A vasárnapi Székely Nemzetgyűlést elítélő levél érkezett a Nyugati Jelen szerkesztőségébe Ditróból. Szerzői a következőket írják: “A magyar kormány, a Katolikus Egyház, az RMDSZ, az MPSZ, SZNT és EMNT figyelmébe. A ditrói közösség elkötelezett híve a demokráciának és a szólásszabadság gyakorlásának, amellyel szöges ellentétben áll a falunkban tervezett elnemzetlenítő gyűlések elvével. Tiltakozunk magyar közösségünk önjelölt képviselőinek azon szándéka ellen, hogy a ditrói napok szellemiségét bármiféle Székely Gyülevész célokra kisajátítsák. Megítélésünk szerint az ilyen jellegű tevékenységek sárral fröcskölik be a demokrácia eddigi vívmányait, összetévesztve a szólásszabadságot az előre gyártott eszmék diktatórikus terjesztésével, összetévesztve egy exkommunista parancsnokság alatt álló gyülevész, munkanélküli és tehetségtelen hordát az igazi Nagy Székely Nemzetgyűléssel. A ditrói lakosság ezúton fejezi ki nemtetszését arra vonatkozólag, hogy véleményük kikérése nélkül néhány jól ismert volt kommunista káder – mint például Csapó József, Fekete Károly és Borsos Géza, a tudományos szocializmus fejlesztésének szaktekintélyei saját érdekeiknek megfelelően használja fel a trianoni szerződés aláírásának évfordulóját. Amennyiben az igazság ezeknek a jövevényeknek az oldalán áll, amennyiben cselekedeteik által csupán jót tesznek velünk, felkérjük őket, hogy a saját portájukon rendezzenek kis- és nagygyűléseket! Nincs szükségünk arra, hogy egy háromszéki munkanélküli idejöjjön feltalálni a spanyolviaszt, miután tervei dugába dőltek mind Udvarhelyen, mind Brüsszelben. Mindaz, amit izgágaságaik elértek, az volt, hogy román zsebpártokkal kössenek szövetséget, és az, hogy okot adjanak a szélsőséges román tömörüléseknek a székelyföldi rendfenntartó erők növelésére, jelentősen hozzájárulva a régió elrománosításához, vagy Isten ments, a marosvásárhelyi események megismétléséhez. Hívatlan vendégek vagytok mifelénk. Ne feledjétek, hogy mi is ott leszünk.” A levelet Mezei József, Bajkó Imre, Fülöp Sándor, Hompoth Ferenc, Simon Mária, Tamás Anna Mária, Csibi Erzsébet, Hompoth Antal, Köllő István, Csibi József, Kovács Árpád és Bíró András írta alá. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./
2006. június 22.
A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés két helyi szervezőjét, Árus Zsoltot, a Gyergyószéki Székely Tanács elnökét és Simon Sándort, a Ditrói Székely Tanács elnökét, egyenként tízmillió lejre (1 000 új lej) büntette a csíkszeredai csendőrség. Csapó József, az SZNT elnöke közleményében kifejtette, jegyzőkönyv szerint a büntetés indoklása, hogy a nyilvános gyűlés 15.00 órakor ért véget a polgármesternek benyújtott bejelentésben feltüntetett 14.20 óra helyett. „Tehát a csendőrség képviselői szerint a Székely Nemzetgyűlés helyi szervezői kihágást követtek el, mert szerintük a gyűlés 40 perccel hosszabb ideig tartott! Azt azonban nem vették figyelembe, hogy a székelyföldi esőzések miatt a résztvevők nagy része nem tudott idejében megérkezni Ditróba, így a Nemzetgyűlés is 15 perc késéssel kezdhette el munkálatait!” – hangsúlyozza Csapó. „Tiltakozunk a hatósági fellépés ellen, amelyet indokolatlannak tekintünk, hiszen a tervezett programidő 25 perccel való túllépése egy népközösség érdekében tanácskozó közképviselet fegyelmezett munkálatain, semmiképpen nem tekinthető büntetendő kihágásnak! A büntetés ellen a helyi szervezők fellebbezni fognak” – hangsúlyozta az SZNT vezetősége. Ugyanakkor határozottan tiltakoznak az ellen is, hogy a nemzetgyűlést megelőző éjjel az egyik gyergyószentmiklósi szórakozóhelyen civil ruhás csendőrök magyar fiatalokra támadtak, négy fiún a törvényszéki orvos 5 napnál később gyógyuló sérüléseket állapított meg. A helyi csendőrség parancsnoka szerint „a szolgálaton kívül levő csendőrök nem a gyergyószentmiklósi alakulathoz tartoztak”. „Mivel a rend fenntartásért felelős karhatalmiak a ditrói székely nemzetgyűlés előtt követték el tettüket, brutális fellépésükkel könnyen egy etnikai konfliktus kirobbanását idézhették volna elő.” – olvasható a közleményben. Ez okból az SZNT vezetősége követeli a jogállamban megengedhetetlen magyar verés körülményeinek azonnali kivizsgálását. /25 percért 20 milliós büntetés. A SZNT tiltakozik a hatósági fellépés ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./
2006. június 22.
Markó Béla RMDSZ-elnök a Gyergyóditróban lezajlott Székely Nemzetgyűlés kapcsán megjegyezte: nevetséges, hogy egyesek ezentúl negyedévente ki kívánják kiáltani a területi autonómiát. Markó politikai célzattal csúsztat. A Székely Nemzeti Tanács az általa szervezett gyűléseken még egyetlenegyszer sem kívánta kikiáltani a területi autonómiát, mindig csak a területi autonómia iránti igényét nyilvánította ki, írta Dénes László, a Reggeli Újság főszerkesztője. Nincs abban semmi nevetséges, hogy az, aki valaminek a hiányát érzi – akár naponta, akár negyedévente -, kinyilvánítja igényét a hiány pótlására. /Dénes László: A nevünkben. Nem értünk? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 22./
2006. június 23.
Megdöbbentő Markó Bélának a székely nagygyűlést elítélő nyilatkozata – mondta sajtótájékoztatóján Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség országos választmányi elnöke. A politikus úgy vélte: a román hatóságok viszonyulása a ditrói, valamint a gyergyószentmiklósi történésekhez ismét bebizonyította, Romániában nincsen igazi demokrácia. A hatalom, a többség erejének reprezentánsai fellépésükkel az erdélyi magyarság egészét megsértették. Kifejtette: az MPSZ üdvözli a székelyföldi kezdeményezést, és fenntartja: a Ditróban megjelentek által képviselt ügyet, a területi és kulturális önrendelkezést minden szinten támogatni kell. A nagyváradi művészeti gimnáziumból kiszorított magyar osztályokat illetően hangsúlyozta: esetükben egyértelmű a diszkrimináció. /G. K. E.: A székely nagygyűlés és a román demokrácia. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23./
2006. június 23.
