Népviseleti felvonulással, ünnepi szentmisével, valamint a Diákművelődési Házban megtartott ünnepi zárógálával ért véget aug. 17-én, vasárnap az V. Szent István-napi Néptánctalálkozó. A táncoló ifjúság, a színes kavalkád sokakat megállított Kolozsvár főterén. Néhány perc erejéig a különböző tánccsoportok bemutatták táncaikat, majd tovább haladva bevonultak a főtéri Szent Mihály-templomba, ahol fél tizenkettőkor vette kezdetét az ünnepi szentmise, amelyet dr. Czirják Árpád érseki helynök celebrált. Czirják Árpád prédikációjában elmondta: A haza mi vagyunk, a haza addig él, amíg vannak bátor, elkötelezett katonái. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke beszédében hangsúlyozta: Szent István király volt, és szent lett. Szent lett, mert nagy király volt, és nagy király, mert nagy ember, de olyan pogánynak született és kereszténnyé lett magyar is, ki kereszttel oszlatta el az ázsiai sorstalanságot, és adott európai sorsot a magyarságnak. A következő napokban a meghívott néptáncegyüttesek Maros és Hargita megyében vesznek részt az ottani Szent István-napi ünnepségeken. Az V. Szent István-napi Néptánctalálkozó ünnepi nyitógálájának Magyarfenes kultúrháza adott otthont aug. 15-én. A gála előtt történt meg a népviseleti felvonulás: a falu Kolozsvár felőli végétől a központig vonultak fel a néptánctalálkozóra érkezett csoportok, melyet három népviseletbe öltözött lovas és egy régi falusi időket idéző fogat vezetett. A református templomban ökumenikus istentisztelet volt. A kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes, egyben a néptánctalálkozó társszervezője, kezdte meg a csoportok táncbemutatóját. Őket követte a nyolc vendégegyüttes: a magyarországi Vokányi Német Nemzetiségi Együttes, a vajdasági Cirkalom Néptáncegyüttes, a dél-bánáti Maroknyi Néptáncegyüttes, a felvidéki Új Hajtás Néptáncegyüttes, a Pélmonostor Néptáncegyüttes Horvátországból, a Gyimesfelsőloki Vadhajtás Hagyományőrző Együttes, a Deer Hana Folk-Group Izraelből és a Hasder Folk Art Foundation Ciprusból. A nyitógálán résztvevő együttesek aug. 16-án különböző Kolozs megyei helységekben léptek fel. Helyet adott a néptánctalálkozói ünnepségnek Mákófalva, Györgyfalva, Bánffyhunyad, Méra, Kisbács, Kalotaszentkirály és Aranyosgerend. /Köllő Katalin, Szentes Szidónia, Valkai Krisztina: Ezer esztendőn át tündöklő csillag. Szent István-napi rendezvények Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
2003. szeptember 4.
Kolozsváron a Györgyfalvi negyed plébániája és temploma mindössze 54 éves, de már a harmincas évektől egyházi intézmény működött mai helyén, tájékoztatott Vízi Zakariás plébános.1933-ban gróf Bethlen Györgyné, a kolozsvári Misszió elnöke javasolta katolikus napközi otthon létesítését. A szegény gyermekek napközi otthona 1933-ban megnyílt. Gyűjtést szerveztek, felépítették az otthont. Nyolcvan gyermeket vettek fel, akiket vallásos szellemben neveltek. Lassan 210-re emelkedett az otthon kötelékébe tartozó gyermekek száma. 1937-ben kibővítették az épületet. A háború után a súlyos gazdasági gondok miatt lassan meg kellett szűnnie ennek az otthonnak. 1949-ben, amikor a szerzetesrendeket feloszlatták, Fejér Gábor áthozott egy oltárt és néhány szobrot a ferences barátok kolostorából, és kis kápolnát rendezett be velük a napközi otthon ebédlőjében. Így maradhatott a katolikus egyház tulajdonában az épület. Márton Áron püspök 1949-ben lelkészségi rangra emelte a kis lelkipásztori központot. Az 1970-1980-as években több mint 4000 lélek tartozott ide. 1989 után lényegesen lecsökkent a közösség létszáma, sokan más negyedekbe, de még többen külföldre költöztek a körzetből. Az egyházközség tagjainak jelenlegi létszáma 1700-ra tehető. Az elmúlt esztendőben mindössze öt keresztelés és 54 temetés volt. Az egyházközség kántora, Kostyák Levente szervezésében évente négy alkalommal házi koncertekre kerül sor, melyeken neves művészek lépnek fel. /Szabó Csaba: Napköziből templom. Fényben a Jobbágy utcai lelkészség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
2003. szeptember 11.
