A közelmúltban két kiadvány jelent meg magyar nyelven a közlekedési szabályokról. Az egyiket Bukarestben adta ki az Országos Könyvtár, románból fordították, címe: A közúti forgalom könyve (így!), a másik Székelyudvarhelyen látott napvilágot az Infopress Rt. nyomdájában, szerzője: Baló Jan-Eugen autóvezetést oktató mérnök, munkájának címe: KRESZ (a rövidítés jelentése: Közlekedésrendészeti szabályok). A Bukarestben megjelent munkának az a fő baja, hogy rossz a fordítása. Mondatainak szerkezete magyartalan, bonyolult, emellett számos kifejezés, szókapcsolat ismeretlen a normatív magyar nyelvhasználatban. Se szeri, se száma a magyartalan kifejezéseknek, például: vasúti szintjáró (= vasúti átjáró), nemzeti út (országút), állati erővel vont jármű (szekér), hajtóanyag-állomás (benzinkút vagy töltőállomás), hajtási engedély (vezetői jogosítvány). A Baló Jan KRESZ című munkája nyelvi szempontból egészen más. Apróbb nyelvi és helyesírási hibák ugyan fel-felbukkannak benne, de nem zavarják a szöveg megértését. A KRESZ szerzője arra törekedett, hogy munkája érthető legyen. Elérte célját. /Komoróczy György: Helyesen magyarul. KRESZ-verseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 29./
2007. március 30.
Nicholas Taubman bukaresti amerikai nagykövet kijelentette: a befektetők előtt kétségessé vált, hogy Romániában mennyire alkalmas az időpont a nagyobb méretű befektetések eszközlésére. Nagyon fontos Románia számára, hogy tovább haladjon a kulcsfontosságú területeken, mint az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes harc. /Taubman a román hatóságokat bírálta. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./
2007. március 30.
Újságírás Bukarestben címmel osztotta meg 36 éves bukaresti élményeit Ágoston Hugó fizikus, az Új Magyar Szó szerkesztője Sepsiszentgyörgyön, a Holló Ernő Sajtópincében. Elmondta, hogy három fő hullámban érkeztek erdélyi magyarok a román fővárosba. Először székely mesteremberek és cselédlányok költöztek Bukarestbe a két világháború között, amikor státuszt harcoltak ki maguknak megbízhatóságukkal és szorgalmukkal. A második világháború után politikusokat, tisztviselőket és újságírókat adott Erdély a román fővárosnak. Most ismét nagyon sokan vannak magyarok, főként üzletemberek, tette hozzá. /Domokos Péter: Magyarvonzó Bukarest. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./
2007. április 2.
Sürgősségi eljárást kezdeményez a parlamentben a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) vezetősége az intézmény akkreditálása ügyében – jelentették be a testület képviselői Nagyváradon. A PKE vezetősége nehezményezi, hogy Bukarest késlelteti a 16 éve működő, magyarországi finanszírozású egyetem akkreditálását. Tolnai István, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának tagja szerint egyetlen olyan egyetem sincs az országban, amelynek akkreditálása ennyire elhúzódott volna. Az Országos Akkreditációs Tanács 2005-ben javasolta a parlamentnek, hogy törvényben ismerje el az egyetemet. Az akkreditáció azonban késett, időközben a tanács megszűnt, helyét tavaly a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség vette át. Az ügynökség eddig érdemben nem foglalkozott az üggyel, az átalakulásra hivatkozva halogatta az egyetem elismerését. Az ügy parlament elé terjesztését fél évvel ezelőttre ígérte az Oktatási és Kutatási Minisztérium, és annak előmozdítására Markó Béla miniszterelnök-helyettes is ígéretet tett, előrelépés azonban nem történt. Egy héttel ezelőtt Bukarestben senki sem tudta, hol akadt el a nagyváradi egyetem akkreditációs dossziéja. Sóki Béla képviselő, a parlament tanügyi bizottságának tagja szerint megmagyarázhatatlan, miért húzódott el ennyire a PKE elismerése. „Az Országos Akkreditációs Tanács megszűntével az akkreditációs folyamatok nem álltak le, azóta kilenc egyetemet ismertünk el. A nagyváradi egyetem dossziéját magam is kerestem, ám az nem jutott el a parlamentbe” – magyarázta Sóki. A múlt hét elején még Pásztor Gabriella tanügyi államtitkár sem tudott a dosszié hollétéről, majd kiderítette, hol akadtak el az iratok. „A Partiumi Keresztény Egyetemet öt másik egyetemmel egy csomagban javasolta akkreditálásra az Oktatási és Kutatási Minisztérium. Kiderült, a több száz oldalas dokumentumcsomagot már korábban átküldték az Igazságügyi Minisztériumba, onnan azonban visszajött kiegészítés végett. Ez megtörtént, a dosszié most Monica Macovei igazságügyi miniszter asztalán vár aláírásra” – közölte Pásztor. Az államtitkár hozzátette, az aláírás után az akkreditációs iratcsomó a kormány elé kerül, illetve a parlament tanügyi bizottsága ellenőrzi azt, majd az akkreditációt kimondó törvényjavaslat előterjesztése következik. A PKE vezetősége szerint valamelyest megnyugtató, hogy a dosszié hosszas nyomozómunka eredményeként előkerült, de nem mondtak le arról, hogy a kolozsvári Avram Iancu Egyetemmel közösen sürgősségi eljárást kérjenek. A PKE