Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 2278 találat lapozás: 1-30 ... 2101-2130 | 2131-2160 | 2161-2190 ... 2251-2278
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2009. április 3.

Az 1990-es évek a helyi tanügyben kisebb botrányt okozott, hogy néhai Molnár Dénes (Démol) képzőművész és rajztanár Marosvásárhelyre a Moldovai Köztársaságból frissen telepített diákoknak elmagyarázta: miért is beszélnek olyan sokan a városban egy furcsa nyelvet, amelyet a vendégek nem értenek. Hetek óta beszélnek arról, hogy miért nem lehet annyi magyar anyanyelvű kilencedik osztályt indítani a városban, ahányat a nyolcadikat magyarul végző diákok létszáma indokolna. Ugyanakkor miért lehet több olyan román nyelvű osztályt tervezni, mint ahány az állam hivatalos nyelvén nyolcadikat végzettek száma szerint kiszámítható. Arról nem beszélnek, hogy továbbra is folyik Maros megye benépesítése fiatal, elkötelezett utánpótlással, akik aztán mind szépen elérik a szavazatképes kort. Addig pedig jár nekik bentlakás, ösztöndíj, szüleiknek esetleg állás, telek, lakás, „veszélyességi pótlék”, amiért el kell viselniük a barátságtalan (?) nyelvi körülményeket. A minap a kisebbségügyi (?!) tanügyi államtitkár, valamint maga a miniszter is szeretné megóvni a magyarokat az elkülönüléstől, ezért szívesen vennék, ha minél többen elfogadnák az egyedül üdvözítőnek hirdetett oktatási elvet és nyelvet. A miniszter asszony odáig ment, hogy kijelentette: 2002-ben is csak azért egyezett bele a Bolyai Farkas Líceum magyar oktatási nyelvű intézménnyé való visszaállításába, mert tiszteletben kellett tartania egy helyi döntést, de ugyanakkor „kivívta”, hogy a román tanulók még érettségijükig maradhassanak. Jó lenne, ha a választott magyar tisztségviselők sokkal határozottabban emlegetnék: 1990-ben többek között az államilag garantált, minden szintű (!) anyanyelvű oktatás visszaállításáért is emberek áldozták fel életüket. /Virág György: Iskolapélda. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./

2009. április 3.

Az esélyegyenlőség évévé nyilvánította a Caritas 2009-et. A római katolikus egyház mellett működő jótékonysági szervezet programjai révén idén nem annyira halat, mint inkább hálót kínál a rászorulóknak – derült ki a Márton András igazgató által vázolt tervekből. Önálló életvitelre akarják ösztönözni a segélyezetteket, mondta el a kilenc erdélyi megyében jelen lévő Caritas gyulafehérvári vezetője. A rászorulókat immár 19 éve szolgáló szervezet tavaly több mint tizenötezer személy problémáján enyhített. A gazdasági válság a Caritast is érinti – állapította meg Ludescher László, a segélyszervezet Maros megyei kirendeltségének vezetője. A térség 81 településén zajló otthoni beteggondozásra idén kevesebb pénz jut, mint egy évvel korábban. /Szucher Ervin: Az esélyegyenlőség éve. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

2009. április 4.

Április 3-án Kelemen Atillát újraválasztották az RMDSZ Maros megyei elnökének. Elnöki beszámolójában rámutatott, hogy az RMDSZ politikai jelenléte a helyhatósági választások nyomán erősödött, a megyében „az RMDSZ a legtekintélyesebb és legeredményesebb politikai formáció”. Elmondta, hogy a megyében több mint 200 helyi szervezetben kiírt tisztújítás „többé-kevésbé erőszak nélkül” zajlott le, fiatalítottak is. Sok szervezetben újra össze kell állítani a tagnyilvántartást, és „hatékonyabbá kell tenni a szervezeten belüli és intézményes kommunikációt is”. Két körzet képviselője kemény bírálatot fogalmazott meg, Nagy Géza, a 13-as körzet képviselője el is hagyta a termet. Ezután már csupa pozitívum hangzott el, és a küldöttgyűlés újraválasztotta Kelemen Atillát. A bizottságokat is az előre elkészített listák szerint fogadták el. /(mózes): Régi-új elnök a megyei RMDSZ élén. Kelemen Atillát újraválasztották. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

2009. április 6.

Négy „fegyver-hordozót” tüntettek ki április 3-án az erdélyi magyar közművelődés ünnepén Marosvásárhelyen. Az EMKE Maros megyei szervezetének rendezvényén Nagy László marosvásárhelyi unitárius lelkész-esperes, a megyeszékhely és Marosszentgyörgy zenei kultúráját, kórusmozgalmát fellendítő Hajdó Károly karnagy, Papp György kultúrigazgató, a holtmarosi Gyöngykoszorúk kezdeményezője és Sinkó András pedagógus, népzenész, a Cinige és a Picinige ifjúsági és gyermek népi zenekarok megalapítója, irányítója részesült oklevélben. Ezt az elismerést az idei Gyöngykoszorú-találkozón Holtmaros faluközössége is átveheti. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke az 1991 tavaszán újjászülető szervezet megvalósításairól beszélt. – Rájöttem, hogy mindennek, amit csinálok, csak itthon van értelme – mondta a Németországból hazatelepült fiatal P. Dávid Tünde, a megnyitott kiállítás fotóinak, a Krónikás képeknek az alkotója. 2008-ban a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség egy népszerűsítő programba kezdett, melynek során digitális katalógus, prospektus, inter-aktív CD készült 48 településről. Ennek a projektnek a része ez a kiállítás is. A fotókon Székelykeresztúr, Románandrásfalva, Újszékely, Szentábrahám, Etéd, Székelyderzs, Kányád, Siménfalva és Galambfalva mindennapjait örökítette meg. /Nagy Székely Ildikó: Csoda mégis… = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

2009. április 7.