A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés előestéjén egy gyergyószentmiklósi diszkóban a helyi televízió szerint négy gyergyószentmiklósi fiatalt vertek meg. „A verekedés pillanatokon belül kitört, a közel 30 csendőr ellen még védekezni sem tudtunk” – állította egyikük, M. V. „A fiúkat a földre rúgták, de egy-két pofon a lányoknak is jutott. L. E. eszméletét vesztette, A. J.-nek két fogát is kiverték, mire sikerült kihívni a mentőket” – állította az Objektív TV híradójának M. V. Az Új Magyar Szónak névtelenül nyilatkozó szemtanú másként beszélt erről. Szerinte mindkét bandában voltak részegek. Ők összekaptak, a többiek védték a saját fajtájukat. A csendőrök erősebbek voltak. /Barabás Márti: Kocsmai verekedés politikai felhanggal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./
2006. június 24.
A Székely Nemzeti Tanács vezetősége tiltakozó levelet küldött Vasile Blaga belügyminiszterhez, amelyben követelték a jogállamban megengedhetetlen magyarverés körülményeinek azonnali kivizsgálását, és az ellen tiltakoztak, hogy megbírságolták a Székely Nemzetgyűlés két szervezőjét. A levél szerint a nemzetgyűlést megelőző éjjel az egyik gyergyószentmiklósi szórakozóhelyen civil ruhás csendőrök magyar fiatalokra támadtak, négy fiún a törvényszéki orvos 5 napnál később gyógyuló sérüléseket állapított meg. Mivel a karhatalmiak a ditrói székely nemzetgyűlés előtt követték el tettüket, brutális fellépésükkel könnyen etnikai konfliktus kirobbanását idézhették volna elő – olvasható a belügyminiszternek címzett tiltakozásban. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./
2006. június 28.
A ditrói székely nemzetgyűlésen is megfogalmazott autonómia-törekvések újabb helyszíne a csíksomlyói Hármashalom-oltár lesz. Helyeslést és tiltakozást egyaránt kivált ez az esemény. A július 1-jei hagyományőrző és népi értékeket éltető rendezvény, az Ezer Székely Leány Napja programtervezetében ugyanis nem szerepelt az autonómia kérdésének felvetése. – Az autonómia kérdését hangsúlyozni soha nem elég. Minden nép és nemzet arra törekszik, hogy mindenáron megőrizze és kifejezésre juttassa népi-nemzeti identitását, persze a kultúra, a nyelv, a népi tánc támogatásával, de a kulturális és közigazgatási autonómia kínálta eszközzel is – érvelt Süket Levente, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány elnöke. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1931-ben a népi értékek megőrzésének és felújításának céljával kelt életre az ezer székely leány napi kezdeményezés, Domokos Pál Péter és a szociális testvérek közreműködésével. Akkor született meg az a jelmondat: Hitében erős, erkölcsében tiszta és hagyományaihoz hűséges lányokat és édesanyákat akarunk. – Ez ad értéket az egésznek, enélkül ugyanis jellegtelen, látványos, színdarabos műsorsorozat volna ez a nap – hangsúlyozta az Ezer Székely Leány Napjának lelki töltetét Boros Károly főesperes. – Az egyház is felkarolja a népi jelleget és a népi értéket. A hagyományokat is igyekszik tisztítani és őrizni, ilyen szempontból örömmel állt melléje, mert ez az ő feladata is. De tovább már nem – húzza meg a határt Boros Károly. /Antal Ildikó: Autonómia-fórum az Ezer Székely Leány Napján. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./
2006. június 28.
A Hargita Megyei Tanács idősek és nyugdíjasok egyesületeivel közös programjának pályázatán a Pro Ditró Egyesület zarándokút céljára nyert pályázatot. Az út fő célja a templomépítő Takó János főesperes-plébános sírjának meglátogatása és rendbetétele volt – Vízaknán. A ditrói nyugdíjasok egy csoportja és a Takó János nevét viselő cserkészcsapat hat tagja június 11-én utazott Vízaknára. Takó János főesperes-plébános 1853-ban született Baróton. Ditróból Vízaknára kérte áthelyezését, itt is halt meg 1933-ban. A katolikus temető Vízaknán van, ahol katolikus hívek már nincsenek. /Madaras Albert, Gyergyóditró: Zarándokút Vízaknára. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./
2006. július 3.
