Gyulafehérváron a Nemzeti Múzeumban megnyílt Balog Istvánnak, az Inter-Art alapítvány megálmodójának a kiállítása. A változatos technikákkal fűszerezett kollográfiák, a technika ellenére visszafogottnak tűnnek. /Tamás András: Másféle valóság. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./
2007. augusztus 26.
„Az anyaország, a Kárpát-medence, a szétszórtságban élő római katolikus magyarok lelki egységének szimbólumaként kell fogadnunk dr. Cserháti Ferenc címzetes centúriai püspökké, segédpüspökké történt kinevezését, aki a jövőben immár püspökként végzi majd a nyugati magyarság lelki gondozását, ugyanakkor tagja lesz a magyar püspöki karnak, egyház-szervezetileg is az anyaországhoz köti őket” – mondta Erdő Péter bíboros a szentelési szentmisén, augusztus 15-én, Esztergomban. A szertartáson részt vevő bíborosok, érsekek és püspökök, köztük Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Tamás József gyulafehérvári segédpüspök, Schönberger Jenő szatmári püspök, valamint vajdasági, kárpátaljai és müncheni főpásztorok kézrátétellel adták áldásukat az új püspökre. Az ünnepélyes szentmise végén Cserháti Ferenc püspök szólt a hívekhez, akik között volt szülőfaluja, a Szatmár megyei Túrterebes ötvenfős zarándokcsoportja is. Kihangsúlyozta, hogy püspökként ahova hívják, mindenüvé szívesen megy el. Cserháti Ferenc utalt arra, hogy kinevezése az idők jele: a Szentatya az új püspököt a Magyar Püspöki Kar tagjává nevezi ki, ezzel szorosabbá kívánja tenni az anyaország és a diaszpórában élő magyarság összetartozását, lelki egységét. Ennek a virtuális egységnek a nevében hívta a szórványban élő magyar családokat, szülőket, gyermekeket, tegyenek félre minden széthúzást, fogjanak össze, látogassák rendszeresen a magyar miséket, gyermekeiket tanítsák meg magyarul imádkozni, hisz az imádság üdvösségük, megmaradásuk, jövőjük záloga is egyben. /A katolikus magyarság lelki egysége jegyében. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 26./
2007. szeptember 1.
A ‘90-es évek közepén – a szülők kérésére – szükségből vállalta fel a Caritas egy óvoda létrehozását és működtetését Gyulafehérváron. Napjainkban, a nemrég történt felújítás következtében, a magyar anyanyelvű kisgyerekek már korszerű óvodába járhatnak. Ettől a tanévtől kezdve az óvoda a líceumhoz fog tartozni – mondta Gál László, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója. /Kerekes Enikő: Új óvoda, új élet. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 1./
2007. szeptember 4.
Nem hajlandó a kijelölt napon és órában tisztázni múltját Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érsek-metropolita. Szerinte a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) a Szekuritátéhoz hasonlóan megszabja az időt. Ezzel szemben Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek elment a CNSAS-hoz. Kijelentette: mindenféle együttműködés, titkosrendőrségi tevékenység kizárt. A kommunizmus idején a titkosszolgálat folyamatosan zaklatta. Constantin Ticu Dumitrescu kijelentette: az a tény, hogy Bartolomeu Anania nem ment el a meghallgatásra, még nem jelenti azt, hogy vétkes. A jelek szerint mintegy 20 egyházi méltóság, illetve 3-4 lehetséges pátriárka-jelölt esetén áll fenn az együttműködés gyanúja. /Ortodox főpapokat vártak a CNSAS-nál. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./
2007. szeptember 5.
A gyulafehérvári ítélőtábla felfüggesztette a Kulturális Minisztérium által 2004-ben kiállított, a Verespatakon történő kutatásokhoz szükséges régészeti feltárási engedélyt – jelentette be Szabó Andrea, a bányanyitást ellenző Alburnus Maior környezetvédő szervezet jogi képviselője. Régészeti engedély hiányában nem lehet a feltárást folytatni, így a bányanyitást tervező Rosia Montana Gold Corporation egyelőre nem kaphatja meg az építkezési engedélyt. /Lázár Lehel: Verespatak: semmis a régészeti engedély. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./
2007. szeptember 5.
Csintalan László /sz. Csíkszépvíz, 1950/ a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia augusztus elsejétől kinevezett plébánosa egyben a Marosi és Küküllői Főesperesi Kerület esperese. Több mint három évtizedes katolikus lelkipásztori tevékenysége során körbejárta Erdélyt, változatos helyeken kellett helytállnia. A csíkszeredai mai Márton Áron Gimnáziumban tanult, majd a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológia elvégzése után 1975-ben a Márton Áron püspök szentelte pappá. Engedelmességből vállalta el jelenlegi helyét, szíve szerint falusi plébániára vágyott. Szeretné elődje, Csató Béla által megkezdett dolgokat befejezni. A Deus Providebit ház fontos szerepet töltött be a Sapientia EMTE megalakulásában, most, hogy kiköltözött az egyetem, meg kell találni a rendeltetését az új körülmények között. E téren a Pro Vita Christiana Alapítványnak kell döntenie, amelynek továbbra is Csató Béla plébános az elnöke. /(bodolai): Egyházi tröszt potyogó „könyvekkel”. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./
2007. szeptember 6.
A Román Ortodox Egyházra valóságos össztűz zúdul, olyan, amelyre példát csak a legsötétebb sztálini időkben találni – a Ziua című lap kommentátorának megállapítása visszhangja annak a felháborodásnak, amelyet pár napja kifejezett Bartolomeu Anania erdélyi érsek. Az érsek egyes források szerint szintén együttműködött a Szekuritátéval – annak kapcsán adott ki keményhangú közleményt, hogy az átvilágító bizottság meghallgatásra hívta több egyházi elöljáróval együtt. Egyesek szerint a zsinat választható tagjai közül tizenhat egyházi elöljáró gyaníthatóan együttműködött a Szekuritátéval. Teljes bizonyossággal eddig csupán két emberről derült ki, hogy besúgó volt: a bánsági érsekről – aki közvetlenül a rendszerváltás után nyilvános vallomást tett –, illetve Constantin Balaceanu-Stolnici liberális politikusról, aki a pátriárkaválasztó testület tagja. A meghallgatásra hívott főpapok közül csupán a gyulafehérvári érsek jelent meg az átvilágítók előtt, a többiek elutasították az idézést. A vizsgálódás heves vitát váltott ki a román társadalomban, a lakosság több mint nyolcvan százaléka ortodox vallású, ugyanakkor valamennyi intézmény közül az egyház örvend a legnagyobb bizalomnak. Többek szerint amelyik politikai alakulat „megszerzi” a pátriárka székét, az behozhatatlan előnyt szerez versenytársaival szemben a jövendő választásokon. /Sz. L. : Össztűz az ortodox egyházra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./
2007. szeptember 8.