„Senkitől, a pártok képviselőitől sem fogadunk el olyan megnyilvánulást, mint a PD-L képviselőjétől, aki azt mondta egy televíziós adásban, hogy lehet magyar vezető funkcióban, de nem RMDSZ-es. ” „A sajtóban úgy jelent meg, hogy nincs tétje ennek a tisztújító közgyűlésnek: valóban, 17 kerületben egyetlen jelölt voltam, Marosvásárhelyen volt ellenjelölt. Kacérkodtam a fiatalítás gondolatával, de azt mondták, hogy most akarom cserbenhagyni az RMDSZ-t, amikor „bajban van”, ezért, gondoltam, úgy etikus, ha vállalom az újabb jelöltséget” – mondta egyebek között dr. Kelemen Atilla április 3-án, a Maros megyei tisztújító közgyűlésen. Papp Mária a 6-os körzetből azt tette szóvá, hogy a megyei RMDSZ elejét kellett volna vegye bizonyos feszültségeknek. Egyesek „diverziókat csaptak, egyik körzetből vándoroltak a másikba, mindenhol akarták jelöltetni magukat”. Cáfolta Kelemen kijelentését, miszerint mindenkinek van helye az RMDSZ-ben. „Tudják meg, aki nagyszájú, és megmondja az igazat, annak nincs helye. Az utolsó szó jogán sem adnak neki lehetőséget, inkább kiebrudalják az RMDSZ-ből... ” Nagy Géza, a 13-as körzet küldötte, amelynek 19 éve elnöke vagy alelnöke volt, 15 éven keresztül a városi választmány és a TKT tagja is: „Most jöttem rá, hogy az RMDSZ-ben egy senki vagyok”, jelentette ki, hozzátéve, csak az vigasztalja, hogy nincs egyedül. Viszont, „több mint 15 éve ugyanazok a valakik ülnek az első sorokban. Ők képviselnek minket, azért választottuk, mert ők a legjobbak, a legprofibbak, a legrátermettebbek, nincs senki városunkban, megyénkben, Erdélyben, de még a világon sem, aki őket helyettesíteni tudná, amíg ők élnek”. A továbbiakban azt állította, úgy intézik mindig, hogy „csak ők maradjanak továbbra is valakik”. Osváth Csaba, Ákosfalva polgármestere nem akarta dr. Kelemen Atillát felelősségre vonni, „még azért sem, hogy falusiakról beszélt”. Kelemen Atilla megköszönte a méltatásokat. Reagált az indulat diktálta szavakra, és mindenkit megkövetett: „az RMDSZ-ben nincsenek bandák” – jelentette ki. Nem szégyellte, „hogy az első sorban ül”. (...) „Lehet Frundát, Markót, Kelement, Borbélyt, esetleg Kerekest szidni az utcasarkon, csak tessék megnézni mindazt, amit ezek az emberek e mellé a vállalás mellé odatettek”. Ezek után még a szavazás előtt Kelemen megnevezte az ügyvezető elnököt, és előre elkészített listáról olvasta fel a megszavazandó bizottsági elnökök és tagok listáját. /Mózes Edith: Tisztesség, becsület – állatorvosiasan. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

2009. április 7.

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) a hétvégén Kolozsváron tartotta éves közgyűlését, amelyen három évre megválasztották a szervezet vezetőségét, és új tagok felvételéről is döntöttek. A kolozsvári Bulgakov kávéházban könyvbemutató volt: a liga új tagja, Jancsó Noémi, a tavalyi Méhes György- debütdíjas szerző Emotikon című kötetét Szőcs Géza méltatta. Elnöki beszámolójában Orbán János Dénes az utóbbi három év pozitívumai közé sorolta, hogy az E-MIL több mint száz rendezvényt szervezett, elindította az Irodalmat a vidéknek projektet. Az elnök hiányosságként könyvelte el, hogy nem jegyezték még be a Hargita–Kovászna–Maros megyei fiókszervezeteket, amelyek révén a Liga hangsúlyosabban jelen lehetne e megyékben. Orbán János Dénest újraválasztották az E-MIL elnökévé. A régi választmányi tagok is megőrizték pozíciójukat, kivéve a funkciót vállalni nem kívánó Márkus Barbarossa Jánost, akinek helyét Ármos Lóránd tölti be. Király Zoltán maradt az ügyvezető elnök, Böszörményi Zoltán az uniós kapcsolatokért felel és az Európai Írókongresszusban (European Writers’ Congress) képviseli az E-MIL-t, László Noémi Bukarestben, Ármos Lóránd pedig Budapesten tevékenykedik a szervezet érdekében. Négy új taggal bővült az E-MIL: Aniszi Kálmán, Egyed Péter, Jancsó Noémi és Szenkovics Enikő nyert felvételt. /Tervek a kortárs irodalom népszerűsítésére. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 7./

2009. április 18.

Április 17-18-án tartják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a Népegészségügyi Tudományos Társaság, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara, a MOGYE és a Studium Alapítvány közös szervezésében a Népegészségügyi Tudományos Társaság XVII. kongresszusát. Dr. Ábrám Zoltán, a MOGYE Közegészségtani Tanszékének professzora Népesedési helyzet és előrejelzések Romániában címmel tartott előadásban kiemelten az erdélyi magyarság demográfiai mutatóit részletezte. 2032-re a magyarság számaránya jelentősen csökken. Maros megyében az összlakosság 15 százalékkal, míg a magyarság 26 százalékkal lesz kevesebb, mint ma. Dr. Jeszenszky Ferenc A román egészségügyi rendszerben tapasztalt hiányosságok címen adott összegzést. /Mezey Sarolta: Népegészségügyi kongresszus a MOGYE-n. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

2009. április 22.

