A romániai roma kisebbség történetét tárgyalja a legbővebben az a szinte háromszáz oldalas, elsősorban a történelemtanárok számára segédanyagnak szánt, A romániai nemzeti kisebbségek története című könyv, amelyet december 18-án mutattak be Bukarestben. Az országban élő 19 nemzeti kisebbség eredetét, szokásait, kultúráját és más népcsoportokhoz való viszonyulását tömören taglaló kiadvány körülbelül 20-25 oldalon mutatja be a magyarokat. A könyv összeállításában részt vevő Jakab Antal történelem szakos tanár elmondta, a kötet csak ízelítőt nyújt a magyar kisebbségről. „A romániai magyarság történelmét nyilván nem lehet ilyen kicsiben összefoglalni, de nem is ez volt a cél, hanem hogy segítséget nyújtson a jövő tanévtől opcionális tantárgyként bevezetendő kisebbségek története elnevezésű tantárgy tanításához” – magyarázta. /(O. M.): Kisebbségek története románoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2008. december 20.
A bukaresti ítélőtábla érvénytelenítette Kötő József parlamenti képviselő mandátumát – nyilatkozta Benedek Imre, Maros megyei parlamenti képviselő-jelölt. Benedek azért fordult bírósághoz, mert szerinte Kötő szabálytalanul jutott mandátumhoz. Kötő mandátumát már jóváhagytak a képviselőházban, december 19-én pedig az esküt is letette Kötő. Romániában ez precedens nélküli helyzet. Máté András jogász szerint Kötő mandátuma már nem érvényteleníthető, bírósági döntéssel sem. /Mandátum nélkül Kötő? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2008. december 20.
Az utódoknak kötelessége az emlékezés és az emlékeztetés egyaránt. November 2-án honvédemlékművet avattak Tordaszentlászlón – ez a 34. 64 esztendő után – Erdélyben. 1944. szeptember 4–5-re virradóan a 2. magyar hadsereg megmaradt alakulatai és német katonai egységei átlépték az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó országhatárt, s bevonultak Dél-Erdélybe. Szembe találták magukat a Dél-Erdélybe betörő orosz, illetve román katonai alakulatokkal. Az első ütközetre a Tordaszentlászlóhoz közeli szűk Kisbányai-szorosban került sor, ahol a visszavonult vasgárdista és mániuista-terrorista csapatok lesből rátámadtak a békésen bevonuló magyar és német egységekre. Ez lett a tordai csata előszobája, amelyet a magyarok és a németek vívtak orosz és román csapatokkal Észak-Erdély és Kolozsvár katonai kiürítéséért a visszavonulók fedezése és Kolozsvár megmentése érdekében. Ezeknek a harcoknak és a szembenállók véráldozatának köszönhetően nem pusztult el Erdély fővárosa, Kolozsvár. A harcokban megsebesült magyar és német katonákat Tordaszentlászlón ápolták. Akik a kastélykórházban haltak meg, azokat a kastély parkjának tisztásán temették el, sírjaik fölé fakeresztet állítva. Így maradtak az egyéni és közös katonasírok 1946 kora márciusáig, amikor az akkori hatóságok a hősöket kihantoltatták és a millenniumi Kiserdőben levő községi temetőbe, közös sírba újra temetették. A temetőt azonban a honvédsírokkal együtt az államosítás után 1951-ben felszámolták, a sírhantokat buldózerrel, földgyaluval a földdel egyenlővé tették, majd erdei fenyővel ültettették be. Az elpusztított honvéd és német katonasírok fölé az RMDSZ tordaszentlászlói szervezete, önkormányzata és közművelődési egyesülete honvéd emlékoszlopot és jelképes sírhantot állított a 23 ismert és 16 ismeretlen nevű magyar honvéd, valamint 5 ismeretlen nevű német katona emlékére, amelyet november 2-án avattak fel. A avatóünnepségen megjelent és beszédet mondott Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul, a bukaresti magyar nagykövetség képviseletében Sándor Mátyás alezredes, légügyi katonai attasé, továbbá képviseltette magát és koszorúzott a Történelmi Vitézi Rend. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, v. Pataky József székkapitány beszédet mondott és köszönőokmányt nyújtott át mindazoknak, akik valamilyen módon hozzá járultak e kegyeleti emlékhely kialakításához, így például Tamás Gebe András polgármesternek, a Tordaszentlászlói Kórus és Fúvószenekarnak, Boldizsár Zeyk Zoltán magyartanárnak, a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület elnökének, Balázs Attila és Szőke Zoltán lelkészeknek, v. Pataky Józsefnek és Boldizsár Zeyk Imrének, az RMDSZ helyi elnökének, az emlékmű és emlékhely kialakításának kezdeményezőjének, az 1944. évi hadi események átélőjének. Boldizsár Zeyk Imre beszédéből: „Hatvannégy év hallgatás és elhallgattatás után értük meg ezt a mai alkalmat, amikor is, bár anyagi mivoltában szerény, de mégis méltó emléket allíthattunk annak a 39 ismert vagy ismeretlen nevű magyar honvédnek és 5 német katonának, akik a második világháború nagy világégése idején itt, ezen a földön, a mi falunkban vagy annak környékén váltak világháborús áldozatokká. ” „Honvédeink a HONT védték úgy, ahogy azt az akkori viszonyok alapján Isten és ember előtt tiszta lelkiismerettel letett esküjük előírta. S hogy utolsó csepp vérükig helytálltak, annak bizony mi vagyunk okai! Hitük, hogy lesz e földön kései utód, akiért érdemes a katonahalált vállalni, íme nem volt hiábavaló. S hogy a történelem másként alakult, az nem az ő felelősségük. ” A legújabb kegyeleti- és emlékhely dokumentumfilmjét Csép Sándor készítette el. /Boldizsár Zeyk Imre: Múltidéző – Hol sírjaink domborulnak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./
2008. december 22.
