„Magyar nemzetiségű katolikus püspökre lenne szükség Szlovákiában” – jelentette ki Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke. A szlovák katolikus egyház ezzel szemben azt állítja, hogy nagyon jól gondoskodik a magyar hívőkről, Csáky Pál pedig „ismételten átlépte a politikai pártok elnökei számára kiszabott határt”. A Magyar Katolikus Püspöki Kar részéről az ügyben nem állt rendelkezésre kompetens nyilatkozó. Jozef Kovácik, a Szlovák Püspöki Konferencia szóvivője szerint „Csáky beavatkozott a katolikus egyház belső ügyeibe”, a többéves előkészítés után tavaly megtörtént átszervezéssel kapcsolatban pedig a katolikus egyház álláspontja változatlan. Szerinte a magyar hívőknek olyan püspökeik vannak, akik gondoskodnak róluk, és folyékonyan beszélnek magyarul. Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök szerint Szlovákiában ez régi probléma. „Tudom, hogy igénylik a magyar nyelven beszélő püspököt, de sajnos ott van a szörnyű nacionalizmus, ami a szlovák nemzetiségű püspököket is elragadja – ami nem helyes, nem keresztény dolog” – fogalmazott Potyó. Szerinte vannak párhuzamok a szlovákiai helyzet és a hazai csángó probléma között. „Annak köszönhetően hogy az évek során nem volt meg a megfelelő magyar képzés, kikerültek és kikerülnek olyan papjaink, akik a román nemzetiségű görög katolikus vagy ortodox papok között próbálják bizonyítani a gyanúsnak tűnő maguk románságát” – mondta. Hozzátette: „A csángó, magukat románnak tartó papjaink katolikus szempontból teljesen rendben vannak, nemzeti szempontból gond van, így ezekben az esetekben kicsit ráhajtanak, hogy bizonyítsák azt, hogy ők mennyire románok. Ezekről persze mi tudunk, és természetesen nem nézzük jó szemmel, de a katolikus kánonjog, egyházjog az egyházmegyéket külön, majdnem sérthetetlen határokkal veszi körül, amibe nem lehet beavatkozni – a megyés püspök a felelős mindenért, mondhatni ő a mindenható. ” /Kánya Gyöngyvér, Szávuj Attila: Magyaroknak nem jár püspök? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 7./
2009. január 7.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végzett katolikus véndiákok Sanctus Emericus Baráti Egyesülete beadványt fogalmazott meg, melyben kifogásolják a hajdani iskolájuk – jelenleg Unirea Főgimnázium – épületeinek bérbeadására vonatkozó szerződés tervezetét. Szerintük ez a szerződéstervezet a katolikus oktatásra nézve előnytelen. A Sanctus Emericus Egyesület beadványát eljuttatta a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez. Ebben megírták, hogy Marosvásárhely polgármesteri hivatala és a Kolozsváron működő Status Alapítvány – mely az érsekség érdekeit képviseli – szerződést kötnek azzal a céllal, hogy a marosvásárhelyi volt Római Katolikus Főgimnázium épületét az Unirea Főgimnáziumnak adják bérbe. A bérleti díjat – a törvényes előírások szerint – a beépítetlen területre négyzetméterenként havi 1 lejben, míg a beépített felületre 1,5 lejben állapítják meg. A volt diákok szerint a szerződés szövege nem szól arról, hogy mennyi ideig érvényesek ezek az árak. Sérelmezik továbbá: a katolikus egyház beleegyezett abba, hogy a nevetségesen alacsony bérleti díjból 85 százalékot átengedjen a bérlőnek egy esetleges, de meg nem nevezett beruházásra. A bérleti szerződés tervezetét kezdetben ismertették az egyesület tagjaival, de a következő tárgyalásokra már meg sem hívták az egyesület képviselőit. Az egyesület tisztában van azzal, hogy a katolikus egyház nem veheti át és nem tarthatja fenn az épületet, azonban a kisebb épületrészre jogot formálnak, hogy a katolikus diákok itt végleges otthonra találjanak. Annál is inkább, mivel a 2004-ben újraindított katolikus líceumi osztályok ideiglenesen a Református Kollégium, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum épületében működnek. A katolikus egyház ragaszkodik ahhoz, hogy a kisebbik épületet átvegye, ehhez meg kell oldani az itt működő 16 osztály átköltöztetését, mondta el Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere. Ehhez új termeket kell kialakítani. Ezért megegyeztek, hogy a polgármesteri hivatal a bérleti díj 85 százaléka fejében elvégzi a beruházást. /Mezey Sarolta: Holtvágányra juttatják a marosvásárhelyi katolikus oktatást? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./
2009. január 14.
Nincs sem etnikai, sem politikai felhangja annak, hogy az ortodox egyház templomot akar építeni Nyárádszereda főterére, hangsúlyozta kiadott közleményében a gyulafehérvári ortodox érsekség a Markó Béla RMDSZ-elnök által mondottakra reagálva. Markó arra figyelmeztetett, hogy a templomügy feszültséget kelthet a román és magyar lakosság között. A dokumentum szerint a görögkeleti egyház „megdöbbent a helyi hatóságok eltökéltségén, amellyel meg akarják akadályozni a templom felépülését”. „Reméljük, hogy a tisztánlátás és a jóérzés győzni fog” – áll a közleményben, amely szerint a felépülő templomban magyar nyelven is miséznek majd. /Nyárádszereda: Magyarul is miséznének az ortodoxok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2009. január 14.
Nagyenyeden és a felenyedi templomban emlékeztek az 1849-es magyarellenes vérengzésre. Török Ferenc akkori lelkész közvetítő szerepet vállalt a román támadók és a polgári lakosság képviselői között, de családjával együtt áldozatul esett a vérengzésnek. Megjelent Barabás János kolozsvári magyar konzul, aki rövid hozzászólásában a nemzettudat jelentőségét emelte ki, és azt hangsúlyozta, hogy a fiatal generációval is meg kell ismertetni a történteket. A hegyaljai magyar történelem igen jó ismerője, dr. Gudor Kund Botond szakavatott kalauzolásával a háromnapos emlékezés után autóbusszal járták végig Boroskrakkó, Borosbenedek, Sárd, Magyarigen elhagyott vagy igen kevés lélekszámú református templomait, és ugyancsak Magyarigenben a katolikus templom udvarán található, és az ompolygyepűi (Presaca), Lukács Béla által készített emlékművet (1899), majd a gyulafehérvári vár árkait tekintették meg. Mindenhol akad egy-egy nyom a jeltelen tömegsírokról, amelyről a legtöbb helyen tudják a mai helybeliek, hogy mit is rejtenek, és babonásan kerülik őket. Itt-ott a pincékről is tudni, ahová bezárták azokat a magyarokat, akiket azután kifüstöltek, majd lemészároltak. A román értelmiség hallgat, az ompolygyepűi polgármester nem érti, hogy miért is jönnek ide évente többször a magyarok. Nagyenyeden mellszobrot állítottak a vérengzést vezető Axente Sever emlékére és utcát neveztek el róla. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke elmondta, etnikai tisztogatás történt, nem fegyveresek álltak egymással szemben. Bemutatták Domonkos László Nagyenyedi ördögszekér című, az öldöklésről szóló dokumentumregényét. A könyv előszavában Margittai Gábor, a Magyar Nemzet újságírója leszögezte, ez a munka: „A megemlékezés és az együttélés botrányáról beszél, arról, hogy a rendszerváltozások után sem voltunk képesek megfogalmazni kínos és kínzó történelmi kérdéseinket a szomszédokkal szemben. Valóban felzaklató könyv ez, az emlékezés iróniája, a többség által értelmezhetetlen táblákkal, holttesteket rejtő dombokkal és betemetett kutakkal. Arról szól, hogy emlékezés nélkül felejtés sincs, a bűntudat nélküli embernek még megbocsátani sem lehet. Ezért nem szabad felejtenünk és minduntalan emlékeznünk kell, mert halottainknak és önmagunknak is tartozunk ennyivel. ”Dr. Egyed Ákos történész, akadémikus átfogó előadást tartott. A rendezvényen részt vett H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója, aki bemutatta Murádin Jenő Megsebzett szobor című könyvét. /Bakó Botond: Nagyenyed. Emlékezés nélkül felejtés sincs. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2009. január 17.
