Több százezer ember gyűlt össze május 16-án a 438. csíksomlyói pünkösdszombati zarándoklaton, a híres csíksomlyói búcsún. Délelőtt 11 órakor a templom előtti térről indult a búcsú jelképeivel és a főpapsággal a körmenet, az úgynevezett kordon a déli szentmise színhelyére. A zarándokokat Páll Leó, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója köszöntötte, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke üdvözölte a főpapságot, akárcsak a zarándokhelyet 750 éve őrző ferenceseket. Az érsek a Vatikán – Leonardo Sandri helyettes államtitkár – üzenetét tolmácsolta az egybegyűlteknek. Jakubinyi reményét fejezte ki, hogy XVI. Benedek pápa valóra váltja előde ígéretét, miszerint ellátogat majd Csíksomlyóra. A hagyományos búcsúra Magyarországról is jöttek közéleti személyiségek: Németh Zsolt, Dávid Ibolya, Szabó Vilmos kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkár, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke, Terényi János bukaresti magyar nagykövet, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul. Mádl Dalma, a köztársasági elnök felesége jószolgálati úton tartózkodik Romániában. Szovátán megtekintette a Szent József Gyermekotthont, megismerkedett az ott lakó gyermekekkel és az otthon vezetőivel, tanáraival, majd Gyimesfelsőlokon meglátogatta az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumot, Berszán Lajos esperes vendégeként. Dalma asszony maga is részt vett a búcsún, majd pünkösdvasárnap a csángóföldi Rekecsinbe vezetett útja. E helyen a csángó gyermekek számára épülő iskola alapkőletételi ünnepségén vett részt. Az erdélyi magyarság megmaradásának feltételeiről, az anyanyelv megőrzéséről, a család értékeiről, valamint az erdélyi magyarság autonómiájának fontosságáról beszélt a csíksomlyói búcsún elhangzott ünnepi beszédében Hajdó István gyergyói főesperes. „Koldusboton, törött mankón jövünk búcsút járni, szűzmáriás magyaroknak kopott unokái. Éjfél van a Duna táján, magyaroknak éjszakáján, nincs más, ki virrasszon. Baráttalan, testvértelen, hozzád ver a veszedelem, Boldogságos Asszony!” – ezzel a magyar búcsújáró énekkel kezdte ünnepi szentbeszédét Hajdó István főesperes. Különleges figyelmet szentelt beszédében a család hagyományos értékeinek, szót emelve a válások ellen. A válás a főesperes szerint elsősorban a gyermekeket károsítja. Hajdó István a nemzet megmaradásának feltételeként három dolgot határozott meg: a hitet, az anyanyelvet és az autonómiát. Ami a hitet illeti, Szent István király egykori parancsát idézte fel, miszerint minden tíz falu népe építsen templomot. „Ma is kéri tőlünk Szent István király: ne hagyjátok a templomokat! Istennek üres templomra nincs szüksége. A földi templomokat töltsük meg élettel, élő templomokkal”. A nemzet egységéről szólva így szólt a főesperes: a „megoldott kévét”, amíg nem késő, együtt kell összegyűjtenie a magyarságnak. „Az imádság adott erőt, hogy mindenki előtt valljuk, mi egy láthatatlan magyar nemzethez tartozunk, és minket nem lehet országhatárok közé zárni... Ne adjuk fel! Az oldott kévét gyűjtsük össze, még akkor is, ha minden esztendőben megrendezik 2004. december 5-ét, amikor a nemzetet két részre szakították. Mindent elkövettek, hogy a többség letagadja azt az igazságot, hogy mi testvérek vagyunk. Nem győztek, mert a testvéreinket félrevezetőkkel szemben, másfél millióan vállalták az igent” – fejtette ki az egyházi elöljáró. Úgy vélte: az igent vállalók felismerték, hogy a magyar nép, a magyar nemzet nem alakulhat tömeggé. Hangsúlyozta, hogy egy nemzet feltámadása akkor jön el, amikor kiutasítja életéből a koporsót, megszünteti a gyermekellenes hangulatot, és vállalja az életet. Hajdó István szerint „a mai vezetők olyan Európát akarnak teremteni, amelyből kihagyják a keresztény értékrendet, mint fogalmazott, az erkölcsi rend fölött emberi törvényeket hoztak, meghirdették, hogy szabad az abortusz, az időseknek szabad a kegyes halál, és ifjúságunk fogyaszthatja az enyhe kábítószert. Ne adjátok fel, ébresszétek a nemzetet, az oldott kévét gyűjtsétek össze” – kérte a jelenlévőket a főesperes, aki szerint a gyermekekbe a helytálló öntudatot kell beleimádkozni és megálmodni. A csángómagyarok védelmében mondta a szónok a magyarság minden vezetőjéhez szólva: miért kellett, hogy éppen egy finn asszony (Titty Isohookana Asunmaa) emelje fel szavát az Európa Tanácsban a 150 ezer csángómagyar jogaiért? Az erdélyi magyarság autonómiájáról szólva Hajdó érthetetlennek nevezte, hogy a „körülöttünk élő nemzetek” ezt a szót, hogy autonómia, nem szeretik hallani. /Pünkösdszombati búcsú – 438. alkalommal. Hajdó István: megmaradásunk feltétele a hit, anyanyelv, autonómia. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./
2005. május 28.