Július 1-jén tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa ülését Marosvásárhelyen. – Olyan kisebbségi törvény kell nekünk, amely az eddigiekben megteremtett egyéni jogok területéről átlép a kollektív jogok területére – jelentette ki Markó Béla az ülésen, melyen mintegy 150 RMDSZ-es polgármester, alpolgármester és más önkormányzati vezető is részt vett. A fórum napirendjén az RMDSZ önkormányzati tevékenységének elemzése is szerepelt. Markó Béla rámutatott: szükséges az elemzés, mert két év telt el a helyhatósági választások óta. Óriási vehemenciával lángol fel továbbra is a nacionalizmus, az idegengyűlölet – tette hozzá. Az RMDSZ-nek ma is naponta szembe kell néznie a nacionalizmus próbálkozásaival. Romániában még ma sem visszafordíthatatlan mindaz, amit az etnikumközi viszonyokban elértek. Az RMDSZ majdnem másfél éve kínlódik sikertelenül a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatásával. Markó kifejtette, hogy az RMDSZ a koalícióban senkinek nem a csatlósa. Az RMDSZ a 1,5 milliós magyar közösség képviselője. Az RMDSZ ellenzi azt, hogy mindenkit lehallgassanak, hogy rendőrállami intézkedésekkel korlátozzák az emberi jogokat, hogy a titkosszolgálatok hatáskörét bővítsék. Egyetért azzal, hogy a szekuritátés múltat fel kell tárni. A vajdasági és a felvidéki magyar erők kiszorulása a kormányzatból és az RMDSZ-re mért ütések olyan folyamat részei, amelyre oda kell figyelni, mondta Markó. Ugyanakkor úgy vélte, a gyergyóditrói székely népgyűlés paródia volt. Markó bírálta a székely megyéket, amiért a hónapokkal ezelőtt elhatározott együttműködés részteleit nem alakították ki. Frunda György SZKT-elnök arra biztatta az önkormányzatokat, hogy éljenek az adott jogokkal, használják az anyanyelvet, adják vissza a tulajdonokat. Követelte a magyarlakta vidékeken több magyar bíró és ügyész kinevezését (Maros megyében egyetlen magyar ügyész sincs), illetve közösségi rendőr alkalmazását. Kónya-Hamar Sándor kolozsvári képviselő hiányolta, hogy Markó nem elemezte az anyaország és az erdélyi magyarság viszonyának alakulását. Eckstein-Kovács Péter kolozsvári képviselő nehezményezte, hogy a szövetségi vezetők az ellenzéket ellenségnek tekintik. Felülről akarnak ellenzéket létrehozni az SZKT-n és az RMDSZ-en belül – mondta. Felhozta Sógor Csaba szenátor esetét, akit a szövetség vissza készül hívni az Interparlamentáris Unióból amiatt, mert elment Ditróba. Egyetértett azzal, hogy Ditró paródia volt, de úgy vélte, hogy ott mégiscsak magyar emberek voltak jelen, akikért meg kell próbálni tenni valamit. Toró T. Tibor képviselő szerint a kisebbségi törvény elfogadása megfeneklett, s az RMDSZ vezetősége a kulturális autonómiát valami mással próbálja kiváltani. Azt ajánlotta, hogy az RMDSZ karolja fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómia-kerekasztal összehívására tett javaslatát. Sógor Csaba csíkszeredai képviselő a külső és a belső ellenzékkel való párbeszédet hiányolta. Borbély László képviselő szerint az RMDSZ erős, és meg tudja védeni a magyarságot. Takács Csaba ügyvezető elnök kifejtette: az RMDSZ-t önállósága miatt, kormánytól függetlenül, Budapesten sem szeretik maradéktalanul, de tisztelik. Az RMDSZ nem örvend a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűnésének, inkább a hatékonyságát kellett volna növelni. Elismerte, hogy a HTMH alkalmassága megkérdőjelezhető a jelenlegi körülmények között. Megköszönte viszont az elvégzett munkát a HTMH valamennyi vezetőjének, munkatársának, akik az elmúlt 15 évben sokat dolgoztak a határon túli magyarságért. Takács figyelmeztetett: jóhiszeműen kell viszonyulni a magyar kormány által javasolt változtatásokhoz. „Be vagyunk avatva a határon túli magyarságot érintő átszervezéssel kapcsolatos kérdésekbe” – jelezte. /Tibori Szabó Zoltán: Közös érdek a nacionalizmus visszaszorítása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./ Markó Béla azt szeretné, ha a magyar tanítók több fizetést kapnának, mint a románok. Markó elmondta, hogy ezek az elemi osztályokban oktató pedagógusok több tanórát tartanak mind románból, mind anyanyelvből, ezért természetes lenne, hogy magasabb bért kapjanak. Frunda György, RMDSZ szenátor a mellett érvelt, hogy a magyar iskolákban csak magyar nyelven oktassanak, kivéve a földrajzi megnevezéseket, ugyanis azzal ő is egyetértett, hogy ezek román megnevezésének ismerete fontos. Frunda szerint szükséges, hogy a magyar lakosság aránya a rendőrségi állományban is tükröződjék; példaként Marosvásárhelyt említette, ahol a magyar lakosság aránya 50 százalék, de a rendőrségen alig 10 százalék a magyar anyanyelvűek száma. Az RMDSZ-szenátor sürgette, hogy azokban a megyei tanácsokban, ahol az RMDSZ többségben van, beszéljenek magyarul. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./
2006. július 3.
Július 1-jén tartotta az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa ülését Marosvásárhelyen. – Olyan kisebbségi törvény kell nekünk, amely az eddigiekben megteremtett egyéni jogok területéről átlép a kollektív jogok területére – jelentette ki Markó Béla az ülésen, melyen mintegy 150 RMDSZ-es polgármester, alpolgármester és más önkormányzati vezető is részt vett. A fórum napirendjén az RMDSZ önkormányzati tevékenységének elemzése is szerepelt. Markó Béla rámutatott: szükséges az elemzés, mert két év telt el a helyhatósági választások óta. Óriási vehemenciával lángol fel továbbra is a nacionalizmus, az idegengyűlölet – tette hozzá. Az RMDSZ-nek ma is naponta szembe kell néznie a nacionalizmus próbálkozásaival. Romániában még ma sem visszafordíthatatlan mindaz, amit az etnikumközi viszonyokban elértek. Az RMDSZ majdnem másfél éve kínlódik sikertelenül a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatásával. Markó kifejtette, hogy az RMDSZ a koalícióban senkinek nem a csatlósa. Az RMDSZ a 1,5 milliós magyar közösség képviselője. Az RMDSZ ellenzi azt, hogy mindenkit lehallgassanak, hogy rendőrállami intézkedésekkel korlátozzák az emberi jogokat, hogy a titkosszolgálatok hatáskörét bővítsék. Egyetért azzal, hogy a szekuritátés múltat fel kell tárni. A vajdasági és a felvidéki magyar erők kiszorulása a kormányzatból és az RMDSZ-re mért ütések olyan folyamat részei, amelyre oda kell figyelni, mondta Markó. Ugyanakkor úgy vélte, a gyergyóditrói székely népgyűlés paródia volt. Markó bírálta a székely megyéket, amiért a hónapokkal ezelőtt elhatározott együttműködés részteleit nem alakították ki. Frunda György SZKT-elnök arra biztatta az önkormányzatokat, hogy éljenek az adott jogokkal, használják az anyanyelvet, adják