Nagykárolyban élt Fényi István költő, akinek negyedik kötete, az Égi város /Pietas Keresztény Egyesület, Nagykároly, 1996/ című verseskötete halála után jelent meg. A nagykárolyi hetilapban olvashatunk szeretettel írt recenziót a könyvről. /Nagykároly és Vidéke, júl. 3. - III. évf. 27. sz. -felelős szerkesztő: Végh Balázs Béla/ Fényi István /Kaplony, 1919. jan. 10. - Nagykároly, 1994. szept./ a magyar irodalom tanára volt Nagykárolyban.
1996. november 4.
Új református templom épül Kaplonyban. A napokban történt meg az alapkőletétel, melyen jelen volt Tőkés László püspök és Szabó Károly szenátor. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
1998. március 1.
Újra felelevenedett a régi szokás: Csárda, Csalános, Csomaköz, Mezőfény, Kaplony, Kálmánd, Mezőpetri, Szaniszló és Mezőterem hívei 40 tonna búzát adományoztak a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolának. A gyűjtést Kühn Pál kaplonyi plébános szervezte meg. /Vasárnap (Kolozsvár), márc. 1./
1999. június 15.
Szatmárnémetiben a székesegyház ünnepe jún. 13-án a székesegyház előtti téren, Hám János püspök pár hete felavatott szobránál kezdődött. A nagymise előtt külön román és német nyelvű misét tartottak a Kálvária templomban. a déli körmenetre eljöttek mindnyájan. Legalább nyolc- tízezer hívő járta körbe a főteret a kereszt alatt. A kaplonyi fúvószenekar, a nagybányai katolikus bányászok bányászegyenruhába öltözött kara, az elsőáldozó lányok koszorúja csak színesebbé és emlékezetesebbé tette az ünnepet. /Sike Lajos: A szatmári székesegyház ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./
1999. június 23.
Börvelyben és Kaplonyban járt a Duna Televízió Balogh Júlia vezette forgatócsoportja. Négy olyan idős férfi visszaemlékezéseit vették filmszalagra, akik 1944 ősze, 1945 tavasza között a földvári haláltáborban raboskodtak.(Rácz Sándor, Kun Ferenc, Csaholczi Lajos börvelyi, illetve Fischer István kaplonyi volt földvári fogolyról van szó)A Duna Televízió forgatócsoportja által most velük felvett anyag egy, a földvári haláltáborról készülő 40-50 perces dokumentumfilm keretében lesz látható. /Dokumentumfilm készül a földvári haláltáborról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 23./
1999. szeptember 13.
Kaplonyban 1997. máj. 4-én helyezték el az új katolikus templom alapkövét és szept. 18-án lesz a templom felszentelése. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 13./
1999. szeptember 14.
Szept. 14-én sugározta a Duna Televízió a Haláltábor Földváron című dokumentumfilmet, amelyben több székelyföldi (szárazajtai, olaszteleki, köpeci, hídvégi stb.) volt földvári fogoly mellett három börvelyi és egy kaplonyi is tanúvallomást tesz arról, ami 1944 végén, 1945 elején a hírhedt lágerben velük és sorstársaikkal történt. /1997-ben a Szatmári Friss Újság több még életben lévő volt földvári fogoly visszaemlékezését, tanúvallomását közzétette./ Ugyanezen a napon, 14-én Szilágy megye két "a román nemzet mártírhelységeinek" nyilvánított falujában, Ipen és Treznean - az egyik román megyei lap szerint - "az 1940. szeptember 9-14. között elkövetett, cirka 250 emberéletet követelt, elképzelhetetlen horthysta atrocitások 59. évfordulója alkalmából jelentős nemzeti részvétellel széles körű megemlékezéseket tartottak". - A földvári haláltáborban becslések szerint 35 ezer, elhurcolt magyar, illetve német fordult meg, akik közül az embertelen bánásmód miatt, amelyben román fogva tartóik részesítették őket, több ezren lelték halálukat. Szenvedéseikről és pusztulásukról évtizedeken át beszélni sem volt szabad, ez a több ezer ember ma is jeltelen sírokban nyugszik Földváron, sőt a román hatóságok idén júliusban még azt is megakadályozták, hogy obeliszk készüljön az emlékükre. /Boros Ernő: Megemlékezések - ellenkező előjellel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 16./
1999. szeptember 18.