Szept. 8-án Kolozsváron, a Györgyfalvi negyedben felszentelték a felépült impozáns apácakolostort és kápolnát. A szertartást Lucian Muresan, a romániai görög katolikus egyház érsek-metropolitája együtt végezte Florentin Crihalmeanu kolozsvár-szamosújvári és Virgil Bercea nagyváradi megyéspüspökkel, valamint George Gutiu nyugalmazott érsekkel. A római katolikus egyházat dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus és Fodor György, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljárói Konferenciájának általános titkára képviselte. Jelen volt Laurentiu D. Tanase vallásügyi államtitkár, a Kolozs megyei tanács és prefektúra küldöttei, számos kül- és belföldi, egyházi és világi meghívott és adományozó. /Görög katolikus apácakolostort szenteltek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./
2003. november 10.
Nov. 9-én, vasárnap Kolozsváron, az újalsóvárosi református egyházközség gyülekezete Pata utcai imaházában átadták a nagyközönségnek a Fehér Galériát, amely ezentúl különféle képzőművészeti kiállításokkal szolgálja majd a Györgyfalvi negyed magyarságát, felekezetre való tekintet nélkül. A Fehér templom néven ismert imaház melletti termet Fehér Galériának nevezték el. A galéria megnyitásaképpen Gy. Szabó Béla huszonkét fametszetét tekinthetik meg az érdeklődők. /Sándor Boglárka Ágnes: Új galériával gazdagodott a város. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
1997. október 20.
Györgyfalva /Kolozsvárhoz csatolt falu/ több létesítményt köszönhet a hollandiai Zwolle város református gyülekezetének. Pékséget hoztak létre Györgyfalván, idén májusban avatták a holland segítséggel felújított épületben az orvosi rendelőt, a teljes felszerelést is ajándékba hozták. Most épül az ifjúsági ház, amely ifjúságnevelési, kulturális és szociális célokra készül. Étkezde, konyha, gyűlésterem is lesz az épületben. Györgyfalvának van egy időszaki lapja, az ötödik évfolyamába lépett Halljátok, melynek megjelent az idei első száma. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2002. március 22.
Kolozsváron, a Györgyfalvi negyedből jelezték, hogy a kérdezőbiztos a választ meg sem várva beírta egy magyar nemzetiségű család tagjának az etnikai hovatartozásához, hogy "román". Amikor azonnal kérték a hiba kijavítására, ugyanazzal a kék golyóstollal, amivel a téves adatot beírta, a javítást is bejegyezte, noha tudott dolog, hogy javítani csak piros golyóstollal szabad. Az adatfelvétel után a biztos azt állította, hogy a kitöltött kérdőívet a családfőnek nem kell aláírnia. Az érintett utána érdeklődött, és végül a szomszédban érte utol a biztost, ahol a kérdőívet aláírhatta. - Hat hónapos gyermeket nem írtak be az űrlapba — panaszolja egy kolozsvári. Annak ellenére, hogy a népszámlálás minden olyan személyre érvényes, aki 2002. március 18-án 0.00 órakor élt. /Népszámlálási tanulságok. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2002. április 11.
