Etéden május 31-től a Kárpát-medencei iskolások hatodik találkozóját szervezi a Jósika Miklós Általános Iskola, az azonos nevű alapítvány, valamint a Pro Énlaka Alapítvány, a megyei tanács támogatásával. Az iskola több éve tart kapcsolatot különböző országok magyarlakta vidékeinek oktatási intézményeivel. Közös programként minden esztendőben más-más helyen szerveznek találkozót. Most kárpátaljai, felvidéki, baranyai, vajdasági és anyaországi iskolások csoportjai érkeznek Etédre. A színes program után június 5-én búcsúznak a vendégek az etédiektől. /Kárpát-medencei Magyar Iskolatalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./
2006. június 5.
Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./
2006. június 9.
Június 9-én teszi le Budapesten az esküt az új kormány. Ezt követően derül ki, milyen konkrét változások következnek be a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátásában. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe kerül. Az anyaország és a határon kívülre szakadt magyarok kapcsolatát a rendszerváltás óta eltelt tizenhét évben folyamatos, zökkenőkkel teli metamorfózis jellemzi. A Kárpát-medencei magyarság vezető politikusai képtelenek voltak közös nemzetstratégiát kialakítani. Ennek egyik negatív hozadéka a 2004. december 5-i népszavazás, illetve hogy a magyar kormány azóta sem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök határozottan kijelentette többször is, hogy amíg nincs egyetértés, addig nincs MÁÉRT. A magyar-magyar kapcsolatok intézményesülésének első állomása az 1989. április 24-én minisztertanácsi határozattal létrehozott tanácsadói testület, a Nemzetiségi Kollégium volt, amely Pozsgay Imre államminiszter irányításával a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyar közösségek ügyének felügyeletét látta el. A hatvan, mások szerint ennél sokkal több tagot számláló Kollégium tagjai között volt Antall József, Csepeli György, Csoóri Sándor, Hanák Péter, Hankiss Elemér, Herczegh Géza, Jeszenszky Géza, Konrád György, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Vásárhelyi Miklós és Vígh Károly. Ez a testület nem rendelkezett döntéshozói jogokkal, a Minisztertanács 1989 őszén létrehozta az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságot, amelynek vezetésével miniszterhelyettesi rangban Tabajdi Csabát bízták meg. Ezzel Magyarország nyíltan és intézményesítetten felvállalta az anyaország szerepét. Külön intézményként létrehozták 1990 tavaszán a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Határon Túli Magyarok Titkárságát, címzetes államtitkári minőségben Entz Géza vezetésével, majd ősszel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalát. Közben rendre alakultak meg a kisebbségi magyar érdekképviseleti szervezetek, pártok szerte a Kárpát-medencében. Az Antall-kormány az 1992. június 1-jén érvénybe lépett 90/1992. (V. 29.) számú rendelettel a Titkárságot megszüntette és önálló szervként létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát Entz Géza vezetésével, a Külügyminisztérium felügyelete alatt. Ezzel a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyeinek intézésére nemzetközi diplomáciai tevékenységre is alkalmas intézmény jött létre. A kormányváltásokkal a Határon Túli Magyarok Hivatalát is változott: csúcsvezetésében, szerkezetében és tevékenységében is. A Horn kormány idején (1994-1998) a HTMH élére elnökként Lábody László került, elnökhelyettesnek Törzsök Erika, felügyeletét Tabajdi Csaba látta el a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként. Az Orbán kormány idején (1998-2002) Szabó Tibor lett a HTMH elnöke, felügyeletét Németh Zsolt látta el a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként. Ebben a ciklusban erősítették meg a különféle minisztériumokban az addig csak nyomokban jelen lévő határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokat, valamennyi miniszter feladat- és hatáskörében megjelenítve a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányprogram végrehajtásának kötelezettségét. A tárcáknál létrehozták ehhez a megfelelő szervezeti kereteket, a munka koordinálása pedig a HTMH-ra hárult. Ugyancsak az Orbán-kormány idején jött létre a magyar-magyar kapcsolatok újabb intézményi kerete, a nemzeti egyeztető tanácsként működő Magyar Állandó Értekezlet. És ebben a ciklusban alkották meg a kedvezménytörvényt, melynek nyomán közel egymillió határon túli magyar igényelt eddig magyarigazolványt. A Medgyessy-kormány (2002-2004) idején a HTMH ismét visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, Szabó Vilmos politikai államtitkár irányítása alá. Elnöknek Bálint-Pataki Józsefet nevezték ki, aki addig a HTMH keretében a román területi főosztályt irányította. A Gyurcsány-kormány (2004-2006) idején a HTMH-t megint áttették ugyan a Külügyminisztérium hatáskörébe, de felügyeletét továbbra is Szabó Vilmos látta el. Bálint-Pataki lemondása után az elnöki teendőket ideiglenesen Szabó Béla, a jelenlegi csíkszeredai főkonzul végezte, 2006. január elsejétől pedig Komlós Attilát nevezték ki a HTMH élére. Az új Gyurcsány-kormány ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vonja a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a HTMH felügyeletét. Külügyi bizottsági meghallgatásán Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt kitérő választ adott Németh Zsolt fideszes politikus azon kérdésére: igaz-e, hogy a kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Szilvásy annyit közölt: nem le, hanem felértékelése az ügynek, hogy a HTMH szakállamtitkársággá válik. A létszámcsökkentésről szóló híreket megerősítette, de azt nem közölte, hogy ez milyen mértékű lesz. A MÁÉRT-ről pedig Szilvásy úgy vélekedett, hogy nem az intézményrendszer, hanem a párbeszéd a fontos. Azt is kijelentette: nem szándékoznak állampolgárságot adni a határon túliaknak. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt elmondta, hogy a határon túli magyarság esetében a kishatárforgalom fejlesztésében, a vízumügyekben és stratégiai kérdésekben a külügynek is kiemelt feladatai lesznek. Sólyom László köztársasági elnök a határon túli magyarok ügyéről úgy nyilatkozott: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. /Guther M. Ilona, Budapest: Magyar-magyar metamorfózis. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./
2006. június 10.
Június 9-én letette hivatali esküjét az új magyar kormány, a második Gyurcsány-kabinet. A kisebbségi helyzetbe kényszerült magyarok tisztességes nemzetpolitikát várnak el a mindenkori magyar kormánytól. Nincs fájdalmasabb érzés egy kisebbségi sorsba kényszerített magyar ember számára, mint amikor a saját vérei bántják meg. A kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-i népszavazás idején a jelenleg is kormányt alakító pártok a nemmel való szavazásra buzdítottak. A kormányprogram szerint: „A Magyar Köztársaságban és a Kárpát-medence más államaiban élő magyarok újra egyazon politikai és gazdasági érdekközösség tagjaiként, a többségi nemzet demokratikus erőivel szövetségben, magyarságukat megőrizve lehetnek sikeresek szülőföldjükön.” Továbbá kimondják, hogy „a határokon túli magyarok érdekeit is figyelembe vevő nemzetpolitikát” kívánnak folytatni azok képviselőivel, s kezdeményezni fogják „az ennek megfelelő szervezeti és intézményi feltételek közös akarattal történő létrehozását”. Ugyanakkor ígérik, hogy támogatni fogják a határon túli magyarság autonómia-igényeit, az európai elvekkel és gyakorlattal összhangban. Nem biztató, hogy a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) nem hívják többet össze. Göncz Kinga külügyminiszter kijelentette: a MÁÉRT valóban nagyon fontos történelmi testület volt, de nem biztos, hogy ez az egyetlen együttműködési fórum. Szinte biztosra vehető, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatal (HTMH) sem marad meg a jelenlegi formában. Sólyom László köztársasági elnök fogalmazta meg a leghitelesebben a magyar kormány eddigi nemzetpolitikáját: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún kifejtette, véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Papp Annamária: A nemzet lelke. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./
2006. június 13.
Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta jubileumi ülését május 10-én az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága abból az alkalomból, hogy tíz éve kezdte meg működését. Az ülésen részt vett dr. Fazakas József professzor, a sepsiszentgyörgyi üzleti tanszék vezetője is. Az anyaországgal szomszédos államok magyar egyetemeinek képviselői Erdélyből, Újvidékről, Felvidékről, Szlovéniából, Horvátországból, Kárpátaljából, valamint a nyugati magyarság egyetemi képviselői Ausztriából, Belgiumból és Kanadából beszámoltak eredményeikről, melyek nem valósulhattak volna meg a MTA határon túli programjai: a Domus, Arany János, Bolyai, valamint a Szülőföldprogram segítsége nélkül. A MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter akadémikus kiemelte, hogy az Akadémiának több mint ezer köztestületi tagja van a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Közülük hárman a sepsiszentgyörgyi egyetemi tagozat oktatói. A tudományos ülésen akadémiai ezüstérmet vehetett át Berényi Dénes, aki tíz éven át vezette a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, helyét szeptemberben Görömbei András irodalomtörténész veszi át. A rendezvényen Arany János-életműdíjban részesült Egyed Ákos erdélyi professzor. Bíró A. Zoltán csíkszeredai szociológus Arany János-díjat, Balázs Imre József erdélyi irodalomtörténész és kritikus Arany János Fiatal Kutatói Díjat kapott. A tudományos ülésen ismertették a Beregszászon működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jogi és anyagi helyzetét. A főiskola az egyetlen államilag elismert, akkreditált ukrajnai magyar felsőfokú iskola, 562 hallgatója van. Tanárokat, tanítókat, óvodai pedagógusokat, valamint kertészmérnököket és közgazdászokat képez. Az alaptevékenységen kívül fejlesztést, tudományos kutatást és szaktanácsadást végeznek. Az intézmény a fenntartáshoz szükséges anyagi támogatást az anyaországi oktatási minisztériumtól kapja, amit pályázati úton egészít ki. Teljes infrastruktúrával működik, amit a beregszászi ukrán helyhatóság bocsátott a rendelkezésére, bentlakásokkal, menzával, kulturális és sporttevékenységekhez szükséges helyiségekkel, pályákkal. Ez a felsőfokú tanintézmény, a sepsiszentgyörgyi tagozathoz hasonlóan, a bolognai folyamat keretében most alakul át egyetemmé. Fazakas professzor elmondta, ha sikerül a beiskolázási tervet teljesíteniük, majdnem 1500 hallgató kezdi meg az új egyetemi tanévet Sepsiszentgyörgyön. Az intézmény infrastrukturális gondjai még megoldatlanok. Czompó János: Szűkölködik a sepsiszentgyörgyi egyetem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./
2006. június 14.
Parászka Boróka, az A Hét főszerkesztője lelkesedéssel írta, hogy a magyar-magyar viszonyok változnak, véget ér a magyar kisebbségpolitika egy meghatározó időszaka, és újra rendeződik Románia és Magyarország viszonya is. A gyorsan fejlődő huszonhárommilliós Románia „kinövi” magát. „Magyarország egy kis ország, öregedő népességgel.” Parászka szerint Románián keresztül is vezethet az út Magyarország gyarapodáshoz. Kimondta: Értelmetlen minden monomán „magyar-magyar” kapcsolat. Minden olyan magyar-magyar kapcsolat, amelybe a román partner nincs bevonva, céltalan és felesleges. A magyar-magyar kulturális kapcsolatok kifulladtak és érdektelenné váltak. Értelmetlen minden olyan magyar-román kapcsolat, amely sérelmi politikán alapszik. Parászka szerint Románián belül a romák jogai sérülnek botrányosan, és látványosan, a magyaroké nem. „Értelmetlen, és káros (!) minden olyan Erdélynek szánt, magyarországi befektetés, amely az erdélyi magyar kisebbség bezárkózását, a „monománnak” nevezett magyar-magyar kapcsolatokat erősíti.” Parászka szerint a magyar nemzeti közösség széttartó fejlődésen megy keresztül, ezt jónak tartja. Felteszi a kérdést: van-e értelme egyetemet fenntartani pusztán magyar állami támogatással Erdélyben? „Az erdélyi magyar tudományegyetem, jelenlegi formájában, egy délibáb, amely egy nem létező közösségi igényre épít, egy elavult kisebbségpolitikai rögeszmét követ” – írta. Továbbá: szerinte nem kell Duna TV, az egy fiktív közösséget céloz meg, a „kárpát-medencei magyarságot”. Szerinte nincs szükség könyvtámogatásra, fenntartott könyvkiadókra, „amelyek mögött nincs sem teljesítmény” /!/. A magyar támogatáspolitika gettósítja az erdélyi magyar közösség működését. Magyarországnak Romániában együttműködő partnert kell látnia, közös külügyi-gazdasági-foglalkoztatáspolitikai – és kultúrpolitikai stratégiát kell kidogozniuk. /Parászka Boróka: Nagy Románia, kis Magyarország. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 14./
2006. június 15.
Június 12-én Budapesten Gyurcsány kormányfő vendégeként találkoztak olyan kárpát-medencei magyar politikai vezetők is, akik a lehető legritkábban szoktak találkozni, például a vajdasági és kárpátaljai szembenállók. A nemzetpolitikai hírekből „a Határon Túli Magyarok Hivatalának kiváló sajtószemléje csupán tegnap 31 témába vágó friss anyaggal örvendeztette meg a nemzetpolitikai információkra kiéhezett címzettjeit. A kötetre rúgó szöveghalmazból csupán két apróságot nem tud kihámozni az olvasó: milyen intézkedésekre készül a múlt pénteken hivatalba lépett kabinet a magyar-magyar kapcsolatrendszer intézményi átalakítását célozva, illetve a nyilatkozataikban szereplő általánosságokon túl milyen elvárásokat fogalmaztak meg a magyar fővárosban vizitelő határon túli elnökök” – írta Szőcs László. A határon túli vezetőknek nem marad egyéb mozgásterük, mint tudomásul venni a Gyurcsány-Szilvásy-Gémesi csapat előbb-utóbb megfogalmazódó javaslatait, vagy duzzogva visszautasítani azokat. Gyurcsány arról is beszélt, hogy a Máért helyett szükség szerinti gyakorisággal és formában egyeztet majd a határon túli vezetőkkel, akár külön-külön. A kormányfői elvárás: ne szóljanak bele egymás dolgába határon innen és túl. A hangulat javítása érdekében Gyurcsány a népszavazás kérdésében módosított eddigi álláspontján, elismerve, hogy a kettős állampolgárság elutasítása érdekében folytatott kampányuk nem volt elegáns. /Szőcs László: Egy vacsora morzsái. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./
2006. június 15.