Az idei tanév rendhagyó lesz Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceumban, ugyanis először fordul elő az iskola történetében, hogy óvodai tagozatot is indít. Gál László igazgató szerint ezzel megerősödött az iskola humán erőforrása, sikerült a 12 éve katolikus Caritas óvodaként működő intézményt a líceumhoz csatolni. Egyelőre két csoporttal és két óvónővel, Fari P. Ilonával és Comaneci Tímeával indul a tevékenység. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. Óvodai tagozattal bővült a Teológiai Líceum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./
2007. szeptember 10.
Szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján az eső dacára rég nem látott hatalmas tömeg gyűlt össze Máriaradnán a kisbazilikában és környékén, a templombúcsú háromnyelvű szentmiséjére. Roos Márton temesvári megyés püspök üdvözölte a nagyszámú zarándokot. Szentbeszédében Tamás József gyulafehérvári segédpüspök Mária születésnapját egybekötve a mindennapi élettel, szívhez szóló, magyar érzelmű üzenetnek adott hangot, amelyben Krisztus követésének útja egybeesik a szülőföldön való nemzeti megmaradással. /Körmenetkor elállt az eső. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./
2007. szeptember 13.
Márton Áron 42 évesen lett gyulafehérvári püspök. XI. Pius pápa 1938 karácsonyán nevezte ki, felszentelésére a következő év február 12-én került sor a kolozsvári Szent Mihály templomban. Felszentelése alkalmából mondott beszédében tisztán megfogalmazta hitvallását: „Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozni kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék. ”1948-ban, az új alkotmány előkészítése előtt Márton Áron és hét másik püspök levélben fordult a kormányhoz, és jelezte az alkotmányban található ellentmondásokat ami a vallásszabadságot illeti. Kérésükre a hatalom nem volt tekintettel, és 1948 áprilisában az új alkotmány életbe lépett. Megkezdődött a felekezeti iskolák és egyházi intézmények felszámolása és államosítása. Az állam elhatározta, hogy egyetlen vallási egységbe forrasztják a görög katolikus és római katolikus egyházat az ortodox egyházzal. A tervek kivitelezését Justinian bukaresti pátriárka, valamint a nagyszebeni metropolita irányították. Ezen intézkedések ellen Márton Áron nyíltan kiállt. Több ellenkező görög katolikus püspököt és papot börtönbe zártak. Közben a hatóságok folyamatosan zárták be a katolikus zárdákat és kolostorokat. Márton Áron folyamatosan tiltakozott ezen intézkedések ellen, 1949 végére a püspök már állandó megfigyelés alatt állt. A püspök látván, hogy tiltakozó leveleivel mit sem érnek, elhatározta: személyesen keresi meg a miniszterelnököt. 1949. június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat a tövisi vasútállomásra. Félúton a sofőr megállt és motorhibát színlelt, ekkor „épp ott haladt el” egy másik gépkocsi, ennek utasai és vezetője ajánlkoztak, hogy elviszik a püspököt az állomásra. De az indulás után felmutatták igazolványukat és kijelentették: parancsuk van a letartóztatására. A letartóztatás híre nemzetközi felháborodást váltott ki. Márton Áron kezdetben vizsgálati fogságba került, ez három évig tartott, ezalatt több börtönt is megjárt. A börtönéveket a folyamatos kihallgatások és a nehéz testi munka jellemezte. Végül Márton Áront életfogytiglani börtönre ítélték. A román kormány 1954-ben mérlegelte Márton Áron szabadon bocsátását, de ennek az lett volna a feltétele, hogy szakítson Rómával, és hozzon létre egy nemzeti katolikus egyházat, ezt ő határozottan megtagadta. Nem volt hajlandó kegyelmi kérvényt sem írni: mindig azt mondta, ha tudják, hogy ártatlan, akkor engedjék szabadon, és tekintsenek el az alaptalan vádaktól. 1955. február 2-án végül szabadlábra helyezték. Szabadulása után egy hónapig a bukaresti érsekségen tartózkodott, itt már vendégeket is fogadhatott. Azért tartották az érsekségen, hogy megerősödjön, hogy ne lépjen leromlott fizikai állapotban a nagyközönség elé. Március 24-án este érkezett meg a gyulafehérvári püspökségre. Időközben megalakult a békepapi mozgalom is, azokból a papokból, akik elítélték Márton Áron cselekedeteit és hatalmi segítséggel igyekeztek felsőbb beosztásokhoz jutni. Szabadulása utáni bérmaútjain hatalmas tömeg kísérte, mindenki hallani akarta a püspök beszédeit. Ezek az utak zavarták a hatóságokat, szabadulása után egy évvel, az 1956-os bérmautat követően házi fogságra ítélték, nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspöki palotát. Ez az állapot tizenegy évig, 1967-ig tartott. Ekkor, König bíboros látogatott Bukarestbe, Márton Áron „szobafogságát feloldották. /Püspök a veszedelem idején. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./
2007. szeptember 14.