Hargita megye tanácsa, a gyulafehérvári Caritas szervezettel közösen és a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, székelykeresztúri és szentegyházi helyi tanácsokkal együttműködve befejezték a házi egészségügyi és szociális szolgáltatások kibővítésére irányuló projektet. A projekt támogatója az Európai Unió, célja, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson a hátrányos helyzetű személyek részére. A négy városban a közösségi szociális központokat berendezték és ellátták a működéshez szükséges felszereléssel /gépjárművek, mosó- és szárítógépek, háztartási gépek, számítógépek, bútorok stb./. A projekt összköltsége 174 305 euró volt, amelyből az európai uniós támogatás értéke 154 305 euró, a megyei tanács saját hozzájárulása 20 ezer euró. /Kiépült a megyei hálózat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 28./
2005. június 1.
Az elmúlt hét végén ötödik alkalommal került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a szórványiskolák színjátszóinak találkozójára. Demény Piroska aligazgatónő, aki öt éve lelkes mindenese a szórványszínjátszásnak, elmondta, hogy öt év alatt sok-sok kisdiák látogatott el hozzájuk. A három nap diákprodukcióiból kiemelkedett a gyulafehérvári V. Goldis Ált. Iskola magyar tagozata, a magyarlapádi hagyományőrző Csűrdöngölő együttes, a medgyesi Báthory Líceum és a temesvári Bartók Béla Líceum csoportja. /Bakó Botond: Szórványszínjátszó találkozó Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./
2005. június 3.
A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága nyilatkozatot adott ki a trianoni döntésről. Az 1918. december 1-jén a gyulafehérvári határozatokban egyenlőséget és önkormányzást hirdettek, teljes nemzeti szabadságot ígértek az együttélő népeknek. Ezt nem tartották be. A 85 éve tartó kiszolgáltatottság, a nemzeti, társadalmi és gazdasági alárendeltség végveszélybe sodorta a székely népet. A székelység, mint államalkotó tényező, önrendelkezési joga alapján 85 év után is ragaszkodik közösségi jogaihoz, területi autonómiájának visszaszerzéséhez. A székelység követeli Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozását. /Trianon és autonómia – a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának nyilatkozata a trianoni döntésről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./
2005. június 12.
Megjelent a Szikra – a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium diáklapja – idei második száma. A szerkesztők Mindszenty József bíboros életútját évszámokban mutatták be, a sokat szenvedett magyar főpap halálának 30. évfordulója alkalmából. A diáklap felhívta a figyelmet egy tizenegyedikes diák, Mihók Előd iskolatörténeti monográfiájára a gyimesközéploki Majláth Gusztáv Károly Általános Iskoláról (a tanulmány az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum pályázatára készült). /(sch): Szórakoztatva tanító diáklap. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 12./
2005. június 20.
