A tervek szerint 2008. októberére kell elkészülnie a csíkszeredai plázának – jelentette be Ráduly Róbert polgármester. Az első székelyföldi bevásárló- és szórakoztatóközpontot az izraeli érdekeltségű Plaza Centers NV készíti, honlapjukon 2009 szerepel a befejezés dátumaként. Az izraeli cég a Hunyadi utcai egykori traktorgyár telephelyét vásárolta meg, ahol 34 ezer négyzetméteres területen 16 ezer négyzetméter összfelületet épít be üzletek, éttermek részére. A nagy nemzetközi üzletláncok közül a Profi – a Tulipán Áruházban – és a Penny Market – a távolságiautóbusz-pályaudvaron – van jelen, illetve május közepén nyílt meg a Lukoil-benzinkút mellett a székelyudvarhelyi érdekeltségű Merkúr kereskedelmi központ. Az izraeli Plaza Centers építette az első plázát a kelet-európai volt kommunista blokkban: 1996-ban az izraeli vállalkozás húzta fel a budapesti Duna Plázát. Az elmúlt tíz év alatt intenzív közép-kelet-európai terjeszkedés jellemezte a céget, Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban, Lettországban, valamint Görögországban több mint húsz nagy kereskedelmi és szórakoztató-központot nyitottak meg. Romániai belépésüket 2006 novemberében jelentették be, amikor is közölték, egymilliárd dolláros befektetéssel bevásárló- és szórakoztatóközpontot létesítenek Bukarestben Casa-Radio néven. /Bálint B. Eszter, Székely Zita: Készül a csíki pláza. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./
2007. december 28.
Egy évvel a kommunizmus hivatalos elítélése után a Tismaneanu-jelentésben foglalt 36 konkrét intézkedésből csak négyet léptettek életbe, derül ki a Hotnews internetes hírportál elemzéséből. A dokumentum elkészítésével megbízott kutatócsoport vezetője, Vladimir Tismaneanu politológus szerint az intézkedéseket kormányrendeletek útján ültethetnék gyakorlatba. A Tismaneanu-jelentésben foglalt, ám még meg nem valósított intézkedések listája igen hosszúra nyúlik: a kommunista ellenes felkelések, az 1990-es márciusi marosvásárhelyi események kutatásainak mielőbbi befejezése, a Belügyminisztérium levéltárának nyilvánossá tétele, a kommunizmus áldozataira való emlékezés napjának kijelölése, a hősök bukaresti emlékművének felállítása, a történelmi múzeumokban a kommunizmus rémtetteit bemutató részlegek létesítése. S ehhez még hozzá tehető a parlamentben megszervezendő állandó kiállítás, a kommunizmusról szóló tankönyv kibocsátása, az átvilágítási törvény mihamarabbi elfogadása, valamint olyan kutatócsoport létesítése, amely vállalná a romániai kommunizmus enciklopédiájának kidolgozását, a kommunizmus bűntetteinek az emberiség elleni bűntettekké nyilvánítását. Fontos lenne az 1948-ban, 1955-ben és 1968-ban érvényes büntetőjogi törvénykönyv alapján hozott ítéleteknek törvény általi megsemmisítése, a fizikai és pszichikai kínzásoknak, a kényszermunkára vonatkozó ítéleteknek törvénytelenné nyilvánítása, a Ceausescu által életbe léptetett, a politikai bűntettekre vonatkozó határozat érvénytelenítése, a kommunista rendszerben kiutasított személyek jogainak visszaállítása, illetve olyan jogszabály elfogadása, amelynek alapján a Román Kommunista Párt volt élvonalbeli aktivistái, a szekus vezetők, a rendőrség, az igazságügyi és belügyminisztériumi vezetők a lehető legkisebb nyugdíjban részesüljenek. A jelentésben említették Gheorghe Ursu kommunistaellenes disszidens naplójának felkutatását és közzétételét, a Szekuritáté valamint más intézmények irattárát tönkretevő személyek elleni bűnvádi eljárás elindítását, a Románia és a volt Német Szövetségi Köztársaság között a kivándorolt személyekre vonatkozó egyezségek titkosságának feloldását, a katonai törvényszékek, a volt rendőrségi nyilvántartási igazgatóságok, az igazságügyi minisztérium iratcsomói átadásának megsürgetését, a kommunizmust megelőző és követő időszak igazságainak feltárását, valamint tizenkét, negyven évnél fiatalabb, a kommunizmus feltárása iránt érdeklődő kutató ösztöndíj-rendszerének kialakítását. Az életbe léptetett intézkedések a következők: az elnöki hivatal honlapján román nyelven közzétették a jelentést, november 15-én a parlamentben megszervezték a „Ways to consider communism” elnevezésű, a kommunizmus bűntetteit elítélő nemzetközi konferenciát. Folytatják a román közszolgálati adó egyes adóján „A fájdalom emléknaplója” elnevezésű sorozatot. Feloldották valamennyi, a kommunista rezsimre vonatkozó levéltári anyag titkosságát, de az illetékesek közölték: az iratok nem titkosak, de amíg azokat nem dolgozták fel, nem hozhatók nyilvánosságra. /Csak négy intézkedést léptettek életbe a Tismaneanu-jelentésből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./
2007. december 28.
