A szentendrei otthon kényelme helyett a csángóföldi népnevelést választotta egy fiatal pár, Farkas-Ferenczék. A pedagógus házaspár először 2005-ben látogatott Gajdár faluba, de akkor még a magyarul folyékonyan beszélő idősebbek is elzárkóztak a nyelvórák bevezetésétől. Hiába jártak szinte házról-házra, senki nem mert helyiséget bocsátani a rendelkezésükre. Végül idén márciusban valaki beengedte őket a másfélszer kétméteres előszobájába, ahova első alkalommal mindössze három gyerek jött el. Később egyre többen érdeklődtek a foglalkozások iránt, karácsonyra már közel száz gajdári gyerek kapcsolódott be a fakultatív nyelvtanulásba. Farkas-Ferenczék korábban Bákóban laktak, de most úgy döntöttek: ki kell költözniük a megyeközponttól mintegy harminc kilométerre fekvő faluba. A közösség lassan befogadja őket. Egy ideje már nincs olyan család a faluban, amely féltené a gyerekét a pedagógus házaspártól. A két fiatal 2005 decemberében házasodott össze. Már akkor eldöntötték, hogy Erdélyben fognak letelepedni. 2006 februárjában Szentendréről Csíkszentdomokosra, Gabriella szülőfalujába jöttek. Aztán egy állomással tovább mentek. „Sokáig nyaggattuk Hegyeli Attilát, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási felelősét, hogy engedje meg, hogy itt Moldvában segítsünk neki” – mesélte Endre, aki kutatói ösztöndíjjal érkezett Romániába. /Szucher Ervin: Egymást szelídítő magyarok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./
2007. január 16.
Az ígéretek ellenére továbbra sem használhatják anyanyelvüket a csángó-magyarok vallásgyakorlás közben Romániában. A hosszas kérelmezés és a Szentszéknél történt tavalyi látogatás ellenére még a templomi imát is csak román nyelven mondhatnak a moldvai Pusztinában. Nyisztor Tinka, a moldvai csángók szóvivője arról számolt be az Erdély Ma című internetes lapnak, hogy a iasi-i egyházmegye püspöke nem engedélyezte sem a magyar misét, sem a magyar nyelvű imádságot. November elsején, halottak napján is csak a bukaresti pápai nuncius beavatkozásának hála lehetett magyar ima a pusztinai templomban. Pusztinában a helyi plébános annyit ajánlott fel a csángóknak, hogy havonta egyszer lehet magyar imaóra a templomban, de erről is le akarta beszélni őket, majd kijelentette, hogy magyarul csak otthon lehet imádkozni, tájékoztatott a Magyar Nemzet. /Továbbra sem imádkozhatnak a csángók magyarul. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 16./
2007. január 22.
Életének 80. évében Budapesten elhunyt Beke György /Uzon, 1927. aug. 3. – Budapest, 2007. jan. 20./ ismert író, újságíró, műfordító. 1989 óta élt Budapesten. Tanulmányait Kolozsvárott végezte a Bolyai Tudományegyetemen. Munkatársa volt 1947–1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa, 1994-től Budapesten a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Beke György 1992-től az Írószövetség választmányának tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. Számos regénye, interjúja, riportja jelent meg, első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele címmel, utolsó regénye 2002-ben, címe Csángó történet. /Elhunyt Beke György író. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Beke György újra meg újra összerakta a maga, a mindannyiunk Erdélyét. De nemcsak Erdélyt. Havaselvét és Moldvát is, a nyugati meg a keleti magyar szórványt is, mindent, írta róla Sylvester Lajos. A magyarság egészének szellemi újrateremtője volt. Beke György 1989-ben telepedett át Budapestre. Vitte magával az otthont, a székelyföldi hazát, a szórványban élők gondját-baját, Európa legárvább kisebbségének, a moldvai csángóknak a keservét, és mindezt beolvasta, ráolvasta, a szemébe mondta az eltunyult népnek. A missziós tudatot és akaratot vitte magával. Beke György nem állt be a másságkeresők karába. Asztagnyi könyvkévét rakott össze. Beke Györgyöt a Kárpát-medence magyarságának egésze siratja és gyászolja, hisz emelt jó teherbírású szellemi boltívet a térség fölé. /Sylvester Lajos: Aki sokfelé, de mindig a szülőföldjén élt (Beke György halálára) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Aki közelebbről ismerte Beke Györgyöt, annak igen nagy műveltségű, a romániai magyarság és kultúrájának ügyében kiválóan tájékozott, a dolgokat, történéseket mindig összefüggéseiben látó és kereső emberként marad meg emlékezetében. 2003. augusztusában Arad vendége volt, mint a harmadik Böszörményi Zoltán riportverseny zsűrijének elnöke. Szeretettel és megértéssel beszélt a fiatalabb kollégák közel félszáz írásáról. /Jámbor Gyula: Beke György. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./
2007. január 23.
Határon túli magyar művészek mutatkoznak be több mint két héten át Győrött – közölte Tóth Tímea, a szervező Harmónia Művészeti Központ Kht. munkatársa. A február 6-ig tartó seregszemle – amelyet ezúttal ötödik alkalommal rendeznek meg – lehetőséget biztosít az anyaországi magyaroknak arra, hogy ízelítőt kapjanak a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki és az erdélyi művészeti életből, a határon túli magyar művészeknek pedig fórumot kínál a bemutatkozásra. A rendezvényt a fesztivál fővédnöke, Duray Miklós felvidéki politikus, közíró nyitotta meg. A magyar kultúra napján, január 22-én a dunaszegi Rezeda népzenei együttes mutatta be legújabb albumát. Duma István András moldvai csángó író Csángó mitológia /Havas Kiadó, Kézdivásárhely, 2005/ című kötetét ismerteti január 23-án. Három nappal később Kóka Rozália mesemondó szórakoztatja a gyermekeket, s aznap moldvai táncház is lesz, ahol a talpalávalót a Cserefa együttes szolgáltatja. A programot Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes tanár csángókról szóló előadása zárja. A fesztivált kiállítás is kíséri, amelyen erdélyi és újvidéki fotóművészek mutatkoznak be. /Határon túli magyar összművészeti fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./
2007. január 25.