vissza a tulajdonokat. Követelte a magyarlakta vidékeken több magyar bíró és ügyész kinevezését (Maros megyében egyetlen magyar ügyész sincs), illetve közösségi rendőr alkalmazását. Kónya-Hamar Sándor kolozsvári képviselő hiányolta, hogy Markó nem elemezte az anyaország és az erdélyi magyarság viszonyának alakulását. Eckstein-Kovács Péter kolozsvári képviselő nehezményezte, hogy a szövetségi vezetők az ellenzéket ellenségnek tekintik. Felülről akarnak ellenzéket létrehozni az SZKT-n és az RMDSZ-en belül – mondta. Felhozta Sógor Csaba szenátor esetét, akit a szövetség vissza készül hívni az Interparlamentáris Unióból amiatt, mert elment Ditróba. Egyetértett azzal, hogy Ditró paródia volt, de úgy vélte, hogy ott mégiscsak magyar emberek voltak jelen, akikért meg kell próbálni tenni valamit. Toró T. Tibor képviselő szerint a kisebbségi törvény elfogadása megfeneklett, s az RMDSZ vezetősége a kulturális autonómiát valami mással próbálja kiváltani. Azt ajánlotta, hogy az RMDSZ karolja fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómia-kerekasztal összehívására tett javaslatát. Sógor Csaba csíkszeredai képviselő a külső és a belső ellenzékkel való párbeszédet hiányolta. Borbély László képviselő szerint az RMDSZ erős, és meg tudja védeni a magyarságot. Takács Csaba ügyvezető elnök kifejtette: az RMDSZ-t önállósága miatt, kormánytól függetlenül, Budapesten sem szeretik maradéktalanul, de tisztelik. Az RMDSZ nem örvend a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűnésének, inkább a hatékonyságát kellett volna növelni. Elismerte, hogy a HTMH alkalmassága megkérdőjelezhető a jelenlegi körülmények között. Megköszönte viszont az elvégzett munkát a HTMH valamennyi vezetőjének, munkatársának, akik az elmúlt 15 évben sokat dolgoztak a határon túli magyarságért. Takács figyelmeztetett: jóhiszeműen kell viszonyulni a magyar kormány által javasolt változtatásokhoz. „Be vagyunk avatva a határon túli magyarságot érintő átszervezéssel kapcsolatos kérdésekbe” – jelezte. /Tibori Szabó Zoltán: Közös érdek a nacionalizmus visszaszorítása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./ Markó Béla azt szeretné, ha a magyar tanítók több fizetést kapnának, mint a románok. Markó elmondta, hogy ezek az elemi osztályokban oktató pedagógusok több tanórát tartanak mind románból, mind anyanyelvből, ezért természetes lenne, hogy magasabb bért kapjanak. Frunda György, RMDSZ szenátor a mellett érvelt, hogy a magyar iskolákban csak magyar nyelven oktassanak, kivéve a földrajzi megnevezéseket, ugyanis azzal ő is egyetértett, hogy ezek román megnevezésének ismerete fontos. Frunda szerint szükséges, hogy a magyar lakosság aránya a rendőrségi állományban is tükröződjék; példaként Marosvásárhelyt említette, ahol a magyar lakosság aránya 50 százalék, de a rendőrségen alig 10 százalék a magyar anyanyelvűek száma. Az RMDSZ-szenátor sürgette, hogy azokban a megyei tanácsokban, ahol az RMDSZ többségben van, beszéljenek magyarul. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 3./
2006. július 13.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egész tevékenysége cáfolja, hogy bármiféle kapcsolata lenne terrorista szervezetekkel – jelentette ki az MTI-nek Ferencz Csaba, a tanács tájékoztatási alelnöke, válaszként a román sajtóban megjelent vádakra. Leszögezte, hogy silány lejáratási kísérletről van szó csupán. Emlékeztetett: az SZNT Állandó Bizottsága június 5-én az Ujgur Fórum (vagy Ujgurok Világszövetsége) nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, nem pedig az Ujgurisztán Felszabadítási Fronttal írt alá megállapodást. Az SZNT csakis demokratikus eszközökkel kíván harcolni Székelyföld autonómiájának a kivívásáért. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke és Simon Sándor, a Ditrói Székely Tanács elnöke felhívással fordult az RMDSZ parlamenti csoportjaihoz, hogy haladéktalanul kezdeményezzék a gyülekezési törvény módosítását. A felhívásban tájékoztatják az RMDSZ-t, hogy „a ditrói Székely Nemzetgyűlés szervezőiként fejenként 1000 lejre” büntette őket a csendőrség, mert a rendezvény az előre bejelentetthez képest mintegy fél órával később ért véget. „Merjük remélni, hogy a törvény meghozatalakor a szándék nem ez volt, s hogy az azt egykor megszavazó RMDSZ-frakció sem annak tudatában emelte fel a kezét, hogy egykor ezt a túl általános, könnyen félreértelmezhető cikkelyt egy székelyföldi, az autonómia iránti igényt kinyilvánító tömegrendezvény szervezői ellen fogják fordítani”. /Az SZNT alelnöke cáfolja, hogy terrorista szervezetekkel állnának kapcsolatban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./
2006. július 13.
Hatpontos cselekvési tervet dolgozott ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetősége a romániai magyar érdekek hatékony képviseletéért – jelentette be július 12-én Nagyváradon Tőkés László EMNT-elnök, református püspök. Az elnök egyrészt azzal indokolta a terv kidolgozását, hogy a legutóbbi EU-s országjelentésből a magyar kisebbség önrendelkezésének ügye, és a magyar kormány visszafejlesztette a határon túliakkal foglalkozó intézményrendszert. „Ráadásul azt is tudomásul kell vennünk, hogy a parlamentáris eszközök elégtelennek bizonyultak a többségi áldemokráciában” – szögezte le a püspök, bírálva az RMDSZ vezetőit, amiért gúnyos hangnemben beszéltek a gyergyóditrói székely nagygyűlésről. A hat pont közül az első a márciusban Szatmárnémetiben elfogadott Erdélyi Memorandum programjának képviselete. Fontosnak tartják az erdélyi magyar nemzeti minimum kidolgozását, a közös EMNT–SZNT állandó bizottsági ülés megrendezését, az EMNT plénumának összehívását, egy újabb brüsszeli út megszervezését, valamint egy erdélyi magyar nemzetbiztonsági bizottság létrehozását. Tőkés László egyben leszögezte, az EMNT-nek meg kell újulnia. „Az autonómia oldalán álló erőket ezért nemzeti kerekasztalba kívánjuk tömöríteni, és az autonómia-párbeszédet is folytatni akarjuk az RMDSZ bevonásával” – közölte. Az erdélyi magyar nemzeti minimum kapcsán elmondta, azt az autonómia, a magyar szolidaritás és a választás szabadságának témái körül kívánják kialakítani. A nemzetbiztonsági bizottság feladata az olyan sérelmek, folyamatok követése és leleplezése, amelyek veszélyeztetik a nemzet biztonságát, de elsikkadnak a hivatalos sikerpropaganda miatt. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint lelki, érdekközösségi alapon kell összehozni a magyar erőket. /Balogh Levente: Erdélyi magyar nemzetbiztonsági bizottságot alakít az EMNT. = Krónika (Kolozsvár), Erdély.ma, júl. 12./
2006. július 15.
