Az eltüntetett szobrok, műemlékek számát illetően talán sehol sem jártak el oly keményen a múlt tárgyi emlékeinek az elfeledtetésében, mint a határvárossá vált Aradon. Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár, Marosvásárhely sem járt jobban. Murádin Jenő jeles kolozsvári művészettörténész A megsebzett szobor című munkája (Kolozsvár, Kriterion Kiadó, 2008) erről szól, könyve tárgyilagos repertóriuma az erdélyi műemlékrombolások egyik fontos szegmensének: a köztéri szobrokat ért atrocitásoknak. Erre a feladatra eddig még nem vállalkoztak. Murádin nemcsak kataszterét állította össze a ledöntött, szétfűrészelt, esetenként beolvasztott köztéri szobroknak, hanem felvázolta azt a történelmi, politikai hátteret, de főleg a társadalmi lélektant, amely e pusztítások motivációjául szolgált és azt, ahogyan ezt az erdélyi magyarság megélte. Az aradiak még szerencséseknek mondhatják magukat, hiszen megmaradt a szobor és hosszú, áldozatos harcok árán sikerült kiszabadítani rabságából, restaurálni és újraállítani. Nem úgy, mint a zilahi Wesselényi-szobrot, amelyet 1935 márciusában az éjszaka leple alatt döntötték porba és kőtalapzatát szétverték. A bécsi döntés után visszakerült a helyére, de 1950 után hosszú ideig bedeszkázva állt, 1990 után pedig több sérülés érte. Murádin 123 ilyen „sértett” szobor főbb adatait gyűjtötte kötetbe. – Az aradi lajstrom nyolc szobrot tartalmaz, majdhogynem teljes. /Puskel Péter: Erdélyi műemlékrombolások repertóriuma. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./
2009. február 17.
A magyar nyelvhasználat hiányát kifogásolja Marosvásárhelyen a Civil Elkötelezettség Mozgalom. A szervezet nyílt levélben szegezte Dorin Florea polgármesternek kérdéseit: miért nem kerültek magyar nyelvű közhasznú és tájékoztató jellegű feliratok a Tudor Vladimirescu negyedben nemrég megnyitott munkaponton, az itt dolgozó alkalmazottak miért nem tudnak válaszolni a magyar adófizetők nyelvén és miért nincsenek magyar nyelvű feliratok sem kifüggesztve? A szervezet figyelmeztet: az irodában elhelyezett egynyelvű táblák diszkriminálják a város magyar lakosságát. /A kétnyelvűséget kérik számon Dorin Floreatól. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./
2009. február 18.
Az RMDSZ és az EMNT vezetői február 22-én, vasárnap, Marosvásárhelyen írják alá a választási együttműködésre, a magyar összefogás listájának létrehozására vonatkozó megállapodást – jelentette be Markó Béla szövetségi elnök bukaresti sajtóértekezletén. Az RMDSZ vezetője rámutatott, az erdélyi magyar közösség szempontjából nagyon fontosnak tartja a Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével kötött megegyezést. A létező nézetkülönbségek ellenére mindkét fél elfogadta a szolidaritás szükségességét, a brüsszeli jelenlét és a magyarság hosszú távú érdekképviselete érdekében. Traian Basescu államelnök hétvégi, székelyföldi nyilatkozatai kapcsán Markó Béla leszögezte, az RMDSZ szívesen lát minden ilyen látogatást – hiszen a román politikusok ritkán látogatnak a két megyébe -, de azt nem, hogy véleményt mondanak anélkül, hogy az ottani helyzetet ismernék. „Értékeljük az elnök azon szándékát, hogy megismerje Székelyföld problémáit, de azt nem tudjuk értékelni, hogy kampánycélokra használja ezeket a látogatásokat”- fogalmazott. /Vasárnap aláírják az RMDSZ–EMNT együttműködést. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./
2009. február 18.
A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék visszautalta a bukaresti táblabíróságra a Benedek Imre kontra Központi Választási Iroda (BEC) perét. A november 30-i általános választások eredményeinek véglegesítése után a marosvásárhelyi orvos-politikus a bírósághoz fordult. Panaszában Benedek Imre azt kifogásolta, hogy a BEC, felrúgva a mandátumok elosztásának algoritmusát, megfosztotta Maros megyét egy nyolcadik parlamenti képviselői tisztségtől, helyette az ázsiai-afrikai körzetben induló Kötő Józsefnek ítélte az RMDSZ-t illető mandátumot. Az RMDSZ még az elmúlt év decemberében Benedek Imrének az RMDSZ-ből való kizárásáról döntött, 2009 elején eltávolították a Maros Megyei Területi Képviselők Tanácsának éléről, majd elveszítette a megyei önkormányzati képviselői mandátumát is. Benedek Imre védelmére több marosvásárhelyi és környékbeli RMDSZ-aktivista kezdeményező bizottságot hozott létre, mely aláírásokat gyűjt az orvos-politikus szervezetbe való visszafogadása érdekében. /Szucher Ervin: Benedek-ügy: mindent elölről. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./
2009. február 19.
„Én soha nem értettem egyet azokkal a politikusokkal, akik azt mondják: az egyház ne avatkozzon bele a politikába. Az egyházi embereknek igenis kell, hogy legyen szavuk a politikában, csak az arányokra kell vigyázni” – nyilatkozta Tempfli József. A nagyváradi római katolikus megyés püspököt annak kapcsán kérdezte a lap, hogy az RMDSZ Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT) marosvásárhelyi ülésén elhangzott javaslat szerint Tempfli lehetne a júniusi EP-választásokon az RMDSZ-jelöltlista második helyezettje, Tőkés László mögött. Tempfli Józsefet – aki megyés püspöki tisztségét március 7-én adja át Böcskei Lászlónak –a Bihar megyei RMDSZ javasolta a második helyre. A 78 éves Tempfli József elmondta: egyelőre csupán felvetés szintjén hangzott el a lehetőség, hogy EP-képviselőjelöltséget vállaljon. „Amennyiben hivatalos felkérésre kerül sor, természetesen megfontolom az ajánlatot” – tette hozzá a püspök. /Tőkés mögött Tempfli? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./
2009. február 19.
Február 17-én mutattak be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Balás Éva Párhuzamos merülés /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című kisregényét. A szerzőnek ez a második kötete, de mivel először állt szemtől szembe a közönséggel, méltatásában szerzőavatásnak nevezte az eseményt Nagy Miklós Kund. Évekkel ezelőtt Balás Éva – civilben tanítónő – Fintor(ta)szeletek /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című kötete került az olvasók elé. A szerző gyakran szerepel novelláival a Népújság Múzsa nevű kulturális mellékletében is. /Antal Erika: Szerzőavatása Bernádyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 19./
2009. február 20.
