Kolozsváron tartották ápr. 26-27-én a Misztótfalusi Kis Miklós emlékkonferenciát. A rendezvénysorozat ápr. 28-án, vasárnap a Romániai Református Egyház Zsinatának a Nagybánya melletti Misztótfaluban szervezett ünnepi ülésével zárult, amely határozatban semmissé nyilvánította az 1698. évi nagyenyedi zsinat Misztótfalusit elítélő határozatát. A határozat a több mint három évszázaddal ezelőtt megsemmisítésre ítélt munkáját, a MENTSÉG–et az egyház és az egész magyar nép közös örökségének nyilvánította. /Rehabilitálták Misztótfalusi Kis Miklóst. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 3./
2002. május 10.
Nagybányán, a Németh László Napok zárórendezvénye részeként, ápr. 26-án mutatták be Vánk Sándor: Nagybányai magyar nyelvű közoktatás a XX. század forgatagában című kiadványát. 1945 után a városban létrehozták a 2. számú magyar középiskolát, később megszüntették. A szerző kitartó munkával összegyűjtötte és közzétette az egyes időszakokban használatos tanrendeket, tantárgyakat, esetenként még órarendet is, továbbá az egyes osztályok nemzetiségi megoszlását. /Dávid Lajos: Vánk Sándor: Nagybányai magyar nyelvű közoktatás a XX. század forgatagában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 10./
2002. május 18.
Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeum és a Kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete közös szervezésében tekinthették meg az érdeklődők a város szülötte, T. Várhelyi Imola jelenleg Marosvásárhelyen élő festőművész tárlatát. Incze László ny. múzeumvezető ismertette a nagybányai iskola 1928-ban született jeles képviselőjének életútját. T. Várhelyi Imola Nagybányán élt és alkotott negyvenkilenc éven keresztül, majd négy évvel ezelőtt Marosvásárhelyen élő fiához költözött. /T.Várhelyi Imola első egyéni tárlata szülővárosában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./
2002. május 24.
A nagybányai Lendvay Márton Színjátszó Kör gyermek- és bábszínjátszó csoportja, a Cimborák, új mesejátékkal állt elő, Hófehérke című mesét vitte színre. A bemutató a Városi Színházban lesz, máj. 30-án. /Mesejáték: Hófehérke. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 24./
2002. május 27.
Máj. 25-én tartották a Kurutty általános műveltségi vetélkedő országos döntőjét Csíkszeredában, a József Attila Általános Iskolában. Nagybányáról, Nagyváradról, Déváról, Kolozsvárról, a Szilágy megyei Varsolcról, Aranyosegerbegyről, Csíkszentmártonból egy-egy, Kézdivásárhelyről és Csíkszeredából két-két csapat mérte össze tudását. A helyismereti, matematika, híres emberek, anyanyelv, állatok, Európai Unió, zene témakörökben bizonyították a gyermekek tudásukat. A Napsugár, a Kispajtás és a Szemfüles egyéves előfizetéssel jutalmazta a legügyesebbeket. A fődíjat, az egyhetes tengerparti nyaralást a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola Fejtörők csapata nyerte el. /Takács Éva: Felkészülten kuruttyoltak a kisiskolások. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./
2002. május 31.
Oktatási fórumot szervezett május 16-án a Nagybánya területi RMDSZ. A tanácskozás célja a magyar nyelvű oktatás helyzetének felmérése és a lehetséges megoldások számbavétele. Cziple Aurél főtanfelügyelő-helyettes ismertette a megye anyanyelvű oktatásügyi hálózatát érintő problémákat. A magyar gyermekeknek csak 30 százaléka jár magyar tagozatra, a fennmaradó 70 százalék románul tanul." – állapította megVida Noémia nagybányai RMDSZ ügyvezető elnöke. Felsőbányán jobb az arány: 156 magyar nemzetiségű tanulóból jelenleg 115 tanul magyarul. Szinérváralján a legnagyobb gond a szakképzett, fiatal tanárok hiánya, az oktatók többsége vagy bedolgozó, vagy nyugdíja, továbbá a magyar tagozatot átköltöztették egy másik épületbe, ahol nincsenek mellékhelyiségek, sem víz, de pénz sem a helyreállításra. Koltón talán két pedagógus helybéli, a többiek Nagybányáról vagy Felsőbányáról ingáznak, sőt messzebbről is Domokoson 6-8 gyermekkel működő (összevont) osztályok is vannak. Kapnikon már csak I-IV. osztály működik. Magyar óvoda létezik ugyan, de az óvónő szeptemberben Magyarországra távozott, így most – más megoldás hiányában – román óvónő foglalkozik a magyar