A romániai magyarság autonómiatörekvései elleni kirohanásokkal, 19. századi román politikusok díszbeszédeinek felelevenítésével emlékeztek január 24-én országszerte Havasalföld és Moldva 1859-es egyesülésére. Az ünnepségek központi helyszíne Iasi volt. Gheorghe Nichita, Iasi város szociáldemokrata polgármestere az erdélyi magyarság autonómiatörekvései ellen intézett heves támadást. Saját bevallása szerint beszéde után Bogdan Olteanu a képviselőház liberális elnöke gratulált neki. Nichita a december elsejei ünnepségen is támadta a Székely Nemzeti Tanácsot, szélsőségességgel vádolva a szervezetet. /Farcádi Botond: Ünnepi beszéd az autonómia ellen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./
2007. január 25.
Havasalföld és Moldva fejedelemség 1859-es egyesítésére emlékeztek január 24-én országszerte állami szervek. Temesváron a polgármesteren és a prefektuson kívül a megyei tanács képviselője, a rendőrség, a csendőrség és a hadsereg tisztjei helyeztek el koszorúkat Alexandru Ioan Cuza, az egykori fejedelemségeket összecsatoló volt uralkodó emléktáblájánál. Az egykori Trombitás Szálló arról nevezetes, hogy Cuza 1866-os száműzetése során itt éjszakázott utoljára “román földön” – így szerepel a feliraton. /!/ /P. L. Zs. : A román fejedelemségek egyesítésére emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./
2007. január 25.
Január 30-án indul a 38. Magyar Filmszemle. Beválogatták a filmszemle versenyprogramjába Kamondi Zoltán Dolina című alkotását is, mely Bodor Ádám Az érsek látogatása című regényéből született, és 2005 nyarán nagyrészt Erdélyben forgatták. A dokumentumfilmes versenyben szerepel Páskándiné Sebők Anna A vélt szabadság ára című filmje, amelyben az erdélyi magyarság sorsát tárja fel 1956-tól 1990-ig. Szintén a dokumentumfilmek között versenyez Kincses Rékának apjáról, Kincses Elődről forgatott alkotása, a Balkán Bajnok. Jakab Ervin Költözés című dokumentumfilmje pedig a moldvai csángó Csűri családról szól, akik szociális program keretében egy elnéptelenedő erdélyi faluba költözhetnek. /Sőregi Melinda, Budapest: Január 30-án rajtol a 38. Magyar Filmszemle. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./
2007. január 25.
A Budapesten néhány napja, 80 éves korában elhunyt Beke György író, újságíró a magyar nyelv ügyét mindig hűségesen szolgálta. Kezdő újságíró kora óta figyelte az anyanyelv mindennapjait. Talán nem is volt olyan könyve, riportja, tanulmánya, amelyben ne esett volna szó a magyar nyelv helyzetéről, a megmaradásban betöltött fontos szerepéről. A nyelvművelés közügy – írta csaknem negyven évvel ezelőtt. Rendszeresen felkereste a magyar nyelv erdélyi tudományos műhelyeit. A Budapesten néhány éve megjelent Védekező anyanyelv című könyvében Beke György szemügyre vette a határon túli oktatási és nyelvtörvényeket, beszélt a moldvai magyarság nyelvi börtönéről. A Kárpát-medencei magyarság egységes nyelvhasználatának szükségéről is beszélt. Több jeles személyiség nyelvről szóló eszmefuttatását lejegyezte vagy összegyűjtötte Beke György. Az egyik így szól: A bűnök közt legnagyobb az anyanyelv elvétele. Olyan lopás ez, amelyet az Isten nem bocsát meg. /Komoróczy György: Védekező anyanyelv – Beke György emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./
2007. január 25.
Az elmúlt másfél évtizedben kétségtelenül javult Erdélyben a magyar nyelvhasználat színvonala, ám közben folytatódnak a kedvezőtlen folyamatok is – vélekedett Péntek János kolozsvári nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár. Javultak a nyelv használatának feltételei, de jogilag egyetlen külső régióban sem vált hivatalossá a magyar (Szlovéniában regionálisan korábban is az volt). Romániában sem szűnt meg teljesen a nyelvhasználat korlátozottsága. Javult a korábban leépült szaknyelvek állapota. Azonban folytatódnak a kedvezőtlen folyamatok: a magyar nyelv regressziója földrajzi és demográfiai tekintetben; az alacsony szintű kétnyelvűség kiterjedése, amely nyelvcseréhez vezet, a magyarul beszélők jelentős részének kedvezőtlen magatartása, például a tannyelv megválasztásban. A globalizáció is a román nyelv dominanciáját erősíti. Az OTP Bank magyar ügyfeleivel is csak román levelezést folytat, a szupermarketnek Kézdivásárhelyen is csak román nyelvű feliratai vannak, s alkalmazottai jelentős részét Moldvából hozta. Péntek János szerint az elmúlt másfél évtizedben sok fiatal kallódott el, amióta az iskoláztatásnak sem a tehetség az alapvető feltétele, hanem a pénz. Ezért kezdeményeztek 2003-ban tehetségtámogató programot magyarul tanuló, többszörösen hátrányos helyzetben levő gyermekeknek. A Nyilas Misi programnak nyolcszáz támogatója van, java részük magyarországi vagy Nyugaton élő magánszemély. Ebből mintegy négyszáz tanuló támogatására futja. Romániában is vannak pénzes emberek, de köztük kevés a támogató, mindössze húsz. Számítani lehet arra, hogy az uniós csatlakozással újabb hullámok indulnak el Magyarországra, Nyugatra. A magyar nyelvű oktatás színvonala aggasztóan romlott. Jelentős mértékben leépültek a falusi iskolák, amelyek korábban a középiskoláknak és az egyetemnek is a legjobb diákokat adták. Amennyiben a kis és közepes falvas magyar régiókban és a szórványokban is végrehajtják az iskola-összevonásokat, a magyar iskolák több mint fele megszűnik. Ennek következményei beláthatatlanok. A magyar tanárképzés alapintézménye a kolozsvári egyetem. Az egyetemen belül azonban ennek sincs megfelelő helye, megfelelő belső intézete, lassan oktatói sincsenek. A magyar oktatásban szükség lenne oktatási szakintézményre, háttérintézményre. Nincs egyetlen személy sem, akinek az lenne a foglalkozása és a feladata, hogy tanterveket, tételeket állítson össze. Így ezeket vagy románból fordítják (többnyire rosszul), vagy tanárok, szakfelügyelők vállalkoznak a munkára. A tankönyvírás, tankönyvkiadás üzlet lett, politika lett. Sok tantárgynak nincs (megfelelő) tankönyve, a szakoktatásnak gyakorlatilag egyáltalán nincsenek. – A Nyilas Misi programnak nincs jó sajtója Erdélyben. /Domokos Péter: Itthon is verseny lesz. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), jan. 25./
2007. január 27.
