Közel százan gyűltek össze Hunyad megyében, Nagyágon a Mária napi búcsúra. A hajdan virágzó bányásztelepülés lakói a múlt század elején még négy felekezetbe tömörülve tartották fenn templomaikat. A református, görög katolikus, evangélikus templomok ma már megcsonkultan merednek az égre. A római katolikus közösséghez összesen tizenkilencen tartoznak, ők is csak törve beszélnek magyarul. A templom tornyát, tetőzetét azonban az elmúlt években sikerült megerősíteni, s a plébánia is, bár omladozik, évről évre szállást nyújt a dévai cserkészeknek, akik minden nyáron itt táboroznak. Az idei búcsúünnepen is cserkészekkel, dévai családokkal és a szászsebesi ferencesekkel népesedett be a templom, akiket a maroknyi gyülekezet hálás szívvel látott vendégül. /GBR: Búcsúünnep Nagyágon. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 6./
2005. szeptember 8.
Szeptember 7-én tartották a Hunyad megyei magyar tanárok évkezdő összejövetelét Déván. – Rajtunk múlik a magyar oktatás jövője, szögezte le Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. Nemrég megalakult a Hauer Erich Társaság, melynek célja a Hunyad megyei magyar oktatás, elsősorban a dévai Téglás Gábor névre keresztelt új iskola felkarolása és támogatása, ismertette fia szellemi örökségének továbbvitelét dr. Hauer Erich. A két évvel ezelőtt váratlanul elhunyt ifj. Hauer Erich ugyanis a Hunyad megyei magyar szórványoktatás fő pártfogója volt. Számos Hunyad megyei magyar pedagógus nem élt a lehetőségekkel és nem használta fel sem az oktatói támogatást, sem a könyvvásárlási utalványt. Sőt, a magyar gyerekeknek elkülönített nyári táborozási lehetőségeket sem merítették ki, ismertette a szomorú helyzetet Kofity Magda, az RMPSZ Hunyad megyei elnöke. Sok szülő román tagozatra gyermekét, különösen középiskolai szinten. A létszámmal több helyen gond van. /Chirmiciu András: Magyar tanárok évkezdő összejövetele. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 8./
2005. szeptember 12.
Az RMDSZ közeljövőre vonatkozó célkitűzéseinek meghatározása, a romániai magyar oktatás helyzetének értékelése, illetve az árvíz sújtotta településeken hozott intézkedések számbavétele történt meg szeptember 10-én az RMDSZ parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén. Markó Béla szövetségi elnök úgy látja, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet az egyedüli a romániai politikai pártok között, amely az elmúlt tizenöt évben megtanulta, hogyan működik egy koalíció. A sikerek között említette elsőként Markó az aradi Megbékélési Emlékpark augusztusi felavatását, másodikként a székelyföldi infrastruktúra fejlesztése terén tett előrelépéseket, hozzátéve, hogy az elmúlt időszakban három fontos útvonal megjavítása is elkezdődött. Harmadikként arról számolt be, hogy Tokay Györgyöt litván és lett nagykövetté nevezték ki. Az oktatás területén siker a szilágysomlyói és a dévai önálló magyar iskola beindulása, valamint a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum magyarrá válása. Az RMDSZ kudarclistáján elsősorban az észak-erdélyi autópálya szerepel. Frunda György bejelentette, ha jövőben nem kezdődik el az autópálya építése, akkor ez akár a kormánykoalícióval való együttműködés szakítópróbája is lehet. Az őszi parlamenti ülésszak prioritásai közé tartozik a kisebbségi törvénytervezet és a decentralizációs jogszabály elfogadtatása. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok esetében Markó csak annyit mondott, hogy továbblépésre van szükség. A gyűlésen Sárkány Kis Endre, a BBTE oktatója bírálta az egyetem magyar vezetőit, akik nem segítik az önálló karok ügyét. Lakatos András a rossz magyarsággal megírt tankönyvek problémáját vázolta. Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője jelezte, hogy az idén a tavalyhoz képest hamarabb megkapják a gyerekek a tankönyveket. Újra be kellene indítani a magyar nyelvű tankönyvírást. Az RMDSZ Országos Segélybizottságának tájékoztatásából kiderül, hogy Magyarország mindhárom árvíz esetében nagy segítséget nyújtott. A székelyföldi katasztrófával kapcsolatosan a jelentés emlékeztet, hogy Magyarország ismét elsőként sietett az udvarhelyszékiek megsegítésére. /Borbély Tamás: Az autópálya ügye az RMDSZ legnagyobb kudarca. Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./
2005. szeptember 13.
