Márton Árpád képviselő a választási eredményeket értékelte. Háromszék megyében az RMDSZ több szavazatot kapott, mint 1992-ben, mégis ez az összes érvényes szavazathoz képest 6 százalékkal kevesebb volt, mint 1992-ben, azaz a román pártok mintegy 10 000 szavazattal többet kaptak, mint számítani lehetett. Nyilvánvaló, hogy ezek a 17 000 pótlistából kerülnek ki. Kik ezek? Turisták, katonák vagy csalás történt? Egy részük moldvai vendégmunkás. Több magyar ember ugyanis nem a helyi magyar cigányokra bízza a burgonya kiszedését, hanem Moldvából hozott vendégmunkásokkal dolgoztat. Mi lesz, ha ezek a moldvaiak ittmaradnak? /Márton Árpád: Választás: elszalasztott lehetőség. /Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), nov. 16./
1996. november 27.
A választási kampány idején több ortodox püspökségre olyan levél érkezett, amely a Román Ortodox Egyház újraalakulását hirdette meg. Az újraalakuló egyházi zsinatba olyan egyházi személyiségek kerülnének, akik nem kompromittálódtak a kommunista időkben. Teoctist pátriárka széke Nicolae Corneanu bánsági érsek-metropolitát illeti meg. Erre a dokumentumra Simeon Tatu kolostorfőnök, a választáson megbukott kormánypárt szenátora hívta fel a figyelmet, aki egyben kifejtette, hogy a levél mögött Corneanu bánsági, Daniel Ciubotea moldvai és bukovinai, valamint Vartolomeu Anania metropoliták húzódnak meg. Hamarosan kiderült, hogy az érintettek nem is tudtak a levélről. A levélíró kilétét nem sikerült kideríteni, az viszont biztos, hogy ezzel a tisztogatás rémképét akarták elhinteni az ortodox hívők előtt. Az viszont tény, hogy a Ceausescut kiszolgáló Teoctist túlélte a rendszerváltozás megrázkódtatásait és a helyén maradt. Az utóbbi években több egyházi ünnep Teoctist lemondását követelő megnyilvánulásba torkollott. /Gazda Árpád: Diverzió az ortodox egyházban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 27./
1996. december 7.
Beke György Peremvidék magyarsága /Szenci Molnár Társaság kiadása, Budapest/ című új kötetében Horvátország, Szlovénia, Burgenland és a moldvai Csángóföld magyarságáról írt. Egyetlen magyar nemzet van, hangsúlyozta Beke György, többfele osztottan. A "török hódoltság idején is egy volt a nemzet, három főhatalom alatt. Bethlen Gábor és Pázmány Péter nem más-más nemzet fiainak tartották magukat, hanem egyképpen magyaroknak, sőt, egygondú, egysorsú magyaroknak." Azonban ma a magyar nemzet egyik-másik peremét alig ismeri a magyar nemzet. Beke szeretné "érzelmi-lelki közelségbe hozni" a földrajzilag távoli vidékek magyarjait egymáshoz. /Aniszi Kálmán: Családként látni a nemzetet. Beszélgetés Beke Györggyel a peremvidék magyarságáról. = Új Magyarország, dec. 7./
1998. január 8.
Sylvester Lajos hetek óta egy készülő dokumentumfilmhez olyan emberekkel beszélget, akik az ötvenes években moldvai magyar iskolákba vagy a bákói tanítóképzőbe jártak. A legfontosabb észrevétele, hogy azoknak a moldvai magyaroknak, akik valamikor magyar iskolába jártak, magyarságtudatuk markánsan kiemelkedik az elrománosodó környezetből, sok esetben környezetük meghatározóivá váltak. A klézsei születésű idős Csicsó Antal a lujzikalagori magyar iskolában tanult, majd a bákói magyar tanítóképzőbe került. Mire elvégezte, megszüntették a moldvai magyar iskolákat, ezért Erdélyben lett tanító. Fia, ifjabb Csicsó Antal Bákóban lakik és a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke. Vannak azután azok, akik visszaköltöztek szülőföldjükre, mint a klézsei Duma István Antal, aki Brassóban tanult, ahol imádságos könyvből megtanult magyarul írni és olvasni, Klézsén és a helyi fakultatív magyar oktatás egyik "apostola", egyben a helyi és országos román sajtó támadásainak célpontja. - A Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ szerepe itt egészen más, mint Erdélyben. Itt ugyanis a magyar iskolaszervezéssel egyidőben szervezeték a Magyar Népi Szövetséget. Ennek egyik legkiemelkedőbb egyénisége a pusztinai Erőss József, aki a bákói MNSZ elnöke volt. Jelenleg Pusztinán a magyar élet szíve-lelke. Neki köszönhető, hogy öccse, a lapszerkesztő-magyartanár, Ősz Erőss Péter otthagyta a iasi-i papi szemináriumot, a luizikalagori iskolában végezte az V-VIII. osztályt, Kézdivásárhelyen a tanítóképzőt, Kolozsváron a magyar nyelv és irodalom szakot. /Sylvester Lajos: Csángó sorsok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./
1998. január 26.