Marosvásárhely zajlottak a IV. Bod Péter Napok rendezvényei. Jakab István, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ menedzsere elmondta, az ötnaposra nőtt esemény során igyekeztek minden korosztályt megszólítani: az óvodásokat mesével és tánccal, az érettebb közönséget az intézmény névadójáról, illetve az 500 éve született Kálvin Jánosról szóló előadással. Az egyik napon a marosvásárhelyi Református Kollégium diákjai mezőségi dallamokra ropták a táncot. Fellépett Kilyén Ilka színművésznő is. Ősz Sándor Előd kolozsvári lelkész a kálvinizmus és a kisebbségi lét összefonódásáról beszélt. Sikeres volt Bálint Zsigmond fotóművész kiállítása, ahol 40 Maros megyei templom képe sorakozott. /Nagy Székely Ildikó: „Létünkre letekintve” IV. Bod Péter Napok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 20./
2009. február 21.
Vida Gábor 1968-ban született az Arad megyei Kisjenőben. Diplomát a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar-francia szakán 1994-ben szerzett. 1994-től a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Hagyományos prózát ír, számos kötete jelent már meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó (Búcsú a filmtől 1994-ben, Rezervátum 1998-ban) és a budapesti Magvető Kiadó (Fakusz három magányossága 2005-ben, Nem szabad és nem királyi 2007-ben) gondozásában. /Névjegy. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./
2009. február 23.
Az európai parlamenti választásokon bejegyzendő „magyar összefogás” listájáról, az erdélyi autonómia-törekvések közös képviseletéről, valamint az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) létrehozásáról írt alá megállapodást február 22-én, vasárnap Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az EMNT elnöke. Tőkés László szerint a megállapodás nem párt-, hanem nemzeti érdeket szolgál. Azok, akik emiatt őt megalkuvással, elveinek feladásával vádolják, szem elől tévesztik, hogy az erdélyi magyarság ügye elsősorban erkölcsi kérdés. Tőkés László ezzel arra utalt, hogy a Magyar Polgári Párt (MPP), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a polgári oldal más szervezetei is bírálták őt amiatt, hogy az RMDSZ-szel kiegyezett. Markó a két szervezet több vezetője, a történelmi magyar egyházak képviselői és újságírók jelenlétében emlékeztetett: többször próbálkoztak az egyezség megkötésével az RMDSZ és a szövetségen kívüli politikai áramlatok leghitelesebb képviselőjének tekintett Tőkés László között. Az SZNT és az MPP a szavazáson nem vett részt. Az ülésén jelen volt Szász Jenő MPP-elnök és EMNT-alelnök is, de ő sem szavazott. Az aláírt dokumentumok a két szervezet együttműködését, illetve a júniusi EP-választásokon történő együttes jelöltállítást szabályozzák. Az egyik az erdélyi magyarság kollektív identitásának megőrzését és gazdagítását, a belső önrendelkezésen alapuló közösségi autonómia-formák elismertetését tekinti fontos célnak, és ennek közös képviseletét írja elő. Az EP-választásokra összeállítják a „magyar összefogás listáját”, s azt az RMDSZ nevében jegyeztetik be. A jelöltek 75 százalékát az RMDSZ, 25 százalékát pedig az EMNT nevezi meg. A listát Tőkés László vezeti, a második és harmadik helyre az RMDSZ, a negyedik helyre pedig az EMNT nevezi meg a jelölt személyét, A másik megállapodás az EMEF létrehozásáról szól. A testület paritásos alapon jön létre, tagjainak felét az RMDSZ, másik felét az EMNT elnöke jelöli (hat-hat személyt). /Markó és Tőkés aláírta a magyar összefogás megállapodását. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./ Tőkés László kifejtette: európai parlamenti képviselőként nyilvánvalóvá vált számára, hogy az együttműködés nélkül nem lehet eredményeket elérni, nem lehet autonómiát, magyar nyelvű felsőoktatást teremteni, rendezni a csángók problémáit, és az egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdéseit. Markó Béla és Tőkés László aláírta az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozásáról szóló dokumentumot is, a testületnek a közös autonómiakoncepció kidolgozása, és a fontos stratégiai kérdések megvitatása lesz a feladata. Az SZNT úgy döntött, hogy kilép az EMNT-ből, ennek egyik oka pedig az RMDSZ-szel közösen állítani tervezett jelöltlista. Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint a „függetlenedés” oka nem csupán a közös listaállítás, hanem az SZNT és az EMNT eltérő elképzelései a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban. Az SZNT elnöke szerint a szervezet továbbra is együttműködik majd az EMNT-vel, és értékeli Tőkés László munkáját az Európai Parlamentben. /Aláírták a közös jelöltállításról szóló EMNT-RMDSZ megállapodást. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./ A megállapodás szövege: Koalíciós MEGÁLLAPODÁS a közösségi autonómia-formák közös képviselete és az európai parlamenti választásokon való együttműködés érdekében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között: Tudatában annak, hogy az erdélyi magyarság kollektív identitásának megőrzése és gazdagítása, a belső önrendelkezésen alapuló közösségi autonómia-formák elismertetése szempontjából kulcsfontosságú az autonómia-program egységes megjelenítése és következetes képviselete, Felismerve a politikai pluralizmus és az abból eredő verseny korlátait egy számbeli kisebbségben élő nemzeti közösség érdekeinek érvényesítése esetében, Azon meggyőződés által vezérelve, hogy az erdélyi magyarság stratégiai céljainak érvényesítéséhez önálló külpolitikai fellépésre van szükség, az európai parlamenti képviselet pedig a közösségi érdekvédelem egyik legfontosabb külpolitikai eszköze, amelynek tükröznie kell a közösség sokszínűségét és egységét, Egyetértve abban, hogy közös fellépéssel az erdélyi magyarok európai parlamenti képviselete erősebb lehet, A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megállapodik a következőkben: I. Az azonnali és távlati közösségi célok tisztázása, kiemelten az autonómia-törekvések összehangolása és közös képviselete érdekében: 1. Közösen hozzák létre az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), melynek működését külön megállapodás szabályozza. Az EMEF április hónap elején alakul meg. Az EMEF keretében keresik a megoldást arra, hogy az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája intézményrendszerének megvalósítására és működtetésére hivatott Kulturális Autonómia Tanácsát (KAT) közösen hozzák létre. Az RMDSZ a szövetség soron következő – 2009. áprilisi – kongresszusán napirendre tűzi az erre vonatkozó határozatok módosítását, az EMNT pedig soron következő – 2009. áprilisi – plenáris ülésén erre vonatkozó határozatot fogad el. Az RMDSZ és az EMNT közös munkacsoportot hoznak létre, amelynek feladata cselekvési terv kidolgozása és a konkrét lépések összehangolása a Székelyföld területi autonómiájának megvalósítása érdekében. Az érintett önkormányzatokkal együttműködve, közös munkacsoportot hoznak létre, amelynek feladata cselekvési terv kidolgozása és a konkrét lépések összehangolása a magyar többségű, illetve jelentős magyar lakosságú közigazgatási egységek sajátos jogállásának elismertetése érdekében. 