A szülőföld sajátossága, hogy soha nem meríthető ki, mindig tartogat felfedeznivalót, mondta köszöntőbeszédében Markó Béla RMDSZ-elnök a hétvégén megrendezett marosvásárhelyi Bernády Napokon. Az első napon, október 24-én elemisták és gimnazisták mérték össze tudásukat Marosvásárhely építészeti örökségével kapcsolatban. Borbély László, a Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke úgy értékelte a diákok vetélkedőjét, hogy az ifjúság meglepően sokat tud a városról. A Városháza című kiadvány Keresztes Gyula nyugalmazott városi főépítész és Plájás István fotóművész közös műve a Bernády György Közművelődési Alapítvány 12. kiadványa. A bemutatott kötet a jelenlegi megyeháza építészeti értékeit örökítik meg. A szervezők, az RMDSZ és civil szervezetek október 26-án megkoszorúzták az egykori polgármester református temetőben található síremlékét, illetve egész alakos szobrát. Gálaműsorral ért véget a rendezvény, ahol átadták a Bernády-díjat: a Hunyadi László szobrászművész készítette Bernády-plakettet ez alkalommal Lokodi Edit Emőke, Maros megyei tanácselnök vette át. Az est fénypontja Szentpéteri Csilla zongoraművész előadása volt. /Antal Erika: A városépítő polgármester. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./
2008. október 27.
Az egy főre eső Wass Albert szobormások alapján azt vélné valaki, hogy W. A. a legnagyobb magyar író, írta Sebestyén Mihály. Kifogásolta, mért nem Reményik Sándor, Kemény János, Tamási Áron /szülőfaluján kívül/ szobor készül, továbbá gróf, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Dsida Jenő stb. szobrát készítik el, a cikkíró folyatja az írók felsorolását. Ők „jobb ízlésű, Erdélyhez hűségesebb, egyetemes magyar irodalmat teremtettek”, mondott ítéletet a cikkben. „Miért a maga korában jelentéktelen író-nagyúr túldagasztott utókora?” Miért nincs inkább Kacsó Sándornak kultusza? /Sebestyén Mihály: Szoboröntők között. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./ Megjegyzés: Kacsó Sándor dicstelen szerepet játszott a Magyar Népi Szövetség élén! A hiányolt írók közül többnek készült szobra:1995. június 24-én Marosvécsen leleplezték Kemény János író domborművét, Hunyadi László szobrászművész alkotását. 2007. október 27-én felavatták Marossárpatakon Kemény János szobrát, a helybéli Miholcsa József alkotását. Székelyudvarhelyen 1993. május 29-én ünnepélyesen felavatták Tamási Áron mellszobrát. 2003. jún. 13-án Korondon a középiskola előtt felavatták az Erős várunk nékünk az anyanyelv témájú térkompozíciót, Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész monumentális alkotását. Leleplezték azoknak a nagy személyiségeknek féldomborműveit – szám szerint 10 reliefet –, akik anyanyelvünk ápolásáért sokat fáradoztak, köztük a Tamási Áronét is. 2004. szeptember 25-én Kolozsváron, a Farkas utcai református templomban leleplezték gróf Bánffy Miklós bronzba öntött mellszobrát. Stróbl Alajos művének másolatát. Szatmárnémetiben az egykori Deák téren 1997. május 16-án volt a Dsida Jenő mellszobor felavatása. Baróthi Ádám szobrászművész elmondta, hogy Dsida Jenőnek állítanak emléktáblát, aki hajdanán Abafáján volt házitanító Huszár báró kastélyában. Marosvásárhelyen az Aquaserv vízüzemnél a vízüzem épülete tervezőjének, Kós Károlynak emeltek szobrot. A mellszobor tervét Gyarmathy János és Kiss Levente szobrász készítette. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2001. júl. 3./ Székelyudvarhelyen leleplezték a Vándor székely, Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, valamint Csaba királyfi mellszobrát. /Krónika (Kolozsvár), 2004. máj. 24./ 2003. május 16-án leleplezték Kolozsváron, a Báthory István Elméleti Líceum folyosójának falán a Kuncz Aladár írót ábrázoló domborművet, amelyet alkotója, Kő Pál magyarországi szobrászművész ajándékozott az iskolának. 1991. október 13-án Bölönben ünnepélyesen felavatták a falu nagy szülötte, Bölöni Farkas Sándor szobrát, Jecza Péter szobrászművész alkotását. 2004. júl. 8-án felavatták Bölöni Farkas Sándornak a felújított síremlékét a Házsongárdi temetőben. Az obeliszk tetején, a Ledniczky Tamás szobrászművész által Bölöni Farkas Sándorról készített új mellszobor áll, az eredeti, Szathmári Pap Károly által kivitelezett mellszobor ugyanis egy közelmúltbeli viharos időjárás miatt kettétört.
2008. október 28.