Új székhelyet avatott a gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálat Gyergyószentmiklóson. A Gyulafehérvári Caritas 2004 októberében indította a családsegítő szolgálatot a gyergyói régióban. Eddig a római katolikus plébánia biztosított irodahelységet a tevékenységeknek, azonban ez a helység szűkössé vált az egyre népszerűbb foglalkozások számára. Németországi támogató segítségével a Caritasnak sikerült megvásárolnia egy ingatlant Gyergyószentmiklóson, a Kossuth Lajos utcában. A felújítási munkálatokat Köllő Miklós építész vezetésével már 2008 májusában elkezdték. Január 14-én volt az átadás. /Lázár Hajnal: Új székhelyen a családsegítők. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 17./
2009. január 18.
Két rangos kiadvánnyal állt elő az elmúlt esztendő végén Fodor József pápai prelátus, kanonok, szentimrei címzetes apát, a nagyváradi egyházmegye püspöki helynöke. Alapos egyháztörténelmi, s ugyanakkor kortörténeti mű A nagyváradi egyházmegye ideiglenes főpásztorai a XX. században című, a Szent László Könyvek sorozat immár harmadik kötete, melynek alcíme: Joghatósági vita egy váradi pap szemével. Ebben több püspökről, apostoli kormányzóról, illetve ordináriusról ír az 1927–1990 közötti időszakból. Bemutatja Mayer Antal és Szabó István apostoli kormányzók, Márton Áron és dr. Scheffler János püspökök és egyben nagyváradi apostoli kormányzók, Napholcz Pál SJ kinevezett püspök, dr. Pop József káptalani helynök, Bélteky Ferenc és dr. Hosszú László vikárius-ordináriusok, valamint dr. Dászkál István ordinárius ad nutum Sanctae Sedis (közvetlenül a Szentszéknek alárendelt) életútját és munkásságát. Dr. Scheffler János szatmári püspökről és nagyváradi apostoli kormányzó nem volt hajlandó együttműködni a békepapsággal. 1948. szeptemberében a kommunista kormány megszüntette a nagyváradi püspökséget, Scheffler János püspöki jogait felfüggesztette. A püspököt 1950. május 20-tól két éven át a körösbányai ferences rendházban tartották kényszerlakhelyen. 1952. május 11-én letartóztatták, a hírhedt zsilavai földalatti börtön embertelen körülményei végeztek vele 1952. december elején. 1983. májusában jött az értesítés, hogy a Szentszék szétválasztotta a szatmár-váradi egyházmegyéket, dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspököt bízta meg a szétválasztás végrehajtásával. A másik új kiadvány A nagyváradi székesegyház története bővített, illusztrált változata. Az első kiadás szintén Fodor József tollából származott. /Fodor György: Két jelentős nagyváradi könyvvel gazdagodtunk. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 18./
2009. január 18.
Az egykori erdélyi, ma gyulafehérvári egyházmegye millenniumát köszöntik a romániai magyar katolikus értelmiség kiadványai. A millennium apropóján a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat a Romániai Magyar Pax Romana szervezettel közös vállalkozásként olyan sorozatot indít, amely a katolikus értelmiség életével foglalkozik, a világban és az országban-térségben tapasztalható jelenségeket próbálja értelmezni, a keresztény élet törekvéseit próbálja a ma emberének nyelvén megfogalmazni. Az első a Romániai Magyar Pax Romana életét mutatja be, az 1989 utáni története főbb állomásait, rendezvényeit, kiadványait veszi számba /A Romániai Magyar Pax Romana életéből/. A második füzet a legendás erdélyi tolerancia eszményét állítja középpontjába, s a 2007-ben Nagyszebenben megtartott III. Európai Ökumenikus Találkozó egyes dokumentumait gyűjti egybe /Az egység útján: Nagyszeben üzenete/. A harmadik füzet mai példaképeket mutat meg, két, a 20. században élt, a hivatalos egyházi eljárás során eddig boldoggá avatott, az emberek által máris szentként tisztelt jeles személyiségeket: a kalkuttai nyomornegyedek angyalát, Teréz anyát és az üldözött emberek segítéséért vértanúhalált vállaló szociális testvért, Salkaházi Sárát /Szentek nyomában, Teréz anya, Salkaházi Sára/. A kiadványokról a www.katolikhos.ro internetes oldalon található ismertető. /Keresztény Szó–Pax Romana füzetek. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 18./
2009. január 22.
Kolozsváron Holló László, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának tanszékvezető paptanára, egyben az Erdélyi Római Katolikus Státus alelnöke tartott előadást az Erdélyi Római Katolikus Státusról. A Státus az Erdélyi Egyházmegye (ma Gyulafehérvári Főegyházmegye) ezeréves történelmének, a katolikus világegyházban példa nélkül álló kuriózuma: a XVI. század második felétől kezdődően kialakult erdélyi katolikus autonómia konkrét megnyilvánulása. Az az intézmény, amely védte a különböző történelmi körülmények között hátrányt szenvedő katolikus és nemzeti érdeket, szervezte és fenntartotta a katolikus felekezeti oktatást és adminisztrálta a katolikus egyházi vagyon jelentős részét. Holló László vázolta a 2005-ben Jakubinyi György érsek idejében újraindított Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány célkitűzéseit is: a gazdasági önállóság megteremtése, az elorzott javak visszaszerzése, a státusalapok újjászervezése. A Római Katolikus Státus már 15 pert indított el a román állammal szemben Strasbourgban, s amennyiben megnyerik ezeket a pereket, akkor az itteni hatóságok hozzáállása is változhat. Szilágyi Mátyás magyar főkonzul felvetette: Magyarország is figyelemmel kíséri ezeket a pereket, amelyeknek jó lenne nagyobb sajtónyilvánosságot biztosítani Romániában. Válaszában Holló László elmondta: ezelőtt pár évvel a helyi román médiában olyan státus-ellenes hangulatot keltettek, hogy azóta igyekeznek elkerülni a túlzott nyilvánosság miatti csapdát. /N. -H. D. : Autonómia és státus. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./
2009. január 31.