Az ország közepén fekvő megyék között Maros megye vezet, ami az írni-olvasni nem tudó lakosok számát illeti. Míg Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita és Szeben megyékben az analfabéták száma nem éri el a tíz-ezret, Maros megyében a legutóbbi népszámláláskor 13. 657 személy vallotta magáról, hogy nem tud írni és olvasni. A legutóbbi, 2002-es hivatalos statisztika szerint Romániában több mint 500 ezer személy írástudatlan. Etnikumok szerint: a magyarok 1,4 százaléka, a románok 2,1 százaléka, míg a romák 23,7 százaléka analfabéta. A Maros megyei városok vonatkozásában Marosvásárhely vezet 3133 lakossal, Dicsőszentmárton következik 1390 személlyel, majd Szászrégen (1129) és Nagysármás folytatja a sort. A Maros megyei munkanélküliek 19%-a írástudatlan. Országos adatok szerint évente négy százalékkal nő az iskolát abbahagyó diákok száma. /Menyhárt Borbála: Dicstelen első hely. Nő az analfabéták száma. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 22./

2009. április 22.

Fennállásának 160. évfordulóját ünnepelte a hétvégén a legrégebbi, ma is megjelenő erdélyi magyar nyelvű újság, a Brassói Lapok. Ambrus Attila főszerkesztő elmondta, a lap a mai napig azt a szerepet vállalja magára, amit még ‘49-ben Bem József szánt neki: ne valami ellen álljon, hanem valami mellett, konstruktív szerepe legyen. „A lapot először az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc idején Veszely Károly katolikus pap jelentette meg, Bem József felkérésére. Az első szám 1849. április 16-án hagyta el a nyomdát Brassói Lap néven. A kiadványnak akkor tizenkilenc száma jelent meg, mindaddig, amíg a bevonuló orosz csapatok le nem foglalták a nyomdát, Veszelyt forradalmárként letartóztatták, és átadták az osztrák hatóságoknak, akik halálra ítélték őt. Az ítéletet ugyan nem hajtották végre, mivel Veszely a klérus tagja volt, de száműzték, és Kolozsváron telepedett le. ” „Ezek után az újság utóda már nem viselhette Veszely lapjának címét. Csak 1895-ben kaphatta vissza nevét, így ettől az évtől Brassói Lapok néven jelent meg, egészen 1940-ig, amikor a hírhedt Vasgárda betiltotta megjelenését. A második világháború után Vörös Zászló, majd Új idő néven jelent meg a lap, eredeti nevét csak 1969-be kapta vissza, amikor Albert Sándor, a lap eredeti nevének újrahasználhatásához kötötte a főszerkesztői állás elfogadását” – részletezte a főszerkesztő. A hetilapot jelenleg a Barcaság mellett főleg Kovászna, Hargita és Maros megyékben terjesztik. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) a Brassó melletti Tatrangon tartott elmúlt hét végi közgyűlésén átadták az idei Veszely Károly-díjakat. A díjat ez alkalommal – a Brassói Lapokhoz hasonlóan 1849-ben alapított, Kézdivásárhelyen megjelenő – Székely Hírmondó hetilap szerkesztősége, valamint a brassói magyar nyelvű televíziózás létrehozója, Bálint Ferenc vette át. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének hétvégi találkozóján téma volt a gazdasági válság hatása az erdélyi magyar médiára. /Fleischer Hilda: A hosszú életű újság: 160 éves a Brassói Lapok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

2009. április 23.

A Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) arról értesítette az ügyészséget, hogy Szabó Árpád, a Maros Megyei Tanács alelnöke, elhallgatott bizonyos információkat az összeférhetetlenségi nyilatkozatában. Szabó Árpád 2007-es vagyon- és összeférhetetlenségi nyilatkozatát késve, csak 2008. július 25-én nyújtotta be. Az ANI szerint a tanács alelnöke nem említette meg, hogy a nyárádszeredai SC Kumatraf SRL társtulajdonosa, és hogy a SC Servagromec Mures cég ügyvivője. Szabó Árpád szerint félreértés történhetett, hiszen őt a múlt év júniusában választották a tanács alelnökének, ezt követően pedig lemondott a fent említett tisztségekről. /Antal Erika: Szabó Árpád tisztázná magát. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

2009. április 24.

Három Maros megyei önkormányzati képviselő /Eugen Bandea, Gombos Csaba és Szalkay József/ ügyészségi kivizsgálását kéri az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI). Mindhármukat hamis vagyonnyilatkozat megtételével vádolják. Gombos elfelejtette feltüntetni, hogy egy több mint 1800 négyzetméteres marosvásárhelyi telekkel és háromszobás, összkomfortos tömbházlakással rendelkezik, valamint egy Mercedes márkájú személygépkocsit birtokol. Szalkay nyilatkozatából a Iosefin Kft. -nél betöltött ügyvezetői tisztség, valamint a részvényesi státus maradt ki. Eugen Bandea szintén több cégnél betöltött vezetői funkcióit hallgatta el. A két RMDSZ-es tisztségviselő beismerte a tévedést. Gombos Csaba közölte, a telek meg autó már évek óta nincs a nevén, 2004–2005 körül adta el. /Szucher Ervin: Újabb vagyonvizsgálat a Maros megyei tanácsban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

2009. április 28.

Elutasította a marosvásárhelyi bíróság annak a 221 nyárádszeredai lakosnak a keresetét, akik azért fordultak az igazságszolgáltatáshoz, mivel Marius Pascan Maros megyei prefektus megakadályozta, hogy népszavazást írjanak ki, amelyen a városka főterének sorsáról döntöttek volna. A bíróság indoklás nélkül utasította el a lakosok perbe való belépését – tájékoztatott közleményében Csíki Sándor nyárádszeredai tanácsos. Az MPP-s önkormányzati képviselő szerint a prefektus más módon is megpróbálta befolyásolni az ügy menetét: arra akarta kötelezni a tanács tagjait, hogy tanácsi határozattal vegyék ki a település leltárából azt a főtéri parkrészt, ahova az ortodox egyház templomot akart építeni. Nyárádszereda választottjai a tanácsülésen egyhangúlag elutasították a prefektusi kezdeményezést, és nem szavazták meg a területre vonatkozó határozat módosítását. /Nyárádszereda: elutasított kereset. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 28./

2009. május 4.