Október 26-án, vasárnap a gyimesi csángókat kereste fel Sólyom László köztársasági elnök, másnap Székelyudvarhelyre és Nyárádszeredára látogatott. A székely Athénban, a magyar államfő a városházán találkozott helyi elöljárókkal, értelmiségiekkel és üzletemberekkel, valamint a szomszédos települések polgármestereivel. A találkozón Bunta Levente udvarhelyi polgármester elmondta: a székelyek visszakapták erdeiket, földjeiket, iskoláikat, és a szólás szabadságával is élni tudnak, de a területi autonómiát egyelőre nem sikerült megvalósítaniuk. Székelyföld szegény vidék, az egy főre eső GDP alacsonyabb, a fizetések 30 százalékkal kisebbek, mint az ország más területein. Több európai térség esetében a gazdasági gondok enyhítésére a megoldást az autonómia teljes körű biztosítása jelentette. A székelység autonómiatörekvéseiről nem hajlandó lemondani. A polgármester az államelnök segítségét kérte a Székelyföldről szóló monográfia széles, hazai és magyarországi tudósok összefogásával, akadémiai támogatással történő megírására. Bunta megköszönte az anyaország által a kilencvenes években nyújtott önzetlen segítséget, de úgy vélte, ma már a magyar–magyar viszonyt új alapra kell helyezni. Válaszbeszédében Sólyom László elmondta: bejárta a Székelyföldet, sok tisztségviselővel, értelmiségivel és közemberrel találkozott, tapasztalatokat szerzett. Megígérte, hogy amint a múltban, úgy a jövőben is valamennyi nemzeti ünnepet igyekszik a határon kívül is megünnepelni, ezzel is bizonyítva a magyar nemzet egységét és azt, hogy ünnepeink is közösek. Örül annak, hogy székelyföldi útja során néhány alapvető kérdésben a nagy nyilvánosság és a román államfő előtt is kifejthette a magyar állam és saját álláspontját. Az elnök kitért az emlékezetes december 5-i anyaországi népszavazási kudarc következményeire is, s kifejezte reményét, hogy annak hatását gyakori erdélyi látogatásai is enyhíthetik. Az államfő szerint az anyaországnak a nemzetközi jog olyan pozíciót biztosít, amelyből kiindulva törődhet, segítséget nyújthat a szomszédos országban élő nemzetrészeknek. Emellett szükség van egy közös nemzetstratégiára is. Sólyom László hangsúlyozta: fontos az anyanyelvi oktatás, az egyetemi oktatást beleértve. Reményét fejezte ki, hogy a Sapientia Egyetemet is sikerül mielőbb akkreditálni, s a román állam is részt vesz majd az intézmény társfinanszírozásában. – Minden erővel arra kell törekedni, hogy Erdélyben a magyarság teljes társadalmat képezzen – mutatott rá. A közösség autonómiájához azonban politikai és gazdasági erőre, de szervezeti keretekre is szükség van. – Nem mondhatom, hogy vidámabb vagyok, mint amikor a látogatást elkezdtem – mondta Sólyom. Az elnök meglátogatta a Benedek Elek Tanítóképzőt, a református kollégiumot, majd a Küküllő Szálló éttermében rendezett állófogadáson találkozott a város elöljáróival, intézményvezetőkkel, tanárokkal, vállalkozókkal. Ötnapos székelyföldi látogatásának mérlegét megvonva, Sólyom László elmondta: rendkívül gazdag és tanulságos út volt, édes és keserű tapasztalatokban egyaránt volt része. Örül annak, hogy a székelyekkel együtt tölthette az ’56-os forradalom emlékünnepét, hiszen meglátása szerint ’56 hagyománya élőbb Erdélyben, mint Magyarországon. Látogatása során hangsúlyozta, mennyire fontos egy nemzetrész megmaradása szempontjából egyrészt az anyanyelvi oktatás, másrészt pedig az egyetemi képzés. –Az újságíró szerint az államfő kifejtette: elégedetlen a Sapientia egyetemen zajló oktatás minőségével, s azt szorgalmazza, hogy ezen az egyetem vezetése mielőbb változtasson. Sólyom László hangsúlyozta: látogatásának valamennyi helyszínén szóba került Székelyföld gazdasági elmaradottsága, illetve a helyiek elvárása, hogy a magyarországi tőke a térségben is beruházásokat eszközöljön. Az államfő Szejkefürdőn megkoszorúzta, Orbán Balázsnak, „a legnagyobb székelynek” a sírját, majd Nyárádszeredán tett rövid látogatást. Itt Bocskai István fejedelem szobránál helyezett el koszorút, megtekintette a református templomot, és a főtéren helyi lakosokkal beszélgetett. Sólyom László Marosvásárhelyről repült vissza Budapestre. /Tibori Szabó Zoltán: Székelyföld várja az anyaországi befektetőket. Véget ért Sólyom László erdélyi látogatása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Székelyudvarhelyen Sólyom László a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumba látogatott, ahol Ravasz László püspök, a tanintézet egykori diákja emléktáblájának leleplezésén vett részt. /Bágyi Bencze Jakab: Tanulságos út volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
2008. október 28.
Október 27-én az ítélőtábla helyt adott Kincses Előd kifogásának, hogy az RMDSZ nem fellebbezhette meg a korábbi bírói ítéletet, amely szerint a független jelölt által benyújtott támogatói lista közjegyző által hitelesített másolata egyenlő értékű az eredetivel. „Az RMDSZ sem politikailag, sem jogilag nem gondolta végig mindezt, sőt jogi képviselője szakmai hibát is elkövetett” – jelentette ki Kincses Előd. „Elfogadjuk a döntést, nem kommentáljuk, inkább a kampánnyal foglalkozunk” – reagált a bírói döntésre Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke. /Antal Erika: Kincses indulhat. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./ „Sajnálom, hogy a választási törvényre fittyet hányva, bizonyos RMDSZ-vezetők betegesen rettegnek a versenyhelyzettől, és semmiként nem akarják feladni a közel két évtizeddel ezelőtt megszerzett státusukat. Nem értem Markó Bélát, miért fél a választóktól, miért nem engedi, hogy majd ők döntsenek”- nyilatkozta Kincses. Politikai pályafutása során Kincses Elődöt harmadik alkalommal próbálták megakadályozni, hogy szenátori tisztségre pályázzon. 