Újabb kötettel /A moldvai csángó magyarok hiedelmei/ jelentkezett Halász Péter csángókutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára. – Idestova negyven esztendeje gyűjtöm és kutatom a moldvai magyarok hagyományos műveltségét – nyilatkozta Halász Péter –, s eddig elsősorban történeti, társadalom-néprajzi, gazdálkodási témakörökben, valamint népszokásokról közöltem cikkeket, tanulmányokat. Mindeközben számottevő mennyiségű hiedelemanyagot is sikerült összegyűjtenem, ebből adtam közre most a legértékesebbnek ítélt részeket. A kötetben témakörökre tagoltan jeleníti meg a csángók izgalmas hiedelemvilágát. /Guther M. Ilona: A moldvai csángó magyarok hiedelmei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
2005. június 28.
Könyvbemutatót tartanak június 29-én, Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában. A következő köteteket mutatják be: Szikszai Mária: Történetek története (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005); Kinda István–Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban (Kolozsvár, 2005); Jakab Albert Zsolt–Szabó A. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 4. Fiatal kutatók a népi kultúráról (Kolozsvár, 2005); Suba László: Torda és környéke fazekassága (Kolozsvár, 2005). /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2005. június 29.
Sikertörténet a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium létrehozása, felépítése. Közel egy évtizede kitartó, konok törekvés eredménye ez az iskolaalapítás, mérföldkőnek is tekinthető Gyimes-völgye életében, beleértve a moldvai csángó gyermekek anyanyelven való tanulási lehetőségét is. Mindehhez azonban társult egy sajnálatos ügy is, nevezetesen egy vállalkozás, a Csíkszeredai Tectum Impex építőipari Kft. csőd szélére jutása. A cég évek óta jelentős volumenű munkálatot végzett, áldozatos hozzáállást tanúsítva. Szász István mérnök, cégtulajdonos emlékezett: 2002 áprilisában árajánlatot nyújtottak be a gimnázium kivitelezési munkálataira. Az ő árajánlatunk bizonyult a legkedvezőbbnek. Május 20-án aláírták a szerződést. Már másnap nagy erőkkel láttunk hozzá a kivitelezéshez, tekintettel. A magyar kormány mint támogató, 150 millió forint értékű egyszeri támogatást biztosít, tárcaközi bizottság döntése alapján. Azonban a beígért 150 millió forintos támogatásból 2002 végéig apró részletekben, s jelentős késlekedéssel megérkezett 127,2 millió forint. Év végére azonban a cég által elvégzett munkálatok értéke meghaladta a 144 millió forintot. A pénz nem jött, halmozódott az adósság. A cég nehéz pénzügyi helyzetbe került, kénytelenek voltak a nagy tartozás miatt beperelni a Szent Erzsébet Alapítványt. A 2004. szeptember 15-én közölt bírósági végzés arra kötelezte az alapítványt, hogy rendezze adósságait. Azonban nincs miből. /Hecser Zoltán: Egy sikertörténet sikertelensége, avagy amikor az örömbe üröm vegyül... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./
2005. július 1.
Június 29-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában mutatták be a Társaság és a Mentor Kiadó új könyveit. A moldvai csángók társadalomnéprajzával, mentalitásával és értékrendjével kapcsolatos tanulmányokat tartalmazó kötet Kinda István–Pozsony Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban (Kolozsvár, 2005) című munka. Suba László képzőművész Torda és környéke fazekassága című munkáját Tötszegi Tekla mutatta be. A Remete Szent Antallal kapcsolatos történetek, legendák megjelenésének körülményeit, okait tárta fel Történetek története (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005) című könyvében Szikszai Mária. /Stanik Bence: Hármas könyvbemutató a Krizában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./
2005. július 4.
Futásfalvát 1992 januárjában nyilvánította kegyhellyé, Mária-zarándokhellyé dr. Jakubinyi György római katolikus érseke. Július 2-án tizenharmadik alkalommal tartottak Sarlós Boldogasszony napján fogadalmi búcsút. Az előző napon Tifán Lajos plébános fogadta a moldvai Pusztináról érkezett, közel ötven csángómagyar zarándokot. Másnap a kegytemplomban szentmisét celebráltak, majd a házigazda plébános fogadta a zarándokokat. Az ünnepi szentmisét dr. Jakubinyi György érsek celebrálta. Idén is közreműködött a Kelemen Antal által vezényelt rétyi Kováts András Fúvós Egyesület zenekara. Szentbeszédet Kovács Gábor kovásznai esperes-plébános mondott. Július 3-án szentbeszédet mondott dr. Jáki Teodóz Sándor győri bencés paptanár, aki itt ünnepelte 76. születésnapját. Bálint Lajos ny. érsek is Futásfalvára látogatott. /Iochom István: Boldogasszony-napi fogadalmi nagybúcsú (Futásfalva). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./
2005. július 6.
Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) Csíki Területi Szervezete megalakulása óta szívügyének tekintette a tehetségkutatást, a tehetségek nyilvántartását és támogatását a moldvai csángómagyarok körében. Idei tehetségkutató útjukat egyeztették Hegyeli Attilával, a moldvai magyar oktatás felelősével és Róka Szilviával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói elnökével. Pusztinán a megnézték a nem hivatalos magyartanítást. Frumószán Vass Ibolya tanít, Külsőrekecsinben hárman tanítanak magyart. Bende Edit két hónapja érkezett. Szarka Felícia házában folyik az iskolán kívüli oktatás. A csíkdánfalvi Szász Csilla immár itt tanít. A moldvai csángómagyar gyermekek havi rendszerességgel megjelenő lapja a Reverinda. /Zsigmond Márton: Moldvában jártunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./
2005. július 7.
Bihar volt a tizenegyedik megye, ahol Borbély László területfejlesztési miniszter ismertette az általa vezetett tárca terveit az önkormányzati vezetőkkel, majd személyesen ismerkedett a vidék infrastrukturális fejlettségével. Az észak-erdélyi autópályával kapcsolatban Borbély leszögezte, nincs reális ok a sztrádaépítés végleges leállítására. Az építkezés végleges leállításáról vagy szerződésbontásról nincs szó. Borbély László ismertette, hogy a történelmi régiók mekkora fejlesztési támogatást kaptak az elmúlt négy évben, az adatok alapján útkövezésekre és ivóvízprogramra: Dobrudzsában 267 ezer, Moldva 132 ezer, Munténia 114 ezer, míg Erdély 98 ezermilliárd lejt kapott. Lakás és tornaterem építésre Dobrudzsa 1 262 000, Moldva 1 094 000, Munténia 902 ezer, Erdély pedig 667 ezermilliárdból gazdálkodhatott. Bihar megye idén egymillió dolláros költségvetési támogatást kapott községi utak kövesére, nem túl nagy összeg, ismerte el a miniszter, mégis jó pár út helyreállítását teszi lehetővé. Az összeget 190 ezer dollárral kiegészítették. /Lakatos Balla Tünde: Biharban a területfejlesztési miniszter. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
2005. július 9.
Idén lenne hetvenéves Seres András néprajzgyűjtő. Két néprajzi vidék szerelmese, a Barcaságé és a moldvai csángó falvaké, amelyek gazdagságát tanulmányokban, önálló kötetekben mutatta be. Egy korrajznak is beillő interjúval emlékeznek a néprajzgyűjtőről, amelyet Pávai István 1992 tavaszán készített Seres András árkosi otthonában. A téma: Seres András moldvai emlékei és a Csángómagyar daloskönyv születése. 1991-ben jelent meg a Csángómagyar daloskönyv /Héttorony Könyvkiadó, Budapest/, Szervátiusz Tibor rajzaival. A közel 600 oldalt kitevő kottás kiadványban közölt 390 moldvai magyar dallamadat túlnyomó részét 1972 és 1988 között gyűjtötte Seres András. A teljes dallamanyagot, a szövegek tájnyelvi változatát Szabó Csaba jegyezte le. Ugyancsak ő rendszerezte és látta el jegyzetekkel a teljes gyűjteményt. Seres András húsz-huszonöt éve jár gyűjteni, mondta el 1992-ben. A Ceausescu-diktatúra idején magyarországi néprajzos nem mehetett a csángókhoz, mert rögtön felismerték és lefülelték. A falvak át voltak szőve besúgókkal. Klézsén viszont Seres András megismerkedett a falu besúgójával, Kotyor Andrással, nála viszont tudott gyűjteni, ő hívta el azokat, akik tudtak meséket, régi énekeket. Seeres megismerkedett Szabó Csaba zeneszerzővel, aki akkor Marosvásárhelyen, a Színművészeti Főiskolán tanított. Szabó Csaba lekottázta a gyűjtött dalokat. Seres András /Krizba, 1935. márc. 23. – Árkos, 1992. nov. 27./ a középiskolát Brassóban végezte. Volt gazdasági technikus, kazánfűtő, majd 1971-től – Sepsiszentgyörgyre költözésétől – a Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Központjának szakirányítója. Munkái: Barcasági csángó leányingek hímzésmintái, Sepsiszentgyörgy, 1972; Barcasági csángó férfiingek, menyecskeingek, öregasszonyingek és díszkendők hímzésmintái, Sepsiszentgyörgy, 1973; Barcasági magyar népköltészet és népszokások, Kriterion, 1984; Szabó Csaba–Seres András: Csángómagyar daloskönyv, Budapest, Héttorony Kiadó, 1991; 1848-as emlékek, 1992; Kicsi Péter, nagy Péter, 1992. Cikkei és tanulmányai a Művelődésben, az Alutában, a Népismereti Dolgozatokban, a Megyei Tükörben, valamint más heti- és napilapokban jelentek meg. /Fekete Réka: Seres András néprajzgyűjtő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./
2005. július 15.
Calin Popescu Tariceanu kormányfő országos segélyezési akció elindítását jelentette be, lehetségesnek mondta azt is, hogy kormánya nemzetközi segélykéréshez folyamodik. Moldvát kettészakította az árvíz: a térség északi és déli megyéi között megszűnt – a légi utat leszámítva – mindenfajta közlekedés, Bukarest és Moldva között a hadsereg légihidat létesített, hogy eljuttathassák a legsürgősebb és legfontosabb élelmet, ivóvizet és gyógyszereket a rászorultaknak. Az órák alatt folyammá dagadt moldvai Szeret folyón egy helyen át kellett vágni a gátat, hogy elejét vegyék egy egész térséget fenyegető katasztrófának. /Országos segélyakciót indított a kormány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./
2005. július 15.
