Idén 32 diák vett részt a magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny Hunyad megyei szakaszán, számolt be a versenyről Makai Mónika magyartanárnő. /(GBR): Egyre nagyobb érdeklődés. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./
2005. február 21.
Arad, Hunyad és Temes megye magyartanárai tanácskoztak a hét végén Temesváron Murvai László minisztériumi vezérigazgatóval, a Bartók Béla Elméleti Líceumban. A szakmai megbeszélést a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Temes megyei szervezete kezdeményezte, és a helyi elnök, Halász Ferenc vezette. A rendezvényen részt vett Matekovits Mihály, Arad megyei helyettes főtanfelügyelő, Máthé Márta, a Hunyad megyei, valamint Kiss Ferenc, a Temes megyei magyar oktatásért felelős tanfelügyelő. A tanácskozás részvevőit a házigazda intézmény igazgatója, Virginás-Tar Judith köszöntötte. A fő téma – a magyar nyelv- és irodalomtételek a képességvizsgán és az érettségin – tárgyalását három előadás előzte meg. Kiss Ferenc tanfelügyelő Helyzetkép a Temes megyei oktatásról c. beszámolójában ismertette a megye jellegzetességeit: az iskolák és oktatási központok szétszórtságát, a gyermeklétszám 50 százalékos csökkenését az 1990-es évek elejétől napjainkig, valamint a magyar nyelv választott tantárgyként való oktatását olyan településeken, ahol nincs magyar iskola. Bányai Aranka a képességvizsga, Mészáros Ildikó az érettségi tételeivel kapcsolatos észrevételeit, kifogásait vázolta fel. A vita során hangoztatták, hogy a líceumi osztályokban siralmas a tankönyvhelyzet: a tizenkettedik számára egyáltalán nem írtak tankönyvet, az előző három osztályé eltér a tantervtől. Hiányzik az anyanyelvtanítás koncepciója az első osztálytól az érettségiig. Stilisztikai és szövegtani fogalmakat kell tanítani, holott szabatosan beszélni és fogalmazni sem tud a gyerekek többsége. Képzett tankönyvíró-csapatra lenne szükség. Murvai László kifejtette, hogy nincs a minisztériumban a magyar oktatást hosszabb távon tervező tanfelügyelő, a magyar tanfelügyelők nem vállalják a bukaresti létet. A tételek bírálata jogos, ennek orvoslására tételjavaslatokat kér az ország minden megyéjéből. /Szekernyés Irén: Siralmas tankönyvhelyzet. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./
2005. február 23.
Murvai László, a román Oktatásügyi Minisztérium vezérigazgatója és Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke kétnapos körutat tett Temes megyében. Február 18-án a lugosi 5-ös számú, valamint az igazfalvi és a végvári általános iskolák magyar tagozatait látogatták meg, másnap pedig a temesvári Bartók Béla Líceumban részt vettek a magyartanárok régiós találkozóján, az Arad, Hunyad és Temes megyei pedagógusok szakmai tanácskozásán. Igazfalván, a Világbank által felújított iskola korszerű. A temesvári szakmai tanácskozáson szó esett negatív jelenségekről is, mint a gyermekek körében tapasztalható nyelvromlás, vagy a gyermekszám aggasztó csökkenése. 1990-ben a romániai közoktatásban 5,3 millió gyereket tartottak számon, míg legfrissebb statisztikai adatok szerint már a négymilliót sem éri el a tanulók száma. A magyar oktatásban 1990-ban még 240 ezer óvodás és iskolás volt, idén már csak 185 ezer magyarul tanuló gyereket tartanak számon. /Pataki Zoltán: Magyar oktatási vezetők látogatása a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2005. március 3.
Az EMKE és a Nyugati Jelen szerkesztőségének közös szervezésében működő dévai helytörténeti kör, a valamikori Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat célkitűzéseit követve hangsúlyt helyez arra, hogy tudatosítsa a helyi magyarságban, hogy Hunyad ősi földjén nem idegenek, a magyarságnak itt van múltunk, jelene és jövője is lesz. Februárban Deák Piroska tanárnő előadása révén a Hunyadiak dicsőségére emlékeztek. Kóka Rozália magyarországi előadóművész “Mátyás király rózsát nyitó ostornyele” című, gyermekeknek szóló mesés délutánjai sikeresek voltak. /Schreiber István: Mátyás király születése kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./
2005. március 3.
