A Nyugati Jelen múlt heti számából értesülhetett a dévai közösség Zsók Béla halálhíréről. Sokan nem tudták, hogy Zsók Béla beteg volt. Minden írása a bukovinai székelyek sorsához fűződött. Tagja volt a kolozsvári Kriza János Néprajzi Egyesületnek és a budapesti Néprajzi és Népművészeti Társaságnak is. 1993-ban nyugdíjba vonult, a Romániai Magyar Szó napilap és annak elődje, az Előre szerkesztője volt 1970 és 1993 között. 1993-ban megjelent Az egyszeri ember című bukovinai székely népmese-gyűjteménye, majd 1995-ben az Elment a madárka című, bukovinai székely népdalokat tartalmazó gyűjteménye. Bukarestből hazatelepedett és 2000 áprilisában megalapította a Dévai Petőfi Sándor Magyar Hagyományőrző Művelődési Társaságot. Sorra jelentek meg kötetei: 2000-ben Én mindig itthon voltam – néprajzi írások Déváról, 2004-ben Édesanyám dalai, 2005-ben A dévai Szent Antal templom – visszaemlékezések a templom építésére és szintén 2005-ben Az andrásfalvi reformátusok két évszázada címmel. A család döntése alapján Zsók Bélát szeptember 30-án a bukaresti Kálvineum temetőbe helyezték örök nyugalomra. /László Anna: In memoriam Zsók Béla. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 14./
2006. október 28.
Déván a Magyar Házban emlékeztek az 1956-os forradalomra. Dávid Gyula irodalomtörténész, az EMKE tiszteletbeli elnöke a helyi Segesvári Miklós Pál Egylet meghívására érkezett, bemutatta 1956 Erdélyben című könyvét. /(GBR): Egy Eszméért folyt a küzdelem. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2006. október 31.
Szilágycsehben nyolcadik alkalommal rendezte meg Bodea György kémiatanár a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált. Akkora volt az érdeklődés, hogy kétnaposra kellett nyújtani a rendezvényt, mert a 27 előadás nem fért be egyetlen napba. A rendezők mintegy 250 résztvevőre számítottak, de majdnem 460-an jöttek el. A Szilágyságból és a környező megyéken kívülről Déváról, Temesvárról és Maros megyéből is érkeztek csapatok. Október 27-én az általános iskolások léptek színpadra. Közülük a szilágynagyfalui Petri Mór Általános iskola Maszkurái kapták az első díjat, második lett a tasnádi Minitinik csapata. A harmadik helyen a dévaiak és a gernyeszegiek osztoztak. Október 28-án a középiskolásoké volt a színpad. A szilágycsehi művelődési otthon kicsinek bizonyult a sok jó előadás mindegyikére. Bessenyei István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja, zsűrielnök értékelésében jelezte: nagyon nagy gondban voltak, mert látványosan javult az előadások színvonala. Végül két első díj mellett döntöttek: a székelyhídi Grifittit és a zilahi Szkoccsot tartották a legjobbaknak. Második díjat kapott a nagyváradi Epepe. Harmadik díjat a kolozsvári Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium Angyalkák csapata vitte haza, ők kapták a közönségdíjat is. A zsűri különdíjakat is kitalált, hogy jutalmazza a diákok lelkesedését. A Sziporkák díjat a tasnádi Teletinik érdemelték ki, de a krasznai Tinikomédiások is kaptak díjat. „Már a tavaly is az volt az érzésem, hogy a PADIF Erdély legfontosabb diákfesztiválja lesz, az idén csak erősödött ez az érzés”, nyilatkozta Mátyás Irén, a Zsámbéki Művelődési Ház igazgatója. Elmondta, régóta évente két-három csapatot is meghív Zsámbékra a Kárpát-medencei diákszínjátszó fesztiválra, de most nem tudott dönteni. /Józsa László: Sikeres diákszínjátszó fesztivál. III. díj a kolozsvári Pázmány Péter Gimnáziumnak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./
2006. november 1.
