A Szülőfalum Alapítvány Ördöngösfüzesen felépítette az Egyházi és Szórványmúzeumot, amely lelki táplálékot nyújt az ördöngösfüzesi és a mezőségi magyarságnak. A mezőségi magyarság által egyes helyeken már alig-alig használt templomok fönntartásáért, a mezőségi népszokások megőrzéséért az alapítvány Jövőházat kíván építeni. E ház közösségi és kulturális központként a hagyományőrzők, a mezőségi falvakat járó diákcsoportok otthona kíván lenni. E cél megvalósításának első lépése a jún. 16-án a budapesti Vigadóban megrendezett gálaest jótékonysági rendezvény, amelyen Lapohos András, az alapítvány kuratóriumának elnöke is részt vett. E jótékonysági rendezvény szervezői között volt Lezsák Sándor, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának alelnöke, továbbá Tokay Ferenc író, az EUTOP Budapest Rt. vezérigazgatója. /Budapesti est Ördöngösfüzesért. Jövőházat építenének a szórványmúzeum után. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2003. július 8.
Az Apáczai Csere János Líceum /Kolozsvár/ Szarkaláb Néptáncegyüttese júl.7-én kéthetes közép-európai turnéra indult, Erdély hagyományos magyar népi kultúrájának képviseletében. Az együttes a németországi szorb kisebbség V. Lausitz-i Nemzetközi Kisebbségi Néptáncfesztiválján vesz részt, majd Ausztriában, Seebodenben lesz az Európai Ifjúsági Fesztivál vendége. Útközben az együttes fellép a magyarországi Szobon, a felvidéki Diószegen, majd hazafelé jövet a burgenlandi Alsóőrön és a magyarországi Kisbéren. A két fesztivál között, július 15-16-án az erdélyi fiatalok a müncheni Magyar Intézet, Széchenyi Kör és Táncház vendégei lesznek. A négy országban sorra kerülő tíz-tizenkét fellépés programjában mezőségi, kalotaszegi, marossárpataki, szentbenedeki és felcsíki népzenét és néptáncokat mutatnak be. Pillich László, a Heltai Alapítvány vezetője a bautzeni Szorb Intézetben, a müncheni Magyar Intézetben és az alsóőri Magyar Kulturális és Információs Központban is magyar, illetve német nyelvű előadást és sajtóértekezletet tart az erdélyi magyarság jelenlegi demográfiai, szellemi és politikai helyzetéről. Az Alapítvány nevében a küldöttség mintegy 10 millió lej értékű könyvadományt visz a müncheni Magyar Intézetnek, valamint az alsóőri magyar központ könyvtárának. /A Szarkaláb Néptáncegyüttes közép-európai turnéja. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
2003. július 8.
Júl. 6-án, vasárnap ünnepi istentisztelet keretében avatták fel a felújított visai templomot. Pap Géza püspök igehirdetését követően Lukács György helybeli lelkész köszönte meg a visai gyülekezetnek a 200 éves templomért végzett áldozatos munkájukat. A 440 lelkes mezőségi gyülekezet a 150 millió lejes beruházás több mint 95 százalékát önerőből fedezte. /Somogyi Botond: Felavatták a felújított református templomot. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
2003. július 9.
Falusi és nagyvárosi misszióba indultak Vetési László lelkész, programfelelős irányításával a kolozsvári Teológia és a Babes Bolyai Tudományegyetem hallgatói. A misszió júl. 3-tól a Brassó I. református egyházközség területén élő magyarok felmérésével kezdődik. Itt 15 fiatal és a szervezők Brassó területe közel egy harmadának felmérését végzik el, összeírva az ott élő magyar reformátusokat, római katolikusokat, unitáriusokat és evangélikusokat. A teljességre törekvő felmérés után a nyilvántartási lapokat és az adatokat a további megkeresés és gondozás végett az érintett egyház lelkészei kapják kézhez. Ezzel párhuzamosan több Szeben megyei kistelepülésen is folyik falumisszió. A Nagy-Küküllő mentén Küküllőalmáson és Somogyomban, Bürkösön és Szentágotán, valamint az Olt menti Románújfaluban. Ezt a munkát júl. 13-án Bürkösön egy gyülekezeti találkozó zárja. A románújfalusiakat, nagysinkieket, brúlyiakat, hégenieket várják a találkozóra, hogy egymással találkozhassanak, ismerkedhessenek. Itt a gyülekezet volt lelkésze, Vetési László bevezető igehirdetése után dr. Kozma Zsolt kolozsvári teológiai tanár tart előadást az egybegyűlteknek. A misszió ezzel párhuzamosan Hunyad megye kis magyar népességű falvaiban folytatódik. A csoportok a lozsádi, hosdáti, alpestesi és rákosdi parókiákra beköltözve és a bácsi gyermektáborral, a haróiakkal, a csernakeresztúriakkal, kisbarcsaiakkal közösen intenzív gyermek és ifjúsági munkába kezdenek az egész régióban. A program: a gyermekek magyar írás-olvasásra való tanítása, hitépítés, vallásórák, közös kirándulások, művelődési program, színjátszás, műsorok, előadások, bábjáték, közös fürdés és játék. Hagyományos találkozó lesz Kányádi Sándorral, aki negyedik éve minden csoportot és települést felkeres, verseket mond, mesél, lelkesesít ifjút és időst egyaránt. Július végétől a missziós csoport a Nagyvárad környéki román falvakba kitelepedett magyarokat kezdi el felmérni. Ebben az évben ez a tevékenység minden eddigi méretet meghalad: négy régióban összesen 75 fiatal vesz részt a munkában. Ezt egészíti ki még a teológusok mezőségi missziója is, melyet amerikai támogatással végez több mint 30 fiatal. A felmérés és falumunka költségeit a gyülekezetek adományain kívül elsősorban a NKÖM támogatja. Vetési László kifejtette a fiataloknak: elrejtett kincseket mennek megkeresni. /(Erdélyi Magyar Hírügynökség): Gyakorlatban bizonyítják, minden magyar felelős minden magyarért - Missziós munkára indultak a kolozsvári teológusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./
2003. július 10.