Funar, Kolozsvár polgármestere kijelentette, hogy a népszámlálási biztosok összegzésének feldolgozása alapján Kolozsvár magyar lakosságának aránya 18,83 százalék. Közvetlenül a népszámlálás befejezése után a polgármester bejelentette: a városban 18,45 százalék a magyar. Korábban Vasile Soporan prefektus azt nyilatkozta, a hivatalos adatokat kizárólag a Statisztikai Hivatal hozza nyilvánosságra. - A polgármesternek nem áll jogában ilyen jellegű bejelentéseket tennie - tette hozzá a prefektus. A polgármesteri hivatal adatai szerint Kolozsváron 59 781 magyar él, a város állandó lakossága 317 379. Ebből 252 334 román nemzetiségű. Funar szerint 1992-höz képest a többségiek száma nőtt. A fenti szám a lakosság arányának 79,5 százalékát jelenti. (Az 1992-es népszámlálás végleges adatai szerint Kolozsvár lakossága 328 602 volt. Ebből 74 871 magyar, 3 201 roma, 1 149 német és 344 zsidó volt.) Funar "párhuzamos" népszámlálása azt mutatta ki, Kolozsváron 2 982 roma, 587 német, 194 zsidó, 108 ukrán, illetve 62 olasz nemzetiségű polgár él. A többi nemzetiséghez tartozók száma 50 alatti, 104-en pedig nem voltak hajlandók elárulni etnikai hovatartozásukat. Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kifejtette: az eredeményhirdetés újabb bizonyíték arra, hogy az adatoknak semmi közük a valósághoz. Az RMDSZ szerint a kolozsvári magyarság aránya "nem csökkent lényegesen" az elmúlt tizenegy év alatt. Bitay Levente, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette, az RMDSZ adatbázisa még nem teljes, hiányoznak a Pata?Györgyfalvi negyed, a Belmonostor és a Tóköz adatai, de már így is több mint 50 000 kolozsvári magyart vettek nyilvántartásba. Ha a hiányzó adatok is bejönnek, akkor könnyen bizonyíthatóvá válik, hogy a kolozsvári magyarok száma nem esett 20% alá. Eckstein Kovács Péter szenátor szerint a közvélemény tudatos és sorozatos félrevezetéséről van szó. Javasolni fogja az RMDSZ vezetőségének, hogy a polgármestert jelentsék fel az ügyészségen. /Kiss Olivér: Újabb polgármesteri eredményhirdetés. A népszámlálás hivatalos eredményeinek nincs közük ezekhez az adatokhoz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2002. május 29.
A magyar gyermekek számának csökkenésével egyre jobban fenyegeti a megszűnés veszélye a kolozsvári lakótelepi/külvárosi iskolákat. A feszült interetnikus viszony legkisebb jele is arra ösztönözheti a szülőket, hogy a belvárosba írassák gyereküket. Az idén például a vegyes iskolák ünnepségén a magyar tagozatért felelős aligazgató nem mert magyarul felszólalni. - A megyei tanfelügyelőség senkinek nem tiltotta meg, hogy a románon kívül más nyelven is beszéljenek tanárok, diákok, szülők az iskola egészét érintő ünnepségeken - nyilatkozta ez ügyben Török Ferenc megyei főtanfelügyelő-helyettes. A vegyes tagozatú Györgyfalvi negyedi 1-es Számú Iskolában 1990-től kezdve mindig kétnyelvű volt a tanévnyitó és az évzáró egyaránt. Ez most is így van, mondta az iskola aligazgatója, Tonder Ilona. Az évzárókon mindig jelen van valamilyen kis műsorral a magyar tagozat — mondta Vas András, a Horea úti 14-es Iskola aligazgatója. Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség országos alelnöke szerint a magyar tagozatért felelős aligazgatónak kötelessége magyarul is felszólalni az iskolaünnepélyeken. Hasonlóan vélekedett Borsos K. László, a Beszterce-Naszód megyei RMPSZ elnöke. Demeter Mária, a kerekdombi 7-es Számú (Emil Isac) Iskola aligazgatója óvatosabb: nem kellene-e ennek a kérdésnek a megválaszolását az iskolára és annak diákjaira, szülői bizottságaira hagyni? – tette fel a kérdést. Dr. Murvai László, a Nevelési és Kutatási Minisztérium főosztályvezetője leszögezte: a multikulturalitás azt is feltételezi, hogy a többségi nemzet is elsajátítja minimális szinten a kisebbség nyelvét, így amikor magyarul beszél egy aligazgató, akkor nem pisszegnek, unatkoznak. /Szabó Csaba: Egynyelvű multikulturalitás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./
2004. augusztus 13.
