Cristian Adomnitei tanügyminiszter díszoklevelet ad át a nemzetközi tantárgyversenyek romániai nyerteseinek. Kolozs megyéből három tanuló utazott el Bukarestbe: közöttük van Dobribán Edgár, a Báthory István Elméleti Líceum XII. osztályos tanulója is, aki nyáron aranydiplomát nyert az észak-szibériai Jakutiában tartott nemzetközi matematikai versenyen. /N. -H. D. : Dobribán Edgárt díjazza a tanügyminiszter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./
2007. november 29.
Az ezeréves Magyarország (Erdély) területére beözönlő román királyi hadsereget – 1916-ban, 1918-ban – nem zavarta az a tény, hogy az általuk igényelt, a Tiszáig terjedő területeken a románság számaránya mindössze 43 százalék. Céljuk nem a románság által lakott területek felszabadítása volt, hanem a területszerzés. Később sem okozott lelkiismeret-furdalást az, hogy a Trianonban (1920) megszerzett területeken a románok számaránya 53,8 százalék. Még így sem merték vállalni a népszavazást. A Román Kommunista Párt – egészen az 1930-as évek derekáig – az 1920 táján bekebelezett területeket imperialista hódításnak tartotta. Amikor a bukaresti vezetés, élén a román királlyal, a kommunista miniszterek kinevezése árán – 1945. március 13-án – Sztálintól megszerezte a 37 százalékban román lakta Észak-Erdélyt, akkor sem jelentett gondot a nem románok véleménye. A Kolozsváron tartott nagygyűlésen, akárcsak 1918. december elsején, a román politikai vezetés megígérte a nem románok teljes egyenlőségét Romániában, hisz jól tudták, hogy a békeszerződésig (1947. február 10.) bármilyen engedményt megadhatnak, ígérhetnek bőven, mert azt később úgysem fogják betartani. Miután Románia a nemzetközi békeszerződés révén is birtokosa lett Észak-Erdélynek, felszámolták a Magyar Népi Szövetséget, és vezetőit börtönbe zárták. Népszavazásra, illetve az itt élők akaratának a figyelembevételére soha egyetlen újonnan szerzett területen sem került sor. 1878-ban, amikor az orosz cár Cahul, Izmail és Bolgrad megye bekebelezéséért felajánlotta a 80 százalékban nem románok lakta Dobrudzsát, akkor sem kérték ki a helyi lakosság véleményét. A mindössze 2 százalékban román három bolgár megye, a Cadrilater 1913-as megszerzése sem teremt zavart az ún. román egységért küzdők lelkivilágában. Bármilyen területhez jutnak, azonnal kijelentik, hogy az illető terület ősi román föld, és a kitalált történeti jogra hivatkozva rögtön hozzálátnak a románokat ért ,,évezredes” sérelmek orvoslásához, az őslakosság felszámolásához. Azok az emberek, akik nyíltan törnek a kisebbségi jogok csorbítására, elvárják, hogy a magyar települések lakói együtt ünnepeljék szülőföldjük, Erdély elvesztésének 89. évfordulóját. A kollektív jogoktól, a belső önrendelkezés jogától megfosztott székelyektől elvárni azt, hogy másodrangú helyzetüket ünnepeljék, több, mint arcátlanság. A székelymagyar számára, akár bevallja valaki, akár nem, december elseje gyásznap. /Kádár Gyula: December elseje előtt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./
2007. november 30.
A nép ügyvédjéhez fordult a Nagy-Románia Párt (PRM), amely azt kéri, hogy ismételjék meg a vasárnap megrendezett európai parlamenti választásokat. A megmérettetésen a szavazatok mindössze 4,15 százalékát összegyűjtő nacionalista politikai erő arra hivatkozva fordult az ombudsman szerepét betöltő nép ügyvédjéhez, hogy 24 Kárpátokon túli megyében az RMDSZ és Tőkés László együtt több szavazatot kapott, mint ahány magyart regisztráltak ott a 2002-es népszámlálás szerint. Corneliu Vadim Tudor pártja ezért azt akarja, hogy ismételjék meg a voksolást. Tőkés László Székelyföldön kapta a legtöbb szavazatot – körülbelül 100 ezret, – de régiókra lebontva az arányok szerint a regáti és a moldvai megyékben aratta a legfényesebb győzelmet az RMDSZ fölött. Ezekben a megyékben Tőkés összesen 13 465 szavazatot kapott, míg az RMDSZ csak 6 960-at. Tőkés Bukarestben is győzött, itt 3352 szavazatot kapott, az RMDSZ pedig csak 2359-et. A 2002-es népszámlálás szerint valamivel több mint hatezren vallották magukat magyarnak Bukarestben. Az EP-választások értékelése, illetve az elkövetkező időszak lehetséges forgatókönyveinek áttekintése volt a témája annak a politológusok, szociológusok és a sajtó képviselői között zajló kerekasztal-beszélgetésnek, amelyre a Transindex internetes portál kezdeményezésre került sor. Tőkés László szavazóbázisa a szakemberek szerint: a szavazatok bizonyos része RMDSZ elleni „proteszt” szavazat volt, elsősorban a székely megyékben. Ott kapott Tőkés szavazatokat, ahol az RMDSZ-nek legrosszabbak az eredményei, gyenge a szervezet. Továbbá az a szavazatmennyiség sem elhanyagolható, amelyet a püspök a Kárpátokon túli megyékben szerzett. /Borbély Tamás: Tőkés a Regátban és Moldvában nyerte túl magát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
A romániai régiók struktúráját kritizálta Klaus Klipp, az ARE – Európai Régiók Gyűlésének főtitkára Árkoson. „Nem hiszem, hogy valaki, aki Bukarestben ül, jó döntést tud hozni más tartományokra vonatkozóan” – mondta. Románia folyamatosan veszít, és eddig is veszített amiatt, hogy a döntéseket nem azokon a szinteken hozták meg, amelyeken kellett volna. Az árkosi Európai Tanulmányok Központban régiós politikusok és köztisztviselők számára szervezett akadémiai képzés indult, a rendezvény megnyitóján vett részt Klaus Klipp is. Az általa képviselt szervezet – az Európai Régiók Gyűlése – tagjai 33 országból kerülnek ki, az unión kívüli országokban is vannak tagjai. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke szerint fontos, hogy Románia számára is világossá váljon, a jelenlegi berendezkedés több szempontból sem jó: először is lassú, másodsorban nincs döntésképesség – a döntések Bukarestben születnek. Romániában jelenleg nem létezik a megyék szakszerű átvizsgálása. Demeter János elárulta: alávetik magukat az ARE szakemberei átvilágításának. /Illyés Judit: „A régiók okosabbak” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2007. december 3.