Nagy ünnep a dévai és Hunyad megyei szórványmagyarság körében, hogy Déván szeptember 12-én Téglás Gábor nevét viselő önálló magyar iskolában megkezdődött a tanév. Az iskolaépület félkész állapotban van, mégis nagy volt az öröm. – Legyőztük a reménytelenséget, s megszületett a csoda, a várva várt iskola, hangsúlyozta Varga Károly, az iskolát létrehozó Geszthy Ferenc Társaság elnöke. Mindez nem jöhetett volna létre a társadalmi munkát vállaló szülők, egyházak, civil szervezetek, valamint az RMDSZ támogatása nélkül. Idén ugyanis az anyaországi támogatás fele sem jött meg, az építővállalat jóindulatán múlott a munka folytatása. Jelenleg csupán a földszinten és a második emeleten lévő tantermek készültek el, miközben az első emeleti bentlakáson, illetve a harmadik emeleti laboratóriumoknál még folyik az építkezés. Az ünnepségen résztvevő Markó Béla az együttes építést és a magyarság jövőjében való álmodozás szükségességét említette a tavaly novemberben megígért, de meg nem érkezett anyagi támogatás pótlására az összefogásból és a magyar oktatás hitében való kitartásból jelesen vizsgázó dévaiaknak. A magyar oktatási minisztérium képviselője az iskola további anyagi támogatásáról biztosította az egybegyűlteket. – Míg az iskolák rendre épülnek le még a többség körében is, mi, itt, a szórványban új iskolát építünk, hangsúlyozta Kocsis Attila, az iskola meghatódott igazgatója. /Chirmiciu András: Megszületett a várva várt csoda! = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./ A megnyitón megjelent Markó Béla RMDSZ- elnök, Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott elnöke és Mircea Ioan Molot, a Hunyad megyei tanács elnöke is. Markó Béla RMDSZ-elnök rámutatott: „Bizonyára sokan kész épületre, a friss, ragyogó vakolat illatára számítottak, ehelyett építőtelep fogadta az egybegyűlteket”, de az építőtelep a jelképe egyszerre szimbolizálja az eddigi erőfeszítéseket és a hátralevő feladatokat. Déván felépül ez az első, állami alapokból működő színmagyar iskola. Mircea Ioan Molot rendkívül nagyra értékelte az iskola névválasztását. Téglás Gábor ugyanis nemcsak egy dévai iskola igazgatói tisztségét töltötte be, hanem dák leletek után is kutatott a megyében. Az iskolában egyébként elsőtől tizenkettedik osztályig összesen 371 diák, valamint 80 óvodás kezdi meg a tanévet. Kocsis Attila igazgató félbentlakásos rendszert vázolt föl, ahol a diákok a tanórák után különböző foglalkozásokon, szakkörökön vesznek részt, és a házi feladatokat is elkészítik. Szabó Béla, a HTMH megbízott elnöke elmondta, az eddigi években több mint 110 millió forintot szánt a magyar állam a Téglás Gábor Iskola megépítésére, idén pedig újabb 35–40 millió forintra lehet számítani. Böjte Csaba ferences szerzetes, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke nem vett részt az ünnepségen. Úgy látja, az új iskola nem lesz negatív hatással az egyházi ernyő alatt működő intézményre. Böjte Csaba ugyanakkor természetesnek tartotta volna, ha a létesítmény megálmodóival még a telekvásárlás előtt közösen gondolkodtak volna a dél-erdélyi szórványmagyarság oktatási gondjainak megoldásáról. Téglás Gábor /Brassó, 1848. márc. 23. – Budapest, 1916. febr. 4./ régész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Egyetemi tanulmányai után, 1871-től a dévai főreáliskola tanára, 1883-tól 1904-ig igazgatója. A római kori Dáciát választotta tanulmányai főtárgyául. Felásatta a sarmisegetusai amfiteátrumot, s a dévai múzeumot gazdagította az innen kikerült leletekkel. Hosszú időn át igazgatója volt a Hunyad Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulatnak. /Antal Erika. Lukács János: Félkész épületben a Téglás-iskola. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./
2005. szeptember 13.
A Petrozsényban újra kapuit megnyitó magyar iskola a gyulafehérvári római katolikus érsekség tulajdona. Beindítását és működtetését a Böjte Csaba atya által irányított dévai Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. – Segíteni szeretnék a rászoruló Zsil-völgyi gyermekeknek. Rengeteg itt a szegény. Szociális munkát vállaltam ezért – mondja a Budapestről érkezett Pogány Borbála, aki itt önkéntes munkát vállalt. Ács Éva igazgatónő hangsúlyozta, nem vették el, hanem biztosítják a magyar pedagógusok katedráját Petrozsényban, Petrillán és Lupényban. Megegyeztek, hogy a gyermekek itt járnak majd iskolába. /György Horváth László: Újból magyar iskola indult Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./
2005. szeptember 16.
Megkezdődött az oktatás Déva önálló magyar iskolájában, azonban a Téglás Gábor Iskola félkész állapotban nyitotta meg kapuit. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a széleskörű összefogással szembekerülő sajtót okolta a jelentős késésért. Takács emlékeztetett, 1990-ben Varga Károly mint dévai RMDSZ-elnök és ő, mint a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa RMDSZ-es képviselője és alelnöke létrehozták az önálló magyar iskolát. Az iskola egy évig működött is jogi személyként, Széll Zoltán volt az igazgatója, míg a PUNR be nem került a parlamentbe. /Chirmiciu András: Ígéretek nyomán haladva, avagy hol a hiányzó láncszem. Beszélgetés Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 16./
2005. szeptember 16.
