Február 20-án az Országos Korrupcióellenes Hivatal (DNA) ügyészei házkutatást tartottak Adrian Nastase volt miniszterelnök bukaresti rezidenciájában. Kihallgatták Dana Nastasét, a politikus feleségét is, mindkettőjük ellen korrupciós vádak miatt indított vizsgálatot a DNA A képviselőház folyt a vita a házkutatás engedélyezéséről, közben a házkutatás megtörtént. Nastase kijelentette: nem értesítették a házkutatásról, fogalma sincs mit műveltek a házban. A vád: Adrian Nastase egy másik kormány-tisztségviselő készséges közbenjárásával kineveztette Irina Jianut az Állami Építkezésügyi Felügyelőség vezető tanácsának elnökévé. A hölgy 100 ezer USD értékű, Kínából importált műtárgyakkal hálálta meg Nastase szívességét, továbbá állta Nastase két ingatlanának felújítási munkálatainak tetemes részét 1,2 millió új lej értékben. Egyetlen korábbi kormány ideje alatt sem sikerült ilyen mértékben csökkenteni a magas szintű korrupciót – jelentette ki Traian Basescu államfő. Hozzátette, ennek veszélye nem szűnt meg. /Házkutatást tartottak Nastasénál. Fölöslegessé vált a képviselőház rábólintása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./
2006. február 21.
“Minket, Bihar megyében élő magyarokat is váratlanul ért a bukaresti magyarellenes hisztéria újabb hulláma. Ez a valódi eredményeket mellőző Gyurcsány-látogatás után előállt helyzet semmiképpen sem illeszkedik az elnök úr azelőtti, mindvégig magabiztos, sikert sugalló megnyilatkozásaihoz” – áll abban a Markó Bélához címzett nyílt levélben, melyet az Magyar Polgári Szövetség Bihar megyei szervezete küldött szét a sajtónak. “Az újabb magyarellenes uszítás közvetlenül Románia uniós csatlakozása előtt zajlik. Akkor, amikor az RMDSZ a román kormánynak tagja, Ön pedig annak miniszterelnök-helyettese. Joggal kérdezhetjük tehát, ha Bukarest ezt most, a tavaszi országjelentés előtt meg meri tenni, mi lesz a tagfelvétel után?” – hangzik a bihari MPSZ kérdése. A szervezet értékelése szerint “megmagyarázhatatlan az a látszólagos hiszékenység, naivitás, amellyel az RMDSZ politikusai figyelmen kívül hagyták/hagyják a mindenkori román hatalom igazi természetét”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./
2006. február 21.
A romániai romák helyzete a rabszolgaság eltörlése után 150 évvel sem változott lényegesen, s bár az alkotmány kifejezetten tiltja a kényszermunkát, a romák közül sokaknak csak a „közhasznú” munka jut osztályrészül – fejtette ki az MTI-nek Varga Andrea történész. A tíz év óta Bukarestben élő és dolgozó magyarországi kutató annak alkalmából beszélt erről, hogy 150 évvel ezelőtt, 1856. február 20-án írta alá Alexandru Ioan Cuza fejedelem az úgynevezett felszabadító okiratot. Ezáltal az országban hivatalosan felszámolták a cigányok rabszolgatartását. A román fejedelemségekben azelőtt tárgyként kezelték a cigány rabszolgákat, akiket kényükre-kedvükre lehetett adni-venni. Felszabadításuk nem humanitárius okokból történt, hanem amiatt, hogy már semmiféle gazdasági haszonnal nem kecsegtettek. Ebben az időben közel százezer cigányt engedtek szabadon a bojárok. Az állam a felszabadításért cserében fejenként tíz aranyat fizetett a rabszolgatartóknak. A fejedelmi kincstár elsősorban hitelre és értékjegyre vásárolta meg a cigányok szabadságát. Ezt a pénzügyi erőfeszítést később úgy próbálták ellensúlyozni, hogy a szabaddá vált romáknak dézsmát kellett fizetniük. A második világháborúban Antonescu fasiszta rendszere 25 ezer romát deportált Transznisztriába, ezek fele ott halt meg. A kommunizmus idején kitelepítéssel sújtották a cigányságot. /150 éve törölték el a rabszolgaságot. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 21./
2006. február 21.
A magyar kormány azt ígérte: a határon túli magyarokat nem használja majd eszközként a választási kampányban. Ennek ellenére az utóbbi hetekben elszaporodtak Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester elleni támadások. A jelenlegi kormánypártok célja: a „Fidesz-barát” Szász Jenő elleni vádakkal árnyékot vetni a polgári ellenzékre is. Az Erdélyi Napló szerint azért esett a választás Marosvásárhelyre, hogy alkalmat nyújtsanak Pomogáts Bélának arra, hogy – a Székelyudvarhelyért Alapítvány immár négy esztendeje szabályszerűen elszámolt pályázata ürügyén – támadja Szász Jenőt. Pomogáts kifejtette, azért álltak el a pertől, mert nem akartak „egy erdélyi magyar alapítványt bukaresti román bíróság előtt perelni”. Valójában perelni akartak, olvasható a hetilapban, de budapesti keresetüket, megalapozatlanként, két ízben is visszautasították. Pomogáts Béla gyaníthatóan politikai megrendelésre tette ezt. „A napokban olvastam a Népszabadság egyik erdélyi tudósításában, hogy az udvarhelyi árvízkárok enyhítésére befolyó, a magyar társadalom adakozásából összegyűlt magyarországi segélypénzek nem az árvízkárosultak otthonainak, templomainak a felépítését szolgálták, hanem egyszerűen a polgármester magánszámlájára kerültek, és az udvarhelyi sportcsarnok renoválására használták fel” – mondta Pomogáts, majd a következőképpen folytatta: „Helytelen lenne, ha a közvélemény egyszerűen szemet hunyna ezek fölött a tények fölött, csak azért, mert egy olyan emberről van szó, akinek befolyásos helyzete van a román politikai életben és a magyar politikában is.” /Szentgyörgyi László: Erdélyben kampányolnak a magyar kormánypártok. Szász Jenőt mondanak, Fideszt gondolnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 21./
2006. február 22.