1. Támogatják a székelyföldi önkormányzati elöljárók által kezdeményezett Székelyföldi Memorandum gondolatát, és vállalják annak képviseletét a különböző hazai és nemzetközi fórumokon. Hasonló jellegű memorandum kidolgozását kezdeményezik az interetnikus környezetben és a szórványban élő erdélyi magyar közösségek sajátos problémáinak bemutatására, és vállalják ennek képviseletét a különböző hazai és nemzetközi fórumokon. 2. Az RMDSZ által kidolgozott és a Velencei Bizottság által pozitívan véleményezett törvénytervezetet az EMNT két erre vonatkozó tervezetének rendelkezéseivel összehangolva, közösen lépnek fel egy olyan kisebbségi törvény elfogadása érdekében, amely megteremti a kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának jogi kereteit. 3. Az RMDSZ együttműködik a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanáccsal, és megvizsgálja teljes jogú tagként való részvételének lehetőségét ebben a testületben. II. Az EP-választásokon való közös fellépés érdekében: 1. Az RMDSZ és az EMNT belső koalíciós jelölt-listát állít a 2009. június 7-én tartandó EP-választásokon „Magyar összefogás” név alatt. 2. A hatályos törvényes feltételeket mérlegelve, a belső koalíció jogi keretét az RMDSZ jogi személyisége adja, tehát „A magyar összefogás listáját” az RMDSZ nevében, a tulipán jele alatt jegyeztetik be, politikai tartalmát a jelen megállapodásban megfogalmazottak határozzák meg. 3. „A magyar összefogás listáján” szereplő jelöltek 75%-át az RMDSZ, 25%-át az EMNT nevezi meg. A belső koalíciós partnerrel való egyeztetés után, mindkét szervezet maga dönt jelöltjeiről. A jelölési folyamat során a felek kötelezően érvényesítik a Temesvári kiáltvány 8. pontjában megfogalmazottakat. „A magyar összefogás listáját” Tőkés László, az EMNT elnöke vezeti. 4. „A magyar összefogás listájának” 2. és 3. helyére az RMDSZ, 4. helyére az EMNT nevezi meg a jelöltek személyét. 5. A lista többi helyére a felek felváltva nevezik meg a jelölteket, a fenti arány tiszteletben tartásával. A felek vállalják, hogy időközi mandátumcserék esetében is megtartják a választásokon kialakult mandátumarányt. A választók minél hatékonyabb mozgósítása érdekében a felek saját kampánystábbal rendelkeznek, és önállóan kampányolnak, de kampányrendezvényeiket összehangolják. A különböző elképzelések összehangolására, valamint a közös fellépések megtervezésére és kivitelezésére kampányegyeztető bizottság alakul, amelybe mindkét fél 3 – 3 személyt javasol. A hivatalos szavazócédula kivételével az összes kampány-kiadványon, illetve nyomtatott és audiovizuális kampány-eszközön feltüntetendő az RMDSZ és az EMNT jele, továbbá a „magyar összefogás” felirata. Az RMDSZ és az EMNT egyaránt kiveszik a részüket az induláshoz szükséges támogató aláírások összegyűjtéséből, illetve a kampány finanszírozásából. Közös munkacsoport dolgozza ki a „Magyar összefogás” – RMDSZ-EMNT-belső koalíció európai választási keretprogramját, az alábbi sarokpontok szerint: a. a különböző közösségi autonómia-formák nemzetközi képviselete; Románia EU-tagságából eredő lehetőségek kiaknázása Erdély modernizációja érdekében; a régiók Európája, valamint ezen belül Erdély és Kelet-Közép-Európa felértékelése az EU reformfolyamatában; A közös választási program véglegesítésénél a felek képviselői egyetértési jogot gyakorolnak. 6. A RMDSZ és az EMNT által nevesített jelöltek a választási kampányban a közös választási program mellett a saját értékrendjüket, célkitűzéseiket és prioritásaikat képviselik. A megválasztott európai parlamenti képviselők saját szervezetüknek tartoznak felelősséggel, de keresik a konzultációs lehetőségeket és a konszenzust a magyar közösséget érintő ügyekben. „A Magyar összefogás listáját” 2009. március 23-ig véglegesíti az RMDSZ és az EMNT. Az RMDSZ nevében az EMNT nevében Markó Béla. elnök; Tőkés László, elnök. Marosvásárhely, 2009. február 22. MEGÁLLAPODÁS az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létrehozásáról Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének és érdekvédelmének hatékony működtetése szükségessé teszi egy hiteles egyeztető fórum létrehozását, olymódon, hogy a közösség érdekérvényesítő képessége a politikai sokszínűség hasznosításával tovább erősödjék. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megállapodik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (továbbiakban EMEF) létrehozásában. 1. Az EMEF a politikában és a közéletben jelentkező különböző vélemények és álláspontok egyeztető fóruma. Működésének elvi alapjai: a bizalom és a közösségi szolidaritás helyreállítása, a választói akarat és a demokrácia szabályainak tiszteletben tartása, a munkamegosztás és esetenként az egységes fellépés a közösségi érdekérvényesítésben, a konszenzusalapú döntéshozatal. 2. Az EMEF paritásos alapon jön létre. Tagjainak felét az RMDSZ elnöke, felét az EMNT elnöke jelöli. Az EMEF, a két szervezet elnökén kívül, akik egyben a társelnöki tisztséget is betöltik, további 12 tagból áll. Az EMEF működési szintjei és tanácskozási rendje: országos vezetői szinten – szükség szerint, de évente legalább kétszer ülésezik, szakértői szinten – szükség szerint. 3. Az EMEF általános feladata közös álláspont kialakítása a romániai magyar közösség egészét érintő politikai kérdésekben, kiemelten az alábbiakban: a közösségi autonómia különböző formáinak egységes képviselete a hazai és külföldi fórumokon, választási együttműködés részleteinek kidolgozása az önkormányzati, parlamenti és EP választásokon, a romániai és magyarországi közpénzeken alapuló támogatási rendszerek hatékonyságának növelése, munkacsoportok kialakítása döntés-előkészítés céljából. 4. Az EMEF a megalakulását követő hónapokban a következő területeken hoz létre munkacsoportokat: a különböző közösségi autonómiaformák koncepcióinak egyeztetése, és egységes jogi kodifikációja, a választási törvények módosítása, diszkriminációmentes és kisebbségbarát választási rendszer kialakítása céljából, alkotmányos reform, saját alkotmánytervezet kidolgozása, felsőoktatási és közoktatási stratégia kidolgozása, beleértve a felekezeti oktatást, a szociális rendszer reformja, beleértve a nyugdíjrendszert is, a fiatalok szülőföldön való boldogulásának programja, a politika, az egyházak, illetve a szakmai és rétegszervezetek együttműködésének összehangolása a támogatási rendszer újragondolása annak érdekében, hogy hatékonyabbá és átfogóbbá tegyük azt. 5. Az EMEF döntéseit konszenzussal hozza meg, határozatai formálisan ajánlás jellegűek. Az EMEF konkrét szervezési és működési rendjét saját maga határozza meg, közvetlenül megalakulása után. Markó Béla, az RMDSZ elnöke; Tőkés László, az EMNT elnöke. Marosvásárhely, 2009. február 22. /Krónika (Kolozsvár), febr. 23./
2009. február 23.