Szept. 18-án Kaplonyban Reizer Pál római katolikus püspök felszentelte az új kápolnát. Az alapkövét 1997. május 4-én helyezték el. /Reizer Pál püspök megáldotta az új kaplonyi templomot. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 20./ Kaplonyban a templomszentelés nagy esemény volt az itt élő 2800 lélekszámú római katolikus közösség számára. Reizer Pál püspök felszentelhette a 350 férőhelyes új templomot. Kühn Pál plébános elmondta, hogy híveinek több mint 90 %-a látogatja a templomot rendszeresen. Az elöregedés nem tapasztalható, a fiatalok maradnak. Ebben az évben 24 keresztelés volt és 20 elhalálozás. Bíznak abban, hogy Kaplony soha nem jut Krasznasándorfalva, Homoród, Színfalu, Barlafalu, Szakasz és más falvak sorsára, ahol üresen maradtak a templomok, egy hónapban egyszer tartanak szentmisét, melyen 5-6 ember vesz részt. Kiürültek ezek a falvak, illetve feltöltődtek románokkal, romákkal. A közeli Kálmánd községben az elöregedés látható, ugyanúgy Petriben vagy Nagydengelegen. /Templomot szenteltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szeptember 29./
1997. június 8.
Legalább húszezer hívő vett részt jún. 8-án Szatmárnémetiben a búcsún és körmeneten. A Kálvária templomban kezdődött ünnepségen Reizer Pál püspök meghívottjaként Gherghel Petru Iasi /Jászvásár/ római katolikus püspöke románul celebrálta a misét, Szkurk Dezső szinérváraljai plébános németül mondta a szentbeszédet. A búcsú főmiséjét a neoklasszicista templomban, a püspöki székesegyházban tartották, Reizer Pál püspök magyarul, Janusz Boloniek pápai nuncius olaszul szólt a sokadalomhoz. Ezután elindult a körmenet, végig a főtéren, énekelve a magyar katolikusok megtartó énekeit. A keresztalják között voltak Szatmárnémeti, Nagykároly, Máramarossziget, Nagybánya, Kaplony, Szinérváralja és sok más település hívei, eljöttek a nagybányai bányászok is, egyenruhában. /Jézus Szíve búcsú. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
2000. október 8.
Új temetőkápolnát szentelnek Mezőpetriben november 1-jén. A közösségi erőből épült kápolna nem egyedülálló példa a szatmári egyházmegyében, hiszen az elmúlt négy évben Túrterebesen, Mezőfényen és Kaplonyban is új kápolnák épültek. /Új temetőkápolnát szentelnek. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./
2000. november 16.
Tasnád és Magyarcsaholy után Kaplonyban nyílt meg a harmadik teleház. Az ünnepség szentmisével kezdődött. Dr. Héjja Botond, a szatmárnémeti CREST (Nonprofit Szervezetek Forrás központja) ügyvezető igazgatója a teleház egyik létrehozója. A szatmárnémeti CREST a jövőben 14 teleházat nyit meg Szatmár, Máramaros, Bihar és Szilágy megyében. Legközelebb december 3-án a mezőpetri teleházat adják át. A kaplonyi teleházat egy francia szervezet segítette. /Sike Lajos: Teleházavató Kaplonyban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
2000. március 7.
Kaplonyban a Csiszár Erika által vezetett helyi színjátszó csoport vidám farsangi műsort mutatott be. /Farsangi előadás Kaplonyban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 7./
2000. március 28.
Szatmár megyében a községi könyvtárak között az egyik legjobban működőnek a kaplonyi számít a megyében. Tavaly 396 olvasó kereste fel az intézményt. Kaplonyi Lucia 1990-ben lett könyvtáros, abban az évben mindössze 30 állandó olvasót tartottak számon. 1997-ben érkezett a legtöbb új könyv /90 kötet/, 1998-ban egyetlen könyvet sem, tavaly pedig 80 könyvet sikerült vásárolni. Ennél jóval többre lett volna szükség. A könyvtár állománya 8832 kötet, a többségük román nyelvű, azokat viszont nem olvassák. A könyvtárban nincs fűtés. A könyvtárosnő kijelentette, hogy a tüzelőre szánt pénzt fordítsák inkább könyvek vásárlására. /Fodor István: Kaplony. Majdnem négyszáz olvasója van évente a könyvtárnak. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 28./
2000. április 10.
