A csíkszeredai nagycsaládosok egyesületének vendége lesz Sólyom László köztársasági elnök. Az Erdélyi Családszervezetek Szövetségének alelnöki, valamint a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládosokért elnöki tisztjét betöltő Dánél Sándor elmondta, 2007 tavaszán levélben hívták meg csíkszeredai látogatásra Sólyom Lászlót. A magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete 20. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen jelen volt Sólyom László, az erdélyi családszervezetek vezetői itt megújították meghívásukat. Ilyen előzmények után értesítette a csíkszeredai magyar konzulátus Dánélt, hogy az elnöki látogatás alkalmával módjuk lesz Sólyom Lászlóval a találkozásra. A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének alelnökeként arra szeretné kérni az elnököt, képviselje érdekeiket Magyarországon és nemzetközi szinten egyaránt. /Takács Éva: Régóta tervezett találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./
2008. október 23.
Sipos Beáta „rendhagyó eset”: tehetségével nevet szerzett magának a magyarországi televíziózásban, aztán hagyott csapot-papot, és idén januárban áttelepedett Erdélybe, pontosabban „szerelmetes” városába, Csíkszeredába. Nincsenek erdélyi kötődései, vallja. 31 évesen itt akar élni és dolgozni. Színháztörténész-, bölcsészdiplomája van. Az RTL Klubnál rendező asszisztensként kezdte, majd a későbbiekben öt tévécsatornánál dolgozott szerkesztőként: Duna TV, ViaSat, ATV, Viva, TV2. Áttelepedése előtt hívták a Mindentudás Egyeteme műsorba – ez volt az álma –, de ő a csíkszeredai tévés felkérést választotta. Nem azt kapta, amit ígértek – nagy csalódás volt. Most az udvarhelyi Aves Media produkciós irodánál dolgozik. Elsősorban magyar tévés csatornának dolgoznak, főként az MTV-nek. /Lázár Emese: A Szerkesztő-riporter. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./
2008. október 24.
Ötnapos magánlátogatásra érkezett október 23-án Erdélybe Sólyom László köztársasági elnök. A marosvásárhelyi repülőtérre érkező Sólyom László Markó Bélával, az RMDSZ elnökével folytatott rövid megbeszélést, majd este Csíkszeredában Traian Basescu államelnökkel tárgyalt. A két államfő részt vett és beszédet mondott az 1956-os forradalom mártírjainak emléke előtt tisztelgő rendezvényen. Mindkét politikus a nemzet egységének fontosságára hívta fel a figyelmet. Beszédében Traian Basescu elmondta: a kelet-európai államokban a kommunistaellenes forradalmak Magyarországon kezdődtek el 1956. október 23-án, és Romániában értek véget 1989 decemberében. Az elnök köszönetet mondott a magyar népnek „az első olyan eseményért, amely bebizonyította, hogy a kommunizmust le lehet győzni”, ezért a kelet-közép-európai népeknek tisztelniük kell a magyarok 1956-ban tanúsított bátorságát. Basescu leszögezte: autonómiára ugyanolyan szükség van Caracalon vagy Aradon, mint a Székelyföldön. A beszédek elhangzása után a román államfő elhagyta az ünnepség helyszínét, Sólyom László pedig a csíkszeredaiak társaságában megkoszorúzta az 1956-os forradalom hős áldozatainak adózó Gloria Victis emlékművet, és részt vett a mártírok emlékére tartott ökumenikus imán. Az est a nemzeti ünnep alkalmából ünnepi fogadással és magyar állami kitüntetések átadásával zárult. Október 24-én Sólyom László a Székelyföldi Városok Szövetségének tagjaival reggelizik, felkeresi a római katolikus Segítő Mária Teológiai Líceumot és a Márton Áronról elnevezett középiskolát, találkozik az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetőivel, valamint nagycsaládos szülőkkel, látogatást tesz a Sapientia Egyetem csíkszeredai részlegén, megbeszélést folytat a megye és a város vezetőivel, Csíksomlyón pedig Tőkés László püspökkel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével tárgyal. A magyar államfő sűrű programot bonyolít le, megfordul majd Kézdivásárhelyen, Ojtozon, Csíkszentmártonban, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, és felkeresi a gyimesi csángók vidékét is. Sólyom László programjában a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőivel történő tárgyalás is szerepel. Románok és magyarok úgy gyógyíthatják be a múlt sebeit, ha a közös jövőjükre tekintenek, amely ugyanúgy összeköti a két népet, mint múltjuk – jelentette ki Traian Basescu államfő Csíkszeredában. /Tibori Szabó Zoltán: Székelyföldön tárgyalt Magyarország és Románia elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Csíkszeredán a magyar és román elnököt köszöntve Ráduly Róbert Kálmán polgármester beszédében párhuzamot vont az 1956-os mártír áldozatok nyughelyéül szolgált budapesti 301-es parcella, valamint az Erdélyben és Romániában is fellelhető számos mártírhely között. Erdélyben van egy virtuális 301-es parcella, mondta. „A kommunizmus áldozatai voltak az egyházi iskolák, a közösségi és egyházi vagyonok, a Bolyai Egyetem is annak áldozatává vált, és ezek mind ott vannak a 301-es parcellában” – hangsúlyozta Ráduly. A tömegből többen amiatt zúgolódtak, hogy nem hallatszik a felszólalók beszéde, Sólyom László 1956 fontosságára és külföldi fogadtatására hívta fel a figyelmet, majd kifejtette, igazságosnak és támogatandónak tartja Székelyföld egységes fejlesztési régióvá minősítését. Markó Béla elmondta, ünnepi alkalom az erdélyi magyarság számára, hogy az október 23-i megemlékezéseket a magyar államfő is megtiszteli jelenlétével. „Sólyom László nem először van Erdélyben és Marosvásárhelyen, de Kárpátalján és a Felvidéken is járt már, így ápolva, a pártok felett, a politikán túl, a határon túli magyarsággal a kapcsolatot” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. „Fontosnak tartom azt, hogy Sólyom László a Székelyföldre látogat, hiszen szüksége van a Székelyföldnek az odafigyelésre” – mondta Markó. /Mihály László: Sólyom és Basescu is „odafigyel” Székelyföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ „A magyar nemzet mint kulturális nemzet egységet alkot, ez pedig nem áll ellentétben azzal, hogy a magyar nemzet különböző politikai nemzetekbe integrálódva él, tagjai különböző államok lojális állampolgárai” – hangsúlyozta Sólyom László. „Szeretném, ha látogatásom a Székelyföldön azt az üzenetet hordozná, hogy a hazaszeretet az egész magyar nemzetet felöleli” – fűzte hozzá. Traian Basescu államfő szerint kettős jelentőséggel bír az ő jelenléte a csíkszeredai megemlékezésen: egyrészt tiszteletét akarja kifejezni a „magyar gyökerű román állampolgárok” előtt, másrészt tiszteletét kívánja kifejezni a magyar forradalom eseményei iránt. /Sarány István: Román–magyar csúcs az ötvenhatos megemlékezésen. Kölcsönösség és szolidaritás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./
