Székelyföld 1918 decemberében címmel történelmi konferenciát, azon belül pedig könyvbemutatót szerveztek Marosvásárhelyen. Koszta István hét évvel ezelőtt kezdett el dolgozni Huszártörténet című kötetén, amikor nagyapja életének eseményeiből kiindulva családtörténet írásába kezdett. A családi dokumentumok felkutatása során olyan iratokra lelt, amelyekből kikerekedett a marosvásárhelyi 9. huszárezred, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésének és Erdély Romániához való csatolásának története. Pál-Antal Sándor történész, a kötet szerkesztője szerint a Csíkszeredában élő Koszta István olyan folyamatot indított el, amely újabb kutatásokat, a magyarság történetének az 1918-as eseményekre vonatkozó részleteinek tisztázását vonja maga után. Raffay Ernő budapesti történész és Pollmann Ferenc hadtörténész az 1918 decemberében bekövetkezett erdélyi román honfoglalás előre megírt forgatókönyvéről, a trianoni szerződés előzményeiről beszélt. /Antal Erika: Huszártörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./
2008. december 12.
Az 1980 óta működő Bethlen Gábor Alapítvány célja, hogy anyagi, szellemi támogatásával, díjaival úttörő szerepet vállaljon a nemzeti összetartozás szolgálatában, a közép- európai szellemi együttműködésben és a határon túl élő magyarság magyarországi megismertetésében. A szervezet alapítója Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor. A Bethlen Gábor Alapítvány szeretné elérni, hogy az EU keretében a magyarság ne csak a bajban, a vészben, hanem az értékőrző küzdelemben, a nemzet jó ügyeinek szolgálatában is legyen szolidáris nemzettársaival. A kuratórium idei ünnepségén tizenegy díjazott kapott Bethlen Gábor- és Tamási Áron-díjat, valamint Márton Áron- és Teleki Pál-emlékérmet. A díjátadó ünnepséget a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról szóló – eredménytelen – népszavazás évfordulóján tartották meg. Bethlen Gábor-díjban részesült Erdélyi Géza szlovákiai református püspök és Rózsás János író. Erdélyi Géza egyházi munkásságát és helytállását Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke méltatta. A második világháború után a kilencéves szovjet hadifogságot túlélő, az idén elhunyt Alekszandr Szolzsenyicin orosz író rabtársa, Rózsás János életútját Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke ismertette. A Márton Áron-emlékérem (Szervátiusz Tibor alkotása) kitüntetettjei dr. Bábel Balázs kalocsai érsek, laudációját Lezsák Sándor országgyűlési képviselő tartotta; Kiss József, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum ny. természetrajztanára, munkásságát az alapítvány kurátora, dr. Németh Ágnes vegyész, Németh László író leánya méltatta, és Szente Imre Svédországban élő költő, műfordító, laudálta Gyurácz Ferenc, a Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője. Tamási Áron-díjat kapott dr. Sipos Lajos irodalomtörténész, laudációját dr. Márkus Béla irodalomtörténész, egyetemi tanár mondta el. Teleki Pál-érdemérem kitüntetést kaptak: Makovecz Imre építész, dr. Papp Lajos szívgyó-gyász, Illyés Mária művészettörténész, alapító-kurátor és dr. Vekerdi László tudománytörténész, alapító-kurátor. Az ünnepségen közreműködött Écsi Gyöngyi felvidéki ref. lelkész, népdalénekes Hetényből. A díjazottak között Kiss József tanár az egyetlen erdélyi. Pedagógusi munkásságának koronája ez a díj, melyet személyesen vehetett át Budapesten. Kiss József tanár életfilozófiájában azt vallja, amit Márton Áron 1946. október 27-én, Kolozsvárott elhangzott prédikációjában tisztán és világosan megfogalmazott: „Csakis az erkölcsileg érett, lelkiismeretes és a felelősségük tudatában levő emberek tudják a köz javát őszintén és önzetlenül szolgálni, és csak az ilyen emberekből álló társadalom tudja az ember méltóságát és elidegeníthetetlen jogait tiszteletben tartani. A közösség ügye tehát a demokráciában a társadalom minden tagjának személyes ügye…” /Bölöni Domokos: Márton Áron-emlékérmes Kiss József ny. tanár. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./
2008. december 12.
Egyház- és iskolaépítő püspökként tartják számon a leköszönő Szabó Árpád erdélyi unitárius püspököt. Senkinek sem szabad elkallódnia, ebből indult ki, amikor végigjárta az Egyesült Államokat, hogy az iskolákhoz, a tervek megvalósításához pénzt gyűjtsön. Szabó Árpád /sz. Homoródszentpéter, 1935. ápr. 15./ vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül mégis a teológiára ment. 1957-ben szerzett lelkészi oklevelet. 1958–65-ig Kiss Elek püspök titkára, 1965–76-ig kolozsvári lelkész, közben 1968-tól teológiai óraadó, 1976-tól egyetemi tanár. 1977–78-ban a chicagói Meadville-Lombard Teológiai Főiskolán tanult. 1990–94-ig a kolozsvári teológiai intézet rektora. 1996 januárjától főjegyzője, 1996. július végétől megbízott, 1996. december 13-ától pedig 30. megválasztott püspöke az erdélyi unitárius egyháznak. Ő volt az első, akit az 1996-ban módosított alaptörvény szerint meghatározott időre választottak püspökké. Azelőtt életfogytiglan választottak püspököt. 1989 az újrakezdés volt az unitáriusoknak is, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Baróton, Marosvásárhelyen, Erdőszentgyörgyön és Fehéregyházán építettek templomot, Nyárádszeredában most épül egy templom. Aztán épületeket vásároltak Nagyváradon, Csíkszeredában, Kőhalomban, ezeket átalakították templommá. Az udvarhelyszéki Lókodon ötven férőhelyes öregotthont hoztak létre. Az egyház célja, hogy iskolaépületeit úgy használja ki, ahogyan az építők eltervezték. Kolozsváron és Székelykeresztúron is tárgyaltak a világi iskolák vezetőivel, és Szabó Árpád felajánlotta: próbáljanak egyesülni. A gyermeklétszám csökken, ez komoly gondot okoz, valósággal kihúzzák egymás kezéből a gyermekeket. Az az iskola lesz életképes, amelyik minőségi oktatást tud biztosítani. Keresztúron megállapodtak, hogy a két iskola egyesülni fog, és kidolgozták az unitárius felekezeti oktatás középtávú stratégiáját, amelynek egyik fontos elve: egy épület, egy iskola. Hosszú távon a vita okafogyottá válik, mert nem lesz elég gyermek. A restitúció vontatottan valósul meg. Visszakapták az unitárius püspökség épületét, a székelykeresztúri iskolákat, és visszakapták, de még nem vehették át a régi kolozsvári kollégium épületét, amelyben ma a Victor Babes Iskolacsoport működik. – A nagyvárosi gyülekezetekből kisebb egyházközségeket hoztak létre. /Benkő Levente: Senkinek sem szabad elkallódnia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./
2008. december 12.
