Az áradások és viharok halálos áldozatainak száma elérte a tízet, ráadásul környezeti katasztrófa fenyeget egy bányatározóban lévő mérgező anyagok miatt. Az árvízsújtott 15 megyében mintegy 75 település került víz alá. XVI. Benedek pápa 30 000 eurós támogatást küldött a romániai árvízkárosultaknak. Az összeget a Caritasnak folyósította, hogy a segélyszervezet ossza szét a rászorultak közt. Maros megyében a legnagyobb károkat Radnóton és környékén jelezték, Szélkút és Marosdég községekben, ahol 14 ház és 357 gazdaság károsodott meg. /Tízre nőtt az áradások áldozatainak száma. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./
2006. július 4.
Több mint félszáz csángóföldi gyerek és szórványban élő iskolás nyaralt a július 1-jén zárult erdőcsinádi táborban. A táborlakók az Erdőcsinádi Ifjúsági Központ udvarán bemutatták, hogy mit tanultak a táborozás ideje alatt. A csángó gyerek Frumószáról érkeztek. Utánuk a Mezőmadarasról és a mezőségi szórványtelepülésekről, érkezettek szerepeltek. Eljött és fellépett az Öves együttes, moldvai és gyimesi csángó muzsikával-dalokkal. A Lukácsy lelkész házaspár, Szilamér és Anna immár 13. éve szervezi a csángó, szórvány és anyanyelvi táborokat Erdőcsinádon. A lelkész csak azt sajnálja, hogy mára már mindössze ők és a szászrégeni plébános, Pakó Benedek karolja fel a csángómagyarok és szórványban élő gyerekek ügyét Maros megyében. /Bakó Zoltán: Az összetartozás öröme. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./
2006. július 8.
A Maros megyei RMDSZ elnöke, Kelemen Attila képviselő és Kerekes Károly képviselő elmondták: egyetértenek a Nemzeti Liberális Párt (NLP) volt elnöke Valeriu Stoica alkotmány-módosító ötleteivel, de úgy vélik, hogy az időpont most nem megfelelő erre. – Valeriu Stoica javaslatai szerint Romániának választania kell a parlamentáris vagy az elnöki rendszer között, mert az a „hibrid”, ami most érvényesül, egyáltalán nem hatékony. A liberális politikus – többek közt – a teljes decentralizáció, a regionalizmus, a regionális autonómia mellett tette le a garast. Stoica 10 régióra osztaná fel az ország területét, azt azonban nem részletezi, hogy hol húzódnának a határok. /Egyetért az RMDSZ Stoicával. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
2006. július 8.
A nacionalista román sajtóban durva hangnemű írások feszegetik a problémát, amely évek óta foglalkoztatja a romániai magyar közvéleményt is. A magyar többségű településeken iskolába járó diákok egy részének nincs alkalma a mindennapi életben is használni a román nyelvet, emiatt az idei kisérettségin is több mint 300-an buktak meg e tantárgyból Maros megyében. A magyarellenes cikkek írói szerint magyar iskolákban szándékosan nem tanítják a román nyelvet. A rendszerváltás után még mindig nem sikerült elérni, hogy a magyar diákok színes, érdekes, a mindennapi nyelvhasználaton alapuló, saját anyanyelvük sajátosságait figyelembe vevő tankönyvek alapján tanulják a román nyelvet. Készültek ugyan gimnáziumi tankönyvek a nemzetiségi gyerekek számára is, de ezeket hisztérikus kampányokkal sikerült kitiltatni az iskolákból. /Bodolai Gyöngyi: „Zseniális” megoldás. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./
2006. július 8.
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége, dr. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester 2006. július 3-i sajtótájékoztatóján anyanyelvhasználattal kapcsolatos kijelentéseivel kapcsolatban állásfoglalást tett közzé. A polgármesternek nem véleményt kell nyilvánítania, hanem az önkormányzati törvény értelmében biztosítani minden gyűlésre az anyanyelv-használati jog műszaki feltételeit. Románia olyan egységes nemzetállam, amelyet több nemzeti kisebbség is alkot – ezért nyelvhasználati kérdésben az egységállamra való hivatkozás jogi aberrációnak bizonyul. Károsak a polgármestere feszültséggerjesztő nyilatkozatai. /Az RMDSZ megyei szervezetének állásfoglalása. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./
2006. július 8.