Közel 66 ezer hektár termőföldet öntöttek el a megáradt folyók az elmúlt napokban. Ápr. 9-i adatok szerint 15 megye 410 településén okozott komoly károkat az árvíz (köztük Fehér és Beszterce-Naszód megyékben) 233 hidat, 3093 lakóházat, 3477 gazdaságot mosva el. Az országos útigazgatóság jelentése szerint az elmúlt időszakban 117 községi, 47 megyei, és 15 országút bizonyult többé-kevésbé járhatatlannak. /Országszerte pusztított az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./ Tovább emelkedett a Kraszna vízszintje Domahidánál. Ápr. 7-én Kaplony határában megindult az átfolyás a töltések tetején. Szerencsére sikerült időben intézkedni, és megelőzni az árvizet. A Szatmár Megyei Katasztrófaelhárító Bizottság elvégezte a múlt heti áradás következtében keletkezett károk hozzávetőleges felmérését. A tavaszi áradás nyolc községet érintett: Szokond, Szopor, Borválaszút, Csaholy, Berekszó, Bogdánd, Hadad, Ákos. Az árvíz 177 lakóházban, 215 gazdasági épületben tett kárt, valamint közutakat, egy közúti és három kanális fölötti hidat rongált meg. A becslések szerint összesen 23 780 hektár szántóföld került víz alá, amely 17 milliárd lejes kárt jelent. Az építményekben keletkezett kár hozzávetőleges értéke húszmilliárd lejre emelkedik a felmérés szerint. A Krasznán, Domahidánál szintén harmadfokú volt a készültség, tegnap 17 órakor 563 cm-es volt a vízállás, ami 13 cm-rel haladja meg a veszélyességi szintet. De csökken a vízszint, Szopornál például már az elsőfokú készültség sincs érvényben. A Szamos áradása is megállt, tegnap 16 órakor Szatmárnémetinél 536 cm-t mértek (a pénteki 600 cm helyett), ami elsőfokú készültségnek felel meg. /Fodor István: Megint eső jön: megismétlődhet a múlt heti áradás. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 10./
2000. április 21.
Megjelent az Otthonom Szatmár megye sorozat 10. füzete, melyet a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társaság ad ki. A mostani kötet a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye író papjainak munkásságát mutatja be. A kötetet a kaplonyi születésű Tempfli Imre állította össze, aki jelenleg a németországi Kirche in Not/Ostpriesterhilfe nevű katolikus segélyszervezet osztályvezetője. - Irodalmi tevékenység folyt magában a papneveldében is az 1830-as évektől, s a Központi Papnevelő Intézetben megalakult Egyházirodalmi Iskola mintájára a vidéki szemináriumokban is sorra alakultak meg az irodalmi iskolák. 1889-ben létrejött a Szatmár-egyházmegyei Irodalmi Kör. Az Otthonom Szatmár megye e jubileumi kötete összesen 163 Szatmár egyházmegyei író pap egyházi pályafutását és irodalmi munkásságát mutatja be. E művek között természettudományos és történelmi munkák, versek, szentbeszédek, emlékbeszédek stb. egyaránt előfordulnak, a függelék pedig a szatmári egyházmegye püspökeinek, helyettes ordináriusainak, valamint plébániáinak névsorát tartalmazza. /Ágopcsa Marianna: Megjelent az Otthonom Szatmár megye 10. kötete. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 21./
2000. július 16.
Júl. 2-án tartották Szatmárnémetiben a szatmári egyházmegye búcsúját Jean Claude Pérrist apostoli nuncius, Huzsvár László nagybecskereki megyéspüspök jelenlétében, akik Reizer Pál szatmári megyéspüspök meghívására látogattak a városába. Az egyházmegye papsága is nagy létszámban vett részt a szentmisén. A búcsún népes számban képviseltette magát a szatmári egyházmegye hívőserege, Szatmárnémeti valamennyi plébániája, a falvak plébániái, Nagykároly plébániái és a máramarosszigeti főesperesi egyházkerület plébániái is, úgyszintén az egyházmegyében működő szerzetesrendek, a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont növendékei, a nagybányai bányászok képviselői és a kaplonyi rézfúvósok zenekara is. A búcsú elmaradhatatlan mozzanata volt a szentségi körmenet. /Fazekas József Tamás: Jubileumi Jézus Szíve búcsú Szatmárnémetiben. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 16./
2000. július 24.
