójára. Már összeállt az anyag, amikor telefon jött a pártvezetőség propaganda titkárságától: Kós Károlynak mostantól kezdve még a nevét sem szabad leírni! A romániai sajtóban 1989. dec. 22-ig érvényben volt az embargó. Raoul Sorban ugyanis beadványt intézett a Központi Bizottsághoz: Kós Károly a Horthy-megszállás alatt ellenségesen viszonyult románokhoz és zsidókhoz. A feljelentés még nem került elő, de valóságalapját igazolta Raoul Sorbannak a Cronica Romana hasábjain 2003. márc. 4–5-én megjelent visszaemlékezése. Ebben ismételten kirohant Kós Károly ellen. Sorban könyvéhez a bálványozott eszmetárs, Adrian Paunescu szenátor írt lelkendező előszót. A feljelentésekben megőszült aggastyán a Romániai Magyar Lexikont vette inkvizíciós vizsgálat alá. Most Balogh Edgáron, Demeter Bélán, Mikó Imrén és az Utunk szerkesztőségén verte el a port. Mikó Imrét náci ideológusként mutatta be. Tudor Bugnariu kolozsvári tanszékvezető professzor özvegye megtudta: a férjéről rendszeresen besúgói jelentéseket küldözgető, Dragomir fedőnevű ügynök Raoul Sorban volt. Sorban azért gyűlölte Bugnariu professzort, mert a professzor elmondta: Sorban kedvenc meséjének, miszerint 1944-ben kolozsvári zsidók százait mentette meg, semmilyen valóságalapja nincs. /Barabás István: Kísértetparádé. Raoul Sorban beszélget a halottakkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./

2004. június 19.

„Folytatódik a Hargita–Kovászna megyei románok drámája; bármely pillanatban etnikai konfliktus robbanhat ki; Ráduly Róbert románellenes nyilatkozataitól már csak egy lépés van az etnikai tisztogatásig" – írta a Flacara lui Adrian Paunescu című bukaresti hetilap 23-as és 24-es száma. A Flacara két, egymást követő számában Claudiu Sere, a csíkszeredai ex-Jurnalul de Transilvania exfőszerkesztője, volt belügyes tiszt írásában a Hargita Népe napilap románellenes veszélyforrásként szerepel. Sere azzal vádolta a lapot, hogy a megyéből Fidesz-sugallatra el akarja űzni a románokat. Az éber szerző szerint a román titkosszolgálatoknak drasztikusan intézkedniük kellene ezen agitátorok ellen.. „Nagyon veszélyes, amit a Hargita Népe és a Krónika művel, mert etnikai konfliktust robbanthat ki.” Hargita és Kovászna megyében a magyar radikálisok az autonómia ürügyén államot akarnak teremteni az államban, ahol a románoknak nincs mit keresniük. E törekvésben Claudiu Sere szerint élen jár Ráduly Róbert, Szondy Zoltán, Albert Álmos, Kurkó János, Salamon Attila, miközben azokat a becsületes embereket, akik védelmezik az itteni románság érdekeit, bezárják, vizsgálatot indítanak ellenük. Ezek közé tartozik Csibi István, aki rendszeresen támogatta a székelyföldi román közösséget, ezért van most őrizetben. A Flacara 24-es számában Sere fájlalta, hogy Ráduly Csíkszereda polgármestere lett, hiszen „úgy egy évvel ezelőtt" robbanásveszélyes nyilatkozatot tett: ha a Székelyföld nem vívhatja ki az autonómiát, nem lesz baj, ha itt is az történik majd, ami Koszovóban történt. Szondy Zoltán pedig „egy alkalommal" azt nyilatkozta, hogy az ortodox egyháznak és a titkosszolgálatnak /SRI-nek/ nincs mit keresnie Csíkszeredában. Claudiu Sere tehát légből kapott „nyilatkozatok" alapján állítja, hogy Ráduly Róbert, Szondy Zoltán, valamint a Hargita Népe államellenes tevékenységet folytat. /Barabás István: Dilettáns riadó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 19./

2004. június 20.

Öt éve Kézdivásárhely központjának a Kantával összekötő útját Márton Áron püspökről nevezték el. Most a főtér felőli végén található kis parkban szobrot állítottak a szentéletű püspöknek. A számos dombormű és emléktábla mellett Kézdivásárhelyen már áll Gábor Áronnak, Bem Józsefnek, Turóczy Mózesnek, a szabadságharcban és világháborúkban elesett hősöknek, Kossuth Lajosnak köztéri szobra, Petőfi Sándorra egy mellszobor emlékeztet a róla elnevezett általános iskola udvarán. A főtéri Gábor Áron-szobrot valamint a hősök emlékművét kivéve mindegyik alkotás a város kiváló szobrászművész-tanárának, Vetró Andrásnak a munkája. Márton Áron szobra is az ő alkotása. A bronzszobor Balogh József marosvásárhelyi öntőmester műhelyében készült. Az avatóünnepség pünkösdhétfőn, máj. 31-én volt. Az ünnepi szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta a környékbeli papság részvételével. Az ünnepségen jelen volt Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete is. /Fórika Balázs: Szoboravatás Kézdivásárhelyen. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 20./

2004. június 21.