Gub Jenő Szovátáról az egyik legszorgosabb néprajzkutató Maros megyében, az etnobotanika fogalmát itt alig ismerték, míg meg nem jelentek az ő közlései. Gub Jenő hétszer vett részt a Magyar Néprajzi Múzeum országos pályázatán, s vidéki tanárként négy első, két második és egy harmadik díjat nyert. A Magyar Néprajzi Múzeum javaslatára kötetben is megjelentek pályamunkái. Gub Jenő az ideit tartja a legértékesebbnek, bár csak III. díjban részesítették (az erdélyi pályázók közül egyedül „dobogós” helyen). Vasvártól Sopronig című munkája a marosvásárhelyi Csaba királyfi Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola életének egy rövid szakaszáról, a növendékek egyik csoportjának viszontagságairól, végül orosz fogságáról szól. Gub Jenő ugyanis hártyapapírra írt naplót vezetett, ennek alapján írta meg a szomorú történetet. /(bölöni): Egyedül dobogós helyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./
2006. július 10.
Görgényüvegcsűrön július 8-án, szombaton szentmise után népviseleti parádé volt, majd a 400 férőhelyes kultúrotthonban következett a műsor. A település 121 évig volt önálló község, 1968-ban csatolták Görgényszentimréhez. A hetvenes évek elején még négyszáz tanuló járt iskolába, ez a szám lassan a felére apadt. Ma három magyar óvodai csoport, teljes elemi tagozat, két gimnáziumi tagozat működik. Fel kellene újítai az utakat. Erre tett ígéretet a néptánctalálkozó vendégeként Lokodi Edit asszony, Maros megye tanácsának elnöke. Nem hagyta ki a találkozást Szabó Éva, a megyei Gyöngykoszorúk feltámasztója. Nagyobb számban jöttek el Kovács Hajnal vezetésével a marosfelfalusi fiatalok és Tamás Ibolya szakirányító is elhozta a szászrégeni művelődési ház diákjait. „Lehetőség lenne itt kőfaragásra, fafeldolgozásra, intenzívebb állattenyésztésre, pisztrángászatra” – írta kismonográfiájában László Imre István tanár, ny. iskolaigazgató (Szászrégen és Vidéke, 2004, 2005). /Bölöni Domokos: Gyermekeink, Erdély gyöngyszemei. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./
2006. július 11.
Annak ellenére, hogy 2004-ben szalagvágással, pezsgőbontással – az akkori igazságügy-miniszter, a Maros Megyei Törvényszék elnöke és politikusok jelenlétében – ünnepélyesen átadták Erdőszentgyörgyön a bíróságot, azóta sem történt semmi. /Az illetékesek a fülük botját sem mozdítják. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./
2006. július 14.
Száz évvel ezelőtti arculatát nyerheti vissza Székelyvécke. A Maros megyei kistelepülés ingatlanjainak megújulásától a környékbeli faluturizmus fellendülését is várják, ami a mindössze 862 lelket számláló falunak a jövőt jelentheti. Magyarországi családok parasztházak felvásárlásába és újjávarázslásába kezdtek a községközpontban. Az összeomlásra ítélt, elhagyatott, 100 vagy akár 150 éves épületek alig néhány hónap leforgása alatt új, mégis hagyományos arculatot kapnak. A falubeliek hálával emlegetik Birtalan Ákos nevét, aki a Ciorbea-kabinetben kilobbizta a Gyulakutától Vécke irányába haladó út első 800 méterének leaszfaltozását. /Szucher Ervin: Élő skanzenhez hasonlító székely falu. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./
2006. július 17.
A Kerelőszentpál községhez tartozó Maros megyei településen, Búzásbesenyőn Borbély László miniszter a hagyományos falunapok keretében elhelyezte a megépítendő tornaterem alapkövét, és emlékeztetett, hogy idén Maros megyében további tizenhárom, hasonló sportlétesítmény épül. A miniszter felhívta a figyelmet a pályázatok szükségességére. A falunapokon volt még képzőművészeti tárlatmegnyitó, és Pro Búzásbesenyő elismerés átadása. /Bögözi Attila: Sportterem Búzásbesenyőn. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./ Búzásbesenyő ezerszáz körüli lakosságának többsége magyar. Három felekezet, négyféle közösség fér meg békében a kis völgyben. Horváth-Kovács Szilárd festményeit tekinthette meg a közönség, a Rátoni Jánosról elnevezett kultúrházban a felekezetek csoportjai mutattak be verses-dalos-táncos műsort, majd sportdélutánnal folytatódott a falunap Búzásbesenyőn. /B.D.: Búzásbesenyő „hátszelet” kapott. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./
2006. július 20.