Katona Ádám, az RMDSZ keresztény nemzeti platformja, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője jan. 21-i keltezéssel nyílt levelet intézett Emil Constantinescuhoz és Göncz Árpádhoz, a két államfőhöz, kifejtve ismert álláspontját az erdélyi magyarság problémáiról. A Romániai Magyar Szó összefoglalta a lényegét, mert a "levél terjedelmi túlbeszéltsége nehezítené a megértést". Nem szabad megismételni az áltestvéri farizeusi ölelkezési jeleneteket, Kádár János, Grósz Károly és Ceausescu "örök barátsági" nyilatkozatait. Ezen nyilatkozatok idején a bukaresti hatalom eltaposta szülőföldjén a romániai magyarságot. A romániai magyar nemzeti közösség egyetlen politikust sem ruházott fel a közösségi jogok feladására. A jószomszédság kialakításának alapvető feltételei közül számos mindmáig hiányzik. Ezek között van az anyanyelvhasználat, az iskolarendszer és az anyanyelvű egyetem helyreállítása,a belső önrendelkezés törvényes kereteinek kiépítése. Katona Ádám sajnálatosnak tartja, hogy az alapszerződés bizonyos előírásai nem valósultak meg, elsősorban a román kormány mulasztásai miatt. Politikai akaratot igényel "a Moldova-Románia megkönnyebbített határátlépési gyakorlatnak, illetve postai- meg telefon-díjszabás gyakorlatnak az átültetése Magyarország-Románia viszonylatára." A bukaresti külpolitika ügyességének köszönhetően Románia képe a nyugati világban megjavult, de nem változott "a romániai magyarság folyamatos negatív megkülönbözetésének ténye és a ma is meglevő lelki környezetszennyezés: ma is a közélet porondján ágáló sovén román politikusok gyűlölködő, undorító megnyilvánulásai" ismertek. A levélíró szeretné, ha a két elnök elítélné a román sovénnacionlizmus megnyilvánulásait. Katona Ádám részletezte az elrománosító politikát, Székelyföld erőltetett militarizálását /Székelyudvarhely és térsége településein ma 224 %-kal több rendőr tevékenykedik, mint a Ceausescu-korszakban, a rendőrök 84 %-a nem ért magyarul, az itteni lakosság nyelvén/ és az egyetlen román gyermek miatt megnyíló székelyföldi román iskolákat: Hargita megyében 1997-ben nyolc ilyen román iskolát létesítettek, miközben legkevesebb 18 magyar gyermek szükséges egy magyar osztály beindításához. A moldvai csángó falvakban viszont hiába kérik a szülők a magyar iskola engedélyezését. /Levél a Budapesten találkozó román és magyar elnökhöz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26., /Szabadság (Kolozsvár), jan. 24., mindkét lap részleteket közölt a levélből, a levél teljes szövege: Európai Unió (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./ Az Adevarul "Elszabadult szélsőségesek" címmel szemelgetett a levél mondataiból. /MTI/
1998. január 26.
Jan. 25-én, vasárnap tartotta Bákóban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közgyűlését, melyen a vezetőség beszámolt az 1997. évi munkájáról, és javaslatot tett az 1998. évi tevékenységre vonatkozóan. Ezután a csángó falvak képviselői ismertették tevékenységüket és gondjaikat. Mint Csicsó Antal elnök elmondta, az MCSSZ nagy előrelépést könyvelhetett el azzal, hogy az RMDSZ segítségével áthelyezte székhelyét Csíkszeredából Bákóba, és ezzel sokkal közelebb került azokhoz, akiknek érdekképviseletét felvállalta. A bákói iroda nemcsak találkozóhelyül fog szolgálni, hanem több szolgáltatást (például jogi tanácsadást) is nyújt majd, és itt rendezik be a magyar nyelvű könyvtárt is. 1997-ben a szervezet a csángómagyarok legsürgetőbb gondjain igyekezett enyhíteni, azaz a rendkívül magas munkanélküliségi ráta leküzdésére, az anyanyelvű misék és az anyanyelvi oktatás hiányára kereste a megoldást. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 26. - 1195. sz./ A közgyűléssel egyidőben avatták fel az új bákói irodát. /Végre otthon! = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./
1998. február 4.
Moldova és Románia árucsereforgalma 1997-ben 168,5 millió dollárt tett ki, ez az utóbbi évek legmagasabb szintje, mondta Ion Gutu moldovai miniszterelnök-helyettes a sajtó képviselőinek, miután véget ért Kisinyovban a román-moldvai vegyes bizottság ülése. Az idei együttműködési tervek között szerepel saját valuta alkalmazása a kétoldalú elszámolásban. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
1998. február 21.