Beke György műfajteremtő író volt, többnyire a Beke-művek révén váltak közhasznú fogalmakká az olyan szavak, mint a riportregény, riportnovella. Beke, a barangoló a szó fizikai, földrajzi értelmében is bejárta, belakta a magyarság Kárpát-medencei és ezen kívüli élettereit, szálláshelyeit. Orbán Balázs híres-neves munkájában, A Székelyföld leírásában Erdély egy szeletét – fontos, meghatározó szeletét – hozta értelmezhető közelségbe. Beke György Erdély egészének a lényegét, magyar esszenciáját hozta elérhető helyzetbe, és hozzávarrta Moldvát is. A Szeret menti csángók ország-világát ő egyesítette először Erdéllyel. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./
2007. január 27.
Bölöni Domokos emlékezett Beke Györgyre, életművére. A Szabófalván élő Erdős Szászka Péter megírta a szabófalvi csángók történetét, azt a vérengzést, amelynek áldozataiul estek elődei, akik nem akartak fegyverrel harcolni az 1877-es függetlenségi háborúban az oroszok meg a románok oldalán, mondván, ők katolikusok, nem katonák, ezért az életükkel fizettek. Erdős Szászka Pétert Bölöni Domokos Beke Györgyhöz irányította. Beke György ráirányította a figyelmet a moldvai csángók helyzetére. /Bölöni Domokos: Életműve is fegyverünk. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 27./
2007. január 31.
Az Új Magyar Szó napilap kiadójának jóvoltából a következő fél évben ingyenesen terjesztenek Csángóföldön 100 példányt az országos napilapból. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által összeállított „előfizetői“ lista értelmében február 1-jétől több mint húsz csángóföldi településre viszi majd a postás naponta az Új Magyar Szót. Csángóföldön napjainkban nem elérhető a magyar média. Gondot jelent, hogy a csángóföldi felnőttek többsége gyakorlatilag nem tud írni-olvasni magyarul, ugyanis az 1950-es években néhány évig működő magyar oktatástól eltekintve csak a hét éve elindított oktatási programban tudtak (elsősorban gyerekeket) megtanítani a magyar betűvetésre, kis hányadát annak a mintegy 60 ezer embernek, aki Csángóföldön él és beszél vagy ért magyarul. /Magyar szó Csángóföldre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2007. február 15.
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által még 2006 júniusában benyújtott kéréssel kapcsolatosan az Országos Diszkriminációellenes Tanács kezdeményezte a felek meghallgatását. Az elmúlt héten az intézmény székházába idézték a szövetség képviselőit, valamint a Tanügyminisztérium és a Bákó megyei tanfelügyelőség képviselőit. A meghallgatáson az MCSMSZ képviselőin kívül azonban senki sem jelent meg, a tanfelügyelőség vezetősége írásban fejtette ki véleményét. A csángómagyarok szövetségének álláspontja továbbra is az, hogy 2006 nyarán diszkrimináció érte a Bákó megyében magyar nyelvet tanító tanárokat, ugyanis a tanfelügyelőség nem hirdette meg a szükséges óraszámot. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./
2007. február 23.
Nagyváradon, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület székházának dísztermében február 25-én megemlékezést tartanak a kommunizmus áldozatairól. Bemutatják az 1956 emlékezete Biharban című könyvet, a Partiumi füzetek 45. számát. A 182, Bihar megyei 56-os meghurcoltatásait, életrajzát ismertető könyv gazdag dokumentációs és fényképmelléklettel jelent meg, Dukrét Géza és Kupán Árpád szerkesztésében. Legújabb kiadványait mutatta be február 22-én a Kriza János Néprajzi Társaság a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum szervezte közönségtalálkozón. Az érdeklődők a Kriza János Néprajzi Társaság 14. Évkönyvét vehették kézbe, ezenkívül a Tanulmányok Szentimrei Judit 85. születésnapjára című emlékkönyvet, Gazda Klára és Tötszegi Tekla szerkesztésében, Pávai István Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben című munkáját, valamint Tánczos Vilmos Folklórszimbólumok és Pozsony Ferenc Erdélyi népszokások című könyvét. A marosvásárhelyi Bod Péter Napok keretében a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban Csép Sándor Egyetlenem és Áldás, népesség című filmjeit vetítették. /Kultúr hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
2007. február 23.