A két székelyföldi megye mindeddig csupán egyetlen projektet állított össze, a Borvíz útja elnevezésűt. Könnyen lehet azonban, hogy Kovászna és Hargita megye közös programjából sem lesz semmi, miután a Kovászna megyeiek által összeállított és elnyert projektet Hargita megyeiek nem támogatják, jelezte Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. A Borvíz útja elnevezésű projekttel az eredeti elképzelések szerint a három székely megye rukkolt elő, Maros megye azonban időközben kiszállt, Hargita megye pedig átengedte a kezdeményezést a háromszékieknek. Végül a pályázatot a Kovászna Megyei Tanács készítette el. A 8,5 millió eurós terv tíz háromszéki és hat Hargita megyei „borvizes” település infrastrukturális fejlesztését, valamint a Kovászna–Kézdivásárhely–Sepsibükszád útvonal korszerűsítését irányozza elő. A döntésnél meglepő módon a Hargita megyei küldöttség tagjai testületileg a terv ellen szavaztak. „Takács Csaba téved, mi nem a Borvíz útja ellen szavaztunk Gyulafehérváron, hanem a teljes, harmincas projektlista értékelése ellen. Egyéb, Hargita megyei illetőségű pályázatokat elutasítottak, vagy hátrányosabban rangsoroltak, mint megérdemelnék: ezt kifogásoltuk” – nyilatkozta Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke. /Salamon Márton László: Hargita–Kovászna-ellentét a közös fejlesztési projekt ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./
2005. június 23.
A gyulafehérvári ítélőtábla megsemmisítette azt a művelődési minisztériumi dokumentumot, amelyik a római leleteket tartalmazó Kirnyik-havast régészeti szempontból kivonta a védett területek köréből. Az ítélőtábla azt is elutasította, hogy a verespataki tervet ellenző Alburnus Maior Egyesület és a román művelődési tárca közötti perbe a bányaprojektet szorgalmazó kanadai-román Rosia Montana Gold Corporation (RMCG) is érintett félként bekapcsolódjék. Amennyiben a döntést jogerőre emelkedik, az egész verespataki aranybánya-projekt ellehetetlenülését eredményezné. Korábban a verespataki bányaprojekt ellen foglalt állást a Román Tudományos Akadémia, valamennyi történelmi egyház, számtalan zöld- és civil szervezet, továbbá mintegy 600 világhírű tudós. /T. Sz. Z.: Bírói ítélet menti meg Verespatakot? Ismét régészeti védettséget élvez a Kirnyik-havas. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
2005. június 24.
Június 23-án a Restitúciós Bizottság több magyar történelmi egyház ingatlan-visszaszolgáltatásáról döntött. Összesen 19 egyházi ingatlanról született elvi döntés. Markó Attila államtitkár szerint a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületnek 2 ingatlant, az Erdélyi Református Egyházkerületnek 3, a Temesvári Római Katolikus Püspökségnek 11, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökségnek 1, valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek 2 ingatlant adnak vissza, közülük az egyik legfontosabb az aradi Csiky Gergely Gimnázium épülete, mely a Temesvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába kerül vissza. Ugyancsak június 23-án végleges határozatot hoztak a történelmi egyházak 11 elkobzott ingatlanának visszaszolgáltatásáról. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 1, az Erdélyi Református Egyházkerület 6, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 1, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség 2 ingatlanját kapja vissza. /Harmincat adnak vissza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./
2005. június 24.
Hetvenhét éves korában elhunyt László Gerő Szentgyörgyi István- és Bánffy Miklós-vándordíjas színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. László Gerő /sz. Gyulafehérvár, 1928. jan. 3./ a kolozsvári Művészeti Intézetben 1950-ben szerzett diplomát. 1948. április 1-jétől a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, 1992-től örökös tagja. 1952–1954 között a főiskolán tanított, majd 1991-től a Babes–Bolyai Tudományegyetem színészi tagozatán beszédtechnikát tanított. 1999-ben Seprődi Kiss Attila szerkesztésében László Gerő portréfilm készült a Duna TV-ben. /László Gerő (1928–2005). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./
2005. június 26.