Febr. 21-én román-moldvai csúcstalálkozót tartottak a romániai Galati városában. A fő téma az alsódunai eurorégió megszervezése volt: Petru Lucinschi moldvai és Emil Constantinescu román államfő egyetértett abban, hogy a tervezett, határokat átívelő együttműködési övezetben Galati, Tulcea és Braila román megyék és Hincesti, Leova, Cantemir, Vulcanesti és Cahul moldvai körzetek vegyenek részt. Az együttműködés Ukrajnára is kiterjed, felöleli az élelmiszeripari technológiát, a szállítási infrastruktúrát, az oktatást és a kultúrát. A találkozón konkrét intézkedési terveket vitattak meg a Iasi-Ungheni és a Galati-Giurgiulesti-Reni szabadkereskedelmi övezetek fejlesztésére vonatkozólag is. Megállapodtak abban is, hogy két román bank fiókot nyit Chisinauban, a moldovai fővárosban. A megbeszéléseken a két ország közötti alapszerződés kérdése nem jött szóba. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./
1998. február folyamán
Jagamas Jánosra emlékezett Benkő András. Jagamas János Désen született 1913. jún. 8-án. Désen kezdte tanulmányait, majd Kolozsváron folytatta, a Román Zeneakadémia hallgatója lett, majd a bécsi döntés után Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább /1941-1944/, végül a zeneszerzői oklevelet Kolozsváron szerezte meg. 1949-ben kinevezték a Magyar Művészeti Intézetbe /Kolozsvár/ folklór tanszakra. A zeneművészeti főiskolán tanított nyugalomba vonulásáig, 1976-ig. Zeneművei, kórusművei megjelentek. Jagamas János életművének középpontjában a népzene gyűjtése, rendszerezése és közkinccsé tétele állott. Élete során népzenei gyűjtésének eredményekét 6000-nél több dallamot jegyzett le. Jagamas mintegy 12 000 dallamot rendszerezett, ennek eredményeként láttak napvilágot kötetei, többek között: Moldvai csángó népdalok és népballadák, Romániai magyar népdalok /társszerzőkkel/. Több munkája kéziratban maradt. A magyar tudományos élet Széchenyi-díjjal tüntette ki. Jagamas János 1997. szept. 15-én hunyt el, Szamosújváron, az örmény katolikus temetőben helyzeték örök nyugalomra. /Benkő András: Jagamas János. = Művelődés (Kolozsvár), febr./
1998. március 2.
A Mátyás Napok keretében rendezte meg a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén, Kolozsváron a Corvineum Alapítvány a csángó estet. Megnyitották a moldvai és gyimesi csángók életmódjáról és népművészetéről összeállított kiállítást. Szentimrei Judit mondott bevezetőt, majd a házigazdák nevében Pozsony Ferenc egyetemi tanár beszélt a csángókról. Változó életük eltűnésük veszélyét hordozza magában, és ezt a folyamatot kell tudatosan késleltetni. A megjelentek videofilmet tekinthettek meg. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./
1998. március 25.
Gazda József vázlatosan bemutatta a moldvai csángók múltját és kilátástalan jelenüket, a nagymértékû nyelvvesztést, a hatalom ugyanis mindent elkövet mielõbbi beolvasztásukért. 1948-50-ben még a magyar folklór kincsesbányája volt az északi csángók néhány faluja, de ma már csak Szabófalván, Kelgyesten, Újfaluban - és ott is csak az öregek körében - él a magyar nyelv. Megtörtént a zenei anyanyelv elvesztése, s folyamatosan a befejezéséhez közeledik a nyelv és a kultúra teljes elhalása is. Az ok: a folyamatos beolvasztási politika, a nemzeti jogok el nem ismerése. Tudatosan, megtervezetten számolják fel, "mintegy a mindenkori román hatalmi gépezet szakaszosan megtervezett beolvasztási politikájának a "soros" áldozatait. Helyzetük annyira kényessé vált, hogy már az RMDSZ is "kivonult a térségbõl', utolsó akciójuk" 1996 áprilisában volt, amikor Klézsén egy csángó szervezet megalapításáért gyûltek volna össze, de a karhatalmi erõk által felbéreltek tettleg bántalmazták a megjelenteket. Az "RMDSZ azóta semmit nem tesz a csángóságért, s mint kormányzati tényezõ még csak szóba sem hozza helyzetük orvoslását." "Nem hozza szóba helyzetüket a magyar kormány sem". A párhuzamosság alapján pedig lehetne rájuk hivatkozni, amikor a román kormány az erdélyi magyarok és a magyarországi románok közé tesz egyenlõségjelet..." Óriási veszélyeket rejt a csángóság pusztulása iránti közöny. Az "elcsángósodás" veszélye ugyanis az egész határon túli magyarságra kiterjedhet. Ettõl megóvni "nemzetünket az anyaországnak, anyanemzetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is." /Gazda József: Csángóság - elcsángósodás - nemzetvesztés - párhuzamosság. Az anyaország felelõsségérõl. = Napi Magyarország, márc. 25./ Gazda József Kovásznán élõ közíró.
