A Bolyai Nyári Akadémia ezelőtt négy évvel kezdte el tevékenységét, az ünnepi megnyitó Szentegyházán volt. Célja a Kárpát-medence magyar pedagógusainak továbbképzése, szervezője a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Kirulyfürdőn a tanítók, Csíkszeredában a magyar, francia, testnevelés szakosok és az osztályfőnökök, Szovátán a biológia, földrajz szakosok, Székelyudvarhelyen az ének-zene, Nagyváradon a történelem szakosok, Gyergyószentmiklóson a lélektan és Szentegyházán a műszaki tanárok /mérnökök, mesterek/ továbbképzése folyik. A Szentegyházán folyó előadások idején ellátogatott a városba Kányádi Sándor, aki előadást is tartott. /Máthé István, a Gábor Áron Líceum igazgatója: Bolyai Nyári Akadémia Szentegyházán. /Szentegyházi Hírlap (Szentegyháza), júl. /V. évf. 7. sz./ A Gábor Áron Líceum Szentegyházán működik.
1996. augusztus 2.
Sokan jósolják, hogy a választásokon az ellenzék győz, így a kormánykoalícióban is helyet kap az RMDSZ. Tőkés László püspök fejtette ki véleményét erről a jóslásról. Jól működő jogállamban természetes lenne, hogy az RMDSZ a hatalomba kerüljön, ez lehetséges Spanyolországban, katalán részvéttel megvalósítható. Romániában azonban ez utópia.Egy dologban a kormánypárt és az ellenzék mindig egységet mutatott, a nemzeti elfogultság terén. Arra a kérdésre: hogyan válasszuk ki parlamenti jelöltjeinket, a püspök elmondta: uralkodó jelszóvá vált, hogy szakemberek kellenek. Szakértelem ürügyén a régi hatalom képviselőit emelik be a politikai vezetésbe. A romániai magyarság esetében az erkölcsiség jelenléte legalább olyan fontos, mint a szakértelem. "A magyarság a Kárpát-medencében kollektív válságban él. Egy ilyen helyzetből nincs talpraállás politikai mesterkedés vagy konjukturális alternatívák révén." Tőkés László szerint az RMDSZ vezérkara nem reprezentatív, nagymértékben távolkerült azoktól, akiket képviselnie kell. /Brassói Lapok (Brassó), aug. 2./
1996. augusztus 4.
A honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából megtartották a magyar történészek konferenciáját a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Történészek Világszövetsége és az MTA Történettudományi Intézete rendezésében. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke leszögezte: a magyar történettudomány feladata az, hogy a sokszínű, egységesülő Európában megtalálja a magyarság helyét. Elmondta, hogy a történelemtudomány megjelenítése, népszerűsítése teljes egészében hiányzik a televízióból és a rádióból. Jakó Zsigmond kolozsvári professzor az erdélyi magyar történetírásról beszélt. Hangsúlyozta, hogy csak a magyar történettudomány tudja egységként kezelni a Kárpát-medence történetét, ezért különösen fontos, hogy az erdélyi és magyarországi történészek együttesen dolgozzák fel a közös forrásörökséget. A konferencián szekcióülések is voltak, az egyiken az összehasonító kisebbségtörténetet vitatták meg, a másikon a magyar történetírás és történelemoktatás határokon túli helyzetét tekintették át. Az utóbbival kapcsolatban Szász Zoltán történész elmondta, a legfontosabb feladatnak a kisebbségek politikai és történeti tudatának ápolását tekintették. Megtartották az 1989-ben alakult, elsősorban a határokon túli magyar történészeket tömörítő Magyar Történészek Világszövetségének tisztújító közgyűlését is. A szervezet vezetése változatlan maradt: tiszteletbeli elnöke Király Béla, a két társelnök Jakó Zsigmond és Deák István. A választmány tagjai közé kerültek többek között Benkő Samu, Jeszenszky Géza, Ormos Mária és a japán történésznő, Kumiko Haba. A megjelentek elfogadták a szervezet névváltoztatását, új neve: Magyar Történészek Nemzetközi Társulata. Elhatározták, hogy szorosabb kapcsolatot alakítanak ki a Magyar Történelmi Társulattal. Jakó Zsigmond a szervezet legfontosabb feladatának a közös munkát jelölte meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./
1996. augusztus 6.
