Lazar Ladariu, a néhai egységpárt oszlopos tagja, jelenleg az ellenzéki szociáldemokraták /PSD/ Kolozs megyei alelnöke, felháborodottan tiltakozott Sólyom László magyar államfő erdélyi magánlátogatása ellen. Mindenekelőtt azt igyekezett „tisztázni”, hogy ha egy államelnök magánlátogatáson van valahol, akkor „egyszerű állampolgár”, s „diplomáciai követelmény” lett volna ennek megfelelően viselkednie. Ehelyett Gyulafehérváron kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a magyar himnuszt, de se román zászló, se román himnusz nem volt. Ez, jelentette ki, törvényellenes és alkotmányellenes. Az alelnök kijelentette: ha magánlátogatásra jött, ahelyett hogy otthon ünnepelte volna meg március 15-ét, jobban tette volna, „ha elmegy horgászni Mezőzáhra vagy alpinistaként igyekezett volna kikapcsolódni”. Ladariu a továbbiakban az RMDSZ-retorika „radikalizálódására” hívta fel a figyelmet, kijelentve, hogy „megvan az eredménye”, mert most már nem elégednek meg a Székelyföld autonómiájával, egyenesen „Erdélyt akarják”. Végül fenyegetően tette hozzá: „Mindenki vésse jól az eszébe, hogy Románia nem ebek harmincadjára hagyott ország és Erdély sem pusztaság!”. Cristian Georgescu szenátor is keményen bírálta Markó Béla kolozsvári beszédét. Véleménye szerint a szöveg rosszhiszemű volt és logikátlan, kizárólag kampányszöveg, mert miközben elítélte a „többség nacionalizmusát”, a magyar kisebbséget „szupernacionalizmusra” biztatta. „Nem kell Markónak – aki a román kormány miniszterelnök-helyettese – az egységes nemzetállam, de területi enklávékat akar létrehozni”, mondta a szenátor. Mint mondta, ez nem a békés egymás mellett élést szolgálja, inkább mesterséges feszültséget kreál. Végül a szenátor felkérte a magyarságot, „ne figyeljenek oda a vezetőik uszító szavaira”. /Mózes Edith: Kitört a PSD-s hisztéria. „Autonóm Erdélyt akarnak!” = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./
2007. március 22.
Sólyom László köztársaság elnök március 13-i Fehér megyei látogatása után, március 15-én a megyei román nyelvű Unirea c. lapban két nyílt levelet közöltek: Ioan Rus, az SZDP Fehér megyei elnöke a román zászlót hiányolta a meglátogatott három intézmény – Római Katolikus Hittudományi Főiskola, Batthyaneum és Bethlen Gábor Kollégium – homlokzatáról. Utalt ezzel a “magyar–székely szélsőséges, irredenta szervezetek” magyarországi támogatottságára, felkérve a prefektust, valamint a Megyei Rendőr-főkapitányságot az 1157/2001 kormányhatározatba foglalt szankciók alkalmazására. Nicolae Popa konzervatív párti képviselő, a parlamenti frakció helyettes vezetője pedig a miniszterelnökhöz intézett nyílt levelében a magánlátogatás fogalmának tisztázását és a magyar államelnöki látogatás céljainak “maximális figyelemmel való elemzését” kérte. Szervezési hiba következtében a Hittudományi Főiskola homlokzatáról valóban hiányzott a román lobogó, a háromlyukú tartóban a vatikáni, az uniós és a magyar zászló volt. Ezt a prefektusi hivatal súlyos hibának minősítette, azonban a főiskola nem a prefektúra alárendeltje, a vétség csak az iskola vezetését terhelheti. Ezért semmiképpen sem hibáztatható a magyar közösség vagy a magyar állam elnöke – nyilatkozta Ladányi Árpád alprefektus. Gyulafehérváron viszont nem volt semmilyen lobogó a Batthyaneum épületén, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium homlokzatát pedig csak az uniós és román zászlók díszítették. Nicolae Popa képviselő március 20-án kelt újabb nyílt levelében Ladányi Árpád alprefektus tisztségéből való felmentését kérte hivatali esküje megszegése miatt Tariceanu miniszterelnöktől. Popa ismételten a többségi és kisebbségi lakosok közötti feszültségkeltés miatt aggodalmaskodott, megismételte a Batthyaneum és Bethlen Kollégiumot illető igaztalan vádjait. Popa vádaskodására Nagyenyed alpolgármestere, Kováts Krisztián válaszolt, kifejtve, hogy Nicolae Popa képviselő mesterségesen szítja a feszültséget a megyében. Sólyom László látogatásakor Nagyenyeden ki volt tűzve Románia zászlaja. Nagyenyeden Sólyom László nem a politikáról, hanem a kultúráról beszélt. /Nem csitul a Sólyom László magánlátogatását követő felháborodás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./
2007. március 24.