A Magyar Autonóm Tartomány pártbizottságának Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök elleni röpirata. (Részlet.) Marosvásárhely, 1957 tavasza. „A népi demokratikus állam biztosítja az ország valamennyi vallásfelekezetének szabad működését, a vallást minden állampolgár lelkiismereti kérdésének tekinti. ”„Míg az ország különféle felekezetű papságának többsége részt vesz a nép oldalán az építőmunkában, a béke fenntartásáért és megszilárdításáért folyó harcban, néhány pap és főpap, saját egyházuk érdekeivel ellentétben, népellenes tevékenységet fejt ki. Ezek közé tartozik Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök. A nép érdekeit és a népi államot aláaknázó tevékenységéért a népi igazságszolgáltatás 1949-ben 25 évi nehéz börtönre ítélte Márton Áron püspököt. A Román Népköztársaság kormánya, hogy lehetőséget adjon Márton Áron püspöknek az évek során elkövetett népellenes tettei helyrehozására, 1954-ben jóváhagyta büntetése letöltésének felfüggesztését s visszahelyezte őt minden állampolgári jogába, lehetővé téve, hogy püspöki teendőit továbbra is ellássa. ”„Márton Áron püspök megfogadta, hogy megértést tanúsít a nép erőfeszítései iránt, és tartózkodni fog a dolgozók érdekeivel ellentétes mindenféle tevékenységtől. Ezek voltak szabadlábra helyezésekor Márton Áron ígéretei, azonban a cselekedetek, amelyek közvetlenül tevékenységének újrakezdése után következtek, azt mutatják, hogy nemcsak ígéreteit nem tartotta be, hanem tovább folytatta ellenséges tevékenységét az állami és társadalmi renddel szemben. Első önkényes, alávaló intézkedése az volt, hogy leváltotta a népi demokratikus állam iránt hűséges főpapokat és papokat, akiknek felelős beosztásuk volt az egyházmegye vezetésében és gyulafehérvári teológián, azokat a papokat, akik a római katolikus egyház normális működésének a gondjától vezetve, támogatták a kormányt a püspök szabadlábra helyezésében. ” „1955 nyarán sorban magához hívatta és megbüntette mindazokat a papokat, akik kitűntek a békemozgalomban. ” „Márton Áron intézkedései azt bizonyítják, hogy megalázta és megfélemlítette azokat a papokat, akik a széles néptömegek béketörekvései iránt megértést tanúsítottak, és felbátorította azokat az elemeket, akik ellenségesen viselkednek rendszerünkkel, a béke ügyével szemben. ” „Országunk többi vallásfelekezeteinek vezetői, mint Justinián ortodox pátriárka, Vásárhelyi János református püspök, Kiss Elek unitárius püspök, Müller Ferenc német lutheránus püspök és mások részt vesznek az országos békevédelmi tanács akcióiban. ”„Jellemző Márton Áron magatartására, hogy nem vette figyelembe államunk jelentős személyiségeinek egyetlen figyelmeztetését sem. Maga a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Groza Petre [sic!] számos ízben személyesen beszélgetett vele, megpróbálva megértetni, hogy tetteivel egyháza érdekeinek is csak árthat. Márton Áron püspök minden egyes alkalommal megfogadta, hogy beilleszkedik a törvények szabta keretbe, hogy tiszteletben fogja tartani az egyházfőhöz illő viselkedési szabályokat. De Márton Áron újra meg újra megszegte ígéreteit. Egy teljesen kollektivizált székely községben tartott prédikációjában kijelentette: „Hiába gyűjtöttétek a vagyont. A mai események megmutatták, hogy minden elveszett, hiábavaló volt”. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Márton Áron püspök ellenzi a dolgozók anyagi életszínvonalának emelését. ” „Márton Áron püspök felelőtlen cselekedetei, amelyek túlléptek minden határt, arra késztették az államhatóságokat, hogy a gyulafehérvári püspöki palota és a székesegyház területén kötelező lakhelyet állapítsanak meg számára, meghagyva ugyanakkor azt a jogát, hogy továbbra is ellássa püspöki teendőit. Az államhatóságoknak ez az engedékeny intézkedése egyben határozott figyelmeztetés arra nézve, hogy államunk nem tűr el sem most, sem a jövőben semmiféle ellenséges cselekedetet, a nép és a rendszer érdekeivel szemben, bárki is kövesse el azokat. ” /A „kezelhetetlen személyiség” . = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./
2007. szeptember 18.
Romániában szeptember 17-én elkezdődött a 2007-2008-as tanév. Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kézdivásárhelyen ünnepelte a tanévkezdést. Az idei tanévkezdés több kolozsvári iskolában kettős ünnepet jelent, hiszen egyben fennállásuk 450. évfordulóját is ünneplik. A Báthory István Líceumban Tőkés Elek igazgató üdvözlete után Kovács Sándor főesperes köszöntője hangzott el, majd Schuller Hajnal, a Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium igazgatója a keresztény értékek követésére buzdított. Az Apáczai Csere János Líceum megnyitóján a Farkas utcai református templomban Fazekas Zsolt hirdetett igét. Wolf Rudolf igazgató megköszönte, hogy itt tarthatták meg az évnyitói ünnepséget. A Sigismund Toduta Zeneiskolában az új magyar aligazgató, Kállay-Miklós Tünde kétnyelvű beszédet tartott. A Református Kollégium 18. tanévét, fennállásának 450. évfordulóját ünnepli, emlékeztetett Székely Árpád iskolaigazgató. Elmondta, hogy idén 11 osztályban 274 tanuló kezdi a tanévet a kollégiumban. Kató Levente egyházkerületi tanácsos a Kárpát Medencei Iskolák 12. találkozóján elhangzott gondolatokat osztotta meg a megnyitó ünnepség résztvevőivel. A másik két, 450 éves évfordulóját ünneplő iskola, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium. A Brassaiban Kósa Mária igazgató szólt a tanulókhoz, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tanévnyitóján pedig Popa Márta igazgató. Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum idei tanévnyitó ünnepségét a székesegyházban tartották. Gál László igazgató az iskola udvarán mondott beszédet. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban Szőcs Ildikó igazgató beszéde nemcsak a diákokhoz, hanem a kollegákhoz is szólt. A kollégium közel 800 tanulójából és óvodásából idén 25 elsőosztályos, 33 ötödikes és 100 kilencedik osztályos kezdte a tanévet. Lupényban ökumenikus évnyitóra került sor a református templomban, a múlt héten zajlott gyermek-bibliahét záróünnepségeként. A Zsil-völgyének minden zugából összesereglett gyermekek és tanítóik jelenlétében Gall Sándor református lelkész, esperes nyitotta meg a tanévet. Bemutatták Kun Kriza Ilona vajdahunyadi óvónő Pitypang című, gyermekek számára írott verseskötetét. /Vége a nyári vakációnak, megkezdődött az új tanév. Idén több kolozsvári magyar iskola ünnepli fennállásának 450. évfordulóját. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./
2007. szeptember 29.