Területi találkozót és bibliaismereti vetélkedőt tartott Sáromberkén az IKE. Három egyházmegye gyülekezete vett részt a találkozón: a Görgényi, a Marosi, valamint a Maros-Mezőségi Egyházmegye református gyülekezete. A fiatalok hangsúlyozták, hogy céljuk régi kapcsolatokat ápolni, újakat teremteni. Lukácsy Szilamér ifjúsági előadó, Ferenczi Levente IKE-titkár és a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese, Szász Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket. A találkozó főszervezője Porkoláb Levente sáromberki lelkipásztor volt. /Gábor Ildikó: Területi IKE-találkozó Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./
2003. július 14.
Júl. 11-én Kiss Ibolya marosludasi festő munkáival Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban megnyílt a Bethlen Kata Galéria. Kovács Attila, az intézmény igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, felidézve: az 1996-ban létesített központ fennállásának hét esztendeje alatt az erdélyi magyar civil társadalom katalizátorává vált a falai között megtartott konferenciák, tanfolyamok és egyéb rendezvények által. Szekeres Adél tanárnő, helytörténész ismertette Kiss Ibolya pályáját, aki a Mezőség tájait ragadta meg színeivel. /Sándor Boglárka Ágnes: Mezőségi táj a Bethlen Kata Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14/
2003. július 14.
Júl. 12-én Marosvásárhelyen a pár évtized elteltével a közös síkon egymásra találó két volt osztálytárs: Ősz Zoltán és Duha László kiállítását nyitották meg az Unirea Galériában. Duha Lászlónak eddig öt egyéni kiállítása volt, a "főállásban" orvosasszisztensként dolgozó Duha faragásai Magyarországra, Németországba, Franciaországba, Angliába, Svájcba, Izraelbe és a tengerentúlra is eljutottak. Ősz Zoltán román-magyar szakos tanárként 35 évet tanított a mezőbergenyei iskolában. Szintén 1986 óta számos tárlaton állított ki. Festményei révén a régi falusi vályogház, a mezőségi utcarészlet, a templom megörökítője, átörökítője. /Mezey Sarolta: Helyet kell adni a szépnek. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./
2003. július 16.
Kevés olyan regénye van a magyar irodalomnak, amelynek aktualitása közel egy évszázad után sem veszített szinte semmit időszerűségéből. Makkai Sándor Holt tengere, a megfestett mezőségi táj mérhetetlen elmaradottságában és nyomorában alig változott valamit. Magyarszovát az ezredforduló mezőségi holt tengerének egyik beszédes példája. A román tanácsos jó ideje Aranykút útjának a helyrehozásán fáradozik, hogy autóbusz járhasson a községközponttól hat kilométerre fekvő faluba, akár esős időben is. Ez a vágya azonban továbbra is megvalósíthatatlan. A faluban és a környéken nincs munkalehetőség, az egyetlen megélhetési forrás a mezőgazdaság. Az iskolát néhány évvel ezelőtt egy világbanki projekt keretében sikerült rendbetenni: a 126 ezer eurós befektetés az egyetlen az elmúlt tizenhárom évben, ami a községbe érkezett. A gyereklétszámban van némi biztató jele a gyarapodásnak. A magyar tagozatra például hosszú évek óta először, idén 17 gyerek van beíratva. A közismert tanügyi gond itt is az úgynevezett tituláris állást nyert tanárok és tanítók helyettesítése. /(m. j.): Magyarszováti holt tenger. Önerőből nincs pénz, az állam pedig nem ad. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16/
2003. július 19.