Erzsébetbánya bányásztelepülés, első írásos említése 1315-ből való. Jenei János plébános elmondta, hogy 1787-ben telepedett ide néhány bányászcsalád, és kezdődött el igazán a bányászat. Ekkor alapították a plébániát és az iskolát is. A plébános tudomása szerint Erdélyben ez az egyetlen helység, amelynek lakói (római katolikusok és görög katolikusok, majd 1948 után görög keletiek) 1769 óta közösen, felváltva használják a templomot. Itt szolgált a gyulafehérvári főegyházmegye elhalálozási sorrendben utolsó vértanú papja, Bokor Sándor, aki 1972-ben pár nappal a bérmálás előtt tűnt el titokzatos módon, s lett az erőszak áldozata. Szeretnének saját templomot építeni a nemzeti és a vallási öntudat megtartása érdekében. Megindult ugyanis egy sorvadási folyamat mind nyelvben, mind a vallási és nemzeti hovatartozás tudatában. Ez a közösség még egy kis magyar sziget, a falu 80 százaléka még magyarul beszél, de a gyerekek már szívesebben használják a román nyelvet, és könnyebben fejezik ki magukat románul. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a két helyen, Erzsébetbányán és Kohóvölgyön 1027 római katolikus volt. Ebből 824-en Erzsébetbányán élnek. A templomépítéshez az alapozási összeg közel fele hiányzik. /Erzsébetbányai helyzetkép.= Vasárnap (Kolozsvár), jún. 26./
2005. június 27.
Roos Márton római katolikus megyés püspök június 25-én felszentelt három papot /a krassócsörgői Lucacela Davort, a kiskrassói Laus Nikolát, valamint a csanádi Dumitru Danielt és két diakónust /a berestyei születésű Mirciov Sebastiant és a temesvári Máthé Lórándot/. Az ünnepi szentmisén részt vettek a zágrábi érsekség és a fuldai Hittudományi Főiskola képviselői, jelen volt továbbá a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektora és számos tanára is. A püspök magyar, román, német, horvát és bolgár nyelven mondott szentbeszédet. /Sipos Enikő: Szeretetből teljesítsd Isten akaratát, és örömmel szolgáld embertársaidat”. Pap- és diakónusszentelés a Székesegyházban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./
2005. július 3.
Az ország minden tájáról magyarok és románok, római és görög katolikusok, ortodoxok és protestánsok jöttek Szőkefalvára, Mária–jelenésre, jöttek külföldről is. Szűz Mária a vak asszonynak, Marián Rózsikának – állítása szerint – 10 év alatt 27-szer jelent meg, szavait 153 sorban nyomtatták ki. Az első jelenés 1995. június 17-én volt. Az utolsó jelenés idén június 17-én, a látnokasszony előre jelezte, többé nem lesz jelenés. György István szőkefalvi plébános úgy érzi, ami itt történik, mélyen él a szívében. A gyulafehérvári érsekség tartózkodó állásponton van, nem tiltják és nem is szorgalmazzák, megengedték, jöjjön, aki úgy érzi szívében, hogy hívja a Szűzanya. Az egyház egyelőre megfigyeli a jelenséget. Jakubinyi György érsek a plébános jelentését már korábban felterjesztette Rómába. A Szentszék arra a megállapításra jutott, hogy ahol annyi imádság, vezeklés és szeretet van, az nem jöhet a gonosz lélektől. Csató Béla főesperes úgy tudja, az üggyel Joseph Ratzinger, azaz XVI. Benedek pápa bíborosként is foglalkozott, még akkor megígérte, hogy Szőkefalvára látogat. A 2005-ös utolsó jelenés üzenetét a főesperes úgy fogalmazta meg: ahol Isten van, ott a béke és a szeretet, s mindenki saját anyanyelvén gyakorolhatja vallását. /Lokodi Imre: Utolsó Szőkefalvi Mária-jelenés? = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./
2005. július 3.
Összesen 176 diákot búcsúztattak a napokban a gyulafehérvári főegyházmegyéhez tartozó római katolikus középiskolákban. A legtöbbet, 70 végzős diákot az egyházmegye legnépesebb tanintézménye, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceum ünnepelte. Újjászervezésének 15. évében a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceumban a tizenegyedik évfolyam végzett. /Csúcs Mária: A tananyag mellett fontos a szeretet és az értékek tisztelete. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./
2005. július 3.
Gyulafehérváron június 19–én Jakubinyi György érsek öt diakónust – a ditrói András Istvánt, a székelyudvarhelyi Apostolache Adriant, a gelencei Göthér Gergelyt, a székelyudvarhelyi Tamás Hubát és a maroshévízi Táncos Levente–Györgyöt pappá szentelt. Jakubinyi György érsek szentbeszédében kiemelte: „Nem elég egyszer odaállni lelkesen és vállalni az egyházi rend szentségét, minden nap elölről kell kezdeni kereszténységünket, papságunkat.” /Papszentelés Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./
2005. július 8.