2008. október 24.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei megemlékezéseinek az ad különleges aktualitást, hogy ötven éve végezték ki a Szoboszlai Aladár római katolikus plébános nevével fémjelzett politikai per tíz halálraítéltjét. 2008. december 2-án lesz 50 éve annak, hogy kivégezték az érmihályfalvi csoport két halálraítéltjét /Sass Kálmánt és dr. Hollós Istvánt/, miközben a harmadik halálraítélt, Balaskó Vilmos érolaszi református lelkész büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatták. Az 1956-os magyar forradalom eszméivel való azonosulásért 1957. június 27-én a kivégezték Teodor Margineanu görgénykásvai születésű tüzérhadnagyot. 1959. április 20-án – ugyancsak Szamosújváron kivégezték az ozsdolai molnárt, Szígyártó Domokost. 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében 51 éves korában kivégezték a csíkszeredai származású tanítót, Tamás Imrét és féltestvérét, Tamás Dezső pénzügyi tisztviselőt. A megemlékezések sorából kimaradt a nyolc erdélyi magyar származású áldozatnak a felsorolása, akiket Kádár János bíróságai ítéltek halálra. Budapesten az elsőkként kivégzettek közül kettő erdélyi: a marosvásárhelyi születésű Dudás József és a Krassó-Szörény megyei származású Szabó János, a Széna téri harcok legendás parancsnoka /Szabó bácsi/. Mindkettőjüket 1957. január 19-én végezték ki. 1958. május 30-án Temesváron ítéletet hirdettek a Szoboszlai-per 57 vádlottja fölött is: 10 vádlottat halálra, a többit 3 év börtönbüntetéstől életfogytiglan tartó kényszermunkával sújtották. A halálra ítélteket 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégezték. Sass Kálmán a kisebbségi és erdélyi kérdés megoldásának kulcsát a kantonális Magyarország és Románia megteremtésében látta. Ő volt az egyetlen, aki súlyos megveretése ellenére a bírósági tárgyaláson minden, belőle erőszakkal kicsikart vallomását visszavonta. Az erdélyi ’56 egyik legnagyobb teljesítménye, hogy a legvadabb terror, diktatúra ellenére a kisebbségi, az erdélyi kérdés megoldására négy terv, alternatíva született. A két, már említett peren kívül dr. Dobai István „ENSZ-memoranduma” az erdélyi magyarság jogfosztását az Egyesült Nemzetek Szervezete elé akarta juttatni, az erdélyi kérdés megoldását a régió Magyarország és Románia közötti megosztásában és a lakosságcserében látta. Fodor Pál Erdély függőleges, azaz a történelmi Máramarostól kiindulva, egész Erdélyt kettészelő megosztásában és ugyancsak a lakosságcserében látta a lehetséges megoldási alternatívát. /Tófalvi Zoltán: 1956 tizenkét erdélyi mártírja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./
2008. október 24.
Október 23-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban rendezték meg a Magyar Művészetért díj XXII. díjátadó gáláját. A Magyar Művészetért díjat 1987-ben alapították, ,,akkor sem volt könnyű, most sokkal nehezebb” – mondotta bevezetőjében Gubcsi Lajos író, költő, a díj kuratóriumának elnöke. Magyar Művészetért Díjban részesültek az évek során művészek és mecénások egyaránt, mindazok, kiknek szívügye a magyar művészet éltetése. A mostani díjátadó gála egészét 1956 töltötte ki, a díjazottak méltatását és az előadóművészek műsorát egyaránt ’56 szellemisége szőtte át, legyen szó a Háromszék szerkesztőségéről, arról a ,,szellemi műhelyről, mely nemzeti megmaradást és jövőépítő szellemiséget sugall” (Árpád fejedelem-díj), a csángókat megörökítő Ádám Gyula csíkszeredai fotós művészetéről vagy Benedikty Horváth Tamás budapesi írónak a Szuvenír című ’56-os nagyregényéről (Magyar Művészetért Díj), a ,,megcselekedni haza nélkül is azt, amit megkövetelt a haza” eszméért alapított alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról (Bartók Béla-emlékdíj), illetve Kobzos Kiss Tamás alkalomhoz illesztett, sajátos előadásáról és Erdélyi Györgynek a Szuvenírből vett döbbenetes részletének előadásáról. Végezetül Gubcsi Lajos bejelentette, tárgyalni fog a Tamási Áron Színház vezetőségével, hogy a posztumusz Magyar Művészetért Díjat kapott, tragikus sorsú színművésznek, Visky Árpádnak szobrot, emlékművet állíthassanak a színházban, valamint, hogy Kós Károly posztumusz Árpád fejedelem-díját a Székely Nemzeti Múzeumban helyezhessék el. /Váry O. Péter: Magyar művészetért ’56 szellemében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./
2008. október 24.
Az elmúlt években sorra szűntek meg a román lapok magyar nyelvű tükörkiadásai. Erre a sorsra jutott a Maros megyei Központ című hetilap is. Két évnyi megjelenés után, október 24-től az újságos standokon már a Maros megyei Központ című magyar nyelvű napilap, a Punctul román lap magyar nyelvű társa sem lesz kapható. Tulajdonosai anyagi okokra hivatkozva nem kívánják tovább folytatni a megjelentetését. Az egyik tulajdonos, Marius Libeg az utolsó évben hét újságírót foglalkoztatott. Magyar nyelvű tükörkiadása a Ziua napilapnak is volt. Négy éve A NAP néven Csíkszeredában is beindult egy ilyen regionális napilap, amelyet Hargita megyén kívül Kovászna megyéből is tudósítottak a munkatársak. Szerkesztősége az elhíresült Csibi István üzletember egyik csíkszeredai ingatlanjában, a hajdani Transzilván Figyelő hetilap egykori székházában volt. Annak ellenére, hogy rövid időn belül már 3500-as példányszámban nyomtatták, a napilap alig több mint két hónapig működött, az akkor szélnek eresztett szerkesztőség tagjai a mai napig nem kapták meg bérüket. Az 1998 és 2001 között sepsiszentgyörgyi székhellyel működő Háromszéki Figyelő lap a Monitorul hálózathoz tartozott. A hetilapként indult, majd napilappá alakult újság párhuzamosan működött a Monitorul de Covasna nevű román nyelvű testvérével, és a két szerkesztőség kezdetben egy épületben is tevékenykedett. A magyar nyelvű lap egy ideig népszerű volt Háromszéken, átlag ötezres példányszámban sikerült értékesíteni, majd egyik napról a másikra eltűnt a standokról. /Megszűnt a Központ lap. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
2008. október 25.
