A zilahi napok keretében okt. 15-én Szent István-emléktáblát avattak a zilahi római katolikus templom előcsarnokában. A 30 x 40 cm-es márványtáblára helyezett, Szent Istvánt ábrázoló bronz féldombormű Adorján Ilona munkája. Az emléktábla szövege: "Millennium 2000"; a nagy király képmása alatt ott áll uralkodásának ideje is: 1000-1038. A szentelést Schek László zilahi római katolikus plébános végezte. A templomban Kovács Kurucz János történelemtanár és Vida Gyula képviselők mondtak díszbeszédet. A templomban délután tartották a nemzetiségi kórustalálkozót. - Okt. 15-én, vasárnap a magyartöbbségű Vicén szoboravatással egybekötött, mezőségi néptánctalálkozóra került sor. A falu főutcáján felvonultak a népviseletbe öltözött tánccsoportok: Vice és Borzás, Csíksomlyó, Apanagyfalu, Ördöngösfüzes, Óradna, Zselyk, Mezőkeszű, Szentmáté, Magyarpalatka, Tacs, Cegőtelke, Bálványosváralja küldöttei. Dr. Semlyén Zsolt magyarországi vallásügyi államtitkár díszbeszéde után Tamás József római katolikus segédpüspök valamint Tőkés László református püspök áldásával leleplezték a Szent István bronz mellszobrot, Sárpátki Zoltán csíkszeredai művész alkotását. Köszöntőt mondtak: Tőkés László püspök, Dr. Szántó Árpád, a Beszterce-Naszód megyei tanács, valamint RMDSZ alelnöke, Muresan Ioan, Apanagyfalu polgármestere, valamint Dr. Csermák Zoltán, aki jelentős könyvadományt is átadott a viceieknek. A Vicei V. Mezőségi Néptánc-találkozó- melynek fő szervezője Lőrincz Károly vicei plébános volt - rendkívüli látványt nyújtott. /Szabó Csaba, Tóthpál Tamás: Millenniumi rendezvények Erdély-szerte Szent Istvánnak állítottak emléket Zilahon és Vicén. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./
2000. október 21.
Okt. 21-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában tartott konferenciát az RMDSZ Maros megyei önkormányzati tanácsa. Napirenden az elnök jelentése, a megyei vezetés megválasztása és a novemberben megtartandó országos önkormányzati tanács Maros megyei küldötteinek kijelölése szerepelt. Nem szabad elfelednünk, hogy sikerült megőrizni a marosvásárhelyi tanácsban az RMDSZ-többséget, és sikerült először megszerezni a megyei tanács elnöki tisztségét - hangsúlyozta Virág György, a Maros megyei önkormányzati tanács elnöke. Markó Béla szövetségi elnök beszédében azt hangsúlyozta, hogy a helyhatósági választások még nem zárultak le. A következő állomás a november 26-i választás lesz, s akkor lesz lezártnak mondható, ha az RMDSZ-nek erős parlamenti frakciót sikerül összehoznia. A saját közösségünkben, folytatta, jókedvű, reménykedő magyarságot kell teremteni, amely anyanyelvét az önkormányzatokban nyíltan használhatja. Tegyék ki a kétnyelvű táblákat, konkrét megoldásokkal válaszoljanak arra, hogy milyen magyarságot akarnak, kérte Markó Béla. Hozzátette, hogy a hátrányos helyzetű régiók fellendítésére támogatást kérnek a magyar kormánytól. - Az erdélyi magyarság azt várja az RMDSZ-től, hogy az önazonosságának megtartását célzó követelései mellett megoldásokat hozzon a magyar lakosság gazdasági gondjaira is - állapította meg dr. Kelemen Attila. Hivatkozva a legutóbbi közvélemény-kutatásra. Borbély László államtitkár az általa képviselt Területrendezési Minisztérium Maros megyei beruházási terveiről számolt be. Elmondta: a Mezőségen beindult víz-, illetve útprogram keretében 2 év alatt mintegy 220 milliárd lej áramlik a megyébe. /Önkormányzati Konferencia Marosvásárhelyen. = RMDSZ Tájékoztató, okt. 21. - 1831. sz./
2000. november 8.
Kétnapos tanácskozást tartott /nov. 3-4./ a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság és a Xantus Nemzetközi Koordinációs iroda Magyar Kisebbségek a Kárpát-medencében témakörben Kaposváron. Takács Gyula Kossuth díjas költő, a Társaság elnöke nyitotta meg a közel százötven résztvevős tanácskozást, majd Bárdi Nándor, a Teleki László Intézet munkatársa tartott részletes beszámolót a témakörben. Kifejtette: nincs tizenötmillió magyar, ahogy ezt a közhiedelem tartotta, már csak alig tizenhárom és fél millió mutatható ki hitelesen. Magyarországon tízmillióan élnek, Erdélyben 1 667 ezren. A magyarság lélekszáma az utódállamokban megoszlik. Romániában a legnépesebb a székelyföldi tömb /több mint 780 000 magyar/, a többi megoszlik a Mezőség és Partium között. A legszomorúbb a helyzet a Mezőségen, ahol az egykézés és az elvándorlás egyre erősebb jelei látszanak. Ezzel szemben növekedőben van a magyarság létszáma Kárpátalján, és bizonyos helyeken Szlovákiában, de rendkívül erősen fogy a Vajdaságban. A vegyes házasságok Erdélyben is terjedőben vannak. Tóth Károly, a galántai Fórum Intézet igazgatója számolt be a szlovákiai helyzetről, majd az ugyancsak szlovákiai Fuksz Sándor a vállalkozók és vállalkozások helyzetéről. Kárpátaljáról Dupka György író, költő, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke beszélt, kiemelve az egyházak szerepét a fennmaradásban. Nagy szerepe van a beregszászi magyar Tanárképző Főiskolának a tanár-utánpótlásban. Kolozsvárról dr. Tonk Sándor, a Sapientia Alapítvány elnöke beszélt az önálló magyar egyetem létrehozását célzó törekvésekről. Vofkori László, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző tanára, a gazdaságföldrajz ismert szakembere a Székelyföld hiányos gazdasági fejlesztésének okait és következményeit taglalta. Mirnics Károly, a szabadkai Magyarságkutató Tudományos Társaság elnöke az asszimiláció előretöréséről számolt be, Muzsnay Árpád /Szatmárnémeti/ tartott helyzetjelentést a művelődési eredményekről. - Az idei Berzsenyi-díjat Pávai Gyula /Arad/ kapta. /Pávai Gyula: Már csak tizenhárom és fél millió. Magyar kisebbség a Kárpát-medencében. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./
2000. november 8.
