A Mozaik2001 Magyar Fiatalok a Kárpát-medencében című kutatás szerint a munkanélküliséget és a pénztelenséget nevezték a határon túli magyar fiatalok legkomolyabb problémájuknak. A kutatást a magyar ifjúsági tárca intézménye, a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet indított 2001 őszén. A Kárpát-medencei magyar fiatalok körében végzett kérdőíves kutatás során a Felvidéket, Kárpátalját és Vajdaságot egy-egy önálló régiónak tekintették a felmérők, míg Erdélyt két régióra bontották: a Székelyföldre, és a Belső-Erdély, Partium és Bánság területeket magában foglaló régióra. A Nemzeti Ifjúságkutató Intézet koordinálta felmérést Romániában a BBTE szociológia tanszéke, a Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvány és a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja munkatársai végezték. Minden régióban a legfontosabbnak az immateriális értékek mutatkoznak (a család biztonsága, az igaz barátság, a szerelem, a békés világ, a belső harmónia). A megkérdezett székelyföldi fiatalok többsége nem szeretne továbbtanulni, akik viszont a továbbtanulást választják, a legnagyobb arányban (37 százalék) egyetemi végzettségre törekednek, egyötödük technikumban, míg 15 százalékuk Magyarországon tanulna. A belső-erdélyi fiatalok csaknem fele szeretne továbbtanulni, "célintézményként" első helyre a romániai magyar, majd a román nyelvű tanintézményeket jelölték meg; magyarországi iskolákban, egyetemeken 15 százalékuk tanulna. A fiatalok önálló lakáshoz jutása minden régióban problémát jelent. A megkérdezett fiatalok közül legtöbben két gyermeket szeretnének. Alkoholt a székelyföldi megkérdezettek majd háromnegyede szokott – akárcsak alkalmanként is – fogyasztani; 23 százalékuk heti rendszerességgel, vagy még ennél is sűrűbben fogyaszt egy vagy több fajta alkoholt. A belső-erdélyi ifjúság közel hetven százaléka fogyasztott már alkoholt; hét százaléka vallotta, hogy életében kipróbált már valamilyen drogot, hangulatjavító szert. Székelyföldön a 15–29 éves korosztály alig három százaléka állította, hogy kipróbált már valamilyen kábítószert. A székelyföldi adatok szerint a 15–29 évesek leggyakrabban diszkóba járnak, a fiatalok egynegyede soha, fele pedig fél évnél régebben volt utoljára színházban. A belső-erdélyi fiatalok a vizsgálat idejétől számított egy hónapon belül legnagyobb arányban könyvesboltban voltak (41 százalék), illetve magas a könyvtárak látogatottsága is (27 százalék).A belső-erdélyi magyar fiatalok átlagosan 11 könyvet olvastak el – a kötelező iskolai irodalmon kívül – a vizsgálatot megelőző egy esztendőben, ugyanakkor közel egynegyedük 2001 folyamán egyáltalán semmiféle irodalmat nem vett a kezébe. Székelyföldön az egy kötetet sem olvasók a minta közel kétötödét teszik ki. A 15–29 éves székelyföldi fiatalok közel háromötöde elsősorban romániai/székelyföldi magyarnak érzi magát, míg egyharmada a magyarokhoz tartozónak. A vizsgált székelyföldi korosztály 90 százaléka büszke arra a csoportra, amelyhez tartozónak érzi magát annak ellenére, hogy a többség számára ez nem egyértelműen előnyös. A belső-erdélyi magyar fiatalok 53 százaléka romániai/erdélyi magyarnak vallotta magát, további egyharmaduk pedig egyszerűen "magyarnak". A vizsgált belső-erdélyi korosztály 90 százaléka büszke arra, hogy magyar, és magyarságtudatát meghatározó elemnek tekinti önidentitása szempontjából. /Rostás Szabolcs: Előtérben a család biztonsága. Vallásos a Kárpát-medencei fiatalok többsége. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./
2002. március 25.
Marosvásárhelyen márc. 23-24-én tartották meg - kilencedik alkalommal - Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar hallgatóinak Tudományos Diákköri Konferenciáját, a TDK-t. Ez a legnagyobb Kárpát-medencei tudományos diákülésszak, amelyen a belföldi szaktekintélyek mellett az orvos- és gyógyszerészeti tudományok rangos magyarországi és külföldi előadói tartanak évről évre előadást. A több mint 260 dolgozat mellett az idén 43 budapesti, szegedi, debreceni és kárpátaljai hallgató vett rész a TDK-n. A Tudományos Diákköri Konferencia a romániai és nemzetközi tudományos élet szerves részévé vált, amiben szerepe van az egyetem vezetősége részéről kapott támogatásnak is - hangzott el dr. Nagy Örs professzor, a MOGYE rektor-helyettesének köszöntő beszédében. Az ülésszak szervezését a Magyar Diákszövetség vállalta. /(bodolai): TDK a MOGYEN. A legnagyobb Kárpát-medencei tudományos ülésszak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./
2002. április 13.
Aki a múltját nem ismeri, annak jövője sincs ? mondta dr. Balogh Júlia szerkesztő-rendező Székelyudvarhelyen, a Földvári haláltábor 1944?1945 című dokumentumfilmjének bemutatóján. A film a haláltábor túlélőit szólaltatta meg, akik azokról a szörnyűségekről számoltak be, melyek a haláltáborban történtek. Az embertelen körülmények között fogva tartottak nagy része az éhségtől, a tífusztól, vérhastól elpusztult. Az egyik túlélő fogalmazta meg: hogy miért kerültünk ide, ma sem tudom, talán azért, mert magyarok voltunk. Balogh Júlia elmondta: meg kellene írni könyvbe foglalva az erdélyi magyarság közelmúltban történt szenvedéseit, amit már Kárpátalján, a Vajdaságban is megtettek. /Bágyi Bencze Jakab: Dokumentumfilm a földvári haláltáborról. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./
2002. április 27.
A kedvezménytörvény hatására a határon túli cigányság közel fele szeretne munkát vállalni Magyarországon. A legtöbben Erdélyből jönnének, a legkevesebben pedig a Felvidékről. A felmérést készítő TÁRKI közvélemény-kutató intézet adataiból kiderül, az erdélyi romák 78 százaléka szeretne magyar igazolványt, ezek közül 68 százaléka munkát is vállalna Magyarországon. A magyar igazolvány iránt a legkevésbé érdeklődőknek a felvidéki romák mutatkoznak. A megkérdezettek 60 százaléka váltaná ki az igazolványt, és 40 százaléka az igazolvány által biztosított munkavállalási kedvezményeket is igénybe venné. A legnagyobb érdeklődés a vajdasági cigányság körében tapasztalható: a megkérdezettek 80 százaléka tervezi az igazolvány kiváltását, és 52 százalék szeretne munkát is vállalni az igazolvány segítségével. A kárpátaljai cigányság esetében többen jelezték (71%), hogy munkát akarnak vállalni, mint ahányan az igazolványt szeretnék kiváltani (67%). Az Erdélyben megkérdezettek 78 százaléka szeretne magyar igazolványt, és 68 százaléka vállalna munkát is az igazolvánnyal. A határon túli roma kisebbség elsődlegesen Magyarországon szeretne dolgozni, a második legnépszerűbb ország Németország. /Magyarországon vállalna munkát a határon túli romák zöme. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./
2002. május 3.