Sepsiszentgyörgyön mintegy ezer román ünnepelte az egyesülés évfordulóját a konzervatívok elnöke, Dan Voiculescu kezdeményezésére. Ioan Solomon, a sepsiszentgyörgyi Román Civil Fórum alelnöke azt szerette volna, hogy idén a város románjai és magyarjai együtt ünnepeljenek, csak néhány, tisztes távolságot betartó magyar csodálkozott rá az összeverődött, hórát járó tömegre, élükön Voiculescura. Román zászlók lengtek mindenfelé és román nemzeti színű kitűzőket viseltek a járókelők. Az erdélyi magyar politikusok autonómiatörekvéseit bírálva Voiculescu ígérte: a párt Románia csend- és békeigényét támogatja. Gyulafehérváron, a 89 évvel ezelőtti román nemzeti egyesülés színhelyén december 1-jén alig voltak ünneplők az utcán, a koszorúzásokon is jobbára csak a politikusok jelentek meg. Bukarest katonai parádéval és minden eddiginél látványosabb fényjátékkal üdvözölte a napot. /Illyés Judit: Nemzeti ünnep, buktatókkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./ „A területi autonómiáért folytatott harc tíz évvel vetheti vissza az ország fejlődését, és Koszovóvá változtathatja az országot” – jelentette ki Voiculescu Sepsiszentgyörgyön, hozzátéve, a felelősség a magyar politikusokat terheli, akik a szavazatok begyűjtése érdekében tűzik zászlajukra az autonómia ügyét. Szerinte senki nem lesz képes Románia „egységes, oszthatatlan nemzetállami” jellegét „többnemzetiségű államra” változtatni. /Kovács Zsolt: Kis Románia Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./
2007. december 3.
Elhamarkodottan nyilatkozott Kovács László, az Európai Bizottság adóügyi és vámuniós felelőse a romániai regisztrációs adóról – jelentette ki Camelia Spataru, a román kabinet szóvivője. Korábban az EU-biztos kijelentette: a román kormánynak vissza kell fizetnie az idén autót vásárlóknak felszámolt regisztrációs adót még akkor is, ha Bukarest később az európai normáknak megfelelően módosítja az erre vonatkozó jogszabályt. Kovács emlékeztetett arra, hogy Magyarország esetében is hasonló döntés született. /Bukarest cáfolja Kovácsot. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./
2007. december 4.
Gyilkossági kísérlet elkövetése miatt kilenc év letöltendő börtönbüntetésre ítélte december 3-án a bukaresti bíróság Alecu Chitarut, aki tavaly hivatalában megkéselte Tánczos Barnát, az állami birtokok ügynökségének akkori vezérigazgatóját. Irodájában támadt rá Tánczosra. Semmiféle politikai vagy etnikai indíttatása nem volt a bűncselekménynek, Chitaru egyéni sérelmére hivatkozva követte el tettét. Az elítéltnek hét és fél évet kell letöltenie, ugyanis tavaly március 23-tól idén november 8-ig előzetes letartóztatásban volt, és ezt az időt beleszámítják büntetésébe. Chitaru ez utáni szabadlábra helyezését követően az államtitkár védelmet kért a kormányőrségtől családja és saját maga számára. A bűncselekmény elkövetése után az államtitkár két műtéten esett át, ugyanis megsérült a rekeszizma és az egyik bordája. /Kilenc év Chitarunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./
2007. december 5.
Medgyessy Pétert, Magyarország volt miniszterelnökét, utazó nagykövetét fogadta Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ Elnöki Hivatalában, Bukarestben. A két politikus az európai parlamenti választások nyomán kialakult helyzetet értékelte, a találkozón szóba került a román–magyar kapcsolatok alakulása is. /Medgyessy Péterrel találkozott Markó Béla szövetségi elnök. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./
2007. december 6.
Miután már a harmadik alapkövét is lerakták, úgy tűnik, nincs akadálya, hogy Bukarestben felépüljön a Nemzet Megváltásának Katedrálisa. A gigantikus székesegyház Románia legmagasabb építménye lesz. A katedrális 6–7 ezer személyt fogadna be egyszerre, előtte hatalmas teret képeznének ki a különféle egyházi összejövetelek számára. Időről-időre megélénkült a katedrális körüli vita, 2004-ben a kormány a Károly Parkban jelölt ki helyet, végül mégis a parlament palotája mögötti 11 hektáros terület mellett döntöttek, ahol november 29-én, immáron Daniel pátriárka, elhelyezte a katedrális harmadik alapkövét. Gigi Becali 2 millió eurót adományozott a templom építésére, cserében az egyháztól a katedrális-alapító titulust kérte, amit, Daniel pátriárka aláírásával megkapott. A kormány adománya kiváltotta a romániai civil társadalom tiltakozását, több szervezet szerint ezzel a román állam vétett kötelező semlegessége ellen, és az alkotmányos előírásokkal szemben, hivatalos államvallási rangra emelte az ortodox vallást. /Egy katedrális, három alapkővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./
2007. december 7.
