A szovjet diktatúra idején mártírhalált halt, börtönbe zárt és hivatásuk gyakorlásától eltiltott kárpátaljai református lelkipásztoroknak állított emlékművet november 23-án, vasárnap Beregszászon a kárpátaljai református egyház. Az életfát ábrázoló gránitszobrot a sztálini lágereket túlélő Gulácsi Lajos nyugalmazott lelkész, tiszteletbeli püspök avatta fel a beregszászi református Püspöki Hivatal kertjében. 1946-ban elhurcolta három lelkipásztort, akik lágerekben vesztették életüket, és máig ismeretlen helyen nyugszanak. A negyedik mártírhalált halt papot az 1956-os magyar forradalom kapcsán tartóztatták le a szovjet hatóságok 1958-ban, és vallatás közben agyonverték a politikai rendőrség nyomozói. /Mártír lelkészek emlékműve Beregszászon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25/
2008. december 9.
Erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki kézművesektől, hagyományőrzőktől hangos az adventi hétvégeken Budapest. A XII. alkalommal megrendezett Budavári Mézesnapokon nemcsak a „méhészet gyümölcseivel” találkozhatott az ember, hanem a Kárpát-medencei ünnepi, karácsonyi népszokások is megelevenedtek. A Magyar Kultúra Alapítvány székháza megtelt moldvai csángó népzenével, a szilágysomlyóiak a szállást kereső szent család történetét és a kisded születését bemutató betlehemet játszották, lucáztak a felvidékiek, a székelyudvarhelyiek pedig táncban elevenítették fel az adventi szokásokat. A székházban Kárpát-medencei karácsonyesti „terülj asztalkám¨ is volt. A hatalmas aulában Kovács Pali Ferenc a jeles népi bútorfestő piros, fehér és kék színben pompázó, kalotaszegi motívumokkal díszített kis ládáival, dobozaival jelent meg. A mákófalvi mester már 25 éve készíti egyedi darabjait. /Kánya Gyöngyvér: Adventi mézesnapok Budán. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./
2008. december 17.
1986. óta minden december derekán Betlehemben, a Születés-kápolna mécseséről gyertyát gyújtanak, és elindul a Láng őrizve, továbbadva kézről-kézre, előbb repülőben, majd vonatokon, autókban, biciklisen, gyalogosan, hogy karácsony estéjére eljuthasson bazilikákba és kis fatemplomokba egyaránt. Olykor faluszéleken virrasztva, várva, hogy fáklyás menet kíséretében vonulhasson be a templomba... Így vonul, vándorol a Láng, az osztrák cserkészektől a magyarországi cserkészekhez, tőlük Felvidék, Délvidék, Kárpátalja magyarlakta területeire, át a piros vonalas határokon, s persze Erdélybe is. Az erdélyi cserkészek először 1993 karácsonyán kapcsolódtak be ebbe. A nagybányai cserkészek Nagyváradról, éjszakai vonaton hozták a Lángot, máskor Magyarországról hozta az Erdélyt „belángoló” cserkészautó. Néhány éve a sepsiszentgyörgyi cserkészek vették át a stafétát és hatalmas mécsesekben szállítják három országon keresztül a lángot. Idén december 13-án került sor Bécsben az ünnepélyes lángosztásra. A Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjai, a világ minden tájáról összesereglett cserkészekkel együtt vették át a szeretet lángját, majd elindult a busz, hogy Szentestéig bevilágítsa Magyarországot, Erdélyt, Felvidéket, Kárpátalját, Vajdaságot. Idén a Duna Televízió is felkarolta az eseményt, így a cserkészekkel együtt öt földrész magyarjaihoz igyekeznek eljuttatni a szeretet lángját. /Salló Emőke, RMCSSZ: Erdélybe érkezett a Szeretet Lángja – a cserkészek terjesztik. = Erdely. ma, dec. 17./
2008. december 31.
A kárpátaljai magyarság 2008-ban kapott hideget-meleget, történtek vele kedvezőtlen dolgok, de voltak életében pozitív fejlemények is – írta december 30-i számának évértékelő vezércikkében az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című lap. Kőszeghy Elemér, az újság főszerkesztője a kárpátaljai magyarságot kedvezőtlenül érintő idei események között említette az év eleji ungvári magyarellenes tüntetést és a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének ukránosítását célzó miniszteri rendelet megjelenését. Pozitív fejleményként értékeli a honfoglalási emlékmű felavatását a Vereckei-hágón, a turulmadaras emlékoszlop visszahelyezését a munkácsi várba, továbbá Petőfi Sándor szobrának felállítását ugyanott. Pozitívum, hogy ősszel Beregszászon megnyílt az Európa-Magyar Ház, amely rövid fennállása alatt tucatnyi jeles rendezvénynek adott otthont. Fontos volt a kárpátaljai magyarság szempontjából a magyar mesterképző akadémia alapkőletétele a Beregszász melletti Makkosjánosiban és a magyar kar megnyitása az Ungvári Nemzeti Egyetemen. /Felemás évet zár a kárpátaljai magyarság. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 31./
2009. január 5.