Érdekes javaslatok, indulatok és kizárás az RMDSZ-ből – így lehet összegezni az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 21-i marosvásárhelyi ülését. A tanácskozás célja a parlamenti választások eredményének a kiértékelése, valamint a jövő feladatokra való felkészülés volt. Az ülésen bejelentették, hogy kizárják a szövetségből Benedek Imre Maros megyei tanácsost, aki bíróságon támadta meg Kötő József parlamenti képviselői mandátumát. Ennek következtében a bukaresti ítélőtábla – egyelőre nem jogerős ítéletben – érvénytelenítette Kötő mandátumát, amely így bizonytalanná vált. Markó Béla Politika és érdekvédelem című beszédét mondta el, amit a szövetség elnöke vitairatnak szánt. Markó élesen bírálta Tőkés László református püspököt, „aki palástját hol felöltve, hol levetve, hol prédikálva, hol szitkozódva, de folyamatosan az RMDSZ ellen kampányolt”. Tőkés most sem veszi észre, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené, amikor az RMDSZ-szel szemben már a Szociáldemokrata Pártot is ,,bölcsnek” mondja. „Román politikusokat is inkább agyba-főbe dicsér, józansággal, felelősségérzettel ruházva fel egytől egyig őket, csak nehogy valaki is el merje hinni, hogy az RMDSZ nélkül esetleg rossz irányba csúszhat, magyarellenessé válhat a kormányzás” – vélte Markó. Az RMDSZ elnöke szerint Tőkés kritikájára szükségük lenne, de „szenvedélyes RMDSZ-gyűlöletével Tőkés lassan magára marad, és már azt sem fogják meghallgatni az emberek, amiben igaza van”. A választási eredményeket elemezve úgy értékelte, hogy egyetlenegy megyében, Háromszéken volt az átlagosnál jóval alacsonyabb a részvétel, minden bizonnyal emiatt nincsen Kolozs megyének szenátora, és Temes vagy Hunyad is képviselő nélkül maradt. Az RMDSZ-nek a szövetség jellegét kell erősíteni, hangsúlyozta. „Romániában nem magyar–liberális, magyar–demokrata vagy magyar–szociáldemokrata együttműködésben kell hosszú távon gondolkodni, hanem magyar–román együttműködésben. Ez nem politikai, hanem etnikai kérdés. Mindig a kormánytöbbségnek vannak hatékony eszközei, ezért az RMDSZ-nek mindig vállalnia kell a kormányzást. ” Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek az ellenzéki szerepben meg kell keresnie az eszközöket arra, hogy az eddigi törvényes keretek ne csonkuljanak, az anyanyelvű oktatási intézmények tovább működjenek, és etnikai alapon egyetlen magyar embert se tegyenek ki az állásából. Kereskényi Gábor azt sérelmezte, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában és a parlament vezetőségében minden tisztséget a székelyföldi képviselők és szenátorok szereztek meg, Partium pedig nem kapott semmit. Borbély László azt javasolta, hogy az RMDSZ forduljon az államfőhöz, és az etnikai paktumot tegye lehetővé, akárcsak az oktatási együttműködési megállapodást, amely szintén a Basescu irányításával jött létre. Borbély sérelmezte azt, hogy a kormányprogramban fél mondat van a kisebbségekről, ami veszélyt jelent a jövőre nézve. Biró Rozália, az SZKT elnöke a jelenlévők tudomására hozta, hogy a Maros megyei szervezet kezdeményezésére kizárják Benedek Imrét, aki visszafordíthatatlan kárt okozott az RMDSZ-nek a Kötő József mandátuma ellen indított perrel. A tanácskozáson jelen lévő Benedek megpróbált felszólalni, de az ülésvezető Biró Rozália arra hivatkozva, hogy kizárása miatt Benedeknek az SZKT-tagsága is megszűnt, nem adott neki szót. A kizárt a teremből adott hangot nemtetszésének kijelentve, hogy „totál antidemokratikus intézkedés” volt. Kovács Péter ügyvezető alelnök szerint meg kell vizsgálni, hogy az öt székelyföldi területi szervezet közül miért csak egy működik. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szerint a román pártok több száz szavazatot vittek el azzal, hogy magyar lelkészeket kerestek meg személyesen, és olyan konkrét ígéreteket tettek nekik, hogy központi fűtést vezetnek be a református templomba, utat aszfaltoznak le. Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke kifogásolta Frunda György kijelentését, miszerint az ellenzékbe vonulás miatt a következőkben a területi szervezetek felelőssége lesz nagyobb. Kelemen szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki „tolja a sárban a szekeret”, még azok „a primadonna politikusok is, akik belibbennek, és mondanak egy-két okosságot”. Olosz Gergely Kovászna megyei parlamenti képviselő szerint Háromszéken új politizálásra van szükség, és nem a választókat kell hibáztatni a távolmaradás miatt. Olosz a háromszéki fiatal politikusok és a régi vezetőség között már hónapok óta lappangó konfliktusra utalt. Markó az SZKT záróbeszédében szokatlan keménységgel intette le a partiumi elégedetlenkedőket. Úgy vélte, hogy „agresszíven és arrogánsan dicsekedtek” választási eredményeikkel a székelyföldi kollégáikat szidva, márpedig ez nem eredményez szolidaritást. Markó is elmarasztalta a háromszékieket, akik nem tudnak szembenézni saját kudarcaikkal. Hozzátette: ő is azt szorgalmazza, hogy az RMDSZ-en belül a partiumi szellemiség érvényesüljön minél jobban, és „ne a székelyföldi búvalbéleltség”. /Borbély Tamás: Etnikai paktumot ajánl az RMDSZ a román pártoknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A román pártokkal való etnikai paktum megkötését tartja a legfontosabbnak Markó Béla RMDSZ-elnök: etnikai paktumot – vagyis együttműködési megállapodást az etnikumközi dialógus folytatására, az etnikumközi problémák megoldására kell kötni. Nagyon messze vannak attól, hogy arányos képviseletről lehetne beszélni. A magyar emberek leváltásának „etnikai okai és következményei lennének oktatásban, művelődésben, egészségügyben, mindenütt” – mondta Markó. „Most kell megkérdeznünk mindazokat, akik a választásokon mellettünk álltak, hogy miképpen látják a jövőt. Márpedig mellettünk állt a romániai magyar közösség túlnyomó része, támogattak az egyházak, a civil társadalom, az értelmiségiek nagy többsége. ” Fel kell kérni a romániai magyar értelmiségieket, vegyenek részt ebben az elemzésben, mondjanak véleményt. Az SZKT-n elhangzott: az RMDSZ még az EP-választások előtt tartaná meg a következő kongresszusát. Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványfrakció képviselője rámutatott arra, hogy a romániai magyarság egyharmada szórványban él, és a legnagyobb empátiával tud viszonyulni a szövetségi elnök legfontosabb javaslatához, az etnikai paktumhoz, a román–magyar együttműködéshez. A román pártok vezető politikusai visszafogottan reagáltak a Markó Béla által javasolt etnikai paktumra. Cristian Diaconescu külügyminiszter-jelölt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője úgy fogalmazott: érdeklődve várja az RMDSZ konkrét elképzeléseit a tervezett megállapodásról. /Antal Erika: RMDSZ: merre tovább? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ Az SZKT elnöke, Bíró Rozália bejelentette, hogy az RMDSZ megvonta dr. Benedek Imrétől a politikai támogatást és kizárta a szövetségből, felolvasta a Maros megyei RMDSZ erről szóló határozatát, nem adott szót Benedek Imrének, hogy álláspontját kifejtse. Ezért Benedek a sajtónak nyilatkozva kijelentette: „Az Állandó Bizottság úgy fogalmazott, hogy kizártak az RMDSZ-ből. Mivel nem vettem részt a tanács ülésén, nem tudtam megvédeni a jogaimat, ezért mind a megyei, mind az országos Állandó Tanács döntését érvénytelennek tartom, abból is kiindulva, hogy írásban kértem az Etikai Bizottság összehívását, amikor a választásokkal kapcsolatos furcsaságokat észleltem. Választ nem kaptam. Markó Béla szövetségi elnököt telefonon kerestem meg, és megkértem, kapjak lehetőséget, hogy elmondjam, miről van szó. Visszautasította. Egy rablógyilkost sem utasítanak el úgy, hogy meg ne hallgassák. A jogaimba tiportak és megalázó helyzetbe hoztak”. Hozzátette, „továbbra is az RMDSZ-ben fogok tevékenykedni, továbbra is megvédem a jogaimat”. El fog menni egészen az európai jogi fórumokig, hangoztatta. Nem az RMDSZ ellen indított eljárást a román bíróságokon, hanem az Országos Választási Bizottság ellen. /Mózes Edith: Benedek Imrét kizárták az RMDSZ-ből. Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2008. december 22.
