Dec. 19-21. között szervezték Marosvásárhelyen az Irodalmi Kreativitás Verseny országos döntőjét. Az 1993-tól szervezett versenysorozatnak négy évvel ezelőtt váratlanul vége szakadt. A most felélesztett verseny megfelelt a korábbi színvonalnak. A versenynek a Bod Péter Diakóniai Központ adott otthont. Jakab Orsolya szervező közölte: A MAKOSZ (Magyar Középiskolások Országos Szövetsége) minden évben szervez irodalmi vetélkedőt. Simon György magyartanár, az egykori versenyek motorja sokat segített. Volt helyi, megyei szakasz, végül az országosat is sikerült megszervezni, és a díjak sem voltak szegényesek. A Lyra Kiadó, a Corvin Kiadó, a Dr. Bernády György Alapítvány, Szabó Péter költő és a Transindex állta a jutalmakat, a versenyt az Illyés Közalapítvány, a Communitas Alapítvány és a Maros-mezőségi Esperesi Hivatal támogatta. /Nagy Botond: Írni csak szabadon, szépen... = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./
1997. december 31.
A mezőségi Vice nemcsak a magyarság, hanem a katolikus egyház szempontjából is szórványnak tekinthető. Vice fiatal római katolikus plébánosa, 1995 óta kiadja a Szórvány Plébániák Értesítője című időszaki kiadványt. Egyre nőttek az igények, több helyről kérték az értesítőt. Egy év óta az Alutus nyomda /Csíkszereda/ ingyen adja ki a kéthetente megjelenő kiadványt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./
1998. szeptember 15.
Lapohos András a mezőségi szórványban három falut mutatott be. Vasasszentivánban 1891-ben Kádár József monográfiájában még 41 református lelket említett, mára már egyetlen református sincs a faluban, nem áll a templom. Vasasszentegyeden már csak 18 lelkes a református gyülekezet, a templom belsejét 1996-ban javították. Vasasszentegyeden 1900-ban még 112 tagja volt a gyülekezetnek. Vasasszentgothárdon már csak két református él a faluban. Elmondták, hogy 1944-ig a vasárnapi istentiszteleteken gróf Wass Albert kastélyában vettek részt. /Lapohos András ny. tanár, Ördöngösfüzes: Szórványaink. Vasasszentiván, Vasasszentegyed és Vasasszentgothárd. = Üzenet (Az Erdélyi Református Egyházkerület gyülekezi lapja), Kolozsvár, szept. 15. – 18. sz./
2002. január 4.
A körülbelül 800 lakost számláló mezőségi falunak, Mezőszabédnak nem kedvez, hogy Mezőfele községhez tartozik. A főúttól való távolsága miatt az elszigetelt, elhanyagolt települések életét éli. Az ingázó felnőtt és főként az iskolás gyermekek számára nagy gondot jelent, hogy ki kell gyalogolniuk a főútig, ahol a Mezőség irányából érkező autóbuszok nem biztos, hogy felveszik az út szélén várakozó szabédiakat. Az elszigeteltség nem ijeszti meg a betelepülőket, jobbára romák jönnek. A szegényes óvodába 34 gyermek jár. A legszegényebbeknek ilyenkor, télidőben, még a ruha és cipő is gondot jelent. Az iskola sikeresen pályázott az Illyés Alapítványnál, s tévé- és videokészülékkel, valamint számítógéppel gazdagodott. Az unitárius többségű faluban 60-ra tehető a reformátusok száma, akik jelenleg ideiglenesen egy raktárban tartják az istentiszteletet, mivel az ősszel beomlott a dombra épített templom. A jövőben újjáépítik a templomot. Az unitárius lelkész, Jenei Sándor Levente és felesége a fiatalokkal való foglalkozásra összpontosít. Vásároltak egy számítógépet, amellyel a fiatalok az internet révén bejárhatják a világot, angol nyelvtanfolyamot is szerveznek, s Szabédi betyárok néven indult tánccsoport. A Szabédi Napokat megszervezik az idén is. /Bodolai Gyöngyi: Ahova még a busz se jár. Mezőszabéd, a jobb sorsra érdemes falu. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./
2002. január 20.