A Bákó megyei csángómagyarok lakta vidékeken a házakat nem, de a termést több helyen megsemmisítette az ár – számolt be Róka Szilvia, a bákói székhelyű Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Klézsén több ház pincéjét, köztük a magyar nyelvű oktatásnak és tanárainak otthonául szolgáló házét is elöntötte a víz. Trunkon és Rekecsinben a Szeret két mellékvize, a Kalagor- és a Nikuli-patak öntötte el a termőföldeket. Pusztinát és Frumószát nem érintette még. Bákó megye 28 helységében 4231 lakóházat öntött el a víz és 137-et romba döntött. A vízzel körülzárt 12 helységből ezernél több embert kellett kimenteni. Több mint 100 kilométeren járhatatlanok a közutak, 173 híd és átjáró sérült meg, 20 helységben nincs villanyáram. /Bákói „világvége”. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./
2005. július 16.
Eddig legalább 13 halálos áldozatot követelt az árvíz. A hatóságok több mint 12 ezer kitelepített személyt tartanak nyilván. Az egész román hadsereget, a felhasználható technikai eszközökkel együtt, bevetették a lakosság és az anyagi javak mentésére. Az államelnök és a kormányfő külföldi segélykérésével egyidejűleg a kormány felhatalmazta a külügyminisztert, hogy kérje a NATO fennhatósága alá tartozó katasztrófaelhárító struktúrák, illetve a nemzetközi segély- és civilszervezetek támogatását. A kormányfő intézkedett csaknem 360 millió dollár értékű költségvetési tartalék felhasználásáról a lakosság gyors segélyezésére és az árvízkárok csökkentésére. Az ideiglenes mérleg szerint az országban víz alá került több mint 20 ezer ház és gazdasági épület, több mint 100 ezer hektár termőföld és kaszáló. Súlyos károkat okozott a természeti katasztrófa az áram- és gázellátási, valamint a távközlési hálózatban. Több helyen földgáz- és kőolaj-fővezetékeket szakított el az árhullám, a kőomlás vagy a földcsuszamlás. Több helyen elmosta, elsodorta az ár a Bukarestet Moldvával, illetőleg Temesvárral összekötő vasútvonalakat. Az árvíz elmosott, súlyosan megrongált 76 országutat és egy európai útvonalat, tönkrement 425 híd és 749 gyaloghíd. Segélyfelhívást tett közzé az RMDSZ. A Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök által aláírt felhívásban az érdekvédelmi szervezet arra kér minden romániai magyart, találja meg a módját, hogy lehetőségeihez mérten segítse a bajbajutottakat. A pénzadományok fogadására az RMDSZ a következő bankszámlákat nyitott. A Magyar Vöröskereszt segélyszállítmányt küld a károsultaknak. A Magyar Vöröskereszt felhívással fordul Magyarország lakosságához és a magyarországi cégekhez, hogy további segítséget nyújthasson. /Víz alatt az ország. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./ Basescu államfő Bukarestben találkozott Danuta Hübnerrel, az Európai Bizottság (EB) regionális politikáért felelős megbízottjával és Jonathan Scheelevel, az EB bukaresti képviseletének vezetőjével. A találkozón az államfő pénzügyi segélyt kért az EB-től. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök ismét felkereste a legválságosabb helyzetbe került dél-moldvai megyéket, majd kijelentette: véleménye szerint nincs szükség arra, hogy az árvíz sújtotta megyékben sürgősségi állapotot rendeljenek el, hiszen a hatóságok már megtették az ilyenkor szükséges intézkedéseket. /Az árvízi katasztrófa leküzdéséhez Románia nemzetközi segélyt kért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./
2005. július 18.