tagozatos gyermekekkel. Szamosardó a pozitív példa: bentlakásos szórványiskola működik már évek óta. Megnyertek egy pályázatot az Illyés Közalapítványnál a működési költségekre, saját gazdaságuk van, majdnem mindent megtermelnek, amit a gyermekek ellátása igényel. Megyei szinten 10-12 magyar nyelvű tagozat szűnt meg az utóbbi tíz évben. Ezt csak némileg ellensúlyozta a Németh László Gimnázium beindulása. Szinérváralján és Apahegyen a román lakosság egy része veszélyforrásnak érzi a magyar nyelvű oktatást, ennek is köszönhető, hogy a gyermekek egy része nem iratkozik magyar tagozatra, annak ellenére, hogy otthon magyarul beszélnek. Magyarellenes megnyilvánulásokat Felsőbányán is voltak: a román anyanyelvű rajztanárnő letérdepeltette a diákokat, mert azok magyarul beszéltek egymás között. A különböző tantárgyakat, mint rajzot, idegen nyelveket a magyar tagozaton is román anyanyelvű tanárok tanítják, mivel nincs magyar oktató. Ősztől beindulhatna Máramarosszigeten az önálló magyar nyelvű középiskola, a minisztérium azonban az épület helyreállításához kötötte ennek végső jóváhagyását. Az önkormányzat az ígért 400 millió lejnek csak egy részét tudta erre a célra elkülöníteni, a megyétől pedig nem sikerült pénzt szerezni. A máramarosszigeti Leövey Klára Gimnázium sorsa az egész környékre kihatással lehet, hiszen legtöbb településen már csak fakultatív anyanyelvű képzés folyik. Félő: a magyar nyelvű zenei oktatás ősztől nem indulhat majd be Nagybányán. /Dávid Lajos: Oktatási fórum: tartjuk "a formánk". A magyar gyermekeknek csak egyharmada jár magyar tagozatra. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 31./
2002. június 7.
A koltói Általános Iskola tanári kara kollektív levélben elutasította az "etikátlan támadássorozatot", mely a tanárokat érte Erdélyi Naplóban (május 14-én, a "Tenni akarunk falujuk jövőjéért" című írásban) és a múlt heti Bányavidéki Új Szóban az "Oktatási fórum: tartjuk a formánk" című cikk révén. A két cikk szerint kizárólagosan a tanárokat illeti a felelősség az ottani állapotokért. Valójában a tanárok minden áldott reggel egy valakinek a jóvoltából ingáznak, mert koltói busz két éve egyszerűen nincs. Az iskolában nincs egy korszerű illemhely, a koltói polgárok fösvények arra, hogy akár közadakozásból egy egyszerű illemhely építtessék. "Alávaló rágalom", miszerint a tanárok késnek az iskolából, délidőben már távoznak s nem foglalkoznak a tanulókkal. Valójában a tanárok minden évben szerepeket taníttatnak be és előadásokat tartanak a gyermekekkel tanévkezdéskor, karácsonykor, tanévzáráskor, illetve a Petőfi-ünnepség alkalmával. /Replika: fájó igazságok. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 7./
2002. június 14.
Több reklamáció is érkezett annak kapcsán, hogy késnek a magyarigazolványok; néhányan nem kapták kézhez a dokumentumot, annak ellenére sem, hogy már hónapokkal ezelőtt benyújtották igénylésüket. Farkas Zoltán, a nagybányai státusiroda vezetője kifejtette: 1145 igénylőről illetve kérésről van szó, ezek a rendszer beindításának kezdeti időszakában halmozódtak fel, ekkor még nem a számítógépes útvonalon jutottak el a budapesti elbíráló hivatalba. Budapestről kérték, hogy az addig összegyűlt kérvényeket juttassák el a kolozsvári konzulátusra. Azonban több megyéből is begyűltek az iratok, több mint ötvenezer kérésről volt szó, leginkább Székelyudvarhelyről és környékéről. Ez már Kolozsvárnak is sok volt, a konzulátus nem volt felkészülve ekkora rohamra, így Budapestre küldték tovább az anyagot. Nem vesztek el kérvények, hangsúlyozta. - Az elmúlt hétig 330 ezer magyarigazolványt bíráltak el és adtak ki Magyarországon. Ezek kétharmada erdélyi, illetve romániai személy birtokában van. Ehhez jön még százezer ugyancsak erdélyi diákigazolvány, 1400 pedagógusigazolvány és 14 oktatói kártya. Máramarosban a magyarság 15 százaléka igényelt magyar igazolvány. Beszterce-Naszód megye vezet 25 százalékkal, aztán következnek a székely megyék, majd Szilágy megye. Aradon alig 6 százalék ez az arány. /Dávid Lajos: Máramarosban a magyarság 15 százaléka igényelt magyarigazolványt. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 14./
2002. június 14.
