Erőss I. Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke Közgyűlés helyett támadás című összefoglalójában leszögezte, hogy jól kitervelt, előkészített akcióról volt szó. A szövetség Klézsén tartandó közgyűlésének napirendjén szerepelt a javaslat a szövetségnek az RMDSZ-hez való csatlakozásáról. Az ápr. 29-i közgyűlés előtt a Klézséhez tartozó Somoska falu plébánosa arra bíztatta híveit, hogy akadályozzák meg a két szervezet egyesülését és kijelentette, hogy a Klézsére érkezők meg akarják kaparintani a falu pékségét, templomát és iskoláját. A somoskai iskola igazgató, Cobuz Mihai tanulókat is kivezényelt. A rendőrök tétlenül nézték a történteket. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 10./
1995. június 6.
Bákóban találkoztak a román politikai pártok és szervezetek, hivatalok vezetői, tisztségviselői és a moldvai csángó ügyről tárgyaltak. Külső beavatkozásnak ítélték az RMDSZ-nek a csángókkal fenntartott kapcsolatait és kifejtették, hogy ennek a "beavatkozásnak" semmi alapja nincs. A moldvai csángók románok, hangsúlyozták. Javasolták olyan "román kutatóközpont" létesítését, amely a csángók származásával foglalkozik, és kutatásainak eredményeit világnyelveken terjeszteni fogja. /Új Magyarország, jún. 7./
1995. június 8.
Jún. 1-4-e között Vajdahunyadon és Déván a Hunyadi János Humanitárius Társaság megrendezte a Hunyadi Kultúrnapokat. Az egyetemes zenekultúra értékeit mutatták be. Barabás Kásler Magda, a vajdahunyadi közönség kedvelt előadóművésze moldvai csángó népdalokat és barokk műveket adott elő, Ruha István hegedűművész fellépése volt a fénypont. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10-11./
1995. augusztus 13.
Aug. 13-án Gyimesközéplokon tartották a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének beszámoló és tisztújító közgyűlését a sepsiszentgyörgyi, onesti, csíkszeredai, pusztinai, klézsei, balcescui és marosvásárhelyi küldöttek jelenlétében. Módosították az alapszabályt, elnökké Erőss Pétert, alelnökké Csicsó Antalt választották, a művelődési életet Nistor Elena, az oktatási kérdéseket Horváth Miklós koordinálja. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 14., 595. sz./
1995. szeptember 28.
Gerendás Lajos történelem-könyvtár szakot végzett budapesti fiatalember elhatározta, hogy Orbán Balázs Székelyföld leírása könyve alapján gyalogosan, illetve kerékpárral bejárja Székelyföld közel 500 települését, hogy kiegészítse, aktualizálja "a legnagyobb székely" 130 éve készült könyvét, azontúl a Kárpátokon túli moldvai csángó településekről is leírást készítsen. Ugyanakkor szeretne még összeállítani egy "Székelyföldi adattárat" és egy fotóalbumot. További tervei között szerepel egy riportkönyv, melynek alanyai székelyföldi papok, művészek, írók. Gerendás Lajos aug. 28-án indult el Budapestről Gyergyóalfaluba. Azért ide, mert választott szülőfalujának tekinti ezt a települést. Újszékelyen kezdte meg gyűjtőmunkáját. Szerződést kötött a budapesti Kapu folyóirattal, az egyes települések bemutatására. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 28./
1997. január 10.
Tempfli József nagyváradi megyéspüspök számolt be a katolikus püspökök ad limina látogatásáról: a püspökök ötévenként megjelennek a pápa előtt és beszámolnak a tevékenységükről. A romániai római katolikus és görög katolikus püspökök tavaly december 1-9-e között voltak Rómában. II. János Pál pápa magánkihallgatáson fogadta mindegyik püspököt. A pápai kihallgatás előtt a Vatikán felkérésére minden egyházmegye jelentést állít össze, a nagyváradi például 58 oldalas volt. Tempfli püspök a pápa segítségét kérte ahhoz, hogy kiterjedtebb egyházi tevékenységet folytathassanak: működtethessenek felekezeti iskolákat, kórházakat, öregek otthonát. Mindehhez anyagi keret szükséges, ezért a pápa közbenjárását kérte, hogy visszakapják elkobzott egyházi értékeiket. II. János Pál pápa jól tájékozott a román-magyar ügyben, a moldvai csángókról érdeklődött. Tempfli József elmondta, hogy a magyar történelmi egyházakkal jó az együttműködés, kevésbé jó a kapcsolat az ortodox és görög katolikus egyházzal. - A pápa kérte, állítsák össze a kommunista rezsim áldozatainak névsorát, a Vatikán ki akar adni egy könyvet erről. /Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 10./
1997. január 14.
Jan. 14-én tartotta Marosvásárhelyen, a Bernády Házban tartotta idei első összejövetelét az RMDSZ Maros megyei szervezetének csángó bizottsága, az a lelkes csoport, amely az elmúlt években minden nyáron megszervezte több mint félszáz csángó gyermek üdültetését és a velük való foglalkozást. A csángó bizottságnak Czellecz Jenő a vezetője. A találkozó alkalom volt arra, hogy a Csíkszeredában Julianus-díjjal kitüntetett, 84. évében levő nyugalmazott marosvásárhelyi tanárt, a bizottság tanácsadóját, Bartis Árpádot köszöntsék. Bartis Árpád Csíkszentdomokoson született, Csíkszeredában Domokos Pál Péter is tanította. 1956 decemberében az Oktatásügyi Minisztérium mellett létrehozott Nemzetiségügyi Vezérigazgatóságra helyezték, ahol megismerkedhetett a moldvai csángók sorskérdéseivel. Bár akkor már felszámolták a moldvai magyar iskolákat, ő mégis megpróbált létrehozni néhánya, vagy legalább bevezetni a magyar nyelv tanítását. Kezdeményezéseit elgáncsolták. Csíkszeredai tanfelügyelőkkel együttműködve székelyföldi iskolákban biztosított lehetőséget csángó fiataloknak továbbtanulásra, szakmák elsajátítására. A Nemzetiségügyi Vezérigazgatóság csak két év múlva megszüntették, akkortól Bartis Árpád tanfelügyelőként segítette a csángókat. Õ gondoskodott Lakatos Demeter és Demse Márton költészetének közkinccsé tételéről. Bartis Árpád tanulmányokat, cikkeket közölt a csángómagyarokról. 1989 után bekapcsolódott csángó gyermekek nyaraltatásába. A mai napig levelezik csángó fiatalokkal. Könyveket küld nekik, tanácsokat ad. /Bartis Árpád köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./
1997. január 28.
