Tíz erdélyi magyar ház képviselője találkozott az elmúlt február 27. –március 1. között – az EMKE és a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület meghívására – a Kallós Zoltán Alapítvány válaszúti székhelyén. A résztvevők Kolozsvárról, Máramarosszigetről, Désről, Besztercéről, Szamosújvárról, Válaszútról, Szilágysomlyóról, Nagyenyedről és Csernakeresztúrról érkeztek, hogy foglalkozzanak a „kultúra beépülési lehetőségével – a civil szervezeteken keresztül – a területfejlesztési programokba” témakörrel, valamint elindítsanak egy folyamatot az erdélyi magyar házak közötti hálózatépítésre. Az összejövetel anyagi hátterét a Nemzeti Civil Alap – NCA biztosította, amelyet a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület pályázott meg, az EMKE támogatásával. Az összejövetel végére a magyar házak képviselői kidolgoztak egy felmérő ívet, amellyel majd az EMKE Országos Elnöksége felkeresi a többi hasonló intézményt is, hogy minél átfogóbb kép alakuljon ki a jövőben ezekről a hazai kis „kulturális autonómia szigetekről”. A Válaszúton elkezdődött program májusban Sárospatakon fog folytatódni. /Dáné Tibor Kálmán, EMKE elnök: Magyar házak találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
2009. május 15.
Idén is eljön a magyarországi nosztalgiavonat a csíksomlyói pünkösdi búcsúra. A szerelvény Budapestről indul, Nagyvárad, Kolozsvár, Dés, Déda, Gyergyószentmiklós érintésével érkezik Csíkba. A vonat idén pünkösdvasárnap is Gyimesbükkre, az ezeréves határhoz megy, ahol utasai részt vesznek a kontumáci kápolnánál bemutatott szentmisén. Az egy évvel ezelőtt érkező nosztalgiavonatnak óriási sikere volt. Az 1930-ban gyártott NOHAB mozdony volt az első magyar felségjelű mozdony, amely a második világháború óta áthaladt a Székelyföldön, és az egykoron a legkeletibb magyar állomásig, a gyimesbükki indóházig utazott. Azóta a Duna Tv többször leadta a vonat útjáról készült dokumentumfilmet. /Ismét jön a nosztalgiavonat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./
2009. május 19.
A szórványban élő magyar közösségeket látogatta meg Désen és környékén Szilágyi Mátyás főkonzul, Barabás János alkonzul társaságában, május 14-én. „Kifejezetten jó benyomást keltett a pozitív interetnikai légkör, amelyet Szentmargitán, Mikeházán, Bálványosváralján és Désen tapasztaltunk” – nyilatkozta látogatása végén Szilágyi Mátyás. A helyi magyar közösség képviselőivel számos fontos problémát érintettek, kezdve az oktatástól az identitás ápolásáig, megőrzéséig. Fontos lenne egy teljes körű oktatási központ létrehozása Désen, Szamosújváron, óvodától érettségiig. Fontosak a szimbolikus jellegű kérdések, például a honvédsírok rendbehozatala, megjelölése, újraállítása ott, ahol ezeket felszámolták. Ebben a magyar kormány kész támogatást nyújtani. Nemrég lépett hatályba a magyar és román sírokra vonatkozó egyezmény, miszerint mindkét fél köteles a saját területén a másik fél első és második világháborúban elesett honvédeinek sírjait rendben tartani. Szentmargitán a tanügyi problémák kerültek előtérbe, a gyermekek magyarul történő továbbtanulási esélyei. Szilágyi Mátyás a főkonzulátus kompetenciái sorában központi helyen említette a konzuli kerületbe tartozó megyék, illetve az egész erdélyi – partiumi, szatmári és bánsági régió – magyar nemzeti kisebbség közösségei helyzetéről, kisebbségi jogainak érvényesüléséről, esélyegyenlőségének meglétéről, gazdasági és szociális problémáiról való tájékozódást. Leszögezte, hogy a magyar közösség nemzeti identitását sértő, azt korlátozó lépésnek, a kisebbségi jogok érvényesítése terén visszalépésnek értékeli a kolozsvári polgármester nemrégi bejelentését, amely szerint magyar nyelven nem szándékoznak feliratozni annak a nagylétszámú magyar közösség által is lakott városnak a történelmi műemlékeit, amelynek épített öröksége a magyar művészet- és kultúrtörténetnek szerves részét képezi. Bálványosváralján a faluban 60 százalékban élő magyar lakosság gazdag kulturális tevékenységben vesz részt. /Lukács Éva: Szórványtelepüléseket látogatott meg a főkonzul. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19/
2009. július 4.