A Kolozs megyét is érintő magyar demográfiai hullámvölgyben a vidéki civil szervezetek szórványiskola-központokat akarnak létrehozni. A györgyfalvi Georgikon Alapítvány eldöntötte: új szórványoktatási rendszer alapjait teszi le a Kolozsvártól mintegy tíz kilométerre fekvő, színmagyar településen. Antal Árpád, a Georgikon Alapítvány ügyintézője rámutatott, a visszaköltözések során fellendül majd az iskolai élet. Évtizedeken át Györgyfalva gyerekekkel biztosította Kolozsvár lakótelepei magyar oktatási intézményeinek folyamatos működését. Most a Györgyfalvi Általános Iskola szórványban élő vagy nehéz anyagi körülményekkel küzdő 1–8 osztályos magyar gyerekeket toboroz. Ingyenes bentlakást és utazást tudnak biztosítani a rászorulóknak. Vízaknán is ilyen alapokra épül az Árvácska Gyermekotthon. /Szabó Csaba: Sínen van a györgyfalvi szórványiskola-központ. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./
2004. augusztus 29.
Új típusú szórványközpontot hoz létre a Györgyfalvi Általános Iskola a györgyfalvi Georgikon Alapítvánnyal. Olyan általános iskolások számára nyújtanak megoldást, akiknek nincs lehetőségük magyar nyelvű osztályba járni. /Új típusú szórványközpontot hoz létre. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 29./
2005. február 16.
Legalább négy Kolozs megyei község iskolájában szűnik meg a magyar személyek által betöltött igazgatói tisztség a fejkvóta-rendszer bevezetése miatt – tájékoztatott Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes. Minden bizonnyal elveszíti önálló tanintézményi státusát az aranyosgerendi, visai, györgyfalvi és vajdakamarási iskola. A nem elegendő gyerekkel rendelkező iskolákat a községi tanintézményhez csatolják. A falusi iskola igazgatói tisztsége ezáltal megszűnik, az intézmény irányításáért pedig egy helyben megválasztott személy felel majd, aki azonban sem igazgatói, sem aligazgatói státussal nem rendelkezik. A megyében léteznek még olyan községek, ahol általános iskola felső és alsó tagozata egyaránt működik, de nincs 200 magyar gyermek. Szerencsésebb helyzet van Tordaszentlászló községben, ahol három faluban – Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta – működő iskolába járó gyerekek száma meghaladja a 200-at. /(borbély): Igazgatói állások szűnnek meg. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./
2005. február 25.