Traian Basescu államfővel találkozott Tőkés László EP-képviselő a héten Bukarestben. A találkozó után Salamon Márton László főszerkesztő beszélgetett a püspökkel. Basescu többször kimutatta már rokonszenvét az RMDSZ-szel szemben álló magyar politikai törekvések iránt. Minek tulajdonítja ön ezt a szimpátiát? – hangzott a kérdés. Fontos Románia elnöke számára a 35 európai parlamenti képviselő. Azelőtt semmilyen szimpátiát nem tapasztalhatott. Nem igaz, hogy a kampány alatt támogatta őt Basescu. Egyházi vezetőként kért találkozót korábban az államfőtől, akkor választ sem kapott. A sajtó szerint Tőkés László egy magyarországi intézménytől, a fideszes vezetésű esztergomi önkormányzattól kért támogatást kampánycélokra. Márpedig a törvény szerint külföldi jogi és fizikai személyeknek tilos finanszírozniuk a választási kampányt. Közismert, válaszolta Tőkés, hogy a magyar kormányzat csökkentette a határon túli egyházak támogatását. Nem választási kampányra kért támogatást, levelében említés sem tett erről. Az a levél az egyházi támogatásról szól. A levél végén Tőké László említést tett arról, hogy milyen feladatok következnek számára, mint EP- képviselőjelölt. Markó Béla úgy fogalmazott: nem tudja, kivel is kellene most tárgyalnia: Tőkés Lászlóval, Szász Jenővel vagy a Fidesszel? „Ez öncélú ironizálás volt Markó részéről. Egyértelmű: azokkal kell tárgyalni, akikkel szeptember 6-ig tárgyaltak” – válaszolt a püspök. Az ÚMSZ elkezdte közzétenni honlapján a múlt rendszert, a kommunista hatalmat dicsőítő szerzők műveit, köztük van Barabás Zoltán, a Partiumi Közlöny, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lapjának főszerkesztője, aki Ceausescu születésnapjára írt verset. Tőkés leszögezte, szükség van a múlt felfedésére. Azonban különbséget kell tenni: más az, ha valakiből kicsikartak valamit, más, ha önként tette. Barabás Zoltánnak kapcsolatban kijelentette, nem személyeskedne ebben az ügyben, ez partikuláris kérdés. /Salamon Márton László: „Partikuláris kérdések” Tőkéshez. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
2007. december 7.
Harminc év kell, hogy a jelenlegi ütemben a lakáskínálat kielégítse a szükségletet. Az építkezések mértéke még nem érte el az 1989-es év szintjét, annak ellenére, hogy az a kommunizmus időszakának leggyengébbike ilyen szempontból. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 1951 és 1989 között közel 3 millió lakást építettek, a teljes mennyiség harminc százalékát Bukarestben. Az ötvenes évektől az 1989-es rendszerváltásig az állam átlagban évi több mint ötmilliárd eurónak megfelelő összeget költött építkezésekre. A nyolcvanas években folyamatosan csökkent az építkezések ritmusa. Az idei év első kilenc hónapjában 28 285 lakást adtak át, 2006-ban pedig 38 178-at, ez sokkal alacsonyabb az 1989-es adatnál. /Isán István Csongor: Versenyben Ceausescuval. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./
2007. december 8.
Georges Banu A felügyelt színpad című kötete 2006-ban jelent meg Párizsban, nemrégiben Bukarestben mutatták be a mű román fordítását, és ezúttal Koros Fekete Sándor munkájaként a magyart is. A kötet már a második Banu-mű a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában: a Színházunk, a Cseresznyéskert című esszékötetet 2006-ban jelentették meg. A kötet Jean Racine Britannicus című tragédiájának egy jelenetéből kiindulva fejti ki és elemzi a „felügyelet”, a megfigyeltség jelenségét. A fotóalbumról Visky András elmondta, hogy nem volt cél a kronologikus válogatás, inkább Tompa Gábor színházi stílusáról szeretne képet adni a kötet, és elindítani egy termékeny szakmai dialógust. Az album az 1990-es évektől kezdődően tartalmaz fotókat. /Sőregi Melinda: Georges Banu és Tompa Gábor színházi világai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./
2007. december 12.
Egyre több romániai terhes asszony választja a magyarországi kórházakat és klinikákat gyermeke világra hozásához, mert úgy véli, hogy azok megbízhatóbbak, magasabb szintű ellátást biztosítanak – számolt be december 11-i lapszámában a bukaresti Romania Libera és az Adevarul. /A magyarországi szülést választják. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./
2007. december 13.
A Moldovai Köztársaság kiutasított két román diplomatát az országból, egyúttal hazarendelték az ország bukaresti nagykövetét. A két diplomatát nem kívánatos személlyé nyilvánították, mivel diplomata státusukkal összeegyeztethetetlen tevékenységet folytattak. A két ország közötti viszony az elmúlt napokban tovább romlott, amikor a chisinaui külügy bekérette Teodorescu román nagykövetet, és aggodalmát fejezte ki egy november végi nyilatkozata miatt. A nagykövet egyrészt azzal vádolta meg a moldovai illetékeseket, hogy halogatják a Romániával megkötendő partnerségi és együttműködési szerződés, illetve a két ország közötti határszerződés aláírását, másrészt pedig az 1947. február 10-én, Párizsban aláírt békeszerződés esetleges felülvizsgálatáról beszélt. A moldovai külügyi vezetés emlékeztette a román diplomatát, hogy az 1969-es Bécsi Egyezmény, illetve az ENSZ által 1978-ban elfogadott megállapodás értelmében a határokat rögzítő szerződések meghatározatlan időre szólnak, és azokat az érintett felek egyike sem módosíthatja egyoldalúan. Calin Popescu-Tariceanu román kormányfő sajnálatát fejezte ki, amiért a moldovai hatóságok ily módon jártak el a két román diplomatával szemben. Az elmúlt héten Vladimir Voronin moldovai elnök Brüsszelben azzal vádolta meg Romániát, hogy folyamatos agressziót folytat országa ellen. /Balogh Levente: Chisinau bekeményít. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./
2007. december 14.