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem szervezte Stúdió Fesztivál, valamint az Interkulturális dramaturgia címmel meghirdetett nemzetközi színháztudományi konferencia a közvélemény érdeklődésének központjába helyezte a hazai színészoktatást. Az erdélyi magyar színházak színész- és dramaturg utánpótlását két intézmény biztosítja: a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, valamint a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Tanszéke. Ez évente megközelítőleg 25-30 frissen végzett színészt jelent, ez a szám pedig jóval meghaladja a színházak által versenyvizsgára meghirdetett helyek számát. Demeter András művelődési államtitkár határozottan kijelentette: szükség van Erdélyben két magyar nyelvű színészképző intézetre. Ma már külföldön is elhelyezkedhetnek, hiszen Magyarországon nagyra értékelik az Erdélyben végzett színészeket. A gyergyószentmiklósi társulat frissen végzett színésznője, Máthé Annamária szerint, semmi értelme a két színi egyetem fenntartásának, de lehetetlen lenne eldönteni, hogy melyik maradjon meg, hiszen különböző a profiljuk, különböző értékeket képviselnek. Áthidaló megoldás az lenne, ha csupán két- vagy háromévenként indulna színművészeti szak. Úgy tűnik, a színművészeti egyetemek végzettjei számára a színpadon kívül az elektronikus sajtó bizonyul vonzónak. A rádió és tévéadók több színészi diplomával rendelkező fiatalt is foglalkoztatnak. /Túltermelés vagy szükséglet? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./
2008. december 12.
A novemberben megrendezett XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár egyik legjelentősebb újdonsága volt Stefano Bottoninak Sztálin a székelyeknél című kötete. (Megjelent a csíkszeredai Pro Print Könyvkiadónál a Múltunk könyvek sorozatban; sorozatszekesztő: Bárdi Nándor.) A kötet eligazító alcíme: A Magyar Autonóm Tartomány története (1952–1960). A fiatal olasz történész, Stefano Bottoni, aki 1977-ben született Bolognában, s az ottani egyetemen szerzett diplomát 2001-ben, majd doktori fokozatot 2005-ben, szülővárosában tanított megbízott előadóként; jelenleg a Kelet-Piemont Egyetem kutatója és a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Pályájának kezdete óta lankadatlan érdeklődést tanúsít az erdélyi magyarság huszadik századi sorsa, s ezen belül különösképpen a székelység iránt. Véleménye szerint a MAT hajdani létrehozásáról, szűk nyolcesztendős történetéről, megszüntetésének körülményeiről eleddig magyar nyelven is csak elvétve születtek érdemleges tanulmányok, szükséges volt összegzés elkészítése. Könyve születéséről Bottoni így vall az Előszóban: „A kötet alapját egy 2002–2004 között elkészített olasz nyelvű disszertációm képezi, melyet a bolognai Egyetemen védtem meg 2005 májusában. 2007 őszén olasz nyelven jelent meg ennek meglehetősen átdolgozott változata (Transilvania rossa. Il comunismo romeno e la questione nationale. 1944–1965. Roma. Carocci Editore.) Az eredeti kézirat magyar nyelvre való átültetése során azonban kiderült, hogy az olaszból való visszafordítás nem elégítheti ki az olvasóit: új, adatokban gazdagabb és a magyar autonómia történetére fókuszáló kötetre van szükség. Hosszú és bonyolult folyamat eredményeként született meg az itt olvasható kötet. ”Nagy Pál nem történész, Stefano Bottoni könyvét a szóban forgó történések egy részének közvetlen ismerőjeként vizsgálta. Az Igaz Szó szerkesztőjeként 1956-ban egyike volt a szellemi forrongások résztvevőinek, többek között annak a megalázó kihívásnak is, hogy a magyarországi forradalmat elítélő nyilatkozat aláírására kényszerítették őket. (Később ezt az aláírást négyen visszavonták – számot vetve a legsúlyosabb következményekkel.) Érzékelhető volt a kommunista párt, a kormányzat nacionalista, beolvasztó célzatú politikája a MAT létezésének éveiben is. A kegyes „sztálini ajándék”, ahogyan Bottoni találóan jelezte a Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének lényegét, sokak számára olyan illúziókat szült, hogy ilyenképpen megoldódott Erdély földjén az úgynevezett nemzetiségi kérdés. Bottoni éveken át kutatott a romániai levéltárakban, gyűjtögette, tanulmányozta a Magyar Autonóm Tartományra vonatkozó dokumentumokat, megnézte a korabeli sajtókiadványokat. (Előre, Igaz Szó, Igazság, Korunk, Scinteia, Utunk, Vörös Zászló stb.) Hatalmas forrásanyag birtokában kereste a választ arra, hogy mi volt a Magyar Autonóm Tartomány, és milyen emlékezet maradt róla ötven év távlatából? Bottoni leszögezte, a sztálini autonómiát kirakatnak, magyar gettónak lehet tekintetni. Szerinte a MAT létrehozása teljesítette egy városnak, Marosvásárhelynek a kulturális-gazdasági központ szerep iránti vágyát. Bottoni tehát elsősorban a levéltárakban fellelhető dokumentumokra épített. Nagy Pál némiképpen mellőzöttnek érezte a korabeli emberi vonatkozások bemutatását, a székelyföldi autonómia mindennapi életének meghatározó jegyeire való utalásokat. A korszak szellemi életét, kulturális arculatát illetően körültekintőbb, árnyaltabb megközelítést igényelt volna ez a bonyolult kérdéskör. A fennmaradt dokumentumok egy részét csakis kellő kritikával, megfelelő tárgyismerettel lenne célszerű kézbe vennie, használnia egy történésznek. Bottoni közölte például annak a jegyzőkönyvnek levéltárban őrzött szövegét, amelyet a marosvásárhelyi írókkal, szerkesztőkkel 1956. október 24-én tartott gyűlésről vettek fel. Ebben olvasható, hogy a gyűlésen jelen volt – többek mellett – Tompa László és Tomcsa Sándor is Székelyudvarhelyről. Valójában sem Tompa, sem Tomcsa egyetlen alkalommal sem volt jelen azokon a gyűléseken, amelyeket ezekben a napokban tartottak Marosvásárhelyen. Mégis: a nevük is szerepel a második, november 4-i gyűlés után született, Lelkiismeretünk parancsszava címet viselő levéltári nyilatkozatban is. Azonban a jegyzőkönyv levéltári példányának élén kézírással ez a feljegyzés olvasható: „A jegyzőkönyvvezető hiányzott. ”Mennyiben lehet hitelesnek tekintetni egy olyan jegyzőkönyvet, amelyet utólag „valakik” fabrikáltak? Továbbá: a Lelkiismeretünk parancsszava című levél-nyilatkozat köztudomásúlag nem jelent meg a központi magyar napilap, az Előre hasábjain, amelynek akkori főszerkesztője, Robotos Imre – írja Bottoni – „állítólag megtagadta a nyilatkozat közlését, mivel az aláírók közül ketten, Sütő András és Gálfalvi Zsolt arra kérték, törölje nevüket, mert ők »szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal«. ”Ezzel szemben az az igazság, hogy a nyilatkozatról aláírásunkat négyen vonták vissza /köztük a cikkíró, Nagy Pál is/, s Robotos nem „állítólag”, hanem ténylegesen megtagadta a közlést. Ezt írta meg Sütő Andrást Szemet szóért című naplókötete Egy októberi éjszakának aknamezején című fejezetében: „Érthető, hogy ’56 októberének eseményei folytán a belügy megbízottai minden lépésemet figyelni kezdték. Ugyanúgy három barátomat is, akik közös szellemiségű politikai fellépésekben a következők voltak: Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Oláh Tibor. (…) A mi levelünk pedig jogos sérelmekből támadt, ám ellenforradalomba torkolló katasztrófát emlegetett többek között. – Négyen ültünk lakásomon a rádió előtt: Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor, Nagy Pál és jómagam. Késő este volt már. Azonnal fölhívtam telefonon Robotos Imrét, közöltem vele, hogy négyünk nevét törölje a levél aláíróinak névsorából. A levél nem a valót mondja, nem vállaljuk… (…). ”Bottoni nem vette figyelembe Sütő András hiteles emlékezését. Kár, hogy Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél című kötetében az úgynevezett Földes-ügy kapcsán ezúttal sem fogalmazott kellő körültekintéssel. (2005-ben A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma című tanulmánya erről az „ügyről” heves vitát váltott ki a sajtóban. Nincs jele annak, hogy ezúttal lényegbevágóan hasznosította volna az akkori helyreigazító, kritikai véleményeket.) 