Több román tévé és lap időutazást tett, visszatért a kilencvenes évek elejére, amikor a magyar irredenta veszélytől volt szó nap mint nap. A Ziua bukaresti lap robbantotta ki a Frunda-botrányt: a román nemzeti érdekek elárulásával vádolta meg Frundát. Közben a Nagy-Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor ,,alkut” kínált az államfőnek: támogatják a korrupcióellenes ügyészség működésére vonatkozó törvényt, ha egyfelől ,,az igazságügy-miniszter megtisztítja a román igazságszolgáltatást a politikai befolyástól”, másfelől pedig ,,menesztik a kormányból az RMDSZ-t”. Vadim szerint ugyanis az RMDSZ képviselői ,,árulók” és ,,horthysták”. A Ziua a napokban olyasmiket állított, miszerint Magyarország egy pillanatig sem mondott le a Nagy-Románia területének csorbítása árán visszaállítandó Nagy-Magyarország létrehozásáról. A lap szerint a magyarok hegemóniára törekszenek a Kárpát-medencében. Bizonyítékul egy 1992-es külügyi tisztviselői nyilatkozatot idézett, mely szerint a magyar külpolitika fő célja a határon túli magyarság védelme. (Közben Iliescutól Basescuig elnökök sora és külügyminiszterek csapata fogalmazta meg: céljuk a határon túli románság védelme.) A Ziua lap szerint Orbán Viktor miniszterelnöksége idején megparancsolta az AVO főnökének, Kövér Lászlónak (így!): indítaná újra a Duna-akciót. Ez a ,,délkeleti magyar régió” létrehozására irányult volna, s minderről a román titkosszolgálat időben figyelmeztette az illetékeseket. Hivatkoztak Bogdan Papadie és Gabriel I. Nastase tanulmányára, akiket a kilencvenes években áltörténészeknek minősített a román sajtó. /Bogdán László: A magyarellenes kampány. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./
2006. február 22.
Minden területen diszkriminálják a romákat Romániában – áll abban a jelentésben, amelyet február 21-én Strasbourgban mutatott be az Európa Tanács. A Rasszizmus és az Intolerancia elleni Bizottság (ECRI) romániai látogatásán szerzett adatokat feldolgozó dokumentum szerint Romániában elfogadtak egy diszkrimináció-ellenes törvényt, amelyet „szinte egyáltalán nem alkalmaztak”. A romák helyzetének javítását célzó, négy évvel korábban kidolgozott stratégia is távol van a kitűzött célok eléréstől. 2003-hoz képest csökkent ugyan a romákat kedvezőtlen színben feltűntető sajtóanyagok száma, de a helyi sajtóban továbbra is büntetlenül jelennek meg az ilyen írások. A jelentés utal arra, hogy Bukarestben 20 ezer roma él személyazonossági papírok nélkül. /Diszkrimináció minden téren. Változatlan a romák helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./
2006. február 23.
A kisebbségi televíziós műsorok, a megfelelő tankönyvek, az anyanyelvi oktatás és a kisebbségi törvény hiánya jelenti a legnagyobb gondot a kisebbségi közösségek számára – hangzott el a kormány mellett működő Etnikumközi Ügyosztály február 22-i bukaresti plenáris ülésén, amelyen a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselői is részt vettek. “Ha megszavazzák a kisebbségi törvénytervezetet a kormány által elfogadott formában, a felsorolt problémákat pontos szabályok alapján rendezni lehet majd. A tervezet szerint a kisebbségi közösségek képviselőinek beleszólásuk lesz az oktatásba, a médiába és a kulturális intézmények működésébe” – emelte ki felszólalásában Márton Árpád az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője, aki egyúttal aggodalmának adott hangot a tervezet halogatása miatt. /Gujdár Gabriella, Béres Katalin: Marad a PD-RMDSZ mosolyszünet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2006. február 24.
EUfonika márkanéven dobta piacra február 23-án új, bérelt vonalakon keresztül nyújtott vezetékes telefonszolgáltatási csomagját Bukarestben a Magyar Telekom, illetve annak romániai leányvállalata, a Combridge Kft. A szolgáltatást a Romtelecom-előfizetéssel rendelkező magánszemélyek és cégek vehetik igénybe. Csenteri Levente, a Combridge ügyvezető igazgatója szerint az EUfonika mindazoknak szól, akik olcsóbban akarnak telefonálni. A sepsiszentgyörgyi székhellyel működő Combridge kft., amely a Magyar Telekom száz százalékos tulajdonában van, négy éve jelent meg a romániai piacon, s 2004-ben a vállalkozás 1,9 millió eurós árbevételt produkált. A szerződéshez szükséges adatok felvételét követően, a megrendelő postán kapja /Színre lép Romániában a Magyar Telekom. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./
2006. február 25.
Ion Iliescu szerint minden reális esély megvan arra, hogy Románia a jövő év elején csatlakozzon az Európai Unióhoz, de ha az Unió esetleg mégis másként döntene, „az sem tragédia”. A volt államfő ezt február 24-én Budapesten nyilatkozta. Ami a romániai magyar kisebbség helyzetét illeti, az exelnök úgy vélte, Romániában nincs probléma ezen a területen. „A meglévő törvényhozói és intézményi keretek megoldást jelentenek a romániai kisebbségek helyzetére. Románia egyenesen példa lehet, ha megnézzük, milyen fokú a nemzeti kisebbségek képviselete a bukaresti parlamentben, vagy a helyi adminisztrációban” – mondta Iliescu. Azzal kapcsolatban, hogy komoly viták alakultak ki a kisebbségi törvény tervezete körül, Iliescu hangsúlyozta: két kérdés, a kisebbségek státusa, valamint a kulturális autonómia ügye nincs rendezve. Szerinte csak megfogalmazásbeli viták alakultak ki, nem az alapelveket vitatják. „Különben miért kellene olyan autonómiát biztosítanunk bármely romániai kisebbségnek, amilyen Dél-Tirolban működik? Másokon sem kérjük számon, hogy nem a román példát követik. A román megoldás talán a legjobb Európában, egyetlen európai államban sem talál arra példát, hogy az ország parlamentjében valamennyi nemzeti kisebbség képviselteti magát – jelentette ki. /Iliescu Budapesten: sajnálatos, de nem tragikus a csatlakozás halasztása. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./
2006. február 27.
Valamikor 1968 júliusában, a prágai tavasz utáni bukaresti olvadás romániai magyar vezető értelmiségiek felvetették a Román Kommunista Párt vezetésének a romániai nemzetiségek jogait szabályozó statútum szükségességét. Bár a magyar értelmiségiek kérését Ceausescu elutasította, a Bodor Pált idéző Bárdi Nándor történész szerint az elhangzott javaslat nyomán jött létre a ma is létező kisebbségi intézmények java része: a Kriterion Könyvkiadó, A Hét című hetilap, a román televízió magyar szerkesztősége. Magyar államtitkárt neveztek ki a Közoktatási Minisztériumba, s a Művelődési Minisztériumba miniszterhelyettest. A kisebbségi törvénytervezet körüli vita tehát nem egy-két éves, hanem sok évtizedes múltra tekint vissza. A magyar értelmiségiek nyomásgyakorlása ilyen eredményekkel járhatott a nemzetiségeket elnyomó, totalitárius rezsim idején. A kisebbségi érdekvédelemre ma már nem értelmiségi csoportok hivatottak, hanem a magyar politikai elit. Ugyanakkor a politikumnak szüksége van értelmiségi rétegre, amely napirendre tűzi a reális problémákat, illetve terveket dolgoz ki ezek megoldására. /Salamon Márton László: Egymásra utaltan. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./
2006. február 28.