Borbély Tamás újságíró megörült Demény Péter A szükségtelen kiegyensúlyozottság /Szabadság, júl. 12./ című cikkének. Végre valaki kimondta: nem biztos, hogy jó az önálló magyar egyetem. Szükség lenne az eszmecserére, hiszen a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) által szervezett tüntetéssorozat óta lassan-lassan már egy év is eltelik, az évfordulón pedig nem kizárt, „hogy újabb megmozdulás ismételt hisztériarohamát kell elviselnünk”. Borbély szerint „kellemetlen lenne, ha becses erdélyi magyarságunk sorozattá szaporítaná a gyergyóditrói paródiát, aminek a gyakorlatias haszna egyenlő a nullával.” Az uniós csatlakozás következtében előbb-utóbb az erdélyi magyarok zöme is arra a belátásra jut, hogy közös Európában jobb a románokkal együtt élni, mint például az egyéni boldogulás szempontjából semmi haszonnal nem kecsegtető „Virtuális Magyarországon”. Erdélyi románok és magyarok egyre kevésbé látnak majd egymásban ellenséget. Az újságíró szerint belefáradhatott az erdélyi magyarság abba, hogy olyan jogokért küzdjön, amelyeket jelenleg a román állam nem akar neki biztosítani. Borbély szerint nincs szükség önálló magyar egyetemre. /Borbély Tamás: Az egyetemi önállóság felülvizsgálata. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./
2006. július 19.
Július 16-án ünnepelték a Gyergyótölgyesen a község napját. Több tánccsoport fellépett a rendezvényen, köztük a maroshévízi Kelemenek Rapszódiája és a Ditrói Kulturális Egyesület keretén belül működő Aranyeső Ifjúsági Néptánccsoport. A program a népviseletben történő felvonulással kezdődött, miután a szabadtéri színpadon minden résztvevő bemutatta műsorát. A falunap tűzijátékkal zárult. /Fazakas Szilárd, Ditró: Tölgyesi nap jókedvvel. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 19./
2006. július 27.
A Magyar Polgári Szövetség Ügyvezető Elnöksége közleményében üdvözölte Márton Árpád RMDSZ-es alsóházi frakcióvezető azon tusnádfürdői kijelentését, miszerint a hazai magyar politikai szervezeteknek tárgyalniuk kell a Székelyföld autonómiáját célzó közös stratégia kialakítása érdekében. A közlemény szerint a ditrói Székely Nemzetgyűlés határozatára, illetve az EU Bizottságának szeptemberre várható országjelentésére való tekintettel a Magyar Polgári Szövetség, az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács közötti egyeztető tárgyalásokat augusztus elején meg kell kezdeni. Helyszínként az MPSZ székelyudvarhelyi székházát javasolják, de más helyszínt is elfogadnak. /Tárgyalást sürget az MPSZ. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 27./
2006. augusztus 1.
A Tusnádfürdőn elkezdődött RMDSZ–Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) párbeszéd remélt folytatását fölvázoló nyilatkozatot tett közzé Tőkés László püspök, az EMNT elnöke. Ebben Tőkés László ismételten sürgette az EMNT által két éve szorgalmazott tényleges párbeszéd elkezdését az RMDSZ és a rajta kívülálló politikai erők, valamint az egyházak és a magyar civil szféra képviselői között. Felkérte Markó Béla RMDSZ-elnököt, hogy a reprezentatív erdélyi magyar küldöttség tagjaként vegyen részt a brüsszeli jószolgálati úton, amelyen a romániai magyar közösség problémáira kívánják felhívni az Európai Unió vezetőinek figyelmét. Tőkés a partneri viszonyt és a kölcsönös bizalmat szabta a párbeszéd feltételéül, ehhez véleménye szerint, az szükséges, hogy megszűnjön a megosztó politikai hazugság, valamint az érdekellentét, amely az RMDSZ pénzosztó monopóliumából fakad. Javasolta, hogy az RMDSZ a román törvényhozásban és az EU fórumain is határozottan álljon ki az erdélyi magyarság autonómiatörekvései, illetve saját autonómiaprogramja mellett. Az RMDSZ támogassa az EMNT azon javaslatát, amely szerint az őszi magyar–román kormányülés napirendi pontjai közé vegyék fel az autonómia, valamint a romániai magyar felsőoktatás ügyét, az EMNT és az SZNT autonómiatörvény-kezdeményezéseit, valamint a székelyföldi autonómia-referendumok megrendezését. A nyilatkozat kérte az RMDSZ vezetőit, foglaljanak állást a gyergyóditrói székely népgyűléssel kapcsolatos csendőri atrocitások ügyében. /Balogh Levente: Az RMDSZ támogatását kéri az EMNT. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./
2006. augusztus 8.
Az utóbbi években ismét fellendülőben van az orgonaépítő, restauráló szakma. Ezt bizonyítja az is, hogy létrejött a jelenleg tizenkét erdélyi műhelyt tömörítő egyesületük, melynek tagjai között ismert orgonaművészeket is találni. Tavalyelőtt Brassó megyében svájci támogatással orgonaépítő iskolát is nyitottak. A jövőben az itt képzett szakemberekből alakuló bizottság fog dönteni a nagyobb szabású javítási munkálatok módozatairól – jelezte a Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élő Barta Tibor. A „civilben” idegsebész orgonaművész nemrég székelyföldi turnéra indult, és több Hargita megyei orgonát is megszólaltatott. A 19. századi, erdélyi, ezen belül székelyföldi orgonák szakértője elmondta: a rendszerváltozás előtti években a székelyföldi és Maros menti orgonákat a marosvásárhelyi Mesnyi János tartotta karban. Az időközben elhunyt restaurátor és orgonaépítő főként a vásárhelyi Kultúrpalota orgonáját gondozta. Feladatát a nagyszebeni volt fizikatanár, Wieder Hermann vette át, aki napjainkban is széles körű tevékenységet folytat a régióban. A székelyföldi orgonák zöme nem koncertorgona, ezeket többnyire azzal a céllal építették Kolonics István műhelyében (Kolonics 1851-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, és több mint 200 orgonát készített), hogy a liturgiákat kísérjék. Ennek ellenére vannak kivételek, ilyen a csíksomlyói kegytemplomban lévő hangszer is. A gyergyóditrói orgona szerényebb kivitelezésű. A restaurált orgonák közül szakértelem hiányában vagy a szűkös anyagiak miatt sok hangszert „elrontottak” az évek során. Kolonics legnagyobb orgonája a gyulafehérvári katedrálisban található. Barta külön felhívta a figyelmet a csíkbánkfalvi, a csíkszentgyörgyi és a tusnádi orgonák egyediségére: az itt játszó orgonistáknak nincs szükségük segédekre ahhoz, hogy előadás közben hangszínt vagy regisztert váltsanak. Hasonló mechanikai megoldást, Bécs kivételével, sehol nem alkalmaztak Nyugat-Európában. /Jakab Lőrinc: Székelyföldi orgonák és építők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./
2006. augusztus 9.