1958 őszén Földes Lászlót eltávolították az Utunk főszerkesztői székéből. Előzőleg tanulmányt közölt lapjában Irodalomunk eszmei tisztaságáért címmel, s ebben súlyosan elmarasztalta – pártos érveléssel – nem csak az Utunkat, de különösképpen az Igaz Szót, túlzott „liberalizmussal” és „nacionalizmussal” vádolva ezeket a kiadványokat. Erre a Földes-tanulmányra többen reagáltak; az Igaz Szó főszerkesztője, Hajdu Győző terjedelmes (25 gépelt oldalas) feljelentést küldött Bukarestbe 1958. augusztus 20-án a Román Munkáspárt Központi Bizottságához. (Hajdu feljelentésének teljes szövege megtalálható a marosvásárhelyi Állami Levéltárban. Bottoni nem vette figyelembe ezt a perdöntő jelentőségű dokumentumot.) Feljelentésében Hajdu Győző utal arra is, hogy 1956 őszén Marosvásárhelyen „Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Oláh Tibor, akik akkoriban Földes László közvetlen baráti köréhez tartoznak és ők is szembehelyezkedtek a marosvásárhelyi kommunista írók magatartásával” – épp úgy, mint Kolozsváron például Marosi Péter, Bajor Andor, Fodor Sándor, Kányádi Sándor és mások. Ennek ellenére a Sztálin és a székelyek című könyvében Bottoni így fogalmazott: „A marosvásárhelyiek, Hajdu Győző és a körülötte csoportosulók (Sütő András, Gálfalvi Zsolt, Nagy Pál, Papp Ferenc, valamint az idősebb Kovács György), úgy gondolták, ha Bukarest mellé állnak a kolozsvári magyar elit elleni harcban, nemcsak egyéni pályafutásukat alapozzák meg, hanem az autonóm tartomány számára is erős politikai pozíciót biztosítanak. ”Hajdu Győző feljelentését azonnal eljuttatta a belügyi szervekhez, a Földes elleni hadjáratban tehát Hajdu Győző volt a fővezér, nem pedig Sütő András, vagy valaki más, ahogyan a 2005-ös vita némely hangadói (élükön épp Stefano Bottonival) ezt állították. A Hét hetilap berkeiben 2005-ben Sütő András lejáratása, rágalmazása volt a legfőbb szerkesztői célkitűzés. Most azonban itt lett volna az alkalom a valóságnak, a tényeknek megfelelő helyreigazításra. /Nagy Pál: Egy „ajándék” története. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12. / Emlékeztető: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17. / Parászka Boróka főszerkesztő: Fegyelmezett csend. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17. / Ezzel a két írással kezdődött az A Hétben zajló vita.
2008. december 13.
Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester kapja idén a Budapesti Román Kulturális Intézet Kulturális Nívódíját; a Kultúra-díjat Dragomán György író, a Média-díjat pedig Sükösd Miklós médiakutató, egyetemi tanár veheti át december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Armanka Brindusa, a román intézet igazgatója elmondta, azokat a magyar személyiségeket tüntetik ki, akik tevékenységükkel a párbeszéden és a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést szolgálják Románia és Magyarország között. Az igazgató kiemelte, hogy Kocsis Zoltán napjaink egyik legnevesebb kortárs muzsikusa, nemrég fejezte be a teljes Bartók-életmű felvételét, és többek között George Enescu (1881–1955) zeneszerző műveit is rendszeresen megszólaltatja. Beszélt Dragomán György marosvásárhelyi születésű íróról, a Kultúra-díj kitüntetettjéről, aki A fehér király című önéletrajzi ihletésű regény szerzője. A kötetet lefordították már több nyelvre, köztük románra is. Sükösd Miklós médiakutató, a Közép-európai Egyetem Média és Kommunikációs Központjának akadémiai igazgatója. /Kocsis Zoltán nívódíjas. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
2008. december 15.
„Büszke vagyok arra, hogy a MIÉRT építő jelleggel járult hozzá a fejlődéshez, a fiatalok jelen vannak a döntéshozásban” – mondta Borboly Csaba, a MIÉRT leköszönő elnöke, Marosvásárhelyen bejelentette, hogy lemond az ifjúsági szervezet élén betöltött elnöki tisztségéről, egyéb elfoglaltságaira, illetve életkorára hivatkozva. A jövő év tavaszán esedékes tisztújító gyűlésig, amikor új elnököt választ a MIÉRT tagsága, Bodor eddigi társelnök látja el az elnöki feladatokat. /A. E. : Lemondott Borboly Csaba. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./
2008. december 15.
Díjátadó gálaműsorral ért véget az 1. Stúdió Fesztivál, és másnap új rendezvénynek adott otthont a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem. A legjobb női főszereplő díját Valentina Zaharia kapta, a legjobb férfi főszereplőnek Derzsi Dezső bizonyult, a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem Molnár Ferenc Az ördög című vígjátékában; a legjobb női mellékszereplő díját Lovas Rozi kapta a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának Egressy Zoltán: Portugál című előadásában az Asszony szerepének alakításáért, míg a legjobb férfi mellékszereplő díját Lábodi Ádám, ugyancsak a Kaposvári Egyetem produkciójából a RETEK szerepének alakításáért. A Stúdió Fesztivált Interkulturális dramaturgia címmel a kilencedik alkalommal megszervezett nemzetközi színháztudományi konferencia követte. Ötven szakember mutatta be kutatásának eredményeit angol, magyar és román nyelven. Kiemelt területként kezelték a Kelet és a Nyugat színházi kultúrájának interferenciáit, illetve a kelet-európai és nyugat-európai színház kölcsönhatását. /Antal Erika: Eseménydús hétvége a marosvásárhelyi színin. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./
2008. december 16.
A teret díszíti két szobor a Bolyai Alkotótáborban született munkák közül. December 15-én Benedek József marosvásárhelyi származású, Budapesten élő szobrászművész és Gheorghe Muresan szobrait avatták fel Marosvásárhelyen, a megyei kórház előtti parkban. A Bolyai János születésnapjára időzített rendezvényen elhangzott, hogy ezzel Marosvásárhely is megtette az első lépést, ami a szoborállítást illeti Európa felé: nem lovasszobrot állít, nem hadvezérek mellszobrait, hanem olyan jelképes formákat, amelyek a művészetről szólnak. Két modern szobor: Benedek Forrás és Muresan A geométer trónusa című munkája. /A. E. : Európai szobrok egy európai városban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./ „A szobrom borszéki travertinből készült – ez az anyag majdnem márványkeménységű. A mű a felfelé törekvést szimbolizálja, a függőleges oszlopok kapcsolódnak Bolyai János paralelláihoz: a szobor két figurája egymás körül tekergőzik, és valahol a végtelenben találkoznak” – mutatta be művét Benedek József szobrászművész. Gheorghe Muresan marosvásárhelyi alkotó egy hatalmas karosszéket faragott, ezzel a „monumentális alakzattal a mértantudós előtt is tiszteleghetek, hiszen lényegében a Teremtő is mértantudós” – mesélte a művész. /Máthé Éva: Karosszék és találkozás travertinből. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./
2008. december 16.