Branko Crvenkovski, Macedónia elnöke Romániába látogatott, február 27-én tárgyalt Traian Basescu államfővel. Basescu szerint Koszovónak autonómiát kell biztosítani, az európai normákkal összhangban. Jelezte, Bukarest hajlandó hozzájárulni a macedóniai román nyelvű oktatás finanszírozásához. Hozzátette, a vlah–román kisebbséget a macedón alkotmány elismeri, ezért köszönetet mondott Macedónia elnökének, kormányának és népének. /Basescu: Autonómiát! (Koszovónak). = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2006. február 28.
Jogilag semmisnek és érvénytelennek mondta ki az első román–magyar közös kormányülésen a Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról született kétoldalú megállapodást a Román Tudományos Akadémia február 27-i állásfoglalása. A Gozsdu-féle hagyaték sorsának szentelt akadémiai állásfoglalás megkérdőjelezte a tavaly októberben Bukarestben megtartott első közös román–magyar kormányülésen egy közös Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról született kétoldalú megállapodást is. /Gozsdu-örökség: betart az Akadémia is. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2006. március 1.
Közel 60 esztendeje, hogy az esemény lezajlott, emlékezett vissza Bartis Árpád. Szovjet katonai megszállás alatt nyögött az ország. A kommunisták átvették és megerősítették a rendőrséget. Kezdték összefogdosni, letartóztatni a számukra veszedelmesnek, akadálynak tartott egyéneket. Akkoriban a Kurkó Gyárfásék által létrehozott Magyar Népi Szövetség képviselte a magyarság ügyeit. Közös megegyezés alapján, főképpen a Magyar Népi Szövetség vezetésével – melyben Bartis vezetőként (titkárként) vett részt, elhatározták, hogy népgyűlést hívnak össze Gyergyószentmiklós főterére. Ezt kihirdették az egész gyergyói járásban. A városban közel tízezer ember gyűlt össze a környéki falvakból. A nép követelte a népbíróság azonnali felállítását. Megtudták, hogy az állomáson több tehervagon áll, ezekbe betuszkoltak több letartóztatottat. Erre a népbíróság azonnali ítélet alapján felmentette az összefogottakat. A nép az állomáson kiszabadította a bevagonírozottakat, úgyszintén a rendőrségen lévőket is. Pár napra múlva megérkezett Gyergyószentmiklósra egy nagyobb csapattest, amely összeszedte a zendülés vezetőit és főbb résztvevőit. Közel 350 embert elszállítottak Bukarestbe, és törvényszék elé állították őket. Bartis megszabadult ettől, mert a népgyűlés utáni napon Csíkszeredába ment, az eljegyzésére. Bukarestben egy hónapig tartották fogva a bűnösnek bélyegzetteket, azonban kisült, hogy románok is voltak a zendülők között. Felmentették és hazaengedték mindnyájukat. Később, amikor a kommunisták átvették a teljes vezetést, egyeseket – mint Bartis szüleit is, kinevezték kuláknak – kényszerlakhelyre, másokat a Duna-csatorna építéséhez hurcoltak. /Bartis Árpád, Marosvásárhely: Zendülés Gyergyóban. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./
2006. március 3.
Romániában a regionális pozíciókra törő magyar nagyvállalatok közül először a MOL jelent meg Romániában, majd követte a Danubius szállodalánc és a Richter Gedeon Gyógyszergyár is. Dinamikusan terjeszkedik a korábban Matávként ismert Magyar Telekom romániai leányvállalata, a Combridge. Az OTP Bank romániai terjeszkedése az elmúlt hónapokban látványosan felgyorsult, s most a MOL-lal együtt a legnagyobb magyarországi tőkeberuházásnak számít. Itt van az ingatlanfejlesztési projekteket tervező TriGránit is, amely Budapest és Pozsony után Pólus kereskedelmi központot épít Kolozsvárra is, legnagyobb vállalkozása a bukaresti Esplanada egymilliárd dollárt meghaladó projektje lesz. A Deutsche Telekomhoz tartozó Magyar Telekom esetében, a nagy világcégek magyarországi leányvállalataikat bízzák meg a térségbeli terjeszkedés irányításával. A román gazdaságban a Petromnak és a Rompetrolnak is vannak terjeszkedési szándékai, továbbá a Flamingo számítástechnikai üzletlánc és a Jolidon fehérneműgyártó cég akar multinacionális nagyvállalattá válni. /Králik Lóránd: Felsorakozott zászlóshajók. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2006. március 3.
Az eddigi 17 órás kezdéstől eltérően, félórával korábban indul – hétfőtől péntekig – a bukaresti televízió kettes csatornáján sugárzott kolozsvári regionális adás, jelezte Bardócz Sándor, a kisebbségi szerkesztőségek vezetője. Emiatt a csütörtöki 100 perces magyar adás 70 percre zsugorodik, de ugyanez történik a keddi román adással is. Tudor Giurgiu, a televízió vezérigazgatója ígéretet tett arra, hogy találnak valamiféle megoldást a helyzet orvoslására. /(köllő): Megkurtították a kolozsvári tévé adását. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2006. március 4.
Nemrég zárult Bartha József sikeres egyéni tárlata a budapesti Liget Galériában. Tavaly a bukaresti Új Galériában rendezett hasonlóan visszhangos kiállítást. Mindkét fővárosban jelentős színházaknál kapott díszlettervezői feladatot, emellett csoportos kiállítások szervezője, kurátora vagy résztvevője is volt. Hazai és külföldi alkotótáborban is dolgozott. A Munkák címet viselő, háromnyelvű (magyar, román, angol) kiadvány Bartha József 1999–2005 közötti munkásságát foglalja össze. Bartha József mediális művész hasonló struktúrákat hoz létre, mint akármelyik mai posztkonceptuális művész bárhol a világon, csakhogy a mű mégis mást jelent Marosvásárhelyen, mint New Yorkban. /Mindig más. Bartha József munkáiról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
2006. március 6.