A Maros Református Egyházmegyében az elmúlt hat év alatt a 63 gyülekezetből 31-ben volt lelkipásztor-választás, beiktatás, változás. Mindegyik lelkipásztori és segédlelkészi állás betöltött, így az egyházmegyében 66 lelkipásztor szolgál, 4 segédlelkész, egy kórházlelkész és egy kollégiumi segédlelkész, együtt 72-en. A statisztikák szerint egy lelkipásztorra átlagosan 833 református egyháztag jut. Van már 10 olyan egyházközség, ahol 200 alatt van a lélekszám, ezzel szemben Marosvásárhelyen 2-3000 lélek jut egy lelkészre. Két új templomot szenteltek fel 2005-ben: Ludastelepen és Szabédon, befejezés előtt áll az új maroskeresztúri templom, több helyen épül gyülekezeti terem (Jedd, Lőrincfalva, Marosvásárhely, Marosludas). 2005 őszén a Mezőséghez tartozó gyülekezetek hetilapot jelentettek meg, az Új Kévét. Botos Csaba, Somosd lelkipásztora megírta a falu monográfiáját, olvasható Ötvös József: esperesi jelentésében. /Új Kezdet (Marosvásárhely), június-július) /b. d.: Egy esperesi jelentésből. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./
2006. július 21.
A visszajelzések alapján úgy érezzük, hogy a legfontosabb Maros megyei médiaként tartanak számon – nyilatkozta a Krónikának Mircea Munteanu, a Marosvásárhelyi Televízió igazgatója. A vásárhelyi tévé január 23-án indult egy építkezési magánvállalkozó pénzéből, napi ötórás műsoridővel. Ma már naponta kilenc órát sugároz. A magyar nemzetiségű nézőtábor kérésére a magyar nyelvű műsorok arányát ötven százalékra emelik. Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt (PRM) megyei elnöke „a túl sok magyar adást” és az élő adások feliratozásának hiányát kifogásolta. /Antal Erika: Féléves a Marosvásárhelyi Televízió: nőtt a magyar nyelvű műsorok aránya. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./
2006. július 22.
Eddig 28 500 aláírás gyűlt össze a Magyar Polgári Párt létrehozására – jelentette be Berekméri Sándor, a Maros Megyei Polgári Szövetség elnöke. A törvény szerint 25 ezer támogató aláírás szükséges egy párt létrehozására. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 22./
2006. július 25.
Maros megye iskoláiban meghirdetett 1709 üres állás betöltésére 1454 frissen végzett vagy idősebb pedagógus jelentkezett, akik közül végül 1154-en vettek részt a vizsgán. Az eredményhirdetés szerint közülük csak 312-en értek el hetesen felüli átlagot, ami a címzetes pedagógusi állások betöltéséhez szükséges. A résztvevők 33 százaléka ötösön aluli általánost ért el, ami azt jelenti, hogy nem pályázhatnak a meghirdetett állásokra. /b.: A címzetes állásokat sem töltik be. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
2006. augusztus 1.
A Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett székelyföldi biciklitúra az autonómia népszerűsítését szolgálja. A több mint egy hete tartó túrán a bicikliseket általában rokonszenvvel fogadták, de Marosvásárhelyen a rendőrség megakadályozta, hogy a városban megálljanak, és szórólapokat osztogassanak. A kerekező ifjakat a közlekedésrendészet és a közösségi rendőrség illetékesei várták a város határában. megtiltották a szórólapok osztogatását. A rendőrök arra hivatkoztak, hogy előzőleg nem kértek engedélyt a szórólapok osztogatására. A rendőrök becsomagoltatták az „Autonómiát!” feliratukat, amelyet rendszerint két kerékpározó kifeszítve vitt a településeken. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem koronkai campusában tartott sajtótájékoztató sem volt felhőtlen, a jelen lévő román sajtó részéről érzékelhető volt az ellenszenv. Sepsiszentgyörgyön Czimbalmos-Kozma Csaba RMDSZ-es alpolgármester, Antal Árpád RMDSZ-képviselő és Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke biciklizett együtt a MIT fiataljaival. A város bejáratánál mintegy 40 sepsiszentgyörgyi csatlakozott a kezdeményezőkhöz, majd „Autonómiát a Székelyföldnek!” kiáltásokkal vonultak végig a városon, és szórólapokat osztogattak a járókelőknek. Sándor Krisztina elmondta: erdélyi körútjuk során a legnépesebb és leglelkesebb fogadtatásban Sepsiszentgyörgyön részesültek. /Jánossy Alíz, Kovács Zsolt: Tiltott „autonómiabiciklizés”. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./ A Maros megyei rendőrség szóvivője kijelentette: semmit nem tud az autonómiáért biciklizőkről. A közlekedésügyi osztályt vezető Viorel Cazan viszont elmondta: ő ragaszkodott a forgalmi szabályok betartatásához. – Zavarnák a forgalmat, nyilatkozta Cazan. /Szucher Ervin Livia Popa: A forgalmat zavarták a biciklisek? = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./
2006. augusztus 1.
Kevésen múlt, hogy kvórum hiányában nem napolták el az RMDSZ Maros megyei szervezete Területi Képviselők Tanácsa (TKT) ülését. A vidéki képviselők felvetették, hogy miközben ők több tíz kilométerről el tudtak jönni, hogy több mint 60%-ban képviselték a testületet, a marosvásárhelyiek miatt majdnem elmaradt a tanácskozás. Markó Béla szövetségi elnök kifejtette, az RMDSZ két alapvető célkitűzéssel vállalta a kormányzást: az EU-integrációhoz való hozzájárulás, a politikai stabilitás biztosításával (ezt teljesítette), és a nemzeti identitás megőrzéséhez szükséges feltételek biztosítása, továbbfejlesztése. Azonban az etnikai viszonyok tekintetében (kisebbségi törvény) nem állunk jól, jelentette ki. Ezért az RMDSZ 2007. januárig szolidáris lesz a kormánykoalícióval, utána azonban felül kell vizsgálni a szövetségnek a kormányban való jelenlétét. /Mózes Edith: „Át kell gyúrni” az RMDSZ-t. Ülésezett az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
2006. augusztus 1.
Országos szinten elosztották a címzetes tanári állásokat. A 8977 jelentkezőnek több mint fele, 4829 álláshoz jutott. Marosvásárhelyen hány magyar nyelven tanító pedagógus kapott állást? Összesen négy. Egy logopédus a 7-es iskolában és három pszichopedagógus a 2-es számú speciális iskolában. Vizsgát kellett tenniük a tanárjelölteknek. 59-en érték el a 7-est – a 183 vizsgázó közül. Talán a magyar nyelv oktatásával van gond a magyar nyelvű tanintézményekben? Maros megyében 18 magyar nyelv és irodalom tanári állást hirdettek meg, és az első körben egyet sem töltöttek be. Ebből kettő líceumi állás Marosvásárhelyen. /W. Szabó Péter: Hány magyartanár tud magyarul? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./
2006. augusztus 21.
A tizenkilenc, Szent István nevét viselő falu szövetséget alkotott. A sorozatos ünnepségeken évente több száz résztvevő tette tiszteletét: kórusok, színészek, híres képzőművészek jelenléte gazdagította ezeket a rendezvényeket. Az ünnepségeknek köszönhetően menekült meg a hármasfalubeli, székelyszentistváni Barátosi-udvarház, amely jelenleg a gazdakörnek ad otthont, felújították a templomokat, kultúrotthonokat. A rendezvények okán sokan tudják, hogy hol van Székelyszentistván, államalapító szent királyunk szobra immár zarándokhelynek tekinthető. Több mint ötven éven keresztül próbálta meg a hatalom ezt a nevet – Székelyszentistván – elfeledtetni. Nem sikerült – mondta Somai József, az Iskola Alapítvány és a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke a hármasfalui ünnepségen, a szentistváni református templomban. Az ünnepség Szent Imre herceg szobrának megkoszorúzásával kezdődött. Lokodi Edit Maros megyei tanácselnök beszéde után Szent István szobra előtt tisztelegtek a résztvevők. Fodor Imre, Marosszék Székely Tanácsának elnöke a Szent István-i örökség felvállalását méltatta, mondván, fel kell újra vállalni a keresztény életvitelt és aszerint kell tenni a megmaradásunkért, az autonómiáért. A helyi tánccsoport műsora, Szakács Szabó Béla képzőművészeti kiállítása gazdagította a hármasfalui ünnepi programot. /Nagy Botond: Szent István öröksége. Ünnepség és tiszteletadás Hármasfaluban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 21./
2006. augusztus 23.