Marosszék Székelyföld része, hangzott el Makfalván, az első Maros megyei településen, ahol az autonómiát indítványozó határozattervezetet megszavazta a helyi önkormányzat. A székely majálist Makfalva és a Székely Nemzeti Tanács közösen szervezte. A hangulatos rendezvényen részt vett a magyar nagykövet, beszédet mondott Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő, Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának elnöke, Günther Dauwen, az EFA igazgatója, aki a flamandokat képviseli az Európai Parlamentben, a baszkok képviselője is. Felvonultak a szovátai huszárok, felléptek a helybeli és környékbeli iskolák kisebb és nagyobb diákjai. /(b. gy.): Székely majális. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./

2009. május 11.

Május 9-én a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum immár negyedik alkalommal adott otthont a magyar tannyelvű középiskolák tantárgyversenyének. Idén biológiából, földrajzból, informatikából, társadalom- tudományokból és történelemből került sor a magyar diákok megmérettetésére. A verseny fővédnöke Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke hangsúlyozta a tehetséges fiatalokat fel kell karolni. A Maros megyei tanfelügyelőség munkatársai nem tettek eleget a meghívásnak. / Mezey Sarolta: A legjobbak vetélkedője. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

2009. május 13.

Az MPP elnöksége, élén Szász Jenő elnökkel felszólította tisztségviselőit, hogy maradjanak távol az európai parlamenti választások kampányrendezvényeitől, mert az Erdélyi Magyar Összefogás Listája félrevezető, részösszefogás. A területi szervezetek zöme – Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár megye – hallani sem akar arról, hogy ne vegyen részt a Tőkés László vezette EP-lista támogatásában, Háromszéken passzívak maradnak az MPP vezetői, de Tőkés Lászlóval folytatott korábbi egyeztetés értelmében ellenkampányt sem folytatnak. Szász Jenő felhívása bizonyítja: a párt vezetése igen megosztott. Ennek súlyos következményei lehetnek, nemcsak pártjukat verik szét, de fel akarnak égetni minden utat egy későbbi megegyezés előtt. /Simó Erzsébet: Minek a bojkott, amikor össze kell fogni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 13./

2009. május 15.

Május 14-én az RMDSZ Maros megyei szervezetében tisztújításra került sor. A Területi Képviselők Tanácsa megválasztotta vezetőtestületét. Az elnök Borbély László lett, a két alelnök pedig Szász Izolda (Segesvár) és Nagy András (Szászrégen), titkár: Bán András (Szováta). /(k): Borbély László lett a TKT elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./

2009. május 16.

A két kormánypárt annyira elvakultan harcol egymással, hogy észre sem veszik, mekkora kárt okoznak. Hiszen a magyar jelenlét a fontos intézményekben egyik alapvető feltétele a jó együttélésnek románok és magyarok között, jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke május 15-én a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát követő sajtótájékoztatón. Nagy az elégedetlenség a magyar szakemberek leváltása miatt az intézmények éléről. Hargita megyében a 85 százaléknyi magyar lakosság mellett, jó indulattal 50%-ban volt a magyar vezető az intézmények élén, s most ezek többségét is leváltják. Képtelenség, hogy ma például Maros megyében, ahol a lakosság majdnem 40% magyar, a tanfelügyelőség vezetőségében ne legyen egyetlen magyar sem. Hogyan hoznak majd döntéseket a magyar oktatással kapcsolatosan azok, akik nem ismerik sem a nyelvet, sem az illető oktatás sajátos gondjait? Az RMDSZ a kérdést tovább viszi az Európa Tanácsba és az Európai Unióba is. /Mózes Edith: Elvakult hatalmi harc a két kormányzó párt között. Az RMDSZ az európai fórumokhoz fordul a magyar intézményvezetők leváltása ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

2009. május 18.

A RMDSZ számára elfogadhatatlan a magyar intézményvezetők leváltása, ezért az Európa Tanácsban és az Európai Unióban is fölveti a kérdést, jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke, s hozzátette, hogy a tiltakozás számos formájával élnek majd, így a héten Hargita megyében tüntetést szerveznek az etnikai arányok tiszteletben tartása érdekében. Markó szerint a leváltási hullám kedvezőtlenül hat a romániai etnikumközi viszonyra, ugyanis a románok és a magyarok közötti jó együttélésnek alapvető feltétele a magyarok jelenléte a különböző állami intézményekben. Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke elmondta: a szövetség statisztikát készít arról, hogy hány magyar szakembert váltott le a kormány. Borbély szerint etnikai tisztogatást végzett a kormány. 1990 óta nem fordult elő, hogy például Maros és Szatmár megyében legalább egy magyar főtanfelügyelő-helyettes ne lenne. /-or- : Tüntetés az etnikai arányok betartásáért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./ Valóságos tiltakozáshullámot helyezett kilátásba a következő időszakra az RMDSZ a magyar intézményvezetők leváltása miatt. Az intézményvezetők elbocsátása ellen foglalt állást a hétvégén Árkoson tartott konferenciáján a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) is. Közleményükben kifejtették: elutasítják a kormány azon gyakorlatát, hogy a szakmai képzettséget mellőzve, politikai alapon nevezi ki a tisztségviselőket. Tiltakozó megmozdulást szerveznek a héten a háromszéki fiatalok is. /Magyar tüntetéshullám. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./

2009. május 18.

Jövő héten kerül sor azon címzetes pedagógusok vidékről városra való áthelyezésére, akik a legújabb kormány-rendelet értelmében újabb vizsga nélkül kérhetik ezt. A kormány április végi ülésén jóváhagyta azt a sürgősségi rendeletet, amely értelmében azok a pedagógusok, akik a véglegesítő vizsgán elérték a 7-es osztályzatot és vidéki iskolákban kaptak állást, újabb megmérettetés nélkül kérhetik vidékről városra való áthelyezésüket. Maros megyében 46 magyar nyelvű tanító, 43 óvónő, 11 magyar szakos tanárnő és 2 vallástanár nyújtott be kérést. /Menyhárt Borbála: Vándorló pedagógusok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

2009. május 18.