Csíkszeredában kiállítják a századfordulón készült miseruhákat. Várallyaly Réka művészettörténész elmondta, hogy 2002-ben Felső-Háromszék komplex település-felmérését végezték el. Ennek részeként ő az egyházi ingóságok számbavételével foglalkozott. Ekkor merült fel az ötlet, hogy megmutassák ezeket mindenkinek. 2004 októberében a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete és a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum közös szervezésében sor került a felső-háromszéki miseruhák kiállítására. Kézdivásárhely után Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson is kiállították az anyagot. Csíkban a gyulafehérvári érsekség végezte a felmérést, itt is nagyon gazdag anyag került elő. A XIX–XX. század fordulójának egyházművészete eddig feldolgozatlan terület. A II. Vatikáni Zsinat után ezek a miseruhák „kimentek divatból”. Ezért is lenne fontos egy egyházművészeti múzeum létrehozása, mondjuk Csíksomlyón. /Takács Éva: Egyházművészeti múzeumra lenne szükség. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./
2005. július 9.
Megjelent a Transylvania Trust munkatársainak /Benczédi Sándor, Kirizsán Imola, dr. Kovács András, dr. Szabó Bálint, Weisz Attila/ könyve: Magyar vonatkozású épített örökség Erdélyben /Utilitas Kiadó, Kolozsvár, 2005/. A szép kivitelezésű kötet több mint félszáz műemléket mutat be. Kastélyok, templomok, jeles házak, iskolák, történelmi városközpontok sorakoznak a könyvben. A szerzők szerint ezek „a legmeghatározóbbak az erdélyi magyar gondolkodásban, kultúrában, és legnagyobb hatással voltak építészetünk alakulására”. Ilyen például: Kolozsváron a Farkas utca, a város középkori falai és tornyai, a Házsongárd, Déva vára és Vajdahunyad várkastélya, Bonchida, Gernyeszeg, Keresd, Bánffyhunyad, Alvinc, Nagyenyed, Gyulafehérvár műemléki együttesei vagy Torockó házsorai. A leírásokba a legfrissebb kutatási eredmények is beépültek. /Dr. Murádin Katalin: Épített örökségünk szemléltető példatára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./
2005. július 19.
Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozatában kiállt az idősebb nemzedék jogai mellett. A Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hatalmon lévő rendszerek által etnikai okokból üldözött személyek kárpótlására vonatkozó törvényt még öt évvel az életbelépése után sem alkalmazzák megfelelően. A jogszabállyal orvosolni akarták a romániai nemzeti kisebbségek által elszenvedett jogsérelmeket. Jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megye kivételével Erdély többi vidékén a jogszabályt eltorzítva értelmezik. Például a gyulafehérvári, hunyadi, brassói és kolozsvári megyei pénztárak – az országos nyugdíjpénztár értelmezése alapján – elutasítják a magyar nemzetiségűek kérelmeit, arra hivatkozva, hogy 1944. szeptember 1-jén az 1627-es számú törvényerejű rendelet eltörölt minden etnikai üldözésre vonatkozó diszkriminatív törvényt. Ha ez így lenne, mivel magyarázható az, hogy 1944. november 3-án, tehát két hónappal a törvényerejű rendelet megjelenése után, a Hivatalos Közlönyben megjelent az internáló táborok létrehozására és működésére vonatkozó szabályzat? Ezekbe a lágerekbe az észak-erdélyi magyar és német kisebbségeket internálták. Nem alkalmazzák a törvényt a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekültekre sem. Ezzel szemben a megyei nyugdíjpénztárak minden további nélkül helyet adnak az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekült román nemzetiségűek kérelmeinek. /Román Győző: Kerekes Károly képviselő pontosít: Ki az etnikai üldözött? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./
2005. július 23.
Az Országos Restitúciós Bizottság július 21-én újabb 28 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról hozott elvi döntést, ebből 21 a történelmi magyar egyházak ingatlanjaira vonatkozik. Az Erdélyi Református Egyházkerület 7, a Gyulafehérvári Érsekség 5, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 4, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 4 újabb ingatlant kaphat vissza. A bizottság mindeddig, a mai döntésekkel együtt, 438 elvi döntést hozott a történelmi magyar egyházak ingatlanjaival kapcsolatosan. /Újabb 21 magyar egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról született döntés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./
2005. július 26.