Botrányossá tette a románkatolikus pap a csángó László Katalin temetését Pusztinán. László Demeter a rendőrségen írásos panaszt tett Irinel Iosif Iosub helyi római katolikus káplán ellen, aki – megítélése szerint – halottgyalázó gyászbeszédet mondott július 13-án édesanyja, László Katalin temetésén. A pusztinai káplán abba a hangkazettába kötött bele, amelyet édesanyja koporsója mellett játszottak le, de kifogásolta a magyar szövegű koszorúkat is. László Katalin a pusztinai csángó közösség virrasztóasszonya volt. Magyarul imádkozott, énekelt valamennyi halottas háznál, ahová meghívták. Nyolc évvel a halála előtt önmagát is elsiratta. Szalagra rögzítette a virrasztó imákat, énekeket, és az volt a végakarata, hogy a kazettát játsszák le. „A pap ezt úgy tekintette, mintha édesanyám valami gyilkosságot követett volna el” – magyarázza László Demeter. Egyébként egyértelműen etnikai hátteret tulajdonít a történteknek, szerinte Irinel Iosif Iosub káplán beszéde egyaránt volt sértő és soviniszta, valószínűleg azért, mert László Katalin nem beszélt románul, csak magyarul imádkozott, énekelt. 1990 előtt a Szekuritáté vadászta a Moldvában rögzített magyar nyelvű kazettákat, most úgy tűnik, a római katolikus egyház teszi ezt. Irinel Iosif Iosub egyébként azt is felrótta a prédikációjában a halottnak, hogy valamikor kijelentette: „vigye el az ördög az oláh papot”. László Demeter ezt pletykának tartja, nem tud arról, hogy az édesanyja valaha is ilyet mondott volna. A prédikáció egyébként a templomban hangzott el, Pusztinán ugyanis innen kísérik utolsó útjára a halottat. „Szidták a papot – emlékszik vissza a történtekre Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke. – A családot annyira megbotránkoztatta a gyászszertartás, hogy László Demetert a rokonságnak kellett lefognia, mert a koporsó után a papot is a gödörbe akarta rakni.” Irinel Iosif Iosubot a temetés után többen is felelősségre vonták, de ő gyors léptekkel távozott. A családtagok Eugen Diac pusztinai plébánosnál is panaszt tettek, de ő helyeselte a káplán prédikációját. László Demeter elmondta, nem talált megértésre a rendőrségen és a polgármesteri hivatalban sem. „A rendőrségen azt mondták, ilyen esetük mostanáig nem volt, nem tudják, mihez kezdjenek a panasszal. Eugen Diac plébános és Irinel Iosub káplán csupán egy újságírót és a panaszos férfit engedte be a parókiára. „Elhunyt testvérünk korábban kijelentette: vigye el az ördög az oláh papot. Én most azt kérdezem tőled, vajon nem egy román pap keresztelt, gyóntatott, esketett meg, nem éppen egy román pap viselte gondodat a halálos ágyadon? Ha te az ördögbe küldted is az oláh papot, én erre azt válaszolom: Isten bocsásson meg neked” – idézi saját prédikációját Irinel Iosub. Elismerte, nem biztos, hogy valóban elhangzottak-e valaha Katalin asszony „oláh papot” pocskondiázó szavai. „Nem sokan élnek ma már Moldvában, akik tudják, amit ő tudott” – jelentette ki Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára. Az Etnofon lemezkiadó két CD-t adott ki a tőle és egy másik pusztinai asszonytól, Kiss Erzsi nénitől gyűjtött balladákból, énekekből, mesékből, vallásos narratívákból, epikus történetekből. /Gazda Árpád, Rostás Szabolcs: Halottgyalázó búcsúztató Pusztinán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./
2005. július 19.
Július 18-ára huszonegyre nőtt az árvíz halálos áldozatainak száma, a legtöbben, 14-en Vrancea megyében vesztették életüket. A hatóságok Moldvában már elkezdték a fertőtlenítést, a lakosság a járványveszélyre való tekintettel ingyenes oltásokat kap. Az ENSZ újabb százezer dolláros segélyt ajánlott fel. /Árvízmérleg: már huszonegy halott. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./
2005. július 19.
Újabb segítséget kap Románia az árvízkárok enyhítéséért. Magyarország nagy teljesítményű víztisztítót küldött Moldvába. A budapesti polgári védelem munkatársai Bákó megyébe telepítik majd az óránként 1500 liter tiszta víz előállítására alkalmas víztisztítót. A víztisztító és a 7 tagú kezelőszemélyzet addig marad Romániában, míg szükség lesz rájuk. Az ENSZ Fejlesztési Programja 14 motoros gumicsónakot adományozott Romániának. Mizsei Kálmán, az ENSZ Fejlesztési Programjának Európáért és a FÁK-államokért felelős igazgatója elmondta, a 130 ezer dolláros támogatás mellett sikerült megszereznie az ENSZ „elvi beleegyezését”, hogy Románia további 100 ezer dollárt kapjon, amelyet felszerelésekre költhet. /Újabb segítség az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./
2005. július 22.
„Szeretet nélkül nagyon nehéz a csángókérdéshez viszonyulni” – hangoztatta Borbáth Erzsébet csíkszeredai nyugalmazott pedagógus Tusnádfürdőn tartott előadásán. Borbáth Erzsébet irányításával a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában 1990-ben indult be a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának programja, azóta pedig számos csángó értelmiségi nevelődött ki. Botbáth Erzsébettől Hegyeli Attila vette át a stafétabotot, megszervezve Moldvában a csángó gyerekek otthoni magyar nyelvű oktatását. Hegyeli Attila úgy fogalmazott: létezik közösségi igény a magyar nyelv oktatására, azonban a siker érdekében szükség van a Kárpát-medencei magyarság segítőkészségére, továbbá arra is, hogy ezt a kezdeményezést, ezt az igényt a román többség is elfogadja. A román nyelvű sajtó változatlanul ellenséges. /D. Balázs Ildikó: Megértéssel kell viszonyulni a csángókérdéshez. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./
2005. július 22.