Dr. Holló László egyetemi docens /sz. Csíkszentimre, 1966. febr. 9./ pappá szentelése után Insbruckban tanult tovább, doktorált társadalometikából. 1997-től tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán, jelenleg a didaktikai teológia (hittanárképző) tanszékvezető tanára, beosztása mellett az Erdélyi Római Katolikus Státus alelnöki tisztét is betölti. E témában több könyv és szaktanulmány szerzője. Kolozsváron január 19-én tartott előadást Erdélyi Római Katolikus Státusról. A Státus javainak az 1948. augusztus 3-i közoktatásügyi reformtörvénnyel végrehajtott államosítása Márton Áron püspököt arra késztette, hogy az akkorra már Egyházmegyei Tanács néven működő Státus intézmény ügyintézését felfüggessze, és saját hatáskörébe vonja. Márton Áron püspöknek a Státust felfüggesztő rendeletével dacolva Adorján Károly gyulafehérvári kanonok 1950 nyarán létrehozta a Katolikus Státus Időközi Bizottságát. A – most már nem Erdélyi, hanem – Romániai Római Katolikus Státus néven újjá-, illetve megalakult Státus működési szabályzatát a román kormány jóváhagyta. A fő cél, a nemzetegyház Státus általi megszervezése, a börtönben is ellenálló püspök példáját követő papok magatartása miatt nem valósult meg, a hatalom fokozatosan megvonta támogatását és az egész elsorvadt. Az 1989-es rendszerváltozás után Bálint Lajos, az egyházmegye akkori püspöke 1991. február 11-i határozatával rendelkezett az Egyházmegyei Tanács (Státus) jogfolytonossági alapon történő újraindításáról. A hajdan nagynevű Státusnak feltámasztására irányuló többrendbeli meddő próbálkozás után, 2005. november 25-én, Kolozsváron történt meg annak alapítványként való bejegyeztetése. 2005-ben dr. Jakubinyi György érsek Csiszér Albert pápai prelátust bízta meg a Státus intézmény újjászervezésével. A 2006. évtől a román nyelvű sajtóban napvilágot látott támadások miatt a katolikus érdekek védelmében szükség van a hitvalló katolikus világiak segítségére. A 2006. október 26-án Székelyudvarhelyen tartott rendkívüli státusgyűlésen a jelenlévők javaslatot tettek a Státus kuratórium bővítésére. A javaslatok alapján közreműködésre kérték fel Borbély László minisztert, Dr. Csucsuja István kolozsvári egyetemi professzort, Gencsi András marosvásárhelyi vállalkozót, Héjja Gyula brassói mérnököt, Kedves Imre közgazdászt, Kelemen Hunor képviselőt, Márton Árpád képviselőt, Nagy István jogtanácsost, Puskás Bálint szenátort és Takács Csaba RMDSZ ügyvezető elnököt. Valamennyien vállalták a közreműködést. A Státus-alapok vagyonát a 20. század első feléig az oktatási intézmények épületein túl, nagy kiterjedésű erdőgazdaságok, gazdasági uradalmak, valamint kolozsvári bérházak képezték. A kommunista hatalomátvételt követően 1948-ban az egyházmegyei alapok és intézmények ingó és ingatlan anyagi javait a román kormány az állam tulajdonába vette át. Az egyház a hajdani Státus vagyonból visszaigényelt ingatlanok közül eddig visszakapta a csíkszeredai Márton Áron, a székelyudvarhelyi Tamási Áron és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes gimnáziumok, valamint a marosvásárhelyi Unirea Líceum épületeit. Továbbá tulajdonba vehetett egy brassói bérházat, amely az átadás előtt „véletlenül” felgyúlt és két emelete kiégett. A Státus-vagyon visszaigénylése nem öncélú, templomok, plébániák javítását, szociális intézmények támogatását, szórványlelkészek fizetés-kiegészítését szolgálta, és kell szolgálnia a jövőben is. /Holló László: Az Erdélyi Római Katolikus Státus – egykor és ma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2009. február 9.
Kutatóközpontot hozna létre a gyulafehérvári Batthyaneumban Theodor Paleologu művelődési miniszter, aki február 7-én tárgyalt Jakubinyi György római katolikus érsekkel a könyvtár sorsáról. A találkozón Batthyány Ignác alapító püspök 1789-ben íródott végrendelete is szóba került, aki a gyűjteményt „az egyházra és az Erdélyi Fejedelemségre” hagyta. A miniszter kifejtette, értelmezésében az Erdélyi Fejedelemség jogutódja a román állam. Fontosnak tartja, hogy az ingatlanban egy kutatóközpont működjön, és reméli, ez ügyben sikerült egyezségre jutni az egyházzal. A gróf Batthyány Ignác püspök által 1794-ben alapított Batthyaneum számos értékes kéziratot tartalmaz. Az ingatlant 1998-ban kormányrendelettel kapta vissza az egyház, azonban a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi szervezete által indított per során a bíróság úgy döntött, hogy a román állam is társtulajdonosa. /Batthyaneumi kutatás? = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./ Emlékeztető: A katolikus főpapokat jóformán be sem engedik az intézménybe. Marton József teológiai történészprofesszor nemrég kijelentette: az egyes könyvek tanulmányozása végett magának a tulajdonost képviselő Jakubinyi György érseknek is a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár írásos engedélyére van szükség, amely gyakorlatilag beszerezhetetlen. /Tibori Szabó Zoltán: Batthyaneum: nem tudja használni könyvtárát az egyház. = Szabadság (Kolozsvár), 2006. júl. 18./
2009. február 12.
Kolozsváron február 9-én tartott telt házas millenniumi rendezvényen Kolozsvár kiemelkedő katolikus papjairól volt szó. A gyulafehérvári főegyházmegye ezeréves megalakulásának kapcsán szervezték az előadást. Marton József egyetemi tanár Márton Áronról szóló előadása igazolta, hogy a papi küldetés lényege a közösségteremtő szolgálat. A gyulafehérvári egyházmegyét 1009-ben alapították, s február 12-én lesz hetven éve, hogy Márton Áront püspökké szentelték a Szent Mihály-templomban. – Marton József a püspökség történetét ismertette. /N. -H. D. : Ezeréves közösségteremtő szolgálatról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2009. február 16.