A Borszéki Napok keretében szervezték meg az I. Északkelet-Hargita Térségi Népzene- és Néptánctalálkozót, amelyet hagyománnyá szeretnének tenni, minden évben más-más településen megrendezve. A rendezvényt a Communitas Alapítvány támogatta. A pályázatot az Északkelet-Hargita Kistérségi Társulás nyújtotta be. A fesztivál népviseletben való felvonulással kezdődött. Minden csoport bemutatta produkcióját a szabadtéri színpadon. A találkozón részt vett az alfalvi néptánccsoport (Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület), a szárhegyi Cika néptánccso, port, a Ditrói Kulturális Egyesület keretén belül működő Aranyeső ifjúsági néptánccsoport, a remetei néptáncosok, a borszéki Tündérkert virágai és a tölgyesi néptánccsoport. /Fazakas Szilárd – ÉKHRKT, irodavezető: Hagyományteremtő néptáncfesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./
2006. augusztus 10.
Az elmúlt évszázad különösen tisztelt, kiemelkedő erdélyi nagyságainak Panteonjában kimagasló helyet foglal el Isten Szolgája, boldogemlékű Márton Áron római katolikus megyéspüspök – hangsúlyozta jeles életrajzírója Marton József dékán, egyetemi tanár. Márton Áron 110 évvel ezelőtt, 1896. augusztus 28-án született Csíkszentdomokos nagyközségben. Szülei egyszerű földművesek voltak. Tanulmányait szülőfalujában, Csíkszeredában, valamint Gyulafehérváron végezte. Végigharcolta az első világháborút, négyszer sebesült meg. 1920-ban jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924-ben szentelte pappá Majláth Gusztáv püspök. Gyergyóditróra, majd Gyergyószentmiklós, ezután Marosvásárhelyre nevezték kit. 1934-ben főpásztora az Erdélyi Katolikus Népszövetség igazgatójává nevezte ki. 1932-től következett Márton Áron kolozsvári szolgálata: az egyetemi ifjúság lelkipásztora, majd a Szent Mihály központi egyházközség plébánosa. György Lajossal és Venczel Józseffel megalapította és szerkesztette az Erdélyi Iskola című népnevelő és kulturális folyóiratot. 1938 karácsonyán XI. Piusz pápa kinevezte a 42 éves Márton Áront erdélyi megyéspüspökké. 1940-ben Észak-Erdély visszatért, a határváltozás kettévágta egyházmegyéjét, azt, ő azonban az ősi székhelyen, Gyulafehérváron maradt, kisebbségi sorsba került hívei mellett. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban felemelte szavát az erdélyi zsidóság deportálása ellen. A hatóságok ezért azonnal kiutasították Észak-Erdélyből. Ma Jeruzsálemben, a Yad Vashem hősök temetőjében, az Igaz Embert jelző emléktábla hirdeti bátor tettét. Márton Áron a második világháború után mindent megtett, hogy a határok újrarendezésének igazságossága érdekében hallgassák meg az erdélyi magyarságot is. 1948-ban egyházmegyéjét mindenéből kifosztották. Elvették az európai hírű Batthyaneum könyvtárat, valamennyi katolikus tanintézetet, az ezekhez tartozó összes ingatlant, felszámolták a katolikus sajtót. Moszkvai mintára, az erdélyi katolikus egyházat el akarták szakítani a római pápától. Márton Áron tiltakozó álláspontra helyezkedett. Körlevélben emelte fel szavát a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Inkább lemondott az államsegélyről, de nem volt hajlandó csökkenteni papjainak létszámát. 1949. június 21-én letartóztatták. Perét katonai törvényszék tárgyalta titokban, s életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönben is alázatos, másokat szolgáló, imádkozó segítője volt sorstársainak. 1955 januárjában büntetését a nemzetközi tiltakozás miatt felfüggesztették, s február 2-án kiengedték a börtönből. Gyulafehérvárra csak március 24-én érkezett meg, addig „feljavító” kezelésen tartották a bukaresti érsekségen, mert úgy ki volt éheztetve, hogy nem merték a nép elé engedni. 1955 és 1957 között szabadon mozoghatott egyházmegyéjében. Mindenütt hatalmas lelkesedéssel fogadták. 1957-től kezdődően, tizenkét évi házi fogságra kényszerítették. Az egész püspöki palotába (beleértve a kertet is) lehallgatókészülékeket rejtettek el. Csak a székesegyházba mehetett át. 1967-ben azután, külföldi nyomásra, a szobafogságát feloldották. A püspök 1969-ben és 1971-ben Rómába is eljuthatott. A megöregedett püspök újra szabadon mozoghatott, bérmaútjai diadalmenetekké váltak. Betegségére hivatkozva négyszer kérte a felmentését, de csak 1980 áprilisában hagyta jóvá II. János Pál. A püspök 1980. szeptember 29-én elhunyt. Már életében szentnek tekintették. 1992. november 17-én az Apostoli Szentszék engedélyezte, hogy egyházmegyei szinten elinduljon Márton Áron szenttéavatási pere, ami jelenleg is folyamatban van. /Fodor György: Főhajtás az Emberkatedrális emléke előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./
2006. szeptember 29.
Regionális szennyvíztisztító állomás épül Gyergyóremetén, amely három település, Remete, Gyergyóditró és Gyegyószárhegy szennyvízkibocsátással kapcsolatos gondjait oldaná meg. A három település együttműködési szerződést kötött. Jelenleg Gyergyóremete közel 2500 házának csupán fele rendelkezik csatornázással. /Barabás Márti: Regionális derítőállomás épül Gyergyóremetén. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 29./
2006. október 16.
Október 15-én Hargita Megye Tanácsának, a Hargita Megyei Kulturális Központnak és az agyagfalvi Fancsika Egyesületnek a szervezésében megyei fúvóstalálkozót tartottak az agyagfalvi réten, az emlékmű előtt. Felléptek a ditrói, parajdi, szentegyházai, gyergyóalfalvi, csíkmadarasi, székelykeresztúri, fehéregyházi, az Udvarhelyszék Fúvószenekar, valamint a helyi Fancsika tagjai. A megyei fúvóstalálkozóhoz kapcsolódott az agyagfalvi művelődési házban sorra került könyvbemutató, a Fúvósébresztő – Édes Erdély, itt vagyunk című riportkötet ismertetése, amely a Hargita Megyei Kulturális Központ kiadványaként látott napvilágot. A könyvbemutatón a szerzőpáros, Kristó Tibor újságíró és Köllő Ferenc zenetanár a jelenlévőknek dedikálták a kiadványt. /Ferencz Imre: Megyei fúvóstalálkozó és könyvbemutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./
2006. október 23.
