Márc. 14-én Marosludason a helyi (andrássytelepi) Petőfi Sándor Általános Iskolában megtartott ünnepi műsor keretében bronzba öntött Petőfi-emlékplakettet avattak, amely a szászrégeni Tieme Nóra alkotása és a budapesti Urbán Tibor vállalkozó támogatásával készült el. Ünnepi beszédet Máté András iskolaigazgató és Tóth Sándor helybéli EMKE-elnök, valamint dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke. /Petőfi-emlékplakett avatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2004. március 16.
A madridi terrormerényletnek két erdélyi magyar áldozata is van. Mindketten marosludasiak: Zsigovszki Csaba és Budai István. Mindkettőjük neve ott volt az eltűntek listáján. Madridban több mint kétszázan haltak meg, s a sebesültek száma meghaladja az 1400-at. /Magos Károly, Spanyolország: Gyászoljuk az áldozatokat. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./
2004. május 8.
Maros megyében az RMDSZ egy óvásnak adott helyet, így Marosludason megismételték az állóurnás előválasztást. Ezt követően Andrássy Árpád Marosludas körzeti RMDSZ-elnöke bejelentette, kilépett a Maros megyei tanács RMDSZ frakciójából. Mindezek ellenére, amíg a marosludasi körzeti magyarság igényt tart szolgálataira, RMDSZ elnökként kívánja szolgálni a körzetben élő magyarság ügyét. Andrássy azt állította, hogy az RMDSZ megyei vezetősége személye ellen próbálja hangolni a tagságot. Kecskeméti tartózkodása alatt ugyani a marosludasi választmányt felrendelték a marosvásárhelyi székházba, és helyt adtak a főként magáncélt szolgáló óvásnak. Mindkét alkalommal ugyanaz az eredmény született, vagyis polgármesterjelölt – először 368 érvénytelen, majd másodszor 447 érvényes szavazattal – Ferenczi Levente lett. /Bögözi Attila: Ki a ludas Ludason? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./
2004. május 31.
Máj. 28-30-a között tartották Ludason a művelődési napokat, magyar vonatkozású események is voltak. Sikeresnek bizonyult az a népdalvetélkedő, amelyet az 1. Számú Általános Iskola tanulóinak szerveztek, ugyanígy az Andrássy-telepi Petőfi Sándor Általános Iskolában tartott szavalóverseny. Gálaműsor is volt, a helybeli Hajdina és a nagysármási Tulipán néptáncegyüttes lépett fel. Kiss Ibolya, a Mezőség festője, ahogy a nevezni szokták, megnyitotta egyéni tárlatát. Régebbi munkáiból Kolozsváron is látható válogatás. /Ludason művelődési napok zajlottak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./
2004. július 27.
Maros megye közép- és ipari iskoláiban üresen maradt helyekre 300 nyolcadik osztályt végzett gyermeket soroltak be. Voltak olyan osztályok, amelyek jelentkező hiányában nem indulhatnak szeptembertől. Nem indul mezőgazdasági osztály Segesváron, a ludasi iskolaközpont magyar tannyelvű mechanika osztálya iránt sem volt érdeklődés, Régenben a Petru Maior Iskolaközpontban hasonló a helyzet. Mezőbándon is maradtak még helyek a magyar tannyelvű mezőgazdaság szakos osztályban. Annak ellenére, hogy a kilencedik osztály kötelező, az idén is több mint 500 gyermek nem jelentkezett, hogy tovább tanuljon, akárcsak a korábbi években. /(b. gy.): Akik kérték, azokat besorolták. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./
2004. augusztus 10.