Május végén az ENSZ előtt lesz a Bolyai Egyetem ügye, ígérik a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai. Hantz Péter elmondta, hogy a Bolyai Egyetem ügyében a „BKB-nak van elég muníciója ahhoz, hogy évekig tartó harcot vívjon, ha az egyetem vezetősége bekeményít.” A nyilvános vita az egyetemről folytatódik: az RMDSZ-szel közösen román-magyar értelmiségi fórumot szerveznek Bukarestben, majd még egyet a Pro Europa Ligával közösen. A magyar oktatók gyűlésén a tanárok három nyilatkozatot fogadtak el. A Horváth Andor előadó tanár által megfogalmazott nyilatkozat az egyetem vezetőségét célozta meg, kérte, lássák be: a magyar egyetemi közösség által megfogalmazott kérelmek nem irányulnak etnikai szeparatizmusra, hanem az oktatási folyamat javítását célozzák. A második nyilatkozatot Egyed Emese, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője olvasta fel, ebben az RMDSZ-t szólítják fel, hogy „tegyen határozott kormányzati lépéseket annak érdekében, hogy a BBTE három önálló kara és az egyetem megfelelő belső struktúrája, nyilvánossága és döntéshozatali autonómiája intézményesüljön.” A harmadik nyilatkozatot Bakk Miklós politológus mutatta be, amelyet szintén az intézmény román vezetőségéhez intézett, ebben kifogásolták, hogy megfélemlítették azokat, akiknek a BBTE többségi álláspontjától eltér a véleményük. Hantz Péter, a BKB szóvivője kezdeményezte a bizalmatlansági szavazást, ami három személyre vonatkozott: Salat Levente és Nagy László rektor-helyettesre, és Szamosközy Istvánra, az Akadémiai Tanács alelnökére. Hosszas vita után a közgyűlés úgy döntött, hogy nem lesz bizalmi szavazás. „Az RMDSZ cselekvően részt vesz az önálló magyar karok és az önálló magyar egyetem létrehozásában” – nyilatkozta Kötő József oktatási államtitkár. Azt is kifejtette, most készül a felsőoktatási törvény módosítása, ebben az RMDSZ el szeretné érni azt, hogy az önálló karok létrehozásának hatásköre ne legyen kizárólag az egyetemek hatáskörében. /Debreczeni Hajnal: Nincs megállapodás egyetem-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2006. március 6.
Dr. Lucian Turcescu (született 1966-ban, Pitesti-en) montreali teológus professzor az Adevarul bukaresti lapban március 4-én megjelent interjújában egyház, politika, nacionalizmus összefüggéseit taglalta kutatómunkája alapján, amelyet a kanadai Centre for Post-Communist Studies igazgatójaként végzett. Az interjúból: A kommunizmust megelőző időszakban a Román Ortodox Egyház /ROE/ viszonylagos kényelemben élt, mert az 1923-as alkotmány nemzeti egyháznak nyilvánította. A kommunisták uralomra jutása után azonban addigi igényei veszélybe kerültek, mígnem Iustinian Marina pátriárka révén a rendszer támogatójává váltak. A nacionalizmus kérdésében a ROE és Ceausescu sokszor ugyanazt a nyelvet beszélték. Egykori tisztek beismerték, hogy a Securitate 1960-tól kezdett együttműködni az ortodox egyházzal. – A fejlemények igazolták a Turcescu professzort. Például a Icoana din Adanc, a ROE lapja, 1997/1-es száma a románságra és az ortodox „nemzeti vallásra” veszélyes jelenségek közé sorolja a kisebbségeknek nyújtott olyan privilégiumokat, mint az anyanyelvű oktatás, egyetem, kétnyelvű feliratok stb. Evenimentul zilei, 1997. november 4. – cím: Papok ezrei a Securitate szolgálatában. Fényképpel és rövid életrajzzal az ortodox hierarchia hat személyisége szerepel a listán. Köztük van Bartolomeu Anania, a múlt hónapban Erdély metropolitájává választott főpap is. 1958-1964 között politikai elítéltként börtönben ült, ahol egykori cellatársai szerint besúgó volt. Szabadulása után egy évvel, a Ceausescu-rezsim őt küldte ki az Egyesült Államokba, hogy elfoglalja a detroiti ortodox püspökség székét. – Evenimentul zilei, 1997. november 19.: A Ceausescu-rendszer idején a ROE nem lépett fel műemléképületei védelmében, sőt szolgalelkűségében odáig ment, hogy Scornicesti-ben (a diktátor szülőfaluja) a templom falán megörökítették Ceausescu portréját is. – 22 (a Társadalmi Dialógus Csoport hetilapja), 1997. november 4.: Ion Moisin szenátor papokat sorolt fel, akik besúgókként börtönbe juttatták társaikat: „Teoctist pátriárka négy évtizeden keresztül a kommunista rendszer kollaboránsa volt.” – Romania libera, 1998. március 23.: Bogdan Ficeac főszerkesztő-helyettes: „Helyet adtunk a ROE és a Securitate együttműködését leleplező írásoknak, az egyháznak meg kell tisztulnia erkölcsileg.” – Romania Literara, 2002. április 10.: Mircea Mihaies: „Ha a mai őszentségek és őboldogságok nem volnának tegnapi securitate-rangokat viselő, alázatos közhivatalnokok, hajlamos lennék hinni a harácsoló-bürokrata ROE méltósággal vállalt küldetésében. De mióta ezek a politikai aktivistákká vedlett papok kezdtek kulcspozíciókat megkaparintani a román társadalomban, jön, hogy odakiáltsam nekik: Vade retro!” /Barabás István: A tömjénfüst árnyékában. Román Ortodox Egyház (ROE) kollaborálása a kommunista rendszerrel? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2006. március 6.
Március 3-án tartották meg Temesváron a tavaly Bukarestben megalakult Romániai Magyar Üzleti Egyesület első kihelyezett közgyűlését. Hárshegyi Frigyes egyesületi elnök (OTP Bank Románia), Molnár Mihály (Malév), Kelemen László (Richter Gedeon) és Bogár Ferenc, a romániai magyar nagykövetség külgazdasági attaséja is részt vett a magyar vállalkozók „csúcstalálkozóján”. A Romániában működő német és olasz vállalkozók csoportosulásaihoz hasonlóan, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület célja egyrészt a közös érdekek képviselete, valamint egymás tevékenységének jobb megismerése. /Pataki Zoltán: Tovább bővül az üzleti egyesület. Temesváron tartották a Romániában működő magyar vállalkozók csúcstalálkozóját. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./ A Romániai Magyar Üzleti Egyesület létrehozásában nagy szerepet játszott a bukaresti magyar nagykövetség. Bogár Ferenc külgazdasági attasé hangsúlyozta: Terényi János nagykövet személyesen is felkarolta ezt a kezdeményezést. A kétoldalú forgalom volumene elérte a 2,8 milliárd eurót. A magyar export Románia felé 1,8 milliárd euró értékű volt tavaly, a román szállítások pedig több mint 900 millió eurót tettek ki. Több mint 5500 magyar tőkével bejegyzett vegyes vállalat működik Romániában, amelyeknek a jegyzett törzstőkéje 2005 végén 350 millió euró körül alakult. Ha figyelembe veszik az újra befektetett tőkét és a tőkeemeléseket is, a reális érték egymilliárd dollár körül lehet. /P. Z.: Érdekképviselet befektetőknek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2006. március 8.
Az Amerikai Egyesült Államok hadserege támadást indíthat Románia területéről anélkül, hogy ehhez engedélyt kérne, vagy akár tájékoztatná Bukarestet, derül ki az amerikai katonai létesítmények romániai elhelyezéséről szóló egyezményből. A parlament védelmi és külügyi bizottságai március 7-én együttes ülésen tárgyaltak a tavaly decemberben aláírt egyezmény ratifikálásáról. A szenátorok, különösen Mircea Geoana, a felsőház külügyi bizottságának elnöke, valamint Norica Nicolai, a védelmi bizottság alelnöke magyarázatot kértek annak kapcsán, hogy az amerikai haderő támadást indíthat Romániából, illetve hogy a romániai amerikai támaszpontok részei lehetnek egy globális katonai programnak, például a rakétapajzsnak. /Szabad kezet kap Amerika. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./
2006. március 10.