1998. március folyamán
Meglepően gyönge visszhangja támadt a csángó élet fontos eseményének: a Moldvai Csángómagyar Szövetség brüsszeli meghallgatásának. A csíkszeredai Hargita Népe számolt be erről, de az anyaország sajtója hallgatott. A meghívó szervezet, a Yehudi Menuhin Alapítvány tárta a világ elé azt, amit Csicsó Antal, a szövetség elnök elmondott Brüsszelben sorstársainak nemzeti nyomorúságáról. Klézsén, Somoskán, Lészpeden, Bogdánfalván és más moldvai csángó településeken a tanárok pénzbüntetéssel sújtják azt a tanulót, aki a szünetekben meg mer szólalni magyarul. - "Bennszülött" csángó költő, író csak kettő támadt eddig, a már elhunyt Lakatos Demeter és a most középkorú Demse Márton. Lakatos Demeter nem ismerte a magyar helyesírást, román ortográfiával jegyezte le verseit. Demse Márton már értelmiségi, hiszen Erdélyben tanítóképzőt végzett, majd mozdonyvezető volt, jelenleg Budapesten él. - Brüsszelben az Európai Kultúrák Tanácsa /Open Assembly of the Cultures of Europe/ összejövetelére meghívták Csicsó Antalt. A tanácskozáson a kezdeményező, Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész mondott megnyitó beszédet, részt vettek az Európa Parlament, a Régiók Tanácsa, az UNESCO, továbbá a kisebbséggel foglalkozó szervezetek képviselői. /Bardócz Gergely: Csángók Brüsszelben. = Nyugati Magyarság (Budapest - Montréal), márc./
1998. április 15.
Néhány hónapja Gyergyóhodosra nevezték ki plébánosnak Salamon Józsefet, aki máris elkezdte összegyűjteni a fiatalokat. Kiváló ismerője a kisebbségi sorsnak, hiszen egy moldvai csángó faluból, Luizikalagorból származik. A Szent Erzsébet búcsúra az iskolásokkal verses összeállítást adatott elő a szokatlanul nagyszámú közönségnek. Ezt a műsort azóta bemutatták Gyergyótölgyesen és Hágótőn is. Magalakult a cserkészcsapat is. /Zöld János: Emberek a szórványban. = Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós), ápr. 15., 14. sz./
1998. május 15.
A múlt hét végén harmadszor ült össze a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének /MCSMSZ/ vezetősége a bákói székházban. Meghívták Kötő József RMDSZ-alelnököt és Szatmári Tibort, többek között a csángó ügyekkel is foglalkozó referenset, azonban nem jöttek el a tanácskozásra. A moldvai magyarok ügye nem szerepel a legfontosabb RMDSZ-feladatok között. A MCSMSZ-nek kétszobás lakása van Bákóban, elég nehéz megtalálni, így nem töltheti be igazi funkcióját. Csicsó Antal, az MCSMSZ elnöke beszámolt útjairól, továbbá a klézsei anyanyelvi oktatás és a pusztinai anyanyelvi szertartás körüli ügyekről. Erőss J. Péter javasolta, hogy az oktatás ügyének megoldása céljából lépjenek kapcsolatba a kormány mellett működő Kisebbségügyi Hivatal vezetőjével. - Még 1997 őszén több klézsei és somoskai szülő kérvényt nyújtott be a Bákó megyei tanfelügyelőséghez, hogy a tanügyi törvény alapján biztosítsák a magyar nyelv és irodalom, valamint a romániai magyar kisebbség történelmének oktatását. Ha nehezen is, de megszerezték a jóváhagyást. Ennek ellenére a megyei tanfelügyelőség halogatja Csicsó Antal kinevezését a klézsei iskolánál. Csicsó ápr. 30-án jelentkezett Klézsén, az iskolában, hogy megtartsa az első magyarórát, azonban kinevezés hiányára hivatkozva az igazgató nem engedte be őt az iskola épületébe. Csicsó Antal szükségből vállalta ezt a feladatot, mert Erdélyből nem jött tanító vagy tanár, hogy itt tanítson. A tanácskozáson szó volt Pusztina 160 hívőjének aláírással ellátott, magyar nyelvű szentmisére vonatkozó kérelméről, melyet a iasi-i püspökhöz címeztek. Nem ez volt az első próbálkozásuk: először 1991 augusztusában 200 aláírással ellátott kérvényt adtak be. Duna Grigore akkori püspöki helynök szekus módszerekkel végzett megfélemlítési akciója vetett véget a kérelmezésnek. Mostani beadványukban emlékeztettek arra, hogy a csángó vidéken csak titokban vagy magánházaknál hallgathatnak magyar nyelven szentmisét. A mostani beadványt idén február 23-án öttagú küldöttség adta át a bákói esperesi hivatalban Dumitru Gabor egyházi oktatással foglalkozó felügyelőnek. A küldöttséget durván fogadták. Két hétre rá a pusztinai segédlelkész meglátogatta az aláírók egy részét. A segédlelkész korrekt volt, mindent feljegyzett. Ezzel valószínűleg elégedetlenek voltak, mást küldtek, akinek hatására sokan visszavonták aláírásukat. Robu Ioan bukaresti érsek azt állította, hogy két ízben is kapott hasonló beadványt, de elhárította a választ, mondván, az a iasi-i püspökségre tartozik. Janusz Bolonek pápai nunciust nem tájékoztatták megfelelően, mert szerinte Moldvában nem élnek magyarok. Egyedül Gabiel Andreescu értette meg a csángók panaszát. A iasi-i püspökség Csicsó Antalnak címzett levele szerint a 180 személyből csak 80-an ismerték el aláírásukat, sokan kirándulásért vagy más előnyökért írták alá. Végül leszögezi a levél: határozott nem a válasz "ezekre a provokációkra". Tény tehát, hogy magyar nyelvű miséről az egyházi hatóságok nem akarnak hallani. Azonban ez az első alkalom, hogy a iasi-i püspökség válaszra méltatott egy olyan beadványt, amelyben a hívek a magyar nyelvű szertartást kérik. /Pusztai Pál: A moldvai magyarság törekvései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 15./
1998. május 30.