Gyurcsány Ferenc, elődpártjának hagyományaira támaszkodva, mindent el akar törölni a magyar és Kárpát-medencei közéletből, ami a Fideszre emlékeztet, ezért nem hívta össze több mint két esztendeig a Magyar Állandó Értekezletet (Máért), és ezért jelentette ki hogy ezt a kompromisszumképtelen intézmény szükségtelen. A határon túli magyar szervezetek zöme nem tudott együttműködni a szocialista kormánnyal, s a 2004-es népszavazás után, illetve azt megelőzően, amikor Gyurcsány irányításával az egész magyar kormány a kettős állampolgárság megadása ellen lobbizott, s úgy állította be az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és délvidéki magyarságot, mintha életében más célja, dolga nem lenne, mint tönkretenni Magyarország nyugdíjasait, a munkaképes lakosság elől jóval árán aluli bérért elszipkázni a pénzkereseti lehetőséget. Azt állították, hogy az országra ráomlani készülő 3–3,5 millió határon inneni tönkreteszi a társadalombiztosítást és az egészségügyet, az országot. A Gyurcsány-blog tanúsítja, a magyar miniszterelnök nem fogta fel, hogy nem létezhet olyan ,,elvi ok”, ami miatt a tízmilliós népnek meg kell tagadnia államhatárokon kívül került testvéreit. Más kelet-európai kis népek nem foglalkoznak ,,elvi kérdésekkel”, hanem vérségi alapon igyekeznek nemzetük egységét megteremteni. Gyurcsány a himnuszt, Clinton elnököt utánozva, szívére tett kézzel énekli. Senki nem vette komolyan Gyurcsánynak a választások után tett kijelentését, miszerint tízmillió magyar miniszterelnökeként tizenötmillió magyar érdekében fog munkálkodni. /Simó Erzsébet: Minek is Máért? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 15./
2006. június 19.
Kárpát-medencei Kulturális Szövetség (KKSZ) alakult június 18-án a hatodik alkalommal Budakalászon nyolc országból összesereglett mintegy száz résztvevővel megrendezett Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumán, melynek szervezői a Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Kollégium. A KKSZ elnökének Szabó Tibort választották, a HTMH volt elnökét, főtitkárnak Romhányi Andrást, az MMI tanácsosát, a Magyar Kollégium elnökét. „Én jelen pillanatban és akkor sem, amikor a HTMH elnöke voltam, nem tekintettem a rám bízott feladatot politikai tisztségnek, tehát képes vagyok civilként gondolkodni” – nyilatkozta Szabó Tibor. Azért vállalta el a KKSZ elnöki tisztségét, mert ez a most megalakult Kárpát-medencei civil szövetség ékes bizonyítéka annak, hogy a politikai megosztottság ellenére a magyar nemzeti közösségek képesek összefogni, egymás érdekében szót érteni. A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke, Bodó Barna kifejtette, hogy egy ilyen szövetség megalakításának a gondolata a rendszerváltozás óta jelen volt. A KKSZ-t nemcsak kisebbségi magyar civil szervezetek alapították meg, létrehozásában közreműködtek magyarországi civil szervezetek is, többek között a Koncz Gábor vezette Magyar Kultúra Alapítvány. A KKSZ székhelye Budapest, tagszervezeteinek tevékenysége kiterjed a Kárpát-medence országaira: Magyarország, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Ausztria. A szövetség fő célja a magyar kulturális értékek őrzése, gyarapítása, bemutatása és elfogadtatása nemzetközi szinten, valamint tagszervezetei érdekvédelmének biztosítása. Alapelvként határozták meg, hogy a szövetség a szabad egyesülés elvén alapuló politikamentes szerveződés, mely céljának tekinti a Kárpát-medencében élő népek harmonikus kapcsolatainak elősegítését, egymás kultúrájának megismerését, és az együttműködést ezen népek között. /Guther M. Ilona, Budapest: Kulturális összefogás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./ Hatodik alkalommal szervezték meg június 16–18 között Budakalászon a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fórumát, röviden a Budakalászi Találkozót. A szervezők – Romhányi András, a Magyar Művelődési Intézet tanácsosa, a Magyar Kollégium elnöke, és Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet (MMI) főtanácsosa – szívvel-lélekkel igyekeznek minél hatékonyabbá tenni a rendezvényt. Hat évvel ezelőtt 54 szervezet vett részt az akkor június 4-én tartott találkozón, idén már nyolc országból 114 civil szervezet küldte el képviselőjét (romániai, szlovákiai, szerbiai, horvátországi, bosznia-hercegovinai, ukrajnai, cseh- és morvaországi, szlovéniai szervezetek), ebből 33 először volt jelen a találkozón, de öt magyarországi szervezet is elküldte képviselőjét. Valamennyi eddigi találkozó végén zárónyilatkozatot fogalmaztak meg, ez legtöbbször pusztába kiáltott szónak bizonyult, a hivatalos szervek ugyanis nem figyeltek fel eléggé a találkozó fontosságára. Ezért is határozták el 2005-ben, hogy idén szövetséget alakítanak. A fórumon megfigyelőként jelen volt dr. Bicskey Botond, a Köztársasági Elnöki Hivatal hivatalvezető helyettese. Meghívottként részt vett, és előadást tartott: C. Tóth János, a HTMH osztályvezetője, Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Jagasics Béla, az Ifjúsági, Családi, Szociális és Egészségügyi Minisztérium civil kapcsolatok főosztályának megbízott főosztályvezetője, Filotás Lászlóné, a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázati csoportvezetője, dr. Koncz Gábor, a Magyar Kulturális Alapítvány igazgatója, valamint Sebestyén József, a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határon túli magyarokkal foglalkozó munkatársa. A civil szervezetek leginkább a pénzhiányt sérelmezték, felhívták a figyelmet, hogy az anyaország ne a határon túliaknak szánt költségvetésen spóroljon. A jelenlévő hivatalok képviselői azonban tagadták, hogy a megszorítások a határon túliaknak szánt pénzalapokat érintenék. /Köllő Katalin: Megalakult a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./
2006. június 20.
A második székely nemzetgyűlést is megtartották Gyergyóditróban, s a székelyudvarhelyihez hasonló forgatókönyv szerint az összegyűltek újra kinyilvánították a székelység önrendelkezési igényét, a székelyföldi autonómia követelését. Kérdés, hogy mikor teljesülhet mindez? Annyi a változás a korábbi évekhez hasonlítva, hogy a gyülekezőket már senki nem fenyegeti légicsapással, tankokkal, inkább hagyja a hatalom, hadd mondják a magukét az összesereglettek. Az álmokat újra és újra ki kell mondani, még akkor is, ha rövid távon nem mutatkozik semmi jel valósággá válásukra, írta Magyari Lajos. A mostani – szórólapokon is terjesztett – kiáltványnak jelenleg nincs reális esélye. Kezdve az adók kilencvenszázalékos helyben tarthatóságától, addig, hogy Székelyföld a Kárpát-medence legdinamikusabban fejlődő régiójává válhatna az autonómia kimondása után. Valójában előbb néhány évtizedes lemaradást kellene leküzdenie ahhoz, hogy legalább Románia kedvezményezettebb régióihoz felzárkózzék. Az RMDSZ újra távol maradt a székely nagygyűléstől. Az RMDSZ évek óta harcol egy olyan kisebbségi törvény elfogadtatásáért, mely legalább a kulturális autonómiát követeli, de haladást nem tud elérni. Ez rávilágít a romániai parlamentáris ,,demokrácia” természetére és toleranciaszintjére. A Kárpát-medencében újra romlottak a magyarság esélyei. A gyergyóditrói nagygyűlés valami védhatalmi státust szeretne Budapest részéről a székelyföldi autonómia ügyében. Elég odapillantani, hogy ennek esélyeiről meggyőződhessünk, írta Magyari. /Magyari Lajos: Gyergyóditró, Pozsony, Budapest. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./
2006. június 20.