A csángóvidék jellegzetes dalai és marosszéki népdalok csendültek fel júl. 17-én a X. erdőcsinádi táborban. A népviseletbe öltözött csángó gyerekek felsorakoztak a tábor udvarán, szemébe könnyeket csalt, amikor a táborzáró műsor végén a gyerekek a csángó himnuszt énekelték. Ötvennyolc klézsei, budai, forrófalvi csángó gyermek és a petrozsényi szórványból érkezett öt társuk töltött tíz napot a marosmenti településen Lukácsy Szilamér református lelkész, felesége, félezernyi helybeli lakos, meg a tábort kiszolgáló huszonkét fős személyzet jóvoltából. Magyar nyelvet, bibliaismeretet tanultak, Both Gyula, a Családok és Nagycsaládok Egyesületének elnöke vezetésével pedig megismerkedhettek a falusi bútorfestés mesterségével, faragást tanultak. "Tíz éve minden esztendőben megrendezzük a csángó gyerekek anyanyelvi táborát a dél-erdélyieknek, mezőségieknek. Számításaim szerint ez alatt az idő alatt mintegy kilencszáz gyermek tanult meg itt magyarul. Erdélyben rajtunk kívül már csak a szászrégeni Pakó Benedek katolikus lelkész tartott ki a csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának ügye mellett. Annak ellenére, hogy a csángószövetség rendezvényeire soha nem hívtak meg, hogy a marosvásárhelyi csángószervezet is csak annyiban segít, hogy elhozza a gyerekeket, mi kitartunk, s minden anyagi nehézség, az olykori zaklatások, nemtetszés-nyilvánítások dacára is tovább folytatjuk ezt a megmaradásunkat, nyelvi továbbélésünket segítő tevékenységet" - magyarázta Lukácsy. Két fiatal tanítónő Mátyás Ibolya és Gáll Csilla önkéntesen vállalták a tanítást. /Bakó Zoltán: Magyarul tanultak, csángóul énekeltek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./
2003. július 29.
Kérő egy kis mezőségi falu, mely közigazgatásilag nem létezik, papíron ugyanis pár évtizede Szamosújvár egyik külvárosa, utcája. A kérőiek nem tekintik magukat szamosújváriaknak. A fele magyar, fele román, jelenleg mintegy háromszázötven-hatvan lelket számláló, csaknem évezredes múltra visszatekintő település július 24-27 között, Szabó Csongor lelkipásztor hívására "megszállta" a Dési Református Egyházmegyéből - Beszterce és környéke is ide tartozik - összesereglett közel négyszáz fiatal. Szabó Csongor lelkész elmondta, hogy Kérő szórványközpont, hét gyülekezet tartozott az egyházközséghez, előtte négy évig nem volt papja. Sok remény nem volt arra, hogy itt valaha is valami élet legyen. És most itt áll az Élő Forrás Gyülekezeti Ház! /(Guther M. Ilona): Élő Forrás a Holttengerben. Ötödik ifjúsági találkozó a mezőségi Kérőn. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./
2003. augusztus 7.
Cegőtelke, Nagysármás, Mezőméhes, Báld, Berkenyes, Csány, Szentmáté képviselőit látta vendégül aug. 2-án Magyarfráta lakossága a mezőségi emberek második alkalommal megszervezett zarándoktalálkozója alkalmával. A Kolozs megyei ötezer lelkes nagyközség, a legrégebbi erdélyi települések közé tartozik. Magyarfráta magyar lakossága ma már nem éri el a százat, ennek ellenére vendégszeretetből a vasárnapi találkozón jelesre vizsgáztak. A rendezvény a református templomban kezdődött, a cegőtelki és sármási fúvószenekar is fellépett. A templomból hosszú menet indult a Szent László-forrás felé. A kútnál a frátai gyerekek, mezőménesi és báldi lányok szerepeltek. A Magyarfrátához tartozó Berkenyesről érkezett Bogáti Sámuel elmondta, hogy 40 tagot számláló gyülekezetük a dűlőfélben levő régi helyett új templomot épít. Frátán idén még működik a magyar tagozat, az összevont I-IV. osztályba kilenc gyerek jár, egy év múlva azonban minden valószínűség szerint megszűnik a magyar oktatás. /Bodolai Gyöngyi: Mezőségi zarándoktalálkozó Magyarfrátán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 7./
2003. augusztus 15.
A héten zajlik a válaszúti Kallós-kúriában a XII. Mezőségi Nemzetközi Népzene- és Néptánctábor. A Kallós Alapítvány szervezte rendezvényen idén mintegy 270 érdeklődő van jelen - közölte Bécsi Gyöngyi szervező. Eljött a Hargita Állami Népi Együttes kezdő csoportja is. A táncoktatás mellett a táborban hangszeroktatás, magyar nyelvtanítás is folyik, a magyar népi kultúráról pedig tudományos előadásokat tartanak az érdeklődőknek. A legnagyobb közönség a szombati záróünnepségen szokott lenni, amelyen a részvevők bemutatják mindazt, amit hét közben tanultak. A rendezvény házigazdája, Kallós Zoltán néprajzkutató a múzeumról elmondta, hogy Erdély különböző vidékeiről származó népművészeti tárgyak sorakoznak, a magyar népviselet darabjai mellett román és szász népi tárgyak is. A kiállított anyag nagy része Kallós Zoltán saját gyűjtéséből származik, de vannak ajándékba kapott tárgyak is. Kallós Zoltán egészségi állapota miatt nem énekelhet az idei táborban, a népdaloktatást azonban a héten is ő irányítja. /Pap Melinda: Bővül a néprajzi múzeum. Kallós Zoltán nem énekelhet az idei táborban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./
2003. augusztus 20.