Szülőkkel együtt vagy kétszázan jelentek meg gyermek jún. 8-án a Bóbita Gyermekvetélkedőn Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. Vers- és prózamondó verseny zajlott, emellett volt gyurmázás, aszfaltrajzolás is. A Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették a rendezvény lebonyolítását. /Dávid Lajos: Vidám-hangos Bóbitások. Sikeres volt a gyermekvetélkedő. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 14./
2002. június 19.
Jún. 18-án Budapesten, a Fővárosi Bíróságon folytatódott a magyar állam által a nagybányai Aurul ausztrál–román vegyesvállalat ellen a 2000 januári tiszai ciánszennyezés miatt indított kártérítési per. 2000. jan- 30-án Romániában földcsuszamlás következtében átszakadt az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányaipari vállalat Zazar község közelében lévő ipari derítőjének gátja. Mintegy 100 ezer köbméternyi ciánid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a szennyezés a Szamosba, majd a Tisza magyarországi szakaszába került. A máramarosi prefektus felfüggesztette az Aurul működési engedélyét. A Szamos vizében a minden élőlényre halálos cián koncentrációja a magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt, a Szamos-Tisza összefolyásánál 135-szörös, a kiskörei víztározónál — a duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhetően — 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös értéket mértek. A ciánfolt 12-én hagyta el Magyarország területét, és érte el Jugoszláviát. A ciánszennyezés előtti állapot a Felső-Tiszán február végére állt helyre. 2000 áprilisi becslés szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. Szakemberek szerint 10–15 év kell a két folyó teljes rehabilitációjához, 3–4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelenhet a Szamosban és a Tiszában. A Környezettudományi Központ a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) megbízásából elkészített 2001 májusi jelentésében a cián- és nehézfém-szennyezés által okozott kárt 3,5–4,6 milliárd forintban állapította meg, a Tisza-Szamos Kormánybiztosi Iroda 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. A kártérítési per kronológiája: 2000. február 14. — Román illetékesek úgy nyilatkoztak, Románia nem fog kártérítést fizetni sem Magyarországnak, sem Jugoszláviának, a felelősséget a szennyezést okozó Aurul vállaltra hárították. Martonyi János külügyminiszter bejelentette, hogy a magyar állam a kártérítést az Aurultól és az Esmeraldától részletes nemzetközi tanulmány alapján fogja kérni. 2000. február 24. — A román legfőbb ügyész bejelentette, hogy megindították az eljárást ismeretlen tettes ellen. A vizsgálat több mint két év után, 2002. áprilisában ért véget, a jelentés szerint "előre nem látható körülmények" okozták a katasztrófát. 2000. március 16. — A kártérítési igényektől tartva csődbiztos igazgatása alá helyezte magát az Esmeralda ausztrál bányaipari vállalat. 2000. május 31. — A magyar kormány megtette az első jogi lépéseket, hogy a magyar állam és az összes károsult maradéktalan kártérítést kapjon, így előzetes bizonyítási eljárás iránti kérelmet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, és egy ausztrál ügyvédi iroda révén bejelentette kártérítési igényét az Esmeralda ellen. 2000. június 14. — Ideiglenes működési engedéllyel, teljes kapacitással ismét működni kezdett a nagybányai Aurul aranykitermelő üzeme. 2000. július 10. — Magyarország 192 millió ausztrál dollár kártérítésre nyújtotta be igényét az Aurul anyavállalata, az Esmeralda ausztrál cég csődbiztosának — jelentette be Gönczy János kormánybiztos. A kárigény összegét nemzetközileg elfogadott módszerekkel számolták ki, és az ökológiai károkon kívül figyelembe vették a kárelhárítás, a védekezés, a rehabilitáció, a revitalizáció és az idegenforgalmi imázsrombolás hatásait is. 2000. július 14. — A Páneurópa Jogász Unió benyújtotta két magánszemély közös, precedens értékű keresetét a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Ebben a környezeti szennyezés megtörténtét, s ebből fakadóan a táj értékének csökkenését, továbbá a károkozó, az Aurul bányavállalat felelősségét kérték megállapítani. 2001. április 27. — A magyar állam kártérítési pert indított az Aurul vállalat ellen, mivel az nem válaszolt a magyar fél peren kívüli megegyezésre tett ajánlatára. A magyar állam kártérítési követelése 28,596 milliárd forint és annak kamatai. 2001. szeptember 21. — A Debreceni Városi Bíróság megtartotta, majd 2002 májusára elnapolta az Aurul vállalat felelősségének megállapítására indított per első tárgyalását, mert az Aurul képviselői az idézés ellenére nem jelentek meg a tárgyaláson. Az elnöklő bíró úgy ítélte meg, hogy az idézés nem volt szabályos, mivel a fél évvel korábban postázott idézés tértivevénye a tárgyalás napjáig nem érkezett vissza. 2001. november 26. — Gönczy János tiszai kormánybiztos sajtótájékoztatón bejelentette, hogy az Aurul cég átvette a ciánszennyezés kapcsán indított kártérítési perre szóló idézést, így megkezdődhet a tárgyalás a Fővárosi Bíróságon. 2001. december 4. — A Fővárosi Bíróságon megkezdődött perben az Aurul vállalat helyett a Transgold cég küldte el jogi képviselőjét. A bíró 60 napot adott az alperesnek a jogutódlást, névváltozást tisztázó dokumentumok, köztük a cégkivonat hiteles magyar fordításának benyújtására. (MTI-Sajtóadatbank) /Vladár Tamás: Folytatódik a magyar állam kontra Aurul ciánper. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./
2002. június 20.
