Véget ért a Színjátszócsoportok Regionális Fesztiválja, amelyet Aradon, a Jelen Házban szerveztek. Az Aradi Magyar Színház Alapítvány által idén első alkalommal megrendezett fesztiválon nagyváradi, dévai, temesvári és aradi amatőr színjátszócsoportok léptek fel. Egyikük volt nemrég alakult aradi Nevesincs Társulat, szerepelt az aradi Kölcsey Színpad is. /(nagyálmos): Véget ért az első aradi amatőr Színházfesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./
2004. december 2.
Dec. 1-jén összehívta az RMPSZ dévai szervezete a város aktív és nyugdíjas magyar pedagógusait. A Melite református gyülekezeti házban megtartott rendezvényen Máté Márta kisebbségi tanfelügyelő ismertette az épülő önálló magyar oktatási központ dokumentációját. Nincs még neve a létesülendő új tanintézménynek. A jelenlévők többsége dr. Téglás Gábor (1848–1916) hajdani középiskolai igazgató, jeles régész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja mellett voksolt. A Segesvári Miklós Pál Egylet népi tánccsoportja örvendeztette meg előadásával az egybegyűlteket. /Gáspár-Barra Réka: Pedagógustalálkozó Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./
2004. december 9.
Az eredménytelen népszavazás után a Hargita Népe szerkesztőségébe határon innen és határon túlról érkeztek felháborodott levelek. Deáky András Gyimesbükkről kérdezte: „Hát mégsem került az Anyaországban elég magyar nemzetben gondolkodó magyar?! Hát tényleg beteg Magyarország?” „Bocsánatot kérek Önöktől nemzetáruló társaimért" – írta levelében Béres László Attila Esztergomból. Balló Ibolya Budapestről írta elkeseredett sorait. „Gratulálok a győzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és ‘győzedelmeskednek’, én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem" – szögezte le Böjte Csaba dévai ferences szerzetes. A kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. Kit győztek le? A saját népüket! Minden erkölcsi felelősség az uszító kormányé, hangsúlyozta Böjte Csaba. „Mi, a Lakiteleken alakult Mindszenty József Politikai Kollégium negyvennégy tagja a másfélmillió IGEN-ből, megsokszorozzuk erőnket annak érdekében, hogy az elszakított nemzetrészek újból egymásra találjanak!" – olvasható a negyvennégy aláírással ellátott közleményben. /Sarány István: Vélemények az eredménytelen népszavazásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./
2004. december 13.
Kuszálik Péter kifejtette, eltúlzott székelyföldi gyászdemonstrációkról beszélni. Kuszálik megrótta a fölháborodott Böjte Csabát, aki megígérte, hogy a dévai árvaház gondozottjai számára nem fogad el egy vasat sem, „amíg a magyar kormány saját népe ellen uszít”. Kuszálik szerint az erdélyi magyarok „99,999%-a semmilyen jelentőséget sem tulajdonított a népszavazásnak. Nem is volt miért, ui. a szavazás másról szólt: „Patrubány Miklós csupán arra volt kíváncsi, a téli szezonban pantallóban járjon-e vagy székely harisnyában?” /Kuszálik Péter: A nyugalom mintaképei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./
2004. december 13.
Tizenöt esztendeje, 1989. dec. 23-án jelent meg Aradon a Jelen c. napilap első száma. Az évek során az egykori megyei újság Nyugati Jelenné, öt megyét átfogó regionális napilappá vált, amely tulajdonos-főszerkesztője, Böszörményi Zoltán jóvoltából valamikor nem is remélt szintre jutott. Dec. 11-én – kissé előrehozva – a tizenöt éves évfordulót ünnepelték Aradon magyarországi vendégek, aradi, dévai, nagyenyedi és temesvári újságírók részvételével. /A Nyugati Jelen ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./
2005. január 10.
A vár szelleme címmel adta ki emlékiratait Reichenauer József dévai tanár. /(GBR): A vár szelleme. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./
2005. január 14.