Meghatódottan hallgatta végig Sólyom László köztársasági elnök október 24-én Csíkszeredában, a Márton Áron Líceumban az egyik végzős tanuló gondolatait arról, hogy milyen minőségű oktatásban részesülnek a székelyföldi magyar diákok, és milyen reményeik vannak arra, hogy a szülőföldjükön maradjanak tanulmányaik befejezése után. Sólyom a Székelyföldi Városok Szövetségének tagjaival reggelizett, találkozott az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetőivel, valamint nagycsaládos szülőkkel, meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai részlegét, felkereste a Segítő Mária Római Katolikus Líceumot és a Márton Áron Gimnáziumot, megbeszélést folytatott Hargita megye és Csíkszereda vezetőivel, Csíksomlyón pedig Tőkés László püspökkel, EP-képviselővel, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökével tárgyalt. Tőkés László arra kérte az államfőt, segítsen abban, hogy az erdélyi oktatási intézmények működéséhez szükséges támogatást a magyar állam továbbra is biztosítsa. Kérte továbbá, hogy az elnök a Székelyföld mellett a Partiumra is fokozottan figyeljen. – Teljes odaadással támogatom azokat a törekvéseket, amelyek a Székelyföldet önálló fejlesztési régióként képzelik el – szögezte le Sólyom László. Rámutatott: a Sapientia Egyetemnek minőségi intézménnyé kell válnia. Ugyancsak október 24-én látogatott el Sólyom László Barótra, Nagyajtára, Apáczára és Sepsiszentgyörgyre. /Tibori Szabó Zoltán: Sólyom: a Sapientiának minőségi intézménnyé kell válnia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./ Tőkés László püspök Sólyom Lászlónak beszélt a romániai magyarság politikai megosztottságáról is, véleménye szerint ennek az az oka, hogy Markó Béla, az RMDSZ, illetve Szász Jenő, az MPP elnöke nem találta meg a közös hangot. Sólyom László későbbi sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: a romániai választások kérdésébe egy magyar államfő nem avatkozhat be, csak egy tanácsot adhat: a romániai magyarság minél nagyobb számban menjen el szavazni. /A magyar nemzet kulturális egységet alkot (Sólyom László Csíkszeredában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./
2008. október 25.
A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adta át október 24-én Csíkszeredában Sólyom László köztársasági elnök tizenöt volt politikai fogolynak, köztük két román származású egykori elítéltnek: Harai Pálnak, a medgyesi római katolikus plébánia nyugalmazott plébánosának, esperesnek, Orbán Péternek, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége alelnökének, az ’56-os Bajtársi Társaság alelnökének, Toader Stanca volt parlamenti képviselőnek, Alexandru Maier nyugalmazott orvosnak, Szilágyi Árpádnak, Török Józsefnek, Páll Lászlónak, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége alapító tagjának adta át. Kitüntetést kapott még ugyanezen szervezet tagjaként Sándor Bálázs, Puskás Attila, Kelemen Csongor és Biczó János, valamint Orbán Etelka, Czimbalmos Károly, Vorzsák János és Kovács Gyula. /A magyar államfő kitüntetéseket adott át Csíkszeredában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./
2008. október 25.
Milyen benyomást keltett volna az 1956-os forradalom hősi halottjaira a mostani ünnepi megemlékezések? Bizonyára az öröm és szomorúság ellentmondásos kettőségét. A forradalomról való kettős ünnepi megemlékezés bizonyára elégtétel lenne számukra. Ráadásul október 23-án Sólyom László magyar- és Traian Basescu román államfő együtt hajtott fejet Csíkszeredán a magyarországi és romániai hősök, üldözöttek előtt. A NATO és EU taggá vált Magyarországon és Romániában is meggyökeresedett a többpártrendszerű demokrácia, a szólásszabadság és a piacgazdaság, ennek örültek volna a forradalom hősi halottjait. Örömük még sem lett volna határtalan, mert az önálló állami magyar egyetem, vagy a Magyar Autonóm Tartomány továbbra is az erdélyi eszményi 301-es parcellában nyugszik, felélesztésre várva, ahogy Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere fogalmazott. A hősi halottakat szomorúsággal töltené el, hogy Magyarországon és Romániában egyaránt a kommunista rémuralmat lelkiismeret-furdalás nélkül kiszolgálók továbbra is meghatározó szerepet töltenek be a politikában, gazdaságban és társadalomban. /Chrimiciu András: Megemlékezés. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./
2008. október 25.
Alapfokon pert nyert a Hargita megyei képviselő-testület MPP-s frakciója az RMDSZ-frakció ellen, miután a bíróság elé terjesztette a szerinte törvénytelen módon megválasztott szakbizottságok ügyét. A csíkszeredai törvényszék megsemmisítette a szóban forgó határozatokat. A Hargita Megyei Tanács RMDSZ-frakciója megfellebbezi a törvényszék határozatát. /Pert nyert az MPP. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./
2008. október 25.
Immár harmadik napja tart Csíkszeredában az erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttesek találkozója, szakmai megbeszélésekkel együtt. Fellépett a Nagyvárad Táncegyüttes, a Maros Művészegyüttes, az Udvarhely, a Háromszék Táncegyüttes, aHargita Nemzeti Székely Népi Együttes, továbbá a hivatásos néptáncegyüttesek sorába tartozó székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes is. /Antal Ildikó: Hivatásos néptáncosok a színpadon. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./
2008. október 25.
A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői október 24-én adták át ünnepélyesen, laudációk kíséretében az idei Székelyföld-díjakat, ugyanakkor újabb magyarországi íróval bővült a Székely Bicskarend, az irodalom „bicskás csapata”. Idén négyen vehették át a Székelyföld-díjat, illetve a Székely Bicskarendet szimbolizáló pergament: a hetvenéves Szilágyi István írónak, a Székely Hadosztállyal kapcsolatos tudnivalók összegyűjtéséért Gottfried Barna nyíregyházi levéltáros hadtörténésznek, a sepsiszentgyörgyi Pieldner Judit kritikusnak, a Székely Bicskarendet a budapesti Zalán Tibor író, költő vehette át. /Antal Ildikó: Székelyföld-díjak átadása. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 25./
2008. október 25.
Nagyszámú közönség előtt mutatták be Sepsiszentgyörgyön Székely Zsolt: Településfejlődés az Olt sepsiszéki szakaszán című könyvét és Kozma Ferencz: A Székelyföld közgazdasági és közmívelődési állapota című, 1879-ben megjelent művének hasonmás kiadását. Székely Zsolt kijelentette: vége a ködösítés korszakának, kimutatható, milyen népcsoportok éltek itt: gótok, gepidák, szlávok, X. századi magyar emlékeket is találtak, aztán a székely betelepedés utániakat. Kozma Ferenc munkáját Szőcsné Gazda Enikő néprajzos muzeológus ismertette. Míg Orbán Balázs: A Székelyföld leírása című munkáját a romantikus szemlélet hatja át, Kozmáé már pozitivista, adatokra támaszkodik, azokon nem megy túl. A Székelyföld és a székely nép gazdasági és kulturális életének összegzéséről van szó. Birtók József, a csíkszeredai Státus Kiadó igazgatója örömét fejezte ki, hogy sikerült az anyagi forrást biztosítani a könyvek kiadásához. /Szekeres Attila: Vége a ködösítés korszakának (Kettős könyvbemutató a múzeumban). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 25./
2008. október 27.