A Varadinum-rendezvények sorában, máj. 1-jén a kárpát-medencei politikai kerekasztallal a Bihar megyei RMDSZ legfőbb célja az volt, hogy a határon túli politikába is begyűrűző anyaországi választások után a lakosságot aggasztó kérdésekre alkalmuk legyen válaszolni a politikusoknak. A választásokat megnyerő MSZP nevében Szabó Vilmos képviselő, a külügyi bizottság alelnöke válaszolt a kérdésekre. A résztvevők: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Brezovics László; a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Józsa László alelnök; Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Nagy Zsolt ügyvezető alelnök; Mézes Rudolf, a Magyar Koalíció Pártja országos tanácsának tagja. Azon kérdésre, hogy a határon túli magyaroknak milyen elvárásaik vannak az új magyar kormánnyal szemben, a szervezeteiket képviselők válasza összecsengett. Brezovics László a kedvezménytörvény folytatását kérte, Józsa László kívánta: a következő négy év mentes legyen a hullámzásoktól. Markó Béla hangsúlyozta: a történelem bűne, hogy az a helyzet, amibe kerültünk, kialakult. A felvidéki Mézes Rudolf kérte: rólunk, de ne nélkülünk. Szabó Vilmos válaszát nagy figyelem kísérte: "Magyarok vagyunk, s vállaljuk" - parafrazálta a kerekasztal bevezetőjeként elmondott vers sorait. Felelősséget vállalnak a Kárpát-medencében élő 15 millió magyarért, szándékuk folytatni az elmúlt 4 évben elkezdett együttműködési formát. Az ígért támogatásokat megadják, sőt, lehetőség szerint többet is, ha az anyaország gazdasági fejlődése engedi. Az MSZP a határon túliak által legitimnek tekintett politikai alakulatokkal tárgyalni fog, minden olyan párttal, amelyet elfogadnak a határon túliak. Tárgyalnak a pártvezetőkkel s a határon túliak pártjai is egymás között a MÁÉRT keretében. A szervezetek belső életébe viszont nem szólhatnak bele. A kedvezménytörvényről elmondta, hogy a megalakuló koalíciós kormány egy kormányprogramot hajt végre. Az MSZP és az egyházak kapcsolatáról érdeklődőnek Szabó Vilmos elmondta, hogy bár egyes egyházak bekapcsolódtak a kampányba s a vitába, a korrekt viszony lehetősége adott. Szerződések, megállapodások szavatolják. A határon túli egyházakkal szervezett kapcsolataik nincsenek, lehetőséget adnak az egyházi vezetőknek, hogy találkozzanak a kormánnyal. Az MSZP pártközi kapcsolatai révén "jószolgálati módon közbenjárhat az SZDP-nél a sérelmek orvoslásáért. A vendég a választásokról szólva remélte, lecsillapodnak az indulatok, nincsen minden négy évben rendszerváltás és forradalmaknak sem kell lenniük. Markó Béla zárszavában hangsúlyozta, milyen fontos számunkra a józan és visszafogott politizálás. Nem a magyar pártok közti lövészárkok ásásában, hanem azok betömésében kell segítenünk. /(Balla Tünde): Kárpát-medencei politikai kerekasztal a Varadinumon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./
2002. május 4.
Magyar fiatalok a Kárpát-medencében - ezt a címet viseli az a felmérés, amit a határon túli magyar fiatalok helyzetéről készítettek a Nemzeti Ifjúságkutató Intézetben. A felmérés a 15-19 éves korosztályról készült 4450 fiatal megkérdezése alapján. A kutatók Felvidéket, Kárpátalját és a Vajdaságot egy-egy önálló régiónak tekintették, Erdélyt két régióra osztották - Székelyföldre és Belső Erdélyre. Az oktatási helyzetre négy régióban általánosan jellemző, hogy az alap- és általános iskolák magyar nyelvűek: a Felvidéken a megkérdezettek 85 százaléka, Ukrajnában és Erdély két régiójában a fiatalok háromnegyede járt magyar nyelvű iskolába. A Vajdaságban pedig párhuzamos tannyelvű az általános iskolai képzés, tehát a magyart és a többségi nemzet nyelvét is tanulják a fiatalok. A továbbtanulási szándékról: a vajdasági fiatalok kétötöde szeretne első iskolában továbbtanulni - egyötödük Magyarországon. A kárpátaljai fiatalok fele akar továbbtanulni, a szlovákiai fiatalok háromtizede. A székelyföldiek többsége nem kíván tovább tanulni, akik viszont igen, azok 37 százalékban egyetemre, főiskolára törekszenek, egyhetedük Magyarországon képzeli el továbbtanulását. A belső erdélyieknek csaknem a fele tanulna tovább. A "célintézmények" itt is magyarországiak, vagy otthoni magyar nyelvűek. Az életmódbeli szokások körében elgondolkoztató a vajdasági fiatalok állítása, miszerint 40 százalékuk kipróbált valamilyen drogot és 93 százalékuk már italozott - fiúk-lányok vegyesen. A székelyföldieknek 72 százaléka fogyasztott alkoholt, de a leányok aránya itt jóval kevesebb és közülük is a székelyföldiek ítélik meg legszigorúbban a családon belüli alkoholizmust. Mindössze 1 százalékuk tűrne meg a családban alkoholistát. A fiatalok csaknem minden régióban diszkóban múlatják az időt, ha szórakozni vágynak, csupán a belső erdélyiek járnak nagyobb arányban könyvesboltba, - 41 százalékban - és 27 százalékuk könyvtárba, viszont alig egyötödük volt filmszínházban a vizsgálatot megelőző egy hónapon belül. A belső erdélyi magyar fiatalok átlagosan 11 könyvet olvastak el - a kötelező irodalmon kívül - a felmérést megelőző esztendőben, a partiumiak két kötetet, de egynegyedük 2001-ben egyetlen könyvet sem olvasott el. A kárpátaljai fiatalok egynegyede egyáltalán nem olvas könyvet — egyet sem olvasott el az elmúlt évben. A székelyföldi magyarok pedig - állításuk szerint - csak magyar nyelvű könyveket hajlandók olvasni. A fontossági skálán, - melyen a család, a pénz, a kultúra, a vallás és a barátság is szerepelt, - a vallás és a politika csaknem mindenütt az utolsó helyek egyikén szerepelt, a két legfontosabb értéknek a családot és a saját jövőt jelölték meg a fiatalok. A maguk módján vallásosnak vallotta magát Erdélyben és Kárpátalján a fiatalok egynegyede, a Vajdaságban 10 százaléka. Érdekesség, hogy a többségi nemzetet megillető tolerancia csaknem mindenütt szerepel a fiatalok állásfoglalásában. Általában optimisták a jövőjüket illetően, legkevésbé a felvidékiek. A többségi nemzethez való viszony javulásában nem nagyon bíznak a Székelyföldön és a Szlovákiában élő magyar fiatalok. /(Leopold Györgyi): Magyar fiatalok a Kárpát- medencében. Egy generáció tükörképe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./
2002. május 8.
Kolozsvárra a szovjet csapatok 1944. október 11-én hajnalban vonultak be, gyakorlatilag harcok nélkül. Megkezdték a zsákmányolást. Óra, töltőtoll, fényképezőgép, feltört üzletek apró árui mind-mind zsákmánynak számítottak. A fosztogatásban leginkább a kolozsvári lumpenek s a környékbeli falvak lakói jeleskedtek. Szovjet járőrök próbálták akadályozni a fosztogatást, de nem sok eredménnyel. A román hadsereg egységei 12-én vagy 13-án érkeztek meg. Veress Pál mesélte Nagy Istvánnak, hogy valamilyen rejtélyes lista alapján román–szovjet járőrök magyar értelmiségieket tartóztattak le, jogászokat, újságírókat, tanárokat, köztük kommunistákat is. Elhurcolták többek között a Református Kollégium több tanárát is. Egeresen román csendőrök és Maniu-gárdisták megkínozták és kivégezték azt a 12 bányászt és erőművi munkást, akik fegyverrel akadályozták meg, hogy a németek az egeresi villamosművet felrobbantsák. A Monostori úton magyarfenesi Maniu-gárdisták lemészárolták az Óvári családot, amely 44 nyarán részt vett az ellenállási mozgalomban. A gyilkosságot tehát nem szovjet katonák követték el. Következett aztán Szárazajta, Csíkszentdomokos, Belényes és más gyilkosságok, amelyekről Balogh Edgár, Demeter János, Kovács András visszaemlékezéseikben már hírt adtak. Ekkor, valamikor október közepén jelent meg Malinovszkij marsallnak, az Erdélybe bevonult II. ukrán front parancsnokának a rendelete, amelynek értelmében a román adminisztrációnak, a rendfenntartó erőknek, a gárdáknak és a hadseregnek 24 óra alatt el kellett hagynia Észak-Erdély területét, s azon csak a frontra menő alakulatok haladhattak át. – Nagy István megbízta fiát, ezt az emlékezést író Nagy Károlyt, hogy gyűjtsön anyagot önéletrajzi regénye 5. kötetéhez. Nagy Károly 1969 őszén Moszkvába utazott tudományos dokumentáció céljából. Borisz Polevoj 1967-ben egy íróküldöttséggel Kolozsváron járt, és elmondta, hogy 1944 őszén a kolozsvári szovjet parancsokságon dolgozott elhárító tisztként, alezredesi rangban. Nagy István kérte fiát, Hogy beszéljen Polevojjal, hogy megtudjanak részleteket a civil férfilakosság ’44-es elhurcolásáról. Nagy Károly beszélt is Polevojjal. Azt válaszolta, hogy a hadijog értelmében munkára vitték őket, hogy újjáépítsék azt, amit a tengelyhatalmak leromboltak. Polevoj kérte, keresse fel újra, addig előszedi az 1944-es feljegyzéseit. Polevoj a következőket mesélte el: A román hadsereg vezérkari főnöksége úgy tájékoztatta a szovjet hadsereg vezérkarát, hogy a magyar hadsereg helyben mozgósítással sok férfit hagyott hátra Észak-Erdélyben és Kárpátalján azzal a megbízatással, hogy a front átvonulása után folytassanak diverziós és partizán tevékenységet, akadályozva ezzel a szovjet hadsereg előnyomulását. Ugyanakkor átadták nekik a legveszélyesebb fasiszta elemek névsorát is. Ezért a bevonulás után városon a szovjet hadsereg járőrei, falun pedig a román csendőrség megkezdte a férfi lakosság összeszedését. Később fény derült arra, hogy a románoktól kapott lista nem a legveszélyesebb fasiszták nevét és a címét tartalmazta, hanem többségükben haladó szellemű magyar értelmiségiekét, sőt kommunistákét is. Ugyanebben az időben tájékoztatták a szovjet szerveket a román csendőrök kegyetlenségeiről, sőt nagyszámú gyilkosságról is. Ekkor a szovjet vezetés leállította a férfiak összeszedését, s Malinovszkij marsall parancsára a román hatóságoknak, a rendfenntartó erőknek és a Maniu-gárdáknak el kellett hagyniuk Észak-Erdély területét. Az elfogottak közül azokat, akik még a II. ukrán front hadműveleti területén voltak, szabadon bocsátották, de akiket már elszállítottak, azokon nem tudtak segíteni. Visszatekintve ezekre a szomorú eseményekre, nyilvánvaló, hogy a szovjet katonai hatóságok egy súlyos és aljas provokáció alapján jártak el. Ezt tudta meg Borisz Polevojtól. /Nagy Károly: Felszabadulás!? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8., A kulisszák mögött. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./
2002. május 9.