Tizenegy könyvét mutatja be a Kriza János Néprajzi Társaság. Marosvásárhelyen kezdődött február 22-én az a rendhagyó erdélyi könyvbemutató-sorozat, amelyre a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) vállalkozott – a körút következő állomása Csíkszereda lesz. „Ma már nemcsak reprezentatív munkákat adunk ki. Újabban lehetőséget biztosítunk a néprajz szakos tanárainknak és diákjainknak, hogy értékesebb jegyzeteiket könyv formájában közölhessék” – emelte ki bevezetőjében Szabó Árpád Töhötöm, a társaság alelnöke. A sorozatot a műfaj két kiváló erdélyi képviselője kezdte: Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc. Utóbbi, aki a társaság elnöki tisztségét is betölti, Erdélyi népszokások című kötetében a népszokásokat egy dinamikusan alakuló kultúra elemeiként mutatta be. A társaság évkönyve egyfajta fórumnak tekinthető, ahol előre meghirdetett tematika mentén Budapesttől a Székelyföldig mindenki megszólalhat. A Kriza János Néprajzi Társaság külön kötetet szentelt a 80 éves Kallós Zoltánnak. A kötetben szemelvények találhatók abból a gazdag levelezésből, amelyet a néprajzkutató folytatott a szakma képviselőivel. A moldvai csángók bibliográfiája, mely 5376 bibliográfiai tételt tartalmaz, hamarosan digitalizált formában a szervezet www.kjnt. ro című honlapján is olvasható lesz. /Szucher Ervin: Néprajzi könyvzápor. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./ A tavalyi évkönyvben dr. Gazda Klára egyetemi docenst, az idei 14. évkönyvben Szentimrei Judit néprajzost köszöntötték. A Kriza Könyvek sorozatban a 27. kötetnél tartanak, a sorozatnak célja, hogy fiatal, pályakezdő kutatók elemző munkáinak biztosítsanak helyet. Az egyetemi jegyzetek kiadványainak sorozatában két kötet látott napvilágot, Táncos Vilmos Folklórszimbólumok és Pozsony Ferenc Erdélyi népszokások című egyetemi jegyzetei. A moldvai csángók bibliográfiája lengyel, olasz, német és magyarországi összefogással készült Ilyés Sándor összeállításában. Ehhez a témához kapcsolódik Pávai István Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben című kötete, amely a szerző összegyűjtött írásait tartalmazza. A bemutató végén Pozsony Ferenc a társaság 10 ezer kötetes szakkönyvtáráról, archiváló adattáráról és a 20 ezer alkotást őrző fotótáráról tartott ismertetőt. /(berekméri): Bemutatták a KJNT legújabb kiadványait. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./
2007. február 27.
Kolozsváron is sikerrel mutatták be közel 70 szereplőt felvonultató Székely Golgota rockoperát. Ez a harmadik rockzenésített darabja a rendező Papp Kincses Emesének és a Role együttesnek a szabadtéri Ne késsetek, harangok rockopera és az Árpád-házi Szent Erzsébet oratórium után. A darab a székelység történelmének egyik tragikus emlékét, az 1762-1764 között zajló eseményeket dolgozza fel. A szabadságjogaik védelméért harcoló székelyek drámája a sorsfordító mádéfalvi mészárlásban csúcsosodik – félezer védtelen embert kaszaboltak le, százakat vetettek tömlöcbe, a székelyek tömegei hagyták el szülőföldjüket és Moldvába menekültek. /-f- : Sikerrel mutatták be Kolozsváron a Székely Golgota rockoperát. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./
2007. március 9.
Történeti források több százezerre teszik azoknak a számát, akiket 1940-től kezdődően a második világháború végső szakaszáig nemzetiségi hovatartozásuk miatt meghurcoltak. Ion Antonescu tábornok kormányzása (1940–44) idején Moldvából több mint 200 ezer zsidót deportáltak, a iasi-i zsidóellenes pogromnak több mint 20 ezer áldozata volt. Magyarország 1944. március 19-i náci megszállását követően Észak-Erdélyből közel 132 ezer zsidót hurcoltak el a hitleri koncentrációs táborokba. Az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntést követően az Antonescu-diktatúra elől több mint 200 ezer magyar menekült az anyaországhoz visszatért Észak-Erdélybe, ahonnan ugyanannyi román vándorolt a Romániánál maradt Dél-Erdélybe. Az addig a náci Németország oldalán harcoló Románia 1944. augusztus 23-i átállását követően Constantin Sanatescu és Nicolae Radescu tábornokok kormányainak a rendeletei nyomán nemzetiségi hovatartozásuk miatt a román csendőrség internálótáborokba hurcolta az erdélyi magyar, sváb, később szász férfiakat, de asszonyokat és gyermekeket sem kíméltek, ezrek hunytak el az éhínségben és a járványokban. Kárpótlást kérhetnek például a szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, gyantai, gyergyószentmiklósi magyarellenes vérengzések áldozatainak özvegyei is. /Benkő Levente: Több százezer embert hurcoltak meg. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./
2007. március 17.