A múlt hét végén negyedik alkalommal tartották meg Szamosújváron a Mezőségi Népzene- és Néptáncfesztivált. A Téka Művelődési Alapítvány és a kolozsvári Archívum Alapítvány által megrendezett seregszemlén nyolc táncegyüttes és számos népdalénekes vett részt. Dinnyés József budapesti vendég és egy szlovák társa csak emelte a fesztivál rangját. Külön színfoltot jelentett Harangozó Imre, az Ipoly Arnold Népfőiskola előadó tanárának előadása a mezőségi népdalokról. A fesztivál fénypontja ezúttal is az adatközlők gálaelőadása volt, amelyre több mint négyszázan gyűltek össze a főtéri kultúrház nagytermében. Színpadra léptek az ördöngösfüzesi, bonchidai, visai, feketelaki, magyarszováti, mezőkeszűi, csabai és tolvajkötkei táncosok. /Erkedi Csaba: Jól sikerült a mezőségi néptáncfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./
2000. december 4.
Szamosújváron dec. 3-án rendezték meg a csángó napot. Róka Szilvia, a Magyar Csángók Szövetségének alelnöke, Kolozsváron Hegyeli Attila klézsei magyartanár vett részt a rendezvényeken. Becsületbeli kötelességünknek tartottuk a Csángó Nap megszervezését - jelentette ki Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke. Párhuzamot vont a többszáz éven keresztül szórványban megmaradt csángók és a rohamosan szórványosodó mezőségi magyarok helyzete között. Emlékeztetett a tavaly novemberben a Téka házban tartott csángó konferenciára, amikor ismertették a moldvai magyarok szokásait, kultúráját. - Adományokat ajánlottak fel a klézsei Magyar Ház számára többek között az Örménymagyarok Baráti Társasága, az Arménia - Kolozsvár, a helyi RMDSZ-szervezet, a szamosújvári Cserkész Szövetség, a Téka Alapítvány, a református egyház, valamint a Szabadság napilap. - Tíz táncosból, négy zenészből és 30 klézsei, magyarul tanuló gyermekből álló csoport érkezett dec. 1-jén Kolozsvárra. Hegyeli Attila köszönetét fejezte ki az Apáczai és a Báthory líceumoknak, melyek biztosították a szállást, valamint a Heltai Alapítványnak és a Kriza János Néprajzi Társaságnak segítségükért. /Sikeres Csángó Nap Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./
2000. december 13.
Megjelent az 1990-ben Vasas Samu által újraalapított Kalotaszeg /Bánffyhunyad/ kulturális folyóirat új sorozata XI. évfolyamának 11. száma, melyet Ravasz László püspök halála negyedszázados évfordulójának szentelték. Folytatódik az erdélyi települések lakosságának 1900-as vallási megoszlását bemutató sorozat, most a mezőségi településekkel. /Megjelent a Kalotaszeg 11. száma. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./
2000. december 16.
Dec. 15-én megnyílt Lukács Solymossy Éva festőművész kiállítása Désen. Képein a Dés környéki lankás dombok jelentek meg és a mezőségi falu, Kide, öreg házaival. /Németh Júlia: Dési képek Désen. Lukács Solymossy Éva kiállítása a Frézia Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./
2000. február 8.
A Maros megyei Nagysármás nagyközségben regionális kétnyelvű kisújság indult, a Graiul Campiei Transilvane, azaz a Mezőségi Kisújság első száma. A laptestbe magyar nyelvű cikkek, beszámolók is vannak. A kétnyelvű napilapban helyet kapnak a helyi hírek is, mint például Hermán János nagysármási tiszteletes temetése. A lapnak külön hangulatot ad a cikkek sajátos román és magyar tájnyelve, amely a Mezőséget oly távolinak, de egyben oly családiassá is teszik. A kisújság - amennyiben sikerül fennmaradnia - a mezőségi öntudat ébredését fogja segíteni. /Mezőségi kisújság. Kétnyelvű napilapot indítottak Nagysármás községben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./
2000. március 6.
Február 26-án a harmadik gazdanapot rendezték a Beszterce-Naszód megyei Cegőtelkén. Az első rendezvényt 1993-ban Faragó István református lelkész kezdeményezte. A gazdanap szervezői a cegőtelki és megyei szarvasmarha-tenyésztők szervezete, a helybeli gépkör és RMDSZ. A szarvasmarha-kiállításon 21 magyar és 3 román helybeli gazda állatait mutatták be. Ezután a hagyományos farsangi álarcos felvonulás következett. A rendezvény borversennyel folytatódott, fellépett a cegőtelki hagyományőrző népi együttes. Mind minden mezőségi rendezvényen, itt is jelen volt Kövesdi Kiss Ferenc, az EMKE országos szervezetének alelnöke, bátorítva minden olyan kezdeményezést, ami a hagyományok és a nemzeti identitás megőrzéséhez vezet. /Gazdanap Cegőtelkén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2000. március 8.