Csángó és székely gyermekek 54 fős csoportja táborozott Sopronban a tavaszi vakáció idején, a kísérőkkel együtt 64-en. Budapesten találkoztunk velük máj. 6-án, ahol — útban hazafelé — meglátogatták az Országházat, majd a Várban lévő Magyar Nemzeti Múzeumban olimpikonokkal találkoztak. A csoport vezetője, a gyergyószentmiklósi dr. Gereöffy Ferenc elmondta, hogy barátja, a soproni dr. Szilágyi László egyéni kezdeményezésére és költségén jött létre ez a kirándulás, Fogjuk meg egymás kezét! jelszó alatt. Ezt a kezdeményezést idővel Kárpát-medence szintű mozgalommá szeretnék fejleszteni a soproni vendéglátók, az erdélyi gyerekcsoportok mellett például felvidéki, kárpátaljai gyerekeket is bevonva. /Fogjuk meg egymás kezét! mozgalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
2002. május 11.
A kormány a határon túli magyarok támogatására szánt költségvetési összegeket évről évre biztosította, és a támogatás idei előirányzata több mint tízmilliárd forint – jelentette ki az MTI-nek a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke. Szabó Tibor jelezte: 1999-ben az állami költségvetés összesen 2,916 milliárd forintot, 2000-ben 4,566 milliárd forintot, 2001-ben 10,488 milliárd forintot folyósított a határon túli magyarság támogatására. A támogatás alapvetően a különböző közalapítványok és alapítványok - Illyés Közalapítvány, Új Kézfogás Közalapítvány, Apáczai Közalapítvány, Teleki László Alapítvány, Mocsáry Alapítvány, Segítő Jobb Alapítvány, Pro Hungaris Alapítvány - közreműködésével történt és történik folyamatosan - közölte az elnök. Szabó Tibor emlékeztetett arra, hogy az általa vezetett hivatal koordinálásával külön célkereteket különítettek el a délvidéki magyarság talpra állásának támogatására, a kárpátaljai árvízkárosultak segélyezésére, a horvátországi magyar létesítmények újjáépítésének támogatására, valamint a határon túli magyar nyelvű felsőoktatás megszervezésére. A különböző szaktárcák és a Magyar Tudományos Akadémia közvetlenül is támogatják pénzzel a határon túli magyarok oktatását és kulturális életét, s hasonlóképpen juttatnak összegeket a tudományos kutatás segítésére. Szabó Tibor szólt arról, hogy a közalapítványok és alapítványok esetében a támogatások odaítélése nyilvánosan meghirdetett pályázati rendszer keretében történik a kuratóriumok döntései alapján. Szabó Tibor hozzátette: a közalapítványok tevékenységükről éves közhasznúsági jelentést készítenek az alapító számára, amely értelemszerűen kiterjed annak számszaki vonatkozásaira is. Tevékenységüket az Állami Számvevőszék rendszeresen ellenőrzi. A hivatal elnöke utalt arra, hogy a támogatások döntéshozatalába bevonják a határon túli magyar szakmai és érdekvédelmi szervezeteket is. - Az Illyés Közalapítvány kuratóriuma mellett immár kilencedik éve működik az az alkuratóriumi rendszer, amelynek keretében az érintett szomszédos országokban működő magyar szakmai és érdekvédelmi szervezetek képviselőiből álló testületek tesznek javaslatokat a keretösszegek elosztására. Szabó Tibor kijelentette: a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem létrehozását és fejlesztését szolgáló támogatások esetében a romániai magyar egyházak alapítványt hoztak létre, és minden esetben az alapítvány kuratóriuma dönt a fejlesztési projektekről, a finanszírozás pedig a döntésnek megfelelően történik. /A határon túli magyarok támogatásáról. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./
2002. május 16.
Várhatóan mintegy 130 magyar professzor vesz részt a Kárpát-medence különböző országaiból azon a háromnapos találkozón, amely máj. 17-én kezdődik a kárpátaljai Munkácson - tájékoztatott Kecskés Mihály professzor, a Magyar Professzorok Világtanácsának (MPV) elnöke. A találkozó célja, hogy áttekintse a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás és felsőoktatás helyzetét, valamint a magyar tudományosság és a nemzetközi kapcsolatok jellemzőit, alakulását. A tanácskozás a megvitatott témákat illetően ajánlásokat dolgoz ki a magyar kormány számára. A rendezvényen szó lesz egyebek mellett az erdélyi magyar egyetem eredményeiről, a távoktatás szerepéről, valamint az ukrajnai hungarológiai kutatásokról. A munkabizottsági üléseken a "Kárpátaljai magyar tudományosság és nemzetközi kapcsolatok" témakörben fejtik ki véleményüket a résztvevők. /Kárpát-medencei magyar professzorok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./
2002. május 22.
Egerben tartják a határon túli bábszínházak találkozóját. Az első ízben megrendezett háromnapos fesztiválon 6-6 határon túli, illetve magyarországi bábegyüttes, valamint egy tengeren túli csoport vesz részt. Erdélyből érkezett a kolozsvári Keljfeljancsi Komédiás Kompánia, illetve a temesvári Csiky Gergely Színház bábcsoportja, Szlovákiából a rozsnyói Meseszínház, Kárpátaljáról a lutski Volinszki Bábszínház és az ungvári Területi Bábszínház együttese, Délvidéket a Szabadkai Gyermekszínház, az amerikai magyarságot pedig a New York-i Magyar Színház társulata képviseli a bábfesztiválon. /Határon túli bábszínházak találkozója Egerben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./
2002. június 3.
A Református Mentőmisszió és a Bonus Pastor Alapítvány szervezésében tartották máj. 31-jún. 2-a között a mentőmissziók országos találkozóját Székelyudvarhelyen. A találkozón az udvarhelyi csoport alakulásának tizedik évfordulóját is ünnepelték. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a magyarországiak meghívták az erdélyi, a felvidéki és kárpátaljai mentőmissziókat. Ezúttal, a találkozók történetében először az anyaország határain kívüli találkozóra került sor. /Bágyi Bencze Jakab: Református mentőmissziók. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./
2002. június 8.
Vajdasági orvosok egy csoportja érkezett a Szilágyságba. Dr. Széman Péter szilágysomlyói orvos, a Magyar Egészségügyi Társaság elnökségi tagja, több éve rendez orvostalálkozókat, amelyeken ezúttal nem a szakmai megbeszélések, hanem a személyes emberi kapcsolatok ápolása a cél. A magyar tájegységek történelmének és kultúrájának jellegzetességeit szeretnék megismerni és megismertetni a kollégákkal is. Jún. 6-án érkezett Szilágysomlyóra a 21 vajdasági orvos — családostól —, másnap Erdély hajdani fővárosával, Kolozsvárral ismerkedtek. Jún. 8-án a Szilágyságot járják, Zilahon, Zsibón Ady Endre és Wesselényi emlékeit kutatva. Dr. Széman Péter a Magyar Egészségügyi Társaság segítségével tíz éve szervezi Szilágysomlyón a szakmai orvoskonferenciákat. A kárpátaljai látogatások és az ottani orvosok szilágysági fogadása után most a délvidékiekkel akarnak megismerkedni, barátkozni. /Farkas F. Lajos: Magyar orvosok határok nélkül. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./
2002. június 9.