A román-magyar gazdasági együttműködéssel megbízott kormányközi vegyes bizottság működési szabályzatát írta alá március 9-én Bukarestben Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott román miniszter és Gilyán György magyar gazdasági államtitkár. „Az Európai Unió jelenlegi határain kívül Románia Magyarország első számú kereskedelmi partnere, főként ha az export szempontjából nézzük” – értékelte Gilyán György. Románia és Magyarország között a kereskedelmi forgalom volumene 2005-ben elérte a 2 milliárd eurót, 2004-hez képest 28,51 százalékkal nőtt. A bizottságon belül három munkacsoportot is létrehoztak, amelyek a legfontosabb területek – energetika, szállítás, kis- és középvállalatok együttműködése – fejlesztésén dolgoznak majd. A Nabucco gázvezeték megépítésében, amely összekötné Törökországot Ausztriával, mind az öt partnerországnak szorosan együtt kell működnie. A Nabucco-terv kivitelezésének szükségességéről Románia és Magyarország közös állásfoglalást nyújtott be az Európai Bizottsághoz. /Gujdár Gabriella: Román-magyar kereskedelmi partnerség. Winkler-Gilyán közös állásfoglalás a Nabucco-gázvezeték kapcsán. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
2006. március 10.
1954. december 17-én a Bukarest melletti Jilava börtön udvarán a kivégzőosztag sortüzében tizenhét fiatalember halt meg. A tizenhét kivégzett fiatal a hírhedt Eugen Turcanu egykori vasgárdista és csapata volt. Ehhez fogható – tömegesnek is nevezhető – ítélet évekkel a háború befejezte és a háborús bűnösök kivégzése után nem született. Később, 1955-ben még egy társukat végezték ki, majd négy, szintén halálra ítélt legionárius életfogytiglani ítélettel túlélte közösen véghezvitt, hátborzongató tetteiket, amelyeket saját börtöntársaikon követtek el Pitesti és Szamosújvár (Gherla) börtöneiben, valamint a Duna-csatorna rabtelepein. Bűnlajstromukon legalább harminc rabtársuk meggyilkolása, többnek az öngyilkosságba kergetése és legalább 700 (!!) politikai elítélt módszeres megkínzása, fizikai és lelki megcsonkítása szerepelt. A kínzások kézé tartozott a folyamatos botozás: háton, hason, talpon, az egész testen, csupaszra vetkőztetve. Az órákon keresztüli fél lábon állás, az éjjeli virrasztás szemmel az égő felé. Napirenden volt az ürülék megetetése, a hányadék visszatömése, a szájba vizelés, a kimerülésig tartó ,,tornáztatás”, a beadott ételbe hintett só és utána a víz megvonása, az evőeszköz nélküli, hason fekve evés stb. Nem mindenki tudta ezt elviselni. Az így megalázott rabok többen maguk is beálltak az átnevelők közé. A ,,felvételi” vizsga a legjobb barát kegyetlen megverése volt. Ezek a verést végrehajtók orvostanhallgatók, jogászhallgatók, mérnökjelöltek, valamennyien értelmiségiek, a Vasgárdának elkötelezett huszonéves ifjak voltak. Cselekedeteik mögött – természetesen – a Szekuritáté akciója volt. Ezekben az években a Szekuritáté legfőbb parancsnoka Nikolski tábornok volt. Már 1948-tól a büntető törvénykönyv előírta a munkatáborokba internálás lehetőségét, így azután 1950-től a munkatörvénykönyv alapján elvitték az ,,engedetlen” dolgozókat, a kollektivizálással szembeszegülő parasztokat, s ez 1952-ben tömegessé vált. 1949. március 2-án éjjel összeszedték a volt nagybirtokosokat, kényszerlakhelyre internálták őket. Ugyanekkor, 1950-ben az 1154-es Minisztertanácsi Határozat intézkedett az ,,ellenséges elemek” deportálásáról. Egy év alatt (1951. március 15-ig) 43 899 személyt deportálnak az ország nyugati területeiről Románia déli megyéibe. 1952-ben újabb határozat alapján mintegy 6000 ,,kizsákmányolót” deportáltak a nagyobb városokból. A letartóztatott politikai ,,bűnözők” száma 24 826-ra rúgott 1952-ben. Ezekben az években Románia hegyei még fegyveresen ellenálló ,,partizánok” uralta terültek voltak. A Vasgárda neves személyisége, Horia Sima Nyugat-Németországban élt. Románia fegyverfordítása után a honi Vasgárda-vezér, Nicolae Petrascu és a németek ellen forduló szövetség ,,fegyvernyugvási szerződést” kötött. A vasgárdisták széles körű ,,szervezőmunkát” folytattak a román értelmiségi ifjak körében. Eugen Turcanu jogászhallgató, bár az 1941-es Vasgárda-akciókban részt vett, 1947-ben belépett a Román Kommunista Pártba, és felfelé ívelt karrierje. Azonban kiderült gárdistamúltja, ezért 1948. május 15-én letartóztatták. A suceavai szekuritátén társaival – látszólag – kommunista szimpatizánsok lettek. Turcanu Nikolski tábornokkal dolgozta ki az ,,átnevelés” módozatait. Ennek négy szakasza van. Első: a kintiek leleplezése a legfontosabb a Szekuritáté számára. Ebben a szervezési szakaszban megalakult a Turcanu vezette ODCC (Organizatia Detinutilor cu Convingeri Comuniste – Kommunista Meggyőződésű Rabok Szervezete). Az említett kínzásokkal nyert adatokat Turcanu juttatta el a pitesti-i börtön igazgatójához, Dumitrescuhoz, vagy a politikai tiszthez. A második szakasz a bentiek, a rabtársak leleplezése. A harmadik és negyedik szakasz a legmegalázóbb: ,nyilvános erkölcsi leleplezés, amely során saját magát és hozzátartozóit kellett sárba tipornia a kiszemelt áldozatnak. Karácsonykor a vallásos rabtársaknak minden szentséggyalázást (különösen a teológusoknak) végig kellett csinálniuk. Aki mindezt a tortúrát nem bírta ki, az beállhatott a csapatba, és ezt többen megtették. Végül, bármennyire is titok volt a börtönök belső világa, kiszivárgott mindaz a szörnyűség, ami 1949. december 6. és 1952 augusztusa között a börtönökben végbement. A váratlanul betiltott tevékenység Turcanuék képzeletében már a jutalmat sejttette. Bukarestben a két évig tartó kivizsgálás során 22 kegyetlenkedőt vontak felelősségre. Évek múlva négy szekustisztet és a szamosújvári orvost bűnrészességgel vádolva 5–7 év kényszermunkára ítéltek (1957. április 20.). Az a négy szerencsés ,,halálraítélt”, aki kegyelmi kérésére életfogytiglani kényszermunkát kapott, az 1964-es közkegyelemmel kiszabadult. Az egyik legkegyetlenebb, Popa Alexandru (Popa Tanu), Turcanu helyettese még 1990-ben Szebenben élt, és az Orvosi Társaság titkára volt. /Puskás Attila: Egy kegyetlen kísérlet emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2006. március 10.