Idén is több mint százezer ember sereglett össze máj. 28-án Csíksomlyón, a pünkösdi zarándoklaton és búcsún. A szabadtéri szentmisét dr. Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök mutatta be. A székely falvak lakói, moldvai csángók, az Erdély távolabbi részeiről érkezők mellett Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Vajdaságból és más országokból is érkeztek zarándokok. Jöttek más vallások hívei is, hogy jelen legyenek ezen a magyarságünnepen. Jelen volt többek között Dézsi Zoltán megyei prefektus, dr. Csedő Csaba csíkszeredai polgármester, az RMDSZ több vezetője, parlamenti képviselője, Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetsége elnöke is. Sok faluból templomi zászlókkal, népviseletben érkeztek, a tömegben sokfelé látni lehetett a nemzeti lobogókat. A zarándokok, a csángók egy része a régi szokás szerint reggelig ott maradt, hogy napkeltekor a hegyen imádkozhasson. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./
1998. június 6.
Jún. 6-án alapító lelkésze, Németh Géza tiszteletére emlékkonferenciát rendezett az Erdélyi Gyülekezet Budapesten, a Reménység Szigete elnevezésű karitatív és kulturális központban. A tanácskozás címe: Csángók múlt és jövő mezsgyéjén. A konferencián Gergely István csíksomlyói római katolikus lelkész és Gagyi József Csíkszeredából érkező kultúrantropológus tartott előadást. Ökumenikus istentisztelettel és előadással emlékeztek Németh Géza csángók között végzett szolgálatára. Azt követően csángó népviseletekből nyílt kiállítás. Az emléknapot este moldvai magyar népzene és táncház zárta. /Az Erdélyi Gyülekezet emlékkonferenciája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./ Németh Géza 1933-ban született Székesfehérvárott. 1956-ban végezte el a Református Teológiai Akadémiát. Miután részt vett az 1956-os forradalomban, 1957-ben internálták. 1958-tól lelkészként dolgozott, de 1971-ben megfosztották állásától. 1989-ben rehabilitálták. Azt követően a Megbékélés Közössége ökumenikus Mozgalom vezetőjeként, illetve választmányi tagként a Magyarországi Református Egyházi Mozgalomban és a Református Egyházi Megújulási Mozgalomban tevékenykedett. Az Erdélyi Gyülekezet alapítója 1995. február 21-én hunyt el. /MTI/
1998. június 17.
A brüsszeli nemzetközi kisebbségi jogvédő alapítvány - International Foundation For Promoting Studies and Knowledge of Minority Rights szellemi vezetője Nicola Girasoli pápai káplán, a vatikáni diplomácia Brüsszelben tevékenykedő tagja. Girasoli atya személyes kapcsolatot épített ki a moldvai csángókkal. Segített abban, hogy Csicsó Antal, a Moldvai Csángó-Magyar Szövetség alelnöke eljuthatott Brüsszelbe és ott 1997. november 19-én előadást tarthatott a csángó kisebbség történetéről, helyzetéről, gondjairól és kívánságairól. Girasoli két bukaresti kutatóval, Renate Weberrel és Valentin Stannal angol nyelvű kisebb tanulmányt /The Moldavian Csango/ íratott. Ennek a bemutatója volt jún. 17-én Budapesten, Göncz Árpád köztársasági elnök, Karl-Josef Rauber apostoli nuncius, valamint püspökök, papok, közéleti személyiségek jelenlétében. Eljött Csicsó Antal, továbbá kolozsvári magyar egyetemi tanárok és a moldvai csángók egy kis csapata. Ilyen rangos gyülekezet eddig nem foglalkozott a csángók helyzetével, állapította meg beszámolójában Beke György, aki mindig szószólója volt a csángóknak. A megvitatott tanulmány /The Moldavian Csango/ mindössze harminckét oldalas, ez alkalmatlan keret az óriási csángó irodalom áttekintésére. Márpedig erre lenne szükség. A román tudományosságban olyan vélekedések olvashatók, amelyek kizárják egymást. A XVIII. században élt Cantemir fejedelem például magyaroknak nevezi a moldvai csángókat, addig egy nemrég elhunyt középiskolai tanár, Dumitru Martinas nagy botrányt kavart könyvében azt állította, hogy a csángók eredetileg románok voltak. A most bemutatott tanulmányban a szerzők egymás mellé helyezik az ellentmondó tételeket, a magyar szakirodalomnak alig egytizedét vették számba. A jún. 17-i esten először Nicola Girasoli, a kisebbségi kérdés szakértője beszélt a csángókról, majd Renate Weber és Valentin Stan, a tanulmány szerzői következtek. Az esten jelen volt Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzos is, aki felszólalásában részletezte, milyen elfogult ez a kiadvány. Kifogásolta, hogy a különböző "népszámlálások" adatait a csángók vonatkozásában a szerzők hiteles tényeknek fogadták el. Hiszen ők maguk is megjegyzik, hogy Ceausescu alatt a csángók jobbnak