1990 tavaszán a Vatra Romaneasca emelt óvást ellene. „Akkor meglepő módon az RMDSZ nem élt a törvény adta lehetőséggel, és nem támadta meg az alapfokon hozott döntést. Így engem töröltek a lista első, és egyetlen befutó helyéről, amire Markó Béla léphetett elő” – emlékeztetett a marosvásárhelyi jogász-politikus. Kincsest rá egy évtizedre, 2000-ben az RMDSZ óvta meg, amikor függetlenként próbált versenybe szállni. Akkor azzal az ürüggyel nyújtottak be óvást Kincses Előd ellen, hogy kettős állampolgárként nem vehet részt a választásokon. „A moldovai Ilie Ilascut a románok nem óvták meg, ő bekerülhetett a parlamentbe. Annak ellenére, hogy Takács Csaba és Kelemen Atilla megígérték, hogy nem fordulnak a törvényszékhez, az RMDSZ emberei ezt mégis megtették. Nevetséges, hogy egy olyan alakulat óvott meg a kettős állampolgárságom miatt, amely abban az időben kimondottan szorgalmazta a kettős állampolgárság megadását” – tette hozzá Kincses. /Szucher Ervin: Kincses megmérkőzhet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
A múlt héten elhalasztották az ítélethirdetést Marosvásárhelyen a Kossuth utca ügyében. Kerekes Károly RMDSZ-képviselő emlékeztetett, az ügy évek óta húzódik. 2006 folyamán több tárgyalásra került sor, 2006 végén egy bírónő helyt adott a kontesztálók beadványának. Ezt követte az RMDSZ fellebbezése az ítélőtáblánál, ahol kedvező ítélet született, de időközben azt megtámadták. Minden tárgyaláson sértegették Kerekes Károlyt: nincs semmi keresnivalója itt, jobban tenné, ha Magyarországon védené a Kossuth-ügyet. Azt is mondták, hogy az RMDSZ a román nemzetállam egységére tör, a román nép ellensége. Elhangzott, hogy a marosvásárhelyi magyarság gőgös, összeférhetetlen nép, amely elnyomja, megalázza a románságot. Elhangzott az a magyarságot sértő kijelentés, hogy a magyarság mindig bűnös volt a történelem folyamán, hogy a románságnak ősellensége, hogy szentségtörés Kossuthról utcát elnevezni. A bírónő nem állította le Sabaut, az ilyen sértéseket. /Mózes Edith: Kerekes Károly: Durva politikai támadások célpontja voltam. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./
2008. október 28.
Az 1956-os magyar forradalom romániai előtörténetéről adott képet Szabó Gyula Képek a kutyaszorítóból /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ címmel 2001, 2002-ben megjelent önéletrajzi visszaemlékezéseiben, dokumentumokat közölt róla az Etnokulturális Sokszínűség kolozsvári Forrásközpontja kiadásában 2002–2003-ban megjelent Maghiarii din Romania című, Lucian Nastasa és munkatársai gondozta kétkötetes dokumentumgyűjtemény, azóta újabb levéltári források váltak hozzáférhetővé, s ezek részben pontosították az 1956-os év erdélyi magyar vonatkozású eseményeiről alakuló képet. Az újabb kiadványok közül különösen értékes és fontos az a jegyzőkönyv-köteg, amely a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írókkal, szerkesztőkkel, 1956. szeptember 29–30-án az RMP KB kezdeményezésére tartott két napos gyűlésen történteket tartalmazza, mégpedig úgy, ahogyan azok elhangzottak, legnagyobbrészt magyar nyelven. (Az őszinteség két napja. Erdélyi magyar értelmiségiek 1956 őszén. A RMP Kolozs Tartományi Bizottságánál kolozsvári és marosvásárhelyi írókkal, szerkesztőkkel tartott gyűlés jegyzőkönyvei és más dokumentumok. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Benkő Levente. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008.) A jegyzőkönyvekből részleteket már korábban is közölt a Krónika napilapban Benkő Levente, most azonban a teljes anyagot tette hozzáférhetővé, sőt alaposan dokumentált bevezető tanulmányában és a jegyzőkönyveket kiegészítő, egykorú sajtóközleményeket, cikkeket, interjúkat magába foglaló függelék segítségével ennek a minden szempontból fontos gyűlésnek az előzményeit, összefüggéseit is feltárta. A Sztálin halála után az egész szovjet tömbben egyfajta olvadás kezdődött, ez vezetett szovjet kommunista párt XX. Kongresszusához. Romániában azonban a korábbi sztálinista vezetés arra használta fel a változást, hogy eltávolítsa a pártvezetés belső ellenzékét: ekkor ítélték halálra és kivégezték a már évek óta bebörtönzött Lucretiu Patrascanut, ekkor juttatták a süllyesztőbe Vasile Lucát és Ana Paukert. Ugyanakkor az irodalomban, a művészetek tájain tér nyílik az alkotás valódi problémáinak felvetésére, megvitatására. Az 1956. szeptember 29–30-i gyűlés szempontjából különösen fontos, hogy a megoldottnak kikiáltott nemzetiségi kérdés helyett felvetették a többségi nacionalizmus jelenségét. A romániai magyar írók és értelmiségiek egy számottevő része elfogadta a marxista ideológiát és a kommunista pártvezetést. Abban a meggyőződésben (vagy hitben) tette, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásáról hirdetett tanok valóságos szándékot fejeznek ki, s valóban elkövetkezik a megbékélésnek, közös dolgaink rendezésének kora. Azok a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók és szerkesztők, akiket akkor a Központi Bizottság küldötteivel való tárgyalásra összehívtak, a magyarságnak vagy a pártnak való elkötelezettség közül az előbbit választották. Benkő Levente kiért röviden az előzményekre, az ún. „Jar-ügy”-re (a párt központi vezetését korábbi tetteik miatt nyilvánosan felelősségre vonó Alexandru Jar román író megbélyegzésére); az 1956 nyarán megrendezett és a Jar-ügy hatásaként jóformán érdektelenségbe fulladt országos írókongresszusra; végül magára a szeptember 29–30-i tanácskozásra. A tanácskozás légkörét Nagy Olga néprajzkutató felszólalása értékelte: „Tíz év telt el, mióta