Meglepően jó a héten beindult dévai Téglás Gábor önálló magyar iskola tankönyvellátása, nyilatkozta Széll Zoltán matematikatanár. Középiskolai szinten már nem jó a helyzet, a szaktantárgyakból hiányoznak a magyar nyelvű tankönyvek. /Chirmiciu András: Hunyad. Szlalomozás a bakik között. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 16./
2005. szeptember 19.
Petrozsényi magyarok ünnepeltek szeptember 18-án, vasárnap: a hosszas hanyatlás után Petrozsényban ismét van magyar iskola, Böjte Csaba atya áldozatos munkája nyomán. Tavaly összesen 12 gyermek tanult magyar nyelven Petrozsényban, Zsil völgye “fővárosában”, jelenleg 118 gyermek tanul a Jézus Szíve Iskolában. Mindezt csakis szeretettel lehetett elérni, hangsúlyozta a ferences szerzetes a római katolikus templomban. Maga az iskola állami intézmény, felújítását és a színvonalas bentlakás berendezését a dévai Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. Az épületet 2003-ban kapta vissza a római katolikus egyház. Két év leforgása alatt Böjte Csaba atya és munkatársai belülről teljesen felújították s nemrég 25 ezer eurós adományt kaptak a külső tatarozáshoz. Hunyad megyében két új iskola létesült az idén, mindkettő magyar nyelvű. Méghozzá olyan súlyos problémákkal küzdő vidéken, ahol még a többségi oktatás is sorvad. /Chirmiciu András: Magyar iskola Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./
2005. szeptember 20.
Úgy tűnik, nincs kellően átgondolva a dél-erdélyi szórványmagyarság oktatási rendszere. Míg például Déván a Magyarok Nagyasszonya Kollégium mellett nemrég a Geszthy Ferenc Társaság is indított egy iskolát, mely az óvodától az érettségiig oktatja a diákokat, Vajdahunyadon éppen hogy „megél” a magyar elemi oktatás. Felső tagozatos iskola tehát Déván kettő is van, de a megyében másutt sehol sem találni olyan tanintézetet, amely érettségi oklevelet is adna diákjainak. Vajdahunyadról számos diák ingázik Dévára, akik részben Csaba atya intézetében, részben a Téglás-iskolában tanulnak. Az apadó gyermeklétszámot tekintve kérdéses, ki fogja megtölteni néhány év múlva például a dévai Téglás-iskola padjait. Csaba atya iskolái ezzel szemben mindig megtelnek, mert a szerzetes azokból a nyomornegyedekből is összegyűjti a diákokat, ahonnan esetleg évek óta senki nem érettségizett – sem magyarul, sem románul. /Benkő Levente: Ellentmondások a Hunyad megyei magyar oktatásban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./
2005. szeptember 20.
Makóról indultak el a magyarországi motorosok Böjte Csaba ferences szerzetes dévai gyermekotthonába, hogy átadják adományukat a rászoruló gyermekeknek. Egy tank benzin árával lehetett jelentkezni a jótékony célú dél-erdélyi túrára, s szerte az országból több mint 130-an pattantak nyeregbe, hogy személyesen vigyék el élelmiszer- és pénzadományukat a dévai otthon lakóinak. A találkozás és a járgányok kipróbálása a gyermekeknek jelentett életre szóló élményt. A dévai gyerekek a ferences templomban műsorral fogadták a nem mindennapi látogatókat, akik közel egymillió forint értékű hoztak a rászorulóknak. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./
2005. szeptember 20.
Szeptember 17-én Torockón léptek fel a magyarországi Csanádapáca színjátszói, az előadás bevételét a dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánlották fel. A látogatásban a csoport egyik tagjának, Gál Lászlónénak volt szerepe, aki mintegy évtizede felfedezte magának a falu és a táj szépségeit és rendszeresen visszajár. – Tamás Márta, a torockói Kis Szent Teréz gyermekotthon vezetője elmondta: reményeik szerint az otthon jelenlegi 15-ös létszámát jövőre 30-ra emelnék, s akkor még biztosabbá válna a magyar iskola jövője. /–r –a: Gyermekek javára. Csanádapácaiak Torockón. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./
2005. szeptember 20.
Gyenge Gábor bukaresti amatőr festőművész közel száz alkotásából nyílt kiállítás Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. A Hunyad megyei Haróban született alkotót erős szálak kötik Temesvárhoz, hiszen az ötvenes években itt végezte a Műszaki Egyetemet. Közben a helyi magyar közösséggel is kapcsolatba került, a református fiatalok szervezetébe is eljárt. Akkor szerzett barátai segítették kiállításának szervezését. A gyermekkora óta rajzolgató, festegető gépipari tervező 1962-ben telepedett le Bukarestben. Gyenge Gábor tájképfestészete teljes egészében Dél-Erdélyhez kapcsolódik. Maros menti erdők, dombok, vízpartok; nagyszebeni, segesvári, dévai városrészek, várak, tornyok, bástyák, várromok tartják fogva képzeletét. Anyanyelvét sem akarta elfelejteni Gyenge Gábor, ezért fogott versíráshoz. Eddig két kötetet jelentetett meg saját kiadásban. /Szekernyés Irén: A szülőföld és az anyanyelv vonzásában. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 20./
2005. szeptember 21.