Marosvásárhelyen bemutatták Radványi Hajnal Üzen a Meseország /Hoppá Kiadó, Marosvásárhely/ című, 26 gyerekszíndarabot tartalmazó kötetét. – Szeretettel írtam ezt a könyvet. Kisiskolás gyerekeknek szántam. Célom, hogy a Bibliából ismert történeteket élővé tegyem és dramatizálás által közelebb kerüljenek a lelkivilágukhoz – vallja a szerző, akit a Népújságban a Máltai Szeretetszolgálat és a Magányosok Klubja krónikásaként ismerhetnek az olvasók. /Mezey Sarolta: Üzen a Meseország. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./
2008. december 17.
Egyedülálló kezdeményezéssel rukkolt elő a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium: a folyosóra kihelyezett nagyméretű képernyőn az iskola életét bemutató hírújság látható. Bálint István igazgató elmondta, azzal a céllal hozták létre ezt a médiafelületet, hogy az iskola életének fontos eseményeiről – a tanulókat érintő pályázatokról, rendezvényekről – tájékoztassák mind a diákokat, mind a tanárokat. Horváth Éva ötletgazda, aki Román Mihály újságíróval közösen megszerkesztette az első adást is, hangsúlyozta, azt szeretnék, ha a diákok minél jobban bekapcsolódnának az anyagok elkészítésébe. /(karácsonyi): Képújság a Bolyaiban. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./
2008. december 18.
Az új kormány az észak-erdélyi autópályán csak 254 kilométer elkészítését ígéri 2012 végéig, az egyelőre csak tervezés szakaszában lévő dél-erdélyi autópályát viszont teljes egészében megépíttetné. A 415 kilométer hosszú észak-erdélyi autópálya vesszőfutása nem ér véget az új kormány beiktatásával sem. 2004-ben az elkezdett építkezés hamar leállt. Traian Basescu államfő korábban leszögezte: a dél-erdélyi autópálya megépítése sürgősebb. Emil Boc számára kellemetlen volt, hogy pártja nem támogatja a kincses várost is érintő autópálya mihamarabbi megépítését. A kormányprogram-tervezet szerint 2012-ig csak a Bors és Marosvásárhely közötti 254 kilométert, vagyis a sztráda 60 százalékát tervezik megépíteni. /borbély: Folytatódik az észak-erdélyi autópálya vesszőfutása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./
2008. december 18.
Elégedetlenségét fejezte ki a Marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom amiatt, hogy a „Boldog Új Évet” feliratú díszkivilágítások csak román nyelven olvashatóak, holott 2007-ben a fényfeliratok kétnyelvűek voltak. A mozgalom emiatt nyílt levélben fordult Marosvásárhely polgármesteréhez, kiemelve, hogy a polgármesteri hivatal ezzel megszegi a közigazgatási törvény előírásait, mely szerint kötelező kétnyelvű feliratot használni minden olyan helyiségben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere válaszul azt ajánlotta a Civil Elkötelezettség Mozgalom tagjainak, figyelmesebben nézzenek szét a városban, a magyar nyelvű fényfeliratok ugyanis fel vannak szerelve, csak a tavalyival ellentétben nem a román feliratok mellé helyezték azokat. /Berszán Réka: Magyar nyelvű jókívánságokat követelnek Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./
2008. december 18.
Dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a Hidegvölgybe látogatott közel ötszáz karácsonyi csomaggal, amelyeket az ott élő gyerekeknek szánt. A romák azonban nem örültek ennek, kiabáltak, azzal vádolták a városvezetőt, hogy valós problémáik megoldása helyett némi édességcsomaggal akarja őket lekenyerezni. A felháborodás fő oka az volt, hogy a hetekben a Salubriserv köztisztasági vállalattól – a romák szerint – több mint hetven személyt bocsátottak el és további menesztésekre lehet számítani. Azt mondják, azért szűnnek meg munkahelyek, mert a polgármesteri hivatal több milliárddal tartozik a vállalatnak. A városvezető a panaszokra a maga szokásos hangnemében reagált, a gazdasági válságra, valamint a kormányra hárítva a nincstelenség okait. /Menyhárt Borbála: Darázsfészekbe nyúlt a polgármester. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./
2008. december 18.
A Marosvásárhelyi Kulturális Központ a 18. századi Marosvásárhely világát ábrázoló kulturális naptárral ajándékozta meg a megyeszékhelyi iskolák magyar osztályait. A naptárban bemutatott barokk épületekről Orbán János művészettörténész mondott ismertetőt a Kultúrpalotában pedagógusoknak és diákoknak. A cél az, hogy a városban élő magyar diákok jobban megismerjék Marosvásárhely kulturális örökségét, neves személyiségeit és épületeit. /(menyhárt): Megismerni a múltat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./
2008. december 18.
Újabb tárlat látogatható a Marosvásárhelyen, a Megyei Múzeum Szépművészeti részlegén. A David házaspár közel 200 darabos gyűjteményének egy részét állították ki. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója elmondta, a régészeti raktárt sikerült elköltöztetni, az így megüresedett termeket pedig a román képzőművészeti gyűjteménnyel fogják berendezni. December 17-én felavatták az első termet: a David házaspár által 1984 óta gyűjtött és a múzeumnak adományozott, közel 200 festményéből mutatnak be 35 darabot. A Kultúrpalota harmadik emeletének jobb szárnyát teljes egészében a román klasszikusoknak fogják szentelni, így a többnyire Bernády György által összegyűjtött magyar klasszikusok mellett a román alkotások is helyt kapnak. /Antal Erika: Új tárlatterem. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./
2008. december 19.
A marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora, Gáspárik Attila és Bolvári-Takács Gábor, a budapesti Magyar Táncművészeti Főiskola rektor-helyettese írta alá azt a megállapodást, amely a két intézmény partneri viszonyának fenntartását szolgálja. Táncoktatás terén egész Erdélyben, így a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen is szakemberhiány van. Ennek orvoslását látja Gáspárik Attila, az egyetem rektora az együttműködési szerződésben. „A jelenlegi erdélyi magyar hivatásos néptáncegyütteseknél, tudtommal, senkinek sincs felsőfokú szakmai képzettsége” – magyarázta a rektor. /Antal Erika, Kánya Gyöngyvér: A közös nevező – a tánc. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./
2008. december 19.
Egy éve hunyt el a kiváló sebész főorvos, dr. Megyes Tibor /sz. Csíkszépvíz, 1944/. 1968-ban Marosvásárhelyen szerzett orvosi oklevelet. 1975-től a csíkszeredai megyei kórház sebészeti osztályán dolgozott, 1994-től a sebészeti osztály vezető főorvosa volt. Intenzíven foglalkozott a melldaganatok – főleg a mellrák – patológiájával és sebészeti kezelési lehetőségeivel, e téren igen nagy elismerésre tett szert. 2007 májusában Hargita Megye Tanácsa életműdíjjal tüntette ki. /Forró-Erős Gyöngyi: In memoriam Megyes Tibor. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./
2008. december 19.