Júl. 17-én Nagykárolyban tartották meg a Nagykárolyi Református Egyházmegye szervezésében az Ifjú Presbiterek Találkozóját, melyet dr. Hegedűs Lóránt püspök nyitott meg. Vetési László kolozsvári lelkész tartott előadást. Közel háromszázan voltak jelen Erdély különböző településeiről, sőt Magyarországról és Kárpátaljáról is. Tőkés László püspök kifejtette, hogy a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának is egyik célja a fiatalok megszólítása, összegyűjtése volt. Tőkés László Orbán Viktor miniszterelnököt idézte: "A magyarság a megcsappanás, összezsugorodás stádiumába került. A fiatal nemzedékre vár, hogy fordítsa át a gyarapodás állapotába népünk sorsát". - A vendégek Kaplonyba, az épülő református templomhoz is ellátogattak. /Nagy Ágnes: Ifjú Presbiterek Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
2000. szeptember 18.
Szept. 17-én a helybeli szabadtéri színpadon rendezték meg a X. Bogdándi Nemzetiségi Néptáncfesztivált. Mészáros Lőrinc iskolaigazgató megnyitóbeszéde után került sor Bogdán János helyi református lelkipásztor rövid istentiszteletére. Ezt követően Sipos András polgármester köszöntötte a vendégeket és külön méltatta Sipos László, a bogdándi nemzetiségi néptánctalálkozó megálmodójának és szervezőjének érdemeit. A rendezvényen fellépett a bogdándi idős Rozsmalint, a kaplonyi fúvószenekar, a bükkaljai táncokat bemutató Cununita néptáncegyüttes, a kálmándi német, a magyarcsaholyi magyar, a korondi cigány, a szoldobágyi román néptáncegyüttes, s mellettük a bogdándi, szintén Rozsmalint elnevezésű gyermekegyüttes. /X. Bogdándi Nemzetiségi Néptáncfesztivál. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 18./
2001. február 26.
Febr. 24-én volt Kaplonyban az idén első ízben megrendezett Ezüstkalászos gazdatanfolyam záróvizsgája. Az előadók önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül vállalták a szakismeret továbbadását. /Gazdaköri záróvizsga, s ahhoz méltó vigadalom volt Kaplonyban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 26./
2001. április 8.
1951. aug. 20-án a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány tagjait a kommunista diktatúra karhatalma a különböző kolostorokból elhurcolta, mindnyájukat a máriaradnai kolostorba, kényszerlakhelyre vitték. Kilenc hónap után a tábort feloszlatták, lakóit pedig Kőrösbányára, Désre és Esztelnekre szállították. Idén tervezik a megemlékezést a következő helyeken: Kaplony /jún. 13./, Csíksomlyó /aug. 9-10./, Máriaradna /aug. 20./ Kérik mindazokat, akiknek valamilyen tárgyi emlékük (fénykép, levél stb.) van, lemásolás, kiállítás céljából kölcsönözzék. /Ötven éve szedték össze a ferenceseket. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 8./
2001. május 30.
Május 27-én Mezőfényen megtartották a Szatmár megyei fúvószenekarok első találkozóját. A rendezvényen a helybeli, valamint a kaplonyi és a krasznabélteki rézfúvós együttesen kívül a helybeli általános iskola énekkara, Gyertyaláng nevű kórusa, valamint tánccsoportja is fellépett. Heinrich Mihály, Mezőfény polgármestere korábban 10 évig játszott a helybeli fúvószenekarban. - Valamikor, a XIX. század második felében szinte minden szatmári sváb faluban 12-16 tagú fúvószenekar működött - nyilatkozta. E hagyomány 1945-ben szakadt meg: előbb az embereket szedték össze és vitték el Oroszországba, majd a hangszereket is elkobozták. A polgármester emlékezett: Mezőfényben 1978-ban alakították meg a fúvószenekart. Mindent elölről kellett kezdeni. /(Kinál György): Rézfúvósok Mezőfényen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./
2001. június 18.