Lokodi Edit Emőke két éve a Maros megyei tanács elnöke, ebből az alkalomból készült vele az interjú. Gazdasági szempontból minden év pozitívan zárult. Javult az utak állapota. A repülőtéren sikerült befejezni a beruházásokat, újabb befektetéseket terveznek. Befejezték az ipari park építését. Megalakították a megyei turisztikai egyesületet. 11 kulturális intézmény működött a megyei önkormányzat költségvetéséből. A Kultúrpalotából kiköltöznek az ügyintézéshez kapcsolódó tevékenységek, így bővül a kiállítótermek területe. Nem tudták viszont létrehozni a regionális hulladéktárolót. Nem jó a viszonyuk a polgármesterrel. Lokodi Edit az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának alelnöke. A tanács feladata az önkormányzati munka koordinálása: öt megyei tanácsnak van magyar elnöke, többnek alelnöke, nagy számban vannak polgármesterek, ezek munkáját fogja össze. Arra a kérdésre, hogy mikor fognak magyarul beszélni a tanácsüléseken, Lokodi Emőke kifejtette: a gyűlésen nem használják a magyar nyelvet, mert időt vesz el, továbbá a szaknyelvet románul tanulták meg, gondot és időveszteséget jelentene magyarul elmondani a szakszöveget. Hozzátette: lehet magyarul megszólalni. Lokodi Edit javasolta, hogy időlegesen bontsák fel a szinkrontolmács szerződését, mert felesleges volt a kabinban üldögélnie a gyűlés alatt, mikor senki sem akart magyarul megszólalni. Azonban ha a kollégák igénylik, újra megkötik a szerződést. /Mózes Edith: Interjú. A megyei tanács munkája nem látványosság. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./
2006. augusztus 23.
Hosszas betegség után elhunyt Bónis Johanna /Misztótfalu, 1950. jún. 21. – Marosvásárhely, 2006. aug. 22./, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Bónis Johanna elvégezte Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakát. 1979-ben lett a Maros Megyei Múzeum munkatársa, 1982-től főmuzeológusként, az utóbbi két évben az intézmény vezetőjeként dolgozott. Fő kutatási területe Erdély történelme, ezen belül a középkori kézműipar, város- és céhtörténet, a művészeti intézmények fejlődése. Kötete jelent meg az erdélyi céhekről, a székelyföldi iparmúzeumról, képes útikalauzt írt Marosvásárhelyről. /Antal Erika: Elhunyt Bónis Johanna. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./ Mennyi történelmi, muzeális értéket átmentett Bónis Johanna, amikor ez bűntettnek számított. Álma az volt, hogy Erdélyi Magyar Múzeumot létesítsen Marosvásárhelyen, az egykori Székelyvásárhelyen. Könyvének dedikációjába is ezt írta Ötvös József lelkésznek: „a közösen megálmodott Erdélyi Magyar Múzeum-ügy sikerének reményében (...) 2003. karácsonyán”. Az Erdélyi Magyar Múzeum helyett Ráth Károly Alapítvány lett. – Nem Székelyföldön született, de a Székelyföldi Iparmúzeum lett Bónis Johanna élete. Ha egykor egy újabb Kultúrpalota homlokzatára felkerülnek a 20. század marosvásárhelyi személyiségeinek arcképei, akkor ott lesz Bónis Johanna arca is. /Ötvös József: In memoriam Bónis Johanna. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./
2006. augusztus 23.
Ákosfalván a Szent István-napi ünnepséggel egybekötött falunapokat tartottak. Augusztus 19-én istentisztelettel kezdődött, majd a katolikus plébánia oldalán lévő Szent István emléktáblát koszorúzták meg. Osváth Csaba polgármester szólt az ünneplő gyülekezethez. A kultúrotthonban címerkiállítást nyitottak meg, amelynek keretében felavatták és bemutatták a közösségnek Ákosfalva címerét is. A címert Novák József marosvásárhelyi képzőművész készítette. Az etnikumközi néptáncfesztiválon magyar, román, roma és szász tánccsoportok léptek fel, a házigazda az ákosfalvi Forrás együttes volt. A szervező az Ákosfalváért Alapítvány volt, a polgármesteri hivatal támogatásával. Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke szerint Ákosfalva tizenöt év múlva része lesz Marosvásárhelynek. /Menyhárt Borbála: Ünnepelt Ákosfalva. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./
2006. augusztus 29.