December 17-én tartották a kolozsvári Koinónia Kiadó éves beszámolóját, mellette kiadványaikat is bemutatták a Bocskai-házban, a Sapentia Egyetem épületében. A könyvvásáron Visky András, a Koinónia igazgatója elmondta: a kiadó célja a 15 évvel ezelőtt elkezdett munka folytatása, kortárs teológiai, társadalomtudományi és szépirodalmi művek egyidejű megjelentetése. A Boldog Arábia című Lorand Gaspar mű magyar nyelven először a Koinónia Könyvkiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. Visky András határozta el, hogy fényképalbumot ad ki a világhírű költő és fotográfus műveiből, így született meg a háromnyelvű, színes és fekete-fehér illusztrációkkal ellátott Közelítés a fényhez című kiadvány. Kolozsvár után Marosvásárhelyt mutatják be a Zágoni Balázs által szerkesztett Kincses Képeskönyv sorozat második kiadványa. A sorozat első kötete a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár 2007. évi Szép Könyv versenyének fődíját nyerte el. A rendezvényen jelen volt Jánosi Andrea, a városkönyvek tervezője is. A Visky András által szerkesztett, Stop the Tempo című drámaantológiáról az egyik fordító, Demény Péter beszélt. Az est folyamán többek között Jász Attila Angyalfogó, Eginald Schlattner Fejvesztett kakas, Margitházi Beja Az arc mozija. Közelkép és filmstílus és Láng Zsolt Trója vagy tottja? „A „romániai” „magyar” „irodalom” „története” című köteteiről is szó esett. /Ferencz Zsolt: Könyvvásár a Bocskai-házban. A Koinónia Kiadó éves beszámolója. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2008. december 19.
Nem lehet vállalkozásként kezelni a magyar nyelvű könyvek megjelentetését Erdélyben – vallja Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, a Mentor Kiadó igazgatója. Szerinte az erdélyi szerzők munkáinak kiadása közszolgálat. Létezett 1989 előtt is erdélyi magyar könyvkiadás, de az nem tudta betölteni a szerepét, hiszen egész sor ága a tudománynak, ismeretterjesztésnek tabutéma maradt. Óriási adósság halmozódott fel a magyarság létének, szellemiségének ismertetése szempontjából. Létezik ugyanakkor egy nagyon aktív szerzőgárda Erdélyben, és az itthoni könyvkiadásnak kötelessége felvállalni azoknak a munkáknak a kiadását, amelyeknek a megírására emberek évtizedeket áldoztak. 2005-ig a magyar állami költségvetés is segítette a határon túli magyar könyvkiadást. Ez megszűnt egy ideig, de idén a Szülőföld Alapon keresztül újra juttatnak az erdélyi magyar könyvkiadásnak. Az igazi nagy támogatást a Communitas Alapítvány biztosítja – igen tisztességes összeggel. Ahhoz, hogy a támogatások elérjék a céljukat, a pénz megszerzése idején megjelölt valamennyi példányt el kellene adni. Ez nem lehetséges, ezért folyamatos deficit alakul ki a kiadók háza táján, amelyet folyamatosan görgetnek maguk előtt. Támogatást kapnak időnként egyes művekre a Nemzeti Kulturális Alaptól, a Szépirodalmi Kollégiumtól és az Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiumtól. Minden lehetséges csatornát kihasználnak a reklámozásra. A magyarországi piac még mindig előítéleteket táplál az erdélyi könyvekkel szemben. Az erdélyiek nem tudják a magyarországi kiadványokkal felvenni a versenyt. Gyakorlatilag erdélyi kiadó erdélyi szerzőt ad ki, és ezek a könyvek csak a hazai piacon fogynak. Marosvásárhelyen irodalmi esteket szerveznek. Volt, hogy megtelt a terem, de idén összesen 76 ember volt kíváncsi öt magyarországi íróra. Úgy tűnik, a magyar szakos tanárokat sem érdekli, melyek az új irányzatok a magyar irodalomban. /Ketesdy Bea: Könyvet egy emberért is. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./
2008. december 20.
A Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat legújabb számának bemutatóját december 11-én, az egyik budapesti, Dob utcai kávéházban tartották a szerzők és a szerkesztők. Tematikus számuk címe: A mi Erdélyünk. A közölt írások többnyire a régi időket idézik. Tamás Gáspár Miklós szerint Erdélyben, sőt egész Romániában a zsidóság múlttá vált. A lapszám bemutatóján Erdélyi Lajos elmesélte, életének nagyobbik részét Marosvásárhelyen töltötte, a Sütő András vezette Új Élet munkatársa volt. 1940-ben, a bécsi döntés megváltoztatta életüket. Marosvásárhely fellobogózva várta a honvéd csapatokat. Végül jött Auschwitz. A szintén marosvásárhelyi Ágoston Vilmos író, kritikus – a ’70-es évek végén a helyi területi rádió munkatársa volt, jelenleg Gödöllőn él –, írással szerepel az összeállításban. Ágoston apját munkaszolgálatra hívták be, ezzel megúszta azt, amit szerettei nem, ugyanis több családtagját elhurcolták Auschwitzba, ahonnan nem volt visszaút. Az erdélyi jelent többek között Simon Judit nagyváradi újságíró képviselte a lapban, aki azt vallja, hogy ő magyar, és a vallása zsidó. „Egyik sem zavarja a másikat. Egyik sem több, mint a másik. ” A Tompa Gáborral, a Kolozsvári Magyar Színház rendezőjével készített interjúból kiderül: az anyjának az apja volt zsidó származású. Tompa Gábor rendező kifejtette: Harag György meg Kovács György sem hagyta magát sodortatni a középszerű, népnemzeti hőbörgés által, ezért tudtak európai módon gondolkodni a színházról. Parászka Boróka, a marosvásárhelyi A Hét főszerkesztője két könyvet ismertetett. Lőwy Dániel A Kálváriától a tragédiáig című könyvében a kolozsvári zsidóság történetét dokumentálta a második világháborúig. Tibori Szabó Zoltán az Árnyékos oldalban pedig a holokauszt utáni évek eseményeit boncolgatta. Dragomán György 1973-ban született, az anyai nagymamája zsidó származású, tizenöt éves korában vándorolt ki szüleivel Magyarországra. A fehér király című regénye az utóbbi évek talán legnagyobb könyvsikere. /Kibédi Varga Sándor: Kettős identitás, dupla szorítás. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
2008. december 20.
Száz éve született Pataki József történész /Kászonjakabfalva, 1908. dec. 6. – Kolozsvár, 1993. szept. 17./. Kolozsváron az I. Ferdinánd Tudományegyetemen, egyetemes és román történelem, valamint román nyelv szakos diplomát szerzett (1930). 1930–1935 között a kolozsvári római katolikus főgimnázium, másként Piarista Gimnázium, majd (1935–1941) a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző és gimnázium tanára volt. 1941 őszén Csíkszeredában a Római Katolikus Főgimnázium igazgatója lett. 1944-ben behívták katonának. Négyévi hadifogság után, 1948 végén Kolozsvárra tért haza. 1955-től a Bolyai Tudományegyetemen a középkori egyetemes történelem előadója volt, magyar előadói funkcióját 1959-et követően is megtartotta, egészen az 1974-ben történt nyugdíjba vonulásáig tanított. 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta. Doktori értekezését, az Anjou királyaink és a két román vajdaság címmel 1944-ben védte meg. Az 1950-es években a fiatal Demény Lajossal feltárták az 1437-es erdélyi parasztfelkelés valódi okait és lefolyását. A Kelemen Lajos Emlékkönyv (1957) hozta A magyar és a román tudományos kapcsolatok történetéhez című tanulmányát. Úttörő értékük van az Erdély gazdasági életét, fejlődését tárgyaló műveinek. A csíki vashámorról írt könyvét, János Pál előszavával, 1971-ben a csíkszeredai múzeum adta ki. A székely katonatársadalmat mutatta be Imreh István és Pataki József: A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején. Dolgozatukat a Székely felkelés 1595–1596 (1979) című kötetben adták közre. Pataki összegyűjtötte a kincses város XVII. századi tollforgatóinak a feljegyzéseit. A kötet a cenzúra miatt azonban csak 1990-ben jelenhetett meg /Kolozsvári emlékírók/. Pataki Józsefnek Demény Lajossal nagy vállalkozása a Székely Oklevéltár új sorozatának az elindítása. Az új sorozat első három kötete Udvarhelyszéknek a XVI. század második feléből megőrzött törvénykezési jegyzőkönyveit, ún. protokollumait tartalmazza. A harmadik kötet kiadását Pataki József már nem érhette meg (a kötetek kiadásának éve: 1983, 1987, 1994). A kászonszéki krónika (1992) Imreh István professzorral közös munkája. /Szőcs János: Pataki József, a történetíró. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./
2008. december 20.