Marosludas RMDSZ-kerület frissen megválasztott önkormányzati képviselői, polgármesterei és alpolgármesterei, valamint a helyi szervezetek vezetői július 14-én a helyhatósági választásokat elemezve-értékelve megállapították, hogy Mezőméhes, Mezőszengyel és Aranyoshadrév szórvány-magyar közössége elvesztette az eddigi egyetlen helyi tanácsosát is az alacsony részvétel és az 5%-os bejutási küszöb miatt. A gyenge választói részvétel és az RMDSZ megyei vezetőinek megosztó ténykedése következtében a kerület magyar többségű községeiben számottevően csökkent az RMDSZ-képviselet. /Andrássy Árpád, RMDSZ-kerületi elnök: Szórványban a kettős állampolgárságért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 10./
2004. augusztus 17.
Mezőbodon 18 km-re van Marosludastól, lakosságának 59%-a magyar. A falu vallási megoszlása: 52% református, 39% ortodox, 7% adventista, 1% római katolikus és 1% egyéb. Mezőbodon magyarságának lélekszáma az 1989-es események óta nem csökken. Három falu tartozik Mezőbodon községhez: Urszajatelep, Almástelep és Dobra. Óvoda, elemi iskola és gimnázium működik magyar és román tagozattal, óvoda és iskola van Urszajatelepen is. /Kis István: Kis falu, nagy erő. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 17./
2004. szeptember 28.
Szept. 27-én Kincses Előd ügyvéd, valamint Andrássy Árpád (a marosludasi RMDSZ szervezetének elnöke) sajtótájékoztatójukon kifogásolták az RMDSZ felső vezetésének tevékenységét Kincses Előd szerint a romániai magyar politizálásban erkölcsi és szakmai megújulásra van szükség: „Ebbe a balkáni politikai stílusba, amelyet elsősorban az SZDP és hűséges szövetségese, az RMDSZ csúcsvezetése képvisel, sehogyan sem illeszthetőek az általam képviselt elvek, értékek, a jogkövető magatartás, az igazságosság, a határozottság. Ezért bármennyire is hízelgő, hogy szenátori jelölést kaptam, – mivel nem tartanak becsületes állóurnás előválasztást -, úgy döntöttem, nem veszek részt az október 2-i gyűlésen.” /-demeter-: Kincses nem lesz jelölt. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./
2004. október 7.
Tűz pusztított a marosludasi Andrássy-telepi Petőfi Sándor iskolában. A közel százéves, nemrég felújított iskolaépülettel szemközti tornaterembe költöztették az elsősöket és másodikosokat. Máthé András igazgató elmondta, hogy egy-két héten belül sikerül helyreállítani az iskola leégett szárnyát, ugyanakkor fájlalta, hogy a tanfelügyelőségről senki nem volt kíváncsi a tönkrement épületszárnyra, és azt sem kérdezték meg: mire lenne szüksége az iskolának. Az Andrássy-telepi iskolában jelenleg 90 gyermek tanul, köztük 84-en magyar tagozaton. Az iskolát két évvel ezelőtt önkormányzati pénzből újították fel, és akkor nevezték el Petőfi Sándorról. Az intézmény anyagi gondokkal küzd, a bútordarabok egy része kopott, a könyvtár tíz éve egyetlen kötettel sem gyarapodott. /Szucher Ervin: A tanfelügyelőség közönyére panaszkodnak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./
2004. október 29.
A múlt hét folyamán a Rákóczi Szövetség a Stúdium Alapítvány támogatásával a Pro Hungaris Kulturális Értékközvetítő Alapítvány számítógép-ajándékát (tizenegy Pentium I-I.-es számítógép) juttatta el a magyarózdi, csekelaki és istvánházi iskoláknak, illetve a marosludasi Magyar Háznak. /Számítógép-adományok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./
2005. január 18.