vezetői elrendelték, hogy a filozófia, menedzsment és zene tanszék vezetői is lássanak hozzá az akkreditációhoz szükséges dosszié összeállításához. Tőkés László püspök, a nagyváradi egyetem vezetőtanácsának elnöke közölte, ha a következő kormányülésen napirendre tűzik a PKE ügyét, akkor még ebben a tanévben megtörténhet a tanintézet akkreditálása. „Erre nagy szükség van, mert akkreditáció hiányában nem államvizsgáztathatunk, és európai uniós támogatásokra sem pályázhatunk” – magyarázta Tőkés. A 13 szak végzőseinek államvizsgáztatása korábban jórészt a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) történt, de ezt az egyezményt a kolozsvári tanintézet egyoldalúan felbontotta. „Andrei Marga, a BBTE akadémiai tanácsának elnöke azt állítja, az egyetem azért nem vállalja a nagyváradi végzősök államvizsgáztatását, mert azok konkurenciát jelentenek a BBTE-nek” – fejtette ki Tőkés. Az elmúlt napokban a református püspök Geréb Zsolttal, a PKE rektorával együtt felkereste a kolozsvári egyetem vezetőségét, és sikerült megállapodniuk abban, hogy a református didaktikai teológia-szakos hallgatókat Kolozsváron államvizsgáztatják. A többi szak végzősei Temesváron, illetve Bukarestben államvizsgázhatnak majd. Nagyváradon tavaly tették le az alapkövét annak a hatszintes épületszárnynak, amelynek építését idén be szerették volna fejezni, de a munkálatok elkezdésére nincs anyagi fedezet. Tolnai István bejelentette, április 9-én Budapesten, a Miniszterelnöki Hivatalban ismertetik a nagyváradi egyetem fejlesztési tervét, ekkor derül ki, hogy megkapják-e az elkövetkezendőkben is a magyar kormány támogatását. /Gergely Gizella: Tévutas akkreditáció. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./
2007. április 4.
Csép Sándor újságíró, szerkesztő, televíziós szakember évtizedek óta a népességfogyás súlyos következményeire hívja fel az erdélyi magyar közvélemény figyelmét. Elmondta, hogy Ágyában, ahol édesapja református lelkész volt, látta, hogyan zsugorodik a gyülekezet. Ez indította el benne a téma iránti érdeklődést. Az ezernyolcszáz lelkes ágyai közösség mára jóval ezer fő alatti közösséggé zsugorodott össze. Egyetemista korában írt egy szubjektív szociográfiai riportot faluja népességcsökkenésének történetéről. A kéziratot a Korunknak adta, a szerkesztőség elfogadta, de a cenzor kidobta a cikket. Csép 1968-tól a Kolozsvári Rádió, majd a bukaresti közszolgálati televízió magyar szerkesztőségének lett a munkatársa. Akkoriban telepedett le Kolozsváron, és látta, hogy a népességfogyás a régióban még tragikusabb méreteket ölt, mint Arad megyében. Főleg a közeli Kalotaszeg foglalkoztatta. 1975 táján újra szemügyre vette a kérdést. Akkoriban a Székelyföld demográfiai mutatói Románián belül nagyon jók voltak, szemben Kalotaszeggel. Így született meg az Egyetlenem című film forgatókönyve. Végül is a film elkészült, műsorra került, és nagy visszhangja lett, sokan emlékeznek rá. Kós Károlytól Sütő Andrásig és Kányádi Sándorig még aznap este, a film bemutatását követően mindenki gratulált. A Ceausescu-rendszerben ez volt az első vészharang a magyarság fogyásáról. Utána Csép Sándor ötévenként visszajárt a forgatás helyszíneire, és figyelemmel kísérte a további eseményeket is. A rendszerváltást követően a vizsgálódást kiterjesztették egész Erdélyre. Csép kezdeményezte az Áldás, népesség mozgalmat. Tőkés László jelezte, hogy az egyházkerület, illetve az esperesek kollégiuma védnökséget vállalna egy ilyen mozgalom létrejöttéhez Az első jelentősebb találkozó 2004-ben volt. Csép most dolgozik egy összefoglaló íráson, Egy aggodalom évtizedei címmel. Néhány éve Romániában is változott a gyerekvállalásra történő odafigyelés, hiszen az átlagfizetéssel szinte megegyező gyereknevelési támogatás sok magyar család számára is jelentős ösztönző erő. Az első rendezvény sikeres volt. A Fidesz akkor ígérte, hogy továbbra is előteremtenek pénzt a folytatásra. Az ügy mellé állt az RMDSZ is: egyik alelnöke, Kötő József tartott előadást. A félixfürdői találkozót követően kb. négy hónapra Tatabánya mellett rendeztek egy hasonló Áldás, népesség konferenciát Tőkés László és Orbán Viktorné Lévay Anikó fővédnökségével. Az előadók között ott volt Duray Miklós a Felvidékről, és sokan mások. Harrach Péter volt szociális miniszter szervezésében a Gellért Szállóban megtartottak egy nagyobb értekezletet, ahol jelen volt a téma ébren tartója, Fekete Gyula író is. Úgy tűnik, a mai magyar kormány távol-keleti betelepítésben látja a magyar népességfogyás problémájának a megoldását, és nem a születések számának hatékony növelésére törekszik. Kárpátalja nagyon szegény vidék, a népesedési mutatókban mégis sokkal jobban áll, mint Magyarország vagy Erdély. /Makkay József: A magyarságot ki kell mozdítani a demográfiai holtpontról. Beszélgetés Csép Sándorral, az Áldás, népesség mozgalom megteremtőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./
2007. április 5.