Az egykori Magyarország szétdarabolásával a magyar történettudomány addigi sok évszázados egysége is fokozatosan megbomlott. Ennek természetes következményeként az egyes országcsonkok magyar történetkutatása az anyaországétól, de egymásétól is eltérő útra kényszerült. Ezek az eltérések azonban a kisebbségi lét első évtizedeiben alig voltak észlelhetők, de a második világháború után, a kommunista diktatúrák kiépülése során mindenütt felgyorsultak, és 1989-re végzetes következményekkel fenyegető, veszedelmes méreteket öltöttek. - írta Jakó Zsigmond kolozsvári professzor, majd az erdélyi fejlődést részletezte. "1918 és 1940 között Erdély magyar történetkutatása még nem érzékelte igazán helyzete gyökeres megváltozását." A gyökeres változás a kommunizmus egyeduralomra jutása után következett be. Ebben a folyamatban "gyászos szerepet játszott a magyarországi párt is azzal, hogy érdektelenséget nyilvánított a kisebbségi nemzetrészek sorsát illetően." "A kisebbségi magyar történetkutatók tehát két tűz közé kerültek. saját országuk tudománya" elzárkózott befogadásuktól, a magyarországi tudománypolitika pedig "kirekesztette őket a magyar tudomány művelői közül". "Egyedül a magyar história érdekelt abban, hogy továbbra is egységként foglalkozzék az egész Kárpát-medence múltjával, hiszen az 1918-ig egyben Magyarország történetével azonos." A magyar történettudománynak alapfeladatokat kell vállalnia: kézikönyvek, összefoglalások, monográfiák, országos jellegű források, a középkori országos oklevélkorpusz, a magyar országgyűlési emlékek, a magyar kormányzattörténet, egyháztörténet, történeti földrajz, stb. elkészítése szükséges. /Jakó Zsigmond: A határon túli magyar történetírás küldetése. Összekötő kapocs a Kárpát-medencében. = Magyar Nemzet, aug. 6./ Jakó Zsigmondnak a magyar történészkonferencián elmondott beszéde.
1996. augusztus 8.
Marácz László amszterdami egyetemi tanár a Magyarok IV. Világkongresszusán beszámolt arról, hogy hollandul írt könyvének /Magyar fordulat/ lényege: "a trianoni igazságtalanság kimondása, és a kárpát-medencei magyarság jelenlegi tarthatatlan helyzetének felvázolása." Könyvében összefoglalta a magyar őstörténet kutatásának állását, megjegyezve, hogy a hivatalos magyar körök kitartanak a finnugor származás mellett. Könyvében kitért a II. világháború utáni súlyos magyarellenes jogsértésekre, amelyek az ENSZ 1948-as konvenciója értelmében népirtásnak minősülnek /magyarellenes pogromok, burkolt deportálások és a diszkriminatív nyelvtörvények/. Ahhoz, hogy a magyarság magára találjon, hangsúlyozza Marácz László, a legfontosabb feltétel, hogy saját hagyományaiból táplálkozzon és a határon túli magyarság autonómiája maradéktalanul érvényesüljön. Mindehhez szükséges, hogy a magyarság mondja ki sérelmeit, állítsa össze követelményrendszerét és ezt kezdje érvényesíteni. Ez a magyar fordulat lényege. A hollandiai Mikes Kelemen Kör könyve ellen fordult. A román Sorin Alexandru professzor támadta őt könyvéért és követelte Marácz Lászlónak az egyetemről való eltávolítását. Honti professzor, a Groningeni Egyetem tanára szintén támadta a szerzőt könyvéért. A hágai magyar nagykövetség munkatársa, Göndör Péter tanácsos és a budapesti holland nagykövet, Sondaal szintén a könyv ellen fordult. A Perry Kiadó és Michiel Klinkhamer publicista nyilvánosan megvédték a könyvet, hozzájuk csatlakozott több tekintélyes újságíró, Palotás Zoltán elismerő recenziót írt Marácz munkájáról, csakúgy, mint a pozsonyi Szabad Újságban Őry Péter. A könyv megjelenik angolul is. /Marácz László: Holland áttörés. = Magyar Fórum, aug. 8./ Ugyanerről: 1042. sz. jegyzet.
1996. augusztus 9.
Aug. 12-én nyílik a Somogy megyei Mesztegnyőn a kárpát-medencei honismereti mozgalom jeles képviselőinek tábora, a millecentenáriumi rendezvények egyik kiemelkedő eseményeként.Többek között László Gyula professzor a kettős honfoglalásról, Pozsgay Imre az anyaország és a kisebbségek kapcsolatáról tart előadást. Az előadók között lesz még Erdélyi Zsuzsa, az archaikus népi imádságok gyűjtője és Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, volt művelődési miniszter. /Magyar Nemzet, aug. 9./
1996. augusztus 12.