Hadnagy József erdélyi származású és a lelki erdélyiségéhez ragaszkodó költő, megjelent ötödik verseskötete. A nyolcvanas évek végén az elviselhetetlennek tűnő romániai diktatúra elől elmenekült, azóta Debrecenben élő költő nemcsak gyökereivel kötődik szülőföldjéhez, könyvei is rendre Erdélyben, Marosvásárhelyen jelennek meg, miközben egyes művei sokféle más Kárpát-medencei, sőt külföldi, svédországi magyar lapokban, kiadványokban is szerepelnek. Az Égő fák (1994) és a Szürkéntúli Fények (1996) című kötetek után a Mint szép mesék kalóza (2000) már valódi költőegyéniséget reprezentált, írta Bertha Zoltán irodalomtörténész. A költő töprengett a „világról, emberről, Istenről, életről és halálról, értelemről és érzelemről, bűnről és erényről. Istenkeresése költészetének egyik vonulata. A másik a szerelem. Harmadik a szülőföld, a táj – a haza. Világképe nem túlságosan derűs, szkepszise az évekkel csak mélyül” – ahogyan mindezt róla több kötetének szerkesztője, a kiváló marosvásárhelyi prózaíró, Bölöni Domokos állapította meg. A Hajnaltól hajnalig (2006) című kötetben több az oldottabb, vallomásosabb-bensőségesebb tónusú költemény- A poétikai gazdagodás folytatódik Labirintus /Rím Könyvkiadó/ című legfrissebb versgyűjteményében. A Két hazám című töredéke definiálja köztes létállapotát („Ott gyökér. Itt levél”; „Ott élek. Itt lakom”; „Telek fagypontján / itt kapaszkodom / az ott mélyülő gyökérbe”). Sorslátomásos, a magyarság romlását és fogyatkozását láttató költeményei között a különös erejű Rákos fekély című verse. /Bertha Zoltán: A költői szó mélységei és labirintusai. Hadnagy József új kötete elé. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
2008. december 22.
Érdekes javaslatok, indulatok és kizárás az RMDSZ-ből – így lehet összegezni az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 21-i marosvásárhelyi ülését. A tanácskozás célja a parlamenti választások eredményének a kiértékelése, valamint a jövő feladatokra való felkészülés volt. Az ülésen bejelentették, hogy kizárják a szövetségből Benedek Imre Maros megyei tanácsost, aki bíróságon támadta meg Kötő József parlamenti képviselői mandátumát. Ennek következtében a bukaresti ítélőtábla – egyelőre nem jogerős ítéletben – érvénytelenítette Kötő mandátumát, amely így bizonytalanná vált. Markó Béla Politika és érdekvédelem című beszédét mondta el, amit a szövetség elnöke vitairatnak szánt. Markó élesen bírálta Tőkés László református püspököt, „aki palástját hol felöltve, hol levetve, hol prédikálva, hol szitkozódva, de folyamatosan az RMDSZ ellen kampányolt”. Tőkés most sem veszi észre, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiöntené, amikor az RMDSZ-szel szemben már a Szociáldemokrata Pártot is ,,bölcsnek” mondja. „Román politikusokat is inkább agyba-főbe dicsér, józansággal, felelősségérzettel ruházva fel egytől egyig őket, csak nehogy valaki is el merje hinni, hogy az RMDSZ nélkül esetleg rossz irányba csúszhat, magyarellenessé válhat a kormányzás” – vélte Markó. Az RMDSZ elnöke szerint Tőkés kritikájára szükségük lenne, de „szenvedélyes RMDSZ-gyűlöletével Tőkés lassan magára marad, és már azt sem fogják meghallgatni az emberek, amiben igaza van”. A választási eredményeket elemezve úgy értékelte, hogy egyetlenegy megyében, Háromszéken volt az átlagosnál jóval alacsonyabb a részvétel, minden bizonnyal emiatt nincsen Kolozs megyének szenátora, és Temes vagy Hunyad is képviselő nélkül maradt. Az RMDSZ-nek a szövetség jellegét kell erősíteni, hangsúlyozta. „Romániában nem magyar–liberális, magyar–demokrata vagy magyar–szociáldemokrata együttműködésben kell hosszú távon gondolkodni, hanem magyar–román együttműködésben. Ez nem politikai, hanem etnikai kérdés. Mindig a kormánytöbbségnek vannak hatékony eszközei, ezért az RMDSZ-nek mindig vállalnia kell a kormányzást. ” Hangsúlyozta: az RMDSZ-nek az ellenzéki szerepben meg kell keresnie az eszközöket arra, hogy az eddigi törvényes keretek ne csonkuljanak, az anyanyelvű oktatási intézmények tovább működjenek, és etnikai alapon egyetlen magyar embert se tegyenek ki az állásából. Kereskényi Gábor azt sérelmezte, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában és a parlament vezetőségében minden tisztséget a székelyföldi képviselők és szenátorok szereztek meg, Partium pedig nem kapott semmit. Borbély László azt javasolta, hogy az RMDSZ forduljon az államfőhöz, és az etnikai paktumot tegye lehetővé, akárcsak az oktatási együttműködési megállapodást, amely szintén a Basescu irányításával jött létre. Borbély sérelmezte azt, hogy a kormányprogramban fél mondat van a kisebbségekről, ami veszélyt jelent a jövőre nézve. Biró Rozália, az SZKT elnöke a jelenlévők tudomására hozta, hogy a Maros megyei szervezet kezdeményezésére kizárják Benedek Imrét, aki visszafordíthatatlan kárt okozott az RMDSZ-nek a Kötő József mandátuma ellen indított perrel. A tanácskozáson jelen lévő Benedek megpróbált felszólalni, de az ülésvezető Biró Rozália arra hivatkozva, hogy kizárása miatt Benedeknek az SZKT-tagsága is megszűnt, nem adott neki szót. A kizárt a teremből adott hangot nemtetszésének kijelentve, hogy „totál antidemokratikus intézkedés” volt. Kovács Péter ügyvezető alelnök szerint meg kell vizsgálni, hogy az öt székelyföldi területi szervezet közül miért csak egy működik. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szerint a román pártok több száz szavazatot vittek el azzal, hogy magyar lelkészeket kerestek meg személyesen, és olyan konkrét ígéreteket tettek nekik, hogy központi fűtést vezetnek be a református templomba, utat aszfaltoznak le. Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke kifogásolta Frunda György kijelentését, miszerint az ellenzékbe vonulás miatt a következőkben a területi szervezetek felelőssége lesz nagyobb. Kelemen szerint eljött az ideje annak, hogy mindenki „tolja a sárban a szekeret”, még azok „a primadonna politikusok is, akik belibbennek, és mondanak egy-két okosságot”. Olosz Gergely Kovászna megyei parlamenti képviselő szerint Háromszéken új politizálásra van szükség, és nem a választókat kell hibáztatni a távolmaradás miatt. Olosz a háromszéki fiatal politikusok és a régi vezetőség között már hónapok óta lappangó konfliktusra utalt. Markó az SZKT záróbeszédében szokatlan keménységgel intette le a partiumi elégedetlenkedőket. Úgy vélte, hogy „agresszíven és arrogánsan dicsekedtek” választási eredményeikkel a székelyföldi kollégáikat szidva, márpedig ez nem eredményez szolidaritást. Markó is elmarasztalta a háromszékieket, akik nem tudnak szembenézni saját kudarcaikkal. Hozzátette: ő is azt szorgalmazza, hogy az RMDSZ-en belül a partiumi szellemiség érvényesüljön minél jobban, és „ne a székelyföldi búvalbéleltség”. /Borbély Tamás: Etnikai paktumot ajánl az RMDSZ a román pártoknak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A román pártokkal való etnikai paktum megkötését tartja a legfontosabbnak Markó Béla RMDSZ-elnök: etnikai paktumot – vagyis együttműködési megállapodást az etnikumközi dialógus folytatására, az etnikumközi problémák megoldására kell kötni. Nagyon messze vannak attól, hogy arányos képviseletről lehetne beszélni. A magyar emberek leváltásának „etnikai okai és következményei lennének oktatásban, művelődésben, egészségügyben, mindenütt” – mondta Markó. „Most kell megkérdeznünk mindazokat, akik a választásokon mellettünk álltak, hogy miképpen látják a jövőt. Márpedig mellettünk állt a romániai magyar közösség túlnyomó része, támogattak az egyházak, a civil társadalom, az értelmiségiek nagy többsége. ” Fel kell kérni a romániai magyar értelmiségieket, vegyenek részt ebben az elemzésben, mondjanak véleményt. Az SZKT-n elhangzott: az RMDSZ még az EP-választások előtt tartaná meg a következő kongresszusát. Winkler Gyula EP-képviselő, a szórványfrakció képviselője rámutatott arra, hogy a romániai magyarság egyharmada szórványban él, és a legnagyobb empátiával tud viszonyulni a szövetségi elnök legfontosabb javaslatához, az etnikai paktumhoz, a román–magyar együttműködéshez. A román pártok vezető politikusai visszafogottan reagáltak a Markó Béla által javasolt etnikai paktumra. Cristian Diaconescu külügyminiszter-jelölt, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szóvivője úgy fogalmazott: érdeklődve várja az RMDSZ konkrét elképzeléseit a tervezett megállapodásról. /Antal Erika: RMDSZ: merre tovább? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./ Az SZKT elnöke, Bíró Rozália bejelentette, hogy az RMDSZ megvonta dr. Benedek Imrétől a politikai támogatást és kizárta a szövetségből, felolvasta a Maros megyei RMDSZ erről szóló határozatát, nem adott szót Benedek Imrének, hogy álláspontját kifejtse. Ezért Benedek a sajtónak nyilatkozva kijelentette: „Az Állandó Bizottság úgy fogalmazott, hogy kizártak az RMDSZ-ből. Mivel nem vettem részt a tanács ülésén, nem tudtam megvédeni a jogaimat, ezért mind a megyei, mind az országos Állandó Tanács döntését érvénytelennek tartom, abból is kiindulva, hogy írásban kértem az Etikai Bizottság összehívását, amikor a választásokkal kapcsolatos furcsaságokat észleltem. Választ nem kaptam. Markó Béla szövetségi elnököt telefonon kerestem meg, és megkértem, kapjak lehetőséget, hogy elmondjam, miről van szó. Visszautasította. Egy rablógyilkost sem utasítanak el úgy, hogy meg ne hallgassák. A jogaimba tiportak és megalázó helyzetbe hoztak”. Hozzátette, „továbbra is az RMDSZ-ben fogok tevékenykedni, továbbra is megvédem a jogaimat”. El fog menni egészen az európai jogi fórumokig, hangoztatta. Nem az RMDSZ ellen indított eljárást a román bíróságokon, hanem az Országos Választási Bizottság ellen. /Mózes Edith: Benedek Imrét kizárták az RMDSZ-ből. Ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2008. december 22.
Kiegyenlítette a Bechtellel szembeni 53,85 millió eurós tartozását az autópálya-társaság, a sztrádamunkálatok így is állni fognak, mivel mától január 5-ig a Bechtel alkalmazottai vettek ki kollektív pihenőszabadságot. A Bechtel a szállításügyi tárca tartozásaira hivatkozva több mint egy hete felfüggesztette az építési munkálatokat, és a 2500 fős munkaerő-állományából ideiglenes jelleggel 2300 embert küldött haza. Radu Berceanu, az új kormány szállítási miniszteri posztjának várományosa kijelentette, hogy a Bechtel a munkálatok lassú üteme miatt a Bors–Brassó közötti 415 kilométeres teljes pályahosszból nagy valószínűséggel csak a Bors–Marosvásárhely közötti 254 kilométert fogja megépíteni, míg a Marosvásárhely–Brassó közötti 161 kilométeres szakasz építőcégeit közbeszerzési eljárás keretében fogják megnevezni. /Domján Levente: Bechtel: pénz van, munka áll. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2008. december 22.
Kiegyenlítette a Bechtellel szembeni 53,85 millió eurós tartozását az autópálya-társaság, a sztrádamunkálatok így is állni fognak, mivel mától január 5-ig a Bechtel alkalmazottai vettek ki kollektív pihenőszabadságot. A Bechtel a szállításügyi tárca tartozásaira hivatkozva több mint egy hete felfüggesztette az építési munkálatokat, és a 2500 fős munkaerő-állományából ideiglenes jelleggel 2300 embert küldött haza. Radu Berceanu, az új kormány szállítási miniszteri posztjának várományosa kijelentette, hogy a Bechtel a munkálatok lassú üteme miatt a Bors–Brassó közötti 415 kilométeres teljes pályahosszból nagy valószínűséggel csak a Bors–Marosvásárhely közötti 254 kilométert fogja megépíteni, míg a Marosvásárhely–Brassó közötti 161 kilométeres szakasz építőcégeit közbeszerzési eljárás keretében fogják megnevezni. /Domján Levente: Bechtel: pénz van, munka áll. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2008. december 22.