A Bukaresti Törvényszék csütörtökön január 10-ére halasztotta a döntést a Magyar Polgári Párt bejegyeztetéséről. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki szervezetének elnöke szerint a halasztás az RMDSZ kérésének eredménye is lehet, amelyben a szövetség az MPP statútumának elemzését kérte. /Újra az RMDSZ a bűnbak? = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./
2007. december 15.
Alig tíz év alatt – 1944-től 1955-ig – három országban is raboskodott Bartha István. A Szovjetunióban hadifogolyként 33 hónapot, Magyarországon öt hónapot töltött, megtapasztalhatta, hogyan értelmezi a kommunista rendszer a vallásszabadságot. A harmadik helyszín Románia volt, ahol a magyar és a román titkosszolgálat összjátékaként ugyancsak a magyarországi ál-vallásszabadság miatt szenvedett hat keserves hetet Bukarestben. Fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy Bartha István, a jelenleg Svédországban, Svedalában élő gépészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár papírra vesse fogságának emlékeit (Dr. Erdős Bartha István: Három ország foglya, Neptun Kiadó, Csíkszereda, 2007). 1944-ben Nagybányánál került szovjet fogságba, ahol éhezés, tífusz, vérhas, malária tizedelte a foglyokat. Jehovista árulók miatt került a határ átlépése után Nagyváradról a bukaresti belügy karmai közé, miután pedig visszatoloncolták, megismerte Budapest börtöneit is. A sok szenvedés után Bartha István visszatalált református hitéhez, majd Svédországban valóra válthatta álmait, hiszen a korrózió kiemelkedő rangú, elismert szakemberévé vált, országhatárokon átívelő hírnevet szerzett magának. Könyvét elhunyt felesége, Erdős Irma színművésznő emlékének ajánlotta. /b. d. : Három országban raboskodott. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./
2007. december 17.
Nagyrészt pozitív megítélést kapott Románia a kisebbségek védelméről szóló uniós normák betartásával kapcsolatban azon a hét végi bukaresti kerekasztal-beszélgetésen, amely a hazai kisebbségek védelméről szóló Európai Kisebbségi Keretegyezmény gyakorlatba ültetéséről szólt. /O. M. : Kerekasztal a kisebbségekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./
2007. december 17.
December 14-én Csíkszeredán ünnepélyesen átadták Dávid Gyulának a könyvkiadás szolgálatában végzett több mint félévszázados tevékenységéért a Kriterion-koszorút. Dávid egyik méltatója, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus elmondta, hogy átnézve az eddigi, Kriterion-koszorúval díjazottak névsorát, van közöttük valami hasonlóság, valami közös. Olyan emberek kapták mindeddig, akik a munkájuk során a maguk területén jelentős alkotások sorát hozták létre. „Dávid Gyula munkássága átfogja egész szellemi életünket, és egy olyan, még befejezetlen életmű rajzolódik ki munkássága nyomán, amely mérföldkő a romániai magyar szellemi életben” – hangsúlyozta Gálfalvi Zsolt. - A Kriterion-koszorú inkább előlege annak, amit még meg kell csinálnom – vélte a kitüntetett, Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó igazgatója. Számára mindig fontosabb volt mások könyveit a megjelenés felé segíteni, mint hogy ő szaporítaná eggyel a megjelenő kötetek számát. Úgy vélte, ezt a koszorút ő már régen megkapta, babérlevelenként, és további babérleveleket akar az eddigiekhez hozzáadni. Még tető alá szeretné hozni a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó kötetét, a tavaly megjelent 56-os életrajzi adattárhoz azóta is gyűltek az anyagok, a Bánffy-, valamint a Reményik-életrajz hátralévő köteteit is nyomdában szeretné tudni. Dávid Gyula Bukarestben, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnál /CNSAS/ betekintett saját dossziéjába, ezt szeretné még feldolgozni. December 15-én Brassóban, az Erdélyi Magyar Írók Ligája /E-MIL/ díjkiosztó gálaestjén Mikó Andrásra, a tragikus körülmények között 19 éves korában elhunyt fiatal költő halálának 10. évfordulójára is emlékeztek a Mikó András Alapítvány szervezésében. /Horváth István: Elismerés babérlevelenként. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./ Brassóban az E-MIL-gálán a Méhes Györgyről elnevezett nagydíjat Bogdán László író, költő kapta idén megjelent, Hutera Béla utolsó utazása című regényéért. Az elismerés egyben főhajtás Bogdán eddigi, közel harminc kötetre rúgó életműve előtt is. Farkas Árpád költő betegsége miatt nem méltathatta személyesen a díjazottat, levelében viszont s elismerő képet vázolt fel róla. A Méhes-debütdíjat a székelyudvarhelyi születésű Bálint Tamás vehette át, akinek A pap leánya, birtokostul című verseskötete alig pár nappal a díjátadó előtt jelent meg. Az Aradon szerkesztett Irodalmi Jelen folyóirat három díjat osztott, irodalomtudomány és kritika kategóriában Pécsi Györgyi, lírájáért a második, Mi nem lóg, ha áll című verseskönyvével jelentkező Muszka Sándor költő vehette át az elismerést. A lap prózadíját egy tízéves kézdivásárhelyi kislány, Veress Anna kapta. A Márkus Barbarossa János író által létrehozott Avantgarderobe-díjat Murányi Sándor Olivér érdemelte Felnyomták szentnek című első szépirodalmi kötetéért. Ugyanebben az elismerésben részesült Kiss–Budai Tibor is, az E-MIL rendezvényeinek mesterszakácsa – nemcsak kiváló főztjéért. A harmadik Avantgarderobe-díj a tehetségkutatással foglalkozó Bretter György Irodalmi Körhöz került. Különdíjat kapott továbbá Mátis Jenő Kolozs megyei tanácsos a liga népszerűsítését segítő szervezői munkájáért. A Mikó András-díjat Magyari Ágnes prózaíró kapta. /Burus János Botond: Díjak korhatár nélkül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./
2007. december 17.