A Budapesten élő Halász Péter, a Magyar Művelődési Intézet tudományos főmunkatársa, a Honismereti Szövetség elnöke három évtizede foglalkozik a moldvai csángók néprajzával. Felvázolta a csángók történelmi múltját, akik hagyományos kultúrájukat tekintve - a harmadik évezred küszöbén - a szóbeliség szintjén élnek, anyanyelvükön nem tudnak sem írni, sem olvasni. A csángók nyelvünk igen archaikusrétegét őrzik - Szabófalva környékén például a XV. századi magyar nyelvet beszélik! - , a XVIII. század végén kezdődött nyelvújítás után keletkezett szavaink túlnyomó részét nem ismerik. Háromféle sors várhat a moldvai magyarokra. Moldvában maradnak és a gyorsuló asszimiláció sodrában anyanyelvüket elveszítik, elrománosodnak. A második út: Moldvában maradva ideig-óráig megőrzik tájnyelvüket. Az utóbbi években ugyanis az erdélyi és magyarországi gazdasági /vendégmunkások/ kapcsolatok felértékelték valamelyest a magyar nyelvet. Ez azonban a nyelvi beolvadást nem állítja meg, csak lassítja. A harmadik változat a hetvenes években kezdődött, amikor a népességkeverő politika jegyében megkezdődött Székelyföld iparosítása. Ekkor ezrével érkeztek erre a vidékre csángók, egy részük nem olvadt be a románságra. A fordulat után, 1990 januárjában - székely segítséggel - ők hozták létre a Csángó Újságot, amely Moldvai Magyarság néven most is megjelenik. 1990 óta több mint száz csángó fiatalt hoztak Magyarországra tanulni. E diákok ráhangolt anyaországi tanárok hiányában mérhetetlen nehézségekkel találták magukat szembe.Csupán néhányuk fejezte be tanulmányait, többségük lemorzsolódott, az akció kudarcba fulladt. Szerencsésebb kezdeményezés és ma már gyakorlat, hogy Erdélyben Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és másutt csángó gyerekek százai tanulnak magyar iskolákban. A majdani csángó értelmiség csíráit jelentik, akik majd hatékonyabban képviselhetik szegény, árva népük érdekeit. /Moldvai csángók vándorúton. "Mü mindig lejjebb vagyunk". = Magyar Nemzet, jan. 28./
1997. február 3.
Dr. Szenik Ilona egyetemi tanárt Erdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek című kötetéért elnyerte a Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetsége 1996-os díját. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
1997. február 17.
Öt évvel ezelőtt, febr. 18-án halt meg Domokos Pál Péter, a moldvai csángók életének, történetének kutatója, aki egész életében nemzetét akarta szolgálni. 1996-ban mégis hazatért Csíksomlyóba: szobra a kegytemplommal szemben helytállásra figyelmeztet mindenkit. /Takács Éva.: Öt évvel ezelőtt halt meg Domokos Pál Péter. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 18./""Domokos Pál Péter /Csíkvárdotfalva, 1901. jún. 28. - Budapest, 1992. febr. 18./
1997. február 21.
Gyimesbükkön tartotta tisztújító közgyűlését a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. Az MCSMSZ ügyvezetői elnöki tisztét a továbbiakban is Csicsó Antal, Csíkszeredában élő, csángó származású történelemtanár látja el, s ő helyettesíti Erőss J.Pétert is, aki magánéltei okokra hivatkozva lemondott a szövetség elnöki tisztségéből. Az MCSMSZ művelődési felelőse az onesti-i Nyisztor Ilona, tanügyi megbízottja a Pusztinán élő Fehér Katalin, a szociális kérdésekért a klézsei Istók György felel. A "szövetség felszámolja sepsiszentgyörgyi székhelyét, ideiglenesen Gyimesbükkre, távlatilag Bákóba költöztetik azt." A sepsiszentgyörgyi székhely felszámolását az anyagi okok mellett az RMDSZ nagyméretű közönye is siettette. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./
1997. február 28.
Petrás Mária, az első csángó iparművész a Szeret melletti Diószénban született. Korán megmutatkozott rajztehetsége, szövő, hímző tudása, gyönyörű énekhangja, de ez otthon soha senkit nem indított arra, hogy foglalkozzon vele. A tízosztályos iskola után szőlőmunkás lett a faluban. 1975-ben Brassóban beiratkozott a grafikai népfőiskolára, közben férjhez ment egy román fiúhoz. Két gyermeke született, majd elvált férjétől. 1990-ben azután megismerkedett Kallós Zoltánnal, belépett a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségébe. Júliusban szóltak, hogy a szövetség tíz embert küld Magyarországra, Domokos Péter Pál születésnapjára. Petrás Mária elvitte rajzait. Csőke Antal megnézte ezeket a rajzokat és segített abban, hogy a bekerülhessen Budapesten a Nemzetközi Előkészítőbe, ugyanis Csoóri Sándor közbenjárására az előkészítőben tíz helyet szereztek a moldvai csángóknak. Petrás Mária megkezdte tanulmányait, nehezen ment a felzárkózás. Végül kiváló eredménnyel végezte el a főiskolát, majd kapott két évre ösztöndíjat a mesterképzőben. Érden és Jászberényben kiállította kerámiáit, festményeit. /Kóka Rozália: Panaszkodás Istennek. Petrás Mária, az első csángó magyar iparművész. /Moldvai Magyarság, febr./
1997. március 3.