A rendszerváltozással született meg a Segítő Jobb, hogy a határon túli magyarságnak egészségügyi segítséget nyújtson. Előbb humanitárius munkát végeztek, 1995-től viszont professzionalizálódtak. Kalmár László professzor szerint ugyanis azon az alapon képtelenség volna működtetni a rendszert, hogy segítenek mindenkinek, amíg a pénzük engedi. 1989-1990-ben igen sok romániai magyar beteg került magyarországi gyógyintézetekbe. Például a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Belklinikájára, ahol Kalmár László akkoriban dolgozott. - Óriási volt a lelkesedés. Így ment ez egészen addig, amíg az Antall-kormány Népjóléti Minisztériumának közigazgatási államtitkára, Jávor András azt nem mondta: álljon meg a menet, ezt egyetlen ország sem bírja ki. Ekkor Kalmár doktor szakértői csoportja nevében fölajánlotta az államtitkárnak, hogy alapítványt szervezve sokkal gazdaságosabban vállalják a határon túli magyarok gyógykezelését, ha megkapják a szükséges költségvetési támogatást. 1990 decemberében megszületett a Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány. Kijelölt céljak voltak: 1. A határon túli magyarság egészségügyi ellátása azokon a területeken, melyek számukra otthon nem volt elérhető. 2. A környező országok (nemcsak magyar) egészségügyi szakembereinek magyarországi továbbképzése. 3. A legkülönfélébb orvosi eszközöknek a környező országokba való eljuttatásával szolgálni a betegek lakóhelyükön történő ellátását. Romániában is javulni kezdtek a technikai feltételek, ami a Segítő Jobb szempontjából nagyon fontos volt, gyorsan, faxon, majd később e-mailben lehetett az információkat továbbítani. Ettől kezdve kaptak a romániai magyar orvosok egy formanyomtatványt. Ezen lehetett kérni bizonyos dolgokat. Ennek az lett az eredménye, hogy 1994-ben még csaknem 8 ezer beteget küldtek Magyarországra, 1995-ben pedig 5 ezer alá esett az ide érkezők száma. Kalmár Lászlóéknak egy idő után pontos térképük lett arról, hogy a környező országokban hol, milyen műszerek vannak, kik azok a szakemberek, akiknek a munkájára támaszkodni lehet. Segítették például Romániában a vesebetegek számára nélkülözhetetlen dialízisállomás felállítását, illetve ösztönözték ugyanott a csontvelő-átültetés gyakorlatának meghonosítását. Fontos szerepet szántak a továbbképzésnek. A környező országokból a rendszerváltást követően 2000-2500 orvos távozott Magyarországra, Nyugat-Európába vagy a tengerentúlra. A magyar egyetemekre fölvett határon túli hallgatók a legtöbb esetben itt maradtak. Ezért szervezte meg a Segítő Jobb a debreceni Ady Endre Akadémia Orvosi Szekciójának tanfolyamát. A Korszerű diagnosztika és terápia című kéthetes kurzusra évente átlagosan ötven határon túli orvost fogadtak Romániából, Kárpátaljáról, Szlovákiából, Jugoszláviából és Horvátországból. A Segítő Jobb szerint az egészségügy szerves része kell, hogy legyen a határon túli magyar kisebbség önszerveződésének. Kalmár professzor szerint mostanáig körülbelül 3,5 milliárd forint értékben szervezett betegellátást a Segítő Jobb. 2006 óta az egészségügyi kormányzat másképp kezeli őket, mint korábban. – Mi, civilek gyanúsak lettünk a hivatal számára – összegezte tapasztalatait az alapítvány vezetője. Először a miniszter, azután egyre kisebb funkciójú hivatalnokok vélték jobban tudni, mint Kalmárék, hogy mi a teendő. Olyan emberek, akiknek életükben nem volt dolguk romániai, kárpátaljai, vajdasági betegekkel. Így alakult ki az helyzet, hogy egy székelyföldi beteg csak a bukaresti biztosító kontójára jöhet Magyarországra azon a címen, hogy immáron Románia is tagja az Európai Uniónak. A Vajdaságból és Kárpátaljáról a betegeknek a követségeken és konzulátusokon leadott zárt borítékokban kell eljuttatni Magyarországra kérelmeiket a minisztériumba, ahonnan hatvan napon belül kell választ kapniuk. A sürgős beavatkozásokra így nincsen mód. Az adminisztráció mértéktelen megnövekedése nyomán jelenleg sokkal kevesebb betegre költik bizonytalan, rossz hatékonysággal a rendelkezésre álló pénzt. Nem kaptak támogatása jelenlegi kormánytól, ezért abba kellett hagyni az Ady Akadémián folyó továbbképzést is. Romániában igen nagy azoknak a betegeknek a száma, akik szemészeti mikrosebészeti beavatkozásra szorulnak. Magyarországon számos kiváló szemészspecialista van. Kapóra jött, hogy 2004-ben a nagyváradi püspökségnek visszaadta a román állam az egykori kórházait. Ezek épületeiből kapott a Segítő Jobb egyet Tempfli József megyés püspöktől, aki immáron két évtizede támogatja az alapítvány munkáját. A kialakított Nagyváradi Szemklinika úgynevezett mátrix-rendszerben működik. Ez azt jelenti, hogy az odautazó magyarországi orvosok egész nap operálnak, olyan műtétek várnak rájuk, amelyeknek ők a specialistái. A Nagyváradi Szemklinika jelenleg magánintézményként működik, ahol a betegek meghatározott díjazásért európai színvonalú ellátást kapnak. /Hovanyecz László: Kalmár professzor és a jól Segítő Jobb. = Népszabadság (Budapest), jan. 2./
2009. január 13.
Az RMDSZ nem tartja prioritásnak a Tőkés Lászlóval folytatandó párbeszédet, jelentette ki Markó Béla pártelnök. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő nyílt levélben reagált a pártelnök nyilatkozatára. Ebben kifejtette, értetlenkedve olvasta, hogy Markó Béla „nem tekinti prioritásnak” az elmúlt években elkezdett párbeszéd folytatását. Az erdélyi magyar politika évek óta mély válságban van. A romániai magyar választópolgárok közel kétharmada elfordult a mindezidáig monopolhelyzetben lévő RMDSZ-től, figyelmeztetett Tőkés László, mert a szűk pártérdekeken alapuló politika, amely a hatalomban bármi áron való részvételt célozza, egyre inkább elfogadhatatlan az erdélyi magyar közösségnek. Az RMDSZ nem volt képes a megmaradáshoz szükséges autonóm intézményrendszert kiharcolni. Összefogásra van szükség, a politikum, az egyházak és a civil szféra pillérein alapuló új társadalmi közmegegyezés, melynek alapjául a közösségi autonómiák igénye szolgálhat. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezdeményez a politikummal, egyeztet egyházaink elöljáróival, valamint konzultációsorozatra hívja a civil szféra és a média vezetőit. A magyar nemzeti érdek iránt elkötelezett erőknek kárpát-medencei közmegegyezésre és határokon átívelő összefogásra irányuló tárgyalásokat kell kezdeniük – egy egységes magyar érdekvédelem és egy közös nemzetközi politikai érdekképviselet megteremtése érdekében, szögezte le Tőkés László. /Tőkés párbeszédet, sőt összefogást szorgalmaz. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 13./
2009. január 15.