Egerben aug. 12-én megkezdődött az Anyanyelvi Konferencia, Pomogáts Béla tartott elnöki beszámolót, kifejtette, hogy mindig az egyetemes magyar kultúra és a határok fölött érvényesülő nemzeti stratégia érdekeit tartották a szemük előtt. Tabajdi Csaba államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a társaság munkájában meg kell találni az arányokat a nyugati és a kárpát-medencei magyarság között. Bárczi Géza-emlékéremmel jutalmazták Péntek János kolozsvári egyetemi tanárt és Szathmári István professzort. Vitaindító előadást tartott Nagy Károly /USA/, Gál Sándor /Felvidék/, Kötő József /Erdély/ és Dudás Károly /Vajdaság/. /Magyar Nemzet, aug. 13./ Pomogáts Béla a Magyar Hírlap munkatársának elmondta: felmerült benne, hogy a konferenciát pénzhiány miatt le kell mondani, de voltak, akik a tanácskozást megmentették: Tabajdi Csaba államtitkár egymillió forinttal, Magyar Bálint kultuszminiszter másfél millióval támogatta a konferenciát. /Magyar Hírlap, aug. 13./
1996. augusztus 15.
Aug. 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Reizer Pál szatmári megyéspüspök Szatmárnémetiben, a székesegyházban szentbeszédében Szent István király jelentőségét méltatta: hazát teremtett itt, a Kárpát-medencében, "mi itthon vagyunk". Szent István az itt talált népeket nem bántotta, hanem egyenlő jogot biztosított mindenkinek. Hangsúlyozta: "kereszténység nélkül nincs ezeréves ország, nincs megmaradás, nincs jövő." / Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 23./
1996. augusztus 15.
Nagyboldogasszony napján, aug. 15-én a Tusnád és Tusnádfürdő között úton, az országút közelében felavatták a millecentenáriumi emlékművet. Egy magas, tölgyfából készült kereszt áll a középpontban, rajta a felirat: "Őseinket felhozád Kárpát szent bércére." A keresztet félkörben felállított hét kopjafa veszi körül, emlékeztetve a magyarságot 1100 évvel ezelőtt a Kárpát medencébe bevezető Árpád vezéreire. Az emlékmű körül növekedik tizenegy fenyőfa, a honfoglalástól eltelt tizenegy évszázad jeleként. Az emlékművet Jánosi Csaba vázlatai alapján a Nádas mezőgazdasági társaság mesterei készítették, a faragás Kovács és Szabó Csaba munkája. A község lakói templomi zászlókkal vonultak ki az avatásra, meghallgatták Incze Dénes tusnádfürdői esperes szentbeszédét. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./
1996. augusztus 22.
1993 májusában alakult meg a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága, mely a Magyarországon kívül élő művészek első önszervező csoportosulása. A társaság a magyarországi művészeti életbe is be akarja vonni a külföldön tevékenykedőket, továbbá feladatának tekinti az elhunyt művészek elhelyezését a 20. századi magyar művészet történetében. - Szeptemberben a Magyarok Világszövetsége székházában megnyitják a kárpát-medencei művészek tárlatát, erre a seregszemlére Erdélyből mintegy 130 művészt hívtak meg. Az erdélyiek tárlatát szept. 3-án nyitja meg Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke. A kiállítás erdélyi részének szervezői Zolcsák Sándor és Simon Endre marosvásárhelyi képzőművészek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./
1996. augusztus 24.
Az alapszerződés megkötését a nyugati diplomácia kényszeríti a dirib-darab Kárpát-medence országaira, írta Sylvester Lajos Az alapszerződés megkötésén szorgoskodnak a kudarcos kormányok is. "Diplomáciai haszonra vágyik a magyar kormányzat is az alapszerződés révén." "Ehhez képest az egyházi javak visszaadása, az, hogy vannak-e csillagok, lábjegyzetek a szerződés szövege alatt, a kollektív jogok, mind mellékes. A magyar ellenzék, a mi szavunk is. Eredményt kell felmutatni. Kovács külügyminiszter úr már ideges és arrogáns." /Sylvester Lajos: Átváltozások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./
1996. augusztus 2.
Sokan jósolják, hogy a választásokon az ellenzék győz, így a kormánykoalícióban is helyet kap az RMDSZ. Tőkés László püspök fejtette ki véleményét erről a jóslásról. Jól működő jogállamban természetes lenne, hogy az RMDSZ a hatalomba kerüljön, ez lehetséges Spanyolországban, katalán részvéttel megvalósítható. Romániában azonban ez utópia.Egy dologban a kormánypárt és az ellenzék mindig egységet mutatott, a nemzeti elfogultság terén. Arra a kérdésre: hogyan válasszuk ki parlamenti jelöltjeinket, a püspök elmondta: uralkodó jelszóvá vált, hogy szakemberek kellenek. Szakértelem ürügyén a régi hatalom képviselőit emelik be a politikai vezetésbe. A romániai magyarság esetében az erkölcsiség jelenléte legalább olyan fontos, mint a szakértelem. "A magyarság a Kárpát-medencében kollektív válságban él. Egy ilyen helyzetből nincs talpraállás politikai mesterkedés vagy konjukturális alternatívák révén." Tőkés László szerint az RMDSZ vezérkara nem reprezentatív, nagymértékben távolkerült azoktól, akiket képviselnie kell. /Brassói Lapok (Brassó), aug. 2./
1996. augusztus 6.