2009. február 21-én, Marosvásárhelyen ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága, úgy döntött, hogy az SZNT független, önálló testületként működik tovább. Az SZNT a továbbiakban is kész az együttműködésre, a romániai magyarság többi szervezetével, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, a Magyar Polgári Párttal, az RMDSZ-el, a magyar egyházakkal és a székelyföldi önkormányzatokkal, a civil szervezetekkel, amelyek felvállalják Székelyföld autonómiáját. Az együttműködés feltételei, hogy az RMDSZ képviselői március 15-ig visszavonják a kisebbségi törvény tervezetét, illetve benyújtják a parlamentbe a Székely Nemzeti Tanács autonómia statútum-tervezetét, az összes RMDSZ-es többségű székelyföldi önkormányzatba március 15-ig beterjesztik a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazásra vonatkozó határozat-tervezetet, végül: a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ önkormányzati tisztségviselőin keresztül hozzák létre a székely székek önkormányzatainak szövetségeit, illetve ezekből a székelyföldi önkormányzatok szövetségét, és hívják össze az SZNT védnöksége alatt a székelyföldi önkormányzati nagygyűlést. /A Székely Nemzeti Tanács kivált az EMNT-ből. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./
2009. február 23.
Törvény kellene garantálja az arányos etnikai képviseletet a közintézményekben – jelentette ki Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján Frunda György szenátor. Szerinte az RMDSZ-nek közeljövőben ki kellene dolgoznia az erre vonatkozó jogszabályt, ugyanis etnikai és nem politikai kérdésről van szó. Kifejtette, románok és magyarok egyaránt egyenlő, a lakosság összetételének megfelelő arányban kell, hogy képviselve legyenek az illető megye közintézményeiben, így Szilágy megyében a tisztségek 15, Marosban 38, Kovásznában 75 és Hargitában 80 százalékát magyar nemzetiségű személyek kellene hogy betöltsék. „Örvendetes, hogy Traian Basescu államfőt foglalkoztatja a két, többségében magyarlakta megye helyzete, de sajnálatos, hogy ahelyett, hogy pozitív üzenetet fogalmazna meg, az ellentéteket szítja” – fogalmazott Frunda. Arra is kitért, hogy nem azért nincsenek román igazgatók a két megye vezetőségében, mert a választottak elleneznék ezt. „A románok, amikor meghallják, hogy milyen alacsony fizetések vannak a közigazgatásban, inkább valamelyik közintézménybe vagy katonai egységben próbálnak elhelyezkedni – háromszor akkora javadalmazásért” – nyilatkozta Frunda György. /Pap Melinda, Szucher Ervin: Arányos képviseletet javasol Frunda. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./
2009. február 23.
Dragomán György marosvásárhelyi származású magyarországi író volt a vendége Nagyváradon a hétvégén szervezett Törzsasztalnak. Az íróval Körőssi P. József, a budapesti Noran Kiadó vezetője beszélgetett. Dragomán György A fehér király című regényét 28 nyelvre fordították le. Az írónak személyes kötődése is van Nagyváradhoz, édesanyja ugyanis innen származik, így gyermekkorában gyakran megfordult a városban. Dragomán György szüleivel 1988-ban települt át Magyarországra. A kitelepedést megelőzően többször is zaklatta a kommunista hatalom a családot, gyermekként attól félt az író, hogy elviszik édesapját. Körőssi P. a „félelem regényének” nevezte a meg nem nevezett diktatúrában játszódó könyvet. /Fried Noémi Lujza: Gyermekként nagyon tudunk félni. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./
2009. február 23.
Harmadik erdélyi turnéját tartotta a Magyar Kanizsai Udvari Színház, Wass Albert műve alapján rendezett nagysikerű mesejátékával. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett turné állomásai közt szerepelt több székelyföldi város, valamint Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely is, de a közönség részéről a Gyimesben, Torockón illetve Déván tapasztalták a legnagyobb lelkesedést. Torockón, a falu apraja, nagyja eljött az előadásunkra. Déván többnyire gyermekekből verbuválódott a közönség. Hat nap alatt 11 előadást tartottak, mindenhol családoknál, lelkészeknél, kollégiumokban szálltak meg A turné során gyűlt adományokat az előadóművészek a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonai számára ajánlották fel. /Gáspár-Barra Téka: Erdők meséje – a szórványban is. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./
2009. február 23.
Aurelio Brandolini (1454–1497) firenzei humanista író De humanae vitae conditione et toleranda corporis aegritudine című dialógusát adta ki magyar és latin nyelven a Kriterion Kiadó. A Dialógus az emberi sorsról és a testi betegségek elviseléséről című kötetet február 20-án mutatták be Marosvásárhelyen. Brandolini 1489–1490-ben retorikatanár volt Mátyás udvarában, latin nyelvű kézirata 1539-ben jelent meg először nyomtatásban. Murvai Olga egyetemi tanár, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékán-helyettese ismertette a kiadványt. Elmondta, hogy a kiadott mű nem dialógus, hanem „trialógus”: Mátyás, Beatrix és Petrus (azaz Pietro Ronsaro író, püspök, domonkos-rendi szerzetes) vitázik benne. /Máthé Éva: Könyv Mátyás korából. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./
2009. február 24.
Sok embernek az a véleménye, hogy az RMDSZ nem a magyarok, hanem kisebb csoportok érdekvédelmét látja el. Ezt látszik igazolni a tisztújításra vonatkozó tájékoztatás hiánya is. Marosvásárhelyen a városi ügyvezető nem árulta el, miért nem hirdették meg a sajtóban a gyűlések időpontját. Azt állította, hogy régebben is szórócédulákkal tájékoztatták a tagságot. Sosem tájékoztatták szórócédulákkal a tagságot, szögezte le az olvasói levél írója. Nem kellene megfeledkezni arról, hogy az RMDSZ a magyarok érdekvédelmi szervezete. /Majorán Karolina: Tisztújítás az RMDSZ-ben. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./
2009. február 24.