Nem mond le a Székelyföld autonómiáját célzó tervezetről Tőkés László európai parlamenti képviselő, aki a hét végén Nagyváradon úgy nyilatkozott, a célkitűzés elérése érdekében Traian Basescu államelnök támogatását fogja kérni. Tőkés Schmitt Pál fideszes EP-képviselővel közösen tartotta sajtótájékoztatóját, a magyarországi politikus a Partiumi Egyetemi Sportklub által szervezett Sportbálra érkezett Nagyváradra. Tőkés László emlékeztetett: az Európai Parlamentben nemrégiben az ezeréves gyulafehérvári egyházmegye kapcsán előterjesztéssel élt, mely szerint a Gyulafehérvári Főegyházmegye millenniumi emlékévének szeptember 29-i zárónapját az Európai Unió iktassa be jövő évi nemzetközi eseménynaptárába. /Bálint Eszter: Sport és politika. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./
2009. február 20.
Tempfli József leköszönő nagyváradi római katolikus megyés püspök a vele készült interjúban elmondta, az ötvenes években Románia egy Rómától független katolikus egyházat akart létre hozni. Tempfli József ebben nem akart rész venni. Apját német származása miatt deportálták Oroszországba, anyja kuláklistán szerepelt. Éheztek, puliszkát ettek. Egy lehetőséget látott arra, hogy segítse a családot: akkoriban vezették be az orosz nyelv oktatását, de nem nagyon akadt, aki tanítsa. Tempfli József megtanulta az orosz nyelvet, levizsgázott, így oroszt taníthatott. 1990-ben lett püspök. Szent László király a példaképe. Ahogy ő vizet fakasztott, hogy a vitézei győzzenek a csatában, Tempfli József a fél évszázados kommunista, ateista hatalom révén pogánnyá, a vallás ellenségévé tett lelkeket akarta nemesíteni. A cél az, hogy ne lássunk senkiben ellenséget, vallja. Az elmúlt 19 év alatt tucatnyi értékes épületet sikerült visszaszereznie, köztük a püspöki palotát, 5000 hektár erdőt, 200 hektár szántót. Még van rengeteg, amit vissza kell igényelni. Aradon van egy szép ház a főtéren, 30 lakással. Visszakérték, de a polgármesteri hivatal eladta azoknak, akik benne laknak. A püspökség beperelte őket, ezért kénytelenek voltak visszaadni a vételárat. Ismét pereskedniük kellett. Nagyváradon is van több épület, azokat sem adták vissza. Az a gond, hogy ha visszaadott épületeket tönkretették, rengeteget kell költeniük rájuk. A hívek száma évente 500 fővel csökken. „Sajnos a híveink egy részének nincs keresztény lelkiismerete, mert ha lenne, nem engedné meg magának, hogy a saját gyermekét meggyilkolja. Az abortusz gyilkosság, azt nem lehet kimagyarázni” – hangsúlyozta a püspök. Az egyház nem a liberalizmus ellen van, a probléma a kozmopolitizmus, a világfiság. Ha valaki kozmopolita, annak se hite, se nemzetiségtudata nincs, vallja. Az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának legutóbbi ülésén felmerült, hogy befutó helyet szánnának Tempfli Józsefnek a júniusi európai parlamenti választáson. Hivatalosan neki még nem szóltak. „Ha felkérnének, akkor meg kellene kérdezzem a pápát, nem kifogásolja-e. Ha Róma hozzájárul, és megfelelek a feltételeknek, akkor vállalnám, hogy lássa még valami hasznomat a társadalom” – mondta. Tempfli József /sz. Csanálos, 1931. ápr. 9./ 1950 és 1956 között Szentjobbon tanított. Teológiai tanulmányait 1956-ban kezdte a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán. 1962. május 31-én szentelte pappá Márton Áron püspök. 1990. március 4-én nevezte ki püspökké II. János Pál pápa, s ugyanazon év április 26-án szentelte fel Paskai László bíboros. /Pengő Zoltán: Csak az öreg, aki várja a halált. Beszélgetés Tempfli József leköszönő nagyváradi római katolikus megyés püspökkel. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./
2009. február 20.
Kolozsvári római katolikus templomok befejezésére is juthat abból a fejenként 70 ezer eurós összegből, amelyet a kormánykoalíció honatyái kapnak a kormány által elkülönített keretből. Kolozsváron a Donát úti templom építésére – egy Hajnal negyedi templommal együtt – még a Petre Roman vezette kormány utalt ki rekordmennyiségű támogatást. A kedvezményezett Szent Mihály Plébánia és annak volt vezetője, Czirják Árpád azonban csak fél templommal tudna elszámolni. Tizenkilenc év alatt félig épült fel Kolozsváron a Donát úti templom. A cikk szerint nagy pénzösszeget és sok építőanyagot /Egymillió dollár, 39 vagon faanyag, 20 vagon cement, temérdek márvány, gépkocsik/ utalt ki a Petre Roman-kormány 1990-ben két római katolikus templom építésére, de ennek Kolozsváron nyoma veszett, jelenleg csak egy fél istenházával tudna elszámolni a kedvezményezett Szent Mihály plébánia és annak egykori vezetője, Czirják Árpád. Ha valóban nem valósult meg a szándék, amire a pénzt kiutaltuk, hát akkor eléggé csalódott vagyok, reagált az ÚMSZ megkeresésére Petre Roman egykori miniszterelnök. Czirják Árpád nem válaszolt a lap megkeresésére. A Kolozsvárra juttatott támogatásról Gyulafehérvár nem is értesült, jelezte Potyó Ferenc érseki helynök. /Mihály László: Perselybe zárt templomok. Az új kormánytámogatás lendíthet a 19 éve épülő két kolozsvári istenháza ügyén. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./
2009. február 26.