látták eltitkolni származásukat. A tanulmány nem idézi az 1859-es román népszámlálás adatait, amelyek szerint Bákó megye katolikus lakosságának 86 százaléka, Román megye katolikusainak 94 százaléka még magyarnak vallotta magát. Csicsó Antal, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke is beszélt röviden. Hézagpótló kiadványról van szó, állapította meg, hiszen a román közvélemény számára eddig ismeretlen megközelítésben tárgyalja a kérdést. Megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök is, aki határozottan leszögezte: a csángók magyarok. Könnybelábad a szemem, ha hallom őket, jelentette ki. /Beke György: Aki idegen nyelven imádkozik, az a hitét is elveszítheti. Egy csángókról szóló tanulmány vitája. = Új Ember, jún. 28., Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), júl. 23./ Az A Hét egy hónap múlva számolt be a könyvbemutatóról.
1998. június 22.
A súlyos árvíz miatt Emil Constantinescu államfő jún. 22-én hazatért Bukarestbe, aki Bécsben a NATO-műhely megbeszélésén vett részt, majd jún. 22-től Salzburgban a közép-kelet-európai gazdasági fórumra lett volna hivatalos. Constantinescu elnök a moldvai megyékbe látogatott, ahol az esőzések számos földcsuszamlást okoztak. Az elmúlt napokban 348 helységet sújtott az árvíz. Az áradások, esőzések és villámcsapások húsz emberéletet követeltek. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./
1998. július 5.
Idén is megtartották Csíksomlyón az Ezer Székely Leány napját. A találkozó júl. 5-én a kegytemplomban szentmisével kezdődött. Ezután a népviseletbe öltözött résztvevők műsort mutattak be. A műsor keretében leleplezték az Ezer Székely Leány ünnep egykori kezdeményezőjének, Domokos Pál Péternek az egész alakos szobrát, Bodó Levente alkotását. E szoborral cserélik fel a kegytemplommal szemben álló mellszobrot, amelyet a moldvai csángók kapnak meg. /Hírek rovat. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 19./ A mellszobrot 1996. júl. 6-án leplezték le. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1996. júl. 8./
1998. július 22.
Csángó imakönyv jelent meg, benne kétszáz régies ima, ráolvasás, kántálás olvasható gyimesi és moldvai magyarok népköltészeti-vallásos hagyományaiból merítő Krisztusz háza aranyosz... című, az újkígyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola kiadásában megjelent kötetben. Harangozó Imre újkígyósi népköltészeti gyűjtő fedezte fel őket erdélyi, moldvai útjain. Az ezer példányban közreadott imakönyv végén szép fényképösszeállítást közöl a pusztuló moldvai magyarság megmaradt népi képtárából. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
1998. július 30.
A klézsei csángók nemrég Kötő József államtitkárhoz fordultak, hogy anyanyelvű általános iskolai oktatást igényeljenek. Az államtitkár nem nagyon bíztatta őket, mondván, nem tudja garantálni szaktanárok kiküldését. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége emiatt felhívásában olyan pedagógusokat keres, akik önkéntesen vállalnák a fakultatív jellegű magyar oktatást. Szállást, étkezést tudnak biztosítani, emellett anyagi támogatást is nyújtanak. /Magyar tanítót a csángóknak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./
1998. július folyamán
A Diaszpóra Tájékoztató új számában a református teológusok nyári gyakorlatáról olvashatunk, amikor felkeresik, felkutatják a szórványban élőket, elmennek a román vidékekre, hogy telefonkönyvek, kérdezgetés segítségével felkeressék a távolban élő magyarokat. A szórványlelkészek 1994 óta évente Algyógyban találkoztak. Az egyes találkozók jegyzőkönyveit is közli a tájékoztató. Vetési László titkár és a többiek lelkiismeretesen végzik munkájukat, azonban nem kapnak megfelelő segítséget, sokszor nem is válaszolnak felkéréseikre. - 1997-ben a moldvai és dobrudzsai misszióban összesen 780 családot kerestek fel a teológusok, közülük 164 magyar családot nyilvántartásba is vettek. Igyekeznek minden családhoz eljutni, a katolikusokhoz is. - A tájékoztatóban jelezték, hogy a Duna Televízió a szórványban élők mentsvára, azonban sok helyen leszerelik a magyar adást közvetítő kábelhálózatot és nincs, aki segítsen, tanácsot adjon, mit lehet csinálni. Idén nyáron a Zsil völgyében és a Bánságban szerveznek teológus missziót. /Diaszpóra Tájékoztató (Időszaki hírlevél és dokumentumgyűjtemény a Romániai Magyar Szórványtanács, az erdélyi magyar egyházak és a Diaszpóra Alapítvány szórványgondozó missziói munkájáról), Kolozsvár, 3. sz. - II. évf. 3. sz./
1998. augusztus 5.