Március 1-jétől Nagy Miklós Kund személyében új főszerkesztője lesz a marosvásárhelyi Népújság napilapnak, miután Makkai János jelenlegi főszerkesztő nyugdíjba vonul. A hírek szerint az újságnak két új főszerkesztő-helyettese lesz Karácsonyi Zsigmond és Ferenczi Ilona személyében, akik jelenleg a szerkesztőbizottság tagjai. Makkai János az utolsó romániai magyar médiavezető, aki az 1989-es rendszerváltás óta folyamatosan hivatalban volt: 1990-től főszerkesztő. /Antal Erika: Váltás a Népújság élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./
2009. február 24.
Közönségsikernek örvend Molnár Ferenc Ördög című darabja a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem színművészetis hallgatóinak előadásában. A produkció rendezője, Balikó Tamás. /Antal Erika: Ördögcsinálásról. Interjú Balikó Tamás színházi rendezővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./
2009. február 24.
Rég nem látott tömeg tolongott Marosvásárhelyen az amúgy sem élettelen Bernády Házban, kettős, közös tárlatnyitó megnyitására vártak: Nagy Zsuzsanna textilművész és Bucur Mana keramikus kiállítására. Nagy Zsuzsanna és Bucur Mana aránylag későn kapcsolódott be a kiállítótevékenységbe. Az egyetem után mindketten az iparba kerültek, ahol tervezőként dolgoztak. /Nagy Botond: Balladadobozok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./
2009. február 24.
Marosvásárhelyen február 21-én az Unirea Galériában megnyílt Czirjék Lajos jubileumi kiállítása, az 50. életévéhez közeledő művész teljes életpályájára visszatekinthetett a közönség. Képei visszatérő motívuma a kapu, mely kiút az életbe, valamint határ a külvilág és a porta között, mondta Nagy Edit művészettörténész a valósághűségüknél fogva helytörténeti dokumentumoknak is minősített festményekről. /Nagy Székely Ildikó: Kapuk a fényben. Czirjék Lajos kiállításán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./
2009. február 26.
Közel két hete beszögezték a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum tornacsarnokának az ajtaját. A nagyterem plafonjáról vakolatdarabok kezdtek hullani, ezért az iskola vezetősége úgy döntött, amíg nem javítják fel az épületet, nem engedik be a gyerekeket, hogy elkerüljék az esetleges baleseteket, jelezte Bálint István igazgató. A líceum Borbély László volt miniszter közbenjárására kapott pénzt a tornacsarnok korszerűsítésére, azonban ennek egy részét az akkori rendelet miatt a hivatal visszaküldte a kormányhoz, ezért leálltak a munkálatok. A katolikus egyház az iskola rendelkezésére bocsátott egy újabb termet a Deus Providebit Házban. Bálint István reméli, hogy a pénzt visszakapják, akkor elkészülhetnek a javításokkal. A polgármesteri hivatal 2008. május óta nem fizetett bért a Bolyai iskola használatáért az egyháznak, azonban a héten rendezik az adósságot – állította Csegzi Sándort alpolgármester. /Menyhárt Borbála: Két szék között… = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./
2009. február 26.
Nincs ma ember, aki fel tudná sorolni Marosvásárhely polgármestereit a kezdetektől. Vannak nagy nevűek a múltban. Bernády György nevére annyi minden emlékeztet: a város civilizációs struktúrája, magyaros íze minden rombolás és törlés ellenére. Egyre kevesebben tudják, hogy Sós József volt az első demokrata kőmíves-polgármester, aki közel nyolc évig állt a város élén, 1944/45-től 1953-ig. Azután egymás után sorakoznak a felejthetők Udvarhelyi, Szőcs Béla, Ieronim Buda elvtárs, a jelenlegit pedig majd a következő század felejti el. /Sebestyén Mihály: Felejthető. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 26./
2009. február 26.
Több marosvásárhelyi kávéház vált kortárs írók, költők, képzőművészek és színészek kedvelt találkahelyeivé. Két évvel ezelőtt egy fiatal marosvásárhelyi gyógyszerészasszisztens, Daniela Hilbert úgy döntött, hogy Artemis néven galériát nyit a város központjához közel fekvő Marasti téren. Egy éve pedig nemcsak galériát, hanem kávéházat is működtet az Artemis két helyiségében. Úgy tudja, hogy Marosvásárhelyen ő működteti az egyetlen magán képzőművészeti galériát. Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetem diákjai évtizedeken át a Tutun Caféba gyűltek össze szabad óráikban. A Tutun a rendszerváltás után egy ideig reneszánszát élte, majd a volt tulajdonos pár éve eladta a helyiséget. Egy székelyudvarhelyi vállalkozó páros: Bihari Lóránt és Asztalos Barna karolta fel a kávézót, és felújított formában ismét megnyílt a kedvelt találkahely. Mivel a Tutun kevés férőhelyes, kulturális rendezvényeket egyelőre nem terveznek ide az udvarhelyi tulajdonosok. Sokkal tágasabb ennél az ugyanazon udvarhelyi vállalkozók tulajdonában lévő G. Café. „Székelyudvarhelyen is ilyen néven működtetünk kocsmát 2000-től. Úgy gondoltuk, hogy Vásárhelyen is igény van egy helyre, ahol a falakon mindig fotók, festmények láthatók, és jó hangulat van” – mesélte Bihari Lóránt. A vásárhelyi G. Café két éve működik, több könyvbemutatónak és irodalmi rendezvénynek adott otthont. Egy régi, belvárosi épület pincehelyiségében, a Bolyai Farkas Gimnázium szomszédságában nyílt meg 2001-ben a marosvásárhelyi újságíróklub, a The Office Club. Azóta több cég próbálta működtetni a The Office Clubot, ahol időnként sajtókonferenciákat tartottak, de a marosvásárhelyi média képviselői nem fogadták el törzshelyükként az Office-t. Tavaly év végén azonban a Prima Tv helyi stúdiója vette át a „kocsma” irányítását, és az új bérlők a kulturális kínálatról is szeretnének gondoskodni, jelezte Gabriel Gedő újságíró, a Prima Tv helyi kirendeltségének igazgatója. /Máthé Éva: Műalkotások kávéházban. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./
2009. február 26.