Szeptember 30-án felszentelik Bukarestben Daniel pátriárkát, a román ortodox egyház új fejét. Az egyházfőnek szembe kell néznie egyháza átvilágításának a kérdésével. – Nem folytattam politikai rendőrségi tevékenységet! Semmi rosszat nem tettem! – mondta Andrei gyulafehérvári érsek, miután az átvilágítók (CNSAS) kimondták, hogy a szeku besúgója volt. Kitudódott róla: azt a megbízást kapta, hogy a felszámolt görög katolikus egyház volt hívei között szimatoljon, és azok állásfoglalásairól, terveiről jelentsen. Az új pátriárkának nincs mitől tartania. Bejelentették, hogy az ő szekuritátés iratcsomóját 1989 decemberében elégettek. Teodosie dobrudzsai érsek pedig kifejtette: a szekuval aláírt együttműködési nyilatkozatát „az ország és nemzet iránti hűségesküjének” tekinti, olyan „hazafias gesztusnak”, amelyet ma is büszkén vállal. Calinic argesi püspök is elismerte, hogy a szekunak írt nyilatkozatokat, főképp olyankor, amikor külföldi nagykövetek látogattak egykori kolostorába, de tagadta, hogy a titkosszolgálat informátora lett volna. /Tibori Szabó Zoltán: Szeplőtelenek Őtúlboldogsága. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./
2007. október 3.
Két magas rangú ortodox egyházi vezetőről is megállapíthatja a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS), hogy a rendszerváltás előtt együttműködtek a kommunista titkosrendőrséggel. A Rompres hírügynökség szerint Pimen Zainea, Suceava és Radauti érseke, valamint Calinic Argatu, Arges és Muscel püspöke tartozott 1989 előtt a Szekuritáté kötelékébe. Más egyházak vezetőinek a neve is szerepel egy jegyzőkönyvben, amely a Szekuritáté által 1989 decemberében megsemmisített dossziékról szól. Ezek egyike Ioan Robu római katolikus érsek. A CNSAS kihallgatásra hívta Andrei Andreicutot, Gyulafehérvár ortodox érsekét, aki megtámadta a testület döntését, amelynek értelmében együttműködött a Szekuritátéval. /Balogh Levente: CNSAS: kollaboráns ortodox egyházfők. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./
2007. október 5.
Régi vágya teljesül a máréfalvi Kovács Piroska nyugalmazott tanárnőnek, az általa évek óta kutatott korabeli dokumentumok, írásos források ismeretében sikerült végre a régi templom nyomaira bukkanni a faluközponttól mindössze 300 méterre fekvő Botosdűlőn. A székelyudvarhelyi múzeum fiatal régésze, Sófalvi András – aki ötödmagával, köztük régészhallgatókkal – végzi a feltáró munkát, tájékoztatott az ásatás eddigi hozadékáról. Ezen a területen évek óta az eke nyomán, feltételezhetően egy középkori templomból származó tégla, kő, habarcs, emberi csontok kerültek felszínre. Kovács Piroska tanárnő levéltári kutatásaira hivatkozva elmondta: a gyulafehérvári püspökség irattárában olyan folyamodvány szövegét őrzik, amelyben Lábas János páter az 1600-as évek derekán a régi, omladozó templom helyébe új megépítését szorgalmazza. (Egyébként a mai templom 1772-ben épült.) Eddig két kutató-szelvényt húztak. Az elsőben már felszínre bukkant egy régi cinterem fala, merőleges rá egy másik falrész, amely feltehetően a hajdani kaputorony, netán harangtorony maradványa lehet. A másik szelvényben egy középkori gótikus és egy korábbi félköríves templom szentélyére bukkantak. /Kristó Tibor: Botosdűlő feltárja titkait. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./
2007. október 6.
Balog István nagyenyedi művész, az Inter-Art alapítvány elnöke 1996-ban indította el a művésztelepet, most már a nagyenyedi nemzetközi alkotótábor egyike az ország legnagyobb és legkeresettebb táborainak. Balog István a táborral párhuzamosan elindította az évente rendezett Mail Art kiállítást is. A nemzetközi mail art tárlatok is hagyományossá váltak Nagyenyeden. Több mint ötven ország szász meg száz művésze küldött eddig alkotásokat, amelyek szintén gazdagítják az INTER-ART Kortárs Képzőművészeti Múzeumot. Balog István mindemellett két évvel ezelőtt az első enyedi Nemzetközi Ifjúsági Alkotótábort és az első Kisgrafikai Biennálét is megszervezte. Ugyancsak az ő ötlete nyomán megalakult az első Nemzetközi Wine-Art Grafika Tábor Gyulafehérváron. Eddig profi címketábor még nem volt Romániában. Balog István 39 éves, mindemellett szerepel egyéni és csoportos bel- és külföldi tárlatokon és könyvet is megjelentet. /Horváth László: Művészsors és Inter-Art. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./
2007. október 7.
Gál László, a gyulafehérvári Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum igazgatója elmondta, hogy az iskola a kommunista időszakban is megőrizte önálló jellegét, 1991 után visszamenőleg is elismerik az itt érettségizettek diplomáját. A líceum megőrizte hivatásgondozó jellegét, diákjai közül sokan a Hittudományi Főiskolán tanulnak tovább. Bentlakás és 16 ezer kötetes könyvtár áll a diákok rendelkezésére. Van irodalmi kör, megjelenik a Szikra diákfolyóirat. A Bécsi Szent István Egylet jóvoltából ösztöndíjakat is biztosítanak a diákok számára. /Farmati Anna: A gyulafehérvári Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./
2007. október 7.
A Gyulafehérvári Papnevelő Intézetben idén 88 kispap van a szemináriumban, hatan gyakorlati, hivatástisztázó éven vannak. Oláh Zoltán rektor beszédében először az universitas fogalmáról szólt. Universitas lett a Papnevelő Intézet, ettől az évtől a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem része. Az elsőévesek most már az állami egyetem elsőévesei, de ettől a papnevelő intézet nem veszítette el önállóságát. /Lukács László: Évnyitó Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./
2007. október 7.