Május 15-én tartották a negyedik népzene- és néptánc-találkozót, a Maros Művészegyüttes és a Folk Dancing and Musik Egyesület szervezésében, Marosvásárhelyen. A rendezvényt idén is a megyei tanács elnöke, Lokodi Edit Emőke nyitotta meg, és díszoklevelet, jelképes ajándékokat nyújtott át az együttesek, tánckarok, formációk vezetőinek. Az 1931-ben született táncmester, zenész és szószóló, az „örökmozgó Laji bá” öregkorára hazatért falujába, Korondra. Hittel vallja: fel kell éleszteni a rendtartó székely falu hagyományait, a faluközösséget, mert a rendtartó székely falu önmagára vigyázott, felelt, önmagát megnevelte, tovább képezte, s tekintélye volt a becsületes munkának, magyar öntudatnak. Laji bá segíti az 1990 utáni néptánc-nemzedékek törekvéseit. A Maros Művészegyüttes mesterré érett táncosai és ügybuzgó fiatalabbjai hivatásuknak tekintik az erdélyi folklórhagyományok gyűjtését, megőrzését és felhasználását, mind oktatási, mind színpadon való bemutatási céllal, találkozók, előadások, műsorok révén. Ennek jegyében szervezik immár negyedik esztendeje a népzenei és néptánc-találkozókat. A parádét a kibédi Madaras Gábor hagyományőrző néptánccsoport nyitotta (vezetőjük Barabási Attila-Csaba), őket követte Lőrincz Lajos verbunkja. Mementó: az 1957-ben alakult Székely Népi Együttes műsorán szerepelt Lőrincz Lajos, Laji bá. A fesztivál második felét jórészt a Napsugár Ifjúsági néptánccsoport középső csoportjainak változatos műsora töltötte ki, végül a Maros Művészegyüttes tánckara következett. /Bölöni Domokos: A Sóvidék örökmozgója. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

2009. május 19.

Nagy élmény volt a Kovásznán, majd Kézdivásárhelyen is megtartott idei anyanyelvi vetélkedő a résztvevők számára, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a kisebbségi sorsba jutott anyanyelv tudatos művelésére már általános iskolás és kamaszkorban felkészíti a diákokat. A vetélkedőről azonban hiányoznak a nagyváradiak, a kolozsváriak, a Maros és Szatmár megyeiek, s fontos lenne, hogy eljöjjenek a szórványban küszködők is. /B. Kovács András: Szemünk a szórványon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 19./

2009. május 27.

„Átadtuk az európai uniós országok bukaresti nagyköveteinek a csíkszeredai nagygyűlésen elfogadott kiáltványt” – jelentette be május 26-án Bukarestben az RMDSZ elnöke. Kovászna megye 38 intézményéből alig hat esetében tartották meg a magyar vezetőket. A háromszéki igazgatóleváltások ellen május 28-ár újabb tiltakozási akciót szerveznek Sepsiszentgyörgyön. Van eredménye annak a tárgyalássorozatnak, amelyet a Szatmár megyei RMDSZ folytatott a kormánypártok helyi képviselőivel néhány magyar igazgató megtartása érdekében. Weiszenbacher István, az országos mezőgazdasági és halászati kifizetési ügynökség megyei igazgatója posztján marad, Kovács Mátéból az ifjúsági igazgatóság vezetőjéből aligazgató lesz, míg Fodor István a megyei mezőgazdasági tanácsadó központ aligazgatója tovább dolgozhat beosztásában. Csehi Árpád, a szatmári RMDSZ és a megyei tanács elnöke reményét fejezte ki, hogy nemcsak a napokban leváltott Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes kerül vissza helyére, hanem még két-három elmozdított magyar vezető. A megyei ifjúsági igazgatóságoknál újabb tíz magyar politikust mentettek fel tisztségéből. Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke elmondta, az előző kormány ifjúsági államtitkáraként közvetlenül együtt dolgozott az intézmények vezetőivel, és tudja, milyen munkát végeztek, így kizártnak tartja, hogy a napokban lebonyolított versenyvizsgán figyelembe vették volna a szakmai tudást. A Szatmár, Hargita, Kovászna, Hunyad, Beszterce-Naszód és Maros megye ifjúsági igazgatóságainak vezetőjét, az Arad, Kolozs, és Szilágy megyei aligazgatót, illetve a marosvásárhelyi diákház aligazgatóját bocsátották el, Kovács Péter szerint magyar nemzetiségük és RMDSZ-támogatottságuk miatt. /Kovács Zsolt, Sike Lajos: Uniós nagyköveteknél a csíkszeredai kiáltvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

2009. május 28.

Kolozs, Fehér és Maros megyékbe vezetett az RMDSZ európai parlamenti képviselő-jelöltjeinek kampánykörútja. A válaszúti szórványkollégium látogatásával kezdte Kolozs megyei kampánykörútját Sógor Csaba európai parlamenti képviselőjelölt, ahol Kallós Zoltánnal, a szórványkollégium megálmodójával találkozott, aki elmondta, jelenleg 52 bentlakó gyerek és több mint 70 óvodás tanul Válaszúton. Sógor Csaba Kolozsváron mutatta be az Élő Erdély című angol és francia nyelvű kötetet. A kiadvány azokat az előadásokat tartalmazza, amelyek a 2008 novemberében Brüsszelben sorra került, Élő Erdély elnevezésű konferencián hangzottak el. Előzőleg közel tíz Fehér megyei településre vitte el Sógor Csaba a Magyar Összefogás üzenetét, az alig 200 lelket számláló Nagymedvésen is járt. /Felmutatni értékeinket. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

2009. május 29.