Jelenleg a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán tanuló kispapok összlétszáma 109. Ebből első éven 23, másodéven 20, harmadéven 10, negyedéven 17, ötödéven 8, hatod-éven 13, a gyakorlati éven 18 növendék van. Az egyházmegyék szerinti eloszlás a következő: gyulafehérvári főegyházmegye 64, a temesvári és a szatmári egyházmegye egyaránt 18, váradi egyházmegye 7, kárpátaljai apostoli kormányzóság 2 fő – a kispapok Mégis című folyóiratának "népszámlálása" szerint. /Kispapok létszáma. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 9./
2002. június 13.
A magyarságpolitikában a legszélesebb körű egyetértésre kell törekedni - hangoztatta Szabó Vilmos, a Határon Túli Magyarok Hivatalát (HTMH) felügyelő politikai államtitkár a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának jún. 12-i ülésén, amelyre határon túli magyar politikusok is meghívást kaptak. Az államtitkár kijelentette: a magyarságpolitikában a rendszerváltás óta elért eredményekre — alapszerződések, magyar-magyar csúcs, Magyar Állandó Értekezlet, kedvezménytörvény — kell alapozni, és akkor létrejöhet a kérdésben a konszenzus. Elmondta: a Medgyessy-kormány minden, a határon túli magyarokat érintő kérdésben figyelembe fogja venni a határon túli magyar szervezetek véleményét. Kitért arra, hogy az európai uniós csatlakozás után is biztosítani kell az anyaország szerepvállalását a határon túli magyar közösségek támogatásában. Hozzátette: a gazdasági támogatást vállalkozások fejlesztésével, befektetésekkel, a magyar vállalkozóknak adható adókedvezményekkel kell erősíteni, mindezek hozzájárulhatnak a határon túli magyarok szülőföldön maradásához, az elvándorlás csökkenéséhez. Az RMDSZ részéről Nagy Zsolt, a területi szervezetekért felelős főosztály vezetője jelezte: az RMDSZ nem tarja szükségesnek a kedvezménytörvény módosítását, de a kedvezmények bővítését igen. Tabajdi Csaba (MSZP) hozzászólásában a határon túli magyarok szülőföldön maradásának fontosságáról beszélt. Ezzel kapcsolatosan fontosnak nevezte a gazdasági támogatások és kedvezmények bővítését, a magyar bankok megjelenését Erdélyben, Szlovákia magyarlakta területein és Kárpátalján. /Gazdasági támogatást ígér az új magyar kormány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./ A Határon Túli Magyarok Hivatalának jövőbeni működéséről és a tevékenységi körére vonatkozó kormányzati elképzelésekről tájékoztatta a magyar Országgyűlés külügyi bizottságát Szabó Vilmos. A hivatal új elnökének, Bálint-Pataki Józsefnek a meghallgatására egy későbbi időpontban, hivatalos kinevezését követően kerül sor. Az RMDSZ-t Nagy Zsolt ügyvezető alelnök, a Vajdasági Magyar Szövetséget Kasza József elnök, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártját Bárdos Gyula frakcióvezető, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget pedig Brenzovics László alelnök képviselte. Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke jelezte, hogy az elkövetkező időszakban a bizottság félévenként fog olyan gyűlést tartani, ahol a határon túli magyarok képviselői is részt vehetnek. Szabó Vilmos a magyarságpolitika legfontosabb alaptörekvésként jelölte meg a lehető legszélesebb nemzeti konszenzusra törekvést. Kijelentette, hogy mindent megtesz a HTMH tekintélyének és súlyának növekedése érdekében. Megjegyezte, hogy az eddigi gyakorlathoz képest a magyarságpolitikában lesznek markáns különbségek is. Itt utalt a jelenlegi magyar kormány külpolitikájának Kovács László külügyminiszter által is hangoztatott három fő célkitűzésre, melyeket — az euroatlanti integrációt, a szomszédokkal való kapcsolatok erősítését, bővítését és a határon túli magyarság támogatását, azaz az Európa- politikát, a Kárpát-medencében folytatott politikát és a nemzetpolitikát — egymással szoros összefüggésben kívánnak érvényesíteni. Ennek érdekében fontosnak tartják, hogy a határon túli magyarság sajátos összekötő kapocsként működjön Magyarország és a szomszédos országok között. Kifejtette, hogy a határon túli magyarság helyzete tartósan és megnyugtató módon csak hosszú távon, az európai integráció keretei között nyerhet méltó megoldást, bár tisztában vannak azzal, hogy Magyarország számára a nemzet problémáit nem fogja automatikusan megoldani az EU-hoz való csatlakozás. A kisebbségi kérdés megoldásának garanciáit a kulturális, gazdasági és egyházi önszerveződésben, közösségépítésben, autonómiaformákban látják. Foglalkozni kívánnak a kisebbségekben élő magyarság pártjainak kormányzati szerepvállalásával is. Szabó Vilmos alapvető tényezőként jelölte meg, hogy a határon túli magyar kisebbségeket érintő minden egyes kérdésről csak szervezeteik és választott képviselőik véleményének meghallgatásával és figyelembe vételével döntsön a magyar állam. A támogatásokat meg kívánják őrizni a jelenlegi szinten, és növelni minden olyan területen, ahol erre lehetőséget látnak. Fontos a határon túl élő magyarság gazdálkodói és vállalkozói tevékenységének támogatása. Megemlítette, hogy ennek érdekében például adókedvezményekkel vagy más formában is ösztönözni kívánják a magyar befektetőket közös vállalkozások működtetésére. Szólt továbbá a vállalkozásfejlesztési irodák körének bővítéséről és a magyarországi vállalkozói ismeretek, információk, valamint a kapcsolati tőke átadásáról. Jelezte, hogy a HTMH-t beillesztik a közigazgatási államtitkári értekezletek rendjébe. Bejelentette, hogy az előző kormánynak azon határozatát, amely a különböző tárcák közötti koordinációs bizottság létrehozását irányozta elő, de amely nem került végrehajtásra, felvállalják, és igyekeznek minél hamarabb megvalósítani. Jobban oda kívánnak figyelni a HTMH funkcionális főosztályainak tevékenységére, és szó van ezek számának bővítéséről, például nyelv- és oktatáspolitikai vagy kulturális-egyházi főosztály létrehozásáról. Külső szakértői kutatói stábot kívánnak működtetni a HTMH elnökének közvetlen felügyelete mellett. Nem kívánnak legitim vezetéssel szembenálló csoportokat vagy személyeket sem támogatni. /(Guther M. Ilona): A HTMH elnökét később hallgatják meg. A Hivatal jövőjéről vitáztak a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./ A bizottság tagjai közül többen is rákérdeztek arra, milyen vonzatai lesznek a HTMH új strukturális besorolásának, áthelyezésének a Külügyminisztériumtól a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Többek között Gyürk Tamás képviselő (Fidesz) felvetette, hogy a hatalomkoncentráció miatt nem válik-e "mostohagyerekké" a MeH-ben a határon túli magyarok ügye? Megjegyezve, hogy a polgári kormány a minisztériumok számára kötelezővé tette a határon túli magyarok támogatását, feltette a kérdést: egyetért-e azzal az államtitkár, hogy ennek ott a helye minden minisztériumban? Surján László (Fidesz) arra várt választ, hogy az elkövetkezőkben a MÁÉRT kihez fog tartozni, illetve kihez lehet interpellálni olyan ügyekben, amelyek a határon túli magyarokra vonatkoznak? Szabó Vilmos kijelentette, hogy a Miniszterelnöki Hivatal keretében nem fog kisebb figyelmet és jelentőséget kapni a határon túli magyarok ügye azért, mert ott több politikai államtitkár van, és véleménye szerint e struktúrában eredményesebben lehet megoldani a különböző tárcák ilyen irányú munkájának összehangolását. Döntően a Miniszterelnöki Hivatalt felügyelő Kiss Elemér minisztert kell interpellálni határon túli magyarság ügyében, és ő majd el fogja