Magyar sors Csehszlovákiában 1945-1949 címmel időszaki kiállítás látható Budapesten a Terror Házában, a felvidéki magyarság apokalipsziséről. A véget ért II. világháború szenvedésein túltett a szláv nemzetállamiság kiteljesítését, a magyarság felszámolását célzó benesi dekrétumok sora. Kitelepítések, kényszerű lakosságcsere, reszlovakizáció lett a németekkel együtt kollektív bűnösként kezelt őshonos magyarok sorsa. A hosszú ideig elhallgatott igazság ellenére Erdélyben is tudtak nemzettársaik balsorsáról. Nem a történelemkönyvekből, a felvidéki magyar írók műveiből. Hirtelenében három könyvet idézett fel a cikkíró, kettőt közülük a Kriterion adott ki. Egyik a Kossuth-díjas Dobos László Egy szál ingben című regénye, a másik Duba Gyula Vajúdó parasztvilág című szociológiai érzékenységgel megírt önéletrajza, az első 1979-ben, a második 1984-ben jelent meg Bukarestben. A harmadikat, Duba Gyula Aszály című regényét a pozsonyi Madách Kiadó jelentette meg, de az előző kettőhöz hasonlóan azt is csíkszeredai könyvesboltban lehetett beszerezni. Kordokumentum mindhárom könyv. Pár részlet belőlük. Véget ért a háború, de szeptemberben a többségében magyar lakosságú faluban nem nyílt meg a magyar iskola. Még izmainkat is megtapogatták, mint hajdan a rabszolgavásáron – panaszolta a csehországi kényszerlakhelyre hurcolt asszony. Fasiszta népség, a Dunában lenne a helyük – átkozódott a szlovák sofőr a kitelepítésre ítéltek vonakodása láttán. Belebetegedett, idejekorán meghalt az életéről beszélő főszereplő édesapja, mert övéi mentése érdekében aláírt egy papírt: nem az, mint aminek született. Reszlovakizált akkori szóhasználattal élve. Fábry Zoltán felvidéki magyar író tömören fogalmazta meg a korszak lényegét: „Létünk, szavunk, nyelvünk tagadásba vétetett... ” A Terror Házában látható kiállítás alátámasztja mindezeket, kimondja, amit az írók annak idején nem vethettek papírra. Eduard Benes köztársasági elnök 1945. április 2. és október 27. között 98 dekrétumot bocsátott ki. Ezek közül 13 vonatkozott közvetlenül a németekre és magyarokra, de jó néhány tartalmazott közvetve olyan rendelkezéseket, melyek a két kisebbség kollektív bűnösként való elmarasztalásával függtek össze. Benes már 1945. februári rádióbeszédében nyíltan szólt szándékáról: „Elő kell készítenünk németjeink és magyarjaink ügyének végleges megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz. ” A dekrétumok nyomán következtek a gyakorlati intézkedések. Hogyan kell a magyarokkal bánni? – kérdi szalagcímében az egyik ‘45-ös újság. Megadja a választ is: csak délután 3 és 6 között vásárolhatnak, este 8 és reggel 6 óra között nem hagyhatják el lakóházaikat, ha egy cseh jelentkezik, a magyart ki kell tenni munkahelyéről. Emellett tilos a magyar nyelvű körmenet, a magyar nyelvű istentisztelet, az üzletekben nem szolgálhatnak ki magyarul senkit. Tetézik mindezt a kitelepítések. Hallani a kiállításon a visszaemlékezők hangját. Panaszkodtunk a kísérő katonának – mondja egyikük –, olyan hideg van a vonaton, hogy megfagyunk. Nyomban jött a kegyetlen válasz: Ha megfagynak, hát el lesznek temetve. Csehországba hurcolt idős asszony sírva emlékezik szenvedéseire, terhes volt, nem bírta a nehéz fizikai munkát, durva káromkodás járt neki fizetségül az elégedetlenkedő gazdától: szakramenszki kurvi magyarszki... Korabeli újságok, fényképek, felhívások, hirdetések, használati tárgyak, munkaeszközök, ruhaviseletek láthatók a kiállításon. Magyar szenvedéstörténet a kiállítás. A szlovákok hallani sem akarnak a Benes-dekrétumok visszavonásáról, a magyar iskolákban növelik a szlovák nyelvű órák számát, a révkomáromi múzeum nevéből törölték a magyar kultúra kifejezést, a schengeni határok megnyitása után a zajártalomra való hivatkozással betonakadályokkal állják útját a magyar gépjárműveknek az egyik településen. A magyarellenesség nemcsak a Vadim- és Funar-féle ultranacionalisták jellemzője, a mindenkori román politikusok nemzetiségi kérdésekben szívesen működnek együtt a szlovákokkal. /Borbély László: Felvidéki magyar sorstragédia. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./
2008. január 3.
Az erdélyi magyarok több autonómiát kérnek, de nem Erdély függetlenségét akarják, még akkor sem, ha Koszovó precedenst jelentene e kérdésben – hangsúlyozta Tőkés László európai parlamenti képviselő, az olasz La Voce napilap on-line kiadása szerint. Az EP-képviselő Francesco Cossiga olasz szenátor, volt olasz elnök kijelentéseire válaszolt. Tőkés László elmondta: annak ellenére, hogy a decemberi események után javult a helyzet, Bukarest elfeledkezik Erdélyről. Mindezek ellenére az erdélyi magyarság nem akar függetlenséget – mondta Tőkés László –, csak azt szeretné, ha Bukarest elismerné, hogy innen származik a nemzeti össztermék negyven százaléka, és hogy a régió jóléti színvonala tíz százalékkal meghaladja az ország többi részében tapasztaltat.,,Autópályákra, gyorsvasutakra van szükségünk, amelyek kapcsolatot létesítenek Budapesttel és Béccsel, ellenkező esetben ismét elkezdődik az erdélyi magyarok kivándorlása az anyaország felé, ahogyan az már megtörtént. Hargita és Kovászna megye lakossága kilencven százalékban magyar, ezért az erdélyi magyarság több autonómiát kér, tökéletes kétnyelvűséget, mivel a magyar féllel együtt eurorégiót szeretne létrehozni a Balatontól Brassóig, amely gazdasági-intézményi modell lehetne az Európai Unió számára” – hangsúlyozta a püspök. /Autonómiát és eurorégiót. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 3./
2008. január 3.