Míg húsz évvel ezelőtt mindössze öt magyar történész élt Marosvásárhelyen, ma ennek az ötszöröse dolgozik és kutatja a múlt különböző szakaszait. Pál-Antal Sándor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókjának elnöke május 4-én a Magyar Tudományos Akadémiától Arany János-emlékérmet vehetett át. Pál-Antal Sándor elmondta, negyvenkét évig volt aktív levéltáros, s e tevékenysége elismeréseként 2002-ben megkapta a magyar levéltárosoknak járó legnagyobb elismerést, a Pauler Gyula-díjat. Kutatási területe Székelyföld története, a székely társadalom alakulása a különböző korszakokban. Ezen belül a legtöbb dolgozatot a népmozgalom és a társadalomkutatás terén írta, egy több mint 500 oldalas kötetben dolgozta fel a székely önkormányzat történetét 1848-ig. Egy másik kötet a marosszéki intézmények és pecséthasználatuk történetét taglalja, de megírta az erdélyi pecséttani kutatások történetét, a vármegyék, a székely és szász székek, valamint a városi pecséthasználat históriáját is. Forrásfeltáró és -közlő tevékenységet is folytat. E téren öt kötetet adott ki. Egyet Marosvásárhely jogszabályairól, kettőt az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról (az egyik Marosszékre, a másik Udvarhelyszékre vonatkozik) és elindított egy sorozatot A székely székek a 18-ik században cím alatt, amelynek keretében már a második kötet is megjelent és a következő két kötet kézirata is kiadásra kész. Marosvásárhely története egy évtizede a szívügye. Elérkezett az ideje annak, hogy végre egy átfogó Marosvásárhely-történet napvilágot lásson. Kiadás előtt áll Marosvásárhely történetének első kötete, amely a kezdetektől 1848-ig tárgyalja a város múltját. A közelmúltban jelent meg Sebestyén Mihály Időtára, amely a vásárhelyi események időrendi sorrendjét ismerteti. Pál-Antal Sándor az EME marosvásárhelyi fiókjának elnökeként célul tűzte ki a fiatal, pályakezdő történészek támogatását, irányítását. Rendszeresen tartanak tudományos ülésszakokat, az ülésszakok anyagának kötetekbe foglalják és kiadják. Így láttak napvilágot a Mentornál a Maros megyei magyarság történetével és Marosvásárhely múltjával foglalkozó tanulmánykötetek. A levéltár hivatalosan közigazgatási intézmény, ha valaki ott tudományos munkát akar végezni, a megszabott feladatok elvégzése és a munkaidő után gyakorolhatja azt. Pál-Antal Sándor (Karcfalva, 1939) az egyetemet a Babes-Bolyai Tudományegyetemen végezte (1963). Disszertációját 2004-ben védte meg Kolozsváron. 1963–2005 között, 42 éven át a marosvásárhelyi Állami (utóbb Nemzeti) Levéltár munkatársa. Fontosabb munkái: Székely önkormányzat-történet (2002); A Székelyföld és városai (2003); Maros-széki intézmények és pecsétjeik (2004); Székelyföldi erdészet és faipar (társszerző Kádár Zsombor, 2002); Marosvásárhely XVII-XVIII. századi jogszabályai és polgárnévsorai (2006); Csíkmadaras története. (1996); Áldozatok – 1956 (2006); A székely székek a 18. században (Marosszék, Udvarhelyszék 2007,2009). /Antal Erika: A történelem vonzásában. Pál-Antal Sándor történész úgy véli, a történésznek nemcsak hivatali munkáját kell elvégeznie. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

2009. május 29.

Míg húsz évvel ezelőtt mindössze öt magyar történész élt Marosvásárhelyen, ma ennek az ötszöröse dolgozik és kutatja a múlt különböző szakaszait. Pál-Antal Sándor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókjának elnöke május 4-én a Magyar Tudományos Akadémiától Arany János-emlékérmet vehetett át. Pál-Antal Sándor elmondta, negyvenkét évig volt aktív levéltáros, s e tevékenysége elismeréseként 2002-ben megkapta a magyar levéltárosoknak járó legnagyobb elismerést, a Pauler Gyula-díjat. Kutatási területe Székelyföld története, a székely társadalom alakulása a különböző korszakokban. Ezen belül a legtöbb dolgozatot a népmozgalom és a társadalomkutatás terén írta, egy több mint 500 oldalas kötetben dolgozta fel a székely önkormányzat történetét 1848-ig. Egy másik kötet a marosszéki intézmények és pecséthasználatuk történetét taglalja, de megírta az erdélyi pecséttani kutatások történetét, a vármegyék, a székely és szász székek, valamint a városi pecséthasználat históriáját is. Forrásfeltáró és -közlő tevékenységet is folytat. E téren öt kötetet adott ki. Egyet Marosvásárhely jogszabályairól, kettőt az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról (az egyik Marosszékre, a másik Udvarhelyszékre vonatkozik) és elindított egy sorozatot A székely székek a 18-ik században cím alatt, amelynek keretében már a második kötet is megjelent és a következő két kötet kézirata is kiadásra kész. Marosvásárhely története egy évtizede a szívügye. Elérkezett az ideje annak, hogy végre egy átfogó Marosvásárhely-történet napvilágot lásson. Kiadás előtt áll Marosvásárhely történetének első kötete, amely a kezdetektől 1848-ig tárgyalja a város múltját. A közelmúltban jelent meg Sebestyén Mihály Időtára, amely a vásárhelyi események időrendi sorrendjét ismerteti. Pál-Antal Sándor az EME marosvásárhelyi fiókjának elnökeként célul tűzte ki a fiatal, pályakezdő történészek támogatását, irányítását. Rendszeresen tartanak tudományos ülésszakokat, az ülésszakok anyagának kötetekbe foglalják és kiadják. Így láttak napvilágot a Mentornál a Maros megyei magyarság történetével és Marosvásárhely múltjával foglalkozó tanulmánykötetek. A levéltár hivatalosan közigazgatási intézmény, ha valaki ott tudományos munkát akar végezni, a megszabott feladatok elvégzése és a munkaidő után gyakorolhatja azt. Pál-Antal Sándor (Karcfalva, 1939) az egyetemet a Babes-Bolyai Tudományegyetemen végezte (1963). Disszertációját 2004-ben védte meg Kolozsváron. 1963–2005 között, 42 éven át a marosvásárhelyi Állami (utóbb Nemzeti) Levéltár munkatársa. Fontosabb munkái: Székely önkormányzat-történet (2002); A Székelyföld és városai (2003); Maros-széki intézmények és pecsétjeik (2004); Székelyföldi erdészet és faipar (társszerző Kádár Zsombor, 2002); Marosvásárhely XVII-XVIII. századi jogszabályai és polgárnévsorai (2006); Csíkmadaras története. (1996); Áldozatok – 1956 (2006); A székely székek a 18. században (Marosszék, Udvarhelyszék 2007,2009). /Antal Erika: A történelem vonzásában. Pál-Antal Sándor történész úgy véli, a történésznek nemcsak hivatali munkáját kell elvégeznie. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

2009. június 2.