Az MTI június 16-án A romániai magyarságnak nem Budapesten kell keresnie gondjai orvoslását a romániai magyar sajtó szerint címmel küldött szét a Kárpát-medencében egy anyagot. Az MTI csúsztat, két, meglehetősen szűk körben terjesztett és olvasott lapra, illetve az azokban megjelent két véleménycikkre hivatkozva az MTI azt állítja, hogy azok a romániai magyar sajtó egészének álláspontját tükrözik. Az idézett két szerző, a politikai elkötelezettségéről ismert, mindenkor a többségi hatalom álláspontját képviselő politológus, valamint a névtelen kolozsvári újdondász sem a romániai magyar sajtó, sem a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében nem beszélhet, legkevésbé pedig az egész romániai magyarságéban, írta a Reggeli Újság. A romániai magyar közösségnek a román államon belül, annak kereteit kihasználva kell megtalálnia helyét, és közösségi sérelmeinek orvoslását nem elsősorban Budapesten kell keresnie, írta az MTI, az Új Magyar Szó hasábjain Bíró Béla politológus, egyetemi tanár nézeteit idézve. A kolozsvári Szabadság a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) megszűnésével kapcsolatban megállapította: jó ideje látszik, hogy Magyarország nem tud sem állampolgárságot, sem olyan komolyabb anyagi juttatást nyújtani, ami jelentősen megkönnyítené az anyaországiakhoz képest többségében elszegényedett határon túli magyarok életét. /Csúsztat az MTI. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 20./
2006. június 21.
A 6. Budakalászi Találkozó Zárónyilatkozata Létrejött a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség A 6. Budakalászi Találkozón résztvevő 125 – bosznia-hercegovinai, cseh- és morvaországi, horvátországi, romániai, szerbiai, szlovákiai, szlovéniai, ukrajnai és magyarországi – civilszervezet képviselői a 2006. június 16–18. között tartott tanácskozás eredményeként kinyilatkoztatják: 1. A 6. Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civilszervezetek Fóruma megteremtette a feltételeit annak, hogy létrejöjjön és jogi státust nyerjen a Kárpát-medencei Kulturális Szövetség. 2. Az előző találkozón sürgettük a Kárpát-medence épített magyar örökség regiszterének elkészítését. Örömmel tapasztaltuk, hogy e tekintetben az illetékes kormányzati szervek és civilszervezetek kölcsönösen partnerekké váltak, és számos eredményt értek el. 3. Tapasztaljuk a támogatások rendszerének reformját. E tekintetben azonban félelmeink és aggodalmaink vannak. A Fórum résztvevői meghallgatták a MACISZESZ (Magyar Civilszervezetek Erdélyi Szövetsége) nyílt levelét és annak tartalmát magukévá tették. Mi, a Fórum résztvevői, akik valamennyien közművelődési szervezeteket képviselünk, azt tapasztaljuk, hogy a kultúrára egyre kevesebb pénz jut. Márpedig a nyelvet és az identitást csak az oktatás és a kultúra mentheti meg. Tehát a közművelődési tevékenységet, amely nem munka, hanem hivatás, nem szabad cserbenhagyni. 4. Annak érdekében, hogy minél hamarabb “saját lábunkra” tudjunk állni, minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy képezzük magunkat, elsajátítsuk azokat az ismereteket, amelyek szükségesek, hogy a mai világban eredményeket tudjunk elérni. Ezeknek a képzéseknek a megszervezéséhez és lebonyolításához támogatást kérünk minden formában. 5. Nagy örömünkre szolgál az ifjúság egyre növekvő szerepvállalása a munkában és a Fórumokon való részvételben egyaránt. 6. Történelmünk, helytörténetünk jobb megismerése érdekében szükségesnek érezzük, hogy az elkövetkező fórumokon egy-egy régió bemutathassa és megismertethesse értékeit. 7. Üdvözöljük az írott és elektronikus sajtó érdeklődését közös munkánk iránt. 8. Változatlanul ragaszkodunk az egységes magyar nemzethez való tartozás jogához, ezért felkérjük a mindenkori magyar kormányt, hogy mihamarabb találja meg a határon túli és határon belüli magyarokat egyformán megnyugtató, erre vonatkozó megoldást, megadva áttelepedés nélkül a magyar állampolgárságot.
2006. június 23.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) levelet intézett Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz:A romániai magyar közvélemény aggodalommal értesült a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetéséről, az MTV műsorainak drasztikus csonkolásáról, a határon túli magyarok irányába történő támogatások csökkentéséről. Ezért, mint a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelősei, kérjük Önöket, hogy a végleges és Kárpát-medencei magyarságunk szempontjából végzetes döntések előtt vegyék figyelembe a következő tényeket: 1. A Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának egész ideje alatt, de főként az utóbbi hónapokban, jelentősen hozzájárult a magyar–magyar párbeszéd eredményességéhez, az anyaország és a határon túli magyarság közötti pragmatikus, partneri viszony kialakításához. A HTMH megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja. Amennyiben a Hivatal mégis megszűnik, reméljük, hogy a kancellária részeként működő igazgatóság súlya megmarad, az anyaország és a határon túli magyarok közti kommunikáció közege, katalizátora marad. 2. Fontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban kezdeményezett, a civil és szakmai szervezetek bevonásával megtartott tanácskozások az anyaországi és határon túli magyarok közt folytatódjanak. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amely az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületeket tömöríti, ezt a célt eredményesen szolgálja. Megbeszélései a Magyar Országgyűlés és a HTMH vezetőivel a magyar–magyar párbeszéd elősegítését célozták. 3. A határon túli magyarok számára eddig biztosított támogatások az országos költségvetésnek a 0,02%-át jelentik. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát. Mi, a határon túli magyarok – Széchenyi kifejezésével élve – kiművelt emberfők tízezreit adtuk az anyaországnak, akiknek képzését mi biztosítottuk szülőkként és adófizetőkként. Az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Szülőföld Alap által visszajuttatott támogatások értéke, illetve a Sapientia Tudományegyetem működtetése csak parányi töredéke az általunk vállalt áldozatnak. Az anyaország támogatása nélkül a határon túli magyar kultúra károkat szenved, sőt a magyar közösségeknek a léte, megmaradása is kétségessé válhat. 4. Egyszerű számítással is kimutatható, hogy nem ablakon kidobott pénz az, amit határon túliakra költ a magyar állam, hiszen még ma is jelentős az anyaország irányába történő beáramlás. Bízunk abban, hogy átgondolva döntésük fontosságát, olyan határozatot hoznak, amely a Kárpát-medence egész magyarságának jövőjét, a magyar–magyar partnerség lehetőségét megalapozza. Remélve, hogy érveink hozzájárulnak közös céljaink megvalósításához, maradunk tisztelettel a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében: Ambrus Attila elnök, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Csép Sándor alelnök, Szűcs László alelnök. Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, 2006. június 20. /MÚRE-levél Magyarország vezetőihez. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23., Levelek itthonról haza. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23., Népújság (Marosvásárhely), jún. 24., Ne a határon túli magyarokon takarékoskodjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./
2006. június 24.
Felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, magyarországi, valamint hazai szervezetek részvételével, kétnapos műhelymunka ért véget július 23-án Székelyudvarhelyen. A Békéscsabai Regionális Képző Központ által kezdeményezett találkozó résztvevői a Norvég Alap pályázatát előkészítő cél és tevékenységrendszert dolgozták ki. A projekt megvalósítására 1 millió eurós támogatást igényelnek. Molnár György, a Pannon Forrás Kárpát-medencei Felnőttképzési és Szolgáltatási Hálózat szenátusának elnöke elmondta, céljuk egy egységes magyar nyelvű, azonos színvonalú felnőttképzési rendszer létrehozása, mely a Kárpát medence valamennyi területén élő magyarság számára egyaránt elérhetővé válik. Amennyiben a tervezett forrásokat sikerül megszerezni, első lépésként egységes gazdasági, számítógép felhasználói, és idegen nyelvi kurzusok válnak elérhetővé a célközösség számára. A kezdeményezők szerint a két éve, Székelyudvarhelyen elindított folyamat, egy magyar nyelvű felnőttképzési hálózat létrehozása az előkészítésből immár a megvalósítás szakaszába lépett. Öt ország tizenöt magyarlakta régiója szövetkezik arra, hogy európai szinten élvonalbeli, a munkaerő piacon és a vállalkozási szférában egyaránt fenntartható, gazdasági versenyelőnyt biztosító felnőttképzést valósítson meg. Az anyaországi képzési központnak három székelyföldi megyében, Maros, Kovászna, és Hargita megyékben vannak partnerei. /Szász Emese: Felnőttképzési hálózatot építenek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./
2006. június 24.
Az évente megrendezett Lármafa találkozó a közönybe süppedt magyarság felrázását, fellármázását tűzte ki célul. A Szent László-kultuszt éltető, a magyar identitást védelmező lármafások idei Kárpát-medencei találkozója Belényesen kezdődött június 21-én. Az elszakított területekről származó több mint száz résztvevő június 23-án érkezett Hargita megyébe, Székelykeresztúr, Székelyderzs, Székelyudvarhely érintésével. Ma Csíksomlyó, Csíkszépvíz, Csíkszentmihály, Gyergyószentmiklós a célpont. A programban a csíksomlyói kegytemplom és a csíkszépvízi Szent László-emlékhely meglátogatása, a csíkszentmihályi templom és Szent László-freskó megtekintése szerepel. Június 25-én a rendezvény Cegőtelkén folytatódik, majd június 26-án a dési református templomban lesz a Lármafa-találkozó záróünnepsége. /Lármafa-találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 24./
2006. július 1.
Az Észak-Amerikában alapított Magyar Baráti Közösség egy csapata Ludányi András politológiai egyetemi tanár, alapító tag vezetésével újabb, immár hagyományossá vált erdélyi körútra indult. Háromszéki állomáshelyük a sepsiilyefalvi LAM Alapítvány volt, ahonnan csillagtúrás barangolásuk Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, Gelencére, Zabolára és Csernátonba vezetett. Nemcsak részt vettek a Csernátonban a művelődési napok nyitányán, hanem virágkoszorút helyeztek el néhai Cseh Tibor sírjánál, akinek hamvait, utolsó kívánsága szerint, szülőhelye temetőjében helyezték el. Cseh Tibor az észak- és dél-amerikai magyarság szellemi életének egyik meghatározó személyisége volt, az MBK alapembere, több, az Egyesült Államokban kiadott magyar lap szerkesztője. Szellemiségének örökösei a csernátoni látogatás gesztusértékén túl hagyományt is teremtenek azzal, hogy az MBK egykori tagjainak emlékét ápolják, s a baráti közösség tagjai által a Reménység tavához évenként meghívott vendégelőadókat és vendégművészeket Kárpát-medencei otthonaikban utólag is felkeresik. Ludányi András magával hozta a Magyar Baráti Közösség idei Lake Hope-i Itt-Ott-találkozó (2006. augusztus 12–19.) ígéretesen gazdag programját is, amelynek Kárpát-medencei meghívottjai között van Csáky Pál szlovákiai miniszterelnök-helyettes, Pörös Géza, a Duna Televízió művészeti alelnöke, Szakály Sándor hadtörténész és Tófalvi Zoltán író-újságíró, aki az 1956-os erdélyi eseményekről tart értekezést. /(sylvester): Itt-Ott. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./
2006. július 1.
A magyar honfoglalást a Kárpát-medencében kisszámú idegen történeti forrás említi, s ezek is időrendi pontatlansággal. Lehet-e biztosan a honfoglalás időpontjának a 895-ös vagy a 896-os évet tekinteni? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a legújabb történeti kutatás állapítja meg, hogy ,,895–900 között szállták meg a magyarok a Kárpát-medencét egy vagy két fázisban” (Tóth Sándor László: A honfoglalás időpontja, Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae Acta Historica, Tomus. CII. Szeged, 1995.). Történeti tény, hogy a Bizánccal szövetséges magyarok 894-ben megtámadták Simeon bolgár kánt, aki a Bizánc ellen indított hadjáratának irányát megváltoztatva a magyarok ellen fordult, de vereséget szenvedett. A Bizánccal kibékült bolgárok megverték az Árpád fia, Levente által vezetett magyar sereget, s ugyanakkor a bolgárok új szövetségesei, a besenyők is megtámadták a magyarok etelközi szállásait. Emiatt az etelközi magyarok s Levente seregének maradványai a Keleti-Kárpátok szorosain keresztül Erdélybe jöttek. A honfoglalásnak ezt az útvonalát a honfoglalás kori régészeti leletek is bizonyítják. Ezek a Tusnádi- és az Ojtozi-szoroson keresztül vezető utak mentén kerültek elő Háromszék területén. A legjelentősebb honfoglalás kori lovas sírt Sepsiszentgyörgyön, az Olt bal oldali partján, az Eprestetőn 1943-ban találták meg. A csontváz mellett egy kard, egy lándzsacsúcs, vasdarabok, (valószínű, vaskengyel maradványai), lókoponya s lólábszárcsontok voltak. Egy másik lovas sír Köpecen, ugyancsak az Olt völgyében került felszínre, s leletei a budapesti Földtani Intézetbe kerültek. Egy lovas sírt pedig Kőcsukkon a két világháború között, kőrobbantás alkalmával találtak. A Feketeügy völgyéből ismeretes a Réty–Eresztevény közelében – jelenleg Maksa községhez tartozik – levő Zádogostető nevű magaslaton egy lovas sírból előkerült vaskengyel és vaslándzsacsúcs. Ugyancsak lovas sír melléklete lehet az a szablya is, amelyet magyar honfoglalás kori edénnyel együtt találtak 1907-ben Kézdivásárhely és Bereck között. Feltehetőleg lovas sír tartozékai Zalánban a Sasos-völgyben, valamint Kézdimárkosfalván a Kismart nevű helyen előkerült vaszablák is. A Gesta Hungarorum a magyarok útvonalát jelöli meg, mégpedig a Kárpátok szorosain keresztül, s megpihenésüket, vagyis letelepedésüket Erdélyben. Az Olt, valamint a Feketeügy völgyében talált honfoglalás kori régészeti leletek alátámasztják a Gesta Hungarorum adatait. Nem hihető el, hogy a tusnádi Olt-szorost, valamint az ojtozit a magyarok őrizetlenül hagyták volna. Ezt bizonyítja, hogy a megszilárdult magyar királyi hatalom már a XII. században a Keleti-Kárpátok külső lejtőjére helyezi a magyar állam határát, amit a Piatra Neamt melletti Batca Doamnei-en feltárt magyar erődítmény, település és temető bizonyít. /Székely Zsolt: A honfoglalás Délkelet-Erdélyben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./
2006. július 4.