Szászváros kis város Dél Erdélyben, a történelmi Hunyad megyében, a város magyarsága rendre apadt s jelenleg már a szórványok szórványának tartjuk számon magunkat, írta a városról hírt adó olvasói levél. 1989 után sikerült újra indítani a magyar óvodát és iskolát, ezeknek benépesítésében az oroszlánrészt Böjte Csaba ferences atya vállalta. A templomokban emlékünnepségeket rendeztek gróf Kún Kocsárdra és gróf Kuun Gézára emlékezve, az egyháznak és a nemzetnek szentelt munkásságuk ismertetésével. Bíró Antal ferences szerzetes előadását hallgatták meg az egyetemes imahét alkalmával, aki verseiből is felolvasott. /Bíró J. Antal: Szászvárosi hírek. Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./
2005. március 16.
Hunyad megyében az 1849-es piski csata emlékére felállított obeliszknél kezdődött el a március 15-i rendezvénysorozat. A Magyarországról érkező Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat díszőrséget állva tisztelgett a szabadságharcosok emléke előtt. A maroknyi piski magyarságot elsőként Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke köszöntötte. Az ünnepség történelmi gyökereiről szólt Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök. Az ünnepségsorozat Vajdahunyadon, a református templomkertben felállított Petőfi-mellszobornál folytatódott. Déván népes gyülekezet vett részt a református temetőben kezdődött ünnepségen. Az ünnepi beszédet mondók sorában jelen volt Cristian Vladu prefektus is. Petrozsényban az ünnepségen szintén részt vett Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. /Gáspár-Barra Réka: Ami örök, azt nézem én: a szellemet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2005. március 19.
Az Apáczai Közalapítvány 2,5 millió forintos támogatást nyújtott az idei tanévre a Hunyad és Fehér megyei magyar tannyelvű oktatás megerősítésére. A pályázat gyakorlati részét a Szent Ferenc Alapítvány bonyolította le. Az idei a negyedik év, hogy e vidéken a Szent Ferenc Alapítvány bonyolítja le a pályázatot. A 2004–2005-ös tanévre két szórványmegyére kaptak összesen kettő és fél millió forintot. A megítélt támogatás arányosan oszlott meg mind a két megye között, mind a megyéken belül. A pályázatot eljuttatták valamennyi magyar tagozattal működő iskolába. A helytörténeti kirándulások esetében szinte 90%-ban fedezni tudták az igényléseket. /Gáspár-Barra Réka: A legsikeresebb oktatási pályázat. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 19./
2005. március 21.
Nagy anyagi károkat okozott a hóolvadás: leginkább az Arad, Fehér, Kolozs, Brassó, Kovászna, Hargita, Hunyad, Maros, Szeben, Dolj, Gorj, Mehedinti, és Valcea megyei háztartásokat sújtotta. Kolozs megyében 2500 hektár földterületet öntött el az ár. Désen 140 háztartást öntött el a víz. Szamosújváron 1500 hektár szántóföldet árasztott el a víz, Kackó községben pedig 250 hektár földterületet lepett el a megduzzadt patak. A vízfolyások több Kolozs megyei utat elárasztottak: továbbra sem lehet közlekedni Dés környékén és Szúnyogszegen. /J. L., K. O.: Erdély-szerte nagy károkat okoz az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./ Az utóbbi évtizedek legnagyobb áradásával küzdöttek a hét végén a Hargita megyei települések. Az Olt és a Maros megáradt, termőföldeket, házakat öntött el. A Maros Gyergyóújfaluban 30, Csomafalván 20 háztáji gazdaságot öntött el, Maroshévízen közel egy kilométeres jégtorlasz képződött a folyón. Gyergyószárhegyen 50 lakásba és közel 1000 pincébe hatolt be a víz, sok esetben talajvízszivárgás következtében. Várhegyen 11 lakásba hatolt be a víz. Galócás és Maroshévíz között a 12-es országúton földcsuszamlás nehezítette a közlekedést. Maroshévízen kiöntött a Maros, 80 hektár termőföldet árasztva el, a város több utcáján is nehezen lehetett közlekedni. Kelemenpatak városrészben 20, Lunkányban szintén 20 háztáji gazdaság szenvedett árvízkárokat. A bajba jutott emberek nem kaptak számottevő segítséget a nehéz pillanatokban. Gyergyremetén 70 ház udvara és kertje, 35 hektár mezőgazdasági terület került víz alá. Csíkszentdomokoson 20 háztáji gazdaság, 35 pince és 30 kút szenvedte meg az áradást. Csíkszentkirályon 8 háztáji gazdaság és 20 hektár legelő szenvedett árvízkárokat, Szentimrén 4 háztáji gazdaságot, 60 hektár legelőt árasztott el a víz. Újszékelynél a Nagyküküllő szintje emelkedett meg. /Kovács Attila: Medrükből kilépett folyók. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./ Hunyad megyében több mint 400 hektárnyi termőföldet és tizenkét falut öntött el a víz. Öt települést teljesen elzárt a külvilágtól és körülbelül 130 gazdaságot érintett az áradás. A legsúlyosabb gondokat Alvácán, Kőrösbányán, Blajeni, Toplica és Demszus településeken jelezték. /Tizenkét falut öntött el. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./
2005. március 31.