A szatmárnémeti CREST Forrásközpont kezdeményezésére öt Szatmár megyei - Mezőpetri, Magyarcsaholy, Gencs, Kaplony, Szamosdara -, valamint két Szilágy megyei település - Kárásztelek, Kémer - teleháza nemrég találkozót rendezett, amelyen a kibontakozóban lévő romániai teleház-mozgalom jeles képviselőinek a többsége részt vett. A találkozó célja tapasztalat-, illetve információcsere - nyilatkozta érdeklődésünkre Kazamér Andrea, a CREST Forrásközpont programirányítója. Dr. Héjja Botond, a CREST Forrásközpont igazgatója fontosnak tartja a személyes kapcsolatok kiépítését. Az első napon Mezőpetriben tartottak műhelymegbeszélést. Délután Gencsen négy-öt finanszírozó (SAPARD, Kárpátok Eurorégió Alapítvány stb.) bemutatása következett Este, Magyarcsaholyban a helyi teleház bemutatása után beszélgettek. Ellátogattak Mezőpetribe, majd Kaplonyba. - Dr. Héjja Botond emlékeztetett: két év alatt négy megyében - Szatmár, Szilágy, Máramaros, Bihar - 14 teleházat hoztak létre, jelenleg a szóban forgó négy megye további 17-18 helységéből beérkezett dokumentáció kiértékelését végzik. /Kinál György: Teleháztűznézők. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
2001. július 7.
Korábban elsősorban az érettségizett magyar fiatalok mentek át nagyobb számban az anyaországba továbbtanulni, most az általános iskolát végzettek is követik a példát. A sikertelen kisérettségi Nagyszalontán pánikot váltott ki, a városból több osztályra való gyermek távozott Magyarországra. Most arról jött jelzés, hogy Nagykárolyból is szép számmal készülnek átmenni. Nagykárolyban a képességvizsgán 133 magyar nyolcadikos közül csupán 79 kapott átmenő jegyet. A közeli Mezőfényen 24-ből 10-en megbuktak, Kaplonyban 38-ból 16-an. Nagy az elégedetlenség, hiszen azért csak nem lehetnek ennyire fafejűek - még románból sem. /(Sike Lajos): /(Fejér László): A szomszédba tájékozódik több nagykárolyi nyolcadikos. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
2001. július 15.
Jún. 13-án a kaplonyi egyházközség búcsúnapját ülte a templom melletti szabad téren. A búcsús szentmisén megjelent tíz ferences, élükön fr. Páll Leó provinciálissal, aki köszönetet mondott Kaplony népének a ferenceseknek 1951-től 15 éven át nyújtott támogatásért. 1951. aug. 20-án, az erdélyi Szent István Rendtartomány védőszentjének napján az összes erdélyi ferencest Máriaradnára deportálták. A radnai tábor kilenc hónapig tartott, utána folytatódott a deportálás. A hatóságok három helységet: Dést, Esztelneket és Kőrösbányát jelölték meg a ferencesek kényszerlakhelyéül. Az 1951-es deportálásra a ferencesek három helyen emlékeztek: a Nagykároly melletti Kaplony községben, Máriaradnán és Csíksomlyón, azoknak az egyházmegyéknek a területén, ahol a ferencesek működnek. A ferencesek összeszedése rövid idő alatt ment végbe. Éppen a legszükségesebb ruhaneműt, ágyneműt csomagolhatták össze. Élelemről alig gondoskodhattak. 122 ember zsúfolódott össze Máriaradnán. Ekkor mozdultak meg a ferencesek ügyében az emberek. Gyűjtési akciókat szerveztek, a begyűlt élelmet elszállították Máriaradnára, majd később a másik három kényszerlakhelyül kijelölt helyre. A kaplonyi és szatmári hívek ebben a gyűjtési és szállítási akcióban külön is kitűntek. Csíksomlyón augusztus 11-én emlékeznek meg másodszor a ferencesek az elhurcoltatásról. Ide várják a rendtartomány minden tagját, hogy közösen köszönjék meg azt a nagy kegyelmet, hogy a provincia átvészelte a megpróbáltatások nehéz esztendeit. A harmadik megemlékezés Máriaradnán lesz, augusztus 20-án. Ötven év alatt megritkultak a sorok, a 122 ferencesből kevesen érték meg az 50. évi megemlékezést. /Fr. Pap Leonárd: A ferencesek deportálása 1951-ben. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 15./
2001. augusztus 5.