Kossuth Lajos 1842 és 1844 között tárgyalt a későbbi moldvai fejedelemmel Alexandru Ioan Cuzával a csángók hazatelepítéséről. A tervek a forradalom leverése miatt kudarcba fulladtak. Az 1940-es évek elején Teleki Pál is próbálkozott a Moldvában rekedt magyarok kitelepítésével, de végül megelégedett azzal, hogy elkezdhették a bukovinai székelyek átköltöztetését. Később még egy a csángók megmentésére irányuló akció volt, a célállomások Erdély elhagyatott falvai voltak. Tucatnyi család köszönheti Gergely István atya munkásságának, hogy áttelepedhetett Erdélybe. Közülük a családok mintegy fele tudott beilleszkedni, a többiek hazatértek. A rendszerváltás után a moldvai csángómagyarokat újra felfedezték Magyarországon. A csángómagyarság jövőjének alakulása azonban nem a magyar érdekeknek megfelelően történik. Már az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt is Olaszország volt a kitelepülni készülő csángók elsődleges célpontja. Az legnagyobb segítség volt nekik az egyházi közvetítési szerep, papi ajánlólevél értékes volt. A csángóknak jó a hírük más európai országokban, sőt Izraelben is, szívesen alkalmazzák őket. Mintegy nyolcvanezer csángó dolgozik Olaszországban. A migrációról szóló fontosabb konferenciákon mindig jelen van a jászvásári püspök, és a közbenjárására újabb támogatásokra tesznek szert. Jelentős könnyítéseket sikerült elérniük a banki kölcsönök és a lízing területén. Így, egy esztendei munka után a csángók lízingelt autókkal látogatnak haza, két-három évi munka után már lakást vásárolnak azok, akiknek folyamatosan van munkájuk. Nagyon sok csángó abbahagyta az otthoni építkezést, inkább az otthon hagyott gyerekeket is kiviszik Olaszországba. A román papok a nyomukban vannak, hogy a mélyen vallásos csángóknak a lelki igényeit kielégítsék. A papok most azt ajánlják a csángó falvakban a magyar nyelvet mint anyanyelvet kérvényezőknek, hogy mondjanak le erről a lehetőségről az olasz nyelv javára, mert „ez a jövő”. A következő tervük az, hogy olasz nyelven is tartsanak misét. „Ilyen jól előkészített, a csángómagyarság ellen elkövetett szabotázzsal még nem találkozhattunk. Ez egy kitervelt folyamat része, és világosan mutatja, hogy a román nemzeti tudat maximális hatóerővel működik” – írta Csángó Bogdán Tibor. Magyarországon jelenleg egyetlen, a határon túli magyarok támogatására vonatkozó program igyekszik segíteni a szülőföldön való boldogulást, ez a Szülőföld Alap. Nincs, aki propagálja és koordinálja ezt a programot Csángóföldön. /Csángó Bogdán Tibor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Csángó Koordinációs Irodájának vezetője, a Csángó Tükör című folyóirat főszerkesztője: Kinek kellenek a csángók? = Magyar Hírlap (Budapest), márc. 17.
2007. március 21.
Jáki Sándor Teodóz csángókutató győri bencés tanár, Domokos Pál Péter tanítványa Futásfalván mondott szentbeszédet. A moldvai csángókról írt könyvének (Csángókról, igaz tudósítások, Győr, 2006) ötödik kiadása alkalmával köszöntötte őt a vidék papsága. Jáki Teodóz hetvennyolcadik évében jár, jelenleg gimnáziumi tanár Győrben. Tizenöt éve minden Mária-ünnepen jelen van Futásfalván. Jáki Teodóz /sz. Győr, 1929/ a Hittudományi Főiskola mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai ének-zenetanári diplomát is szerzett. Egyházi énekek gyűjtése révén a most nyolcvanhatodszor látogatta meg a moldvai csángómagyarokat, ez a százkilencedik erdélyi útja, Futásfalvára, az új Mária-zarándokhelyre, nagy szeretettel látogat el. Futásfalván otthon érzi magát. Bálint Lajos, 1991-től Erdély első érseke futásfalvi plébános korában (1962-1968) a templom tornyában találta meg Szűz Mária 223 cm magas, műkincs értékű szobrát, ami csak négy centiméterrel alacsonyabb, mint a csíksomlyói szobor. 2002 óta évente kiadták Magyarországon Jáki atya könyvét. /Csángókról, igaz tudósítások/. Ő a budapesti Lakatos Demeter Egyesület elnöke. Egy CD-n is megjelent Jáki Sándor Teodóz énekel és tanít című munkája. A ma élő háromszázezer csángóból már csak százezer tud gyönyörű szépen beszélni ősi magyar dialektusban. A román katolikusoknak a húszas-harmincas évekig nem voltak román nyelvű énekeik, akkor lefordították a magyar népi énekeket. /Kisgyörgy Zoltán: A nyolcvanhatodik moldvai út után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 21./
2007. március 24.
Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke április 22-én, a déli szentmise után figyelemfelkeltő kerékpáros zarándoklatra indul Budapestről, a Szent István Bazilika elől. „A Kárpátoktól Keletre élő mélyen hívő, római katolikus csángómagyar testvéreink nem hallgathatnak magyar anyanyelvükön misét és nem vehetnek részt anyanyelvükön egyházi szertartásokon, csak románul. Ezért ha záros határidőn belül nem sikerül a csángó testvéreink életvitelét alapvetően meghatározó szakrális közeg, a templom nyelvét legalább részben magyarra váltani, a jelenleg 16 faluban működő oktatási program által biztosított heti legfeljebb öt magyaróra nem tudja majd megakadályozni a legkésőbb két-három nemzedék múlva bekövetkező teljes nyelvváltást” – olvasható felhívásában. A kerékpáros zarándoklat útvonala Magyarországon érinti a fő észak-dunántúli római katolikus egyházi központokat, Bécsen és Velencén keresztül eléri a Vatikánt, majd visszafelé Déva érintésével Gyulafehérvárra, az erdélyi római katolikus egyház központjába érkezik. Ezután Kolozsváron át pünkösd szombatján Csíksomlyóra ér, majd a Békási-szorosnál átlépi az ezeréves országhatárt. A következő fontos állomás Iasi, a római katolikus egyház moldvai központja. Az útvonal ezt követően fordul Bákó, a moldvai csángóság közigazgatási központja felé, majd továbbmegy minden olyan faluba, ahol magyar oktatás zajlik, és ahol az utcán magyar szó hallatszik. /Kerékpárral a moldvai magyarságért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./
2007. március 28.