László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, Kolozsvár alpolgármestere értékelte a 2008-as évet. Elveszítettek egy helyet a helyi tanácsban, kettőt pedig a megyei tanácsban, ráadásul a törvénymódosítást követően a kétharmados döntések is megszűntek. Az elmúlt 18 évben ugyanis azon helyi önkormányzatokban, ahol a magyarság részaránya alacsonyabb volt, így tudtak „ügyeskedni”: az anyagi és a vagyoni kérdések esetében szükség volt a kétharmados többségre, ezért sok esetben az RMDSZ nélkül nem lehetett dönteni. A parlamenti választáson Kolozs megyében az RMDSZ több szavazatot gyűjtött, mint a helyhatósági választásokon, viszont az új visszaosztási rendszer miatt azok a jelöltek, akik jó eredményt értek el, mégis elestek a mandátumtól. Furcsa helyzet alakult ki, hiszen 36000 szavazattal egyetlen szenátori mandátumot sem szereztek meg, van viszont két képviselőjük, Máté András és Pálffi Zoltán. Az RMDSZ több mint 200 olyan fiatalra számíthat, akik az elmúlt négy évet intézményvezetőként, miniszterként, államtitkárként töltötték Bukarestben, ezek az emberek olyan kapcsolati tőkével és ismeretanyaggal rendelkeznek, amelyre szükség van, amelyet a megyék és az önkormányzatok maximálisan kihasználhatnak. /Ferencz Zsolt: Mozgalmas, nehéz évet zár a Kolozs megyei RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2008. december 22.
Az 1989-es rendszerváltás, a romániai kommunizmus bukását eredményező forradalomra való emlékezés Bukarestben a Hősök temetőjében ért véget. 1989 decemberében Kolozsváron 26 személy vesztette életét és további 65 megsérült. A forradalom feledésbe merülésétől tart Tőkés László, aki szerint a református hívek őszinte ellenkezéséből fakadó december 16-i temesvári megmozdulást követően egyfajta puccs következett a temesvári és az egész országban történt események ellen. A püspök szerint a teljes posztkommunista időszakra a „temesvári szellem” hanyatlása, a 89-es eszményektől és céloktól való eltávolodás jellemző. Magas rangú ortodox, görög katolikus és zsidó egyházi méltóságokkal tartott találkozóját követően Tőkés László azt nyilatkozta: európai parlamenti képviselőként Brüsszelben kérni fogja a nácizmushoz hasonló módon a kommunizmus elítélését. Ion Iliescu volt államelnököt pénzérmékkel dobálták meg december 21-én a bukaresti megemlékezésen. Az incidensre akkor került sor, amikor Iliescu szólni kívánt az egybegyűltekhez. A politikust az őrző-védő titkosszolgálat (SPP) személyzete védelmezte, amíg sikerült eljutnia személygépkocsijához. /Megemlékezés a forradalom 19. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2008. december 22.
1989. december 16-a és 1990. január 1-je között 1104 személy halt meg lőtt seb következtében, a sebesültek száma 2352. Az áldozatok száma a diktátor elmenekülése után nőtt meg drámai módon, akkor 942 személy halt meg, 2245 sebesült meg. Közel húsz év elteltével még mindig csak az áldozatok neve ismert – a gyilkosok személyét homály fedi, holott azok közöttünk járnak-élnek, sőt: prosperálnak, írta a lap munkatársa. Újságcikkek, elemzések, tanulmányok, könyvek ezrein kívül 3395 bűnvádi dossziét állítottak össze, 3500 törvényszéki orvosi vizsgálatot végeztek, 11 ezer helyszíni terepvizsgálatra, 1500 ballisztikai vizsgálatra került sor és 41 ezer személyt hallgattak meg, 245 gyanúsítottat helyeztek vád alá 112 bűnvádi dosszié alapján. Legtöbbjüket még a tárgyalás idején felmentették, vagy fellebbezés illetve Ion Iliescu kegyelmi rendelete nyomán szabadlábra helyezték. A bukaresti nagygyűlést a diverzióhoz megfelelő eszközökkel rendelkező szakértők szervezték, a rendbontást pedig nem a forradalmi indulatok, hanem a félelem, a pánik váltotta ki, amelyet a „diverzánsok” profi módra provokáltak a tömegből, fémhegyű botokkal, petárdákkal, süvöltésszerű zajt keltő elektronikus berendezésekkel. Hogy mindebben mennyi az igazság – az is a megválaszolatlan kérdések közé tartozik. Tény viszont 1989. december 21-e tragikus bukaresti mérlege: 49 halott, 463 sebesült, 698 letartóztatott, véresre vert, megkínzott személy. Az eseményeket éveken át kivizsgáló Dan Voinea katonai főügyész leszögezte: terroristák nem léteztek. Ma már világos – bár bizonyíthatatlan –, hogy Ion Iliescuék annak reményében rendezték meg az élő tévé-adásban közvetített „forradalmat”, hogy a szabadságát véráldozattal kivívó Románia hatalmas nemzetközi rokonszenvre tesz szert. Nem véletlen, hogy sokfelé – így Bukarestben, Kolozsváron – a „forradalmi események” vezéralakjai neves színészek voltak: Ion Caramitru, Calin Nemes… Nem a véletlen folytán halt meg hirtelen és gyanús körülmények között az események több kulcsfigurája. 1990 elején holtan találták irodájában a bukaresti megtorlást irányító és Vasile Milea volt honvédelmi miniszter szintén rejtélyes halálának körülményeit állítólag jól ismerő Gheorghe Voinea hadseregparancsnokot. Ugyanakkor halt meg a diverziós híreket terjesztő csoport tagjaival kapcsolatban álló Gabriel Safta tábornok. Váratlanul távozott az élők sorából a katonai és polgári távközlés főnöke, Stelian Pintilie szekus tábornok. Emil Macri tábornok, a Securitate gazdasági kémelhárításának főnöke 1991-ben kórházba szállítás közben szenvedett infarktust. A különleges alakulatok, az USLA parancsnok-helyettesét, Gheorghe Troscát terroristának nézve lőtték agyon, szintén tévedésből lőtték le a temesvári halottak elégetését megszervező Constantin Nuta és Velicu Mihaela tábornok, a milícia parancsnoka és helyettese helikopterét, Vasile Malutan magasfeszültségű vezetéknek ütközött helikopterével, pedig Ceausescu személyes pilótájaként tapasztalt repülős lehetett. Az otopeni-i repülőtér parancsnoka, Dumitru Puiu egy temesvári elmegyógyintézetben végezte 1990 elején. Nicolae Ceausescu testvérét, Marint felakasztva találták Románia bécsi kereskedelmi kirendeltségének irodájában, Nicolae Doicarut, a szeku kémelhárítási főnökét vadászaton lőtték le, öngyilkos lett a diktátorpár halálos ítéletét kihirdető katonai ügyész, Gica Popa. Abban mindenki egyetért, hogy Románia egészen másutt tartana ma, ha a szovjet és amerikai hírszerzés nem éppen Ion Iliescut szemelte volna ki Ceausescu utódjaként. /Bogdán Tibor: A puccsbament forradalom. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2008. december 22.