András Mihály, a Hargita Állami Székely Népi Együttes igazgatója a Múltunk, jelenünk, jövőnk című előadás márc. 6-i főpróbája utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy a világhírű táncmester, Tímár Sándor koreográfiájával készült a műsor. Tímár Sándor útiköltség árán dolgozott a csíki táncosokkal, még a ruhatár egy részét is biztosították néhány lelkes magyarországi támogató segítségével. Tímár Sándor megjegyezte: a magyarságnak nagyon fontos az értékek, hagyományok megőrzésén alapuló jövő. A 13 koreográfiát - rábaközi, szlavóniai, szatmári, mezőségi, sóvidéki és csíki táncokat tartalmazó előadás ízelítőt kíván adni a közönségnek a magyar nyelvterületen előforduló táncok sokszínűségéből. - Az együttes több országot érintő előadássorozatra készül ez évben, amely alkalmas lesz a magyar népi kultúra bemutatására, ugyanakkor meghívást kaptak a Hannoveri Világkiállításra is. Október 2-án a budapesti Vígszínházban sóvidéki, székely és szatmári táncokkal fogják köszönteni Tímár Sándort a születésnapján. A múltunk, jelenünk, jövőnk című előadást márc. 7-én mutatják be. /(Hátsekné Kovács Kinga): Hagyományaink megőrzése mindannyiunk feladata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./
2000. március 18.
Kolozsvártól mintegy hatvan kilométerre fekszik Szék. A táncairól és népviseletéről híres nagyközség keletkezésének időpontja bizonytalan. A dokumentumok 1291-ben már szabad királyi városként említik. Széken a népviseletet nemcsak megőrizték, hanem mind a mai napig hordják is. Szék tekinthető a magyar táncházmozgalom bölcsőjének. 1717-ben egy tatárbetörés alkalmával csaknem teljesen megsemmisült a város. Azóta a falu lakói augusztus 24-én, Szent Bertalan napján háromszori istentisztelettel és böjttel emlékeznek a véres eseményekre. A lakosság száma itt is egyre csökken: az 1992-es népszámlálás adatai szerint Széken 3283-an laktak, ma már háromezernél kevesebben. 1999-ben lassan elkezdődött az építkezés: a fiatalok már nem mentek városba, hanem itthon maradtak, házépítésbe kezdtek. A 98 százalékban magyar nemzetiségű lakosság vallási megoszlása: református 2045 (a templom 1241-ben épült), adventista 300, római katolikus 205 (templomuk 1759-ben épült), szabadkeresztény 100 (1992-ben építettek templomot), pünkösdista 72 (1995-ben épült templomuk), ortodox 58 (értékes műkincsnek számító fatemplomukat 1707-ben emelték). Széken I-VIII. osztályos oktatás folyik, egy éve inasiskola is működik. Óvodától inasiskoláig a diákok létszáma megközelíti a háromszázat. A legnagyobb gond a szakképzett oktatók nagyarányú hiánya. Öt tanárnak lakást biztosítanának, jelenleg három tanítónő lelt otthonra a számukra fenntartott lakásépületben. 1997-98-ban bevezették a digitális telefonvonalat. 1999-ben 12 ezer méternyi gázcsövet fektettek le belterületen, 500 kérés létezik a földgáz bevezetésére. A Civitas Alapítvány égisze alatt a régió öt községe - Szék, Magyarkályán, Magyarpalatka, Kolozs, Magyarszovát - közös szeméttároló kialakítását tervezi, most folynak a tervezési tárgyalások, egyeztetések. Az öt község más területen, például a faluturizmusban is együttműködik. A széki faluvezetők a település felvirágzásának egyik módját a faluturizmus fejlesztésében látják. Április-májusban szeretnék megnyitni azt a széki tájházat, ahol múzeum és eredeti széki szoba kapna helyet. A község férfiembereinek 80 százaléka külföldön dolgozik, építőmunkásként. Az egészségügyi ellátást két orvos és három asszisztens biztosítja, hetente három napon. Egy magyar orvos családostól vállalná a letelepedést. Ellezelles, Szék belgiumi testvérvárosa mentőautót adományozott, felszerelést ígért, gépkocsit az orvosok ingázására. A két település között 1990 óta létezik a kapcsolat. A testvértelepülés számítógéppel, fénymásolóval, írógéppel segítette a helyi tanácsot, az iskolának 10 számítógépet ajándékozott. A székiek terve egy nagy, regionális szakiskola létrehozása, amely összefogná a Mezőség diákjait, fiataljait. Az iskolaközpontot magyarországi állami segítséggel tervezik létrehozni. A cél érdekében 8 kilométeres összekötő utat készülnek építeni Szék és Bonchida között, amely közel harminc kilométerrel rövidítené a Szék-Kolozsvár távolságot, így a bonchidai vasútállomás közelebb kerülésével Szék is könnyebben megközelíthetővé válna, ami csak javára szolgálhat. /Kerekes Edit: Különös sziget Erdély rengetegében. Szék - a Mezőség bástyája. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./
2000. március 20.