A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést követel meg mindazoktól a magyarországi és kisebbségi magyar politikai, gazdasági, egyházi, kulturális és civil társadalmi intézményektől és szervezetektől, amelyeknek a diaszpórapolitikában (ilyen még nincs, de lennie kellene!) szerepe lehet. Az erdélyi szórványsors legjobb ismerője, Vetési László református lelkész az elmúlt öt év alatt legalább egyszer megfordult ezerháromszáz faluban, több tucat tanulmány mellett két önálló kötetben (Juhaimnak maradéka és Ne csüggedj el, kicsiny sereg) tette közkinccsé a terepen tapasztaltakat. A szórványkutatást gyakran emlegetik pusztuláskutatásként, állapította meg a vele készült beszélgetésben Ez magyar jellegzetesség, betegség. Hányféle erdélyi magyar szórvány van? Az egyik a maradékszórvány, erről szól a pusztulásirodalom. Ez a Mezőség jellegzetes emblémája, gyászeleme. Van migrációs szórvány, ennek jellegzetes gyűjtőhelyei a nagyvárosok. Ezek nem csak megélhetését, hanem temetőjét is jelentették a magyar népességnek. Ilyen még a teljes bányavidék Hunyad megyével, Temesvár és a Küküllő mente. Kezdetben elkezdődött az oda betelepedett népességnek az önszerveződése. Brassóban például a székely emigráció megduplázódott a húszas-harmincas évektől a hatvanas évekig, és erős közösségeket alkottak, az ezer lelkes gyülekezetekből lettek nyolc-tízezer lelkes gyülekezetek, felerősödött az oktatás, a művelődési élet, talpra álltak a lapok, olvasóközönségük volt. Az első, második, harmadik generációval nem volt probléma, de később ez az emigráció beintegrálódott a többségi környezetbe. Bukarestben, a második nemzedék kezdett többségiként viselkedni. Kezdett sodródni a többséggel. Az ott maradt közösséget általában szociális szórványnak nevezik, tehát leépülő közösség, amelyben felszámolódik a megélhetés minimális tartalékkészlete. A másik pedig egy demográfiai identitásszórvány, amely egy másik többség környezetébe kerülve megváltozik az oktatáspreferencia, az úgynevezett jobb érvényesülés érdekében a többségi iskolát választja, többségi intézményfogyasztó lesz. Az identitásszórványban tapasztalható a legtöbb vegyes házasság. Először megkezdődik az identitászavar, majd végül az identitásvesztés. Az is előfordul, hogy egy bizonyos népesség adott rétege bizonyos intézmények védelmében identitásvédetté válik, és ezeket nem nevezhetjük szórványnak. Ettől nem szórvány a gyulafehérvári római katolikus székesegyházhoz és a teológiához tartozó papi társadalom, amelynek teljes napi tevékenysége, kommunikációja a kisebbséghez kötődik. Kolozsváron hatalmas intézményrendszer árnyékában, etnikai burokban élnek a kisebbséghez tartozók, azonban sokaknak ez semmit sem jelent. A szórványban az egyház próbálja megszólítani a fiatalokat, időseket, gyermekeket, délutáni oktatást szerveznek. Rengeteg találékonyság kell ahhoz, hogy a közösségek visszanyerjék funkcionális identitásukat. Ilyenek a család, megélhetés, a szabad idő megtervezése, művelődés, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó események. Ilyen kísérletek a falunapot rendezése, amikor egy adott településről elszármazottak találkoznak. Vannak falvak, ahol ötven évvel ezelőtt harminc vagy száz magyar élt, nyolcvan évvel ezelőtt három-négyszáz, és ennek a közösségnek kultúrája volt, tanítója, papja, építészete s temetője volt. Jelenleg folyik a leépülés, eltűnnek az utolsó emlékezők. Megpróbálják megmenteni az ott maradt utolsó fiatalok gyermekeit, ilyen a például a Kallós Zoltán-féle iskola. Minden egyes kis faluból, ahol van húsz magyar, és abból egyetlen gyermek a Válaszúton tanul. Erdélyben háromszáz olyan település van, amelynek tíz-tizenöt éve van még hátra az értékmentés szempontjából. Utána nem marad semmi. Nincsenek embereink a megfelelő helyeken, hangsúlyozta Vetési. Szükség lenne arra, hogy minden tömbmagyar önkormányzatnak legyen szórványoknak szóló cselekvési programja. A csángókérdésben még mindig nincs konszenzus ebben a kérdésben, folyik egy magyarországi csángó lobbi, egy elitista csángó lobbi, Erdélyben folyik a rendezvény-csángópolitika, van egy etnobiznisz is, az ellenben nem kap elég támogatást, ami a csángó falvakban folyik. A támogatás súlypontjának haza kell mennie Csángóföldre. /Fekete Réka: Minden magyar felelős minden magyarért (Szórványsors). Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./
2007. március 24.
Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke április 22-én, a déli szentmise után figyelemfelkeltő kerékpáros zarándoklatra indul Budapestről, a Szent István Bazilika elől. „A Kárpátoktól Keletre élő mélyen hívő, római katolikus csángómagyar testvéreink nem hallgathatnak magyar anyanyelvükön misét és nem vehetnek részt anyanyelvükön egyházi szertartásokon, csak románul. Ezért ha záros határidőn belül nem sikerül a csángó testvéreink életvitelét alapvetően meghatározó szakrális közeg, a templom nyelvét legalább részben magyarra váltani, a jelenleg 16 faluban működő oktatási program által biztosított heti legfeljebb öt magyaróra nem tudja majd megakadályozni a legkésőbb két-három nemzedék múlva bekövetkező teljes nyelvváltást” – olvasható felhívásában. A kerékpáros zarándoklat útvonala Magyarországon érinti a fő észak-dunántúli római katolikus egyházi központokat, Bécsen és Velencén keresztül eléri a Vatikánt, majd visszafelé Déva érintésével Gyulafehérvárra, az erdélyi római katolikus egyház központjába érkezik. Ezután Kolozsváron át pünkösd szombatján Csíksomlyóra ér, majd a Békási-szorosnál átlépi az ezeréves országhatárt. A következő fontos állomás Iasi, a római katolikus egyház moldvai központja. Az útvonal ezt követően fordul Bákó, a moldvai csángóság közigazgatási központja felé, majd továbbmegy minden olyan faluba, ahol magyar oktatás zajlik, és ahol az utcán magyar szó hallatszik. /Kerékpárral a moldvai magyarságért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2007. április 4.