Markó Béla hiteltelennek nevezte, hogy a Tiszta Parlamentért Koalíció elnevezésű civil szervezet megkérdőjelezte a kisebbségi kormány hitelességét. „Az a többség, amellyel a parlament jóváhagyta az új kormányt azt a fontos üzenetet közvetíti, hogy a politikai osztály nagy része stabilitást akar a kormányzásban és a politikai életben” – értékelte Markó Béla RMDSZ-elnök bukaresti sajtóértekezletén. Hangsúlyozta, az RMDSZ konkrét párbeszédet kíván folytatni a továbbiakban is a román pártokkal. Borbély László regionális fejlesztési, területrendezési- és lakásépítési miniszter célkitűzései között a lakásépítést és a vidéki infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos eddigi programok folytatását emelte ki. Nagy Zsolt, a Távközlési és Informatikai Minisztérium egyik legfontosabb célkitűzésének az EU-tól érkező strukturális alapok hatékony felhasználását nevezte. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter úgy vélte, a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés Románia prioritásai közé tartozik, ezért fontos továbbvinni az elkezdett projekteket. /Startvonalban az RMDSZ-es miniszterek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./
2007. április 6.
Tabajdi Csaba MSZP-s képviselő a Bolyai Kezdeményező Bizottság képviselőivel folytatott budapesti megbeszélésen úgy fogalmazott: „néma kisebbséginek Európa sem hallja a szavát”. Értelmezhető ez az erdélyi magyar politikai elit fejmosásaként is, amely ritkán, és igen gyengécskén hallatta a szavát a Bolyai-ügyben. Az RMDSZ az erdélyi magyar közösség jogérvényesítésének non plus ultrájaként állította be a kisebbségi törvényt, amely a kulturális autonómia megvalósítása által orvosolja az anyanyelvi oktatás gondjait. A törvény tárgyalása nem halad a parlament szakbizottságokban, a kulturális önrendelkezés pedig ugyanolyan távoli, mint két évvel ezelőtt volt. A második Tariceanu-kormány beiktatásával minden eddiginél nagyobb esély nyílik rácáfolni Hantzék megállapítására, miszerint az RMDSZ semmit nem tett a romániai magyar felsőoktatás ügyének rendezéséért. Az RMDSZ most fennállása leghangsúlyosabb szerepét tölti be a bukaresti hatalomban, amelynek második embere, Markó Béla államminiszter az oktatásért felel. Vagyis főnöke annak a liberális párti oktatásügyi miniszternek, akinek alakulata valószínűleg nem maradhatott volna hatalmon az RMDSZ támogatása nélkül. /Rostás Szabolcs: A mi szavunk. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./
2007. április 6.
Nem a szerveződő Erdély FM rádió, hanem a román közszolgálati rádió bukaresti magyar és német szerkesztősége élén folytatja munkáját Stanik István. A Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Scripta Kiadó igazgatója, az Új Magyar Szó napilap igazgató-főszerkesztője elmondta: több évtizedes újságírói pályafutása során eddig csak az írott sajtóban tevékenykedett, de megítélése szerint, a rádiózás csak technikai kérdésekben különbözik az írott sajtótól; e technikai tudás pedig hamar megszerezhető. Stanik a Majtényi Ágnes nyugdíjazásával megüresedett igazgatói tisztséget foglalja el, egyelőre ideiglenesen. A Krónika korábban azt valószínűsítette, hogy Stanik a Communitas és a Janovics Jenő Alapítvány finanszírozásával induló Erdély FM vezetője lesz. /Gazda Árpád: Médiátigazolások Bukarestben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./
2007. április 6.
Végleges ítéletében eltiltotta a Legfelsőbb Bíróság a szárnyas jelkép, a Kriterion Könyvkiadó jelképének használatától a Pallas–Akadémia és a Polis Kiadót. Döntésével a bíróság hatéves pereskedés végére tett pontot, amelyet 2001-ben indított a Kriterion. Az időközben Bukarestből Kolozsvárra költözött Kriterion keresetét a Hargita megyei törvényszék és a marosvásárhelyi ítélőtábla egyaránt elutasította, sőt a felperes a Legfelsőbb Bíróság által elrendelt perújrafelvételen is veszített alapfokon. Nemrég hozott ítéletében azonban a Legfelsőbb Bíróság megállapította: a Pallas és a Polis megsértette a Kriterionnak a jelkép kizárólagos használatára vonatkozó jogát. /Rostás Szabolcs: Pert nyert a Kriterion. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./
2007. április 13.