Az egykori Magyarország szétdarabolásával a magyar történettudomány addigi sok évszázados egysége is fokozatosan megbomlott. Ennek természetes következményeként az egyes országcsonkok magyar történetkutatása az anyaországétól, de egymásétól is eltérő útra kényszerült. Ezek az eltérések azonban a kisebbségi lét első évtizedeiben alig voltak észlelhetők, de a második világháború után, a kommunista diktatúrák kiépülése során mindenütt felgyorsultak, és 1989-re végzetes következményekkel fenyegető, veszedelmes méreteket öltöttek. - írta Jakó Zsigmond kolozsvári professzor, majd az erdélyi fejlődést részletezte. "1918 és 1940 között Erdély magyar történetkutatása még nem érzékelte igazán helyzete gyökeres megváltozását." A gyökeres változás a kommunizmus egyeduralomra jutása után következett be. Ebben a folyamatban "gyászos szerepet játszott a magyarországi párt is azzal, hogy érdektelenséget nyilvánított a kisebbségi nemzetrészek sorsát illetően." "A kisebbségi magyar történetkutatók tehát két tűz közé kerültek. saját országuk tudománya" elzárkózott befogadásuktól, a magyarországi tudománypolitika pedig "kirekesztette őket a magyar tudomány művelői közül". "Egyedül a magyar história érdekelt abban, hogy továbbra is egységként foglalkozzék az egész Kárpát-medence múltjával, hiszen az 1918-ig egyben Magyarország történetével azonos." A magyar történettudománynak alapfeladatokat kell vállalnia: kézikönyvek, összefoglalások, monográfiák, országos jellegű források, a középkori országos oklevélkorpusz, a magyar országgyűlési emlékek, a magyar kormányzattörténet, egyháztörténet, történeti földrajz, stb. elkészítése szükséges. /Jakó Zsigmond: A határon túli magyar történetírás küldetése. Összekötő kapocs a Kárpát-medencében. = Magyar Nemzet, aug. 6./ Jakó Zsigmondnak a magyar történészkonferencián elmondott beszéde.
1996. augusztus 8.
Marácz László amszterdami egyetemi tanár a Magyarok IV. Világkongresszusán beszámolt arról, hogy hollandul írt könyvének /Magyar fordulat/ lényege: "a trianoni igazságtalanság kimondása, és a kárpát-medencei magyarság jelenlegi tarthatatlan helyzetének felvázolása." Könyvében összefoglalta a magyar őstörténet kutatásának állását, megjegyezve, hogy a hivatalos magyar körök kitartanak a finnugor származás mellett. Könyvében kitért a II. világháború utáni súlyos magyarellenes jogsértésekre, amelyek az ENSZ 1948-as konvenciója értelmében népirtásnak minősülnek /magyarellenes pogromok, burkolt deportálások és a diszkriminatív nyelvtörvények/. Ahhoz, hogy a magyarság magára találjon, hangsúlyozza Marácz László, a legfontosabb feltétel, hogy saját hagyományaiból táplálkozzon és a határon túli magyarság autonómiája maradéktalanul érvényesüljön. Mindehhez szükséges, hogy a magyarság mondja ki sérelmeit, állítsa össze követelményrendszerét és ezt kezdje érvényesíteni. Ez a magyar fordulat lényege. A hollandiai Mikes Kelemen Kör könyve ellen fordult. A román Sorin Alexandru professzor támadta őt könyvéért és követelte Marácz Lászlónak az egyetemről való eltávolítását. Honti professzor, a Groningeni Egyetem tanára szintén támadta a szerzőt könyvéért. A hágai magyar nagykövetség munkatársa, Göndör Péter tanácsos és a budapesti holland nagykövet, Sondaal szintén a könyv ellen fordult. A Perry Kiadó és Michiel Klinkhamer publicista nyilvánosan megvédték a könyvet, hozzájuk csatlakozott több tekintélyes újságíró, Palotás Zoltán elismerő recenziót írt Marácz munkájáról, csakúgy, mint a pozsonyi Szabad Újságban Őry Péter. A könyv megjelenik angolul is. /Marácz László: Holland áttörés. = Magyar Fórum, aug. 8./ Ugyanerről: 1042. sz. jegyzet.
1996. augusztus 9.
Aug. 12-én nyílik a Somogy megyei Mesztegnyőn a kárpát-medencei honismereti mozgalom jeles képviselőinek tábora, a millecentenáriumi rendezvények egyik kiemelkedő eseményeként.Többek között László Gyula professzor a kettős honfoglalásról, Pozsgay Imre az anyaország és a kisebbségek kapcsolatáról tart előadást. Az előadók között lesz még Erdélyi Zsuzsa, az archaikus népi imádságok gyűjtője és Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, volt művelődési miniszter. /Magyar Nemzet, aug. 9./
1996. augusztus 12.