A moldvai magyar nyelvoktatás feltételeinek javítását, s a csángómagyar kultúra bel- és külhoni magyarsággal történő megismertetését szeretné előmozdítani a közelmúltban alakult Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület – mondta el Hegedűs Dóra elnök. Az egyesület olyan keresztszülőket fog össze, akik csángógyermekek magyar nyelvű taníttatását segítik. Jelenleg több mint kilencszáz keresztszülő közel 1600 csángómagyar gyermek általános és középiskolai oktatását támogatja. A magyar oktatási program hét éve működik Romániában, s ehhez kapcsolódik mintegy 3–4 esztendeje a keresztszülő-program. Az egyesület célja a keresztszülők összefogása, közös programok szervezése, s az információáramlás segítése. Az 1955-ben megszüntetett magyar oktatást 2000-ben sikerült részben feléleszteni a moldvai falvakban. 2002 őszétől két faluban egy-egy csoport gyerek tanult magyarul az állami iskolában, majd 2003-tól már hét faluban kilenc hasonló csoport működött, míg 2004 őszétől összesen 21 iskolai csoport tanulhatta a magyart anyanyelvként az iskolában is. A 2005–2006-os tanévtől kezdődően 12, míg 2006-tól 15 moldvai csángó faluban és Bákóban a megyeszékhelyen tanulhatnak a gyerekek az állami iskolában is magyar nyelvet. Az egyesület szorosan együttműködik a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével és a Moldvai Magyaroktatásért Alapítvánnyal. /Egyesület a csángómagyar gyermekek oktatásáért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./
2007. március 28.
A kétezer lelket számláló Diószegen, a tehetősnek nevezhető Bákó megyei csángó faluban majdnem mindenki ismeri a magyar nyelvet, a helybéliek szerint a római katolikus pap is, aki mégsem beszél magyarul. Ezért furcsa helyzetek is adódnak, amikor a hívek magyarul gyónnak, a pap pedig románul gyóntat. A diószegiek jó része külföldön vállalt munkát, csak az ünnepek idején tér haza hosszabb időre szülőfalujába. „Mese nincs, aki hozzám jön dolgozni, annak be kell állnia a csángó szövetségbe, majd ki kell váltania a magyar igazolványt” – szögezi le tréfásan mosolyogva, de ellentmondást nem tűrő hangon a Bákó megyei Diószeg egyik legnagyobb vállalkozója. A Remus Palauként anyakönyvezett férfi kikéri magának: ő csángómagyar, akárcsak az egész falu, és a becsületes neve Palló Pál Rémusz. Amíg a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) vezetősége nem kérte fel a lábniki közösségi ház felépítésére, ő egyáltalán nem ismerte a szervezet tevékenységét. Ma már határozottan állítja, hogy a közösség megmaradása érdekében minden moldvai csángómagyarnak kötelessége lenne bekapcsolódnia a szövetség életébe. Diószegen, illetve a környékbeli csángómagyar falvakban egyaránt szokás, hogy a tehetősebb emberek a szomszéd házához mérik a magukét. „Ha az nagyot épít, nekem még nagyobb kell. Tudom, hogy ez egészségtelen felfogás, de mifelénk ez így van” – magyarázza egy atyafi. A falu nagy része külföldön, többnyire Magyarországon és Olaszországban dolgozik. Olyan is van, aki Izraelben vállalt munkát. Az európai építőiparban dolgozóknak köszönhetően a településen nemcsak építészeti cégek, hanem húsz kisbuszos autóparkkal rendelkező fuvarozóvállalat is működik. Diószegen mindenki megtanul magyarul, a diszkóban már mindenki magyarul beszél, mondta Palló. A csángó szövetségben az oktatási kérdésekért felelős Hegyeli Attila azt tartaná természetesnek, ha a diószegi iskolában is bevezetnék a magyar anyanyelv oktatását. A román nemzetiségű pedagógusok a gyerekeknek megtiltották, hogy szünetekben egymás között magyarul beszéljenek. A néhány betelepedett moldvai román lakost leszámítva, a faluban csak a római katolikus pap nem beszéli a magyar nyelvet. Az idősek szerint a pap tud magyarul, csak éppen a iasi-i püspöktől tartva nem hajlandó beszélni. „Ő románul misézik, de mi akkor is magyarul gyónunk. Ezt ő nagyon jól meg is érti” – állítja az egyik öregasszony. Palló szerint az idősebb nemzedék képviselői jóformán nem is tudnak románul. „Jól működik a Magyarországon bejegyzett cégem” mesélte Palló Pál Rémusz Megkapta a letelepedési engedélyt, mégsem tudja elképzelni ott az életét. Palló Pál a faluból és a környékről gyűjtött szakembereit is hathetente hazaengedi. – A tapasztalat azt mutatja, hogy a mi csángóink egy évet bírnak ki ott, utána lelkileg teljesen belefáradnak, vallja a vállalkozó. /Szucher Ervin: Ünnepelni hazajárnak. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./
2007. április 5.