Haller Istvánt, a Pro Europa Liga emberjogi irodájának vezetőjét nemrég az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vezetőségi tagjának jelölték. Hallert több mint harminc civil szervezet jelölte, köztük az Igazságügyi Forrásközpont, az Accept, a Romani Criss, a román Helsinki Bizottság és más olyan civil szervezetek, amelyek egyrészt emberjogvédelemmel. Haller elmondta, hogy ez nagy változást jelent életében, hiszen Marosvásárhelyről Bukarestbe kell költöznie és meg kell szoknia, hogy az állami szférában fog dolgozni. /Hatékonyan a diszkrimináció ellen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./
2007. április 16.
Kritikus jelentést fogalmazott meg Romániával kapcsolatban a Simon Wiesenthal Központ éves értékelésében: Románia minimális erőfeszítéseket tett a náci háborús bűnösök leleplezése és kivizsgálása érdekében. A Wiesenthal-jelentés Romániát a D kategóriás országok közé sorolja, mondván, hogy Bukarest több esetben nem érte el a gyakorlati eredményeket, illetve jóval a kivizsgálások befejezése előtt csökkentette ezirányú erőfeszítéseit. Románia hasonló kritikát kapott egy évvel ezelőtt is a Wiesenthal Központtól. /Fekete pont Romániának a Wiesenthal Központtól. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./
2007. április 17.
Megszűnik az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének kolozsvári információs irodája. Washington szerint Románia politikai és gazdasági szempontból stabil ország, az Észak-Atlanti Szövetség (NATO) és az Európai Unió tagja, az iroda fenntartása tehát már nem indokolt. Nem hivatalos források szerint azonban az információs irodák bezárásának anyagi okai vannak. A kolozsvári iroda vezetője, Lisa M. Heilbronn, akivel a lap interjút készített. /Kiss Olivér: „Leginkább a fegyelmezetlen sofőrök zavartak”. Beszélgetés Lisa M. Heilbronn leköszönő amerikai konzullal. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./
2007. április 17.
Ludovic Orban, az új közlekedési miniszter kijelentette, prioritást jelent az észak-erdélyi autópálya. A 2004-ben bekövetkezett hatalomváltás óta először nyilatkozik ilyen kedvezően a Bukarestet Budapesttel összekötő autópályáról az illetékes szakminiszter. Orban máris találkozott a Bechtel cég képviselőivel, hogy egyeztessenek. A kisajátítások felgyorsítása érdekében a kormány hajlandó törvényt is módosítani, cserében a munkálatok határidejének betartását kéri a Bechteltől. /B. T. : Előnyt élvez az észak-erdélyi autópálya. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 17./
2007. április 18.
Újságíró-olvasó találkozó színhelye volt Kolozsváron a Donát úti református egyházközség gyülekezeti terme, ahova az RMDSZ Donát úti szervezetének elnöke, Somogyi Gyula hívta meg az Erdélyi Napló főszerkesztőjét, Makkay Józsefet. Makkay József bemutatta a rendszerváltás után alakult Erdélyi Napló eddigi történetét, azt az utat, amelyen a lap az utóbbi évtized markáns ellenzéki kiadványává vált. Úgy fogalmazott: az RMDSZ által dominált romániai magyar közélet éppen olyan beteg, mint a magyarországi. Ebben a közéletben, amely ezer szálon függ a politikai klientúra által ellenőrzött támogatásoktól, az ellenzéki hangnemet megpróbálják kiűzni, perifériára szorítani. A főszerkesztő úgy vélte: az Európai Unió keretei között példátlan az a módszer, ahogyan Erdélyben az RMDSZ irányításának van alárendelve bármilyen pályázati lehetőség. Ebből következik, hogy kiszűrnek minden ellenzéki szervezetet. ”Tessék utánanézni a hozzáférhető közalapítványi adatbázisokban, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Egyesület, illetve más ellenzéki szervezetek vagy az ezekhez közelebb álló sajtókiadványok mikor kaptak utoljára támogatást? A kép megdöbbentő: szinte soha!” – fogalmazott a lap vezetője. Szerinte: „Ha kezünkbe veszünk bukaresti román lapokat és a romániai magyar napilapok mellé tesszük, a romániai magyarság valós helyzetéről, és főleg az RMDSZ-ről szinte csak a bukaresti román lapokból értesülhetünk érdemben. Olyan a sajtónk, mintha nem is létezne: nem a magyarság reális gondjaival, bajaival foglalkozik, nem a magyarság jogsérelmeit veszi górcső alá, nem az autonómiaküzdelem valós kihívásairól ír, hanem olyan dolgokról, amelyeknek alig van közük a romániai magyar olvasóhoz. ” Az RMDSZ a közalapítványokon keresztül a romániai magyarság számára juttatott romániai és magyarországi pénzeket önkényesen osztogatja szét a lapok között, eleve kizárva ebből a néhány ellenzéki hangvételű kiadványt. /Kolozsvári találkozó olvasóinkkal. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 18./
2007. április 19.