Október 25-én, székelyföldi látogatásának harmadik napján Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: maga is és a magyar állam is támogatja az erdélyi, a székelyföldi autonómiatörekvéseket. Kifejtette: magától értetődik, hogy Európában a kisebbségeknek joguk van az autonómiához, annak különböző – személyi, kulturális vagy területi – formáihoz. Sólyom cáfolta, hogy székelyföldi látogatása romániai magyar választási célokat szolgálna. Leszögezte: az erdélyi magyar politikusokkal – Markó Béla RMDSZ-elnökkel, Tőkés László püspökkel, illetve a SZNT tagjaival – folytatott megbeszélései kizárólag tájékozódási célokat szolgáltak. Hangsúlyozta: örülne, ha az erdélyi magyarság átlagon felüli számarányban járulna az urnákhoz. A magyar államfő október 25-én Sepsiszentgyörgyön tanácskozott az SZNT vezetőivel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével. Ezt követően Eresztevényben megkoszorúzta Gábor Áron síremlékét, Felsőcsernátonban Rákossy Árpád volt bíró szobrát, s felkereste a felsőcsernátoni Néprajzi és Ipartörténeti Múzeumot, sétát tett Kézdivásárhely főterén, ahol számos helyi lakossal is elbeszélgetett, megkoszorúzta a székely hősök és áldozatok emlékművét, majd Gelencére hajttatott, ahol megtekintette az 1245-ben épült, nemrég restaurált római katolikus templomot. Koszorút helyezett el az ezeréves határ közelében, a Bákó megyei Ojtoztól néhány kilométerre, a Sósmezőn álló, első világháborúban elesett magyar, román és német katonák emlékművénél. Ezt követően Kovászna megye önkormányzati vezetőivel tárgyalt. Délután a Nyerges-tetőn, a szoros védelmében 1849-ben elesett székely hősök emlékművénél és tömegsírjánál helyezett el koszorút, meglátogatta a Csíkszentmártonban levő gyermekközpontot és leányanya otthont. Este Csíkszeredában Sólyom László részt vett a művelődési házban az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek gálaelőadásán, amelyen a Háromszék, a Nagyvárad, a székelykeresztúri Pipacsok, a Maros néptánc-együttesek és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkcióiban gyönyörködhetett. Az előadás után az elnök beszédet mondott. Rámutatott: nagy öröm számára, hogy Székelyföldre látogathatott, és megismerhette a térség nevezetességeit és embereit. Kijelentette: útja során Hargita és Kovászna megye mellett, Brassó, Bákó és Maros megyébe is ellátogatott, hogy ezzel is jelezze: a történelmi Székelyföldet kívánta felkeresni. Az államfő és kísérete este Gyergyószentmiklósra utazott, ahol Sólyom László tárgyalást folytatott a térség településeinek polgármestereivel. Október 26-án, vasárnap az államfő megtekintette a gyergyószentmiklósi örmény katolikus templomot, a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt, az abban működő alkotóközpontot, és megkoszorúzta a madéfalvi veszedelem emlékművét. A koszorúzást követően Sólyom László beszédet intézett az ünneplő székelyekhez. Kijelentette, három napja járja a Székelyföldet, mindenütt találkozott azoknak az áldozatoknak az emlékével, amelyeket a székelyek hoztak a szabadságért. „Azért is jöttem Erdélybe, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” – mondta. Kifejtette, nagy öröm volt számára, hogy Csíkszeredában a román televízió és a világ nyilvánossága előtt elmondhatta: a magyar nemzet egységet alkot, azonos a nyelve, a történelme, az öntudata, és azonos a jövője is. Rámutatott: látogatását nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is figyelemmel kísérik, és ott is belátják, hogy aki Erdélybe jön, nem múzeumba jön, hanem egy élő, hatalmas nemzetrészt látogathat meg. Kevés nép van így szétszóródva, és mégis ennyire egy legyen a nyelve, állapította meg. „Nagyon remélem, hogy Székelyföld ezt a megbonthatatlan egységet, amit ezer éven keresztül meg tudott őrizni, továbbra is megtartja” – fejtette ki. Hozzátette: a román állam számára az volt az üzenete, hogy tekintsék értéknek az itt létező magyar világot, és ne akarják fellazítani. A magyar államfő délután Gyimesközéplokra utazott, ahol a helyi polgármesterrel és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vezetőivel folytatott megbeszélést. Délután felkereste a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumot, a gyimesközéploki csángó értékmegőrző tábort, és a Rákóczi-vár romjainak közelében, az ezeréves határon álló, nemrég felújított vasúti őrházat. Sólyom László csángó gyermekekkel és szülőkkel találkozott, s a helyi elöljárókkal is elbeszélgetett. Kovászna megyei látogatása során az államelnököt a hivatalos kísérete mellett Tamás Sándor megyei tanácselnök kísérte végig, a Hargita megyei látogatás helyszínein pedig Borboly Csaba megyei tanácselnök kalauzolta. /Tibori Szabó Zoltán: ”Azért jöttem, hogy tanúságot tegyek a magyar nép egységéről” Sólyom Lászlónak természetes az erdélyi, a székelyföldi autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./ Székelyföldi látogatása az ’56-os évforduló jegyében zajlik, mondta a magyar köztársasági elnök. Sólyom kifejtette: szívmelegítő érzés volt olyan székelyföldi falvakon átutazni, amelyek nevét, és amelyek szülötteit egész Magyarország ismeri. A köztársasági elnök ideutazását nagy érdeklődés fogadták Gyergyószentmiklóson, őt megelőzően utoljára 1940-ben járt Gyergyóban magyar közjogi méltóság, amikor Horthy Miklós a honvédség élén végigvonult Székelyföldön. /Székelyföld Sólyom-szemmel. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ „Látogatásomnak legfontosabb célja az 1956-os forradalomnak a megünneplése. Tegnap is mondtam, a forradalom nemzeti egységet teremtett a magyarok között, és egységet az akkori, szabadságra vágyó más népekkel is. Ezért hangsúlyozom mindig, mennyi román résztvevője volt az akkori eseményeknek, sőt nagyon sok román áldozata is volt” – mondta. „Látogatásom másik célja az itteni magyarságnak szól. A magyar alkotmánynak és az én személyes meggyőződésemnek is az az alapja, hogy a magyar nemzet kulturális egységet képez. A kulturális nemzet fogalmát igyekszem mindenhol elfogadtatni Európában” – nyilatkozta Sólyom. Romániában „külön magyar világ” létezik, érték Románia számára, mint ahogy Magyarországnak is az ottani román, szlovák és más nemzetiségű világ– fejtette ki. Csíkszerdában az Erdélyi Családszervezetek Szövetsége és a Csíkszeredai Egyesület a Nagycsaládokért szervezet vezetői várták az államfőt. „Szívmelengető élmény találkozni székelyföldi nagycsaládosokkal, hiszen ők igazán tudják: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, az kell, hogy szülessenek magyar gyerekek” – mondta a vendég. Meglátogatta a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai fiókintézményét is, ahol dicsérően nyilatkozott az intézményről, annak kiadványairól, az akkreditációs folyamat előrehaladásáról. Később Tőkés László EP-képviselővel tanácskozott zárt ajtók mögött. Sólyom László jelenlétében Baróton október 25-én két emlékművet is avattak az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, egyszersmind a Nagy Imre-perben, a Szoboszlai-perben, valamint az érmihályfalvi perben halálra ítéltek kivégzésének 50. évfordulójára emlékeztek. A baróti iskola udvarán a világon egyedülálló emlékművet lepleztek le, mely az 1968. évi prágai tavasz vérbe fojtását követő szovjet megszállás elleni tiltakozásaként önmagát felgyújtó cseh egyetemista, Jan Palachnak (1948–1969), a Magyarország szovjet megszállása elleni kiállásaként önmagát lángba borító budapesti Bauer Sándor (1952–1969), valamint a diktatúra miatt a brassói pártszékház előtt magát felgyújtó Moyses Márton volt egyetemi hallgató (1941–1970) arcképét és emlékét őrzi. „Nagyon nagy szó, hogy a mai fiatalok ezt megismerhetik, és az is nagyon nagy szó, hogy ők már szabadon élhetnek és gondolkodhatnak” – mondta Barót főtere szomszédságában felállított 1956-feliratú emlékmű avatóján Sólyom László, majd megkoszorúzta az Élthes Barna szobrász alkotta emlékmű talapzatát. A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban Kassay Péter, a kulturális és művészeti központ igazgatója házigazdaként köszöntötte Sólyom Lászlót, és az alkotóközpont tevékenységét ismertette. /Sólyom: külön magyar világ Romániában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./
2008. október 28.
Sólyom László hadat üzent a hazugságpolitikának székelyföldi látogatásával – jelentette ki Tőkés László EP-képviselő. Szerinte csíkszeredai ünnepi beszédében a magyar köztársasági elnök Traian Basescu elnök jelenlétében hitet tett a magyar nemzet egységéről, valamint a Székelyföldet megillető közösségi jogokról. Ezzel szemben – véli Tőkés – „a román kirakatpolitika műfajába illeszkedő magyar–román közös kormányülések” napirendjéről rendre lemaradnak az erdélyi magyarság számára életbevágóan fontos kérdések. Hozzátette: jól jövedelmező kormányzati pozíciójából ehhez a hazug szomszédságpolitikához „asszisztál” az RMDSZ. /Tőkés: Sólyom László hadat üzent. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Tőkés László október 27-i nagyváradi sajtótájékoztatóján elmondta, alkalma nyílt négyszemközt beszélgetni Sólyom László köztársasági elnökkel. Elmondta, a határ mentén élő magyarság számára nagy fontossága lenne a partiumi határ menti régió kialakítása, a határok fölött átívelő nemzetegyesítésnek egyik kulcsfontosságú mozzanata lenne a határ menti együttműködés intézményesítése. /(Totka László): Tőkés a partiumi magyarságért is szót emelt Sólyomnál. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
2008. október 28.
A nyíltan magyarellenes Gardianul című bukaresti lap Sólyom László Románia államfője című írása szerint a magyar állam Európában valamennyi kisebbségért agresszív módon felelősséget vállal, s a kisebbségek hasonló erőszakossággal követelik azt a területet, amelyen élnek. Így a magyar állam – legalábbis érzelmileg – úgy tekint ezekre a területekre, mintha a sajátjai lennének. A lap szerint Sólyom Csíkszeredában területi autonómiát kért Székelyföldnek, s ezzel ,,olajat öntött a romániai magyarság körében égő tűzre”, és ,,magyar hazafiságra lázított román területen”. A bukaresti országos lapok zöme azonban nem tulajdonított nagy jelentőséget az eseménynek. Mindössze a Gandul közölt tudósítást Sólyom csíkszeredai látogatásáról. Azt emelte ki, hogy a magyar államfő egyetért Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökével, aki szorgalmazza, hogy a magyarok által többségben lakott területeken kötelezővé váljék a román gyerekeknek a magyar nyelvoktatás. A Romania Libera Sólyom Erdélyben sétáltatja az autonómiát címmel közölt cikkében azt emeli ki, hogy a magyar államfő Székelyföld gazdasági fejlesztési régióvá alakítását szorgalmazza, mert az biztosítaná az erdélyi magyarság egységét és fejlődését. /Román lapok a Sólyom-látogatásról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./
2008. október 28.