A brassói Madaras Lázár, az RMDSZ egykori ügyvezető alelnöke lett a negyedik magyar prefektus. A 64 éves közgazdászt a mintegy 270 lelket számláló magyar közösségnek otthont adó Mehedinti megyébe nevezték ki. Az RMDSZ nyolc alprefektusi tisztséget kapott, nincs közöttük viszont Kolozs megye. Madaras Lázár 1968 és 1990 között a Brassói Lapok hetilap szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. 1990 után két mandátum erejéig törvényhozóként dolgozott a képviselőházban. A bukaresti közgazdasági egyetemet végzett szakember 1996 és 2000 között a Brassó Megyei Tanács alelnöke volt, jelenleg a brassói erdészet igazgatója. Az RMDSZ nyolc alprefektusi tisztséget kapott, Szilágy megyében Végh Sándor, Maros megyében Burkhárdt Árpád, Hargita megyében Dézsi Zoltán, Szatmár megyében Riedl Rudolf, Arad megyében Horváth Levente, Brassó megyében Szakál Zsolt András, Krassó-Szörény megyében Seres Péter, Temes megyében Marossy Zoltán György lett a kormánymegbízott-helyettes. Dugába dőlt az a terv, miszerint Hunyad megyének magyar alprefektusa lesz. Déva polgármestere, a liberális Mircia Muntean ugyanis közölte: lemond a párt megyei szervezetének éléről, ha magyar alprefektust neveznek ki. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök ezért arra kérte az RMDSZ vezetőit, hogy mondjanak le erről a tisztségről. Ezek után a lemondással fenyegetőző pártelnök meggondolta magát. /Nyolc magyar alprefektus. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2005. január 17.
Lupényban az 1-es Számú Iskolába január 15-én közel 50 magyar szakos tanár, tanító és óvónő tartott megbeszélést. Jól halad a dévai magyar iskola építése, mely szeptemberben meg is kezdi működését – ismertette a helyzetet Máté Márta kisebbségi tanfelügyelő. Az elképzelések szerint az új tanintézetben mindenki elfér, óvodától egészen tizenkettedikig. A terv szerint ősztől három párhuzamos kilencedik indul: egy matek-infó és egy vendéglátóipari líceumi, valamint egy építészeti szakmunkásképző osztály. Az iskola ingyenes bentlakást biztosít a más településről származó diákoknak, az iskolát létesítő Geszthy Ferenc Társaság hamarosan kisbuszt is szerez a vajdahunyadi és csernakeresztúri gyerekek ingázására. A lupényi 1-es számú Iskola magyar tagozata az egyetlen magyar tanintézmény a bányavidéken, ahol még nem kellett összevonni osztályokat. Lupényban a 258 iskolás közül csupán 76 tanul magyar nyelven. Vulkánban 114-ből 51. A legnehezebb a helyzet Petrozsényban, ahol 214-ből csak 12-en tanulnak anyanyelvükön. 1989 előtt 25 gyermeket írattak első osztályba a lupényi magyar tagozatra. Most pedig nagy nehezen sikerül összegyűjteni 6 elsőst. A szomszédos Vulkánban az utóbbi két évben egyáltalán nem indult magyar első osztály! – A tankönyvek gyakran gyenge fordításban jelennek meg, ráadásul késéssel, sokszor a tanév közepén, húzta alá Kofity Magdolna, a megyei RMPSZ elnöke. /Ch. A.: Pedagógus konferencia Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 17./
2005. január 24.
Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepelte január 22-én Déván az RMDSZ Hunyad megyei szervezete. Ez alkalommal 70 emlékplakettet és díszoklevelet osztottak ki a megyében működő történelmi magyar egyházak és felekezetek lelkipásztorainak, illetve a magyar szakmai és civil szervezetek vezetőinek. A rendezvényen részt vett Winkler Gyula tárca nélküli miniszter, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke. A köszöntések során felszólalt valamennyi Hunyad megyei történelmi egyház és felekezet képviselője. Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei elnöke és Eőry László tiszteletbeli megyei RMDSZ-elnök emlékezett az 1989-es eseményekre. – A kilencvenes évek elején még saját Trabanttal kampányoltunk és 18 000 RMDSZ-szavazat gyűlt össze Hunyad megyében. Ilyen eredménnyel tavaly talán szenátort is küldhettünk volna a parlamentbe – fogalmazott Eőry László. /Gáspár-Barra Réka: Évfordulós RMDSZ-megemlékezés. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./
2005. január 25.
Január 21-én mutatták be Déván Reichenauer József nyugalmazott dévai tanár A vár szelleme című önéletrajzi könyvét. A szerző életét meghatározta a Vár, a gyulafehérvári fejedelmi vár, s benne a Székesegyház, a Batthyaneum, a katolikus főgimnázium. Itt nőtt fel, itt szerzett életre szóló tudást. Könyve visszaemlékezés, színes történetek felelevenítése a szerző gyermek- és ifjúkorából. /Gáspár-Barra Réka: Könyvbemutató Déván. A vár szelleme. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2005. február 3.
A Dévára ingázó magyar diákoknak a Geszthy Ferenc Társaság 20 férőhelyes mikrobuszt vásárolt a vidéki gyermekek ingázásának könnyítésére. Jelenleg a Dévától alig 10 kilométerre fekvő Csernakeresztúrról reggel fél hétkor kell indulniuk a diákoknak, hogy idejében beérjenek az iskolába, és némelyiküknek már a buszmegállóig elég sokat kell gyalogolniuk. Sok magyar szülő ezért inkább a vidéki román iskolába járatja gyermekét. A Geszthy Ferenc Társaság 2003-ban alakult azzal a céllal, hogy megteremtse az önálló magyar oktatási központot Hunyad megyében. /(GBR): Megérkezett az iskolabusz. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./
2005. február 3.
Kóka Rozália, a bukovinai székely származású magyarországi előadóművész az utóbbi évtizedben gyakori vendég Hunyad megyében. A napokban újra betoppant Dévára, a helyi Magyar Házban tartott előadást. A Dévára telepedett bukovinai székelyek leszármazottai közül már kevesen emlékeznek a régiek történeteire. Kóka Rozália emlékezéseiből kiderült, hogy a Hunyad megyébe (Vajdahunyadra, Dévára, Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra) telepedett bukovinai székelyek tarthatják magukat a legszerencsésebbeknek. A Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten bukovinai falvakból a háború idején menekülni kényszerülő székelyek sorsa sokkal keservesebben alakult. Előbb a Vajdaságból elmenekült szerbek házaiba telepítették őket, aztán a Dunántúlról elüldözött németek otthonaiban kellett meghúzódniuk. Kóka Rozália gondolatban végigvezette dévai hallgatóságát ősei útján, Madéfalvától Moldován át Bukovinába, az Al-Dunához, Erdélybe, Kanadába és Bácskába. /Gáspár-Barra Réka: Kóka Rozália dévai előadóestje. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./
2005. február 12.