A határon átívelő forradalom című emlékestet tartották meg október 30-án Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. A beszélgetést Koczka György temesvári szerkesztő, egykori politikai elítélt vezette. Lassan György személyében 1956 októberének budapesti résztvevője mesélte el a történteket, aki fegyverrel harcolt – húszévesen – a szabadságért, s akinek a forradalom leverése után menekülnie kellett. Az Egyesült Államokban talált menedéket, abban az országban, amely cserbenhagyta annak idején Magyarországot. A dévai, nagyenyedi és aradi találkozók után Temesváron is bemutatták Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész 1956 Erdélyben című, a perekről és az elítéltekről részleteket tartalmazó adattárát. A Szoboszlay-perről annak kutatója és kötetbe foglalója, az aradi Jámbor (Péterszabó) Ilona, az In Memoriam 1956 Egyesület elnöke beszélt. Romániában a becsült adatok szerint közel harmincezren szenvedték el a megtorlás valamilyen formáját, amiért szimpatizáltak az 1956-os magyar forradalommal. /(pataky): Feloldani a kollektív félelmet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./
2006. november 2.
Nem sikerült tanévkezdésig befejezni a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport építését. A Geszthy Ferenc Társaság által megálmodott tanintézmény további pénzforrásokra vár. A Hunyad megyei szórványmagyarság számára régóta tervezett iskolában két évvel ezelőtt szólalt meg először a csengő. Hunyad megye az egyik végvár, ahol még lehet magyar nyelvű iskolát indítani. /Mihály László: Téglánként épül a Téglás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2
2006. november 9.
Parajdnak gazdag az irodalma. A világháló is bőséges információt kínál, több kulturális vagy turisztikai, önkormányzati stb. portál csábít a Sóvidék jelentős nagyközségének meglátogatására. Parajd nagy adattára Csiki Zoltán – Horváth István – Ozsváth Pál – Vécsei András: Rapsóné öröksége. Tanulmányok Parajd község múltjából (Corvin Kiadó, Déva, 2006) című hatszáz oldalas munka, a település és a környező falvak „bibliája”, amely helytörténeti kézikönyv és turisztikai kalauz egyben. A könyv megismertet a sóbányászat történetével, Parajd, a két Sófalva és a tanyák, tanyabokrok, az egyházak, iskolák történetével, a Sóvidék élő nyelvével. Csiki Zoltán magyartanár a kötet szerkesztője. /B.D.: Parajd világi bibliája. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./
2006. november 15.
A két ország tudományos akadémiájának együttműködése révén közös tanulmány készülhet Románia és Magyarország történelméről, a közeljövőben pedig egyszerűbbé válhat a román-magyar határon való átkelés. Mindez csupán egy része azoknak a terveknek, amelyek konkrét alakot ölthetnek a második román-magyar közös kormányülést követően. A megkötésre váró kormány- és tárcaközi egyezmények alapján a román és a magyar állam közösen biztosít majd anyagi támogatást több tanügyi intézménynek, köztük a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontnak, a bukaresti Ady Endre Líceumnak, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak, továbbá a Battonyán levő iskolának. Markó Béla szerint Románia és Magyarország együttműködésre van ítélve. Azonban nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy „miközben a két ország partnerségéről, a szoros együttműködésről beszélünk, egyes pártok feszültséget szítanak, erősítik a nacionalista, magyarellenes retorikát”. /Gujdár Gabriella: Egyszerűsítenék a nyugati határátkelést. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./
2006. november 16.
Bethlen Gábor szelleme, kora elevenedett meg november 15-én a nagy fejedelem hajdani szülőházában, Marosillyén, a Veres bástyában. A dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársai, diákjai igazi születésnapot rendeztek a fejedelemnek. Az ünnepség előestéjén történelmi vetélkedőn idézték fel a diákok Bethlen Gábor korát, majd másnap a marosillyei szülőházban verssel, dallal hajtottak fejet szelleme előtt. Bethlen Gábor életművét vázolta föl Párdy Klára tanárnő. Végül felcsendültek a reneszánsz dallamok, majd gulyás-vacsorával zárult az ünnepség. /Gáspár-Barra Réka: Fejedelmi születésnap. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./
2006. november 17.