Egyre biztosabbra veszik Bukarestben, hogy Traian Basescu államfő felfüggesztésére a parlamenti képviselők a vártnál nagyobb létszámban szavaznak. Mircea Geoana, az ellenzéki párt elnöke azt bizonygatta, hogy az államfő – a titkosszolgálatok /SRI és SIE/ segítségével – megzsarolta az alkotmánybírákat. Bár George Maior, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója, és Florin Coldea, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) ideiglenes vezetője, illetve maga Traian Basescu is koholmánynak nevezte Geoana vádjait, tény, hogy hirtelen előkerültek két alkotmánybírónak, Kozsokár Gábornak és Aspazia Cojocarunak ‘89 előtti viselt dolgai. Azonnal összehívták a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottságokat. Mircea Geoana két, kézzel írott papirfecnit mutatott be, amely véleménye szerint Coldeától származik. Ezen több alkotmánybíró neve szerepel, nevük mellett pedig néhány utalás a múltjukra fényt derítő dossziékról. Geoana szerint Coldea ezzel „rendelte meg” az információkat a kiszemeltekről. A parlamenti meghallgatáson Coldea mindezt tagadta. /SZ. K. : Geoana zsarolással vádolja Basescut. A liberálisok többsége a felfüggesztés mellett szavaz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2007. április 21.
A rendszerváltás előtti, majd utáni magyar-román történészi tanácskozások, összejövetelek révén nem születtek tudományosan is használható eredmények. Ezt próbálta kiküszöbölni az évek óta Arad megyében ásatásokat végző dr. Adrian Andrei Rusu, a kolozsvári Régészeti és Történelmi Intézet történésze, aki azt javasolta: szigorúan körülírt tematikájú tudományos ülésszakok rendezésével – amelyek anyagát kötetbe is lehet rendezni – sokkal hatékonyabb munkát lehetne végezni. Így került sor 2005. október 21–23-án Lippán A XIII. század a románok lakta területeken című tudományos ülésszakra. A résztvevők – köztük Serban Papacostea, a romániai középkorkutatás vezető személyisége, valamint több tanítványa a bukaresti Nicolae Iorga Intézetből, Zsoldos Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa és Szakács Béla Zsolt, a budapesti Közép-Európai Egyetem kutatója, a Pázmány Péter Római Katolikus Egyetem tanára – egy varázslatos századba vetették magukat – állította az ötletgazda Rusu professzor, az ülésszak anyagát összefoglaló kötet /Secolul al XIII-lea pe meleagurile locuite de catre Romani/ április 20-án történt bemutatóján. A bemutatón megjelent Roos Márton temesvári római katolikus megyés püspök is. Az aradi példa követőkre talált, a lippaihoz hasonló, jól körülhatárolt témakörű történésztanácskozásra a jövő héten Besztercén kerül sor. /(Kiss): Román és magyar kutatók a XIII. századról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./
2007. április 21.
Április 19-én a Csoma-napok ünnepélyes gyertyás megnyitója Kovásznán a Csoma-szobornál koszorúzással kezdődött. Az eseményen Kőrösi Csoma Sándor helyi tisztelői mellett ott voltak Nagykanizsa és Pápa testvérvárosok küldöttségei, közéleti személyiségek és RMDSZ-es politikusok. Elsőként dr. Szesztay Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség határon túli magyarokért felelős másodtitkára szólt a Jecza Péter alkotta Kőrösi Csoma Sándor-szobor körül összesereglett közönséghez. Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlevőket. Hatalmas erő lépett fel, hogy kitépje gyökereinket, feledtesse, kik vagyunk, mert a gyökértelen ember könnyen manipulálható, az öntudat és méltóság nélküli emberrel mindent meg lehet tenni, figyelmeztetett Gazda József. Kifejtette: szülőföldünkön veszett el a hitünk önmagunkban, és a Kárpát-medence az egyetlen hely a nagyvilágban, ahol magyarnak lenni az önbecsülés hiánya miatt nem érték, hanem hátrány. A rendezvény Kőrösi Csoma Sándor és magunk keresése című tudományos üléssel folytatódott, tizenhat tudományos dolgozatot mutattak be. /Bodor János: Önmagunk keresése (Csoma-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./
2007. április 21.
Sepsiszentgyörgyön a Plugor Sándor Művészeti Líceumban működik az ország egyetlen magyar nyelvű középiskolai drámatagozata. A 2000-ben indult képzést eddig két évfolyam végezte el, jelenleg egy X. osztály működik, ősztől újabb IX. osztály indítását tervezi az iskola, ennek érdekében egy felkészítő sorozatot már megtartottak. A drámatagozatos diákoknak lehetőségük van színházi előadásokban is kipróbálni magukat. Így született meg 2002-ben a Jolika! című előadás, amely a Budapesti Magyar Művek Fesztiválján a legjobb előadásnak járó díjat nyerte el, illetve 2004-ben a Farsang, amely a Licart 2005 bukaresti Országos Diákszínjátszó Fesztiválon a legjobb csapatnak/előadásnak járó díjat érdemelte ki. Az iskola elvégzése után a diákok szakérettségit is tesznek, nagyobb eséllyel indulhatnak a színművészeti egyetemek színész, bábszínész, rendező, teatrológia szakára meghirdetett felvételin. /Fekete Réka: Erdély egyetlen magyar drámatagozata. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./
2007. április 23.