1952-ben létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, az akkori szóhasználattal a „MAT”-ot. 2003-ban két tanulmány is napvilágot látott a tárgyban a Regio c. budapesti, negyedévenként megjelenő folyóirat 3. számában. Az első (A sztálini „kis Magyarország” megalakítása – 1952 szerzője Stefano Bottoni történész /akkor a bolognai egyetem PhD-hallgatója/ azt vizsgálta, mi késztette a román politikát erre. Annak nincs nyoma, hogy a tartomány ötlete személyesen Sztálintól származik – bár a szálak egyértelműen hozzá vezetnek, sem annak, hogy a román pártvezetésben egyáltalán fölvetődött volna az előzetes szándék és motivációja. Ebben az időszakban a lényeges politikai-gazdasági döntéseket kizárólag a szovjet tanácsadók rábólintásával, illetve sugallatára lehetett meghozni. Az erdélyi magyarság a döntést sajátos lelkesedéssel fogadta. Sok esetben az elkeseredett tiltakozásig ment a román reagálás. A szerző idézte a román pártvezetés vitájának jegyzőkönyvét az új alkotmány szövegéhez javasolt szovjet módosításokról. „Emil Bodnaras: A Magyar Autonóm Tartomány megjelenésével szükségesnek tűnik megszabni az ottaniak anyanyelvhasználatát a bírósági eljárások alkalmával. A bírókat és a népi ülnököket választják. Ha olyan személyt választanak, aki nem beszél románul, hogyan fog lezajlani az eljárás? Miron Constantinescu: A szovjet alkotmány szerint minden autonóm tartományban a bírósági eljárások a vádlott anyanyelvén zajlanak. Politikai értelemben ezen csak nyerhetünk. Azerbajdzsán [alkotmányát példának véve] úgy fogalmazhatnánk: »A Magyar Autonóm Tartományban a bírósági eljárások nyelve a magyar, de azokban a rajonokban, melyekben román vagy más nemzetiségű lakosság él, az adott nemzetiség nyelve.« Vannak ugyanis olyan rajonjaink, ahol a lakosság román: pl. Ludas, Marosvásárhely. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvt.: Ne menjünk tovább. Nem véletlen az, hogy az elvtársak nem tettek több megjegyzést. Hagyjuk így [...]. A bírósági eljárások román nyelven folynak, biztosítva az anyanyelv használatát. Ez a mi fejlettségi szintünkön elég.” Az egykori MAT választott-kinevezett vezetői bizonyítani próbálták egyrészt, hogy megbízhatóak, másrészt azt, hogy ez a közigazgatási forma eddig a lehető legjobb. Voltak elképzelések arra, hogy a fajsúlyosabb magyar intézményeket is a MAT-ba összpontosítsák, amiből annyi valósult meg, hogy az erdélyi magyarság körében beinduljon a többségi érdekek számára jótékony belháború, rivalizálás, áskálódás. Bottoni leginkább a MAT üvegházhoz hasonlító funkcióját látja, Marosvásárhelyből egy funkcionális régióközpontot emeltek az addig egyedüliként elismert Kolozsvár mellé. A másik tanulmány a csíkszeredai antropológus Gagyi Józsefé (Határ, amely összeköt), aki jó ismerője a kérdésnek, s a kor sajtóját is tanulmányozta. Politikai gesztusnak nevezte a MAT létrehozását, amit mindkét oldalon indulatosan félreértenek, komolyan vesznek. A magyarok előszeretettel érezték úgy, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek, a román lelkiismeret pedig azzal vigasztalta magát, hogy a MAT határai tulajdonképpen összekötnek. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./
2005. január 24.
A közép-európai kulturális örökség maradandó értékeit villantja fel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a múlt héten megnyílt tárlat. A Középkori falképek Európa szívében címet viselő tablókiállítás – az európai nagyvárosokat bejárva – most Háromszéken látható. Az európai kultúra nem ért véget Bécsnél – emelték ki büszkeséggel a szlovák és magyar szervezők, s egyben a tekintetben is példát nyújtanak, hogy két európai ország összefogva, együttműködve villantják fel a Kárpát-medence közös kulturális örökségét, a falképekben, templomi freskókban megelevenített Szent László legendát, a funkcionalitás szerepét is betöltő szentírás magyarázását. A tárlatmegnyitón jelen volt, a kiállítás védnökségét is ellátó Terényi János bukaresti és Jan Soth szlovák nagykövet. /Az európaiságot jelképezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ Marosludas tánckedvelő magyarsága és románsága köszöntötte január 22-én a Hajdina néptánccsoportot fennállása ötödik évfordulóján. Kezdetben Tóth Sándor hittanár kezdte szervezni a csoportot. /Bölöni Domokos: Európa Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./
2005. január 24.