A Tusnádfürdőn megrendezett tanácskozáson az előadóknak sok kérdésre kellett válaszolniuk. Megkérdezték tőlük, figyelnek-e a csángókra. Zoe Petre elnöki tanácsadó szerint a moldvai magyaroknak is joguk van a védelemre, mert elszigeteltek. Németh Zsolt államtitkár szerint az RMDSZ a moldvai magyarság ügyét is kezeli, s ebben a magyar kormány kötelessége, hogy támogassa őket. Tőkés László kijelentette: a moldvai csángók ugyanabban a helyzetben vannak, mint a Timok-völgyben levő románok: létezésüket sem ismerik el. Azt kell elérni, hogy "a román állam ismerje el a moldvai csángók identitását", olvasható Zsehránszky István rövid összefoglalójában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./
1998. augusztus 12.
Idén Gyimesfelsőlokon szervezték meg a Moldvai Magyar Ifjúsági Tábort, aug. 1-10-e között. A szervezők: Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége alelnöke, Kotis Mihály és Farkas János a Csángómagyarok Ifjúsági Szervezete részéről, anyagi támogatást nyújtott a Pax Romana Egyesület, a helyi plébános pedig parókiáján befogadta a fiatalokat. A harminc fiatalnak egyetemisták tartottak előadásokat. Eljött a táborba Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, Szőcs Anna iparművész, Nyisztor Ilona népdalénekesnő és Halász Péter /Budapest/ néprajzkutató is. /Csángómagyar fiatalok tábora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./
1998. augusztus 18.
Újra megpróbálja bejegyeztetni magát a Romániai Moldvaiak Pártja. A Constantin Simirad vezette tömörülésnek 15,6 ezer tagja van. Sokan azért támadják őket, mert regionális szeparatista tökevéseket látnak a párt megalakulásában. /Röviden itthonról rovat. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 18./
1998. augusztus 19.
Klézse hétezer lelket számláló csángó község, az 1992-es népszámlálás szerint csupán tizenegy magyar él a településen. Ennek ellenére a klézseiek egy részében él a csángó-tudat és őrzik hagyományaikat. Duma András, a Moldvai Csángómagyar Szövetség klézsei szervezetének elnöke, akit a nacionalista helyi román lapok hazaárulónak neveznek, továbbá okirathamisítónak és bujtogatónak. Klézsén szinte mindenki beszél magyarul, ennek ellenére csupán tizenegy szülő kérte a magyaróra bevezetését. Akik aláírták a kérvényt, azokhoz kijöttek többször és igyekeztek őket rávenni, vonják vissza aláírásukat. Ugyanúgy az iskolába is behívatták a szülőket, nem hagytak nekik békét, rájuk kiabáltak, hogy hazaárulók. A klézseiek a magyar szentmisét is kérték, de a pap azzal érvelt, hogy Isten románul is tud, minek akkor a magyar szó. Volt, akit megfenyegetett a pap, mondván, nem fél, hogy valaki meggyújtja a házát, amíg aláírásokat gyűjt. Duma András elmondta: Tokay György miniszter eljött ugyan egyszer, de nem jelentette be érkezését, nem tudott róla Duma András sem, egy óra múlva eltávozott és azt mondta, a klézseiek elbújtak előle. - Kötő József államtitkár viszont megígérte, szeptembertől megindulhat a magyar oktatás Klézsén. /A klézseiek a magyar betűt szomjazzák. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), aug. 19./
1998. augusztus folyamán
Pusztina népe különböző beadványokban már többször kérte a magyar nyelvű szentmisét, azonban Petru Gherghel iasi püspök bujtogatók szűk csoportjának nevezte a kérelmezőket és visszautasította a magyar nyelvű szentmise megtartását a moldvai csángók körében. Ilyen előzmények után júl. 28-án Pusztina moldvai csángó faluban Gergely István csíksomlyói plébános magyar nyelvű szentmisét tartott. Petru Gherghel nem engedélyezte, hogy a Szent István király nevét viselő templomban mutassa be a szentmisét, ezért egy udvaron zajlott le a mise. A mise előtt Gherghel püspök telefonon megfenyegette Gergely Istvánt: ha nem távoznak a faluból, akkor erőszakkal fogja innen eltávolítani, majd lecsapta a kagylót. Kánya Péter helyi vállalkozó ajánlotta fel a vendéglőt, ott tartották a misét. Csángó szőttesekkel borították be a hátteret. A csíkszentmiklósi Gergely Géza gyóntatott. Kiosztották a magyar egyházi énekek szövegét, amely a csángó himnusszal zárult /Mivé lettél, csángó-magyar.../ Ismerősként köszöntötték a faluban Gergely Istvánt, aki a csíksomlyói pünkösdi búcsúk alkalmával csángó misét tart a Moldvából érkező magyaroknak. "Hozom a csíksomlyói Szűzanya üzenetét" - kezdte a szentbeszédet Gergely István. Õ azt kéri az Úrtól, "tegye lehetővé, hogy Moldvában, a moldvai egyházmegyében magyarul is lehessen misézni minden templomban, ahol ezt kérik." "Nem csak a Szűzanya üdvözletét hoztam ide hozzátok," hanem "Erdélynek, a Székelyföldön élő magyaroknak, a magyarországiaknak üdvözletét is", mert "mi a ti testvéreitek vagyunk." "Minden magyar a világon tud rólatok és segíteni szeretne." /Fekete Réka: Magyar mise Pusztinában. = Moldvai Magyarság (Sepsiszentgyörgy), július-augusztus - IX. évf. 98-99. sz./
1999. február 7.