Tőkés László református püspök jelenlétében emlékeztek meg december 20-án az 1989. évi romániai forradalom áldozatairól és hőseiről a temesvár-belvárosi református imaház Újvárossy-termében. A város és az ország hivatalosságai semmilyen szinten nem képviseltették magukat az összejövetelen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület több tisztségviselője mellett a bánsági ortodox és görög katolikus egyház, az izraelita hitközség, a helyi baptista gyülekezet és a Temesvár Társaság tartotta fontosnak a jelenlétet. Nem küldte el képviselőjét a római katolikus egyház. A felszólalók kifogásolták, hogy az idei forradalmi megemlékezéseken sem Tőkés Lászlóról, sem Temesvárról nem történt említés, a gyász még a bánsági nagyvárosban is csupán néhány fekete zászló jelképes felvonására s gyors eltüntetésére szorítkozott. Kijelentették: itt az ideje, hogy a román állam ezt hivatalosan is elismerje, s Tőkés Lászlót a forradalmárok soraiba emelje. Tőkés az RMDSZ-t a hatalomra került Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának nevezte. /Temesvár felejt, Bukarest „nevel”. Egyháziak egymás közt a forradalom évfordulóján. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 22./ A találkozón részt vett többek között Nicolae Corneanu érsek, Bánság metropolitája, aki külön megköszönte Tőkés Lászlónak gerinces, hitéhez hű, meg nem alkuvó magatartását. A találkozó résztvevői megkoszorúzták a református templom falán levő, a forradalomi események kiindulópontját megjelölő négynyelvű emléktáblát, a forradalom egyik magyar áldozata, Csizmarik László zenetanár emléktábláját, valamint a református gyülekezet hősi halottja, Újvárossy Ernő kopjafáját. /Pataki Zoltán: Tőkés László a forradalomra emlékezett. = Nyugati Jelen (Arad), 2008. dec. 22./
2008. december 22.
Rafinált, alattomos támadás jelent meg az Új Magyar Szó című bukaresti napilap december 19-i számában, melyet a Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor által tulajdonolt Scripta Kiadó ad ki a párt afféle félhivatalos közlönyeként. Egy szerkesztőségi cikknek minősülő, aláíratlan tudósítás Nem szűnik meg Miculáék magyar lapja címmel azt sugallja, hogy a Reggeli Újság megszűnése felmerült, holott erről szó sem volt. Közölték Dénes Lászlónak, a Reggeli Újság főszerkesztőjének „cáfolatát”, akit azzal keresett meg telefonon az ÚMSZ egyik riportere, hogy miként hat ki a gazdasági-pénzügyi világválság a Reggeli Újságra. A választ úgy tekerték ki, hogy a lap megszűnéséről hír cáfolatát próbálták szenzációként tálalni. /Etikátlan ÚMSZ. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 22./ Előzmény: Nem szűnik meg Miculáék magyar lapja. Cáfolja a Reggeli Újság főszerkesztője a leépítési szándékokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2008. december 22.
Az 1841–43-as kolozsvári diétára több mint 300 küldött gyűlt össze. Közülük sokakat lerajzolt, majd litográfiát, kőnyomatot készített, készíttetett róluk a kolozsvári születésű festő-rajzoló és fotográfus Szathmári Pap Károly. Abban a reményben látott munkához, hogy arckép-megrögzítő vállalkozása sikeres lesz. Ám szorgalmas munkája nem hozta meg a remélt eredményt, s több okból kifolyólag 1843-ban elhagyta szülővárosát. A reformkori diétán rajzolt, majd litografált ma ismerhető arcképei száma közel hetven. Murádin Jenő képantológiává formálta – bevezetővel s a küldötteknek a diétán elhangzott jellemző, fontos fölszólalásaiból vett idézetekkel. Szathmári 1843-ban Bukarestben megtelepedve a festés, rajzolás, táj-felvételek mellett nagyszámú népviselet-képet is készített. Diétai arcképcsarnoka előzményeként tartjuk számon az 1825-36 közötti pozsonyi országgyűlés követeiről készült 50 litográfportrét, amely Magyar pantheon címmel jelent meg. /Sümegi György: Erdélyi országgyűlési arcképcsarnok 1842-ből. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2008. december 23.
A november 30-i választásokon mandátumot nyert politikusok vagyona jóval túlszárnyalja elődjeikét: több hektárnyi földterületet, külföldi ingatlanokat, valutartalékokat, de műgyűjteményeket és rendkívül drága autókat tudhatnak magukénak. Robert Negoita vagyonnyilatkozata mintegy 72 oldalt tesz ki, és „csupán” 1603 ingatlan van a tulajdonában. Hasonlóan jól áll a demokrata-liberális Silviu Prigoana is, aki 4 mezőgazdasági területtel és 17 belterülettel rendelkezik. Prigoana szenvedélyes műgyűjtő, több ezer euróra tehető a birtokában lévő gyűjtemény. Az új kabinetbe kijelölt miniszterek közül Elena Udreának 5 telke van Bukarest belvárosában, illetve egy lakása és egy háza. Az idegenforgalmi tárca vezetője ezen kívül 15 ezer eurós bankszámlával és részvényekkel rendelkezik, ékszereinek értéke pedig 50 ezer euróra tehető. Kollégájának Constatin Nita kereskedelmi miniszternek (kis- és középvállalkozások) több mint 85 ezer négyzetméter telek van a birtokában, két háza Brassóban, továbbá több cég részvényese. A belügyi tárca vezetője, Gabriel Oprea három fővárosi ház és négy lakás tulajdonosa. /Negoita 1603 ingatlan tulajdonosa. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./
2008. december 23.