Ferencz Jánost és együttesét sokan ismerik Erdély-szerte, de felléptek már Bukarestben is. A hangszerkészítő Ferencz János sepsimartonosi lakásán készíti a legkülönbözőbb hangszereit. Duda, pánsíp, köcsögduda, tokcitera, guboka, tökkürt, tilinka, kürthegedű… nem tudja mindet felsorolni. 1998-ban Szekszárdon rekordot döntött. Nem egyedül, hanem inasaival együtt kétszázkét fajta hangszert állított ki. Vonóst, fúvóst, mindenfajtát. Hazajött, és 1998-ban megalakította a Tutora együttest. Megszólalt a koboz, a fidula és a többi hangszer. Jövőben lesz az együttes tízesztendős, Ferencz János most 45 éves. Nemzetközi proficsapat lett a Tutora együttes, van román és olasz tagja is. A Tutora kisebb változatával, a Tutorítóval Szatmáron léptek fel legutóbb. Sepsimartonoson az ebédlőasztalnál Ferencz János ül élettársával, az ikrekkel, vagyis negyedik és ötödik gyermekeivel. Legnagyobb lánya, Ágnes húszéves, Bukarestben jár az egyetemre. – Ferencz János színházaknak is ír zenét. /Kisgyörgy Zoltán: Tutora Jancsinál Sepsimartonoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 3./
2008. január 4.
Sűrű havazás, hóvihar bénítja a közlekedést Románia déli és délkeleti részén, Bukarestben január 3-ra gyakorlatilag megállt az élet. Több helységben teljes mértékben szünetelt az áramszolgáltatás. /Havazások, hóviharok az ország déli és délkeleti részén. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./
2008. január 4.
Brüsszelbe is eljuttatja a székelyföldi autonómia-referendum végeredményét a Székely Nemzeti Tanács, jelentette be a vezetőség nevében Ferenc Csaba alelnök. Az eredményt eljuttatják mind az Európai Tanácsnak, mind az Európai Parlamentnek. „Az idei év a Székelyföld autonómia-kérésének nemzetközi szintéren való bemutatásának éve kell legyen, a nemzetközi szervek segítségével kell nyomást gyakorolni Bukarestre, hogy elkezdődjön az ügyben a párbeszéd” – nyilatkozta Ferenc Csaba. /Brüsszelbe megy az autonómiakérelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./
2008. január 4.
Káli Király Istvánra ruházta át 32 ezer lej értékű Mentor-részvényét Markó Béla, és örökölte egy sepsiszentgyörgyi lakás felét, derül ki az RMDSZ-elnök frissített vagyonnyilatkozatából. Jelenleg a számláin hétezer dollárral és 32 ezer lejjel van több, mint legutóbbi vagyonnyilatkozata szerint. Markó Béla megtartotta a tulajdonában lévő négy mezőgazdasági területet, emellett a politikusnak van még két tömbházlakása, egyik Bukarestben (2005-ben vásárolta), a másik pedig a felesége által örökölt, Kolozsváron. Van továbbá egy háza Marosszentkirályon. /Vagyonosodott Markó Béla. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./
2008. január 4.
Nagy Pál sok esztendős szerkesztői múlttal a háta mögött, nyolcvanadik életévén túl is folyamatosan dolgozik. Jelenlegi munkái közül a leglátványosabb a Mentor Kiadónál megjelenő Wass Albert-életműsorozat szerkesztése. Nincs időm unatkozni, mondta Nagy Pál. Ajándéknak tekinti, hogy öreg fejjel is dolgozhat. A Mentornál megjelenő Wass-sorozat immár harminchárom címet tudhat magáénak. Nemrégiben látott napvilágot Nagy Pál szerkesztésében Wass Albert Éltem: voltam címen a szerző önéletrajzi vonatkozású vallomása. Wass Albertet sokáig a kitagadottak és megbélyegezettek sorába tartozott, akár Nyirő József vagy Márai Sándor, meg más magyar írók, akik a háború után emigrációba kényszerültek. Nagy Pál 1992-ben A mindig hazanéző Wass Albert címmel írt egy hosszabb ismertető cikket az egykori Romániai Magyar Szóban. Talán ez volt errefelé az első „megszólalás” az Amerikában élő erdélyi magyar íróról. Sok könyvét kiadták, ennek ellenére még hatalmas terjedelmű kéziratmennyiség vár megjelentetésre. Az emigrációban keletkezett írásokról van szó, jórészt publicisztikai cikkekről, riportokról, különböző alkalmi szövegekről, vallomásokról, de még színdarabokról is. A Mentor a közelmúltban adta ki az Amerikai emberek című kötetet, ami Wass Albertnek a Szabad Európa Rádió számára készített egykori riportjait tartalmazza. Sokat javíthatna Wass Albert megítélésén az író műveinek román közegben való népszerűsítése. Az Elvész a nyom román fordítása készült el, kiadóra vár. 2000-ben megjelent A funtineli boszorkány Corneliu Caltea fordításában Langa Scaunul Domnului címmel. Akkor Ion Coja, a magyarok iránti barátsággal nemigen vádolható Vatra-alapító, bukaresti egyetemi tanár egyebek között azt mondotta, hogy ilyen szépen, ilyen mély együttérzéssel kevesen írtak a román népről. A közelmúltban megjelent Kolozsvárt Mircea Tomusnak az Aripile domnului című dokumentumregénye, pontosabban annak első kötete, melyben a mezőségi, mócsi származású szebeni román író részletesen szól Wass Albertről, a Wass-családról, 1940 őszének mezőségi viszonyairól, drámai napjairól. Nagy Pál gondozásában a budapesti Palatinus Kiadónál – Gondolat és árvaság, Szellemi őrség, illetve Emberi szavak címmel – megjelentek a Tamási Áron esszéinek, cikkeinek, interjúinak kötetei. Ugyanitt kiadás előtt áll egy Tamási-leveleskönyv. A Mentor jelentette meg nemrég Nagy Pál Napló nélkül című könyvét, s remélhetőleg idén napvilágot lát – Gond és remény címmel – közelmúltbeli publicisztikai cikkeiből egy válogatás. A Kriterionnál Mosolygó Erdély címmel többkötetes anekdotasorozatot terveznek kiadni. Nagy Pál /sz. Mezőkölpény, 1924/ a marosvásárhelyi Református Kollégium után Kolozsvárra, a Református Teológiára, majd később a Babes–Bolyai Tudományegyetemre került, az Ifjú Erdély című diáklapban kezdte közölni első írásait. Az egyetem elvégzése után tanársegédként dolgozott Kolozsváron, majd 1955-ben Marosvásárhelyre költözött, ahova az Igaz Szó című irodalmi folyóirathoz hívták. Tizenöt év után A Hét, majd ‘73-tól nyugdíjazásáig az Új Élet munkatársa lett. Publicisztikai, irodalom- és színikritikai cikkei mellett számos kötetet jelentetett meg, illetve szerkesztett. /Szucher Ervin: „Nincs időm unatkozni” Beszélgetés Nagy Pál irodalomtörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./
2008. január 5.