Kötő József tanügyi államtitkár kifejtette, a legégetőbb kérdés a decentralizáció, ami alapvetően átrajzolhatja a romániai magyar oktatási hálózat térképét. Ez sok csapdahelyzetet is tartogat. Egyfelől jó, hogy megszűnik a központi irányítás. Lesz egy fejkvóta, ebből fedezik a tanárok, a tanítók fizetését, a tankönyveket stb. Az alkalmazási jog átmegy az iskolaszékek hatáskörébe. Az iskolaszék intézménye a leglényegesebb. Másfelől az új rendszer nagy kihívást jelent. A 200-as lélekszám alatti iskolák elvesztik jogi személyiségüket. Ez rendkívül sok oktatási intézményt érint a szórványvidéken. Annyit sikerült a törvény készítésébe bevinni, hogy az alapfinanszírozást tanítási nyelvek szerint más koefficienssel számítják, továbbá a vidék szerint, ahol az iskola, a tanintézet működik, és egyéb speciális adottságok szerint. Azonban nem történt gyakorlati lépés a koefficiens kiszámítása érdekében. Kötő jelezte, főosztálya most azon dolgozik, hogy kiszámítsák, mennyibe kerül, mivel kerül többe egy kisebbségi gyermek oktatása, továbbá azt, hogy milyen plusz koefficienseket kell alkalmazni zónák szerint. Megegyeztek abban, hogy a bizottság nem fog döntéseket hozni Kötő ellenjegyzése nélkül. Nagyon fontos minden kisebbségi iskolánál a helyi közösséggel való konzultáció. Kolozs megyében Kötőnek rossz tapasztalatai vannak: a Kolozs megyei magyar képviselet egyáltalán nem foglalkozott ezzel az üggyel, emiatt sorra veszélybe kerültek a magyar iskolák. Tordaszentlászlón például 200 fölött van a magyar gyerekek száma, és 200 fölött van a román gyermekek száma. Ennek ellenére összevonták a két iskolát, és ezt a magyar főtanfelügyelő-helyettes nem jelentette. Végül tanácsi határozatot kellett hozni ahhoz, hogy a község betartsa legalább a törvényt. Nem történt lépés a visai, a mérai, a györgyfalvi iskola ügyében sem. Ezért Kötő intézkedett, február 24-ig küldjenek jelentést a Kolozs megyei magyar iskolák helyzetéről. Szatmár megyében viszont megtalálták a megoldást. /Zsehránszky István: Neveket nem említek. Beszélgetés Kötő József tanügyi államtitkárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./
2005. augusztus 19.
A VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó második napján számos rendezvény közül válogathatnak az érdeklődők, az ünnepségek több helyszínen zajlanak. Bánffyhunyadon kezdődik népviseleti felvonulás és szabadtéri fellépés. Este zajlanak a helyi ünnepségek, négy település kapcsolódik be a rendezvénybe: Aranyosgerenden, Kisbácsban, Györgyfalván, Kalotaszentkirályon is szeretettel várják a vendégeket. /Hivatalos megnyitó és helyi ünnepségek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./
2005. augusztus 22.
Felvonulással, szentmisével, illetve ünnepi gálával zárult a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó Kolozsváron, amelyen hat ország tíznél több kisebbségi és hagyományőrző együttese vett részt. Kolozsvár központjában a találkozón résztvevő csoportok vonultak népviseletbe öltözve a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székhelyétől a Szent Mihály templomig, majd a templom előtti téren táncbemutatót tartottak. A felvonulást szentmise követte a Szent Mihály plébániatemplomban. A Kisbácsban, Györgyfalván, Aranyosgerenden, Kalotaszentkirályon, Bánffyhunyadon, Mákón és Magyarfenesen zajló rendezvények Szent István király emlékének jegyében teltek. Aranyosgerenden négy néptánccsoport mutatta be műsorát. Magyarfenesen három esemény zajlott párhuzamosan: a Szent István-napi ünnepség, a falunapok és a néptánctalálkozó. A szabadtéri kivetítőn a budapesti tűzijátékot követhették végig az ünneplők, majd a magyar és a székely himnusz hangjaira élőben is végignézhették a saját tűzijátékot. /F. I.: Néptáncosok forgataga Szent István napján. Ünnepi rendezvények Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./
2005. augusztus 22.
A hétvégén Györgyfalván falutalálkozót tartottak, melyre sok, a településről elszármazott ember látogatott haza. Fellépett a helyi Körtefa tánccsoport. Ökumenikus istentisztelet után átadták a templomkertben felállított emlékművet, mely a második világháborúban elesett helybeliekre emlékeztet. Ifj. Starmüller Géza fából faragott alkotásán tizenkilenc áldozat neve (közülük kettő román), valamint a Kiszaggatva és derékbatörve felirat olvasható. Gábor Dénes, a Művelődés szerkesztője bemutatta azt a monográfiát, melyet Györgyfalva – György pásztor népe címmel Antal József nyugalmazott református esperes írt. A szerző huszonöt éven keresztül volt a falu lelkipásztora. /Ö. I. B.: Emlékműavatás és monográfia-kiadás Györgyfalván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./
2006. március 14.