Érdekes kiállítás nyílt a dévai Magna Curia épületében működő Történelmi és Régészeti Múzeumban. A legendás arany- és ezüstbányák bemutatása nagyszámú érdeklődőt vonzott a kiállításra. A kiállítás anyaga a németországi gundelsheimi és bohumi bányamúzeum, valamint a Kolozs és Hunyad megyei levéltár támogatásával állt össze. Nagyágon 1742-ben bukkantak az első aranyleletekre, két évvel később német bányászok betelepítésével megindították az érckitermelést. Közel 150 év alatt 40 tonna aranyat bányásztak ki e vidéken. Nagyágot a korabeli Európa legjövedelmezőbb bányájának tekintették. Még az első világháborút követően is évente közel 50 kg arany és 130 kg körüli ezüst került felszínre. A múlt század első 30 évében 1138 kg aranyat és 3065 kg ezüstöt termeltek ki Nagyágon. Ezt követően azonban az itteni bányászat hanyatlásnak indult. /Gáspár-Barra Réka: Erdély kincseskamrája a Magna Curiában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./
2006. november 22.
A napokban tartotta közgyűlését a dévai Geszthy Ferenc Társaság, amely 2002 őszén magyar pedagógusok kezdeményezésére alakult a Hunyad megyei magyar oktatás felélesztése érdekében. A társaság első elnöke és alapító-tagja, Hauer Erich tanár hirtelen halálát követően az alelnök, Varga Károly vette át a vezetést. Varga Károly emlékeztetett, négy éve a Hunyad megyei magyar oktatás legégetőbb problémájának a Déván szétszórtan működő tagozatok összehozását látták egy önálló állami intézménybe. Erre volt már kísérlet a kilencvenes évek elején, de nem volt épület. Az iskola elkészül, közben egyre égetőbbé vált más települések gondja. A lupényi iskolában felvállalták a gyermekek utaztatását egy helyi vállalkozó mikrobuszaival, ugyanitt folyamatban van a délutáni foglalkozás beindítása. Petrozsényban az ingázási költségek fedezésére igényelték a Geszthy Társaság segítségét. Az újságíró megjegyezte, a szomszédos településeken görbe szemmel néznek az új dévai iskolaközpontra, amely “elszippantja” gyermekeiket, elsősorban Vajdahunyadról van szó. Jelenleg a Geszthy Társaság pedagóguslakásokat biztosít, több mint 60 diák számára napi ingázást, további 60 Zsil-völgyi diáknak háromhetenként hazautazást. Ebben a hónapban már 26 tanulónak pótolnak be a bentlakási költségeibe. A magyar oktatási minisztériummal aláírtak egy másfél milliós támogatási szerződést, illetve az Illyés Közalapítvánnyal folyamatban van egy egymillió forintos pályázati szerződés megkötése. Ezekből fenntartható a támogatás. /Gáspár-Barra Réka: A megoldásnak helyi szinten kell megszületnie. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./
2006. november 27.
Ünnepség keretében szentelte fel Ferencz Ervin ferences szerzetes a Gyergyószárhegyen levő Ferenc-rendi kolostor szomszédságában a gyermekotthont. A felújítást külföldi és hazai adományokból finanszírozták, az épület bútorzatát pedig a magyarországi szarvasi Vajda Péter Szakközépiskola és a szintén szarvasi Emberöltő Alapítvány adományozta. A nevelőotthont a kolostor neves polihisztoráról, Kájoni Jánosról nevezték el. Az ünnepi szentmisén Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője hangsúlyozta, szükséges vidéken is segíteni a gyermekeket, hogy Isten adta tehetségükben kibontakozhassanak. Kifejtette, össze kell fogni a gyermekek érdekében, és nem engedhetjük meg, hogy egyetlen kiskorú is elkallódjék. Böjte atya értesülései szerint Hargita megyében jelenleg 6000 olyan gyermek él, akit beírattak az első osztályba, de nem végezte el a nyolcadikat. /Jánossy Alíz: Kájoni János nevét viseli a gyermekotthon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./ A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 13. napközi otthonát szentelték fel a gyergyószárhegyi ferences kolostor udvarán. Országszerte 1500 emberpalánta gondozását vállalta eddig az alapítvány, közülük mintegy hatszáznak otthont is biztosítanak. Az alapítvány a román államtól eddig nem sok támogatásra számíthatott. Szárhegyen Csergő József és hitvese, Hajnalka gondjaira negyven gyermeket és serdülőt bíztak. A hálószobákat szarvasi adakozók bútorozták be. A szarvasiak több mint tíz esztendeje támogatják Böjte Csaba törekvéseit. Böjte Csaba elmondta, hogy a tizennégy esztendő alatt az alapítvány gondozásában felnőttek közül egy lélek sem kallódott el. December 3-án újabb otthont avatnak: Kovásznán. A tizennegyediket a sorban. Ez már a magyarországi és romániai személyi jövedelemadóból leírható 1%-os támogatásokból született. /Bajna György: A tizenharmadik otthon. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./
2006. december 4.