először mondhatjuk el sérelmeinket őszintén. ” A gyűlésen 35 író és szerkesztő szólalt fel. Többek között Szabédi László szóvá tette, hogy amennyiben Kolozsvár kétnyelvű város, az miért nem tükröződik az utcanevekben és a hivatalos feliratokban is; Szilágyi András a Mezőgazdasági Akadémia magyar tagozatának néhány évvel ezelőtti megszüntetése, az orvosi egyetemen a magyar származású tanárok hátrányos megkülönböztetése ellen emel szót; Sőni Pál a kolozsvári Politechnika magyar évfolyamainak felszámolását tette szóvá; Csehi Gyula azt sérelmezte, hogy a román akadémia miért mellőzi a magyar (és általában a nemzetiségi) kutatókat; Kányádi Sándor és Kormos Gyula az államosítással, a mezőgazdaság kollektivizálásával kapcsolatos túlkapásokat, Fodor Sándor a milícia tisztjeinek székelyföldi erőszakoskodásait tette szóvá. Sütő András az irodalmi alkotások cenzúrázásának megszüntetését sürgette, Bodor Pál a szerkesztőségekben hemzsegő hozzá-nem-értő pártaktivisták eltávolítását kérte, Földes László szerint „itt az ideje, hogy biztosítsuk végre irodalmunkban a vélemények valóban szabad harcát, minden áramlat kibontakozását”. A legfelső pártvezetés akkor a felvetett „hiányosságok” kijavítását ígérte, új magyar intézmények létrehozását, a magyarság nagyobb beleszólását a saját sorsát illető problémákba. Újra beindult a magyar nyelvű oktatás az Agronómián és a Politechnikán, előkészületek történtek a két háború közötti marxista Korunk, az 50-es évek elején fokozatosan megszüntetett Tanügyi Újság, Szakszervezeti Élet, Népsport újraindítására (utóbbiak Munkásélet illetve Új Sport címmel), post mortem rehabilitálták Gaál Gábort, s 1956 decemberében a börtönből előzőleg szabadon engedett Balogh Edgárt, Csőgör Lajost, Demeter Jánost és Jordáky Lajost, új folyóiratként megindult a román akadémia kiadásában a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, továbbá a Napsugár gyermeklap, Marosvásárhelyen a Művészet (később Új Élet), az Oktatásügyi Minisztériumba kisebbségügyi alminiszterré nevezték ki Bányai Lászlót. Egy idő múlva jött a számonkérés, jöttek a romániai megtorlás évei, zsúfolásig megteltek a börtönök, százakat távolítottak el az egyetemekről, milliókat némított el a félelem, s csak kevesen voltak, akik – akár életük árán is – nemet mertek mondani. Az 1956. szeptember 29–30-i tanácskozás mindennek ellenére a romániai magyar értelmiség 1945 utáni történetének – épp a folytatás ismeretében – emlékezetre érdemes pillanata volt. /Dávid Gyula: Az őszinteség két napja. 1956. szeptember 29-30. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
Életének 34. évében, október 26-án, tragikus hirtelenséggel meghalt Kovács Ágnes Anna színművész. Aradon született 1975. augusztus 14-én. 1997-ben végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán. 2002-ig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának tagja volt. Ezután több korábbi osztálytársával együtt a budapesti Honvéd Együttes Kamaraszínházához szerződött, amelynek 2007 decemberéig volt tagja, több előadásukban jelentős szerepeket játszott ebben az évadban is. Az elmúlt években játszott Csíksomlyón, az István, a királyban is. Tehetségét filmek is őrzik. /Elhunyt Kovács Ágnes Anna aradi színésznő. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2008. október 29.
Alighogy bemutatja új előadását a Kolozsvári Magyar Opera, rögtön utána Marosvásárhelyen is vendégszerepel vele. A mű – olasz szerző erdélyi vonatkozású operája – Mátyás királyról szól: Ciro Pinsuti Mattia Corvino című művét október 28-án mutatták be Kolozsváron Demény Attila rendezésében, és november 3-án a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében is látható lesz. /Nagy Botond: A Mattia Corvino a Nemzeti Színházban. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./
2008. október 29.
November 6-án nyitja kapuit a háromnapos könyvvásár a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kétszintes előcsarnokában, jelezte Káli Király István, az eseményt szervező Erdélyi Magyar Könyves Céh vezetője, a Mentor Kiadó igazgatója. Eddig ilyen sok kiadó még nem jelentkezett a könyvvásárra. Idén sem tudják vendégül látni a felvidéki, vajdasági, kárpátaljai magyar kiadókat, mert nincs anyagi fedezetük a részvételre. Negyvenhárom neves román kiadónak is küldtek meghívót, de nem is válaszoltak. A marosvásárhelyi román kiadóknak ingyenes részvételt biztosítanak, ők bizonyára itt lesznek. A Mentor Kiadó több új könyvvel jelenik meg. Simonfy József verseskötete az egyik, a Kővel vetett ágy. Kuriózum Molter Károly újra kiadott Bolond kisváros című novelláskötete. Néprajzi munkák is lesznek: az Emberek és kontextusok sorozatban Berekméri István András Minden poklokon keresztül című kötete jelenik meg, a sáromberki bácsi önéletírását Vajda András néprajzkutató rendezte sajtó alá. Napvilágot lát a Népmondák sorozatban a csángó Tankó Fülöp Gyugyu történeteit bemutató könyve, valamint Ozsváth Ilona Lámpások voltunk című, három udvarhelyszéki pedagógus élettörténetét tartalmazó kötete. Remélhetőleg elkészül a vásárig Makki Gergely Ökológiai gazdálkodás című könyve. Sebestyén Spielmann Mihály Időtár című vásárhelyi kronológiája is kapható lesz. Készül Barabás László néprajzkutató 700 oldalas könyve a farsangi szokásokról, valamint Tófalvi Zoltánnak az erdélyi ’56-os mártírokról szóló harmadik könyve is. -Erdélyi kiadványokkal szinte lehetetlen betörni a magyar könyvpiacra. A magyarországi boltokban az erdélyi köteteket felteszik egy magas polcra, s onnan ritkán kerülnek a vevők elé. /Máthé Éva: A román kiadók távol maradnak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 31.