A mezőkölpényiek hatodik alkalommal szerveztek egyhetes tábort árvaházban élő gyerekek számára. Rácz Gyula református lelkipásztor azt reméli, a gyerekek megszeretik a falut, és ha kikerülnek az árvaházból, a 228 református lelket számláló Mezőkölpény mezőségi faluban telepednek le. Helybeli családok látták vendégül az apróságokat. Az evangelizációs tábor résztvevői közös reggeli áhítattal kezdték a napot. A Mezőcsáváshoz tartozó települést évek óta nem lehet autóbusszal megközelíteni. A kölpényi iskolának csak I-IV. osztálya van, a gyerekek Szabédon tanulnak tovább. /Orbán Zsolt: Visszavárják az elöregedő Mezőkölpény fiatal vendégeit. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./
2003. augusztus 22.
A múlt héten a szamosújvári Téka Alapítvány immár IV. alkalommal szervezte meg a honismereti tábort. A táborban szórványban élő magyar gyerekek vettek részt. A több mint 25 gyermek Észak-Mezőség falvaiból, a Tóvidékről és a Borsa-völgyéből érkezett (Melegföldvár, Bonchida, Válaszút, Zsúk, Fodorháza, Bádok). Minden délelőtt kézműves foglalkozásokat, azaz üveg-, kavics-, fafestést és bogozást tanultak a résztvevők. Délutánonként pedig különböző képességfejlesztő feladatokat oldottak meg. /Szabó Annamária: Honismereti Tábor mezőségi gyerekeknek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./
2003. augusztus 28.
Északmezőségi egyházkerületeket és falvakat látogatnak meg idei táboruk során a Marosvásárhelyi Református Kántortanító-képző Főiskola diákjai. Az intézmény minden nyáron megszervezi diákjai számára az egyházszolgálati és népismereti mozgótábort. A tíznapos tábor során különböző erdélyi néprajzi és szórványvidékekre látogatnak el, olyan helyekre, ahol az intézmény diákjai elhelyezkedhetnek a főiskola befejezése után. A tábort Barabás László, a főiskola tanárigazgatója kezdeményezte. Ő kíséri el a diákokat. Az idei táborozás során Szamosújvár, Dés, Bethlen és Beszterce városok környéki falvakat keresik fel. Templomokat, parókiákat, kultúrotthonokat látogatnak meg, gyűjtőmunkát végeznek a falvakban. Voltak Vicében, Apanagyfaluban, Várkuduban, Magyarborzáson, még Cegő, Feketelak és Mezőveresegyháza szerepel az úticélok között. Kiadványban szeretnék megjelentetni a gyűjtött anyagot. /Valkai Krisztina: Járják az országot a leendő kántortanítók. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./
2003. szeptember 1.
Aug. 27-29-e között első alkalommal szervezték meg a Nagysármási Napokat, vagyis a Mezőségi Hagyományok Fesztiválját. A népviseleti parádén zenészek kísérték a felvonulókat, a román és magyar népviseletet bemutató csoportokat. Fellépett a Nagysármási Tulipán Kulturális Csoport 12 táncosa is. /Antalfi Imola: Nagysármási Napok - első alkalommal. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./
2003. szeptember 16.
A Marosvásárhelyen működő Református Kántor-Tanítóképző Intézetet dr. Barabás László néprajztudós, tanár vezeti. A diákok a nyári szünidőt arra is felhasználják, hogy jobban megismerjék szülőföldjüket. Céljaik között szerepelt, hogy feltérképezzék a meglátogatott vidékeken a nemzetiségi, felekezeti viszonyokat, az anyanyelv állapotát, az iskola és az anyanyelvi és vallásoktatás ügyét, az egyházi, gazdasági életet, a kultúrát, történelmét, műemlékeit. Az idei tapasztalatokról beszámolt Barabás László igazgató. Immár a tizedik egyházszolgálati és népismereti tábort tartották augusztusban. Az első években főleg Marosvásárhelyre és környékére mentek, majd egyre szélesítették a kört, és a dél-erdélyi szórványvidékeken jártak, idén pedig az Észak-Mezőségen voltak, a Kis- és Nagyszamos mentén, a Sajó mentén, a Szamosújvár, Dés, Bethlen, Beszterce városokkal jelezhető vidéken, továbbá a Bethlentől délre eső Mellespatak völgyében. Útjukon azt nézték, hogy milyen a magyar identitástudat, amibe beletartozik a hit megvallása anyanyelven, az iskolai oktatás, a mindennapos román-magyar együttlét. A fiatalok kérdőíves tematikus lapokkal mérték fel a helyzetet, ebből - mivel immár a tizedik nyaruknál tartanak - hatalmas anyag állhat össze. Dellőapáti faluban már csak egy-két magyar él. Azt is láthatták, hogyan változott meg a vidék etnikai képe, amelyről Wass Albert a Kard és Kasza című regényében írt. Azt is megfigyelhették: minden falu egy külön világ. Ahol kisnemesek és szabadparasztok éltek, ott jobban megőrizték identitásukat a magyarok. Etnikailag a Mellespatak völgyében vegyes a kép. Vice, az egyetlen római katolikus többségű falu ezen a vidéken, 95 százalékban magyar lakosságú, Mezőveresegyháza magyar többségű falu, a már Kolozs megyei Feketelak szintén magyar többségű falu. Körülbelül fele-fele az arány Kékesen, Magyarborzáson, Almásmálomban. Kisebbségben van, húsz százalékos Apanagyfalu, Bethlen, Várkudu, itt azonban