dönteni, adott esetben ki illetékes a válaszadásban. Megjegyezte, hogy a hatáskörök pontos behatárolása még hátravan. A felvetések zöme a kedvezménytörvénnyel, illetve a támogatásokkal kapcsolatban hangzott el. Többek között Potápi Árpád képviselő (Fidesz) firtatta, hogy a módosított költségvetésben biztosítják-e a kedvezménytörvény végrehajtásával járó irodák működtetéséhez, továbbá a magyar igazolványhoz, illetve a szülőföldön nyújtandó támogatásokhoz szükséges anyagi fedezet, valamint fenntartják-e az erdélyi egyetem működtetéséhez szükséges támogatásokat abban a formában, ahogy azt az előző kormányzati ciklusban elfogadták. Szabó Vilmos válasza: a módosító költségvetésben megjelennek azok az összegek, melyek biztosítják a kedvezménytörvény végrehajtásához szükséges anyagi hátteret, és továbbra is támogatni fogják az erdélyi egyetemet. Nagy Gábor Tamás képviselő (Fidesz) felvetette a csángókérdést, megjegyezve, hogy az előző kormány kiemelt támogatást biztosított számukra a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának keretén belül. Az államtitkár válasza: a csángók esetében sem kívánják csökkenteni a támogatásokat. Fazekas Szabolcs képviselő (MSZP) a határon túli magyarokkal való gazdasági kapcsolatok erősítésére, Kozma József képviselő (MSZP) pedig az eurorégiós együttműködésekre vonatkozó konkrét elképzelésekre kérdezett rá. Az államtitkár elmondta, hogy a gazdasági kapcsolatok erősítése tekintetében eltökélt a magyar kormány, és nagyon fontosnak tartják az eurorégiós együttműködések fejlesztését is, viszont az eszközök tekintetében csak a későbbiekben tud konkrétumokat mondani. Az iránt is érdeklődött Nagy Gábor Tamás (Fidesz), hogy a kedvezménytörvény végrehajtásával kapcsolatos, megnövekedett feladatok ellátására kiépült struktúrát érintetlenül hagyják-e, illetve terveznek-e leépítéseket a HTMH-ban? Szabó Vilmos kifejtette, nem tisztogatási szándékkal érkezett a hivatalhoz, de a struktúrát illetően el tud képzelni változásokat, így amit racionálisan jobbnak gondolnak, azt ki fogják próbálni. A HTMH az engedélyezett létszám keretein belül van, és nem lát okot ennek csökkentésére, viszont ez nem jelenti azt, hogy mindenki a helyén marad. Több fideszes képviselő is rákérdezett arra, mit gondol az új kormány a kedvezménytörvény módosításának kérdéséről. Szabó Vilmos ezzel kapcsolatban — előrebocsátva, hogy a kedvezménytörvényt az MSZP megszavazta, és fenn kívánja tartani — megismételte korábban is hangoztatott álláspontjukat, kiemelten a Kovács László külügyminiszter által megfogalmazott hármas követelményt. Hangsúlyozta továbbá a konzultációk és egyeztetések fontosságát minden érintett féllel, hozzátéve, hogy ezek folyamatban vannak. Németh Zsolt képviselő (Fidesz), a Külügyi Bizottság elnöke elmondta, hogy a kedvezménytörvény említett módosítási tervezete, melyet az Orbán-kormány előkészített, csupán technikai elemeket tartalmaz. A javasolt technikai módosítások két részkérdésre vonatkoznak, melyek a végrehajtási rendeletek és a törvény között feszülő ellentétek feloldására irányulnak. Kérdésekre válaszolva Szabó Vilmos megerősítette: valóban úgy látja, az előző kormányzati ciklusban megbomlott az összhang a szomszédos országok irányába kifejtett magyar politika és a magyarságpolitika között. Megjegyezte, hogy szerinte a túlzott szeretet időnként ártalmas, és negatív hatást válthat ki. Az egyensúly megbomlásával kapcsolatban rámutatott, ezt a kedvezménytörvény tekintetben is szeretnék visszaállítani. A klientúrával és a támogatások átláthatóságának kérdésével kapcsolatban elmondta, hogy még szükség van némi időre, amíg pontosan tájékozódni tudnak, mert ellenzékként nem tekinthettek be azokra a támogatási formákra, melyek ezen a területen működnek, de az bizonyos, hogy ez eddigi gyakorlathoz képest nagyobb átláthatóságra van szükség mind a parlament, mind a nyilvánosság, mind az érintett határon túli magyarok számára. /(Guther M. Ilona): A HTMH jövőjéről vitáztak. A túlzott szeretet időnként ártalmas lehet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./ / Tabajdi Csaba /MSZP/ képviselő kifejtette: az 1989-ben megkezdődött kisebbségpolitikai rendszerváltás alapvető dilemmája ma is aktuális probléma, a határon túli magyar közösségek megtartó képességének a biztosítása és szavatolása. Nagyon fontos elemként jelölte meg azon kis modernizációs szigeteknek nevezhető autonómiatörekvések kiteljesítését, melyek - elsősorban egyházi személyiségek és tanárok kezdeményezésére - nagyrészt Erdélyben, de részben Felvidéken is elindultak, és van rá példa Kárpátalján is. Fontos elem a nemzeti egyetértés kérdése, de nincsenek illúziói, nem nagyon lát erre esélyt, hisz a magyar-román és magyar-szlovák alapszerződések megkötése óta kisebbségpolitikában és nemzetpolitikában nincs egyetértés Magyarországon. "Meg kellene kötni egy nemzeti egyezséget három területen: az integrációban, a határon túli ügyben és a roma politikában" - hangsúlyozta Tabajdi Csaba. - "Nyilvánvaló, hogy Budapest nélkül, az anyaország szerepvállalása nélkül, erkölcsi, politikai, anyagi, kulturális támogatása nélkül nem szavatolható, nem garantálható a határon túli magyarság jövője, de szomszédok nélkül sem megy - tette hozzá. Jelezve, hogy júniustól az Európa Tanács magyar küldöttségének a vezetője lesz, e minőségében is felajánlotta a határon túli magyar vezetőknek az együttműködést és a segítséget. Tabajdi szerint a kedvezménytörvényt két fázisban kell módosítani. Mielőbb meg kell tenni az első módosítást a Velencei Bizottság ajánlásai alapján. Tulajdonképpen az, amit az Orbán-kormány előkészített, azzal én személy szerint alapvetően majdnem mindenben egyetértek." A nemzetközi nyomás miatt véleménye szerint nem elegendő egy Magyar Állandó Értekezlet őszi összehívása, hanem azonnali egyeztetésre és közös cselekvésre van szükség. Hasznosnak tartaná magyar bankok vagy legalább valamiféle hitelintézet létesítését a szomszédos országokban, elsősorban Erdélyben és Felvidéken, de Vajdaságban is. Kelemen András képviselő a Magyar Demokrata Fórum nevében kifejtette, hogy ők is túl akarnak lépni a kampányon. Fenntartásaikról szólva - az új kormány programjával kapcsolatban - megemlítette azt az ellentmondást, ami a határon túli magyarok véleményének figyelembe vételének a hangoztatása és az Orbán-Nastase paktum újratárgyalásának a szándéka között van. Szorgalmazta a konkrétumokat a HTMH új struktúrájának, működésének és a legitimitás kérdésének tekintetében, továbbá a támogatások átláthatósága esetében. Javasolta a magyar kormánynak egy olyan lehetőség megteremtését a határon túli magyarok számára, amely révén Brüsszelben és Strasbourgban meg tudnak jelenni saját érdekeik érvényesítése céljából. Németh Zsolt képviselő a Fidesz nevében kifejtette, hogy amennyiben az új kormány folytatja a nemzeti integráció politikáját, akkor a parlamentben számíthat a polgári erők támogatására. Megítélése szerint van esély arra, hogy a határon túli magyarok ügyében helyreállítható a konszenzus. Fontosnak tartják, hogy a Magyar Állandó Értekezlet megőrizze működőképességét. Az egyetértés feltételeként jelölte meg a kedvezménytörvény megőrzését és gyarapítását, illetve azt, hogy csak a határon túli magyarság egyetértésével legyen módosítható. /Guther M. Ilona: A HTMH jövőjéről vitáztak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
2002. június 18.