A Magyar Televízió határon túli műsorai az elmúlt évben ünnepelték 15. születésnapjukat. A Kárpát Expressz, az Átjáró, a Kézfogás és a Sírjaik hol domborulnak? a nézői visszajelzések alapján egyre markánsabb, véleményformáló hírforrássá váltak az anyaországban és a határokon túl is. Az elmúlt év egyik kiemelkedő eseménye volt november 7-én, amikor a határon túl élőknek készített műsorok másfél évtizedes fennállását ünnepelte a Magyar Televízió. A jubileumi találkozót számos Kárpát-medencei politikus és újságíró mellett Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is megjelent és megköszönte, hogy a közszolgálati televízió felelősségteljes módon segíti a határokon innen és túl élők közötti párbeszédet. Az elmúlt év ismét sikereket hozott a Határon túli műsorok szerkesztőség számára. A Kárpát Expressz a hiteles hírek iránt érdeklődőket, az Átjáró az igényes beszélgetések és dokumentumfilmek kedvelőit, a Kézfogás a vállalkozó szellemű honfitársakat, a Sírjaik hol domborulnak? pedig a múlt és az elődök örökét keresőket szólítja meg. Jelentős előrelépés a határon túli televíziós csatornákkal kötött szerződés. A közösségi műsorszolgáltatók ugyanis díjmentesen vehetik át a Magyar Televízió határon túli műsorait. Az Este 2008-ban több alkalommal látott vendégül határon túli magyar politikusokat, és Az Unokáink sem fogják látni című városvédő műsor is szívesen látott vendég a Kárpát-medence minden pontján. /MTV: 15 éve a magyar közösségért. Közszolgálat határon innen és túl. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2009. január 16.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke az Élet és Irodalomban elemezte, bemutatta a romániai magyar politika kormányban /vagy kormányzati oldalon/ eltöltött tizenkét évét és felvázolta a jövőben, ellenzékben követendő utat. Szerinte az egész kárpát-medencei magyar kisebbségpolitika – autonómia-politika – esélyeit kellene számbavenni, mert a gondok közösek: Trianon óta a „húzd meg, ereszd meg” utódállami játék folyik. Magyarként nem volt könnyű kormánypártinak lenni Romániában, szögezte le. Egy kisebbségi magyar közösség már eleve a barikád másik oldalán van. A kommunizmus idején még azt is megtorolták rajta, amit nem ő „követett el”, az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot. Az emberek mindig úgy érezték Erdélyben: a románok, akik ütnek, és a magyarok, akik állják. Tömegével jöttek a román szerencselovagok Székelyföldre, ahol legalább részlegvezető lehetett belőlük. Magyarországon nehéz megérteni, hogy az önfeladásnak, a rejtőzködésnek, a nacionalizmusnak miféle próbatételeit élte át az erdélyi magyar közösség, mindezt a tömbben élő székelyeknek volt a legnehezebb feldolgozni. Ilyen előzmények után alakult meg 1989 decemberében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, és hozta meg azt a döntést, hogy a román pártokkal párbeszédet folytatva próbál a magyar közösség helyzetén változtatni. 1996-ban az RMDSZ kormányra lépett. Markó tizenkét esztendő múltán állítja, hogy eredményes, sikeres korszak ért véget a 2008-as parlamenti választásokkal. Új alkotmányos kisebbségjogi rendelkezéseket fogadtak el, és új törvényeket, kiépítettek egy majdnem teljes anyanyelvű iskolarendszert stb. „Feloldódni látszott az etnikai szembenállás hatalom és közösség között” – Markó szerint. Érzelmileg továbbra is kormányellenes maradt a magyar közösség, ezt „használta ki újból és újból Tőkés László és a Magyar Polgári Párt, de néhány független értelmiségi is, akik folyamatosan támadták kormányzati szerepvállalásáért az RMDSZ-t. ”A legnagyobb eredmény az alapvető közérzeti változás volt, amely végbement a magyar közösségben. Megváltozott a román-magyar viszony a politikában. Ezáltal pedig megváltozott a magyarok közérzete. Az RMDSZ támogatása ma is töretlen. Magyarországról Markó két oldalról kapott kritikát, amikor azt mondta, hogy előállhat egy szlovákiai típusú feszültség. „Nagyon” liberális és „nagyon” konzervatív oldalról bírálták ezért. A liberális oldalon nem hisznek abban, hogy a mai Európában nemzeti alapon is lehet még konfrontálódni, behelyettesítenék a magyar-román szembenállást a jobboldali-baloldali stb. szembenállással; a konzervatív oldalon viszont általában nem hisznek a párbeszédben. Markó számára, aki részese-alakítója is volt az elmúlt két évtizednek, a legfontosabb tanulság: politikai eszközökkel lehet lényeges változásokat elérni a román-magyar viszonyban, ezeket tartóssá csak úgy lehet tenni, ha nem ideológiai, hanem etnikai alapon politizálnak. Az etnikai kritériumokat nem tagadni kell, hanem elfogadtatni és érvényesíteni! Más szóval magyar-román megbékélésre van szükség. A cél az etnikai paktum. Az intézmények vezetésében való kellő magyar jelenlét egy lehetséges etnikai megoldás egyik legfontosabb eleme. Jelenleg Kovászna megyében, ahol a lakosság 75%-a magyar, tizenkét évvel ezelőtt a dekoncentrált intézmények vezetőinek alig 15%-a volt magyar, ma ez az arány 55% körül van. Hargita megyében, ahol a magyar lakosság aránya 85%, ezelőtt 12 évvel szintén 15-20 százalék körül voltak a magyar vezetők, ma pedig 60% fölött vannak. Mint látható, jelentős a javulás. A jövőben etnikai megegyezésre van szükség, egy olyan elv érvényesítésére, hogy a magyaroknak mindig ott kell lenniük a központi kormányzati intézményekben. Szükség van az autonómiára. Ellenzékben az RMDSZ érdekképviseleti-érdekvédelmi szervezetként fog fellépni. /Markó Béla: Kormányból ellenzékbe (A romániai magyar politika tizenkét éve). = Élet és Irodalom (Budapest), jan. 16./ Újraközölte: Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./
2009. január 17.
„Ha volt az elmúlt esztendőben igazán komolyan vehető politikusa Magyarországnak, akkor az a mostani köztársasági elnök” – olvasható a Szabadság január 5-i számában. (-is-) szignóval az egyik újságíró elutasította ezt a dicséretet, gúnyosan megjegyezte, az alkotmány nem írja elő az elnöknek, hogy „az olyan nemzeti ünnepeket, mint amilyen október 23, legjobb, ha (Romániában, Szlovákiában, Kárpátalján vagy a Délvidéken) kirándulva ülje meg, persze akkor csak, ha zenei ízlését sérti az ilyenkor szokásos füttykoncert…” (-is-)(): Ma(o)rgó. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./ Elutasítja tehát, hogy Sólyom László az erdélyi magyarság körében ünnepelt.
2009. január 17.
Tízéves a Cantuale Énekegyüttes. A baráti csoport 1998-ban kovácsolódott énekcsoporttá a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia kórusának énekeseiből. Céljuk a régen feledésbe merült egyházi és világi vokális muzsika közönség elé tárása, ez nagyjából sikerült is. Repertoárjukban többféle zeneműfaj szerepel: gregorián dalok, motetták, madrigálok, népi feldolgozások. Énekelnek szentmisén, istentiszteleten, templomi esküvőn, kórusfesztiválon, képkiállításon és könyvbemutatón. Felléptek Hollandiában, Olaszországban, Ausztriában, Belgiumban, Ukrajnában, Kárpátalján, Magyarországon, Szlovákiában és természetesen Erdélyben, mondta el a kis csapat művészeti vezetője, Nyilas Szabolcs. A Cantuale Énekegyüttes jelenleg öt férfiénekesből álló férfikar. /Bölöni Domokos: A zenén túli üzenet. Fiaim, csak énekeljetek! = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./
2009. január 20.