A Kemény Zsigmond Társaság összejövetelén, október 29-én a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében Ráduly János tanár, néprajzkutató tartott előadást A székely (magyar) rovásírás emlékanyaga címmel. Ugyanabban az órában a nagyteremben az úgyszintén „kibédi” Madaras Gábor emlékére szervezett dalest műsorának tapsolt a nézősereg. A mindkét rendezvény iránt érdeklődő fájó szívvel választotta vagy egyiket, vagy a másikat. A rovásírás irodalma gazdag. Ráduly János egymaga kisebb könyvtárra rúgó cikket, tanulmányt írt 1990 óta. Kötetei nagyon kis példányszámban jelennek meg, a kereskedelmi forgalomban gyakorlatilag elérhetetlenek. Neve mégis „forog”, szakmai körökben és a világhálón egyaránt. Ha beütjük, cirka 1600 „találatot” jelez a masina. Ráduly kitért arra is, hogy a szakirodalomban volt olyan vélekedés, amely szerint a rovásemlékek zöme az egykori Udvarhelyszéken keletkezett. Ez az előítélet már a múlté. A szerző hosszan sorolta az egykori Marosszéken jórészt őáltala föllelt és leírt rovásemlékeket, azok feliratait. Ráduly is azt vallja, hogy a rovásírás egykori ismerete jóval szélesebb körű, „összmagyar” volt, amint azt a nagy turkológus, Németh Gyula jelezte: szerinte ugyanis a „székely írás” általános magyar „termék”, tehát más honfoglaló törzsek is ismerhették. Ráduly, „a kibédi remete” nem néz tévét, nincs telefonja, őt a világméretű energiaválság nem fogja sokkolni, mert a tudatos nemzetgyarapító szellemi munkát emelte életcéllá. /Bölöni Domokos: Kibéd üti Kibédet. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./
2008. október 31.
Hetedik alkalommal tartották meg a Madaras Gábor népdal- és nótaestet a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Az ötvenéves Marosvásárhelyi Rádió Szól a nóta műsorát Kacsó Ildikó indította el, és azóta igen nagy népszerűségre tett szert. Az esten idén is átadták a rádió Madaras Gábor-díjait. Kacsó Ildikó szerkesztő mondott méltatást a nagyszerű prímás Jakab Attiláról, a Magyar Örökség Díjjal is jutalmazott Koós Éva énekesnőről és a témáról rendszeres következetességgel cikkező Bölöni Domokosról, a Népújság munkatársáról. Az okleveleket és Tompa Dezső marosvásárhelyi iparművész festettporcelán-tányérjait Borbély Melinda aligazgató nyújtotta át a díjazottaknak. /Dósa B. Barna: Népdal- és nótaest. Madaras Gábor emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./
2008. október 31.
Búcsúzik olvasóitól az Irodalmi Jelen. Az aradi irodalmi folyóirat októberi, utolsó nyomtatott lapszámában Hét év címmel Böszörményi Zoltán főszerkesztő és tulajdonos vázolta fel a lap papíralapú változatának megszűnéséhez vezető okokat. „Sok mindent megvalósítottunk terveinkből, elképzeléseinkből, mégsem eleget. Hét év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy érdekközösségek által irányított irodalomban, melyre néhol a politikum is rányomja a bélyegét, kimagasló eredményt érjünk el” – írta Böszörményi, leszögezve, hogy „az Irodalmi Jelen a magyar nyelven megjelenő irodalmi lapok palettáján nem egy volt a sok közül, hanem az irodalmi folyóirat, melyre oda kellett figyelni”. A lapot novembertől a www.irodalmijelen.hu honlapon követhetik figyelemmel olvasói. A hetvenéves Szilágyi István életművének szentel nagy teret a Székelyföld októberi száma. A csíkszeredai kulturális folyóirat Márkus Béla, Karádi Zsolt, Mester Béla és G. Kiss Valéria tanulmányaival, valamint Fekete Vince versével köszöntötte a Kolozsváron élő írót. Nádas Péter Saját halál című művéről született tanulmányokat mellékel külön „munkafüzetben” októberi lapszámához a Látó. A marosvásárhelyi szépirodalmi folyóiratban Lövétei Lázár László Nagy költő „kisebb” versei címmel emlékezett a 95 éve született Jékely Zoltánra. /Lapszempont. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./
2008. november 1.
Közszolgálatként indult a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, a kilencvenes évek elején gazdátlanul maradt Látó szépirodalmi folyóiratból kinőve. A Mentor a néprajzi, történelmi kiadványok megjelentetésével, művészeti könyvek kiadásával már több mint 560 kötetet jelentetett meg, mutatta be a Mentort Káli Király István, a kiadó igazgatója a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott, közönségtalálkozón. Az igazgató a kiadó történelmi könyveire a legbüszkébb. A kiadó meghívottjai – mindketten házi szerzői – beszéltek, Tüdős S. Kinga az Erdélyi fejedelemségek korában íródott testamentumok feldolgozásának, közkinccsé tételének nehéz, de forráskiadás szempontjából fontos feladatáról tartott kisebb előadást, Bogdán László pedig a nemrég megjelent Tatjána regényéről mesélt. /Váry O. Péter: Félezren túl a Mentor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./
2008. november 3.
Megtartotta kampánynyitóját Borbély László miniszter, az RMDSZ marosvásárhelyi 1-es számú képviselői választókerületének jelöltje. Bejelentette, elkészült a programja, amelyet román és magyar nyelven a sajtó rendelkezésére bocsátott. Választási programjában fontos fejezetet szentel a marosvásárhelyi magyarság kulturális autonómiájának. Az olyan közintézményekben, mint a vízügyi igazgatóság, a nyugdíjpénztár vagy a prefektúra, indokolt lenne a kétnyelvű táblák jelenléte, ezért a szükséges lépéseket meg is teszi. /Lokodi Imre: Borbély László kész programja. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
2008. november 3.