mindenütt ki van írva magyarul is a helység neve. Szórványnak számít, már a Tóvidéken Cege, aztán Fellak és Noszoly. A magyarság apadóban van, az elmúlt évtizedekben a fiatalok városokba költöztek, Bethlenbe, Besztercére, Kolozsvárra. Nincs megfelelő munkaeszköz. Emiatt az öregek kegyetlenül megdolgoznak a betevő falatért. A szórványban a diákok az anyanyelv szavainak a kicserélődésével találkoztak. A jelzett nyelvállapotot szeretettel kell megközelíteni, és csak így, belülről lehet a nyelvromláson segíteni. Kövesdi Kiss Ferenc könyve szerint harminc iskola szűnt meg az elmúlt tíz-húsz évben a Mezőségen.. De a Mezőség északi részén vannak kedvező jelek is: ha van megfelelő létszámú gyerek, azonnal létrehozzák az óvodát. Magyar óvoda indult Apanagyfaluban, előbb egyházi alapon, utána átminősítették államira. Magyarborzáson indult egyházi óvoda, és most felvállalja az RMDSZ, az állam. Feketelakon a református parókián indította meg a tiszteletes asszony az óvodát. Kékesen is ez a helyzet. Jár iskolabusz, Kékesről, Mezőveresegyházáról az V-VIII. osztályosokat átviszi Vicébe. Vice tíz falunak általános iskola-központja. Apanagyfaluból Bethlenbe járnak. A RMDSZ besztercei szervezete és a megyei tanács kiválóan dolgozik. Utóbbinak két magyar tagja van, alelnöke dr. Szántó Árpád, a tanácsos Kocsis András, a Mellespatak Bethlenben élő képviselője pedig Borsos László, tanítóember. Kétszázvalahány települése van Beszterce-Naszód megyének, abból százvalahányban élnek magyarok (is):. A legtöbb gyülekezetben kántorra volna szükség. A református egyháznak van Szamosújváron két olyan létesítménye, ahol a szamosújvári gyerekeket fogadják délutáni, a szórványból bejövőket pedig egész heti foglalkozásra. /Bölöni Domokos: Diákok a szülőföldön. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 12. folyt.: szept. 16./
2003. október 2.
Okt. 1-jén Aradon, a Tulipán könyvesboltban bemutatták Pávai Gyula első prózakötetét. Az aradi Kölcsey Egyesület elnöke már korábban is közölt rövidprózákat, több könyvet is jegyzett szerkesztőként, de első önálló prózakötete csak most látott napvilágot. A könyvesboltban Ruja Ildikó mutatta be a két kisregényt (Tanítóbácsi, Egy év az ötből). Pávai Gyula, aki nyugdíjba vonult már, de ma is aktív pedagógus, fontosnak tartotta megjegyezni, hogy foglalkozni kell a Mezőséggel, hiszen ott is beindult az "elcsángósodási" folyamat. A két kisregénynek van folytatása is, a tervek szerint év végére megjelenik a következő könyv: Tanár néni címmel. /Karácsonyi Zsolt: Bemutatták Pávai Gyula első prózakötetét. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./
2003. október 6.
Tizenegyedik alkalommal szervezték meg a szórványdíjak átadását okt. 4-én a Kis-Szamos mente Tőki völgyében, a felsőtőki református szórványgyülekezet templomában. Az istentisztelet után adták át a Czelder Márton- és a Földes Károly-díjat. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke röviden ismertette a díjakat. Mint mondotta, tíz évvel ezelőtt alapította a Diaszpóra Alapítvány a két díjat, hogy kitüntethessék azokat, akik a maguk közösségében mindent megtesznek az anyanyelv és a hit megmaradásáért, gyarapodásáért. Czelder Márton, a díj névadója, havasalföldi és regáti misszionárius volt a tizenkilencedik század második felében. Ő volt az, aki a Kárpátokon túli területeken először szervezett református gyülekezeteket. Földes Károly mezőségi tanító és igehirdető volt, aki egész életében vállalta a megmaradásért való harcot. A díjak idei kitüntetettjei Bíró Sándor tiszteletes és Czinege Sándor agrármérnök, felsőtőki egyházgondnok volt. Bíró Sándor az Esztényi Református Missziói Egyházközségben kezdte el lelkészi pályafutását, amelyhez a felsőtőki gyülekezet is tartozik. Az esztényi szolgálat után a gyergyószentmiklósi gyülekezethez került, amely szintén szórványgyülekezetnek számít Székelyföld katolikus vidékén. Szórványban való tevékenységéért, odaadó szolgálatáért Czelder Márton-díjjal tüntették ki. Czinege Sándor kicsiny egyházközségének - ma már csupán tizenhét lelkes - gondozásáért, önfeláldozó munkájáért kapta meg a Földes Károly-díjat. Jenei Tamás a Diaszpóra Alapítvány alelnöke, a díjak egyik alapítója hangsúlyozta: azokat tüntetik ki e nagy értékű díjakkal, akik részt vesznek az otthonteremtésben, s összekovácsolják a többieket is. Vetési László elmondta, hogy az idei díjkiosztási ünnepség rendhagyó volt. Első alkalommal választottak kis gyülekezetet a díjátadás helyszínéül, és ugyancsak először történik meg, hogy egy gondnokot saját gyülekezetében tüntessenek ki a Földes Károly díjjal. /Valkai Krisztina: Szórványdíjakat adtak át Felsőtőkön. Sokadalom az omladozó kis templomban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./
2003. október 24.