Szeptember 20-án Szovátán felavatták az árvaházat, a Szent József Gyermekvédelmi Központot. Nyolcvan, többnyire Maros és Hargita megyei, szerény körülmények között élő családból származó gyermek adott hálát Böjte Csaba atyának és támogatóinak a megnyitón. „Mindig mondtam, hogy sok jó ember van a földön. Ezért szándékosan nem is pályáztunk, hanem a szegények két filléréből építettük ezt a gyermekotthont” – újságolta örömmel a szerzetes. Amikor az épület majdnem elkészült, tűz ütött ki, és mindent elölről kellett kezdeni. A Magyar Püspöki Konferencia 2002-ben hirdette meg a Jót tenni jó című akcióját. Ennek bevételét élelemre és főként édességre szánták Böjte Csaba dévai ferences atya árváinak. „Végül hihetetlenül nagy összeg, 14 millió forint gyűlt össze, ami cukorkára kissé sok, ezért úgy döntöttünk, hogy a befolyt pénzből újabb gyermekotthont építünk.” – vázolja a történetet a szerzetes. „A magyar nemzet megmutatta: nemcsak nemet tud mondani” – mondta Böjte Csaba. A Budapestről hazatelepedett Kertész házaspár egyike az új otthonban dolgozóknak. Kertész Péter karbantartóként tevékenykedik az intézetben, tanítónő felesége, Ildikó nevelőként gondoskodik új, nyolc fiús „családjáról” és saját gyerekükről, a mindössze kilenc hónapos Ákos Gergőről. A szerzetes az udvar hátsó felében álló gazdasági épületet is át szeretné alakítani. Elképzelése szerint itt rászorultak szórványkollégiuma is helyet kaphat. /Szucher Ervin: Cukorkáért mentek, otthonra leltek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2005. szeptember 23.
Sipos Szabolcs fiatal református pap elmondta, Szászvároson az egyháznak jelenleg 196 tagja van. A temetések száma jóval meghaladja a születésekét; az idén egyetlen kisgyereket sem tartottak szenteltvíz alá. A szombati kátéórákra mindössze két lány jár. Legutóbb, 2003-ban még nyolcan konfirmáltak. „A fiatalok között olyan is volt, aki nem beszélt magyarul, s nem is értette, hogy mit mond. De becsületére váljon, hogy bemagolta a kérdéseket” – mesélte a pap. A vegyes házasságból született gyermekeket itt is többnyire román osztályba íratják. Aki az anyanyelvi oktatást választja, annak az elemi elvégzése után a 25 kilométerre lévő Dévára vagy a távolabbi Nagyenyedre kell beíratnia csemetéjét. A fiatalok a templomtól is elpártoltak. Egy istentiszteletre mindössze 30–35 református jön el. A szászvárosi gótikus stílusú templom a 13. században épült. Utoljára 1936-ban a gyülekezet saját pénzéből tatarozta a templomot. A két iskolafenntartó gróf, Kún Kocsárd és unokaöccse, Kuun Géza mellszobrát a presbiterek nem merik a vár udvarára, a templom elé helyezni. Bedő Béla néhai lelkész a mezőről menekítette be a valamikor a református kollégium előtt álló szobrokat, melyeket tavalyig a tanácsteremben féltve őriztek. Miután került pénz talapzatra, a templom oldalsó bejáratához helyezték el őket. /Szucher Ervin: Magyarul tanulják, de nem értik. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./
2005. október 1.
Ellentétes folyamatok zajlanak a dévai és lupényi magyar oktatásban. Déván, a megyeszékhelyen a gyermeklétszám nem jelent különösebb gondot, inkább a félkész épület okoz fejfájást, addig Lupényban a magyar tagozat a város legjobb iskolaépületébe költözött, gyermekhiány miatt azonban osztályösszevonásra került sor. Petrillán és Vulkánban gyermekhiány miatt már évekkel ezelőtt összevonták az elemi osztályokat, Urikányban és Petrozsényban pedig jóformán meg is szűnt a magyar oktatás, Lupényban külön osztályban indult. A válság mégsem kerülte el a bányavidék legéletképesebb magyarságú városát sem. A prefektúrai főtitkárrá előléptetett Dézsi Attila korábbi RMDSZ-es tanácsos segítségével sikerült elintézni, hogy a több tanintézményben szétszórt magyar tagozat és óvoda a városháza tőszomszédságában nemrég teljesen felújított épületbe kerüljön. Varga Károly, a dévai iskolát létesítő Geszthy Ferenc Társaság vezetője iskolabuszt ígért a lupényiaknak. Azonban Lupényban végül első osztályba csak 5 gyereket írattak, így a 4 másodikossal, 10 harmadikossal és 12 negyedikessel együtt csak 31-en vannak. Az összevont osztályok pedig tovább riasztanak el egyes szülőket a magyar iskolától. – Az a legnagyobb baj, hogy a magyarság nem érzi magáénak az iskolát, véli Farkas Éva tanárnő. /Chirmiciu András: Felemás lupényi magyar iskola. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./
2005. október 7.