Gyimesbükkön tartotta tisztújító közgyűlését a Moldvai Magyarok Szövetsége, kicserélődött az egész vezetés. A Sepsiszentgyörgyön élő eddigi elnök lemondott, Csicsó Antal /Csíkszereda/ ügyvezető elnök, történelemtanár maradt tisztségében. A szövetség új művelődési, tanügyi és szociális felelősei mind Moldvában élnek, ottani csángó közösségek tagjaiként. A szövetség felszámolta eddigi székhelyét /Sepsiszentgyörgy/, új székhelye ideiglenesen Gyimesbükk lesz, de távlatilag Bákóban akar magának központot építeni. Mint ismeretes, a Moldvai Magyarok Szövetsége a hatósági ellenállás miatt eddig nem tudta tevékenységének súlypontját Moldvába áttenni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./
1997. április 1.
Sepsiillyefalván a csángó sorskérdések témakörében a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a Kriza János Néprajzi Társaság harmadik alkalommal rendezte meg konferenciáját. Az első napon elhangzott, hogy sem a kutatás, sem a tudomány nem tud segíteni a moldvai magyarság súlyos helyzetén. Még abban sem tudtak megegyezni, hogy milyen eszközökkel lehetne valamit tenni a csángókért, hiszen arról sincs adat, hogy közülük ki szeretne magyarul tanulni, ki szeretné visszanyerni magyar identitását. A Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajzos diákjai azt állították, hogy csak asszimilálódásukat érdemes segíteni, mert szerintük a csángók nagy része nem akar magyar maradni. Nem fogadható el a hideg tudományos kutatás, szögezte le a diósszéni Petrás Mária, hiszen magyar testvéreinkről van szó. A pusztinai Nyisztor llona hozzátette: ahelyett, hogy anyagiakkal segítették volna a csángókat, a támogatás a szavak szintjén maradt. /(benkő): Csángó tanácskozás. Segítsük a beolvadást? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 1./
1997. április 22.
Budapesten kétnapos /ápr. 21-22/ tanácskozást tartottak Az egyházak szerepvállalása a nemzeti kisebbségiek közösségépítésében címmel. 1945 óta először találkozott a Kárpát-medence magyar történelmi egyházainak csaknem 150 képviselője. Tabajdi Csaba államtitkár bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala kiemelt feladatának tekinti a kisebbségben élő magyarság önszerveződésének ügyét. Az államtitkár kifejtette: a magyar kisebbségek számára fontos, hogy a történelmi magyar egyházak visszakapják korábban elvett vagyonukat, illetve méltányos módon kárpótolják őket. Csiha Kálmán kolozsvári református püspök hangsúlyozta, hogy az egyház a nemzet lelkiismerete és nem feltétel nélküli szolgálója. Így tudja csak megtartani nemzeti identitását és nyelvét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./ Az egyház döntő szerepet játszik a kisebbségek nyelvi és kulturális jogainak megőrzésében, a megmaradásban. Több előadóhoz hasonlóan Gulácsy Lajos munkácsi református püspök is kiemelte, hogy morális megújulásra, új evengelizációra van szükség, mert nem a pénzhiány, hanem a szeretet- és szolidaritáshiány okozza a legsúlyosabb gondokat. Ugyanakkor az egyházaknak a világi célok elérésében is missziós szerepük van, miként azt Kató Béla, Sepsiillyefalváról érkezett lelkész mondta. Erdélyi Géza szlovákiai református püspök az egyháznak a nemzeti önazonosság megőrzésében való szerepéről beszélt. A megjelenteket Göncz Árpád köztársasági elnök is fogadta. /Új Szó (Pozsony), ápr. 22,23./ A moldvai csángóktól a horvátországi magyarokon át az Ausztriában élő magyarságig szinte minden terület gondjait felölelte a tanácskozás. A felszólalásokból kiderült, hogy az egyházak még gazdaságszervezői feladatokat is ellátnak, amíg ezt azt űrt arra hivatottabb nem tölti ki. Többen figyelmeztettek arra, hogy a kisebbségben élő magyarság előtt nem lebeghet állandó fátumkép. Törzsök Erika, a HTMH elnöke kiemelte, hogy az egyház napjainkban is a stabilitást, a folytonosságot és az ellenségképnélküliséget jelenti. Erdélyben nagy lehetőségek mutatkoznak az egyházi iskolák terén, mi ettől lemaradtunk, mondta Utasi Jenő, Tóthfalu plébánosa. /Magyar Szó (Újvidék), ápr. 23./ A határon túli magyar nemzeti közösségek életében az egyház megtartó, identitástudat- és nyelvvédő szerepet is magára vállalt. /Magyar Szó (Újvidék), ápr. 27./
1997. május 15.
A közelmúltban Nagyváradon tartották meg az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége /AESZ/ szervezésében a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Verseny országos döntőjét a magyar iskolások számára. Az ünnep megnyitóján Péntek János, a magyar szak tanszékvezetője beszédében a magyar nyelv megítéléséről beszélt. Péntek professzor az 1996. évi Hungarológiai Kongresszuson, melyet Rómában tartottak A hitélet anyanyelvűsége címmel tartott előadást. Kitért arra, hogy a katolikus egyház a vatikáni zsinaton az anyanyelv használatát bevezette, ez segített a kisközösségeknek. A moldvai csángók viszont többszöri kérésük ellenére nem gyakorolhatják a hitéletet anyanyelvükön, az eredménye a gyors asszimiláció. Külföldi egyetemeken van érdeklődés a magyar nyelv iránt, idehaza ez nem tapasztalható. Az Erdélyi Néprajzi Múzeumnak /Kolozsvár/ még ma sincs magyar kutatója,a bukaresti Nyelvtudományi Intézet nem foglalkozik a magyar nyelv kutatásával, elmélyed viszont a hindi nyelv búvárlásában. Az utóbbi hónapokban a helyzet változott, bíztató jelek vannak. - A Bolyai Egyetem vitájáról "nem kívánok most szólni. Elmondom a magam véleményét." A kétlépcsős önállósodás híve. Szerinte nem szétválással, hanem önállósítással kell létrehozni a -Bolyai Tudományegyetemet, az 1945-ben létezett hagyományos karokkal, a bölcsész-, természettudományi, jogi és közgazdasági kar újraszervezésével. Nem mondatunk le a Bolyai önállósodásáról, hangsúlyozta. /Komoróczy György: Közéleti teret a magyar nyelvnek. Nagyváradi beszélgetés dr. Péntek János egyetemi tanárral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./
1997. május 17.