Mezőségi turnéra indul a héten a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A csíkszeredai csapat ezúttal Vice, Szék, Dés, Szamosújvár, Ördöngösfüzes, Bethlen, Almásmálom és Bálványosváralja helységekben lép fel. /(Daczó Dénes): Mezőségi turnén a Hargita Együttes. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./
2003. október 27.
Immár nyolcadik alkalommal gyűltek össze Vicében a néphagyományokat tisztelők és kedvelők okt. 25-én megszervezett Hagyaték Népzene- és néptánctalálkozóra. Tizenkilenc csoport jelentkezett és mindegyik megjelent. Az ökumenikus istentiszteletet előtt a csoportok felvonultak a falu központjába. Felléptek a bálványosváraljai és a cegőtelki egyházi kórusok. A találkozón elsőként az Óradnáról érkezett Havasi Gyopár Fúvószenekar lépett színpadra. Utánuk következtek: a vicei Vitszit néptáncegyüttes, az almásmálomi Almavirág, az apanagyfalui Hagyományőrzők, a magyarnemegyei Pipacs együttes mezőségi táncokkal, a Kék Ibolya csoport Bethlenből, a bálványosváraljai tánccsoport, a Tacsi Általános Iskola magyar népdalokkal, az Árvalányhaj együttes Besztercéről, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Földműves Énekkar Szépkenyerűszentmártonból, a Magyarpalatkai Hagyományőrző Tánccsoport, a várkudui Hagyományőrző Népdalkör, a dési Aranyeső, magyarborzási Gyökerek, valamint a szamosújvári Kiskaláka. András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Együttes elnöke, a Vicei Fesztivál főszervezője elmondta: szívesebben nevezik ezt az eseményt találkozónak fesztivál helyett, mert a cél az, hogy a résztvevő települések egymás hagyományait tiszteljék, és egymással baráti kapcsolatokat alakítsanak ki. /Valkai Krisztina: Nyolcéves a Vicei Néptánctalálkozó. Egyre értékesebb a Hagyaték népzene- és néptánc-repertoárja. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./
2003. október 30.
Okt. 25-én örömünnepet ültek a mezőségi Cegéhez tartozó Göcön, amelynek egykori magyar lakosságából mindössze három személy maradt. A falu csodával határos módon felújított műemlék templomának felszentelésére gyűlt össze a Tóvidék szórványmagyarsága. Az évtizedeken át romokban heverő templom felújításában önzetlen módon oroszlánrészt vállaló mezőpanitiakkal és ördöngösfüzesiekkel megerősített gyülekezet örült az összefogás eredményének. A térképen nem található Göc. A 2152 lakost számláló község központja, Cege olvasztotta magába a falut. Nevét alapító földesurától kapta. Ma a községnek 156, Göcnek pedig mindössze 3 magyar lakosa van. A fából készült haranglábat, amelyben két harang lakik, 1948- ban Szabó István édesapja építette a "helybeli jó magyarokkal". A templom történetét Székely László helybeli beszolgáló lelkész ismertette, s mondott köszönetet töretlen hitükért, áldozatukért azoknak, akik a templom felújítása érdekében dolgoztak. - Tanútemplomot hoztunk létre - jelentette ki Lapohos András ördöngösfüzesi tanár. Elhatározták, hogy havonta egyszer, összehíva a környék lakóit, istentiszteletet tartanak a göci templomban. Szeretné, ha a göci példa végigvonulna a népesebb mezőségi gyülekezeteken is, hogy vállaljanak fel, javítsanak meg egy-egy rossz állapotban levő templomot. Kiss Ferenc Mezőség-kutató arra emlékeztette a gyülekezetet, hogy a feljegyzések szerint 1787-ben a göci iskolában szépen énekeltek és még írtak is, majd megemlítette, hogy az utóbbi időben a Mezőségen 37 iskola szűnt meg tanköteles gyermekek hiányában. Szabó István göci gondnok, harangozó által évtizedeken át megőrzött úrasztali kegytárgyak végre betöltötték rendeltetésüket. - A romokból is lehet példát építeni - vélekedett a kilencvenéves Kiss Ferenc. /Bodolai Gyöngyi: Örömünnep Göcön. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./
2003. november 10.