Tabajdi Csaba /MSZP/ képviselő kifejtette: az 1989-ben megkezdődött kisebbségpolitikai rendszerváltás alapvető dilemmája ma is aktuális probléma, a határon túli magyar közösségek megtartó képességének a biztosítása és szavatolása. Nagyon fontos elemként jelölte meg azon kis modernizációs szigeteknek nevezhető autonómiatörekvések kiteljesítését, melyek - elsősorban egyházi személyiségek és tanárok kezdeményezésére - nagyrészt Erdélyben, de részben Felvidéken is elindultak, és van rá példa Kárpátalján is. Fontos elem a nemzeti egyetértés kérdése, de nincsenek illúziói, nem nagyon lát erre esélyt, hisz a magyar-román és magyar-szlovák alapszerződések megkötése óta kisebbségpolitikában és nemzetpolitikában nincs egyetértés Magyarországon. "Meg kellene kötni egy nemzeti egyezséget három területen: az integrációban, a határon túli ügyben és a roma politikában" - hangsúlyozta Tabajdi Csaba. - "Nyilvánvaló, hogy Budapest nélkül, az anyaország szerepvállalása nélkül, erkölcsi, politikai, anyagi, kulturális támogatása nélkül nem szavatolható, nem garantálható a határon túli magyarság jövője, de szomszédok nélkül sem megy - tette hozzá. Jelezve, hogy júniustól az Európa Tanács magyar küldöttségének a vezetője lesz, e minőségében is felajánlotta a határon túli magyar vezetőknek az együttműködést és a segítséget. Tabajdi szerint a kedvezménytörvényt két fázisban kell módosítani. Mielőbb meg kell tenni az első módosítást a Velencei Bizottság ajánlásai alapján. Tulajdonképpen az, amit az Orbán-kormány előkészített, azzal én személy szerint alapvetően majdnem mindenben egyetértek." A nemzetközi nyomás miatt véleménye szerint nem elegendő egy Magyar Állandó Értekezlet őszi összehívása, hanem azonnali egyeztetésre és közös cselekvésre van szükség. Hasznosnak tartaná magyar bankok vagy legalább valamiféle hitelintézet létesítését a szomszédos országokban, elsősorban Erdélyben és Felvidéken, de Vajdaságban is. Kelemen András képviselő a Magyar Demokrata Fórum nevében kifejtette, hogy ők is túl akarnak lépni a kampányon. Fenntartásaikról szólva - az új kormány programjával kapcsolatban - megemlítette azt az ellentmondást, ami a határon túli magyarok véleményének figyelembe vételének a hangoztatása és az Orbán-Nastase paktum újratárgyalásának a szándéka között van. Szorgalmazta a konkrétumokat a HTMH új struktúrájának, működésének és a legitimitás kérdésének tekintetében, továbbá a támogatások átláthatósága esetében. Javasolta a magyar kormánynak egy olyan lehetőség megteremtését a határon túli magyarok számára, amely révén Brüsszelben és Strasbourgban meg tudnak jelenni saját érdekeik érvényesítése céljából. Németh Zsolt képviselő a Fidesz nevében kifejtette, hogy amennyiben az új kormány folytatja a nemzeti integráció politikáját, akkor a parlamentben számíthat a polgári erők támogatására. Megítélése szerint van esély arra, hogy a határon túli magyarok ügyében helyreállítható a konszenzus. Fontosnak tartják, hogy a Magyar Állandó Értekezlet megőrizze működőképességét. Az egyetértés feltételeként jelölte meg a kedvezménytörvény megőrzését és gyarapítását, illetve azt, hogy csak a határon túli magyarság egyetértésével legyen módosítható. /Guther M. Ilona: A HTMH jövőjéről vitáztak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 18./
2002. június 20.
Jún. 20-án kezdődik Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak XIV. Fesztiválja. A rangos rendezvényre valamennyi erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyar színházat meghívtak a rendezők. Hargita megyéből a Csíki Játékszín és a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vesz részt a fesztiválon. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészei anyagiak hiányában ezúttal nem tudnak elmenni Kisvárdára, az együttest háromtagú vezetősége képviseli a seregszemlén. A Csíki Játékszín 33 tagú csapata elindult a fesztiválra. /Kisvárdán a csíki és a gyergyói színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./
2002. június 20.
A Magyar Rádió Határok nélkül műsorából ismerősen cseng a név: Gecse Géza. Állam és nemzet a rendszerváltás után című kötetéről kevesebben hallottak. Riportjaiban, interjúiban a szerző a történelem távolabbi időszakaira – az 1848–1849-es eseményekre, a több mint fél évszázados párizsi békére, 1956-ra, Trianonra – is visszatekint. A mikrofonvégre kapott személyiségek között ugyanúgy ott van Medgyessy Péter, Kovács László, mint Orbán Viktor, Kövér László, Markó Béla, Csoóri Sándor és – sokak számára meglepő módon – Nagy Feró. Gecse Géza életének első kilenc évét Kárpátalján töltötte. Könyvében be akarta mutatni, hogy az állami politika mit tudott csinálni a magyarság-ügy, a nemzeti összetartozás terén az elmúlt tíz év alatt. "Nem tudott annyit megvalósítani, amennyit szeretett volna. Ha a mai Magyarországnak a határon túli helyzet iránti érzékenységét veszem szemügyre, akkor nagy gondok vannak. Ezt Illyés Gyula a 70-es években nagyon szépen megfogalmazta: Ha valaki felkerül a mentőhajóra – a csonka Magyarországra –, és megpróbál fölkapaszkodni rá, annak a hajóban ülők levágják a kezét, nehogy mindenki elsüllyedjen." /Gujdár Gabriella: Állam és nemzet a rendszerváltás után. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./
2004. január 6.
Január 5-én az oktatási-nevelési támogatások 2003–2004-es évre szóló romániai folyósításáról írt alá együttműködési megállapodást Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke és Kelemen Hunor, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének képviselője, az Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke Budapesten. Romániában a támogatást az Iskola Alapítvány juttatja el az érintettekhez. Bálint-Pataki József elmondta, hogy az idei büdzsében 1,7 milliárd forintot különítettek el erre a célra. Hozzátette: tavaly Erdélyben körülbelül egymilliárd forintot fordítottak oktatási-nevelési támogatásra ott, ahol legalább két gyermek részesült magyar nyelvű oktatásban, és ezt a szülők igényelték, azonban idéntől a segítségnyújtás minden magyarul tanuló gyermekre kiterjed, így ennek az összegnek várhatóan a duplájára lesz szükség. Kárpátalján összesen mintegy 274 millió forintot, Vajdaságban 181 millió forintot, Szlovéniában 1 millió 839 ezer forintot, Horvátországban 5 millió forintot osztottak szét. A hivatal elnöke január végéig határozza meg az általános és középiskolások esetében a tankönyv- és taneszköz-támogatás összegét, illetve új elemként az egyetemisták, főiskolások esetében a tankönyv- és jegyzettámogatást. Előreláthatólag 2400 forint körül lesz a tankönyv- és taneszköz-támogatás, és 2500–3000 forint az egyetemisták tankönyv- és jegyzettámogatásának összege. Az egy tanulóra jutó támogatás összege húszezer forint. Tavaly 1,2 milliárd állt rendelkezésre tankönyv- és taneszköz-támogatásra, amelyet további mintegy 300 millió forinttal egészítettek ki a beérkezett igények alapján. A keretösszegből több mint 38 ezer fiatal támogatására nyílt lehetőség, akiknek a száma becslések szerint idén várhatóan a 70 ezret is meghaladja. A pályázati űrlapokat a státusirodákban lehet igényelni. /1,7 milliárd forint a magyarul tanuló fiataloknak. Megállapodás az oktatási támogatások romániai folyósításáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 6.
2004 az anyaország és a nemzet zöme számára az Európai Unióba való belépés éve lesz. Egyesek szerint ezt gátlástalan ultraliberális, nemzetek feletti erők irányítják, amelyek keveset törődnek a kis népekre ható negatív következményekkel. A Nyugat már nem a teljesítményt díjazza, hanem a multinacionális óriásvállalatok piacának kiterjesztését. Ma már önámítás, mi több, káros 15 millió magyarról beszélni a régióban. Hivatalos statisztikai adatok szerint 2002 közepén valamivel több mint tizenkét millióan voltunk. A magyar nemzettest minden részében fogyásnak indult, de ebben az anyaország jár az élen, ahol huszonöt esztendeje tart a negatív tendencia. Érdemes áttekinteni a különböző határon túli területeken élő magyarság számbeli (ezer főben) és a helyi lakosságban elfoglalt részarányának (%-ban) alakulását: Erdély – 1910-ben 1658 (=31,7%), 1980-ban 1691 (=22,5%), 1991-ben 1604 (=20,8%), 2001-ben 1435 (=19,8%); Felvidék – 1910-ben 881 (=30,2%), 1980-ban 570 (=11,2%); 1991-ben 567 (=10,8%), 2001-ben 520 (=9,9%); Kárpátalja – 1910-ben 185 (=30,6%), 1980-ban 158 (=13,7%), 1991-ben 156 (=12,5%), 2001-ben 151 (=12,1%); Vajdaság – 1910-ben 425 (=25,1%), 1980-ban 585 (=18,9%), 1991-ben 339 (=16,9%), 2001-ben 290 (=14,3%); Horvátország – 1910-ben 119 (=3,5%), 1980-ban 25 (= 0,6%), 1991-ben 22 (=0,5%), 2001-ben 16 (=8,0%); Murvavidék – 1910-ben 21 (=23,0%), 1980-ban 8,7 (=9,5%), 1991-ben 7,6 (=8,5%), 2001-ben 8 (=8,3%); Őrvidék – 1910-ben 26,2 (=9,0%), 1980-ban 4,1 (=1,5%), 1991-ben 6,8 (=2,8%), 2001-ben 7 (=3,0%). Nem lehet véletlen, hogy az utóbbi évtizedben a magyarság számbelileg a legkisebb mértékben a legnagyobb anyagi nélkülözésben élő kárpátaljaiaknál csökkent. /Ördög I. Béla: Uniós felzárkózás – kérdőjelekkel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./
2004. január 12.