Idén mind a keleti, mind a nyugati kereszténység együtt ünnepli a húsvétot. Szeptemberben Nagyszebenben lesz a harmadik európai ökumenikus találkozó. A keresztény egységtörekvés jegyében először 1989-ben protestáns városban, a svájci Baselben tartották meg az első kongresszust, a másodikat 1997-ben az osztrák Grazban, mint katolikus városban, a harmadikat viszont ortodox városban akarták megtartani. Így esett a választás Nagyszebenre. A gyulafehérvári főegyházmegye alapításának ezredik évfordulóját, millenniumát ünnepeli 2009-ben. Ötéves előkészítő programot dolgoztak ki. Az idén, 2007-ben a téma: Életünk válasz Jézus Krisztus hívására. Jakubinyi György érsek húsvéti körlevelében felhívta a figyelmet az erdélyi magyar kisebbség szomorú sorsára. A püspökök és papok a katolikus egyházi törvénykönyv szerint nem „politizálhatnak”. Ezért az érsek csak azt kéri a hívektől, hogy az eljövendő szavazáson vegyenek részt, mert katolikus keresztény hívő nem lehet közömbös a fennálló helyzettel szemben. Olyan személyekre szavazzanak, akikről tudják, hogy az egyház és „nemzetünk érdekeit képviselik”. /Jakubinyi György érsek húsvéti körlevele. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./
2007. április 14.
Misztótfalusi Kis Miklós, a tudós tipográfus Alsómisztótfaluban, Nagybánya közelében született 1650-ben és 305 éve, 1702-ben halt meg Kolozsvárott. Misztótfalusi Kis Miklós jeles, európai szinten is elismert tipográfus volt. Püspöki megbízásból kinyomtatta a nyelvezetében és helyesírásában is megjavított “Aranyas Bibliát,” aminek példányait hazahozta. Sok támadás érte a Szentírás állítólagos meghamisítása miatt. 1698. június 11-én, a nagyenyedi Vártemplomban volt az a zsinat, amely az eklézsia megkövetésére és művének, a védekezésként megírt Mentségnek a visszavonására ítélte. Ennek a pernek a 300. évfordulóján, 1998. június 11-én a templom előcsarnokában avattak emléktáblát, melyen Szabó Lajos drámájának utolsó szavai olvashatók: “Mondék magamban: Hozzáfogok én egy szegény legény lévén és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója többet teszen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti, és hogy Isten gyakran alávaló és semminek állított eszközök által tapasztalható-képpen való segítségével viszi véghez az ő ditsőségét. ” (Mentség) „Emlékeztetőül a tudós tipográfus nagyenyedi perének 300-ik évfordulójára. Nagyenyed 1998. jún. 7. A Romániai Református Egyház Zsinata. ” Ugyanebben az évben (1998. okt. 17) a Kollégium megalapítása 375. évfordulójának tiszteletére rendezett előadásra zsúfolásig megtelt Nagyenyeden a Vártemplom. Becslések szerint kb. 1500 ember volt kíváncsi Szabó Lajos drámájára Misztótfalusi életéről és küzdelmeiről. A Mentséget enyedi tanárok, diákok és papok adták elő. A rendező és főszereplő, az előadás mindenese ifj. Pásztori Kupán István ref. lelkész-tanár volt. Átdolgozta az eredeti drámát. Máshol is előadták a drámát, először Gyulafehérváron a Teológiai Szemináriumban, majd Csíkszeredában három különböző helyen, aztán a Kolozsvári Protestáns Teológián és a Királyhágómelléki Református Püspökség dísztermében, Nagyváradon, végül újból Nagyenyeden. Nagyenyed és Bethlen Gábor Kollégiuma csaknem tíz éve így állított emléket híres vén diákjának. /Bakó Botond: Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) emlékezete. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./
2007. április 21.
Április 22-én, vasárnap Budapestről, a Szent István-bazilika elől indul 3000 kilométeres kerékpáros zarándokútjára a csángók anyanyelvi miséjéért Ferkó Zoltán. Április 22-én délben a Szent István-bazilikában a csángók anyanyelvi vallásgyakorlásáért mutatják be a szentmisét. Az egyetemes könyörgés elmondására máris több moldvai fiatal jelentkezett. A szentmise után, 13 órától indítják útnak Ferkó Zoltánt, aki először Vác, Esztergom, Győr, Pannonhalma, Szombathely érintésével a Vatikánba, majd onnan a Zágráb, Drávaszabolcs, Pécs, Szeged, Déva, Gyulafehérvár útvonalon Csíksomlyóra és Jászvásárba (Iasi) megy. Az út a tervek szerint 40 napig tart. Csíkszeredába a csíksomlyói búcsú előestéjén érkezik Ferkó Zoltán, részt vesz a búcsún, majd onnan pünkösd vasárnapján indul tovább Pusztina, Bákó, Szabófalva érintésével Jászvásárba. Egy másik zarándoklat húsvét vasárnapján indult el Balatonzamárdiból. A feltámadási menetről van szó, amelyet tavaly is megszerveztek, és amelynek a végén, az egyes állomásokon felszalagozott feltámadási jelvény a pünkösdi búcsú alkalmával érkezik Csíksomlyóra. A feltámadási menetnek 98 stációja és rengeteg közbeeső állomása van a Kárpát-medencében. Az útvonalon érintett közösségek ünnepélyes keretek között fogadják és veszik át a feltámadási jelvényt, majd gyalogosan viszik tovább, stafétaként adva át egymásnak. /Takács Éva: Zarándoklatok anyanyelvű miséért. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./
2007. április 24.