Megerősítette Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke azt, hogy Ivan Vakarcsuk oktatási miniszter az ukrán felsőoktatás „ukránosítására” készül. A tárcavezető levélben kérte a felsőoktatási intézmények rektorainak a közreműködését annak a tervének a megvalósításában, amely az oktatás ukrán nyelvre történő teljes átállítását tűzte ki célul 2012-ig, az ország valamennyi felsőoktatási intézményében. A törvénymódosítás elfogadása esetén kérdésessé válna a beregszászi magyar főiskola és az ungvári egyetem magyar karának a működése is. „Ukrajna majdnem szétesett állapotban van, bármilyen ukrán politikáról elmondható, hogy nem feltétlenül komoly. Mindegy, milyen oktatáspolitikai, gazdasági intézkedéseket hoznak, automatikusan hozzá kell tenni, hogy semmiféle intézkedést ebben az országban végrehajtani már nem lehet. Hogy a végrehajtási kísérlet mekkora kárt fog okozni, az egy másik kérdés” – fogalmazott a KMKSZ elnöke. Ezen túlmenően a magyar lapok is megszűnhetnek Kárpátalján, ha az Alkotmánybíróság helyt ad egy beadványnak. A parlament két koalíciós pártjának képviselői ugyanis azt szeretnék elérni, hogy minden kiadvány legalább részben ukrán nyelven jelenjen meg. /Lokodi Imre: Ukránosítás Kárpátalján. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2009. január 21.
Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójára emlékezve idén is mulatsággal vette kezdetét az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda 2009-es évada Budapesten, a Thália Színházban. Öt régió tánca „beszélt” szavak helyett a Thália színpadán. Az esemény tiszteletére összeállt harminctagú Egyesített Kárpát-medencei nagyzenekar is. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Művészetek határok nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./
2009. január 24.
Sólyom László törekvései között szerepel a kulturális nemzet fogalmának nemzetközi elfogadtatása, a határon túl élő magyarság megmaradásának és boldogulásának támogatása, illetve a magyarországi közvélemény figyelmének felhívása ezekre az ügyekre – olvasható az államfő múlt évi tevékenységéről szóló összegzésben. A köztársasági elnök még 2006 májusában útjára indított egy konferenciasorozatot Határon túli magyarság a 21. században címmel. A sorozat keretében 2007-ben két tanácskozást, majd 2008 novemberében újabb konferenciát tartottak Lemaradásban? – oktatás, képzés, képességfejlesztés a határon túl címmel. Sólyom László tavaly januárban Kárpátaljára utazott, látogatásának homlokterében oktatási kérdések álltak. Februárban fővédnökként részt vett és beszédet mondott a XII. Csángó Bál ünnepélyes megnyitóján Budapesten, a Petőfi Csarnokban. Március a Szlovák Ház használata körül kirobbant, Magyarország és Szlovákia kapcsolatát is érintő vita kapcsán látogatást tett Pilisszentkereszten. Júniusban Sólyom László fogadta Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét. Augusztusban a köztársasági elnök Kárpátaljára, Beregszászra látogatott, ahol részt vett a Szent István-ünnepségen. Az államfő október 23-án ötnapos látogatásra Székelyföldre utazott. A köztársasági elnök december 6-án munkalátogatást tett Érsekújváron, ahol szlovák kollégájával megvitatták a szlovák–magyar viszonyt beárnyékoló problémákat. /A határon túli magyarok támogatása (Sólyom László múlt évi tevékenysége). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 24./
2009. január 28.
Évtizedek óta leveleznek a gyerekek Csipikével, újabban Cimbivel és Mákvirággal is, küldözgetik rajzaikat, verseiket, meséiket a szerkesztő bácsiknak, néniknek, és olvasmányélményeiket is megosztják a különböző folyóiratok hasábjain. Vannak nagy múltú és frissen indult erdélyi magyar gyermeklapok. A Krónika bemutatta a sepsiszentgyörgyi Cimbora, a nagyváradi Mákvirág és a kolozsvári Napsugár és Szivárvány című gyermeklapot. A Jóbarát jogutódjaként 1990–től Sepsiszentgyörgyön megjelent, gimnazistáknak íródó Cimbora Benedek Elek szerkesztői célkitűzéseit kívánta folytatni Csire Gabriella főszerkesztő irányításával. A Cimbora újabban Kíváncsi diákok lapja alcímmel lát napvilágot, Forró László és Szántai János főszerkesztőket követve 2000-től Farkas Kinga irányításával. Az 5–8. osztályos magyar diákoknak ajánlott Cimbora 2006-ban kívül-belül megújulva jelent meg. A folyóirat egyik legfontosabb rovata a Cimbirodalom, amelyben kortárs magyar írók, költők gyermek- és ifjúsági alkotásai olvashatók. A www.cimbora.net weboldal a Cimbora 2006 szeptemberétől megjelent számait kínálja a diákoknak. Napilapok gyermekrovatából nőtte ki magát a nagyváradi szerkesztésű Mákvirág gyermeklap. A Bihari Napló gyermekrovata volt, Kulcsár Andrea és Bonczidai Éva 1998-tól 2001-ig szerkesztette, a lapban kéthetente jelent meg. Amikor az osztrákok megvásárolták a Bihari Naplót, a kultúrának, a publicisztikának és az anyanyelvoldalnak, de a Mákvirágnak sem volt többé hely benne. 