Már csomagolnak az RMDSZ kormányzati tisztségviselői. „Napokon belül bekövetkezik a váltás” – mondta Kovács Péter, az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) elnöke. Ő egyike annak a mintegy ezer RMDSZ-es tisztségviselőnek, akinek a szövetség ellenzékbe vonulásával meg kell válnia munkahelyétől. Egy részük a miniszteri, illetve államtitkári kabinetekben dolgozik, és az RMDSZ javaslatára került a posztjára, más részük versenyvizsgával jutott tisztségébe. „Az utóbbiak szerződése tulajdonképpen meghatározatlan időre szól, és törvényesen nehéz őket elmozdítani, de nem lehetetlen” – magyarázta Kovács. Az RMDSZ szerint a szakértői gárda sorsának nem kellene kormányoktól függnie, és figyelembe kellene venni az etnikai arányokat. A kormányváltás által érintett ezer személyből körülbelül százhetvenen dolgoznak Bukarestben, a többiek megyei intézményeknél tevékenykednek. /Benedek Sándor: RMDSZ-telenítés Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./ Tárcavezetőket, államtitkárokat és helyettes államtitkárokat, illetve a miniszteri és államtitkári kabinetek szakértőit is beleszámítva közel százhetven munkatársat foglalkoztatott a központi kormányhivatalokban az RMDSZ. Közülük egyelőre mintegy húsznak a tisztségét érinti a kormányváltás. A távozó tisztségviselők egy része visszatér korábbi munkahelyére, mások új foglalkozás után néznek. Kovács Péter is érintett, az általa vezetett intézmény beleolvad a leendő ifjúsági és sportminisztériumba, 2009. januárjában tehát a Kovács Péter ANT-elnöki mandátuma megszűnik. „Az RMDSZ országos ügyvezető elnökségén betöltött, területi szervezetekért felelős alelnöki tisztségemet a központi megbízatás idejére sem adtam fel, úgyhogy Kolozsvárra visszatérve azt a munkát folytatom tovább” – mondta Kovács Péter. Horváth Anna, a Középítkezési, Területfejlesztési és Lakásügyi Minisztérium államtitkára a családdal szembeni adósságainak törlesztését tartja az elkövetkező hetek legfontosabb teendőinek. Horváth Anna december 22-én nyújtotta be tisztségéről való lemondását, ezzel egyidejűleg viszont aktiválódott a kormány főtitkársága keretén belül működő kisebbségvédelmi hivatalban tíz éve versenyvizsgával elnyert állása. A közlekedési minisztérium leköszönt államtitkára, Tánczos Barna közgazdászként magánvállalkozóként fog dolgozni. Pásztor Gabriella oktatási államtitkár eredeti munkahelyére tér vissza. A magyar nyelv és irodalom szakos tanár a magyar, illetve roma oktatásért felelős tanfelügyelőként a Bihar megyei tanfelügyelőségen fog újra dolgozni. Székely Ervin egészségügyi államtitkár újságíróként folytatná. A Bihar megyei politikus az 1989-es rendszerváltozás az Ifjúmunkás című hetilap rovatvezetője, majd ennek jogutódja, a Fiatal Fórum, illetve az Ifi Fórum főszerkesztő-helyettese volt. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke szerint a most hazatérők teljes mértékben számíthatnak a szövetség támogatására. Borbély László szerint küzdeni kell az RMDSZ-tisztségviselőkért, mivel nagy többségük a román közvélemény előtt is bebizonyította szakmai hozzáértését. „Paktumot kell kötni a románsággal, hogy a többségiek is értsék meg: ezeknek az embereknek nem azért kell funkcióban maradniuk, mert az RMDSZ tette oda őket, hanem azért, mert valóban jók” – hangsúlyozta. Frunda György kifejtette, hogy a cél eléréséért mindent be kell vetni a parlamenti felszólalásoktól, a lobbimunkán keresztül egészen a személyes kapcsolatok kiaknázásáig. Verestóy Attila megígérte: mindenütt, ahol csak lehet, szavát emeli a magyar tisztségviselők érdekében. Eltérő Eckstein-Kovács Péter álláspontja, kijelentette, hogy „nem hullat könnyeket azokért, akik havi három órás tevékenységért annyit kerestek, mint más egy egész hónapos munkájáért”. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a Liberális Demokrata Párt országos vezetőségi tagja egyetért azzal, hogy a magyaroknak helye van a megyei intézmények vezetőségében. Megjegyezte ugyanakkor, hogy nem feltétlenül „az RMDSZ által odatett” személyekre gondol. Marosvásárhelyen ki fog nevezni tisztségekbe magyarokat, de olyanokat, akiket ő tart megfelelőnek, szögezte le Florea. /Szucher Ervin, Benkő Levente: Csomagol az RMDSZ-es tisztségviselők egy része. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./
2008. december 23.
Ismét támadás érte Ion Iliescut: a volt államfőt az 1989-es rendszerváltás évfordulójára szervezett bukaresti megemlékező ünnepségen december 22-én tojással dobálták meg. A tettes egy 78 éves politikai elítélt volt, 17 évet ült a nagyenyedi börtönben. A férfi azzal vádolja a volt államfőt, hogy felelősség terheli gyermekei haláláért, akik az 1989-es forradalomban vesztették életüket. Az őrző-védő szolgálat (SPP), az egyik titkosszolgálat szóvivője szerint Iliescut szóbeli agresszió is érte. Az incidenst követően az idős embert a rendőrségre vitték, és 200 lejre büntették. Ion Iliescu nem volt hajlandó kommentálni az esetet. Csupán annyit jelentett ki, hogy „irányt vesztett, eltájolódott emberek mindenütt vannak. Nem kell őket figyelembe venni”. Iliescut előzőleg december 21-én pénzérmékkel dobálták meg. /Érme után tojással dobálták meg Iliescut. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./
2008. december 24.
Az oktatási tárca elismerte: tehetetlenül szemléli, hogy a hazai egyetemeken könnyedén jutnak törvénytelenül diplomához a külföldiek. „Nincs Romániában központi nyilvántartás arról, hány külföldi diák tanul az országban, ugyanakkor nem létezik egységes módszer arra sem, hogyan lehetne ellenőrizni a külföldi diákok oktatásával is foglalkozó egyetemek, főiskolák tevékenységeit” – összegzett a minisztérium ellenőrző testülete azután, hogy vizsgálat alá vett 12 romániai orvosi és fogorvosi egyetemet. Az ellenőrzésekre májustól kezdődően az olasz hatóságok kérésére került sor, miután kiderült, hogy Olaszországban olyan személyek dolgoztak fogorvos-technikusként, akik gyakornokoskodásukkal egyidőben szereztek egyetemi oklevelet Romániában. A legtöbb rendellenességet az aradi Vasile Goldis Egyetemen, a Nagyváradi Egyetemen, a iasi-i Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, valamint a bukaresti Titu Maiorescu Egyetemen tapasztalták. Az olasz nagykövetség már 2000-ben figyelmeztette az akadémiai akkreditáló tanácsot a csalásokra, amikor kiderült, 63 olasz állampolgárnak a iasi-i orvosi egyetemen szerzett diplomája törvénytelen. Két éve a nagyváradi felsőoktatási intézmény olyan tantárgyakból is adott diplomát, melyeket Romániában nem is oktatnak. /O. M. : Zöld út a hamis a diplomáknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
2008. december 24.