Az aradi minorita plébániatemplomban hagyományos október 6-i gyászmisét celebráltak az aradi vértanúk emlékére. Helybeli és temesvári római katolikus papok, minorita testvérek, református és evangélikus-lutheránus tiszteletesek vettek részt az istentiszteleten, amelyen jelen volt többek között, Cristian Stragea Arad megyei prefektus, Búza Gábor Arad megyei tanácsi alelnök, Bognár Levente aradi alpolgármester, Király András RMDSZ-es parlamenti képviselő, Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke, Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter, dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul, Szabó Béla, a HTMH megbízott elnöke. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes szentbeszédében Krisztus személyes példamutatásával szólított fel arra, hogy ne térjünk le a szeretet útjáról. A gyűlölet mindenkit vesztessé tesz, így 1849. október 6-án senki sem volt győztes! Krisztus nem legyőzte ellenfeleit, hanem társult velük. Fényt kell gyújtani magunkban és az emberek szívében a gyűlölet, a fegyverek, a gyilkosság ellen. /(Kiss): Gyászmise a vértanúk emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 7./
2005. október 14.
Szeretettel fogadták a piarista tanító rend első képviselőit, Juditot és Tündét Nagykárolyban. 2002 júliusától két éven keresztül nagylánykollégiumot vezettek Déván, innen jöttek Nagykárolyba. Adományokból tartják fenn az otthont, a tizenkét itt lakó kislánnyal, akik a szatmári gyermekvédelmi központból kerültek ide. /Konglovits Éva: Piarista nővérek Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./
2005. október 20.
Folytatódhatnak az építkezési munkálatok a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportban, miután a román kormány határozatot fogadott el a magyar középiskola támogatásáról. Az RMDSZ, a dévai Geszthy Ferenc Társaság, a Communitas Alapítvány, valamint a magyar állam 110 millió forintos támogatásával létrejött dévai oktatási intézményben idén szeptembertől 371 diák és nyolcvan óvodás tanul magyarul az óvodától a középiskoláig. Az avatóünnepségen Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott elnöke elmondta, a tanintézet hamarosan újabb, közel negyvenmillió forintos támogatásra számíthat a magyar kormánytól. /Kormánytámogatás a dévai Téglás-iskolának. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./
2005. október 20.
A romániai magyar kisebbség oktatásának helyzetéről tartottak tanácskozást október 17–18-án Aradon a magyar főtanfelügyelők, főtanfelügyelő-helyettesek, valamint azok a tanfelügyelők, tanárok, akik a szórványmegyékben a magyar oktatásért felelnek. A tanácskozást Kötő József államtitkár és Matekovits Mihály, az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Osztályának főigazgatója szervezte, jelen volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Lászlófy Pál, a minisztérium részéről pedig Görbe Péter szakoktatásért felelős tanácsos, Kacsó Bodó Gabriella, a tankönyvekért, valamint Fodor Dóra Andrea, a magyar nyelv és irodalom tanításáért felelős tanácsos. Bondor István Hargita megyei főtanfelügyelő elmondta, hogy kiépül a kisebbségi oktatásról szóló adatbázis, amelynek alapján kidolgozzák a magyar oktatás stratégiáját. A szórvány gondja a szakemberhiány mellett a létszám alatti osztályok működése, illetve hiánya, valamint az új iskolarendszer kialakítása során veszélybe kerülő iskolák kérdése. Megoldásként a kistérségi iskolaközpontok létrehozása körvonalazódik a dévai szórványkollégium, illetve az aradi Csiky Gergely Iskolaközpont mintájára. – Régi kérés, hogy magyarul írott tankönyvekből tanulhassanak a diákok. /Takács Éva: Tanácskozás az anyanyelvű oktatásról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./ Halász Ferenc Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint a rendszeres találkozás nagyon fontos, mert az anyanyelvi oktatásnak vannak olyan sajátos problémái, amiket közösen kell megoldani. A tankönyvhelyzet idén is változatlan, a tanulók csak decemberben jutnak hozzá a magyar tankönyvekhez, akkor sem mindegyikhez. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő szerint is szükség van szakmai találkozókra. Matekovits Mihály hangsúlyozta, a decentralizálásra nagyon oda kell figyelni, különös hangsúllyal a kisebbségi kérdésekre. /Kiss Károly: Minőségi anyanyelvi oktatást! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./
2005. október 28.