Második alkalommal ünnepelte a magyar kultúra napját Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete. A Kultúrpalota kistermében Zsók Béla Édesanyám dalai című, bukovinai székely dalokat tartalmazó kötetét, illetve egy kézimunka- és fotókiállítást mutattak be. Zsók Béla, aki az édesanyja által ismert dalokat gyűjtötte össze, a Hunyad megyébe települt bukovinai székelyek énekeit harminc évvel ezelőtt kezdte el gyűjteni. A gyűjteménybe több mint ezerháromszáz népdal, vallásos ének, egyházi himnusz, műdal került be. Az anyag szerkesztése, osztályozása is több mint tíz évet vett igénybe. A magyar kultúra napja alkalmából szervezték meg Marosludason az idei év első Gyöngykoszorú népdal- és néptánctalálkozóját is. Marosludas immár a harmadik alkalommal adott otthont a találkozónak. /Antal Erika: Bukovinai székely dalok a Kultúrpalotában. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./
2005. február 19.
Marosvásárhelyen több iskolát összevontak. A marosvásárhelyi 6-os és 7-es számú általános iskola összevonásának lett az áldozata az egyetlen magyar igazgató, Andrássy Árpád. Andrássy Árpád a Székely Nemzeti Tanács országos jegyzője (emellett az RMDSZ marosludasi területi szervezetének az elnöke) az utóbbi időben azért harcolt, hogy a 7-es iskolát magyar személyiségről, Vályi Gyuláról nevezzék el. Andrássy Árpád a munkaügyi bíróságon megfellebbezte az eltávolításáról szóló döntést, és első fokon jogerősen pert nyert. Andrássy Árpádot vissza kellett volna helyezni az immár egyesített iskola élére, de ez nem történt meg. /(Máthé Éva): Mennyit ér egy jogerős határozat? Az iskolaigazgató nem tudta érvényesíteni az ítéletet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./
2005. június 27.
Tizenkettedik alkalommal rendezték meg Baróton a református templomban a kórustalálkozót. Krizbai Imre lelkipásztor a zsugorodó közösség számára oly fontos összetartozás jelképét látta a 240 dalos kedvű ember egymásra találásában. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke Barót és Erdővidék egyik legrangosabb művelődési eseményeként említette a baróti Zathureczky Gyula Kórus által szervezett találkozót. Fellépett a marosludasi Református Vegyes Kar, a nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Kórus, a négyfalusi vegyes kórus, a baróti Rozmaring Kórus, a Brassói Magyar Dalárda, a Felsőrákosi Unitárius Dalkör, a Keresztvári Férfidalkör, a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar, a fogarasi és a kőhalmi egyesített kórus, a baróti Raksányi Anna Gyermekdalkör és a Magyarországról érkező szabadegyházi Petrence citeraegyüttes. /(hecser): Kórustalálkozó Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./
2005. augusztus 20.
A marosludasi RMDSZ-székház Petrőczy Kata Szidónia Galériájában megnyílt Henter Csaba Levente mérnök-festőművész kiállítása, aki a város szülötte, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Informatika Karán végzett, jelenleg Budapesten él. /(mezey): Kéken túli rajzok – Tárlat Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./
2005. november 22.