Máj. 17-én számos római katolikus, református, unitárius és evangélikus püspök, hazai és határon túli magyar személyiségek, az RMDSZ parlamenti képviselői, a helyi - Hargita megyei, csíkszeredai - hatóságok jelenlétében kezdődött meg a hagyományos csíksomlyói pünkösdi búcsú, a székelyföldi és erdélyi katolikusok /mondhatni: a magyarság/ nagy ünnepe. A csíksomlyói kegytemplom fölötti hegyoldalra összesereglett többszázezer hívő, erdélyiek, moldvai csángók és a határon túlról - elsősorban Magyarországról - is érkezett zarándokok előtt Paskai László bíboros, esztergomi érsek celebrált misét Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Tempfli József nagyváradi megyéspüspök segédletével. Több jeles protestáns püspök jelenléte a ceremónia ökumenikus jellegét hangsúlyozta. A hagyományos szentmisén részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, az RMDSZ több más országos és megyei, helyi vezetője. Jelen volt Tabajdi Csaba magyar miniszterelnökségi államtitkár, Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete és Hodicska Tibor chisinaui magyar nagykövet, továbbá Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke, a Habsburg-család több tagja, külföldi egyházak számos küldötte. A misét és a pünkösdi körmenetet a Duna Televízió egyenes adásban közvetítette. Ez az ünnep a székelyföldi katolikusok és protestánsok, a magyarság együvétartozásának felemelő megnyilatkozása volt. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
1997. május 21.
Gergely István /sz. Vice, 1955/ 1987 óta plébános Csíksomlyón. Általános iskolás kora óta pap akart lenni. A Securitate mindig különös figyelmet szentelt ennek a helynek a zarándoklatok miatt, különösen a moldvai csángók búcsújárására, amelyet minden eszközzel igyekeztek meggátolni. Gergely István első dolga volt Csíksomlyón, hogy összegyűjtse a gyerekeket, sok kis közösséget hozott létre. A hatóságok támadták ezért, több alkalommal megüzenték, hogy megölik, ha nem hagyja abba a közösségek szervezését. Egy éjszaka félelem fogta el és felment a hegyre. Visszafelé az Úristen megérintette, elszállt a félelme és kimondta evangéliumi jelmondatát: Az Úr kelt fel engem, ő küldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást a raboknak. /Lukács 4,18/ Csíkcsomortánynak nem volt temploma, a falu már nyolcszor nekirugaszkodott a templomépítésnek, de nem sikerült megvalósítaniuk. Gergely István híveivel nekifogott 1988-89-ben, a falurombolás idején, és sikerült kalákában fölépíteni a templomot, amelyet a munkálatok kezdetén fölajánlottak Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának. A plébános felvállalta a társadalom peremére szorultak védelmét, Csíksomlyón árvaház van, amikor az itt lakók elérik a nagykorúságot, földönfutókká válnak. Műhelyt alakított ki, a lányoknak pedig varrodát. Munkahelyeket, otthont teremtettek számukra az 1992-ben létrehozott Csibész Alapítvány segítségével, amelyet külföldi adományok is gyarapítanak. Házas közösségeik is vannak. Gergely István egyik szervezője a csíksomlyói ifjúsági találkozóknak, a "Csík"-nak. Ezt 1989-ben kezdte. Idős emberek gondozását a Lázár Alapítvány segítségével végzik. Több moldvai csángó család Csíkba telepítését is segítették. A két Somlyó-hegy közötti nyeregben felépítették a Hármas Halom oltárt az anyaországi Illyés és Új Kézfogás Közalapítvány segítségével. - A moldvai magyarok egyes csoportjai, például Klézséről gyalog jöttek, százhatvan kilométerről. Gergely István hiszi, hogy csak a hit erejével és a tettek példájával lehet megtartani az erdélyi magyarságot. /Magyar Nemzet, máj. 21./
1997. június 17.
A magyar nyelvű oktatás és közművelődés újraindításának szükségessége a moldvai csángó faluközösségekben nemzeti önépítésünk folyamatában kiemelt fontosságú feladat. Ebből a tényből kiindulva, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Művelődési és Oktatási Főosztálya neves hazai néprajzkutatók, Pozsony Ferenc és Tánczos Vilmos tanulmányaira támaszkodva, elkészítette az intézménytelepítési tervezet térképét, amelyet tanulmányozásra és gyakorlati alkalmazásának előkészítésére a kormányzatban dolgozó illetékes RMDSZ-tisztségviselők elé terjeszt. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 17., 1050. sz./
1997. június 26.