Az utóbbi években Románia-szerte megnőtt az érdeklődés a demográfiai vizsgálatok iránt. A 2002-es népszámlálás 21 680 974 állandó lakost mutatott ki, ami több mint 1,1 millióval kevesebb, mint 1992-ben volt. A magyar népesség fogyását az elvándorlás, illetve a negatív népmozgalmi egyenleg eredményezte. A 2002-es népszámlálás szerint 1 431 807 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ami mintegy 193 000 fővel kevesebb a tíz évvel azelőtti értéknél. A magyar népesség fogyása 11,8 százalékos volt, szemben az országosan tapasztalható 4,9 százalékkal. A csökkenés Hunyad és Krassó-Szörény megyékben volt a legnagyobb: 1992-hez képest 25 százalékos. Minél nagyobb a magyarságon belül a városlakók aránya, annál nagyobb mértékű volt a két népszámlálás közötti fogyás; másrészt, minél magasabb a magyarság aránya a megyén belül, a fogyás annál kisebb mértékű volt. Vagyis a népességcsökkenés leginkább a városias, illetve a szórványterületeket érintette. A születések és halálozások számát a román hatóságok regisztrálják nemzetiségek szerint is, de az ezzel kapcsolatos adatokat a második világháborút követően nem tették közzé. Az utóbbi években lezajlott kutatások e tekintetben áttörést hoztak, megvásárolták ugyanis az 1992–2002 közötti periódusra a nemzetiségi bontású születési, halálozási és házasságkötési adatokat. A két népszámlálás /1992 és 2002/ között az erdélyi magyarság természetes népmozgalmi vesztesége elérte a 100 ezer főt. Az 1987 és 1991 közötti elvándorlási és menekülthullám, amelynek során kb. 100 ezer magyar hagyta el az országot, illetve az ezt követő kisebb mértékű, de folyamatos elvándorlás (1992–2002 között kb. 70–95 000 fő) amellett, hogy közvetlen veszteségként jelentkezett, nagymértékben hozzájárult a népesség fokozódó elöregedéséhez. Az asszimilációs veszteség abból adódik, hogy „magyar nőknek román gyermekei születnek”, írta Szilágyi N. Sándor, vizsgálatai alapján. Az asszimilációt elsősorban a vegyes házasságokhoz köthetjük. Ez kb. évi 7–12 000 fős vesztesége jelent. /Kiss Tamás szociológus: A népességfogyás általános tendenciái az erdélyi magyarság körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./
2005. március 31.
A dévai helytörténeti kör folytatta az erdélyi nagyasszonyokról elkezdett előadássorozatot. Deák Piroska tanárnő ezúttal az aradi származású, Hunyad megyében is élt legendás nagyasszonyról, a szabadságharc ruszkabányai hősnőjéről, Maderspach Károlynéról tartott előadást. Az előadó, aki részt vett a ruszkabányai jubileumi emlékünnepségen, most beszélt a Ruszka-hegység bányavidékének fejlődéséről, valamint a Maderspachék bánya- és vasműtársulatáról. /Schreiber István: Előadás a szabadságharc legendás nagyasszonyáról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./
2005. április 2.
A gyulafehérvári római katolikus főegyházmegyében a 2004. év végén 368 016 hívet tartottak nyilván. A 15 főesperesi kerület közül egyetlen egyben sem gyarapodott a hívek száma. 2004-ben a gyulafehérvári főegyházmegyében 4018 csecsemőt (illetve 1 vagy 7 évesnél idősebb gyermeket, felnőttet) kereszteltek – az újszülöttek száma tehát valójában az ismertetett adatnál kisebb – ugyanakkor 5434 embert temettek, a veszteség tehát bő másfélezer ember. Gyulafehérváron majdnem kétszerese az elhalálozottak száma a születőkének, Hunyadban jó egyharmaddal több az elhunyt a megkereszteltnél. /A fogyás szomorú statisztikája. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./
2005. április 2.
A gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekvédelmi Központ a dévai Szent Ferenc Alapítvány filiája. Szárhegyen a házigazda, P. Ferencz Ervin atya elmondta, hogy a kolostor télen üresen állt, így alkalmas volt arra, hogy a székelyföldi gyermekeket befogadja. Hunyad megyében ugyanis a hatóságok nehezményezték, hogy Déván székelyföldi gyermekeket is befogadtak. Lakást, napi négyszeri élelmet és sok szeretetet biztosítanak a gyerekeknek. Igyekeznek az iskola számára előkészíteni őket, hiszen nagyon gyenge előképzettséggel rendelkeztek. Még mindig rendezetlenek a birtokviszonyok, de részben sikerült visszaszerezni az egyház birtokait. (Egy telkünket azonban a főút mellett átadták az ortodoxoknak.) Az épület fenntartása, a fűtés, villany, víz nagyon sokba kerül, az intézménynek pedig semmi biztos jövedelme nincs. Az alapítvány a gondviselésre hagyatkozik, elsősorban Ausztriából és Németországból kapnak segítséget. A rászoruló gyerekek csak iskolaidő alatt vannak Szárhegyen. Nyáron ugyanis a kultúráé, a művésztáboroké a szárhegyi kolostor. /Takács Éva: Ajándék a Szent Ferenc Alapítvány szárhegyi gyerekeinek. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./
2005. április 15.
Gyakorlatilag felmérhetetlen, hogy helyhiány vagy más okok miatt mennyi kincs porosodik vagy penészedik a régió múzeumainak raktáraiban, pincéiben. A tárgyak jelentős része a magyar történelemhez kötődik. Aradon Peter Hügel, az aradi múzeum igazgatója korszerűsítési elképzeléseit kínkeservesen verekszi csak át környezetén. – Az 1848-as részből a ’70-es évek elejéig sokkal többet lehetett látni, mint ma. Akkor Ceausescu ideológusainak parancsára az 1848-as részleget szétverték, helyét a dák ősök és a szocializmus dicsőítése vette át. 1989 után a kommunista relikviákat leszedték, de a történelemszemlélet mit sem változott. Peter Hügel szeretne több 1848-as anyagot kiállítani. A Feszty-hármaskép végleges helyét az igazgató nem a múzeum falain belül képzeli el. Szeretné a katolikus templom udvari épületeinek egyikében állandó helyet találni, s hosszú évekre megőrzésre odaadni az egyháznak. Hügel elismerte, hogy a raktározási körülmények borzalmasak, a falak vizesek, pereg a vakolat, a kincsek állapota pedig folyamatosan romlik. Puskel Péter, Arad múltjának egyik legavatottabb ismerője szerint elérkezett az idő, hogy előkerüljön a raktárból Aradi Zsigmond Búsuló Arad című szobra, Csiky Gergely, Fábián Gábor mellszobra, a Kossuth-szobor, Huszár Adolf Szabadság-szobrának makettjei, Arad szabad királyi város kincsesládája, több tucatnyi értékes festmény, és még lehetne sorolni. Bizonyos aradi román körök hallani sem akarnak a ’48-as részleg kibővítéséről, más magyar ereklyék leporolásáról. Eltekintve a bányamúzeumoktól, Hunyad megyében elvileg három történeti vagy néprajzi múzeum létezik. Azért csak elvileg, mert a legjelentősebb, a dévainak helyet adó épület közel egy évtizede felújítás alatt áll, s azóta nincs állandó kiállítás. A múzeum alapítása dr. Téglás Gábor és dr. Torma Zsófia, a földkerekség első amatőr régésznőjének nevéhez, pontosabban az általuk 1882-ben létrehozott “Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulathoz” fűződik. Az általános történeti múzeumból a 80-as években a “dák és római civilizáció múzeuma” lett. Az elnevezés a mai napig megmaradt. A múzeum gyűjteménye akár százezernél is több darabból áll, állította Bodó Krisztina régész, a múzeum munkatársa. Sok régi kőszobor, oszlopdarab vagy egyéb kőfaragvány Déván a szabad ég alatt áll. Vajdahunyadon van a másik múzeum, ott is folynak ásatások. Szászvároson a Néprajzi Múzeum nem panaszkodhat helyhiányra, de a magyar vonatkozású kiállított tárgyak jóformán teljességgel hiányoznak. /Chirmiciu András: Pincekultúra. Múzeumok rejtegetett magyar kincsei. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./
2005. április 16.