1905-ben fejeződött be a magyar kormány által kezdeményezett telepítés Marosludason és környékén. Száznegyvenegy család költözött elsősorban Maros-Torda vármegyéből és Bukovinából ifj. gróf Andrássy Gyula és Eczken Sándor birtokaira, ahol négy telepet alapítottak: Belső-telepet Marosludas régi részén, és az Andrássy-, Eczken- és Mező–Albis-telepeket. A száz éve létrejött telepítésre emlékezett a közösség november 22-én, vasárnap az Andrássy-telepi kultúrotthonban a marosludasi református és római katolikus egyházközségek, a Petrőczi Kata Szidónia Közművelődési Egyesület és a helyi tanács szervezésében. Szekeres Adél tanárnő és dr. Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docense a telepítés körülményeiről tartottak előadást. A centenárium ünnepére elkészült egy hetvenöt perces dokumentumfilm is. Bemutatták Fazekas István a bukovinai székely mesélők nyelvezetét idéző Hetedíziglen című könyvét. /Mészely Réka: A marosludasi betelepítés száz éve. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./
2005. november 22.
1905-ben fejeződött be a magyar kormány által kezdeményezett telepítés Marosludason és környékén. Száznegyvenegy család költözött elsősorban Maros-Torda vármegyéből és Bukovinából ifj. gróf Andrássy Gyula és Eczken Sándor birtokaira, ahol négy telepet alapítottak: Belső-telepet Marosludas régi részén, és az Andrássy-, Eczken- és Mező–Albis-telepeket. A száz éve létrejött telepítésre emlékezett a közösség november 22-én, vasárnap az Andrássy-telepi kultúrotthonban a marosludasi református és római katolikus egyházközségek, a Petrőczi Kata Szidónia Közművelődési Egyesület és a helyi tanács szervezésében. Szekeres Adél tanárnő és dr. Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docense a telepítés körülményeiről tartottak előadást. A centenárium ünnepére elkészült egy hetvenöt perces dokumentumfilm is. Bemutatták Fazekas István a bukovinai székely mesélők nyelvezetét idéző Hetedíziglen című könyvét. /Mészely Réka: A marosludasi betelepítés száz éve. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./
2006. január 24.
Marosludason a művelődési házban a magyar kultúra napján tizenegy énekkar sereglett össze. A rendezvényt a Romániai Magyar Dalosszövetség és a helyi református egyházközség szervezte. Czirmay Levente református lelkipásztor köszöntője után Guttman Mihály, a Dalosszövetség elnöke adott hangot örömének azért, hogy végre ezt az ünnepet Erdélyben megünnepelhetik, majd felkérte a közönséget, hogy Czirmay Izabella Mária, a marosludasi énekkar vezetője vezényletével közösen énekeljék el a Himnuszt. Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese emlékeztetett arra, hogy fél évszázaddal ezelőtt Kodályt is felkérték, írjon új himnuszt, amire ő azt válaszolta: ennél szebbet nem lehet írni. Az énekkari hangversenyt a helybeli református egyházközség vegyes kara kezdte. Fellépett az aranyosegerbegyi református énekkart, a nagyenyedi református egyházközségi énekkar. Külön élmény volt a népviseletbe öltözött magyarfenesiek fellépése. Bemutatkozott még a mérai kórus, a baróti kórus, akik székely ruhában léptek közönség elé, a kolozsvári belvárosi református egyházközség Kálvin énekkara és Dávid ifjúsági kórus, a marosújvári vegyes kar és a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes kara. Marosludas önkormányzata nem volt hajlandó áldozni, a helyi költségvetésből magyar vonatkozású ünnepélyre. /Mezey Sarolta: Énekkari hangverseny Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24., Jenei Mária: Tizenegy kórus énekelte a Himnuszt. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./
2006. február 10.