Egyházi hírmondó, Szemikurír a címe az új kiadványnak, amelyet a nagykárolyi Pietas Keresztény Kulturális Egyesület és a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Líceum jelentetett meg júniusban. A lap Nagykároly és környéke egyházi életének hírmondója akar lenni, emellett a katolikus líceum tevékenységének is tükre, mint Szemi(náriumi)kurír. Egeli Ferenc spirituális a 2004-ben sorra kerülő szatmári egyházmegyei zsinatról, s annak történetéről számol be. A Könyvespolc rovatban Visnyai Csaba, a katolikus líceum igazgatója két, Kaplonyhoz kapcsolódó, a közelmúltban megjelent kötetet mutat be. A Lendítse, kistestvér a nemrég elhunyt dr. Tyukodi Mihály pápai prelátus és teológiai tanárnak, Kaplony szülöttének állít emléket önéletrajzi jellegű és róla szóló, rá emlékező írások gyűjteményével. A másik könyvet, A Báthoryak valláspolitikája címűt, történelmet kedvelő olvasóknak ajánlja. Ennek a kötetnek a szerzője ugyanaz a dr. Tempfli Imre, aki az előbbi kötet szerkesztője is. /Rencz Gizella: Új egyházi kiadvány. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 5./
2001. augusztus 9.
Aug. 4-5-én úgynevezett Alsó utcai napokat rendeztek Kaplonyban, melyet néhány fiatal szervezette meg és bonyolított le immár második alkalommal, teljes egészében önerőből. A két nap folyamán rendeztek kártyabajnokságot, karaoke(tátika)-, bográcsosfőző-, hulahoppkarika-, kerékpár-, női és férfi szkander-, motoros lassúsági, valamint olyan csapatversenyeket. A fiatalok ácsolta szabadtéri színpadon nagyfalui (Szilágy megye), magyarcsaholyi, börvelyi, illetve helybeli együttesek népi és modern táncokat, vidám jeleneteket mutattak be. /Kinál György: Alsó utcai napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
2001. augusztus 9.
Fennállásának talán legsikeresebb előadását tartotta a Kulissza Színpad /Szatmárnémeti/ júl. 29-én Szilágypéren. A kabaré közönsége együtt énekelte a dalokat az előadókkal, kommentálta a jeleneteket. A csapat tiszteletére az újdonsült kultúrigazgató, Bódizs Levente ígérte, a következő előadásra alaposan rendbeteszi az a művelődési otthont. A fellépés bevételét az augusztusi szamoskrassói Ifjúsági Tábor szervezésére ajánlották fel. A Kulissza ebben a hónapban fellép még Adorjánon, Kaplonyban, Kőszegremetén és Szatmárhegyen. /(Dancs Artur): Kulissza-est Szilágypérben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
2001. augusztus 19.
A erdélyi ferencesek három alkalommal emlékeztek arra, hogy 50 éve elhurcolták őket, megköszönve Istennek a megpróbáltatás, a hűség és a túlélés kegyelmét: Kaplonyban jún. 13-án, Csíksomlyón aug. 11-én és Máriaradnán aug. 20-án. A Szent István királyról nevezett erdélyi ferences rendtartomány szerzeteseit 1951. aug. 20-án éjjel az állambiztonsági rendőrség teherautón a máriaradnai zárdába, kényszerlakhelyre hurcolta. Az állam 1948-ben rendeletileg feloszlatta a tanító és betegápoló rendeket, a többitől önmaga feloszlását követelte. Mivel az erdélyi ferencrend nem volt hajlandó önmagát feloszlatni, az állam erőszakhoz folyamodott, és azt remélte, hogy a testvérek az éhség, a zsúfoltság, neuraszténia miatt önként elhagyják a kényszerlakhelyet, s így a rendet is. De nem így történt! A rend feloszlatásának kísérletét súlyos próbák előzték meg. 1948-ban csak titokban tarthatták meg a káptalant, amely P. Benedek Fidélt választotta meg tartományfőnöknek. Az állam megszüntette a Szerafikumot (fiú nevelőintézet), a novíciátust, a rendtartományfőnökséget és a kolozsvári nyomdát, 1949-ben pedig a rendi teológiát Vajdahunyadon. Ingó és ingatlan javaikat államosították, a templom kivételével. A diákokat, novíciusokat, klerikusokat és laikus testvéreket szülőfalujukba szállították. Több atyát bebörtönöztek, másokat heteken, hónapokon keresztül a rendőrségen vallattak, vagy kényszermunkára vittek. 