Jean-Claude Périsset megbízatásának lejárta után XVI. Benedek pápa kinevezte Románia és Moldova Köztársaság új apostoli nunciusát, Francisco-Javier Lozano, Panafiel-i címzetes érsek személyében, aki eddig Horvátországban képviselte a Szentszéket. Lozano, az új nuncius /sz. 1943/ 1976-ban állt a Szentszék diplomáciájának szolgálatába. Az olaszul, angolul, franciául, portugálul, németül, oroszul és szerb-horvátul is kitűnően beszélő érsek várhatóan napokon belül megérkezik Bukarestbe és átveszi hivatalát. /Fodor György, E. -R. F. : Új pápai nuncius Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./
2008. január 7.
Nem tudtak még közös nevezőre jutni a Tőkés Lászlót püspököt támogató szervezetek abban, milyen formában folytatják idén az együttműködést. Az ellenzék egy része azt szeretné, ha a bejegyzésre kerülő Magyar Polgári Párt élén Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester helyett Tőkés László állna, közölte Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke. Ez a javaslat a hat szervezet – Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), Székely Nemzeti Tanács (SZNT), Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), Magyar Polgári Egyesület (MPE), Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) – legutóbbi decemberi egyeztető tárgyalásán is elhangzott, többek között éppen a Szász vezette MPSZ sepsiszéki szervezete részéről. Ennél jóval burkoltabban „üzent Szász Jenőnek” múlt év végén Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke, aki Tőkés Lászlóval együtt tartott bukaresti sajtótájékoztatóján többször hangoztatta: „Tőkés pártját” képviseli a román parlamentben. „Ha a megszületendő Magyar Polgári Párt nem kívánja a püspök által képviselt értékrendet maradéktalanul magáévá tenni, akkor meglepetésben részesül a helyhatósági választásokon” – magyarázta Toró. A decemberi egyeztető tárgyaláson Toró egy másik forgatókönyvet is javasolt: a Tőkés László elnökölte EMNT, nem pedig az MPP lenne az a politikai erő, amely integrálná a „nemzeti-polgári oldalt”. Ezt a javaslatot azonban az MPSZ nem véli szerencsésnek. „Nem tartjuk igazán jónak Toró felvetését, mert ha az EMNT nem tudta önmagát alaposan megszervezni ennyi év alatt, akkor hogyan tudná a hat támogató szervezetet egy kalap alá venni. Nem bízunk annyira az EMNT erejében, hogy ezt a feladatkört be tudná tölteni” – mondta Gazda Zoltán. Tőkés László kabinetfőnöke, Szilágyi Zsolt szerint még korai a találgatás arról, ki legyen majd az MPP vezetője. Egyben nehezményezi, hogy még nem ismeri a polgári párt programját és alapszabályzatát. A Tőkést támogató hat szervezet decemberi tárgyalásán Szász Jenő nem vett részt. /Cseke Péter Tamás: Megosztott az RMDSZ politikai ellenzéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./
2008. január 8.
Egyházi vonalon folytatódik a román és a moldovai hatóságok között politikai és nemzetiségi alapon dúló ellentét. A romániai ortodox egyház a napokban bejelentette: kész a strasbourgi Európai Emberjogi Bíróságon panaszt tenni amiatt, hogy a Moldovai Köztársaság az elmúlt hetekben kiutasította az ország területéről a Besszarábiai Érsekség négy román állampolgárságú papját és egy apácáját. A chisinaui belügyminisztérium arra hivatkozott, hogy nem rendelkeztek tartózkodási vagy munkavállalási engedéllyel. A Prut folyó két oldalán működő görögkeleti egyházak több mint másfél évtizede feszülnek egymásnak amiatt, hogy az autokefál román ortodox egyház 1992-ben – burkolt szándékkal a moldovai román nemzetiségi identitás erősítése céljából – létrehozta a Besszarábiai Érsekséget. A Pruton túli ország politikai vezetése által elismert, a moszkvai ortodox patriarkátusnak alárendelt Chisinaui és Moldovai Érsekség a kezdetektől fogva ellenezte a román ortodoxia térhódítását. A moldovai hatóságok nem ismerték el az érsekséget, a bukaresti ortodox egyház a strasbourgi bírósághoz fordult, amely 2001-ben hozott végleges ítéletében jóváhagyta az egyházalapítást. Ennek megfelelően a Szent Szinódus tavaly októberben elrendelte három egyházmegye megalapítását a Moldovai Köztársaságban, mindez felbőszítette Vladimir Voronin államfőt, aki azzal fenyegetőzött, hogy nem tartja tiszteletben a strasbourgi ítéletet. A moldovai határőrség hetekkel ezelőtt megalázóan viselkedett Petru Paduraru besszarábiai metropolitával is. A sculeni-i határátkelő Pruton túli oldalán többórás kihallgatás után nyilatkozatot írattak alá a megmotozott egyházfővel, miszerint saját felelősségére kijelenti: nincs nála kábítószer. /Rostás Szabolcs: Moldovai egyházüldözés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./
2008. január 8.
Kőrösi Csoma Sándor útját követve utazott a nyugat-tibeti Ladakh tartományba Sütő Zsolt, Bukarestben élő fotográfus, és zarándokolt – többnyire gyalog – azokba a buddhista kolostorokba, ahol a vándor tudós folytatta nyelvészeti tanulmányait, kutatásait. /Zarándoklat Kőrösi Csoma Sándor nyomában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./
2008. január 9.