A gyulafehérvári Caritas idén július 25-31-e. között szervezi meg önkéntesképző táborát Marosfőn. Az Együtt a szeretetszolgálatban című rendezvény száz plébániai önkéntes csoportnak és több magyar szociális-karitatív szervezet szociális jellegű népfőiskolai képzése. Az idei tábor különlegessége, hogy a Háló Egyesülettel közösen kerül megrendezésre, amelyen képviseltetik magukat a Kárpát-medencei katolikus közösségek. A képzés olyan önkénteseket céloz meg, akik szabadidejükben részt vállalnak a hátrányos szociális helyzetűek segítésében. A Caritas a katolikus egyház szociális-karitatív, államilag elismert, közhasznú szervezete, amely csupán Maros megyében ezer személyt részesít rendszeres segítségnyújtásban (zömében betegeket, időseket), nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül. A meghívott előadók: Böjte Csaba ferences szerzetes, dr. Jakubinyi György érsek, Szász János Caritas-igazgató és dr. Egri László orvos. /Papp Izabella, Vajda Zsuzsánna: Együtt a szeretetszolgálatban. Önkéntesképző tábor a CARITAS szervezésében. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./
2005. július 27.
Erdély egyik legjelentősebb honfoglalás-kori magyar temetőjét tárjak fel Hunyad megyében, Szászváros határában a nagyszebeni és a németországi Tübingen egyetem ifjú régészei. A feltárt sírok anyaga egyértelműen a második honfoglaló nemzedékre utal, nyilatkozta Marian Tiplic, a nagyszebeni egyetem ifjú tanszékvezetője, az ásatások vezetője. Állandó településről van szó, melynek elhelyezése – egy domb tetején – arra utal, hogy a Maros völgyének ellenőrzése lehetett az itteni magyarok célja. Az erdélyi törzs (a gyulák nemzetségének) fejedelmi központja a Szászvárostól kevesebb, mint 50 kilométerre lévő Gyulafehérvár környékén alakult ki. A honfoglalás első nemzedéke idejében a magyarok lovaikkal és fegyvereikkel együtt temetkeztek, a valamivel későbbi szászvárosiból azonban már hiányoznak a kardok és az állati csontok. A 62 eddig feltárt sírban női, gyermek- és férfi tetemekre bukkantak. Marian Tiplic reményei szerint a szászvárosi temető 80-90 sírból állhat. Amennyiben feltételezése helyesnek bizonyul, a szászvárosi lenne az első teljesen feltárt magyar temető Erdélyben. A Maros partján számos egyéb magyar temető létezik, amelyeket azonban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tártak fel. Az előző kategóriába tartozik a nagy gyulafehérvári temető, a piskitelepi, dévai és vajdahunyadi pedig az utóbbiba. Déván, például, az 1970-es években véletlenül bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra, a Securitate azonban nyomban betiltott bármilyen régészeti kutatást, sőt még beszélni sem volt szabad róla. Az ásatásokat az interetnikai kapcsolatok állami hatósága támogatja anyagilag, szállást a Böjte Csaba atya által irányított Szent Ferenc Alapítvány biztosít ingyenesen szászvárosi központjában. /Chirmiciu András: Magyarok a nép és nemzet közötti időben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./
2005. július 27.
A Háló, teljes nevén a Magyar Katolikus Közösségek Hálózata 1990-ben néhány, világiakat tömörítő budapesti felnőtt bázisközösség kezdeményezésére alakult a katolikus közösségek közötti jobb kapcsolat elősegítésére. 2005-re öt országban (Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Jugoszlávia) több mint 800 közösség talált egymásra a HÁLÓ által felkínált szálakon. Erdélyben több mint 250 kisközösséggel tartanak kapcsolatot. A Háló történetében először Homoródfürdőn 700 fő részvételével szerveztek találkozót. A következő tábor 2002-ben Zánkán 1500 fővel zajlott, 2003-ban a bükkszéki (Magyarország) nyári találkozó 330 fő részvételével. 2004-ben Rózsaszálláson (Kelet-Szlovákia) táboroztak 500-an. Az idei tábort Marosfőn 400 fő részvételével szervezik. A rendezvényen József Attiláról tart előadást Laczkó Elemér magyartanár (Gyergyóremete). A meghívottak között van dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József segédpüspök, P. Sebestyén Ottó jezsuita szerzetes, Szász János, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas igazgatója, Visky András (Kolozsvár), a Koinonia Kiadó vezetője, Böjte Csaba (Déva) szerzetes és Jakab Gábor (Kolozsvár), a Keresztény Szó főszerkesztője. /Molnár Melinda: A Háló nagytábora Marosfőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 27./
2005. július 30.