A gyulafehérvári főegyházmegye vasmisés nesztora, a 94 éves Léstyán Ferenc új munkája: Marosvásárhely katolikus egyháza a kommunista elnyomás idején /Kolozsvár, 2007/ című, alaposan dokumentált könyve. Azt is megtudhatja az olvasó, hogy három év és két hónapig Marosvásárhely jelentette a gyulafehérvári püspökség központját a Rómához és Márton Áron püspökhöz hű papság és hívek részére. Ez az állapot 1952. február 4-től 1955. március 24-ig tartott. 1955-ben felfüggesztették Márton Áron börtönbüntetését, a püspök 1955. március 25-én ismét átvehette a gyulafehérvári egyházmegye kormányzását. Szőcsné született Erőss Rozália vallásos könyvek terjesztése miatt kapott börtönbüntetést. A börtönben szülte meg gyermekét, aki megkapta a papi hivatás kegyelmét. Szőcs-Erőss László pap lett, jelenleg a kolozsvári Manréza Lelkigyakorlatos Ház magyar részlegének vezetője. /Fodor György: Megpróbáltatások között is hűséggel helytállva. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 7./
2007. október 15.
Romániának a jelenleginél kisebb méretű, működőképesebb fejlesztési régiókra van szüksége, olyanokra, amelyek versenyképesek a többi régióhoz viszonyítva, meghatározott identitással és hagyományokkal rendelkeznek – hangsúlyozták október 13-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ által szervezett konferencián. A szervezet vezetői bemutatták a sajtónak az új fejlesztési régiókról szóló elképzelésüket. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette: a jövő Európájában már nincs helye a „nemzetállami” gondolkodásmódnak, egyre inkább érvényesülnie kell a decentralizáció, az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elvének. Statisztikai adatokra alapozva rajzolták meg a hivatalosan elfogadott nyolc régiót, így például ugyanahhoz a régióhoz tartozik Csíkszereda és Gyulafehérvár. Hasonlóképpen „közösködik” egy régión belül Fehér és Kovászna megye, holott semmiféle hagyományos együttműködési tapasztalatuk nincsen. Egyazon régióban van a Fekete-tenger partján fekvő Konstanca megye a Kárpátok túlsó felén lévő Vrancea megyével. Borbély László felvázolta, hogy az RMDSZ a jelenleginél kisebb méretű, működőképesebb régiókat szeretne. Csutak István volt integrációs államtitkár, Winkler Gyula miniszter tanácsosa grafikonokkal illusztrált előadásában mutatott rá arra, hogy a mostani heterogén régiókon belül tapasztalható gazdasági, környezeti, méretbeli és kulturális különbözőségek lehetetlenné teszik a következetes fejlesztési elképzelések kidolgozását. /Kisebb, működőképesebb, saját identitású régiókat! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./ A múlt rendszerből a kommunista hatalom homogenizációs politikájának szemléletét viszi tovább a jelenlegi régiófelosztás, amely a társadalom kulturális, nyelvi elkeverésére törekszik, fogalmazták meg a szakemberek Marosvásárhelyen. Hagyományos történelmi régiókat szakítottak ketté. A folyamat megállítására létre kell hozni az önálló székelyföldi régiót, amelynek racionalitása, egységes kulturális, etnikai és gazdasági vonása van. Tisztában kell lenni azzal is, jelentette ki Markó, hogy a jelenlegi közigazgatási egységekre nagyon nehéz lesz fejlesztési régiót építeni. /Lokodi Imre: Régióátrajzolási offenzíva. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Az RMDSZ az eddigi nyolc helyett tizenöt fejlesztési régióba sorolná Románia megyéit. A tervezetben a három székelyföldi megye önálló entitásként szerepel. /Tizenöt fejlesztési régiót javasol az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./
2007. október 16.
Egyre kevesebben érdeklődnek a római katolikus papképzés iránt. A gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola keretében működő diáklétszáma mutatja: a papszentelések száma felére csökkent a nyolcvanas évekhez viszonyítva, és hasonló arányban fogyott a plébánosi pálya iránt érdeklődők száma is. A hallgatók közül sokan abbahagyják a tanulást Gyulafehérváron, jó aránynak számít, ha a végzősök 45–50 százalékát pappá szentelik. „Négy éve vezetem az intézményt, s már az elmúlt öt évben is folyamatosan csökkent a felvételizők és a végzősök száma” – mondta Oláh Zoltán rektor. Valószínűleg a hivatástudattal van baj. A papneveldében – amely idén október elsejétől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretében működik – 88 kispap kezdte meg az új tanévet. Első éven 22, hatodéven 12 hallgató tanul, hatan gyakorlaton vannak. A 88 diákból 53-an a gyulafehérvári főegyházmegyéből, 13-an a temesvári egyházmegyéből, 12-en a szatmáriból, 5-en a váradiból érkeztek az új tanévre, öten pedig a ferences szerzetesrend tagjai. A szeminaristák hétéves képzést kapnak, majd a 25. életév betöltése után pappá szentelik őket. A gyulafehérvári papneveldét Sztojka Zsigmond Antal püspök 1753-ban alapította. Batthyány Ignác püspöknek 1792-ben sikerült megszereznie a volt trinitárius rendházat és a hozzá tartozó templomot. Csillagvizsgálót és a világhírű Batthyaneum könyvtárat rendezték be, a zárdai részbe pedig beköltözött a papnevelde. Az 1970-es években megtervezett új teológiai intézet felépítése az állami hatóságok részéről állított akadályok miatt elmaradt, ezért a szeminaristák jelenleg is használatos kollégiuma régi egyházi épületek tatarozásával alakult ki. /Gyergyai Csaba: Válságban a hivatástudat? = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./
2007. október 17.
A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban október 14–15-én őszi püspökkari konferencián vett részt tizennégy latin rítusú, valamint görög katolikus érsek, püspök, segédpüspök és metropolita. Jean-Claude Perisset érsek, Románia és a Moldovai Köztársaság apostoli nunciusa bejelentette, véget ért a romániai és moldvai megbízatása, a továbbiakban Németországba kapott küldetést. A püspökök megvitatták a felekezeti oktatást érintő kérdéseket, a romániai Caritas terén adódó problémákat, sürgették a tanügyi törvénytervezetek elfogadását. Eldöntötték, hogy a 2008-as római püspöki szinódus közgyűlésén a romániai püspöki kart dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek képviseli. /Tanácskoztak a püspökök. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./
2007. október 19.