Irodalmi kört szerveznek a Gróf Majláth Gusztáv Károly római katolikus szemináriumban Gyulafehérváron, havonta egyszer, Dimén Erika magyartanár irányításával. Az április 20-i könyvbemutatón az irodalmi kör résztvevői vendégül látták Szabó Zsoltot, a kolozsvári Művelődés folyóirat főszerkesztőjét és meghívottját, Skultéty Csabát, a Szabad Európa Rádió (SZER) hajdani politikai kommentátorát. Akik annak idején suttyomban a SZER sugárzását fogták, Ambrus Márton álnéven ismerhették őt meg. Skultéty Csaba Csehszlovákiában született /Nagykapos, 1920. dec. 3./, tanulmányait szülőhelyén és a késmárki német gimnáziumban végezte, majd Ungvárott érettségizett. Huszonöt évesen a szovjet csapatok hadifogolyként elhurcolták, ahonnan megszökött és visszament Magyarországra. Nyugatra távozott, 1947-től Párizsban nemzetközi jogot tanult. 1951-től 1983-ig a SZER munkatársa. 1985–1990 között a Pax Romana Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom elnöke. Gazdag publicisztikai tevékenységének legfőbb témája a szórványvidékeken élő magyarság sorsa, küszködése. Életéről, tanulmányairól, börtönemlékeiről, a rádiónál folytatott tevékenységéről írt Vasfüggönyökön át – A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál – előtte és utána – című könyvében. /Fullajtár Attila: Skultéty Csaba Gyulafehérváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./
2007. április 25.
A romániai magyar anyanyelvű, római katolikus egyetemisták országos találkozóinak gondolata 1994-ben vetődött fel először. Azóta a részvevők száma egyre gyarapodott. A fiatalok most évente kétszer, tavasszal és ősszel szerveznek OKET-et (Országos Katolikus Egyetemista Találkozó) a nagyobb egyetemi központokban: Kolozsváron, Temesváron, Brassóban, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Gyulafehérváron. Az idei első találkozó április 20–22-e között Temesváron zajlott. A szervező TEKMEK (a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége) az erzsébetvárosi szalvatoriánus rendházban és templomban fogadta a mintegy 200 fiatalt, akik Erdélyből és Szegedről érkeztek. Helyem egy új világban – fiatalként egy megváltozott Európában címmel Kiss Ulrich budapesti jezsuita szerzetes tartott átfogó, előadást. “Európa valójában puzzle-játék, amit nekünk kell létrehozni, kirakni. A siker a nyitottságban, érdeklődésben, a felkészültségben, a változásra való képességünkben rejlik” – fogalmazott P. Kiss Ulrich SJ. Kitartásra, helytállásra buzdította a fiatalokat szentbeszédében Roos Márton megyés püspök is. /Sipos Enikő: Magyar egyetemisták találkozója Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./
2007. április 28.
Korom Imre Az európai zsidóság helyzete XII. Piusz pápa korában című, alaposan dokumentált könyve számos új adatot mutatott be. Korom Imre hangsúlyozta, hogy XII. Piusznak a világháború alatt kifejtett humanitárius tevékenységéről alkotott képébe beilleszkedik a zsidók érdekében és védelmében végzett munkája is. A zsidók náci üldözése miatti aggodalma pápasága első éveitől igen erős volt, és nem mulasztotta el ezt nyíltan is kimutatni. A pápa részéről egy szenvedélyes hangú tiltakozás nem kényszeríthette volna ki a gyilkos tevékenység szüneteltetését, hanem lerombolta volna azokat a lehetőségeket is, amelyek megmaradtak a diplomácia számára, hogy fellépjen a zsidók érdekében olyan országokban, mint Magyarország és Románia. A pápa mindent megtett a zsidókért, amit csak diplomáciai, gazdasági és erkölcsi értelemben lehetett. 1958-ban, a pápa halálakor az akkori izraeli külügyminiszter, Golda Meir így nyilatkozott: „Osztozunk az egész emberiség gyászában. Amikor népünk rettenetes vértanúságot szenvedett el, a pápa fölemelte szavát az áldozatokért. ” Korom Imrét /sz. Lupény, 1979/ Dr. Jakubinyi György érsek szentelte pappá 2004-ben. Két évig a kolozsvári Szent Mihály plébánia segédlelkésze, jelenleg Gyulafehérváron, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium diákjainak lelkivezetője és hitoktatója, ugyanakkor a Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet latin nyelv tanára. /Fodor György: Egy könyv, amely igazságot tesz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./
2007. április 29.
A gyulafehérvári Caritas 2006-ban otthoni gondozói program keretében összesen 11. 707 idős, beteg, fogyatékos embert gondozott otthonában. A családsegítő szolgálatot összesen 1161 személy kereste fel különböző problémákban. A kézdiszentléleki Szent Klára Öregotthonban és a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonban összesen 151 idős embert gondoznak. A marosvásárhelyi Teréz Anya Nappali Foglalkoztató-központot rendszeresen 117 idős látogatja. Gyermek- és ifjúsági programok révén több mint 1000 gyermeket és fiatalt segítettek. A BACH Információs Iroda révén több mint 550 fogyatékkal élő személy számára kínáltak különböző tevékenységi programokat. Több mint 10 000 személy vett részt tanulmányi tevékenységeiken a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban, illetve a gyergyószentmiklósi Szent Benedek Tanulmányi Házban. A Caritas mezőgazdasági részlegének köszönhetően 200 fiatal gazda és gazdaasszony vehetett részt külföldi mezőgazdasági gyakorlaton. A Caritas-gyógyszertárakban több mint 13 000 receptre váltottak ki gyógyszert. A gyulafehérvári Caritas munkáját összesen 506 alkalmazott, 350 önkéntes és 148 plébániai Caritas-csoport végzi. /A gyulafehérvári Caritas 2006. évi tevékenysége a számok tükrében. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 29./
2007. május 4.