A Maros Művészegyüttes, az EMKE Maros megyei szervezete és a Folk Dancing and Music Egyesület szervezte december 20-án a Gyöngykoszorúk gyöngye néptánctalálkozót és a Szombat este nem jó citerázni… elnevezésű, közös citerásműsort Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes székházában. Az év művelődési mérlegét dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE-elnök és Barabási Attila-Csaba, az együttes aligazgatója vonták meg. Az előcsarnokban régi hangszereket tekinthetett meg a közel félezernyi résztvevő, a táncosok és nézősereg. Kilyén Ilka EMKE-vezető, színművésznő mély átérzéssel adta elő Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményét. Több együttes fellépett, a marosvásárhelyi Napsugár, a marosludasi Hajdina, a kibédi Madaras Gábor néptánccsoport, a holtmarosi együttes, a marosfelfalui Bíborka, a jeddi Benedek Elek iskola táncosai, a dicsőszentmártoni Kökényes, a segesvári Kikerics, a backamadarasi Kincses, az erdőcsinádi Árvácska, a vásárhelyi 10-es iskola csoportja, a mezőpaniti Kádár Márton iskola gyermekjátékköre és Muskátli tánccsoportja, a vajdaszentiványiak hagyományőrző együttese, a sámsondiak citerás és népdaléneklő csoportja. /Bölöni Domokos: Gyöngykoszorúk gyöngye. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2008. december 22.
Rendkívüli év volt az idei, mondta Kovács András Ferenc, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője, utalva arra, hogy 2008-ban kétszer adtak nívódíjat szerzőiknek. A Látó szerkesztői rendhagyó módon nem várták meg januárt a legszínvonalasabb írások szerzőinek díjazásával, hanem még év vége előtt átadták azokat. Marosvásárhelyen a Bernády Házban december 20-án nyújtották át a legjobbaknak az oklevelet esszé-, próza- és vers-kategóriában, illetve a pályakezdőknek szóló debütdíjat, a vele járó Batsányi-plakettet (Hunyadi László munkáját), illetve pénzösszeget. Váradi Nagy Pál a Látó márciusi számában megjelent Öregtorony című novellájáért debütdíjban részesült. Selyem Zsuzsa az esszé, valamint Király László a vers-kategóriában harmadik alkalommal vette át az elismerést. A Látó velencei számában közölt prózai szövegével Márton László budapesti író nyerte el az elismerést. /Antal Erika: Rendhagyó nívódíjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2008. december 23.
Már csomagolnak az RMDSZ kormányzati tisztségviselői. „Napokon belül bekövetkezik a váltás” – mondta Kovács Péter, az Országos Ifjúsági Hatóság (ANT) elnöke. Ő egyike annak a mintegy ezer RMDSZ-es tisztségviselőnek, akinek a szövetség ellenzékbe vonulásával meg kell válnia munkahelyétől. Egy részük a miniszteri, illetve államtitkári kabinetekben dolgozik, és az RMDSZ javaslatára került a posztjára, más részük versenyvizsgával jutott tisztségébe. „Az utóbbiak szerződése tulajdonképpen meghatározatlan időre szól, és törvényesen nehéz őket elmozdítani, de nem lehetetlen” – magyarázta Kovács. Az RMDSZ szerint a szakértői gárda sorsának nem kellene kormányoktól függnie, és figyelembe kellene venni az etnikai arányokat. A kormányváltás által érintett ezer személyből körülbelül százhetvenen dolgoznak Bukarestben, a többiek megyei intézményeknél tevékenykednek. /Benedek Sándor: RMDSZ-telenítés Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./ Tárcavezetőket, államtitkárokat és helyettes államtitkárokat, illetve a miniszteri és államtitkári kabinetek szakértőit is beleszámítva közel százhetven munkatársat foglalkoztatott a központi kormányhivatalokban az RMDSZ. Közülük egyelőre mintegy húsznak a tisztségét érinti a kormányváltás. A távozó tisztségviselők egy része visszatér korábbi munkahelyére, mások új foglalkozás után néznek. Kovács Péter is érintett, az általa vezetett intézmény beleolvad a leendő ifjúsági és sportminisztériumba, 2009. januárjában tehát a Kovács Péter ANT-elnöki mandátuma megszűnik. „Az RMDSZ országos ügyvezető elnökségén betöltött, területi szervezetekért felelős alelnöki tisztségemet a központi megbízatás idejére sem adtam fel, úgyhogy Kolozsvárra visszatérve azt a munkát folytatom tovább” – mondta Kovács Péter. Horváth Anna, a Középítkezési, Területfejlesztési és Lakásügyi Minisztérium államtitkára a családdal szembeni adósságainak törlesztését tartja az elkövetkező hetek legfontosabb teendőinek. Horváth Anna december 22-én nyújtotta be tisztségéről való lemondását, ezzel egyidejűleg viszont aktiválódott a kormány főtitkársága keretén belül működő kisebbségvédelmi hivatalban tíz éve versenyvizsgával elnyert állása. A közlekedési minisztérium leköszönt államtitkára, Tánczos Barna közgazdászként magánvállalkozóként fog dolgozni. Pásztor Gabriella oktatási államtitkár eredeti munkahelyére tér vissza. A magyar nyelv és irodalom szakos tanár a magyar, illetve roma oktatásért felelős tanfelügyelőként a Bihar megyei tanfelügyelőségen fog újra dolgozni. Székely Ervin egészségügyi államtitkár újságíróként folytatná. A Bihar megyei politikus az 1989-es rendszerváltozás az Ifjúmunkás című hetilap rovatvezetője, majd ennek jogutódja, a Fiatal Fórum, illetve az Ifi Fórum főszerkesztő-helyettese volt. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke szerint a most hazatérők teljes mértékben számíthatnak a szövetség támogatására. Borbély László szerint küzdeni kell az RMDSZ-tisztségviselőkért, mivel nagy többségük a román közvélemény előtt is bebizonyította szakmai hozzáértését. „Paktumot kell kötni a románsággal, hogy a többségiek is értsék meg: ezeknek az embereknek nem azért kell funkcióban maradniuk, mert az RMDSZ tette oda őket, hanem azért, mert valóban jók” – hangsúlyozta. Frunda György kifejtette, hogy a cél eléréséért mindent be kell vetni a parlamenti felszólalásoktól, a lobbimunkán keresztül egészen a személyes kapcsolatok kiaknázásáig. Verestóy Attila megígérte: mindenütt, ahol csak lehet, szavát emeli a magyar tisztségviselők érdekében. Eltérő Eckstein-Kovács Péter álláspontja, kijelentette, hogy „nem hullat könnyeket azokért, akik havi három órás tevékenységért annyit kerestek, mint más egy egész hónapos munkájáért”. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, a Liberális Demokrata Párt országos vezetőségi tagja egyetért azzal, hogy a magyaroknak helye van a megyei intézmények vezetőségében. Megjegyezte ugyanakkor, hogy nem feltétlenül „az RMDSZ által odatett” személyekre gondol. Marosvásárhelyen ki fog nevezni tisztségekbe magyarokat, de olyanokat, akiket ő tart megfelelőnek, szögezte le Florea. /Szucher Ervin, Benkő Levente: Csomagol az RMDSZ-es tisztségviselők egy része. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./
2008. december 23.
Bibliai témákat feldolgozó festmény, szobor, tűzzománc képezi a december 21-én a marosvásárhelyi Vártemplomi Diakóniai Központ kiállítótermében nyílt tárlat anyagát. A kiállításon többek között Kákonyi Csilla, Barabás Éva, Páll Lajos, Fekete Zsolt, Major Gizella, Kuti Dénes alkotásait láthatják az érdeklődők. A központ vezetője, Fülöp Ilona tiszteletes asszony és fia, Fülöp András főként azokból az alkotásokból válogatott, amelyeket a család akkor gyűjtött össze, amikor a néhai Fülöp G. Dénes még a Vártemplom lelkésze volt, ugyan a tiszteletes asszony felhívást is intézett az erdélyi képzőművészekhez bibliai témájú alkotások elkészítésére. A tárlatot Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész nyitotta meg. /Máthé Éva: Műtárgyak bibliai témára. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./