Böjte Csaba, a dévai gyermekotthon alapítója vehette át az Év embere díjat a Magyar Hírlaptól, a napilap február 10-én tartott ünnepségén. Budapesten, a Művészetek Palotájában tartották a sorrendben már nyolcadik rendezvényt. A díj birtokosa már Erős János, Somody Imre, Esterházy Péter, Gönczöl Katalin, Szabó István, Kertész Imre és Szuhaj Mihály. A 45 éves Böjte Csaba az év embere jelölést vegyes érzelmekkel fogadta, bevallása szerint ugyanis nem nagyon szereti a kitüntetéseket. Ám ha a jelölés – mint mondta – ráirányíthatja a figyelmet az elhagyott, illetve elkallódó gyerekek problémáira, akkor örül a kiválasztásnak, és reméli, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői Böjte Csaba civil foglalkozásainak feladása után egy évig élt remeteként a Hargitán, miközben elszántsága, akaratereje próbájaként egy bányában dolgozott. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe, majd gyulafehérvári és esztergomi teológiai tanulmányai végén 1989-ben szentelték pappá. 1992-ben Dévára került, ahol néhány, az utcáról befogadott árvával az oldalán beköltözött a város évtizedek óta üresen álló egykori ferences kolostorába. A saját erőből szobáról szobára felújított, időközben az egyház tulajdonába visszakerült kolostor ma már négyszáz gyermeket befogadó árvaházként működik, saját iskolával, óvodával és kiszolgáló épületekkel. A gyerekközpont fenntartása mellett a létesítményt működtető Szent Ferenc Alapítványhoz befolyó adományokból Böjte Csaba az elmúlt években tucatnyi új telket és ingatlant vásárolt, amelyekből újabb és újabb otthonok nyíltak vagy nyílnak hamarosan. A dévai mellett két évvel ezelőtt Szászvároson és Szovátán, az elmúlt évben Zsombolyán, Torockón, Gyergyószárhegyen és Nagyszalontán létesültek újabb árvaházak és otthonok, a kolozsvári egyetemre járó diákok szállásgondjainak megoldására pedig saját házat kaptak a városban. Néhány hónapon belül Petrozsényben is újabb intézet létesül. /Böjte Csaba atya az Év embere. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./
2005. február 22.
Felháborítónak tartják az Oktatási Minisztérium magatartását a magyar nyelvű tankönyveket forgalmazó könyvkiadók. Az új tantervnek megfelelő könyvek beszerzésére kiírt minisztériumi pályázaton a szaktárca átvette a harmadik és tizedik osztály könyveinek kéziratait. Ugyanakkor a román kiadók magyar tankönyvek megjelentetésére vonatkozó ajánlatát is elfogadták, annak ellenére, hogy a román kiadók nem mutattak be kéziratot. A sepsiszentgyörgyi T3 és a dévai Corvin Kiadó tiltakozott a számukra előnytelen versenyhelyzet ellen. A múlt évi tankönyvpályázatra csak román nyelvű kéziratokkal lehetett jelentkezni. Ezt Kötő József oktatási államtitkár közbenjárására részben megváltoztatták. Tőkés Elek, a kolozsvári Stúdium Kiadó igazgatója szerint a minisztérium „piszkos üzleti érdek” miatt nem oldotta meg a kisebbségi tankönyvek évek óta tartó problémáját. A könyvkiadók kifogásaival Kötő József államtitkár is egyetértett. /Lázár Lehel: Kötő József államtitkár: átszervezik a tankönyvkiadást. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./
2005. február 26.
Kapor János majláthfalvi plébános a bánsági magyar település hitéletét három év alatt gyökeresen megváltoztatta. Vezetésével a templomot kívül-belül felújították. Tavaly a templom felszentelésének 125. évfordulójára „Vissza a gyökerekhez” mottó jegyében meghívták a majláthfalvi telepesek egykori szülőföldje, a szeged-csanádi püspökség küldöttségét is, amelynek a főpásztora, valamint az egyházmegye főpásztora is megjelent. További tervük kápolna és ravatalozó építése a temetőben. Folytatják a hátrányos helyzetű gyermekek támogatását, naponta uzsonnát biztosítanak 20 iskolásnak és 10 óvodásnak. A karitatív munkát élelmiszerekkel segítik a helybeli nagygazdák. Tavaly a dévai árva gyerekeket 10 tonna gabonával segítették a majláthfalviak. /Balta János: Segíteni csodálatos érzés. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 26./
2005. március 1.
