Hatvan esztendős fennállásra emlékezett a Művelődés folyóirat. Az 1948-as induláskor még két kiadvány volt, a Művelődési Útmutatók és a Népművelődés. A folyóirat megélt emlékezetesebb és könnyen felejthető korszakokat is. 1956 derekától Művelődés címmel szolgálta az erdélyi magyar közművelődés ügyét. Időnként kompromisszumok árán is, de megteremtették a lehetőségét (olykor az egyetlent) néprajzi, hely-, művelődés- és nemzetiségtörténeti, képzőművészeti, könyvtár- és természettudományi tanulmányok, kórusművek, színdarabok közlésének. 1990-től a Művelődés– rövid bukaresti vergődést követően immár természetes éltető közegében, Kolozsvárt – fokozatosan megtalálta helyét a magyar, közelebbről az erdélyi magyar kultúrában. Tíz esztendeje kezdte el a Művelődés könyvkiadói programját, azóta évi 3–7 könyvcímmel jelentkeznek, így a szerzők a nagyobb közönséghez is eljutathatják kutatásaik eredményét (elegendő csak utalni a Debreczeni László, a Herepei János, a Balaskó Nándor-életművet közzé tevő sorozatokra, a lassan tucatnyi Művelődés-antológiára, vagy a Kriterionnal közösen kiadott Szilágysági magyarok, illetve az Aranyos vidéki magyarok testes monográfiára gondolni). Emellett vannak a folyóirat erdélyi tájvédelmi, tájtörténeti könyvei, továbbá a Szentimrei Alapítvánnyal közösen kiadott Sztánai Füzetek. Szólni kell a már több mint kétszáz kiállításról, amelyet a Művelődés Galéria-program keretében szerveztek határainkon innen és túl Budapesttől Bukarestig, Nagybányától Temesvárig. /Szabó Zsolt: Az első hatvan esztendő. = Művelődés (Kolozsvár), január/
2008. február 25.
Február 23-án Kolozsváron a Bánffy-palotában a XVI. Mátyás Napok keretében megnyitották a Bibliotheca Corviniana című vándorkiállítást, amely Mátyás király világhírű könyvtárának napjainkig fennmaradt darabjainak egy részét mutatja be. A kolozsvári Amaryllis Társaság (AT) és a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) szervezésében tizenkilenc kódexből falra akasztott, illetve több asztalon elhelyezett, műszakilag kiválóan elkészített fakszimile látható. A tárlat anyagát az OSZK adományozta az Amaryllis Társaságnak. A látványos kiállítást még ebben az évben több romániai városban – Bukarestben, Marosvásárhelyen, Szilágysomlyón, Nagybányán, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és Nagyszebenben – is megcsodálhatja a közönség. A tárlat anyagát véglegesen Mátyás király szülőházában helyeznék el. Maczalik Arnold, az AT elnöke beszélt, majd László Bakk Anikó (AT), a Mátyás Napok fáradhatatlan szervezője segítséget kért abban, hogy amikor a vándorkiállítás decemberben visszatér Kolozsvárra, az anyag bekerülhessen végleges otthonába, a Mátyás király szülőházában berendezendő emlékhelyre. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul arra emlékeztetett, hogy a legutóbbi román–magyar kormányülésen határozat született, miszerint a két ország támogatja a Mátyás szoborcsoport restaurálását, következésképpen a polgármesteri hivatal tegye meg a szükséges lépéseket a munkálatok megkezdésére, még ebben az évben. A tárlatnyitót tudományos ülésszak követte, Mátyás király Corvinái címmel. Ezen több előadások hangzott el, köztük volt: Újabb adatok a Corvina kutatástörténethez (Emődi András, nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár). Este Lupescu Radu Vajdahunyad vára a Hunyadiak korában című előadását hallhatta a közönség. /Musca Szabolcs, Ördög I. Béla: Corvinák tárlata a kolozsvári Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./
2008. március 6.
Nagybányán a Bethlen Kollégiumban Kónya Tibor iskolalelkész indította újra 2003 táján az iskola falai között már majdnem elfelejtett néptáncot. Jelenleg Szilágyi Róbert informatika szakos tanár foglalkozik a néptáncot tanulni kívánókkal. Legutóbb tavaly ősszel szerepeltek Székelykocsárdon az Álom a tánc című előadásukkal. /Szakács Bálint: Az Őrhegy lábánál táncolva. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./
2008. március 17.
Az interkulturális párbeszéd éve, valamint a magyar szabadságharc emléke alkalmából a kecskeméti és a nagybányai művésztelep a közös festmény- és szoborkiállítást rendezett a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben. A tárlatmegnyitón jelen volt Banner Zoltán előadóművész és kritikus, valamint Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke is. „Nem lennék pedagógus, ha nem adnék az itt jelen lévőknek egy házi feladatot. Tudva azt, hogy itt nemcsak a képeket állították ki, hanem minket is a kép elé, tegyük fel magunknak a kérdést: lehet-e valami közöm a képhez, a képekhez, együtt tudnánk-e élni valamelyikkel. Engedjük, hogy megszólítsanak az alkotások!” – fogalmazott Lezsák Sándor március 13-án Bukarestben, a tárlatnyitón. Banner Zoltán művészetkritikus hangsúlyozva: annak ellenére, hogy a kiállított képeken egyetlen forradalmi jelenet, forradalmár arca sem látható, mégis az 1848-as forradalomnak köszönhető közvetve, hogy az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után megszülethetett a magyar nemzeti kultúra, festészet. Ekkor döntötték el, hogy létrehozzák a nagybányai művésztelepet. A nagybányai telep létrehozása után nem sokkal néhány művész Kecskeméten alakított ki egy másik festőiskolát. Azóta a két iskola külön utakon járt, de az utóbbi időben a két telep képzőművészei együtt állítanak ki, rendeznek nyári táborokat, gyakorlatokat. /Oborocea Mónika: Festőiskolák metszete. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
2008. március 19.