A barcaföldvári megsemmisítőtábor történetét ismertette a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság rendezvényén Benkő Levente történész. A kolozsvári meghívott felidézte a túlélők visszaemlékezéseit, amelyekből Székely Golgota címmel 2003-ban kötetet jelentetett meg. Benkő beszélt az internáltak embertelen életkörülményeiről, nem engedték meg a családtagoknak, barátoknak, hogy élelmiszerrel és gyógyszerrel segítsék őket. A civil társadalom több fórumon megfogalmazott felháborodását követően a hatalom engedélyezte segélyszállítmány küldését. /Antal Erika: Emlékezni és emlékeztetni. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./ Benkő Levente beszélt a romániai internálótáborok létrejöttének előzményeiről, történelmi hátteréről és a korabeli társadalmi viszonyokról is. Az internálások időpontja négy nagyobb hullámra tehető: 1941-ben az Ukrajnában elfogottakat, ‘42-’43-ban a második magyar hadsereg tragédiájának túlélőit, ‘44-’45-ben a román átállást követően a Kárpát-medencében élő kisebbségeket szállították a táborokba. A negyedik hullám áldozatait a polgári személyek teszik ki, akiket szintén az átállást követően hurcoltak el. 1943 júniusában Sztálin levelet írt a brit kormánynak, amelyben kifejtette, hogy a háborús politika következményeit nemcsak a magyar kormánynak, hanem a magyar népnek is viselnie kell. Molotov szerint „a magyarokat meg kell büntetni”, a kollektív bűnösség kimondatott. A Sanatescu-kormány rögtön teljes amnesztiát hirdetett és megígérte az internálótáborok felszámolását. Elengedték a szovjet hadifoglyokat, helyükbe viszont a magyarokat és a németeket hoztak. A korabeli, magyarokhoz való viszonyt az uszító hadjáratok jellemezték, amelyek következményeként történtek meg többek között a szárazajtai, csíkszentdomokosi vérengzések. A negatív magyarságkép nem volt új keletű. A Trianon utáni, önszervező, politikai úton jogaiért harcoló magyar és német kisebbségi egyesületeket revizionista szervezeteknek tekintették. Ennek következményeként jöttek létre Kelet-Európában az első, háború utáni internálótáborok is. A Sanatescu-kormány a táborok feloszlatása után egy nappal adta parancsba, hogy le kell tartóztatni a német és a magyar kisebbség vezetőit. A korabeli román hatóságok saját akaratukból döntöttek. Parancsba adták, hogy az észak-erdélyi magyar és német nemzetiségű embereket internálni kell, a fegyverszüneti egyezménytől függetlenül. 1944. október 19-én határozták meg, hogy a háborúból hazatérő magyar és német nemzetiségű szökevények hadifoglyoknak tekintendők és internálandók. A földvári tábor nyolcvan százaléka ilyen foglyokból állt. Átmeneti tábor volt, az erősebbeket, munkabíróbbakat onnan vitték a focsani-i munkatáborba vagy a Szovjetunió különböző haláltáboraiba. /Nagy Botond: Kisebbségi fogolysors és munkatáborok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./
2009. február 27.
Sürgősségi kormányrendelettel felmentették a Maros Vízügyi Igazgatóság vezérigazgatói tisztségéből Dávid Csabát. Dávid Csaba nem ismeri a felmentés indoklását, úgy értesült hogy szakvégzettségének megfelelő állást ajánlanak számára továbbra is az intézmény keretében. – Ha ez nekem is és az RMDSZ-nek is megfelel, elfogadom, ha nem, a további lépésekről később lesz döntés – fejtette ki Dávid, aki a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciójának, és az RMDSZ városi szervezetének is az elnöke. /Felmentették Dávid Csabát a vízügyi igazgatóság éléről. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./
2009. február 27.
A Collegium együttes az ország egyik legrégibb aktív régizene-együttese: 1977 óta működik Nagykárolyban. A Deák Endre zenetanár irányításával működő, képzett zenészekből és műkedvelő muzsikusokból álló hattagú nagykárolyi csapat korhű hangszereken szólaltatja meg a középkori és reneszánsz Európa zenéjét. „Külön hangsúlyt fektetünk az erdélyi vonatkozású művekre. Ezek legnagyobb része saját kutatásunk eredménye, különböző kéziratokból és kódexekből sikerült felkutatnunk őket – részletezte Deák. – Műsorainkba az évek folyamán a gyulafehérvári, marosvásárhelyi és brassói kéziratokban lejegyzett művek jó részét beépítették. Számukra fontos a brassói születésű Bakfark Bálint (Valentin Bakfark) életművének kutatása is – ő ugyanis kora, a 16. század egyik nagy nemzetközi tekintélynek örvendő lantművésze volt” – mutatott rá Deák. Az együttes 1980 óta rendszeresen részt vesz a csíkszeredai régizene-fesztiválon, de állandó vendégek a szatmári sváb napokon is. /Végh Balázs: Letűnt korok hangjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./
2009. február 27.
Dr. Hecser László /sz. Székelyudvarhely, 1940. okt. 27./ marosvásárhelyi igazságügyi és kórbonctani szakorvos, a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézet vezetője, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem igazságügyi orvostani katedráját vezeti. Több szakkönyvet írt, és számtalan tudományos dolgozatot tett közzé. Fő kutatási területe a hirtelen halál, az öngyilkosság, a szívrendszeri halál kauzisztikája. Az orvostudományok doktora Apja Székelyudvarhelyen élt, mégis a jászvásári egyetemen szerzett diplomát. Az egyetemet Kolozsváron kezdte, de ott egy román professzorral nézeteltérésbe keveredett. Ezért ment át Jászvásárra. Dr. Hecser Lászlót a marosvásárhelyi egyetemről származása miatt eltanácsolták. Nem mondott le arról, hogy orvosi diplomát szerezzen. Végül a bukaresti orvosi egyetemen végzett. Szakorvosi képesítést akart szerezni. Amikor 1974-ben egy tanársegéd külföldre távozott, Gyergyai professzor kérte, hogy Hecsert vegyék fel az egyetemre tanársegédnek, de az akkori rektor leszögezte: magyar származása miatt erről szó sem lehet. Visszahívták a székelyudvarhelyi kórházba, egy ideig újra ott dolgozott. 1979-ben a Román Akadémia meghirdette a bukaresti Igazságügyi Orvostani Intézet vidéki munkatársi állásait. A versenyvizsgán Hecser érte el a legjobb eredményt, akkor választhatott, Marosvásárhelyén jött, így lett akadémiai kutató a Maros Megyei Igazságügyi Orvostani Intézetben. Később bekerült az orvosi egyetemre, 1991-ben felkérték, vegye át az igazságügyi orvostani tanszék vezetését. /Máthé Éva: Kutatási témaköre: a hirtelen halál. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./
2009. február 27.