Az üzleti szféra bevonásával próbálja előteremteni a jövő évi költségvetése egy részét a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Erről Kató Béla, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány elnöke, Dávid László rektor és Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja beszélt a Krónikának. A kuratóriumi elnök elmondta, arra alapozzák az üzletemberek bevonására vonatkozó elképzelésüket, hogy a Romániában befektető magyarországi vállalkozók általában hiányolják a megfelelően képzett munkaerőt. Dávid László rektor bizakodó. „Rendezvényeket finanszíroztak, laborberuházásba segítettek be, jelképes támogatásokat nyújtottak. A kérdés csak az, hogy mennyire mélyen nyúlnak a zsebükbe. ” A rektor szerint ahhoz, hogy az egyetem költségvetésének akár negyedrészét is támogatásokból biztosítsák, szemléletváltásra van szükség. A kolozsvári kar dékánja, Tonk Márton szerint az egyetem év végi zavartalan működése is bizonyítja, hogy sikeres volt a törekvés. A Sapientia Alapítvány a 2008–2009-es tanévben 18–19 százalékos önrész biztosítását vállalta. Ennek egy részét a tandíjakból, másik részét a támogatásokból próbálják előteremteni. A magyar költségvetési támogatás 2007-ben 1,278 milliárd forint, 2008-ban pedig 1,322 milliárd forint volt. Ezen a Partiumi Keresztény Egyetemmel is osztozni kellett. Utóbbi a támogatás 30 százalékát kapta. A Sapientia vezetőinek a magyar állam képviselőivel sikerült megállapodni a normatív támogatásról: a magyar állam ugyanúgy a diáklétszám szerint állapítja meg a Sapientiának nyújtandó támogatást, és ugyanazokat a szorzókat alkalmazza, amelyeket a román állam alkalmaz például a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatán tanuló diákok esetében. „Ez a rendszer biztonságot ad nekünk – nyilatkozta Dávid László. – Ha azonban életbe lép a tanári fizetések 50 százalékos emeléséről szóló jogszabály, felborulhat a jövő évi költségvetés. ” A román államnak is be kell szállnia az egyetem támogatásába. Kató Béla szerint a román diplomaták és az EU többnyelvűségi biztosa, Leonard Orban is gyakran pozitív szellemben hivatkozik a Sapientiára, amikor a romániai magyar felsőoktatás helyzetéről kérdezik őket. A román állami támogatás legfontosabb feltétele, hogy a Sapientia megszerezze a végleges állami akkreditációt. „A 2009-es esztendő erről kell hogy szóljon” – nyilatkozta Kató Béla. Az érvényes jogszabályok szerint az egyetem akkreditálását akkor lehet kérvényezni, ha az intézmény három szakja már megkapta a végleges működési engedélyt. A Sapientiának négy szakát akkreditálta eddig a bukaresti szakhatóság. A csíkszeredai karon a szociológia, a könyvelési informatika és a román–angol szak, a marosvásárhelyi karon pedig az informatika szak kapta meg a végleges engedélyt. Folyamatban van még két vásárhelyi szak, a pedagógia és az agrárközgazdaság akkreditálása, és a múlt héten újabb hat szak dossziéját vitték az egyetem képviselői Bukarestbe. Ezek között volt a marosvásárhelyi számítástechnika, automatizálás, mechatronika és kommunikáció szak, a csíkszeredai általános gazdaságtan és a kolozsvári környezettudományi szak dossziéja. /Gazda Árpád: A magántőke bevonásával növelné költségvetését a Sapientia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./
2008. december 29.
Három hónapra felfüggesztette a bukaresti katonai törvényszék Mihai Chitac nyugalmazott tábornok börtönbüntetését, mivel az elítéltnek két szívműtéten is át kell esnie, így március 29-ig szabadlábra helyezték. Tábornoktársa, Victor Atanasie Stanculescu ügyében a bíróság újabb orvosi vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat eredménye nyomán dönt a bíróság arról, hogy szabadlábra helyezi-e az 1989 decemberében leadott temesvári sortüzek miatt börtönbüntetésre ítélt volt tisztet. A két tábornok, akiket jogerősen 15 év börtönbüntetésre és rangvesztésre ítéltek a temesvári forradalom ügyében indított perben, egészségügyi okokra hivatkozva kérte szabadlábra helyezését. /Balogh Levente: Szabadlábon Chitac, ismét kivizsgálják Stanculescut. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./
2008. december 30.
Egészségi okokra hivatkozva három hónapra szabadlábra helyezte Mihai Chitac tábornokot a bukaresti katonai törvényszék. A magas rangú katonai vezető börtönbüntetését tölti, miután tavaly Victor Athanasie Stanculescu tábornokkal együtt tizenöt évre ítélték az 1989. decemberi temesvári felkelés vérbe fojtásáért. A három hónap alatt Chitacnak nem szabad elhagynia Románia területét. Mindkét tábornok elmúlt nyolcvanéves. Felelősek azért, hogy az 1989-es romániai forradalmat kirobbantó temesvári felkelés során hetvenkét személy életét vesztette, 253-an pedig megsebesültek, miután parancsukra a hadsereg a tömegbe lőtt. /Szabadlábra került Chitac tábornok. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./
2008. december 30.
Még nem ismeri a bukaresti ítélőtábla döntésének indoklását Kötő József RMDSZ-es képviselő, akinek mandátumáról az említett intézmény hozott érvénytelenítő döntést, Benedek Imre marosvásárhelyi képviselőjelölt óvása nyománAz RMDSZ megfellebbezte a döntést. Kötő mandátuma még érvényes, de a képviselő elmondta, nem fog búsulni, ha netán a végleges ítélet is ugyanez lesz. Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanács december 21-én megvonta a politikai támogatást Benedektől, és kizárta az RMDSZ-ből. /B. S. : Törvénytelen Benedek óvása? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 30./
2008. december 30.
Az önkormányzati és a parlamenti választás után lehetne mondani: amit megnyertünk a réven, azt elveszítettük a vámon. A önkormányzati választásokat követően megszerzett kolozsvári alpolgármesteri széket hamarosan „kihúzhatják” alóluk, a parlamenti választások „eredményeképpen”. A 216 éves múlttal rendelkező Kolozsvári Állami Magyar Színház 2008 áprilisában az Európai Színházi Unió tagszínháza lett, így házigazdája lehetett, a bukaresti Bulandra Színházzal közösen megszervezett Európai Színházi Unió 17. Fesztiváljának. Az újságíró szerint mindazok, akik kritikával illették a kolozsvári színházat, most elmehettek volna az előadásokra, de ezt nem tették meg. A lap munkatársa csodálja azokat az embereket, akik minden önérdek nélkül végzik a saját maguk által felvállalt közérdekű munkát. Ilyen Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet. Ha lenne Év Embere díj, akkor azt ő, a Házsongárd Alapítvány igazgatója kaphatná, aki évek óta folytatja áldozatos munkáját, ha valakire, akkor rá igazán illik a „nemzet napszámosa” kifejezés. /Köllő Katalin: Év végi leltár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2009. január 5.
Egykor közös hazánk egészét szereti Sólyom László, aki szlovák tárgyalópartnereinek kevesebb görcsösséget és egymás történelmének megismerését javasolja. A magyar államfő először nyilatkozott egy blognak, a köztársasági elnök a Reakciónak adott interjújában úgy vélekedett: egyre nehezebben elviselhető, hogy a magyar közélet a nemzeti–nemzetietlen és fasiszta–antifasiszta szembenállásról szól, a pártok a napi politikai csaták megnyerésének rendelik alá a nemzet hosszú távú érdekeit. Az elnök azt is elmondta, oda jutottunk, hogy a határon túl a „szegény Magyarországért” imádkoznak. Komolyan veszi a felelősséget a határon kívül élő magyarok sorsáért, fejtette ki. Enyhíteni próbálja azt a traumát, amelyet a népszavazás a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek okozott. Az akkori konfliktus még jobban beszorította a közbeszédet a nemzeti–nemzetietlen érvelésbe, és persze ellenpárjába, a fasiszta– antifasisztába. Ez a kár felmérhetetlen. Létezik az egységes magyar nemzet, de ma már különböző résztársadalmakból áll. Inkább annak lehet örülni, hogy az együttműködés feltételei javulnak: a Kárpát-medencei magyarság jelentős része uniós tagállamban él, előbb-utóbb a schengeni rendszeren is belül lesz. Ha együtt akarjuk folytatni történelmünket, számot kell vetni a nyolcvan év alatt történt szétfejlődéssel, hangsúlyozta Sólyom László. Mások az élethelyzetek: egy erdélyi magyarnak Bukarestben, az ottani politikai kultúrában kell politizálnia, amely gyökeresen különbözik mondjuk a ljubljanai közegtől. Ugyanakkor meg kell tanulni a kettős kötődést. A legveszélyeztetettebb a szórványmagyarság és a városokban, lakótelepen élők, akik nehezen találnak magyar közösségeket. Az utódállamok nehezen veszik tudomásul, hogy nem homogén nemzetállamok, hanem többnemzetiségűek lettek, éppen úgy, mint a Magyar Királyság volt, amelyből szabadulni akartak. Érvényesíteni kell minden nemzetközileg és a belső jogban garantált kisebbségi jogot. A jelen helyzetről a legtöbb ismeretet a határon túli magyarság helyzetét vizsgáló konferenciasorozat hozta, amelyet két éve indított el a köztársasági elnök. /Ablonczy Bálint, Balogh Ákos Gergely: ”Nem látom a távlatos gondolkodást” Interjú Sólyom Lászlóval. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./
2009. január 6.