Birtók József, a csíkszeredai Státus Könyvkiadó igazgatója újságolta: eljutottak a századik könyvig. A Státus tíz évvel ezelőtt Ferencz Imre Gyalogszekér című verseskönyvével indult. Birtók József 1980-ban kezdett dolgozni a Hargita szerkesztőségében. 1983 augusztusában a Mikes honismereti kerékpártúra vezetőjeként nacionalista bűnökkel gyanúsították, ezért egy vállalathoz helyeztek át, esztergályosnak. Itt dolgozott 1990-ig, azután a Romániai Magyar Szó munkatársa lett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán szerzett diplomát. Azért választotta a vallásszociológiát, mert meggyőződése, hogy szükség van a hit és a társadalom összefüggéseit értő (szak)emberekre. Bitrók 1995 őszén megvált a Romániai Magyar Szótól és a Szövetség, az RMDSZ folyóirata főszerkesztője lett, majd az 1996-os választások után megvált a laptól. 1997–98-ban a Pro Democratia Egyesületnél dolgozott. 1999-ben döntött úgy, hogy megpróbál megélni a könyvkiadásból. Addig a Státus Kiadó tulajdonképpen egy számítógépet jelentett az íróasztalán. 1999-ben megvették az első nyomdagépet és elkészült 11 saját kiadványuk. Közte olyanok, mint a nagysikerű Kuláksors, Vincze Gábor: Illúziók és csalódások, Garda Dezső: Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban vagy a Gegő Elek-reprint a Moldvai magyarokról. Bérmunkában, másoknak is készítettek kiadványokat Kolozsvárról, Brassóból, Szegedről, Budapestről, Bécsből, Stockholmból és Németországból. A kiadó lassan csíkszeredai értelmiségi műhely lett. Ebbe a műhelybe beletartozik a szegedi Vincze Gábor, a szatmári Bura László, a Linzben élő Vencser László, a csíki-bécsi-budapesti jezsuita András Imre, a már budapesti Beke György vagy Kalmár János, a kolozsvári András Szilárd által vezetett matematikus-csoport, továbbá Garda Dezső képviselő. A kiadó célja az igényesen és tudományos megalapozással megírt művek megjelentetése. Első sorozatuk 1997-ben indult, éppen a Hargita Népe segítségével. A Történetek a fogságból című gyűjtemény indította a Szemtanú könyvek című sorozatukat. Itt jelent meg a Kuláksors is. Boros Ernő faluról falura bejárta Szatmár településeit, s dokumentarista igényességgel 700 oldalban rögzítette a svábok emlékezéseit a „málenkij robot”-ra Volt minekünk jó életünk, van most nekünk jaj címmel. Buzás László könyve, A szekuritáté karmai között című emlékezése iránt egy év alatt nem csökkent az érdeklődés. Fontos szerepet kapnak kiadványaik között a reprintek. A csíksomlyói ferences kolostor kincsei című sorozatuk létrejöttében a legtöbbet Muckenhaupt Erzsébetnek köszönhetik. Gregorius Coelius Pannonius magyarázatai Szent Ágoston regulájához latinul és magyarul 1537-ben jelentek meg Velencében. A XIX. században egy példányt ismertek a világon, a XX. században azt hitték, elveszett. Reprint kiadását a világ minden részéről keresik. Restitutio sorozatukban vannak reprintek (pl. Veszely–Imets–Kovács: Utazás Moldva–Oláhhonban – 1868), de feldolgozások is (pl. Erdélyi Iskola – laptörténet, antológia, repertórium). A Státus-tanulmányok sorozat első kötete Vécsey Károly Magyarok és nem-magyarok Romániában című tanulmánykötete volt. Demográfiai, statisztikai, szociológiai tanulmányokat tartalmaz. Halála előtt egy hónappal tudták átnyújtani a kötetet az idős marosvásárhelyi akadémiai kutatónak. Hamarosan minden könyvüknek elkészítik a digitális változatát is. Szegedi munkatársuk, Vincze Gábor történész kétévente egy-egy új forráskiadással jelentkezik. A Státus Kiadó eddigi száz könyvéből mindössze 12 készült magyarországi támogatással (is). /Ferencz Imre: A Státus száz könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./
2005. július 23.
Románia harmincegy megyéjében 603 település szenvedett árvízkárokat, a legsúlyosabb veszteségeket és a legtöbb emberáldozatot négy moldvai megyében, Vranceaban, Galacban, Bákóban és Brailában jegyezték fel. Az árvizek elöntöttek csaknem 15 ezer lakóházat, illetve lakást, amelyek közül 2583 romba dőlt, csaknem ötezer pedig megrongálódott. Az árvíz elől kimenekített, kitelepített lakosok száma meghaladta a hatezret. /Csaknem végleges katasztrófa-mérleg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2005. július 23.