Jún. 21-én Kolozsváron az RMDSZ vezetői és kormányzati tisztségviselői megbeszélést tartottak, erről nyilatkozott Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Takács Csaba elmondta, hogy a találkozón három fontos kérdés merült fel, a politikai együttműködés és annak meghatározó jellege és kihatása az országos és helyi végrehajtó szintekre, szó esett szervezési kérdésekről, az összehangolt együttműködés fontosságáról, és végül a költségvetés kérdésköréről. A kormányzati tisztségviselők kifejtették, mekkora hátrányt jelent munkájuk végzése során a gazdaság minden területén tapasztalható pénzhiány. A költségvetéssel kapcsolatban lényeges pont volt a tanácskozáson annak megvitatása, hogyan tudnának a minisztériumi, valamint a megyei képviselők a létező erőforrások összehangolásával méltányosabb leosztási rendszert biztosítani. "Ugyanez a kérdés merült fel az egyházügyi titkárság esetén, mert köztudott, hogy hazánkban egyetlen egyház kap méltányos támogatást , a többi elenyészően keveset, vagy semmit" ? jelentette ki Takács Csaba. Alsóbb szinteken RMDSZ-esek még mindig nincsenek számarányuknak megfelelően kinevezve, ezt is meg kell gyorsítani. Településfejlesztésre, környezetvédelemre Erdélyben elenyésző összeg áll rendelkezésre, ugyanis az erre fordítható összeg 94 %-át Havasalföld és Moldva kapja. Talajjavításra a költségvetés 0,02 %-át kapja Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye. Ezen kellene változtatni. A méltányosabb elosztással kapcsolatban az RMDSZ-es politikus megjegyezte, hogy a szövetség tisztségviselői jelen kell legyenek a közigazgatási intézményekben, meg kell találniuk a versenybe helyezés módját a piacgazdaság adottságai közepette, hogy a törvényességet, az esélyegyenlőség alapvető feltételét lehessen ellenőrizni is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./
2000. január 8.
Az RMDSZ megalakulása Gyergyószentmiklóson dr. Garda Dezső nevéhez fűződik, aki a szervezet első elnöke is volt. A kezdetekről elmondta, hogy 1989. dec. 23 fölvette a kapcsolatot gyergyói fiatalokkal, az alakuló ülés dec. 25-én, karácsony napján volt, ahol elnökké választották. A gyergyószentmiklósi RMDSZ programjából sok megvalósult, ami jelzi, hogy nem üres célokat tűztek magunk elé. A kulturális önkormányzatot a romániai magyarság számára a legtöbb szinten sikerült megvalósítani. A helyi közigazgatási törvény lehetőséget ad arra, hogy politikai-közigazgatási önkormányzat legyen a többségében magyarlakta területeken is. A magyar nemzeti és egyházi ünnepek szabad megünneplésének akkori követelése megvalósult. A programban szerepelt a Hungarológiai Intézet megalakítása is. A Hungarológiai Intézet Bukarestben valósult meg, s nem Erdélyben, és más célt szolgál, ezért jó lenne, ha Erdélyben is létrejönne egy ilyen intézet. A programban szerepelt a magyar nyelvű oktatás visszaállítása minden szinten, valamint a moldvai csángó magyarok anyanyelvi tanintézményeinek visszaállítására. A Gyergyószentmiklósonon levő Salamon Ernő Líceum jogilag önálló magyar középiskola, a valóságban azonban a Sf. Nicolae középiskolával úgy összefonódik, hogy önálló magyar középiskoláról nem lehet beszélni. A vegyes iskolák fölszámolása csak Gyergyószentmiklóson nem sikerült, Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában megvalósult. A moldvai csángó magyarok oktatási intézményeinek visszaállításával szintén próbálkoztak, de a kezdeményezések ellenállásba ütköztek. A követelések között szerepelt a múzeumokban, irodalmi- dokumentációs könyvtárakban lévő emlékek megmentése, a magyar színházak, népi együttesei újraszervezése, a magyar nyelvű rádió és televízió visszaállítása, valamint a magyarországi rádió- és tévéadók magyarlakta vidékeken történő sugárzására. Ezek megvalósultak, a Duna Televízió, a kábeltévé-hálózatok ezt biztosítják. A magyarlakra vidékekre magyar vezetők kinevezése, és a magyar szakemberek szülőföldjükre való visszahelyezése megoldódott. - Garda Dezső az RMDSZ-ben levő vitákkal kapcsolatban kifejtette, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel kell szolgálni a közösséget. Nem ért egyet azzal, hogy az RMDSZ-t a régi kommunista párttal azonosítsák. /Gál Éva Emese: Egy programtervezet tíz év távlatából. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./
2000. október 10.
A szellem, a moldvai csángók magyarságtudatának a szelleme palackba van zárva, állapította meg Gazda József, és folyik a hazudozás, hogy: Ti nem vagytok magyarok! Ti románok vagytok! A vallásotok is román: "Romano catolic!" Folyik a népbutítás. A csángó fiatal számára csak egyetlen út vezet "kifele": a jászvásári teológia, ahol a tudatgyomlálás tökéletes módszereit dolgozták ki. És mégis: elkezdett a csángóság körében motoszkálni valami. Már vannak, akik kimondják: Akarják, hogy a gyermekeiknek legyen magyarórájuk! Azonban a nyelv mellé oda volna zárva abba a palackba a magyarságtudat is, ha kiengedik, feltámadhatna, felébredhetne ez a nép! Jó példa volt erre 1948-49, amikor a Magyar Népi Szövetség akciójára iskolák felállítását engedélyezték. Később ezt a folyamatot megállították. - Most pedig Klézséről, Pusztináról és Lészpedről hiába járták naponta az anyanyelv tanításának az akarói az egyetlen járható utat, "a járhatatlant". Megjelent az Európa Tanács küldötte, Joao Ary portugál politikus. Felvonult a falanszter, de Ary urat ezúttal nem lehetett megtéveszteni. Jelentésébe bele is foglalta: megfélemlítik a csángó lakosságot, történelmi kérdéssé akarják tenni az emberjogi kérdést, s nem tartják be a törvényességet. Ezután vegyes bizottságok szálltak ki a falvakba. Óriási volt a nyomás, még lerészegített botozók-hangoskodók is megjelentek Klézsén. A fenyegetettség állapotában levő szülők többsége nem merte vállalni a magyarórák igényét. Csupán Klézsén és Pusztinán maradtak néhányan, de a kívánt minimális számnál mégis többen, akik kitartottak kérésük mellett. A Klézsén várakozó tanárt behívták katonának! Marga miniszter összevissza nyilatkozott. /Gazda József: Palackból a szellem... = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10./
2000. október 13.