A térség egyik legnagyobb múltra visszatekintő rendezvényét, a XXX. Tatros Forrásánál Csángófesztivált tartották december 3-án Gyimesközéplokon. Az egykori szervezők úgy emlékeznek, Beke György sugallta 1969-ben egy író-olvasó találkozón, hogy a Gyimesek völgyében találkozzanak a Moldvában, Brassó és Déva környékén élő csángók. A rendezvény 1977 óta a Tatros Forrásánál fesztiválként vált ismertté a csángó népzenét és táncokat kedvelők számára. Az ünnepi szentmisén szenténekeket hallhattak a résztvevők a lujzikalagori meghívottak előadásában, majd a hagyományőrző csoportok felvonultak a főúton. A szabadtéri előadáson felléptek moldvai csángó hagyományőrző együttesek, a gyimesbükki, felsőloki táncosok és a házigazda gyimesközéplokiak csoportjai. /Ferencz Angéla: Csángófesztivál a Tatros forrásánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./
2006. december 4.
December 3-án Tamás József csíkszeredai megyés püspök Kovásznán megáldotta és megszentelte a Böjte Csaba dévai ferences szerzetes által alapított Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központot. A püspök a szeretet létesítményének nevezte az új gyermekvédelmi intézményt. Böjte Csaba elmondta, hogy a létesítmény annak a szeretetnek a gyümölcse, mely több mint tízezer erdélyi és magyarországi adófizető adójának 1 százalékából valósult meg. A kovásznai központ a dévai Szent Ferenc Alapítványnak immár a tizenharmadik olyan intézménye, amely árva vagy nehéz sorsú családokból származó gyermekeknek ad otthont. A felújított épület jelenleg tizenkét bajba jutott háromszéki gyermeknek ad otthont. /Bodor János: Felavatták a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./
2006. december 5.
December 1-jén üvegkiállítás fogadta a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségébe belépőket. Szalma Zsolt kolozsvári iparművész mutatta be munkáit. Néhány éve önálló vállalkozóként dolgozik. /(GBR): Kolozsvári iparművészek Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 5./
2006. december 14.
December 13-án megérkezett a Boeing óriásgép, mely Magyarországról hozta el a Magyar Baptista Szeretetszolgálat által összegyűjtött több ezer csomag egy részét az erdélyi gyerekeknek. A Boeinggel érkezett Böjte Csaba atya, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője is, mert a csomagok nagy része annak az immár több mint másfélezer gyereknek volt címezve, akiket az alapítvány gondoz. „A Szent Ferenc Alapítvány körülbelül ezerötszáz gyereket gondoz negyven helységben. Ők írtak egy-egy nagyon szép karácsonyi levelet, aztán az angyalok elhordták ezeket a leveleket, s most egy-egy cipősdobozban ajándékot kap minden levélíró” – mondta Böjte atya. A csomagok ideszállítását a Malév ingyenesen vállalta, a légitársaság dolgozói maguk is ötszáz csomagot gyűjtöttek össze az erdélyi gyerekek megajándékozására. /Bakó Zoltán: Cipősdoboznyi szeretet – Boeingen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./
2006. december 18.
Gazdag ajándékszállítmánnyal érkezett a dévai Téglás Gábor Iskolába a “Nők Kaposvárért Egyesület” küldöttsége. /Gáspár-Barra Réka: Gazdag ajándékszállítmány a Téglásnak. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 18./
2006. december 18.