Az RMDSZ célkitűzése a nyári helyhatósági választásokra az, hogy legalább ugyanannyi polgármesteri, illetve helyi és megyei tanácsosi helyet szerezzen, ahányat a 2004-es választások alkalmából sikerült megnyerni – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján. Markó elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ minisztereinek teljesítményét értékelték leginkább a 22-es hetilap által megkérdezett elemzők és olvasók. A lap által osztályozásra felkért politikai elemzők szerint a leghatékonyabb tárcavezető Korodi Attila környezetvédelmi miniszter volt. Második helyen végzett Borbély László fejlesztési, középítkeztetési és lakásügyi miniszter, s harmadik lett Winkler Gyula volt informatikai miniszter. Az összesített rangsorban – amelybe beleszámították az olvasók által adott értékeléseket is – Borbély a második, Korodi a negyedik és Winkler az ötödik. Bemutatkozott a központi sajtónak Kovács Péter, akit frissen neveztek ki az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) élére. Kovács elmondta: prioritásai között szerepel a román–magyar ifjúsági iroda mihamarabbi létrehozása, amelyről már 2005-ben döntés született az első román–magyar együttes kormányülésen. /B. T. : A 2004-es siker megismétlése az RMDSZ célja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./ Akár közvélemény-kutatások eredményeit veszik alapul, akár előválasztást tartanak, az RMDSZ olyan jelölteket állít, akiket a helyi közösségek támogatnak – mondta Markó Béla. Az RMDSZ idei prioritásai közé tartozik a regionális fejlesztési stratégiai kidolgozása, a másik az őszi parlamenti választásokon való sikeres részvétel. „Nem is tudom már, ki az RMDSZ ellenzéke, mert úgy látom, a különböző csoportosulások csak vitatkoznak egymással arról, ki legyen az elnök. Kivárjuk, míg tisztázzák a helyzetet, addig nem is gondolkodunk, kivel ülünk le majd tárgyalni” – válaszolta Markó Béla arra a kérdésre, hogy az „RMDSZ-ellenzékből” kivel ül le tárgyalni a parlamenti választások előtt. /Mihály László: Újrázna az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2008. január 9.
Sokak számára nem egyértelmű, hogy hol húzódik meg a határ a nemzeti és nacionalista között. A politikai érdekeknek megfelelően bélyegzik meg azokat a politikusokat, akik mélyebb érzelmi húrokat pengetnek meg. Ezzel szembesült Orbán Viktor és általában minden olyan magyarországi politikus, aki bátrabban vetette fel a kisebbségi jogok témakörét. Budapesti politikusok régóta markánsan hallatják hangjukat a határon túli magyarság ügyéért. Ezt a hagyományt már Antall József megteremtette közvetlenül a rendszerváltás után. Román politikusok ezt zokon vették, ma is akadnak olyan tabukérdések, amelyek felvetése nyomán Bukarestben tiltakoznak. A román államfők és miniszterelnökök 1990 óta eddig nem mertek a román etnikai közösségek jogairól beszélni. Szerbiában, Magyarországon, Ukrajnában és Moldovában is élnek kisebbségbe szorult románok. Azonban a magyar revizionizmustól tartva, majdnem másfél évtizedig szőnyeg alá söpörték Bukarestben a román kisebbségek jogainak kérdéskörét. Románia EU- és NATO-csatlakozása után azonban jelentős változás következett be a román politikusok szemléletmódjában. A román vezetők is nyíltan elismerték, hogy a legkisebb veszélye is megszűnt az esetleges magyar revizionista követelések sikerének. A nemzeti retorika felerősödésére kiváló példa Traian Basescu államfő szilveszteri beszéde: szilveszteri jókívánságában előtérbe helyezte a határon túl élő románokat, s közülük is főleg azokat, akik Ukrajnában vagy Moldovában élnek. Az államfő nyilatkozott a közszolgálati televízió riporterének, s azt sugallta, hogy az ukrajnai és a moldovai románok „igazságtalanul” kerültek más ország területére. Ez a változás a romániai magyar kisebbségi érdekképviselet számára is új lehetőségeket teremt. Az érdekérvényesítés mozgástere ugyanis bővülhet. /Borbély Tamás: Nemzeti diskurzus. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./
2008. január 10.
Január 9-én Adrian Cioroianu külügyminiszter meghívására Bukarestbe látogatott Massimo D’Alema, az olasz diplomácia vezetője. A két külügyminiszter megbeszélést folytatott a Bukarest–Róma között kiéleződött feszültségről, amelyet az Olaszországban élő román emigránsok által tavaly elkövetett bűncselekmények váltottak ki. /L. I. : Román–olasz tárgyalások római incidensek árnyékában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
2008. január 10.
Calin Popescu-Tariceanu kormányfő leszögezte: második alkalommal is Norica Nicolait jelöli igazságügyi miniszternek, noha egy nappal korábban Traian Basescu államfő közölte, nem fogadja el a liberális politikus kinevezését. Az elnök azzal indokolta a Nemzeti Liberális Párt szenátora kinevezésének elutasítását, hogy hírnevét alaposan megtépázta az a két évvel ezelőtti incidens, amelynek során tetten érték Nicolai unokahúgát, amint egy másik liberális honatya helyett szavaz a bukaresti parlamentben. Basescu szerint a történtek nyomán Nicolai erkölcsileg és szakmailag egyaránt kompromittálta magát. A kormányfő szerint hiba volna kizárólag az alapján ítélkezni Basescu szállításügyi miniszteri vagy főpolgármesteri tevékenysége fölött, ahogyan a nyilvánosság előtt lecsapódott a román flotta eladása vagy a bukaresti ingatlan megvásárlása körüli botrány. A kormányfő továbbá arra alapozva utasítja vissza Basescu kifogását, hogy az alkotmány szerint a minisztereket a kormányfő javaslata alapján az államfő nevezi ki ugyan, de nincs vétójoga a kérdésben. A mostanihoz hasonló összetűzésre már volt példa a két közjogi méltóság között: tavaly Basescu nem írta alá Adrian Cioroianu külügyminiszterré történő kinevezését. /Rostás Szabolcs: Tariceanu visszavág. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./
2008. január 10.