A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) pályázatán, melyet a határon túli magyarság internet-ellátottságának növelése érdekében írt ki, Arad, Fehér, Hunyad és Temes megyékből is nyertek komputereket a jelentkező szervezetek, egyesületek. Az IHM a kis településeken élők számára könnyen elérhető, megfizethető árú közösségi internet-hozzáférési pontok (ún. eMagyar-pontok) létrehozását tűzte ki célul. /P. L. Zs.: Régiós eMagyar-pontok. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 16./
2005. április 21.
Idén az áradások már háromszor érintették Hunyad megyét. A prefektúra becslése szerint a károk közel 47 milliárd lejre tehetők elsősorban az utaknál, hidaknál és egyéb létesítményeknél. A hét elején a Cserna áradt ki Vajdahunyad környékén, ami elsősorban Telek és Nyíresfalva lakosságát érintette. Termőföldek, gazdaságok, utak vannak víz alatt. /CH. A.: Harmadszor víz alatt. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 21./
2005. április 25.
Megbeszélésre hívta a lupényi pedagógusokat Dézsi Attila, Hunyad megyei prefektúrai főtitkár, az RMDSZ lupényi szervezetének volt elnöke. Felvázolta, hogy Lupényban önálló, színvonalas magyar tanintézmény kialakítása a cél. Elsősorban a tagozatként, két épületben működő magyar tannyelvű osztályokat kell összeköltöztetni az 1-es számú Iskolához tartozó felújított B épületbe. Az iskolai felszerelést pályázatok, illetve egyházi támogatás útján próbálják beszerezni. Az állami iskolaként működő intézménynek egy leendő civil szervezet biztosít majd hátteret. /Farkas Éva: Jövőteremtés Lupényban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./
2005. április 26.
Markó Béla RMDSZ-elnök a vele készült beszélgetésben cáfolta a liberális berkekből származó értesülést: azért szorgalmazzák az északi autópályát, mert még mielőtt nyilvánosságra hozták volna a pontos útvonalat, az SZDP és az RMDSZ elöljárói telkeket vásároltak ott, s az államosítással lenne valamilyen spekuláció. Kijelentette: nincs tudomása ilyesmiről. Arra a kérdésre, hogy milyen szempontok alapján történt a kormánytisztségek betöltése, Markó leszögezte: szakmai hozzáértés és egy politikai program vállalása, az RMDSZ, illetve a közös kormányprogram vállalása. Ez volt a két szempont. Az újságíró megjegyezte, Hunyad megyében – még helyi RMDSZ-körökben is – értetlenséggel fogadták Borbély Károly ifjúsági államtitkár kinevezését, aki Takács Csaba ügyvezető elnök unokaöccse. Markó azt válaszolta, hogy tudomása szerint nagyon jól felkészült szakember. /Chirmiciu András: A tömb és a szórvány egyaránt fontos. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 26./
2005. április 29.
Megmozdultak a hatóságok: Temes, Arad, Krassó-Szörény és Hunyad megye árkárosultjainak a megsegítésére sietnek, e négy megyébe 13 ezer adag oltóanyagot szállítanak. Az utóbbi napon további harminc település került víz alá, ezzel 175-re emelkedett az eláradt helységek száma. Április 14. és 27. között az árvíz sújtotta hét megyében 3350 embert kellett kitelepíteni, a természeti katasztrófának egy halálos áldozata van, 3785 ház dőlt össze vagy rongálódott meg, több mint 43 ezer hektár termőföld került víz alá, rengeteg háziállat pusztult el. Az árvíz 339 hidat tett tönkre, két és fél kilométernyi országos utat és 342 kilométer helyi érdekű közutat, 79 utcát tett járhatatlanná. Temes megyében 62, Krassó-Szörényben 58, Hunyadban 25, Arad megyében 18, Biharban hét, Mehedinti-ben három, Suceavában pedig két település vált az ár martalékává. További áradások várhatók. /Riasztották az erdélyi megyéket. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./
2005. április 30.
Kiss Levente református lelkipásztor 12 éve került Marosdécsére, ahova 11 évi tordatúri (Tureni) szolgálat után érkezett. Pályafutását Lazsádon, egy Hunyad megyei kis faluban kezdte. Lazsádon akkor nagyon lelkes 240 fős gyülekezetet fogadta, mára már megcsappant a létszámuk. Tordatúron egyházellenes, kommunista szellem uralkodott, nehézség árán sikerült felépíteni a templomtornyot. Marosdécsén 220 fős a gyülekezet, amikor idejött, még 300-an voltak. Ebben szerepet játszott az elvándorlás is. A gyülekezetben 60% a 60 év felettiek aránya. /T. A.: Az emberről tettei beszélnek. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./
2005. május 24.