A Diaszpóra Alapítvány díjazta a románok lakta vidéken élő magyarokért fáradozókat. Amikor három éve megkezdte működését, még csak három-négy magyar gyermeket hoztak ide a szülők, azóta már közel harmincan járnak a gyulafehérvári szórványközpontban működő magyar napközibe. A szórványközpont létrehozását kezdeményező és hívei segítségével kivitelező Gudor András gyulafehérvári református lelkész reméli, hogy nem kell majd győzködni a szülőket: írassák magyar tannyelvű osztályba a gyermekeket. A közel 80 ezres Gyulafehérváron és közvetlen körzetében mindössze 1500 magyar él, közülük közel 700 római katolikus és valamivel több mint 400 református. Meghaladja a százat azoknak a száma, akik már alig tartoznak valamelyik felekezethez. A lemorzsolódást és a lassú beolvadást szeretnék fékezni az amerikai és holland segítséggel 2001 és 2004 között felépült szórványközpont révén. Ezt az igyekezetet segíti a római katolikus felekezetű, magyar tannyelvű Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium is, amelyben magyar tannyelvű óvoda is működik. A kicsik innen minden délben átjárnak a szórványközpontba, és pajtásaikhoz csatlakozva a közel harminc apróság napközis rendszerben tölti el a délutánt. Gyulafehérváron pillanatnyilag a Gróf Majláth Gusztáv Károly-Líceum mellett a Vasile Goldis Iskolában működnek magyar tannyelvű osztályok. Utóbbiban összevont osztályok vannak, mind az 1–4., mind az 5–8. -os tagozatonA gyulafehérvári szórványközpontban működik a Bod Péter Alapítvány és egy kisebb könyvtár is. Gudor András örömmel vette át az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa 15. évfordulóján, a Brassó megyei Kőhalomban megtartott ünnepségen a Czelder Márton-díjat. Hozzá hasonlóan az ünnepségen Földes Károly-díjjal jutalmazták a Fehér megyei Kiskapusról származó Szabó Endre ploiesti-i református egyházgondnokot. „Nagyon meglepett a díj, hiszen én csak azt tettem és teszem, amit magyar reformátusként tennem kell a Ploiesti-en élő magyarokért. Az ajtóm mindenkor minden magyar előtt nyitva áll, nálam a magyar szóért soha nem kellett sorba állni, és az nem került semmibe” – nyilatkozta a nyugalmazott egészségügyi asszisztens. Az alig ötvenfős ploiesti-i református gyülekezet az egyetlen a városban, ahol még magyarul imádkoznak, és magyarul szól a zsoltár. A gyülekezet 99 százaléka 70 év feletti. Czelder Márton a 19. század második felében tíz évig dolgozott Ó-Romániában református misszionárius lelkészként. Ő szervezte meg, és alapította a pitesti-i, a ploiesti-i, a galaci, a brailai, a calarasi-i, a focsani-i, a craiovai, a szászkúti és a konstancai református, illetve protestáns gyülekezeteket, amelyekben templomokat és iskolákat építtetett. A mezőújlaki születésű Földes Károly az 1900-as évek első felében több tanulmányában dokumentálta, és hívta fel a figyelmet a mezőségi szórványban élő magyarok beolvadására. /Benkő Levente: Szolgálat a szórvány szórványában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./
2007. október 20.
Október 16-án Kőhalomban a Diaszpóra Alapítvány fennállásának 15 éves évfordulóját ünnepelték. Az ünnepség Vetési Lászlónak, az alapítvány elnökének vetítettképes előadásával kezdődött. Ezt követően Jenei Tamás díjalapító, az Alapítvány alelnöke mondott beszédet. Az Erdélyi Református Egyházkerület és a Diaszpóra Alapítvány idén Czelder Márton-díjjal Gudor András gyulafehérvári lelkészt tüntette ki, aki több évtizedig Búzásbocsárdon és Alsókarácsonyfalván szolgált, és éveken át gondnoka volt az algyógyi szórványtáboroknak. A Földes Károly-díjat Szabó Endre ploiesti-i református gondnoknak ítélték oda, aki több évtizede hűségesen szolgálja a Kárpátokon kívüli szórványmagyarságot. /Sipos-Vízaknai Balázs: Tizenöt éves a Diaszpóra Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./
2007. október 23.
Medgyesen, a Kolping-házban él a közel nyolcvanadik életévében járó Harai Pál nyugdíjas plébános, esperes, kanonok, volt politikai fogoly, elítélt. Tizenkilenc éven át a medgyesi egyházközség plébánosa, az ő nevéhez kötődik, többek között, a Szent István király tiszteletére Medgyesen felépített templom, valamint a Kolping-központ, hétvégi pihenő ház. Harai Pált /sz. Szentkatolna, 1928. jan. 25./ 1952-ben szentelték pappá Gyulafehérváron. Letartóztatásakor, 1958. augusztus 5-én Brassóban volt római katolikus lelkész. Az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezetében (EMISZ) való állítólagos részvétele miatt „társadalmi rend ellen szervezkedő csoport feljelentésének elmulasztása vádjával” állították bíróság elé, és 1959. március 19-én tíz év börtönbüntetésre ítélték, amiből kemény öt évet a Brailai Nagyszigeten, Salcián, illetve Luciu–Giurgeni-ben és Gradinán töltött. Harai Pál Salciáról szabadult 1964. augusztus 5-én, az általános kegyelmi rendelettel. Elmondta, annak idején egy levelet adtak át neki, a címzés meglehetősen furcsa volt: Főtiszteletű Vitályos Balázsnak Harai Pál kezén keresztül. Harai átadta a levelet Vitályos Balázs kollégájának, aki paptársa volt. Vitályos felbontotta a levelet, és nagyon ideges lett. Na, nekem végem, engem megint befognak, mondta. Megmutatta a levelet. Gyanús, nemzetieskedő hangvétele volt, és azt kérték benne, hogy a kápolnában, ahol a hittanórákat tartottuk, a magyar ifjúság megbeszélésekre gyűlhessen össze. Vitályos Balázs úgy látta, ez a Szekuritáté provokációja. Nem tudták, mit tegyenek, végül megmutatták a levelet Vasvári Aladár főespereshez. A főesperes elolvasta a levelet, széttépte, elégette. Semmi az egész, mondta. 1957-ben mindenfelől letartóztatások híre jött. Brassóban letartóztatták a ferences templom papját, P. Hajdu Leandert és a külvárosi templom papját, Ráduly Istvánt. 