IKE /Ifjúsági Keresztény Egyesület/-csoportok minden európai országban tevékenykednek, az erdélyi 1921-ben jött létre, a kommunizmus megszüntette, majd a rendszerváltozás után 1992-ben alakult újra. Az erdélyi IKE élén a novemberi tisztújító választások után új vezetőség áll. A szervezetről, célokról, programokról számolt be Nagy Tibor elnök, Jakab István volt titkár, Kocsis András alelnök és Ferenczi Levente területi titkár. Az IKE-tisztségviselők, területi irodák és szakosztályok képviselői január végén Algyógyon találkoztak, ahol stratégiai előkészítő munkát folytattak. Kocsis András alelnök a jövőbeli tervek közt felsorolta az erdélyi IKE negyven csoportjának átfogását, az élő kommunikációs lánc kiépítését, és kiemelte a szórványvidékek csoportjainak összefogását. Az erdélyi IKE-hez negyven csoport tartozik – mintegy hatszáz fiatallal, viszont programjaik jóval több személyt megmozgatnak. Kolozsvár rendelkeznek egy területi irodával, Marosvásárhelyen az iroda három éve működik, és a közeljövőben tervezik a sepsiszentgyörgyi beindítását is. Maros megyében 11 bejegyzett IKE-csoport létezik, a három marosvásárhelyi csoport mellett Sáromberkén, Mezőzáhon, Maros-keresztúron, Marosszentannán, Csittszentivánon, Marosfelfaluban, Szederjesen és Marosludason gyűjti köreibe az IKE a fiatalokat. Rendeznek színjátszófesztiválokat, szavalóversenyeket és ifjúsági találkozókat. A havonta megjelenő Visszhang című lap tájékoztat az aktuális programokról. /Mészely Réka: Ökumenikus szervezet a fiatalok itthonmaradásáért. IKE a tisztújítás után. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./
2006. február 24.
Az Andrássy-telepen épül a katolikus templom. Ambrus Vilmos marosludasi főesperes elmondta, hogy a templomot Esztány Győző csíkszeredai műépítész tervezte, aki az épületet a hit és a nemzet védőbástyájaként álmodta meg. Az építkezés kivitelezője Papp András. A helyi önkormányzat az ortodox templom építését támogatta, megígérte a polgármester, hogy őket is támogatja, eddig azonban egy lejt sem kaptak. /Mezey Sarolta: Száz évet késett a templom. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./
2006. március 8.
Maros megye 533 települése közül csupán 109-ben van vezetékes ivóvíz és 24-ben csatornahálózat. A megye közel 600 ezer lakosából több mint százezernek nincs lehetősége jó minőségű, tisztított ivóvízhez jutni, 350.000 lakos pedig olyan településeken él, ahol nincs csatornarendszer. Mindezek ellenére Maros megye országosan „jól áll”, az első 12 megye között van a meglévő ivóvíz- és csatornahálózat szempontjából, 2017-ig pedig az uniós követelményeknek megfelelően a közművesítést el kell végezni. Lokodi Edit megyei tanácselnök bejelentette: a Samtid program beindulása jelentős előrelépés, a kisvárosok víz- és csatornahálózatának kiépítésére. Elsősorban azok az egyesületek esélyesek uniós alapok elnyerésére, amelyeket több helyi önkormányzat hozott létre és közösen készítenek pályázatot. Maros megyében jelenleg hat ilyen egyesület létezik, a legaktívabbak a legrégebben megalakult egyesületek, mint a Kisküküllő Kisrégiós Egyesület vagy a Nyárádvölgyi Kisrégiós Egyesület. Jelenleg a Marosludas környéki kisrégió, illetve a volt szász községeket tömörítő kisrégiós egyesületek megalakítása van folyamatban. /(antalfi): Szándék van, a pénz kevés. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./
2006. április 4.