A magyar népesség a többségi lakosságnál jóval gyorsabban fogy, ennek ellenére a romániai lakossághoz viszonyított aránya a következő 30 évben aligha esik a jelenlegi parlamenti küszöb alá, olvasható a kolozsvári székhelyű Kisebbségkutató Intézet tanulmányában. A jelenleg közel másfélmilliós romániai magyarság a következő harminc évben egymillióra csökken – derül ki „A magyar népesség előreszámításának lehetőségei Erdélyben” címmel közzétett tanulmányból. A dokumentum szerzője Kiss Tamás és Csata István, a Kisebbségkutató Intézet két munkatársa. A dokumentum több lehetőséget vizsgált. Az alapverzió szerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 132 000, 2032-re pedig 1 008 000 főre csökken. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A tanulmány számol a migrációval és asszimilációval is. Az évente elvándorló magyarok száma a 2002-es 8 000 fő körüli értékről 2032-re 4 000-re csökken. Ez a vizsgált harminc éves időszakban mindegy 181 000 magyart jelent. Az asszimilációs veszteség 20–21 ezer főre becsülhető. A tetemes népességfogyás egyik oka éppen az elvándorlás. A migráció a termékeny korú nők számának a csökkenésén keresztül hat a helyben maradó népesség reprodukciós képességére. A legkedvezőtlenebbek a kilátások Brassó-Négyfalu, Szeben, Hunyad, Temes és Krassó–Szörény régióban, ahol a szociológusok számításai szerint harminc év alatt a magyar népesség megfeleződik, átlagéletkora pedig eléri az 55 évet. A rossz demográfiai perspektívával rendelkező régiók közé sorolható Kolozsvár, Dés, Torda, Nagybánya, Máramarossziget, Arad, Nagyszalonta és Fehér megye. Szalontát leszámítva ezek a magyar–román interetnikus együttélés egy jól elkülönülő típusát alkotják. A magyarok súlyozott aránya tíz és húsz százalék közötti, így ezeket a régiókat már nem nevezhetjük etnikai ütközőzónának, inkább szórványnak. A tanulmány szerint Románia 2002-ben 21 680 968 fős lakossága 2022-re 19 433 700-ra, 2032-re pedig 18 136 724-re csökken. Ez húsz év alatt 11, harminc év alatt pedig 16 százalékos csökkenést jelent. /Fogyatkozó erdélyi magyarság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./
2008. április 1.
Borbély Károly távközlési és informatikai miniszter az RMDSZ jelöltje a Hunyad megyei tanácselnöki tisztségre, döntött a Hunyad Megyei Képviselők Bővített Tanácsa. A Hunyad megyei tanácsosjelöltek listáját Burján Gergely, a dévai szervezet képviselője vezeti, őt Széll Lőrincz, a lupényi, Naszódi Andrea, a vajdahunyadi és Kacsó Roland, a petrozsényi szervezet képviselője követi. Hunyad megyében a 2002-es népszámlálási adatok szerint 4,8 százalékos a magyarság számaránya, azonban becslések szerint az elmúlt hat évben tovább csökkent a magyarság lélekszáma. A Hunyad Megyei Tanácsban csupán 2004-ig volt a magyarságnak képviselete, a négy évvel ezelőtti választásokon az RMDSZ-nek nem sikerült mandátumot szereznie. Vajdahunyadon Győrfi Jenő, Horváth Zoltán és Naszódi Géza, Petrozsényben pedig Wersánszki Eduárd, Tóth János és Varga Éva pályázik helyi tanácsosi mandátumra. Lupényban Széll Lőrincz a polgármesterjelölt, míg Benedekfi Dávid és Antal Amália a helyi döntéshozó testületbe szeretne bejutni. Déván Pogocsán Ferdinánd polgármesterjelöltet Karda Róbert és Makkai István követi a helyi tanácsosjelöltek listáján. Rangsorolták a megyei, illetve helyi tanácsosjelölteket Máramaros megyében is. Az RMDSZ Nagybánya területi szervezetének közgyűlésén a megyei tanácsosjelöltek között a következő sorrend alakult ki: Capusan Edit, Szentgyörgyi Sándor, Hitter Ferenc, Miklós Csaba, Dávid Erzsébet és Valdman István. A történelmi Máramaros területi szervezetének küldöttgyűlése Béres Ildikót és Debrovszky Károlyt jelölte megyei tanácselnökjelöltnek. Máramarosszigeten az RMDSZ színeiben Béres István László indul a polgármester-választáson, Sebestyén Magdolna. Aradon Bognár Levente polgármesterjelölt mellett Tóth Csaba, Pénzes Gyula, Faragó Péter, Cziszter Kálmán, Nagy Gizella és Túsz Ferenc szeretne bejutni a helyi tanácsba. Az aradi önkormányzatban jelenleg Bognár Levente alpolgármester mellett három tanácsos képviseli az RMDSZ-t. Pécskán a négy polgármesterjelölt közül Csepella Jánosnak sikerült megszerezni a legtöbb szavazatot. Fehér megyében Komáromi Attila az RMDSZ tanácselnökjelöltje, azonban a megyei tanácsosjelölt-listán csak második helyen szerepel, őt Köble Csaba előzi meg. /A szórványban is mandátumokat szerezne az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./
2008. április 9.