Sok igazság van abban, amit Csutak István miniszteri tanácsos a székely székek széthúzásáról írt (Székely székek – Székelyföld?, Szabadság, jan. 8.). Az első negatív példája azonban nem áll helyt. Csutak szerint „A csíkszeredai Régizene fesztivál lehetett volna »erdélyi«, akár »romániai«. De mégsem az lett. Közös erőfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. ”László V. Ferenc, aki egy évig művészeti igazgatója volt ennek a fesztiválnak, hangsúlyozta, nem igaz, amit a rendezvény jelentéktelenségéről és „igen csíki”-ségéről írt. Jellege valójában már 2006-ban európai volt. 2007-ben a fesztivál inkább volt „erdélyi”, mint csíki, amennyiben résztvevői között számos kolozsvári együttes és művész, valamint brassói és sepsiszentgyörgyi meghívott működött közre, ugyanakkor csapatnyi bukaresti művész közreműködése révén „romániai” is volt. Legfőképpen pedig európai. A bécsi Clemencic Consort régizenei csoport külön műsort állított össze erre a hangversenyére, amelyben az erdélyi zenei múlt becses emlékei is helyet kaptak. Jelentős volt a cseh Kvinterna együttes, a brit Mary Collins táncművész, a Les Basses réunis francia együttes stb. Solymosi Tari Emőke zenei szakíró benyomásait Európai színvonalú régizene hangversenyek – ajándékba címmel foglalta össze a budapesti szaksajtóban. Kobzos Kiss Tamás mondta, hogy Magyarországon nincs ilyen nagyigényű régizenei fesztivál. Emiatt nem lehet beszélni „teljes jelentéktelenség”- ről. /László V. Ferenc: Székelyes betartás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2008. január 10.
Az Európai Bizottság (EB) nem engedélyezi a hagyományos disznóvágást Romániában az elkövetkező években, sőt decemberben levelet küldött Bukarestbe, amelyben felkérte az ország vezetőségét, tegyék meg a szükséges lépéseket. A hagyományos disznóvágás során nem érzéstelenítik az állatot, és ez az európai normák be nem tartását feltételezi. Liviu Harbuz az Állatorvosok Tanácsának elnöke elmondta: a román hatóságok betiltották az állatok érzéstelenítés nélküli levágását, a gyakorlatba ültetésre és a lakosság szemléletmód-változtásra három évet kaptak. /Mégsem engedélyezett a hagyományos disznóvágás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2008. január 11.
Január 24-re halasztotta a Bukaresti Törvényszék a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzéséről szóló tárgyalást. „Sportszerűtlennek tartom, hogy egy másik párt bejegyzésének az akadályoztatására adják a fejüket, mert egy olyan idővel játszanak, ami egy választási évben nagyon fontos” – hangsúlyozta Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke. /Mihály László: Még nem lett párt az MPSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./ Szász Jenő szerint a bíró mindössze a bejegyzendő párt megnevezésére kért magyarázatot, a román megnevezés mellett ugyanis hivatalosan bejegyzendő névként a Magyar Polgári Párt is szerepel az aktákban. „Az ügyvédeink az anyanyelv szabad használatának jogával, illetve azzal érveltek, hogy amit nem tilt, vagy nem szabályoz a törvény, azt szabad” – fejtette ki Szász. Gazda Zoltán, az MPSZ sepsiszéki elnöke szerint a jobboldali alakulatoknak még jóval az önkormányzati választások előtt meg kell kezdeni a tárgyalást az RMDSZ-szel. A parlamenti választásokon való együttműködést elképzelhetetlennek tartja, mert ez veszélyeztetné a magyar képviseletet. Markó Béla RMDSZ-elnök a napokban úgy nyilatkozott, hogy számukra nem prioritás az ellenzékkel való tárgyalás elkezdése. /Kovács Csaba, Kovács Zsolt: Pártbejegyzés: újabb halasztás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./
2008. január 11.
Czika Tihamér hozzászólt Csutak István Székelyföld modernizációjáról szóló cikkéhez. Csutak írása hiánypótló és nagyon időszerű, nézőpontja hiányzik „tájaink nemzeti-keresztény nacionalista közéletében” – írta Czika. A székelyföldi értelmiség töredezett és érdektelen ilyen kérdésekben. Mindenkinek a maga kisebb háztája a legfontosabb, akár versenyben is a másikéval. Az erősödő székelyföldi politikai polarizáció a politikai elit teljes kettészakadásához fog vezetni. A helyhatósági választások a megkoronázása lesz Székelyföld teljes politikai kettészakadásának. – Nincs egységes politikai koncepció Székelyföld jövőjéről. A székelyföldi politikai értelmiség megosztottsága meghiúsít minden reményt egy közös terv kidolgozásáról. Székelyföld területi integritását csak a román parlament adhatja vissza, Bukaresttel kell tárgyalni erről. Bukarest azonban ellenséges és a nyugat az etnikai autonómiáért, vagy területi berendezkedés megváltoztatásért nem szólal fel. A cikkíró szerint máig nem tiszta, melyek Székelyföld földrajzi határai. A történelmi határok alapján megyünk, vagy az etnikai alapján? A történelmi Székelyföldhöz tartoznak olyan régóta román többségű területek is mint Hídvég és környéke, Bodzaforduló és környéke, Gyergyótölgyes és vidéke, vagy 2-3 Marosvásárhely környéki mezőségi falu. Az etnikai határ alapján ki kell hagyni ezeket a vidékeket, de be kell venni olyan területeket, amelyek, bár történelmileg nem tartoztak Székelyföldhöz, de az etnikai határon vannak, ezért kihagyhatatlanok: Gyimesbükk, Apáca, Ürmös, Alsórákos, Olthévíz, Székelyzsombor. A nagyobb probléma Maros megyében van, ahol a történelmi Marosszék határán kívül (de annak mentén) sok magyar többségű falu van mind Szászrégen, mind Dicsőszentmárton irányában. Székelyföld határairól még magyar konszenzus sincs. Czika hozzátette, az erdélyi elit – beleértve a székely politikai elitet is – nem érdekelt egy konfrontációban a román kormányzattal a régió területei szabályozásának megváltoztatásáért. Mostanában hallatszik: „mi küzdeni fogunk az autonómiáért”! Aztán jön a túlsó oldal, hogy mi is, még jobban. Ez nacionalista tromfolás, írta Czika. Ugyanakkor gazdasági összeszövődések vannak román érdekekkel: a magyar vállalkozások szoros hálóban vannak román politikusok bizniszeivel. – Székelyföld gazdaságát lehetetlen egységes fejlesztés alá vonni, egységes adminisztráció nélkül. Czika Tihamér szerint „az élet szinte minden kérdését nemzeti és keresztény szempontból megítélő domináns értékrend a székelyföldi értelmiség körében nem EU kompatibilis”. Az értelmiség elsősorban kulturális, irodalmi, egyházi vagy népművészet centrikus. Székelyföldön „a hangadók még ma is a középkorú, vagy idős nacionalisták” és a cikkíró nem látja, hogy ez fejlődne, „ideológiailag liberálisabb irányba”. Czika Tihamér kárhoztatja a nacionalista mentalitást. (Forrás: figyelo. ro) /Czika Tihamér: Valós vagy virtuális régió Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10., folyt. 11./ Czika Tihamér az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tanácsadója, blogger. Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./
2008. január 11.
A Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára, Balázs Péter volt magyar főtárgyaló és EU-biztos január 10-én Bukarestben az általa irányított tanulmány részeredményeit osztotta meg az RMDSZ elnökével, Markó Bélával és a szövetség politikusaival. Várhatóan márciusban zárul le annak a könyvnek a kézirata, amely nagyszabású kutatási projekt eredményeit feldolgozva jövőképet is nyújt Románia uniós csatlakozásának különféle hatásairól. „Be szeretnénk bizonyítani, megdőlni látszik az az elképzelés, miszerint a rendszerváltás és az EU-csatlakozás ugyanazon a pályán viszi előre az országokat. Az unió nem továbbviszi a rendszerváltás eredményeit, hanem melléállít egy nagyon magas és összetett, nagyon szabályozott követelményrendszert, ami prioritászavarokat okoz” – nyilatkozta Balázs Péter. Kiemelte, a tanulmány három fő aspektusból – belpolitikai, gazdasági és EU-hoz való viszonyulás szempontjából – elemzi a Romániában lezajló változásokat a 90-es évektől napjainkig. Mind a 27 uniós ország górcső alá kerül, a CEU elképzelése szerint. /Oborocea Mónika: Milyen Románia jövőképe? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2008. január 11.
A bukaresti Komédiaszínház január 11-i premierjén először mutatják be Nádas Péter Temetés című drámáját román nyelven. Az 1980-ban írt, Bocsárdi László rendező által színpadra vitt darabot kifejezetten erre az alkalomra fordította románra Anamaria Pop műfordító. Nádas Péter személyesen vesz részt a bemutatón. /Nádas-dráma román nyelven. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./
2008. január 12.
Elégedett Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár az Észak-Atlanti Szövetség áprilisi bukaresti csúcsértekezletének előkészítésével. A magas rangú vendég január 10-én az állam- és a kormányfővel, illetve a védelmi miniszterrel is megbeszélést folytatott Bukarestben. /Borbély: Jelentős vizsga előtt áll Románia. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2008. január 12.
Az RMDSZ ifjú farkasai az öregek székeit rázzák – írta az Adevarul bukaresti lap. Kelemen Hunor, László Attila, Borbély Károly, Asztalos Csaba Ferenc, Máté András, Antal Árpád, Olosz Gergely, Táczos Barna, Gyerkó László, Birtalan József igen tanulékonyak, mára az öregektől ellesték a jelentős politikai karrier befutásához szükséges tudnivalókat, de vállalkozókként is jó tanítványaik Verestóy Attilának és Borbély Lászlónak. Cégeik virágoznak, mert valamennyien az üzleti életben is kihasználták a politikusoknak adódó lehetőségeket. Az ifjak vezérének a lap Kelemen Hunort, az RMDSZ ügyvezető elnökét tekinti. /Röviden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./
2008. január 13.