Szatmárnémetiben a katolikusok legnagyobb helyi ünnepe a székesegyházhoz kötődő Jézus szíve búcsú. A mostani zarándoklatnak külön hangsúlyt adott az a tény, hogy az egyházmegye az idén ünnepli alapításának 200. évfordulóját. Először Ion Robu bukaresti érsek románul, majd Szendi József nyugalmazott veszprémi érsek német nyelven celebrált misét. Aztán a város régi főterén álló kéttornyú székesegyház előtt kezdetét vette a magyar nyelvű mise, melyen Seregély István egri érsek hirdetett igét, beszélt többek között a hit, a kultúra, a nyelv megtartó erejéről, a magyarság összetartásának szükségességéről. A szentmisére és az azt követő főtéri körmenetre mintegy 8-10 ezer hívő jött el Máramarosszigettől Béltekig, Nagykárolytól Felsőbányáig. Ott voltak a máramarosi és avasi katolikus románok, szlovákok, ukránok, s a közös hitben együtt örvendtek a magyarokkal. /(Sike Lajos): Három nyelven miséztek. Tízezer hívő a Jézus szíve búcsún. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

2004. június 22.

Jún. 20-án, vasárnap befejeződött Budakalászon a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek háromnapos fóruma. Az idei találkozón 86 civil szervezet képviselője volt jelen Romániából, Szlovákiából, Szerbia-Montenegróból, Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából. Egyes meghívott előadók nem jöttek el, vagy másokat küldtek maguk helyett. Ezért a fórum egyik témája, a Kárpát-medencei kisebbségi ernyőszervezetek (EMKE – Románia, CSEMADOK – Szlovákia, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Szerbia és Montenegró, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség – Ukrajna, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége – Horvátország, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet – Szlovénia, Burgenlandi Magyar Kultúregyesület – Ausztria stb.) bemutatása csak részben valósult meg. A fórumon előadást tartott dr. Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhelyettese, Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának vezetője, valamint Egyed Albert, a Magyar Művelődési Intézet Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője. Romhányi Andrást a Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztályának vezetője, a fórum főszervezője hangsúlyozta, a budakalászi találkozó egyik legnagyobb érdeme az, hogy folytatódik. Elégedetten zárhatják az idei találkozót. A tanácskozás összegzéseként a mintegy kilencven résztvevő zárónyilatkozatot fogadott el. /Péterszabó Ilona: Kárpát-medencei közművelődési tanácskozás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ A zárónyilatkozat szerint a fórum tudatosította, hogy a kisebbségi lét pozitívumként, többletként is jelentkezhet. Szükségesnek tartják az anyanyelvű, szakmai képzést és továbbképzést. Szükséges az ifjúság fokozottabb részvétele a civil szervezetek életében. /A Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

2004. június 22.

Az Igazságügyi Minisztérium titkosszolgálatának Rodica Stanoiu minisztersége idején kinevezett vezetőjéről, Marian Urecheről kiderült, hogy a szeku munkatársa volt, tudósított a Ziua című bukaresti lap. /Belföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

2004. június 22.

Egy évtizeddel ezelőtt, 1994. jún. 22-én indult be Kolozsváron a leplezetlen kultúrbarbarizmus gépezete, amelynek célja a hajdani kincses város középkori főterének a feldúlása volt. Öt hónappal korábban, 1994. jan. 22-én a kolozsvári magyarság harangzúgástól kísért néma tüntetéssel tiltakozott a Mátyás-szobor előtt a polgármesteri tervek ellen. Egyházi és politikai vezetőink szólaltak fel, román részről pedig olyan személyek, mint Doina Cornea és Octavian Buracu. 1994. jún. 28-án a főtéren, néhány csákányos munkás kíséretében, megjelent a történelmi múzeum akkori vezetője. 1994. júl. 7-én a tüntető magyarok színültig megtöltötték Főteret, hogy fizikailag védelmezzék azt a rombolástól. A magasban helikopterek köröztek, csendőrkordon volt, a mellékutcákban bevetésre készen várakoztak a rohamrendőrök. Egy román történész erről így nyilatkozott a Szabadságnak: "Lazarovici jó szakember, tudja, hogy itt már nincs mit feltárni. A szobor felállítása előtt már végeztek régészeti kutatásokat. A két világháború között úgyszintén. A múzeumban pontosan megvan minden adat, tudják, hogy a föld alatt nincsenek különösebb értékek. De még ha lennének is, egy ilyen gyönyörű középkori városközpontot nem lehet feláldozni. Félek, hogy a nagy hazafiság leple alatt komoly hátsó – üzleti – érdekek húzódnak meg. De leginkább attól félek, hogy mi, románok, elkéstünk, nem álltunk ki idejében, tömegesen a tér védelmében." Az ásatás akkor elmaradt ugyan, de aug. 2-án rendőri felügyelettel mégis elkezdődött. Azóta eltelt tíz év. A főtérdúlás megmaradt. Néhány évvel ezelőtt a bukaresti hatalom a prefektus révén erőszakkal próbálta betömetni a gödröket, de azt meghiúsította Funar polgármester. /Ördög I. Béla: Napforduló. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./


lapozás: 1-30 ... 16831-16860 | 16861-16890 | 16891-16920 ... 19321-19337




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998