Egerben aug. 12-én megkezdődött az Anyanyelvi Konferencia, Pomogáts Béla tartott elnöki beszámolót, kifejtette, hogy mindig az egyetemes magyar kultúra és a határok fölött érvényesülő nemzeti stratégia érdekeit tartották a szemük előtt. Tabajdi Csaba államtitkár arra hívta fel a figyelmet, hogy a társaság munkájában meg kell találni az arányokat a nyugati és a kárpát-medencei magyarság között. Bárczi Géza-emlékéremmel jutalmazták Péntek János kolozsvári egyetemi tanárt és Szathmári István professzort. Vitaindító előadást tartott Nagy Károly /USA/, Gál Sándor /Felvidék/, Kötő József /Erdély/ és Dudás Károly /Vajdaság/. /Magyar Nemzet, aug. 13./ Pomogáts Béla a Magyar Hírlap munkatársának elmondta: felmerült benne, hogy a konferenciát pénzhiány miatt le kell mondani, de voltak, akik a tanácskozást megmentették: Tabajdi Csaba államtitkár egymillió forinttal, Magyar Bálint kultuszminiszter másfél millióval támogatta a konferenciát. /Magyar Hírlap, aug. 13./
1996. augusztus 15.
Aug. 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Reizer Pál szatmári megyéspüspök Szatmárnémetiben, a székesegyházban szentbeszédében Szent István király jelentőségét méltatta: hazát teremtett itt, a Kárpát-medencében, "mi itthon vagyunk". Szent István az itt talált népeket nem bántotta, hanem egyenlő jogot biztosított mindenkinek. Hangsúlyozta: "kereszténység nélkül nincs ezeréves ország, nincs megmaradás, nincs jövő." / Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 23./
1996. augusztus 15.
Nagyboldogasszony napján, aug. 15-én a Tusnád és Tusnádfürdő között úton, az országút közelében felavatták a millecentenáriumi emlékművet. Egy magas, tölgyfából készült kereszt áll a középpontban, rajta a felirat: "Őseinket felhozád Kárpát szent bércére." A keresztet félkörben felállított hét kopjafa veszi körül, emlékeztetve a magyarságot 1100 évvel ezelőtt a Kárpát medencébe bevezető Árpád vezéreire. Az emlékmű körül növekedik tizenegy fenyőfa, a honfoglalástól eltelt tizenegy évszázad jeleként. Az emlékművet Jánosi Csaba vázlatai alapján a Nádas mezőgazdasági társaság mesterei készítették, a faragás Kovács és Szabó Csaba munkája. A község lakói templomi zászlókkal vonultak ki az avatásra, meghallgatták Incze Dénes tusnádfürdői esperes szentbeszédét. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 11./
1996. augusztus 22.
1993 májusában alakult meg a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társasága, mely a Magyarországon kívül élő művészek első önszervező csoportosulása. A társaság a magyarországi művészeti életbe is be akarja vonni a külföldön tevékenykedőket, továbbá feladatának tekinti az elhunyt művészek elhelyezését a 20. századi magyar művészet történetében. - Szeptemberben a Magyarok Világszövetsége székházában megnyitják a kárpát-medencei művészek tárlatát, erre a seregszemlére Erdélyből mintegy 130 művészt hívtak meg. Az erdélyiek tárlatát szept. 3-án nyitja meg Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke. A kiállítás erdélyi részének szervezői Zolcsák Sándor és Simon Endre marosvásárhelyi képzőművészek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./
1996. augusztus 24.
Az alapszerződés megkötését a nyugati diplomácia kényszeríti a dirib-darab Kárpát-medence országaira, írta Sylvester Lajos Az alapszerződés megkötésén szorgoskodnak a kudarcos kormányok is. "Diplomáciai haszonra vágyik a magyar kormányzat is az alapszerződés révén." "Ehhez képest az egyházi javak visszaadása, az, hogy vannak-e csillagok, lábjegyzetek a szerződés szövege alatt, a kollektív jogok, mind mellékes. A magyar ellenzék, a mi szavunk is. Eredményt kell felmutatni. Kovács külügyminiszter úr már ideges és arrogáns." /Sylvester Lajos: Átváltozások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./
1996. szeptember 4.