Nagyobb erdélyi városok RMDSZ-es polgármesterjelöltjei: TÁBLÁZAT. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
Település
Jelölt
Arad
Bognár Levente
Bánffyhunyad
Döngöl? Csaba
Csíkszereda
Ráduly Róbert Kálmán
Dés
Lukács Ferenc
Gyergyószentmiklós
Weil Gyula
Kézdivásárhely
Török Sándor
Kolozsvár
László Attila
Lugos
Pozsár József
Marosvásárhely
Borbély László
Marosújvár
Fekete Dénes
Nagybánya
Ludescher István
Nagyenyed
Kováts Krisztián
Nagykároly
Kovács Jen?
Nagyvárad
Biró Rozália
Sepsiszentgyörgy
Antal Árpád
Szamosújvár
Török Bálint
Szatmárnémeti
Ilyés Gyula
Szászrégen
Nagy András
Székelykeresztúr
Raffai Emil
Székelyudvarhely
Bunta Levente
Szilágycseh
Varga András
Szilágysomlyó
Hánis Géza
Torda
Ádámosy Klára
Zilah
Sojka Attila
Zsibó
Sárközi Pál
Zsombolya
Kaba Gábor
2008. április 9.
A Magyar Polgári Párt máramarosi fiókja március 29-én akarta tartani alakuló gyűlését Nagybányán, a Teleki Magyar Házban, a politikai szervezetek és gazdasági vállalkozások esetére megállapított órabér kifizetésével. Ludescher István területi RMDSZ-elnök és nagybányai alpolgármester felháborodottan kért telefonon magyarázatot arra, hogy Dávid Lajos miért adott engedélyt a rendezvény megtartására, majd megfenyegette őt: amennyiben az MPP gyűlésére a Teleki Magyar Házban kerül sor, az intézmény elveszít minden támogatást, amelybe az RMDSZ-nek és neki személyesen beleszólása, befolyása van. Dávid Lajos erről tájékoztatta az MPP alakuló gyűlésének szervezőit, akik úgy döntöttek, hogy ezek után a rendezvényt egy másik helyszínen fogják lebonyolítani. Dávid Lajos közleményében leszögezte, hogy a Teleki Magyar Ház a nagybányai magyar közösséget és a helyi magyar szervezeteket szolgáló civil kulturális intézmény. Összefogni szeretne és nem szétválasztani, politikai szervezet csak terembér kifizetése ellenében használhatja az intézmény termeit. Minden más nagybányai magyar szervezetnek, egyesületnek, társaságnak díjmentesen biztosítanak otthont. Dávid Lajos emlékeztetett: 2001-ben a helyi RMDSZ-szervezet a magyar egyházak és civil szervezetek ellenében egyedüliként (!) nem támogatta magyar ház megalapítását Nagybányán. Ludescher István megengedhetetlen eszközökkel próbálta egy civil szervezet és egy civil intézmény vezetőjének döntését befolyásolni. /RMDSZ-zsarolás a nagybányai Teleki Házban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 9./
2008. április 10.
Deák János Nagybányán élő nyolcvan éves festőművész kiállítása április elején nyílt meg Budapesten az Unió Galériateremben. Elsősorban tájképfestőnek tartja magát, képeinek kedvelt színhelye szülővárosa. Az ötvenes években munkásokat kellett ábrázolni. Ez a kor nem az ő művészetének kedvez, állapította meg, nem jelentkezett kiállításokra. Egy román újság fotóriportere lett, a marosvásárhelyi országos fotókiállításon Előtörténet című fotója 1965-ben aranyérmet nyert. Deák János festményeit őrzik a hazai gyűjtők és a külföldiek is, Izraeltől az Egyesült Államokig. /Ecsettel és kamerával. Egy kolorista Nagybányáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 10./
2008. május 6.
Lezárult az országos kisebbségi anyanyelvi tantárgyversenyek hete. Pásztor Gabriella oktatási államtitkár közölte, idén először rendezték meg az Oktatási Minisztérium támogatásával a hatodik és hetedik osztályosok magyar olimpiáját, Déván. Idén első alkalommal támogatja a minisztérium a magyar vallásolimpiát, amelyet május 15-18-a között Kézdivásárhelyen tartanak. A legnagyobb eredmény az Apáczai Csere János nevét viselő nemzetközi magyar tantárgyolimpia lesz, melyet szintén először támogat a minisztérium, Nagybányán rendezik, május 19-23-a között. /Pásztor Krisztina: Támogatott anyanyelv. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./
2008. május 8.
Csíkszeredában május 7-én megnyílt A nagybányai művésztelep című kiállítás. A nagybányai festőiskola mintegy húsz művészétől válogatott több mint félszáz remekművet bemutató kiállítás a Csíki Székely Múzeumban látogatható. – A tavalyi Munkácsy-tárlat során idelátogató 62 ezer ember igazolta, hogy szükség van hasonló volumenű kiállításokra, hangsúlyozta Gyarmati Zsolt. /Antal Ildikó: Varázslatos szín- és fényimádat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 8./
2008. május 19.