A Temes megyei Gátalján, egy jellegzetesen soknemzetiségű, többfelekezetű bánsági faluban, született 1965-ben Böcskei László, akinek nagyváradi püspökké szentelése március 7-én lesz. Gátalját többségben románok lakják. Mire Böcskei László iskoláskorú lett, már nem volt magyar nyelvű oktatás, így az első osztálytól az érettségiig románul tanult szülőhelyén. Sikeresen felvételizett a gyulafehérvári papnevelő intézetben. Gyulafehérvár közösségépítő intézmény volt, vallja. Pappá szentelése után hamarosan a temesvári püspökségre került, ott dolgozott tizennyolc évig. Jelenleg nyolc nemzetiség alkotja a bánsági katolikus közösséget. A magyarok vannak a legtöbben, őket a németek követik, a horvátok, a bolgárok, kevesebben a románok, a szlovákok, csehek és újabban olaszok. 1989 előtt inkább a katolikus közösség német jellegűnek számított. A kilencvenes évek legelején a németek kivándoroltak, az új helyzetben akkori püspök, Kräuter Sebestyén teljesen átszervezte az egyházmegyét. Nehéz döntés volt ez püspöknek, papoknak egyaránt, hiszen a 170 plébániából százat fel kellett oszlatni. Ott, ahol öt-hatezres sváb falvak voltak, maradt húsz-harminc lélek. Ahol nagy plébániák működtek, nagy templomok épültek, és ezek megvannak a mai napig, maradt egy maréknyi hívő, aki kétségbeesetten kérdezte: mi lesz velük. Az egyházközségek többsége szórvánnyá lett, kevesebb pappal kell ellátni ezt a nagy területet. Az 1992 után kialakított plébániák fel tudják ölelni a hozzájuk tartozó tíz-tizenöt, akár tizennyolc filiát is. A püspök öt éven keresztül végiglátogatta az egész egyházmegyét. Temesváron már a kilencvenes években prioritásként határozta meg a püspök az ifjúsági pasztorációt. Elkezdődött a laikusok képzése. „Az egyháznak nem elsődleges feladata, hogy politizáljon, azonban figyelemmel kell kísérnie a történéseket, szót kell emelnie akkor, amikor egyéni és közösségi jogok sérelméről van szó, sőt még kisebbségi jogokkal kapcsolatban is hallatnia kell a hangját” – fejtette ki Böcskei László. /Szilágyi Aladár: Böcskei László, Nagyvárad 82. katolikus főpásztora – A politizálás nem elsődleges feladatunk. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), febr. 26./
2009. február 27.
A Collegium együttes az ország egyik legrégibb aktív régizene-együttese: 1977 óta működik Nagykárolyban. A Deák Endre zenetanár irányításával működő, képzett zenészekből és műkedvelő muzsikusokból álló hattagú nagykárolyi csapat korhű hangszereken szólaltatja meg a középkori és reneszánsz Európa zenéjét. „Külön hangsúlyt fektetünk az erdélyi vonatkozású művekre. Ezek legnagyobb része saját kutatásunk eredménye, különböző kéziratokból és kódexekből sikerült felkutatnunk őket – részletezte Deák. – Műsorainkba az évek folyamán a gyulafehérvári, marosvásárhelyi és brassói kéziratokban lejegyzett művek jó részét beépítették. Számukra fontos a brassói születésű Bakfark Bálint (Valentin Bakfark) életművének kutatása is – ő ugyanis kora, a 16. század egyik nagy nemzetközi tekintélynek örvendő lantművésze volt” – mutatott rá Deák. Az együttes 1980 óta rendszeresen részt vesz a csíkszeredai régizene-fesztiválon, de állandó vendégek a szatmári sváb napokon is. /Végh Balázs: Letűnt korok hangjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./
2009. február 28.
„Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni, és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem” – ígérte püspökké szentelésének napján Márton Áron. Február 12-én hetven éve annak, hogy Márton Áront püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évforduló tiszteletére február 28-án Kolozsváron, a 660 éves plébániatemplom kertjében felavatják és megszentelik Bocskai Vince szobrászművésznek a püspökről készült alkotását. A Szabadság napilap több írással állított emléket Márton Áronnak. /”Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni” Márton Áron püspök szobrát leplezik le ma a templomkertben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ a/ Márton Áron az erdélyi magyarság talán egyetlen olyan alakja, akire egyöntetűen felnéz mindenki. Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28. – Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ mélyen vallásos földműves család gyerekeként született. A Trianon utáni években munkát keresett Brassóban, majd a papi szemináriumba jelentkezett. A gyulafehérvári tanári jellemzés szerint Márton Áron „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem. ” 1932-ben került Kolozsvárra, mint egyetemi, ifjúsági lelkipásztor, a Katolikus Népszövetség igazgatója, majd a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa. A kisebbségek iskoláit veszélyeztető Anghelescu-törvények hatására Az Erdélyi Iskola néven népnevelő és kulturális, politikamentes folyóiratot indított. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe. Jelmondata: Non recuso laborem – nem vonakodom a munkától. 1940-ben Gyulafehérváron maradt, a Dél-Erdélyben élő hívei mellett, mert vallotta: „Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk… Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat”. 1944-ben akkor érkezett Kolozsvárra, amikor elkezdődtek a zsidóellenes intézkedések. Május 18-án a Szent Mihály-templomban jelentette ki: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát…” A kommunista diktatúra visszaélései ellen többféleképpen küzdött. Körlevélben tiltakozott a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Papjainak és híveinek megtiltotta, hogy részt vegyenek a kommunista párt gyűlésein. Megpróbálták a püspököt lejáratni, tekintélyét megtörni. 1949. június 21-én letartóztatták. Ellene fordították 1944-es tevékenységét, amikor azért érvelt, hogy a párizsi béketárgyalásokon ne ismétlődjön meg Trianon igazságtalansága. Hazaárulással vádolták és 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Fogolyként is apostol volt. 1955-ben szabadlábra helyezték, azonnal átvette az egyházmegye irányítását. Nagylelkűen megbocsátott a békepapi mozgalomban résztvevőknek, visszaállította az egyház egységét. Két évig szabadon mozoghatott, azután házi őrizetre kényszerítették. Csak a székesegyházba mehetett át. Minden elképzelhető módon megpróbálták ellehetetleníteni, lejáratni, de tisztelete egyre nőtt. Lehallgatták, kutyáit megmérgezték, megpróbálták rávenni, hogy a házi őrizet feloldása fejében kössön kompromisszumot, de hajthatatlan maradt. 1967-ben is csak úgy fogadta el, hogy részt vesz a Franz König bíboros látogatásával fémjelzett ortodox állami ünnepségeken, ha „feltétel nélkül feloldják a házi őrizet alól; cenzúra nélkül érintkezhet a Szentszékkel, külfölddel, a papokkal és a hívekkel; körleveleket adhat ki cenzúra nélkül; biztosítják a hitoktatás szabadságát, és az ordináriusi jurisdikciót a kormány nem korlátozza”. Ezek után szabadon mozoghatott, három alkalommal Rómába is eljutott, bérmaútjai pedig Erdélyszerte diadalmenetté váltak. 