2004-ben Nagyváradon elindult a Reggeli Újság, Bonczidai Éva odakerült, akkor felélesztette a Mákvirágot, Amikor Bonczidai Éva eljött a Reggeli Újságtól, elhatározta, hogy a gyermeklapot elindítja. A Mákvirág gyermeklap 2007-ben elindult, de saját tőke hiányában csak pár lapszám jelent meg, most kezd magához térni a Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően – ismertette helyzetüket Both Abigél főszerkesztő. Neves mai írók, költők kimondottan a Mákvirágnak írt versei, meséi jelennek meg a lapban, Szűcs László, Tóth Ágnes, Kinde Annamária, Szilágyi Aladár, Gittai István és Szálinger Balázs az állandó szerzők. A fél évszázados múltra visszatekintő, kolozsvári szerkesztésű Napsugár és a később induló Szivárvány című gyermeklap máig megőrizte irodalmi jellegét. A Napsugár színes irodalmi ismeretterjesztő gyermeklap 8–12 éveseknek. A gyermekirodalmi folyóirat írók, költők, képzőművészek kezdeményezésére jött létre, első száma 1957 januárjában jelent meg A lap több mint fél évszázados fennállása óta az erdélyi magyar irodalom és képzőművészet legjelesebb alkotóit vonta be munkájába. A Napsugár szerkesztősége 1980 januárjában A Haza Sólymai címmel képes, irodalmi gyermeklapot indított az óvodásoknak, amelynek oldalain nemcsak versek, rajzok, mesék jelentek meg, hanem Csipike postaládájából előkerült leveleket is közöltek. A diktatúra által kikényszerített nevet 1989 decemberében változtatták meg az eredetileg javasolt Szivárványra. 1989 decemberéig a Román Kommunista Párt gyermekszervezete, a Pionírtanács adta ki mindkét lapot, és ez tartalmilag szigorú politikai cenzúrát jelentett. A Napsugár és a Szivárvány kiadói jogát 1990-től a Román Nemzeti Kiadó vette át, amely megvonta az anyagi támogatást, és akadályozta a terjesztést. Az 1991-ben megalakult Napsugár Kft. átvette a két gyermeklap terjesztését, fokozatosan a kiadását és gazdasági irányítását is, majd 1998 nyarán a Napsugár Kft. az 1995 óta működő Napsugár Alapítvány tulajdonába került, amely azóta is irányítja a Napsugár gyermeklap körüli szellemi életet. A Napsugár Kiadó napsugar.ro címen elérhető honlapja arról tájékoztat, hogy az 1990-es évek közepén a két gyermeklap elérte az 53 000-es példányszámot. „Ez azóta ismét évente csökken a jól ismert társadalmi, gazdasági okok miatt, de gyermeklapjaink példányszáma még mindig a legmagasabb a romániai magyar sajtóban, sőt a folyóiratok mezőnyében összmagyar viszonylatban is az elsők között vagyunk” – ismertetik a kiadó weboldalán. A Napsugár Kiadó nemcsak a Napsugár és a Szivárvány rendszeres és pontos megjelentetését és terjesztését irányítja, hanem Napsi címen évente két vakációs mese-, rejtvény- és játékkötetet ad ki, megjelenteti az iskolai színjátszást segítő műsorfüzeteket, tehetséggondozó anyanyelvi táborokat szervez kisiskolásoknak, szakmai fórumokat létesít pedagógusoknak, társszervezője országos anyanyelvi mesemondó és általános műveltségi versenyeknek, valamint a Kárpát-medencei gyermeklapok nemzetközi szimpóziumainak. A Zsigmond Emese főszerkesztő irányításával havonta megjelenő Napsugár a minőségi irodalom népszerűsítése mellett hangsúlyt fektet az ismeretterjesztésre is. Az Itt születtem című rovatban 2000 szeptemberétől 2007 decemberéig 78 települést mutattak be az ott lakó gyerekek és tanító nénik. /Bonczidai Éva: Mit olvas Csipike, Cimbi és Mákvirág? = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./
2009. február 5.
Ami megismétlődhet, az, úgy látszik, megismétlődik, ha magyar–román viszonyról van szó. Jelesen a mesterségesen táplált kisebbrendűségi érzés (,,Merjünk nagyon kicsik lenni!”), a túllihegett jószomszédi viszony egyoldalú (!) fenntartása, akár Románia és Magyarország, akár Szlovákia és Magyarország, akár Szerbia és Magyarország, akár Ukrajna és Magyarország viszonyáról van szó (,,Ne sértsük meg a szomszédok érzékenységét!”). Hát mi nem is sértjük, 1945 óta pedig különösképpen nem. Ez már a ,,dicsőséges” szocializmus és internacionalizmus kora volt a Kárpát-medencében is, a becstelen nemzetárulás után Kádár János Marosvásárhelyre ment, hogy kimondja: Magyarországnak semmiféle területi igénye nincs Romániával szemben, hozzátette, hogy pártja és kormánya semmilyen módon nem kíván beavatkozni a szomszédos baráti ország belügyeibe, az erdélyi magyarsággal szembeni román bánásmódba. Következhettek az erdélyi magyarokkal szembeni megtorlások, a Bolyai Egyetem felszámolása, az iskolák ,,eltagozatosítása”, a mértéktelen román betelepítések erdélyi városokba (később már falvakba is!). Kádár elvtársnál csak utóda, Grósz Károly viselkedett ostobábban, aki besétált Ceausescu csapdájába. Kádár szellemi örökösei csak gumilövedékekkel lövetik nemzettársaikat, véresre veretik őket, s nincs következmény a nagy magyar demokráciában. Kifelé pedig folytatódik a gazsulálás, Medgyessy Péter Adrian Nastase társaságában az Erdély elszakítását ünneplő ,,nagy egyesülés” évfordulóját a budapesti Kempinski Szállodában ünnepelte /2002-ben/, s hallgatta megilletődve: ,,Ébredj, román... vége a barbárok (magyarok) uralmának. ” Ezt folytatja Gyurcsány Ferenc kormányfő, s hiába mondja a magáét egyedül és igazi döntési jogkörök nélkül Sólyom László köztársasági elnök, az ő szavára nevetgélnek a ,,baráti” szomszédok. Basescu államfő budapesti hivatalos látogatásán kimondta: Romániában soha semmiféle kollektív jog és autonómia nem biztosíttatik a magyarok számára. /Magyari Lajos: A Kempinski-szindróma (Kárpát-medence) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./
2009. február 19.
Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke hangsúlyozta: „Egymásra vagyunk utalva. Erre rájött Markó Béla és Tőkés László is. ” Tőkés László nyilatkozata szerint a megegyezést segítette, hogy „az RMDSZ kiszorult a kormányból”. Borbély László vallja: „nem azért ajánlottuk fel, hogy első legyen a listán, mert ellenzékben vagyunk. ” Borbély László úgy látja, az MPP elveszítette a hitelét az agresszív, visszautasító magatartásával. Az SZKT-n ugyan nem esett szó erről, de az RMDSZ-ben a vezetőségcserére irányuló bizonyos mozgások, forrongások vannak, jegyezte meg Simon Judit újságíró. Borbély szerint a vezetőségnek a jövőben jobban be kell vonni a munkába a területi szervezetek elnökeit. Nem megoldás, „hogy mondjon le Markó Béla, és jöjjön más a helyére. Vitázni lehet és kell, elemezni, mi történt az elmúlt időszakban. Erre valók a találkozók. ” Borbély szerint a megoldás: jobbítani kell a vezetési munkát. A lap munkatársa szerint egyesek szeretnék Borbély Lászlót látni szövetségi elnöknek. „Nem aktuális most erről tárgyalni. 2011-ig tart Markó Béla mandátuma, előtte le kell ülni megbeszélni, hogy hogyan tovább” – reagált erre Borbély. Simon Judit szerint mintha az RMDSZ jobbra tolódott volna. Borbély nem úgy fogalmazna, hogy jobbra tolódott, inkább valamelyest radikalizálódott. „Romániában mindenkinek meg kell értenie: az RMDSZ méltón képviselte a magyarságot, jó irányba befolyásoltuk a magyar közösséget, 1990 óta meg tudjuk tartani azt az egyensúlyt, amit a Kárpát-medencében sehol máshol nem tudtak a magyar szervezetek. ” /Simon Judit: Borbély László, képviselő, az RMDSZ ügyvezető alelnöke: Veszélyben kicsit radikalizálódunk. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), febr. 19./
2009. február 19.
Kolozsvárra érkezett február 17-én az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezésében Erdélyt körbejáró mesejáték turné. A délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház által előadott mesejáték Wass Albert Erdők könyve című írása alapján készült. A vándorló mesejáték a napokban Székelyföldet is bejárja, majd folytatja Kárpát-medence körüli barangolását. /Braica Tünde: Erdők meséje – mesejáték turné. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./
2009. március 3.
A Fidesz és Tőkés László kölcsönösen részt vesz egymás európai parlamenti kampányában, erről állapodott meg Orbán Viktor Fidesz elnök és Tőkés László erdélyi magyar EP-listavezető március 2-án, Budapesten. Tőkés László a találkozó után tartott sajtótájékoztatón közölte: meghívta Orbán Viktort, hogy jöjjön el Erdélybe az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ közös listája mellett kampányolni. A Fidesz elnöke megtiszteltetésnek nevezte a meghívást, és azt kérte, hogy Tőkés László is vegyen részt a Fidesz kampányában. Orbán arra hívta a fel a figyelmet, hogy először lesz egyidőben az EP-választás Erdélyben, a Felvidéken és Magyarországon, ez pedig komoly kihívás és lehetőség is a nemzeti elkötelezettségű erőknek, hogy a mondandójukat, programjukat, mozgásukat „össz-kárpát-medencei magyar politikai akcióvá” alakítsák. Tőkés László szintén arról beszélt, ha nincs is „szupranacionális pártjuk”, de úgy készülnek fel a kampányra, mintha egy pártban volnának a felvidékiek, a magyarországiak és az erdélyiek. Mint mondta, ebben kérte a Fidesz támogatását. A politikus úgy vélte: az egységes magyar európai képviselettel és a határok eljelentéktelenedése folytán „lehetővé válik bizonyos értelemben még Trianonnak a korrekciója” is. A sajtótájékoztatón Orbán Viktor és Tőkés László is értékelte az EMNT és az RMDSZ nemrégiben kötött megállapodását, amelynek értelmében a két szervezet az romániai EP-választásra létrehozta a „magyar összefogás” listáját, valamint döntöttek egy paritásos alapon működő Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum megalakításáról is. /Közösen kampányol Orbán Viktor és Tőkés László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2009. március 4.
A közel húszesztendős Hazanéző 2008/2-es számát olvasva Nagy Pál irodalomtörténész megállapította: nem sok párja van a Kárpát-medencében egy ilyenfajta magyar folyóiratnak! Székelyföldön, Korondon szerkesztik a folyóiratot, amely tolmácsolja a világnak figyelemre érdemes mondandóját főként ennek az értékteremtő erdélyi régiónak a szellemiségéről. Ambrus Lajos szerepel a lapban, továbbá Benczédi Sándor, Bölöni Domokos, Czegő Zoltán, Páll Lajos és Ráduly János, Simó Márton és Tófalvi Zoltán. De sorolni lehetne az előző évfolyamokban közölt tanulmányok és esszék szerzőinek, a költőknek és prózaíróknak a névsorát is. /Nagy Pál: Ismerős nevek sűrűjében. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./
2009. március 7.
A Magyar Szín-Játékos Szövetség Határtalan Színjátékos Konferenciát tartott Szilágycsehben február 27. és március 1. között. A magyar nyelvű diák- és felnőtt színjátszás sorsának egészét szívükön viselő magyarországi, partiumi, erdélyi és székelyföldi társulatvezetők, rendezők, színjátszók, és a munkájukhoz nélkülözhetetlen segítséget nyújtó közművelődési dolgozók, fesztiválszervezők gyűltek össze ezen a konferencián. A meghívás a Kárpát-medence valamennyi régiójában alkotóknak és szervezeteiknek szólt. Magas szinten képviseltették magukat a magyarországi meghívottak. – A tanácskozás célja volt hosszú távú együttműködési formákat kialakítani – mondta összefoglalójában Nagy András László, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke. /Kun Kriza Ilona: Szilágycseh. Határtalan színjátékos konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./
2009. március 7.
Gyarapodik a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Jászai Mari-díjas művészeinek sora, Bocsárdi László (2003), Pálffy Tibor (2004), Nemes Levente (2007) után Váta Loránd is kiérdemelte ezt az elismerést. A díjátadásra március 14-én kerül sor. A Budapesten tavaly alapított Kaszás Attila-díjat, mellyel azt a Kárpát-medencei színművészt tüntetik ki, aki az elmúlt év folyamán nyújtott kiemelkedő művészi teljesítménye mellett társulatában fontos közösségépítő szerepet is vállal, idén Nemes Levente, a Tamási Áron Színház Jászai-díjas színművésze, korábbi igazgatója kapta. A díjátadás március 10-én lesz Budapesten a Nemzeti Színházban. /Váry O. Péter: Váta Loránd Jászai-díjas, Nemes Levente Kaszás Attila-díjas. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./
2009. március 9.