Már napokkal az 1848-as szabadságharc és forradalom évfordulója előtt elkezdődtek a megemlékező ünnepségek. Désen március 12-én, vasárnap a katolikus és református hívek közösen ünnepeltek a fél évezredes református templomban, majd március 15-én a Kakashegyen koszorúznak. Györgyfalván szavalóversenyt szerveztek a jeles évforduló tiszteletére, a kolozsvári földészek a kismezői temetőben áldoztak a hősök emlékének, Gyaluban vidámsággal emlékeztek szabadságharcos elődeinkre. Szamosújváron megkoszorúzták az örmény-katolikus temetőben nyugvó forradalmárok sírját. Tordán a magyarság az ótordai református templomban ünnepel, majd elhelyezi koszorúit a helyi Petőfi Háznál. /Március 15-ére emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./
2006. április 24.
Dr. Hermán M. János református lelkipásztor beszélt életútjáról. Kolozsvárott született 1948-ban, édesapja györgyfalvi lelkész volt. Apját börtönből való szabadulása után Nagysármásra hívták lelkésznek, így 1950-ben odaköltöztek. Édesapját missziós tevékenységéért a Mezőség Mózesének nevezték, legalább tízezer embert ismert név szerint a Mezőségen. Járta a falvakat, és időnként gyermekeit is magával vitte. Édesapja kőművesekkel, ácsmesterekkel templomot és parókiát épített vályogból Kissármáson, majd gyülekezeti termet épített engedély nélkül, önerőből, mert hitt a jövendőben. Templomot mentett meg az elkezdett lebontásból Mezőbáldon, és újjáépíttette a hívek segítségével. Templomot javított Cégen. Gyermekek százát tanította magyarul írni, olvasni, énekelni, és ha kellett, románul és németül is prédikált. Negyvenöt évi nagysármási lelkészi szolgálata alatt több mint kétszázan tértek a református egyházba a más vallásúak, főleg az adventisták közül. A hatóság sokszorosan fenyegette, próbálta megfélemlíteni, lejáratni, mindhiába. Teológiai munkásságának, írásainak közlése még várat magára. Dr. Hermán M. János barátaival ott ültek a sármási templomban 1989 húsvétján, amikor édesapja azt prédikálta, hogy a Kondukátornak nem lesz része a feltámadásban. Mindenkiben megállt a lélegzet, ő pedig megismételte: a Kondukátor elpusztul, mert a bűnei az égre kiáltanak. Négyszáz ember hallgatta a prédikációt. Haja szála sem görbült meg, még a besúgók sem mertek jelenteni. Makkai Sándor nevezte el a Mezőséget Holt-tengernek. A nyolcvanas években már csak a túlélés reménye tartotta ott az embereket. Tucatnyi mezőségi faluban az eltelt ötven év alatt egyetlen magyar sem maradt. Szombattelkén, Kiscégen, Budatelkén, Viszolyán, Dombon, Csehtelkén édesapja temette el az utolsó magyarokat. Apja az agyonolvasott Bibliájával folytatta a családlátogatást. Ahol a magyarság kisebbségben van, hiányzik a középréteg, ahol alig voltak magyar iskolák, és azokat is sorban bezárták, azokban a mezőségi falvakban, mint például Katona községben, felgyorsult a nyelvromlás. Kallós Zoltán, Kövesdi Kiss Ferenc szolgálata példaértékű, vannak követőik, de nem elegen. Hiányzik a folyamatosság. Édesapja a hívek után járva negyven kilométert is gyalogolt naponta. Felkereste a családokat, tanította a gyermekeket, vállalta a beteggondozást, helyettesítéseket. Volt olyan is, amikor tíz falunak volt a lelkésze, családja alig látta. Édesapja sokszor magával vitte egyik-másik gyermekét. Imádság nélkül senkit nem eresztett el házából, üres kézzel senki sem távozott. Román tisztelői is seregestől voltak. Dr. Hermán M. János 1973-ban kezdte el a lelkészi szolgálatot Mezőkeszüben. Később Somkeréken, majd Újősben volt lelkész, ahol a fűzkúti szórványgyülekezetet is ellátta. 