Kaput nyitott Budapesten a Korunk folyóirat: ez a Korunk – Budai Porta, ez is része a magyar–magyar kapcsolatoknak, a kölcsönös tájékoztatásnak, hogy közvetlenebbé váljon az átjárás tudományban, irodalomban, művészetekben. A legmagasabb, a bukaresti minisztérium által nemrég megítélt B+ tudományos minősítés birtokában a Korunk vállalta ezt a lépést, állandó képviselet megteremtését Budapesten (a Margit körút 5/a szám alatti Bem moziban). A kezdemény komolyságát egy héttagú grémium jelzi: két akadémikus, az irodalomtörténész Poszler György és a történész Romsics Ignác; az ugyancsak neves irodalomtörténész, számos erdélyi tárgyú könyv szerzője, Pomogáts Béla; a Szegeden élő, messze földön méltán népszerű egyetemi tanár Ilia Mihály, az író Csiki László és Zalán Tibor, a kiváló grafikus Tettamanti Béla – valamennyien a folyóirat régi, megbecsült szerzői. A Korunk – Budai Porta keretében mutatták be a Közép-Európa vándora (Korunk-dosszié, 1957–2007) című, közel 900 oldalon, két kötetben esszét, tanulmányt, verset, prózát, grafikát újra összegyűjtő rangos kiadvány. Ugyanitt találkozhattak az olvasók Szabédi László kiadatlan írásainak (naplójának, levelezésének) gyűjteményével és egyéb Korunk-kiadványokkal. /S. L. : Könyvek a Portán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./
2007. december 18.
Egyre több magas rangú bíróról és ügyészről deríti ki a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság, hogy hajdanában együttműködött a kommunista titkosszolgálattal. A múlt héten született s döntés értelmében a tizenkilenc tagú Legfelső Igazságszolgáltatási Tanács kilenc embere besúgó volt, írta a Romania Libera bukaresti lap. /Kutyára bízták a szalonnát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./
2007. december 18.
Új perspektívák nyíltak a magyar–román turizmus előtt azzal, hogy Románia az Európai Unió tagjává vált. A programok összehangolását, a közös projektek koordinálását a magyar–román kormányközi vegyes bizottság turisztikai szakbizottsága teszi lehetővé. Ez a szakbizottság december 12–14-e között immár negyedik alkalommal ülésezett, ez alkalommal a Vízaknán, a térség egyik fejlődő üdülő- és gyógyturizmus központjában. Talpas János, a romániai Országos Kutatási és Turisztikai Fejlesztési Intézet vezérigazgatója azt javasolta, hogy a két országban szerzett szakképesítést a felek kölcsönösen ismerjék el akkreditált képzésként. A magyarországi Faluturizmusi Országos Szövetség három tanfolyamot szervezett az elmúlt két évben Kalotaszentkirályon, Krasznán és Parajdon, ahol körülbelül kétszázan szereztek olyan bizonyítványt, amelyet a magyar fél EU-s elismertséggel ad ki. Bukarest nem ismerte el ezt a bizonyítványt. /Tibori Szabó Zoltán: Közös projektekkel a magyar–román turizmus fejlesztéséért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2007. december 19.
December 18-án, a kisebbségek napján zárta a közép-, kelet- és dél-európai interetnikai kapcsolatok regionális központja (PER) a Sokféleség – esély a jövőért című rendezvénysorozatát Bukarestben, amelyet a kormánnyal közösen szerveztek a fiatalok kisebbségekkel kapcsolatos ismereteinek bővítése céljából. Ennek keretében képzőművészeti versenyt szerveztek líceumi diákok számára, sor került egy rádiós kampányra, Románia interkulturális térképének megrajzolására és egy újságírói versenyre is. Ez utóbbi fődíját a bukaresti Új Magyar Szó és a Cotidianul napilapok kapták. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a 2007. évi Kisebbségekért Díjat december 18-án adta át. A 16 kitüntetett között volt Béres András, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora, kisebbségpolitikus, Czeglédiné Gurzó Mária, a gyulai Nicolae Balcescu Gimnázium igazgatója, továbbá a marosvásárhelyi Lazarenum Alapítvány és Szegedi László kőhalmi református lelkész is. /K. Gy., P. K. : Díjazott kisebbségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2007. december 19.
Magas a nemzeti kötődés nélküliek aránya Magyarországon és Szlovákiában, az erdélyiek esetében viszont még az egy százalékot sem éri el. Van, aki csak legyint, van, aki okádást színlel, amikor valahol elhangzik: templom és iskola. Pedig a két intézmény közti kapcsolat, a hozzájuk fűződő közösségi viszony valójában meghatározza a nyelv- és identitásvesztés mértékét, illetve az önazonosság fokát, szögezte le Ambrus Attila. Manapság számos divatos társadalomtudós azt hangoztatja, hogy nincs lényeges kapcsolat az anyanyelv és az identitás között. Az anyanyelv elvesztése, a nyelvcsere távolról sem akkora gond, mint egyesek hiszik. A divatos szociológusokkal ellentétben az erdélyi magyar egyházak képviselői azt vallják, a vallásnak mint fontos értékek (köztük az anyanyelv) megjelenítőjének, szerepe van az identitás kialakításában, megőrzésében. – Elhallgatnak a harangok, elhallgat az iskolacsengő, ezért az anyanyelvi oktatás biztosítása a református egyház prioritásai közé tartozik, figyelmeztetett Szegedi László, a brassói egyházmegye esperese, azon a kőhalomi tanácskozáson, amelyen az egyház és iskola közös szolgálatának feladatait, lehetőségeit térképezték fel. Egyre kevesebb pedagógus vállalja az értelmiségi sorsot falun. „Az egyházaknak szerepet kell vállalniuk az anyanyelvi oktatás anyagi feltételeinek biztosításában” – szögezte le Szegedi László, aki lakásában, parókiáján harminc középiskolás diáknak nyújt ingyenes szállást és ellátást. Ki kell építeni a Bukarest–Négyfalu–Brassó–Kőhalom–Segesvár–Medgyes–Nagyszeben tengely mentén a szórványiskola- és szórványkollégium-hálózatot. /Ambrus Attila: Egy közhely rehabilitálása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2007. december 20.