1958. február 24-én Marosvásárhely magyarsága nem azért vonult ki az állomástól a főtérig terjedő egykori Sándor János utcára, mert kíváncsi volt a Kádár János vezette párt- és állami küldöttségre, az erdélyi magyarság egészét eláruló kijelentéseire, hanem azért, mert tizenkét évi tiltás után magyar zászlócskát foghatott a kezében! Velitsek András agrármérnököt és a székelykeresztúri származású Nagy Samut azért ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, mert Kádár János és kísérete marosvásárhelyi látogatásakor a főtéri Rózsa cukrászdában úgy kérték a féldeci italt: ,,Kérek egy karabélyt, hogy lőjem le ezt a marhát!” (Mármint Kádár Jánost.) A ,,véletlenül” jelen lévő szekus nem tréfaként, hanem hatóság elleni támadásként fogta fel a kijelentést. Jóformán el sem hagyták a cukrászdát, fékezett mellettük a hírhedt fekete kocsi, s az egész asztaltársaságot azonnal letartóztatták. Vaszkó András és Halábory Zsolt azzal menekült meg, hogy azt állították: annyira részegek voltak, hogy semmire nem emlékeznek. A sepsiszentgyörgyi Hubbes Mártont kétévi szigorított börtönbüntetésre és négyévi, a baragáni pusztaságban eltöltött kényszerlakhelye ítélték. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság bukaresti levéltárában, illetve a marosvásárhelyi levéltárban őrzik azt a periratot, amely szerint a magyar forradalom leverése után Hubbes Márton az első erdélyi áldozatok egyike volt: ,,Mi, Bihari Imre (Emeric) százados, a marosvásárhelyi 0421. számú belügyi katonai alakulatnál a Szekuritáté bűnügyi nyomozója, elemezve a Hubbes Mártonra vonatkozó ügyirat dokumentumait…”, megállapította, hogy Hubbes Márton (Hubbes Martin) 1956. november 8-án a lakásából kivette a magyar háromszínű, még a horthysta időkből (,,regimul hortist”) megőrzött lobogót, azzal a céllal ment ki vele az utcára, hogy a lakosságot a Magyarországon történtekhez hasonlókra uszítsa. „Ezért a tettéért 1956. november 10-én elkezdtük a nyomozást.” Hubbes Márton /sz. Sepsiszentgyörgy, 1906. jan. 14./ német nemzetiségű. Sepsiszentgyörgyön könyvelő. A magyar zászlóval az utcára ment, később a sógora és egy másik állampolgár megállította, és hazavitték a lakására. Ezért Hubbes Mártont november 10-én letartóztatták. Bihari Imre kegyetlenségéről és mérhetetlen szadizmusáról volt ,,híres”, ő vallatta Csiha Kálmán nyugalmazott erdélyi református püspököt is. Hubbest kétévi börtönbüntetésre ítélték. Akkor még viszonylag kisebb büntetésekkel sújtották mindazokat, akik valamilyen formában kijelentették: Magyarországon nem ellenforradalom, hanem forradalom volt. Sem a magyar, sem a román történetírás, diplomácia nem említi, hogy az 1956-os magyar forradalom a román–magyar kapcsolattörténetben is kivételes pillanat. A román falvakban ma is úgy emlékeznek vissza, hogy a kötelező beszolgáltatást a magyar forradalom hatására törölték el. Nemcsak a temesvári, zömmel román egyetemi hallgatók tüntettek és csaptak össze 1956. október 30-án a karhatalommal, hanem bukaresti, jászvásári, brassói diákok kaptak súlyos börtönbüntetést azért, mert együtt éreztek a magyar forradalommal. 1956-nak két román mártírja is van: Alexandru Fintinaru aradi ügyvéd, akit a Szoboszlay Aladár római katolikus pap nevével fémjelzett monstre-perben ítéltek halálra és végeztek ki 1958. szeptember 1-jén, és Teodor Margineanu tüzér hadnagy, aki az alakulatát próbálta fellázítani, ki akarta szabadítani a szamosújvári politikai foglyokat. Őt 1957. június 27-én kivégezték a szamosújvári börtönben. Hubbes Márton szabadulás újabb, talán még nyomasztóbb börtönt jelentett. A baragani Olaruba, a kijelölt kényszerlakhelyre vitték. Itt négy éven át másodmagával, egy öreg csíki székellyel bútor nélküli vályogkunyhóban, a legembertelenebb körülmények között, mezőgazdasági napszámosként tengette életét. Az olarui tábornak valóságos irodalma van. Az ország minden részéből ide deportálták a politikai elítéltek családtagjait, az ,,osztályellenség” végsőkig megalázott képviselőit. A hét gyermekével ide hurcolt Visky Ferencné feljegyzéseiből, az 1958. december 2-án a szamosújvári börtönben kivégzett Sass Kálmán özvegyének és négy gyerekének a visszaemlékezéseiből rekonstruálható az az ,,életmód”, amelyet a fizikai megsemmisítésre ítélt kényszerlakhelyeseknek szántak. Nemcsak a bútorzat, az ágy hiányzott a földbe ásott vályogkunyhókból, hanem a legelemibb higiénai feltételeket sem biztosították. Emellett arra kényszerítették őket, hogy mindennap jelentkezzenek a milícián. A lánya közel egy év múlva, 1959 augusztusában látogathatta meg. Hubbes Márton arra kérte gyerekeit, hogy ezentúl csak levélben keressék meg. A nagyobbik fia havonta, a kisebbik fiáról gondoskodó lánya, amikor csak tehette, csomagokkal segítette túlélni a kényszerlakhely megpróbáltatásait. Hubbes 1962-ben szabadult. Hazatérése után Sepsiszentgyörgyön nem kapott munkahelyet. A kőhalmi Apemin vállalat ágostonfalvi részlegénél munkásfizetéssel könyvelőként dolgozott 1966. január végéig, amikor hatvanévesen nyugdíjazták. Egészségi állapota megromlott, tüdőasztmát kapott. Ettől szenvedett 1976. február 7-én bekövetkezett haláláig. Arról nagyon keveset tudnak, hogy a hozzátartozók, a családtagok is megszenvedték az apa, anya vagy testvér politikai meghurcolását. Nemcsak Hubbes Mártont, hanem a nagyobbik fiát is már az 50-es évektől állandó megfigyelés alatt tartották, a rendes sorkatonai szolgálat helyett munkaszolgálatra vitték el. A lányát, Hubbes Évát 1959-ben a székelyudvarhelyi rajoni múzeumtól áthelyezték a bögözi általános iskolához. Kisebbik fia, az akkor tizennégy éves Hubbes Alfréd elemi iskolai tanulmányait sem folytathatta Sepsiszentgyörgyön! Akárcsak bátyját, őt is munkaszolgálatra vitték. /Tófalvi Zoltán: Hubbes Márton magányos forradalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8., folyt.: márc. 9., 10./
2006. március 11.