1968-ban Ceausescu államfői fogadásra rendelte az egyházfőket, Márton Áront pedig maga mellé ültette. Erről szóló jegyzetében megemlékezik arról a pillanatról, amikor a diktátor beszéde után jött a kötelező taps: „A többiek helyeselték s tapsoltak, s mivel nem csatlakoztam az örvendezőkhöz, az Elnök Úr kérdően nézett rám, de nem szóltam semmit. Gondoltam megvárom, amíg többet tudok. ” A hetvenes években fokozatosan gyengült, romlott az egészségi állapota. II. János Pál pápa 1980-ban felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Ugyanabban az évben elhunyt. A már életében szentnek tartott püspök szentté avatási pere 1992-ben kezdődött el. b/ 1944. november 14-én Márton Áron római katolikus püspök, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke és Nagy Ferenc református püspök-helyettes levelet írt Constantin Sanatescu miniszterelnökhöz az erdélyi magyarság sérelmeiről. „A Romániában élő magyarság – kezdve az 1918-as gyulafehérvári határozatokon – többször kapott ígéretet, hogy az ország többi állampolgárával egyenlő állampolgárként fog kezeltetni. Ezeknek az ígéreteknek a beváltására, sajnos a gyakorlatban nem került sor. Ellenkezőleg: a magyarság mind politikai jogaiban, mind gazdasági és kulturális téren olyan korlátozásokat szenvedett el, amelyek következtében élete fokozatosan egyre nehezebb lett, 1940 óta pedig, az Antonescu-diktatúra évei alatt elviselhetetlenné súlyosodott. ” Ezeknek a rendelkezéseknek „egész sorozata ma is teljes érvényben van, sőt augusztus 23-a óta újabb diszkriminatív – bizalmas és sehol közzé nem tett – rendeletekkel gyarapodott. ” A levélben felsorolták a magyarság sérelmeit. Kérték a kormányt, hogy vizsgálják meg a magyarság helyzetét és a sérelmek orvoslására foganatosítanak intézkedéseket. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ c/ Már 1945-ben felmerült Márton Áron politikai szerepvállalásának a szorgalmazása. A politikai színtéren való nyílt szerepvállalást a püspök visszautasította, egyházi hivatalával nem tartotta összeegyeztethetőnek. Körleveleiben, a szószékről elhangzott beszédeiben már 1945 elejétől elítélte a véleményszabadság korlátozását, a kierőszakolt tekintélyt. Abban reménykedett, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésektől eltérően az új béketerveket az igazságosság és méltányosság elvére fogják alapozni. A marosvásárhelyi gyűlésen az Magyar Népi Szövetség vezetői 1945. november 18-án egy olyan politikai nyilatkozat elfogadását erőszakolták ki, amelyben az MNSZ az erdélyi magyarság nevében lényegében lemondott a határkiigazításáról. „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. ” Márton Áron a román miniszterelnökhöz, Petru Grozához 1946 januárjában intézett levelében (a levelet megküldte az MNSZ vezetőségének is) tiltakozását fejezte ki az MNSZ marosvásárhelyi nyilatkozatával szemben. Meglátása szerint ez a nyilatkozat nem tükrözte az erdélyi magyarság álláspontját. „Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni. […] Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreimnek sorsa és sorsának alakulása miatt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. ” – olvasható a püspök levelében. Márton Áron társaival 1946. április 29-én memorandummal fordult a magyar kormányhoz, amelyben a magyarság nevében kifejezték, hogy az erdélyi magyarság „saját államban, saját fajtestvéreivel együtt, saját életfelfogása szerint kíván élni. ” Egyúttal felkérték Teleki Gézát, a volt miniszterelnök Teleki Pál fiát, hogy a béketárgyalásokon képviselje az erdélyi magyarságot. A memorandum nem került a párizsi béketárgyalások asztalára. /Nagy Mihály történész: Márton Áron és az erdélyi határkérdés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2009. március 5.
Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő két témakörben intézett kérdéseket Emil Boc miniszterelnökhöz, amelyekre írásos választ vár. Az egyik az etnikumközi kapcsolatokat veszélyeztető polgármesteri „elszólásra” hívja fel a figyelmet, a másik arra, hogy az ortodox egyházat a megye kormánybiztosa a többi felekezet fölé emeli. Február 3-án iktatták be tisztségébe Marius Emil Pascant, a PD-L által újonnan kinevezett prefektust. Az ünnepségen Florea, Marosvásárhely polgármestere azzal kezdte a mondandóját, hogy „Romániát csak a románok tudják megváltoztatni”. A frissen kinevezett prefektus, amely egy olyan megyét képvisel, ahol a magyarság részaránya 38%, nem lépett közbe a polgármester által provokált helyzet orvoslása érdekében. Kerekes kérdései: 1. Hogyan értékeli a kormány a prefektus hallgatását ebben a helyzetben, lévén szó egy olyan megyéről, ahol a rendszerváltás után, sajnos, véres etnikumközi konfliktusokra került sor? 2. A prefektusnak nem a megye társadalmi békéje érdekében kellene tevékenykednie, főleg, ha hivatalos ceremóniákon hangzanak el oda nem illő kijelentések? A beiktatási ünnepséggel kapcsolatban Kerekes nehezményezte, hogy a beiktatáson mindössze Andrei Andreicut gyulafehérvári érsek volt jelen, a többi felekezetet nem hívták meg. „Miért ez a megkülönböztetett figyelem az ortodox egyház felé, amelyet ezzel a gesztussal közigazgatási és pártszínvonalra emeltek, diszkriminálva a többi felekezetet? A kormány politikájának része, hogy az ortodox egyházat államvallási rangra emelje? – fogalmazott Kerekes Károly. /(mózes): Mit őriz a törvényesség őre? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./
2009. március 8.
Dr. Jakab Antal /1909-1993/ püspök a kettős kisebbségi sorsba került erdélyi ember minden megaláztatását és küzdelmét átélte. Tanulóévei alatt meg kellett tapasztalnia a román iskolapolitika diszkrimináló megaláztatásait. Fiatal papként átélte a gazdasági válságot, egyházmegyéje és szülőföldje kettészakadását, a második világháborút, az azzal együtt járó nyomorúságot. A kommunista diktatúra idején letartóztatták, tizenhárom évig volt börtönben. Amikor legfelelősségteljesebb beosztásokba került (teológiai tanár, segédpüspök és megyéspüspök), megrokkant egészséggel, de annál nagyobb lelkesedéssel vitte keresztjét. Jakab Antal száz évvel ezelőtt, 1909. március 13-án a Gyergyói-medence kis falujában, Kilyénfalván született. Dr. Jakab Antal 1944-1945-ben főesperesi kinevezést kapott Gyergyószentmiklósra. 1945-ben Márton Áron püspök ismét Kolozsvárra küldte, 1946-ban pedig megbízta a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán az egyháztörténelem tanításával. Dr. Jakab Antal a püspöki helynökök letartóztatása után lett az egyházmegye vezetője 1951-ben. Fellépése révén a gyulafehérvári egyházmegye megmaradt a Róma-hű vonalon. 1951-ben tartóztatták le, tizenhárom évet raboskodott Románia hírhedt börtöneiben. 1967-ben Márton Áron kinevezte őt a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola erkölcstan és egyházjog katedrájára. Márton Áron Jakab Antalt jelölte ki segédpüspökének. Jakab Antalt II. János Pál pápa 1980. április 2-án nevezte ki gyulafehérvári megyéspüspökké, amely felelősségteljes főpásztori munkát 1990-ig végezte. /Marton József: Száz éve született dr. Jakab Antal püspök. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 8./
2009. március 9.