1957. december 3-án letartóztatták Harai Pált, a Szekuritátéra vitték. Kénytelen volt beismerni a levelet, hozzátéve, Vitályos Balázs és ő tud a levélről, Vasvári nem, jelentette ki határozottan. Elengedték, azzal, tudja meg, kitől jött a levél. Így telt el egy idő, majd 1958. augusztus 5-én telefonon hívták a szekusok. Rá akarták venni, hogy ügynök legyen, de ő ezt nem vállalta, erre letartóztatták. Harai és Vitályos mindent magunkra vállaltak, nem ismerték el, hogy Vasvári szintén tudott a levélről. A kihallgatások után autóval szállították a foglyokat a tárgyalásra. Harai odaszólt a közelében álló, szintén megbilincselt Opra Benedek brassói középiskolai tanárnak. Az őr ezt észrevette, mindkettejüket úgy megverte, hogy orrunkból, szájunkból folyt a vér. Marosvásárhelyen volt a tárgyalás. Kolozsvárról szállt ki a hírhedt Macskási Pál bíró, tordai szabólegény. A vád Harai ellen „a társadalmi rend ellen szervezkedő csoport” feljelentésének elmulasztása volt. A tárgyaláson Macskási megkérdezte Haraitól, hogy kitől tudott a szervezetről, az EMISZ-ről. Mire ő azt mondta: a Szekuritátétól. Ott tudta meg, hogy ilyesmi létezik. A vádlottak között tizenhét-tizennyolc éves gyerekek is voltak, látszott rajtuk, hogy a szekusok mindenfélét ígérgettek nekik. Valljátok ezt s azt, s ne nyugtalankodjanak, mert kiszabadultok... Szegények vádolták magukat. 1959. március 19-én hirdették ki az ítéletet, Harai tíz évet kapott. Vásárhelyen ‘59 őszéig tartották, majd vonattal vitték őt sokadmagával Brailáig, onnan komppal tovább, a hírhedt Duna-deltában levő lágerekbe. Sokat éheztek. Ott találkozott Dávid Gyulával, Páskándi Gézával és másokkal. Évekig semmilyen kapcsolatot nem tarthattak a családdal. Hosszú idő múlva engedélyt kaptak arra, hogy írhassanak haza levelet. Megszabták, mit írhatnak, és kérhetnek. Nem volt szabad kérni gumicsizmát. Az egyik levelét így címezte falujába: Str. Gumicsizma 142. Szülei megértették, mit szeretne. És a gumicsizma megérkezett... Több héten keresztül vízben dolgoztak, embertelen körülmények között. Harai szerencsés volt, meg se hűlt, pedig átázott a csizmája. Négy éve volt már rab, amikor egyszer hívatták. Egy szekus egész éjjel vallatta, azt akarta tudni, Vasvári tudott-e a levélről? Harai továbbra is tagadta ezt. „Te, idióta, most sem jött meg az eszed?! Itt fogsz elrothadni!- mondta neki a kihallgató. Amikor 1964-ben Harai kiszabadult, találkozott Vasvári Aladárral. Kiderült, hogy őt is letartóztatták, de egy év múlva elengedték. Harai belátta: úgy játszottak velük, mint macska az egérrel... Szabadulása után az utolsó pillanatig, még kilencven után is megfigyelték. Ha nem hitt volna Istenben, akkor nem tudta volna ezt az egészet túlélni. „Nem hős vagyok, hanem áldozat. Ebben az egész kirakatperben csak egy szereplőcske... ” – állapította meg. /Papp Annamária: „Nem hős vagyok, hanem áldozat”. Beszélgetés Harai Pál plébánossal, ‘56-os elítélttel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./
2007. október 26.
A Pro Europa Liga (PEL) sérelmezi, hogy a hivatalos eseményekre mindig meghívják az ortodox egyház képviselőit, annak ellenére, hogy Románia nem egyházi, hanem világi állam. Az ügyben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul a PEL. Az egyesület elnöke, Smarande Enache konkrét esetet hozott fel példaként: a dánosi községháza avatóján jelen volt Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek, is, a többi egyház nem képviseltette magát. Az avatón Maros megye prefektusa, Ciprian Dobre is jelen volt, a PEL levelet intézett a kormánybiztosnak, amelyben felhívta a figyelmét a törvénysértésre. Ciprian Dobre válaszában leszögezte, nem találja megalapozottnak a vádakat, mivel a polgármesterek „nem állami, hanem autonóm személyek”, így azt hívnak meg az avatóünnepségekre, akit akarnak. A PEL ezért a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul panaszával, és kéri, hogy vizsgálják ki az esetet, amely nem egyedi az országban. /Szász Cs. Emese: PEL: az állam diszkriminálja az egyházakat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 26./
2007. november 18.
Október végén Kálmándon Scheffler János szatmári püspök születésének 120. évfordulójára emlékeztek és boldoggá avatásáért imádkoztak az egybegyűltek. Scheffler János Kálmándon járt iskolába, s itt érlelődött meg benne a papi hivatás. Rómában kánonjogi doktorátust szerzett, Budapesten a hittudomány „királygyűrűs” doktorává avatták. Volt káplán, plébános, hittanár, székesegyházi szónok, teológiai tanár, s a kolozsvári egyetemen az egyházjogi tanszék tanára. Kimagasló irodalmi és tudományos tevékenységéért Corvin-koszorúval tüntették ki. 1942-ben az újraegyesített szatmári egyházmegye püspöke lett. XII. Pius pápa győri püspökké nevezte ki, ő azonban nem menekült a rá váró megpróbáltatások elől, kérte a szentatyát, hogy Szatmáron maradhasson. A Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezetője legyen a Rómától független romániai katolikus egyháznak. A felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!) A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette, 1950-ben kényszerlakhelyre, Kőrösbányára száműzték. 1952. március 11-én letartóztatták. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását, de ezt nem vállalta. Egy idő múlva a jilavai földalatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett. 1952. december 6-án a börtönben meghalt. Jeltelen sírba temették. /Varga János: Scheffler János püspökre emlékeztek. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 18./
2007. november 19.