Az első világháborút követően, 1920-ban megkötött versailles-i békeszerződés után a bukaresti kormány tárgyalásokat kezdeményezett a Szentszékkel a diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében. Ennek eredményeként 1920. július 29-én a román királyság nagykövete átnyújtotta megbízólevelét XV. Benedek pápának. Még az év október 17-én megérkezett Bukarestbe az első apostoli nuncius, Francesco Marmaggi érsek. Utána Angelo Maria Dolci (1923–1932), Valerio Valeri (1933–1935), Andrea Cassulo (1936–1947) és Patrik Gerard O’Hara (1947–1950) álltak a romániai nunciatúra élén. 1948-ban a román állam egyoldalúan felmondta az Apostoli Szentszék és Románia között 1927. május 10-én kötött konkordátumot. 1950. július 4-én Ana Pauker kommunista vezető és külügyminiszter elrendelte, hogy a pápa nagykövete és munkatársai három nap alatt hagyják el az országot. Távozása előtt Gerard Patrik O’Hara nunciatúrai kormányzó svájci fennhatóság alá helyezte a pápai képviselet székhelyét az akkor nemzetközileg elfogadott szabályzat értelmében. Ennek ellenére elkobozták a nunciatúra épületét és berendezését, a palotát gondozó nővéreket elűzték. Moldvai csángó származású elöljárónőjüket letartóztatták, és a Vatikánnak való kémkedés koholt vádjával 14 esztendei börtönbüntetésre ítélték, amit néhány hónap híján letöltött. A nunciatúra palotája 1990 júliusában került vissza jogos tulajdonosához. 1992. november 5-én hivatalosan újra megnyílt a pápai képviselet romániai székhelye. 1998. január 1-jétől Románia kormánya visszatért a régi hagyományhoz, miszerint a mindenkori apostoli nuncius egyúttal a diplomáciai testület dékánja. A kommunizmus bukását követő új korszakban a következő személyek töltötték be az apostoli nunciusi tisztséget: John Bukovsky verbita (1990– 1995), Janusz Bolonek (1995–1998), Jean-Claude Périsset (1998-2007), majd Mauro Lalli tanácsos, ideiglenes ügyvivő (2007. november 10. –2008. február 10. között) Jean-Claude Périsset megbízatásának lejárta után decemberben XVI. Benedek pápa kinevezte Románia és Moldova Köztársaság új apostoli nunciusát Francisco Javier Lozano panafieli címzetes érsek személyében, aki eddig Horvátországban képviselte a Szentszéket, illetve Vatikán államot. Az új nuncius-érsek 1943-ban született Spanyolországban. A főpap 1976-ban állt a szentszéki diplomácia szolgálatába. Az olaszul, angolul, franciául, portugálul, németül, oroszul és szerb-horvátul is anyanyelvi szinten beszélő érsek várhatóan február első felében érkezik Bukarestbe. /Fodor György: Új apostoli nuncius Romániában. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 13./
2008. január 14.
A Köztisztviselők Ügynökségének 44 éves elnökét nevezte ki Markó Béla elnök az udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet megbízott elnökévé, miután az európai parlamenti választást követően lemondott a korábbi elnök, Verestóy Attila. Az udvarhelyszéki az egyetlen olyan RMDSZ-szervezet, amelynek teljes vezetősége lemondott a novemberi választás után, nemcsak elnöke, hanem elnöksége sincs. Birtalan József emlékeztetett, az RMDSZ 40 százalékot szerzett Udvarhelyszéken az európai parlamenti választáson. Neki kell elvégezni az állapot- és a szervezetfelmérést. Többen vállalták el az RMDSZ-elnöki tisztséget, mert polgármester vagy tanácsos akart lenni, a tisztség megszerzése után elfelejtette a szervezetet. Székelyföldön a hatalommal azonosították az RMDSZ-t. Birtalan József elmondta, több mint egy évtizede, hogy Bukarestben kormányzati tisztségekben dolgozott, anyagilag-gazdaságilag sem kötődik egyik helyi érdekcsoporthoz sem. Hazaköltözött Székelyudvarhelyre. Bízik benne, hogy 2008-ban Székelyudvarhelynek RMDSZ-es polgármestere lesz. /Kovács Csaba: A tiszta beszéd éve. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2008. január 14.
Van vállalkozó kedv a Hargita megyei pedagógusokban, hogy magyar nyelvű tankönyveket írjanak. Hargita megyében 29 pedagógus jelezte, hogy a gazdaságtól a matematikán át az idegen nyelvekig és a történelemig, 36 tantárgyból vállalják a tankönyvírás feladatát. A tanfelügyelőség továbbította a névsort az oktatási minisztériumba. Amíg Bukarestből konkrét megbízás, felkérés érkezik, a tankönyvíró pedagógusok számára megbeszéléseket, tapasztalatcserét szerveznek. /Takács Éva: Tankönyveket írnának. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./
2008. január 14.
Miután egy hónappal ezelőtt kiengedték a börtönből, Miron Cozma egy napra engedélyt kapott, hogy meglátogathassa szülei sírját Petrillán. Édesanya magyar volt. A Bukarestben rettegett bányászvezért többen tisztelik. A 1990-ben Bukarestet több száz vájár társával feldúló „zsil-völgyi csillag” – valószínűleg a nemzetiségek iránti toleranciáját bizonyítandó – két évvel ezelőtt azt állította: édesanyja, Nagy Anna magyar származású. Ezt pedig Markó Béla akkori miniszterelnök-helyettesnek a figyelmébe is ajánlotta, reménykedve némi közbenjárásban a szabadulásához. „Biztos, hogy emlékeznék egy ilyen kérelemre, egy ilyen embertől, viszont én nem kaptam semmilyen levelet Miron Cozmától” – mondta Markó Béla. „Nagyon rendes család volt, a szülők dolgos emberek, mindig segítettek nekünk is, ha szükségünk volt rá – gondol vissza évtizedekkel ezelőttre az egyik szomszéd, nevét viszont titokban tartaná. Az anya magyar volt, de otthon csak románul beszéltek. A gyerekek nem is tanultak meg magyarul, román iskolába jártak. Miron Cozma nem kívánt magánéletéről beszélni. /Mihály László: Magyar anya gyermeke a rettegett bányászvezér. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2008. január 15.
A tanügyitörvény-tervezetről és restitúciós kérdésekről tárgyaltak január 14-én Bukarestben, a romániai magyar történelmi egyházak képviselői az RMDSZ oktatási és művelődési területen tevékenykedő kormányzati tisztségviselőivel. Markó Béla RMDSZ-elnök mellett a tanácskozáson jelen volt Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, Horváth Anna államtitkár, Szász Attila államtanácsos, valamint több kormányzati szakértő is. A múlt héten a minisztérium megbeszélést folytatott a történelmi egyházak tanügyi tanácsosaival, a felekezeti iskolák igazgatóival, korábban pedig az egyházak püspökeivel. A mostani tárgyaláson a felek elsősorban az oktatási törvény-tervezetről folytattak megbeszélést: a minisztérium kisebbségi oktatással foglalkozó képviselete kérte az egyházak és a felekezeti iskolák képviselőit, tegyék meg javaslataikat a tárcának. Január 15-én Kolozsváron a történelmi egyházak püspökei folytatják a felekezeti oktatásról megkezdett vitát. /Lokodi Imre: Egyházi javaslatokat várnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./