Traian Basescu elnök Bukarestbe kérette Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert, hogy személyesen tájékozódjék a március 15-i székely nagygyűlésről. Egyes hírek szerint Basescu előzőleg a belügy- és az igazságügyi miniszterrel, valamint a titkosszolgálatok vezetőivel tárgyalt. Székelyudvarhelyen zavartalanul zajlik majd le a március 15- i székely nagygyűlés – biztosította március 10-én Bukarestben Szász Basescut. Szász meghívta Basescut a március 15-ei ünnepségre, az államfő elfogadta a meghívást, de jelezte: ha nem is tudna elmenni éppen március 15-én, egy későbbi időpontban megteszi látogatását. Szász sérelmezte, hogy az MPSZ választásokon való részvételét megakadályozták 2004-ben és kérte az államfőt, hogy legyen tekintettel a választási törvény módosításának szükségességére. Elmondta: nem számít provokációra, incidensre, Corneliu Vadim Tudor fenyegetésének nem hisz. Sófalvi László, az RMDSZ helyi szervezetének vezetője szerint semmi értelme annak, hogy Basescu megjelenjen Székelyudvarhelyen. Hargita megye prefektusa, Constantin Strujan úgy nyilatkozott: nem lesznek incidensek, a szervezők ugyanis egyeztettek a csendőrséggel és rendőrséggel. C.V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke kijelentette, neki és híveinek nincs szükségük engedélyre, hogy saját hazájában oda utazzon „sétálni”, ahova akar. /Basescu Bukarestbe kérette Szász Jenőt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./
2006. március 11.
Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara (MRKIK) alakult március 10-én Kolozsváron. Az MRKIK 25 taggal indult, székhelye Kolozsváron lesz, Bukarestben pedig képviseleti irodát működtet. Az alakuló rendezvényen romániai és magyarországi kormányzati politikusok, kereskedelmi és iparkamarai, illetve önkormányzati vezetők, továbbá számos üzletember vett részt. Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke elmondta: a magyar–román kamarát alapító 25 vállalat évi 2000 eurós tagdíjat fizet, ami elnökségi tagságot is biztosít, de közepes vállalatok évi 400, kisvállalatok pedig évi 200 eurós tagdíj mellett is beléphetnek az MRKIK-be. /T. Sz. Z.: Gazdasági összefogás az európai integrációért. Magyar–román kereskedelmi kamara alakult Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./
2006. március 11.
A Marosvásárhelyen zajló interetnikai fesztivál alkalmából főiskolai hallgatók az erdélyi kisebbségi színházakat vették számba. Az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi magyar színházi társulat. Jelenleg repertoárszínházként működik, Tompa Gábor vezetésével. Az előadások nagy részét szinkronfordítással a román közönség is megtekintheti. A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház egy épületben működik a román és német nyelvű színházzal, valamint a Román Operával. A magyar társulatnak néhány hete új igazgatója van Szász Enikő személyében. A színháznak két játéktere is van, nyáron pedig a Ferencesek Udvara nyújt lehetőséget a szabadtéri előadásokra. A színészet Nagyváradon is régi hagyományokra tekint vissza. Az államosítást követő években is erős társulat működött Nagyváradon, melynek hatása mind a mai napig érződik. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulatát Meleg Vilmos vezeti. A Szatmárnémeti Északi Színháznak két társulata van: a román társulat és a Harag György Társulat, a magyar, az utóbbinak Lőrincz Ágnes az igazgatója. A színházhoz tartozik még egy 100 férőhelyes stúdióterem is. A Harag György Társulat az elmúlt években nagyon sok fiatal színészt szerződtetett. A sepsiszentgyörgyi színházat állandó hivatásos művészeti intézményként Állami Magyar Népszínház néven 1948-ban hozták létre. 1987-től román tagozat is működik. 1992-ben a két tagozat különvált, s a Tamási Áron Állami Magyar Színház és az Andrei Muresanu nevét viselő román nyelvű színház közös székhelyen ugyan, de jogi és költségvetési szempontból egymástól független művészeti intézményként működik. 1998-tól a színház neve Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, azóta Bocsárdi László vezeti a magyar társulatot. A csíkszeredai székhelyű Csíki Játékszín 1999 szeptemberében nyitotta meg kapuit, Parászka Miklós vezetésével. A Csíki Játékszín befogadó színházként is tevékenykedik, így olykor Csíkszeredában több társulat előadását lehet megnézni, mint más erdélyi városokban, de nem csupán egyszeri alkalommal, hanem előadás-sorozatokban. 2004. március 4-én nyitották meg stúdiószínházi termüket, a Hunyadi László színművészről elnevezett kamaratermet. A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház az erdélyi magyar színházak nem hagyományos törekvéseket képviselő társulata, az egyetlen, amely hangsúlyozottan alternatív színházi programmal tevékenykedik. 1984–1990 között amatőr kísérleti színházként működött, Bocsárdi László vezetésével; 1990. szeptember 1-jétől kapott intézményesített formát Figura Stúdió Színház néven. Jelenleg Béres László az igazgató. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház – mint a városi művelődési ház hivatásos tagozata – az önkormányzat támogatásával 1998. november 6-án tartotta színházmegnyitó előadását, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával. Az önálló jogi státusz elérésének érdekében több lépést is tettek, eddig g eredménytelenül. Repertoárszínházként (népszínházi hagyományokat követnek) működik, de kísérleti jellegű előadásoknak is helyet ad. Romániában működik két német nyelvű hivatásos társulat és egy zsidó színház. 1876-ban Jászvárosban (Iasi) Avram Goldfaden művész és író a saját társulatával bemutatott előadásaival a világ első hivatásos zsidó színházának alapjait fektette le. A második világháború után 1948-ban a bukaresti Zsidó Színház állami intézmény lett. Az Állami Zsidó Színház számos nemzetközi turnén vett részt, ugyanakkor szervezője a jiddis nyelvű színházak fesztiváljának (1991, 1996, 2000). Az erdélyi szász kultúra a temesvári és a nagyszebeni német társulatoknak köszönhetően jelen van a színházi életben is. A Temesvári Állami Német Színházat 1953-ban hozták létre és a mai napig működik. Nagyszebenben 1788-ban épül fel Dél-kelet-Európa első kőszínháza, amelyben német nyelvű előadásokat tartottak. A kommunizmus idején több évig nem hangozhatott el német szó a nagyszebeni színpadon, azután 1956-tól folyamatosan dolgozik a Radu Stanca Színház német társulata. 1992-től Temesváron, 1997-től Nagyszebenben képeznek német nyelvű. /Turoczki Emese, Madaras Orsolya, Kádár-Dombi Katalin és Papp Ida Júlia, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatói: Színházak, társulatok.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./
2006. március 13.