Tíz esztendeje annak, hogy 1990. március 19-én és 20-án bottal, husánggal, fejszével, vasvillával, késsel, láncokkal felfegyverezett Görgény-völgyi, Maros menti és mezőségi román parasztok özönlöttek be nagy tömegben Marosvásárhelyre. Céljuk az volt, hogy - miként helyi és bukaresti felbujtóik sajtóban, televízióban, de még templomokban is hirdették - megakadályozzák Erdély elszakítását, a megyeszékhelyen lakó románok elűzését, gyermekeik legyilkolását, a "magyar uralom" létrejövetelét. Céljuk az volt, hogy kegyetlenül megbüntessék - s ha lehet, elűzzék - a város magyar lakosságát, amely az 1989. decemberi fordulat után elemi jogait, elorozott iskoláit, intézményeit kezdte visszakövetelni. A heteken át tartó sajtókampány, a televízióban sugárzott magyarellenes uszítás megtette hatását. A félrevezetett és leitatott embereket szélsőséges nacionalista román szervezetekbe tömörült volt szekusok, katonatisztek és a háttérben meghúzódó pártaktivisták irányították. Segítségükre voltak ortodox papok is. Egyikükről így vallott híve, aki a március 20-i verekedésben megsebesült: "Papunk kihirdette a templomban, hogy amikor meghúzatja a harangokat, és megszólalnak a szirénák is, akkor indulni kell Marosvásárhelyre!" A buszokat az ádáz magyarellenességéről elhíresült Vatra Romaneasca (Román Tűzhely, kemence, tűzfészek) bérelte. Botokat, dorongokat ez mezőségi téeszektől rendelt nagy mennyiségben. A Marosvásárhely felé tartó bandák már a város környéki falvak magyar lakóit is megtámadták, ártatlan embereket vertek agyon és nyomorítottak meg. Március 19-én délelőtt a város központjában törtek-zúztak s vertek le minden magyar feliratot, bántalmaztak magyarul megszólaló nőket, gyermekeket is, majd délután vandál módon feldúlták, szétverték a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bolyai téri székházát, ostrom alá vették annak padlását, ahová a székházat védelmező magyarok, Sütő András íróval, a megyei RMDSZ elnökével együtt felmenekültek és elbarikádozták magukat. Sütő Andrást leütötték, bal szemét kiverték, törött bordákkal, homlokcsont-repedéssel, sok más sérüléssel szállították kórházba. A következő napon, március 20-án a város magyarságának tízezrei vonultak fel tüntetni a fejszés támadók barbár tettei ellen. Véres összecsapásra került sor. A támadást a románok kezdték a már említett fegyvereikkel. A magyarok szinte puszta kézzel, lécdarabokkal védekeztek hosszú órákon át. A két táborból hatan - három magyar és három román - vesztették életüket, több százan megsebesültek. Később koncepciós perekkel kizárólag magyarokat és cigányokat ítéltek börtönre. A vérengzés szervezőit, a támadókat nem állították bíróság elé. Sütő András felidézte a történteket és azok tanulságait. Megállapította, hogy ezek "nemzetközi visszhangot kiváltó események voltak", a feliratos táblákkal tüntető magyarokat fejszés-dorongos románok támadták meg. "Valójában magyarellenes pogrom történt akkor, amely a régi oroszországi zsidóellenes pogromok minden ismérvét kimerítette." A román nacionalisták saját magyarellenes pogromjukat önvédelmi, hős küzdelemmé hamisítják. Az Európa Tanács félrevezetésének szándékával a magyarellenes pogromot kölcsönös bűnök miatt keletkezett etnikai konfliktusként kürtölték világgá. Ebben magyar mulasztásnak is része volt. - Marosvásárhelyt március 16-án tartottak pogromfőpróbát a 28. számú gyógyszertár előtt. Román tüntetők tiltakoztak, mert magyar szó került - egyetlenegy! - a kirakati üvegre: GYÓGYSZERTÁR. Márc. 19-én Sütő András Iliescu elnököt is kérte közvetett módon, hogy intézkedjék kötelessége szerint. Jó későre, dél felé üzent vissza Ion Iliescu, hogy meglátja, mit tehet. Sütő beszélni kezdett, de be sem fejezhette mondandóját, a fejszés románok máris megrohamozták az RMDSZ-székházat. A Bolyai téren a román tömeg követelte: "Hozzátok ki őket, hogy akasszuk fel őket!" "Halál Tőkésre! Halál Kincsesre! Vesszen Bolyai!" Amikor Sütő Andrást megpillantották, hogy román katonatiszt elkiáltotta magát: "Itt vannak! Vegyétek kezelésbe az öreget!" Miért? "A külföldi sajtóban közzétett, jogfosztottságunkat hírlő írásaim miatt." - állapította meg az író. Ezzel a pogrommal egész Erdély magyarságát akarták megfélemlíteni. A történtek meghamisításában szerepe volt Petre Roman akkori miniszterelnöknek is. Nemzetközi fórumokon hangoztatta, hogy a marosvásárhelyi románok önvédelmi harcra kényszerültek 1990 márciusában. - Az RMDSZ-nek sem helyi, sem országos vezető testületei nem voltak képesek megakadályozni a koncepciós pereket, a történtek meghamisítását. - Sütő elmondta, hogy az egyik Görgény-völgyi ortodox pópa azt üzente nekem, hogy megbocsátja bűneimet. "Megbocsátja nekem, hogy Isten házából Marosvásárhelyre küldte a híveit - gyilkolni, rabolni -, megbocsátja nekem, hogy imádságba kevert uszításaival ő is hozzájárult hat ember halálához és a szemem kiveretéséhez." Sütő azt a tanulságot vonta el a történtekből, hogy a magyarságnak az önrendelkezésért folytatott küzdelmét semmilyen körülmények között sem szabad feladnia. Bátrabban kell élni a polgári engedetlenség alkotmányos lehetőségeivel is. /Tibori Szabó Zoltán: Ortodox pap azt üzente, megbocsátja bűneimet. Beszélgetés Sütő András íróval Marosvásárhely véres napjairól. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./
2000. március 22.
Néhány hónapja új lap indult, a mezőségi Nagysármáson, a magyar és román nyelvű Graiul Campiei Transilvane (Mezőségi Kisújság) havilap. A második szám márc. 3-án látott napvilágot. A 12 oldalas lap magyar nyelvű oldalán az RMDSZ-farsangról és a református egyház fúvószenekaráról található beszámoló. A Szabadság keretében működő Bonifácz Ifjúsági Újságíró Tanfolyam (BIÚT) segítséget nyújthat a magyar nyelvű oldal szerkesztésében (stilizálás, korrektúra stb.). /Szabó Csaba: Izmosodik a Mezőség kétnyelvű havilapja. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./
2000. március 27.