Bukarestben is nagyszabású tüntetést tartottak a parlament előtt, amelyen a híradások szerint öt-hatezer ember gyűlt össze. Az eseményen több demokrata párti politikus is megjelent, köztük Theodor Stolojan, Monica Macovei és Elena Udrea. Más városokból is ezrével érkeztek a tüntetők Traian Basescu „kampányindítóját” meghallgatni. /Bukarestben ezrek vonultak utcára. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./
2007. április 23.
A csíki közbirtokosságok tisztújító közgyűlésén kezdeményezés hangzott el: meg kell segíteni egy Bukarestben élő magyar tudóst, történészt, egyetemi tanárt, akadémikust, aki nyolcvanadik életévén túl rövidesen arra kényszerül, hogy kiköltözzön a lakásból, ahol eddig élt és alkotott, s ahol értékes könyvtára is van. Fél évszázada él a román fővárosban, számos könyve jelent meg, tevékenysége, munkássága jelentős. Dr. Garda Dezső parlamenti képviselő jelezte, ő személyesen kétezer euróval járul hozzá e nemes cselekedethez. Jó lenne, ha a közbirtokosság lakást biztosítana a községben, a faluban, a tudósnak, még a könyvtára is átmenetileg, mielőtt az egyetemnek ajándékozná, helyet kaphatna a faluban. /Ferencz Imre: Hajladozó erdő. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./; Demény Lajos történészről van szó.
2007. április 23.
Április 21-én véget értek a Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt tisztelgő tizennyolcadik Csoma-napok. Csomakőrösön az emlékünnepség istentisztelettel kezdődött, majd megkoszorúzták a templom előtti, Orbán Áron által alkotott Csoma-szobrot. Az emlékháznál ünnepi beszédek hangzottak el, dr. Aradi Éva magyarországi indológust Kőrösi Csoma Sándor-emlékplakettel tüntették ki. Dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet, a rendezvény fővédnöke mondott beszédet. Végezetül Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke tartott összegzést. /Bodor János: Emlékünnepség Csomakőrösön (Csoma-napok). = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./
2007. április 24.
A romániai politikai harcoknak eddig nem volt sok közük a másutt megszokott jobb/bal ellentéthez. Iliescu elnök mellett vagy ellen, Cioran és Noica mellett vagy ellen, Hohenzollern-Sigmaringen Mihály vagy Antonescu marsall mellett, Basescu elnök mellett vagy ellen. Mindez csak értelmiségi pozícióharc. Közben Romániában a piaci fundamentalizmus, a neokonzervatív elkötelezettség és az atlanti lojalitás elképesztő egységét senki nem vonta kétségbe, csak a fasiszták, írta Tamás Gáspár Miklós. Kifejtette, az új román fasizmust az állítólag „kommunista” állambiztonsági apparátusok teremtették meg (s az ő informális hálózataik tartják fönn). Az internacionalista-leninistának beállított, szerintük KGB-s Iliescu-garnitúra áll itt szemben a nacionalista-sztálinista szekusokkal (a Nagy-Románia Párt, a PRM vezetőivel), a haza őrzőivel. Ugyanakkor csak a szélsőjobboldal értett szót a munkásokkal, Miron Cozma szélsőjobboldali bányászvezér. Romániát a csődtől nem a helyi komprádor burzsoázia, nem a multinacionális nagyvállalati szféra menti meg, hanem a parasztproletárok, proletárok és lumpenproletárok. Így válik Temesvár Délkelet-Európa gazdasági fővárosává (maga alá temetve Debrecent, Szegedet, Belgrádot, Újvidéket). Miközben a liberális-demokratikus értelmiség az ügynökdossziékkal, az 1947 és 1989 közötti korszak megtorlásaival, a romániai holokauszt végre-valahára bekövetkezett föltárásával van elfoglalva, a hajmeresztő társadalmi igazságtalanságok említést sem érdemelnek. TGM szerint Románia semmivel se korruptabb, mint szomszédai. A különféle angol-amerikai agressziókban való részvétel, a támaszpontok fölajánlása, a Nastase-korszakhoz képest érzékelhető visszalépés a magyarkérdésben, mindez az uralmon lévő politikai osztály tökéletes közönye a romániai nép érdekeivel szemben. Ilyen körülmények között kellene megteremteni a romániai baloldalt – a semmiből, írta TGM. Az eljövendő romániai baloldalnak világossá kell tennie, hogy a dolgozók oldalán áll, mindent meg kell tennie a Nyugaton dolgozó vendégmunkásokért, a közszolgálatok privatizálása ellen, az etnikai kisebbségek, elsősorban a cigányok diszkriminációja és szegregációja ellen. A modern baloldal csakis feminista lehet, a melegeknek, leszbikusoknak minden tekintetben egyenlő jogokat kell biztosítani. A romániai baloldal csakis ökoszocialista és antiglobalista lehet és az ún. „kommunista” rendszerből (1917–1989) nem lelhet inspirációt. Megjelent a bukaresti Observatorul Cultural-ban (ápr. 19.), Anamaria Pop fordításában. /Tamás Gáspár Miklós: Baloldal Romániában? = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23., folyt. 24./
2007. április 25.