2008 zaklatott év volt az RMDSZ történetében, összességében sikeresnek mondható a szereplése. A helyhatósági választásokon ugyan néhány helyen a Magyar Polgári Párt (MPP) megszorongatta, néhol le is győzte az RMDSZ jelöltjeit, azonban az önkormányzatokban sok helyen megerősödött az RMDSZ pozíciója. Dr. Benedek Imre kizárása az RMDSZ-ből jelzi, hogy a szövetségen belül jóval nagyobb problémák vannak, talán túl régóta van együtt ez a csapat. Rövidlátást mutatott a teljes RMDSZ-vezetőség, amikor meghallgatás nélkül, azonnal kizárta Benedek Imrét soraiból. Újabb probléma lesz, hogy négyéves kormányzás után több olyan RMDSZ-szereplő tér haza Bukarestből, akik több-kevesebb joggal helyet követelnek maguknak. Egy politikai döntés-előkészítő „kutatóközpont” felállítása lehet egy olyan intézményi háttér, ahol a bukaresti tisztségviselők helyet találhatnak. Az elmúlt négy évben sokan hördültek fel a kormányzati pozíciókba kerültek neve hallatán, de az igazi harcok majd most lesznek az RMDSZ egyes érdekcsoportjai között. /Kósa András: Politika és érdekvédelem? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./
2009. január 7.
Radu Berceanu szállítási miniszter kijelentette, hogy az erdélyi gyorsforgalmi utak projektjét leállítják, a gyorsforgalmi utakra szánt pénzből meghosszabbítják a Pitesti–Bukarest autópályát Craiováig. /Orbán Ferenc: Az úthálózat mint büntetés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 7./
2009. január 7.
Fele-fele arányban kívánja elosztani a kormánynak alárendelt Kovászna megyei intézményeket az SZDP és a D-LP. Horia Grama SZDP-elnök szerint várják a bukaresti utasításokat, és aszerint járnak el, később döntenek arról, hogy kötnek-e helyi együttműködési szerződést. A háromszéki intézményvezetők kérdése folyamatosan gondot jelentett az elmúlt évek során, az etnikai arányok nem érvényesülhettek, bár hivatalosan 68 százalék magyar és 32 százalék román él Kovászna megyében, az intézményvezetői tisztségekben a magyaroknak nem sikerült elérniük a fele-fele arányt sem. A mostani kormányváltás idején a vezetők kevesebb mint fele magyar. Az RMDSZ megyei vezetői több ízben jelezték, megvédik azokat a magyar tisztségviselőket, akik bizonyították szakértelmüket, hozzáértésüket. Az RMDSZ meg akarja védeni György Ervin prefektust, aki az elmúlt négyéves tevékenységével bizonyította rátermettségét. /Farkas Réka: Kezdődik a tisztogatás? (Román vezetőt akarnak minden intézmény élére) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./
2009. január 8.
Választások, kormányváltások után már szinte törvényszerű, hogy elkezdődik a koncért való marakodás. A győztes pártok osztozkodnak Bukarestben, és ugyanezt teszik megyei szinten. Székelyföldön mégis etnikai színezetet kap a vezetőváltás. Magyar igazgatókat kívánnak románokra cserélni, s bár legtöbb esetben munkájuk ellen nem tudnak kifogást emelni, a változás szükségességét hangoztatják. Menesztenék a magyar prefektust – aki RMDSZ-tagságáról is lemondani kényszerült, és kinek tevékenységével tulajdonképpen mindenki elégedett volt – csak azért, mert egyesek meglátása szerint román vezető kell a kormányhivatal élére. Elfelejtik azt az apróságot, hogy Háromszék vagy Hargita megye mégsem ugyanolyan, mint Románia többi régiója. Székelyföldön a magyar lakosság aránya még mindig majd 70 százalék, így jogában áll beleszólni az elsősorban őt érintő kérdésekbe. A tapasztalat már megmutatta: amelyik hivatal élére román vezető kerül, ott általános tisztogatás kezdődik, minden döntő pozícióba románt helyeznek. Ha megtörténik a nagy vezetőváltás, várható, hogy a magyar önkormányzatoknak nemcsak beleszólásuk nem lehet majd, de rálátásuk sem a bukaresti direktívákra. Minderre, persze, megoldás lehetne a területi autonómia, de nagy előrelépést jelentene a valós decentralizáció is. /Farkas Réka: Politikai vagy etnikai tisztogatás? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./
2009. január 8.
Több mint háromszáz nyugdíjas pedagógus oktat Kolozs megyében, akiknek a Boc-kormány rendelete miatt – miszerint nyugdíjas személy nem dolgozhat közintézményben – választaniuk kell nyugdíjuk és a tanári fizetés között. Nem lehet tudni, hogy lesz-e elég szakképzett oktató azon állások betöltésére, amely a nyugállományban levő pedagógusok lemondásával üresen maradhat. Az oktatás minősége sínylené meg, ha szakképzetlen oktatókat kellene helyettük foglalkoztatni, nyilatkozta Marinela Marc Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes. László Attila kolozsvári alpolgármester elmondta, komoly gondot a házi gondozók jelentik, Kolozsváron körülbelül 700 otthoni gondozót érint a Boc-kormány azon sürgősségi rendelete, amely szerint nyugdíjas személy közintézménytől nem juthat jövedelemhez. Nem zárható ki, hogy a kormány hamarosan felülbírálja elhamarkodott döntését. A tanárokon kívül a színészek nagy része is érintett ebben az ügyben. A bukaresti művészek az elmúlt napokban több fórumon is tiltakoztak az intézkedés ellen. /N. -H. D., K. O. : Szakképzetlen oktatók nyugdíjas pedagógusok helyett? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./
2009. január 9.