Márc. 24-én a Duna Televízióban B. Nagy Veronika és Vetési László a verespataki magyarságot mutatta be. Ismert, hogy Vetési László lelkész a szórvánnyal foglalkozik, de azok a magyarok, akik családban, iskolában, templomban románul beszélnek, nem sorolhatók ebbe a kategóriába. Az azonosságzavar nem helyi színfolt. A jelenség egyébként földrajzilag is terjedőben van, hiszen a Mezőség egyes falvaiban a hívek napjainkban kezdik kérni a papokat, hogy románul prédikáljanak. Emiatt nemsokára három erdélyi magyar kategóriában kell gondolkoznunk: van tömbmagyar, szórványmagyar és foszlánymagyar. A készülő státustörvény sem tekinthet el ettől a valóságtól. Nem volna helyes, ha a nyelvtudás alapján Fúró Gyulának, Boda Józsefnek, Hajdu Győzőnek kijárna a különleges magyarországi jogállás, ugyanakkor a verespatakiakról, akik önhibájukon kívül vesztették el kapcsolatukat az anyanyelvvel, megint elfeledkezne a magyarok Istene. /Nits Árpád: Foszlánymagyarság. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./
2000. március 29.
Dr. Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke beszámolt a társaság kiadványairól. Évkönyvükből már hét szám jelent meg, a nyolcadik kötet hamarosan elhagyja a nyomdát. A Kriza-Könyvtár sorozatban három kötet jelent meg. Az első /Változó társadalom/ fiatal néprajzkutatók tanulmányait tartalmazta, a második egy háromszéki falu, Zabola interetnikus együttélési modelljét mutatta be, ez román nyelvű kiadványuk, a harmadik pedig a Torockón megrendezett népzenei ülésszak válogatott anyaga. Kiadásra vár egy erdélyi hiedelmekkel foglalkozó tanulmánykötet, amely Keszeg Vilmos irányításával készült. Kiadványaik egy része más kiadóknál jelenik meg. A marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadónál ősszel jelent meg Keszeg Vilmos doktori disszertációja a mezőségi hiedelmekről. Nemsokára napvilágot lát dr. Kós Károlynak eddig kéziratban levő, kétezer oldalas munkája, a Mezőség néprajza. A csíkszeredai Cominter Könyvkiadóval két kötetet szeretnének kiadni. /Szőcsné Gazda Enikő: Erkölcs és közösség és Gazdáné Olosz Ella kéziratban maradt hímzésekkel foglalkozó munkája/ A csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadóval együtt jelentették meg Vámszer Géza munkáját Csík vármegye településtörténetéről. /Néprajzi szakkiadványok, nem csak szakembereknek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./
2000. április 28.
Megjelent a Levél, a szórványmissziós gyülekezeti lap /Kolozsvár/ húsvéti száma. Önhibájukon kívül szórványsorba süllyedt kálvinista református és nem református magyarok sirámai sírnak fel a Levél soraiból. Máramarosban, a Bánságban, a Mezőségen, Moldvában teológiai hallgatók fáradoznak azon, hogy megtalálják, összegyűjthessék a maradékot. Ramnicu-Valcea városában, ahol még templom sincs, a hívek az ökumenikus istentiszteletek alkalmával erősítették hitüket. A Szeben megyei Szentágotán, a fiatal segédlelkész nemcsak az imádság hajlékáról, hanem magyar anyanyelvű iskola létesítéséről is álmodozik. /Id. Kun Árpád, a Diaszpóra önkéntes munkása: Levél. A szórványmissziós gyülekezeti lap húsvéti számából. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./
2000. május 30.
Idén tizenegyedszer rendezte meg a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Alapítvány és a hasonnevű általános iskola az Orbán Balázs nyomdokain elnevezésű honismereti-hagyományápoló találkozót. A sorozat idei témája: a magyar államiság ezer éve. 1990-ben kezdődött a sorozat. Lényege a közös együttlét. Székelyföld, Barcaság, Mezőség, Aranyosszék magyar gyermekei találkoznak, megismerik egymás szokásait, kultúráját. /Orbán Balázs nyomdokain. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./
2000. június 6.
Kolozsváron az Apáczai Csere János Líceum idén is megrendezte az Apáczai Napokat, mely a millenniumi rendezvények között is megállta a helyét. Máj. 25-én, az ünnepélyes megnyitón dr. Wolf Rudolf igazgató köszöntötte az egybegyűlteket. A "Fele sem igaz" vetélkedő Apáczai Csere János munkásságával volt kapcsolatos. Az iskola néptáncegyüttese, a Szarkaláb kalotaszegi, mezőségi és felcsíki táncokat mutatott be. Kiállították az iskola diákjainak kézimunkáit, faragásait. Sikeres volt "A magyarok ezer éve" művelődéstörténeti vetélkedő. A Rendhagyó irodalomóra témája a memoár volt. A líceum tanulói megkoszorúzták a Házsongárdi temetőben Apáczai síremlékét. Fellépett az iskola színjátszóköre, a BUHU is. /Az Apáczai-napok zárszámadása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2000. június 13.
Fél évszázada nem látott országos aszály sújtja Romániát. A szárazság miatt eddig az ország 42 megyéjéből 29-ben elpusztult a termés több mint 40 százaléka. A nagy gabonatermő vidékeken búzából és árpából a tavasz elején várt termésnek a felére sem számíthatnak a gazdák. Különösen súlyos a helyzet a moldovai és az olténiai megyékben. Aszály sújtja Bihar és Máramaros, de a Mezőség mezőgazdaságát is. A mezőgazdasági minisztériumban válságstábot hoztak létre az aszálykárok mérséklésére. /Aszály Romániában, Kelet-Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./
2000. június 14.