A megszűnő Határon Túli Magyarok Hivatala helyett nem alakul új intézmény, feladatai a szaktárcákhoz és a MEH-hez kerülnek – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kül- és biztonságpolitikai szakállamtitkára. Gémesi Ferenc a Klubrádióban hangsúlyozta: a nemzetpolitikai koncepcióváltás arra épül, hogy a fizikai határok leépülnek. Elmondta, hogy a határon túli magyarságot érintő szakkérdésekkel (például oktatás, kultúra, informatika) a jövőben a szakminisztériumok foglalkoznak majd. Ezzel párhuzamosan erősödik a nemzetpolitikai koordináció, amelyet a Miniszterelnöki Hivatalon belül működő külpolitikai szakállamtitkárság irányít majd. Hozzátette: a határon túliak ügyeit – főként koordinációs és támogatási ügyeket – külön osztályok intézik majd. Gémesi Ferenc hangsúlyozta: Románia uniós csatlakozásával a Kárpát-medencei magyarság 90 százaléka egy gazdasági, politikai térségbe integrálódik, ami Trianon valódi meghaladása lehet. /Nem alakul új intézmény a határon túli ügyek intézésére. = Felvidék.ma, júl. 3., Forrás: Klub Rádió/
2006. július 5.
Törzsök Erika új nemzetpolitikai koncepciót dolgozott ki az elmúlt években. Ennek lényege: „a történelem adta lehetőséggel élni kell, hiszen kisebbségnek, többségnek ugyanazon a jogok és lehetőségek nyílnak ki az új, varratmentes Európában, az új struktúrákban”. Törzsök Erika július első napjától a Miniszterelnöki Hivatalban, a magyar kormány szomszédos országok kisebbségpolitikai kérdéseivel foglalkozik politikai főtanácsadó minőségben. Szerinte fel kell hagyni az évtizedes bezárkózással, és nyitni kell a világ felé. A kapcsolattartásra fordított energiák kilencven százaléka a koordinálásra rendelt hivatalok fenntartására ment el. „2004 május elsejével itt a Kárpát-medencében valamennyien új helyzetbe kerültünk. Mára valódi integrációra, felzárkózásra van esély a bezárkózással, stagnálással szemben”. Szükséges, hogy „ne elkülönítve folyjék a szakmai továbbképzés, ne külön mezőnyben tartsunk a határon túli magyaroknak színházfesztivált, kórus és szavalóversenyt stb. Tekintsük méltónak a külhoni intézményeket, hogy együtt rendezzük az ilyen eseményeket. A szétválasztásnak immár semmi értelme”. Törzsök Erika kifejtette, hogy gyakorlatilag szakpolitikai kérdéssé kell hogy váljon a kisebbségpolitika. „Az össznemzeti kereteken belül célszerűnek látszik, hogy az oktatás az oktatáshoz, kultúra a kultúrához, fejlesztés a fejlesztéshez kerüljön.” Az új helyzetben nem célszerű párhuzamos intézményeket létrehozni. „Eddig egy adott összeget elkülönítettünk a magyar költségvetésből, és ezt gyakran párhuzamosan működő grémiumok elosztottak saját maguknak ill. klientúrájuknak. Úgy gondolom, a jövőben olyan közös grémiumokat kell létrehozni a környező országokban élő és magyarországi szakemberekből, akik nem pénzt osztogatnak, hanem egyeztetni tudják az egyes szakterületek céljait, prioritásait és minőségét. Meghatározott keretek lesznek, folyamatos nyilvánosság és a hatékonyság ellenőrzése, összegezte az új stratégiát Törzsök Erika politikai főtanácsadó. /Simon Judit: Nyitottabb nemzetpolitikát. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./
2006. július 6.
Szili Katalin házelnök szeptember 8-ára hívta össze a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának éves csúcstalálkozóját. Szili Katalin a fórum előkészítő bizottságának július 5-i ülésén az új irányvonalak között említette a fórum stratégiai szerepének, szakpolitikai jellegének erősítését. A házelnök közölte, hogy a testület továbbra is konzultációs fórum marad, az előkészítő bizottság pedig operatív bizottsággá alakulna, és lehetőséget kap arra, hogy olyan albizottságokat alakítson ki, amelyek a plenáris ülések közötti együttműködést segíti. A két albizottság gazdasági, illetve oktatási-kulturális ügyekkel foglalkozna. Szili Katalin szerint a 2004 szeptemberében létrejött fórum biztosította azt, hogy a parlamenti képviselők és a határon túli magyarság képviselői között folyamatos párbeszéd alakuljon ki elsősorban a nemzetpolitikai stratégiai, gazdasági és oktatási kérdésekben. Közölte, szó sincs arról, hogy átvegyék a MÁÉRT szerepét. /Szeptemberben ül össze a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./
2006. július 6.
Nemrég újabb oktatási központnak alkalmas házat vásárolt a Csángó Magyarok Szövetsége. A moldvai Csík (Ciucani) falu központjában immár három ingatlan áll rendelkezésre az iskolai tanórákon kívüli magyartanításra. Az 1200 négyzetméteres telket és a házakat az úgynevezett keresztszülő program révén vásárolták. A kezdeményezés lehetővé teszi, hogy bárki jelképesen keresztgyermekévé fogadjon csángó magyar gyermekeket, és ennek fejében anyagilag támogassa anyanyelvi oktatásukat. Sokan vélik úgy, hogy nincs esély a csángó identitás megtartására Moldvában. A helyzetet nem látja ilyen sötéten Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető elnöke, aki immár hosszú évek óta a helyszínen is tapasztalatokat szerez a csángó magyarok helyzetéről. Legutóbb június elején az alapítvány szervezésében Bákóban és Pusztinán tartottak csángókonferenciát. Diószegi László Pusztai János nyelvészprofesszor előadását idézte fel. A professzor emlékeztetett arra, hogy a világon beszélt mintegy öt-hatezer nyelvből ötezret beszélnek százezernél kevesebben és háromezret tízezernél kevesebben. Ma már az Európai Tanácsban is téma e veszélyeztetett népcsoportok megmentése, s erre a kutatók és politikusok látnak is esélyt. Diószegi szerint a Kárpát-medencei tizenhárommilliós magyarsághoz viszonyítva sem elhanyagolható a több mint hatvanezres magyarul beszélő csángó népcsoport létszáma. Hangsúlyozta, a csángóknál nincs demográfiai probléma, ma sem ritka a hét-nyolc gyermekes család. A nyári konferencián meglepetésszerűen hatott a fiatal csángó magyar értelmiségiek és a vélük társuló erdélyi, anyaországi fiatalok tudományos felkészültsége. Vladimir Peterca a kolozsvári Krónikának nyilatkozva elmondta, „lehet, hogy még éveknek kell eltelniük a magyar nyelvű misék ügyének megoldásáig, de egy-két hónapon belül is megtörténhet az áttörés”. Petru Gherghel iasi püspök álproblémának tartja az egész csángókérdést. /Pataky István: Esély a moldvai csángók megmaradására – Jók a demográfiai mutatók, kialakult egy fiatal értelmiségi réteg. = Magyar Nemzet, júl. 6./
2006. július 6.
A csíksomlyói Szent Péter és Pál-plébániaépület előtt július 5-én az ősi lovas magyar idők elevenedtek meg. Május 27-én ültek lóhátra Dobogókőn, és azóta vágtáznak, ügetnek, poroszkálnak végig az egykori Nagy-Magyarország területein. Az ősi időket idéző korhű, magyaros motívumú ruhákat, bőröket viselő lovas csapat először északra, Felvidék felé vette útját. Ott csatlakozott hozzájuk a hatodik társ, aki mostanáig nyereg nélkül tett meg 800 km-t. Régi magyar fegyverek: íj, szablya, bőrrel vont vesszőfonatos pajzs is a felszerelésükhöz tartozik. A tervbe vett útjukat, a mintegy 3800–4000 km-es távot vélhetően szeptember közepére sikerül teljesíteni, akkor érnének vissza kiindulópontjukra. A hat lovas – köztük egy lány – nyolc lóval poroszkálja végig a Kárpát-medencét. /Antal Ildikó: Patanyomok jelölik újra az ezeréves határt. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./
2006. július 7.