Jan. 19-én Alsócsernátonban közel kétszázan vettek részt a Rádu Ibolya tanítónő által szervezett Csiporkázó Játszóház Egyesület idei évadnyitó ünnepségén. Rádu Ibolya házigazdaként és könyvszerkesztőként köszöntötte a jelenlevőket, majd felkérte Tulit Ilona magyar szakos tanárt, a könyv felelős kiadóját, hogy ismertesse a napokban megjelent Ké(s)z csodák című kiadványt. Ez a könyv a nyáron ugyancsak a T3 Kiadónál megjelent Játszóházi csipicsupi bővített kiadásaként látott napvilágot. A játszóház ifjúsági tánccsoportja egy sóvidéki és egy mezőségi táncot, a Pitypaládé csoport pedig egy gyermekjátékot mutatott be. /(Iochom): Csiporkázó évadnyitó Alsócsernátonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
2002. február 27.
A mezőségi Magyarszováton tartották a Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör gondnok-prezsbiteri konferenciáját febr. 24-én. Közös gondok: fogyó magyarság, elöregedő népesség; kétféle helyzetre utaló konkrétum: miközben Tordatúron a lelkipásztor anyanyelvi oktatást nyújt heti négy órában, Petrozsényban sok magyar gyermek nem tud magyarul. Szabó Árpád püspök megállapította, hogy bár egyetlen egyházközség sem tud önállóan megélni, segítségre szorul, 2001-ben mégis két templomszentelésre került sor: Fehéregyházán a Petőfi-emlékmű szomszédságában, valamint Sepsiszentgyörgyön. Templom épül Marosvásárhelyt, és nagy gond a kolozsvári templom restaurálása. Kiemelt program volt az iskolák fenntartása Kolozsváron, Székelykeresztúron a kollégiumokban. Az 1999-ben visszakapott Brassai Sámuel Kollégiumban a tetőtér beépítésével korszerű bentlakást adtak használatba. - Mindenki igényli a magyar igazolványt. /Fejér László: "Kezünknek munkáját tedd állandóvá". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./
2002. március 24.
A Marosvásárhelyi Egyetemi és Főiskolai Lelkészség (Ma-Fia) meghívást kapott a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészségtől (KEL) a három hétvégét magába foglaló ifjúsági csoportvezető tanfolyamra. Az első hétvége március 8-10-e között egy kis mezőségi faluban, Kidén került sor. Kolozsvárról és Temesvárról érkeztek hallgatók. Az előadók a közösségépítésről beszéltek, de hallhattak az alapítványok, egyesületek és más szervezetek jogviszonyairól is. /Közösségépítő hétvége Kidén. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 24./
2002. március 25.
A Beszterce-Naszód megyei Almásmálomban Krizbai Attiláné óvónő és Veress Blanka tanítónő kezdeményezésére megalakult a Bethlen Művelődési Egyesület égisze alatt működő Almavirág színjátszó és hagyományőrző csoport. A színjátszók január 28-án mutatkoztak be a helyi közönség előtt. A csoport már járja a környező falvakat. Március 17- én Veresegyházán és Szentmátén léptek fel. A hagyományőrző csoport célja felkutatni és feleleveníteni az észak-mezőségi népi szokásokat, táncokat és viseletet. /Almásmálomi színjátszó és hagyományőrző csoport. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./
2002. június 8.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont diákszínpada az elmúlt hét végén ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. A hátrahagyott éveket Gazda József nyugalmazott magyartanár, író és műkritikus, a diákszínpad irányítója és rendezője 1972—1993 között, valamint Molnár János, az iskola informatika szakos tanára, a diákszínpad jelenlegi rendezője ismertette. Gazda József elmondta, 1972 előtt már voltak diákszínjátszó-törekvések Kovásznán, így 1964-ben már létezett diákszínjátszó mozgalom. A fő célkitűzés a magyar kultúra ápolása volt, elsősorban a szórványvidéken kisebbségi sorban élők körében. Évtizedeken át Erdély faluszínháza, szórványszínháza voltak, rendszeresen felkeresték Beszterce-Naszód, Mezőség (Kolozs és Maros megye), Szilágyság, Kalotaszeg, Fehér, Szatmár, Temes, Szeben és Brassó megye eldugott, félreeső falvait. A Ceausescu-korszak utolsó éveiben szűkült a játszóterük, Szilágyság és Kolozs megyéből kitiltották, máshol a szekuritáte ,,díszkísérete" követte őket. 1993-ban az irányítást átvette Molnár János tanár, aki a kísérleti színház felé nyitott, a szövegközpontú előadások helyett a mozgásra, a testbeszédre összpontosított. 1995-ben az Ősvigasztalással a kovásznai diákszínpad elnyerte az Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF) nagydíját. Örkény István Egyperces novelláiból összeállított játékkal 1999-ben másodszor is megnyerték az ODIF nagydíját. Kosztolányi Dezső novellája alapján rendezett Sakk-matt című pszichodramatikus játékkal 2001-ben a Nagyváradon megrendezett ODIF-on első díjat kaptak. /Bodor János: Diákszínjátszás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 8./
2002. június 17.