Harmincnál több neves civil szervezet és több mint háromszáz kiemelkedő személyiség felhívással fordult Basescu elnökhöz, s arra kérik, hogy ítélje el hivatalosan a kommunizmust. A felhívást Victor Rebengiuc a Temesvári Kiáltvány megszületésének tizenhatodik évfordulóján olvasta fel a Társadalmi Dialógus Csoport székházában. Az aláírók között van Doina Cornea, Ana Blandiana, Andrei Plesu, Constantin Ticu Dumitrescu, azok az ismert ellenállók, akik erkölcsi hitelt adnak a megkésett felhívásnak. Idén, január huszonötödikén az Európai Tanács határozatban szólította fel a volt kommunista blokk országait a kommunista diktatúra elítélésére. Constantin Ticu Dumitrescu, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke szerint a kommunizmus hivatalos elítélésére április 22-én kellene sort keríteni, azon a napon, amikor tizenhat esztendővel ezelőtt a bukaresti Egyetem téren megkezdődött Románia leghosszabb, ötvenkét napon és éjszakán át tartó kommunistaellenes tüntetése. /Kilin Sándor: Levegőt! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./
2006. március 13.
Magyarország saját érdekeit is szem előtt tartva, továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy a hátralévő időben Románia teljesítse az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételeit – mondta március 12-én, vasárnap Csíkszeredában Somogyi Ferenc külügyminiszter a főkonzulátus épületének felavatásán. Mintegy ezer ember gyűlt össze az ünnepélyes megnyitóra a csíkszeredai Pál Gábor-féle ház előtt, amely mostantól a főkonzulátus hivatali helyiségeinek ad otthont. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszédében kifejtette: Romániának szüksége van Magyarországra, arra, hogy minél szorosabb viszonyban legyen e szomszédjával az elkövetkező időszakban. Markó utalt arra, hogy tizenhat esztendőt kellett várni a csíkszeredai főkonzulátus létrehozására, de – mint fogalmazott – hosszú esztendőket kellett várni a romániai magyarságnak erdői, földjei visszaszerzésére, a kolozsvári főkonzulátus megnyitására, és még dolgozni kell annak érdekében, hogy Sepsiszentgyörgyön megnyíljon a bukaresti Magyar Kulturális Intézet fiókintézménye. /Főkonzulátus-avató Csíkszeredában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./
2006. március 13.
A romániai magyar közösség feltétlen autonómiaigényét fogalmazta meg az a két dokumentum, amelyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) március 11-én Szatmárnémetiben, a Láncos-templomban tartott ünnepi közgyűlésén fogadtak el. Az Erdélyi Memorandum a belső önrendelkezés különböző formáinak törvény általi biztosítását és az önálló állami magyar egyetem létrehozását szorgalmazta Romániában. Az Erdélyi Petícióban pedig a résztvevők ismételten megerősítették a romániai magyarság autonómiaigényét. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az EMNT elnöke a „pártpolitikán felül álló, széles körű összefogás jegyében” hirdette meg ezt az összejövetelt. Partium és Erdély képviseleti alapon összehívott szatmárnémeti nagygyűlése arra hivatott, hogy újabb lendületet adjon az autonómia-küzdelemnek, szerencsésen egészítve ki a székelyudvarhelyi március 15-i nagygyűlést – állt Tőkés felhívásában. Tőkés László emlékeztetett rá, erről a helyszínről indult útjára 2003. február 1-jén a szerinte előzőleg eltérített autonómia-mozgalom.. „Kisebbségi létünkben az autonómia egyet jelent a szabadsággal” – állapította meg Tőkés. Sipos Miklós református esperes összefoglalta, mit szeretne elérni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Elsősorban felelős minisztériumot Bukarestben, amely a kisebbségek sorsát megfelelően kezelné. Felelős minisztériumot szorgalmaz Budapesten is, amely – mint az esperes fogalmazott – nem kötelezettségből, hanem elhivatottságból vállalja fel a szétszórt nemzet sorsát. Az EMNT a törvény előtti egyenlőség mellett foglal állást, akárcsak az Európai Unió mellett, amely elősegítheti a magyar nemzet egységét, a lelkek összetartozását. Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a rendezvény díszvendége arról beszélt, hogy jelenleg az országokat elválasztó határok jelentősége egyre csökken, de a különböző nemzetekhez tartozók még most sem rendelkeznek minden lehetőséggel. A szónok szerint az autonómia csak a romániai magyarság egészének az összefogásával valósulhat meg. /EMNT-ünnepség Szatmáron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./ Tőkés László kifejtette: „Erdélyben az asszimilációs politika folyományaként sok helyen felszámolták a magyar többséget, az autonómia megállítaná ezt a folyamatot.” A közgyűlés idején szokatlan biztonsági intézkedéseket foganatosítottak. A közelben csendőrök járőröztek, a mellékutcákban pedig páncélozott kocsikban rohamrendőrök álltak készenlétben. Sógor Csaba RMDSZ-es szenátor felszólalásában külön köszönte, hogy az EMNT az ő meghívásával is alkalmat adott az együttgondolkodásra, mert csak az egység útja járható. /Sike Lajos: Veretes szavak a Láncosban – EMNT-autonómiaülés Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./
2006. március 13.
Basescu elnök Bukarestbe hívta Székelyudvarhely polgármesterét, a Magyar Polgári Szövetség elnökét, ezzel gyakorlatilag legitimizálta, elismerte őt a romániai, az erdélyi magyar politika egyik jelentős „aktorának”, az RMDSZ ellenzéke vezetőjének. Ha Basescut valóban a Székely Nagygyűlés nemzetbiztonsági következményei érdeklik, titkosszolgálatai alaposabb felvilágosítással tudnak szolgálni. Azonban ez jól megfontolt lépés, illeszkedik a basescui stratégiába. Az „oszd meg és uralkodj!” fejezetnél keresendő a dolgok nyitja. Szász Jenő meghívása ugyanis az RMDSZ-nek szánt pofon. Az RMDSZ nem volt hajlandó belemenni az Országos Korrupcióellenes Hatóság átalakításáról szóló kormányrendelet szentesítésébe, illetve házkutatás-ügyben a név szerinti szavazás jóváhagyásába. Ezt kívánja megtorolni most Basescu, amikor Szász Jenővel parolázik? – kérdezte Székely Kriszta, a lap munkatársa. Toró T. Tibor képviselő említette blogján, furcsa, hogy az RMDSZ éppen a korrupció-ellenes jogszabályok kapcsán szedi elő alkotmányossági aggályait. /Székely Kriszta: Csúcs ez a találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./