Ősztől további két településen tanulhatják választott tantárgyként a magyar nyelvet a moldvai csángómagyar gyermekek, de egyre csökken a program finanszírozására fordított magyar állami támogatás – tájékoztatott Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője Tusnádfürdőn. A Bálványosi Szabadegyetemen július 21-én „A csángók magyar nyelvű oktatási esélyei” témakörben szerveztek beszélgetést. Moldvában 45 faluban mintegy 9000-re becsülik a szakemberek a magyarul beszélő iskoláskorú gyermekek számát, ennek 10 százalékát, mintegy 950 gyermeket sikerült bevonni az iskolán kívüli, vagy iskolai magyar nyelvű foglalkozásokba. A 950 iskolás közül körülbelül hétszáz a hivatalos állami oktatásban tanulja magyar anyanyelvét. Jelenleg 12 településen az iskolában tanulják, kérésre, fakultatív tantárgyként a magyar nyelvet heti 3 órában. E 12 település mindegyikén azonban iskolán kívüli foglalkozásokat is szerveznek. Trunkon csak iskolán kívüli foglalkozáson gyakorolják a magyar nyelvet a gyermekek. Most 26 magyar pedagógus tanít a moldvai falvakban, ebből 12 az állami oktatásban. A Moldvában tanító magyar pedagógusok kétharmada Erdélyből érkezett, a többi Moldvába hazatért csángó pedagógus. – Fontos a szolidaritás – hangsúlyozta Bőjte Csaba dévai ferences szerzetes, a moldvai Rekecsinben tervezett magyar középiskolát finanszírozó alapítvány vezetője. Hegyeli elmondta, csökken amagyar állami támogatás. Idén 30 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly, jövőre pedig további csökkenés várható, ezzel párhuzamosan megszűnik 105 moldvai csángó gyermek ösztöndíja, kollégiumi ellátásának finanszírozása. /Ősztől újabb két moldvai településen oktatják az anyanyelvet állami iskolákban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./
2005. július 25.
Értékes és hatékony segítséget nyújt a moldvai árvíz sújtotta településeken a román katasztrófa-elhárításnak a magyar műszaki-egészségügyi mentőcsapat, amely napi tíz órás, víztisztító berendezésének üzemeltető személyzete pedig napi 24 órás „műszakokban” dolgozik – közölte Harcsa Miklós polgári védelmi alezredes. A Gyimesi hágó moldvai kapujában fekvő Comanesti nevű településén dolgozó nyolc tagú csoportja gyakorlatilag éjjel-nappal üzemelteti víztisztító-fertőtlenítő berendezését. A csapat négy fős orvosi-egészségügyi részlege a helyi lakosságot látta el. /Értékes és hatékony segítséget nyújt a magyar mentőcsapat a moldvai településeken. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./
2005. július 27.
Borbély László miniszter szerint jó ütemben haladnak a házak újjáépítési munkálatai Temes megye árvíz sújtotta településein, de a károsultak az ellenkezőjét állítják. A tárcavezető kijelentette: az állam tartja az ígéretét, és ott, ahol június 20-án elkezdődött a rekonstrukció, augusztus 20-ig átadják a kulcsrakész lakásokat – a kivitelező cégeknek büntetést helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem tartják be a kéthónapos határidőt. “Jogos és érthető az emberek türelmetlensége, de emlékeztetőül mondom: az állam nem lett volna köteles újjáépíteni az összedőlt vagy megrongálódott házakat, legfeljebb segítenie kellett volna. A kormány azonban úgy döntött, hogy mégis új otthont teremt a szerencsétlenül jártaknak” – jelentette ki a miniszter. Borbély minden helységben, amelyet felkeresett, arra kérte a lakosokat, hogy legyenek megértők, valamint szolidárisak a moldvai árvízkárosultakkal. Az ország keleti megyéjében sokkal nagyobb a tragédia. Torontálkeresztesen sokan panaszkodtak, hogy a 4–10 millió lejes állami gyorssegélyt még mindig nem kapták meg. Sokan kifogásolták, hogy egyszobás házat kapnak, holott eddig négy-ötszobásban éltek. /Pataky Lehel Zsolt: Újjáépítés árvíz után. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./
2005. július 27.
A csángó önismeret szempontjából nézve mérföldkő Duma István-András Csángó mitológiája. Ebben a könyvben foglalja össze mindazt a tudást, melyet az őseitől örökölt. Előtte a csángók kultúráját már számtalanszor kutatták, ám mindig kívülről tették ezt. Duma István-András nem von le semmilyen explicit következtetést, de kutatásaiból kitűnik, hogy minden emlék egyfajta fény- vagy napimádat nyomait mutatja. Mindeddig senki nem foglalkozott a Moldvában mindenfelé megtalálható kerek kőtömbökkel, amelyeknek az öregek védőszerepet tulajdonítanak, és melyek elmozdításától a fiatalok is babonás félelemmel tartózkodnak. E kövek által a fény, a nap őrzi a csángó portát, sőt hosszú időn keresztül őrizte a csángó templomot, olyannyira, hogy még ma is találunk védőköveket templomok közelében. A védőkövek elkorcsosult maradványai Székelyföldön is előfordulnak, a legtöbb kapu előtt van egy kerek, ún. „vettető” kő, mely nem engedi, hogy a kapu teljesen kiforduljon. Az összes régi csángó faluban napjövetről napszentületre tartanak az utak a falun keresztül (kivéve az utolsó században épült falvakat). A falvak mind olyan völgyekben helyezkednek el, amelyek keletről nyugat felé nyúlnak. A legkeletibb ilyen falvak Magyarfalu, Lábnik, a Szerettől nyugatra pedig Pokolpatak, Klézse, Somoska, Forrófalva, Nagypatak, Bogdánfalva – mind a nap útját követik. A forrófalvi temető előtt egy nagy vaskereszt áll, amely az elfelejtetteknek van állítva, és amelyet állítólag a templom tetejére szántak először. Pusztinában a kútnál és jobboldalt álló régi sírok egy részén keresztek helyett kövek vannak. Ugyanakkor a keresztet ábrázoló régi síremlékek esetében (mind a moldvai csángóknál, mind a Székelyföldön, mind a szászföldi székelyeknél) megfigyelhetjük, hogy a kereszt felé egy tetőt állítanak. Az eredmény egy olyan építmény, amely formájában a védőköveket idézi. /b.d.: Napjövetről napszentületre. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./
2005. július 28.