Marosvásárhelyen a Maros Vízügyi Igazgatóság homlokzatára a Krónika felvetése nyomán kikerült az intézmény nevét jelző magyar felirat. Borbély László kampányindító rendezvényén kérdezte a lap munkatársa a minisztertől, hogy miközben a Dorin Florea vezette vásárhelyi polgármesteri hivatalban minden lényeges információt magyar nyelven is feltüntetnek, addig olyan közintézmények homlokzatán, folyosóin, irodáiban, ahol magyar vezetők vagy helyettes vezetők vannak, miért egynyelvűek még mindig a feliratok? Példaként a Morent Ilona igazgatta Maros Megyei Nyugdíjpénztárat és a Maros Megyei Közpénzügyi Igazgatóságot említette, amelynek egyik helyettes vezetője Dénes Irén – mindkettőjüket az RMDSZ juttatta tisztségbe. Borbély László jogosnak tartotta a felvetést, mert a prefektúrán sincsenek kétnyelvű feliratok. /Máthé Éva: Kétnyelvű eligazítás. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./
2008. november 3.
A Mezőségen négy református lelkész három településen /Mezőbándon, Madarasifeketén és Mezőmadarason/ hívta bibliavasárnapra az érdeklődő híveket. Istentisztelet keretében értékes Biblia-gyűjteményt mutattak be a gyülekezeteknek. Szabó László marosvásárhelyi lelkész a Bibliát alkotó könyvek és részek felfedezésének történetéről, a megtalált kódexekről tartott előadást. A vándorkiállításon felbecsülhetetlen értékű, féltve őrzött bibliákat és imakönyveket állítottak ki, köztük a Váradi Bibliát. A Szentírás világviszonylatban a legnagyobb példányszámú kiadvány. Jelenleg évente 2,6 millió példány kerül ki a nyomdákból. Az előadó kitért a magyar nyelvű fordítóra, Károli Gáspárra, aki 1590-ben adta ki Vizsolyi Bibliát. Az eredeti példányokból 52-t őriztek meg, ebből 28-at Magyarországon és a magyarlakta területeken. (A Teleki Tékában is van egy.) /Mezey Sarolta: Bibliavasárnap a Mezőségen. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./
2008. november 3.
A budapesti Erdélyi Gyülekezet a X. kerületben, nem messze az Örs vezér tértől több éve megkezdte a Reménység szigetének kialakítását, amelynek működő intézményei vannak. Összetartó erejével jelképes értelmű erdélyi panteont állítanak fel. Egy mesterséges dombra templomot terveztek, köréje pedig 16 félköríves emlékhelyet képeztek ki, ahova 16 régió nagy szülötteinek állítanak emléktáblát és bronzplakettet. Az Erdélyi Emlékkertet ökumenikus istentisztelet keretében szentelték fel Ötvös József református generális direktor (Marosvásárhely), Tempfli József római katolikus püspök (Nagyvárad) és dr. Zalatnay István az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze részvételével. Százhatvan hírességnek emeltek emlékplakettet, illetve bronz domborművet. Áll többek között Károli Gáspár, Pázmány Péter, Kölcsey Ferenc, Bethlen Gábor, Bocskai István, Dávid Ferenc, Kájoni János, Bolyai Farkas, Tamási Áron, Márton Áron, Mikes Kelemen, Körösi Csoma Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor és sok más példakép domborműve. A panteon-avatás figyelmeztetett arra is, hogy mennyi nagy emberünk van, erkölcsi kötelességünk felmutatni őket. Az egyes régiók 10-10 nagy szülöttüknek állíthatnak szöveges emléktáblát és plakettet. Az aradi kis panteonban Csíki Gergely a Bánát régióban Árkay Aladár építész, Bartók Béla zeneszerző, Kós Károly, író, építész, Hunyad-Fehér térségből Bethlen Gábor, Juhász István, Karácsony Benő és Makkai Sándor emléktáblája áll. Az emlékhely tovább épül a jövőben, még nincs kész. /Szekernyés Irén: Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./ Szatmárnémeti önkormányzata a város szülöttének, Dsida Jenő költőnek állíttatott s domborművet, Kaffka Margitnak pedig Nagykároly önkormányzata. /Erdélyi Emlékkert Pesten. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 3./ Százhatvan hírességnek emelnek bronz domborművet, közülük több már elkészült. A falakon szerepel mások mellett Bethlen Gábor és Bocskai István erdélyi fejedelem, Dávid Ferenc reformátor, Jósika Miklós író, Kőrösi Csoma Sándor nyelvész, tibetológus és Pázmány Péter esztergomi érsek domborművű arcképe. /Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./
2008. november 3.
Dragomán György A fehér király című, 2005-ben megjelent, második regényének román fordítását mutatta be a Polirom Kiadó Bukarestben, az általa szervezett irodalmi fesztiválon. Az 1973-ban, Marosvásárhelyen született, Budapesten élő író elmondta, Bukarest számára idegen város. Még elég jól beszél románul, holott nem gyakorolja a nyelvet. Első regényét /A pusztítás/ tíz évig írta. A fehér királyban egy kisfiú, akinek az édesapját elvitték a csatornához, meséli el a kommunizmus terrorját saját szemszögéből. Számos elismerésben részesült a regényért, többek között Márai Sándor- és József Attila-díjat kapott, több mint húsz nyelvre fogják lefordítani. /Székely Zita Bukarestben A fehér király. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./
2008. november 4.
Bartis Attila erdélyi származású író A séta regényének román fordítását mutatta be a Polirom Kiadó a hét végén Bukarestben. Bartis Attila 1968-ban született Marosvásárhelyen, a kommunista diktatúra éveiben el kellett hagynia az országot, de az 1989-es rendszerváltás óta sűrűn jár haza. A regényt Marius Tabacu fordította. Rendszeresen hazajár, mesélte Bartis Attila, két-három hónapot tölt évente Erdélyben. Bartis Attila fényképész is, fotósként elkezdte megteremteni azt a világot, amiről a regény egy része szól. /Székely Zita: Séta – több szűrőn át. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./
2008. november 4.