Szamosújváron a Téka Alapítvány klubja keretében szervezett néptáncoktató tanfolyam résztvevői színpadra léptek. Kétszáz kisdiák tett tanúbizonyságot felkészültségéről, a néptánc szeretetéről. Az est fénypontja az I-VIII. osztályos diákok fellépése volt. Széki lakodalmas, mezőségi, felcsíki, csángó-magyar és Szamos-menti táncok szerepeltek. /Erkedi Csaba: Néptáncosok seregszemléje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./
2000. augusztus 2.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Szabadság kérdésére elmondta: egyelőre nem kíván elvárásairól nyilatkozni, mert nincs kikristályosodva, milyen legyen a majdani státustörvény. ″Erdélyi emberként azt értékelem leginkább, hogy nemzeti szerződés születik. Emellett az adott kedvezmények bizonyára sok ember számára nagyon fontosak, de számomra távlatilag és össznemzeti szempontból ez a jogi szerződéses viszony a döntő. Ezzel bizonyos értelemben helyreáll a nemzet együvé tartozása, ami ezáltal jogi, illetve politikai konstrukcióban is testet ölt″ - mondta. A püspök kijelentette: ″az összes kárpát-medencei magyar gyermek alanyi jogáról beszélnék a teljes értékű anyanyelvű tanuláshoz. Integrálnám a tanügyi rendszert. Függetlenül attól, hogy Kassán, Brassóban vagy a Mezőségen lakik, minden gyermeknek ugyanazt az esélyegyenlőséget kellene biztosítani, mint amit a legszínvonalasabb magyarországi iskolák biztosítanak.″ - Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke szerint a kettős állampolgárság kizárná a magyarságot a törvényhozásból, az önkormányzatokból, illetve a helyi és a központi végrehajtó hatalomból is. - Románia ez évtől alanyi jogon biztosít román állampolgárságot Moldova Köztársaság román nemzetiségű lakosainak. Erről Mircea Ciumara államminiszter kijelentette: az EU Romániát keleti határainak rendkívül komoly ellenőrzésére kényszerítette. Kénytelenek voltak a Pruton túli románoknak állampolgárságot adni. ″Ehhez hasonlóan Magyarország is adhat állampolgárságot vagy különleges státust a Romániában élő magyaroknak. Magánvéleményem szerint ez viszont rendkívül helytelen lenne, mert az erdélyi lakosok közötti diszkriminációhoz vezetne.″ /Tibori Szabó Zoltán: Tőkés László: A státustörvénnyel nemzeti szerződés születik. Mircea Ciumara szerint helytelen lenne az erdélyiek megkülönböztetése. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
2000. augusztus 14.
Aug. 11-én kezdődött Marosvásárhelyen a IX. Anyanyelvi Konferencia. Pomogáts Béla, a konferenciát működtető A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának elnöke üdvözölte a megjelenteket. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere azt hangsúlyozta, hogy az itt, Erdélyben élő románoknak, magyaroknak sajátos és közös kulturális értékeinkkel együtt kell bekerülniük a közös Európába. Fodor Imre alpolgármester, kinek Pomogáts Béla köszönetet mondott, hiszen hónapokon át szívós munkával járult hozzá a Konferencia megszervezéséhez, sikeréhez - emlékeztetett Marosvásárhely dicső múltjára, kevésbé dicsőséges jelenére és reményre okot adó perspektíváira. Visy Zsolt, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára magyar kormány céljaként az egyetemes, az anyaországi és a határon túli, magyar jellegű kultúrkincs megőrzését jelölte meg. Markó Béla, az RMDSZ elnöke beszéde után Sütő András nyitotta meg a konferenciát. Kifejtette: ″Bölcseleti gondolat, hogy az ember a saját halálát nem élheti át, de anyanyelvének halálát igen. Átélheti a Mezőségen, Csángóföldön, s a magyar diaszpóra földrészein. Átélheti, miközben az agónia fájdalma, a riadalmak lenyomata örökre megmarad benne.″ Előadást tartott Balogh András egyetemi tanár, az MTA Nemzetközi Tanulmányok Bizottsága vezetője, Szarka László történész, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, Péntek János kolozsvári professzor, Papp László, az USA-ban élő mérnök. Másnap szekciókban zajlottak a konferencia munkálatai, aug. 13-án pedig székelyföldi kirándulás szerepelt a programban. Aug. 14-én lesz a tisztújítás. /Máthé Éva: Mozaikkockák a IX. Anyanyelvi Konferenciáról. ″Hogy és mint szolgál a kedves anyanyelve?″ = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./ Aug. 13-án az Anyanyelvi Konferencia kétszász tagú küldöttsége ellátogatott a marosvécsi kastély kertjébe, és ott megkoszorúzták báró Kemény János, a Helikon nagyvonalú házigazdája, és Wass Albert, a Helikon-társaság egyik tagja sírhantját. A Helikon-találkozók tizedik évfordulóján, 1935-ben Kuncz Aladár, a Helikon-mozgalom atyja emlékére hatalmas malomkőből kifaragott kőasztalnál Gálfalvi György író, majd Pomogáts Béla méltatta a marosvécsi találkozók jelentőségét, megtermékenyítő szerepét. /(Máthé Éva): IX. Anyanyelvi Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./ Együtt Európába - ezzel a címmel nyitotta meg kapuit a IX. Anyanyelvi Konferencia. Nem a vereségről, a győzelemről szeretnék beszélni a harmadik évezred küszöbén - hangsúlyozta beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A szétszaggatott magyarságnak van egy mindennél erősebb védőernyője, az anyanyelv, amely nem szakadt dialektusokra, amelynek nem volt szüksége, hogy külön irodalmi nyelvet alakítson ki. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 14. - 1781. sz./
2000. szeptember 2.