Constantin Balaceanu-Stolnici liberális vezető együttműködött a Szekuritátéval, tájékoztatott a Cotidianul című bukaresti napilap. Constantin Balaceanu-Stolnici beismerte, hogy „Laurentiu” név alatt írt jelentéseket. Constantin Balaceanu-Stolnici neurológus, egyetemi tanár a Nemzeti Liberális Párt (PNL) aktív tagja. /Laurentiu” név alatt jelentett a Szekuritáténak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./ Az idegspecialista a bukaresti gerontológiai intézethez került osztályvezetőként. A páciensek nagyrészt külföldiek voltak, emiatt az intézetnek szinte szerves részét képezték a Szekuritáté emberei, akik az orvosoktól szereztek információkat. Balaceanu-Stolnici a PNL negyedik „nagy öregje”, akiről kiderült, hogy jelentett a Szekuritáténak. Alexandru Paleologu volt az egyetlen, aki ezt elismerte. Dan Amedeo Lazarescu, Calin-Popescu Tariceanu PNL-elnök mostohaapja volt, akinek szekusmúltjára 2002-ben bekövetkezett halála után derült fény. Mircea Ionescu Quintusról még PNL-elnökként derült ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval. /Fall Sándor: Balaceanu-Stolnici jelentett a szekunak. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 25./
2007. április 25.
Elhunyt Jakabffy Attila /Marosvásárhely, 1955. nov. 2. – Marosvásárhely, 2007. ápr. 19./, az elmúlt tizenhét év marosvásárhelyi közéletének egyik jelentős alakja. Markóék idejében félreseperték őt. Jakabffy Attila azonban sohasem adta fel, mindig új utakat, új megoldásokat keresett a helyi magyar közösség szolgálatában. Ő volt az, aki 1989 forradalmi forgatagában először szólalt meg magyarul a bukaresti köztévében, miközben a tévé folyosóin még ropogtak a fegyverek. Szintén ő volt az egyik kezdeményezője a rendszerváltás utáni legszebb tüntetésnek, a feledhetetlen 1990. február 10-i könyves-gyertyás felvonulásnak, amely nyitánya volt az erdélyi magyarság békés jogköveteléseinek. Jakabffy Attila a Sorbonne-on szerzett politológusi diplomáját nemigen kamatoztathatta, az RMDSZ kiszorította őt a helyi politikai küzdelmek fő áramlatából. Nem akarták tanácsosként viszontlátni, mert túl radikális volt. Így történhetett meg, hogy a marosvásárhelyi tanácsban a tanácstagok nem mernek magyarul megszólalni. Radikálisnak számított, mert Kincses Elődnek nem fordított hátat. Amikor már leírták őt, bátor lépésre szánta el magát: fő mozgatórugója lett a Gherman-féle, Erdély autonómiáját elsőként meghirdető politikai csoportosulásnak. Az ügy ellen Markó Béla és társai tiltakoztak. Jakabffy Attila felismerte, hogy bármilyen autonómiatörekvés akkor lehet s eredményes, ha a románok egy részével közösen próbálják kiharcolni. Később társa, akiben annyira bízott, Sabin Gherman cserbenhagyta őt. /Fazekas Csaba: Búcsú egy igaz magyar embertől. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./
2007. április 26.
Szöveg és interpretáció a mass médiában címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a médiáról a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet, Nagy Éva romániai magyar újságíró azonos címmel megjelent tanulmánykötete kapcsán. A kerekasztalon elhangzott: ha már ilyen, Nagy Éváéhoz hasonló könyvek jelennek meg nyomtatásban, akkor véget ér az a korszak, amelyet a szakmai zsargon „Fiaim, csak énekeljetek!”-ként tart számon, azaz: a minőség korszaka köszönt be a hazai magyar újságírásban. A konferenciáról a Román Televízió magyar adása készített felvételt. /Minőségkorszak tör ránk? = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26/
2007. április 26.
1978-ban rendezték meg Sepsiszentgyörgyön először a Kisebbségi Színházak Kollokviumát. Sylvester Lajos színházigazgató emlékezett erre. Elmondta, hogy a nemzetiségi hivatásos művészeti intézményeknek akkor nem volt központi irányítása. Az illetékes szakigazgatásnál nem volt a magyar, német vagy zsidó kultúra egészét ismerő szakember. Alkalmat kellett teremteni a sajátos művészeti és egyéb problémák megtárgyalására. A kollokviumnak nagy sikere lett. Sem azelőtt, sem azóta nem volt alkalom arra, hogy magyar, német, jiddis színházak s azok a román partnerintézmények találkozzanak, amelyek kisebbségi szerzők műveit játsszák. A szigorúan titkos bukaresti jelentések megörökítették a történteket. Az 1980-ban tartott, második kollokviumról is bőven kerülnek elő adatok. Tizenkét év szünet után, 1992-ben láthatott hozzá újra és utoljára a sepsiszentgyörgyi színház a kollokvium megszervezéséhez. És újabb szünet következett. 2001-ig kellett várni, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának unszolására a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház felvállalja a kollokvium megszervezését. Ezt követték az újabbak 2003-ban, 2005-ben, de még 2007-ben is vannak kerékkötői a Kisebbségi Színházak Kollokviumának. A legfőbb a pénz hiánya. Mégis minden második esztendőben sikerül összetrombitálni Románia kisebbségi színházait. Május 4-én kezdődik a hetedik Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma. Kevéske pénzből, nagy lelkesedéssel. Több mint 30 rendezvény, közel 700 meghívott – ez a hetedik Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma. /Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma – Gyergyószentmiklós, május 4–12. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 26. – 17. sz. /
2007. április 27.