Az 1956-os magyar forradalom romániai előtörténetéről adott képet Szabó Gyula Képek a kutyaszorítóból /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ címmel 2001, 2002-ben megjelent önéletrajzi visszaemlékezéseiben, dokumentumokat közölt róla az Etnokulturális Sokszínűség kolozsvári Forrásközpontja kiadásában 2002–2003-ban megjelent Maghiarii din Romania című, Lucian Nastasa és munkatársai gondozta kétkötetes dokumentumgyűjtemény, azóta újabb levéltári források váltak hozzáférhetővé, s ezek részben pontosították az 1956-os év erdélyi magyar vonatkozású eseményeiről alakuló képet. Az újabb kiadványok közül különösen értékes és fontos az a jegyzőkönyv-köteg, amely a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írókkal, szerkesztőkkel, 1956. szeptember 29–30-án az RMP KB kezdeményezésére tartott két napos gyűlésen történteket tartalmazza, mégpedig úgy, ahogyan azok elhangzottak, legnagyobbrészt magyar nyelven. (Az őszinteség két napja. Erdélyi magyar értelmiségiek 1956 őszén. A RMP Kolozs Tartományi Bizottságánál kolozsvári és marosvásárhelyi írókkal, szerkesztőkkel tartott gyűlés jegyzőkönyvei és más dokumentumok. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Benkő Levente. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008.) A jegyzőkönyvekből részleteket már korábban is közölt a Krónika napilapban Benkő Levente, most azonban a teljes anyagot tette hozzáférhetővé, sőt alaposan dokumentált bevezető tanulmányában és a jegyzőkönyveket kiegészítő, egykorú sajtóközleményeket, cikkeket, interjúkat magába foglaló függelék segítségével ennek a minden szempontból fontos gyűlésnek az előzményeit, összefüggéseit is feltárta. A Sztálin halála után az egész szovjet tömbben egyfajta olvadás kezdődött, ez vezetett szovjet kommunista párt XX. Kongresszusához. Romániában azonban a korábbi sztálinista vezetés arra használta fel a változást, hogy eltávolítsa a pártvezetés belső ellenzékét: ekkor ítélték halálra és kivégezték a már évek óta bebörtönzött Lucretiu Patrascanut, ekkor juttatták a süllyesztőbe Vasile Lucát és Ana Paukert. Ugyanakkor az irodalomban, a művészetek tájain tér nyílik az alkotás valódi problémáinak felvetésére, megvitatására. Az 1956. szeptember 29–30-i gyűlés szempontjából különösen fontos, hogy a megoldottnak kikiáltott nemzetiségi kérdés helyett felvetették a többségi nacionalizmus jelenségét. A romániai magyar írók és értelmiségiek egy számottevő része elfogadta a marxista ideológiát és a kommunista pártvezetést. Abban a meggyőződésben (vagy hitben) tette, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásáról hirdetett tanok valóságos szándékot fejeznek ki, s valóban elkövetkezik a megbékélésnek, közös dolgaink rendezésének kora. Azok a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók és szerkesztők, akiket akkor a Központi Bizottság küldötteivel való tárgyalásra összehívtak, a magyarságnak vagy a pártnak való elkötelezettség közül az előbbit választották. Benkő Levente kiért röviden az előzményekre, az ún. „Jar-ügy”-re (a párt központi vezetését korábbi tetteik miatt nyilvánosan felelősségre vonó Alexandru Jar román író megbélyegzésére); az 1956 nyarán megrendezett és a Jar-ügy hatásaként jóformán érdektelenségbe fulladt országos írókongresszusra; végül magára a szeptember 29–30-i tanácskozásra. A tanácskozás légkörét Nagy Olga néprajzkutató felszólalása értékelte: „Tíz év telt el, mióta először mondhatjuk el sérelmeinket őszintén. ” A gyűlésen 35 író és szerkesztő szólalt fel. Többek között Szabédi László szóvá tette, hogy amennyiben Kolozsvár kétnyelvű város, az miért nem tükröződik az utcanevekben és a hivatalos feliratokban is; Szilágyi András a Mezőgazdasági Akadémia magyar tagozatának néhány évvel ezelőtti megszüntetése, az orvosi egyetemen a magyar származású tanárok hátrányos megkülönböztetése ellen emel szót; Sőni Pál a kolozsvári Politechnika magyar évfolyamainak felszámolását tette szóvá; Csehi Gyula azt sérelmezte, hogy a román akadémia miért mellőzi a magyar (és általában a nemzetiségi) kutatókat; Kányádi Sándor és Kormos Gyula az államosítással, a mezőgazdaság kollektivizálásával kapcsolatos túlkapásokat, Fodor Sándor a milícia tisztjeinek székelyföldi erőszakoskodásait tette szóvá. Sütő András az irodalmi alkotások cenzúrázásának megszüntetését sürgette, Bodor Pál a szerkesztőségekben hemzsegő hozzá-nem-értő pártaktivisták eltávolítását kérte, Földes László szerint „itt az ideje, hogy biztosítsuk végre irodalmunkban a vélemények valóban szabad harcát, minden áramlat kibontakozását”. A legfelső pártvezetés akkor a felvetett „hiányosságok” kijavítását ígérte, új magyar intézmények létrehozását, a magyarság nagyobb beleszólását a saját sorsát illető problémákba. Újra beindult a magyar nyelvű oktatás az Agronómián és a Politechnikán, előkészületek történtek a két háború közötti marxista Korunk, az 50-es évek elején fokozatosan megszüntetett Tanügyi Újság, Szakszervezeti Élet, Népsport újraindítására (utóbbiak Munkásélet illetve Új Sport címmel), post mortem rehabilitálták Gaál Gábort, s 1956 decemberében a börtönből előzőleg szabadon engedett Balogh Edgárt, Csőgör Lajost, Demeter Jánost és Jordáky Lajost, új folyóiratként megindult a román akadémia kiadásában a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, továbbá a Napsugár gyermeklap, Marosvásárhelyen a Művészet (később Új Élet), az Oktatásügyi Minisztériumba kisebbségügyi alminiszterré nevezték ki Bányai Lászlót. Egy idő múlva jött a számonkérés, jöttek a romániai megtorlás évei, zsúfolásig megteltek a börtönök, százakat távolítottak el az egyetemekről, milliókat némított el a félelem, s csak kevesen voltak, akik – akár életük árán is – nemet mertek mondani. Az 1956. szeptember 29–30-i tanácskozás mindennek ellenére a romániai magyar értelmiség 1945 utáni történetének – épp a folytatás ismeretében – emlékezetre érdemes pillanata volt. /Dávid Gyula: Az őszinteség két napja. 1956. szeptember 29-30. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 29.
Érdemes-e megóvni a politikai ellenfelek választási részvételét? A kérdés immár sokadszor vetődik fel az erdélyi magyar közéletben. 2004-ben RMDSZ-es közreműködéssel sikerült elérni, hogy formai hibákra hivatkozva zárják ki a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ) a helyhatósági választások versenyéről. Az idei helyhatósági választásokon a csíkszeredai polgármesteri székre függetlenként pályázó Bokor Márton ellen óvott eredménnyel az RMDSZ. Bokor azért nem szállhatott versenybe a szavazatokért, mert közhivatalnokként pályázott városvezetői mandátumra; az RMDSZ gyergyószentmiklósi polgármesterjelöltje esetében viszont nem tűnt fel ugyanez az összeférhetetlenség. Bírósági úton próbálta Kincses Elődöt is távol tartani a hatodik parlamenti mandátumára pályázó Markó Béla útjából a szövetség – sikertelenül. Mérlegre kell tenni, hogy rokonszenvet vagy ellenszenvet vált ki a választókból a bírósági megoldásra tett kísérlet. Amikor a magyar párt egy köztiszteletnek örvendő magyar jelölt ellen lép fel, azzal nem biztos, hogy növeli táborát. Népszerűtlen lépés volt a Kincses Előd kizárására tett kísérlet. Ezzel ugyanis az RMDSZ a független szenátorjelöltet juttatta többletlehetőségekhez. /Gazda Árpád: Óvakodni kell az óvástól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 29.