Alig akad magyar ember Déván, aki legalább hallomásból ne ismerné a Hasa nevet. Gligor Hasa Hunyad megye talán legnagyobb magyarfalója. A magyar iskola tanulói emlékezhetnek egykori román nyelv is irodalom tanáruk magyarellenességére. Az 1990-ben beindított önálló magyar iskolára éppen Hasa közbenjárásának “köszönhetően” szűnt meg. Szinte nem létezett olyan magyar kezdeményezés Déván a kilencvenes évek elején, amelyet Hasa, akkoriban még a Vatra Romaneasca elnöke, meg ne próbált volna torpedózni. A Vas megyei küldöttség fogadásánál rendezett sajtóértekezletről sem hiányozhatott. Sőt, a mélyen gyűlölt magyarokat megfelelőnek tartotta arra, hogy anyagi támogatást kérjen vármonográfiája magyarra való fordításához. /Chirmiciu András: Derék (párt)katona?! = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2005. november 1.
„Az országos vagy legalábbis regionális jelentőségű, öt-tíz millió forintot meghaladó nagy tervek pályázatait várjuk – jelentette ki a Székely István, a Szülőföld Alap oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégiumának erdélyi tagja. Az oktatási, kulturális és médiaintézményeknek alig több mint két hét áll rendelkezésükre ahhoz, hogy benyújtsák pályázataikat. A kollégium az erdélyi pályázók között 400 millió forintot oszt szét. A szórványvidéken működő magyar nyelvű közoktatási intézmények beruházási, fejlesztési és működési támogatása kategóriába 90 millió forintot soroltak. Az RMDSZ vezetői a dévai Téglás Gábor magyar gimnázium épületének a befejezését tartják a legfontosabbnak. A kollégium 55 millió forintos keretet szabott meg az irodalmi és kulturális intézmények pályázataira. A romániai magyar szerkesztőségek 70 milliós kereten osztozhatnak. /Gazda Árpád: Két hetet adtak a pályázásra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./
2005. november 2.
Winkler Gyula kereskedelmi ügyekkel megbízott miniszter kezdeményezésére a kormány tartalékalapjából mintegy 800 ezer új lejt utaltak ki a Hunyad megyei Déván működő Téglás Gábor Iskolacsoport számára. A dévai és a környező szórvány-magyar falvakban élő gyermekek, akiket nagyon erős asszimilációs hatás ér, most végre anyanyelvükön tanulhatnak. Jelenleg több mint 400 diák folytatja itt a tanulmányait. A közeljövő tervei között szerepel a bentlakások, műhelyek és különböző szakoktatást szolgáló termek kialakítása. A teljes iskola átadását a jövő év tavaszára tervezik. A Téglás Gábor nevét viselő intézmény létrehozásához a magyar kormány is anyagi támogatást nyújtott. /Kormányzati támogatás a Téglás Gábor Iskolacsoportnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./
2005. november 7.
Több száz, nagyrészt fiatal unitárius zarándokolt el november 5-én magas Déva várába, leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító sírjánál. Az évente megrendezett zarándoklatra Erdély szinte valamennyi tájáról érkeztek, akik a hagyományhoz ragaszkodva idén is gyalog mentek fel. Kolumbán Gábor, az Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka az állandó megújulás szükségességét hangsúlyozta. /Chirmiciu András: Unitáriusok Dávid Ferenc sírjánál. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 7./
2005. november 10.
Fél évvel azután, hogy Cristian Vladu, Hunyad megye prefektusa azt állította: a sorozatos fenyegető üzenetek a titkosszolgálattól érkeznek, Déván újabb botrány pattant ki a titkosszolgálat /SRI, Román Hírszerző Szolgálat/ tevékenységével kapcsolatosan. Mircia Muntean dévai polgármester azt állította sajtóértekezletén, hogy a titkosszolgálat lehallgatta telefonbeszélgetéseit. A Legfelsőbb Bíróságtól visszakapott dossziékban ugyanis telefonbeszélgetései lehallgatásáról szóló titkosszolgálati jelentéseket találtak. /Chirmiciu András: A SRI felfigyelt a dévai polgármesterre. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./
2005. november 14.