Markó Béla RMDSZ-elnök bukaresti sajtótájékoztatóján megvonta az évi mérleget. Az Európai Parlamentben szerzett mandátumokat, a kormányzati munka eredményességét és a fiatalítást sorolta az RMDSZ idei vívmányai közé. Elmondta: az RMDSZ-nek sikerült elhárítania az európai törvényhozásból és a romániai politikai életből való kiszorítására irányuló törekvéseket. Markó elégedetlen a törvényhozás tevékenységével. Úgy véli, hogy a kisebbségi kormányzás átlátható és stabil parlamenti támogatás nélkül rapszodikussá és nehézkessé vált. Az RMDSZ által elkövetett hibák közé sorolta azt, hogy támogatták Traian Basescu államfőnek a tisztségéből való felfüggesztését, amely a leváltásáról szóló népszavazás kiírásához vezetett. Markó szerint politikai szempontból a felfüggesztés nem volt hasznos. /B. T. : Eredményes volt idén az RMDSZ munkája. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2007. december 20.
Tőkés László EP-képviselő, közleményben reagált az ÚMSZ-ben megjelentekre. December 5-én, a Traian Basescu államelnökkel való találkozó után sajtóértekezletet tartottak Bukarestben. Tőkés László interjút adott Salamon Márton Lászlónak, a bukaresti Új Magyar Szó főszerkesztőjének. Nevezett újságíró és az általa szerkesztett napilap szinte kivétel nélkül, minden esetben elfogult rosszindulattal veszi tollára a nevét, írta a püspök. Salamon Márton László ezúttal sem tagadta meg magát, nem a kedvező módon megvalósuló erdélyi magyar európai képviselet felvetette kérdéseket feszegette, hanem provokálóan negatív kérdéseivel Tőkés Lászlót kívánta rossz színben feltüntetni. Salamon főszerkesztő interjúja egy részét a Gáspárik Attilával közösen szerkesztett ún. „könyökblogjában” használta fel, anélkül hogy erre engedélyt kért volna. Jobban érthető azok vétsége, akik közvetlen – vagy közvetett – kényszerűség hatására a régi rezsim előtt hajlottak meg, mint azoknak az erkölcstelensége, a mai hivatalos – magyar – pártpolitikát éltetik. A pártos Új Magyar Szónak és tollnokainak aligha van erkölcsi alapjuk a régi rendszer „írástudóit” kipellengérezniük. Tőkés László kérte a lapot, olvasóikat ne tájékoztassák félre. Nem felel meg a valóságnak, hogy az RMDSZ „kétharmados eredményt” ért volna el az EP-választásokon. A valós arány mintegy 60−40%-os volt. Az sem igaz, hogy: „Az EPP-frakció tegnap este, lapzárta után döntött arról, hogy befogadja-e soraiba Tőkés Lászlót” /”Tőkés a viszály almája”, ÚMSZ, dec. 12./ Valójában a döntés jövő év januárjára maradt. Ágoston Hugó szintjét jelzi a következő állítása: „Eléggé nyilvánvalóan körvonalazódik Traian Basescu, Orbán Viktor és Tőkés László pokoli terve a hatalom átvételére az erdélyi magyar szavazók lelke fölött” (ÚMSZ, dec. 9.). /Közlemény, dec. 20./ Az ÚMSZ a közleményt csak maszol.ro oldalán hozta, az újságban nem közölte, viszont a főszerkesztő az újságban válaszolt: Tőkés László püspök EP-képviselő közleményben kifogásolta, hogy az interjú készítője „nem a kedvező módon megvalósuló erdélyi magyar európai képviselet felvetette kérdéseket feszegette”. Tőkés az ÚMSZ egyéb írásait is felidézte közleményében, amelyben kifejti, „nem felel meg a valóságnak az az ismételt állításuk, hogy az RMDSZ „kétharmados eredményt” ért volna el az EP-választásokon. A valós arány mintegy 60–40%-os volt. ” Az ÚMSZ november 27-i lapszámában írta: az össz-szavazatok 63–37 arányban oszlottak meg. Az ÚMSZ Tőkés a viszály almája című írás kapcsán a püspök felvetette, nem bizonyult igaznak az az állítás, miszerint „az EPP-frakció tegnap este, lapzárta után döntött arról, hogy befogadja-e soraiba Tőkés Lászlót”. Valójában a döntés jövő év januárjára maradt. Az ÚMSZ magyarázata: ez a lapzártáig még nem volt ismeretes. Tőkés László minősítette a lapot és munkatársait, és szóvá tett olyan szövegeket, amelyek nem az Új Magyar Szóban jelentek meg, hanem az maszol.ro-n található Előre „könyökblogon”, amelyet Salamon Márton László vezet Gáspárik Attilával közösen. /Tőkés nehezményezi az ÚMSZ „provokáló” kérdéseit. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./
2007. december 21.
A tipikusan romániai ügyek közé sorolható Ludovic Orban közlekedési miniszter balesete: a rendőrség csak a sajtó unszolására volt hajlandó ellenőrizni az egy nappal korábban Bukarest központjában történt balesetet. A minisztert akarták mentesíteni a felelősség alól. Romániában azé tehát az igazság, aki nagyobb hatalommal és több pénzzel rendelkezik, hiába csatlakozott Románia az Európai Unióhoz. Orban inkább hazudott, nem vállalta a baleset következményeit. A rendőrség továbbra sem derítette fel a baleset pontos körülményeit. /Borbély Tamás: A tipikus romániai ügy. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
2007. december 21.