Az Oktatási és Kutatási Minisztérium május 18-án rendeletet adott ki a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport létrehozására vonatkozóan. Az iskola a 2005–2006-os tanévben kezdi el működését. A rendeletet Mircea Miclea miniszter és Kötő József kisebbségügyi államtitkár látta el kézjegyével. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 24./ Téglás Gábor tagja volt Erdély egyik legrégibb tudományos egyesülete a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulatnak, amely 1880. május 13-án Déván jött létre. A társulat idővel múzeumot hozott létre, ennek igazgatói tisztségét töltötte be Téglás Gábor író, kutató. A társulat kezdeményezte Hunyad megye történetének megírását, de a műnek csak az első, gr. Kuun Géza, Torma Zsófia és Téglás Gábor által írt kötete jelent meg 1902-ben, mely az őskortól 896-ig, a honfoglalásig tárgyalta a megye múltját. /Új iskolacsoport. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./ Varga Károly, az önálló magyar iskola egyik megálmodója, aki a Geszthy Ferenc Társaság elnökeként oroszlánrészt vállal az intézményépítésben, kifejtette, hogy a dévai magyar oktatás megsínylette az utóbbi évtizedek politikáját. Évek óta Déva az egyetlen település a megyében, ahol magyar nyelven folyik középiskolai oktatás. A Geszthy Ferenc Társaság idén vásárolt iskolabusza hetek óta ingyenesen szállítja a csernakeresztúri és vajdahunyadi diákokat Dévára. Ezt ősszel kiterjesztik más környékbeli településekre is. Többet szeretnének a város jelenleg öt épületben működő magyar tagozatainak összeköltöztetetésénél. Délutáni foglalkozással egybekötött rendszerre gondolnak. Több fiatal, szakképzett tanár jelentkezett az új iskolába. Az iskola létrehozásában jelentős támogatást kaptak a Communitas Alapítványtól, az Illyés és Apáczai Közalapítványoktól, illetve a magyar Oktatási Minisztériumtól. /Gáspár-Barra Réka: Engedélyezték a dévai magyar iskolaközpontot. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./
2005. május 26.
Ötéves hagyományra tekint vissza a Hunyad megyei magyar pedagógusok és diákok évente rendezett tudományos értekezlete. Lehetőséget nyújtanak tanárnak, diáknak, hogy bemutassa tudományos munkásságát. Idén Vajdahunyadon került sor az értekezletre. A témák változatosak voltak, a néprajzi munkától a magyar és világirodalmat értékelő dolgozatokig, környezetvédelemig. A tanfelügyelőség oklevéllel, illetve elismeréssel jutalmazta a résztvevő diákokat, pedagógusokat, ez utóbbiak dolgozatait pedig a pedagógus szövetség megpróbálja önálló könyvben kiadni, jelezte Kofity Magda megyei RMPSZ-elnök. /(GBR): Tudományos értekezlet magyar diákoknak és pedagógusoknak. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./
2005. június 6.
Június 4-én tartották Hunyad megyében az RMDSZ tisztújító közgyűlését. Hunyad megyében az RMDSZ politikai súlya meghaladja a szórványmagyarság számbeli arányát, ismertette az utóbbi évek egyik legfontosabb eredményét Winkler Gyula elnök. Tavaly az RMDSZ megyei képviselői nem jutottak be sem a parlamentbe, sem a megyei tanácsba, s a helyi tanácsosok száma is 11-ről 7-re csökkent. Winkler Gyula megyei RMDSZ-elnök újabb kétéves mandátumért szállt ringbe, méghozzá egyedüli jelöltként. Winkler Gyulát újraválasztották. Célkitűzése az olajozott információáramlási gépezet, illetve az épülő dévai magyar iskola felfuttatása. /Chirmiciu András: Régi-új elnök a Hunyad megyei RMDSZ-nél. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./
2005. június 13.