A romániai magyarok, mint „őshonos etnikum, a nemzetközi jog szerint, melyre az RMDSZ programja is hivatkozik, nem mint kisebbség, hanem mint nemzeti közösség kívánjuk etnikai jogainkat élvezni közös hazánkban, Romániában, és ezek élén szerepel a székelyföldi magyar autonómia is” – áll abban az üzenetben, amelyet Traian Basescu államfőhöz intézett Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke. Felelevenítette a magyar és a román elnök csíkszeredai látogatását megemlítve: „míg Sólyom László konkrét etnikai jogokról, a romániai tömbmagyarságnak, a Székelyföldön élő magyarságnak etnikai területi autonómiájáról beszélt, amely egyébként konkrét követelésként 1995 óta szerepel az RMDSZ programjában... és amelyre 18 államban van példa az Európai Unióban, addig Ön, Basescu elnök úr egy másik jogra, a közigazgatási autonómia jogára terelte a szót, amely természeténél fogva nem etnikai jellegű, és amelynek bevezetése egyébként 2012-ig kötelező feladat az EU-tag Románia számára, ahogyan Ön emlegetni szokta: Caracaltól Aradig és Székelyudvarhelyig. (...) Ez a kétfele beszélés nem valamilyen steril nemzetközi jogi vita, hanem a romániai magyarság magyarnak maradásának kulcskérdése, annak a nemzetközi önrendelkezésnek a kérdése, amelyet immár 80 esztendeje annyiszor emlegettek a bukaresti politikusok, kormányok nemzeti közösségünk tekintetében, de amelynek megvalósítását, mindeddig megakadályozták”, fogalmazott a közlemény. /Elnöki mellébeszélés? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 29.
Sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk a székelyföldi önkormányzati vezetőknek az autonómia-népszavazás ügyében. Október 28-án tartott sepsiszentgyörgyi ülésükön jelen volt a két megye elnöke, Tamás Sándor és Borboly Csaba, Ráduly Róbert, Csíkszereda, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es, Rácz Károly, Kézdivásárhely és Mezei János, Gyergyószentmiklós MPP-s polgármestere. Arra a következtetésre jutottak, hogy tanácsosabb lenne elhalasztani a tervezetek vitáját. November 11-én 12 órára tanácskozásra hívják Gyegyószentmiklósra Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, ezen a megbeszélésen szeretnének közös megoldást találni a népszavazás kérdésében. Antal Árpád szerint így létrehozható lenne egy Székelyföld nevet viselő megye, de ez nem a történelmi Székelyföld lenne. /Farkas Réka: Felfüggesztenék a népszavazás vitáját (székelyföldi autonómia) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./
2008. október 29.
Felmentette a táblabíróság Csibi Istvánt a megvesztegetés és szervezett bűnbanda létrehozásának vádja alól. A maffia típusú leszámolásai és erőszakos bűncselekményei miatt korábban nem jogerősen börtönbüntetésre ítélt csíkszeredai vállalkozó védőügyvédje elmondta, a nem végleges ítélet szerint „nem léteznek” azok a bűncselekmények, amelyekkel Csibit és hat bűntársát vádolta a korrupcióellenes ügyészség. /Csibit felmentették a megvesztegetés vádja alól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 30.
Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul a vele készült interjúban elmondta, önmagában is fontos üzenete van annak, hogy Sólyom László köztársasági elnök gyakorlatilag teljes egészében bejárta Székelyföldet, hogy ezzel is kifejezze a magyarság egységét, kulturális közösségét. Az elmúlt években többször is magyar nemzeti ünnepek alkalmával látogatott a Felvidékre, Kárpátaljára, Erdélybe. A mostani körút mély tapasztalatgyűjtés volt arról, hogy milyen a Székelyföld, milyen problémákkal, milyen irányban kell az anyanemzetnek gondolkodnia. Átfogóbb, nemzetstratégiát kell a magyarországi anyanemzetnek kitalálnia, természetesen a Kárpát-medencei magyarsággal együtt gondolkodva. Sólyom László látni kívánta az iskolai lehetőségeket, ezért általános iskolákban, középiskolákban jártak, de a Sapientia Egyetemre is ellátogattak. Sólyom kiemelten s fontosnak tartja az egyetem tevékenységét, hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni a minőségi szintet. Csíkszeredában emlékezett az 1956-os forradalomra, hogy a magyar államfő lerója tiszteletét az 1956-os forradalom erdélyi, romániai áldozatai előtt. Romániában máig sem történt meg a rehabilitálásuk. /Fall Sándor: Az összetartozás üzenete. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./
2008. október 30.
Október 29-én zárult a magyar festészet napja alkalmából, székelyföldi és magyarországi művészek munkáiból nyílt képzőművészeti tárlat, a Székely Szalon a Csíki Székely Múzeumban. „Csíkszereda olyan hely, olyan tér, olyan szentély, ahol a festők, grafikusok, az alkotóemberek otthon érzik magukat és ahol munkájukat, alkotóerejüket megbecsülik”, fogalmazott Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester. A Székely Szalon ünnepélyes megnyitója Budapesten volt október 16-án, a záróünnepséget Csíkszeredában tartották. /Horváth István: Berekesztett Szalon. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./
2008. október 31.
Búcsúzik olvasóitól az Irodalmi Jelen. Az aradi irodalmi folyóirat októberi, utolsó nyomtatott lapszámában Hét év címmel Böszörményi Zoltán főszerkesztő és tulajdonos vázolta fel a lap papíralapú változatának megszűnéséhez vezető okokat. „Sok mindent megvalósítottunk terveinkből, elképzeléseinkből, mégsem eleget. Hét év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy érdekközösségek által irányított irodalomban, melyre néhol a politikum is rányomja a bélyegét, kimagasló eredményt érjünk el” – írta Böszörményi, leszögezve, hogy „az Irodalmi Jelen a magyar nyelven megjelenő irodalmi lapok palettáján nem egy volt a sok közül, hanem az irodalmi folyóirat, melyre oda kellett figyelni”. A lapot novembertől a www.irodalmijelen.hu honlapon követhetik figyelemmel olvasói. A hetvenéves Szilágyi István életművének szentel nagy teret a Székelyföld októberi száma. A csíkszeredai kulturális folyóirat Márkus Béla, Karádi Zsolt, Mester Béla és G. Kiss Valéria tanulmányaival, valamint Fekete Vince versével köszöntötte a Kolozsváron élő írót. Nádas Péter Saját halál című művéről született tanulmányokat mellékel külön „munkafüzetben” októberi lapszámához a Látó. A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóiratban Lövétei Lázár László Nagy költő „kisebb” versei címmel emlékezett a 95 éve született Jékely Zoltánra. /Lapszempont. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./
2008. november 1.
Puskaporos hangulat jellemezte Csíkszeredában a városi tanács rendhagyó ülésének elejét október 31-én. Az RMDSZ- és MPP-frakciók között a súrlódást egy, a polgári pártosok a Székely Nemzeti Tanács felkérésére előkészített, a székelyföldi autonómia statútumának kérdését tárgyaló határozattervezet okozta, amit nem sikerült előterjesztetni a napirendi pontok listájára. /Hompoth Loránd: Tanácsülés Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./
2008. november 1.