A moldvai csángó-magyar gyermekek magyar nyelvű oktatása ügyében kialakult helyzet kivizsgálását kérte Mugur Isarescu miniszterelnöktől Szilágyi Zsolt képviselő interpellációjában. A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy Bacau megyében számos szülő a törvények adta lehetőségekkel élve kérte gyermeke számára a magyar nyelv tanítását. A kérést nem teljesítették. Szilágyi szerint ennek oka az, hogy a kormányzati szervek (a Prefektúra, a Megyei Tanfelügyelőség) nem hajtják végre az érvényben lévő törvényeket. A Megyei Tanfelügyelőség szerint a helyi iskolák vezetésének kell alkalmaznia a törvényt, az iskolaigazgatók viszont arra hivatkoznak, hogy nem kaptak utasítást a Megyei Tanfelügyelőségtől. "A kör bezárult, a rendszer tökéletesen működik" - állapította meg Szilágyi, aki arra is emlékeztetett, hogy az érintett falvakban az Oktatási Minisztérium bizottságának tagjait fizikai erőszakkal fenyegették meg. - Szilágyi annak kivizsgálását is kérte a miniszterelnöktől, hogy vajon kinek az utasítására és miért nem sugározták Bacau megye legnagyobb részén hétfőn a román közszolgálati televízió magyar szerkesztőségének műsorát a moldvai csángó-magyarok helyzetéről. /RMDSZ-interpelláció. = Brassói Lapok (Brassó), okt. 13./
2000. október 23.
A moldvai csángók évszázadai címmel, a csángó magyarok múltját és jelenét bemutató kiállítás nyílt Egerben a Keresztény Ifjúsági Klubban. A megnyitón Halász Péter, a moldvai csángók segítésére létrehozott Lakatos Demeter, az elhunyt neves csángó költőről elnevezett Egyesület vezetője hangsúlyozta: a csángók azon túl, hogy magyarok, azért érdekesek számunkra mert olyan kulturális értékeket őriztek meg, amelyeket a kárpát-medencei magyarság már elfelejtett. A mostani kiállításon népviseletek, népi iparművészeti munkák, kerámiák láthatóak, a csángó múltat archív dokumentumok és térképek segítségével követhetik nyomon a látogatók, illetve fotókon örökítették meg a népcsoport mindennapjait. /Csángó évszázadok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./
2000. október 26.
Püspökségünk hű kíván maradni kétszáz éves hagyományaihoz, ezért a moldvai csángóknak csakis a szertartások hivatalos nyelvén, vagyis románul celebrálhatunk misét - nyilatkozta okt. 25-én a Krónikának Petru Gherghel, Iasi római katolikus püspöke. A moldvai egyházfő visszautasított minden, a Bákó megyei csángók anyanyelvű oktatására vonatkozó próbálkozást. "A miséket azoknak is román nyelven tartjuk, akik a csángó zsargont használják. Csángó nyelv ugyanis nem létezik" - szögezte le a püspök, aki szerint a papság csak a hívekkel folytatott magánbeszélgetések vagy gyónások alkalmával használja az el nem ismert nyelvet. Gherghel egyszerűen csalásnak nevezte a csángók körében a magyar nyelvű miséért folytatott aláírásgyűjtési akciót, amely szerinte csak arra jó, hogy egyesek becsapják a jóhiszemű polgárokat. Az egyházfő úgy tudja, a csángókat tulajdonképpen kirándulásokra próbálják rávenni, az akció eredeti célját pedig csak később írják a lista fölé. "Az ilyen próbálkozások nevetségesek, nem a valóságon alapulnak. A moldvai nép soha nem kérte más nyelvű misék bevezetését" - hangoztatta a római katolikus egyházfő, majd hozzátette: az ügyben többször tárgyaltak II. János Pál pápával, aki rájuk bízta a döntést. A püspök emellett sajnálatosnak tartja, hogy az egyház "belügyeibe" olyan szervezet avatkozik - a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége -, amely véleménye szerint nem képviseli a katolikus híveket. Ama megállapításunkra, miszerint a klézsei, pusztinai csángók közül a sorozatos megfélemlítések ellenére félszázan kérték írásban a magyar nyelvű oktatást és misézést, Petru Gherghel tagadta, hogy léteznének effajta listák. "Személyes szerint nem tudok olyan esetről, amikor az embereket megfélemlítették volna a listák aláírása miatt" - vallotta a katolikus püspök. /"Csángó nyelv nem létezik" = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./
2000. november 6.
Nov. 3-án Sepsiszentgyörgyre érkezett Constantinescu elnök. A helyi közélet képviselőivel való találkozóján megköszönte a magyarság részéről irányában megnyilvánuló támogatást, a fordulatot követő évtized egészéhez való demokrácia-építő hozzájárulását. Szerinte elnöksége alatt Hargita és Kovászna megyékben az együttélés sajátos modellje jött létre, "amelyet az egész világ elismer, s amely hozzájárul a konfliktusok megelőzéséhez". A modellt aztán Szlovákia, Macedónia, Horvátország és Ukrajna is átvette, sőt az amerikai vezetés is nagyra értékelte. A kétnyelvűséget, a szabad nyelvhasználat garantálását is értékként, a holnap Európájához való csatlakozás igényeként kell felfogni, jelentette ki Emil Constantinescu. Az elnök Kézdivásárhelyre ment, részt vett a megyei jogú várossá /municípiummá/ avatás ünnepségén. A megbeszélésen a helyi tisztségviselők az egyházi és más jellegű tulajdonok visszaszolgáltatásával, a moldvai csángók helyzetével, valamint a hazai magyar nyelvű felsőoktatással kapcsolatos problémákat vetették fel az államfő előtt. Az államfő Csíkszeredába ment, ahol a közéleti találkozón Kontesveller József prefektus Hargita megye adottságairól számolt be az elnöknek, Csedő Csaba István polgármester a rendezetlen egyházi ingatlanok kérdéséről s a magyar állami magyar egyetem létrehozásának szükségszerűségéről szólt. Ezután Constantinescu a katonai alakulatot kereste fel, innen Csíksomlyóba ment, ahol Tamás József római katolikus segédpüspök kérvényt nyújtott át az államfőnek, amiben a somlyói járványkórház helyzetének megoldását kérte. Csíkszeredából az államfő Gyergyószentmiklósra utazott majd vacsorára a marosfői ortodox kolostorba volt hivatalos. /Emil Constantinescu a Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2000. november 11.