Kényszerből született, de áldásos ballagási hagyományra került sor a múlt hét végén Nagybányán. A délelőtti ballagás a Németh László Középiskola udvarán zajlott. Az esemény második részének az óvárosi református templom adott helyet. 1998-ban nem létezett külön magyar nyelvű tanintézménye a helybeli diákságnak, s ha a külön iskolákban tanuló, egy közösséghez tartozó diákok együtt akartak búcsúzni az iskolai évektől, csak egyetlen megoldásuk maradt: a templom. Azóta az új, közös iskola megszületett, de a hagyományról már senki sem akar lemondani. Kádár Miklós tiszteletes "a jövendő magyarság meghatározói egyéniségeit" köszöntötte a végzősökben. /Farkas E. Zoltán: Ballagás 2002. Kényszer szülte hagyomány Nagybányán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./
2002. június 21.
Ballagtak a nagybányai Németh László Gimnázium végzős diákjai. Vlaicu Zsuzsa igazgatónő beszámolt arról, hogy a Németh László Gimnázium az elmúlt tanévben 20 osztállyal működött. Ebből 7 osztály volt gimnáziumi, 13 pedig líceumi osztály, összesen 476 gyermekkel. Nem volt kis feladat, mert az iskolában csak 15 tanterem van, így délelőtt-délután tanítani kellett. Jövőre négy kilencedik (két matematika-informatika, és két filológia) osztály indítását tervezi a tantestület, így 21-re nő az osztályok száma. Idén két tizenkettedik osztály végzett. Ludescher István alpolgármester arról beszélt: egy ilyen esemény nem csak az idő múlását, de magyar közösségünk szellemi gyarapodását is jelzi. Az igazgatónő végül saját hitvallását idézte: "Hiszek Istenben, hiszek a szeretetben, az emberi jóságban, a ráció józanságában, a közösség megtartó erejében. Szilágyi Domokossal vallom: az egymásra utaltság legmagasabb fokú szervezett formája a szeretet. Dsidát idézve hiszem, hogy »szép a világ, gyönyörű a világ, nincsen hiba benne«. A rossz nem a világban, hanem bennünk van." Délután az óvárosi református templomban zajlott ökumenikus "Te Deum". /(– vásárhelyi –): Jövőre négy kilencedik osztály indul a Németh László Gimnáziumban. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 21./
2002. június 21.
Felsőbányának tavaly nyártól saját magyar újságja van. A Felsőbányai Hírlap munkatársai a múlt hónap végén ünnepelték a megjelenés egy éves évfordulóját. Keisz Róbert Zoltán és Rákóczi József szerkesztők összegezték: 2000. júniusában indult a lap. Eddig 12 szám látott napvilágot, 900-990 példányban. A helyi RMDSZ részéről csakis kritikában volt részük. /(Ernyei Magor): Felsőbányai Hírlap: A lap egy éves születésnapját ünnepelte. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 21./
2002. június 25.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyváradi püspöki palotájában június 22-én adták át először Magyarország határain túl a Magyar Örökség díjakat. Az ünnepi ceremónia díszvendége Mádl Dalma, a magyar köztársasági elnök felesége egyben a Vársáncban szervezett Családi Nap fővédnöke is volt. A bizottság évente 4 alkalommal ítéli oda a díjakat — 7-7 teljesítményért, amelyek társadalmi, tudományos, kulturális szempontból fontosak. Az idei második díjazáson magyar örökségnek találtatott Ady géniusza mellett az Erdélyi Múzeum-Egyesület és alapítója, gróf Mikó Imre, a Nagybányai Művésztelep az egyetemes magyar képzőművészetért végzett munkájáért, Illyés Kinga színművész az erdélyi kultúra megjelenítéséért, Beke György író munkássága a szórványsors megrajzolásában, Domokos Pál Péter a moldvai csángókért végzett munkájáért, valamint Andrásfalvy Bertalan néprajztudósi és közéleti tevékenységéért. Oklevelet vett át dr. Indig Ottó, a nagyváradi Ady Társaság elnöke, dr. Egyed Ákos professzor, az EME elnöke, Domokos Pál Péter leánya, Illyés Kinga, Beke György és Andrásfalvy Bertalan. A Családi napra az anyaországból is érkeztek vendégek a nagyváradi Pro Familia Alapítvány és a Magyarországért Alapítvány közös rendezvényére. /(Balla Tünde): Először a határon túl — Partiumban. Átadták a Magyar Örökség díjakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./
2002. június 28.