A Bolyai Egyetem tízéves évfordulójának látványos megünneplése, az ebből az alkalomból az Állami Tanügyi és Pedagógiai Kiadó által kiadott emlékkönyv, melyet minden külföldi delegációnak átadtak, a Babes Egyetemmel közösen rendezett tudományos konferenciák, mind azt sugallták, hogy végleg elfogadott a két egyetem létezése Kolozsvárt. 1956-tal kapcsolatban diákok, tanársegédek letartóztatása (Dávid Gyula, Páskándi Géza, Bartis Ferenc pere), nem mutatott nyíltan arra, hogy valójában a Bolyai Egyetem elleni akció-sorozatról van szó. Az oktatás rendben folyt, a diákok vizsgáztak, hűségnyilatkozatok is elhangzottak, néhány szembenállót, mint Várhegyi István, lekapcsoltak, a kizárások is megtörténtek, mint a többi egyetemen. 1958 január elején az Előrében megjelent Takács Lajos rektor cikke Tudományos munkánk új sikerei felé címmel, melyből azt lehetett gondolni, hogy a Bolyai Egyetem ígéretes jövőnek néz elébe. Nem keltett feltűnést két román szerző 1959. február 7-én az Előrében megjelent írása, melynek címe: „A kolozsvári Babes és Bolyai Egyetemek testvéri együttműködése”. Csak később lehetett észrevenni, hogy ez a cikk is az előkészítő taktika része volt. Február 13-án kezdődött a „bolyaisták” pere Kolozsvárt, Varró János és Lakó Elemér, valamint néhány diák ügyét – a szokásos forgatókönyv szerint – közös perben hozták össze, mint a Bolyai Egyetemen működő, nacionalista csoportosulásként tárgyalható ügyeket. A per célja a Bolyai Egyetemen működő „nacionalista” csoportok „leleplezése” volt. 1959. február 15-én cikk jelent meg a bukaresti Előrében „A diákság ideológiai-politikai nevelése a Bolyai Egyetemen” címmel. Szerzője Sztranyiczky Gábor, az egyetem tanársegéde kifejtette, hogy a Bolyai Egyetem ifjúsága ki van téve a burzsoá-nacionalista ideológia állandó befolyásának. Február 19-én szintén „véletlenül” nyilvános tárgyaláson mondták ki az ítéletet a bolyaisták perében, ezen a napon kezdődött Bukarestben az RNK Diákszövetségének konferenciája, melyen a legmagasabb rangú román pártvezetők vettek részt, Gh. Gheorghiu-Dej főtitkárral az élen. A konferencián a főtitkár elítélt minden nemzeti elkülönülést. Idézte a lenini tételt, hogy a különböző nemzetiségű tanulókat egy iskolába kell tömöríteni, hogy ne szigetelődjenek el. Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke (a Ceausescu utáni első államfő!) méltatta az RMP bölcs politikáját a „nemzeti” kérdésben, melynek eredménye a román nép és az együttlakó nemzetiségek testvéri barátsága, és kifejtette, hogy a román és a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákságnak együttes munkával, tanulással közös szakmai, tudományos, kulturális akciók szervezésével még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket. Az oktatásügyi miniszter helyeselte az iskolák egyesítésének gondolatát. Ilyen bevezető szövegek után nem maradhatott el a Diákszövetség magyar küldötteinek egyetértő felszólalása. A kijelölt felszólaló nem térhetett ki a feladat elől. A felszólaló bolyaisták, köztük Koszti István, teljesen egyetértettek a leadott szövegekkel. A marosvásárhelyi orvosi egyetem küldöttje azt kérte, hogy a végzett magyar orvosokat küldjék az ország bármely tartományába dolgozni (később az lett a gyakorlat, hogy a magyar végzetteket, orvosokat, tanárokat, olyan Kárpátokon túli félreeső területekre helyezték, ahova a románok sem akartak menni, a román végzetteket pedig főleg magyar városokba, körzetekbe nevezték ki). Mindez hozzátartozott az asszimilációs politikához és a magyar értelmiség szétveréséhez. /A Bolyai egyetem és a Babes egyetem kényszerházassága 1959-ben – Részlet Katona Szabó István A nagy hazugságok kora (1948–1968) című készülő önéletrajzi kötetéből. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2009. február 27.
Február 24-én zajlott Aradon a Kölcsey Egyesület második tisztújító ülése. Az első, január 22-én nem tudott dűlőre jutni, mert nem akadt jelentkező az egyesület új elnökének tisztségére. Új elnökre azért volt szükség, mert az eddigi, Pávai Gyula tanár Marosvásárhelyre költözött. Berecz Gábor titkár beszámolójából kiderült: az egyesület az 1990-es évek elején 115 tagú volt, a tavaly kibocsátott új tagsági könyveket 34-en vették át. Elmondta azt is, mit kellene a továbbiakban tenni: folytatni a színjátszó tevékenységet, megjelentetni a Havi Szemlét, tovább vinni a könyvkiadást a helytörténetet, irodalomtörténetet felkaroló Fecskés könyvekkel (ezek gondozására később a tiszteletbeli elnököt kérték fel), valamint aradi vagy Aradhoz közelálló szerzők könyveinek megjelentetésével, kiosztani továbbra is a Kölcsey-díjakat. Berecz Gábor elnöknek a jogi végzettségű Jankó András ny. rendőrtisztet javasolta, aki egy évre vállalta a megbízatást, s elmondta terveit, amelyek között szerepel a Kölcsey képzőművészeti és zenei tevékenységének beindítása kiállításokkal, kórustalálkozóval. Megválasztották a Kölcsey Egyesület elnökének Jankó Andrást, alelnöknek pedig Ruja Ildikó tanárnőt. /Jámbor Gyula: Jankó András a Kölcsey Egyesület elnöke. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./
2009. február 28.
„Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni, és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem” – ígérte püspökké szentelésének napján Márton Áron. Február 12-én hetven éve annak, hogy Márton Áront püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évforduló tiszteletére február 28-án Kolozsváron, a 660 éves plébániatemplom kertjében felavatják és megszentelik Bocskai Vince szobrászművésznek a püspökről készült alkotását. A Szabadság napilap több írással állított emléket Márton Áronnak. /”Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni” Márton Áron püspök szobrát leplezik le ma a templomkertben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ a/ Márton Áron az erdélyi magyarság talán egyetlen olyan alakja, akire egyöntetűen felnéz mindenki. Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28. – Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ mélyen vallásos földműves család gyerekeként született. A Trianon utáni években munkát keresett Brassóban, majd a papi szemináriumba jelentkezett. A gyulafehérvári tanári jellemzés szerint Márton Áron „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem. ” 1932-ben került Kolozsvárra, mint egyetemi, ifjúsági lelkipásztor, a Katolikus Népszövetség igazgatója, majd a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa. A kisebbségek iskoláit veszélyeztető Anghelescu-törvények hatására Az Erdélyi Iskola néven népnevelő és kulturális, politikamentes folyóiratot indított. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe. Jelmondata: Non recuso laborem – nem vonakodom a munkától. 1940-ben Gyulafehérváron maradt, a Dél-Erdélyben élő hívei mellett, mert vallotta: „Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk… Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat”. 1944-ben akkor érkezett Kolozsvárra, amikor elkezdődtek a zsidóellenes intézkedések. Május 18-án a Szent Mihály-templomban jelentette ki: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát…” A kommunista diktatúra visszaélései ellen többféleképpen küzdött. Körlevélben tiltakozott a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Papjainak és híveinek megtiltotta, hogy részt vegyenek a kommunista párt gyűlésein. Megpróbálták a püspököt lejáratni, tekintélyét megtörni. 1949. június 21-én letartóztatták. Ellene fordították 1944-es tevékenységét, amikor azért érvelt, hogy a párizsi béketárgyalásokon ne ismétlődjön meg Trianon igazságtalansága. Hazaárulással vádolták és 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Fogolyként is apostol volt. 1955-ben szabadlábra helyezték, azonnal átvette az egyházmegye irányítását. Nagylelkűen megbocsátott a békepapi mozgalomban résztvevőknek, visszaállította az egyház egységét. Két évig szabadon mozoghatott, azután házi őrizetre kényszerítették. Csak a székesegyházba mehetett át. Minden elképzelhető módon megpróbálták ellehetetleníteni, lejáratni, de tisztelete egyre nőtt. Lehallgatták, kutyáit megmérgezték, megpróbálták rávenni, hogy a házi őrizet feloldása fejében kössön kompromisszumot, de hajthatatlan maradt. 1967-ben is csak úgy fogadta el, hogy részt vesz a Franz König bíboros látogatásával fémjelzett ortodox állami ünnepségeken, ha „feltétel nélkül feloldják a házi őrizet alól; cenzúra nélkül érintkezhet a Szentszékkel, külfölddel, a papokkal és a hívekkel; körleveleket adhat ki cenzúra nélkül; biztosítják a hitoktatás szabadságát, és az ordináriusi jurisdikciót a kormány nem korlátozza”. Ezek után szabadon mozoghatott, három alkalommal Rómába is eljutott, bérmaútjai pedig Erdélyszerte diadalmenetté váltak. 1968-ban Ceausescu államfői fogadásra rendelte az egyházfőket, Márton Áront pedig maga mellé ültette. Erről szóló jegyzetében megemlékezik arról a pillanatról, amikor a diktátor beszéde után jött a kötelező taps: „A többiek helyeselték s tapsoltak, s mivel nem csatlakoztam az örvendezőkhöz, az Elnök Úr kérdően nézett rám, de nem szóltam semmit. Gondoltam megvárom, amíg többet tudok. ” A hetvenes években fokozatosan gyengült, romlott az egészségi állapota. II. János Pál pápa 1980-ban felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Ugyanabban az évben elhunyt. A már életében szentnek tartott püspök szentté avatási pere 1992-ben kezdődött el. b/ 1944. november 14-én Márton Áron római katolikus püspök, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke és Nagy Ferenc református püspök-helyettes levelet írt Constantin Sanatescu miniszterelnökhöz az erdélyi magyarság sérelmeiről. „A Romániában élő magyarság – kezdve az 1918-as gyulafehérvári határozatokon – többször kapott ígéretet, hogy az ország többi állampolgárával egyenlő állampolgárként fog kezeltetni. Ezeknek az ígéreteknek a beváltására, sajnos a gyakorlatban nem került sor. Ellenkezőleg: a magyarság mind politikai jogaiban, mind gazdasági és kulturális téren olyan korlátozásokat szenvedett el, amelyek következtében élete fokozatosan egyre nehezebb lett, 1940 óta pedig, az Antonescu-diktatúra évei alatt elviselhetetlenné súlyosodott. ” Ezeknek a rendelkezéseknek „egész sorozata ma is teljes érvényben van, sőt augusztus 23-a óta újabb diszkriminatív – bizalmas és sehol közzé nem tett – rendeletekkel gyarapodott. ” A levélben felsorolták a magyarság sérelmeit. Kérték a kormányt, hogy vizsgálják meg a magyarság helyzetét és a sérelmek orvoslására foganatosítanak intézkedéseket. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ c/ Már 1945-ben felmerült Márton Áron politikai szerepvállalásának a szorgalmazása. A politikai színtéren való nyílt szerepvállalást a püspök visszautasította, egyházi hivatalával nem tartotta összeegyeztethetőnek. Körleveleiben, a szószékről elhangzott beszédeiben már 1945 elejétől elítélte a véleményszabadság korlátozását, a kierőszakolt tekintélyt. Abban reménykedett, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésektől eltérően az új béketerveket az igazságosság és méltányosság elvére fogják alapozni. A marosvásárhelyi gyűlésen az Magyar Népi Szövetség vezetői 1945. november 18-án egy olyan politikai nyilatkozat elfogadását erőszakolták ki, amelyben az MNSZ az erdélyi magyarság nevében lényegében lemondott a határkiigazításáról. „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. ” Márton Áron a román miniszterelnökhöz, Petru Grozához 1946 januárjában intézett levelében (a levelet megküldte az MNSZ vezetőségének is) tiltakozását fejezte ki az MNSZ marosvásárhelyi nyilatkozatával szemben. Meglátása szerint ez a nyilatkozat nem tükrözte az erdélyi magyarság álláspontját. „Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni. […] Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreimnek sorsa és sorsának alakulása miatt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. ” – olvasható a püspök levelében. Márton Áron társaival 1946. április 29-én memorandummal fordult a magyar kormányhoz, amelyben a magyarság nevében kifejezték, hogy az erdélyi magyarság „saját államban, saját fajtestvéreivel együtt, saját életfelfogása szerint kíván élni. ” Egyúttal felkérték Teleki Gézát, a volt miniszterelnök Teleki Pál fiát, hogy a béketárgyalásokon képviselje az erdélyi magyarságot. A memorandum nem került a párizsi béketárgyalások asztalára. /Nagy Mihály történész: Márton Áron és az erdélyi határkérdés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2009. március 1.
2008-ban indult az Anonymus, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum katolikus osztályainak lapja. Megjelent a negyedik száma is a diáklapnak, így az 2008-as első évfolyamban négy tematikus lapszám kerülhetett az olvasó kezébe: egy húsvéti, egy tanévzáró, egy tanévnyitó, valamint egy karácsonyi szám. Székely Szilárd hitoktató szorgalmazására kezdődött az együttgondolkodás az iskolai lapról. /Vass Csongor: Anonymus, a névtelen marosvásárhelyi. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 1./