A nemrégiben megalakult Maros Megyei Koreográfusok és Néptáncegyüttesek Egyesülete jövő hónaptól Marosvásárhelyen néptánc-tanfolyamot indít, amelyre bárki jelentkezhet. Molnár József koreográfussal, leendő képzési táncoktató elmondta, hogy országos szinten van egy hasonló elnevezésű egyesület, amelynek titkárjaként is tevékenykedik, az újonnan létrejött pedig Maros megyében működik. Az egyesület célja a fiatal tehetségek felkutatása, fiatal művészek pártfogása, a népi értékek megőrzése, koreográfiai, táncoktatói rendezvények szervezése. Az induló, kétéves tanfolyamot az egyesület szervezi. Nyárádmenti táncokkal kezdenek, majd áttérnek a megye más tájegységeinek táncaira. Csak magyar népi táncokat tanítanak, a román táncképzés a tanfolyamtól teljesen független. Az is hamarosan beindul. A kurzus végén oklevelet is adnak. Ezzel az illető szakmai berkekben is igazolhatja képzését és taníthat is, ha úgy tartja kedve. /Nagy Botond: Magyar néptánctanfolyam indul… = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2006. augusztus 29.
Gógánváralja negyven kilométerre van Marosvásárhelytől, az utak rosszak. Falutalálkozó tartottak, hívták az elszármazottakat is haranglábas műemlék templomba, a helyi református egyházközség és RMDSZ szervezte rendezvénysorozatra. Dr. Csiha Kálmán, nyugalmazott erdélyi püspök, egykori itteni lelkész hirdette az igét, majd kopjafaavatóra került sor: az 1848-as forradalom, valamint a két világégés áldozatainak emlékére állították a templomkerti kopjafát. A házigazda, Orbán Lajos lelkész köszöntötte a megjelenteket. Dr. Kakassy Sándor, a Maros Megyei Tanács képviselője megjegyezte: ez a település valamikor a sepsiszentgyörgyi színház vendégjátékát fogadta, ma már a kultúrház is romokban áll. A Bethlen család egykori vára pusztul. A kopjafa leleplezését a helybéli vegyes kar énekei és szavalatok színesítették. A falunapon négyszázan voltak a 280 lelkes gyülekezet ünnepén. /Nagy Botond: A béke emberei. Falutalálkozó Gógánváralján. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./
2006. augusztus 30.
Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./
2006. augusztus 31.
A kormány jelentős, mintegy 800 ezer RON összértékű támogatást ítélt meg az erdélyi magyar egyházak számára templomok és az egyházak által működtetett szociális intézmények létesítésére, valamint javítási munkálatokra. A támogatottak között Maros megyei egyházi létesítmények is vannak. /Jelentős kormánytámogatás az erdélyi magyar egyházaknak. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./
2006. szeptember 1.
Marosvásárhelyen a munkaerő-közvetítő hivatal sajtótájékoztatóján arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, mennyire hatékony az intézmény munkája: egy év leforgása alatt 1552 személynek nyújtottak tanácsadást és 57 tanfolyamot szerveztek. A tanfolyamokon 742 munkanélküli személy vett részt és ezt összesen 355-en végeztek el sikerrel. A végzősök 50 százaléka jutott munkahelyhez. A Népújság feltette a kérdést: lévén, hogy Maros megye munkanélküli táborának legalább fele magyar nemzetiségű, szerveznek-e magyar nyelvű tanfolyamokat. Az irodavezető elmondta: egyetlen engedélyezett magyar szolgáltatóval sincs szerződésük! Azonban vannak előadók, akik a magyar nyelvű hallgatókat kisegítik akkor, amikor valamit nem értenek. Székelyberében tartottak egyedül magyar nyelvű oktatást. A vidékre kihelyezett többi kurzus – Kutyfalván, Cintoson, Magyarsároson, Zágorban – román nyelven folyt. /Mezey Sarolta: Magyar nyelvű szakképesítő tanfolyam csak egy volt. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./
2006. szeptember 2.
Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt /PRM/ elnöke azt ígérte, hogy tízezer embert visz a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) elé, ha a testület a dossziéját kezdi vizsgálni. Mint mondta, legalább 40 autóbusz érkezik majd a fővárosba az ország négy sarkából. Erre a kijelentésre a PRM Maros megyei elnöke, Margarit Amza azt mondta, hogy „a PRM Maros megyei szervezete ha kell, megvédi Vadim Tudort, és a 40 autóbuszból legalább 10 Vásárhelyről fog elindulni”. Amza az országos elnökéhez hasonló stílusban „ítélte el a Cotroceni-ből elindított cirkuszt”, és támadta Lavinia Sandrut. /(m. e.): A PRM „megvédi Vadim Tudort”. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./
2006. szeptember 4.
Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke szentelte fel szeptember 2-án az újjáépített ódellői /oláhdellői/ templomot. A Maros megyei település református temploma közel száz évvel ezelőtt, 1908-ban épült. /Templomszentelés Ódellőn. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./
2006. szeptember 5.
Borboly Csaba, a Miért elnöke foglalta össze elképzelésit az RMDSZ-szel kapcsolatban. Az RMDSZ az elmúlt 17 év romániai párttörténetének legstabilabb szereplője, a parlamentáris demokrácia stabilitásának egyik fontos záloga, szögezte le. Borboly szerint a pártosodás, akár a magyarságon belüli többpártrendszer kialakítása, a parlamenti érdekképviselet felszámolásához vezetne. Lehetetlenné tenné a stratégiai magyar célok elérését, mint a területi és kulturális autonómia, az önálló, oktatási és intézményi háttér megteremtése. Borboly szerint az RMDSZ Erdély és Partium megkerülhetetlen politikai tényezője. A decentralizációval és az ország regionalizációjának előrehaladásával most újabb lehetőségek nyíltak meg: a megyék közti együttműködés új formáinak megalkotása, köztük a székelyföldi autonómiaprogram jelentős részének megvalósítása. Az RMDSZ jelenlegi struktúrái nem alkalmasak a fejlesztési elképzelések kivitelezésére. Itt van például a Központi Fejlesztési Régió, melynek Hargita, Maros és Kovászna megye is tagja. Volt olyan ügy (Borvízút projekt), melyben a magyar megyék egymás ellen szavaztak, átadva ezáltal a döntés jogát a román megyéknek. Nincs olyan testület, mely kidolgozhatná és döntést hozna a Székelyföld-imázs megteremtését és propagálását célzó akciókról. Az RMDSZ-en olyan struktúrákat kell létrehozni, amelyek a regionális fejlesztések kidolgozásához, összehangolásához szükséges erőforrásokkal és jogosítványokkal rendelkeznek. E regionális struktúrákat nem a jelenlegi fejlesztési régiós rendszer tükörmásaként kellene létrehozni, inkább a történelmi, gazdasági és politikai racionalitás alapján. /Borboly Csaba (A szerző a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, a Hargita megyei tanács alelnöke): Szövetségünk regionalizálásáról és a médiapárttá válás veszélyeiről. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./
2006. szeptember 5.
Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke szeptember 4-én fogadta a DRIFI Alapítvány és az EUSTORY nemzetközi ifjúsági egyesület által szervezett Otthon című történelmi verseny résztvevőit. A beszélgetés központjában a romániai magyarok politikai, társadalmi és történelmi helyzetének elemzése állt. Kelemen előadásában ismertette a romániai magyarok sajátos kisebbségi helyzetét. „A romániai magyarok helyzete javulóban van, de több olyan kérdés van, melyek legitimizálják érdekvédelmi szervezetünk létét. Manapság, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól, az embereket elsősorban jólétük érdekli, ami nem magyar–román, hanem gazdasági kérdés. De az is tény, hogy a jó társadalmi közérzet feltétele a nemzeti identitás teljes jogú elismerése és tisztelete. Romániában elsősorban nem a törvénykezéssel van a gond – bár a kulturális autonómia kérdése mentén kiéleződő viták némileg megkérdőjelezik ezt az állítást –, hanem inkább az alkalmazás terén tapasztalunk aberrációkat” – mondta Kelemen Atilla. /Külföldi diákok tájékozódtak a magyarság helyzetéről. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5/