Nov. 3-5-én a Bákó megyei Klézsén, a közösségi házban tanácskozást tartottak és konkrét csángómagyar cselekvési tervet dolgoztak ki. Hárman a munkacsoportból, Bartha András (Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke), Farkas András (Via Spei Csángó Ifjúsági Szervezet elnöke) és Hegyeli Attila (Szeret-Klézse Alapítvány elnöke) nov. 9-én Kolozsváron, az EMKE Országos Elnökségének szervezésében, a Kriza János Néprajzi Társaságnál ismertették elképzeléseiket. Alapelvként kimondták, hogy a csángó kérdés megoldása kizárólag Moldvában lehetséges, intézményeik tevékenységét is ott kell lebonyolítaniuk. Számítanak a kárpát-medencei magyarság segítségére. Cselekvési tervükbe hét témát (civil szervezetek működése, információs hálózat kiépítése, oktatás, rendezvények, gazdaság, egyház, kitelepedés/kitelepítés) építettek be. A három civil szervezet, amely Moldvában működik, az RMDSZ-t a magyar kisebbség jogai védelmezőjének tekinti, és felkéri az országos elnökséget, hogy nevezzen ki egy személyt, aki a csángó ügy intézéséért feleljen. Elismerik, hogy a mindenkori magyar kormány támogatása nélkül elképzelhetetlen a jó irányú haladás. Az oktatás a mai csángók egyik legfájóbb pontja. Az oktatást eddig erdélyi magyar iskolákban végezték. A cselekvési terv kidolgozói szakítani akarnak ezzel a gyakorlattal, és a klézseihez hasonló tájházat (közösségi házat) szeretnének létre hozni minden csángó faluban. Ahol a pedagógusok tömegesen taníthatják anyanyelvén az ifjúságot. A gyermekeket és a szülőket a helyi szervek módszeresen próbálják megfélemlíteni. Jelenleg több mint ötven gyermek tanulja a magyar nyelvet Klézsén. Gyimesfelsőlokon 78-an kezdtek tanévet, de ha a cselekvési tervük beindul, az ezret is meghaladná az erre az oktatási formára jelentkezők száma. - A legfőbb gazdasági célkitűzés feltételeket biztosítani a moldvai csángók számára szülőföldükön való megélhetésükhöz. Konkrét lépéseket tettek és terveznek a továbbiakban Klézsén, Pusztinán, Gyimesbükkön, Trunkon. A jelenleg Nyugat-Európában dolgozó moldvai csángók 95%-a keresetével haza akar térni, és építkezést, vállalkozás beindítását tervezi falujában. Ami az alternatív magyar nyelvű misézés elérését illeti, ennek érdekében aláírásgyűjtést kezdeményeznek, és felkérik a római katolikus egyház magyar püspökeit, határozottan álljanak ki a csángómagyarok óhaja mellett. A cselekvési terv szerzői anyagilag, erkölcsileg és politikailag is támogatni kívánják azokat a hazatelepülő csángó fiatalokat, akik vállalkozni, közösségük fejlesztését, megtartását célzó intézményeket szeretnének. A három civil szervezet el akarja érni, hogy minden évben Erdély-szerte és bárhol a világon szervezzenek egy csángó napot, a sajátos kultúrkincs védelme, az anyanemzethez tartozás érzésének erősítése érdekében. Eddig Magyarországon tartottak ilyen rendezvénysorozatot, most szeretnék az itteni támogatókat megnyerni ennek az ügynek a céljából. Az idei csángó szolidaritási napot december 3-ra tervezik, amikor, többek között adománygyűjtést is rendeznek elképzeléseik (népfőiskolai jellegű oktatás felnőtteknek, kiállítások és vásárok megszervezése, tapasztalatcsere céljából látogatások erdélyi és anyaországbeli magyar közösségekhez, a csíksomlyói búcsúra történő utazás megszervezése stb.) további végrehajtására. A hónap eleji klézsei tanácskozás Kolozsváron megfordult három küldöttéről Dáné Tibor Kálmán EMKE-titkár elárulta: a fiatalok Magyarországon vagy Erdélyben tanultak/tanulnak, de erős meggyőződésük hazavezérelte/vezérli őket. És szervezeteikben nagyon sok a fiatal, aktív tag. /Ördög I. Béla: Moldvai csángók Cselekvési Terve. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./
2000. november 21.
A Pro Transilvania Alapítvány törvényen kívüli helyezése után ennek elnöke, Sabin Gherman külföldre utazott, hogy a nyugati közvéleményt tájékoztassa az esetről. Visszaérkezése után elmondta, hogy több tucat, az emberi jogok védelmére szakosodott intézmény vezetőivel tárgyalt a dologról. Európa-szerte bejegyzik rövidesen a Pro Transilvania Alapítványt. Ezt követően Romániában újra bejegyezteti az alapítványt, sőt, a Pro Dobrogea, Pro Moldva és Pro Bucovina Alapítvány megalakulását majd bejegyzését is támogatni fogja. Szerinte rövidesen Európa-szerte tárgyalóasztalra kerül majd ez alapítvány illegalitásba kényszerítése! /Sz. Cs.: Európa-szerte bejegyzik a Pro Transilvania Alapítványt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./
2000. november 25.