Budapesti fideszes politikusok adományjátékokat adtak át a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének, Böjte Csaba ferences atyának. Ez alkalomból beszámoltak a karácsony előtt indult és most befejeződött Összetartozunk képeslapküldő mozgalomról is. Sokakat elkeserített a kettős népszavazás eredménye. A civil polgári életből jött egy kezdeményezés: küldjenek egy lapot a határon túli magyarságnak – elevenítette fel Kupper András az Összetartozunk képeslapküldő mozgalom kezdetét. Vaszilov Eszter, a mozgalom kezdeményezője elmondta, noha a kezdeményezés nem kapott nagy nyilvánosságot, mégis több mint 3 ezer képeslap érkezett. Böjte atya azt mondta a gyerekeknek az árvaházban, hogy ők is szavazzanak. Úgy szavaztak, hogy minden gyerek hozott egy játékot. Több mint 700 játék gyűlt össze, és azokat elvitték a moldvai csángó magyar gyerekeknek. Böjte Csaba úgy érzi, szükség lenne egy ottani magyar iskolára, és ennek a támogatására biztat mindenkit. Ajándékok erdélyi gyermekeknek és felnőtteknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./
2005. március 3.
Az EMKE és a Nyugati Jelen szerkesztőségének közös szervezésében működő dévai helytörténeti kör, a valamikori Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat célkitűzéseit követve hangsúlyt helyez arra, hogy tudatosítsa a helyi magyarságban, hogy Hunyad ősi földjén nem idegenek, a magyarságnak itt van múltunk, jelene és jövője is lesz. Februárban Deák Piroska tanárnő előadása révén a Hunyadiak dicsőségére emlékeztek. Kóka Rozália magyarországi előadóművész “Mátyás király rózsát nyitó ostornyele” című, gyermekeknek szóló mesés délutánjai sikeresek voltak. /Schreiber István: Mátyás király születése kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./
2005. március 5.
A Magyar Demokrata című budapesti hetilap romániai tudósítója T. O., Mikháza néven írja cikkeit. Baranyai Péter szabadkozott, nem olvasója az említett lapnak, csak a könyvtárban lapozta föl. T. O. a Romániai Magyar Szót központi pártsajtónak nevezi, és nem szereti az RMDSZ-t. A Magyar Demokrata január 13-i számában azt írta: „A neptunos RMDSZ bértollnokai zavartalanul űzik masszív romániai néphülyítésüket a Romániai Magyar Szóban. A december 5-i népszavazás «eredményéért» keményen vádolják a Magyarok Világszövetségét, a Fideszt és mindenkit, aki az igenre buzdított, és felvetette a kettős állampolgárság kikerülhetetlenségét.”. Baranyai Péter fölháborodott. Ők bértollnokok? Ha tudná (vagy a magyarországi olvasó tudná), hogy mekkora fizetésért dolgoznak! A kollaborálás, az együttműködés azzal a párttal, amely legitimációját voksokból nyerte, úgy tűnik, a romániai magyarság által kijelölt út, szögezte le Baranyai. Hozzátette, látják, ismerik az RMDSZ hibáit, „ostorozzuk is eleget”, pillanatnyilag ők azok, akik tehetnek valamit értünk. A magyarországi népszavazás kényes kérdés. Azok ott kimondták, hogy se az RMSZ újságírói, se Böjte Csaba atya Déváról, se Markó Béla, se T. O. Mikházáról nem kell nekik. Fájdalmas tény, ami mindannyiunkat megrendített. Baranyai már előre leírta, hogy két politikai párt belpolitikai népszerűségi versenyének tárgya lett a kettős népszavazás, illetve aljas számtanpéldák keringenek arról, hogy mibe kerül az országnak néhány áttelepülő nyugdíjas stb. „Hogy mi kigúnyoltuk volna a kettős állampolgárságban reménykedőket? Nem hiszem.” – írta Baranyai. Szerinte mégha megszületett volna a törvény a kettős állampolgárságról, akkor kétoldalú tárgyalásokat kellene kezdeni azokkal az országokkal, amelyekben jelentős számú magyar kisebbség él. Románia – úgy néz ki – 2007-ben csatlakozik az EU-hoz, tárgytalanná válik a kérdés, ugyanolyan európai állampolgárok leszünk, írta Baranyai. /Baranyai Péter: Címzett: T. O., Mikháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
2005. március 7.