Az Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) 2005. július 12-én határozott a „Moldovan és mások Románia ellen” (a hadrévi eset néven is ismert) ügyben. A fellebbezések megtárgyalását követően a határozat 2005. november 30-án végleges maradt. Ennek ellenére, máig sem tették közzé Románia Hivatalos Közlönyében, ami akadályozza a Legfelsőbb Törvényszék végleges döntésének a végrehajtását. A Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetője, Haller István közleménye szerint 2005 augusztusában a Külügyminisztérium tájékoztatást küldött a Marosludasi Bírósághoz, arra biztatva, hogy adjon helyt az emberölésben és gyújtogatásban résztvevők által a végrehajtás ellen benyújtott óvásnak, aminek a következményében a pert az Európai Emberjogi Bíróság döntésének Hivatalos Közlönyben való megjelenéséig halaszthatják. Románia mindmáig nem hajtotta végre az előző döntést sem (2005. július 5.) a „Hadrév-ügyben”, amely arra kötelezte Románia kormányát, hogy Hadréven és Maros megyében egész sor programot hajtson végre. /(m.e.): A PEL emberjogi irodája elítéli a román hatóságok magatartását. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./
2006. május 22.
Sok helyről jöttek Magyarózdra, hogy 1956-ra emlékezve mondják Kannás Alajos vagy Magyari Lajos verseit, és emlékezzenek a falu szülöttére, Horváth Istvánra, megtekintsék szülőházát, virágot helyezzenek szobrának talapzatához, hogy meghallgassák leánya, Horváth Arany író emlékezését. A Marosludas környéki magyarság szórványnak számít, ezért jelentős Horváth Aranynak az a szándéka, hogy minden évben megrendezzék május vége felé az ózdi szavalóversenyt. Ellátogatott Magyarózdra a Nagykenden élő költő, Fülöp Kálmán is, aki két saját versét adta elő a fiataloknak. /Damján B. Sándor: Labdarózsás vetélkedő Magyarózdon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./
2006. május 29.
Az immár szórványtelepülésnek számító Marosludason május 27-én negyedszer szerveztek Gyöngykoszorú-találkozót, s erre az alkalomra magyarországi néptánccsoportot is meghívtak. A helybeli EMKE rendezvénye ismét a tájegységenkénti néptánc, népdal ünnepe volt. Fellépett többek között a marosludasi Hajdina, s ennek „kiscsoportja”, a Pohánka, a gernyeszegi Boglárka tánccsoport, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-együttese, a Napsugár, a holtmarosi táncegyüttes, a szászrégeni Öröktűz Ápolói és a viszonylag újonnan alakult koronkai Gyöngyvirág. /Mezey Sarolta: Gyöngykoszorús örömök. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/
2006. június 5.
Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./
2006. július 20.
A Maros Református Egyházmegyében az elmúlt hat év alatt a 63 gyülekezetből 31-ben volt lelkipásztor-választás, beiktatás, változás. Mindegyik lelkipásztori és segédlelkészi állás betöltött, így az egyházmegyében 66 lelkipásztor szolgál, 4 segédlelkész, egy kórházlelkész és egy kollégiumi segédlelkész, együtt 72-en. A statisztikák szerint egy lelkipásztorra átlagosan 833 református egyháztag jut. Van már 10 olyan egyházközség, ahol 200 alatt van a lélekszám, ezzel szemben Marosvásárhelyen 2-3000 lélek jut egy lelkészre. Két új templomot szenteltek fel 2005-ben: Ludastelepen és Szabédon, befejezés előtt áll az új maroskeresztúri templom, több helyen épül gyülekezeti terem (Jedd, Lőrincfalva, Marosvásárhely, Marosludas). 2005 őszén a Mezőséghez tartozó gyülekezetek hetilapot jelentettek meg, az Új Kévét. Botos Csaba, Somosd lelkipásztora megírta a falu monográfiáját, olvasható Ötvös József: esperesi jelentésében. /Új Kezdet (Marosvásárhely), június-július) /b. d.: Egy esperesi jelentésből. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./
2006. július 25.