Jún. 16-án szülőfalujában, Pusztakamaráson köszöntötték a 75 éves Sütő András erdélyi magyar írófejedelmet az egybegyűltek. A református templomban a hálaadó istentiszteleten igét hirdetett Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, valamint Csató Béla, marosvásárhelyi plébános. Amikor innen elmegyünk, kezdjünk életmentésbe, mondotta Csató Béla plébános, és először a lelki életet mentsük. Vetési László lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke vette át a szót. Ahogy nő és gyarapszik az életmű, mintha úgy fogynának el azok, akik olvashatnák, hangzott a figyelmeztető megjegyzés Vetési Lászlótól. Az ünneplők gyülekezete Mezőségi Tanulmányi Alapot hoz létre, jelentette be Vetési László, amelynek segítségével támogatják a szórványvidéken élő tehetséges gyermekek és fiatalok anyanyelvi továbbtanulását. Az ünnepi köszöntők sorát Bálint-Pataki József nyitotta meg, aki Magyarország miniszterelnökének, Medgyessy Péternek az üzenetét tolmácsolta. Ezek után köszöntötte Sütő Andrást Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség részéről, Farkas Árpád, Márkus Béla, Sylvester Lajos, Bogdán László, Bertha Zoltán, Nagy Pál, Kötő József, a pusztakamarásiak részéről pedig Szász Gyula. Sütő András megköszönte a hozzá címzett szavakat, kegyelettel említette föl mindazokat "az emlékbe költözetteket", akik nélkül e maradék nép nem létezne. Az ünnepi gyülekezet a templomból a szülőházhoz vonult, ahol Vetési László felolvasta Fodor Sándor üzenetét, majd Pálfy G. István közíró, a Hungária Televízió Közalapítvány elnöke mondott köszöntőt. A köszöntők sorát Kányádi Sándor zárta, aki, mint mondotta, aszúsodó szeretettel üdvözli a születésnapját ünneplő Sütő Andrást. Az írót az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület életműdíjjal tüntette ki. /Köllő Katalin: Ott álltunk, tehettünk-e másként? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17/
2002. június 18.
A Sütő András hetvenötödik születésnapját ünneplő közösség jún. 16-án Pusztakamaráson az EMKE, valamint a Diaszpóra Alapítvány által megfogalmazott nyilatkozatot írt alá, amelynek célja egy Mezőségi Tanulmányi Alap létrehozása. A nyilatkozat emlékeztetett: lassan negyven éve idős Sütő Andrásné könnyű álmot ígért fiának, ha szól a faluról, a Mezőségről, az igazról és a fájdalmasról. Az elmúlt időben alig csökkentek az otthoni gondok. Az Erdélyi Mezőség és az egész erdélyi szórványmagyarság az asszimiláció felé indult el. A nyilatkozat aláírói arra kérnek minden felelős személyt, hogy tegyen meg mindent a mezőségi és az erdélyi szórványmagyarság egyre erőteljesebb felszámolódása ellen. Összpontosítani kell az anyanyelvi oktatás nélkül maradt gyermekekre, a fiatalságra, a megélhetésre, a munkahelyteremtésre. Újjá kell teremteni az anyanyelvi oktatást, és a szeretetszolgálat gondoskodására van szükség. Elhatározták a Mezőségi Tanulmányi Alap létrehozását. /Alapítvány a szórványban élő fiatalok anyanyelvi oktatására. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./
2002. június 26.
A Sáromberkén tartott, Teleki Sámuel nevét viselő Maros-mezőségi egyházmegyei kórustalálkozót második alkalommal szervezték meg jún. 23-án. Hét kórus lépett fel. Tavaly Sáromberke vállalta, hogy rendszeresen otthont biztosít a Maros-mezőségi egyházmegye kórustalálkozójának, mesélte Porkoláb Levente sáromberki lelkipásztor. /Simon Virág: A kórustalálkozók bizonyítják: él a közösség. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./
2004. január 5.