A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete felháborodással vette tudomásul, hogy az árvízkárok megtérítése során is diszkrimináció áldozata Székelyföld. Annak ellenére, hogy az árvíz nem csak Moldvában pusztított, hanem a Székelyföldön is, valóságos közelharcot kell vívni a kormánnyal, hogy a segélyeket ne ossza kizárólag a moldvai megyéknek. Hosszas utánajárás után végül a csíki falvak számára is jóváhagyott támogatást a kormány, ezzel szemben az árvíz sújtotta gyergyói falvakat még a károkat felmérő tisztségviselők is elkerülték, támogatásra pedig még ígéretet sem kaptak. A MPSZ Gyergyószéki Szervezete elvárja, hogy a román kormány ne diszkriminálja etnikai alapon az árvíz sújtotta régiókat, s mindegyiket egyformán segítse. /Diszkrimináció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./
2005. július 29.
Bihar megyébe, Szentjobb faluba megérkeztek a csángó gyerekek, akik átélték a moldvai árvíz borzalmait. A Szent István jobbját hajdan őrző, színmagyar kisfalu múltjával ismerkedtek a gyerekek. Hazaindulásig naponta más-más településre ruccannak át, hogy ízelítőt kapjanak a magyarság történeleméből, hagyományaiból. /(Lakatos Balla Tünde): Csángó gyermekek Biharban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./
2005. augusztus 1.
Népművészeti vásárt tartottak Déván. A kiállítók közel fele Székelyföldről, Korondról jött. A korondiak elmondták, hogy legjobban Moldvában tudják értékesíteni termékeiket. /CH. A.: Népművészeti vásár. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./
2005. augusztus 5.
Tizenötödik alkalommal rendezik meg a Csángó Fesztivált Jászberényben; a hatnapos rendezvény augusztus 4-én kezdődött. A moldvai és gyimesi csángók népművészetének bemutatására helyezik a hangsúlyt. Tánctanítások, kézműves foglalkozások, táncházak, koncertek, gálaműsorok, illetve Moldvából, Gyimesből, Csíkszentdomonkosról, Csíkcsobotfalváról, Vajdaszentiványból, Méráról, Szucságról, Magyarszentbenedekről és Magyarszovátról érkező hagyományőrzők várják a folklór iránt érdeklődőket. /Csángó Fesztivál Jászberényben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./
2005. augusztus 6.
Marosfőn július 10–16-a között zajlott a román történelemnek és civilizációnak szentelt VIII. Nyári Egyetem. Itt néhány nap alatt tisztáznak szaktekintélyek által kétszáz éve vitatott kérdéseket. Példának okáért A román történelem és civilizáció a Kárpát-kanyarban témájú eszmecsere szereplői visszamentek a történelem előtti időkbe, és megállapították: a román földet – beleértve Hargita és Kovászna tájait – a Cucuteni, vagyis a korai Európa legelőrehaladottabb kultúrája uralta, ebből fejlődött ki a dák, majd a román civilizáció, amelynek szószólói most Marosfőn találkoztak. A román nemzet kialakulására dr. Dorinel Ichim bákói muzeológus dolgozott ki elméletet: erdélyi, moldvai, havasalföldi románok a régmúlt idők folyamán vásárokban, majálisokon találkoztak, ismerkedtek, majd házasodtak, apa-, illetve anyatársakká váltak, és kész, így alakult ki Európának egy magas kultúrájú népe! Dr. Ioan Lacatus egykori sepsiszentgyörgyi pártaktivista, jelenleg a hangzatos elnevezésű Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója határozottan elvetette Székelyföld autonómiájának gondolatát. A felszólalók súlyos hibának tartották a magyar iskolák különválását. Különösen súlyos a helyzet Udvarhely – Székelykeresztúr vidékén – jelezték a marosfői tudósok: itt a román gyermekek magyarul beszélnek. Gheorghe Bejan mérnök, a Moldvai Katolikusok Egyesületének elnöke felháborodva közölte, hogy Moldvában újra indulnak magyar osztályok. Egyetlen magyar szakember sem kapott meghívást Marosfőre, ahol mindenki mindenkivel egyetértett. Codrin Munteanu, az újszülött Hargita–Kovásznai Románok Társadalmi Fórumának elnöke kifejtette: „A román államnak tizenöt éve nincs stratégiája az itteni románság számára.” /Barabás István: Elemista egyetem. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./
2005. augusztus 8.