Sepsiszentgyörgyön a városünnepen magyar–román néprajzi konferencián rendeztek a Bukaresti Tudományegyetem (BTE) hungarológiai tanszéke és a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet (BMKI) szervezésében. /Domokos Péter: Listáról törölt Szent György. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 27./
2007. május 2.
Több mint tízezer résztvevője volt május 1-jén a Szociáldemokrata Párt (PSD) bukaresti menetelésének, amelyen részt vett Mircea Geoana pártelnök is. Emil Boc polgármester reméli, hogy Kolozsváron a Traian Basescut támogató, május 9-ére tervezett tüntetésnek 15 ezernél több résztvevője lesz. A PD a következő napokban négy tüntetést szervez Traian Basescu támogatására, Kolozsváron kívül Konstancán, Krajován és Jászvásáron. /Majálisozás Basescu ellen Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./
2007. május 2.
A bukaresti politikai érdekcsoportok bosszúhadjárata az államfő ellen az uniós politika csődjének tükre, ugyanakkor magát az Európai Uniót is destabilizálhatja – írta Tom Gallagher neves brit történész, a romániai viszonyok kiváló ismerője a Financial Times-ban megjelent cikkében. Románia az első olyan EU-tagállam, amelyben a gyakorló elnököt felfüggesztik tisztségéből. Románia uniós csatlakozásának pillanata a keményvonalas kommunizmusból való átmenet végét kellett volna hogy jelentse. Hosszú évek után, amelyek alatt az igazságszolgáltatás a mindenkori hatalom kiszolgálója volt, most több olyan jelentős politikai személyiség ellen is bűnvádi eljárás indult, akik nem tudtak megnyugtató magyarázatot adni vagyonuk eredetéről. Azonban a román oligarchiák ellentámadásba lendültek. A reformokat beindító igazságügyi miniszter, Monica Macovei, a politikai elit által gyűlölt egykori emberjogi aktivista ma már nem tagja a kormánynak. A kormány az EU csatlakozás óta leállt a reformokkal. Amikor az EU-hivatalosságok ezt szóvá tették, a román kormány ingerülten reagált: már nem jelöltország, hanem teljes jogkörrel rendelkező, független tagállam. Brüsszel csak nagyon keveset tehet azért, hogy Romániát kötelezze a vállaltak tiszteletben tartására. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök dúsgazdag autókereskedő, számos más üzleti érdekeltséggel, amelyek szorosan kötik őt a kőolaj-privatizációt lefölöző Dinu Patriciuhoz, akinek cége, a Rompetrol a legnagyobb befizető az állami költségvetésbe. A Szociáldemokrata Párt (PSD) kitartóan fékezte az EU követelésére beindított reformfolyamatot, 2007 elején pedig szövetkezett Tariceanu liberálisaival Basescu ellen. Időközben a Basescu-ellenes koalíció támogatást nyert az Európai Parlament szocialista, illetve liberális frakcióitól. Tariceanu amerikai tanácsadókat bérelt segítségül az államfő elleni harcban. A bukaresti érdekcsoportok nem fognak tétovázni, ha gazdasági érdekeik úgy kívánják meg, hogy szövetkezzenek az oroszokkal – elsősorban az energia szektorban. Románia így Oroszország meghosszabbított keze lehet az EU-ban. /Románia: a reform halála. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./
2007. május 2.
Ritka életpálya a néhai Tonk Sándoré /1947-2003/. Keveseknek adatik meg, hogy iskola- és egyetemalapító feladattal bízzák meg, s hogy hozzájárulhasson a közösség életében döntő fontosságú intézmény létesítéséhez. S keveseknek adatik meg az a tudás, amely a nemes feladat végrehajtásához szükséges. Néhai Tonk Sándor egyetemi professzornak mindez megadatott. /Keresztyén hit és közösségvállalás egy életen át Hatvanéves lenne Tonk Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./ Tonk Sándor /sz. Kolozsvár, 1947. máj. 2./ református értelmiségi családban született, ez a tény döntő módon határozta meg életét, vallotta. Megismerhette az erdélyi magyar tudományosság nagy alakjait: a történetírás nagy öregjét, Kelemen Lajost, a művészettörténész Entz Gézát, a nyelvész Szabó T. Attilát s még sok mást. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen az egyetemes történelem tanszéken végzett. Különösen nagy szerepet játszott életében dr. Jakó Zsigmond professzor, aki tanulmányait kezdettől fogva szeretettel követte. Tudományos kutatóként 1969-től a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársa volt. 1972-ben lett a Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben kinevezték a kolozsvári tudományegyetem történelem karára. Első könyve Erdélyiek egyetemjárása a középkorban (Bukarest, 1979) volt. Mindenkor szakított időt arra, hogy egyháza megbízatásainak, valamint az erdélyi magyar tudományszervezés, az oktatásügy feladatoknak eleget tegyen. 2000. februárjától a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökeként vett részt az önálló Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében. /Vallomás magamról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 2./