Budapesten 2003 végén átadták az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesülete által adományozott Szongott Kristóf-díjat. Ezúttal két Kis-Szamos menti értelmiségi nyerte el a magas kitüntetést: Gabányi János tanárnak post mortem ítélték oda az értékes díjat, elismerve ezzel több mint öt évtizedes tanügyi, cserkész- és művelődéstörténeti tevékenységét. A másik kitüntetett Lengyel Ákosné néprajzkutató, akit a szamosújvári és mezőségi tárgyi emlékek, a helybeli örmény-katolikus temető kriptáinak állagmegóvása, a szamosújvári-válaszúti magyar szórványközpont megsegítése terén kifejtett munkájáért kapta a díjat. /Erkedi Csaba: Szamosújvári néprajzkutatók kitüntetése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./
2004. január 14.
Január 10-én Almásmálomban a kultúrotthonban tartották a hagyományos farsangi mulatságot. A helyi Almavirág Hagyományőrző Csoport előadásával indult a rendezvény. Az Almavirág Hagyományőrző Csoport 2001-ben kezdte tevékenységét, és hivatásos táncoktatók segítségével sajátította el a hagyományos mezőségi táncelemeket. A hagyományőrző csoport lelkes tagjai, Krizbai Rózsika óvónő irányításával a mezőségi népdalok és néptáncok megőrzését és továbbadását próbálják megvalósítani a szórványfaluban. /Székely Emese: Csodálatos szombat este. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
2004. január 16.
Kallós Zoltán fontosnak tartja a Világszárnya című, moldvai magyar népmeséket tartalmazó kötetének megjelenését. Moldvai meséskönyv nemigen jelent meg. A népmese kihalófélben levő műfaj. Itt még lehet gyűjteni, de már a huszonnegyedik órában vagyunk. Most megjelent gyűjtését 1956 és 1964 között készítette. Volt egy olyan időszak, amikor Moldvába több mint tíz évig nem lehetett bemenni. Akkor épp azok az emberek haltak el, akik a legtöbb ilyen értéket hordozták magukban, állapította meg. Kallós Zoltán gimnazista korában szülőfalujában, a mezőségi Válaszúton kezdett gyűjteni, és kiderült, hogy a magyar hangszeres népzenének legszebb változatai maradtak meg a Mezőségen. Erdélyben megőrizték és tovább éltették azt a tradíciót, amely a magyar királyi udvarokban élt. Ezért van az, hogy itt a legszebb a magyar hangszeres népzene, főleg a Mezőségen. Kallósnak gyermekkori álma volt egy múzeum létrehozása. Ez most megvalósult Válaszúton, egyelőre négy helyiség van berendezve. Kallós zenei anyaga letétben van a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjánál, ez tízezernél több dallamot jelent. /Csomafáy Ferenc: A lankadatlan népzenekutató meséli. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2004. január 19.
Beszterce megyei Almásmálomban megtartották az idei első farsangi ünnepet s az azt követő bált. A Mezőségen, Vice és Magyardécse szomszédságában meghúzódó kis település a közösségformálás szándékával tartotta meg a hagyományőrző ünnepséget. A rendezvény főszereplője ezúttal is az a 14 tagú, hét párból álló Almavirág hagyományőrző együttes volt, melyet Krizbai Attiláné óvónő vezet. A műsort a szokásos magyar bál követte. A népi színjátszásban is jeleskedő csoport az évek során bemutatta Illyés Gyula Tűvétevők c. vígjátékát is. /Ferencz L. Imre: Farsangi „nyitány" Málomban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./
2004. január 21.
A Mezőség egyik meghatározó közművelődési-oktatási gócpontjának számító szamosújvári Téka Alapítvány idén is tartalmas tevékenységgel irányítja magára a kistérség érdeklődését. Póka Enikő, az alapítvány alelnöke és gazdasági felelőse részletezte terveiket: májusban lesz az ifjúsági találkozó, augusztusban honismereti nyári tábort szerveznek, ezt követi októberben a gyermekfesztivál, novemberben az idén nyolcadik alkalommal rendezendő mezőségi néptánctalálkozó, decemberben pedig a betlehemesek találkozója. Lesznek kisebb arányú események is. Februárban farsangi bál lesz, majd meghirdetik az első nyelvi, helyesírási és irodalmi vetélkedőt. /Rostás-Péter Emese: Talpraesett szervezők a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./
2004. január 23.