„Az EU együttlétet kínál minden magyar számára. Együttlétet Magyarországgal és a magyar nemzettel” – fogalmazott Markó Béla RMDSZ-elnök július 6-án a Tusnádfürdőn megnyílt III. Kárpád-medencei Diákszemináriumán. A rendezvényen – melynek témája Az ifjúság és az Európai Unió – több mint háromszázan voltak jelen. Egy hétig nap mint nap számos romániai és magyarországi politikus fog előadások tartani uniós témákról. A megnyitón Markó Béla és Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács alelnöke mellett megjelent Újhelyi István /MSZP/, valamint Vastagh Pál /MSZP/ magyarországi országgyűlési képviselő is. Negyven táborlakót Magyarországról várnak, a többiek Erdély különböző térségeiből érkeznek Tusnádfürdőre. A diákszeminárium szervezői az erdélyi Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért), az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Hargita Megyei Tanács, a tusnádfürdői polgármesteri hivatal és a magyarországi partnerek. /Mihály László: Európaváró fiatalok Tusnádfürdőn. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
2006. július 7.
Háromszéken a Megyei Művelődési Központ jövő év augusztusára világtalálkozót tervez. Kérdőíves felméréssel tájékozódik, hogy hová és merre is széledt szét a kis- és nagyvilágba Háromszék magyarsága. A Kárpát-medencében szétszabdalva élő és két évszázada váltakozó erősségű hullámokban a nagyvilágba és emigrációba, szórványokba szétszóródott magyarság mostani generációinak megadatott az a lehetőség, hogy a szétszórtság ellenére „erős köteléket alkossunk a szülőföld és az elszármazottakat befogadó lelki, szellemi és földrajzi térség között” – írta Sylvester Lajos. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára ezeknek a célkitűzéseknek a jegyében kerül sor. Erről a tervezett találkozóról az ötletgazda – dr. Demeter János megyei tanácselnök és társai – a jövő héten sajtótájékoztatón szólnak majd bővebben. /Sylvester Lajos: Háromszéki Magyarok Világtalálkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./
2006. július 8.
Egyelőre nincs éles szembenállás a magyar kormány és az RMDSZ álláspontja között a határon túli magyarok támogatását illetően, ugyanakkor a Szövetség egyetért azzal, hogy szükséges a támogatási rendszer módosítása, de azt kéri, hogy az erre szánt összegek ne csökkenjenek – jelentette ki Markó Béla az MTI-nek miután az általa vezetett RMDSZ-küldöttség Budapesten találkozott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. Markó emlékeztetett: a magyarországi választások óta ez az első hivatalos találkozó a romániai magyar érdekvédelmi szervezet vezetői és a magyar kormány között. A tanácskozáson részt vett Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős szakállamtitkára is. Markó szerint Gyurcsány arról tájékoztatta a szövetség képviselőit, hogy ez csak az első megbeszélés abban a konzultáció-sorozatban, amelyet a magyar kormány kezdeményezett az RMDSZ-szel. A tanácskozás folytatására várhatóan júliusban és augusztusban kerül sor. Gyurcsány jelezte, hogy az általa vezetett kormány a szórványkérdést kiemelten szeretné kezelni. Ennek kapcsán az RMDSZ vezetői javasolták, hogy Budapest valósítson meg egy szórványkollégium-programot, mert ezek a tanintézmények eddig is hasznosnak bizonyultak – mondta Markó. Szó esett még a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) helyzetéről. A miniszterelnök arról biztosította az RMDSZ-küldöttséget, hogy a magyar kormány továbbra is támogatni fogja a felsőoktatási intézményt, viszont cserében azt igényli, hogy itt valóban akadémiai színvonalú oktatást biztosítsanak a diákoknak. A magyar kormány véleménye szerint ehhez az EMTE eddigi működésén lényegesen változtatni kell. Markó utalt arra, hogy a magyar kormány a Szülőföld Alaphoz szeretné átcsoportosítani a határon túli magyarok támogatására fenntartott közalapítványok funkcióit. Markó szerint ez a változtatás hasznos is lehet, hiszen így egy helyre kerülne a határon túli magyarok támogatására szánt pénzösszeg, ettől pedig az egész folyamat átláthatóbbá válik. Az RMDSZ vezetői kérték, hogy a változtatás ne jelentse egyben a támogatásra szánt összegek csökkenését. Az RMDSZ vezetői elmondták a miniszterelnöknek: aggasztónak tartják, hogy Szlovákiában a parlamenti választásokat követően nacionalista politikusok kerültek hatalomra, ezért a magyar kormánynak is oda kell figyelnie az egyes Kárpát-medencei országokban erősödő többségi nacionalizmusra. A tanácskozáson a felek tájékoztatták egymást a Budapesten ősszel sorra kerülő román–magyar együttes kormányülés előkészítéséről is. /Az RMDSZ ellenzi a magyarországi támogatások csökkentését. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8
2006. július 8.
A nemzetállam lebontásának lehetőségét kínálja Románia számára az európai integráció – hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke Tusnádfürdőn. A politikus az ifjúság és az Európai Unió témájával foglalkozó III. Kárpát-medencei Diákszeminárium megnyitóján mondott beszédet. Az integráció azt a lehetőséget kínálja a határon túli magyarságnak, hogy együtt lehessen majd Magyarországgal, minden magyarral. Románia csatlakozásának egyik pozitív hozadékaként jelölte meg Markó a decentralizációt. /Nemzetpolitikai perspektívák. EU-tábor Tusnádfürdőn. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./
2006. július 8.
A két világégés után a Kárpát-medencében nyolc részre szakadt magyarság millióiban megcsillant a remény, hogy a nemzet virtuálisan újra egységes nemzetté válhat. Az összes magyaroknak erre az igényére létrehoztak szervezeteket, hivatalokat. Ezek közül a Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH) most szüntette meg Gurcsány Ferenc kormánya. A Magyar Állandó Értekezletet (Máért) a Kárpát-medencében élő magyarság egyetlen, tanácsadásra, koordinációra alkalmas politikai testületét Gyurcsány Ferenc két éve nem hívta össze. A kisebbségekre haragvó Gyurcsány-kormány a HTMH lefokozása, apparátusát szélnek ereszti, ezer meg ezer folyamatban és függőben lévő projektet felfüggeszt. A romániai nyomtatott és elektronikus magyar sajtó vonatkozó közléseit nyomon követve tapasztalható, hogy a toll- és szóforgató kollégák között mennyien vannak, akik a jelenlegi magyar kormány magyar nemzeti egységet romboló manővereit szükségszerűnek beállítva máris ott nyálaznak a leendő hivatal ügyfélfogadó kisablakánál. Vannak más hangok is. Az MVSZ irodát nyit Csíkszeredában a magyar–magyar kapcsolatok ápolására. Ugyancsak a Világszövetség kezdeményezi a külhoni magyar érdekképviseleti erők részére új magyar–magyar csúcs életre hívását 2006 őszén. Kovászna megye tanácselnöke a bukaresti Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókját véli alkalmasnak a Máért részfeladatainak ellátására. A tervek szerint az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor is programjába iktatja a témát. E kezdeményezések is jelzik, mekkora szükség van a Máértra, valamint egy HTMH-szintű és -súlyú kormányzati hivatalra, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: A rontom-bontom kormány haragvása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./ Megjegyzés: Sylvester Lajos a nyálazás kifejezéssel Parászka Boróka: Nyálverés /A Hét (Marosvásárhely), jún. 21./ című írására utalt.
2006. július 10.