November 5-én Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában bemutatják a Kincses Képeskönyv sorozat második darabját. A kötet Marosvásárhely történetét és fejlődését meséli el tizenkét színes fejezetben nem csak gyerekek számára; a kiadványt Zágoni Balázs meseíró és Jánosi Andrea illusztrátor jegyzik. A történelmi hitelességért pedig öt fiatal marosvásárhelyi történész és művészettörténész vállalja a felelősséget. Karácsonyi István, Lázok Klára, Orbán János, Novák Zoltán és Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója kutatták és gyűjtötték össze a városra vonatkozó adatokat és dokumentumokat. /Kincses Képeskönyv – bemutató. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./
2008. november 5.
A vita kedvéért képletesen két „szembenálló” tábor tagjaiként írók és újságírók vettek részt azon a Látó szépirodalmi folyóirat által szervezett marosvásárhelyi találkozón, amelyen a napi sajtó és a szépirodalom kapcsolatát elemezték a jelenlévők. A marosvásárhelyi Látó írói és szerkesztői köre azt szerette volna felmérni a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) segítségével szervezett vitaestjén, hogy a helyi napi sajtóban dolgozó újságírókat mennyire érdekli a kortárs irodalom, és közvetve maga a szépirodalmi folyóirat. Kovács András Ferenc /KAF/, a Látó főszerkesztője már a beszélgetés kezdetén némi keserűséggel állapította meg: több mint negyven meghívót küldtek szét, de csak néhány újságíró volt kíváncsi a találkozóra. Vita volt arról, hogy miként kaphatna a szépirodalom nagyobb teret a napi sajtóban, rádió- és tévéadásokban. A Látó írógárdája szerint, ha rendszeresen létezne a sajtóban „betölteni való tér”, akkor az meg is telne tartalommal. A jelen levő újságírók zöme szerint az íróknak meg kellene szólalniuk a hétköznapi vitákban. KAF ismertette a Látónál bekövetkezett változásokat: Szabó Róbert Csaba főszerkesztő-helyettessé avanzsált, az új belső munkatárs, Demény Péter pedig – Kolozsvárról és időnként a marosvásárhelyi szerkesztőségben – az esszérovatot szerkeszti. KAF szerint a lap megjelenése mellett fegyvertény a Látó Irodalmi Színpadának léte. /Máthé Éva: Ívlapról hírhasábra? = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./
2008. november 5.
Nagyvárad eddig a viszonylagos etnikai nyugalom szigete volt, ahol nem történhetnek meg a marosvásárhelyi, kolozsvári, szatmárnémeti incidensekhez hasonló szembenállások a magyar és a román közösségek között. A mesterségesen román többségűvé tett Nagyváradról, Ady Endre városából nyugtalanító hírek érkeztek. Előzmények voltak, kemény harcot kellett vívnia a nagyváradi római katolikus püspökségnek, hogy elkobzott tulajdonának egy részét visszaszerezhesse. A református püspökségnek is évekig kellett küzdenie egykori székháza visszaszerzéséért, hogy berendezhessék a partiumi magyarság keresztény egyetemét. Gáncsoskodások tovább tartottak a főiskola állami hitelesítésének késleltetésétől a református egyház által újraalakított líceum vegzálásáig, sportpályájának elkobzásáig. Újabban két dolog borzolja a nagyváradi kedélyeket. Az ortodox egyház magának vindikálja az Ady Endre Múzeum épületét. A másik: Traian Stefet, a Bihar Megyei Könyvtár román nemzetiségű igazgatóját azért váltották le, mert ,,igazolatlanul" hiányzott. A munkatársak jól tudják, hogy franciaországi tapasztalatcserén járt néhány kollégájával. Traian Stef igazi ,,bűne" az volt, hogy magyarországi írókat is meghívott az intézménybe: Konrád Györgyöt és másokat. /Magyari Lajos: Nagyvárad nyugalma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5./
2008. november 5.
„Megzenésített” születésnapi bulira készül Marosvásárhely legrégebbi rockzenekara. A harmincéves banda frontembere, Novák József azt szeretné, ha az egykori rajongókkal együtt ünnepelhetnének. A vásárhelyi rockzenekart, a Nowáxot három évtizeddel ezelőtt alapította Novák József és fivére, László, a testvérekhez két gitáros, Kutas Sándor és Nagy Sándor csatlakozott. A Nowáx igazi berobbanása 1980-ban történt, amikor a csapat a város legnagyobb filmszínházában lépett telt házas közönség elé. A fiúkra a rádió és a televízió is felfigyelt, több felvételt is készítettek róluk. Az együttes saját dalai, a Levél és a Szeress, hogy szeresselek hónapokig vezették a Marosvásárhelyi Rádió slágerlistáját. Közben többször a rendőrségre, a Szekuritátéra és a párt kultúrbizottsághoz hívták be őket. A dalszövegeket cenzúrázták, a koncertjeket letiltották. Megfenyegették őket, ne menjenek el a csíkszeredai rockfesztiválra. Az együttes egyetlen Erdélyben maradt tagja, az időközben képzőművészi oklevelet szerzett Novák József elmondta, a fenyegetések ellenére részt vettek a fesztiválon. Másnap a Szekuritátén már arról számolhattak be, hogy övék lett az első díj. Az is előfordult, hogy koncertjüket akkor próbálták letiltani, amikor a közönség már tombolva várta a fellépés kezdetét. „Bejött egy szekus, és azt mondta, jelentsem be az Arta moziba begyűlt mintegy ezer nézőnek, hogy a koncert elmarad. Azt válaszoltam: jelentse be ő, ha van mersze kiállni a színpadra. Persze, hogy nem vállalta” – emlékezett Novák József. Az 1989-es rendszerváltást követően az együttes már ritkábban koncertezett, majd tagjai szétszéledtek. A 2001-es újjáéledéshez és lemezfelvételhez tizenkét évnek kellett eltelnie. November 7-én lesz a koncertjük. /Szucher Ervin: Toplistán és feketelistán. = Krónika (Kolozsvár), nov. 5./
2008. november 6.