Január 22-én Kárpát-medence-szerte megemlékeztek a Himnusz születésnapjáról, a Magyar Kultúra Napjáról. Budapesten a magyar kulturális élet kiemelkedő személyiségeinek elismerésével ünnepeltek. Marosvásárhelyen első alkalommal tartottak emlékezést a Kultúrpalotában. Az EMKE Maros megyei szervezete és a Tompa Miklós Társulat közös szervezésében Bánffy Miklós Szétszórtan című művéből hallottak részleteket a jelenlevők. Találkozóra hívta a képzőművészeket Nagyváradon a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége. A tárlaton 38 bihari és magyarországi művész munkái, festmények, akvarellek, grafikák, szobrok, fafaragványok voltak láthatók. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében a Szobrok szabadsága címmel ünnepi estet rendeztek, amelynek díszvendége Melocco Miklós magyarországi szobrászművész volt. Kolozsváron a Magyar Opera társulata Dehel Gábor rendezésében Erkel Ferenc István király című operáját adta elő. A két felvonás közti szünetben Laskay Adrienne A Kolozsvári Állami Magyar Opera 50 éve című kötetét mutatták be. Sepsiszentgyörgyön a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület szervezésében ünnepeltek, vetítették a Bánk bán című operafilmet. Székelyudvarhelyen a régió népzenei kincseit leltározó konferenciával ünnepeltek. Kallós Zoltán néprajzkutató tartott előadást Moldvai, gyimesi csángó, mezőségi és kalotaszegi magyar népzenegyűjtés címmel. Haáz Sándor az irányításával kiadott Törpe-Daloskönyvek sorozatot mutatta be. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Budapesten Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere adta át a Márai Sándor-díjakat, a Csokonai Vitéz Mihály alkotói és közösségi díjakat, a Bibliotéka emlékérmeket, A kultúra támogatója, valamint A kultúra pártfogója elismeréseket Budapesten. Márai Sándor-díjat kapott Monoszlóy Dezső Ausztriában élő író, hat évtizedes regényírói és költői munkásságáért. /Antal Erika, Botházi Mária, Farkas Réka, Pengő Zoltán, Zilahi Imre: Díjeső és művészeti estek a Magyar Kultúra Napján. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./
2004. január 24.
A Beszterce megyei Bethlen a mezőségi szórvány pereme, ahol a lakosság 17 százaléka magyar. Lassan semmi jel sem utal arra, hogy városkát magyarok is lakják. A 3500 magyar között az értelmiségiek száma alig 35-40-re tehető, s közülük is csak tucatnyian azok, akik tettek, tesznek valamit a magyarságtudat továbbéltetéséért. A 89-es fordulat utáni években felfutott a kisváros magyar művelődési élete: csoportok alakultak, tevékenykedtek, utaztak. Aztán az akkori fiatalok felnőttek, az utánpótlás elmaradozott. Maroknyi lelkes ember, Borsos K. László tanító vezetésével létrehozta a Bethlen Egyesületet, mely 2000 óta pályázatok írásával, számos rendezvény lebonyolításával igyekszik élőbbé tenni az itteni művelődési életet. Kialakult egy csapat, számos rendezvény megszervezését vállalják. A Bethlen Egyesület Kékestől Vicéig, Berétéig mindenkinek segített, aki tenni akart a magyar közművelődésért, ugyanakkor jó, partnerkapcsolatot alakított ki az RMDSZ-szel és a Beszterce AlapítvánnyalKrizbai Rózsika óvónő – az almásmálomi Almavirág hagyományőrző együttes vezetője, Kerekes Jolánnal együtt az egyesület kultúrfelelőse. A város magyarságának nagy szüksége van az egyesületre. A városi művelődési házban, a könyvtárban nincs magyar alkalmazott. /Ferencz L. Imre: Művelődési élet a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2004. február 28.