1983. szeptemberében elbúcsúzott híveitől és öt gyermekünkkel Hollandiába elmenekültek, felesége ugyanis holland. A holland Mezőségre került, ahol korábban évekig nem volt lelkész. Dr. Hermán M. János szolgált a felvidéki Komáromban, Budapesten, Londonban, Brüsszelben, azután sikerült visszajönnie. Hét éve dolgozik a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben. Amikor 1983 őszén holland egyházi szolgálatba lépett, két-három hónap után összegyűjtötte a frízlandi magyarságot. Azután megtudta, hogy Belgiumban sincs lelkész, ezért Liège-ben és Brüsszelben is megszervezte a maradék magyarságot. A nyugati magyaroknál a második nemzedék már többnyire feladja identitását, nyelvét. Úgy számolta, hogy a második világháborút követő negyven esztendőben legalább százezer magyar ember váltott nyelvet, kultúrát Nyugat-Európában. Még a fordulat előtt folytatták a szervezett segélyszolgálatot. Az akkori vezető lelkész éppen távozott, és akkor meghívták őt Budapestre, menekültügyi szolgálatra 92–93-ban. Szörnyű volt látni, mit hozott magával a délszláv háború. Főként ennek a következményeit próbálták enyhíteni Magyarországról. A nyugati magyarság különösen sokat segített. Dr. Hermán M. János ahogy megkapta a holland útlevelet, 1987-ben hazamerészkedett. Sokat nem tehetett, de gyógyszeres segítséget nyújtottak sok embernek. Csomagküldéssel és híradással is próbáltak szolgálni. Persze mindig nyomon követték, megfigyelték, akikkel beszélgettek, azokat vallatták. Sorra érettségizett mind a hat gyerekük. Ketten jártak teológiára: Rebike Kolozsvárra, Dani pedig Nagyszebenbe. Zsuzsa Budapesten tanult, József meg Kolozsvárra házasodott. – A hazai jelenlétre minket Isten kötelez, vallja Hermán M. János. Szerinte a romániai felekezetek összessége inkább hajlik a szőnyeg alá való seprésre, mert olyan nagy mértékű volt az összefonódás a politikai rendőrséggel. A régebbi besúgók egy része ma is aktív, az erőszakkal beszervezettek pedig rossz lelkiismerettel élnek. Számos egyházi alkalmazott könnyűszerrel zsarolható. Az egyházi élet legrázósabb kérdése az átvilágítás. Szinte teljes hallgatás övezi a múlttal való szembenézést. Hermán figyeli a fordulat óta a társadalmi folyamatokat, a becsületesek kínlódását, az erdélyiek tömeges kivándorlását, a gazemberek metamorfózisát. Úgy látja, túl kevesen jöttek haza az ötven év alatt több mint 678 kitelepedett vagy disszidált, katolikus, református, unitárius, evangélikus erdélyi lelkész közül. Hermán M. János /sz. Kolozsvár, 1948. szept. 7./ 1984-ben holland diplomát kapott, majd két fríz gyülekezetet pásztorolt. Hat gyermekük van, mindannyian anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. Jelenleg hollandiai otthona és Nagyvárad között ingázik, ahol előbb a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, majd az Egyházkerületi Dokumentációs Központ létrehozója, vezetője. /Fábián Tibor: Egyházból mentem egyházba. Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezőségi Holt-tengerről és a lelkészi sorsvállalásról itthon és külhonban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28., folyt.: ápr. 11., ápr. 14., 24./
2008. augusztus 11.