Közös nyilatkozatban méltatta Sólyom László köztársasági elnök határon túli magyarok körében tett látogatásait március 8-án négy kisebbségi magyar szervezet. „A szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) változatlanul nagyra értékeli Sólyom Lászlónak, a Magyar Köztársaság elnökének a határon túli magyarság körében tett látogatásait és a magyar nemzeti ünnepek közös megünneplését” – olvasható a dokumentumban, amelyet az említett szervezetek elnökei írtak alá. A dokumentum aláírói – Csáky Pál, az MKP elnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke és Tőkés László, az EMNT elnöke – leszögezték: „Sólyom László köztársasági elnök úr ez irányú tevékenysége a jövőben is élvezi támogatásunkat”. A nyilatkozat reagálás arra, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség elnöksége március 6-án lemondta a március 15-ére tervezett közös ünnepi programot. A határon túli szövetség azért döntött úgy, hogy egyedül ünnepelnek, mert a magyar államfő lerövidítette eredeti programját. „Az államfő sajnálattal értesül arról, hogy a VMSZ mai váratlan nyilatkozatában lemondja a március 15-ére tervezett közös programot. Sólyom László vajdasági meghívással kapcsolatos e heti döntését a szerbiai magyarság hosszú távú érdekeit, az országaink közötti jó kapcsolat fenntartását és a nemzeti ünnep közös megünneplésének célját szem előtt tartva hozta meg” – tartalmazza a közlemény. /Négyes fogat Sólyom mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2009. március 10.
Súlyosan megrongálták Kárpátalján a vereckei honfoglalási emlékművet. Ismeretlen tettesek leverték az emlékmű két alsó tömbjének kőburkolatát, megbontották a sarkait. Az emlékműre a rongálók „Budapest, gyakorolj bűnbánatot Kárpát-Ukrajnáért!” és „Dicsőség Ukrajnának!” feliratot mázolták, továbbá horogkereszteket és az ukrán címert. A múlt év júliusában felavatott emlékmű megrongálása egybeesik azzal a kárpátaljai rendezvénysorozattal, amely napok óta zajlik Kárpát-Ukrajna önálló államként történt kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából. /Megrongálták a vereckei honfoglalási emlékművet. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./
2009. március 10.
Sepsiszentgyörgyön közösen szervezi március 15-e megünneplését az RMDSZ és az MPP. A Duna TV is közvetíti a sepsiszentgyörgyi eseményeket – rendhagyó ünnepséget ígérnek a szervezők. A rétyi fúvószenekar és a gidófalvi huszárok toborozzák az embereket az ünnepség helyszínére, majd a jelenlévők megkoszorúzzák az Erzsébet parki 1848–49-es emlékművet. Az idei ünnepség a 11. Székely Huszárezred zászlajának szentelésével indítanak. Az ünnepség díszszónoka Éhn József, a Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért elnöke lesz. Az egyórásra tervezett műsort követően Kárpáti Szél 1848 címmel emlékműsort tartanak a budapesti Honvéd Színház és a Vasas Táncegyüttes művészei. Kovászna megye március 15-i rendezvényének a maksai Óriáspince tető ad helyet. /Kovács Zsolt: Az összefogás március 15-je. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./
2009. március 12.
A Nyerges-tető olyan emlékhely, melyhez szellemiségében és méltóságában kevés hasonló akad a Kárpát-medencében. Jelzik ezt az évente, nemzeti ünnepünk alkalmával és augusztus elsején (1849-ben ugyanis ezen a napon történt az emlékezetes nyerges-tetői csata, melynek során a bélafalvi származású Tuzson János honvéd őrnagy vezette székelyek a szabadságharc egyik utolsó ütközetét vívták) szervezett főhajtások, a szinte folyamatos zarándoklat. Időközben az emlékmű fölötti hősök temetőjét a méltóságteljes kopjafák mellett/között bántóan, szinte sáskahadakként ellepték az oda nem illő kegytárgyak. Garmadával olvashatjuk azon önkormányzatok, hivatalok, vállalatok munkatársainak nevét, akik valamikor erre jártak, és kopjafát, keresztet állítottak. Miért kell mindenáron átmenteni az utókor számára azt, hogy valamelyik magyarországi vízmű munkatársai vagy Hugyad község önkormányzata kegyelettel emlékezik? /Mózes László: Nemzeti giccsözön a Nyerges-tetőn. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./
2009. március 13.
A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) alapításának huszadik évfordulója alkalmából dr. Sólyom László köztársasági elnök fővédnöksége alatt Budapesten tartotta ünnepi megemlékezését. Az ünnepségen részt vettek a határon kívüli volt politikai foglyok szövetségeinek és szervezeteinek képviselői is, köztük a sepsiszentgyörgyi Török József. A rendezvényen az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméinek ápolása érdekében végzett tevékenység elismeréseként emlékplakettet adományoztak, többek között Török Józsefnek és Sylvester Lajosnak. Megdöbbentőek azok az adatok, amelyeket az ünnepségen megidéztek. A kommunizmus áldozatainak emléknapján mintegy 90 millió áldozatra emlékeztek. Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki elnöke, akit 1962-ben ítéltek el a magyarországi forradalmárokkal való kapcsolattartás miatt, felszólalásában elmondta, hogy Romániában több mint 400 000 ember szenvedte el a kommunista diktatúra megtorlásának valamilyen formáját – Stefano Bottoni és mások kutatásai szerint több mint 28 000 személyt tartóztattak le. Ez az adat nem fedi teljes mértékben a valóságot, mert tömegével fordultak elő olyan esetek, amikor a letartóztatott személyeket hónapokig vagy akár évekig tartották vizsgálati fogságban, majd törvényszéki tárgyalás nélkül küldték őket haza. Volt eset rá, amikor az illetőnek egyszerűen nyoma veszett, vagy elegendő volt egyetlen elejtett szó, egy szál virág, virágkoszorú elhelyezése – beszédes példa erre a sepsiszentgyörgyi mikós diákok és Erőss János tanár esete –, hogy súlyos börtönbüntetéssel illessék még a kiskorúakat is. – A Pofosz március 15-én a Nyerges-tetőn állít kopjafát az 1849-es forradalom és szabadságharc emlékére. A Pofosz budapesti évfordulós rendezvényének krónikásai – különösképpen Frigyessy Ágnes – a kárpátaljai Dupka György megdöbbentő adatait emelik ki a kommunista diktatúra barbár embertelenségéről. Legalább 35 000 ember ellen indult rendőrségi és ügyészségi vizsgálat. Az ungvári szovjetellenes ifjúsági szervezet diákjait röplapterjesztésért ítélték el. Benyák Nándor hat évet töltött munkatáborban, bűnözőkkel, rablógyilkosokkal és tolvajokkal zárták össze. Gecse Endre református lelkész, akit a huszti templomból hurcoltak el, a börtönbeli kínzásokba halt bele. Bucsella József a szovjet hadsereg katonájaként került Magyarországra. 1956 októberében a 32. gépesített hadosztály katonájaként nem volt hajlandó a forradalmárokra lőni. Fegyverét eldobta. November végén elfogták, golyó általi halálra ítélték. Kivégzése sikertelen volt, a koponyájába röpített golyót kioperálták. Előbb a bolondokházába dugták, majd Szibériába száműzték, ahol ötven évet töltött, s onnan élő tanúként került haza. Négy-öt éves árvaházi gyermekeket hurcoltak el, hogy speciális szovjet iskolákban janicsárokat neveljenek belőlük. /Sylvester Lajos: Egy megalázott nép nemzetté válik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./
2009. március 13.