Abban reménykedett, fejtette ki Garda Dezső, hogy 1989. december 24-én, mikor a városi RMDSZ programját kidolgozta, új időszak következik be Gyergyószentmiklósnak és környékének mindennapi életében. Sajnos már akkor érzékelhették egy korrupciós folyamat kezdeteit, amely napjainkban szinte lehetetlenné teszi az egyszerű emberek életét. Országos szinten is óriási károkat okozott a magánosítás, de sajnos, Gyergyószentmiklós is szenvedő alanyává vált az egyéni célokat szolgáló privatizációnak. Törvénytelen magánosítás ment végbe Gyergyószentmiklóson is. A parlamentben másodszor megbukott a privatizációval kapcsolatos dokumentumoknak nyilvánossá tételével kapcsolatos törvénytervezet. Garda törvénytelenségek sorozatát tapasztalta az erdők visszaadása terén is. Sajnos, soha senki nem segítette abban, hogy miután azonosította a tetteseket, akik a fát ellopták, ezeket felelősségre vonják. Egy nagyon jól szervezett csapat alakult ki ezek védelmére. Garda egyik parlamenti felszólalása után Valeriu Tabara beismerte: a magyaroktól elvették a Békás-szorost. A Gyilkostó üdülőtelep sorsa is elszomorító. Szép lassan eladogatták a hegyen túliaknak. A város megyei jogú várossá nyilvánításával kapcsolatban Garda törvénytervezetet készített. A korabeli városvezetésben lévő döntéshozó személyek mindent elkövettek a kezdeményezés megbuktatására. Ezek a személyek jelenleg is mindent elkövetnek a város tönkretétele érdekében. Az emberek a rosszal szemben nem mernek lépni, nem merik a jogaikat követelni. Jelenleg a „százéves a várost” ünneplik, Garda ezt történészként nem találja helyesnek. Számtalan feljegyzéssel találkozott az okiratokban, melyekben Gyergyószentmiklóst már a XVII–XVIII. századokban városnak tüntették fel. A jogi státus kiharcolása részben Orel Dezsőnek, az első választott polgármesternek, de főleg Puskás Adolfnak, a település akkori jegyzőjének köszönhető. Gyergyószentmiklós városként való működését a XVII. századtól kezdődően nem lehet megkérdőjelezni. A város visszafejlődése 1920 után következett be, amikor Gyergyószentmiklós, mint határ menti település, elvesztette a Moldva és Erdély közötti átmenő kereskedelemben betöltött szerepét. További gyengüléshez az 1946–1955. közötti események járulnak hozzá: a magánbankok felszámolása, és ezzel együtt a kereskedők és iparosok vállalkozásainak megszüntetése. – Gyergyószentmiklóst nagyon nehéz különválasztani a környező településektől, melyekkel gazdaságilag és demográfiailag is összefonódott. 2000-től kezdődően a város iparában lassú fejlődés mutatható ki. A fafeldolgozó vállalatoknak sikerült modern technológiát kialakítani. A közbirtokosságok is megkezdték a tevékenységüket ezen a vidéken. Garda úgy érzi, hogy rendkívül erős tendencia van arra, hogy Gyergyószentmiklós életéből, mint közéletben résztvevő személyt, mint képviselőt, mint tudományos tevékenységet folytató történészt, kiiktassák. /Baricz-Tamás Imola: Dr. Garda Dezső parlamenti képviselőt kérdeztük, hogyan látja a mai Gyergyószentmiklóst = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 5. – 14. sz. /
2007. április 11.
Hiába figyelmeztetett a sajtó arra, hogy a kis- és középvállalatoknak szánt állami támogatások megpályázása érdekében nem kell tolongani, mert nem az érkezési gyorsaság, hanem a dossziék tartalma a döntő tényező, már az első jelentkezési napon, április 10-én, csupán a Kolozs Megyei Területi Hivatalnál több, mint 150 vállalkozó állt sorba, hogy benyújthassa igényét. Moldvában már vasárnap sorok alakultak ki. Olyan személyek is akadtak, akik 20-30 dossziéval érkeztek, ami nem törvénybe ütköző. /Tumultus a pályázatok benyújtásánál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./
2007. április 12.
Száz éve történt, 1907-ben, de nem emlékeznek meg róla. Akkor nagy nyomor volt, Ínségfalván (Flamanzi-ben), egy moldvai településen robbant ki a parasztfelkelés. Megtorlásaként 11 ezer parasztot öltek meg. Többek között a későbbi miniszterelnök, Averescu tábornok is ott sürgölődött a paraszthóhérok között, írta Sebestyén Mihály. A hallgatás a legbölcsebb dolog, hiszen Európa legutolsó parasztfelkelése volt. A parlamenti pártok vezérszónokai és a korabeli média a nyomorért a zsidó földbérlőket tették felelőssé. Ezzel elérték, hogy Moldvában nagy pogromok zajlottak, Antonescu tábornok országlása idején nem működött az emberi szolidaritás a zsidók mellett. /Sebestyén Mihály: Egy évforduló, ami elmaradt. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./
2007. április 16.
A csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium bennlakásának dísztermében tartották április 14-én az Élet a Lélekben plébániai imacsoportok tizedik országos találkozóját. A Nem hagylak árván titeket mottóval megszervezett találkozóra az ország különböző vidékeiről közel ezren érkeztek. A találkozó programjában elmélkedés, dicsőítés és tanúságtételek szerepeltek, délután pedig Tamás József püspök celebrált szentmisét a résztvevőknek. A találkozóra sokan érkeztek a moldvai csángó falvakból is. /Takács Éva: Imával töltötték a napot. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 16./
2007. április 30.
Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok vásári színpadán és a körülötte kialakított táncházas téren három nap alatt minden korosztály megfordult a néptánc-kavalkádban, többen szebbnél szebb viseletekben. A Háromszék Táncegyüttes valóságos néptánciskolát rendezett be, végigtáncolta Erdővidék, Kalotaszeg, Gyimes, Moldva, Mezőség, Szék, Felcsík, a Küküllő mente legszebb táncait. Nagy sikerrel tartotta a Folker együttes Kecsketánc című gyermektáncházas CD-jének bemutatóját. Jöttek szép számban táncosok többek között Brassóból, Kolozsvárról és magyarországi városokból. /Fekete Réka: Ezerlábú néptáncparádé (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2007. május 3.