Nemzetközi magyar tantárgyolimpia kezdődik május 19-én Nagybányán, tanügy-minisztériumi támogatással. Az Apáczai Csere János nevét viselő tantárgyversenyen a részt vevő országok hat-hat gyereket szerepeltetnek, hetediktől tizenkettedik osztályos korig. A megmérettetés Németh László szellemét idézi, és a drámaíró külföldre származott lánya, Németh Ágnes is eljön. A magyar nyelv és irodalom terén megszervezett nemzetközi diákverseny világpremiernek számít amiatt, hogy román állami támogatást élvez. Véget ért a Romániában premiernek számító, a minisztériumi támogatásban részesült magyar vallásolimpia a kézdivásárhelyi Gábor Áron Oktatási Központban. Beján András Kovászna megyei történelem-vallás szaktanfelügyelő szerint jól sikerült versenyről beszélhetnek. A három felekezet: katolikus, unitárius és református középiskolák vallási programjainak egyeztetése nyomán született egységes tételek, az egész olimpia az ökuménia szellemében zajlott – részletezte Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, aki személyesen adta át a díjakat a tanulóknak. /P. K. : Magyar olimpiák. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./
2008. május 22.
Nagybányán a Németh László Líceumban a román oktatásügyi minisztérium támogatásával nemzetközi magyar tantárgyversenyt tartanak. A négy országból érkezett 34 gyerek erdélyi írók és költők gondolatvilágának ismeretében mérte össze tudását május 21-én. Erdélyi, magyarországi, kárpátaljai és szerbiai diákok részvételével zajlik az Apáczai Csere János nevével fémjelzett magyarközi tantárgyolimpia Szlovákiából is vártak versenyzőket, de az ott folyó érettségi miatt az érintettek visszaléptek. A felkészülésre másfél hónap állt a diákok rendelkezésére – ismertette a rendezvényt kezdeményező Pásztor Gabriella oktatási államtitkár. A hetedikes és nyolcadikos versenyzők Kányádi Sándor költészete mentén írtak fogalmazást, a kilencedikesek és a tizedikesek Szilágyi Domokos lírájából, a tizenegyedikesek és a végzős középiskolások pedig Németh László gondolatsorai kapcsán értekeztek. Németh László lánya, Németh Ágnes és férje, Lakatos István Németh László drámaíróról beszélt. A díjkiosztás május 22-én lesz. Tervezik a mostani olimpia hagyománnyá való érlelését. /D. Mészáros Elek: Első magyarközi olimpia. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./
2008. május 26.
Mindhárom korcsoportban erdélyi diákok végeztek az első helyen az elmúlt héten Nagybányán megrendezett nemzetközi magyar tantárgyolimpián. Pásztor Gabriella oktatási államtitkár kiértékelőjében a hetedikesek-nyolcadikosok alkotta legfiatalabb korcsoport munkáit korosztályukon túlmutatóként jellemezte. /D. Mészáros Elek: Erdélyi közös győzelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2008. június 14.
Beke Mihály András hetek óta izgalmas olvasmányt olvas. Apja, Beke György író nem akart belenézni, attól tartott, csalódnia kell. Vannak benne nyomozók, rendőrök és gyanúsítottak, csak az, hogy kik a gyilkosok, kik az igazi bűnösök és az igazi áldozatok, az nem derül ki az olvasmány végére sem… A családi „szekus dossziét”, apja és – meglepően vaskos – saját nyomozati anyagát böngészi. Kíváncsi lett saját múltjára, úgy, ahogyan mások, a nem-barátai látták. Apjáról két dosszié, róla egy készült, elég vaskosak és állítólag ez csak az eddig előkerült anyag. Majd szólnak, ha még lesz. A konspiratív neveket csak felelőtlen ember tudná teljes bizonyossággal azonosítani. A nevek azonosítását külön kellett kérnie, mondták: talán, majd, egyszer, valamikor. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a „forrás” („sursa”) mikor jelent megfigyelt személyt és mikor besúgót. Beke Mihály András megtudta, hogy a „szekus keresztségben” apja „Barbu”, ő meg „Béla” lett, Magyarországot csak „Helga”-ként emlegetik, megtudta, hogy őt így jellemzik: „merev, zárkózott, rögeszmés nacionalista”, továbbá számára ismeretlen hölgyekkel akarták összeházasítani; megtudta,, hogy az egyik illusztris megfigyeltnek, Tőkés Lászlónak olyan konspiratív névjegykártyával kellett volna bemutatkoznia, amelyikre átszúrt szívet kellett volna rajzolnia. /!/ A „szeku” jól tudta kezelni a lehallgató magnókat, ezekből valóban sok volt. Kiváló követési jegyzőkönyvet tudtak írni arról, hogy apja például – igen gyanús módon – paradicsomot vásárolt a piacon. Egyébként egyetlen magyar nyelvű jelentés szerepelt a paksamétában. A dossziék jól dokumentálják a hajdani rendszer logikáját. Alig találni utalást arra, hogy bárki bírálni merészelte volna a Ceausescut, a Kondukátort vagy a szocialista rendszert. A megfigyelt személyek magatartásának a jelzője a „nem megfelelő” („nekorászpunzátor”). Az összes magyar megfigyelt „irrendenta és nacionalista” eszméket vallott. Azonban többen voltak a tisztességesek, mint remélni merte volna! Nagyon sok volt a besúgó, de kevesebb, mint amennyitől rettegtek az emberek. Néhányra persze kíváncsi lenne: ki volt végülis „Bíró Ferenc”, aki apjáról is szorgalmasan írta jelentéseit; ki lehetett „Adam”, a Korunk szerkesztője; ki volt „Vasilescu”, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője, akitől a Szentendrei Múzeum igazgatója – Balogh Edgár, Benkő Samu és apám mellett – írást kért Kós Károlyról; és ki volt „Literat”, az Utunk szerkesztője, írója, neves értelmiségi („intelectuál cu prestigiu”), aki morálisan apjára is hatással volt? Ki volt „Goga”, Bartha”, „Szabó Tibor”, „Rusz Péter”, „Dinu”, „Udrea”, „Kovács”, a szebeni „Ghergel”, a besztercei „Peiut”,”Stelian”, „Dragan”, a nagybányai „Kiss Gheorhe”, a kolozsvári „Suster”, a szilágysági „András” ,”Constantinescu”, a kolozsvári „Horea”, „Luca”,”Maes”, a bákói „Clejeanu” ,”Constantinescu”? A jelentgetők kevesen voltak, szánalmasak és nevetségesek. /Beke Mihály András: Töltőtoll. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./
2008. június 18.