A Faclia című kolozsvári román lap beszámolt Márton Áron főtéri szobrának felavatásáról, de a püspök „ellentmondásos” múltját emelte ki, középpontba állítva azt, hogy az első világháborúban a románok ellen harcolt, és a román titkosszolgálatok folyamatosan megfigyelték, mint magyar irredentát. Arról nem tesznek említést, hogy 1944-ben Márton Áron a Magyarországon hozott zsidótörvény ellen emelt szót a Szent Mihály-templomban, és emiatt kitiltották Észak-Erdélyből a Dél-Erdélyben, román állampolgárként Gyulafehérvárt élő római katolikus püspököt. És arról sem szól a Faclia, hogy az avatáson Florentin Crihalmeanu kolozsvári görög katolikus püspök a szeretet és fény forrásának nevezte az új főtéri szobrot, emlékeztetve görög katolikus egyházi főméltóságokra, akik Márton Áron emberi nagyságát elismerték. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. március (2). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2009. március 16.
Hunyad megyében a kilencvenes évek elején, aki ünnepelni akart mind elfért a dévai vármegyeház dísztermében. Ma viszont a megye számos településén számos templom, gyülekezeti ház, sőt a dévai Téglás Gábor Iskola tágas aulája is szűknek bizonyult március 15-e ünnepléséhez. Az évek folyamán megerősödött apró magyar közösségek ugyanis ezúttal mind ünnepelni akartak. Egységesen, együtt ünnepelt a Hunyad megyei magyarság. A közel tucatnyi helyszín mindegyikén színvonalas, méltóságteljes ünneplés folyt. Winkler Gyula, EP-képviselő több helyszínen is hangsúlyozta az egység gondolatát. Végre megtörtént az új erdélyi magyar összefogás és egyénként, közösségként tagjaivá váltunk az Európai Uniónak, fogalmazott. Ferenczi István, megyei RMDSZ alelnök a piski csata emlékére állított obeliszknél hangsúlyozta: az áldozatvállalalást ma sem kerülheti el az, akinek fontos az itthonmaradás, a közösség, a szabadság. Szászvároson, ahol a híres Kun kollégium árnyékában ma alig tucatnyi gyermeket sikerül összetoborozni a magyar elemibe, most ékes magyar nyelven előadott műsorral léptek fel, majd a Szent Ferenc Alapítvány nagyszalontai otthonában nevelkedő gyermekek adták elő a 91 éves, Szászvároson élő Bíró Antal atya historiásénekét, melyet tavaly írt a gyulafehérvári püspökség 1000 éves fennállásának alkalmából. Végül megkoszorúzták gróf Kuún Kocsárd, forradalmi főispán mellszobrát, a református templom előterében. Vajdahunyadon szintén a református templomban zajlott a megemlékezés, illetve az előtte felállított Petőfi szobornál. A legszínesebb ünnepség ezúttal is Déván volt, a Melite református gyülekezeti házban Deák Piroska magyar szakos tanárnő felelevenítette a márciusi ifjak emlékét. Az ünneplők a hagyományhoz híven a temetőbe vonultak, a szabadság hőseinek emlékére emelt obeliszkhez. A rendezvénysor a Téglás Gábor Iskolacsoportban folytatódott. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Ünneplés az összefogás jegyében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2009. március 16.
Jakab Antal megyéspüspökre emlékeztek Gyergyókilyénfalván a március 12-én és 13-án a gyergyóújfalusi önkormányzat, a budapesti Határtalanul Alapítvány és a gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány által rendezett emlékkonferencián, amellyel Jakab Antal születésének 100. évfordulóját ünnepelték. „Írni kell a nagy személyiségekről, amelyekre a jövőnek, a történelemnek nagy szüksége van”, fogalmazott Vencser László római katolikus lelkész, volt teológiai tanár, amikor bemutatták Varga Gabriellával írt Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal /Kairosz, Budapest/ című munkájukat. Varga Gabriella hangsúlyozta, a bemutatón maga mellett tudhatja azokat, akiknek köszönhetően a könyv létrejöhetett: Kolumbán Csilla hitoktatót, Jakab Antal életművének kutatóját, Vencser László professzor/kanonokot és Tempfli Imre teológus/történészt. /Barabás Cs. Márti: Száz év, megalkuvás nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ Március 13-án Gyergyókilyénfalván leleplezték a falu nagy fiának, a száz esztendővel ezelőtt született Jakab Antal püspöknek, Márton Áron püspök utódjának a szobrát a templomkertben, Dóczi András csíkszeredai szobrászművész alkotását. Amikor Márton Áron püspököt bebörtönözték, a Vatikán a gyulafehérvári egyházmegye első titkos ordináriusává, azaz püspök-helyettesévé nevezte ki Jakab Antalt. Számos paptársával együtt 1951-ben őt is letartóztatták, tizenhárom esztendőt raboskodott. 1964-es szabadulása után egyházjogi és erkölcsteológiai tanári katedráját csak 1968-tól nyerhette vissza. Jakab Antal 1980 és 1990 között megyéspüspökként vezette a gyulafehérvári egyházmegyét. Az ő ideje alatt épült fel – a romániai diktatúra vallás- és magyarellenességét figyelembe véve mondhatni csodaszámba menő módon – néhány új katolikus templom Gyimesbükkön, Tusnádfürdőn, Maroskeresztúron, Sepsiszentgyörgyön, Kézdialmáson, Kézdivásárhelyen és másutt. /Székedi Ferenc: Négy tételben az egységről. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2009. március 19.
Ezeréves a gyulafehérvári főegyházmegye, a jubileum alkalmából konferenciát tartottak március 18-án Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE). A rendezvényen szó esett egyebek mellett a trianoni béke főegyházmegyét érintő hatásairól és a XVI. században Gyulafehérváron eltemetett Fráter György bíboros meggyilkolásának körülményeiről. Schanda Balázs, a PPKE dékánja megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a Szent István által alapított gyulafehérvári püspökség az egyetlen, amelyet a trianoni békeszerződéssel teljes egészében elcsatoltak Magyarországtól. Felolvasta Jakubinyi György gyulafehérvári érsek üdvözlőlevelét, amelyben az állt: ,,Szent István lelki országa ma is él.” Marton József, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára rámutatott arra: Románia megígérte a vallás szabad gyakorlását az újonnan uralma alá került magyar területeknek az első világháború után, ám ,,a helyi atrocitások nem kerülték el sem a római katolikus papságot, sem a híveket”. A jogsértésekhez sorolta, hogy a román hatóságok a főegyházmegye székhelyét át akarták tenni Csíkszeredába, de ezt a pápa nem engedte. /Budapesti konferencia az ezeréves gyulafehérvári főegyházmegyéről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./
2009. március 25.
Geréd Vilmos karnagy Kolozsváron tartott előadást a Gyulafehérvári Főegyházmegye orgonáiról. Geréd Vilmos vetített képes előadásában több mint negyven orgonát mutatott be. Elmondta, hogy az egyházmegye 259 plébániáján 230 működő orgona van – ezekből 179 műemlék. További 19 hangszer felújítást igényel, kilenc pedig teljes restaurálásra szorul. Akad tehát munkája az öt, diplomával rendelkező erdélyi orgonaépítőnek. Geréd előadásában kitért a XIX. század egyik legismertebb erdélyi orgonaépítője, Kolonits István munkásságára is. Jelezte, hogy elkezdődött a gyulafehérvári székesegyházban található Kolonits-orgona felújítása. /N.-H. D.: A hangszerek királynőjének bűvöletében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
2009. április 3.