„Az lenne szép, ha a magyar nemzet adná össze a csángóföldi tanügyi központ létesítéséhez szükséges pénzt” – hangzik Böjte Csaba dévai ferences szerzetes felhívása, aki március 5-én a Bákó megyei Rekecsinben tárgyalt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőségével. A dévai Szent Ferenc Alapítvány a rekecsini csángó oktatási központ céljaira 15 hektáros földterületet vásárolt. Az ünnepélyes alapkőletétel május 15-én, pünkösdvasárnapján lesz. Terényi János bukaresti magyar nagykövet két ízben is járt a vidéken, útja során a Bákó megyei prefektussal, valamint a csángószövetség vezetőivel is találkozott. A csángó oktatási központ felépítésébe a Krónika napilap is szeretne aktívan bekapcsolódni. Felkérik olvasóikat, adományaikkal járuljanak hozzá, hogy egy osztálytermet közös erővel felépítsenek. /Lukács János: Április elsejéig véglegesítik a csángó oktatási központ tervét. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./
2005. március 10.
A versenyvizsgán eldőlt, Turi Zoltán magyar magánvállalkozó lesz a dévai színház igazgatója. Elmondta, hogy Temesváron műszaki diplomát szerzett, de világosító-mérnökként már 1996-ban kapcsolatba került a színház világával. Akkor a temesvári magyar társulatnál dolgozott, 2000-től a bukaresti Nemzeti Színházban, majd a Casandrában volt világosító. Nincs a színházban olyan munka, amit nem csinált volna hosszabb-rövidebb ideig. Drámaszínházat akar megteremteni Déván. Magyar társulatok meghívását is tervezi, például Temesvárról. /Gáspár-Barra Réka: Magyar igazgató a dévai színház élén. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./
2005. március 15.
Megalakult a dévai magyar pedagógusok szavalóköre. A kezdeményező Deák Piroska magyartanár, a kör további alapító tagjai Osváth Piroska, Makai Mónika, Heredea Olga és Csatlós Zsófia. A szavalókör első fellépésére március 13-án, vasárnap került sor Déván, a református templomban. /(GBR): Szavaló pedagógusok. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./
2005. március 16.
Hunyad megyében az 1849-es piski csata emlékére felállított obeliszknél kezdődött el a március 15-i rendezvénysorozat. A Magyarországról érkező Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat díszőrséget állva tisztelgett a szabadságharcosok emléke előtt. A maroknyi piski magyarságot elsőként Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke köszöntötte. Az ünnepség történelmi gyökereiről szólt Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök. Az ünnepségsorozat Vajdahunyadon, a református templomkertben felállított Petőfi-mellszobornál folytatódott. Déván népes gyülekezet vett részt a református temetőben kezdődött ünnepségen. Az ünnepi beszédet mondók sorában jelen volt Cristian Vladu prefektus is. Petrozsényban az ünnepségen szintén részt vett Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. /Gáspár-Barra Réka: Ami örök, azt nézem én: a szellemet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2005. március 21.