Jún. 22-én elhunyt Kondrák Károly szobrászművész, veszteség érte a nagybányai művészközösséget. Tanítványa, Kása Zoltán emlékezett mesterére, aki 1980-ban tanítványául fogadta őt és ingyen tanította, műtermét is megosztotta vele. /Kása Dávid: Mesterem emlékére. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 28./
2004. január 5.
Dec. 29-én Függöny mögött… címmel mutatott be sikeres szilveszteri kabarét Nagybányán a helyi Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány a Városi Színházban. Mint mindig év végén, a terem zsúfolásig megtelt. A rendező, konferáló Simori Sándor volt. /Függöny mögött… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./
2004. január 9.
Hagyományához híven, a Lendvay Márton Színjátszó Kör idén is zenés- humoros szilveszteri összeállítással állt elő Nagybányán. „A függöny mögött..." c. szórakoztató műsort Simori Sándor állította össze, rendezte és konferálta. Az előadás sikeréhez hozzájárult a Papp Zoltán és Balogh György által koreografált tánccsoport is. /(tami): A függöny mögött... = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 9./
2004. január 16.
A Szász Jenő polgármester vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány közel 40 millió forintot kapott két évvel ezelőtt az Illyés Közalapítványtól, egy civil központ létrehozására, illetve ingatlanvásárlásra. A Szász Jenő polgármester vezette Székelyudvarhelyért Alapítványtól most visszakérik a már elköltött összeget. A hivatalos indoklás szerint azért, mert az elszámolás ellenére a pályázati célt nem sikerült megvalósítani. A nagybányai Németh László Iskola Alapítványnak 6 millió forintot hagytak jóvá egy nagybányai magyar nyelvű napilap indítására. A Bányavidéki Új Szó munkatársa megjegyezte: szeretném látni, hogy a Németh László Alapítványtól visszakérik a 6 millió forintot, a pályázati cél meg nem valósulása miatt. Merthogy napilap biztos nem lesz belőle, nem is annak szánták. Az RMDSZ saját magának vásárol ajándékba médiafórumot, pazarol el szórványvidéken értékes lejmilliárdokat, olvasható a lapban. /(dl): Bizalomgeseft. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 16./
2004. január 17.
A Nagybánya-kultusz legújabb bizonyítéka s a témában megjelent kötetek méltó társa a Thorma János Múzeum és a Halasi Múzeum Alapítvány gondozásában 2003-ban, Kiskunhalason napvilágot látott Thorma János-kötet (szerkesztette Szakál Aurél, együttműködő munkatársak, Boros Judit és Szűcs György). A tanulmánygyűjtemény a festő születésének 130. évfordulójára, 2000-ben, a szülővárosában rendezett tudományos konferencia anyagát tartalmazza. /Németh Júlia: Thorma-tanulmányok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./
2004. január 23.
A csíkszeredai Csíki Alapítvány a Oktatásügyi Minisztériummal közösen az Európai Unió Phare-programjának finanszírozásával romániai kisebbségi diákok számára szervez programot Gimnáziumok versenye az állampolgári ismeretek oktatásának népszerűsítéséért címmel. A Csíki Alapítvány igazgatója, Csiki Emese rámutatott arra, hogy célkitűzéseik közé tartozik a régió társadalmi, gazdasági fejlődésének támogatása, a béke, a tolerancia és a multikulturalitás hagyományainak erősítése. Magyar, román, roma, szász, szerb, török, szlovák és ruszin diákok vesznek részt a kilenc hónapig tartó projektben. Az ország 12 iskolájából (Marosvásárhely, Bukarest, Máramarossziget, Medgidia, Temesvár, Nagylak, Brassó, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad, Nagybánya és Craiova) 4-4 diák, továbbá 24 tanár a közvetlen célcsoportjuk. Közvetve pedig iskolánként 500 tanulónak, tanáraiknak, rajtuk keresztül pedig diáktársaiknak, szüleiknek szeretnék népszerűsíteni az állampolgári ismeretek oktatását. A diákok számára képzéseket szerveznek a következő témákban: emberi jogok, az emberi jogok és felelősségek közötti kapcsolat, közösségi felelősségtudat a társadalmi marginalizáció, kirekesztés, faji megkülönböztetés, az intolerancia és az erőszak elkerüléséért, a másság és az interkulturalitás fontossága, etnikumközi és vallásos tolerancia, etika a társadalomban, környezetvédelem és a demokratikus iskolarendszer fejlesztése. A képzések után támogatják a diákok iskolai rendezvényeit, ahol továbbíthatják az itt elsajátított ismereteket. /Takács Éva: Állampolgári ismeretek diákoknak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./
2004. január 23.