Csíkszereda testvérvárosában, Gyulán az augusztus 20-i millenniumi emlékezésre, a nemzeti ünnepre időzítették a Koronázás 1000 éve jeligével meghirdetett millenniumi nemzetközi néptáncfesztivált. Három egymást követő este léptek fel a világ különböző tájairól érkezett együttesek. A tokiói Kalotaszeg Táncegyüttes - nincs szó elírásról, született japánok - öltötték magukra a színpompás viseletet, hogy tökéletesen eltanult mozdulatokkal eljárják a kalotaszegi táncot. Műsorukban mezőségi, szatmári és gyimesi tánc is szerepelt, s persze, a japán táncokból is nyújtottak ízelítőt. A tokiói Kalotaszeg Táncegyüttes vezetője, Gundzsi Teiichi tizenhárom évvel ezelőtt kapott ízelítőt a magyar néptáncokból, s olyannyira megtetszettek neki, hogy 1991-ben a japán fővárosban megalakította az említett táncegyüttest. Magyar segítői is akadtak Erdélyi Tibor és Novák Ferenc koreográfusok személyében, s nem tagadták meg tőlük támogatásukat a tokiói magyar nagykövetség munkatársai sem. Gundzsi Teiichi elmondta, talán azért sikerült ilyen pontosan megtanulniuk a magyar táncokat, mert végsősoron rokonok vagyunk, hiszen ezer évvel ezelőtt a magyarság is valahonnan Ázsiából indult el új hont foglalni Európában. /Borbély László: Tokiói Kalotaszeg Táncegyüttes. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./
2000. szeptember 8.
Sallai János /1992 óta polgármester Széken/ legfontosabbnak az infrastruktúra kiépítését tartja. A gáz bevezetése után a víz- és csatornahálózat kiépítését SAPARD-támogatással tervezik megvalósítani. Sallai János a Szék-Füzes völgyei kistérségének több települését tömörítő, egyelőre még nem hivatalosan bejegyzett szervezet elnöke. A társulásban Szék, Füzes, Szentmárton, Cege vesz részt, a továbbiakban Katona, Gyeke és Bonchida is fontolgatja a bekapcsolódás lehetőségét. Szeretnék ismét megnyitni a híres széki sósfürdőt. Az idén tervezik felavatni a református templommal szemben álló tájházat. Távlati tervük egy regionális népművészeti szakiskola létrehozása, amely összefogná a Mezőség, a Szamos mente diákjait, fiataljait. A bentlakással, étteremmel elképzelt iskolaközpontot magyarországi állami segítséggel szeretnék létrehozni. /Kerekes Edit: Szék a faluturizmusra esküszik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./
2000. szeptember 9.
Vetési László szórványgondozó református lelkipásztor, a Diaszpóra Alapítvány elnöke kifejtette, hogy a szórványtábor-szervezés folyamatos program. Gondot okoz, hogy a támogatási rendszer nem egységes. Eddig országosan 20-30 tábort tudtak megszervezni, idén azonban - a csángó táborokat leszámítva - alig sikerült 8-10-et összehozni. Értékes Szamosújvár gyülekezetének munkája: ötödik éve mezőségi gyerekeket nyaraltat. Hasonló a Hunyad megyei bácsi tábor. Nagyon jó tábor az erdőcsinádi, ahol mezőségi csoportokkal foglalkoznak elsősorban, de csángó csoportjuk is van. Ezeken kívül voltak a Csángó Szövetség által szervezett táborok Somosdon, Magyarnemegyén és Algyógyon is. - A csángóknál az eddigi programok nem hozták meg a várt eredményeket, de a táborozás hatása náluk is nyomon követhető. - A nagyvárosi helyzet átláthatatlan. Nincs elég ember, a lelkészek erejét meghaladja a munka. Új oktatásszervezési szempontok szükségesek. "Művelődéstervezés kell, értelmiségtelepítés és szociális védőháló kell, persze mindez az emberi lehetőségek, a belső igények és anyagiak függvényében. Testvérkapcsolatok, új lelkészi állások létesítése kell, rendezni kell a nagyvárosok lelkigondozásának kérdéseit is." Kimondottan missziós állásokra van szükség. Központi szórványalapot kell létrehozni rendszeres, betervezhető támogatással, elsősorban magyar állami pénzből. Vetési szerint egymilliárd forintból, a rendszeres évi támogatás minimális szinten tartásával gyakorlatilag ezer magyar település tartható életben úgy, hogy adunk nekik havonta 50 ezer forintot. Pályázatot kell hirdetni minden romániai magyar helység művelődési életének, belső önépítésének megszervezésére. Az RMDSZ-nek egy 30-35 személyes hivatalt kellene megteremtenie, amely központi szaktanácsadási rendszerként működne. Fel lehet vázolni, hogy milyen arányban számolódik fel egy közösség. Pillanatnyilag 400 ezer olyan emberről van szó, akinek a második nemzedéke nem lesz magyar. Egy nemzedéknyi idő alatt a 400 ezerből egy átmeneti nyelvezetű, 100-150 ezer ember marad. - Egy bizonyos réteg még megmenthető. Kollégiumi épületeket kell rendbetenni, háromszáz tanítót kellene kihelyezni olyan helyre, ahová lehet, akár fakultatív oktatásra is. /Gál Mária: Mit ér a szórvány, ha magyar? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./
2000. szeptember 22.
A szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány Kaláka népi táncegyüttese ezelőtt két héttel Visegrádon aratott nagy sikert, e hét végén pedig, a Budapesti Nemzetközi Vásár Régiók találkozóján lépnek fel, amelyen több ország képviselői vesznek részt. A Balázs Bécsi Attila klubvezető tanár irányította együttes ezúttal is mezőségi és Szamos menti táncfeldolgozásokat mutat be. /Erkedi Csaba: Budapesten vendégszerepelnek a tékások. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 22./
2001. január 4.