Közel ezer gyerek vett részt december 16-án a parajdi sóbánya kápolnájában a Dévai Szent Ferenc Alapítvány karácsonyi ünnepségén. Az ünnepség után minden gyerek egy cipősdoboznyi ajándékot kapott. A Malév dolgozói, a baptista szeretetszolgálat, a ciszterci gimnázium diákjai gyűjtötték össze a közösségek és névtelen egyéni adományozók ajándékait. A helyszínválasztás is azért esett a parajdi sóbányára, mert nem volt más fedett, széltől-hidegtől, esetleges esőtől védett hely, ahol ennyi gyereket biztonságban tudhattak volna. /Kovács Csaba: „Ti vagytok a földnek sója” = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./
2006. december 22.
Resicabánya Govondár negyedének római katolikus plébániáján Gajdos Viktória tanárnő végzi a magyar és román nyelvű hitoktatást. A magyar származású gyermekek kezdetben nem ismerték anyanyelvüket, a tanárnő ösztönzésére azonban beiratkoztak a magyar nyelvű fakultatív oktatásra is. Eleinte beszédfejlesztést, írást, olvasást gyakoroltak, meséket hallgattak, énekeltek, később azonban az irodalomba is belekóstoltak. Manapság már folyékonyan beszélnek magyarul, a tanult verseket különféle rendezvényeken szavalják, énekelik. Gajdos Viktória Resicabánya egyetlen magyar nyelvű elemije és óvodai csoportja mellett a fakultatív csoport is vezet. Ciubotaru Simon plébános messzemenően támogatja a hittan oktatása mellett a magyar nyelvű képzést is; évekig a parókia adott otthont a magyar nyelvű óvodai csoportnak. Ugyancsak a plébános ösztönzésére az egyházközség bekapcsolódott a Háló katolikus mozgalomba, tagjaik részt vettek a nagybecskereki, illetve a dévai találkozókon. A Böjte Csaba atyával folytatott megbeszélések eredményeként a Govondár negyedbeli katolikus parókián is beindult a szociális program, naponta 20 magyar anyanyelvű roma gyermek kap ingyen ebédet. /Menteni a menthetőt. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./
2006. december 22.
Petrás Mária népdalénekes, kerámiaművész a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy idén nem lesz otthon szüleinél Csángóföldön. Nyolcan vannak testvérek, azoknak párjai és gyermekei – csak nyáron tudják megoldani, hogy egyszerre hazamenjenek mindannyian, télen ez lehetetlen. Petrás Mária grafikai iskolában, Klement Béla osztályában tanult három évig. Közben grafikából, festészetből tartotta fenn magát. Közben megszülte a gyermekei: Róbert és Alina. Lánya kertészmérnöki egyetemre jár és közben kerámiázik. Néhány héttel ezelőtt átvette a Szervátiusz Jenő díjat. Petrás Mária írt egy dolgozatot Szervátiusz Jenő művészetéről. Később Szervátiusz Tibor nyitotta meg Petrás Mária egyik kiállítását. Petrás Mária különös véletlen folytán jött el Csángóföldről. Jól tanult, bekerült a hétfalusi iskolába, az elektrotechnikai osztályba. 1990-ben, amikor Domokos Péter Pál születésnapját ünnepelték Budapesten, Petrás Máriát is meghívták erre az eseményre, s ekkor ajándéknak elhozta néhány rajzát. Abban az időben Csoóri Sándor szervezte, Balogh Júliával együtt a határon túliak kijövetelét – azért, hogy Magyarországon tanulhassanak. Ekkor hívták meg Petrás Máriát is Magyarországra. Pályafutása az énekléssel kezdődött. Szobrai közül az egyik Déván áll a ferences kolostor épületében, ez a diplomamunkája, két és fél méter magas, a fülke egyik felében angyalok láthatók az egyik oszlopfőn, míg a másik fele átalakul dombormű-oszloppá. A fülkében Mária, a fájdalmas Szűzanya látható a kereszt alatt, mellette Mária Magdolna. A kerámiaművész Mária-szeretete gyermekkorából való. Akkoriban szinte beléjük nevelődött, hogy Mária mindenütt jelen van. Isten- és Mária-központú világban nőtt fel, biztonságban, miközben nyomorban éltek. Petrás Mária a csángó kultúra képviselője Magyarországon és immár a nagyvilágban is. „Nekem az életem az Úristen segítségével úgy alakult, hogy olyan helyzetekbe kerültem, amelyekben meg kellett találnom, fel kellett fedeznem a szépet. A Jóisten úgy irányított, hogy az otthonról elkerülésemmel megláthattam, micsoda csodálatos világban éltem.” – vallja. /Frigyesy Ágnes: Világot jelentő tarisznya. Beszélgetés Petrás Mária népdalénekessel, kerámiaművésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./
2007. január 10.