Bálint Lajos nyugalmazott gyulafehérvári érsek tart november 19-én, Szent Erzsébet napján szentmisét a gyimesközéploki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum kápolnájában. Berszán Lajos atya maga tette le az iskolaépület első alapkövét 1993-ban, és 1994 szeptember 15-én már felhangzott az iskola hívó csengője. „Ma is ez az egyetlen középiskola a Gyimes völgyében” – tájékoztat Berszán Lajos atya, aki szeptember elsejéig látta el az iskolaigazgatói feladatokat. Ma közel négyszázan tanulnak a líceumban. Az ország öt megyéjéből vannak itt diákok, bákói csángók, gyimesi csángók és székelyek. Sajátosan alakultak e vidék néprajzi hagyományai. A gyimesi csángó magyarok legfőbb szórakozási alkalma a tánc volt. A szakemberek közel 35-féle táncalkalmat és mintegy 30 táncfajtát tartanak számon. A líceumnak saját múzeuma van, melyet Ambrus István történelemtanár, az iskola aligazgatója pályázat segítségével hozott létre. Gyimes sajátos településszerkezetű, ugyanis két falu – Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok – közigazgatásilag Hargita megyéhez tartozik, míg Gyimesbükköt Bákó megyéhez csatolták. A helyi identitástudat ma is erős: a gyimesi csángók nagyrésze tudja, honnan „csángáltak” ide. Nyelvjárásuk a felcsíkiakéval hasonlítható. A völgyben, mely a három települést öleli magába, 8-10 általános iskola működik. Berszán atya szerint ha egy gyimesi gyerek elmenne Csíkba, a „művészetibe”, mehet, mert az itteni iskolába lesz elég jelentkező, nem csökken a létszám. /Barabás Márti: A Gyimesek Szent Erzsébetje. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 19./
2007. november 30.
Romsics Ignác magyarországi történész a 20. század magyar politikatörténetével foglalkozik. A 20. századdal az a probléma, hogy olyan irtózatos mennyiségű forrásanyag áll rendelkezésre, amit lehetetlen áttekinteni. Romsics kifejtette, hogy a történelemben abszolút objektivizmus nem létezik, mégis törekednek rá. Az ő szubjektivitása elsősorban abban áll, hogy magyar, második forrása a szocializációja, paraszti közegből indulva vált értelmiségivé. Egészen biztos, hogy a trianoni békeszerződésről egy magyar történész másképp ír, mint egy román. Ugyanakkor, ha a szakmáját komolyan veszi a magyar, a román vagy a szlovák történész, ha ugyanazokat a dokumentumokat tanulmányozza, akkor nagyjából ugyanazokat kell megállapítania. Tudomásul kell venni, hogy 1918. december 1-jén Gyulafehérváron volt egy román nemzetgyűlés, ahol határozatot hoztak Románia és Erdély egyesüléséről. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy ez önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy Erdély Romániához kerüljön. Ehhez a nagyhatalmak akarata és az Erdélybe bevonuló román hadsereg is kellett. Itt jön be a szubjektivizmus: a román történész ezt történelmi igazságtételként és pozitív fejleményként értékeli, míg a magyar tragikus eseményként értelmezi. Romsics munkáiban cáfolja, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződések a nagyhatalmak tájékozatlanságának következményei lennének. A nagyhatalmak a magyar statisztikák alapján dolgoztak. Nem azért hoztak etnikai szempontból igazságtalan döntéseket, mert nem tudták, hogy a Székelyföldön vagy a Csallóközben magyarok laknak, hanem mert az etnikai szempontokat mindig másokkal is társították. Például közlekedési, gazdasági és stratégiai szempontokkal, sőt bevallottan azzal, hogy ki a győztes és ki a vesztes. –A két háború között jobb feltételek között működtek a magyarság kisebbségi szervezetei, mint az államszocializmus időszaka alatt. Az 1920-as és 30-as években voltak gazdasági szervezeteik, nem koboztak el minden földbirtokot, ingatlant, az egyházi autonómia nem csorbult, és ez bizonyos fajta védettséget, biztonságot nyújtott a magyar kisebbségnek. Az államszocializmus korában az egyén teljesen kiszolgáltatottá vált, az egyházak működését is korlátozták, a magánvagyon megszűnt. Ez volt a legrosszabb időszak a magyar kisebbség szempontjából. A rendszerváltás utáni évek ismét sokkal több lehetőséget biztosítanak a nemzeti identitás megőrzése, fejlesztése. Romsics Ignác /sz. Homokmégy, 1951/. 1977–1985 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1986–1991 között a Magyarságkutató Intézet igazgatóhelyettese. 1991 óta az ELTE-n tanít, 1996 óta a történettudomány habilitált doktora, 1998 óta az Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora. 1993–2003 között megszakításokkal az Indiana University (USA) Magyar Tanszékén volt vendégtanár. Fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra (Trianon, Horthy-korszak). /Bíró Blanka: A történelem nem újrajátszható. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
2007. december 3.
Sepsiszentgyörgyön mintegy ezer román ünnepelte az egyesülés évfordulóját a konzervatívok elnöke, Dan Voiculescu kezdeményezésére. Ioan Solomon, a sepsiszentgyörgyi Román Civil Fórum alelnöke azt szerette volna, hogy idén a város románjai és magyarjai együtt ünnepeljenek, csak néhány, tisztes távolságot betartó magyar csodálkozott rá az összeverődött, hórát járó tömegre, élükön Voiculescura. Román zászlók lengtek mindenfelé és román nemzeti színű kitűzőket viseltek a járókelők. Az erdélyi magyar politikusok autonómiatörekvéseit bírálva Voiculescu ígérte: a párt Románia csend- és békeigényét támogatja. Gyulafehérváron, a 89 évvel ezelőtti román nemzeti egyesülés színhelyén december 1-jén alig voltak ünneplők az utcán, a koszorúzásokon is jobbára csak a politikusok jelentek meg. Bukarest katonai parádéval és minden eddiginél látványosabb fényjátékkal üdvözölte a napot. /Illyés Judit: Nemzeti ünnep, buktatókkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./ „A területi autonómiáért folytatott harc tíz évvel vetheti vissza az ország fejlődését, és Koszovóvá változtathatja az országot” – jelentette ki Voiculescu Sepsiszentgyörgyön, hozzátéve, a felelősség a magyar politikusokat terheli, akik a szavazatok begyűjtése érdekében tűzik zászlajukra az autonómia ügyét. Szerinte senki nem lesz képes Románia „egységes, oszthatatlan nemzetállami” jellegét „többnemzetiségű államra” változtatni. /Kovács Zsolt: Kis Románia Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./