A zsúfolásig megtelt arad-belvárosi katolikus templomban március 16-án Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke által celebrált szentmise után megtartott előadása a krisztusi szeretetről szólt. Bevezetőjében elmondta: a teológiára való jelentkezését egyetlen aggodalma árnyékolta be, hogy nem lehetnek gyermekei. Ez a tudat alatti apaösztön, no meg az Erdély-szerte tapasztalt szomorú tény ötvözetéből – nagyon sok magyar gyermeket dobnak el maguktól a szüleik vagy a szegénység miatt elkallódnak, a társadalom perifériájára kerülnek –hajtott ki a gyermekotthonok létrehozásának az ötlete. Sok történetet mondott el, például azt, amikor a züllött szülők a gyermekük sanyarú sorsa miatti fájdalmuk, továbbá az Istenhez vezető út meglelése folytán megjavultak, újra összetartó, megtartó erővé vált a családi kötelék. Két évvel ezelőtt levelet kapott egy kilátástalan nyomorban élő kisleánytól, aki végső elkeseredésében így fejezte be sorait: “Pap bácsi, vigyen el engem innen, mert meghalok!” Azóta Kovács Helénke a gyermekotthon nagy családjában él, Aradra is elkísérte az atyát, szavalt is. Az egyik hallgató megkérdezte az atyát, mit érez azok iránt, akik a múlt rezsimben az apját eltették láb alól? Meghökkentő választ kapott: előbb gyűlöletet, majd bosszúvágyat. Aminek a levezetésére nincs hatékonyabb a krisztusi szeretetnél: a butaság, a rosszindulat fölött csakis szeretettel, jótettel lehet úrrá lenni. /Balta János: Bosszú, szeretettel. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./
2005. március 24.
Deák Szilárd Levente matematikatanár 1999-től a négyszáz éves Torockói Általános Iskola igazgatója. Magyar nyelvű szépirodalmi könyvekből sokat kaptak az elmúlt években, a néhány száz román kötettel együtt az állomány 5000-re emelkedett. A pedagógusok 70%-a szakképzett, többen ingáznak a szomszédos Torockószentgyörgyről. Az iskola 11 számítógéppel rendelkezik, közülük 8-at a diákok használnak. A Budapest XI. kerületében működő Bocskai István Általános Iskolával közös olvasótáborokat szerveznek évente Torockón. A jelenleg 65 diákot számláló iskola léte tavaly veszélybe került, ezért a dévai Szent Ferenc Alapítvány 13 székelyföldi kisiskolást telepített abba a házba, amelyet Torockón megvásárolt és azóta is működtet. /Balta János: 410 éves iskola Torockón. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
2005. március 24.
Jótékonysági estet tartottak a dévai gyerekekért a budapesti Szent István-bazilikában március 22-én. Közreműködött a budapesti és a tokiói Angelica énekkar. Az adományokat Böjte Csaba atya a dévai gyermekotthon és csángóföldi iskola építésére gyűjtötte. (Transindex) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2005. március 25.
Évek óta gyermekhiánnyal küszködik a torockói iskola. Vezetősége Böjte Csaba ferences szerzeteshez fordult segítségért, hogy telepítsen ide is gyermekotthont, amelynek a tagjai növelhetnék a helybeli iskola diáklétszámát. A templom közelében már működik is a gyermekotthon. Igazgatója, Tamás Márta elmondta, hogy tavaly szeptemberben érkeztek Déváról, ugyanaznap vásárolták meg a házat. Jelenleg 13-an vannak, egyik szobában laknak a fiúk, másikban a leányok, külön a nevelők, és közösen használják a konyhát az ebédlővel. A szükséges élelmiszereket a torockóiak és torockószentgyörgyiek biztosítják, a Szent Ferenc Alapítvány fedezi a nevelők bérét, állja a rezsiköltségeket. Folyik a régi épület felújítása. /Balta János: Nagycsalád Torockón. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./
2005. március 31.
A dévai helytörténeti kör folytatta az erdélyi nagyasszonyokról elkezdett előadássorozatot. Deák Piroska tanárnő ezúttal az aradi származású, Hunyad megyében is élt legendás nagyasszonyról, a szabadságharc ruszkabányai hősnőjéről, Maderspach Károlynéról tartott előadást. Az előadó, aki részt vett a ruszkabányai jubileumi emlékünnepségen, most beszélt a Ruszka-hegység bányavidékének fejlődéséről, valamint a Maderspachék bánya- és vasműtársulatáról. /Schreiber István: Előadás a szabadságharc legendás nagyasszonyáról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./
2005. április 2.
A gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekvédelmi Központ a dévai Szent Ferenc Alapítvány filiája. Szárhegyen a házigazda, P. Ferencz Ervin atya elmondta, hogy a kolostor télen üresen állt, így alkalmas volt arra, hogy a székelyföldi gyermekeket befogadja. Hunyad megyében ugyanis a hatóságok nehezményezték, hogy Déván székelyföldi gyermekeket is befogadtak. Lakást, napi négyszeri élelmet és sok szeretetet biztosítanak a gyerekeknek. Igyekeznek az iskola számára előkészíteni őket, hiszen nagyon gyenge előképzettséggel rendelkeztek. Még mindig rendezetlenek a birtokviszonyok, de részben sikerült visszaszerezni az egyház birtokait. (Egy telkünket azonban a főút mellett átadták az ortodoxoknak.) Az épület fenntartása, a fűtés, villany, víz nagyon sokba kerül, az intézménynek pedig semmi biztos jövedelme nincs. Az alapítvány a gondviselésre hagyatkozik, elsősorban Ausztriából és Németországból kapnak segítséget. A rászoruló gyerekek csak iskolaidő alatt vannak Szárhegyen. Nyáron ugyanis a kultúráé, a művésztáboroké a szárhegyi kolostor. /Takács Éva: Ajándék a Szent Ferenc Alapítvány szárhegyi gyerekeinek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./
2005. április 4.
Április 3-án immár hetedik alkalommal ünnepelte a dévai Szent Antal plébánia a Hűség napját. Most a gyülekezet figyelme az utóbbi ötven esztendőben itt szolgáló lelkészek – többnyire ferences atyák – és nővérek felé fordult, akik valamennyien hivatalosak voltak az ünnepségre. A hajdan itt szolgáló Benedek Domokos ferences atya szentbeszédében az Istenbe vetett hit és a keresztény értékrend iránti hűség fontosságára hívta fel a figyelmet. A szentmisét követően a templom közelében lévő Magyar Házban a hívek elbeszélgettek a vendégekkel. /Gáspár-Barra Réka: Hűség napja. Déván szolgálták az Istent. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./
2005. április 8.
Moldvában mintegy kilencezer gyermek ma is beszéli anyanyelvét, a magyart, a mintegy hatvan településen. Bákó megyében egyetlen magyar nyelvű középiskola sincs, mert a települések csángó-magyarsága szétszórtan él, egyik sem „bírna meg” egy magyar tanintézményt, a fennálló törvények szerint. Tizenhárom településen sikerült beindítani a magán magyarórákat, s ebből az írni-olvasni tanító képzésből mintegy kilencszáz moldvai gyermek veszi ki a részét. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes és Hegyeli Attila tanár kezdeményezésére alapítványi pénzekből vásároltak tizenhat hektárnyi területet, azon áll majd a kilencezer négyzetméternyi csángóföldi campus (étkezdével, diák- és tanári bentlakással, I-XII. osztállyal). Az intézmény felépítéséhez azonban újabb pénzekre van szükség. Kapcsolatkiépítéssel, rokoni szálak igénybe vételével, a világban élő magyarok megszólításával-segítségével hiszik, hogy sikerül tető alá hozni mindezt. Böjte atya felhívása: „Hogy az iskola minden egyes osztálytermének, hálójának arca legyen, arra szeretném felszólítani a Kárpát-medencei és a tengerentúli magyarságot, hogy minden egyes közösség, amelyik magában életerőt érez, vállaljon föl egy-egy osztálytermet, egy-egy hálót. És akkor nemcsak az lenne kiírva az osztály fölé, hogy IX.B., hanem az is, hogy mondjuk a marosvásárhelyi magyarok támogatásából épült, és ott lenne a közösség címere; és akkor az a moldvai osztály tudná, egész évben tudná, hogy né, vásárhelyi testvéreink jóvoltából tanulhatunk itt, ebben az osztályban...” Az évek során Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad és megannyi anyaországi település fel tudta karolni s csángómagyarok ügyét, csángóesteket, csángónapokat szervezve, Marosvásárhely se maradjon ki a sorból? /Bölöni Domokos: Lesz csángó campus is. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./