Háromezer ötszáz eurót adományozott a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtette dévai gyermekotthon új épületének berendezésére az uniós finanszírozású brüsszeli Európai Iskola. Az alapítvány jelenleg tizenöt intézményt tart fenn: napközi otthonokat, gyerekotthonokat, iskolát, óvodát és kollégiumot. /Bögözi Attila: Euróadomány került Dévára. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./
2007. január 22.
A szórványban tapasztalható beolvadás 2005 őszére a szakadék szélére sodorta a vajdahunyadi magyar oktatást, amely összevont elemi osztályokkal kezdte az idei tanévet. Winkler Gyula megyei RMDSZ-elnök, a dévai Geszthy Ferenc Társaság, illetve a vajdahunyadi civil szféra január elején bizottságot alakított és tervet dolgoztak ki a vajdahunyadi magyar oktatás megmentésére. Az iskolamentő “hadjárat” vezetésével Ferenczi István fiatal vajdahunyadi vállalkozót bízták meg. A délutáni oktatás bevezetését februártól szeretnék beindítani, mondta Ferenczi István. Az elképzelés szerint a tagozat több mint nyolcvan diákjának szimbolikus összeg fejében ebédet ajánlanak a szomszédos óvoda étkezdéjében, majd a tagozat pedagógusai felügyelete alatt délutáni foglalkozást biztosítanak számukra. Ez fontos lépés, mert a vajdahunyadi magyarság körében jelentős a vegyes házasságok száma, és e családok gyermekei elsősorban azért maradnak távol a magyar iskolától, mert nincs ki foglalkozzon velük. Beindítják Vajdahunyadon is az iskolabuszt, amely összegyűjti majd a magyar diákokat. Az “iskolamentés” anyagi terheit egyelőre a dévai Geszthy Ferenc Társaság vállalta magára. /Gáspár-Barra Réka: Mentőöv a vajdahunyadi magyar oktatásnak. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./
2007. január 23.
Ha figyelembe vesszük, hogy a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc is szórványban, a mára már magyarok nélkül maradt Sződemeteren született, hát a magyar kultúra napja kicsit a kultúra veszélyének napja is – jelentette ki Vetési László. A Kiket adott az erdélyi szórvány az egyetemes magyarságnak című vetített képes előadásában a szórványügyekkel foglalkozó református lelkész virtuális zarándoklatra hívta hallgatóságát. A magyar kultúrtörténet eme emlékhelyeinek egy része már elpusztult, java részük az enyészet útját járja. Marosillye. Bethlen Gábor fejedelem szülőhelye. A falunak már nincs magyar lakosa. Római katolikus temploma, református temploma elárvult, használatlan. Déva, Dávid Ferenc vallásalapító rabságának és elhalálozásának helye: romok. Egykor vár volt. Zajkány. Hunyadi János győzelmes csatájának helyszíne. Az emlékmű lerombolva. A piski csata emlékműve szintúgy. Alkenyér: magyar lakosa már nincs. A kenyérmezői csata emlékművén román nyelvű felirat méltatja Paul Chinezul érdemeit. Ez Kinizsi Pál lenne. Alsócsóra. Nincs magyar lakosa. Barcsay Ábrahám költő kúriájában ma a községháza székel, kriptáját kifosztották. Alvinc: Martinuzzi Fráter György barát kastélya romokban. Kemény Zsigmond író szülőháza viszonylag jó állapotban. De csak azért, mert nemrég költözött ki belőle az iskola. Magyarigen. Felsőcsernátoni Bod Péter lelkész, történetíró működésének, halálának helyszíne. Még vagy nyolc magyar él a faluban. A 187 magyar honfinak síremléke csak azért maradhatott meg épen és sértetlenül, mert a rendőrség udvarán áll. Ompolygyepűn – ahol ma már nem él magyar – az 1848-as emlékmű csak azért élte túl a viharos 20. századot, mert nincs rajta magyar felirat. Csombord. Példája annak, hogyan számolódik