Szabó József színházrendezőt 80. születésnapján ünnepi gálaesten köszöntik június 18-án Nagyváradon. A Magyarországról hazalátogató alkotó kedvenc munkáiról és kivándorlásának okáról beszélt. „Három évvel ezelőtt rendezettem utoljára Váradon. Bródy Sándor Dada című darabját. ”Szabó József /sz. Székelyhíd, 1928./ gazdag életpályát tudhat maga mögött: Sztanyiszlavszkijtól tanult Moszkvában, Kolozsváron diplomázott 1953-ban. Pályáját Nagybányán kezdte, 1957–70 között a Kolozsvári Magyar Színház rendezője, 1970-ben a váradi társulat főrendezője és művészeti vezetője volt, 1983-ban áttelepült Magyarországra, jelenleg feleségével Írországban él, és a könyvén dolgozik. „A költői színház az ars poeticám. Büszke vagyok, hogy itthon én rendeztem először Brechtet, Magyarországon pedig Ionescót. Az ifjú W. újabb szenvedéseit, Az ember tragédiáját, az Anyám könnyű álmot ígért és Tamási Árontól az Ősvigasztalást is színre vittem” – sorolta fel a számára kedves munkáit. 1971-ben megalapította a Stúdió 99-et, amelynek tagjaival Páskándi Géza A bosszúálló kapus című darabját adták elő. „Ez a darab volt az első abszurd dráma, amelyet bemutattak Nagyváradon – csak kilenc előadást érhetett meg. Ceausescu betiltotta az abszurd színjátszást. 1983. április 9-én ment Magyarországra, névházassággal jutott ki. Előzőleg többször kihallgatták, készültek a dossziék. Szigorúan cenzúráztak mindent, ő viszont az igazságot akarta mondani – mesélte kivándorlásának történetét. /Fried Noémi Lujza: „Az igazságot akartam mondani” = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./
2008. június 20.
Kackóban öt házban és hat háztartásban okozott kárt a víz, valamint több tíz hektárnyi mezőgazdasági területet öntött el. Az árvíz a Dés – Nagybánya vasúti járat közlekedését akadályozta. A lakosság szerint a gyakori áradás annak köszönhető, hogy a patakot átszelő híd nem elég magas. /Kackó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./
2008. június 28.
Nagy sikere volt Raffay Ernő múlt héten megtartott partiumi előadássorozatának. Az előadások helyszínéül szolgáló termek mindenhol zsúfolásig megteltek: Fehérgyarmaton, Szatmárnémetiben, Nagybányán, Zilahon, majd a sorozatot záró Nagyváradon is. Krakkó Rudolf, az előadásokat szervező szatmárnémeti Híd Egyesület elnöke köszöntötte a közönséget és az előadót. Bevezető beszédében elmondta: 88 évvel ezelőtt, 1920 júniusában olyasmi történt, ami után még azok is érthetetlenül eszméltek fel, akiknek a javára történtek az események. Nagyváradon az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének elnöke, Nagy József Barna szólt a hallgatóságához, méltatva Raffay Ernő történészi érdemeit. A Trianonhoz vezető út okait Raffay felosztotta külső és belső okokra. A külső okok a maguk során szintén kettéoszlanak nagyhatalmi és kishatalmi érdekcsoportok által folytatott politikára, melyek végül hozzájárultak az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásához és Magyarország feldarabolásához. A belső okok között Magyarország etnikai összetételét, a liberalizmust, mint az ország uralkodó ideológiai-politikai eszmeáramlatát és a parlamenti obstrukciót nevezte meg a történész. /Raffay Ernő Trianonról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 28./
2008. július 12.
Július 10-én az EU-táborban a Kultúrák közötti párbeszéd tematikájú előadások zajlottak. Kozák Gyula, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet szociológus előadásában elhangozott a másság elfogadásának kérdése, valamint az előítéletek visszafogása. Kozák három típusú átalakulás van, a homogenizálódás, azaz kulturális imperializmus, a heterogénizáció, mint ellenállás, valamint a harmadik, mely eltörli az első kettőt, mindegyik kultúra kölcsönöz valamit, így alakul ki egy harmadik. Az előadó az olvasztótégelynek nevezett kulturális összeolvadás nagy lehetőségét látja Európában a közeli jövőben. Ungvári-Zrínyi Imre egyetemi docens véleménye szerint az „olvasztótégely” elmélet nem hiteles. „Egy kultúra fennmaradásában, nem egy intézmény dönt, hanem a személyes lelkiismeret” – zárta előadását az oktató. „Erdélyben egyelőre kiaknázatlan területnek számít a városi kultúrturizmus, mert bár felismerték a benne rejlő potenciált, de még mindig nem fektetnek bele elég pénzt” – mondta Talpas János, az Országos Turisztikai Fejlesztési és Kutatási intézet vezérigazgatója. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója előadásában, a Munkácsy Erdélyben, valamint a Nagybányai Művésztelep kiállítások megszervezéséről beszélt. Szerinte a két kiállítás Erdély művelődéstörténetének mérföldköve volt, és folytatni kellene a hasonló volumenű kiállítások szervezését. /Erdélyi kulturális olvasztótégely: van vagy nincs? = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./
2008. július 16.