Immár hagyományossá vált a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által rendezett újévi fogadás, amely a köszöntés és köszönetnyilvánítás alkalma is egyben. Január 11-én az egyházkerületi székház dísztermében, mintegy százötven meghívott előtt került sor a Nagybánya-Festőtelep alkotóinak és szervezőinek a „Közjó szolgálatában" elismerő oklevél átadására. A díszokleveleket Tőkés László püspök nyújtotta át. A laudációban elhangzott, hogy köszönet illeti mindenekelőtt Véső Ágostont, aki főszervezője, irányítója és művészeti vezetője lett az új alkotótábornak. A tábor nem jöhetett volna létre, ha a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nem áll a nemes ügy mellé. Elismerés illeti azt a közel ötven képzőművészt, aki a kezdetektől, 1996-tól Magyarláposon, majd 2000-től Felsőbányán meghívott alkotóként dolgozott. A nagybányai festőtelep bebizonyította, hogy Nagybánya ma már nemcsak hagyomány, újból képes a megújulásra. /(Varga Imre): Festőtábor a közjó szolgálatában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 23./
2004. január 23.
Gábor Dénes bibliográfus, szerkesztő, könyv- és exlibrisgyűjtő a Művelődés /Kolozsvár/ közművelődési folyóirat nyugalmazott szerkesztője az elmúlt évben Nagybányán bemutatta gyűjteményét, ez volt az 2003. év egyik legértékesebb kiállítása. Gábor Dénes 1965-ben kezdett exlibrist gyűjteni, volt olyan idő, amikor 22 országból kétszáz cserepartnerrel állt cserekapcsolatban. Manapság az exlibriskészítést nem is igen vállalják a művészek, mert a megrendelők képtelenek megfizetni. Az ex libris halódó műfaj. (A Kapu c. folyóirat, illetve Aniszi Kálmán írása nyomán) /Aki bibliofilnek született. Gábor Dénes bibliográfus, szerkesztő, könyv- és exlibrisgyűjtő. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 23./
2004. január 23.
Január 22-én megnyílt Nagybányán, Teleki Magyar Házban Kovács László Attila sepsiszentgyörgyi fotóművész tárlata, mely a tervezett bányakitermelés miatt pusztulásra ítélt Verespatakot mutatja be. /Régiónk rovat. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 23./
2004. január 27.
Január 23-án Nagybányán a civil szervezetekkel találkozott a nagybánya-központú területi RMDSZ elnöksége a helyi RMDSZ székházában. A városban működő legtöbb civil szervezet (EMKE, a Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány, a helyi RMPSZ, a Magyar Tanítók Klubja, az Erdélyi Múzeum-Egylet helyi orvosi köre, az EKE Gutin osztálya, a Nagybányai Ifjak Szövetsége, az RMGE, valamint a Romániai Magyar Nők Szövetségének helyi fiókjai) egy-egy képviselője megjelent a tanácskozáson. A tevékenységhez szükséges pénzforrások megszerzésének nehézségeiről esett a legtöbb szó. Ludescher István felhívta a figyelmet, hogy immár hivatalosan az önkormányzatokhoz is lehet pályázatokat benyújtani. . /(Farkas E. Zoltán): Civil szervezetekkel... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./
2004. január 29.
Január 24-én ülésezett a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület kuratóriuma. A napirendi pontok közt szerepelt a nagybányai nyári festészeti tábor nyolcéves tevékenységének értékelése is. Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész, az egyesület elnöke, a tábor s lelkes szervezője szerint a nyolc évvel ezelőtt kitűzött célok csak részben váltak valóra. A pénzforrások beszerzése körüli gondok behatárolják a tábor működtetését. A hagyományápoláson túl rengeteg értékes alkotás született. Az eddigi „termés" nagyobb hányada a Királyhágómelléki Református Egyházkerület termeit, a többi a felsőbányai, valamint a nagybányai RMDSZ-székházak helyiségeit díszítik. A tábor tevékenysége elismeréseként a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az év elején A közjó szolgálatáért díjjal tüntette ki egyrészt magát a tábort, másrészt Véső Ágoston képzőművészt. /Farkas Zoltán: Díj a közjó szolgálatáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./
2004. január 30.