A felnőttképzés nagyon széles skálán mozog: az egyik oldalon ott vannak a hobbitevékenységek képzései, a másik oldalon pedig a szakmai továbbképzések. A művelődésszervezés is egyfajta felnőttképzés. A kóruséneklésnek – mint bármely más közösségi tevékenységnek – jellemformáló ereje is van. A népfőiskola intézményesülése a XX. század harmincas éveire tehető. A református egyház megszervezte a sárospataki csizmás diákok iskoláját, a katolikusok pedig elindították a kifejezetten népfőiskolás jelleggel működő képzésüket, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) elnevezésű mozgalmat. Erdélyben a népfőiskola Balázs Ferenc unitárius lelkész nevéhez kötődik. A bécsi döntés után, 1940 és 1944 között Észak Erdélyben a református egyház több népfőiskolát tudott beindítani az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) keretén belül. A KALOT is beindította a maga népfőiskoláját Csíksomlyón. A második világégés után az EMKE 1946-ban próbált népfőiskolákat indítani, ezek az intézmények azonban 1947–1948-ban, az EMKE megszűntetésével együtt megszűntek. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke elmondta, hogy a felnőttképzésbe 1982-ben kapcsolódott be, amikor az Ember és természet elnevezésű, magyar nyelvű szabadegyetemi kollégium továbbszervezését vette át, aztán 1993-tól az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél (EMKE) keretében folytathatta ezt a munkát. Az EMKE-n belül különböző közművelődési szakmai csoportok jöttek létre, amelyek később önállósodtak, mint például a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Zenetársaság stb., így jött létre 1994-ben a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság is. Dáné Tibor Kálmán úgy látja, Romániában nincs kihasználva eléggé a felnőttképzés mint oktatási forma. Régebben kétéves rendszerességgel szerveztek népfőiskolai tábort Szovátán, majd Szentegyházán. Foglalkoztak pályázatíró, közösségszervező, -építő tréningek megszervezésével, nyelvoktatással is. Az elmúlt húsz évben szép számban jöttek létre magyar házak Erdélyben. Ilyen többek között Kolozsváron a Szabédi-ház, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Heltai Alapítvány mint kulturális központ, a Pro Iuventute, a Kriza János Néprajzi Társaság székháza vagy Válaszúton a Kallós Alapítvány épülete, azután Szamosújváron a Téka háza, Nagybányán a Teleki Ház, magyar házak Désen, Besztercén, Nagyenyeden, Zilahon, Szilágysomlyón, Medgyesen, Csernakeresztúron stb. Az EMKE és a Népfőiskola egy hálózatot kíván kialakítani a magyar házak között. A Sárospataki Népfőiskolai Egyesület szakmai hozzájárulásával már elindítottak – egyelőre még csak tíz magyar házzal – egy szakmai programot, ezt szeretnék az elkövetkezőkben kibővíteni. /Ferencz Zsolt: Sem a román, sem a magyar társadalom nem használja ki eléggé a felnőttképzés lehetőségét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2009. október 5.
Székelyföld és a Mezőség közötti kapcsolatépítés jegyében zajlott október 3-án a Beszterce-Naszód megyei Vicében a XIV. Hagyaték népzene- és néptánctalálkozó. A kis magyar falu példamutatóan szervezi meg évről évre a hagyományok őrzését célzó fesztiválját. Ugyanakkor együttműködési megállapodást írtak alá Beszterce-Naszód, Temes és Hargita megye között, számos közös pályázatot és programot terveznek ennek keretében. Először látogatott Vicébe Barabás János, kolozsvári magyar konzul, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy Erdélyen belül a szórványvidékek és a Székelyföld kapcsolatokat igyekszik kialakítani egymással. Felléptek a különböző csoportok, köztük Lakitelek és Dés is elküldte énekeseit, táncosait, zenészeit a fesztiválra. /Sándor Boglárka Ágnes: Székelyföld–Mezőség együttműködés valósul meg évről évre Vicében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./
2009. október 31.
Október 25-én szentelték fel a teljesen felújított várkudui református templomot, tájékoztatott Lapohos Attila lelkész, aki az elmúlt két évben irányította a munkálatokat. Gudor Lajos, a dési egyházmegye esperese hívta fel a figyelmet a környéken tapasztalható megújulási folyamatra, kiemelve, hogy két hónap alatt immár a harmadik templomszentelésen vehet részt. Derűlátóan nyilatkozott ünnepi beszédében Barabás János, kolozsvári vezető konzul, mondván, a gyülekezetek nem pusztán fennmaradnak, hanem erősödnek, bővülnek is az ilyen jellegű események hatására. /S. B. Á. : Várkudu. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./
2009. november 14.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége 1996 óta részesíti életműdíjban azokat a tanárokat, tanítókat, akik több évtizeden át szolgálták lelkiismeretesen a romániai magyar közoktatást, tájékoztatott Virág Erzsébet, az RMPSZ Kolozs megyei elnöke. Az életműdíjat az ezredforduló táján nevezték el Ezüst Gyopár-díjnak. A kétévente megrendezett díjátadásra Szovátán kerül sor. Halmos Katalin, a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum zenetanára felidézte, a líceum vegyeskara idén áprilisban ünnepelte fennállásának 30 éves évfordulóját. Nagyon örült az Ezüst Gyopár-díjnak. „Méltán érdemli meg az elismerés szavait Jánossy Sándor, a dési Andrei Muresanu Kollégium nyugalmazott oktatója, a természettudományok tanára” – hangzott el a méltatásban. „Számomra az RMPSZ által adományozott Ezüst Gyopár-díj legalább annyit jelent, mint a Kossuth-díj vagy a Corvin-lánc. Nívós díjnak érzem, és köszönöm azoknak, akik rám gondoltak, mert ez azt jelenti, hogy egyféleképpen gondolkozunk”, mondta Kallós Zoltán néprajztudós, a mezőségi szórvány nagy apostola. Magánvagyonából közvagyon lett: iskolát alapított szülőfalujában, saját házát alakította át bentlakássá, hogy a vidék falvaiban anyagi és lelki szórványban élő magyar gyerekek tanulni tudjanak, fejtette ki Balázs Bécsi Gyöngyvér laudációjában. Kerekiné Magyarósy Ildikó, tordai nyugdíjas tanító megkönnyeztette a laudáció. Szöllősi Ferenc, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum nyugalmazott igazgatója arra most is büszke, hogy ötéves küzdelem után 1970-ben, azaz igazgatása alatt kapta vissza az iskola Brassai nevét. Erdély-szerte először a Brassai rendezett Brassai Hetet, kiosztották a Brassai Nagydíjat és a Brassai Kupát. Váratlanul /Nagy-Hintós Diana: Oktatás – Öt Kolozs megyei pedagógust tüntetett ki idén az RMPSZ Ezüst Gyopár-díjjal. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./
2009. november 16.