Érseki körlevélben kérte a hívek adakozását Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az árvízkárosultak megsegítésére. Ebben az évben már két alkalommal fordult a hívekhez, az év elején a délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak gyűjtöttek, május elején a bánsági települések árvíz sújtotta áldozatainak a megsegítésére kértek adományokat. A bánsági árvízkárosultak megsegítésére a főegyházmegyétől 2,035 milliárd lej gyűlt össze, amit Caritas szervezet közvetítésével eljuttattak a segítségre szorulóknak. Július közepén, a rendkívüli esőzések okozta hatalmas áradások az ország minden részét érintették. XVI. Benedek pápa 25 ezer euró gyorssegélyt utalt ki az árvíz sújtotta vidékek támogatására. A mostani gyűjtésből származó adományok szintén a Caritas közvetítésével jutnak célba. /Érseki körlevél. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./
2005. augusztus 15.
Ünnepet ült a dévai Szent Antal-templom közössége. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek felavatta a 65 évvel ezelőtt épített, idén felújított templomot. Az évfordulóra Zsók Béla helyi néprajzos kiadta a templom történetét ismertető könyvét, melyet most bemutattak. A könyv eladásából bejövő összeget a dévai Szent Antal-templom javára ajánlotta fel a szerző. A múlt századforduló táján Dévára telepedett bukovinai székelyek pontosan 65 évvel ezelőtt, 1940. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelhették fel a Szent Antal tiszteletére önerőből felépített templomukat. Az idén tavasszal megégett templomot jelentős közadakozással újították fel. Az erdélyi ferences rendtartomány két új örökfogadalmasát, Gegő Juliánuszt és Nagy Endrét az avatóünnepség keretében szentelték pappá. /Gáspár-Barra Réka: Érseki áldás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 15./
2005. augusztus 21.
Augusztus 4–7-e között első alkalommal szervezték meg a gyulafehérvári főegyházmegyei családos tábort a Zetelaka melletti Ivóban. A szállást a Kolping tábor biztosította. A lelkigyakorlat részéhez tartozott a rendszeres és közösen végzett ima, a csend, az elmélyülés. /Juhász András Ernő és Réka (Csíkszereda): Tábor a családoknak. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 21./
2005. augusztus 23.
Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek és Kató Béla református püspökhelyettes-főjegyző volt a díszvendége annak az ünnepségnek, amelynek során Szovátán Péter Ferenc polgármester, augusztus 21-én átadta a város új ravatalozóját. /Temetőház-avatás Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./
2005. augusztus 29.
Szentmisével ért véget augusztus 28-án a 29. Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó (CSIT). Ezerötszáz fiatal vett részt az idei találkozón, mondta dr. Nagy-György Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ifjúsági lelkésze. /Sarány István: Jubileumra készül a CSIT. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 29./
2005. szeptember 2.