Szamosújváron a Téka Művelődési Alapítvány nov. 8-án közel ötven mezőségi néptáncost látott vendégül székházában, a hetedik alkalommal megrendezett hagyományos népzene és néptáncfesztiválon. Reggel felvonultak a résztvevők az örmény kisváros utcáin. Mezőségi ének- és tánctanulással kezdődött a nap. A népes közönség ízelítőt kapott a még létező mezőségi néptáncból. /Erkedi Csaba: Sikeres mezőségi néptáncfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
2003. november 11.
A nagyváradi filharmónia tavaly alakult magyar néptáncegyüttese A só útja című táncjátékkal először mutatkozott be nov. 9-én Nagyváradon. A Zsidó Ferenc és László Csaba dramaturgiai ötletein alapuló táncjáték a só útját követi Erdélyen át, kitermelésének helyétől, a Székelyföldtől egészen az alföldig. Ennek megfelelően sóvidéki, küküllőmenti román, cigány és magyar, mezőségi, kalotaszegi, szilágysági és szatmári táncok kerültek be a táncrendbe. A László Csaba, az Udvarhely Néptáncműhely művészeti vezetője által rendezett, koreografált előadást az Állami Színház Szigligeti társulatának bérletes előadásaként láthatja a közönség, majd kiszállásokon is megtekinthető lesz. /Pengő Zoltán: A só útja Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./
2003. november 13.
Az idén dec. 20-án a csíkszeredai református templomban osztják ki a Julianus Alapítvány díjait, amelyeket a szórványban végzett munkájukért ebben az évben , a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója, Sylvester Lajos, a Háromszék napilap főmunkatársa, Csoóri Sándor író, költő, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Tempfli József nagyváradi megyés püspök, Wass Endre hamburgi közgazdász és dr. Gellérd Judit pszichiáter, unitárius lelkész kapják. András Mihály meglepetésként érte a Julianus díj nekiítélése. - Soha nem gondoltam, hogy a szórványban végzett tevékenységemért kapok díjat - jelentette ki. András Mihály tizenegy éve tanít a válaszúti népzene, néptánc táborban. Évről évre megszervezik a Vicei találkozót, amit folklórgyűjtések előznek meg. Rengeteg turnét szerveznek a Mezőségre, aszórványvidékre, minden olyan kisfaluba, ahol kevés a magyar. /(Daczó Dénes): Az idén is kiosztják a Julianus díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./
2003. november 19.
Megjelent Makkai Gergely Az Erdélyi-mezőség tájökológiája /Mentor, Marosvásárhely, 2003/ című munkája. A könyv az egyedi tájegység fejlődésének eseményhű áttekintése a geológiai kezdetektől napjainkig, vallja a szerző. Forrásanyaga gazdag, 95 címet sorolt fel. Évmilliókkal ezelőtt Erdély területét - tehát a Mezőséget is - tenger borította, és csak az ún. szarmata korban kezdődött el itt a tenger fokozatos visszavonulása. Az éghajlati változások következtében szárazzá vált Mezőség területét sok millió évvel ezelőtt buja növénytakaró borította. Az erdőirtások, a földművelés, az állattenyésztés elterjedése magával hozta a füves térségek gyarapítását. A Maros és a Szamosok közötti térségben valamikor körülbelül 250 nagy halastó létezett, egy 1622-ből származó szakácskönyv 30 halféléből készített, 189 fajta ételt sorolt fel. A honfoglaló magyarok letelepedése előtt a Mezőség szinte teljesen elnéptelenedett terület volt, amit bizonyít, hogy majdnem az egész helységnévanyag magyar eredetű. Minden valószínűség szerint a székely Mezőség volt a magyar honfoglalók első megtelepedési helye a Kárpát-medencében. Színmagyar falvak, szorgos közösségek élték itt virágzó életüket a középkor századaiban - hogy azután Erdély valamennyi tájegysége közül épp a Mezőségen következzék be a legnagyobb arányú népességcsere. A tatárjárások, a gyakori török betörések, Mihai vajda és Basta generális támadásai, gyilkolásai következtében a magyar lakosság rohamosan fogyatkozott, s helyét a Kárpátokon túlról érkező bevándorlók foglalták el. A jobbágyok nélkül maradt földbirtokosok a munkaerőhiányt ide telepített románokkal pótolták. Fokozódott az erdőirtás, a tavak lecsapolása. /Nagy Pál: Táj és történelem. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 19./
2003. november 26.