Két hónappal ezelőtt meglátogatta Sorin Frunzaverde védelmi miniszter Székelyudvarhelyen a Cserehátat. Most érkezett a hír: november 9-én együttműködési szerződést kötött a Marin Preda líceum egy moldvai katonai szakközépiskolával. Amióta a katonaság a Madarasi Hargitát a menedékházzal együtt le akarat foglalni a csaknem színmagyar város fölött, azóta minden hasonló manőverre nagy gyanakvással figyelnek a városiak. Constantin Costea főtanfelügyelő-helyettes állítólag úgy írta alá az együttműködési szerződést, hogy arról mit sem tudott a felettese. Beder Tibor megyei főtanfelügyelő szerint bármelyik iskolának jogában áll egy másik tanintézménnyel együttműködési egyezséget kötni, helyettesének viszont nem lett volna szabad dönteni a tanfelügyelőség nevében. A dokumentumon több tábornok aláírása látható, meg a szárazföldi erők főparancsnokáé, ezért is feltételezhető, hogy nem egy mindennapos szerződésről van szó a két iskola között./(Oláh István): Civilben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./
2000. november 27.
Nov. 25-én Kolozsváron tartotta évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. Elöljáróban Kötő József ügyvezető elnök emlékeztetett arra, hogy rendhagyó rendezvényről lesz szó, amelyet a millenniumi ünnepségek jegyében és a konkrét tennivalók előrevetítésének szellemében bonyolítanak le. Kötő József elnöki jelentésében emlékeztetett a nemzettudat ezeréves múltjára, amelyet soha nem lehetett megtörni. Hangsúlyozta, hogy az önvédelem cselekvő korszakába léptek, a mai feltételek közepette lehetséges az új nemzeti kulturális integráció. A közgyűlés elfogadta a Magyar kultúra fóruma elnevezésű együttműködési megállapodást, melyet az EMKE a következő kulturális szervezetekkel kötött: Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (CSEMADOK), Magyarok Székelyföldi Társasága, Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Muravidéki Önkormányzati Nemzeti Közösség, Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. Ennek értelmében közös célkitűzéseik az anyanyelv ápolása és megőrzése, a szülőföld magyar kulturális hagyományainak megóvása és átörökítése, a magyar kulturális élet szervezése és összehangolása, az egyetemes magyarság jeles személyiségei emlékének méltó ápolása. Az EMKE és a CSEMADOK már alá is írtak egy szerződést, melynek kivitelezésével a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványt bízták meg. Pillich László ügyvezető igazgató ismertette ennek tartalmát: 2001. január 15-ig a két szervezet adatbázist hoz létre Erdélyben és a Felvidéken, január 31-ig, kölcsönös művész vendégfellépéssel, megrendezik Erdélyben a felvidéki magyar kultúra napját, Felvidéken pedig az erdélyi magyar kultúra napját, évente díjazzák a két közösség kulturális életét, pályázatokra épülő közös költségvetést vezetnek. Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke a gazdasági előrelépést sürgette: enélkül nincs megmaradás! Az EMKE támogatja a csángó nap megszervezését és hagyományossá tételét. Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke ismertette ennek az Erdély-szerte megrendezésre kerülő rendezvénynek a lényegét, hogy ismertté tegyék a csángó kultúra kincseit és az otthonmaradást szorgalmazó üzleti terveikhez szponzorokat szerezzenek. Délután díjátadásokra került sor. Első ízben tiszteletdíjakat nyújtottak át olyan személyiségeknek, akik oktatói, művelődési, tudós munkásságukkal életpéldával szolgáltak környezetüknek. Oklevelet kaptak: Abodi Nagy Béla, Egyed Ákos, Cs. Erdős Tibor, Guttman Mihály, Kallós Zoltán, Lőrincz Lajos, Vencel Árpád, Veress István. Utána tizenheten vehették át az idei EMKE-díjakat. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság szerkesztője Kacsó Sándor-díjban részesült. További kitüntetettek: Janovits Jenő-díj - Boros Zoltán (bukaresti tévé magyar adásának vezetése), Kacsó András-díj - Antal Miklós, post mortem (a Maros és Hargita Népi Együttesek vezetése), Bányai János-díj - Bálint Erzsébet és Bálint Ferenc (inaktelki tájház megteremtése, Gazda Klára); Kun Kocsárd-díj - Zahoránszki Ibolya (máramarosi szórványmagyar kultúra ápolása) és Kálóczy Katalin (határon túli magyarok kulturális életének szervezése), Nagy István-díj - dr. Angi István (zenepedagógia és zeneesztétika), Bánffy Miklós-díj - Ferenczi István (erdélyi magyar színjátszás), Kolozsvári testvérek-díj - Kolozsi Tibor (Bocskai István nagyszalontai köztéri szobra), Kovács György-díj - Szélyes Ferenc (folyamatosan megújuló színészetért), Poór Lili-díj - Fülöp Erzsébet (meggyőző erejű színészet), Kádár Imre-díj - Visky András (korszerű dramaturgia és színházi szakemberképzés), Monoki István-díj - Róth András Lajos (könyvtárosi és tudományos kutatói munka), Kemény János-díj - Figura társulat (a 10 éve megalapított gyergyószentmiklósi színházi tevékenység), Vámszer Géza-díj - Mihály Zita (muzeológus és műemlékvédő munka), Szentgyörgyi István-díj - Puskás György (dicsőszentmártoni öntevékeny színjátszás megszervezése). Az ünnepség a Házsongárdi temetőben a Bánffy-kripta falán elhelyezett Bánffy Miklós-emléktábla leleplezésével és megkoszorúzásával zárult. /Ördög I. Béla: Önvédelmünk cselekvő korszakába léptünk. Átadták a 2000. évi EMKE-díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./