A gyulafehérvári táblabíróság másodfokon is a nagyszebeni Magyar Ház visszaszolgáltatását hatálytalanító álláspontra helyezkedett. A Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület ugyan visszakapta a helyi polgármesteri hivataltól egykori ingatlanját, de a városháza per útján hatálytalanítaná saját restitúciós határozatát. A kommunista diktatúra idején úgy szüntették meg a Nagyszebeni Magyar Polgári Kört, hogy erről nem született írás. 1952-ben a kommunisták kizsuppolták a házból az oda 1944 őszén beköltözött Magyar Népi Szövetség helyi szervezetét, az utcára dobált magyar könyvtárból máglyát raktak. /Benkő Levente, Fám Erika: A visszaállamosítás második állomása? A gyulafehérvári táblabíróság is törölné a nagyszebeni Magyar Ház restitúcióját. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./
2005. szeptember 3.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek emlékeztetett, ebben az évben már három alkalommal kértek segítséget, hogy a hívek adományokkal támogassátok az árvíz sújtotta településeket. Első alkalommal a délkelet-ázsiai szökőár szenvedői, második és harmadik alkalommal a „bánsági és moldvai testvérek” megsegítésére gyűjtöttek. Az augusztus 23-i heves esőzés következtében hatalmas árhullám zúdult Székelyudvarhelyre és a Nyikó menti településekre. A víz több ezer házat árasztott el, melyek közül számos teljesen lakhatatlanná vált. A gyulafehérvári főegyházmegye Caritas szervezetének munkatársai nyomban a helyszínen voltak, több mint 1 milliárd lej értékben osztottak szét szükségleti cikkeket. Mostani felhívásában az érsek kéri a híveket, hogy a szeptember 11-én tartott templomi gyűjtésen járuljanak hozzá adományukkal a székelyföldi árvízkárok megszüntetéséhez. /A Gyulafehérvári Érsekség felhívása. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./
2005. szeptember 3.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök megválasztásakor egyházmegyei átszervezést ígért. A püspök a lelkészektől pontos kimutatásokat igényelt a szerződésekre, a pénzügyi helyzetre vonatkozóan. Az előző időszakban kisebb hangsúlyt kapott a szórványgondozás, e téren is lépni kellett. Szórványkörzeteket hoztak létre vagy újítottak meg, ahova szórványlelkészeket küldtek. Kolozsváron hoztak létre szórványkörzetet, amely a mezőségi, illetve a Gyulafehérvár környéki hívek lelki gondozásával hivatott foglalkozni. A püspök lelkészt nevezett ki Oltszakadátra, ahol a gyülekezet létszáma évszázadok óta nem haladta meg a 200-at. A lelkésznek fel kellett keresnie a Szeben és Fogaras környéki falvakat is. Ekkor jöttek rá arra, hogy vannak falvak, ahol 40-60, különböző felekezetekhez tartozó magyar él, lelki gondozás nélkül. Számba, illetve vallásuk szerint gondozásba veszik őket, értesítik az illetékes felekezeteket is a létükről. A nagyenyedi református és katolikus kolléga értesítette őket az ott élő evangélikus hívekről. A nagy gyülekezetekben kevés a meglévő egy-egy lelkész. Brassóban például egy lelkész 2500 hívet szolgál. A püspök a szórványközösségek felkutatása mellett több ifjúsági foglalkozást vár a lelkészektől. Kolozsváron létrehozták a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyt, amely vitafórum, a kolozsvári elit ökumenikus találkozó helye. /Balta János: Minőségi egyház szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./
2005. szeptember 8.
A kolozsvári protestáns teológián 25 éve végzettek találkozóját tartották Székelyudvarhelyen. Gede Mátyás, a belvárosi református egyházközség lelkésze elmondta, hogy 1980-ban a protestáns teológia 34 végzős diákja nagyobbrészt református felekezetű volt. Velük együtt végzett egy kisebb létszámú unitárius és baptista felekezetű teológiai hallgatócsoport is. Az ötévente megrendezett találkozókat eddig többnyire Kolozsváron tartották, most Udvarhelyre esett a választás. Dr. Kozma Zsolt professzor elmondta, hogy ez az 1980-ban végzett évfolyam mind a tanulmányi előmenetel, mind az erkölcsi magatartás szempontjából követendő példát mutatott. Sajnos 1981-től államilag korlátozták a teológiai hallgatók számát, ezért sok egyházközség lelkész nélkül maradt. A teológiai oktatás diáklétszámát 1990-től már nem korlátozták, így igényeinek megfelelően vehetett fel diákokat, és ma már az Erdélyi Református Egyházkerületben nincs egyetlen lelkész nélküli parókia sem, ellenben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben még találni lelkipásztor nélküli egyházközséget. Az anyaországi teológiai egyetemekkel szoros kapcsolatot tartanak fenn, és évente közösen egyhetes előadássorozatot szerveznek. Kolozsváron az egyetemen a református teológia testvéri kapcsolatot tart fenn a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiával. Minden évben egy vagy két alkalommal kétnapos tanártalálkozót rendeznek Gyulafehérváron és Kolozsváron. A két egyház közti – felfogásbéli, dogmai – különbözőségek nem választanak el minket, mondta Kozma professzor. Rengeteg közös sorskérdés van Erdélyben, melyeket csak együtt cselekedve, összefogással tudnak megoldani, miközben megtartják felekezeti sajátosságaikat. Erdélyiben évszázadok óta gyakorolják az ökumenizmust. /Bágyi Bencze Jakab: Több évszázados az erdélyi ökumenizmus. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 8./