Az RMDSZ a választások után ellenzékbe vonult, több államtitkára a kormányváltás után is folytathatja a munkát abban a minisztériumban, ahol eddig dolgozott. Értesülések szerint Demeter András művelődési, Niculescu Tóni külügyi, Pásztor Gabriella oktatási, Markó Attila kisebbségügyi és Péter Zsuzsa igazságügyi államtitkár marad meg – más beosztásban – a jelenlegi munkahelyén; többségük csak a kinevezésére vár a minisztériumok új vezetőitől. Pásztor Gabriella várhatóan minisztériumi igazgatóként folytatja az oktatási tárcánál. A kisebbségügyi kérdésekért felel majd. Péter Zsuzsa miniszteri tanácsadói posztra számít. Bizonytalanabb a jövője Niculescu Tóninak, aki decemberben sikeresen versenyvizsgázott a diplomaták testületébe. A külügyi államtitkár diplomáciai karrierjébe beleszólhat az a sürgősségi kormányrendelet, amellyel a Boc-kormány idénre befagyasztotta a közintézményeknél történő alkalmazásokat. Niculescu Tóni mindenképpen Bukarestben maradna még. Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője államtitkár-helyettesként dolgozhat majd tovább az említett intézménynél, de ezt még nem erősítették meg. Az RMDSZ vezetésének nincs kifogása az ellen, hogy államtitkáraik az új kormány minisztériumaiban folytassák munkájukat. /Cseke Péter Tamás: Magyar „szakik” a kormányzatban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./
2009. január 9.
Nyílt levéllel fordult a magyar nyelvű sajtóhoz az RMDSZ-tagságától megfosztott Benedek Imrét támogató marosvásárhelyi kezdeményező csoport. Az RMDSZ Maros megyei elnökét, valamint a szervezet tagságát megszólítani kívánó csoportosulás elfogadhatatlannak tartja, hogy 13 ezer választópolgár helyett mindössze 34-nek legyen képviselője a parlamentben. Ugyanakkor elkezdődött az aláírásgyűjtés is, amellyel Benedek Imre szövetségbe való visszafogadását és a parlamenti mandátum elnyerését támogatják. Az aláírók szerint az RMDSZ felső vezetése tehet arról, hogy a törvényhozó testületbe nem a Maros megyében induló Benedek, hanem a 34 afrikai és ázsiai szavazatot gyűjtő Kötő József képviselheti az erdélyi magyarságot. Elfogadhatatlannak tartják az RMDSZ döntését, mellyel megvonták a politikai bizalmat, a szervezet testületeiben betöltött tisztségeket a marosvásárhelyi jelölttől, akit kizárással büntettek. Benedek Imre orvosprofesszor kampánystábja, a Központi Választási Iroda (BEC) RMDSZ-es megbízottja, Péter Zsuzsanna, valamint más jogászok úgy vélték, számítógépes vagy emberi hibából, esetleg választási csalás miatt a Benedeknek járó képviselői mandátum átkerült Kötő József nevére. December 19-én hozott ítéletében a bukaresti táblabíróság elismerte az elosztási rendszer hibáját, és visszavonta az RMDSZ külföldi képviselői mandátumát, anélkül azonban, hogy azt Benedek Imrének ítélte volna. Mivel a döntés szerint Kötő József mandátuma elvileg elveszett, az RMDSZ vezetői úgy ítélték meg, hogy Benedek kárt okozott a szervezetnek. „Felháborítónak tartjuk, hogy az SZKT elnöke nem adott szót Benedek Imrének, amelyben magyarázatot nyújthatott volna az ellene felhozott vádakra. Olyan emberek, mint Markó Béla és Borbély László, hosszú éveken át az RMDSZ védőgyűrűjét kisajátították, és saját céljaikra használták fel, megpróbálták az értékes és véleményformáló embereket eltávolítani, ha azok érdekeikbe ütköztek. ” – írják a kezdeményező csoport tagjai, akik Benedeket idézik: ő nem az RMDSZ és nem Kötő József ellen, hanem a Központi Választási Irodával pereskedik. A kezdeményező csoport tagjai aláírásgyűjtésbe kezdtek. Benedek Imre levelet írt Markó Bélának, ebben tiltakozott a Szövetségi Állandó Tanács decemberben hozott, kizárását illető határozata ellen. Kizárásáról, többek között Kelemen Atilla megyei elnök, Szabó Árpád ügyvezető és Dávid Csaba, a városi szervezet vezetője döntött. /Szucher Ervin: Aláírásgyűjtés Benedek Imréért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./
2009. január 10.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének székhelyén megnyílt Kötő József parlamenti irodája. Kötő József a parlamentben a tanügyi bizottság alelnöke, továbbá az Afrikában és Közel-Keleten élő román állampolgárok érdekképviseletével foglalkozik, emellett a szórványterületek közösségi kérdéseinek a szakértője, ezért vállalja Fehér megye választóinak közképviseletét is. Minden hónap negyedik szombatján Nagyenyeden, Szász Pál Magyar Házban várja ügyfeleit. A képviselő parlamenti irodát működtet Bukarestben és Tel-Avivban is. /Parlamenti irodákat nyitott Kötő József. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./
2009. január 12.
Az egyelőre félmillió, de a nagyra törő városfejlesztés szerint millió lakos felé haladó Kolozsvár és a mintegy nyolcmilliós Erdély súlya növekvőben van. Magyar vagy román, román vagy magyar nemzetiségű a vezető? – ez változatlanul központi kérdés a média (és jórészt a lakosság) számára. Most éppen Emil Boc kormányfővé avanzsálása és Bukarestbe távozása után, az új polgármester-választást megelőző intervallumban vált ez disputa tárgyává. A másik alpolgármester, a román (PD-L-s) Apostu szabadságon van, maradt az egyetlen törvényes lehetőség: László Attila (RMDSZ) irányítja pár napig a várost. Erre megszülettek a kommentárok, hogy 65 éve nem volt magyar polgármestere Kolozsvárnak. A Financiarul megnevezte a negyvenes évek első felének, így az 1940–1944 közti szakasznak a (magyar) polgármestereit, hozzájuk adva Demeter Jánost is – aki alpolgármester volt a változás után. – A volt szenátor Eckstein-Kovács Péter kinevezése államelnöki tanácsossá kisebb csodának mondható, mert az eddigi román elnökök legfeljebb ígérgették egy ilyen RMDSZ-es igény kielégítését, most viszont Traian Basescu váratlanul tett egy gesztust a kormányzásból kimaradt romániai magyarok, illetve az RMDSZ irányába. A csodák közé sorolható: a romániai magyar bal és jobb egyaránt pozitívan értékelte, hogy Eckstein-Kovács Péter személyében lesz egy hozzáértő ember az elnök közelében. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2009. január 12.
Január 12-én lenne nyolcvanéves az ötvenévesen, 1979-ben autóbalesetben elhunyt Nagy Pál, a Szatmárnémetiben született marosvásárhelyi festő és grafikus, akinek grafikai emlékkiállítása Székelyudvarhelyen nyílt meg Buja formák címmel. A női aktokat, aktorzókat tussal rajzolta meg a művész. Nemcsak a romániai magyar sajtó, illetve képzőművészet figyelt fel rá, hanem a magyarországi, a határon túli szakma is. 1979-ben, már halála után jelent meg Barangolás a képzőművészetben című könyve a bukaresti Kriterion Kiadónál. /Bágyi Bencze Jakab: Női testek hálójában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./