Január 1-jétől a magyar kormány támogatásának hiányában leállt a státustörvény végrehajtását segítő kárpátaljai irodahálózat működése, írta a Magyar Nemzet. Ezek hiányában azok a kárpátaljaiak, akik eddig nem nyújtották be a magyar igazolvány, az oktatói és diákigazolványok iránti kérelmüket, ezentúl talán már nem is tehetik meg. A helyi, közel 12 státusirodának egészen a jövő év márciusáig szólt a működési szerződése a Határon Túli Magyarok Hivatalával (HTMH), amely azt felbontotta, és csupán a tavalyi év december végéig kötötte meg az illetékesekkel. A státustörvény végrehajtása Kárpátalján tehát leállt. Indokairól és további terveiről a magyar kabinet nevében a HTMH semmilyen formában nem értesítette a státusirodákat, csupán nem hosszabbította meg a szerződéseket, ezért az irodák munkatársai január 1-jétől fizetetlen kényszerszabadságot vettek ki. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) az érintett státusirodák nevében hivatalos úton indoklást kért a HTMH-tól, ám válasz ez idáig nem érkezett – közölte Kovács Miklós, a kulturális szövetség elnöke, aki szerint ezzel a lépéssel a magyar kormányzat durva provokációt követett el a kárpátaljai magyarok és ezen belül a KMKSZ ellen. Bálint-Pataki Józsefet, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökét „nagy meglepetésként” érte, amikor megtudta, hogy a kárpátaljai státusirodák átmenetileg bezártak. Szerinte az irodák kényszerszünetéről „egyoldalú” döntés született. Az elnök egyúttal cáfolta, hogy a kormány a hivatalon keresztül akarja lejáratni a KMKSZ-t. /Bezártak a státusirodák Kárpátalján. = Krónika (Kolozsvár), jan.12./
2004. január 16.
Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke a vele készült beszélgetésben az elmúlt évet a változások esztendejének nevezte a HTMH életében, hiszen egy korábban is jól működő hivatal alkalmazkodott a megnövekedett feladatokhoz. Ezek egyrészt a kedvezménytörvény módosításából adódtak, másrészt strukturális változásokat hajtottak létre, amelyek jobban megfelelnek a jelenlegi követelményeknek. Megjelentek olyan szerkezeti egységek, mint a Gazdaságfejlesztési és Információs Főosztály, melynek vezetője Winkler Péter vagy az Oktatásfejlesztési, Művelődési és Egyházi Kapcsolatok Főosztálya, melynek vezetője Ulicsák Szilárd. Törvényes kötelezettségükké vált például a támogatások egységes nyilvántartási rendszerének kidolgozása, nyilvántartása. Együttműködési megállapodást írtak alá az Iskola Alapítvány elnökével a 2003-2004-es oktatási- nevelési támogatások eljuttatása érdekében. 2004-ben immár önálló előirányzatként szerepel a költségvetésben az Ady Endre Ösztöndíj odaítélése, és ebben a Hivatalnak lesznek konkrét kötelezettségei. Nagy hiányosság volt, hogy a HTMH-ban eddig nem volt olyan önálló szervezeti egység, amely kifejezetten a civil szférával, illetve az egyházzal foglalkozott volna. /(Guther M. Ilona): Év eleji beszélgetés a Határon Túli Magyarok Hivatala megnövekedett feladatairól, a megoldott és megoldandó kérdésekről, tervekről Bálint-Pataki Józseffel, a HTMH elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./ A HTMH minden olyan fórumon jelen van, ahol valamilyen formában a határon túli magyarságért tehet valamit a magyar kormányzat, mutatott rá Bálint-Pataki József. A különböző kormányközi vegyes- bizottságok mindenkori titkárai HTMH munkatársak, a magyar-horvátnak és a magyar-szlovénnak pedig ő a társelnöke. A HTMH jelen van kurátorként a közalapítványokban, egy kollégája az Illyésnél, ő az Apáczainál, meghívják az Új Kézfogás Közalapítvány üléseire, munkatársai pedig ott vannak a különböző egyeztető fórumokban (ösztöndíj tanács, könyvtanács stb.). A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnél a finanszírozót a kezdetektől fogva a HTMH képviseli. Szakmai szinten is közreműködnek az oktatási tárcával, illetve a Magyar Tudományos Akadémiával. Vajdaságban például a hivatalnak jelentős szerepe volt a két tehetséggondozó gimnázium, a szabadkai, illetve a zentai létrejöttében. Szerették volna, ha teljes nemzeti konszenzus övezi a kedvezménytörvény módosítását is, de bizonyos belpolitikai csatározások miatt ez nem így történt. A módosítás révén nemcsak a támogatások nőttek, hanem a kedvezményezettek köre is bővült, „ezért nem igazán értettem és ma sem értem a bírálókat” – mondta Bálint-Pataki József. A romániai végrehajtásról a magyar és a román kormányfő szeptember 23-án kötött megállapodást, és hosszú egyeztetés után végül december 13-án sikerült egyezményt kötni Szlovákiával is, melynek révén lehetővé válik az oktatási-nevelési támogatás eljuttatása a szlovákiai magyar fiatalokhoz is. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnél jelenleg a legjelentősebb beruházás a marosvásárhelyi egyetemi központ építése. Az idei tanévtől a Sapientián jelenleg 1670 diák tanul. – A kedvezménytörvényből adódó oktatási-nevelési támogatásokra az előirányzott 1,2 milliárd helyett 1 542 111 626 Ft-ot fizettek ki, összesen 49 553 pályázatra. Ebben sajnos, nincs benne Szlovákia. Legnagyobb része, 1 077 590 000 Ft (35 451 pályázat) Erdélybe ment, Kárpátaljára 274 478 380 Ft (8500 pályázat), Vajdaságba 182 730 266 Ft (5238 pályázat), Horvátországba 5 473 100 Ft (241 pályázat) és Szlovéniába 1 839.000 Ft (123 pályázat). Az idei költségvetésben 1,7 milliárd forint van elkülönítve erre a célra, de ha pluszigény merül fel, ezt pótolni lehet a költségvetési tartalékból. Ebben az évben az általános és középiskolások számára a tankönyv és taneszköz támogatás összege 2400 Ft lesz, illetve a új forma a főiskolások és egyetemisták számára a tankönyv és jegyzet támogatás, ez pedig 2800 Ft. lesz. A magyar kormány létre kíván hozni egy önálló támogatási keretet a határon túli magyar egyházak számára. Kárpát-medencei szinten eddig 730 ezren igényeltek magyar igazolványt. /Guther M. Ilona: Magyar valóság. Nőttek a támogatások, bővült a kedvezményezettek köre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./
2004. január 19.
A magyarországi és a határon túli magyar református egyházkerületek közötti állandó tartalmi együttműködés kezdetének nevezte a Kárpát-medencei magyar református egyházkerületek elnökségének első, január 16-án Kecskeméten lezajlott konferenciáját Bölcskei Gusztáv püspök. „Trianon előtt egy magyar református egyház létezett, ami nem magától szakadt szét, hitbeli elveink nem különböznek" – mondta a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke a zárt körű találkozó végén tartott sajtótájékoztatón. Bölcskei Gusztáv hangsúlyozta, a négy magyarországi, a két erdélyi, a kárpátaljai, a felvidéki, valamint a délvidéki egyházkerületek püspökeinek és főgondnokainak első találkozóját tudatosan időzítették a mostani hétvégére, január 18-án, vasárnap kezdődött ugyanis az ökumenikus imahét. /„Túlbecsülték magukat".= Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./
2004. január 23.
Budapesten megjelent Kárpátalja című album (Kovács László, Nagy Zoltán: Kárpátalja, Somos Kiadó, Tölgyfa könyvek-sorozat, 2003), amely e régió szépségeit és jellegzetességeit, magyar vonatkozású műemlékeit mutatja be. A kétnyelvű – magyar–angol – könyv előszavát Balázsi József, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház igazgatója jegyezte. /Botházi Mária: Kárpátalja albuma. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./
2004. január 26.