Kilencedik alkalommal szervezték meg a néptáncfesztivált Désen, régen tapasztalt összefogással. Idén öt magyar és egy román csoport mutatta meg, hogy azon a vidéken hogyan táncoltak az ősök, milyen ruhát hordtak és milyen alkalmakkor perdültek táncra. Dezső Attila, a dési Aranyeső tánccsoport vezetője, lelke, és a rendezvény szervezője (a Dési Civil Műhellyel együtt) elmondta: rég nem tapasztalt összefogásban és támogatásban volt része. Az előadást a szamosújvári Harmadik Zenekar kísérte élőzenével és ők biztosították a talpalávalót is az esti táncházban. /Kovrig Annamária: IX. néptáncfesztivál Désen. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./
2009. november 21.
Csata Hermina kolozsvári képzőművész festményeiből nyílt kiállítás Désen, a Frézia Galériában. A galéria fennállásának tíz éve alatt több mint száz tárlatot tud maga mögött. Csata Hermina nem először állított ki Désen, tavaly is volt egy tárlata. /Lukács Éva: Dés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./
2009. december 12.
Nyárádszentlászló falu jeles szobrász szülötte, Gyarmathy János, legújabb alkotása a Szent László mellszobor, melyet nem megrendelésre, hanem belső késztetésre alkotott. Elképzelése szerint szobrának bronzba öntve a késő Árpád-kori /jelenleg unitárius/ templom elé kellene kerülnie. Ehhez anyagiakra lenne szükség. Az ősi szentélyben felfedezett és felújított értékes freskók, a jelentős archeológiai leletek mellett illő helye lenne egy ilyen alkotásnak. Nyárádszentlászlón remélhetőleg lesz, aki elindítsa és szorgalmazza a szoborállítást, szervezze a gyűjtési akciót. Gyarmathy János a héten kolléganőjével, a művészpedagógus Mariana Serban festőnővel közösen nyitott tárlatot Désen. Gyarmathy húsz kisszobrával illetve bronzplakettjével állt az ottani művészetkedvelők elé. /Gyarmathy János Szent László-szobra. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./
2009. december 30.
A szamosújvári 51-es számú Czetz János cserkészcsapat gondoskodott a betlehemi láng helyi szétosztásáról, továbbá egy, több mint 500 kilométeres lángosztó körutat szerveztek a Mezőségen. Kasza Tamás, a szamosújvári cserkészcsapat vezetője, aki egyben a Romániai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnöke emlékezett a kezdetekre. 1992-ben, egy dési lelkigyakorlaton ismerkedett meg Böjte Csaba ferences atyával és a dési cserkészekkel. 1993-ban toborzót tartottak, majd 1994. május 8-án negyvenen letették cserkészfogadalmukat a ferencrendiek templomában. Átlagosan 40–45 az évi cserkészlétszám Szamosújváron. Tízéves csapatünnepségükkor létrehozták az Emlékhelyet, hogy általa a város és a cserkészet jeles személyiségei előtt tisztelegjenek. Kiadták A Székely–magyar rovásírás ABC-s könyve című könyvet. A szamosújváriak szervezték az elmúlt két évben a kiscserkész mintatábort is, Kasza Rózsa vezetésével. Egy családban nevelkedő, öt árva gyerek nevelésében vállaltak szerepet: a beosztott cserkészek naponta a gyerekekkel tanulnak, továbbá elősegítik a szocializációjukat. Jövőre egy sor kerek évforduló megünneplésére készülnek. 2010-ben lesz 70 éves a szamosújvári magyar cserkészet, 310 éves Szamosújvár, valamint 20 éves az erdélyi cserkészszövetség. 2010 és 2011 februárja közt az Erdélyi Magyar Cserkészszövetség Emlékévet szervez. /Fodor Emőke: Nyitottak a cserkészek a társadalom szolgálata felé. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