A fejkvóta rendszer bevezetésével a romániai magyar társadalomnak – civil szervezeteknek, szakintézményeknek, egyházaknak stb. – lépnie kell annak érdekében, hogy az új állami finanszírozási rendszer nehogy a haldoklás kezdetét jelentse a szórványosodó magyarlakta régiók iskolái számára. A fejkvóta rendszer bevezetésének Kolozs, illetve Fehér megyei vonzatairól Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes kifejtette, hogy a működőképesség feltétele az összevonás, a szórványközpont-rendszer kialakítása. Ehhez civil összefogásra van szükség. Ezek a szórványközpontok részint léteznek már. van Kalotaszentkirály esetében 16–17 faluból gyűlnek be a gyerekek. Egy részüket az iskola utaztatja saját busszal, de van 60–70 személyes bentlakásuk is. Válaszúton a Kallós Alapítvány jóvoltából szórványközpont születik. Ilyen törekvések vannak Szamosújváron is. Fontos lenne olyan szórványközpontot kialakítani, amely Aranyosszéken átnyúlva Fehér és Maros megye északi, illetve nyugati településeit is átfogja. Ez Várfalva lehetne: e magyarlakta település az ingáztatás szempontjából is megfelelő, ide bentlakást lehetne tervezni. A Mezőségen lehetne szórványközpontot Magyarszováton vagy Vajdakamaráson. /Szórványközpont térképvázlat. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2004. március 16.
Julianus-díjat nyújtottak át a hét végén Csíksomlyón Wass Endre közgazdásznak az erdélyi szórványban élő magyarok érdekében végzett munkájáért. A németországi Hamburgban élő gazdasági szakember czegei gróf Wass Albert író legkisebb fia. Mivel a közgazdász nem vehetett részt a Julianus-díjak decemberi átadásán, most a csíksomlyói kegytemplomban lezajlott ünnepség keretében vette a kitüntetést. Wass Endre elmondta, hogy óvodát működtet a Wass-család ősi fészke, Vasasszentgotthárd melletti, magyarok által is lakott mezőségi Feketelakon, a marosvécsi vártól nem messze fekvő Holtmaroson árva gyermekeket neveltetnek családi jellegű otthonokban, Szászrégenben pedig kollégiumot tartanak fenn. /Julianus-díj Wass Endre hamburgi közgazdásznak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2004. március 29.
Magyar iskola hiányában elesnek a magyar állami oktatási-nevelési támogatástól a mezőségi kisdiákok. A pusztakamarási és a mezőzáhi gyermekeket a református templomban hetente vallás- és bibliaórák után tanítják magyar betűvetésre a lelkészek. Pusztakamaráson 2000-ben szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, mert nem volt annyi gyermek, hogy működtetni lehessen a magyar tagozatot. A 2800 lelkes községben 140 magyar él; a 14 magyar gyermek pedig román osztályokban tanul román nyelven. Kulcsár János Levente református lelkész megpróbálta összegyűjteni a gyermekeket, hogy a magyar oktatás újraindulhasson, azonban a magyar szülők inkább román iskolába íratják gyermekeiket. A 3600 lelkes Mezőzáh községben 250 magyar él. Barát István református lelkész elmondta, hogy tavaly ősszel a faluból elméletileg öt, a Záhon működő gyermekotthonból pedig további öt magyar gyermeket írathattak volna a szülők a magyar első osztályba, gyakorlatilag azonban csak két gyermek szülei vállalták ezt. A gyermekotthonban azt válaszolták, hogy egyetlen magyar sincs a kicsik között, holott legkevesebb öt magyar gyermeket gondoznak az otthonban. Mezőzáhon 2003 őszéig (a teljes megszűnésig) is csak I–IV. osztályos magyar oktatás működött. /Benkő Levente, Lukács János: Magyarnak lenni Pusztakamaráson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./ Egyelőre valóban nincs arra lehetőség, hogy a mezőségi magyar gyerekek, akik a református lelkészektől tanulják a magyar betűvetést, részesüljenek a támogatásból, ez ugyanis nemcsak tőlünk függ – nyilatkozta Kelemen Hunor, a támogatások elosztását felügyelő Iskola Alapítvány elnöke. „A szabályok alól az egyetlen kivételt mindeddig a csángók jelentették, speciális helyzetükre való tekintettel. Remélem, hogy sikerül találni egy megoldást a mezőségiek problémájára is, talán már ebben a tanévben” – fejtette ki az alapítvány elnöke. /L. J.: Kelemen Hunor: megpróbálunk megoldást találni. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./
2004. április 8.