Az esélyegyenlőség évévé nyilvánította a Caritas 2009-et. A római katolikus egyház mellett működő jótékonysági szervezet programjai révén idén nem annyira halat, mint inkább hálót kínál a rászorulóknak – derült ki a Márton András igazgató által vázolt tervekből. Önálló életvitelre akarják ösztönözni a segélyezetteket, mondta el a kilenc erdélyi megyében jelen lévő Caritas gyulafehérvári vezetője. A rászorulókat immár 19 éve szolgáló szervezet tavaly több mint tizenötezer személy problémáján enyhített. A gazdasági válság a Caritast is érinti – állapította meg Ludescher László, a segélyszervezet Maros megyei kirendeltségének vezetője. A térség 81 településén zajló otthoni beteggondozásra idén kevesebb pénz jut, mint egy évvel korábban. /Szucher Ervin: Az esélyegyenlőség éve. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./
2009. április 5.
Lelkes önkéntesei számára szervezett LECSÓ (LEendő CSOportvezetők) képzést a Gyulafehérvári Caritas március 20–22. között. A két helyszínen, Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen zajlott képzésen összesen 40 önkéntes vett részt, akik az egyházmegye különböző pontjairól érkeztek. A képzés a Gyulafehérvári Caritas és a magyarországi Katolikus Karitász között együttműködés eredménye. Az együttműködés során már sor került egy hasonló képzésre Veszprémben 2008 novemberében. /Molnár Judit: Képzés a Caritas önkénteseinek. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 5./
2009. április 9.
Születésének századik évfordulója alkalmával a Kolozsváron is szolgáló Jakab Antal püspökre emlékeztek, Marton József pápai káplán, egyetemi professzor tartott előadást a püspök életútjáról. Jakab Antal 1929-ben kerül a gyulafehérvári szemináriumba, 1934-ben Majláth Gusztáv Károly megyéspüspök pappá szentelte. Jakab Antal Rómában egyházjogon végzett. 1951-től titkos ordináriusként, azaz egyházmegyei kormányzóként tevékenykedett, majd letartóztatták, s tizenhárom évet raboskodott. 1964-ben történt szabadulása után egy évig nem juthatott lelkészi munkához, s csak 1967-től térhetett vissza a teológiára tanárnak. A román állam nem engedte meg, hogy Gyulafehérváron szenteljék püspökké, ezért VI. Pál pápa a római Szent Péter Bazilikában szentelte. A megemlékezési rendezvényen Laczkó Vass Róbert színművész ez alkalomra írt beszédét olvasta fel. Jakab Antal 1980–1990 között vezette püspökként a gyulafehérvári egyházmegyét, majd nyugalomba vonulása után, 1993-ban hunyt el. /N. -H. D. : Jakab Antal püspökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2009. április 12.
A gyulafehérvári egyházmegye ezeréves fennállását ünnepelték a kézdi-orbai esperesi kerület vallástanárai és a diákok. Április 4-én a kézdivásárhelyi Szentháromság templomban gyűltek össze. Az ünnepséget megelőzően kiírtak egy pályázatot a felsőháromszéki diákok számára, hogy rajzban, kézimunkában jelenítsék meg azt, ami számukra a legreprezentatívabb a millenniumi év kapcsán Az alkotásokból született kiállítást sokan megnézték. A középiskolások az egyházmegye történelméből tartottak vetélkedőt. A Nagy Mózes Elméleti Líceumban (az egykori kantai Státus Főgimnáziumban) Bejan András, a líceum emlékezett az iskolaalapító Nagy Mózes halálának 300. évfordulójára. Dezső Kinga, a vallástanárok kerületi felelőse elmondta, a cél az volt, hogy a résztvevők jobban megismerjék az egyházmegye történetét. /Dénes Gabriella: Millenáris emlékezés Kézdi-Orbai széken. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 12./
2009. április 14.
Idén ünneplik a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye alapításának ezer éves jubileumát. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek hangsúlyozta, Szent István királyunk tíz egyházmegyét alapított, közülük kilencet városról, a tizediket Erdélyről nevezte el. A gyulafehérvári székesegyház mozgalmas története során az alapító okiratok elvesztek. Utoljára 1277-ben égették fel, amikor a levéltár elpusztult, az alapítás évét viszont rekonstruálni lehetett a szomszédos egyházmegyék irattárai alapján. Így derült ki, hogy Szent István király az Erdélyi Egyházmegyét, Gyulafehérvár székhellyel 1009-ben alapította. Az emlékünnep egy évig tart, tavaly Csíksomlyón, szeptember 12-én volt a megnyitó, és idén, 2009. szeptember 29-én, Szent Mihály napján – aki a székesegyháznak is, az egyházmegyének is a védőszentje – lesz a csúcsrendezvény, egyben az emlékév záró ünnepsége. A millenniumi ünnepségre meghívták a Szentatyát is, aki nem tud eljönni minden egyházmegye alapítási évfordulójára, de mindig küld egy apostoli delegátust, pápai követet. A millenniumi bizottság élén Tamás József segédpüspök áll, aki Csíksomlyón székel, onnan irányítják a rendezvényeket. Minden plébánia szervez legalább egy millenniumi ünnepséget, ami általában a búcsúünnepük. Ugyanakkor a plébániákon vándorkiállításokat szerveznek az egyházmegye történetéről. Az év folyamán minden plébánia egyszer zarándoklatot szervez a gyulafehérvári székesegyházhoz. Vissza kell tekintenünk az elmúlt ezer évre, hangsúlyozta az érsek, a múltat át kell mentenünk a jövőbe. /Balta János: Ezer éves az erdélyi főegyházmegye. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./
2009. április 18.
A kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban papi osztálytársi találkozóra gyűlt össze az a hét pap, akit 37 évvel ezelőtt Márton Áron püspök szentelt pappá a gyulafehérvári székesegyházban, 1972-ben. A hálaadó szentmisén Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános – a hetek egyike –házigazdaként is megköszönte Istennek, hogy megtartotta őket ebben a nehéz hivatásban. Az ünnepi szónok, Jakab Gábor pápai káplán, kerekdombi plébános volt. A hetek között volt Rácz Károly-László budai kapucinus szerzetespap és Vizauer Ferenc, a zürichi magyar misszió vezetője. Vizauer elmondta, hogy a zürichi magyar római katolikus misszió 1200 Svájcban élő katolikus magyart tart nyilván, közülük mintegy nyolcszázan aktívan gyakorolják hitüket. /Fodor György: Papi évfolyam-találkozó Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./