A Kolping-mozgalom a katolikus, családias és életre szóló tettekre késztető közösséget jelenti, fejtette ki Pál Csaba, a Gyulafehérvári Egyházmegyei Kolping Szövetség világi elnöke. A tagok az általuk szervezett csoportosulások tevékenységén keresztül keresztény szellemben szolgálják a köz javát. Nagy hangsúlyt kap a fiatalság továbbképzési lehetőségeinek megteremtése. Nyelvkurzusokat és számítógép-kezelői tanfolyamokat indítanak számukra. Vannak olyan szakterületek, ahol államilag elismert oklevelet tudnak biztosítani. A legjelentősebb változás az egyesület összetételében történt. A második világháború után a román állam által betiltott mozgalom 1991-ben újjáalakult. A Kolping-családok tevékenysége a helyi plébániákhoz kapcsolódik, és minden korosztály számára nyitott. /Szucher Ervin: Kolping: életre szóló közösség. = Krónika (Kolozsvár), máj. 4./
2007. május 5.
A Tihany melletti Zamárdiból két irányba induló, és a Kárpát-medence magyarságát felkeresve a csíksomlyói búcsúra érkező csoport déli ága május 3-án Kisiratosra érkezett. A felkeresett települések neveit tartalmazó szalagokkal ékesített jelvényt hozták magukkal. Az érkezőket a kisiratosi csárdától feldíszített hintóval ünnepi menet kísérte a templomba, ahol a vendéglátók részéről Almási Vince polgármester köszöntötte az érkezőket. Zilahi András kisiratosi plébános a csíksomlyói Szűzanya áldását kérte a közel 200 résztvevőre, mindazokra, akik fáradságot nem kímélve hordják körbe a feltámadás, a remény jelét a magyarság körében. Ünnepélyesen a jelvényre kötötték a kisiratosiak szalagját. Kisiratosról elindultak a felszalagozott jelvénnyel, hogy Kürtös, Gyorok, Máriaradna és Lippa katolikus templomainak az érintésével Dévára érkezzenek, ahol a Szent Ferenc kolostorban átadják azt a helybeli katolikus híveknek, akik azt Gyulafehérvárig viszik tovább. /A csíksomlyói feltámadási jelvény Arad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 5./
2007. május 6.
Jakubinyi György érsek köszöntötte az aranymisés Bálint Lajos nyugalmazott érseket, akit 1957-ben, ötven éve szenteltek fel. Bálint Lajos 1990-ben lett gyulafehérvári püspök, a pápa 1991. augusztus 5-én nevezte ki gyulafehérvári érseknek, majd 1993. november 29-én betegsége miatt lemondott. /Jakubinyi György: Bálint Lajos aranymisés érsek úr köszöntése. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 6./
2007. május 9.
Főesperesek mandátumát hosszabbította meg, illetve új főespereseket nevezett ki a gyulafehérvári érseki hivatal. A főegyházmegyéhez tartozó tizenkét főesperesi kerület vezetői közül nyolc további öt évig betöltheti tisztségét, legközelebb 2012. május elsején kell az érsekségnek döntenie sorsukról. Két kerületbe került új főesperes, illetve két egyházi méltóság mandátumát csupán idén augusztusig hosszabbították meg. Valamennyi döntést az illető kerület papságának a megkérdezése után, az egyházi törvénykönyv, valamint a zsinati rendelkezések értelmében hozták meg – áll az érseki hivatal közleményében. A sepsi-barcasági, valamint a gyulafehérvári és hunyadi főesperesi kerületbe Hajdu János szentszéki tanácsos-plébánost, illetve Varga Rezső esperes-plébánost nevezték ki. A döntés szerint augusztus elsejéig marad tisztségében Czirják Árpád, a kolozs-dobokai, illetve Csató Béla, a marosi és küküllői kerület főesperese. Potyó Ferenc érseki helynök magyarázata szerint Czirják és Csató további sorsa még nem végleges. /Lázár Lehel: Czirják és Csató augusztusig marad. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./
2007. május 10.
Az egyházban most időszerű a főesperesek áthelyezése, ez természetes folyamat, azonban még nem született döntés arról, hogy kit hova helyeznek– nyilatkozta Potyó Ferenc gyulafehérvári római katolikus általános helynök. Csató Béla pápai káplán, marosi és küküllői főesperes, valamint dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, kanonok, kolozs-dobokai főesperes megbízatását csak 2007 augusztusáig hosszabbították meg. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Még nincs döntés a főesperes-cseréről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./
2007. május 14.
Hattagú hivatalos küldöttség látogatott április végén Gyulafehérvár spanyol testvérvárosába, Alcala de Henaresbe. A 205 ezer lakosú spanyol városban 16 ezer román emigráns él. A Spanyol–Román Központban szervezett találkozón szó volt a rokonok vagy éppen az állam gondjaira bízott “itthoni” gyerekek sorsáról is. A spanyol városban élő romániaiak jól érzik magukat. A római katolikus egyház által átadott és a román közösség által felújított épületben ortodox templom működik, de az szűknek bizonyult. A spanyol város már telket is biztosított az új ortodox templom megépítésére. /Takács Ildikó: Elégedettek az Alcala de Henaresen élő románok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 14./
2007. május 17.
Jóváhagyta a kormány május 16-i ülésén az új regionális és megyei kórházak megépítésére, illetve a régebben épült intézmények rehabilitálására vonatkozó ütemtervet. Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter bejelentette, a tárca júliusban írja ki a nyolc regionális kórház és húsz megyei sürgősségi kórház megépítésére vonatkozó pályázatot. Regionális kórház épül többek között Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Temesváron, míg új megyei sürgősségi kórházat Aradon, Nagyváradon, Gyulafehérváron, Besztercén, Brassóban, Déván és Nagyszebenben hoznak létre. Emellett megújul többek között a csíkszeredai, a sepsiszentgyörgyi, a nagybányai, a szatmárnémeti és a zilahi megyei kórház. Emellett több mint 233 ezer tanügyi alkalmazott kap százeurós tankönyv- és szoftvervásárlási támogatást. /Balogh Levente: Új kórházak épülnek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./
2007. május 18.