A pusztinai csángómagyarok faluünnepét ötödik éve szervezték meg augusztus első hétvégéjén. A falunapokra hazalátogatott a külföldön dolgozó fiatalok nagy része. A szabadtéri színpadon felváltva csendültek fel csángó népdalok, román népzene, magyar lakodalmas nóták és diszkózene. Nisztor Ilona, a Pusztinai Napok főszervezője szerint a rendezvény egyedülálló a környéken. A falunapok ötlete 1991-ben még éles bírálatokba ütközött, a környékbeli románok gyanakodva fogadták. Azóta eloszlottak a kételyek. A 2400 lelkes Pusztinán az esemény szervezői, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének tagjai a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál (NKÖM) pályáztak pénzt a rendezvényre. /Borsos Dalma: Ötödik alkalommal tartottak falunapokat a csángómagyarok Pusztinán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./
2005. augusztus 10.
Dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár emlékeztetett: 1947-től 1990-ig nem volt néprajzoktatás romániai egyetemeken, és elsősorban magyar nyelvű néprajzosképzés nem volt. 1990-ben dr. Péntek János egyetemi professzor újraindította a néprajzi oktatást, ez kezdetben mellékszakként működött, a hallgatók egy nyelv mellé választhatták a néprajzot. 1995-ben végzett az első néprajz mellékszakos csoport, és tavaly, 2004-ben végeztek az első néprajz főszakos hallgatók. Évtizedeken keresztül érződött a szakemberhiány. Az eddig végzettek főként tanárként helyezkedtek el, nagyon sokan a média különböző területein kaptak munkát, közel tíz végzőst múzeumokban alkalmaztak. A legjobbak tovább tanultak, doktoráltak, elsősorban Magyarországon, majd kilencvenkilenc százalékban hazatértek, és itthon próbáltak elhelyezkedni. A tanszék 1991-től alapkutatásokat végzett moldvai magyar falvakban, és terepmunkákat vezettek Moldvában, utána erdélyi, mezőségi és szórványtelepüléseken, Székelyföldön. A Babes–Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanárai saját kutatási területeiknek megfelelően viszik diákjaikat a különböző vidékekre, településekre. A tanszéken két nagyobb csoport működik, egyrészt dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanszékvezető professzor irányításával nagyon jelentős narratológiai iskola kezd kibontakozni, tehát élettörténetek, szövegek, írott szövegek elemzésével, értelmezésével foglalkoznak, a másik csoport pedig inkább a társadalomnéprajz, a szociálantropológia mezőnyében mozog, társadalmi mobilitással, a gazdasági szerkezet átalakulásával foglalkozik. /Fekete Réka: Tizenöt éves a magyar néprajzosképzés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./
2005. augusztus 11.
Milliárdokkal tartoznak a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium építőjének. A kivitelező, a csíkszeredai Tectum Impex Kft. vezetője, Szász István hatvanmillió forintos – több mint nyolcmilliárd régi lejes – tartozás törlesztését követeli a Berszán Lajos atya vezette Szent Erzsébet Alapítványtól. Szász István nyilatkozatát követően Hegyeli Attila és Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, a moldvai Rekecsinbe tervezett csángó iskolaközpont kezdeményezői szinte azonnal jelentkeztek megoldási javaslattal. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelőse nyilvánosan felajánlotta Berszán Lajosnak, hogy a rekecsini iskolára eddig összegyűlt összeget átadják az adósság kifizetésére, hiszen azt a pénzt is csángó iskolára kapták. Berszán atya elmondta, Böjte Csaba felajánlotta ugyan „kölcsönbe” az adósság kifizetését, azonban ameddig nem tisztázzák, egészen pontosan mennyi a tartozás, nem fogadhatja el a nagylelkű ajánlatot. /Bakk-Dávid Tímea: Inog a sziklára épült ház? = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./
2005. augusztus 23.
Két ügyben is pusztinai helyszíni vizsgálatra készül az Országos Diszkriminációellenes Tanács. Asztalos Csaba államtitkár, a tanács elnöke jelezte, a július közepén történt halottgyalázónak vélt temetési prédikáció és a magyar nyelvű misézés elutasítása ügyében is bejelentés érkezett a hivatalba. Az utóbbi kérdésre a tanács írásban kért magyarázatot a Bukarestben székelő pápai nunciustól. Jean-Claude Perrisset azonban Petru Gherghel iasi-i római katolikus püspökhöz irányította a testületet. Irinel Iosif Iosub helyi káplán azért bírálta a 74 éves korában elhunyt László Katalint a temetésén elmondott prédikációban, mert a csak magyarul beszélő öregasszony azt hagyakozta, hogy az általa elmondott, magnószalagon rögzített magyar imádságokkal virrasszanak a koporsója mellett. A káplán azt is felrótta, hogy az öregasszony állítólag valamikor azt mondta: „az ördög vigye el az oláh papot”. A László családnak egyébként azóta ismét meggyűlt a baja a római katolikus klérussal. A Brassóban élő László Demeter ugyanis a hétvégére azért utazott haza szülőfalujába, hogy negyven nappal az édesanyja halála után gyászmisét mondasson. Mint elmondta, a feladatra a szomszédos Szoloncka papját akarta felkérni. A plébános gondolkodási időt kért, aztán másnap elutasította a felkérést. László Katalin egyébként a magyar folkloristák egyik legismertebb moldvai csángó adatközlője volt. A tőle gyűjtött énekekből, mesékből, történetekből Magyarországon több CD-t is kiadtak. /Gazda Árpád: Nem felejtik el a halottgyalázást. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./