Arra a kérdésre, hogy mennyire elégedett az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ közötti összefogással a kampány során, Tőkés László európai parlamenti képviselő rámutatott: mindkét oldalon vannak, akik egyenesen bojkottálják a választási kampányt. Például Maros és Bihar megyében nyoma sincs a szövetség kampánytevékenységének. Egyesek mintha szándékosan idéznék elő ezt a helyzetet. Várakozáson felüli viszont az MPP részvétele és támogatása, a helyi és a területi polgáriak ebben a viszonylatban teljesen elváltak a hivatalos országos vezetőségtől. A következő öt évben, egy teljes mandátum ideje alatt Tőkés szerint nemzetpolitikai nyitásra nyílik lehetőség. Szorgalmazni fogja, hogy a magyarországi, erdélyi és felvidéki magyar EP-képviselők egyezzenek meg egy olyan nemzetstratégiai akció- és ütemterv kidolgozásában, amelynek megvalósítására öt év elegendő volna. /Rostás Szabolcs: Interjú Tőkés Lászlóval. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

2009. június 3.

Június 3-án Marosvásárhelyen a megye magyarsága azért tiltakozik, mert sorra leváltották a magyar vezetőket a közintézmények éléről, a 40 százaléknyi magyar lakosság nem kap százalékarányos képviseletet a helyi intézményekben és a hivatalokból fokozatosan kiszorítják a magyar nyelv használatát. Elsőnek dr. Csíki Zsuzsannát, a megyei Egészségügyi Pénztár elnök-igazgatóját menesztették, annak ellenére, hogy tavaly sikeresen versenyvizsgázott a tisztségre és négy évre szóló menedzsmentszerződést írt alá az országos pénztárral. Dr. Csíki Zsuzsanna a pénztárnál köztisztviselői állásban fog dolgozni. Az egészségügyben szinte teljesen eltűntek a magyar igazgatók. Dr. Konrád Judit aligazgató már nincs a közegészségügyi igazgatóság vezetőségében. A vidéki városokban sem jobb a helyzet. Szovátán dr. Fekete Erzsébetnek, Erdőszentgyörgyön dr. Keresztes Csabának kellett visszavonulnia igazgatói állásából. Egyedül Dicsőszentmártonban maradt magyar orvosigazgató dr. Siklódi Botond személyében. Marosvásárhelyen Domokos Attila az egyetlen, aki a megyei kórház adminisztratív igazgatói tisztségét tölti be. A szakemberek körében is elismert Dávid Csaba sem tudta megtartani pozícióját, őt a Vízügyi Igazgatóság éléről váltották le. Dénes Irénnek a Megyei Pénzügyi Igazgatóság vezérigazgató-helyettesi székéből kellett távoznia. A városi pénzügy élén Moldován Ibolya egyelőre tisztségben maradt. Hogy meddig, azt nem lehet tudni. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes menesztésével magyar vezető nélkül maradt a Maros megyei tanfelügyelőség, amire az elmúlt 20 évben nem volt példa. Nagy Editet a jól működő Pedagógusok Házától menesztették. A Nyugdíjpénztár élén már nem Morent Ilona vezérigazgató áll. Györfi Máriát leváltották a Megyei Munkaügyi, Társadalom- és Családvédelmi Igazgatóság éléről. Ferencz Gábor, a megyei vámhivatal újonnan leváltott főnöke. A Regionális Fogyasztóvédelmi Hivatal főfelügyelője Csomóss Miklós sincs tisztségben. A postánál eredeti megoldást találtak, Erős Csaba postafőnök maradt, de mégsem ő a főnök. Eugen Crisant főnökének, megyei igazgatónak nevezték ki. Leváltották Tóth Andreát is, aki a marosvásárhelyi diákházat vezette. – Gyékény Gertrúd május 25-től már nem főfelügyelő a Környezetvédelmi Őrségnél. /Mezey Sarolta: Alkalmatlan magyarok (?!) = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./

2009. június 3.

A Maros megyei RMDSZ-t felháborította a megyeszékhely román többségű önkormányzatának döntése, melynek értelmében idén a magyarellenes megnyilvánulásairól közismert Lazar Ladariu költőt, újságírót jelölik díszpolgári címre. Dr. Benedek István városi önkormányzati képviselő, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke sajtótájékoztatóján elmondta: bár a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők évekkel ezelőtt megállapodtak abban, hogy sem a magyar, sem a román frakció nem jelölhet olyan közéleti személyiséget a titulusra, akinek személye közfelháborodást válthat ki valamelyik közösség berkeiben, az egyezséget a mostani román tanácstagok figyelmen kívül hagyták. Ladariu az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban, amelynek egyik tulajdonosa és főszerkesztője. Több éven át a Román Nemzeti Egységpárt parlamenti képviselőjeként dolgozott, a 90-es évek elején pedig a Vatra Romaneasca nevű ultranacionalista szervezet egyik vezető politikusa volt. Benedek emlékeztetett, amikor 2003-ban Lazar Ladariut díszpolgárnak jelölték, Spielmann Mihály történész, egykori városi tanácsos emelt szót a jelölése ellen, mondván, hogy tudatosan és folyamatosan sértegette a város magyar lakosságát. Ladariu becsületsértési pert indított Spielmann ellen, amit megnyert. A XIII. Marosvásárhelyi Napok alkalmával Hunyadi László szobrászművész is átveheti a díszpolgári címet, Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, Józsa Katalin, a kecskeméti ifjúsági központ igazgatója, Zala F. László, Egyesült Államokban élő mérnök és Liviu Masalar, a liége-i egyetem professzora pedig Pro Urbe-díjat kap. /Máthé Éva: Magyarfalóból díszpolgár. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

2009. június 4.