Dec. 13-án tartja alakuló ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). A Kolozsváron tartandó ülésig minden magyarlakta kistérségnek ki kell neveznie küldöttjeit, akik képviselik érdekeiket a Tanácsban. Mátis Jenő, a KT Kolozs megyei tagja szerint a helyi fórumok szerepe eltér a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) helyi testületeitől, a székely tanácsoktól. Mivel a székelyföldi régióhoz viszonyítva, itt a magyarság számaránya változó és egy kistérség akár húsz-harminc településből is állhat, a helyi fórumok maguk döntik el, hogy állandó testületként kívánnak működni, vagy küldöttjeik révén az EMNT tevékenységében vesznek részt. A képviseleti arány meghatározásakor a tavalyi népszámlálási adatokat veszik figyelembe, háromezer magyar után egy küldött kerülhet be a testületbe. Következésképpen az EMNT mintegy ötszáz tagú lenne, a küldöttek majdnem felét a szervezet részeként működő, nemrég megalakult SZNT képviselői jelentenék. Kolozs megyében négy fórum lesz: a kolozsvári, Torda-Aranyosi, Szamosmente-Mezőségi és kalotaszegi kistérség. Szilágy megyében három kistérség lesz, a Tövishát és Meszesalja (Zilah környéke) kistérségek nov. 26-án tartották küldöttjelölő üléseiket. A Magúralja (Szilágysomlyó és környéke) kistérség küldöttjeit a nov. 26-án tartandó fórumon választják meg. /Pap Melinda: Küldötteket jelölnek az EMNT-be. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./
2003. december 3.
Nov. 28-án zajlott le Marosvásárhelyen a Maros megyei Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület közgyűlése. Az ülésen Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke ez évi tevékenységről adott számot. Egy hónappal ezelőtt kapott az egyesület a Dózsa György úti volt Hangya épület harmadik emeletén új székhelyet, ezért újra be kellett jegyeztetniük magukat, ami kilenc hónapos jogi vesszőfutást eredményezett. Sikerült fénymásolót, nyomtatót szerezniük, számítógépre még nem tellett. Nagy sikernek örvendett a Don-kanyari megemlékezés, az anyák napi ünnepi műsor, a falugondnokokkal való találkozó, a két gyermek-Gyöngykoszorú-találkozó, a nyári színpadi nótaest, ezenkívül pedig több könyvbemutatót, kézművesvásárt szerveztek. Két kiadványt jelentettek meg: a Megy a gyűrű című gyermekdalkötetet és egy, az EMKE tevékenységét ismertető könyvecskét. A 2004-es rendezvénytervezetek sorában: népzenészképzés, mezőségi szórványprogram, Gyöngykoszorú- találkozó, a Don-kanyari áldozatok megidézése, Burustyán népművészeti fesztivál, Marosvásárhelyi Napok magyar nyelvű rendezvényei, Rákóczi-túra (egyházszolgálati és népismereti tábor), Katalin-napi bál, óévbúcsúztató rendezvény szerepel az egyesület tervei között. /Nagy Botond: EMKE- közgyűlés az új székhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 3./
2003. december 8.
A romániai magyarság 20%-a él szórványban, de távlatilag a magyar közösség több mint fele veszélyeztetett. A legsúlyosabb gondokkal Fehér, Hunyad és Szeben megyék küszködnek, ezeket követi Beszterce-Naszód, Maros megye kistelepülései és a Kolozs megyei Belső- Mezőség, majd a Bánság és Krassó- Szörény, illetve Máramaros, végül a szilágysági és a partiumi szórvány. Suceaván és Bákóban területi szervezetek alakultak , jelezte Porcsalmi Bálint ügyvezető alelnök Kifejtette, hogy elsődleges cél a szórványvidék magyar közösségeit segítő, támogató kezdeményezések összehangolása. A bukovinai és moldvai RMDSZ szervezetek jogi hátteret biztosítanak a helyi közösségeknek. /(Dobre Nóra): Tizennégy RMDSZ területi szervezet a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./
2003. december 8.
A Mezőség központjaként számon tartott Nagysármás várossá nyilvánítás alkalmából szervezett ünnepségre dec. 6-án került sor. A rendezvényeket a megye vezetése, parlamenti képviselők és szenátorok, közintézmények vezetői, polgármesterek tisztelték meg. Az RMDSZ hivatalosan nem képviseltette magát. A városi parkban a polgármester és a főispán leleplezte a "Szimbolikus nőalak" elnevezésű szobrot, Ion Vlasiu alkotását, amely a "horthysta rezsim 1944-es mártírjainak" emlékére készült. A politikai pártok képviselői koszorúztak, felszólalások hangzottak el, kivéve az RMDSZ-t, amely nem helyezett el koszorút a szobornál. Megjelentek Nagysármás város polgármesteri hivatala illetve helyi tanácsa feliratozású, kizárólag román nyelvű táblák. A község 24,13 százalékos magyar ajkú lakosságára való tekintettel a lap munkatársa megkérdezte a polgármestert és az alpolgármestert, miért nem készültek el a magyar feliratú táblák. A válaszokból kiderült, hogy a közeljövőben elkészülnek ezek is. A hivatal épületén eddig sem volt kétnyelvű feliratozás, a város bejárataihoz tavaly kihelyezett kétnyelvű helységnévtáblák magyar feliratát rövid időn belül lefestették. /Antalfi Imola: Város lett Nagysármás. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./