Marosvásárhelyen, a Vártemplomban megtartották az első idei istentiszteletet, amely a református gyülekezetekben a számvetés ideje is. Fülöp G. Dénes lelkipásztor összegezte az elmúlt évet: a 4300-as lélekszámú gyülekezet tovább apadt. Összesen 57 gyermeket kereszteltek, a temetések száma meghaladta a százat, a természetes apadás tehát 56 lélek. Az egyházközség a beköltözöttek révén 66 személlyel gyarapodott, a kiköltözöttek száma 19. Hét személy távozott külföldre, ami a lelkész szerint nem a valóságos adat, hisz sokan nem jelentették távozásukat. 2000-ben 43-an konfirmáltak. A szeretetszolgálat révén a gyülekezeti tagok közül a rászorulók összesen 55 millió lej, más gyülekezetekhez tartozó személyek 8 millió lejes segélyben részesültek. Hozzájárultak a Kántor-tanítóképző Főiskola működtetéséhez, a Calepinus idegen nyelvi főiskola működtetéséhez, valamint az öregek otthona építéséhez. A vártemplomi egyházközség fölvállalta a nagycsaládosok támogatását Erdély-szerte, továbbá a mezőségi szórványgondozást. Szó esett az Új Kezdet című lap szerkesztéséről is. /(bodolai): Számvetés a Vártemplomban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./
2001. február 2.
A csángó fiatalok erdélyi anyanyelvű oktatására fordított szellemi és fizikai energia, az anyagi ráfordítás Háromszék esetében sincs arányban az elért eredményekkel - állapította meg Sylvester Lajos a vele készült beszélgetésben. A Székely Mikó Kollégiumban és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban csupán 4-5 tanulót sikerült "kimenekíteni" Moldvából. Az otthoni életforma, a családi és közösségi szokások erősek, az oktatás színvonala a csángólakta vidéken elképesztően alacsony. Sylvester Lajos könyve (Csupa csapás az élet, Kaláka könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) történelmi tanúskodás amellett, hogy a moldvai magyar oktatásban negyven-ötven esztendővel ezelőtt részt vevő fiatalok és családjuk magyarsághoz kötődése pozitív töltetű, ha ez alól vannak is kivételek. A Székelyföldre "áttelepített" iskolások többsége Erdélyben honosodott meg és maradt magyarnak. A szervezett kitelepedést az elfajult román nacionalizmus valószínűleg meghiúsítaná. - A legkeletibb csángó településen, Lábnyikon az egész faluban egyetlen román van a boltos. Nem lenne gond a magyar oktatás megszervezése a többi kompakt lakosságú magyar településen sem /Klézsén, Pusztinán, Lészpeden és más déli csángó faluban/. Ehhez, természetesen, egyházi beleegyezés szükséges, de erre hiába várnak. - A csángó falvak magyarságtudata a tetszhalottak állapotában van. A missziós tudattal és tervekkel visszatelepedők moldvai jelenlétét rendkívül fontos. - A moldvai csángómagyarok tömeges áttelepítése a szászok által elhagyott nagyközségekbe vagy a kiöregedett mezőségi falvakba ismét a politikai akarat, a demokratizálódás függvénye. - A csángók magyarságtudata körül vigyázkodók között észlelhetők - néhány megszállott csángómentőt kivéve - a fáradtság, az elfásultság és a csalódottság jelei. /Mozdul-e a tetszhalott? Beszélgetés a csángósorsról Sylvester Lajossal. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./
2001. március 24.
A legnagyobb feladatomnak most azt tekintem, hogy minél többet közreadjak mindabból, amit felmarkoltam, jelentette ki a 75 éves Kossuth-, Magyar Örökség- és Életfa-díjas Kallós Zoltán, a Kárpát-medencei néprajzkutatás talán legkiemelkedőbb alakja, a vele készült beszélgetésben. Kallós Zoltán gyermekkorában kezdte gyűjteni kerámiát, textilt, és népdalokat tanult. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes években rögzített hangfelvételek alapján beindított egy kazetta-kiadványsorozatot Kallós Archívum néven, amelyből eddig tizenhat jelent meg, falvanként egy-egy. Az első kazetták moldvaiak voltak. A legelső vallásos jellegű, szentes énekekkel és imádságokkal, a második, világi és hangszeres zenét tartalmazott, kobozkísérettel. Ezen kívül a Balladák új könyvének is megjelent nyolc kazettamelléklete, összesen tehát huszonöt kazettára való anyagot sikerült közreadni. Aztán ott vannak a CD-k: a bonchidai, válaszúti, magyarlónai, ördöngösfüzesi, majd a visai lemez és kazetta. Elmondta, hogy a legszívesebben Moldvában, Gyimes-völgyében, Kalotaszegen és a Mezőség falvaiban gyűjt. A gyűjtés mellett az ifjúsági táncházmozgalomnak is pártolója. /Dávid Lajos: "A lagziban csak én kértem marosszékit" Beszélgetés a hetvenöt esztendős Kallós Zoltán néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./
2001. március 26.
A 75 éves Kallós Zoltán 1946-ban Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett, majd 1950-ig Magyarvistán tanított. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, ezután Lészpeden és a Gyimes völgyében tanított. 1978-ban börtönbüntetésre ítélték, ennek letöltése után tisztviselő volt, 1969-ben szabadfoglalkozású lett. A zenefolklór és a népköltészet, különösen a ballada és a díszítőművészet kérdéseivel foglalkozik. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve, amelyben négy, néprajzilag jelentős (Mezőség, Kalotaszeg, Moldva, Gyimes) táj balladaköltészetét mentette meg a művelődés számára. A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja. 1990-ben Életfadíjat, 1996-ban Kossuth-díjat kapott. /75 éve született Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26./