Györgyfalváról a Mezőségbe, onnan Kolozsvárra és Bukarestbe, lelkészként vissza a Mezőségbe, majd Hollandiába, Budapesten és Komáromon át pedig Nagyváradra vezetett Hermán M. János lelkipásztor, író életútja. A lelkésszel Fábián Tibor, a Harangszó című református lap főszerkesztője beszélgetett a VII. Kárpát-medencei Nyári Egyetem zárónapján, Nagyváradon. Csűry István megbízott püspök rövid áhítata után Gerrit Wiersingát tüntették ki Pro Ecclesia díjjal, aki a hollandiai Emmaus Alapítvány munkatársaként 211 romániai református magyar gyülekezetbe vitt segélyt. Hermán M. János 1983-ban megbetegedett, és a kivándorlás mellett döntött. Hollandiai lelkészi tevékenysége mellett irányította a segélyeket, magyar istentiszteleteket tartott Belgiumban, és szükség esetén mozgósította a Szabad Európa Rádió munkatársait. Holland állampolgárként került Budapestre, ahol 1992-ben a délszláv háború menekültjeit segítette. Onnan a komáromi Kálvin János Teológiai Akadémiára ment tanítani, majd Nagyváradra jött, és létrehozta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Dokumentációs Központját, mert „itt szükség volt könyves emberre. ” /Fried Noémi Lujza: A nagyszájú apostol. Befejeződött Váradon a nyári egyetem. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./
2008. december 4.
Egész napos programmal várja az érdeklődőket december 6-án az Ördögtérgye Egyesület az ötödik alkalommal megrendezett Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón. A gyermekek a táncház után a Nagyvárad Társulat Eltáncolt cipők című táncos mesejátékát tekinthetik meg. Délután már a felnőttek számára is lehetőség nyílik tánctanulásra. Az esti gálaműsor keretében öt falu (Bálványoscsaba, Feketelak, Györgyfalva, Magyargorbó és Szucság) magyar és román táncosai mutatnak be kalotaszegi és mezőségi táncokat, őket a Nagyvárad Táncegyüttes Marosmentiek című néptáncműsora követi. Az Ördögtérgye tánccsoport is bemutatkozik. /Örökölt hagyományok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./
2009. november 18.
„A hetvenes évek elején, amikor a diktatúra meghirdette ama keserű emlékű kultúrforradalmat, a kultúrarombolás pártprogramját – kolozsvári magyar zeneművész- és tanár- kiválóságok egy csoportja kivételes kultúraépítő kezdeményezéssel válaszolt a kihívásra. Elkezdtek falura járni. Megszűnt kórusokat teremtettek újra Kalotaszegen és újakat alapítottak. Kottaolvasásra kezdték tanítani a földművelő népet,” írta dr. László Ferenc zenetudós az 1993-ban megjelent Kalotaszegi népdalfeldolgozások kórusgyűjtemény előszavában. Mindennek kezdeményezője Jagamas János, a kiváló népzenetudós és népzenekutató volt, aki Mérát választotta a maga és a főiskolai tanítványai számára missziós helyül. Tanártársai: Márkos Albert a körösfői kórust, Szalay Miklós a mákófalvit támogatta. Tanítványaik: Vermesy Péter Vistára, Buzás Pál Bikalra, Orbán György Györgyfalvára jártak ki rendszeresen tanítani. Ezen hat kiváló zenész közül már csak ketten élnek és tanítanak: Buzás Pál zongoraművész Kolozsváron és Orbán György zeneszerző Budapesten. Elkezdett munkájuk eredményes volt, a kórusok ma is hallatják hangjukat az énekkari találkozókon. A Romániai Magyar Dalosszövetség meghirdette a Mérában megtartott kalotaszegi ifjak népdaléneklési versenyét. November 15-én zajlott le a verseny. /Guttman Mihály: ”Jagamas János” kalotaszegi ifjúsági népdaléneklési verseny. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./