Erdély, sőt Románia egyik legsikeresebb kulturális intézményévé nőtte ki magát az elmúlt években Gyarmati Zsolt igazgatása alatt a Csíki Székely Múzeum, amelynek eddigi két megaprojektjét, a tavalyi Munkácsy-, valamint a nagybányai festészet 55 remekét bemutató idei kiállítást több mint 75 ezer látogató tekintette meg. Céljuk élménnyé tenni a múzeumba járás szokását az erdélyi magyar közösség körében – foglalja össze múzeumigazgatói tevékenységének lényegét Gyarmati Zsolt. Csíkszeredában önállóan 1950 óta működik a múzeum, 1970 óta fogadja a vendégeket a Mikó-várban. A Székelyudvarhelyen született Gyarmati Zsolt történész 2003-ban azért pályázta meg a múzeumigazgatói tisztséget, mert minőséget kívánt „csempészni” a kultúrába. A 38 éves, Kolozsváron és Budapesten jogot is hallgatott Gyarmati nem véletlenül másoddiplomázik kulturális menedzsment szakon az ELTE-n. Véleménye szerint a múzeumigazgatás titka a kapcsolatteremtő képesség és a kulturális menedzsment ötvözésében merül ki. A Csíki Székely Múzeum következő nagy projektje a Tatárjárás: Gyermekemet az országért című vándorkiállítás bemutatása lesz 2009 februárjában. A jelenleg Magyarországon megtekinthető, látványelemekkel gazdagított régészeti, történelmi interaktív kiállítás Csíkszeredán kívül a felvidéki Komáromba is eljut majd. A csíkszeredai Mikó-várat, a város legrégebbi épületét Hídvégi Mikó Ferenc, Csíkszék főkapitánya, Bethlen Gábor fejedelem bizalmi embere építtette 1623-ban. A kastélyt 1661-ben a törökök felgyújtották. 1735-ben az osztrákok az újjáépített vár köré négy új olaszbástyás külső védőövet építettek. Az 1848-as forradalom idején itt volt Gál Sándor hadiszállása. /Rostás Szabolcs: Kultúrmenedzser Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./
2008. július 21.
A Csíki Székely Múzeum második nagy projektje, a Nagybányai Művésztelep című kiállítás is bebizonyította, hogy térségünkben van igény a magas kultúrára, mondta Gyarmati Zsolt, az intézmény igazgatója. A július 20-án zárult kiállítást 17 ezren tekintették meg. /Orbán Ferenc: Tizenhétezren látták. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./
2008. július 29.
A régió nagyjai iránti kegyelet kérdése, Aradon ez fájó sebe a város magyarságának. Kriptáikat, sírkertjeiket jobbik esetben csak a gaz lepi be. Dr. Kovách Géza, a jeles történész-tanár négy éve még élt /Székelyudvarhely, 1925. dec. 22- Arad, 2004. okt. 10./, de sírhelyét már csak néhány beavatott találja meg. Rosszabbik esetben – és ez a gyakoribb – gazdát cserélnek; a régi nagy neveket letörlik, obeliszkjeikre a mai újgazdagok nevét vésetik. A város évek óta tervezgeti a védettnek nyilvánítandó sírok megvételét, de erre nem jut pénz. Ezzel szemben például Nagybányán valóságos műgonddal ápolják a város hírnevét öregbítő festőiskola jeleseinek temetői parcelláját. Thorma János, Mikola András, Krizsán János, Balla József, Ziffer Sándor és társaik friss virágokkal borított sírját a „Panteon” jelzéssel látták el. Máramaros egyik idegenforgalmi nevezetessége a szaploncai vidám temető. A ’80-as évek elején még láthatók voltak a kézzel festett kék keresztek naiv piktúrára emlékeztető illusztrációk, a tréfás kísérő szövegek. A világörökség része lett a szaploncai temető. A cikkíró most hiába kereste a negyedszázaddal ezelőtti frappáns szövegeket, csak elvétve talált belőlük néhányat. Az egyik temetői közalkalmazott elmondta, a Ceausescu-kor tombolásának idején átfestettek jó néhány fejfát, átszövegezték a dehonesztálónak vélt sírfeliratokat. De ez is kisebb bűn annál, mint az, amit azokban az években az egykori aradi városvezetés művelt: megszüntette és bedózerolta a műemlékekkel teli mikelakai katonai temetőt. /Puskel Péter: Panteonok, sírkertek. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 29./
2008. augusztus 1.
Nyílt levélben fordult 45 Kárpát-medencei civil szervezet Románia, Ukrajna, Szlovákia és Magyarország kormányfőihez a Kárpát-medencében található potenciális szennyezőforrások felszámolása érdekében. A szervezetek szeretnék elérni, hogy a kormányok ne engedélyezzenek új bányászati beruházásokat – különös tekintettel a verespataki és a Szlovákiában található körmöcbányai aranybánya tervére –, valamint tiltsák be a cianidos technológia alkalmazását a bányászatban. A nyílt levél emlékeztetett arra, hogy 2000 telén heves esőzések után a nagybányai és a borsabányai gátszakadások következtében mintegy 100 ezer tonna cianid és nehézfémtartalmú zagy került ki a Tiszába, amely később a Dunát is elérte. A balesetek miatt több mint 1240 tonna hal pusztult el – jegyzik meg. /Bálint Eszter: Civilek a ciántechnológia ellen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./
2008. augusztus 7.