Részben az RMDSZ akadályozta meg abban, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) színeiben induljon a november 30-i parlamenti választásokon, jelentette be Smaranda Enache. Személyesen is megkeresték a Maros megyei RMDSZ-jelöltek, és megkérték, ne induljon a választásokon. „Mi több, egy RMDSZ-jelölt a liberális párt országos vezetőségétől kérte, hogy ne jelöljenek” – tette hozzá Enache. Smaranda Enache arról is beszámolt, hogy miután a Nemzeti Liberális Párt nem jelölte Maros megyében sem szenátornak, sem képviselőnek, a párt vezetősége felajánlotta, legyen a bukaresti 3-as kerület képviselőjelöltje, illetve a 4-es körzet szenátorjelöltje. „A Marosvásárhely iránti hűségem megakadályozott abban, hogy elfogadjam ezt” – hangsúlyozta Enache, hozzátéve, hogy nagyon későn kapta az ajánlatokat. Borbély László tagadta a Smaranda Enache által mondottakat. „Egyszerűen nem igaz, amit Smaranda Enache állít. Őt a Nemzeti Liberális Párt Bukarestben akarta jelölni, de ő ezt nem fogadta el. Nincs olyan erős befolyása az RMDSZ-nek, hogy a mi szavunkra a Nemzeti Liberális Párt megváltoztassa a döntéseit” – mondta Borbély László. /Máthé Éva: Smaranda Enache: „beszólt” az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
November 5-én a magyarországi Paczolay Béla Kalandorok című filmjével elkezdődött Marosvásárhely egyik legrangosabb kulturális rendezvénysorozata, a tizenhatodik alkalommal megszervezett Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál. /Nagy Botond: Nyitónapi blues. Elkezdődött a XVI. nemzetközi rövidfilmfesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./
2008. november 7.
Az újságírók sokszor kérték a magyar politikusokból: érjék el, hogy legyenek magyar feliratok. Az RMDSZ elérte, törvény született arra, hogy ne csak magyar feliratok legyenek a közhivatalokban, hanem magyarul is lehessen ügyeket intézni. Látott ilyet valaki? Nem látott, amíg a törvény alkalmazásának nem szereznek kötelező érvényt. Egy árva kétnyelvű táblát sem látni Marosvásárhelyen a közintézményekben. A parlamenti képviselőnek kellene mindezt számon kérni. Marosvásárhelyen legalább hat intézmény igazgatói székében magyar ül, de valahogy nem kétnyelvű igazgatók. Ezeket az embereket az RMDSZ ültetette igazgatói karosszékbe. A Maros megyei RMDSZ a megye legerősebb politikai szervezete, mondta többször Dr. Kelemen Atilla. /Lokodi Imre: Drága Pista, miért ég a villany? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2008. november 7.
November 6-án kezdődött Marosvásárhelyen az a rendezvénysorozat, amelyet a polgármesteri hivatal, a Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság, a Marosvásárhely-Kecskemét Baráti Kör Egyesület és a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület szervezett. Náznán B. Olga, a baráti társaságok marosvásárhelyi képviselője írt pályázatot, melyet az Európa a polgárokért 2007-2013-as program keretében nyújtottak be sikerrel, így jöhetett létre a kétnapos találkozó. A 60 meghívott, Kecskemét, Zalaegerszeg, Baja és Lendva (Zalaegerszeg testvérvárosa) képviselői a korszerű szőlőtermesztésről és borászatról folytattak eszmecserét. /Kilyén Attila: Testvérvárosok polgárainak találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./
2008. november 7.
November 6-én kezdődtek Bényi Árpád festőművész retrospektív kiállításának megnyitójával a Dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napok. November 9-én a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat a Prah című vígjátékot mutatja be, a következő napon Dénes Előd református lelkész megzenésített József Attila-versei jönnek, de a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia fúvósoktettje is koncertezik majd. /Magyar Kulturális Napok Dicsőszentmártonban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./
2008. november 7.
„Örömmel énekeljük” mottóval november 8-án második alkalommal szervezik meg a Szászrégenben a gyermekkórus-találkozót, amelyen hét énekkar lép fel, tájékoztatott Demeter József református lelkész. A találkozón farkaslaki, gyergyóremetei, kolozsvári, körtvélyfáji, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és szászrégeni gyerekkórusok lépnek fel. A szászrégeni református templom egy másik eseménynek is otthont adott, október 27–31-e között tartották a Szászrégeni Protestáns Napokat. /Pap Melinda: Programkavalkád Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2008. november 7.
November 6-án kezdődött a XIV. Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár, melyen 39 önálló standon vannak jelen könyvkiadó és könyvterjesztő cégek. Visky András, a kolozsvári Koinónia Kiadó igazgatója elmondta, a pénzügyi válság érezteti a hatását a kisebb intézmények életében is. Van olyan kiadványuk, amelyet át kellett ütemezni a következő évre, mert a megígért magyarországi támogatás a gazdasági válság miatt nem érkezett meg. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó igazgatója a magyarországi támogatások folyamatos csökkenését tette szóvá. A Kriterion nem aggódik, H. Szabó Gyula szerint, aki eddig nem szokott le a könyvről, ezután sem teszi. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh (RMKC) elnöke szerint a vásár annak köszönheti létét, hogy a városban van érdeklődés a könyv iránt. Minden évben itt van a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös standon 23 könyvkiadó termékével. A nagy bukaresti román kiadók az idén sem jöttek el. A romániai kiadók jelenleg a bukaresti Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) kapnak vissza nem térítendő támogatást, s ezek Demeter András államtitkár szerint nem fognak csökkenni a válság miatt. /Lokodi Imre Túléli a könyv a válságot? Elkezdődött a tizennegyedik Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