Február 7-én Kötő József oktatásügyi államtitkár, az RMDSZ művelődés-, oktatás- és egyházügyi alelnöke jelen volt a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Gyimesbükkön tartott évi közgyűlésén. Napirenden szerepelt a moldvai csángómagyarok anyanyelvi oktatásának kérdése is. Kötő József ismertette, hogy miniszteri rendelet intézkedett az anyanyelvi órák bevezetéséről a klézsei iskolaközpontba. Gáncsoskodások után a megyei tanfelügyelőség tudomásul vette a szülői közösség igényét, és a megoldást a helyi iskola vezetőtanácsára bízta. Javaslat született az óraadó tanár személyére vonatkozóan is. Az államtitkár ígéretet tett az oktatás beindításának további ellenőrzésére. A közgyűlés elismeréssel vette tudomásul a Domokos Pál Péter Alapítvány tevékenységi beszámolóját a csángómagyar gyerekek anyanyelvi oktatása érdekében kifejtett munkájukról. /Csángómagyarok közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./
1999. február 9.
A moldvai csángók két vezetője, Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke és pusztinai származású Nisztor Mihály az Európai Unió egyik bizottságának meghívására Brüsszelbe utazott, ahol január 13-14-én a Regionális Bizottságnak /The Comittee of the Regions/ a legelesettebb kisebbségi kultúráknak szentelt rendkívüli ülésén vett részt. Ezen a konferencián a kisebbségi művelődés egyenjogúsításának elvi kérdését vetették fel. A szakértők kifejtették, hogy jövőjük akkor biztosított, ha a hatóságok támogatása mellett a csángók ügyeket maguk a csángók intézhetik. Ez a meghívás fordulatot jelent a csángókérdés nemzetközi fogadásában. Az ülés után az Európa Parlament épületében - más nemzetiségekhez, néptöredékekhez hasonlóan - a moldvai csángók is kiállíthatták a népviseletet, továbbá az információs anyagot. Kitették a Moldvai Magyarság című lap néhány számát, a csángószövetség szándéknyilatkozatát, két angol nyelvű dolgozatot /az egyiket Csicsó Antal írta, a másikat Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató, egyetemi előadó, aki tanulmányában a moldvai magyar anyanyelvű csángóságot hatvanezer főre becsülte/. Ott volt az asztalon továbbá a budapesti kisebbségkutató alapítvány /International Foundation for Promoting Studies and Knowledge of Minority Rights/ által kiadott The Moldavian Csango. A dolgozatot Valentin Stan és Renate Weber állította össze. A dolgozat vitatható állításait már cáfolta Tánczos Vilmos. Megjelent Yehudi Menuhin hegedűművész, a rendezvény fővédnöke is. /B. Kovács András: Csángók Brüsszelben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 2., B. Kovács András: Csángók az Európai Unió székházában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9., B. Kovács András: Saját intézményt kér a moldvai magyarság képviselete. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./
1999. február 9.
Febr. 5-6-án tartották Szamosújváron a Nemzetközi Ifjúsági Néptánctalálkozót. A harmadik alkalommal a Téka Alapítvány által megrendezett találkozón megjelentek Erdély legjelentősebb hagymányőrző táncegyüttesei. Balázs Attila tanár, a Téka mindenese a semmiből teremtett az elmúlt években szamosújvári hagyományőrző fellegvárat. A találkozón részt vett egy veszprémi csoport és a szlovákiai Zselíz város Kincső együttese is. A Márton Áron Kollégium Zsigora, az Apáczai Csere János Líceum Szarkaláb, a Brassai Sámuel Líceum Zurboló együttese nagy sikert aratott. Harangozó Imre, a magyarországi Ipolyi Arnold Népfőiskola /Újkígyós/ elnöke a moldvai csángómagyarság vészes fogyatkozását hozta fel intő példaként. Olyan anyaországra van szükségünk, mondotta, ahol a magyar népi értékeket vallók, hirdetők ne érezzék magukat kisebbségben. Az esti táncházban a kolozsvári Tarisznyás együttes játszott. /Makkay József: Ifjúsági néptáctalálkozó Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./