Markó Bélának, az RMDSZ elnökének megnyitó szavai után zárt ülésen kezdte meg munkáját szept. 4-én Pápán a magyar-magyar találkozó, amelyen megjelentek a határon túli magyar szervezetek képviselői, valamint a magyar parlamenti pártok képviselői, a kormány képviselői viszont távol maradtak. Több ellenzéki pártot első embere reprezentált, Orbán Viktor a Fideszt, Lezsák Sándor az MDF-et és Ghiczy György a KDNP-t. Lezsák Sándor bízik abban, közölte az MTI munkatársával, hogy a magyar-magyar találkozó mihamarabb intézményesül és egyeztető tanács jön létre a Kárpát-medencében élő magyarság képviseletével. A találkozó résztvevői között szétosztották Tőkés László Illúziók nélkül című állásfoglalását, amelyben elítélte a magyar kormány engedékenységét és kifejtette, hogy az alapszerződés jelenlegi szövegének aláírása a tarthatatlan kisebbségi helyzetet állandósítja. Megütközéssel fogadták a megjelentek a hírt, hogy szept. 16-án Temesváron fogják aláírni az alapszerződést. Orbán Viktor emlékeztetett: a júliusi magyar-magyar csúcs nyilatkozatában szerepelt, hogy valamennyi aláíró az autonómiát tekinti a határon túli kisebbségek identitás-megőrzési előfeltételének. Ezzel szemben az alapszerződésben az autonómiát gyakorlatilag kizárták, ami szerződésszegés. Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ elnöke kifejtette: az MVSZ támogatja, hogy a magyar-magyar találkozók rendszeressé váljanak. Felállítottak egy irodát, amelynek az a célja, hogy éppen az alapszerződések nyomán történő visszásságokról adjon tájékoztatást a nemzetközi szervezeteknek. Eörsi Mátyás /SZDSZ/ cáfolta, hogy a kormány eltért a korábbi magyar-magyar csúcs megállapításaitól és kiállt az alapszerződés mellett.- Közös közlemény kiadásával, de politikai nyilatkozat kiadása nélkül zárult Pápán a magyar-magyar találkozó. A közlemény szerint a résztvevők elemezték az eltelt időszak eseményeit. Bizottságot hoztak létre, mely elemzést készít az eddig aláírt alapszerződések hatásáról, kitérve arra, hogy alakult az adott országokban a magyarság helyzete. Az elemzések alapján a magyar-magyar csúcs ajánlásokat készít a teendőkről a nemzetközi pártszövetségek, a parlamentek és az érintett kormányok részére. További szakértői munkacsoport az autonómiakoncepciókat egyezteti. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./ Jelen volt az Amerikai Magyar Koalíció küldöttsége is. Tőkés László furcsa és kicsinyes viszonyulásnak nevezte azt, hogy a kormány nem vett részt a megbeszélésen. Felvetődött az is, hogy a magyar kisebbségek közös irodát nyissanak Brüsszelben. Tőkés László komoly eredménynek nevezte, hogy Pápán sikerült megmenteni a magyarok közötti együttműködést. Markó Béla folytatásnak és újrakezdésnek nevezte az eszmecserét, olvasható Nagy Iván Zsolt tudósításában. /Magyar Nemzet, szept. 5./ Csapody Miklós az Új Magyarország munkatársának, Udvardy Zoltánnak elmondta, hogy a kormány távolmaradását a tanácskozásról nem kivonulásként értékeli. "Nem lenne értelme nemzeti stratégiát keresni a kormány nélkül" -fejtette ki, hozzátéve: a tanácskozás résztvevői joggal várják el azt, hogy a kormányzat a következő csúcs összehívói között legyen. Markó Béla a kormányzati távolmaradásról elmondta: szept. 2-áig úgy tudták, hogy a HTMH és a kormány képviselői is jelen lesznek. /Új Magyarország, szept. 5./
1996. szeptember 10.
Ötödik alkalommal rendezik meg a Kárpát-medencei bábfesztivált, amelynek zárórendezvényei szept. 9-én kezdődtek Budapesten. A rendezvényt 200 ezer forinttal támogatta az Illyés Alapítvány. A máj. 20-i megnyitó óta húsz-huszonöt csoport mutatkozott be, a fele kisebbségi magyar társulat. /Magyar Nemzet, szept. 10./
1996. szeptember 20.
A budapesti és a bukaresti amerikai nagykövet /Donald Blinken és Alfred Moses/ közös cikkben méltatta a magyar-román alapszerződést az International Herald Tribune szept. 19-i számában. A két nagykövet ezeréves magyar-román rivalizálásról /!/ ír, továbbá így látják a történelmi múltat: "Magyarország és Románia rivalizálása több mint ezeréves múltra tekint vissza. A folyamat a Közép-Ázsiából érkezett magyarok betelepülésével kezdődött, ami végül is magyar dominanciát eredményezett a Kárpát-medencében, beleértve /a ma Romániához tartozó/ Erdélyt is, amely Magyarország része volt 1919-ig, amikor is a trianoni egyezmény megszüntette a térséget 300 éven át uraló osztrák-magyar fennhatóságot. Trianon sajátos módon nem vetett véget a rivalizálásnak...". Az alapszerződés összebékíti "a kisebbségben és többségben élők jogait". A NATO és az Európai Unió világossá tette, hogy azok az államok, amelyeknek határproblémáik vannak, ne folyamodjanak tagságért. /Népszabadság, Magyar Hírlap, szept. 20./
1996. szeptember 25.