„Az RMDSZ ernyője alá én azokat kívánom az elkövetkezőkben is feltétlenül bevonni, akik politikai alternatívákat keresnek. Mert azt gondolom, hogy nincs más politikai alternatíva. Ha gond van, akkor az RMDSZ-t kell jobbá tenni, de ezt az egységes szövetséget fönn kell tartani” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ-elnök Marosvásárhelyen azt követően, hogy október 20-án fogadta Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét. „Tájékoztattam az elnök urat azokról a megoldásokról és indokokról, amelyek az SZNT-t és korábban a gergyóditrói székely nemzetgyűlést arra késztették, hogy ilyen jellegű határozatot hozzon, amelyben újból a közvetlen demokrácia eszközével kívánja a székely nép kinyilvánítani akaratát az önrendelkezési jog érvényesítésére és a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozóan” – mondta Csapó József a találkozó után. Markó Béla úgy értékelte: „Az RMDSZ nem tudja támogatni a népszavazásra irányuló kezdeményezést, ugyanis az a véleményünk, hogy Romániában a törvény ezt nem teszi lehetővé. Az RMDSZ azon fog dolgozni, hogy olyan törvény legyen Romániában, amely ilyen referendum szervezését megengedi”. Hangsúlyozta azonban, hogy a Csapó Józseffel folytatott egyeztetésen kiderült, az RMDSZ és az SZNT a célok tekintetében egyet ért – a Székelyföldnek szüksége van a területi autonómiára – a megvalósításához szükséges eszközökről azonban különbözően vélekedik. Az SZNT-elnök azt is elmondta, a november 4-re beharangozott második székely nemzetgyűlés megszervezésének dátuma módosulhat. Markó Béla elmondta, hamarosan az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetőjével, Tőkés Lászlóval is tárgyalóasztalhoz ül. /Gujdár Gabriella: Először egy asztalnál Markó és Csapó. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
2006. december 28.
Megsokasodnak a téli ünnepek idején a magyarországi rendszámú gépkocsik a székelyföldi utakon. Karácsonyra jöttek haza azok, akik külföldön találták meg boldogulásukat. A visszatérés gondolatával a külföldi munkavállalók többsége nem számolta fel egykori otthonát. „Ha az üres házakat egymás mellé lehetne rakni, négy utcát tennének ki Gyergyóditróban” – mondta Bardocz Ferenc polgármester. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem munkatársai által készített felmérés megdöbbentő adatokat hozott a felszínre. 1992-ben a községben még 6800-an éltek, 2002-re a lakosok száma hatezer alá csökkent. Akkor 298 üres portát számláltak, most az üres házak száma elérte a 380-at. Mindez a község elöregedését és elszegényedését is maga után vonja. A felvázolt kép az egész medencére érvényes. Gyergyószentmiklós lakossága a népszámlálási adatok szerint 1982–1992 között kétezer fővel, 1992–2002 között pedig újabb ezer fővel apadt. Ennek is elsősorban az elvándorlás az oka. Gyergyóújfaluból körülbelül 400-an, Gyergyóalfaluból hozzávetőleg 300-an dolgoznak külföldön. Gyergyóremetére mintegy kétezren tértek haza az ünnepekre. /Jánossy Alíz: Hazatérnek az ünnepekre. Idegenben keresnek pénzt a Székelyföldről elszármazottak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./
2007. január 9.
A jelenlegi helyzet nem kedvez az elzárt településeknek, mint amilyen Orotva is, ez a községközponttól – Gyergyóditrótól – csaknem 10 kilométerre, festői környezetben megbúvó falu a maga 640 lelkével. Az Orotva Egyesület sikerrel pályázik, de éppoly sikerrel mozgósít is. Tele-ház működik a faluban, az e-Magyarpont támogatásának köszönhetően öt Pentium IV-es számítógéppel. Ennek köszönhetően jutott az iskola is internetes kapcsolathoz. A falu népe is hozzájárult a kultúrház újjáépítéséhez. A falu lakosai adták össze az összeg 10%-át, Ditró közbirtokossága a tetőszerkezet faanyagát adta, Ditró önkormányzata az ajtókat, ablakokat készíttette el. Orotván a tilalmasi iskolával együtt óvodától VIII. osztályig 105 gyermek tanul. A falunak jónevű, 16 párból álló tánccsoportja volt, a ditrói Gál Imre és zenekara húzta a talpalávalót. Ma több tagja egyetemi, főiskolai tanulmányai miatt távol van, de Puskás Olga kisebbekkel tovább folytatja a néptáncoktatást. /Bajna György: Orotván nem állt meg az élet. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./
2007. február 13.
Visszaélések tarkítják az EP-részvételhez szükséges gyűjtőakciót. Egymással is meg kell küzdeniük az RMDSZ, illetve a Tőkés László javára aláírásokat gyűjtő csoportoknak. Az európai parlamenti választásokon való induláshoz mindenki csak egyetlen listát vagy jelöltet támogathat, így a két tábor egymással versengve kopogtat be az emberekhez, abban bízva: az elsőként jelentkező listáját írják majd alá. A Magyar Polgári Szövetség székelyudvarhelyi szervezete tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a helyi RMDSZ irodájában a diákoknak járó 20 ezer forintos magyar állami támogatás kérelmezőitől elvárják, hogy aláírásukkal támogassák az RMDSZ EP-jelöltjeinek az indulását. Hasonló jelzések érkeztek Gyergyóditróból is, ahol a kérdőívet igénylőktől elkérik a személyazonossági igazolványt, beírják az adatokat, majd aláíratják a támogatói ívet. „Az emberek többsége azt sem tudja, mit ír alá, ugyanis arra gondolnak, hogy a pályázati ívek átvételét kell igazolniuk kézjegyükkel” – hangoztatta egy magát megnevezni nem kívánó ditrói lakos. Az RMDSZ viszont cáfolja a vádakat, szerintük nem történik visszaélés. Kelemen Hunor, az Iskola Alapítvány kuratóriumának az elnöke megdöbbenve értesült a Ditróban történtekről, és kifejtette, árukapcsolásnak tartja. Az RMDSZ szerint különösen Maros és Brassó megyében halad jól a gyűjtés. – Tőkés László szintén elégedett lehet, nagyváradi kampányirodájába ugyanis folyamatosan érkeznek az aláírni szándékozók. Egyes lelkészek nyíltan kiálltak a püspök mellett, mások az RMDSZ-nek kampányoltak a szószékről. Bihar megyében nagy felháborodást váltott ki Szabó Ödönnek, az RMDSZ megyei ügyvezető alelnökének azon kijelentése, miszerint az ívek publikusak, így bármikor tudják ellenőrizni, hogy ki támogatta az RMDSZ jelöltjeit, és ki Tőkés Lászlót. Szabó Ödön elmondta, nem zsarolásnak tekintik ezt a fellépést, hanem csak „számon kérnek”. Az általános kampány idején még mindig akad, aki a megegyezésben bízik. Vekov Károly, az RMDSZ Nemzetépítő Platformjának elnöke felhívással fordult a szövetség országos vezetőségéhez, kérve őket, módosítsák az RMDSZ jelöltlistáját oly módon, hogy a második helyen az RMDSZ-en kívüli politikai szervezetek által közösen jelölt személy szerepeljen. /Aláírást, bármi áron. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./
2007. február 16.