Farkas E. Zoltán indulatosan reagált a lap múlt heti számában megjelent Bizalomgeseft c. írásra. Kifejtette, hogy az RMDSZ nem saját magának akar lapot, „hanem a nagybányai tisztességes magyaroknak, s főleg azoknak is, akiknek a BÚSZ nem volt hajlandó közérdekű felhívásokat, különböző értesítéseket” lehozni. Az új napilap indítására pályázott 6 millió forintot nem az RMDSZ, hanem a Szatmári Friss Újság tulajdonosai kezdeményezték. Farkas E. Zoltán azt írta, hogy a Teleki Magyar Házban „földalatti tevékenység folyik, napról napra fogyó magyar közösségünk megosztása irányában.” /Farkas E. Zoltán: Ajándékgeseft?! avagy válasz egy sértő, spekulatív magánvéleményen alapuló irományra. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 30./ Dávid Lajos válaszolt Farkas írására. Miért nem tájékoztatta az olvasókat, esetleg a Romániai Magyar Szó olvasóit az új napilap kezdeményezéséről? A hetilap hiába várt erre, amit megtudott, más forrásokból tudta meg és hozta nyilvánosságra, mert egy hatmillió forintos alapítványi támogatásról tudnia kell a nagybányai, Máramaros megyei magyarságnak. Dávid Lajos szomorúan olvasta „a Teleki Magyar Házra utaló zavaros fejtegetéseket.” A Teleki Magyar Ház a nagybányai magyarság, a civil szervezetek és egyesületek érdekét szolgálja. Ezért szorgalmazta Dávid Lajos, hogy az alapító szervezetek sorában az RMDSZ is helyet kapjon. Azonban megszületett az elutasító döntés: az RMDSZ nem támogatja – 17 szervezet, egyház ellenében sem– egy Magyar Ház létesítését Nagybányán. Dávid nem érti, mit jelent a Teleki Magyar Házban folyó „földalatti tevékenység", „közösségünk megosztása". /Dávid Lajos: Egy tisztességtelen magyar válasza. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 30./
2004. január 30.
Az Érszakácsi Református Egyházközségben negyven éve tart a lélekszámcsökkenés, a legrosszabb az elmúlt esztendő volt: hárman születtek és tizenheten haláloztak el. Negyven éve 1150 reformátust tartottak nyilván a településen, jelenleg 582 a gyülekezet lélekszáma, adott felvilágosítást Gál Sándor lelkipásztor. A fiatalok főleg bányászvárosokba – Lupényba, Nagybányára – költöztek azt elmúlt rendszerben. Vasárnaponként 85–110 az istentiszteletre járók száma, és délután is 25–30–an részt vesznek az igehirdetésen. /Fodor István: Érszakácsi: Negyven év alatt hatszázzal kevesebben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 30./
2004. február 2.
Január 29-én Székelyudvarhelyen tartotta a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kongresszusát. – A romániai magyarság számára biztosítani kell a "választás szabadságát" – így foglaltak állást a küldöttek, hitet téve az erdélyi magyarság autonómiatörekvései mellett, elhatározva, hogy a szövetség saját jelölteket indítanak a helyhatósági választásokon. Több mint ötszáz ember volt jelen, ebből 240 regisztrált küldöttként. Ezen a napon csatlakozott a tavaly nyáron Székelyföldön létrehozott szövetséghez a nagyváradi, szatmári, nagybányai, szilágysági és kalotaszegi polgári kör. Nagy tapssal fogadták Tőkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét. Tőkés beszédében a "politikai önszerveződés fontos állomásának" nevezte a kongresszust. Élesen bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte "véglegesen kisiklott", a román kormánypárttal való együttműködésében partnere lett a "bársonyos kommunista visszarendeződésnek". Szász Jenő, az MPSZ elnöke a romániai magyarság két táborra szakadásáról beszélt. Azokon a helyeken pedig, ahol csak a magyar szervezetek összefogása biztosíthat eredményt – tette hozzá –, az MPSZ kész együttműködni minden magyar szervezettel a képviselet szavatolása érdekében. Kövér László, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országos választmányának elnöke hangsúlyozta: eljött a "magyar nemzeti újraegyesítés" ideje. A magyar kormányhoz címezve szavait hangoztatta: nincs többé "határon túli magyar ügy", csak magyar ügy létezik. Az egyik a "választás szabadságáról" szól, a második az MPSZ programjának alapelveit rögzíti, különös tekintettel az autonómia megvalósításának konkrét feladataira. A harmadik határozat értelmében a kongresszus Tőkés László javaslata alapján felkéri a Fideszt, hogy az Európai Néppárt közelgő kongresszusán képviselje a romániai magyarság érdekeit, és vesse fel, hogy Románia európai integrációját az autonómiajogok biztosításának függvényében támogassa. /Saját jelölteket indít az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./ A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) kongresszusa Kössük újra a szövetséget! címmel fogadta el az MPSZ programjának alapelveit. A választás szabadsága című dokumentum leszögezte: az MPSZ az idei helyhatósági választásokon „Székelyföldön visszaadja a magyar választópolgároknak a választás szabadságát". Levélben üdvözölte a kongresszust dr. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Tempfli József nagyváradi megyéspüspök és Czirják Árpád érseki helynök, valamint Szűrös Mátyás, a magyar Történelmi Szociáldemokrata Párt elnöke. /Sarány István: A Magyar Polgári Szövetség kongresszusa. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./ Egységesen kívánják felvenni a versenyt az RMDSZ-szel a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) színeiben az Erdélyben megalakult polgári egyesületek, körök, csoportok. Meghívták és helyet tartottak fent Markó Bélának, az RMDSZ elnökének, a Kovács Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt elnökének, és Kuncze Gábornak, a Szabad Demokraták Szövetsége elnökének. Sárközi Zoltán nagyváradi MPE-elnök bejelentette, hogy egyesülete erősíteni akarja a Szász Jenő vezette szövetséget. Pécsi Ferenc RMDSZ-képviselő az ezer tagot számláló, Szatmár megyei Pro Civitate – Magyar Polgári Egyesület csatlakozását jelentette be. Megjegyezte, nagykárolyi polgármesterjelöltjük, Kovács Jenő a Német Demokrata Fórum támogatását is élvezi. Dénes András a nagybányai polgári körök, Papp Lajos a „közel 309 tagot számláló” szilágysági polgári egyesület, Kusztos Tibor pedig az 544 tagú kalotaszegi polgári csoport csatlakozását jelentette be. A marosvásárhelyi Tőkés András kijelentette, a mai magyar hatalom tulajdonképpen Bukarest eszköze az erdélyi magyarság kézbentartására. Az alapelvekben megfogalmazták, hogy a Magyar Polgári Szövetség „nemzeti-keresztény gondolkodású, a polgári értékrendet magának valló, a romániai magyar egyének és közösségek érdekvédelmi és közképviseleti szervezete”. A kongresszus felkérte a Fideszt és az MDF-et, hogy az Európai Néppárt közelgő kongresszusán képviselje a romániai magyarság érdekeit, és vesse fel, hogy a Néppárt csak az autonómiajogok biztosításának függvényében támogassa Románia európai integrációját. /Gazda Árpád, Salamon Márton László: Hadrendbe állt az RMDSZ ellenzéke. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2004. február 2.
Nagybányán az RMDSZ baráti beszélgetésre hívta meg a város magyar egyházközösségeinek vezetőit, január 30-án. Az RMDSZ részéről Ludescher István, területi elnök, Böndi Gyöngyike, parlamenti képviselő, a megyei és városi önkormányzatokba megválasztott tanácsosok jöttek el. A megbeszélésen körvonalozódott, hogy a nagybányai egyházak támogatják az RMDSZ-t. Kritikai hangvétel is elhangzott az evangélikus-lutheránus pap részéről. /(Farkas E. Zoltán): Baráti beszélgetés az egyházak képviselőivel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2004. február 6.
Vita folyik a Bányavidéki Új Szóban a Nagybányára tervezett új napilapról. Pál Teréz visszautasította, hogy közreműködött volna a magyarság megosztásában, ehelyett a Teleki Magyar Házban a különböző klubtevékenységeket szervezte. /(Pál Teréz): Érdekvédelmi „iromány"/ A Szatmári Friss Újság kiadója tisztázta, hogy egy új napilap beindításnak semmiképpen nem lehet célja a Bányavidéki Új Szó hetilap megszüntetése. / A Bányavidéki Új Szó „beszüntetése" nem feltétel!!/ Farkas E. Zoltán kiállt a több hozzászólásban vitatott megállapítása mellett: „az RMDSZ nem SAJÁT MAGÁNAK akar lapot, hanem a nagybányai tisztességes magyaroknak, s főleg azoknak is, akiknek a BÚSZ nem volt hajlandó közérdekű felhívásokat” közölni. A Teleki Magyar Ház politikamentes tevékenységre kötelezte el magát a Ház. Farkas E. Zoltán szerint viszont földalatti tevékenység és aknamunka a Reform Tömörülés, a nagybányai Polgári Kör tevékenysége. /Farkas E. Zoltán: Egy szintén tisztességtelen magyar tisztázó viszontválasza/ Varga Károly visszautasította Farkas E. Zoltán minősítését. Az RMDSZ egyik korifeusa, amely úton-útfélen „megosztással" vádolja a másként gondolkodókat, most tisztességes, és értelemszerűen tisztességtelen magyarokra osztja nemzettársait. „Aki felemeli a kezét a Markó Béla újraválasztására tett javaslatkor, az kap pénzt az egyháznak megítélt keretösszegből, aki nem, dörzsölje a szemét, hogy ilyen is megeshet.” „Aki bátorkodik lapjában az "érdekvédelmi szervezetünket" bíráló cikkeket lehozni, az hiába pályázik a Communitas Alapítványnál. (lásd: Erdélyi Napló). Aki hajlandó a balliberális irányzatot felvállalni, az lapot indíthat. (lásd: Erdélyi Riport) /Varga Károly: Hatalmi arrogancia. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 6./