December 22-én lesz 18 éve a kommunista rezsim megdöntésének. Az alkotmánybíróság idei döntésével kivette a katonai ügyészek hatásköréből a forradalomra vonatkozó dossziékat. A döntést azzal indokolták, hogy az ügyben civil érintettek is vannak. A katonai ügyészek eddig összegyűjtött adataiból kiderült, hogy 1989. decemberében a Szekuritáté és a milícia tagjai, valamint a hazafias gárdák tagjai, katonák és egyszerű civilek lőttek tüntetőkre, vettek részt megverésükben, megkínzásukban. Nincs egyetlen olyan tanúvallomás sem, amely a külföldi terroristákra vonatkozó, a forradalom napjaiban rémhírként terjedő elméletet igazolja. Ugyanez a helyzet a külföldi hatalmak beavatkozásának elméletével is. Dan Voinea, a katonai ügyész szerint azokban a decemberi napokban „ködösítési hadjárat folyt” az állam intézményei részéről, de azok részéről is, akik Ceausescutól átvették a hatalmat. Az egész országban voltak áldozatok, és az események lefolyása mindenütt ugyanúgy történt. Hivatalos adatok szerint a halottak és sérültek száma december 22-e előtt tízszer kisebb, mint az ezután elesettek vagy megsebesültek száma. A hivatalos adatok szerint a forradalom alatt 1142 személy esett el, 3138-an megsebesültek, és 760 embert tartóztattak le. A forradalommal kapcsolatban a legfontosabb pernek a temesvári per tekinthető: a vádlottak Victor Atanasie Stanculescu és Mihai Chitac nyugalmazott tábornokok. Őket a forradalom leverésére tett kísérletben való vezető szerepük miatt idén a Legfelsőbb Bíróság 15–15 év börtönbüntetésre ítélte. Az 1989-es események kronológiája December 15. Egy kisebb csoport összegyűl Tőkés László háza előtt, hogy megakadályozza a református pap erőszakos elköltöztetését Temesvárról. Egyelőre gyéren, de Nicolae Ceausescu-ellenes jelszavak is elhangzanak. December 16. A Tőkés László erőszakos eltávolítása elleni tüntetés nagyobb méreteket ölt, kiterjed az egész városra és határozottan antikommunista színezetet ölt. Közbelépnek az elnyomó szervek, eldördülnek az első lövések, és megtörténnek az első letartóztatások. December 17. Az elnyomó igyekezetek folytatódnak Temesváron, de a tüntetések egyre nagyobb méretet öltenek. Este és éjjel a katonaság által támogatott milícia és Szekuritáté belelő a tömegbe. December 18–19. A brutális ellenlépések eredményeképp a tüntetések intenzitása csökken, de a tüntetők továbbra is vállalják a harcot. A megmozdulás kezd országos méreteket ölteni. December 20. Több mint 100 ezer tüntető elfoglalja a temesvári Opera teret és hatalom elleni jelszavakat skandál. Megalakul Temesváron a Román Demokrata Front, amely programjába foglalja a téren levők kéréseit. December 21. Reggelre Nicolae Ceausescu nagygyűlést hív össze Bukarestben azzal a céllal, hogy elítélje a „temesvári felkelést”. Az összehívott emberek ellene fordulnak, a tüntetést feloszlatják, de egy csoport az Intercontinental szállóhoz megy és hatalomellenes tüntetésbe kezd. December 22. A pártvezetés elveszíti a katonaság és a Szekuritáté támogatását, Nicolae Ceausescu és neje, Elena helikopterrel elmenekül a Központi Bizottság székházából. Három nappal később rögtönítélő bíróság halálra ítéli őket, az ítéletet azonnal végrehajtják. Ugyanakkor országszerte véres összecsapások zajlanak a tüntetők és a karhatalom között. A kommunista rezsimet illegálisnak nyilvánítják, megalakul a Nemzetmentési Front. /Isán István Csongor: Forradalom: volt vagy nem volt? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
2007. december 21.
Doina Cornea a vele készült beszélgetésben elmondta, azért állt ki a kommunizmus idején, hogy az írók, az értelmiség magatartását ostorozza. Ana Blandiana, Gabriel Andreescu, Dan Desliu, Mircea Dinescu – maréknyi emberen kívül mindenki hallgatott. Doina Cornea a Szabad Európa Rádión keresztül nyilvánosságra hozott leveleiben a romániai értelmiség passzív magatartását bírálta, az emberekhez szólt, hogy győzzék le magukban a félelmet és a kishitűséget. Nagy kérdés, hogy az 1989-es forradalmat ki idézte elő. Doina Cornea szerint a Szekuritáté egy része és a hadsereg belső hírszerző szolgálatai készítették elő. És Gorbacsov is, mert meg akart már szabadulni Ceausescutól. A Szekuritáté kihasználta a Papp László volt református püspök és Tőkés László akkori temesvári lelkész közötti konfliktust. Amikor egyre több román és szerb nemzetiségű ember is kiállt Tőkés László mellett, őbenne még nem volt semmi remény. 1989. december 21-én Kolozsvár tele volt katonákkal, milicistákkal, szekusokkal. Azután Doina Cornea elindulta a főtér felé. A járdákon páncélosok álltak, feléjük irányított fegyverekkel. Másnap, 22-én egy fekete esőköpenyes fiatalember kopogott be hozzá, kérte őt, jöjjön az ortodox katedrális előtti térre, nagygyűlés lesz. Ceausescu megfutamodása után az ortodox katedrálisban megint találkozott azzal a fekete köpenyes fiatalemberrel. 22-én délután értesült arról, hogy a Nemzeti Megmentési Front (FSN) listáján ő az első, Ana Blandiana a második, Mircea Dinescu a harmadik, Ion Iliescu az utolsó. Közleményt adtak ki demokratikus elveket, magántulajdont, politikai pluralizmust hirdető programról Amikor később újra közölték a programot, már szó sem volt benne ezekről az elvekről. Most már látja, tévedett, amikor televízión keresztül lebeszélte a bukaresti fiatalokat a további tüntetésekről. Azt hazudták ugyanis neki, hogy terroristák leselkednek rájuk, tehát azt mondta: Édes gyermekeim, ne kockáztassátok az életeteket, menjetek haza, a FSN programja demokratikus, amelyet ha nem tart be, én leszek az első, aki ellenzékbe vonul. Doina Cornea /sz. Brassó, 1929. márc. 30./ a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának francia szakos tanársegéde volt, fordító, publicista, kommunistaellenes ellenzéki. 1980-ban írta meg első szamizdatkönyvét (Incercarea labirintului), majd négy, szintén szamizdatfordítást készített. 1982 és 1989 között 31 levelet tett közzé a Szabad Európa Rádió révén Ceausescu Romániájáról. Állásából eltávolították, 1989. december 22-éig megfigyelés alatt tartották. /Benkő Levente: Gyávaságunk árát fizetjük. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./
2007. december 21.