A Brassai Sámuel Elméleti Líceum /Kolozsvár/ legújabb évkönyve megörökíti a diákok és a tanári kar névsorát. Könyvtári jelentés és statisztikai összefoglalás zárja ezt a számbavételt. Tavaly 34 nappalis osztály mellett 18 esti tagozatos osztálya volt a Brassainak (az utóbbiakból 14 román tannyelvű). A több mint száz tanerő 1247 diákot oktatott. A könyvtár állománya 28 958 kötet, az évi gyarapodás mindössze 157 könyvet tett ki. Az évkönyv a tanárok tudományos dolgozatait is tartalmazza: Fazakas István Apáczai Csere János munkásságáról, Gaal György és Simon Gábor Brassai Sámuelről, Kováts Ildikó az iskola rajztanításának történetéről közöl adatokat. A Málnási Ferenc Irodalmi Kör az írókkal folytatott levelezést tette közkinccsé, Újvárosi Tamás pedig a magyarság sorsát kutatta a Fehér és Hunyad megyei szórványvidéken. /Gergely Gyula: A legújabb Brassai-évkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./
2005. június 25.
Erdélyben nem ritka az elnéptelenedő templom, a kiöregedő maroknyi gyülekezet. A történelmi egyházaknak fel kell adniuk egy-egy bástyájukat. Hunyad megyében a hajdan népes református gyülekezettel rendelkező brádi egyházközség saját felekezeti iskolát tartott fenn és régi parókiája mellé újat épített. Az épületek mind megvannak: a templom, az iskola, a két parókia. Csak ember nincsen már. Brádon összesen félszázan tartoznak a gyülekezethez – mondja Lovász János református lelkipásztor, aki a dévai egyházközség mellett szolgál a brádi gyülekezetben. A templom igen rossz állapotban volt és a presbitérium úgy döntött, inkább lemond a régi parókiáról, a templom javára. Az öreg épületet sikerült jó árban eladni és a pénzből kívül-belül felújítják a templomot. /GBR: Felújítják a brádi templomot. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./
2005. június 28.
Hunyad megyében 85 magyar nyelven tanuló nyolcadikos diák jelentkezett a képességvizsgára, közülük 62-en sikeresen túljutottak rajta, 23-an pedig elbuktak. Ez 72,94 százalékos átmeneti arányt jelent. Gyengébben szerepelt a Magyarok Nagyasszonya kollégium nyolcadik osztálya: 21 közül csupán 12 ment át. Valamennyi nyolcadikat végzett Hunyad megyei magyar diáknak az idén ősztől lehetősége van képességének megfelelően anyanyelvén továbbtanulni. A sikeresen vizsgázottak tanulmányi eredményeik alapján az új Téglás Gábor Iskolacsoport matematika- informatika, illetve turisztika-közélelmezés osztályában folytathatják, akiknek nem sikerült letenniük a képességvizsgát, azok szintén az új iskolacsoportban részesülhetnek szakoktatásban az idén induló belsőépítészeti szakon vagy a Magyarok Nagyasszonya Iskolában tanulhatnak asztalos szakmát. /GBR: Minden végzett magyarul tanulhat. Hunyad. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./
2005. június 28.
Ötödik éve emlékezik meg a maroknyi szászvárosi magyar közösség a város, a Hunyad megye, sőt egész Erdély életét meghatározó Kuun grófokról. Idén gróf Kuun Géza halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a helyi református templomban. Nagybátyja, a szászvárosi kollégiumot és az algyógyi földműves iskolát, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet alapító gróf Kun Kocsárd. Nagy idők nagy embere volt – emlékezett rá Dáné Tibor Kálmán, az EMKE mai ügyvezető elnöke. A Kun családban a kitartó, kemény munkával szerzett vagyon mellett különös érték szállt nemzedékről nemzedékre: a közösség, a nép, a nemzet szeretete és szolgálata. – A szórványban tartósan fenntartani csak intézményteremtéssel lehet – hangsúlyozta Dáné Tibor. A rendezvény zárásakor megkoszorúzták a templom előterében felállított két Kun mellszobrot. /Gáspár-Barra Réka: 100 éve hunyt el gróf Kuun Géza. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./
2005. július 8.
Hunyad megyében Déván összesen 73 díszpolgári cím odaítélése történt. Dévának bizonyára nem lenne túl sok díszpolgára, ha 1978-ban Károlyi Béla nem létesíti éppen itt az azóta világhíressé vált női tornaiskolát. A legtöbb díszpolgári címet sportolóknak ítélték oda. Károlyi Béla és felesége, Mártha Déva díszpolgárai (1997 óta). Mátyás József, aki évtizedeken át Hunyad megye egyik legjelentősebb képzőművésze volt, három évvel 2002-ben bekövetkezett halála előtt részesült a kitüntetésben. Vajdahunyadon is elsősorban a sportolókat tüntettek ki. /Chirmiciu András: Hunyad. Feltornászták magukat. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./
2005. július 19.
Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozatában kiállt az idősebb nemzedék jogai mellett. A Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hatalmon lévő rendszerek által etnikai okokból üldözött személyek kárpótlására vonatkozó törvényt még öt évvel az életbelépése után sem alkalmazzák megfelelően. A jogszabállyal orvosolni akarták a romániai nemzeti kisebbségek által elszenvedett jogsérelmeket. Jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megye kivételével Erdély többi vidékén a jogszabályt eltorzítva értelmezik. Például a gyulafehérvári, hunyadi, brassói és kolozsvári megyei pénztárak – az országos nyugdíjpénztár értelmezése alapján – elutasítják a magyar nemzetiségűek kérelmeit, arra hivatkozva, hogy 1944. szeptember 1-jén az 1627-es számú törvényerejű rendelet eltörölt minden etnikai üldözésre vonatkozó diszkriminatív törvényt. Ha ez így lenne, mivel magyarázható az, hogy 1944. november 3-án, tehát két hónappal a törvényerejű rendelet megjelenése után, a Hivatalos Közlönyben megjelent az internáló táborok létrehozására és működésére vonatkozó szabályzat? Ezekbe a lágerekbe az észak-erdélyi magyar és német kisebbségeket internálták. Nem alkalmazzák a törvényt a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekültekre sem. Ezzel szemben a megyei nyugdíjpénztárak minden további nélkül helyet adnak az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekült román nemzetiségűek kérelmeinek. /Román Győző: Kerekes Károly képviselő pontosít: Ki az etnikai üldözött? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./
2005. július 27.
Erdély egyik legjelentősebb honfoglalás-kori magyar temetőjét tárjak fel Hunyad megyében, Szászváros határában a nagyszebeni és a németországi Tübingen egyetem ifjú régészei. A feltárt sírok anyaga egyértelműen a második honfoglaló nemzedékre utal, nyilatkozta Marian Tiplic, a nagyszebeni egyetem ifjú tanszékvezetője, az ásatások vezetője. Állandó településről van szó, melynek elhelyezése – egy domb tetején – arra utal, hogy a Maros völgyének ellenőrzése lehetett az itteni magyarok célja. Az erdélyi törzs (a gyulák nemzetségének) fejedelmi központja a Szászvárostól kevesebb, mint 50 kilométerre lévő Gyulafehérvár környékén alakult ki. A honfoglalás első nemzedéke idejében a magyarok lovaikkal és fegyvereikkel együtt temetkeztek, a valamivel későbbi szászvárosiból azonban már hiányoznak a kardok és az állati csontok. A 62 eddig feltárt sírban női, gyermek- és férfi tetemekre bukkantak. Marian Tiplic reményei szerint a szászvárosi temető 80-90 sírból állhat. Amennyiben feltételezése helyesnek bizonyul, a szászvárosi lenne az első teljesen feltárt magyar temető Erdélyben. A Maros partján számos egyéb magyar temető létezik, amelyeket azonban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tártak fel. Az előző kategóriába tartozik a nagy gyulafehérvári temető, a piskitelepi, dévai és vajdahunyadi pedig az utóbbiba. Déván, például, az 1970-es években véletlenül bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra, a Securitate azonban nyomban betiltott bármilyen régészeti kutatást, sőt még beszélni sem volt szabad róla. Az ásatásokat az interetnikai kapcsolatok állami hatósága támogatja anyagilag, szállást a Böjte Csaba atya által irányított Szent Ferenc Alapítvány biztosít ingyenesen szászvárosi központjában. /Chirmiciu András: Magyarok a nép és nemzet közötti időben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./
2005. augusztus 17.
Két nap alatt immár hét megyét érintettek az újabb áradások Romániában. Hunyad megyében két település maradt áramszolgáltatás nélkül, a Vajdahunyad közeli Felsőtarnócán például az orkán erejű szél által kicsavart fák rongálták meg a vezetékeket. Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakcióvezetője Budapesten bejelentette: vízszivattyúkat visz a romániai árvíz sújtotta települések megsegítésére. Szabó Imre, a Pest megyei önkormányzat elnöke közölte, hogy a tanács két csoportban, összesen nyolcvan árvízkárosult erdélyi iskolás gyermek magyarországi nyaralását fedezi, és az első csoport Hargita megyéből már meg is érkezett. /R. Sz.: Orkán és áradások országszerte. = Krónika (Kolozsvár), aug. 17./