Katona Ádámnak szept. 6-án, Budapesten, a Kossuth téren, a Bocskai Szövetség által rendezett ellenzéki nagygyűlésen elmondott beszédének szövegét közölte a hetilap. "Most, amikor a rossz alapszerződés miatt az erdélyi magyarság rendkívül nehéz helyzetbe került - melyhez hasonlót csak a két békeszerződés, békediktátum, Trianon meg Párizs után értünk - , valamennyien összefogunk. Azt szeretnők, hogy ebben a szegény kis Magyarországon is ez történjék." "És azt szeretnők, hogy Németh Lászlónak az az igazsága, melyet 1938-ban fogalmazott meg, miszerint a magyar magyarok nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Magyarország határain belül is immár évszázadok óta ?kisebbségben? élnek - örökké időszerűtlen legyen. Mindehhez pedig az kell, hogy túltegyük magunkat a különböző ideológiák okozta ellentéteken, persze két rokon ideológiát kivéve: a fasizmust és a kommunizmust!" "...sem az egyik, sem a másik szélsőség nem való nekünk, keresztény magyaroknak." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 25. 30. p./
1996. október 9.
Csíkszentkirály kezdeményezte, hogy szervezzék meg a Szentkirályok és Szentistvánok találkozóját, a Kárpát-medencében ugyanis 43 település viseli ezeket a neveket. Végül a múlt héten kilenc település képviselői nyújthattak kezet egymásnak: Szentkirály, Szentkirályszabadja és Szentistvánbaksa Magyarországról, Kalotaszentkirály, Székelyszentistván, Marosszentkirály, Székelyszentkirály, Sepsiszentkirály pedig Erdélyből volt jelen Csíkszentkirályon. A megjelentek elhatározták, hogy megalakítják a Szent Király Szövetséget, évente fognak találkozni. Más csíki falvak is viselnek hasonló neveket /Csíkszentimre, Csíkszentsimon, Csíkszentdomokos stb., ezek a települések is átvehetnék ezt a kezdeményezést. /Székedi Ferenc: Lakhelyük: Szentkirály. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./
1996. október 10.
A budapesti Korona Pódium "Határainkon kívül született irodalmi művekre" kiírt pályázatának első díját Határ Győző Londonban élő író, költő kapta, a második a szlovákiai Komáromból Boráros Imre színművész, a harmadik díjat Varga Vilmos nagyváradi színésznek ítélték. A díjakat okt. 8-án adták át a Korona Pódium ünnepségén. A pályázatra pódiumai előadásra alkalmas szövegeket vártak. Határ Győző szatirikus jeleneteket küldött be, Boráros Imre Barangolás a Felvidéken című összeállítása válogatás a magyarlakta vidékeken élt vagy onnan elszármazott írók műveiből. Varga Vilmos Megfogyva bár - de törve nem című irodalmi-történelmi körképe a kárpát-medencei magyar történelem szenvedélyes stílusú kronologikus, dokumentatív anyaga. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./
1996. október 12.
Okt. 11-12-én tartották a Szilágyi Domokos Napokat. A rendezője - immár ötödik alkalommal - a Szatmár Megyei Művelődési Felügyelőség, a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/, az EMKE és a költő egykori jóbarátja, Muzsnay Árpád újságíró. A Hídépítők a Kárpát-medencében kerekasztal-megbeszélésen magyar és román írók, irodalomtörténészek vettek részt. Harmadik alkalommal helyeztek el koszorút Szilágyi Domokos Szatmárnémetiben felállított szobránál. 1995-ben a durván megcsonkított szobor helyreállítása után volt koszorúzás, idén egy bronzba öntött szoborváltozatnál koszorúztak. Boér Ferenc színművész Ti vagytok Én című pódiumműsorán az Északi Színházban /Szatmárnémeti/ főleg fiatalok töltötték meg a termet, ugyanúgy másnap Kolozsváron a Protestáns teológia dísztermét. Nagysomkúton, a költő szülőházában, a református parókián Nógrádi Béla esperes és Varga Károly szórványlelkész emlékezett a lelkipásztor-elődre, Szilágyi Domokos apjára. Idén van húsz éve /1976. okt. 27./, hogy Szilágyi Domokos véget vetett életének. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./ Előzmény: Szatmárnémetiben Szilágyi Domokos szobrát 1995. máj. 28-ról 29-re virradó éjjel /ekkor fejeződött be az RMDSZ kongresszusa Kolozsváron/ ismeretlenek súlyosan megrongálták. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1995. jún. 10-11./
1996. október 15.