Az állami intézmények magyar tisztségviselőinek tömeges leváltása ellen tartottak tiltakozó felvonulást és gyűlést több ezer résztvevővel június 3-án Marosvásárhelyen. A megmozdulás az RMDSZ–EMNT európai parlamenti jelöltjeinek kampányzáró rendezvénye is egyben. A tüntetésen nagy számban képviseltette magát a két szomszédos székely megye, Hargita és Kovászna. „Erdélyt nem lehet visszaadni, ugyanis Erdély a románok és a magyarok közös tulajdona, tehát a magyaroknak is megvan benne a maguk része” – mondta beszédében Markó Béla szövetségi elnök. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke állást foglalt a „nacionálkommunizmussal” és a román asszimilációs politikával szemben. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság csatlakozik az RMDSZ megyei szervezetének kezdeményezéséhez a műemlékek román, magyar, német, angol és francia nyelvű, valamint a helységnévtáblák román, magyar és német nyelvű feliratozását illetően. /Tiltakozó felvonulás és kampányzáró. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./ Sokan vagyunk, Háromszék, Csíkszék, Kalotaszeg, Partium, Bánság, Máramaros, Arad, Kolozs, Maros, Dél-Erdély is itt van, de ez csak egy töredéke annak, ahányan vagyunk – mondta Markó Béla a tiltakozó nagygyűlésen. Népviseletbe öltözött csángók, fúvószenekarral érkező háromszékiek, sok-sok magasba emelt, román, magyar, angol és német nyelvű tiltakozó transzparens is volt. „Erdélyért évszázadok alatt megküzdöttünk, nem adhatjuk oda, ami minket illet. Nem adhatjuk a múltunkat, a nagyjainkat, költőinket, tudósainkat” – mondta Tőkés László. Június elsejétől Csíkszéken is elindult az aláírásgyűjtés a magyar intézményvezetők leváltása ellen. /Antal Erika: „Erdély jogos jussunk” Több ezren vettek részt az RMDSZ–EMNT vásárhelyi kampányzáróján. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./ Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint az utóbbi hetek, hónapok etnikai tisztogatásával a román kormány a történelmet próbálja visszafordítani. Markó, akárcsak a többi szónok, a tizenkilenc évvel ezelőtt történtekkel vont párhuzamot, amikor a román politikumnak szintén a magyarok kisemmizése és ellehetetlenítése volt a célja. Akkor a nacionalizmustól fűtött tömeg azt skandálta, hogy Erdély földjéért kész meghalni, csak az ne legyen ismét a magyaroké. „Erdélyért élni kell, nem meghalni!” – jelentette ki Markó. Tőkés László a pánromán és pánortodox nacionalista hatalom magyarellenes megnyilvánulásait látta az intézményvezetők eltávolításában. A marosvásárhelyi tiltakozó nagygyűlésen elfogadott kiáltvány: Mi, Marosvásárhelyen összegyűlt erdélyi magyarok, közösségünk nevében egységes akarattal kinyilvánítjuk:1. Nemzeti közösségünk önkormányzati és önrendelkezési jogait érvényesíteni kell, beleértve a magyar többségű régiók területi autonómiáját. 2. Helyi és regionális szinten biztosítani kell a nemzeti kisebbségek anyanyelvének hivatalos nyelvként való használatát. 3. Minden korlátozás nélkül biztosítani kell a magyar anyanyelvű oktatást és az oktatási intézményeken belüli, illetve azok közötti kapcsolatokban a magyar nyelv használatát. 4. Nem értünk egyet a 37-es kormányrendelettel, amely intézményeink magyartalanításának eszköze. 5. Vissza kell helyezni az intézmények élére a leváltott vezetőket. 6. A központi és helyi állami intézményekben biztosítani kell az etnikailag arányos képviseletet. Az intézményvezetőknek ismerniük kell a magyar nyelvet a magyar többségű megyékben. 7. Képviselőink Bukarestben és Brüsszelben határozottan fel fognak lépni kisebbségi jogaink minden területen való érvényesítése érdekében. 8. Felemeljük szavunkat a magyar- és kisebbségellenes megnyilvánulásokkal szemben. 9. Felelősséget vállalunk egymásért, és visszautasítjuk a magyar identitástudatunk ellen irányuló törekvéseket. Vállaljuk, hogy jogainkért egységesen küzdünk minden hazai és nemzetközi fórumon. Nem engedjük, hogy elvegyék megszerzett jogainkat. Célunk az összefogás, az összetartozás-tudat, a nemzetiségi jogok biztosítása mindenki számára, és a békés együttélés feltételeinek a megteremtése. Isten minket úgy segéljen! Marosvásárhely, 2009. június 3./Szucher Ervin: Kampányzáró tüntetés Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./

2009. június 4.

A magyar intézményvezetők leváltása ellen szervezett csíkszeredai tüntetésen elfogadott kiáltvány támogatására kezdett aláírásgyűjtésbe az RMDSZ csíki területi szervezete. A csíki politikusok levélben kérték a gyergyói, udvarhelyszéki, alsó- és felső-háromszéki, valamint a Maros megyei RMDSZ- szervezeteket, hogy csatlakozzanak a csíkiak kezdeményezéséhez. /Kemenes Szidónia: Folytatódik az aláírásgyűjtés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 4./


lapozás: 1-30 ... 2101-2130 | 2131-2160 | 2161-2190 ... 2251-2278




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998