fel a magyar oktatás. Az egykori nagynevű gazdasági iskolának helyet adó Kemény-kastélyt most árverezi a helyi tanács. Bonchida. Bánffy Miklós író, hajdani külügyminiszter szülőhelye. Talán az egyetlen szerencsés műemlékmentési példa. Érmindszent, Ady Endre szülőfaluja. Két tucatnyi magyar, ha él még ott. Csucsa. Szintén Ady Endre. Ahol a költőre már semmi nem emlékeztet. Legalábbis magyar nyelven olvashatóan. Zsibó. Wesselényi Miklós báró szülőhelye. Kastélya pionírházként működött, ma ifjúsági házként használják. Kerlés, Cserhalom. A Szent László király körül kialakult legendakör szülőhelye. Magyarok: nulla. Cege. A Wass család kastélyát lerombolták, csak egy kis kúria maradt. Romos az is. A család sírjait feldúlták. Vasasszentgothárd, még mindig Wass Albert. Magyarok száma: nulla... Mi, az anyaország és a tömbmagyarság annak árán maradtunk meg, hogy ők, a szórvány felszámolódtak – vonta le a szomorú következtetést Vetési László. Beszélt a tömbmagyarság szórványmentő feladatáról is: az összefogásról, a testvértelepülési kapcsolatok fontosságáról. A kiaknázatlan lehetőségről. /Váry O. Péter: A szórvány a nemzet öregkora (A Magyar Kultúra Napja) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./
2007. január 23.
A szokványostól eltérő módon ünnepelték január 22-én a magyar kultúra napját a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportban. A diákok egész napos rendezvényen ízlelgették azokat a gyümölcsöket, melyet a magyarság érlelt az európai műveltség fáján. A program célja: tudatosítani a diákokban a magyarság értékeit, mindazt, amivel e nemzet gazdagabbá tette, teszi a világot, az európai kultúrát – mondta Makai Mónika tanárnő. /Gáspár-Barra Réka: Magyar gyümölcsök az európai műveltség fáján. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./
2007. január 26.
Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.
2007. január 27.
Most, hogy véget ért Beke György földi vonulása, elgondolkodhatunk a jelenségen. Nehéz Beke György hatalmas – talán a jelenkori erdélyi magyar irodalomban legterjedelmesebb! – életművéről írni, állapította meg Bogdán László. Életművéről nem készült monográfia, még az egészet áttekintő nagyobb tanulmány sem. A nyolcvanas években szatmári riportkönyve után példátlan támadások indultak ellene, elvezetve első infarktusáig (erről maga számolt be A lándzsa hegye – egy befejezetlen per naplója című, 1993-ban megjelent memoárjában). Ezekben az években, noha megjelenhetett még, könyveiről nem lehetett írni. Úgyszólván az ,,utolsó pillanatban”, ‘89 végén távozott Magyarországra, ahol ott folytatta rá jellemző példátlan szívósággal, ahol abbahagyta. Újraírta, s vaskos kötetekben adta ki Barangolások Erdélyben című szociográfiáit, valóságfeltáró riportsorozatát, amelynek első megherélt kötetei még itthon jelentek meg… Ez a hatkötetes sorozat: a Szigetlakók (magyar szórványok Közép-Erdélyben), a Bolívek teherbírása (Szatmár és Máramaros megye magyar hagyományai és mai élete), Az Értol a Kölesérig (Magyar élet Biharban), Bartók szüloföldjén (Bánsági körkép, Arad, Temes és Krassó megye), Déva vára alatt (Dél-Erdély romokban. Hunyad, Szeben megye töredék magyarsága és a Brassó megyei – hétfalusi – csángók), Székelyföld (a legnagyobb magyar kisebbségi tömb sajátos hagyományai, történelme, a székely életérzés) az életmű betetőzése, csúcsa, a jövő felé haladó magyar nem térhet ki előle. /Bogdán László: Búcsú Beke Györgytől. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./
2007. január 31.