Dr. Czirják Árpád érseki helynök meglepőnek és érthetetlennek nevezte, hogy a gyulafehérvári érsekség a kolozsvári Szent Mihály-plébániáról más plébániára óhajtja őt áthelyezni. Erről faxon értesítették, elvárta volna, hogy konzultáljon vele erről dr. Jakubinyi György érsek. Az áthelyezésnél pénzügyi szempontokra hivatkoztak. Az érsekség előírta, hogy a bérházakkal rendelkező plébániák a házbér címén befolyt bruttó összeg harminc százalékát fizessék be a gyulafehérvári érsekségnek. A Szent Mihály plébánia ennek az előírásnak csak részben tett eleget. A felszólításra reagálva a tartozás jelentős részét már törlesztették is. Az érsekség javasolta, hogy a marosvásárhelyi, a brassói és a kolozsvári plébánosok kölcsönösen egyezzenek meg a cserében, ami nem jött létre. Mindegyik lelkipásztor ragaszkodott saját közösségéhez. Azóta az érsek újabb javaslatot tett: Czirják maga választhat új plébániát, ő azonban ezt az ajánlatot nem tudja elfogadni. Egészsége, sem energiája nem teljes ahhoz, hogy mindazt, amit megtett Kolozsváron, másutt újrakezdje. /Horváth Arany: Váratlan, érthetetlen a gyulafehérvári érsekség szándéka. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./
2007. május 19.
A magyarországi Máriagyüdről indult április 16-án Csíksomlyóra tartó zarándokútjára Tóth János magyar állampolgár. Zsebében Bíró László püspök ajánló levele, ki “hitét gyakorló becsületes keresztyén embernek” ismeri a kilométereket egymagában rovó, hitében erős, a családot a nemzet és élet alapkövének tekintő gazdálkodót. Zarándoklatával a lelki elsivárosodásra, a család értékvesztésére, széthullására szeretné felhívni a figyelmet. Útvonalán – Máriagyüd, Mohács, Szeged, Makó, Tornya, Arad, a Maros völgye, Gyulafehérvár, Marosszentimre, Balázsfalva, Segesvár, Székelykeresztúr, Csíksomlyó – minden szembejövőre ráköszön és szóba áll azzal, aki megszólítja. Kezet nyújt, elfogadják, s kézfogásával egy családért elmondott Miatyánkot kér. Tóth János 3 éve készül az útra, indulását 5 hónapos felkészülés előzte meg. Reggel 7-kor indul, naponta 25-45 km-t gyalogol. A szálláshelyekről barátok, ismerősök gondoskodnak. Számításai szerint pünkösdre Csíksomlyóra érkezik. Az úton találkozott még magyar zarándokokkal. Haraszti Mária és Pozsgai Éva Pilisszántóról indultak április 20-án. Útjuk Déván, Csaba testvér szálláshelyén keresztezte egymást. /Takács Ildikó: Imát kér a magyar zarándok kézfogása. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./
2007. május 22.
Nincs pénz a Tamási Áron Gimnázium teljes körű tatarozására. Ipari alpinisták verték le a meglazult vakolatot a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium homlokzatáról, így próbálva elejét venni a baleseteknek. „A város legszebb épülete a város szégyene lesz” – kesereg Laczkó György igazgató. A három év híján százéves épületet 2004-ben kapta vissza a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye. Akkor megyei első volt a gimnázium a világbanki kölcsönből felújítandó iskolaépületek listáján. A visszaszolgáltatással azonban elesett ettől a lehetőségtől, és sem a helyi önkormányzattól, sem a minisztériumtól nem kaphatnak pénzt a felújításra. A tatarozási munkálatokat az egyháznak kellene állnia. Azonban a római katolikus egyház nem tudja ezt fedezni. Lehetséges anyagi forrást jelenthetne számukra az 2006/1884-es kormányhatározat. „Az állam 50 évig használta, lelakta az épületeket, tehát a felújítás költségeit is állnia kell. Ehhez azonban hosszú távú bérleti szerződést kell kötnie az egyháznak, a tanfelügyelőségnek és a városnak, és akkor a központi költségvetésből igényelhető pénz a felújításra” – állította Szász Jenő polgármester. A Katolikus Státus azonban ezt újabb államosításként értékeli, és elutasítja a hosszú távú bérleti szerződéseket. A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye a csíkszeredai Márton Áron, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes, valamint a marosvásárhelyi Unirea, a valamikori II. Rákóczi Ferenc Katolikus Gimnázium épületét is visszakapta. Csíkszereda önkormányzata évi 150 ezer lejt fizet bérként, az új díjszabások szerint viszont 890 ezer lejt kellene fizetnie. Kézdivásárhelyen a visszaszolgáltatás előtt sikerült világbanki kölcsönből felújítani a Nagy Mózes Gimnázium épületét, ezért ott eddig nem fizetett bért az önkormányzat. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal tavalyig pereskedett az Unirea épületének tulajdonjogáért, ezért nem fizetett bért. A katolikus egyház pert nyert, és az idéntől itt is bért fizet a város az épületért. /K. Cs. : Omladozik az iskola. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./
2007. május 23.