Idén két jelentős évfordulóra emlékezhetnek a történelem és az irodalom iránt érdeklődők. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a helyi Szent István Körrel karöltve augusztus 7-én a Szatmár Megyei Múzeumban, jeles történészek és irodalmárok közreműködésével Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulójára emlékezve A reneszánsz és a történelmi Szatmár megye, míg nemzeti imánk megírásának kerek évfordulója kapcsán 185 éve írta Kölcsey a Hymnust címmel rendez tanácskozást. A reneszánsz év jegyében kezdődő, és Katona Tamás budapesti történész által vezetett tanácskozáson Szőcs Péter, a megyei múzeum igazgatóhelyettese a kor Szatmár megyei emlékeit veszi számba, Vekov Károly kolozsvári történész a megye nagy szülöttéről, Mátyás király kiváló diplomatájáról, Vetési Albert püspökről értekezik, Németi János nagykárolyi kutató a Mátyás korabeli Károlyi család tagjairól, míg Fábián László csengeri múzeumigazgató a Csengerben talált reneszánsz kályhacsempékről, Balogh Béla nagybányai főlevéltáros pedig a Mátyás korabeli (akkor Szatmár vármegyéhez tartozott) Zazar parti városról tart előadást. A Kölcsey Ferencről szóló tanácskozáson Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár Sorsválasztás címmel a Hymnusról beszélt. A kétrészes tanácskozás előadói másnap Vetés községbe látogatnak (ott Kulcsár Erzsébet lelkipásztor és Szőcs Péter történész mutatja be a Vetési család által építtetett templomot), majd a Majtényi sík, Nagykároly, Kaplony és Érmindszent meglátogatását követően ők is részt vesznek az EMKE, a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, valamint Tasnád és Szilágypér RMDSZ-szervezetei, valamint a sződemeteri polgármesteri hivatal által augusztus 8-án kezdődő hagyományos sződemeteri Kölcsey-megemlékezésen. /Reneszánsz év és Hymnus-évforduló. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2008. augusztus 8.
Néhány könyvújdonságra hívták fel a figyelmet Kolozsváron a Phoenix könyvesboltban. Boros Judit – Szűcs György: A nagybányai művésztelep /Litera – Veres Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ című kötetben tanulmányokat, képeket, képelemzéseket, illetve életrajzokat találhat az olvasó. Erdélyi kastélyok és várak: Kolozs megye címmel magyar–román, illetve román–angol albumot adott ki a Kolozs Megyei Tanács. További újdonságok: Kányádi Sándor Jövendőmondás, Válogatott versek /Corvin Kiadó/, Rezi Elek: Unitárius erkölcstan című kötete. /(k): Újdonságok a Phoenix könyvesboltban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./
2008. augusztus 20.
Öt év múlva Magyarországot és Romániát két autópálya és egy gyorsforgalmi út köti össze – ígérik a magyar és a román kormány illetékesei. Az egyik, az észak-erdélyi autópálya, vagyis az A3-as sztráda a román fővárost Brassótól Kolozsváron és Nagyváradon keresztül egészen a Bihar megyei – határ menti – Bors községig kötné össze a magyar határral. A másik összekötő út, a IV. páneurópai közlekedési folyosót követő A1-es lenne, ami Magyarországot Romániával Nagylaknál, míg a belső országrészeket az Arad–Temesvár–Déva–Nagyszeben–Pitesti–Bukarest nyomtáv mentén kötné össze. A harmadik projekt Nyíregyházát Szatmárnémetin keresztül Nagybányával kötné össze. Azonban elsősorban a román oldalon nem haladnak úgy a munkálatok, hogy a három út az ígért időben „összeérjen”. Ennek ügye az őszi román–magyar kormányülés egyik legfontosabb témája lesz. Magyar oldalon az M43-as Szeged–Makó–Nagylak magyar–román országhatár menti útvonalon haladó autópálya jelenleg mintegy 3 km hosszú. 2009-ben tervezik megjelentetni az ajánlati felhívást az M43-as autópálya Makó – országhatár között szakaszára. A befejezés várható ideje pedig – a román féllel egyeztetve – 2012 szeptembere. A román kormány az idénre eredetileg megállapított pénzösszegen felül még 200 millió eurót fordít az észak-erdélyi autópálya finanszírozására – jelentette be Ludovic Orban közlekedési miniszter nemrégiben. /Kánya Gyönyvér, Oborocea Mónika: Elvarratlan autópályaszálak. Lassan haladnak a Romániát Magyarországgal összekötő utak munkálatai. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2008. augusztus 23.
Újabb képzőművészeti vándorkiállítás érkezett Marosvásárhelyre augusztus 21-én. Kolozsvári művészek népes alkotócsoportja állította ki munkáit a Kultúrpalota földszinti galériáiban, fölváltva az ott eddig látható Dienes Attila – Krizbai Sándor tárlatot. A festmények és szobrok helyét különleges hangulatú textilmunkák, faliszőnyegek és kerámiák vették át. A vándorkiállítást Déván nyitották meg márciusban, majd Gyulafehérváron, Nagyváradon, Nagybányán, Besztercén és most Marosvásárhelyen mutatták be az anyagot. /Nagy Botond: Kolozsvári vándortárlat. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./
2008. szeptember 8.