Ezeroldalas vaskos könyvvel lepte meg az olvasókat a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó: megjelentette a segesvári szász történetíró, Georg Kraus Erdélyi krónika 1608–1665 című munkáját. Az érdeklődők Csíkszeredán, a Csíki Székely Múzeumban tartott könyvbemutatón Gyarmati Zsolt múzeumigazgató és Vogel Sándor, a könyv fordítója előadásából megismerhették a krónika írójának életét és munkásságát, ugyanakkor betekintést nyerhettek a XVII. századi Erdélyről történelmi tablót nyújtó kiadványba. Georg Kraus /1607-1679/ Bethlen Gábor kancelláriáján sajátította el a legfontosabb hivatali teendőket. Jogi ismereteit 1645-től Segesvár jegyzőjeként kamatoztatta. Georg Kraus feljegyzéseit Báthori Gábor fejedelemmé választásával kezdte, és az 1665. május 1-jei gyulafehérvári országgyűlés leírásával zárta. Erdély történetét írta, de a szomszédos Havaselvére, Moldvára és Magyarországra is figyelt. Németül írt krónikájában gyakran használ magyar szavakat, idézett magyarul írt okmányokból. Korában az országgyűléseken, a jogéletben, a fejedelmi kancellárián, az állami levelezésben hivatalos nyelvként a magyart használták, amely a térségben részben a diplomáciai nyelv szerepét is betöltötte, a törökök, a havasalföldi és moldvai vajdák is gyakran magyarul bonyolították le államközi levelezésüket. Az Erdélyi krónika élvezetes olvasmány. Vogel Sándor, a fordító bevezető tanulmányával, a krónikához fűzött jegyzetekkel, szómagyarázatokkal segíti az olvasót a XVII. századi Erdély történelmének megértéséhez. Az Erdélyi krónika nyomtatásban először Bécsben jelent meg 1864-ben, Jókai Mór forrásként használta a Damokosok című műve megírásához. Magyarul 1994-ben adták ki Budapesten Vogel Sándor fordításában, a Pro Print most a második, bővített jegyzetanyaggal ellátott kiadást tette az olvasó asztalára. /Borbély László: Georg Kraus krónikája. Történelmi tabló a XVII. századi Erdélyről. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./
2008. november 1.
Legendák keringtek arról, hogy milyen körülmények között mondott le I. Mihály román király 1947-ben a trónról, illetve hogyan hagyta el az országot. Magyar nyelven eddig egyetlen könyv jelent meg az 1947-es év végi eseményekről, Sugár András És mit mond a román király című kötete, amely a Magyar Televízió Panoráma című adásában 1989 júliusában sugárzott interjú anyagát tartalmazza. Ez a könyv a történéseket I. Mihály szemszögéből mutatja be. László-Herbert Márk könyve /És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról? Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda/, alcíme: Végjáték I. Mihály román király körül amerikai, brit és francia dokumentumok tükrében/ egy másik oldalról világít rá az eseményekre: miként látták, érzékelték a király lemondatását és száműzetésbe vonulását az európai kancelláriák, a nagyhatalmak követei, s észrevételeik miként tükröződnek a diplomáciai levelezésben, a jelentésekben, jegyzékekben. A szintén szovjet megszállás alatt álló Bulgáriában már 1946 szeptemberében menesztették II. Szimeon cárt, így előrelátható volt, hogy hamarosan I. Mihályon a sor. A rendszerváltás után utazhatott haza I. Mihály, akárcsak II. Szimeon. Kettejük otthoni pályafutása azonban kevés hasonlóságot mutat. Szimeon visszakapta vagyona egy részét, bekapcsolódott a politikába, és egy cikluson át Bulgária miniszterelnöke volt, ezzel szemben Mihály beutazását többször megakadályozták, megalázták, javainak visszaadása pedig korlátozott mértékben történt meg. Az első román király, I. Károly, akárcsak unokaöccse és utóda, I. Ferdinánd Sigmaringenben született. I. Károly még német érzelmű volt, de I. Ferdinánd 1916-ban szembefordult – az ugyancsak a Hohenzollern-ház által vezetett – Németországgal. László-Herbert Márk könyve a nemrégiben indult csíkszeredai Gutenberg Nyomda első könyve. /Sarány István: Királyi legendák helyett. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./
2008. november 3.
Törvénytelenül tűzte ki a városvezetés Csíkszereda polgármesteri hivatalára a székely zászlót, jelentette ki Constantin Strujan Hargita megyei prefektus. A kormánybiztos a szankcióval megvárja a választások végét. Antal Attila csíkszeredai alpolgármester szerint a zászló senkit sem sért, ezeknek a szimbólumoknak ott van a helyük. A világoskék alapon aranysárga holdsarlót és napot ábrázoló zászló Sólyom László köztársasági elnök székelyföldi látogatása előtt került az önkormányzat főbejárata fölé. A székely zászló a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatalon is ott díszeleg. Augusztusban a prefektus a gyergyószentmiklósi polgármesternek és jegyzőnek küldött levelében a zászló eltávolítására szólított fel. A helyi tanácsosok akkor azzal replikáztak, hogy a székely zászló nem egy másik állam zászlaja, hanem a székely népé. A zászló azóta is a helyén van. /Horváth István: Zászlós büntetések Mikulásra. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
2008. november 3.
Ami a dunaszerdahelyi meccsen történt, nagyjából megegyezik a kilencvenes években lezajló Csíkszereda–Steaua hokimeccsel, amikor a román csendőrség, gumibottal támadt a magyar szurkolókra. A szlovákoknál az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan nő a magyarellenes nacionalizmus. Nincs rá magyarázat. Az elvárható lett volna, hogy a budapesti kormány és személyesen Gyurcsány Ferenc kinyitja a száját, legalább annyira, mint saját népe ellen, amikor a nadrágszíj meghúzásáról beszél. A magyar kormány lapul és hallgat. Azt szeretné, hogy most már minden magyar lapuljon és hallgasson. A szlovákok ezt kihasználják. /Irházi János: Átköpők. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./
2008. november 4.
A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi ülésén határozott a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság újjáalakításáról. Az MTA, megköszönve az eddigi tudományos munkáját, dr. Biró A. Zoltánt, a Sapientia Műszaki és Társadalomtudományi Karának dékánját továbbra is felkérte, hogy vegyen részt a munkában. A megbízatás három évre szól. -2008 októberében lezárult a korrózió kutatására irányuló kétéves országos kutatási pályázat, amelyben partnerként a Sapientia–EMTE Műszaki és Természettudományi Tanszékének munkatársai, valamint a Siculus Kutatói Intézet vett részt, és amelyet a kolozsvári Műszeres Analitikai Kutató Intézet vezetett. – Eredményesen zárta második kutatási évét októberben a Sapientia–EMTE Társadalomtudományi Intézet keretében működő KNOWandPOL EU-projekt munkaközössége. A program az országos oktatás politikák nemzetközi összehasonlító elemzésével foglalkozik. Novemberben a csíkszeredai munkacsoport két kutatója, Kiss Adél és Fejes Ildikó vesz részt a norvégiai szakmai partnerek által szervezett, Oslóban sorra kerülő tanácskozáson. /Sapientia-hírsarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./