Az autonómia megvalósítása egy nemzeti kisebbség számára hosszú évekig tartó folyamat, meg kell teremteni számára a megfelelő törvényi feltételeket, a román politikai elit szemléletváltására is szükség van – ebben egyetértés volt a tusnádfürdői diák-szeminárium július 8-án tartott vitafórumán. Abban már eltérő volt a vélemény, hogy mennyire folytatott „reálpolitikát” e téren az RMDSZ. A Tusnádfürdőn zajló III. Kárpát-medencei diák-szemináriumon Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke kifejtette, alapvetően fontos, hogy a nemzeti kisebbségi közösség egységesen akarja az autonómiát, közösen, demokratikus úton lépjen fel ennek érdekében, békés eszközökkel. Varga Attila, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese szerint először a törvényi hátteret kell biztosítani az autonómia számára, s majd csak ez után kell kidolgozni magát az autonómiatervezetet. A kisebbségi törvény tervezetével kapcsolatosan Szilágyi Zsolt az RMDSZ mai vezetésének politikáját bírálta. Hasonlóképpen látta ezt Toró T. Tibor, aki szerint az RMDSZ „elbliccelte” a közvita megrendezését, kamarilla-politika révén próbálta elfogadtatni a parlamentben a kisebbségi törvényt. Toró T. Tibor szerint az RMDSZ a törvénytervezet szövegének megfogalmazásakor túlságosan alacsonyra tette a mércét, a román fél pedig még a puhább változatot sem volt hajlandó elfogadni. Varga Attila éppen ellenkezőleg úgy vélte, hogy az alkotmány adta kereteken belül kellett megfogalmazni a kisebbségek igényeit. A határon túli magyarok támogatását biztosító rendszer megújulásának azt kell szolgálnia, hogy kulturális és anyagi értelemben is élhető életpályák nyíljanak meg a romániai magyar fiatalok előtt szülőföldjükön – jelentette ki Arató Gergely, magyar oktatási államtitkár a tusnádfürdői diákszemináriumon. Amint mondta, Románia uniós csatlakozása után változnak a támogatás feltételei, ugyanis a csatlakozott országokban élő határon túli magyarok státusa is módosul. /Autonómia-vita Tusnádfürdőn. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./
2006. július 10.
Elsőként az RMDSZ vezetőivel tárgyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, de a többi határon túli vezető is meghívást kap majd Budapestre. A találkozó egy konzultációsorozat kezdete, hogy augusztusra már konkrét elképzeléseket prezentáljanak a határon túli szervezetek képviselői. Gyurcsány eldöntötte, hogy átszervezi a határon túli magyarokkal foglakozó struktúrákat. Az új nemzetstratégia, nemzetpolitika ugyanis új intézmény- és kapcsolatrendszert kíván, de hozzá a támogatási formák változását is megköveteli. Az új nemzetstratégia figyelembe veszi, hogy a Kárpát-medencében élő magyar közösségek helyzete nagyban eltér egymástól, és azt is, hogy az európai uniós tagsággal – a vajdasági és kárpátaljai magyarságon kívül – egyazon közösséghez tartoznak majd a határ két oldalán élő magyarok. Elsődleges szempont tehát a felzárkóztatás, az esélyegyenlőség, a versenyképesség megteremtése a határon túli közösségek számára. A miniszterelnök közölte: a magyar állam a továbbiakban is támogatja a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE), de csak szigorú minőségi és ellenőrzési feltételek mellett. Ez feltételezhetően azt is jelenti, hogy az EMTE kikerül az egyházak felügyelete alól. A Határon Túli Magyarok Hivatala megszűnik, feladatkörét átveszi a Miniszterelnöki Hivatal kül- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága. Egyvalamit azonban figyelmen kívül hagytak Gyurcsányék: a HTMH szimbólum, írta Simon Judit, a lap főmunkatársa. Megszüntetése a határon túli magyar közösségek számára egyet jelent azzal, hogy a magyar kormány immár nem vagy sokkal kevésbé törődik velük. Az újságíró szerint ennek éppen az ellenkezője fog történni, de érthető a határon túliak bizalmatlansága. Budapest azzal érvel, hogy a tervezett stratégia nyomán gyakorlatilag Gyurcsány irányítja majd a nemzetpolitikát, és ezen belül a határon túli magyarságra vonatkozó kérdéseket is ő kezeli. A miniszterelnök elképzelése szerint a szórványmagyarságra fordítanak majd nagyobb figyelmet. /Simon Judit: Új magyar nemzetpolitika: sok a bizonytalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./
2006. július 10.
„A határon túli magyarok erősítik kulturális összetartozásunkat, gazdasági gyarapodásunkban lehetnek partnerek, és problémáik megfelelő kezelése növeli biztonságunkat. Ilyen helyzetben megszüntetni a velük foglalkozó országos hatáskörű közigazgatási szervezetet felelőtlenség, ezt egy főosztály a Miniszterelnöki Hivatalban semmilyen módon nem pótolja. A MÁÉRT megszüntetése pedig azt vetíti előre, hogy a nyilvános érdekegyeztetést felválthatja majd a »mutyizás«. Ez azonban nemcsak a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben lehet így” – nyilatkozta Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz elnöke. A jelenlegi koalíció eddigi lépéseit illetően nagyon rossz előjelnek tartja az eddigi intézkedéseket, a HTMH megszüntetését. A magyar közösségek autonómiájának támogatása nem kormánypártiság-ellenzékiség kérdése, hangsúlyozta. A magyar politikai elitnek fel kell karolnia a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit. Mindig is azt képviseltük, hogy figyelembe kell venni az őket érintő kérdésekben a határon túli magyarok véleményét, legyünk tehát következetesek. Arról nem is beszélve, hogy ha majd az erdélyi magyarság is bekapcsolódik Európa politikai vérkeringésébe, akkor talán könnyebb lesz a kisebbségi önkormányzatiságot, vagyis az autonómiát európai jogi normává tenni. A kettős állampolgárság követelését legitimnek tartja, a lakóhely megváltoztatása nélküli magyar állampolgárság megadását. A világ minden táján élő magyarok rendelkezhetnek magyar állampolgársággal, csak a Kárpát-medencei magyar közösségek vannak ebből kirekesztve. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a közelmúltban az Érdekegyeztető Tanács ülésén a kormány terveit kritizálóknak azt ajánlotta: ha nem tetszik a javaslata, „el lehet menni Magyarországról”. Erről kérdezte a lap Orbán Viktort. Sokszor nagy önuralomra van szükség ahhoz, hogy egy-egy nehéz helyzetben megőrizze az ember a higgadtságát, másrészt érti Gyurcsány „szorult helyzetét – hiszen saját korábbi, a dübörgő gazdaságról és a nagy jólétről szóló állításaival szemben kell most az emberekkel az adóemeléseket, a megszorításokat, a pénzromlást és az eladósodottságot elfogadtatnia –, mégis mélységesen elszomorítnak a hallottak.” Ez a stílus a múltat idézi: ez a XX. század hangja. „Azé a századé, amelyben normává vált nem tűrni a hivatalostól eltérő véleményeket, és azé a századé, amelyben az ország vezetői nem voltak szolidárisak a saját polgáraikkal.” A kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a kijózanító valóság elrejtve maradjon. Orbán kifejtette: „Cselekedeteimmel egyszerre szeretném a kis ország, Magyarország, és a nagy ország, az Isten országa építését szolgálni.” /Frigyesy Ágnes: „A magyar politikai elit karolja fel a határon túli magyar szervezetek legitim autonómiaköveteléseit” Beszélgetés Orbán Viktorral, Magyarország volt miniszterelnökével, a Fidesz elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 10./