Szeptember 6-án indult útjára az EMI-sekből álló kis csapat, mely egészen Érmihályfalváig kerekezve az érmelléki magyarság önrendelkezésének fontosságára hívta fel a régióban lakók figyelmét. Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete immáron másodjára szervezett hasonló megmozdulást, mely a partiumi magyarság figyelmét arra kívánja felhívni, hogy a székelyföldi autonómia mellett az ittenieknek is jár a területi önrendelkezés. Útközben több településen szórólapoztak. Paptamásiban Bereczki András helyi lelkész fogadta a zarándokokat a templomkertben található turulszobornál, melyet eredetileg a millennium évében állítottak, majd ledöntöttek, de 2004-ben visszaállítottak. A tiszteletes üdvözölte a fiatalok tettét, kiemelve a szeptember 6-i időzítést, ugyanis 68 éve ezen a napon vonult be vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó Nagyváradra. Székelyhídra érve Fele László István, az Magyar Polgári Párt elnökségi tagja, Béres Csaba polgármester és Gavrucza Tibor tiszteletes is fogadta az autonómiáért pedálozó csapatot. Érmihályfalván az MPP helyi vezetősége, többek között Török László elnök és Szilágyi Ferenc alelnök fogadta őket. A figyelemfelkeltést szeretnék folytatni, a továbbiakban minden magyar polgármesternek a Partiumban elküldik postán kiáltványukat, hiszen érdemben csak a hivatalok tudják támogatni az ügyet. /Létai Tibor: Pedálozás az autonómiáért. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 8./
2008. szeptember 20.
Máriás József /sz. Felsőbánya, 1940. jan. 30./ szerkesztő, irodalomtörténész. Nagybányán érettségizett, Kolozsváron szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. A Bányavidéki Fáklya, 1968 februárjától a Szatmári Hírlap munkatársa, 1974-től főszerkesztője, 1979-től helyettes főszerkesztője, 1986-tól pedig a művelődési rovat vezetője. Érdeklődésében fő helyet kapott Nagybánya írószülöttjének, Németh Lászlónak irodalomtörténeti értékelése. Az Irodalomtudományi és Stilisztikai Tanulmányok 1984-es kötetében az író és szülővárosa kapcsolatát vizsgálta, az Erdélyi Féniks 1991. áprilisi számában a romániai színpadokon játszott Németh-drámákkal foglalkozott. Németh László műveinek romániai visszhangja címmel az író budapesti centenáriumi ünnepségén, a Károlyi Palotában olvasta fel "Gondolataidból élünk" című munkáját. Adósai vagyunk Németh Lászlónak címmel a Korunk 1991/3. számában a folyóirat Németh László-képének ellentmondásos alakulását elemezte, sürgetve, hogy az író szülővárosában, Nagybányán emléktáblát állítsanak. Ez teljesült, az író születése 90. évfordulóján /1991. ápr. 6-án/ a nagybányai Híd utcai református templomban tartott megemlékezésen a Németh László Társaság elnöke és a család leleplezhette a Tőrös Gábor szobrászművész plakettjével ékesített, a templom előterében elhelyezett emléktáblát. Nagybányán az önállóságát újra visszanyerő magyar líceum a későbbiekben az író nevét vette föl. Az író halála 20. évfordulóján az In memoriam Németh László /Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület kiadása, Nagybánya, 1995/ című kötetben közölte a Németh László romániai bibliográfiája című adattárat, amely az 1932 és 1994 közötti időszakot ölelte fel. Máriás József irodalomtörténeti és -kritikai munkássága kötetekben, antológiákban megjelent tanulmányokból, illetve periodikákban, folyóiratokban közölt tanulmányokból, recenziókból, jegyzetekből áll. Máriás József Nyíregyházán él. Így beszél munkásságáról: „Amit az évtizedek folytán megcselekedtem, semmi más, csak szolgálat. Szolgálat, Balogh Edgár értelmezése szerint. ” „Különösképpen a Sütő András és Beke György műveiből kisugárzó szellemiség, hit, erkölcsi tartás és magyarságtudat volt az, amely erőt adott a mindennapokhoz, amelyet műveik méltatásával szerettem volna tovább sugározni az olvasók felé. ” Magyarországon él, de lélekben ma is otthon él. Legfőbb célja, hogy az erdélyi irodalom kincseit népszerűsítse. /B. D. : Kisportré. Tata, te ezt mind kiolvastad? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./
2008. október 4.
Ács Ferencet (1876. jún. 16. – 1949. máj. 26.) az erdélyi impresszionizmus úttörőjeként tartja számon a szakirodalom, de a szélesebb közönség ma már alig tud valamit munkásságáról. Életének állomásai: a szülőváros Kolozsvár, Budapest, München, Nagybánya, majd élete végéig ismét Kolozsvár. Kedvenc festőhelye a Sétatér, a Hója, Kalotaszeg és Galócás környéke. Lételeme volt a szabadban festés, a nagybányai tartózkodás erősítette meg végérvényesen ezt a meggyőződését. Életművének a kolozsvári művészettörténész, Murádin Jenő állított emléket: Ács Ferenc, az impresszionizmus erdélyi úttörője. /Litera-Veres Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008. Erdélyi Művészet könyvek/. Életműve gazdag és egyenetlen. Közgyűjteményben igen kevés műve található. /b. d. : Az impresszionizmus erdélyi úttörője. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./