Január 27-28-án a Déva melletti ifjúsági táborban gyűltek össze a Hunyad megyei magyar ifjúsági szervezetek képviselői. Ez volt az első ilyen jellegű összejövetel több mint két év után, jelezte Széll Lőrinc, a megyei ifjúsági igazgatóság vezetője. A lupényi és vajdahunyadi MADISZ-on kívül a dévai középiskolások szövetsége, a Batizán Attila rákosdi református lelkész által indított Ifjúsági Keresztény Egyesület, a Téglás Gábor Iskola két diákszervezete, illetve a petrozsényi, pusztakaláni, csernakeresztúri és vulkáni magyar ifjak is részt vettek a rendezvényen. A programok szervezésében a jövőben kiemelt szerepet kapna szórványban élő magyar ifjak összefogása. /CH. A. : Hunyad megyei ifjúsági konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./ A Hunyad megyei magyar ifjúsági találkozón tisztújítást is tartottak. A Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács (HUMMIT) élére Széll Lőrinc került, alelnöknek Juhász Róbertet, titkárnak pedig Márton Tímeát választották. /CH. A. : Tisztújítás az ifjúságnál. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./
2007. február 5.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kofity Magda megyei elnök vezetésével „Beszédtechnika” továbbképző tanfolyamot szervezett a hét végén a Hunyad megyei magyar pedagógusoknak. Déván a Téglás Gábor Iskolacsoportban zajló eseményre a megye minden részéből eljöttek az oktatók. /Gáspár-Barra Réka: Beszédtechnika-fejlesztés pedagógusoknak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 5./
2007. február 6.
Tucatnyi erdélyi településről jöttek el Dévára a HÁLÓ-mozgalom tagjai az idei lelkigyakorlatra, melyen központi szerepet kapott az ima, az Istennel való beszélgetés. Sebestyén Ottó dévai származású jezsuita lelkész, a mozgalom frissen kinevezett lelki vezetője ima során vezette rá hallgatóságát az Istennel való személyes kapcsolat megízlelésére. A Kárpát-medence különböző részereiről érkeztek fiatalok a katolikus találkozóra. /Gáspár-Barra Réka: IV. dévai HÁLÓ-találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./
2007. február 6.
Február 4-én, vasárnap Déván, a Melite Gyülekezeti Házban Deák Piroska tanárnő Irodalmi találkozások című előadássorozatának mostani rendezvényén Kosztolányi Dezső költészetéről beszélt. /Gáspár-Barra Réka: Találkozás Kosztolányival. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./
2007. február 12.
Komoly változások várhatók az erdélyi magyarság életében, politikai, oktatási, közösségi önszervezése terén, tömbvidéken és szórványban, hangzott el a Jelen és jövő Hunyad megyében elnevezésű február 10-i, szombati dévai szórványkonferencián. A gondok feltérképezése került előtérbe. A soron következő aradi kongresszus célja az RMDSZ hatékonyabbá tétele, mindenekelőtt a számonkérés kidolgozása révén, hangsúlyozta Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. A Hunyad megyei magyarság messze legjelentősebb megvalósítása, a Téglás Gábor Iskola a szórványoktatás koronája. Létszám-gondok miatt azonban a megyében 4 magyar iskolai tagozat került a felszámolás szélére. Hosszas ellenségeskedés után a vulkáni 5–8. osztályok egyesülnek a szomszédos Lupénnyal, szögezte le Máté Márta megyei főtanfelügyelő-helyettes. Petrozsényban és mindenekelőtt Vajdahunyadon fel kell tölteni a létszámot. Magyar gyerekek ugyanis vannak még, csak a magyar iskolák felé kell irányítani őket. Amennyiben segítségre van szükség, számíthatnak a Geszthy Ferenc Társaságra, szögezte le Varga Károly elnök. Valamennyi Hunyad megyei magyar iskolai tagozat megerősítése a cél. Darvas Kozma József, a gyulafehérvári érsekség szórvány-bizottságának elnöke népfőiskolák létesítését javasolta, amelyek a székelyföldi példa szerint hozzájárulhatnak a szülők nemzeti öntudatának erősítéséhez, s közvetve gyerekeik magyar iskolába irányításához. Vetési László, a kolozsvári református püspökség szórvány-felelőse pedig az úgynevezett lámpástervet javasolta: olyan szórvány településeken, ahol egyáltalán nincs magyar iskola, a parókián történjen a nemzeti kultúra ápolása. A lámpásprogram már be is indult Hunyad megyében, leglátványosabban Rákosdon. /Chirmiciu András: Gyökeres változások előszele? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./