Az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsa már a kilencvenes évek elején határozott arról, hogy ahol nem létezik állami magyar nyelvű oktatás, a lelkésznek kell magyarul írni-olvasni tanítania a gyermekeket. Erre a határozatra épül rá parokiális iskolaterv, amelynek lényege, hogy a szórványban levő parókiákban biztosítanak lehetőséget a magyar nyelvű tanulásra. Vetési László szerint az országban, ahol erre akarat és lehetőség volt, a helységek több mint háromnegyedében sikerült újraindítani a magyar nyelvű iskolát, tagozatot vagy osztályt. Pontos képet csak az RMDSZ oktatási és egyházügyi főosztályával egy hónapja elindított felmérés után lehet alkotni. Kötő József, az RMDSZ oktatási és egyházügyi főosztályvezetője korábbi közlése szerint országszerte 1200 helységben létezik állami magyar nyelvű oktatás. Vetési szóvá tette, hogy a szórványban sok olyan helység van, ahol a magyar szülők nem adják magyar iskolába gyermekeiket. A Lámpás program keretében működő kezdeményezés lényege, hogy a magyar lelkészeket és pedagógusokat meghatározott időre, 5–10 évre a szórványban maradásra és a magyar nyelvű oktatásra ösztönzik. „Erre a célra 2004-ben 7,1 millió forintos támogatást kap az egyházkerület a magyar államtól, de természetesen más források is léteznek, Svájcból és az Amerikai Egyesült Államokból is jelentkeztek már segíteni akarók” – tájékoztatott Vetési László. Ősztől Uzdiszentpéteren indul az első parokiális iskola. Nagysármáson olyan szórványközpont létrehozását tervezik, amely a mezőségi magyar gyermekek számára mind szállást, mind anyanyelű oktatást biztosít. /Magyarul olvassák a kátét. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./
2004. április 19.
Ápr. 17-én rangsorolták az RMDSZ Kolozs megyei önkormányzati képviselőjelöltjeit. A rangsort a Kolozs Megyei Képviselők Tanácsából (MKT) és a Megyei Önkormányzati Tanácsból (MÖT) álló testület volt hivatott megállapítani. A jelöltek rangsora a következő: 1. Pethő Zsigmond, 2. Dániel Márton (Mezőség), 3. Kerekes Sándor, 4. Lakatos András (Kalotaszeg), 5. Pálfi Mózes Zoltán, 6. Székely István (Aranyos-mente), 7. Mátis Jenő, 8. Váncsa Pál Áron, 9. Pászkány Árpád, 10. Bitay Levente, 11. Major Melinda, 12. Takács Gyula, 13. Barazsuly Emil és 14. Farkas Zoltán. Az eddigi megyei tanácsosok közül Böjthe Dániel, Buchwald Péter és dr. Molnár B. Géza nem indult újabb mandátumért. /Papp Annamária: Rangsorolták az RMDSZ Kolozs megyei tanácsosjelöltjeit. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2004. április 24.
Az ördöngösfüzesi dr. Lapohos András szórványmúzeuma nagy jelentőségű. Feljegyzései, több mint 50 szórványegyház története, kéziratban van. Jelenleg Jövőház építését tervezi egy magyarországi alapítvány segítségével. – Abrudbányán omladozik az unitárius templom, már csak egy unitárius hívő él a városban. Sajnos, ez a sors várhat a mezőségi településeken omladozó kegyhelyek többségére is. A Kolozs megyei Néma mezőségi faluban az 1940-es években több mint 60 református és 30 katolikus élt, a legfrissebb népszámlálási adatok ma néhány hívőt tartanak nyilván. Némán a református templom tetőzete beomlott. A Lapohos András által létrehozott Szülőfalum Alapítványnak és a mezőpaniti református gyülekezetnek együttes erővel sikerült rendbe tenni a Cegébe beolvadt Göc református templomát, amelyet múlt év októberében szenteltek fel. A településen ma már csak négy református maradt. "Csodával" határos módon menekült meg Sajósárvár református temploma. A faluban már egyetlen református sincs, de a templomot 1998-ban restauráltatta a kultuszminisztérium, költségvetési pénzből. Az illetékesek nem kérték ki sem a református egyház véleményét, sem a szakmáét arról, hogy melyik templom felújítását végzik, itt esetleg más érdekek húzódnak meg. Szükség van arra, hogy megmaradjanak, ahogy Lapohos András nevezi: "tanútemplomoknak". /Székely Kriszta: Mezőségi "tanútemplomok". = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./
2004. május 31.