Kolozsváron a Szent Mihály Caritas szervezésében két vallásos (jellegű) könyv bemutatóját tartották. Fodor György, a Piarista Rendtartomány képviselője vázolta Az európai zsidóság helyzete XII. Piusz pápa korában című kötet szerzőjének, Korom Imre pap életútját, aki a dél-erdélyi Lupényben született 1979-ben. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Gyulafehérváron, a teológián folytatta. „A Katolikus Egyházat sokan támadták és támadják. Negyven éve, a hatvanas évek elejétől közkedvelt témája lett az európai és amerikai liberális sajtónak az egyház szerepének boncolgatása a II. világháború alatt. Sok mindennel vádolják az egyház vezetőit, de talán a legsúlyosabb vád az, hogy a háború alatt a Vatikán szemet hunyt az európai zsidók kiirtása fölött, mert az akkori pápát, XII. Piuszt mély, baráti szálak fűzték a náci Németországhoz és akkori vezetőjéhez, Adolf Hitlerhez. Hogy ez az állítás nem igaz, hanem csak rágalom, az minden jóhiszemű keresztény, sőt nem keresztény számára is világos (...)”, idézte Fodor György a könyvből, majd kifejtette: több tény is azt bizonyítja, hogy az 1939–1958 közötti időszakban regnáló XII. Piusz pápa sokszor tiltakozott a zsidók meghurcolása miatt. Korom Imre kiemelte: XII. Piusz fegyvere az őszinte tárgyalás és az igazság volt. Ezt követően Geréd Vilmos karnagy, a Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet tanára ismertette a Dicsérjétek az Urat! második, bővített és javított kiadású énekeskönyvet. /Nagy-Hintós Diana: Kettős könyvbemutató a Caritasnál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./
2007. május 26.
Előfordul, hogy egyesek emlegetik: bezzeg akkoriban Ceausescu alatt... Erre a magatartásra ad választ a Gyulafehérváron megnyílt „Emlékek az aranykorból” című kiállítás, amit a Szekuritáte Irattárát Tanulmányozó Bizottság segítségével rendeztek. A kiállítás célja bemutatni a kommunista diktatúra és a személyi kultusz hatását a román társadalomra. Hasonló kiállítás eddig nem nyílt az országban. Nemcsak számos tárgy, fénykép stb. szerepel, több eredeti szekus iratot is megtekinthet a nagyközönség. A jól kiépített információs hálózat működése is látható az oktatási intézményekben. Fényképek vannak az élelmiszerüzletek előtti óriási sorokról. Bemutatják a Szekuritáté tevékenységét is. A kiállításon a nemzetiségek elnyomásáról egyetlen adat sem szerepel. /Bakó Botond: Visszaidézték az „aranykorszakot”. Különös kiállítás Gyulafehérvárott. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2007. május 27.
Dr. Marton József dékán elmondta, még nem tisztázódott, hogyan alakul a bolognai rendszerben a BBTE hittanári szakjaira való felvételi. A bolognai rendszer ezt elvileg nem ismeri, kérvényezték e típust, de nem kaptak még minisztériumi választ. Az egyetem vezetésének engedélyével továbbra is kétszakos képzésben vesznek részt a diákjaik. A bolognai rendszer magiszterképzőinek elvárásai igen szigorúak. Az elmúlt év nyarától sokat cikkeztek a nem hivatottak a gyulafehérvári teológia helyzetéről, a Hittudományi Főiskola integrálódásáról a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara keretébe. Vallási ellentéteket gerjesztő cikkek jelentek meg. A legelső vád az volt, hogy feladják a papnevelde autonómiáját. Szó sincs erről. Az intézmény egészében Gyulafehérváron marad. A teológia szemináriumi részlege nem is integrálódik be az egyetembe, hanem csak a főiskolai részleg, előbbi négyéves alapképzéssel, s majd ehhez hozzájön a kétéves magiszterképző. A másik vád szerint a Vatikán és a román állam szorgalmazza a belépést. Megalapozatlanok ezek az állítások. Az újságok eléggé katolikusellenes beállítottságúak. Protestáns részről is érkeztek vádak, durván beavatkoztak a katolikus egyház belügyeibe, erre 500 év óta, amióta Erdély magyarságának vallási egysége felekezetekre tagolódott, nem volt példa. Ha ezekre válaszolnak, a vallások közötti feszültséget szították volna. Egy országban létező tanügyi intézmény nem működhet az ott létező tanügyi szabályoktól függetlenül. A „játékszabályok” betartása még nem jelenti az autonómia feladását. A református egyház már 1993-ban létrehozta a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem keretén belül a Teológia Kart, a katolikusok ezt utolsóként tették. Az egyetem Római Katolikus Teológia Kara, s ezen belül az oktatás és a nevelés autonóm, csupán a törvényes szabályokat kell betartani. 2005-ig a gyulafehérvári hittudományi főiskola mint 1989 előtt is létező intézmény akkreditáltnak minősült. Igaz, hogy a romániai Hivatalos Közlönyben a nem akkreditáltak csoportjában volt mindig feltüntetve. A bolognai rendszer alkalmazásának éve (2005) a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Főiskolát – akárcsak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetet –kellemetlenül érintette, az akkreditált állapotból ideiglenes (autorizált) működési állapotba került. Ezért ettől az évtől kezdődően a kolozsvári Teológia Kar keretén belül rendezik a végleges vizsgákat, melyre külön engedélyt kaptak. /Bodó Márta: Tények a teológiai oktatásról (2). = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 27./ Előző: Bodó Márta: Tények a teológiai oktatásról (1). = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 20./
2007. május 28.
A hagyományos csíksomlyói búcsú csaknem félmillió magyar zarándok részvételével zajlott pünkösdszombaton, május 26-án, a világ minden tájáról érkeztek zarándokok a két Somlyó-hegy közti „Nyeregbe”, ahol évszázadok óta tartják ezt az ünnepet. Az összegyűlteket Jakubinyi György, a gyulafehérvári katolikus főegyházmegye érseke köszöntötte. A Hármashalom-oltárnál kezdődött szertartás ünnepi szónoka Borbély Gábor pápai prelátus, kanonok, nyugalmazott főesperes-plébános volt. Beszédében elsősorban a nők, az anyák szerepéről beszélt, külön megemlítve a várandós anyákat, azokat, akik nagyobb gyermeküket rendszeresen viszik templomba, azokat, akik kisebb gyermeküket karjukon hozták el Csíksomlyóra, és azokat is, akik gyermeket szeretnének szülni, de nem adatik meg számukra ez a lehetőség. /Félmillió magyar zarándok a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./ A csíksomlyói búcsún jelen volt Tőkés László EMNT- , Fodor Imre SZNT-elnök, Martonyi János volt magyar külügyminiszter, Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is. /Mihály László: Csíksomlyói búcsú: zsibvásár és áhítat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./
2007. június 6.