Pedagógusok, lelkészek, az RMDSZ helyi szervezeteinek képviselői, illetve mind a 25 magyar civil szervezet elöljárói összegyűltek november 12-én Déván, a megyei RMDSZ által rendezett, immár hagyományos szórványkonferencián, amelyen a Hunyad megyei magyarság oktatási helyzetéről volt szó. Lakatos András, a Kolozsvárról meghívott oktatásügyi RMDSZ ügyvezető elnök leszögezte: a kis létszámú iskoláknak, tagozatoknak nincs jövője. Ezentúl az iskolák diákjaik létszáma alapján kapnak pénzt, gyerekenként olyan 20-25 millió lejt, s emiatt a 200 diáknál kisebb iskolák egyszerűen nem életképesek. A tanügyi törvény tartalmazni fog bizonyos korrekciós tényezőket a drágább kisebbségi oktatás támogatására, ennek ellenére a jövő egyértelműen a minőségi oktatást biztosító iskolaközpontoké. Erre a szórványban is fel kell készülni. Ezt mutatja a zsilvölgyi Lupény és a szomszédos Vulkán súlyos létszámproblémákkal küzdő magyar tagozatainak helyzete. Eddig sokan említették a vulkáni magyar tagozat egyesítését a felújított épülettel, új iskolabusszal és több diákkal rendelkező lupényival, de konkrét javaslat nem született. A közös megoldáshoz helyi elképzelések szükségesek, illetve olyan személyek, akik vállalják a kivitelezést. Petrozsényban ezt a szerepet a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta fel, Lupényban és Vulkánban viszont a pedagógusok tartózkodása miatt az elképzelés döcögősen halad. Vajdahunyadon sem különb a helyzet. Az óvoda és az iskola között szinte semmilyen kapcsolat sincs, holott a szórványban túl nagy luxus a lemorzsolódás. Déván a helyi kezdeményezésből született Geszthy Ferenc Társaság szeptemberben beindította az önálló magyar iskolát. Az iskola azonban félkész állapotban indult. A román és a magyar kormány közösen finanszíroz három kisebbségi iskolát: a battonyai román iskolát, a marosvásárhelyi Bolyai Kollégiumot, illetve a dévai Téglás Gábor Iskolát Winkler Gyula közbenjárására a román kormány 8 milliárd lejes támogatást nyújtott a dévai iskolának. Budapestről az előző évekhez hasonló jelentős anyagi támogatást helyeztek kilátásba a Szülőföld alapon keresztül. Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke szerint a román kormánytól kapott, illetve a magyartól beígért összeg csupán az iskola teljes felszerelésének a felét fedezi. /Chirmiciu András: Kihívások, megoldások a szórványoktatásban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./
2005. november 14.
Pedagógusok, lelkészek, az RMDSZ helyi szervezeteinek képviselői, illetve mind a 25 magyar civil szervezet elöljárói összegyűltek november 12-én Déván, a megyei RMDSZ által rendezett, immár hagyományos szórványkonferencián, amelyen a Hunyad megyei magyarság oktatási helyzetéről volt szó. Lakatos András, a Kolozsvárról meghívott oktatásügyi RMDSZ ügyvezető elnök leszögezte: a kis létszámú iskoláknak, tagozatoknak nincs jövője. Ezentúl az iskolák diákjaik létszáma alapján kapnak pénzt, gyerekenként olyan 20-25 millió lejt, s emiatt a 200 diáknál kisebb iskolák egyszerűen nem életképesek. A tanügyi törvény tartalmazni fog bizonyos korrekciós tényezőket a drágább kisebbségi oktatás támogatására, ennek ellenére a jövő egyértelműen a minőségi oktatást biztosító iskolaközpontoké. Erre a szórványban is fel kell készülni. Ezt mutatja a zsilvölgyi Lupény és a szomszédos Vulkán súlyos létszámproblémákkal küzdő magyar tagozatainak helyzete. Eddig sokan említették a vulkáni magyar tagozat egyesítését a felújított épülettel, új iskolabusszal és több diákkal rendelkező lupényival, de konkrét javaslat nem született. A közös megoldáshoz helyi elképzelések szükségesek, illetve olyan személyek, akik vállalják a kivitelezést. Petrozsényban ezt a szerepet a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta fel, Lupényban és Vulkánban viszont a pedagógusok tartózkodása miatt az elképzelés döcögősen halad. Vajdahunyadon sem különb a helyzet. Az óvoda és az iskola között szinte semmilyen kapcsolat sincs, holott a szórványban túl nagy luxus a lemorzsolódás. Déván a helyi kezdeményezésből született Geszthy Ferenc Társaság szeptemberben beindította az önálló magyar iskolát. Az iskola azonban félkész állapotban indult. A román és a magyar kormány közösen finanszíroz három kisebbségi iskolát: a battonyai román iskolát, a marosvásárhelyi Bolyai Kollégiumot, illetve a dévai Téglás Gábor Iskolát Winkler Gyula közbenjárására a román kormány 8 milliárd lejes támogatást nyújtott a dévai iskolának. Budapestről az előző évekhez hasonló jelentős anyagi támogatást helyeztek kilátásba a Szülőföld alapon keresztül. Varga Károly, a Geszthy Ferenc Társaság elnöke szerint a román kormánytól kapott, illetve a magyartól beígért összeg csupán az iskola teljes felszerelésének a felét fedezi. /Chirmiciu András: Kihívások, megoldások a szórványoktatásban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./
2005. november 18.
Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke beszélt a szórványmisszióról, a szórványprogramokról és az alapítvány tevékenységéről. Rendszeres tevékenységük az algyógyi szórvány-lelkésztalálkozó és szórványtovábbképző, a szórványdíjazás, a szórványlap szerkesztése, tanácsadási munka lelkészeknek, pedagógusoknak. Emellett fontos az amerikai erdélyi szórvány-testvérkapcsolat is, a Válassz testvért mozgalom, amelyik egyedülálló a maga nemében: amerikai magyar családok rendszeresen támogatnak egy szórványgondozó egyházközséget és lelkészt. Ebben az évben szerették volna szervezni az Egyház és anyanyelv című konferenciát, mert égetővé vált a nyelvhasználat, nyelvcsere, nyelvváltás a romániai magyar történelmi egyházaknál és híveiknél. Folytatják a gyülekezetjárást az egyetemistákkal, teológusokkal, továbbá a romtemplomok takarítását, a nyári gyülekezeti missziót és a magyarságfelmérést. Emellett segítenek a rászorultakon, elsősorban nagycsaládosokon és gyermekeken. Nagyon fontos a Holt-tenger dokumentációs program. Erdély szórványterületein ugyanis gyors ütemű a tárgyi, szellemi értékvesztés, lassan alig marad utolsó tanú, emlékező egy-egy településen. Néhány éve kezdték el ezt a programot, hogy ezen a területen rögzítsenek mindent. A szórványközpontok között vannak a gyülekezeti házak, otthonok, menhelyek. Az igazán nagy feladatot az oktatási központok látják el. Ezek líceumok és elemi iskolák közé szerveződnek: falusi vagy városi bentlakások. A tudatos tervezés nyomán születhettek új oktatási intézmények, iskolák, mint a nagybányai Németh László, a máramarosszigeti Leöwey Klára Gimnázium, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont és a szilágysomlyói önállósuló magyar iskola. Különleges arculatot kölcsönöznek a szórványközpontoknak a teleházak, faluházak, magyarházak. További feladat a lefedetlen területek behálózása, különös tekintettel a Mezőségre, a Küküllők mente szórványvidékeire és Dél-Erdélyre. Nagy gond ezeknek az intézményeknek a fenntartása. A normatív jellegű fenntartás életbevágóan fontos. Sürgős feladat befejezni az építés alatt álló válaszúti, besztercei, felőri bentlakásokat. Anyagi okok miatt bezártak a medgyesi és hétfalusi iskolai bentlakások. A Diaszpóra Alapítvány foglalkozik a Kárpátokon kívüli misszióval is. 1996-ban jártak először a fiatalokkal Havasalföldön, a következő évben ezt Moldvában és Dobrudzsában folytatták, és azóta minden évben legalább egy kis csoport fiatal az ott élő és szolgáló lelkészekkel bejárja a Kárpátokon kívüli régiókat. Ebben az évben ellátogattak a régi Méhed, mai nevén Mehedinti megyébe, Szörényvárára (Turnu Severin). A regáti magyarság egy része rejtőzködve csendesen beolvadt, más része próbálja őrizni önazonosságát. /Dézsi Ildikó: „Szórványjárásunk célja a segítés, a szolgálat” Interjú Vetési Lászlóval, a Diaszpóra Alapítvány elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
2005. november 19.
Bemutatták Déván a Nyugati Jelen fiókszerkesztőségében Kun Kriza Ilona Őszi kikerics című verseskötetét. A torockói származású, évek óta Vajdahunyadon élő óvónő első kötete elnyerte az egybegyűltek tetszését. Nagyfokú játékosság és zeneiség jellemzi verseit. /CH. A.: Kriza Ilona könyvének bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./
2005. november 21.
Déván, a belvárosi római katolikus templomban tartott ünnepi szentmisével kezdődött november 20-án Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója alkalmával tartott megemlékezés. A fejedelem marosillyei omladozó szülőházának felújítását a Böjte Csaba atya vezette Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. /CH. A.: Bethlen Gábor felújított szülőházának átadási ünnepsége. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./ Délután a Marosillyén, Bethlen Gábor felújított szülőházában folytatódott az ünnepség. Bethlen Gábor a marosillyei várban született. Öt évvel ezelőtt az épület az összeomlás szélén állt. Böjte Csaba atyának a 2004. december 5-i népszavazás okozta keserűségben született elképzelése szerint múzeumszerűséget lehetne berendezni, elsősorban magyar ifjak számára. Jó lenne, ha nem lenne többé olyan anyaországi fiatal, aki érettségi előtt ne járt volna Erdélyben, a magyar történelmi emlékhelyek nyomán. S Arad után Marosillye fontos megálló lenne útban Vajdahunyad, Kolozsvár vagy Székelyföld felé. Az ötlet tetszett Bethlen Farkasnak, aki magyar óvodákat és ifjúsági központokat működtet Erdélyben és Kárpátalján, s együttműködéséről biztosította Böjte atyát. /Chirmiciu András: Magyar múlt és magyar jövő. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21./
2005. november 24.
Magánemberek és vállalkozók adományaiból több százezer forint értékű segélycsomagot állított össze a Fidesz szegedi szervezete a dévai árváknak. A segélycsomagot november 23-án adták át Szegeden Böjte Csaba atyának, a Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének. Az alapítvány Déván és környékén tíz gyermekotthonban közel hétszáz árva vagy szegény sorsú gyermek létfenntartásáról és tanulásáról gondoskodik. Böjte Csaba két munkatársával együtt érkezett Szegedre. /Segélycsomag Szegedről Dévára. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./