1951-ben Máriaradnán kényszertáborban volt a 122 ferences szerzetes. Elhatározzák, hogy három elv szerint fognak élni: 1. önként nem oszlatják fel a provinciát, 2. senki sem hagyja el a tábort, 3. szétszórásuk esetében a Regula és a lelkiismeretük szerint cselekszenek. A kényszertábor házfőnöke P. Pöhacher Balázs, helyettese P. Écsy János, segítőjük a négy definitor. A rendház vezetőinek emberfeletti nehézségekkel kell megküzdeniük: a testvérek elhelyezése - szörnyű zsúfoltság -, élelem beszerzése, főzés, étkezés, mosás... Sem fizetésük, sem jövedelmük. Szerzetesi életük középpontjában a lelkiélet állt: közösen imádkoztak, elmélkedtek, minden nap miséztek. Szellemi igényeiket a teológiai tanítás, "szabadegyetemi" előadás, újságírás, éneklés, lelkipásztorkodás elégítette ki. 1952 tavaszán a kolostor szomszédságában lévő laktanyába szovjet katonákat hoztak. Ezért a testvéreknek Máriaradnát el kellett hagyniuk. Számukra három új kolostort jelöltek ki: Dés, Esztelnek és Kőrösbánya. Ide a testvéreket az elöljárók osztották be. A legjelentősebb a dési ház. Itt voltak a legtöbben, itt voltak a rendi vezetők és a teológiai tanárok a klerikusokkal együtt. Intenzív lelki, szellemi és fizikai munka folyt. A klerikusok befejezik teológiai tanulmányaikat, és az állam tilalma ellenére Márton Áron megyéspüspök pappá szentelte őket. Az állami tilalom miatt új tagokat nem vettek fel. A ferencesek a kényszertábor megpróbáltatásait türelemmel viselték, ezért hamis vádak alapján letartóztatták, börtönre ítélték a rend vezetőit és a teológiai tanárokat, hogy megfélemlítsék a többieket. Házkutatásokat tartottak, rendőrségen tartották őket, lehallgatókat szerelnek be celláikba, éjjel-nappal zaklatták, besúgásra kényszerítgették őket. Végül a plébánia alkalmazottain (két atya és két testvér) kívül mindenkinek el kellett hagynia Dést. 1967-ben Fidél főatya megállapította, hogy fizikai kényszert szenvednek, idegileg tovább nem bírják a szenvedéseket. Megengedte, hogy a testvérek elhagyják Dést, és az egyházmegye szolgálatába álljanak. Márton Áron püspök befogadta őket, és az atyákat lelkipásztoroknak nevezte ki, a testvérek pedig megfelelő szolgálatot kaptak. P. Boros Fortunát exprovinciális vértanú a Duna-csatornánál éhenhalt. 37 ferences szenvedett börtönt, másokat megvertek, éheztettek, lelkileg, erkölcsileg kínoztak, megaláztak. Közülük senki nem lett besúgó, áruló. 56 testvér élte túl a negyven évi megpróbáltatást. Ma 19 él közülük. Emlékeik megszépültek. A szenvedéseket lelkileg feldolgozták. Nem éreznek haragot. A változás után a rend azonnal újjászerveződött, jelölteket vett fel, a provincia újjászületik. A jelöltek itthon készülnek a ferences életre, a novíciusok Szécsényben, a klerikusok pedig Szegeden. Ma 65 tagja van rendtartománynak. /Fr. János: Ötven éve történt. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 19./
2001. szeptember 5.