Czirják Árpád kolozsvári esperes áthelyezése ellen gyűjtenek aláírásokat a főpap támogatói, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek döntése ellen tiltakozva. Mások viszont örülnek a döntésnek. A gyulafehérvári főegyházmegye rendelkezése értelmében a plébánosok és lelkészek szolgálati ideje 5-től 15 évig terjed. A 15 évi szolgálat után fel kell ajánlaniuk a más közösségben való szolgálatvállalás lehetőségét. A főpásztor ezt elfogadhatja, de vissza is utasíthatja. Közel harminc év után viszont elérkezettnek látja Czirják Árpád áthelyezésének idejét a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség. Potyó Ferenc érseki helynök hangsúlyozta, hogy az egyházi törvények értelmében a pap engedelmességgel tartozik mindenkori főpásztorának. Nem sokkal az áthelyezésről szóló hír felröppenése után a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) máris védelmébe vette Czirjákot, pontatlan állításaival fellázítva több hívőt. Azt állították, hogy Jakubinyi azt a Czirják Árpádot helyezné át, akit Márton Áron püspök 1979-ben jelölt ki utódjául, két másik pappal, Écsi Jánossal és Jakubinyi Györggyel egyszerre. Marton József egyháztörténész-professzor szerint ez valótlanság, Czirják neve nem szerepelt a segédpüspök-jelöltek között. „Az első Écsi János volt – ő autóbalesetben hunyt el -, második jelöltként a később segédpüspökké is szentelt Bálint Lajos szerepelt, és őt követte Jakubinyi György mostani érsek. Czirják neve sehol sem szerepelt” – állította a professzor. /Mihály László: Megosztja a híveket a kolozsvári főpap áthelyezése. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./
2007. június 13.
Erdély egyik legrégebbi iskolájában, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceumban ballagtak a végzős diákok, idén 27-en, talán hosszú ideig nem várható ilyen népes évfolyam. 1990-ben a diákok, tanárok fellélegezhettek, az iskola visszanyerte az őt megillető állami elismerést. Ebben az évben a végzős fiúk Bocskai-ruhában, nyakkendőjükön a Majláth-jelvénnyel ballagtak. Gál László igazgató és Korom Imre osztályfőnök mondott beszédet. /(bakó): Gyulafehérvár. Elballagtak a teológiai líceum végzősei. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./
2007. június 18.
A gyermekvédelem területén tett előrelépéseinek köszönhetően Románia modellt jelent más országok számára – mondta Emma Nicholson bárónő június 16-án Gyulafehérváron tartott sajtótájékoztatóján. Nicholson rendkívülinek tartja a Románia által felmutatott fejlődést a gyermekvédelem terén. /Dicséret az egykori bírálótól. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 18./
2007. június 21.
A Marosvásárhelyi Napok keretében díszpolgári címet és Pro Urbe kitüntetést adnak át a város jeles személyiségeinek. A magyar kitüntetettek: Csató Béla főesperes, dr. Horváth Attila tanár, Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutató. Pro Urbe-díjat vett át az Amerikai Egyesült Államokba emigrált Bálint József. Csató Bélát /sz. Csíkszereda, 1944. máj. 26./ Gyulafehérváron 1967-ben szentelték katolikus pappá. 1992 óta Marosvásárhelyen plébános, 1997 óta főesperes. Dr. Horváth Attila /sz. Marosszentkirály, 1920/ 1944-ben doktorált vegytan-fizika és ásványtanból. 1948-ban egyike volt a marosvásárhelyi gyógyszerészeti kar megalapítóinak. A tanügyi intézményből 1952-ben elbocsátották azzal a kifogással, hogy „polgári-objektív” módon tartja az előadásokat. 1960-ban részt vállalt a hároméves Tanárképző Főiskola megalapításában, ahol hosszú évekig tanszékvezető, majd a fizika-kémia és a matematika szak dékánja volt. Weszely Tibor professzor /sz. Brád, 1936. jan. 16./ 1959-ben a Bukaresti Egyetem matematika karán diplomázott, majd 1971-ben megszerezte a matematika doktora címet. Több oktatási intézetben tanít: Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban, a Tanárképző Főiskolán, a Sapientia Egyetemen, valamint a rabati (Marokkó) Al Laymoune Középiskolában. Weszely professzor 31 tudományos dolgozat, két egyetemi kurzus, 8 kézikönyv és monográfia szerzője, több mint 80 szaklapban jelentek meg írásai. /Antalfi Imola: Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárokat avattak és Pro Urbe-díjakat adtak át. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./
2007. június 28.
A Szabadság értesülései szerint augusztus elsejétől Kovács Sándor címzetes kanonok, jelenlegi székelyudvarhelyi főesperes kerül Kolozsvárra, a Szent Mihály plébánia, egyszersmind a kolozs-dobokai főesperesi kerület élére. Dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus, kanonok főesperesi megbízatása idén, augusztus elsején lejár. Czirják továbbra is Kolozsváron szeretne maradni, ez megegyezik a hívek egy részének a kívánságával is. Ezzel kapcsolatosan a döntés kizárólag Jakubinyi György gyulafehérvári érsekre tartozik. /(ercsey): Új főesperes Kolozsváron? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