A Háló azért jött létre, hogy segítse a hídépítést a katolikus közösségek között. A Kárpát-medencei Katolikus Közösségek Hálózata, közismert nevén a HÁLÓ Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban tartotta találkozóját. Öt országból - Magyarországról, Kárpátaljáról, Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből - gyűltek össze mintegy 180-an, hogy megbeszéljék a közösségszervezés, kapcsolattartás aktuális kérdéseit. A három nap során értékes előadásokat is hallhattak. Balázs Béla kaposvári püspök, a Magyar Püspöki Konferencia ifjúsági referense, akit a fiatalok inkább Beton atya néven emlegetnek, személyes hangvételű előadásban beszélt a közösség nyújtotta biztonságról. Böjte Csaba ferences szerzetes, az erdélyi egyházmegye ifjúsági lelkésze a közösség építésének nehéz feladatairól elmélkedett. Okt. 13-án, az utolsó napon közös szentmise volt. Az erdélyiek egyházmegyei zsinatra készülnek, az egyik bizottságnak, a lelkiségekkel foglalkozó bizottságnak Ágoston Ferenc teológiai tanár a referense. A Hálónak eddig 150 csoport volt a tagja, de ezen összejövetel után ez a szám sokkal nagyobb lesz. A felvidéki csoportot Jakobovich Zoltán vezette. /Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./ Tizennyolc közösségi beszámoló hangzott el, az ismerős nevű közösségek - Cursillo, fokolár, taizéi mozgalom, Hit és fény, Házas hétvége mozgalom, Kolping, Regnum Marianum, Neokatekumenátus - képviselői is jelen voltak. /Vasárnap (Kolozsvár), okt. 27./
1996. október 16.
A Magyarok IV. Világkongresszusán a világ magyarsága egy Erdélyben született programnak szavazott bizalmat. Erről kérdezte Gazda Árpád Patrubány Miklóst, aki a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ elnökségi tagja, a Világszövetség Erdélyi Társasága /VET/ elnöke. Az MVSZ október végi közgyűlésén az a száz kárpát-medencei küldött közül 58 fogja Erdélyt képviselni. A világszövetség idei programja az Interconfessio Társaság szellemi műhelyében született. A VET a társadalmat óhajtja építeni, politikai képviseletre nem vállalkoznak, mert ott eldurvulnak az emberi viszonyok. A magyar társadalom szerkezetének vizsgálatával, a magyar társadalmon belül a szolidaritásérzés növelésével foglalkoznak, így jutottak el a nagycsaládosok programjának beindításához, ugyanúgy foglalkoznak a magyar-román integráció kérdésével. Patrubány hangsúlyozta, hogy a Magyarok IV. Világkongresszusának legfontosabb eredménye a program megfogalmazása: a világszövetség elsődleges célja a magyar integráció. Az MVSZ egyértelműen szimbólummá vált. "Ez az egyetlen olyan intézmény, amelyben egyek lehetünk, függetlenül attól, milyen állam polgárai vagyunk..." A világtalálkozón megfogalmazott javaslat szerint legyen kétkamarás parlament olyan felsőházzal, ahol képviselethez jutnak a határon túli magyar közösségek is. A másik egy olyan elvi nyilatkozat alkotmányba foglalása, hogy Magyarország az ott született polgárok hazája és mindazok anyaországa, akik származásuknál, vállalásuknál, kultúrájuknál fogva magyarnak vallják magukat, bárhol is éljenek a nagyvilágban. - Nemzetstratégiára szükség van, ahol ez hiányzik, ott az ország vagy nemzet előbb-utóbb hanyatló pályára kerül. A magyar tudományosságra építve egy tudásközpontú nemzetet kell építenünk a Kárpát-medencében. /Gazda Árpád: Haza a magasban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 16./
1996. október 18.
Murvai László oktatásügyi minisztériumi főosztályvezető tanulmánykötete /Fekete fehér könyv, Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 1996/ mindössze 500 példányban jelent meg. A könyv két részből áll, bemutatja a román oktatási törvénykezést 1864-től napjainkig. A könyvből kiderül, hogy Ceausescu 1978-as oktatási törvénye a kisebbségek szempontjából demokratikusabb volt, mint a jelenlegi, mert lehetővé tette a szaktárgyak anyanyelven való tanítását és a magyar nyelvű felvételi vizsgát. A szerző ismerteti a Kárpát-medencei magyarság II. Közoktatási Fórumát /Nyírbátor, 1993. október/. A második részben statisztikai adatok találhatók a magyarul tanulókról, akiknek száma évről-évre csökken. A romániai összes iskolásoknak csak 4,9 %-a tanul magyarul, amikor a magyar lakosság aránya Romániában 7,1 %, olvasható Barabás István könyvismertetőjében. /A Hét (Bukarest), okt. 18./