Traian Sima, a Temes Megyei Szekuritáté parancsnokának nyugdíjából végez tényfeltáró munkát Marius Mioc, egykori letartóztatott. Mioc ugyanis jogerősen pert nyert Traian Sima nyugalmazott ezredes és a Belügyminisztérium ellen, és azt kérte, hogy a számára megítélt 31 ezer lej fájdalomdíjat Sima nyugdíjából vonják le. „Nem akartam, hogy az adófizetők pénzéből a minisztérium fizessen, ragaszkodtam ahhoz, hogy közvetlenül Sima törlesszen” – nyilatkozta Mioc. A nyugalmazott ezredesnek így is marad elég pénze. A fájdalomdíj igénylése azt követően vált lehetővé, hogy a Traian Sima ellen 1997-ben kimondott jogerős ítéletben a gyilkosság, gyilkossági kísérlet mellett a törvénytelen letartóztatások tényét is megállapította a bíróság. Sima a 15 évi börtönbüntetésből öt év tíz hónapot töltött le. Előrehaladott életkora és jó magaviselete miatt szabadult hamarabb. 2000-ben 47 egykori temesvári letartóztatott kezdeményezett pert az ezredes ellen, de végül csak ketten vállalták a perköltségek megelőlegezését. A jogerős ítéletet hat év pereskedés után tavaly novemberben mondta ki a bíróság; ezt követően is több mint egy évbe telt, míg a törvényszéki végrehajtó érvényt szerzett neki. Mioc elmondta, jól jött a pénz, mert saját költségén jelentetett meg a közelmúltban a forradalomról egy angol és egy francia nyelvű összefoglalót. Ő írta a Tőkés László forradalmi szerepét összefoglaló egyedüli román nyelvű könyvet is. „Semmi közöm nincs Marius Miochoz. Nem én tartóztattam le, nem én adtam parancsot a letartóztatására – válaszolta a telefonon elért Traian Sima, majd megjegyezte: ilyen a romániai igazságszolgáltatás. – Úgy tekintik, mintha a Szekuritáté vezette volna annak idején ezt az országot. Mindent a mi nyakunkba akarnak varrni, pedig mi csak az állam egyik intézménye voltunk” – zsörtölődött az ezredes. „Semmi miatt nincs lelkiismeret-furdalásom” „A haza iránti kötelességemet teljesítettem” – mondta. -Három percig szóltak a szirénák december 20-án délben Temesváron annak az emlékére, hogy 18 évvel ezelőtt december 20-án a várost szabaddá nyilvánították. Ezen a napon a gyülekezési tilalom ellenére mintegy százezren gyűltek össze a város központjában, ahol az Opera erkélyén megalakult a Román Demokrata Front. A temesvári rendezvényekkel egy időben Bukarestben mintegy száz forradalmár hirdetett éhségsztrájkot amiatt, hogy rendkívül lassú ütemben zajlik a forradalmár igazolványok becserélése. /Gazda Árpád: Elperelt szekusnyugdíj. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./
2007. december 24.
Úgy tűnik, hogy végleg meghiúsult a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozása, miután a szenátus jogi bizottsága is kedvezőtlenül véleményezte a román–magyar alapítvány létrehozásáról szóló kormányrendeletet. Az immár három alkalommal együttes ülést rendező budapesti és bukaresti kormánynak ez az első olyan megállapodása, amely úgy tűnik, hogy kudarcra van ítélve. A szakbizottságban csak az RMDSZ és a liberális honatyák egy részétől kapott kedvező voksot. Eckstein-Kovács Péter, a szenátus jogi bizottságának elnöke úgy véli: nem létezik politikai akarat a kétoldalú egyezmény parlament általi elfogadására. Magyarországon zökkenőmentesen zajlott a rendelet ratifikálása, ezzel szemben Romániában csak az első lépéseket sikerült megtenni akadálymentesen. A bukaresti kormány 2005. december 1-jén fogadta el az alapítvány létrehozásáról szóló magyar–román egyezmény ratifikálásának törvénytervezetét. 2006. március 30-án egyetlen szavazatkülönbséggel bukott el a képviselőházban a közalapítványról szóló törvénytervezet. Az elutasító álláspont kialakulásában jelentős szerepet játszott az alapítvány létrehozása elleni román sajtóhadjárat, amelynek zászlóshajója a Ziua napilap volt. Ehhez csatlakozott később a román ortodox egyház, valamint a Román Tudományos Akadémia is. /borbély: Kudarcos román–magyar Gozsdu-egyezmény. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./