Az RMDSZ és a helybéli egyházak szervezésében a hét végén Marosludason találkoztak a Kárpát-medencében levő Ludas nevű települések képviselői. Eljöttek a magyarországi Heves megyében levő és a vajdasági ludasiak is. Július 23-án, vasárnap a találkozó emlékére állított kopjafát avattak a református templom udvarán. A Magyar Házban megnyitották Árkosi Enikő helybéli fiatal képzőművész kiállítását. Az ünnepi műsorban Varga Zsuzsanna, a helybéli líceum tanára és tanítványai szavaltak, zenés verseket adott elő Szőcs Ilka székelyudvarhelyi költő, majd a Hajdina és a Pohánka marosludasi néptáncegyüttesek mutatták be műsorukat. Fellépett még a református egyház vegyes kórusa is. Megkoszorúzták dr. Buday Árpád régészprofesszor szülőházát. A professzor Marosludason született 1879. január 17-én, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem történelem karán szerzett diplomát, majd ugyanazon egyetemen tanári állást kapott. 1914-1919 között az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke volt. Kutatási területe Dacia római kori hódoltságának kora. Tankönyvet írt és irodalmi alkotásai is voltak. A professzor 1927-ben karával együtt a szegedi egyetemre települt át, itt halt meg 1937-ben. Marosludas 2000-ben állított emléktáblát házának falára, azóta minden alkalommal kegyelettel emlékeznek meg a város nagy szülöttjéről. /Vajda György: Ludasok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
2006. október 19.
Dicsőszentmárton szépen felújított, magyar művelődési központtal – az egykori zsinagógával – rendelkezik. Dr. Kakassy Sándor elmondta, egyik legfontosabb mostani rendezvényük a minapi közös, magyar-zsidó múzeumavató volt. Legközelebb október 23-án rendeznek ünnepélyt, előreláthatólag fotókiállítással gazdagítva, és most alakul a Sárga rózsa nevet viselő nyugdíjasklub is. November 5-11-e között tartják a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokat. Október 22-én ünnepelik a helyi Sipos Domokos Művelődési Egyesület kórusa fennállásának 15. évfordulóját, a hónap végén pedig a helyi népszínház utazik Gyergyószentmiklósra, a Figura Stúdió Színház által szervezett találkozóra. Szászrégenben működik a Tamás Ibolya által vezetett bábcsoport és gyakorol az Ölvedi Rozália vezette néptánccsoport is. A szászrégeni Kemény János Társaság minden hónapban új rendezvénnyel jelentkezik, legutóbb Bíró Donát monográfiáját mutatták be. Marosludason, amint Tóth Sándor tanár és szervező tájékoztatott, legközelebbi rendezvényük november 11-én lesz, a helyi Hajdina Néptánccsoport fennállásának hetedik évfordulóját ünneplik Egy álom és három a tánc címen. A néptánccsoport a Művelődési Ház égisze alatt működik. A jövőben turnéra indul a tánccsoport, körbejárják a vidéket, de meghívást kaptak Korondra és Holtmarosra is. Novemberben dr. Keszeg Vilmos professzor A Mezőség babonái című kötetét mutatják be. Október 23-án koszorúznak a marosludasi temetőben. A marosvásárhelyi Ariel Színház három bérletes előadással jelentkezik Nyárádszeredában. Nyárádszeredába várják a marosvásárhelyi Nemzeti Színházat is. /(N. B.): Virtuális kultúrkör, avagy vidéki évadkezdés. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 19./
2007. március 2.
Marosludason zsúfolásig megtelt a Magyar Ház Petrőczi Kata Szidónia költőnő nevét viselő kiállítóterme Kiss Ibolya nyugdíjas tanárnő, amatőr festőművész századik tárlatának megnyitóján. Megismerkedhettek Berecz Irén marosvásárhelyi ny. pedagógussal is, aki a férje, Berecz Ferenc emlékére írt könyvének (Tulipánból meg lehet élni) ismertetését ötvösművészeti kiállítással kötötte egybe. Berecz Ferenc réz, elefántcsont, gyümölcsmag anyagú vésett munkái sorakoztak a kiállításon. /Sz. A. : Ima a természetért, a hitért, az emberért. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./