Máj. 28-30-a között tartották Ludason a művelődési napokat, magyar vonatkozású események is voltak. Sikeresnek bizonyult az a népdalvetélkedő, amelyet az 1. Számú Általános Iskola tanulóinak szerveztek, ugyanígy az Andrássy-telepi Petőfi Sándor Általános Iskolában tartott szavalóverseny. Gálaműsor is volt, a helybeli Hajdina és a nagysármási Tulipán néptáncegyüttes lépett fel. Kiss Ibolya, a Mezőség festője, ahogy a nevezni szokták, megnyitotta egyéni tárlatát. Régebbi munkáiból Kolozsváron is látható válogatás. /Ludason művelődési napok zajlottak. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31./
2004. június 3.
Nagyobb nyilvánosság előtt kellene megrendezni a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) szervezésében Hagyomány és modernizáció témával nemrég megtartott tanácskozást. A vidék értelmisége ugyanis nem minden esetben érzi át az értékmentés fontosságát. Erre példa Tima Mária Magdolna kászonaltízi fiatal tanítónő esete, aki tanítványaiból verbuvált Bóbiska nevű néptáncegyüttesével Belgiumban aratott nagy sikert. A kászoniak székely, dél-dunátúli, szatmári, mezőségi táncaikkal annyira elvarázsolták a közönséget, hogy egy brüsszeli iskola is meghívta őket vendégségbe. Hírük egyre terjedt, Luxemburg fővárosában is sikeresek voltak. Mindezek után a tanítónő még az újságban sem adott hírt visszhangot keltő külföldi turnéjukról. /Kristó Tibor: Értékmentés és értelmiség. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./
2004. június 16.
Több mint 850 pályázat résztámogatására és több mint háromezer romániai magyar diák támogatására volt elegendő az a húszmillió forint, amely az Oktatási Minisztérium különleges alapjából származik – jelentette be Kötő József, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke jún. 15-én Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján. A magyarországi szaktárca az EMKÉ-t bízta meg azzal, hogy adminisztrálja az adományt, amely a szórványban anyanyelven oktató tanárok minőségi munkájának és életkörülményeinek javítását, valamint szórványban élő tanulók támogatását szolgálja. Az EMKE nyolc körzeti központot hozott létre Temesváron, Besztercén, Aradon, Válaszúton, Kőhalmon, Szászmedgyesen, Déván és Marosvásárhelyen, hogy minden szórványban élő romániai magyar közösséget elérjen. Korábban az Apáczai Közalapítvány keretében működő hasonló program lefedezetlenül hagyta a szórványosodó Szeben és Fehér megyét, valamint a Mezőséget. A rendelkezésére álló 3,1 milliárd lejből 1,9 milliárdot diákingázásra költöttek, emellett 600 milliót a pedagógusok ingáztatására és lakbér-hozzájárulására, valamint 250–250 millió lejt szórványóvodák programjaira, párhuzamos osztályokban tanító pedagógusok és képesítés-megszerzés támogatására fordítottak. A romániai magyar szórványoktatás támogatása azért kiemelten fontos, mert a 2005–2006-os tanévtől kezdődően számos iskolát felszámolnak a tanintézmények normatív támogatási rendszerének bevezetése miatt.– A Communitas Alapítvány fiatal kutatók külföldi szakmai utazására szánt alapjából 37-en részesültek támogatásban. /B. T.: Teljes mértékben lefedték a szórványt. Fiatal kutatók szakmai utazásra pályázhatnak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./
2004. június 23.
A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./
2004. július 7.
Marosvásárhelyen megnyílt Wagner Péter /Budapest/ építész rajzainak és fényképeinek tárlata Szék 1970-2003. Egy mezőségi falu változásai címen. A kiállítás Wagner Péter hetvenes években készült épületfelméréseit, valamint a hetvenes években és 2003-ban készült rajzait és fényképfelvételeit mutatja be. /b. d.: Feneketlen a múltnak kútja... = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./ Oláh István megmagyarázta: nem arról van szó, hogy erdélyi diákokat nem engedtek be magyarországi – anyaországi! – munkatáborba. „Inkább, hogy az EU-szabályzók közönye eleve hárít minden nemzeti és sorsközösségre utalást.” /Oláh István: Szegény erdélyiek! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./