Kétnyelvű prédikációt terveznek május 13-án a pusztinai templomban, jelezte Berszán Lajos gyimesfelsőloki római katolikus pap. A Bákó megyei településen még mindig népes azok tábora, akik előítéleteket táplálnak a magyar nyelvű misével szemben. Ha a kétezer katolikus hívet és mintegy 350 magyart számláló település templomában megtarthatja prédikációját, Berszán Lajos lesz az első pap, aki Pusztinán Isten házában magyarul szól a hívekhez. A Berszán által vezetett Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban ugyanis az a szokás, hogy a lelkész-igazgató sorra felkeresi a ballagás előtt álló diákok településeit, ahol ünnepi mise keretében búcsúztatja őket iskolájuktól. Aki Pusztinán anyanyelvű misét akart hallgatni, eddig Dani Péterné Nyisztor Ilona udvarára szorult. Legutóbb, húsvétkor több mint százan gyűltek össze az idős özvegyasszony portáján, hogy meghallgassák Palkó Ágoston gyimesbükki káplán prédikációját. A faluban mind a magyar misét követelők, mind a kezdeményezést ellenzők táborában akadnak olyanok, akik kételkednek abban, hogy néhány nap múlva a templomban magyarul is felcsendülhet a szertartás. Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége vallási ügyekért felelős vezetője szerint ég és föld a különbség Benchea plébános és elődje, Deac Eugen között. „Ha töri is a nyelvet, Benchea atya akkor is többnyire magyarul beszél a hívekkel. Ezzel szemben a régi káplán, Sabau Marius még azt is megtiltotta, hogy anyanyelvemen szóljak a gyermekekhez a templomban. Hasonlóan szélsőséges nézeteket vallott felettese, Deac is” – mesélte a csángómagyar szervezet vezetője. „Minden a bukaresti érsektől függ. Ioan Robu sajnos szélsőséges, nacionalista ember, aki hallani sem akar a magyar nyelvű misézésről” – állította Nyisztor. Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke és Nyisztor Tinka, a szervezet vallási felelőse a napokban Olaszországba indultak. Céljuk elkísérni Rómáig a moldvai magyar mise ügyéért zarándokútra kelt Ferkó Zoltánt. Az MCSMSZ hetekkel ezelőtt a Vatikánba küldött levelében kérte a küldöttség magas szintű hivatalos fogadását. /Szucher Ervin: Kételyek a mise előtt. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./
2007. május 11.
Rómába érkezett május 9-én a moldvai csángók anyanyelvi miséjéért kerékpározó Ferkó Zoltán, és a hozzá csatlakozók, köztük Nyisztor Tinka csángóföldi néprajzkutató, a magyar misékért folytatott küzdelem egyik legismertebb alakja és Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) újonnan megválasztott elnöke. A 18 napos zarándoklat során Ferkó Zoltán 1570 kilométert kerékpározott, és most tart útja felénél. Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke április 22-én indult útnak Budapestről, hogy petíciót adjon át a Vatikánban a csángók magyar nyelvű miséje érdekében. /Bálint B. Eszter: Csángóföldi misék: Rómában a zarándok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 11./
2007. május 14.
Magyar szó nem hangzott el ugyan a pusztinai templomban május 13-án a misén, a szertartás befejeztével azonban Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános, az Árpád-házi Szt. Erzsébet Római Katolikus Líceum igazgatója előbb románul, majd magyarul is megköszönte a pusztinaiaknak, hogy jó keresztény és jó katolikus gyermekeket írattak az általa vezetett iskolába. Így hosszú évtizedek óta először történt meg, hogy – bár a szentmise szertartásán kívül – felszentelt pap, hivatalos minőségében magyarul szólhatott a hívekhez a pusztinai templomban. A helybéliek elmondása szerint arra sem volt eddig példa, hogy magyar papot román nyelven engedjenek misézni. „Magyar szót a templomban utoljára leánykakoromban hallottam, pedig elmúltam már nyolcvanéves” – mondta egy botra támaszkodó néni. A pusztinaiak évek óta kérik a magyar misét a iasi-i püspökségtől és a Vatikántól, egyelőre azonban a háromszáz aláírással hitelesített kérvények nem jártak eredménnyel. „A faluban mindenkinek magyar az anyanyelve, mégis többen románnak tartják magukat. A fiatalokat csak románul tanítják, ezért sokan vannak, akik nem szeretik az anyanyelvüket” – mondta Bálint Marika. A pusztinaiak sajátos nyelvi önazonosságához legújabban a tömeges külföldi munkavállalás hozott újabb adalékot: 23 szülő az olasz nyelv anyanyelvként való oktatását kérte nemrég a megyei tanfelügyelőségtől, arra hivatkozva, hogy ők Olaszországban dolgoznak, és szeretnék magukkal vinni majd a gyerekeiket is. Az ünnepi miséről távozók azonban többnyire egyszerre beszéltek magyarul és románul. A templomban magyar nyelven elhangzott beszéd kapcsán többen elmondták: többet, esetleg magyar–román vegyes nyelvű misét vártak, de a mai napot is eredménynek tartják. A helybeliek büszkék voltak arra, hogy a Gyimesközéplokon tanuló diákok jól teljesítettek, és arra, hogy ez magyarul is elhangozhatott a templomban. Idén hat pusztinai diák érettségizik Gyimesközéplokon. Átadta a moldvai csángómagyarok anyanyelvű miséjéért megfogalmazott petíciót a Vatikánban Ferkó Zoltán. A Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke kerékpárral jutott el a Vatikánba, ahol Pietro Parolin szentszéki külügyminiszter-helyettes fogadta. Ferkó szerint Parolin részleteiben is ismeri a helyzetet, és arra biztatta a zarándoklat résztvevőit, hogy helyben, konfliktusok nélkül próbálják meg a kérdést rendezni. Ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy közvetíteni fogja a kérést a bukaresti nunciatúrára, illetve a jászvásári püspökségre. /Kovács Csaba: Mise helyett csak szavak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./