Diverziónak bizonyult az SZNT népszavazását lejárató elektronikus üzenet. Többek között a tíz éve elhunyt ditrói Laczkó Angi József neve is szerepel a Krónika szerkesztőségébe küldött nyílt levél végén, amelyben súlyos vádak sorakoznak a székelyföldi nem hivatalos autonómia-referendumot megszervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) ellen. Egyetlen gyergyóditrói rokona, Laczkó Angi Imre elítélte, aljas cselekedetnek minősítette halott nagybátyja nevének ilyen módon való meggyalázását. Bendek Árpád, akinek neve szintén szerepel a levél aláírói között, súlyos beteg. Megdöbbenve értesült a Krónikától arról, hogy nevében, az ő megkérdezése nélkül nyílt levelet fogalmaztak meg. Simon Sándor, a Gyergyóditrói Székely Tanács elnöke elítélte az esetet, és dokumentumokkal bizonyította a levélben foglaltak valótlanságát. /Jánossy Alíz: Halott nevében küldtek levelet. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./
2007. március 8.
Egyre kevesebb az újszülött, kevesebb az óvodás, s az iskolákban is alig akad olyan évfolyam, amelyen több osztálynyi diák van. 2006-ban 161 gyergyószentmiklósi újszülött látott napvilágot, az elhunytak száma pedig 196. Csomafalván 35 egyévesnél kisebb gyermeket kereszteltek, s 72 helyi lakos távozott az élők sorából. Ditróban 51 a születések száma, ezzel szemben 69 ditrói lakos halt meg. Alfaluban tavaly 37 újszülöttnek igényeltek gyermeksegélyt, 52 személynek halotti bizonyítványt. Újfaluban 29 a születések száma, és 67-en hunytak el. Gyergyószárhegyen 35 gyermekre kértek gyermeksegélyt és 36-an haltak meg. Gyergyóremete a kivétel, ahol 65 gyermek született és 58-an távoztak. /K-T. Gy: Ha nem fogynánk…= Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), márc. 8. – 10. sz. /
2007. március 21.
Hargita és Maros megye együttműködését szorgalmazó tanácskozás színhelye volt március 19-én Marosvásárhely, melyen részt vett a két megyei tanács elnöke, továbbá az infrastrukturális fejlesztésért felelős alelnökök, az urbanisztikai és gazdasági szakbizottságok elnökei és a gazdasági igazgatók. A Ditróból induló 153-as út feljavítására a két megyei tanács összehangoltan készíti el a tervezést, majd a kivitelezésre közösen keres uniós forrást. Megállapodás jött létre a vízbevezetési munkálatok összehangolására is. Az eredményes együttműködés érdekében közös állandó szakbizottságot hoztak létre. /Megyeközi együttműködés. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./
2007. április 12.
Gyergyditróban az Idősek Klubjában író-olvasó találkozót szervezett az Magyar Polgári Szövetség. Csíki Sándor nyárádszeredai újságíró volt a vendégük, aki testnevelés tanári munkája mellett ír, utazik, vitatkozik, szervez, lelkesít, hogy erőt öntsön a fásuló erdélyi magyarságba. Csíki Sándor beszélt a romániai magyarság jogainak határozott követeléseiről, amiért többször „megkapta a magáét”. Írásait közölte többek között az Erdélyi Napló, a Polgári Élet, a Népújság, az Európai Idő, a Góbévilág világhálós újság és az Erdély. Ma honlap is. Válogatott publicisztikai írásai 2002–2007-e között jelentek meg három kötetben (Nem elfogyni (2002), Állj meg, madár, fejem fölött dalolva! (2006), Véreim, árva magyarok! (2007)) Határozottan kiáll az olyan kérdések védelmében, mint a történelmi múlt, a nemzeti hagyományok, szimbólumok, anyanyelvi oktatás, a sokgyermekes családok. (Nem véletlenül lett Csíki Sándor a Pro Familia Egyesület vezetője.) Könyve keményen bírálja a hatalom beolvasztó politikáját, ennek hű kiszolgálóit: a megalkuvókat, az árulókat, a belföldi és magyarországi hintapolitikusokat. Nem kíméli az RMDSZ vezetőit sem. /Gergely Géza: Meg kell maradni! = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 12. – 15. sz. /
2007. április 24.
Színpompás felvonulás után szép műsorral mutatkoztak be április 22-én, vasárnap a Remetei Ifjúsági Napok kiemelt rendezvénye keretében a III. Gyergyó Vidéki Ifjúsági Nép- tánctalálkozó résztvevői Gyergyóremetén. A 373 táncos és zenész a kultúrházba vonult, a 35 tagú lövétei ifjúsági fúvószenekar muzsikájának ütemére. Sorra léptek színre az 50 tagú gyergyószárhegyi Cika együttes fellépése után a csoportok: a gyergyóremeteiek (70 tag), a gyergyóditróiak (50 tag), a gyergyóalfalviak (40 tag), a marosfőiek (30 tag), a Sapientia–EMTE Harmat néptánccsoportja (25 tag), az orotvaiak (18 tag), a csomafalviak, a borszékiek és a gyergyószentmiklósiak 15-15 taggal. A csoportoknak a helyi Szabó Attila szobrászművész készített emlékplakettet. A résztvevők szabadtéri táncházzal búcsúztak a rendezvénytől, miután a magyarországi testvértelepülés, Biatorbágy fiataljaival elfogyasztották a bográcsgulyást. /Bajna György: Ifjú néptáncosok Remetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./