EMKE eseménynaptára szerint eseményekben gazdag hónap ígérkezik. Szept. 7-én Dicsőszentmártonban magyarországi írókkal és költőkkel találkozhatnak az érdeklődők; szept. 9-én fennállásának 10. évfordulóját ünnepli a nagyszalontai Arany János Művelődési Egyesület; szept. 14-16. között kerül sor a Szatmár megyei Kaplonyban a VII. Partiumi Honismereti Konferenciára; szept. 14-16. között Kolozsváron és Szamosújváron konferenciát tartanak "A magyarörmények beilleszkedése Erdély gazdasági, társadalmi, egyházi életébe" címmel; szept. 15-én néptáncosok találkozója zajlik az Arad megyei Pécskán; Kolozsváron pedig Pimpimpáré gyermekvásárra várják az érdeklődőket; szept. 15-16-án kerül sor Szilágycsehen a Tövishát Napokra; szept. 16-án a Szilágy megyei Bogdánd lesz a helyszíne a XI. Nemzetközi néptánc-találkozónak; szept. 21-én Dicsőszentmártonban az olvasók találkozhatnak a Helikon irodalmi folyóirat szerkesztőivel; szept. 22-én Vajdahunyadon sor kerül a Kultúra és oktatás multimédiás megközelítésben című rendezvényre; Szatmárnémetiben pedig az érdeklődők részt vehetnek a Hajnal akar lenni népdalénekesi verseny XI. kiadásának megyei döntőjén, illetve Gellért Sándor: Kóborló hadjáratok című könyvének bemutóján is; szept. 22-23-án Szilágysomlyóra várják az érdeklődőket a Báthory Napok alkalmával; szept. 27-én Temesváron "Fényképezőgéppel a Kárpátokban" címmel tartanak előadást, Nagyszalontán pedig Sinka Istvánra emlékeznek; szept. 27-30. között kerül sor a Kovászna megyei Árkoson "Külön vagy együtt? Az egységesítés esélyei a nyelvi tervezésben" című anyanyelvi konferenciára; szept. 28-30. között a szatmárnémeti MADISZ árvaházi gyerekeket táboroztat Szokondon; szept. 29-én Szatmárnémetiben A vasút múltja és jövője Kelet-Közép-Európában című előadásra várják az érdeklődőket; Temesváron sor kerül a Székely László fotóalbum bemutatójára; Máramarosszigeten pedig Kit mit tud? versenyt bonyolítanak le; szept. 30-án a Kovászna megyei Rétyen kap helyet a Gyerek- és Ifjúsági Zenekarok III. Találkozója. /Eseményekben gazdag hónap ígérkezik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./
2001. szeptember 10.
Szept. 7-én kezdődött Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, a szervezésében a kaplonyi ferences monostorban kezdetét vette a háromnapos, VII. Honismereti konferencia, amelynek központi témája: Árpád-kori településeink kialakulása és története. A rendezvényt Dukrét Géza, a PBMEB elnöke nyitotta meg, majd többen üdvözölték a jelenlévőket, köztük a kolozsvári Balogh Ferenc az RMDSZ és az EMKE országos vezetősége részéről, a budapesti Karacs Zsigmond az Országos Műemlékvédő Hivataltól, dr. Fleisz János, a PBMEB Bihar megyei szervezetének az elnöke. Hat személy (egyikük, Sipos László, post mortem) Fényes Elek-díjat kapott. A rendezvénysorozat keretében több mint harminc dolgozat hangzott el, köztük környékbeli polgármesterek, illetve alpolgármester (Máncz Dezső Kaplony, Heinrich Mihály Mezőfény, Mellau József Csanálos, Karádi Csaba Mezőpetri), valamint olyan Szatmár megyei szerzők tollából, mint Khün Pál és Tyukodi Antal plébánosok, Petkes György lelkipásztor, dr. Németi János, Bara István, Benedek Zoltán, Uszkai Árpád, Fazekas Lóránd, Erdőközi Zoltán. Dukrét Géza összegezte a történteket. A PBMEB 1993-ban alakult 12 alapító taggal, jelenleg Máramarosszigettől Temesvárig 96 tagja van. A célkitűzések: helytörténeti, néprajzi kutatómunka, műemlékvédelem, az ifjúság honismereti nevelése. Fórumaik: honismereti konferenciák, a Partium című időszakos kiadvány, és a Partiumi Füzetek kiskönyv-sorozat, amelynek keretében 1997 óta 17 kötet látott nyomdafestéket. Gyűjteményes köteteikben általában az egy témakörbe tartozó anyagok jelennek meg. Először történt meg, hogy polgármesterek is eljöttek és beszéltek falujuk történetéről, mai helyzetéről. /Boros Ernő: VII. Honismereti konferencia. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 10./