Január 23-26-a között tartották Aradon, a Jelen Házban a HÁLÓ (a Kárpát-medence magyar katolikus közösségeinek szervezete) gazdasági találkozóját. A több mint 40 résztvevő az anyaországból, a Felvidékről, Kárpátaljáról, a Délvidékről és természetesen Erdélyből érkezett. Vállalkozás, munkahelyteremtés érték alapon címmel előadásokat hallgattak meg minden tájegységen meghonosodott tapasztalatokról. /(balta): Tovább kell szőni a HÁLÓ-t. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 26./
2004. január 27.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom felháborítónak és érthetetlennek találja az MSZP elnökének, Kovács Lászlónak a Magyar Állandó Értekezlettel (MÁÉRT) kapcsolatban kifejtett álláspontját, miszerint azért nem kap helyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) valamint a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) a testületben, mert a szocialisták nem támogatnak egységbontó törekvéseket. Szerintük az MSZP elnöke és a magyarországi kormány nincs abban a helyzetben, hogy az erdélyi magyarság akaratát felülbírálva jogszerűen döntsön az egység kérdésében. A MÁÉRT a Kárpát-medencei magyarság politikai akaratát megjelenítő testület, s ahogy az anyaországban minden parlamenti párt jelen van benne, úgy természetes, hogy minden érdemi támogatással rendelkező határon túli magyar erő is képviseltesse magát a keretei között. A képviseletet nem lehet kizárólag a parlamenti jelenléthez kötni, annál is inkább, hogy sem a legerősebb kárpátaljai magyar szervezet, a KMKSZ, sem a délvidéki magyarság nem rendelkezik parlamenti képviselővel. Mindemellett a Jobbik elengedhetetlennek tartja, hogy a MÁÉRT tűzze napirendjére az autonómia kérdését, és alakítson ki erre irányuló Kárpát-medencei szintű nemzetstratégiát. /Nem értik az MSZP álláspontját. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./
2004. január 29.
Hiányzik az a hosszú távú nemzetstratégia, állapította meg Kardos Béla (Ausztrália), holott arra elengedhetetlenül szükség lenne. Kardos Béla az ausztráliai Magyar Élet hasábjain tavaly közölte gondolatait "Új stratégia megteremtése" címen. Már előző, 2000-ben megjelent írásában is hangsúlyozta: „A magyarság nemzeti összetartozásának eszméjét először Magyarországon kell tudatosítani, feléleszteni. Ha létrejön ez a kohézió, akkor könnyűszerrel megoldhatók a ránk váró nemzetpolitikai feladatok.” Kardos szerint a magyar stratégia legfontosabb alkotóelemei: a magyarság integrálása, gazdasági felemelése, a külföld helyes tájékoztatása és a magyarságkép javítása kellene hogy legyen. Kardos szerint elsőként a nemzetközi szervezeteket: az EBESZ-t, az Egyesült Nemzeteket, az Európai Parlamentet stb. kellene stratégiai céljaink érdekében megnyerni. A nyugati demokráciában fontos szerepe van a NGO-knak, a civil szervezeteknek. 1995 és 2000 között a Csoóri Sándor elnöksége alatt működő Magyarok Világszövetsége szerény keretek közt folytatott is ilyen tevékenységet a nemzetközi fórumokon. Ezt a nemzetpolitikai szempontból fontos munkát minden alkalommal egyeztették a határon túli legitim szervezetekkel és a magyar kormányzattal. Felszólaltak többek között a román, szlovák, ukrán és jugoszláv oktatási törvények magyarságra nézve hátrányosan megkülönböztető intézkedései miatt. Felszólaltak az erdélyi magyarság sérelmei ügyében is. Felhívták a figyelmet a kézdivásárhelyi magyarokkal szemben folytatott koncepciós perre. Kárpátalja ügyében megtámadták a tervezett új oktatási koncepciót, ami nem garantálja a középfokú és felsőoktatásban a magyar nyelven tanulás lehetőségét. Kifogásolták az erőszakos szerb betelepítéseket, a nyelvtörvényt, ami jelentősen korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatási és bírósági eljárásokban. A felvilágosító és tájékoztató munkát n segítették az MVSZ Kárpát-medencei referatúrái, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a legtöbb határon túli legitim szervezet, és a Federal Union of European Nationalities. Azonban a Magyarok Világszövetsége 2000-ben avatatlan kezekbe került. Azóta az ilyen lobbimunka szünetel. A magyarság megmaradása érdekében az autonómiák rendszerének kell biztosítani a Magyarország határain kívül, a Kárpát-medencei országokban élő őshonos, magyar nemzeti közösségek túlélését, megmaradását. /Kardos Béla (Ausztrália): Gondolatok a magyar stratégia kialakításáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28., folyt. jan. 29./
2004. január 29.
Elvi alapokra támaszkodó viszonyrendszer kiépítését sürgeti a magyar kormány részéről a kárpátaljai magyarság felé Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke abban a levélben, amelyet Medgyessy Péter miniszterelnöknek küldött. Válságba jutott a magyar kormány illetékeseinek kapcsolata a KMKSZ-szel. Levelében Kovács Miklós azt a vádat fogalmazta meg, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala megszakította a státustörvény végrehajtását segítő kárpátaljai irodahálózat finanszírozását, majd kizárta e tevékenységből a KMKSZ-t. A KMKSZ elnöke szerint hasonló irányvonalat követ a magyar külügyminisztérium és a HTMH, "amikor politikai bosszúval sújtja a KMKSZ-t a státustörvény módosítása ügyében történt fellépése után". /A KMKSZ elnökének levele Medgyessy Péterhez. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./
2004. január 30.
Január 29-én Nyíregyházán a Kárpátok Eurorégió Nemzetközi Kisebbségi Tanács székhelyén ünnepélyes keretek között nyújtották át a nemzetközi és etnikai kisebbségek felzárkóztatása és esélyegyenlőségének megteremtése érdekében kifejtett eredményes tevékenységért a tanács által odaítélt kisebbségi díjakat. A Kárpátok Eurorégió Nemzetközi Kisebbségi Tanácsa 28/2003. számú határozata értelmében Szabó Istvánnak, a Szatmár megyei tanács elnökeként az előbb említett területen végzett munkájáért a kisebbségi díj arany fokozatát adományozta. Ugyanazon elismerésben részesült Nuszer Ernő, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökhelyettese, valamint Gazda László, a Szabolcs–Szatmár–Bereg megyei közgyűlés elnöke. Szabó István utalt arra, hogy az elismerés nemcsak őt illeti, hisz mindaz, amit e téren elért, az az RMDSZ és a Német Demokrata Fórum közös erőfeszítésének köszönhető. Emlékeztetett arra is, hogy amikor Szatmár megye csatlakozott a Kárpátok Eurorégióhoz, azt a hivatalos román politika igen nagy ellenszenvvel fogadta, keményen meg kellett küzdeniük igazuk bizonyításáért. Kihangsúlyozta, hogy a Kárpátok Eurorégió kibontakozása, munkájának eredményessége nagymértékben a magyar fél kezdeményező munkájának, segítőkészségének köszönhető. /Máriás József: Kitüntetés az eredményes tevékenységért. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 30./
2004. február 3.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kijelentette, hogy az elmúlt néhány hónapban a Medgyessy-kormány minden erőfeszítését arra összpontosította, hogy szétverje a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget, az ukrajnai magyarság legrégibb, a másfél évtizedes érdekvédelmi és közképviseleti harcban megedződött szervezetét. A fideszes politikus azt követően nyilatkozott a "nyílt politikai bosszúról", hogy fogadta Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét. Kovács szerint az ellenük folytatott hadjárat azzal a következménnyel járt, hogy Kárpátalján megállt a státustörvény végrehajtása és működő intézményeket lehetetlenítenek el. A KMKSZ három konkrét ügyben tapasztalja ezt: szervezetük kiszorult az Illyés Közalapítvány alkuratóriumából, a pedagógusszövetségtől elvonták a 20 ezer forintos oktatási támogatás folyósítását, a státusiroda-hálózatuk sem működhet. Németh Zsolt úgy vélte: a magyar kormány "egy ukrán párt magyar tagozatán" keresztül a saját klientúráját építgeti Kárpátalján. A Határon Túli Magyarok Hivatala reagált e felvetésre, mondván: a KMKSZ immár huzamosabb ideje nem tekinthető a kárpátaljai magyarság kizárólagos képviseleti intézményének, mert az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség azonos támogatást élvez. Az UMDSZ-t a KMKSZ-ből kivált, a magyarországi baloldalhoz és a kijevi hatalomhoz maximálisan lojális politikusok alapították, írta a hetilap. /Medgyessy-kormány. Megint a más-más mérce. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./