Nemzeti érdek a magyarság lelki, szellemi és gazdasági erejének, lélekszámának gyarapítása, a véderő fenntartása és erősítése, a határokon átívelő közös nemzetstratégia megfogalmazása. Az SZDSZ és médiabirodalma viszont nevetségessé próbálta tenni azokat, akik már évtizedekkel ezelőtt a népességfogyásról beszéltek. Szabályos hadjáratot indított a magyarság szent jelképei és szimbólumai ellen. A Szent Korona micisapka vagy tökfödő, Szent István jobbja „tetemcafat”, a magyarság „bűnös nemzet”, „utolsó csatlós”, a magyar történelem „téves döntések terepe”, a turul „dülledt szemű tojószárnyas”, Jézus „zsidó fattyú” az Árpád ház zászlaja pedig „nyilas” jelkép, sorolta Borbély Zsolt Attila. Az SZDSZ a nemzeti integrációt és a Kárpát-medencei szintű magyar nemzetstratégia megfogalmazását gátolta: előbb az alapszerződések megkötését szorgalmazta a határon túli magyar nemzetrészek explicit tiltakozása ellenére, ellene szavazott a státustörvénynek, majd gátlástalanul kampányolt a magyar állampolgárság kiterjesztése ellen. Erdélyben egy maroknyi kvázi-liberális csoport támad időnként a nemzeti oldal ellen, minden társadalmi támogatottság nélkül. 1992-ben aláírást gyűjtöttek az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa által ellenszavazat nélkül elfogadott autonómianyilatkozat, az ún. Kolozsvári Nyilatkozat ellen. 1997-ben ugyanezen csoport több tagja a Bolyai Egyetem létrehozása ellen foglalt állást, gyűjtöttek aláírást az Erdélyben egyébként nem létező antiszemitizmus ellen s akcióztak, midőn az Erdélyi Magyar Ifjak nem engedték be az SZDSZ-es Eörsi Mátyást Bocskai István szülőházába. Most György Attilát támadják, aki írt róluk és arról a Demszky Gáborról, aki kitüntette a békés ünneplő embereket kardlapoztató, ellenük lovasrohamot vezénylő és szemeket kilövető Gergényi Pétert. Többen aláírásukkal biztosították György Attilát támogatásukról és elismerésüket fejezték ki Kozán István, a Hargita Népe főszerkesztőjének, aki közölte György Attila „Liberálisok” című írását. Egyben arra kérik, hogy ne engedjen az álliberális nyomásnak, a „civil tiltakozók” elhatárolódási igényének, a baloldal jól ismert szalámitaktikájának. /Borbély Zsolt Attila: György Attila védelmében. = Erdély.ma, márc. 12./
2009. március 18.
A Miniszterelnöki Hivatal mellett működő Kárpát-medencei Szórvány Tanács március 16-án ülésezett. Az ülésen Gémesi Ferenc kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkár és a MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya illetékeseinek részvételével a Szórvány Tanács megtárgyalta a régiók képviselői által előzetesen benyújtott szakmai javaslatok megvalósításának lehetőségeit, és meghatározta a Kárpát-medencei Szórvány Tanács 2009. évi programját. Döntöttek több kiemelt projekt támogatásáról, mint például a szamosújvári és válaszúti szórványkollégiumok működtetése, a felőri régiós magyar oktatási központ munkálatainak befejezése, a csángó oktatási programok továbbfejlesztése, illetve a técsői Magyar Református Líceum bővítése. /Ülésezett a Szórvány Tanács.= Nemzetpolitika.gov.hu, márc. 16./ A Szórvány Tanács március 16-án Budapesten kezdeményezte, hogy a 2009-ben kezdődő „Szórvány-év” szimbolikus programjaként a ceausescui falurombolás mementójának számító Bözödújfalun emlékhelyet alakítsanak ki, megvalósításához a helyi szereplők, civil szervezetek közreműködését kérik. /Emlékhely lesz Bözödújfalun.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./
2009. március 21.
Pár hete avatták fel Hunyadi László Petőfi-domborművét a burgenlandi Sásonyban (Winden am See). Most a rangos Magyar Örökség Díjjal tüntetik ki a marosvásárhelyi szobrászművészt. A kitüntetést Hunyadi László március 21-én veszi át a Magyar Tudományos Akadémia budapesti dísztermében. Laudációját az anyaországba régen áttelepült művészbarátja, Péterfy László tartja. A 75 éves szobrászművésznek adott elismerés városának, Marosvásárhelynek is dicsőségére válik. A 2009-es Magyar Örökség Díjjal jutalmazott személyek illetve közösségek, intézmények között olyan nevek szerepelnek, mint a Benedek Eleké, a magyar mese- és gyermekirodalom nagy alakjáé, a budapesti Angelica Leánykaré és a karnagy Gráf Zsuzsannáé, id. és ifj. Rubik Ernőé világraszóló mérnöki alkotómunkájukért, Regőczi István atyáé magyarságmentő papi szolgálatáért, Seregély Tiboré a Kárpát-medence növényvilágának képi megörökítéséért, valamint a fővárosi Képző- és Iparművészeti Szakközépiskoláé (Kisképző) 230 éves művészeti és nevelő munkájáért. /(nk): Magyar Örökség Díj Hunyadi Lászlónak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./
2009. március 23.
Bethlen Farkas, Verőce polgármestere kezdeményezésére – „Építsünk hát templomot, a Kárpát-Haza templomát, ahol minden magyar fohászkodhat, imádkozhat hazánk fennmaradásáért” – sokan részt vettek a Kárpát-Haza templom ünnepélyes alapkőletételén március 21-én a Verőce melletti Katalinpusztai-völgyben.„E templom felépítése szolgáljon bizonyságul, hogy hittel, szeretettel és összefogással visszanyerheti önbecsülését és hajdan volt dicsőségét a magyar nemzet”– hangsúlyozta Bethlen Farkas, a Julianus Barát Alapítvány elnöke, aki megvásárolta a területet e nemes cél érdekében. Önkéntes segítők érkeztek több településről és az elszakított területekről is, például Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről. A templom közadakozásból, közösségi kaláka munkában valósul meg. Bethlen Farkas reményei szerint szakrális zarándokhellyé, kis Csíksomlyóvá válhat idővel a Kárpát-Haza templom. /Frigyesy Ágnes: Közadakozásból építenék fel a Kárpát-Haza templomát. = Erdély.ma, márc. 22./
